MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK XIV. évfolyam 8. szám (160.)
– Timár Szandra Kinga, Körner Kira Johanna.
Szentségi házasságot kötöttek: – Farkas Oszkár – Jankó Éva, Gyöngyösi Attila – Bocskor Helga, Simon Ferenc – Fülöp Zita.
Az Úr hazahívta: – Csáki István, Bodor Emilia.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Vianney szent János Mária áldozópap augusztus 4 Lyon mellett született 1786-ban. Szülei egyszerű földművesek voltak. Édesanyja Isten szolgálatára nevelte, de a francia forradalom, majd az anyagi nehézségek lehetetlenné tették taníttatását. Földműves munkát végzett, de hő vágya volt, hogy pap lehessen. 19 éves korában sikerült iskolába kerülnie, de igen sokat küzdött a tanulással. A szemináriumban – fogyatékos latin tudása miatt – nehezen végezte tanulmányait. 29 éves korában pappá szentelték, káplán lett, majd Ars plébánosa. A vallástalan falut néhány év alatt megváltoztatta, híre bejárta az egész országot. Nagyra értékelték őt, mint gyóntatót, a hívek mindenfelől sereglettek hozzá, és tanácsait szent tisztelettel fogadták. Súlyos kisértések és testi fájdalmak gyötörték, mágis mindig mindenkinek szeretettel állt szolgálatára. Az eucharisztikus Jézus volt éle12
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
Szent Lőrinc diakónus, vértanú augusztus 10 Szent Lőrinc példája a szolgálat példája. Egészen Istent szolgálta a vértanúságig. Én is szeretném egészen Istennek adni magamat. Egészen Őt szolgálni szavaimmal, tetteimmel. Valeriánus császár keresztényüldözése idején, II. Sixtus pápa tanítványa és kiváló tulajdonságai miatt, fiatal kora ellenére fődiakónus volt. Mint ilyen a pápa oldalán segédkezett a szent áldozat bemutatásánál, az egyházi javakat őrizte, és a szegényeket gondozta. Amikor Sixtus pápát elfogták, szomorúan kérdezte: „Atyám, hová mész fiad nélkül?” De a pápa megvigasztalta, hogy néhány nap múlva követni fogja, de addig szét kell osztania az Egyház javait a szegények között, hogy a pogányok kezére ne kerüljön. Feladatát elvégezte. Közben megtudták, hogy ő a vagyon őrzője és elfogták. Amikor az Egyház vagyonát követelték, elővezette a betegeket és a szegényeket. Kegyetlenül megkínozták. A fogságban vakokat gyógyított meg, a megtérteket megkeresztelte. Végül a prefektus parancsára tüzes rostélyra fektették, és elevenen elégették 258. augusztus 10-én. Sírja fölé Nagy Konstantin császár bazilikát emelt, mely egyike Róma hét fő templomának.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448, e-mail:
[email protected], www.katolikussepsi.ro Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: Sepsiszentgyörgyi DEICO ISSN: 2248-1532
2012 augusztus
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
Augusztus
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesültek:
tének középpontja. 74 éves korában halt meg 1859. augusztus 4-én. XI. Pius pápa avatta szentté 1925-ben, és tette meg a plébánosok és lelkipásztorok védőszentjévé.
hónap a beérés ideje. Szorgos kezek gyűjtik be a mét, s lett igazi nagyság, hanem a megpróbáltatások, holnap kenyerét. Isten csodálatos adományai az szenvedések, kilátástalanság nehéz órái, napjai érlelemberi munka gyümölcseként gyűlnek össze. S ték meg lelkét, a szentség, az Istenszeretet által. újra és újra megtapasztaljuk: szeret minket az Isten. Akkor emelkedett az égiek felé, amikor más A Szent József egyházközség augusztus ele- ember a szenvedélyek súlya alatt a földön fetrenjén (aug. 4) ad hálát az gett volna. Az Anya – BolÚrnak. Mindenért. Oda kell dogasszony példát adott neki ülnünk Jézus lábaihoz, s minden helyzetben igent hallgatni az Ő szavát, tanítámondani az Isteni tervnek. sát, útmutatását, vigasztaló Így lesz tanítónk szent kiráigéit, számonkérő szavait. lyunk, Szent István. Olyan fontos ez a nap, amiAz új kenyér is megálkor a beérés hónapjában az dásra kerül. Milyen fontos a egyházközség apraja-nagyja mindennapi kenyér! Maga szembesülve az Úrral, számJézus arra tanít, hogy a legba veheti az elmúlt év „lelki szentebb imádságban mintermését”. Növekedtünk, dennap újra és újra kérjük a visszacsúsztunk, eltévedmindennapi kenyeret. Testünk, vagy még mindig egytünk tápláléka mellett a lélek helyben topogunk? táplálékáról is gondoskodott Mária, a mennybe felvett akkor, amikor szent testét Királyné az örök példakép és adta a kenyér és bor színétanító – drága édesanyánk –, ben. Azt akarja, hogy az Ő aki aggódó féltéssel tanít, szent anyjához hasonlóan, nevel, hogy minden helyzetszent királyunk példája nyoSzent István szobra (Bp. XVI.) R. Törley Mária alkotása (részlet) ben ki tudjuk mondani s élni: mán beérjen életünk s egyaz Úr szolgáló leánya – fia akarok és fogok szer Isten begyűjtsön szeretetének csűreibe. maradni. Áldott beérést kívánok a megkezdett hónapSzent István, első szent királyunk ragyogó ban –, példája a lelki beérésnek. Nem a mindennapok dicsőségében, a hatalomSzabó Lajos ban, erőben, kormányzásban lelte meg a beérés öröplébános
Mitől boldog az Úti Boldogasszony Aldrich világhírű regényének – „És lámpást adott kezembe az Úr” – főhőse egy asszony, akinek a sorsát a vad préri viszontagságain keresztül vezeti az író, a hősnő kora gyermekkorától késő öregségéig. Csodálatos, hogy ez az asszony minden viszontagság, hajsza és szenvedés ellenére boldognak érzi magát. Az embereknek is olyan jól esik a közelében lenni; mi tagadás, az olvasó is csak tisztulni tud tőle ... Ez az asszony titkot hordoz. A titkot távolról sejteti a cím, közelebbről a könyv mottója: „S mert hosszú volt és meredek az út, és sötét, bozótos erdőn vitt keresztül... Ím, dalt fakasztott ajkamon, és lámpást adott kezembe az Úr!...” Titkot hordozott ez az asszony, a vad préri megszelídítésének titkát... Nem beszélt róla, csak élte a titkot, sugározta a titkot... Ez a titok volt a lámpás, amit kezébe adott az Úr: a hit! Hit az elvadult ember világának dalos ajakkal és lámpásos szívvel való meghódításában. Hit a modern barbárság megszelídítésében: hit egy új, tisztább élet megszületésében. Hitte, hogy megszületik, hiszen rajta áll, ő az új élet kiszemelt anyja... Nem beszél erről. Hiszen az új élet születése mindig szent titok: asszony-titok, amitől, ha hűségesen őrzi, csak boldogabb lehet az asszony. És boldogabb lehet a világ... Ez jut eszembe, valahányszor arról elmélkedem, hogy mitől is boldog az Úti Boldogasszony. Az angyali köszöntés után ezt olvassuk az Isten könyvében, a Szentírásban: „Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet.” Egyszerűen csak „köszöntötte” Erzsébetet. Nem beszélt semmit a titokról. Hiszen ez csak az Ő titka; más meg sem értené. Mégis, a hűségesen hordozott titok csadalámpás-. ként világít és melegít. A Szentlelket árasztja maga körül! Isten maga tanúskodik erről a Szentírásban: „Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: Áldott vagy az asszonyok 2
között és áldott a méhed gyümölcse! Hogy lehet az, Uramnak anyja látogat el hozzám? ... Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” Boldog, mert hitt! Elhitte, hogy vele van az Isten. Az angyal szavát komolyan vette; nem latolgatta, nem mérlegelte, hanem elhitte úgy, ahogy elhangzott: „Az Úr van teveled!” Veled az Isten, akkor ki árthat neked? Ki ronthatja meg utadat a sötét, bozótos erdőn, hol hosszú és meredek az út „a hegyekben”, mint Isten szava mondja. Férfiak remeghetnek; az irgalmas szamaritánus példabeszédéből tudjuk, hogy gyilkosok és rablók garázdálkodnak a júdai utakon... Ez a leányasszony nem fél –, egyedül! Mert titkot hordoz: vele van az Úr; övé az Élet! Hiszed-e te, hogy veled van az Úr? Lámpáse a szíved vagy pusztító zsarátnok? Mert ne tagadd, nálad is bekopog az Isten angyala. Neked is mondja: az Úr van teveled! Most is mondja, a mai szentmisében is, többször is: Az Úr legyen veletek! És teveled is! Nem hallod, vagy nem érted? Ha igen, akkor hol a hited, hol van a visszhang a lelkedben? Bármily hosszú és meredek az ú,–- ím, dalt fakasztott ajkamon, és lámpást adott kezembe az Úr! Nézz az oltárra, ott mindig ég a lámpás. Azt jelenti: Veled az Úr! Mindig, mindenütt, örökké! Miért félsz tehát, és mit aggodalmaskodol? Szívet gyújtogató májusi estéken úgy szeretnék Máriának, a Szentírás Asszonyának sekrestyése lenni. Eloltogatnék minden gyertyát, magamban is és másokban is, ami kormos, serceg, füstöl, vérszagú... És meggyújtanék minden gyertyát, ami ég felé lobog, hangtalanul, mézillatos tiszta viaszlánggal, s nem fél attól, hogy elég... A Szűzanya kezében mindig ég a lámpás. Ettől boldog az Úti Boldogasszony! De el ne felejtsd: Neked is lámpást adott kezedbe az Úr... Titkod van: veled az Isten! Kerekes Károly O. Cist
Máriaradna 1327-ben. (Anjou) Károly Róbert, Magyarország királya Lippán kolostort alapított és templomot emeltetett nagybátyja, Toulouse-i Szent Lajos tiszteletére. Mindkettőt a ferences szerzetesekre bízta. 1520 körül egy buzgó özvegyasszony kápolnát emeltetett a radnai dombon. 1668-ban az idős Georg Vričonosa a radnai kápolnában szolgáló ferences szerzeteseknek adományozott egy papírra nyomtatott szentképet, amely a Szűzanyát ábrázolta karján a kisded Jézussal, és amely az olaszországi Bassano del Grappa-i Remondini mester nyomdájából származott. Ez a napjainkban is tisztelt csodatevő szentkép. 1695-ben a középkori lippai vár ostroma idején a török katonák felgyújtották a Maroson túl levő radnai kápolnát is. Csodálatos módon a papírra nyomtatott szentkép épen került ki a lángokból, később az elszenesedett romok között találtak rá. Az 1709. évi pestisjárvány elmúltával, az aradi lakosság fogadalmának megtartásaként szervezték meg e város lakói az első búcsújárást Máriaradnára, így fejezve ki hálájukat és köszönetüket a szörnyű kór megszűntéért és a megmenekülésükért. 1750: hosszadalmas és alapos feltárás után az egyház hivatalosan is elismerte kegyhelyként Máriaradnát. Hat év múlva pünkösd vasárnapján elhelyezték az új, ma is álló kegytemplom alapkövét. A régi templom ugyanis túl szűknek bizonyult a zarándokok magas számának befogadására. A csodatevő szentképet a régi kápolnából az új templomba 1767. június 9-én helyezték át. 1768-ban Máriaradnára látogatott Habsburg József főherceg, a későbbi II. József császár. A máriaradnai kegytemplom építési és diszítési munkálatai 1820-ban fejeződtek be, az ünnepélyes felszentelést Rudnay Sándor bíboros prímás, esztergomi érsek végezte. 1911-ben a kegytemplom mindkét tornyát 30 méterrel magasították, ezzel elérték a 67 métert. 1992-ben II. János Pál pápa a Máriaradnai kegytemplomnak a Basilica Minor - kis bazilika címet adományozta.
Máriaradnai kegytemplom a Maros mente, a Bánság és a szögedi nagytáj legnagyobb Szűz Mária kegyhelye 11
A létezés öröme Azért jöttem, hogy életük legyen, és életük bőségben legyen – mondja a mi Urunk. Jézus szeretné megosztani velünk a létezés örömét. Jó dolog lenni, létezni! A napokban elnéztem a tavaszi napfényben a somlyói házunk udvarán a kiskecskéket, meg Déván a csak most született bocikat. Öröm látni azt a hatalmas, kitörő életerőt, ahogyan ugrálnak, alig éri a kis patájuk a földet, játszadoznak, incselkednek egymással. Minden pillanatuk arról szól, hogy élvezik a létezést! Jó dolog lenni, létezni! Szeretem magam elé képzelni, hogy az 5-6 éves kis Jézus odasomfordál édesanyja elé és szelíden megkérdezi tőle: „Anyu, kiengedsz játszani a gyerekekkel?” Olyan döbbenetes gondolatban szemlélni, ahogy a nagy Isten önfeledten, nekipirulva játszik az emberek fiaival. Jézus szalad, a gyerekek utána, és kiabálják: „Ipi-apacs, kis Jézus ki vagy ütve!” – „Ó a csuda enné meg, a következőben én kaplak el!” Döbbenetes, mielőtt egyetlen csodát is tett volna, vagy mielőtt egyetlen nagy tanítást is mondott volna nekünk felnőtteknek, a mi Urunk Istenünk már játszott, labdázott a gyerekekkel. Az emberi létezést, a játék örömét megízleli az Isten! Szent Ferenc Atyánk egy csodás virágos réten ment keresztül, és egyszer csak leborult, felzokogott és ezt mondta: „ó virág testvéreim, ne dicsérjétek ilyen szépen az Istent, mert megszakad a szívem!” Milyen jó egy szép tájban, egy csodás virágban gyönyörködni, rácsodálkozni a hegyekre, a lemenő nap sugaraiba. Jó dolog beleharapni egy finom, érett őszibarackba, érezni ahogyan a szádat betölti finom, omló íze. Jó dolog mindaz, mi a létnek velejárója. Hallgatni egy síró, vibráló hegedűt, ahogy egymaga betölti a teret, egy pár húron táncolva, egy új világot tár fel előtted. Jó dolog megfogni gyermeked kezét! Egy kedves ismerősöm fiatalon lebénult, feküdt az ágyban, és azt mondta, hogy nagyon sokszor csak arra gondol, hogy megfogja három éves kislánya pufók, meleg kacsóját és sétálnak a parkban. 10
Körülöttük virágok, daloló madarak, és ők csak sétálnak. „Odaadnám minden vagyonoma, – mondta –, csak szoríthatnám újból magamhoz gyermekemet.” Mesélte, hogy odaviszik gyermekét, beleteszik gyermeke kezét a kezébe, de nem érzi. Hihetetlen fájdalom ez az anyai szívének. Szomorúan elmesélte azt is, hogy édesanyja munkába jár, és a nyári melegben szájához készít egy nagy pohár vizet szívószállal, hogy olthassa szomját. Egy nap, betegsége előrehaladtával már nem tudta a fejét megemelni a szívószálig. Azt mondta, hogy: „néztem a finom citromos vizet, ott volt egy centire a kicserepesedett szájamtól, és éreztem, hogy szomjan halok, nem tudtam megemelni a fejemet és csak zokogtam!” Milyen kis dolog megfogni kedvesed kezét és sétálni a zöld fűben, feletted ragyog az áldott nap, és a szél játszik a hajaddal. Olyan egyszerű kézbe venni egy gyöngyöző pohár tiszta hűs vizet, és a szádhoz emelni, hogy jóízűen oltsad szomjadat. Kis dolgok sokasága ez a földi lét! Tudsz örvendeni az apró mindennapi csodáknak? Kérdem, tudunk örvendeni a létnek, a mindennapi élet egyszerű dolgainak? Azt, hogy vagyunk egymásnak, hogy a mindennapjaimat kitölti a létezés megannyi ajándéka? Rá tudok csodálkozni a hatalmas görögdinnye szomjat oltó zamatára? Vagy annak, hogy egy fiú, egy lány keresi társaságodat, és csacsogva, pirulva megosztja titkait veled? Ezernyi kis dolog, de ha átéled titkát a létnek, életed kiteljesedik, és perceid megtelnek örök értékekkel! Hidd el, Istenünk szeretettel szeretné megosztani a létezés végtelen örömét veled, azt akarja, hogy életünket, mindennapjainkat kitöltse a boldogság! Tárd ki szívedet a létezés öröme felé! Uram Istenem, szeretettel kérlek, add meg nekünk, gyermekeidnek, hogy rá tudjunk csodálkozni a mindennapi létezés kis dolgaira. Lássuk meg minden percben, az egymást követő, hullámzó pillanatok hátán felkínálkozó végtelen boldogság mozaikkockáit. Segíts, szakítsd fel szívünket túláradó jóságod ajándékainak befogadására. Nyisd fel szemünket a kis dolgokban rejlő csodák csodálatára! Csaba testvér
Asszony, aki többet dalol, mint beszél Majdnem két és félezer évvel ezelőtt történt, a görög városállamok idejében. A maroknyi Mélosz sziget lakossága fellázadt Spárta központosító zsarnoki hatalma ellen. A büntető hadjárat persze nem maradt el. Olyan büntetést szabtak a kis Mélosz sziget lakóira, amilyent csak a szellem és szabadság szerelmesei, a görögök tudtak legnagyobb büntetésként kiróni, de azt elszenvedni is. – Így szólt a szűkszavú, hallatlan büntetés: „Fiaik és leányaik nem tanulhatnak muzsikát!” A szellem és szabadság bűvöletében a görögök megérezték, hogy egy népet nem lehet tönkretenni addig, míg dalolni tud. – Egy kicsit igaz ez egyéni életünkre is. Legalább annyira igen, hogy akinek a szivében nincs muzsika s nem fakad dal, az könnyen válhat lelketlenné. Viszont akinek tiszta dallal van tele a szíve, annak a lelkét könnyen birtokba veszi az Isten. Emberi gondolatfűzések ezek, jól tudom. De talán mégis érzékeltetnek valamit annak az evangéliumi ténynek elgondolkodtató valóságából, hogy a sugalmazó Szentlélek Úristen úgy mutatja be Mártát, a Szentírás Asszonyát, mint „dalos Asszonyt”! S nem úgy, mint „beszédes Asszonyt”. Pontosabban kifejezve: mindazok a szavak és megnyilatkozások, amiket a Szűzanya ajkáról lejegyez a Szentírás, felét sem teszik ki a dalnak, a muzsikatörténet legtisztább és legfönségesebb egyszólamú énekének, amit Ő megváltásunk bölcsődalaként énekel, a Magnificatnak! „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert letekintett alázatos szolgálójára. Lám, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem Ő, a Hatalmas és a Szent. Gondjába vette gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.” A Magnificat: elmélkedések kincsesbányája lehet. Most csak azt hangsúlyozzuk, hogy a Szűz-
anya énekel, s éneke terjedelemben hétszer akkora, mint minden más beszéde, amit a Szentírásban leírva találunk. Ezt olyan jó lenne tudatosítanunk. Nemcsak templomi használatra, hanem templomon kívül is: Kevesebb beszédet, több éneket! Elsősorban talán a leányoknak és asszonyoknak kellene jelszóvá tenniük ezt? Az énekkel kevesebb lesz az okoskodás, a mellébeszélés. Több lesz a szívjóság, a meleg együttérzés; kevesebb a vitatkozás és több a békesség. Biztosra vehetjük, hogy ritkább lenne az Isten megbántása, s több lenne az imádság. Hiszen aki énekel, az kétszeresen imádkozik! A tiszta szívű ember ajkán mindig a Szentlélek fújja a dalt, az Ő ujja muzsikál minden láthatatlan húron, amit emberlelkek feszítenek ég és föld közé, hogy szebb legyen itt az élet... Szent Gellért, az idegen velencei bencés egy éjjel kézimalmot hajtó parasztasszony munkadalán keresztül ismerte és szerette meg a magyar lelket... Ki tudja, az Isten nem a te énekeden keresztül akarja-e megszeretni és újra magához ölelni fáradt házad népét, a te népedet; mint egykor a Szűzanya Magnificatján keresztül: az emberiséget... Te, Uram, aki kívül vagy az időn, csak mosolyogsz, amikor látod, hogyan viaskodunk mi vele. Jól tudod, mit csinálsz. Nem követsz el hibát, akkor sem követtél el, amikor kiosztottad az időt az embereknek. Mindenkinek adtál időt, hogy kiszámíthassa, mit is akarsz vele. Igen, van időm, Uram. Minden idő az enyém, amit nekem adtál: életemnek évei, éveimnek napjai, napjaimnak órái. Az én dolgom csupán, hogy nyugodtan és tisztán töltsem; hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod hogy engedelmeskedjem Neked, aki a vizet borrá változtathatod, mint egykor Kánában tetted... Uram, többé már nem időt kérek Tőled, hogy ezt vagy azt tehessem. Csak kegyelmet kérek Tőled, hogy a nékem adott időben azt tegyem, amit Te akarsz. Michel Quist
3
(folytatás a nyolcadik oldalról)
MI ATYÁNK Ne mondd, „mi”, Ha elszigetelten élsz önzőségedben. Ne mondd, „Atyánk”, Ha nem viselkedsz minden nap gyermekeként. Ne mondd, „aki a mennyekben vagy”, Ha csak a földi dolgokra gondolsz. Ne mondd, „szenteltessék meg a Te neved”, Ha nem tiszteled. Ne mondd, „jöjjön el a Te országod”, Ha ezt összekevered valamiféle anyagi eredménnyel. Ne mondd, „legyen meg a Te akaratod”, Ha nem fogadod el,amikor fájdalmas. Ne mondd, „mindennapi kenyerünket”, Ha nem aggódsz az éhezőkért. Ne mondd, „Bocsásd meg vétkeinket”, ha haragot tartasz testvéreddel. Ne mondd, „Szabadíts meg a gonosztól”, Ha nem foglalsz állást a gonosz ellen. Ne mondd, „Ámen”, Ha nem érted meg és nem veszed komolyan a Miatyánk szavait.
MIRE VÁGYTAM? Közelségre vágytam, cumit kaptam. Szülőkre vágytam, játékot kaptam. Beszélgetni vágytam, tévéműsort kaptam. Tanulni vágytam, bizonyítványt kaptam. Szabadságra vágytam, parancsokat kaptam. 4
Gondolkodni vágytam, ismereteket kaptam. Áttekintésre vágytam, betekintést kaptam. Szeretetre vágytam, erkölcstant kaptam. Hívatásra vágytam, állást kaptam. Boldogságra vágytam, pénzt kaptam.
Függetlenségre vágytam, kocsit kaptam. Értelmes életre vágytam, karriert kaptam. Reménységre vágytam, szorongást kaptam, Változtatni vágytam, sajnálkozást kaptam. Élni akartam…
hangzik az ének: Hol vagy István király, téged magyar kíván! Hol van a Szent király? Először is a Szentek közösségében, Isten közelében. Jézus példabeszéde rá is vonatkozik: „Jól van, derék és hű szolgám, menj be Urad örömébe”. Második válaszunk földi értelemre vonatkozik. Szent István jelen van a templomainkban, amikor róla beszélünk, dicsérjük őt, tisztelettel hajtunk fejet előtte. Harmadik válaszunk: jelen van irodalmi műveinkben, versekben, róla szóló színművekben, terek és utcák, sőt városok neveiben. Tehát közöttünk van, bennünk él. 1938-ban jelent meg Deér Józsefnek, a Pogány magyarság, keresztény magyarság című könyve. Egy rövid idézet a könyvből „A X. század végétől a XII. végéig terjedő korszak magyar történetére első királyunknak, Szent Istvánnak személyisége és alkotása nyomja rá a maga letörölhetetlen bélyegét. Életművének lényege a magyarság régi pogány politikai szervezetének megsemmisítése s egy olyan rend életre hívása volt, mely az élet összes viszonylataiban a kereszténység eszményeihez igazodott”. – Egy másik nagyszerű tudós, a szegedi Bálint Sándor röviden így jellemzi: „István ott áll a két világ határán”. Az Érdy-kodexben, – melyet a XIV. sz. első felében írtak –, Szent István királyról dicsőítő verset írt egy ismeretlen Karthazi barát. Idvez légy, bódog Szent István királ, te népednek nemes reménysége. Idvez légy, ni megtérésünknek bizon doktora és apostola!... Krisztusba kérünk, imádj ez te népedért imádj egyházi szolgálókért is, hogy egy ellenség se légyen ragadozó ez te néped között,
Szuhanics Albert
Szent István ünnepe Az új kenyér ideje ma eljő, nevet a nap, nincs az égen felhő. Haja roppan, foszlós belű fajta piros-fehér-zöld szalag van rajta... Megszentelten fekszik az asztalon a mi múltunk, s jövőnk benne vagyon. Fáradságunk, eső, s a nap heve... ebből van az életünk kenyere! Az ég, a föld, s az ember dolgozik, a nap, a szél, felhőket hordoz itt. Isten s ember, ím egymásra talál, s kenyeret ad a végtelen határ. Ha kérdenéd, hogy ez milyen világ? egy áldott föld, mit Kárpát ölel át! A nagy király teremté államunk, egy ország él azóta általunk. Ó, Szent István, tiéd e nyári nap, királyságod örök az ég alatt. Magyarország állama oly szilárd, ezer évet kősziklaként kiállt! Az új kenyér, új élet záloga nem őrli meg az idő vasfoga. Augusztus húsz magyarok ünnepe, velünk az Úr, s az ősök szelleme!
Hol vagy István király? A múltunk át van szőve a Szent Királlyal. Legyen ilyen a jelenünk, és legyen ilyen a jövőnk is. Somlai József, esperes –plébános
9
(folytatás a hetedik oldalról)
Szt. István szobor a Bazilikában. Stróbl Alajos alkotása
dézte a neves történész Schefer Lipót szavait, miszerint „isteneik viszik sírba az embert.” A hamis istenek, a bálványok, a téves eszmék és nézetek a népek és nemzetek sírásói. Századunk eszmei zűrzavarai láttán ki tagadná ennek a megállapításnak igazságát. Mennyi embert döntöttek borzalmas tömegsírokba ezek a hamis „istenek”! Válaszoljunk Prohászka kérdésére: mit mondanak száz év múlva Szent Istvánról? Szent király az igaz Istennek élt, Őt szolgálta, magyar népét is ehhez az igaz Istenhez vezette. Ha végigtekintünk a magyarság történelmén, ismételten felrémlik előttünk, hogy milyen sokan halálra ítéltek már minket, sírt ástak számunkra . Olykor mi jómagunk is részt vettünk ebben a sírásó munkában. Szerencsére eddigi történelmünk során mindig akadtak olyan emberek, akik a Szent István által kijelölt útra irányították népünket. Szent István testi megjelenéséről nincs hiteles egyéni ábrázolás. A koronázó paláston lévő képe sematikusnak (fő vonásaiban ábrázolt) látszik. De nemcsak általános örökléstani következtetés, hanem forrásszerű bizonyítékokon alapuló állítás, 8
hogy kemény, edzett testű ember volt, aki szerette a férfimulatságot, a vadászatot, s ha kellett, a harcban is első volt. Tellett ebből az erőből a szerzetesekével vetekedő önmegtagadásokra is. Családi öröklése az értelem és az akarat síkján nagyszerű volt. Emberismerete, szervező, áttekintő és irányító képessége egyházi és világi alkotásaiban, kiváló bel- és külpolitikában mutatkozott meg. Öröklött fényes értelmi tehetségeit akkoriban csak régi keresztény dinasztiák (uralkodóház) tagjaiban található, újkeresztény fejedelmeknél azonban ritkaságszámba menő iskolai műveltség fejlesztette és koronázta meg. Hadvezéri tehetsége Árpád géniuszának új kivirágzása volt. Serege az ő hadurasága alatt a régi magyar hadak félelmetes hírnevét szerezte vissza. 1030ban II. Konrád (német-római császár, uralkodott 1024-től 1039-ig) jóval nagyobb seregét is a Fertő mocsaraiba fullasztotta. Talán egyetlen cselekedetéről sem lehet kimutatni, hogy alkudozás és kompromisszum szülötte. Megfontoltsága és önmérséklete miatt sohasem kényszerült meghátrálásra. Vas akarata pedig arra képesítette, hogy évtizedekre kiható terheit egyház- és államszervező tevékenységében mind keresztül is vigye. De nemcsak kiváló testi és lelki tulajdonságokkal megáldott fejedelem volt, hanem ékeskedett az igazságos, kegyes békeszerető keresztény király erényeivel is, aki kicsinek és nagynak, rokonnak és idegennek egyforma mértékkel mért, akár jutalomról, akár büntetésről volt szó. Személyesen ment szegényei közé. Ősi magyar vendégszeretettel fogadta be és védte meg a tisztességes idegent. Halállal büntette azokat a magyarokat, akik hatvan, békés bebocsátást kérő besenyőt megöltek. Fiát is arra intette, bánjék úgy a „vendégekkel”, hogy jól érezzék magukat és szívesebben tartózkodjanak itt, mint másutt. Politikájának alapvonása a tartós, őszinte békeszeretet. Támadó, vagy még inkább hódító célból sohasem indult hadba, különösen nem keresztény fejedelmek ellen. A keresztény népek testvériségének a gondolatát maradéktalanul magáévá tette annak ellenére, hogy külső és belső ellenségek életében harcra kényszerítették. Katolikus templomainkban rendszeresen fel(folytatása a kilencedik oldalon)
A Szent Király A magyar nép minden korban nagy tisztelettel vette körül első királyunk alakját. Ünnepét, augusztus 20-át joggal tartotta legnagyobb nemzeti ünnepének. A magyar ember nem mehet el Szent István ünnepe mellett úgy, hogy ne emlékezzen első királyunk történelmet alakító munkájáról. Közismert tény, hogy az első évezred során a Kárpátok medencéjében több nép is megpróbálkozott az államalapítással. Azt is tudjuk, hogy ezek a kísérletek hosszabb távon nem jártak sikerrel. Csak sírjaikat őrizte meg az Alföld számtalan temetője. Ha a magyarságnak mégis sikerült megvetnie a lábát és ezeréves országot alapítani, ez nem történt véletlenül. Első királya olyan irányba fordította Keletről érkező nemzetét, amely lehetővé tette, hogy a „végzet ormain”, ahol oly sokan a „halálba loholtak” (Ady), megmaradjunk kereszténynek és magyarnak. E történeti tényeket a gondolkodó magyar ember mindig átérezte. Ezért nem csupán a Szent ünnepén, hanem máskor is felsír lelkében az ősi ének: „Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga, ki voltál valaha országunk istápja. Hol vagy István király, téged magyar kíván....” Próbáljuk meg a szent király életét képekben bemutatni. 1. Az első kép, sokak által ismert. Benczúr Gyula (élt 1844-1920) képe: Vajk megkeresztelése. Géza fejedelem és neje, Sarolta fia a török
Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése
eredetű Vajk nevet kapta. A keresztségben pedig Szent István vértanú (ünnepe december 26.) nevét. Vajkot valószínűleg kiskorában apjával együtt keresztelték meg. Az úgynevezett nagy legenda szerint Szent Adalbert püspök keresztelte meg. Szent Adalbert (Szlavbik, fehér-horvát herceg fia volt) nagy hatással volt az ifjú Istvánra és természetesen a fejedelmi házaspárra is. A Szent püspök valószínű rokonságban állt a bajor hercegi családdal. Az ő közvetítése által vette feleségül István Gizella, bajor hercegnőt, aki apácának készült. Nővére apáca lett, öccse pedig pap. E szent talajba kapaszkodott a gyökér és indult el a magyarság történelmi életútja. Az államférfit és a szentet nem lehet elválasztani. A fejedelem-király azért tudott jó döntéseket hozni, mert keresztény gondolkodás, szent gondolkodás volt benne. István fejedelem számára, ha királyi koronát akart, csak egy út kínálkozott, a római út. Elméletben lehetséges lett volna a hercegi birodalmi cím. Ezt tették a kevésbé éleslátású fejedelmek (cseh, morva), így függő viszonyba kerültek a császári birodalommal. A királyi koronát a legjobb időben kérte a fejedelem, 1000-ben. Ha pár évet késik, akkor már nincs III. Ottó és II. Szilveszter pápa. Asztrik apát, kíséretével együtt nagy örömmel hozta Szilveszter pápa ajándékát a királyi koronát és az apostoli kettős keresztet. Az ország örömlázban égett, koronázásra készült. Kemény tél volt a Duna-Tisza táján. Ennek ellenére az ország minden részéből érkeztek követségek Fehérvárra, hogy szemtanúi legyenek egy Árpád ivadék koronázásának. Jöttek a lóra termett magyar urak, asszonyaikon talán még ott csillogtak a kalandozásokban rabolt ékszerek. Megkezdődik a szertartás. Győrffy István: István király és műve című könyvében valószínűnek tartja, hogy Istvánt az ún. mainzi szertartáskönyv szerint koronázhatták meg. S hozzáteszi, hogy az elhangzott fogadalmakat Szent István egész életén át irányadónak tekintette, aszerint élt és cselekedett. A gyűrű felhúzásakor a szertartást végző érsek ezt mondta: „Vedd a királyi méltóság gyűrűjét, és ezáltal tekintsd magad az igaz hittel eljegyezve, mert amint ma fejévé és fejedelmévé ren(folytatása a hatodik oldalon) 5
(folytatás az ötödik oldalról)
deltetsz az országnak és népnek, úgy leszel építője és megszilárdítója a kereszténységnek és a keresztény hitnek, hogy munkában boldogan s hitben gazdagodva a királyok királyával dicsértessél...”. Szent István királyunknak nem ékszerként ragyogott ujján a gyűrű, hanem odaadást jelentett, eljegyzést Istennel. Amikor a koronázó érsek átnyújtotta Szent Istvánnak az uralkodás jelvényét a jogart, e szavakat mondta: „Vedd át az erény és az igazságosság veszszejét, hogy tudd simogatni a jámborokat és megfélemlíteni a gonoszokat, tudj a tévelygőknek utat mutatni, és az elesetteknek kezet nyújtani, alázd meg a gőgösöket és emeld fel a gyöngéket.” A jogar nem dísztárgy volt Szent István kezében. Nem is a hatalom, hanem inkább a szolgálat jelképe.
A meghívottak, az ország előkelői nem értették a latin szertartást, de mégis érezték, ez a nap nemcsak a koronázás ünnepe, hanem egy új útra lépő nemzet születésnapja. Most már nem fejedelemre, hanem királyra néznek. Fején az arany korona, vállán a díszes palást, így fogadja a nép hódolatát. Meghajolnak a kemény magyarok, de velük együtt a király is meghajol. A királyok királyára, Krisztusra gondol, akinek ő is szolgálni akar népével együtt. Az első magyar királykoronázás akkor volt, és István király akkor fogott az egyházszervezéshez, és az országszervezéshez, amikor – nem először a történelemben – a művelt világon végigszáguldott a világvég várásának izgalma. III. Ottó császár pedig 1000 körül olyan biztosra vette a világvégét, hogy Szent Adalbert sírjához zarándokolva iparkodott méltóképpen készülni a számadásra. István királyt nem zavarta meg ez az általános, alkotóerőt megbénító hangulat. A kelet-nomád fejedelemősök rendíthetetlen nyugalmával és a jó Istenbe vetett feltétlen bizalmával nekifogott országa megszervezéséhez, népe megtérítéséhez mert hitte, hogy ennek a népnek és országának ezer esztendők mértékével mért ki az Isten élettartamot. 6
2. Ha képekben akarjuk bemutatni a Szent király életét, akkor a keresztség után a tevékenység időszaka következik, az uralkodás ideje, melyből harminchét év adatott meg neki. Valahányszor megállunk a budai várban és a Halászbástyán István király szobra előtt, befészkeli magát fejünkbe egy gondolat. Miért néz István király nyugat felé? Miért nem fordul inkább az őshaza irányába, ahonnan elindultak hazát kereső őseink? Véleményem szerint István király nem nyugatra néz, hanem arra a Krisztusra fordítja tekintetét, aki most is itt lakik Nagyboldogaszszony templomában. Ezt a Krisztust fogadta be kereszteléskor, ezt akarta adni népének az apostoli király. A fiatal király Isten szolgája volt, ez minden méltóságnál többet ért. Szolgálta Istent, mert hitt benne. Nemcsak imádkozta az apostoli hitvallást, hanem a Hiszekegy szerint élt. Vallotta, – ahogy ma mondják –, világnézetévé tette az Egyház tanítását a teremtő Istenről, a megváltó Krisztusról, Isten Fiáról és a lelkeket megszentelő Szentlélekről. Azért élt, hogy Istent szeresse, neki szolgáljon. Isten igazi szolgája volt, mert teljesítette Isten akaratát. A tízparancsolat és az egyház parancsai nemcsak törvénykönyvet alkottak számára, melyeknek betűi, lapjai a könyvtárakban porosodnak, hanem általa élet és valóság lett. Ezért volt olyan buzgó Isten imádásában, Szűzanya szeretetében, a szentek tiszteletében. Ezért szentelte meg a vasárnapot és az ünnepeket. Ezért szerette szüleit, Gézát és Saroltát. Ezért védelmezte embertársai életét, erkölcsét, vagyonát, becsületét. Ezért böjtölt és vezekelt. Krisztus volt az életeszménye, akit mindig hűségesen követett. Ezért volt előtte szent az erény, az okosság, a bátorság, a mértékletesség, az igazságosság. Az apostoli király az emberek megszentelését az Egyházra bízta, de előzőleg megszervezte a magyar egyházat. A koronával együtt jogot kapott az Egyházmegyék alapítására. Tíz Egyházmegyére osztotta az országot, tehát tíz püspökséget alapított: Esztergom, Eger, Győr, Gyulafehérvár, Kalocsa, Nagyvárad, Pécs, Szeged, Veszprém, Vác. (Székesfehérváron és Szombathelyen Mária Terézia alapított püspökséget.) Apátságokat alapított, főpapokat nevezett ki, egyházi törvényeket hozott. Úgy viselkedett, mint a többi keresztény uralkodó. (folytatása a hetedik oldalon)
(folytatás a hatodik oldalról)
Szent Benedek szerzetesei, a „bencések” akkor jöttek hazánkba, amikor a szerzetesi fegyelem csodálatos magasságba emelkedett. István király összeköttetésben volt Rómával. A nyugatról jött hittérítők munkája végleg eldöntötte a magyarság hovatartozását. A világi papság nevelése és tanítása a Bencések feladata volt. A fő templomoknál voltak a káptalani iskolák, ahol a jövő papsága tanult. Ezeket az iskolákat nem minden jelölt tudta látogatni, az iskola befogadóképessége és a távolság miatt. A káptalani iskolákban végzett növendékekből lettek a világi papok. Kevés olyan növendék volt, aki a civil pályán maradt. A papság megélhetését István király törvényeivel biztosította, részben püspöki birtokokból, részben a hívek adományaiból. A püspöki székesegyházakat István király buzgósága építette, a veszprémit azonban Gizella királyné. A falusi templomokat a hívek voltak kötelesek felépíteni, a törvény szerint tíz-tíz község egy templomot. Már István király idejéből tudjuk, hogy a birtokos urak saját birtokaikon is templomokat építettek. A Gellért-legenda szerint a szent püspökhöz egy prédikációja után száz nemes jött azzal a kéréssel, jelöljön ki birtokaikon a templomok számára helyeket és szentelje fel egyúttal mellettük azt a területet, ahova halottaikat temetni fogják. (E régi szokás – templom mellett a temető – ma is sok helyen megtalálható.) A templomi ruhákat, felszereléseket a király adta. A király és a királynő bőkezűségét érezték a püspöki templomok. Törvényekre volt szükség a további előrehaladáshoz. István király apostoli tevékenysége és segítőtársainak lankadatlan buzgósága beleültette a magyar lelkekbe az egyház külső szervezetét. De a hitnek és a szervezetnek állandóságát is biztosítani kellett. István király ezt mindenekelőtt törvényeivel igyekezett elérni. Két törvénykönyve van. Az első uralkodásának elejéről, a második a későbbi évekből. Az apostoli király 37 éves uralkodása alatt tette, amit tett. A koronázás után 37 esztendővel ismét összegyűlt az ország népe Székesfehérvárott. Most nyár volt gyümölcsérlelő augusztus ha-
va. Szóltak a harangok, gyászba öltözött az ország, mert meghalt István király. Ott feküdt fáradt teste a bazilika oltára előtt. A nép temetésre jött. Néhányan talán emlékeztek még a hajdani koronázásra. Talán akadtak a gyászolók között olyanok is, akik megsejtették, hogy valójában nem temetésre jöttek. Nem temetésre, hanem újabb koronázásra. Meghalt István király, letette a földi koronáját, hogy megjelenjék Isten ítélő széke előtt. Itt pedig megkapta az égi koronát. A török által elpusztított székesfehérvári királyi székesegyház romjai között síremléket találtak. Erről a történettudósok azt tartják, hogy Szent István holttestét rejtette magába. Ezen a kőkoporsón a szép faragványok között van egy kép, amely angyalt ábrázol, amint a magasba szárnyalva gyermeket visz az égbe. Ezzel a gyermekkel a művész Szent István király lelkét akarta jelképezni, és Szent István kortársainak azt a szilárd hitét
juttatta kifejezésre, hogy a Szent király az égbe jutott, vagyis erényeiért és érdemeiért Isten megdicsőítette. Ez volt a hite kortársainak, de ez volt a hite az utánuk élő magyaroknak is. Ez a hit vezette a legnagyobb magyart Széchényi Istvánt is, aki tiszteletére a nyugati határon, Nagycenken szép templomot építetett és gyönyörű oltárképet állíttatott fel. 3. Végül a harmadik képet is állítsuk be a Nagy királyról. A budapesti Szent István Bazilikában látható a Szent csodálatos szép szobra melyet Strobl Alajos (1856-1926) alkotott. Több mint száz évvel ezelőtt – 1893. augusztus 20-án –, Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök, ünnepi beszédet tartott székesegyházában. Beszéde végén feltette a kérdést: Vajon száz év múlva mit fognak mondani az ünnepi szónokok az első Szent királyról? Akkor Prohászka i(folytatása a nyolcadik oldalon) 7
(folytatás az ötödik oldalról)
deltetsz az országnak és népnek, úgy leszel építője és megszilárdítója a kereszténységnek és a keresztény hitnek, hogy munkában boldogan s hitben gazdagodva a királyok királyával dicsértessél...”. Szent István királyunknak nem ékszerként ragyogott ujján a gyűrű, hanem odaadást jelentett, eljegyzést Istennel. Amikor a koronázó érsek átnyújtotta Szent Istvánnak az uralkodás jelvényét a jogart, e szavakat mondta: „Vedd át az erény és az igazságosság veszszejét, hogy tudd simogatni a jámborokat és megfélemlíteni a gonoszokat, tudj a tévelygőknek utat mutatni, és az elesetteknek kezet nyújtani, alázd meg a gőgösöket és emeld fel a gyöngéket.” A jogar nem dísztárgy volt Szent István kezében. Nem is a hatalom, hanem inkább a szolgálat jelképe.
A meghívottak, az ország előkelői nem értették a latin szertartást, de mégis érezték, ez a nap nemcsak a koronázás ünnepe, hanem egy új útra lépő nemzet születésnapja. Most már nem fejedelemre, hanem királyra néznek. Fején az arany korona, vállán a díszes palást, így fogadja a nép hódolatát. Meghajolnak a kemény magyarok, de velük együtt a király is meghajol. A királyok királyára, Krisztusra gondol, akinek ő is szolgálni akar népével együtt. Az első magyar királykoronázás akkor volt, és István király akkor fogott az egyházszervezéshez, és az országszervezéshez, amikor – nem először a történelemben – a művelt világon végigszáguldott a világvég várásának izgalma. III. Ottó császár pedig 1000 körül olyan biztosra vette a világvégét, hogy Szent Adalbert sírjához zarándokolva iparkodott méltóképpen készülni a számadásra. István királyt nem zavarta meg ez az általános, alkotóerőt megbénító hangulat. A kelet-nomád fejedelemősök rendíthetetlen nyugalmával és a jó Istenbe vetett feltétlen bizalmával nekifogott országa megszervezéséhez, népe megtérítéséhez mert hitte, hogy ennek a népnek és országának ezer esztendők mértékével mért ki az Isten élettartamot. 6
2. Ha képekben akarjuk bemutatni a Szent király életét, akkor a keresztség után a tevékenység időszaka következik, az uralkodás ideje, melyből harminchét év adatott meg neki. Valahányszor megállunk a budai várban és a Halászbástyán István király szobra előtt, befészkeli magát fejünkbe egy gondolat. Miért néz István király nyugat felé? Miért nem fordul inkább az őshaza irányába, ahonnan elindultak hazát kereső őseink? Véleményem szerint István király nem nyugatra néz, hanem arra a Krisztusra fordítja tekintetét, aki most is itt lakik Nagyboldogaszszony templomában. Ezt a Krisztust fogadta be kereszteléskor, ezt akarta adni népének az apostoli király. A fiatal király Isten szolgája volt, ez minden méltóságnál többet ért. Szolgálta Istent, mert hitt benne. Nemcsak imádkozta az apostoli hitvallást, hanem a Hiszekegy szerint élt. Vallotta, – ahogy ma mondják –, világnézetévé tette az Egyház tanítását a teremtő Istenről, a megváltó Krisztusról, Isten Fiáról és a lelkeket megszentelő Szentlélekről. Azért élt, hogy Istent szeresse, neki szolgáljon. Isten igazi szolgája volt, mert teljesítette Isten akaratát. A tízparancsolat és az egyház parancsai nemcsak törvénykönyvet alkottak számára, melyeknek betűi, lapjai a könyvtárakban porosodnak, hanem általa élet és valóság lett. Ezért volt olyan buzgó Isten imádásában, Szűzanya szeretetében, a szentek tiszteletében. Ezért szentelte meg a vasárnapot és az ünnepeket. Ezért szerette szüleit, Gézát és Saroltát. Ezért védelmezte embertársai életét, erkölcsét, vagyonát, becsületét. Ezért böjtölt és vezekelt. Krisztus volt az életeszménye, akit mindig hűségesen követett. Ezért volt előtte szent az erény, az okosság, a bátorság, a mértékletesség, az igazságosság. Az apostoli király az emberek megszentelését az Egyházra bízta, de előzőleg megszervezte a magyar egyházat. A koronával együtt jogot kapott az Egyházmegyék alapítására. Tíz Egyházmegyére osztotta az országot, tehát tíz püspökséget alapított: Esztergom, Eger, Győr, Gyulafehérvár, Kalocsa, Nagyvárad, Pécs, Szeged, Veszprém, Vác. (Székesfehérváron és Szombathelyen Mária Terézia alapított püspökséget.) Apátságokat alapított, főpapokat nevezett ki, egyházi törvényeket hozott. Úgy viselkedett, mint a többi keresztény uralkodó. (folytatása a hetedik oldalon)
(folytatás a hatodik oldalról)
Szent Benedek szerzetesei, a „bencések” akkor jöttek hazánkba, amikor a szerzetesi fegyelem csodálatos magasságba emelkedett. István király összeköttetésben volt Rómával. A nyugatról jött hittérítők munkája végleg eldöntötte a magyarság hovatartozását. A világi papság nevelése és tanítása a Bencések feladata volt. A fő templomoknál voltak a káptalani iskolák, ahol a jövő papsága tanult. Ezeket az iskolákat nem minden jelölt tudta látogatni, az iskola befogadóképessége és a távolság miatt. A káptalani iskolákban végzett növendékekből lettek a világi papok. Kevés olyan növendék volt, aki a civil pályán maradt. A papság megélhetését István király törvényeivel biztosította, részben püspöki birtokokból, részben a hívek adományaiból. A püspöki székesegyházakat István király buzgósága építette, a veszprémit azonban Gizella királyné. A falusi templomokat a hívek voltak kötelesek felépíteni, a törvény szerint tíz-tíz község egy templomot. Már István király idejéből tudjuk, hogy a birtokos urak saját birtokaikon is templomokat építettek. A Gellért-legenda szerint a szent püspökhöz egy prédikációja után száz nemes jött azzal a kéréssel, jelöljön ki birtokaikon a templomok számára helyeket és szentelje fel egyúttal mellettük azt a területet, ahova halottaikat temetni fogják. (E régi szokás – templom mellett a temető – ma is sok helyen megtalálható.) A templomi ruhákat, felszereléseket a király adta. A király és a királynő bőkezűségét érezték a püspöki templomok. Törvényekre volt szükség a további előrehaladáshoz. István király apostoli tevékenysége és segítőtársainak lankadatlan buzgósága beleültette a magyar lelkekbe az egyház külső szervezetét. De a hitnek és a szervezetnek állandóságát is biztosítani kellett. István király ezt mindenekelőtt törvényeivel igyekezett elérni. Két törvénykönyve van. Az első uralkodásának elejéről, a második a későbbi évekből. Az apostoli király 37 éves uralkodása alatt tette, amit tett. A koronázás után 37 esztendővel ismét összegyűlt az ország népe Székesfehérvárott. Most nyár volt gyümölcsérlelő augusztus ha-
va. Szóltak a harangok, gyászba öltözött az ország, mert meghalt István király. Ott feküdt fáradt teste a bazilika oltára előtt. A nép temetésre jött. Néhányan talán emlékeztek még a hajdani koronázásra. Talán akadtak a gyászolók között olyanok is, akik megsejtették, hogy valójában nem temetésre jöttek. Nem temetésre, hanem újabb koronázásra. Meghalt István király, letette a földi koronáját, hogy megjelenjék Isten ítélő széke előtt. Itt pedig megkapta az égi koronát. A török által elpusztított székesfehérvári királyi székesegyház romjai között síremléket találtak. Erről a történettudósok azt tartják, hogy Szent István holttestét rejtette magába. Ezen a kőkoporsón a szép faragványok között van egy kép, amely angyalt ábrázol, amint a magasba szárnyalva gyermeket visz az égbe. Ezzel a gyermekkel a művész Szent István király lelkét akarta jelképezni, és Szent István kortársainak azt a szilárd hitét
juttatta kifejezésre, hogy a Szent király az égbe jutott, vagyis erényeiért és érdemeiért Isten megdicsőítette. Ez volt a hite kortársainak, de ez volt a hite az utánuk élő magyaroknak is. Ez a hit vezette a legnagyobb magyart Széchényi Istvánt is, aki tiszteletére a nyugati határon, Nagycenken szép templomot építetett és gyönyörű oltárképet állíttatott fel. 3. Végül a harmadik képet is állítsuk be a Nagy királyról. A budapesti Szent István Bazilikában látható a Szent csodálatos szép szobra melyet Strobl Alajos (1856-1926) alkotott. Több mint száz évvel ezelőtt – 1893. augusztus 20-án –, Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök, ünnepi beszédet tartott székesegyházában. Beszéde végén feltette a kérdést: Vajon száz év múlva mit fognak mondani az ünnepi szónokok az első Szent királyról? Akkor Prohászka i(folytatása a nyolcadik oldalon) 7
(folytatás a hetedik oldalról)
Szt. István szobor a Bazilikában. Stróbl Alajos alkotása
dézte a neves történész Schefer Lipót szavait, miszerint „isteneik viszik sírba az embert.” A hamis istenek, a bálványok, a téves eszmék és nézetek a népek és nemzetek sírásói. Századunk eszmei zűrzavarai láttán ki tagadná ennek a megállapításnak igazságát. Mennyi embert döntöttek borzalmas tömegsírokba ezek a hamis „istenek”! Válaszoljunk Prohászka kérdésére: mit mondanak száz év múlva Szent Istvánról? Szent király az igaz Istennek élt, Őt szolgálta, magyar népét is ehhez az igaz Istenhez vezette. Ha végigtekintünk a magyarság történelmén, ismételten felrémlik előttünk, hogy milyen sokan halálra ítéltek már minket, sírt ástak számunkra . Olykor mi jómagunk is részt vettünk ebben a sírásó munkában. Szerencsére eddigi történelmünk során mindig akadtak olyan emberek, akik a Szent István által kijelölt útra irányították népünket. Szent István testi megjelenéséről nincs hiteles egyéni ábrázolás. A koronázó paláston lévő képe sematikusnak (fő vonásaiban ábrázolt) látszik. De nemcsak általános örökléstani következtetés, hanem forrásszerű bizonyítékokon alapuló állítás, 8
hogy kemény, edzett testű ember volt, aki szerette a férfimulatságot, a vadászatot, s ha kellett, a harcban is első volt. Tellett ebből az erőből a szerzetesekével vetekedő önmegtagadásokra is. Családi öröklése az értelem és az akarat síkján nagyszerű volt. Emberismerete, szervező, áttekintő és irányító képessége egyházi és világi alkotásaiban, kiváló bel- és külpolitikában mutatkozott meg. Öröklött fényes értelmi tehetségeit akkoriban csak régi keresztény dinasztiák (uralkodóház) tagjaiban található, újkeresztény fejedelmeknél azonban ritkaságszámba menő iskolai műveltség fejlesztette és koronázta meg. Hadvezéri tehetsége Árpád géniuszának új kivirágzása volt. Serege az ő hadurasága alatt a régi magyar hadak félelmetes hírnevét szerezte vissza. 1030ban II. Konrád (német-római császár, uralkodott 1024-től 1039-ig) jóval nagyobb seregét is a Fertő mocsaraiba fullasztotta. Talán egyetlen cselekedetéről sem lehet kimutatni, hogy alkudozás és kompromisszum szülötte. Megfontoltsága és önmérséklete miatt sohasem kényszerült meghátrálásra. Vas akarata pedig arra képesítette, hogy évtizedekre kiható terheit egyház- és államszervező tevékenységében mind keresztül is vigye. De nemcsak kiváló testi és lelki tulajdonságokkal megáldott fejedelem volt, hanem ékeskedett az igazságos, kegyes békeszerető keresztény király erényeivel is, aki kicsinek és nagynak, rokonnak és idegennek egyforma mértékkel mért, akár jutalomról, akár büntetésről volt szó. Személyesen ment szegényei közé. Ősi magyar vendégszeretettel fogadta be és védte meg a tisztességes idegent. Halállal büntette azokat a magyarokat, akik hatvan, békés bebocsátást kérő besenyőt megöltek. Fiát is arra intette, bánjék úgy a „vendégekkel”, hogy jól érezzék magukat és szívesebben tartózkodjanak itt, mint másutt. Politikájának alapvonása a tartós, őszinte békeszeretet. Támadó, vagy még inkább hódító célból sohasem indult hadba, különösen nem keresztény fejedelmek ellen. A keresztény népek testvériségének a gondolatát maradéktalanul magáévá tette annak ellenére, hogy külső és belső ellenségek életében harcra kényszerítették. Katolikus templomainkban rendszeresen fel(folytatása a kilencedik oldalon)
A Szent Király A magyar nép minden korban nagy tisztelettel vette körül első királyunk alakját. Ünnepét, augusztus 20-át joggal tartotta legnagyobb nemzeti ünnepének. A magyar ember nem mehet el Szent István ünnepe mellett úgy, hogy ne emlékezzen első királyunk történelmet alakító munkájáról. Közismert tény, hogy az első évezred során a Kárpátok medencéjében több nép is megpróbálkozott az államalapítással. Azt is tudjuk, hogy ezek a kísérletek hosszabb távon nem jártak sikerrel. Csak sírjaikat őrizte meg az Alföld számtalan temetője. Ha a magyarságnak mégis sikerült megvetnie a lábát és ezeréves országot alapítani, ez nem történt véletlenül. Első királya olyan irányba fordította Keletről érkező nemzetét, amely lehetővé tette, hogy a „végzet ormain”, ahol oly sokan a „halálba loholtak” (Ady), megmaradjunk kereszténynek és magyarnak. E történeti tényeket a gondolkodó magyar ember mindig átérezte. Ezért nem csupán a Szent ünnepén, hanem máskor is felsír lelkében az ősi ének: „Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga, ki voltál valaha országunk istápja. Hol vagy István király, téged magyar kíván....” Próbáljuk meg a szent király életét képekben bemutatni. 1. Az első kép, sokak által ismert. Benczúr Gyula (élt 1844-1920) képe: Vajk megkeresztelése. Géza fejedelem és neje, Sarolta fia a török
Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése
eredetű Vajk nevet kapta. A keresztségben pedig Szent István vértanú (ünnepe december 26.) nevét. Vajkot valószínűleg kiskorában apjával együtt keresztelték meg. Az úgynevezett nagy legenda szerint Szent Adalbert püspök keresztelte meg. Szent Adalbert (Szlavbik, fehér-horvát herceg fia volt) nagy hatással volt az ifjú Istvánra és természetesen a fejedelmi házaspárra is. A Szent püspök valószínű rokonságban állt a bajor hercegi családdal. Az ő közvetítése által vette feleségül István Gizella, bajor hercegnőt, aki apácának készült. Nővére apáca lett, öccse pedig pap. E szent talajba kapaszkodott a gyökér és indult el a magyarság történelmi életútja. Az államférfit és a szentet nem lehet elválasztani. A fejedelem-király azért tudott jó döntéseket hozni, mert keresztény gondolkodás, szent gondolkodás volt benne. István fejedelem számára, ha királyi koronát akart, csak egy út kínálkozott, a római út. Elméletben lehetséges lett volna a hercegi birodalmi cím. Ezt tették a kevésbé éleslátású fejedelmek (cseh, morva), így függő viszonyba kerültek a császári birodalommal. A királyi koronát a legjobb időben kérte a fejedelem, 1000-ben. Ha pár évet késik, akkor már nincs III. Ottó és II. Szilveszter pápa. Asztrik apát, kíséretével együtt nagy örömmel hozta Szilveszter pápa ajándékát a királyi koronát és az apostoli kettős keresztet. Az ország örömlázban égett, koronázásra készült. Kemény tél volt a Duna-Tisza táján. Ennek ellenére az ország minden részéből érkeztek követségek Fehérvárra, hogy szemtanúi legyenek egy Árpád ivadék koronázásának. Jöttek a lóra termett magyar urak, asszonyaikon talán még ott csillogtak a kalandozásokban rabolt ékszerek. Megkezdődik a szertartás. Győrffy István: István király és műve című könyvében valószínűnek tartja, hogy Istvánt az ún. mainzi szertartáskönyv szerint koronázhatták meg. S hozzáteszi, hogy az elhangzott fogadalmakat Szent István egész életén át irányadónak tekintette, aszerint élt és cselekedett. A gyűrű felhúzásakor a szertartást végző érsek ezt mondta: „Vedd a királyi méltóság gyűrűjét, és ezáltal tekintsd magad az igaz hittel eljegyezve, mert amint ma fejévé és fejedelmévé ren(folytatása a hatodik oldalon) 5
(folytatás a nyolcadik oldalról)
MI ATYÁNK Ne mondd, „mi”, Ha elszigetelten élsz önzőségedben. Ne mondd, „Atyánk”, Ha nem viselkedsz minden nap gyermekeként. Ne mondd, „aki a mennyekben vagy”, Ha csak a földi dolgokra gondolsz. Ne mondd, „szenteltessék meg a Te neved”, Ha nem tiszteled. Ne mondd, „jöjjön el a Te országod”, Ha ezt összekevered valamiféle anyagi eredménnyel. Ne mondd, „legyen meg a Te akaratod”, Ha nem fogadod el,amikor fájdalmas. Ne mondd, „mindennapi kenyerünket”, Ha nem aggódsz az éhezőkért. Ne mondd, „Bocsásd meg vétkeinket”, ha haragot tartasz testvéreddel. Ne mondd, „Szabadíts meg a gonosztól”, Ha nem foglalsz állást a gonosz ellen. Ne mondd, „Ámen”, Ha nem érted meg és nem veszed komolyan a Miatyánk szavait.
MIRE VÁGYTAM? Közelségre vágytam, cumit kaptam. Szülőkre vágytam, játékot kaptam. Beszélgetni vágytam, tévéműsort kaptam. Tanulni vágytam, bizonyítványt kaptam. Szabadságra vágytam, parancsokat kaptam. 4
Gondolkodni vágytam, ismereteket kaptam. Áttekintésre vágytam, betekintést kaptam. Szeretetre vágytam, erkölcstant kaptam. Hívatásra vágytam, állást kaptam. Boldogságra vágytam, pénzt kaptam.
Függetlenségre vágytam, kocsit kaptam. Értelmes életre vágytam, karriert kaptam. Reménységre vágytam, szorongást kaptam, Változtatni vágytam, sajnálkozást kaptam. Élni akartam…
hangzik az ének: Hol vagy István király, téged magyar kíván! Hol van a Szent király? Először is a Szentek közösségében, Isten közelében. Jézus példabeszéde rá is vonatkozik: „Jól van, derék és hű szolgám, menj be Urad örömébe”. Második válaszunk földi értelemre vonatkozik. Szent István jelen van a templomainkban, amikor róla beszélünk, dicsérjük őt, tisztelettel hajtunk fejet előtte. Harmadik válaszunk: jelen van irodalmi műveinkben, versekben, róla szóló színművekben, terek és utcák, sőt városok neveiben. Tehát közöttünk van, bennünk él. 1938-ban jelent meg Deér Józsefnek, a Pogány magyarság, keresztény magyarság című könyve. Egy rövid idézet a könyvből „A X. század végétől a XII. végéig terjedő korszak magyar történetére első királyunknak, Szent Istvánnak személyisége és alkotása nyomja rá a maga letörölhetetlen bélyegét. Életművének lényege a magyarság régi pogány politikai szervezetének megsemmisítése s egy olyan rend életre hívása volt, mely az élet összes viszonylataiban a kereszténység eszményeihez igazodott”. – Egy másik nagyszerű tudós, a szegedi Bálint Sándor röviden így jellemzi: „István ott áll a két világ határán”. Az Érdy-kodexben, – melyet a XIV. sz. első felében írtak –, Szent István királyról dicsőítő verset írt egy ismeretlen Karthazi barát. Idvez légy, bódog Szent István királ, te népednek nemes reménysége. Idvez légy, ni megtérésünknek bizon doktora és apostola!... Krisztusba kérünk, imádj ez te népedért imádj egyházi szolgálókért is, hogy egy ellenség se légyen ragadozó ez te néped között,
Szuhanics Albert
Szent István ünnepe Az új kenyér ideje ma eljő, nevet a nap, nincs az égen felhő. Haja roppan, foszlós belű fajta piros-fehér-zöld szalag van rajta... Megszentelten fekszik az asztalon a mi múltunk, s jövőnk benne vagyon. Fáradságunk, eső, s a nap heve... ebből van az életünk kenyere! Az ég, a föld, s az ember dolgozik, a nap, a szél, felhőket hordoz itt. Isten s ember, ím egymásra talál, s kenyeret ad a végtelen határ. Ha kérdenéd, hogy ez milyen világ? egy áldott föld, mit Kárpát ölel át! A nagy király teremté államunk, egy ország él azóta általunk. Ó, Szent István, tiéd e nyári nap, királyságod örök az ég alatt. Magyarország állama oly szilárd, ezer évet kősziklaként kiállt! Az új kenyér, új élet záloga nem őrli meg az idő vasfoga. Augusztus húsz magyarok ünnepe, velünk az Úr, s az ősök szelleme!
Hol vagy István király? A múltunk át van szőve a Szent Királlyal. Legyen ilyen a jelenünk, és legyen ilyen a jövőnk is. Somlai József, esperes –plébános
9
A létezés öröme Azért jöttem, hogy életük legyen, és életük bőségben legyen – mondja a mi Urunk. Jézus szeretné megosztani velünk a létezés örömét. Jó dolog lenni, létezni! A napokban elnéztem a tavaszi napfényben a somlyói házunk udvarán a kiskecskéket, meg Déván a csak most született bocikat. Öröm látni azt a hatalmas, kitörő életerőt, ahogyan ugrálnak, alig éri a kis patájuk a földet, játszadoznak, incselkednek egymással. Minden pillanatuk arról szól, hogy élvezik a létezést! Jó dolog lenni, létezni! Szeretem magam elé képzelni, hogy az 5-6 éves kis Jézus odasomfordál édesanyja elé és szelíden megkérdezi tőle: „Anyu, kiengedsz játszani a gyerekekkel?” Olyan döbbenetes gondolatban szemlélni, ahogy a nagy Isten önfeledten, nekipirulva játszik az emberek fiaival. Jézus szalad, a gyerekek utána, és kiabálják: „Ipi-apacs, kis Jézus ki vagy ütve!” – „Ó a csuda enné meg, a következőben én kaplak el!” Döbbenetes, mielőtt egyetlen csodát is tett volna, vagy mielőtt egyetlen nagy tanítást is mondott volna nekünk felnőtteknek, a mi Urunk Istenünk már játszott, labdázott a gyerekekkel. Az emberi létezést, a játék örömét megízleli az Isten! Szent Ferenc Atyánk egy csodás virágos réten ment keresztül, és egyszer csak leborult, felzokogott és ezt mondta: „ó virág testvéreim, ne dicsérjétek ilyen szépen az Istent, mert megszakad a szívem!” Milyen jó egy szép tájban, egy csodás virágban gyönyörködni, rácsodálkozni a hegyekre, a lemenő nap sugaraiba. Jó dolog beleharapni egy finom, érett őszibarackba, érezni ahogyan a szádat betölti finom, omló íze. Jó dolog mindaz, mi a létnek velejárója. Hallgatni egy síró, vibráló hegedűt, ahogy egymaga betölti a teret, egy pár húron táncolva, egy új világot tár fel előtted. Jó dolog megfogni gyermeked kezét! Egy kedves ismerősöm fiatalon lebénult, feküdt az ágyban, és azt mondta, hogy nagyon sokszor csak arra gondol, hogy megfogja három éves kislánya pufók, meleg kacsóját és sétálnak a parkban. 10
Körülöttük virágok, daloló madarak, és ők csak sétálnak. „Odaadnám minden vagyonoma, – mondta –, csak szoríthatnám újból magamhoz gyermekemet.” Mesélte, hogy odaviszik gyermekét, beleteszik gyermeke kezét a kezébe, de nem érzi. Hihetetlen fájdalom ez az anyai szívének. Szomorúan elmesélte azt is, hogy édesanyja munkába jár, és a nyári melegben szájához készít egy nagy pohár vizet szívószállal, hogy olthassa szomját. Egy nap, betegsége előrehaladtával már nem tudta a fejét megemelni a szívószálig. Azt mondta, hogy: „néztem a finom citromos vizet, ott volt egy centire a kicserepesedett szájamtól, és éreztem, hogy szomjan halok, nem tudtam megemelni a fejemet és csak zokogtam!” Milyen kis dolog megfogni kedvesed kezét és sétálni a zöld fűben, feletted ragyog az áldott nap, és a szél játszik a hajaddal. Olyan egyszerű kézbe venni egy gyöngyöző pohár tiszta hűs vizet, és a szádhoz emelni, hogy jóízűen oltsad szomjadat. Kis dolgok sokasága ez a földi lét! Tudsz örvendeni az apró mindennapi csodáknak? Kérdem, tudunk örvendeni a létnek, a mindennapi élet egyszerű dolgainak? Azt, hogy vagyunk egymásnak, hogy a mindennapjaimat kitölti a létezés megannyi ajándéka? Rá tudok csodálkozni a hatalmas görögdinnye szomjat oltó zamatára? Vagy annak, hogy egy fiú, egy lány keresi társaságodat, és csacsogva, pirulva megosztja titkait veled? Ezernyi kis dolog, de ha átéled titkát a létnek, életed kiteljesedik, és perceid megtelnek örök értékekkel! Hidd el, Istenünk szeretettel szeretné megosztani a létezés végtelen örömét veled, azt akarja, hogy életünket, mindennapjainkat kitöltse a boldogság! Tárd ki szívedet a létezés öröme felé! Uram Istenem, szeretettel kérlek, add meg nekünk, gyermekeidnek, hogy rá tudjunk csodálkozni a mindennapi létezés kis dolgaira. Lássuk meg minden percben, az egymást követő, hullámzó pillanatok hátán felkínálkozó végtelen boldogság mozaikkockáit. Segíts, szakítsd fel szívünket túláradó jóságod ajándékainak befogadására. Nyisd fel szemünket a kis dolgokban rejlő csodák csodálatára! Csaba testvér
Asszony, aki többet dalol, mint beszél Majdnem két és félezer évvel ezelőtt történt, a görög városállamok idejében. A maroknyi Mélosz sziget lakossága fellázadt Spárta központosító zsarnoki hatalma ellen. A büntető hadjárat persze nem maradt el. Olyan büntetést szabtak a kis Mélosz sziget lakóira, amilyent csak a szellem és szabadság szerelmesei, a görögök tudtak legnagyobb büntetésként kiróni, de azt elszenvedni is. – Így szólt a szűkszavú, hallatlan büntetés: „Fiaik és leányaik nem tanulhatnak muzsikát!” A szellem és szabadság bűvöletében a görögök megérezték, hogy egy népet nem lehet tönkretenni addig, míg dalolni tud. – Egy kicsit igaz ez egyéni életünkre is. Legalább annyira igen, hogy akinek a szivében nincs muzsika s nem fakad dal, az könnyen válhat lelketlenné. Viszont akinek tiszta dallal van tele a szíve, annak a lelkét könnyen birtokba veszi az Isten. Emberi gondolatfűzések ezek, jól tudom. De talán mégis érzékeltetnek valamit annak az evangéliumi ténynek elgondolkodtató valóságából, hogy a sugalmazó Szentlélek Úristen úgy mutatja be Mártát, a Szentírás Asszonyát, mint „dalos Asszonyt”! S nem úgy, mint „beszédes Asszonyt”. Pontosabban kifejezve: mindazok a szavak és megnyilatkozások, amiket a Szűzanya ajkáról lejegyez a Szentírás, felét sem teszik ki a dalnak, a muzsikatörténet legtisztább és legfönségesebb egyszólamú énekének, amit Ő megváltásunk bölcsődalaként énekel, a Magnificatnak! „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert letekintett alázatos szolgálójára. Lám, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem Ő, a Hatalmas és a Szent. Gondjába vette gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.” A Magnificat: elmélkedések kincsesbányája lehet. Most csak azt hangsúlyozzuk, hogy a Szűz-
anya énekel, s éneke terjedelemben hétszer akkora, mint minden más beszéde, amit a Szentírásban leírva találunk. Ezt olyan jó lenne tudatosítanunk. Nemcsak templomi használatra, hanem templomon kívül is: Kevesebb beszédet, több éneket! Elsősorban talán a leányoknak és asszonyoknak kellene jelszóvá tenniük ezt? Az énekkel kevesebb lesz az okoskodás, a mellébeszélés. Több lesz a szívjóság, a meleg együttérzés; kevesebb a vitatkozás és több a békesség. Biztosra vehetjük, hogy ritkább lenne az Isten megbántása, s több lenne az imádság. Hiszen aki énekel, az kétszeresen imádkozik! A tiszta szívű ember ajkán mindig a Szentlélek fújja a dalt, az Ő ujja muzsikál minden láthatatlan húron, amit emberlelkek feszítenek ég és föld közé, hogy szebb legyen itt az élet... Szent Gellért, az idegen velencei bencés egy éjjel kézimalmot hajtó parasztasszony munkadalán keresztül ismerte és szerette meg a magyar lelket... Ki tudja, az Isten nem a te énekeden keresztül akarja-e megszeretni és újra magához ölelni fáradt házad népét, a te népedet; mint egykor a Szűzanya Magnificatján keresztül: az emberiséget... Te, Uram, aki kívül vagy az időn, csak mosolyogsz, amikor látod, hogyan viaskodunk mi vele. Jól tudod, mit csinálsz. Nem követsz el hibát, akkor sem követtél el, amikor kiosztottad az időt az embereknek. Mindenkinek adtál időt, hogy kiszámíthassa, mit is akarsz vele. Igen, van időm, Uram. Minden idő az enyém, amit nekem adtál: életemnek évei, éveimnek napjai, napjaimnak órái. Az én dolgom csupán, hogy nyugodtan és tisztán töltsem; hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod hogy engedelmeskedjem Neked, aki a vizet borrá változtathatod, mint egykor Kánában tetted... Uram, többé már nem időt kérek Tőled, hogy ezt vagy azt tehessem. Csak kegyelmet kérek Tőled, hogy a nékem adott időben azt tegyem, amit Te akarsz. Michel Quist
3
Mitől boldog az Úti Boldogasszony Aldrich világhírű regényének – „És lámpást adott kezembe az Úr” – főhőse egy asszony, akinek a sorsát a vad préri viszontagságain keresztül vezeti az író, a hősnő kora gyermekkorától késő öregségéig. Csodálatos, hogy ez az asszony minden viszontagság, hajsza és szenvedés ellenére boldognak érzi magát. Az embereknek is olyan jól esik a közelében lenni; mi tagadás, az olvasó is csak tisztulni tud tőle ... Ez az asszony titkot hordoz. A titkot távolról sejteti a cím, közelebbről a könyv mottója: „S mert hosszú volt és meredek az út, és sötét, bozótos erdőn vitt keresztül... Ím, dalt fakasztott ajkamon, és lámpást adott kezembe az Úr!...” Titkot hordozott ez az asszony, a vad préri megszelídítésének titkát... Nem beszélt róla, csak élte a titkot, sugározta a titkot... Ez a titok volt a lámpás, amit kezébe adott az Úr: a hit! Hit az elvadult ember világának dalos ajakkal és lámpásos szívvel való meghódításában. Hit a modern barbárság megszelídítésében: hit egy új, tisztább élet megszületésében. Hitte, hogy megszületik, hiszen rajta áll, ő az új élet kiszemelt anyja... Nem beszél erről. Hiszen az új élet születése mindig szent titok: asszony-titok, amitől, ha hűségesen őrzi, csak boldogabb lehet az asszony. És boldogabb lehet a világ... Ez jut eszembe, valahányszor arról elmélkedem, hogy mitől is boldog az Úti Boldogasszony. Az angyali köszöntés után ezt olvassuk az Isten könyvében, a Szentírásban: „Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet.” Egyszerűen csak „köszöntötte” Erzsébetet. Nem beszélt semmit a titokról. Hiszen ez csak az Ő titka; más meg sem értené. Mégis, a hűségesen hordozott titok csadalámpás-. ként világít és melegít. A Szentlelket árasztja maga körül! Isten maga tanúskodik erről a Szentírásban: „Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: Áldott vagy az asszonyok 2
között és áldott a méhed gyümölcse! Hogy lehet az, Uramnak anyja látogat el hozzám? ... Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” Boldog, mert hitt! Elhitte, hogy vele van az Isten. Az angyal szavát komolyan vette; nem latolgatta, nem mérlegelte, hanem elhitte úgy, ahogy elhangzott: „Az Úr van teveled!” Veled az Isten, akkor ki árthat neked? Ki ronthatja meg utadat a sötét, bozótos erdőn, hol hosszú és meredek az út „a hegyekben”, mint Isten szava mondja. Férfiak remeghetnek; az irgalmas szamaritánus példabeszédéből tudjuk, hogy gyilkosok és rablók garázdálkodnak a júdai utakon... Ez a leányasszony nem fél –, egyedül! Mert titkot hordoz: vele van az Úr; övé az Élet! Hiszed-e te, hogy veled van az Úr? Lámpáse a szíved vagy pusztító zsarátnok? Mert ne tagadd, nálad is bekopog az Isten angyala. Neked is mondja: az Úr van teveled! Most is mondja, a mai szentmisében is, többször is: Az Úr legyen veletek! És teveled is! Nem hallod, vagy nem érted? Ha igen, akkor hol a hited, hol van a visszhang a lelkedben? Bármily hosszú és meredek az ú,–- ím, dalt fakasztott ajkamon, és lámpást adott kezembe az Úr! Nézz az oltárra, ott mindig ég a lámpás. Azt jelenti: Veled az Úr! Mindig, mindenütt, örökké! Miért félsz tehát, és mit aggodalmaskodol? Szívet gyújtogató májusi estéken úgy szeretnék Máriának, a Szentírás Asszonyának sekrestyése lenni. Eloltogatnék minden gyertyát, magamban is és másokban is, ami kormos, serceg, füstöl, vérszagú... És meggyújtanék minden gyertyát, ami ég felé lobog, hangtalanul, mézillatos tiszta viaszlánggal, s nem fél attól, hogy elég... A Szűzanya kezében mindig ég a lámpás. Ettől boldog az Úti Boldogasszony! De el ne felejtsd: Neked is lámpást adott kezedbe az Úr... Titkod van: veled az Isten! Kerekes Károly O. Cist
Máriaradna 1327-ben. (Anjou) Károly Róbert, Magyarország királya Lippán kolostort alapított és templomot emeltetett nagybátyja, Toulouse-i Szent Lajos tiszteletére. Mindkettőt a ferences szerzetesekre bízta. 1520 körül egy buzgó özvegyasszony kápolnát emeltetett a radnai dombon. 1668-ban az idős Georg Vričonosa a radnai kápolnában szolgáló ferences szerzeteseknek adományozott egy papírra nyomtatott szentképet, amely a Szűzanyát ábrázolta karján a kisded Jézussal, és amely az olaszországi Bassano del Grappa-i Remondini mester nyomdájából származott. Ez a napjainkban is tisztelt csodatevő szentkép. 1695-ben a középkori lippai vár ostroma idején a török katonák felgyújtották a Maroson túl levő radnai kápolnát is. Csodálatos módon a papírra nyomtatott szentkép épen került ki a lángokból, később az elszenesedett romok között találtak rá. Az 1709. évi pestisjárvány elmúltával, az aradi lakosság fogadalmának megtartásaként szervezték meg e város lakói az első búcsújárást Máriaradnára, így fejezve ki hálájukat és köszönetüket a szörnyű kór megszűntéért és a megmenekülésükért. 1750: hosszadalmas és alapos feltárás után az egyház hivatalosan is elismerte kegyhelyként Máriaradnát. Hat év múlva pünkösd vasárnapján elhelyezték az új, ma is álló kegytemplom alapkövét. A régi templom ugyanis túl szűknek bizonyult a zarándokok magas számának befogadására. A csodatevő szentképet a régi kápolnából az új templomba 1767. június 9-én helyezték át. 1768-ban Máriaradnára látogatott Habsburg József főherceg, a későbbi II. József császár. A máriaradnai kegytemplom építési és diszítési munkálatai 1820-ban fejeződtek be, az ünnepélyes felszentelést Rudnay Sándor bíboros prímás, esztergomi érsek végezte. 1911-ben a kegytemplom mindkét tornyát 30 méterrel magasították, ezzel elérték a 67 métert. 1992-ben II. János Pál pápa a Máriaradnai kegytemplomnak a Basilica Minor - kis bazilika címet adományozta.
Máriaradnai kegytemplom a Maros mente, a Bánság és a szögedi nagytáj legnagyobb Szűz Mária kegyhelye 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK XIV. évfolyam 8. szám (160.)
– Timár Szandra Kinga, Körner Kira Johanna.
Szentségi házasságot kötöttek: – Farkas Oszkár – Jankó Éva, Gyöngyösi Attila – Bocskor Helga, Simon Ferenc – Fülöp Zita.
Az Úr hazahívta: – Csáki István, Bodor Emilia.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Vianney szent János Mária áldozópap augusztus 4 Lyon mellett született 1786-ban. Szülei egyszerű földművesek voltak. Édesanyja Isten szolgálatára nevelte, de a francia forradalom, majd az anyagi nehézségek lehetetlenné tették taníttatását. Földműves munkát végzett, de hő vágya volt, hogy pap lehessen. 19 éves korában sikerült iskolába kerülnie, de igen sokat küzdött a tanulással. A szemináriumban – fogyatékos latin tudása miatt – nehezen végezte tanulmányait. 29 éves korában pappá szentelték, káplán lett, majd Ars plébánosa. A vallástalan falut néhány év alatt megváltoztatta, híre bejárta az egész országot. Nagyra értékelték őt, mint gyóntatót, a hívek mindenfelől sereglettek hozzá, és tanácsait szent tisztelettel fogadták. Súlyos kisértések és testi fájdalmak gyötörték, mágis mindig mindenkinek szeretettel állt szolgálatára. Az eucharisztikus Jézus volt éle12
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
Szent Lőrinc diakónus, vértanú augusztus 10 Szent Lőrinc példája a szolgálat példája. Egészen Istent szolgálta a vértanúságig. Én is szeretném egészen Istennek adni magamat. Egészen Őt szolgálni szavaimmal, tetteimmel. Valeriánus császár keresztényüldözése idején, II. Sixtus pápa tanítványa és kiváló tulajdonságai miatt, fiatal kora ellenére fődiakónus volt. Mint ilyen a pápa oldalán segédkezett a szent áldozat bemutatásánál, az egyházi javakat őrizte, és a szegényeket gondozta. Amikor Sixtus pápát elfogták, szomorúan kérdezte: „Atyám, hová mész fiad nélkül?” De a pápa megvigasztalta, hogy néhány nap múlva követni fogja, de addig szét kell osztania az Egyház javait a szegények között, hogy a pogányok kezére ne kerüljön. Feladatát elvégezte. Közben megtudták, hogy ő a vagyon őrzője és elfogták. Amikor az Egyház vagyonát követelték, elővezette a betegeket és a szegényeket. Kegyetlenül megkínozták. A fogságban vakokat gyógyított meg, a megtérteket megkeresztelte. Végül a prefektus parancsára tüzes rostélyra fektették, és elevenen elégették 258. augusztus 10-én. Sírja fölé Nagy Konstantin császár bazilikát emelt, mely egyike Róma hét fő templomának.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448, e-mail:
[email protected], www.katolikussepsi.ro Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: Sepsiszentgyörgyi DEICO ISSN: 2248-1532
2012 augusztus
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
Augusztus
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesültek:
tének középpontja. 74 éves korában halt meg 1859. augusztus 4-én. XI. Pius pápa avatta szentté 1925-ben, és tette meg a plébánosok és lelkipásztorok védőszentjévé.
hónap a beérés ideje. Szorgos kezek gyűjtik be a mét, s lett igazi nagyság, hanem a megpróbáltatások, holnap kenyerét. Isten csodálatos adományai az szenvedések, kilátástalanság nehéz órái, napjai érlelemberi munka gyümölcseként gyűlnek össze. S ték meg lelkét, a szentség, az Istenszeretet által. újra és újra megtapasztaljuk: szeret minket az Isten. Akkor emelkedett az égiek felé, amikor más A Szent József egyházközség augusztus ele- ember a szenvedélyek súlya alatt a földön fetrenjén (aug. 4) ad hálát az gett volna. Az Anya – BolÚrnak. Mindenért. Oda kell dogasszony példát adott neki ülnünk Jézus lábaihoz, s minden helyzetben igent hallgatni az Ő szavát, tanítámondani az Isteni tervnek. sát, útmutatását, vigasztaló Így lesz tanítónk szent kiráigéit, számonkérő szavait. lyunk, Szent István. Olyan fontos ez a nap, amiAz új kenyér is megálkor a beérés hónapjában az dásra kerül. Milyen fontos a egyházközség apraja-nagyja mindennapi kenyér! Maga szembesülve az Úrral, számJézus arra tanít, hogy a legba veheti az elmúlt év „lelki szentebb imádságban mintermését”. Növekedtünk, dennap újra és újra kérjük a visszacsúsztunk, eltévedmindennapi kenyeret. Testünk, vagy még mindig egytünk tápláléka mellett a lélek helyben topogunk? táplálékáról is gondoskodott Mária, a mennybe felvett akkor, amikor szent testét Királyné az örök példakép és adta a kenyér és bor színétanító – drága édesanyánk –, ben. Azt akarja, hogy az Ő aki aggódó féltéssel tanít, szent anyjához hasonlóan, nevel, hogy minden helyzetszent királyunk példája nyoSzent István szobra (Bp. XVI.) R. Törley Mária alkotása (részlet) ben ki tudjuk mondani s élni: mán beérjen életünk s egyaz Úr szolgáló leánya – fia akarok és fogok szer Isten begyűjtsön szeretetének csűreibe. maradni. Áldott beérést kívánok a megkezdett hónapSzent István, első szent királyunk ragyogó ban –, példája a lelki beérésnek. Nem a mindennapok dicsőségében, a hatalomSzabó Lajos ban, erőben, kormányzásban lelte meg a beérés öröplébános
