MAGUKRÓL – MAGUKAK Új évfolyam 117. szám
A szent keresztségben részesült: – György Burján Boróka Léna, Gáll Gellért.
Szentségi házasságot kötött: – Gáll Béla Sándor – Incze Réka.
Az Úr hazahívta: – Molnár Éva, Hirni Gábor, Csürős Dezső, Veress Mária Rozália, Biró Erzsébet.
Irgalmas Jézus, adj neki örök nyugodalmat!
Statisztikai adatok 2008-ra Keresztelő: 89 Esküvő: 45 Temetés: 52 Jézus Szent neve Január 3 Szent Pál a filippieknek írja: „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr“ (2,10). A Római Misekönyv legújabb kiadása vette fel ismét a szabadon választható emléknapok közé. Liturgikus használatban van a Jézus Szent neve litániája, amelyet XIII. Leó pápa 1886-ban hagyott jóvá. A litánia eredete visszanyúlik már a XV. századba, valószínű szerzőinek tartják Sziénai Szent Bernardint (+1444) és Kapisztrán Szent Jánost (+1456) is. Nagyon gyorsan elterjedt, Pázmány Péter Grazban kiadott Imádságoskönyve (1606) már magyarul hozza. – Ismert volt számos úgynevezett Kiszsolozsma között a Jézus Neve Kiszsolozsma is, amely 12
követte a zsolozsma szerkezeti felépítését. „Legyen ez a név számodra az irgalmasság neve, hangozzék füledbe állandóan Jézus neve, mert szépen cseng a hangja, és bájos az arca“ – írja Sziénai Szent Bernardin (1444). Esztergomi Boldog Özséb – áldozópap Január 20 Magyarország akkori fővárosában, Esztergomban született 1200 körül előkelő szülőktől. Sokat virrasztott, és minden idejét Isten tiszteletére, elmélkedésre vagy tanulásra fordította ez a rendkívül értelmes ifjú. Érdemeiért korán esztergomi kanonoknak nevezték ki. Gyakran vendégül látta a magányos barlangokban lakó remetéket, akiknek társaságát annyira megkedvelte, hogy elhatározta, ő maga is elhagyja a világot. A tatárjárás után 1245 táján társaival a Pilisbe vonult remetének. Az isteni kegyelem fényétől megvilágosítva 1250-ben a magyar remetéket egybegyűjtötte, és Esztergom közelében a Szent Kereszt tiszteletére kis templomot és monostort épített. 1262ben IV. Orbán pápától Szent Ágoston Reguláját kérte rendje számára, amelyet azonban nem nyerhetett el a remetetestvérek nagyfokú szegénysége miatt. Ezért a pápa megbízásából Pál veszprémi püspök adott a közösségeknek életszabályt. Remetetestvéreivel még húsz évig élt közösségben, amelyet első Remete Szent Pál oltalmába ajánlott. Végül testvéreit Isten és a felebarát szeretetére buzdítva és őket üdvös tanításokkal megerősítve 1270. január 20-án elhunyt az Úrban. Sírját és a Szent Kereszt monostort a törökök valószínűleg már 1526-ban elpusztították. Folyamatos tisztelete miatt az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2004. november 16-án a pálos rendi naptár megerősítése alkalmával engedélyezte, hogy őt a boldogok között tisztelhessük. Verbényi István
2009 január
S E PS I S Z E TGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Nagy László:
ADJO AZ ISTE Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet — nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem.
Karácsonyi és újévi gondolatok 2009-re D. a J. Kr! Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim! A karácsony a legnépszerűbb családi ünnepünk. Ilyenkor hazatérnek még azok is, akik idegenbe kényszerültek. Örvendünk a karácsonyfának, örvendünk az ajándékoknak, örvendünk egymásnak. A kereskedelem utcai hirdetéseivel már hetekkel előbb megfontolatlan költekezésre csalogatja az embereket. A „Csendes éj“ romantikája mögött azonban sokkal mélyebb az üdvtörténeti valóság, s ugyanakkor megrázóan reális: az emberré lett Isten gyermekként jött közénk, barlangban született. „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.“(Jn 1,11–12) …És ezek vagyunk mi, keresztények. Térdeljünk hát le a Betlehemi Kisded jászla előtt hódolatunk jeléül. Ott találjuk a Boldogságos Szűz Máriát, akit haldokló Fia, az Úr Jézus a kereszten majd reánk hagy, mint Anyánkat. Ott találjuk Szent Józsefet, a pásztorokat, majd később megérkeznek a napkeleti bölcsek is. …Most azonban – Főegyházmegyénk alapításának ezredik évfordulójának ünnepi évében, a millenniumunkban –, figyeljünk fel a szintén jászol előtt térdelő nagyjainkra, és tanuljunk tőlük! 1. Szent István királyunk 1009-ben alapította az erdélyi püspökséget, Gyulafehérvár székhellyel. † György s. k. érsek (folytatása a második oldalon)
(folytatás az első oldalról)
Országát sziklára helyezte, a Pápának kínálta fel hűbérül, és így bölcsen biztosította annak függetlenségét a két római birodalom között. Meg is kapja a szentkoronát és az egyházszervezői — „apostoli“ — királyi megbízatást. Péter a szikla. A sziklára épített házon, az Egyházon a pokol kapui sem vesznek erőt. (vö. Mt 16,18) A haldokló király koronáját és népét a Boldogságos Szűzanyának ajánlja fel. Így lett ő Nagyasszonyunk, mi pedig Mária országa. Szent István megtanít minket arra, hogy életünket mi is csak erre a sziklára, az Egyházra alapozhatjuk, ha azt akarjuk, hogy idők viharában, „a halál–kultúrában“ (II. János Pál pápa) élő világunkban fennmaradjunk és családjainknak, népünknek jövőt biztosítsunk az üdvösség útján. Ezen az úton kísér minket Édesanyánk, a Csíksomlyói Mária. 2. Ott térdel Pongrácz Szent István jezsuita atya, kassai vértanú (1582–1619) is a jászol előtt. Ő Szent István királyunk után fél évezreddel Erdély szülöttje, egyetlen kanonizált Szentje. Földünkből, egyházmegyénkből nőtt ki, hiszen Alvincen született, Kolozsváron tanult a jezsuitáknál és így ismerte fel hivatását, hogy a lelkek üdvén dolgozzék. Harmadmagával halálra kínozták, mert nem akarta katolikus hitét megtagadni. Erdély Szentje megtanít minket arra, hogy tanúságot tegyünk hitünkről, elsősorban buzgó, keresztény élettel, de ha kell, vértanúság árán is. Nap, mint nap tapasztaljuk, hogy ha földünkön még nem is öltek meg elkötelezett katolikus hivőt, de hitéért sok embernek hátrányt kell szenvednie vagy egyszerűen mellőzik, gúny tárgya lesz. A bérmálás szentségében lettünk felnőtt keresztények és a Szentlélek Úristen éppen ebben segíti a megbérmáltat, hogy hitéről elsősorban a krisztusi szeretet gyakorlásával tanúságot tegyen. 3. És végül ott látjuk a jászol előtt térdelők között Isten Szolgáját, Márton Áron püspököt, a nagy hitvallót (1896–1980), aki millenniumunk utolsó századában — a legnehezebb időkben — hűséggel tett tanúságot hite és népe mellett. A világháború megosztotta egyházmegyéjét. Majd a kommunista börtön és kényszerlakhely korlátozta működését. De Tours-i Szent Mártontól (családnévi „védszentjétől“) vett jelszavát „Non re2
cuso laborem“ (nem utasítom el a munkát/szenvedést) maradéktalanul teljesítette élete utolsó pillanatáig. Ezért nevezte őt Isten Szolgája II. János Pál pápa „az Úr becsületes szolgájának“ (integerrimus Domini famulus). Szent Püspökünk ma is oktat minket: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koszorúját.“ (Jel 2,10) Úgy ragaszkodj Egyházadhoz és népedhez, hogy önfeladás nélkül ismerd el mások értékeit is. Az ökumenizmus (egységtörekvés) igazi útja azt jelenti, hogy mindenki megőrzi vallási és nemzeti önazonosságát, tanúságot tesz róla, hogy ezáltal egymást őszintén megismerhessük, az évszázados előítéleteket leépíthessük, és így közösen összefoghassunk kereszténységünk és nemzeti kultúránk védelmében. Márton Áron püspök útján haladva bizakodóan indulhatunk főegyházmegyénk második évezredébe. Azt is mondhatjuk bátran, hogy ő vezetett át minket főegyházmegyénk első évezredéből a második felé, millenniumi jelszavunk alapján: „Krisztussal ezer esztendeig“ (Jel 20,4). Kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és áldott boldog újesztendőt kívánok Tisztelendő Testvéreimnek, kedves Híveimnek és minden jóakaratú embernek! Gyulafehérvár, 2008. december 25-én, Karácsony — Urunk születése főünnepén.
Leonardo da Vinci: Madonna Litta
A máriacelli kegytemplom történelmi jelentősége Alig találunk az egész világon még egy kegyhelyet, melynek hasonlóan gazdag történelmi háttere volna. Alapításának idejeként 1157. december 21-ét őrizte rneg számunkra a hagyomány. A főkapu fölött az 1200-as évszám olvasható. Ez volna tehát a román stílusú kápolna építésének kezdete. 1243-ban már oklevél említi „Cell“ nevét. III. Frigyes salzburgi érsek búcsús okmánya 1330-ban már sűrűn látogatott kegyhelyként tanúskodik a Celli Boldogasszony templomáról. 1344-ben vásárjogot is nyer a település. Nagy jelentőségű IX. Bonifác pápa 1399-es rendelkezése, melyben a teljes búcsú kiváltságát adományozza Máriacellnek. Ennek során bűnbánati szertartások és körmenetek szokása alakult ki. Nyomuk még a barokk kori ájtatosságok idején is kimutatható. A zarándokok egyre tömegesebben özönlöttek a kegyhelyre. Az 1400-as években vagy két tucat kegytárgy–kereskedés működött Mariacellben. Száz évre rá pedig már nemzetközi híre volt a máriacelli búcsújáró helynek. Zarándokok érkeztek a mai Bajorország, Csehország, Franciaország, Itália, Horvátország, Lengyelország, Németország, Svájc területéről. Magától értetődő, hogy főképp Ausztria és Magyarország vidékeiről jöttek nagy számban zarándokcsoportok, hogy a Celli Szűzanya oltalmát kérjék. A katolikus megújulás idején, vagyis a 17. századtól kezdve a Habsburg uralkodóház mintegy nemzeti szentélyeként tisztelte Máriacellt. Különös virágzást eredményezett ez, hiszen az egész birodalmat és valamennyi népét a Celli Istenanya védelmébe ajánlotta a legfőbb világi hatalom. Az uralkodócsalád vonzó példáját követték a főurak, a nemesség, majd a polgári lakosság és a földművelő falusiak egyre növekvő zarándokserege. A 14. századi gótikus templom már kicsinek bizonyult ekkora néptömeg befogadására. Sankt Lambrecht bencés kolostor apátja: Benediki Pierin elrendelte a szentegyház barokk kibővítését, aminek következtében az több mint duplájára növekedett, és megkapta mai jellegzetes formáját. Mikor 1948-ban városi rangra emelkedett a település, akkor ez nem kiterjedésének volt köszönhető, hanem annak, hogy lelki és kulturális jelentősége meszsze az országhatárokon túl gyakorolja vonzó hatását. Mióta az Európát kettészakító vasfüggöny megszűnt létezni, a keleti és déli szomszéd államokból ismét akadálytalanul mehetnek zarándokok Máriacellbe. A városka lakosainak száma alig éri el a kétezret. Ugyanakkor a zarándokok és látogatók, akik érkeznek, évente több mint milliónyian vannak. Az alapítás története, ahogy ezt a legenda megőrizte: Stájerország délnyugati sarkában, Karintiával határosan, gyönyörű környezetben fekszik a Sankt Lambrecht-i bencés monostor. Ez az apátság 1103-ban III. Henrik karintiai hercegtől alapítványi birtokként kapta a mai Máriacell vidékét. A máracelli kegytemplom
(folytatása a következő lapszámban) 11
(folytatás a nyolcadik oldalról) sen is elismerik a státust az egyházmegye képviseleti szervének, minden olyan kérdésben, amely az egyház anyagi ügyeivel, a vallás külső kereteinek intézményeivel kapcsolatos. Többek között a státus közbenjárására tűrik meg, hogy a mikházi kolostort ne tiltsák be. Gondjuk van arra, hogy a megfogyatkozott ferencesek utánpótlást kapjanak külföldről is. Ezek a státusatyák, a katolikus egyház és hit igazi apostolai, hitvalló védői. 6. Ferencesek és jezsuiták A reformáció századában a középkori szerzetesrendek részben elnéptelenednek, de többségüknél a rend tagjait elűzték hatalmi beavatkozással. Így bírta ki a nehéz idők próbáit: a tiszta katolikus Csíkban a csíksomlyói ferences klastrom, ferences szerzeteseivel, a barátokkal. A csíki hívek ragaszkodása, hithűsége volt a fenntartó háttér, amit a fejedelmi hatalom is tudomásul vett és a csíksomlyói klastrom működését 1591-ben tudomásul is vették, ill. az 1556. évi kitiltó rendelkezést visszavonták: „a Csíkszékbeli klastrom több odavaló helyekkel együtt, miért hogy onnét eddig is semminemű időkben a katolikus romai professio nem találtatott; az odavaló atyafiainak is conscienciájoknak aquiescalására maradjanak azon állapotban, mint eddig voltak.“ 1604-ben kísérletet tesznek, hogy volt udvarhelyi és marosvásárhelyi kolostoraikat visszaszerezzék. Udvarhelyre be is jutnak, de nem maradhatnak sokáig. 1635-ben Mikházán a Maros-széki státus urak megalapítják a ferencesek egy új kolostorát, mely jóváhagyást is kap. Hasonló kísérlet történik Fehéregyházán, ahol a középkori kolostort újítják fel a Haller család jóvoltából 1638-40-ben. yujtódon és Szárhegyen szintén kolostort alapítanak a helyi birtokosok. 1640-ben VIII. Orbán pápa jóváhagyja az önálló ferences őrséget. Közben a három új kolostort Rákóczy György betiltja. 1665-től Szárhegyre újra visszatérhetnek a páterek. 1677-ben Esztelneken alapíthatnak új házat, 1694-ben pedig Székelyudvarhelyen. Működésük egész Erdélyre kiterjed, missziós munkát végezve a pap nélkül szétszórtan élő katolikusok között. 10
1696-ban Kájoni János nyomdát állít fel Csíksomlyón. Itt adják ki Kájoni szerkesztésében a Cantionale catholicum énekeskönyvet. Első nyomdásza, aki később ferences páter lesz: Kassai András. Jezsuiták Az újkor új szerzetesrendje a Jézus Társasága, a jezsuiták rendje. Az összes szerzetesrendek felszámolása után a katolikus Báthory Istvánnak sikerült elérnie, hogy a szerzetesek után maradt űr kitöltésére beengedjék a jezsuita atyákat. Lelkipásztori, de főképp oktatási, iskolai feladatok miatt volt rájuk szükség, amire teológiai és tudományos felkészültségük által alkalmasabbak voltak. 1579-ben a kolozsmonostori volt bencés apátság lesz első otthonuk, ahol azonnal iskolát nyitnak. A következő évben a kolozsvári volt ferences templomot és kolostort kapják meg, a mai Farkas utcában. Megkapják a vele szemben fekvő klarissza zárdát is. Itt elemi és középiskolát nyitnak. Mivel egész Erdélyben a főiskolai oktatás hiányzott, hamarosan ennek pótlására is vállalkoznak a jezsuiták. Mind XIII. Gergely pápa, mind a fejedelem anyagilag is támogatták a jezsuitákat. A fejedelem azt is kikötötte 1583-ban 1000 forintos adományával kapcsolatban, hogy a szegény tanulók részére is állítsanak fel internátust, amely a Seminarium Sancti Josephi alapítását biztosította. Az atyák modern tanítási módszere nagy tömegben vonzotta intézetükbe a tanulókat, a másvallásúak is szívesen küldték hozzájuk gyermekeiket. 1579-ben letelepedtek Gyulafehérváron is, ahol a volt domokos rendházban nyitnak iskolát. Eredményes munkájuk nem tart sokáig. Sikereiket nem bírták elviselni, s az 1588 évi medgyesi országgyűlés kitiltja őket Erdélyből. 1595ben újra visszatérhetnek, de nem tartósan, mert kiutasításukat 1607-ben és 1610-ben megújítják. Mindazonáltal szórványosan tovább működnek és tanítanak. 1698-ban újra megnyithatják az egyetemet az óvári rendházban, ahol már 1693-tól működik a középiskolájuk. A következő korszakban költöznek új rendházukba és az egyetemi templomba, melyet már ők építettek. (folytatása következő lapszámunkban)
Szűz Mária Isten Anyja (Újév) A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna. (Lk 2,16-21) Az egyház anyai hivatása. A polgári év kezdetén, a Megváltó édesanyját, Szűz Máriát ünnepeljük, s az ő istenanyaságának örvendezünk. A Máriáról szóló hitigazságok közül az a legrégebbi, amely őt Isten Anyjának vallja. Az efezusi egyetemes zsinat résztvevői 431-ben ünnepélyes formában fogalmazták meg, hogy Mária Isten anyja (Istenszülő), mert a Szentlélek által ő foganta szűzi méhében és hozta világra Jézus Krisztust, az Isten Fiát. Mária istenanyaságának ünnepe szorosan hozzátartozik a karácsony ünnepéhez. Úgy is mondhatjuk, hogy most egy másik oldalról, az édesanya szemszögéből nézzük a betlehemi jászolban fekvő Gyermeket. A vatikáni Szent Péter–bazilikában, ahol a pápai szentmisék és szertartások zajlanak, a mostani karácsony este a főoltár mellé kitették a Szűzanya szobrát is. A szobor Jézus édesanyját ábrázolja, amint az áldást adó kis Jézust tartja. A Szűzanya ilyen jelenléte a karácsonyi időben a pápai szertartásokon azt hivatott erősíteni, hogy az édesanya elválaszthatatlan a Gyermektől, a názáreti leány elválaszthatatlan a betlehemi Gyermektől, a Megváltó édesanyja elválaszthatatlan a Megváltótól, Isten Anyja elválaszthatatlan a Fiútól, Jézus Krisztustól. A katolikus dogmatika Mária istenanyaságából vezeti le, hogy ő egyúttal az Egyház anyja is, s minden hívő égi édesanyjaként és közbenjárójaként elválaszthatatlan Krisztus Egyházától, amely
magába foglalja a hívőket. Jézus édesanyjának és az Egyháznak a kapcsolatát most abból a szempontból nézzük meg, hogy az Egyház maga is anya, s nem véletlenül nevezzük igen gyakran Anyaszentegyháznak. Ha Jézus megtestesülésének kezdetére, az angyali üdvözletre gondolunk, akkor láthatjuk, hogy a názáreti leány azáltal vált anyává, hogy hittel elfogadta Isten szavát és igent mondva Isten akaratára méhébe fogadta Isten Igéjét. Ennek mintájára az Egyház akkor válik anyává, amikor hittel elfogadja Isten szavát, s Máriához hasonlóan igent mondva elfogadja azt a küldetést, amit az üdvtörténetben Isten neki szán. Karácsony napján azt ünnepeltük, hogy Jézus megszületett, s Mária anya lett azáltal, hogy világra szülte gyermekét, s anyaként nyújtotta Őt a világnak. Ehhez hasonlóan az Egyház akkor válik lelki értelemben anyává, amikor az igehirdetésben és a szentségekben Jézust nyújtja a világnak. A Szűzanya a legnagyobb ajándékot, a Fiát adta a világnak. Az Egyház a legnagyobb kincset adja az embereknek, amikor az Eucharisztiában, az Oltáriszentségben Jézust adja. És ha az Eucharisztiánál vagyunk, érdemes egy rövid kitérőt tennem. Örömmel tapasztaltam hétről–hétre 2008-ban, hogy egyre többen szentelik meg az Úr napját azzal, hogy részt vesznek a szentmisén, de még ennél is fontosabb az a tény, hogy a korábbi évekhez képest észrevehetően többen járulnak szentáldozáshoz. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen a lelki megújulás jele, a lelki megújulás kezdete. Visszatérvén eredeti gondolatmenetünkhöz, talán nem túlzás azt mondanunk, hogy az Egyháznak mindenkor Máriától kell tanulnia anyai hivatását. Mária hitével kell Istenre figyelnie, s Mária szeretetével és gondoskodásával kell az emberekre, a hívőkre, mint gyermekeire figyelnie. A Béke Világnapjának alkalmából XVI. Benedek pápa üzenetet küldött a világ minden emberéhez, amelyben a szegénységet nevezi meg a békétlenség egyik legnagyobb forrásának. A pápa azonban nem csak az anyagi jellegű szegénységről beszél, hanem az emberi kapcsolatok szegénységére, a lelki szegénységre, a kulturális szegénységre is gondol. A Szentatya azt kéri tőlünk, hogy a szegénység elleni küzdelemmel építsük a békét! (folytatása a negyedik oldalon)
3
A betlehemi kis Jézus, a Béke Fejedelme és Mária, a Béke Királynője segítse az Egyházat, egyházközségünket és segítsen minket, hogy a szegényeket úgy szolgáljuk, hogy bennük mindig Krisztust lássuk, így építve a békét, az Istentől jövő békességet. (Horváth István Sándor)
Imádság: Üdvözlégy, békét kiengesztelő Királynő. Üdvözlégy, anyák szeplőtelen ragyogása. Üdvözlégy, közvetítője mindannak, ami az ég alatt van. Üdvözlégy, az egész világegyetem helyreállítója. Üdvözlégy, kegyelemmel teljes; az Úr van teveled. Ő, aki előbb volt, mint te, tőled született, hogy értünk éljen.
A kereszténység, a nyitott mennyország vallása (Iz 55, 1-11; 1Jn 5,1-9; Mk 1,7-11) Urunk megkeresztelkedésének ünnepén az első olvasmányban Izajás próféta szól hozzánk, és arra buzdít bennünket, hogy keressük az Urat, mert közel van, és mert bőkezű a megbocsátásban. Jó tudni, hogy Isten ma is közel van és hogy irgalma végtelen. A második olvasmányban Szent János apostol a Jézusba vetett hit erejéről biztosít bennünket, amely képes arra, hogy legyőzze a világot. Szent Jánosnál a „világ“ kifejezés mindig az Isten ellen lázadó világot jelenti. Üzenete ma is aktuális, hiszen néha úgy tűnik, egyre több az Isten elleni lázadás a mai világban is. Szent Márk evangélista elmondja Jézus megkeresztelkedésének történetét, éspedig a rá jellemző tömörséggel. Beszámol a tényekről, és az olvasóra bízza, hogy döntse el, ki neki Jézus Krisztus? Urunk megkeresztelkedésének ünnepén első gondolatunk természetesen Jézus felé irányul, aki ezzel az eseménnyel nyilvánosan megkezdte messiási küldetését. Mégis, ebben az eseményben a főszereplő nem Jézus, hanem a Szentlélek Úristen, aki galamb alakjában leszállt rá és tanúságot tett mellette. Figyeljük meg, hogy a tanúságot nem a maga nevében tette, hanem az Atya nevében, aki kinyilvánította, hogy Jézus az Ő szeretett Fia, akiben kedve telik. Itt tehát a Szentháromság titkával találkozunk. Jézus megkeresztelkedése egészen egyszerűen kezdődik: Jézus ott állt a sorban a többi bűnössel együtt. Nem előzött meg senkit, nem kért semmiféle kiváltságot. A jelenlévők közül senki sem ismerte Őt, csak Keresztelő Szent János.
Van azonban az evangéliumi jelenetben egy érdekes körülmény, amelyre Szent Márk evangélista hívja fel figyelmünket: Jézus megkeresztelkedésekor megnyílt az ég. A karácsonyi események során immár harmadszor hallunk a nyitott égről. Először Jézus születésekor, amikor is megnyílt az ég, angyalok szálltak le és énekelték Isten dicsőségét a pásztoroknak. Aztán Szent István első vértanú megkövezésénél olvasunk arról, hogy István feltekintett az égre és a megnyílt égben látta Jézust az Atya jobbján. Az ősbűn óta az emberben megmaradt a kép, amint az angyal becsukta a földi paradicsom kapuját. A Megtestesülés új képe viszont a nyitott mennyország. A betlehemi Kisded puha kézzel kinyitotta az ég kapuját és lejött közénk. Mint minden kisgyerek, Ő is elfelejtette becsukni maga után az ajtót! Hogy ez így volt, tanúk rá az angyalok, akik kihasználták az alkalmat, kiröpültek a mennyországból egy kis földi kirándulásra, és boldogan énekelték a Glóriát! De nemcsak az angyalok tanúskodnak arról, hogy az ég kapuja nyitva van, hanem Szent István is: „Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre, és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: >>Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.<< Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból és megkövezték“. (ApCsel 7, 55-57). Szent Istvántól elvettek minden földi reményt, nem maradt senkije, aki megvédené gyilkosaitól. Szorongásában felnézett az égre és meglátta az
A könyvünkről — II. rész Természetesen Szentírásunk nem esik szét hetvenkét magániratra. Az Ábrahám indulásától Jeruzsálem pusztulásáig terjedő időszak szentként őrzött írásait egységesíti a közös Szerző, Isten; az egységes téma, vagyis Isten kibontakozó akarata; és a mindenkori címzettek, a megváltásra szoruló emberek. A sokféle korszak számos szempontja közt néha látszólagos ellentétekre bukkanunk. A Prédikátor Könyvének búbánata ellentétes Szent Pál lelkesedésével, a honfoglaló izraeli törzsek még nem ismerték a szelíd Jézust. Segít a helyes látásban, ha a bibliai szerzőket képzeletben „Kerek Asztalnál“ vitatkozó társasághoz hasonlítjuk. Mivel élők és szabadok, ezért néha saját véleményük is van, a végén azonban egységes Közleményt adnak ki. Aki utólag az egészet tanulmányozza, az észreveszi a lényegi egységet. Hogyan készült ez a nagyszabású mű? Nem fülbe súgták, nem is gyorsírók jegyzetelték, nem készen szállt alá, nem is barlangban találtuk. Ma már az újabb és újabb segédtudományok eredményeiből, a nyelvészet, a régészet, az irodalomtörténet adataiból világos, hogy egy–egy írás korának hitét tükrözi. Valós emberek igaz élményei húzódnak a háttérben. Nekem, mint nyomkövetőnek, a szellem detektívjének, észre kell vennem, hogy valakik jártak előttem, s nyomaikat szándékosan hátrahagyták: Jákob és az Angyal (vö. Ter 32,25), Mózes és az Úr (vö. Kiv 3,4), Gedeon és harcosai (vö. Bír 7,22), avagy Ezékiel és a holttá vált felesége (vö. Ez 24,18)! Persze ma nem az a dolgunk, hogy az Araráton oé bárkáját keressük, a Vörös Tenger mélységét elemezzük, vagy a betlehemi csillagot kutassuk a Halak csillagképében. Nem kell a turini lepelről Jézus DNS-mintáját lekaparnunk. Mi itt Nyugaton mérnöki kultúrában, az adatok bűvöletében élünk. Ez egyszer azonban az igazság nem a részletekben rejlik. A biblia Keleten keletkezett, olyan népek körében, akik nem az adatokra, hanem az üzenetekre voltak érzékenyek. Tőlük kaptuk szinte mindennek az alapját: a filozófiát, a gyógyítást, a matematikát, a modern írást, sőt üdvtörténetünk indulását is. Kérdezhetnénk, miért Keleten, miért akkor, miért így készült a „Könyvek Könyve“?
Isten ott avatkozott be történetünkbe, ahol a legtöbb esély mutatkozott, hogy fel is fogjuk, tovább is adjuk üzenetét. Ha Jézus például DélAmerikában született volna, képzeljük el, a híre mekkora késéssel érkezett volna a patagon indiánoktól Északra? Egy azték származású Kolumbusz mikorra fedezte volna fel Európát, ahol persze addig nem keletkezett civilizáció? Templomok, könyvtárak, egyetemek helyett csak piacok, és jósdák hivalkodtak volna, a rabszolgakórusokat csak a sámándobok váltogatták volna. A magyar csontok együtt porladtak volna a szláv és germán maradványokkal, hiszen nem akadtak volna vértanúk, akik a Római Birodalmat gyengítsék. Elvérzett volna a népvándorlás. A Római Szín állandósult volna az Ember tragédiájában. Elgondolkodhatnánk az első karácsony időpontjáról is. Ha hamarább jön Jézus, nem értik, vagy félreértik, mint Pált a lisztraiak (vö. Csel 14,12). Valószínűleg rögtön Getszemáni–kerttel kezdődik az életrajza, hiszen egy elhamarkodott megtestesülés esetén honnan vett volna a Mennyei Atya Szűzmáriát meg Szent Józsefet? Ha késett volna a Csendes éj, szentséges éj, hogy megsértődtünk volna. Nehezen akadtunk volna egy jóságos rabbira, aki megnyugtatott volna: Isten nem azért tűrte a háborúkat, a nyomort, a butaságot, mert nem törődik velünk. Mellesleg, ha a János evangéliumot (Jn 3,16!) ma az izraeli miniszterelnök hirdetné a világ televíziókon keresztül, nem tudom jó sajtója lenne-e? Gondoljuk még tovább! Ha Isten Fia nem Gyermekként érkezik hozzánk és nem a Fájdalmak Férfijaként távozik, talán teljesült volna betű szerint Dániel próféta látomása a felhőkön érkező Ősöregről (Dán 7,9). Igen ám, de nem keletkezett volna Örvendetes Rózsafüzér, a betlehemi pusztán pedig káromkodva menekültek volna. Az új király mindenkinek új adót, új igát jelentett, amiből sohasem lett volna II. Vatikáni Zsinat, vallásszabadság, tolerancia, irgalom…
Balás Béla püspök írása a Bibliáról Forrás: Magyar Kurír (folytatása lapunk következő számában)
(folytatása az ötödik oldalon)
4
9
Krisztussal ezer esztendeig – negyedik rész –
Sorozatot indítottunk, amelyben ismertetjük az ezeréves egyházmegye történetét. Az összeállítás a nemrég elhunyt Ft. Léstyán Ferenc atyától származik. Amikor olvassuk írását rá is emlékezzünk, és imádkozzunk érte.
Szentgyörgyi Ferencet 1662-ben Kolozsvárott lefogták. Kucsuk pasa Ali basához szállítja Temesvárra, ahol négy havi fogság után meghal. 1669-től felszentelt püspök, mint apostoli vikárius jön haza és engedélyt kap, hogy meglátogassa a plébániákat, sőt három alkalommal zsinatot is tarthatott. Élete végén működését kifogásolják, megfenyegetik s azért csak mint gyergyóalfalusi lelkész szerepel. 1677-ben megkapja a pestist és meg is hal. Utódául Róma Kájoni János ferences atyát szánta, mégpedig azzal, hogy püspökké is szentelik. Közben a helyi rendek Szebeléni Bertalant választották meg vikáriusnak (1677-1707). A század folyamán még néhány plébános kapott lehetőséget, hogy vikáriusként intézze az egyházmegye megmaradt plébániáinak, plébánosainak vezetését. Fejérdi Márton (1618), Fejér Miklós (1626), Ferenczi György (1634-47), Szalinai István, ferences tartományfőnök (1640-53), Sükösd János (1956), László János (1659). 4. Licenciátusok Már volt szó arról, hogy a 17. század elején csak a Székelyföldön maradtak papok, ott is összesen 24-en. A század második felétől is csak 41 plébánosról tudunk. Csík 25 plébániáján 15 pap volt. A püspök nélkül tengődő egyházmegyének ez volt a legnagyobb gondja. Ezen úgy próbáltak segíteni, hogy komoly, példás életű világi férfiakat bíztak meg bizonyos egyházi ténykedések végzésére, olyan helyeken, ahol nem volt pap. Mindent végezhettek egyházi felhatalmazással, amihez nem volt szükséges a papszentelés, a papi rend: kereszteltek, eskettek, temettek, előimádkoztak, a vasárnapi és ünnepi szentírási okmányokat felolvasták, hasonlókép8
pen tarthatták a papok által előkészített oktatásokat is. Megkövetelték tőlük, hogy megfelelő életmóddal kellő tekintélyre tegyenek szert. Követelmény volt, hogy rendkívüli feladatuk gyakorlására felkészüljenek. Két helyen is volt felkészítő központ: Csíksomlyón tartósan, Fehéregyházán ideiglenesen. A hivataluk megjelölésére a licenciátus nevet kapták. A nép azonban találóbb nevet adott nekik: félpapoknak nevezte őket. 5. A katolikus státus születése Közel másfél évszázadig a püspök nélkül tengődő püspöki egyházmegye ügyeinek intézésére, a püspökség képviseletére nem volt megfelelő egyházi központ, kellő hatalommal rendelkező papi vezető. A megszakításokkal fellépő vikáriusok csak átmenetileg és korlátozott hatalommal tudták az egész egyházmegye vezetését intézni. Ezen a hiányon próbáltak segíteni azok a katolikus férfiak, akik tekintélyes helyzetük folytán a fejedelemség országos ügyeibe is beleszólhattak mint az országgyűlés tagjai: főrendű férfiak, fejedelmi tanácsosok, kancellárok. A reformációkor a főurak többsége is az új vallások valamelyikére tért, de néhány család megmaradt, többek között: Toldi, Kornis Szentkereszty, Jósika, Kovacsoczi, Apor, Lázár, Mikes. Ezek, látva az egyházak helyzetét, testületileg léptek fel az egyházmegye s a katolikus ügy védelmében, s ez a testület kapta a státus nevet. Először 1640-ben, I. Rákóczy György idején az országgyűlésen panaszolják fel a katolikus egyházat sújtó sérelmeket. Fellépésükre engedélyezi a fejedelem, hogy vikáriusságokra jelölteket állíthassanak. A testületnek tagjai többségben a világi főemberek, de a papság képviselői is. Így közösen gondoskodnak templomok iskolák fenntartásáról, az egyházfegyelemről, licenciátusokról. 1653-ban törvénye (folytatása a tizedik oldalon)
(folytatás a negyedik oldalról)
egyetlen kiutat, a nyitott mennyországot. Kidobták szülővárosából, a földön jogtalan és hontalan lett, de új otthonra talált a mennyországban. Mi, mai keresztények vagyunk Szent István vértanú utódai, akik hirdetjük, hogy a mennyország kapuja nyitva van. Néha talán mi is hazátlannak, kitagadottnak érezzük magunkat ebben a világban, mint Szent István. em jogilag vagyunk kitagadottak, hanem emberileg, mert amit mi hirdetünk, az nem mindenkinek tetszik. Vannak, akik kinevetnek bennünket hitünkért, vannak, akik sajnálnak bennünket, hogy maradiak vagyunk, vannak, akik üldöznek bennünket. Ma is vannak olyan keresztény tanúk, akiket a világ annyira gyűlöl, hogy nem tudja őket másképpen elhallgattatni, mint hogy megöli őket. A „nyitott mennyország
teológiája“ arra buzdít bennünket, hogy amikor úgy érezzük, kilátástalan helyzetbe kerültünk, akkor emeljük fel szemünket az égre, és ott meglátjuk majd Jézust, amint mosolyogva néz le ránk a nyitott kapun keresztül. Urunk megkeresztelkedése egy egészen új Isten– és emberképet kínál: a mi Istenünk olyan Isten, aki nem fél lenézni a mennyország nyitott kapuján keresztül, hogy lássa emberi vergődésünket, mi hívők pedig minden pillanatban felnézhetünk hozzá az égre, hogy lássuk csendes, jóságos mosolyát, amellyel minket is azokkal a szavakkal bátorít, amelyekkel egyszülött Fiát mutatta be nekünk, vagyis, hogy mi is szeretett gyermekei vagyunk. P. Szentmártoni Mihály
Imák az Őrangyalhoz
de jó szellem, aki lelkiismeretemen át a jóra indít és az Örök Jósághoz vezet; int és fedd, ha helytelenségekbe egyeznék bele. Ígérem, hogy nyitott lelki fülekkel hallgatok rád. Ígérem, hogy vezetésed alá helyezem magamat, amely a Szentlélek vezetését hozza magával. Ígérem, az alapvető engedelmességet, a szívbeli alázatot, a szakadatlan hűséget, az üdvös mértéktartást, a hallgatás szeretetét, s a szeretet egyszerűségét. Kérlek, segíts lelkileg nyitottá válni, minden jó véghezvitelére készségessé, az áhítatos imádkozásra ráhangolttá a munkában szorgalmassá, az emberi kapcsolatokban együttérzővé és a sértődöttség állapotában megbocsátóvá. Kérlek, segíts határozottan elkerülni a gonoszságot, elutasítani az ősellenség minden támadását és kivédeni a romboló hatásokat. Munkáld bennem a jóakaratot, a segítőkészséget, a mások elviseléséhez szükséges türelmet, a vadság és a durvaság leküzdéséhez szükséges bátorságot, a reményvesztettség leküzdéséhez szükséges bizakodást. Vigyázz gondolataimra, formáld szívemet– bensőmet. Vigyázz szavaimra, hogy csak azt mondjam, ami igaz, fontos és jóindulatú.
Szent Őrzőangyalom, a te gondviselésedre bízta Isten jósága az életemet. Te állsz mellettem minden szükségben: nyomorúságban vigasztalsz, csüggetegségemben bátorítasz és közbenjáró imáddal szüntelenül új és új kegyelmeket esdesz ki számomra Istentől. Gyermeki szívvel adok hálát minden eddigi jótéteményedért. Kérlek, nyújts védelmet a számomra a jövőben is. Őrizz meg ellenségeimtől, óvj meg a bűnrevezető alkalomtól, nyerd meg számomra a kegyelmet Istentől, hogy szent sugallataidat jó szívvel fogadjam és híven teljesítsem. Különösen kérlek, oltalmazz halálom óráján és el ne hagyj életem alkonyán, míg be nem vezettél az örök nyugalom és boldogság hajlékába. Ámen.
Kedves, szent Őrangyalom, Akit Isten gondviselő jósága és oltalmazó szeretete rendelt mellém, hogy minden testi és lelki bajtól megvédjen, ma a következő ünnepélyes ígéretet teszem neked: Ígérem, hogy nem értékellek le szívemben, hanem komolyan veszlek és megbecsüllek, mint jó barátomat és Isten követét, aki bár teremtmény,
(folytatása a hetedik oldalon)
5
(folytatás az ötödik oldalról)
Vigyázz tetteimre, hogy ne hivalkodjam velük. Vigyázz környezetemre: — családomra, — munkatársaimra, — barátaimra. Vigyázz jártomra–keltemre, lefekvéseimre és ébredéseimre. Vigyázz szemeimre és időtöltéseimre. Vigyázz egészségemre, idegállapotomra. Vigyázz kedélyállapotomra és örömkészle-
Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben Jobb üdőt, mint tavaly volt, Ez új esztendőben! Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt Jó termést és jó vásárt Ez új esztendőben! Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben! Zsíros esőt, kövér hót, Ez új esztendőben! Bő aratást, szüretet, Egészséget; jó kedvet Ez új esztendőben! Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben! Drága jó bort, olcsó sót Ez új esztendőben! Jó kenyeret, szalonnát Tízenkét hónapon át Ez új esztendőben! Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben! Vegye el mind a nem jót. Ez új esztendőben! Mitől félünk, mentsen meg, Amit várunk, legyen meg, Ez új esztendőben!
temre, hogy Isten jósága rajtad és rajtam keresztül kiáradjon a világra. Légy aranykapocs köztem és Isten között. Légy fal és bástyatorony — előttem és mögöttem, — jobbról és balról, — alattam és fölöttem. Légy harcostársam az életben, útikalauzom a halálban és a mennyei dicsőség társörököse az örök életben. Ámen.
Sören Kierkegard:
Kányádi Sándor alábbi versével kívánunk az „Egyházi Tudósító“ minden kedves olvasójának Istentől megáldott, békés, boldog új esztendőt! Lajos atya és munkatársai
Csendes pohárköszöntő újév reggelén
Hála mindenkor Uram, Istenem! Téged hív az ember az ínség napjain, és neked tartozik hálával az örvendezés idején. Milyen nagyszerű dolog hálát mondani, amikor minden nehézség nélkül belátjuk, hogy jó és tökéletes ajándékokkal halmozol el minket; amikor maga a szív is készséggel belátja ezt, és földhöz tapadt értelmünk is hozzájárul azonnal. De még boldogabb, aki hálát tud adni akkor is, ha élete szomorú marad. Még boldogabb, aki hálát tud adni akkor is, ha szíve elkeseredik és lelke elsötétül, amikor a kétségek közt hányódó értelem hitszegővé lesz, és az emlékezet feledékennyé válik, amikor a szeretet rémülten visszaborzad, és az okosság ellenáll, nem is büszkeségből, hanem kedvetlenségből, – még boldogabb, aki ilyenkor is hálát tud adni Istennek. Mert az igazán szereti Istent. Elmondhatja neki, a Mindentudónak: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged!“
Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot. Mindenki, amennyire tud, legyen boldog. Érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon, s megint többre. Tiszta szívből ezt kívánom. Szaporodjon ez az ország Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’, s ki honnan jött, soha soha ne feledje. Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy, vissza nem fognak a kátyúk... A többit majd apródonként megcsináljuk. Végül pedig azt kívánom, legyen béke. – Gyönyörködjünk még sokáig a lehulló hópihékbe’! 1956
(Népköltés) 6
7
(folytatás az ötödik oldalról)
Vigyázz tetteimre, hogy ne hivalkodjam velük. Vigyázz környezetemre: — családomra, — munkatársaimra, — barátaimra. Vigyázz jártomra–keltemre, lefekvéseimre és ébredéseimre. Vigyázz szemeimre és időtöltéseimre. Vigyázz egészségemre, idegállapotomra. Vigyázz kedélyállapotomra és örömkészle-
Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben Jobb üdőt, mint tavaly volt, Ez új esztendőben! Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt Jó termést és jó vásárt Ez új esztendőben! Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben! Zsíros esőt, kövér hót, Ez új esztendőben! Bő aratást, szüretet, Egészséget; jó kedvet Ez új esztendőben! Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben! Drága jó bort, olcsó sót Ez új esztendőben! Jó kenyeret, szalonnát Tízenkét hónapon át Ez új esztendőben! Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben! Vegye el mind a nem jót. Ez új esztendőben! Mitől félünk, mentsen meg, Amit várunk, legyen meg, Ez új esztendőben!
temre, hogy Isten jósága rajtad és rajtam keresztül kiáradjon a világra. Légy aranykapocs köztem és Isten között. Légy fal és bástyatorony — előttem és mögöttem, — jobbról és balról, — alattam és fölöttem. Légy harcostársam az életben, útikalauzom a halálban és a mennyei dicsőség társörököse az örök életben. Ámen.
Sören Kierkegard:
Kányádi Sándor alábbi versével kívánunk az „Egyházi Tudósító“ minden kedves olvasójának Istentől megáldott, békés, boldog új esztendőt! Lajos atya és munkatársai
Csendes pohárköszöntő újév reggelén
Hála mindenkor Uram, Istenem! Téged hív az ember az ínség napjain, és neked tartozik hálával az örvendezés idején. Milyen nagyszerű dolog hálát mondani, amikor minden nehézség nélkül belátjuk, hogy jó és tökéletes ajándékokkal halmozol el minket; amikor maga a szív is készséggel belátja ezt, és földhöz tapadt értelmünk is hozzájárul azonnal. De még boldogabb, aki hálát tud adni akkor is, ha élete szomorú marad. Még boldogabb, aki hálát tud adni akkor is, ha szíve elkeseredik és lelke elsötétül, amikor a kétségek közt hányódó értelem hitszegővé lesz, és az emlékezet feledékennyé válik, amikor a szeretet rémülten visszaborzad, és az okosság ellenáll, nem is büszkeségből, hanem kedvetlenségből, – még boldogabb, aki ilyenkor is hálát tud adni Istennek. Mert az igazán szereti Istent. Elmondhatja neki, a Mindentudónak: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged!“
Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot. Mindenki, amennyire tud, legyen boldog. Érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon, s megint többre. Tiszta szívből ezt kívánom. Szaporodjon ez az ország Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’, s ki honnan jött, soha soha ne feledje. Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy, vissza nem fognak a kátyúk... A többit majd apródonként megcsináljuk. Végül pedig azt kívánom, legyen béke. – Gyönyörködjünk még sokáig a lehulló hópihékbe’! 1956
(Népköltés) 6
7
Krisztussal ezer esztendeig – negyedik rész –
Sorozatot indítottunk, amelyben ismertetjük az ezeréves egyházmegye történetét. Az összeállítás a nemrég elhunyt Ft. Léstyán Ferenc atyától származik. Amikor olvassuk írását rá is emlékezzünk, és imádkozzunk érte.
Szentgyörgyi Ferencet 1662-ben Kolozsvárott lefogták. Kucsuk pasa Ali basához szállítja Temesvárra, ahol négy havi fogság után meghal. 1669-től felszentelt püspök, mint apostoli vikárius jön haza és engedélyt kap, hogy meglátogassa a plébániákat, sőt három alkalommal zsinatot is tarthatott. Élete végén működését kifogásolják, megfenyegetik s azért csak mint gyergyóalfalusi lelkész szerepel. 1677-ben megkapja a pestist és meg is hal. Utódául Róma Kájoni János ferences atyát szánta, mégpedig azzal, hogy püspökké is szentelik. Közben a helyi rendek Szebeléni Bertalant választották meg vikáriusnak (1677-1707). A század folyamán még néhány plébános kapott lehetőséget, hogy vikáriusként intézze az egyházmegye megmaradt plébániáinak, plébánosainak vezetését. Fejérdi Márton (1618), Fejér Miklós (1626), Ferenczi György (1634-47), Szalinai István, ferences tartományfőnök (1640-53), Sükösd János (1956), László János (1659). 4. Licenciátusok Már volt szó arról, hogy a 17. század elején csak a Székelyföldön maradtak papok, ott is összesen 24-en. A század második felétől is csak 41 plébánosról tudunk. Csík 25 plébániáján 15 pap volt. A püspök nélkül tengődő egyházmegyének ez volt a legnagyobb gondja. Ezen úgy próbáltak segíteni, hogy komoly, példás életű világi férfiakat bíztak meg bizonyos egyházi ténykedések végzésére, olyan helyeken, ahol nem volt pap. Mindent végezhettek egyházi felhatalmazással, amihez nem volt szükséges a papszentelés, a papi rend: kereszteltek, eskettek, temettek, előimádkoztak, a vasárnapi és ünnepi szentírási okmányokat felolvasták, hasonlókép8
pen tarthatták a papok által előkészített oktatásokat is. Megkövetelték tőlük, hogy megfelelő életmóddal kellő tekintélyre tegyenek szert. Követelmény volt, hogy rendkívüli feladatuk gyakorlására felkészüljenek. Két helyen is volt felkészítő központ: Csíksomlyón tartósan, Fehéregyházán ideiglenesen. A hivataluk megjelölésére a licenciátus nevet kapták. A nép azonban találóbb nevet adott nekik: félpapoknak nevezte őket. 5. A katolikus státus születése Közel másfél évszázadig a püspök nélkül tengődő püspöki egyházmegye ügyeinek intézésére, a püspökség képviseletére nem volt megfelelő egyházi központ, kellő hatalommal rendelkező papi vezető. A megszakításokkal fellépő vikáriusok csak átmenetileg és korlátozott hatalommal tudták az egész egyházmegye vezetését intézni. Ezen a hiányon próbáltak segíteni azok a katolikus férfiak, akik tekintélyes helyzetük folytán a fejedelemség országos ügyeibe is beleszólhattak mint az országgyűlés tagjai: főrendű férfiak, fejedelmi tanácsosok, kancellárok. A reformációkor a főurak többsége is az új vallások valamelyikére tért, de néhány család megmaradt, többek között: Toldi, Kornis Szentkereszty, Jósika, Kovacsoczi, Apor, Lázár, Mikes. Ezek, látva az egyházak helyzetét, testületileg léptek fel az egyházmegye s a katolikus ügy védelmében, s ez a testület kapta a státus nevet. Először 1640-ben, I. Rákóczy György idején az országgyűlésen panaszolják fel a katolikus egyházat sújtó sérelmeket. Fellépésükre engedélyezi a fejedelem, hogy vikáriusságokra jelölteket állíthassanak. A testületnek tagjai többségben a világi főemberek, de a papság képviselői is. Így közösen gondoskodnak templomok iskolák fenntartásáról, az egyházfegyelemről, licenciátusokról. 1653-ban törvénye (folytatása a tizedik oldalon)
(folytatás a negyedik oldalról)
egyetlen kiutat, a nyitott mennyországot. Kidobták szülővárosából, a földön jogtalan és hontalan lett, de új otthonra talált a mennyországban. Mi, mai keresztények vagyunk Szent István vértanú utódai, akik hirdetjük, hogy a mennyország kapuja nyitva van. Néha talán mi is hazátlannak, kitagadottnak érezzük magunkat ebben a világban, mint Szent István. em jogilag vagyunk kitagadottak, hanem emberileg, mert amit mi hirdetünk, az nem mindenkinek tetszik. Vannak, akik kinevetnek bennünket hitünkért, vannak, akik sajnálnak bennünket, hogy maradiak vagyunk, vannak, akik üldöznek bennünket. Ma is vannak olyan keresztény tanúk, akiket a világ annyira gyűlöl, hogy nem tudja őket másképpen elhallgattatni, mint hogy megöli őket. A „nyitott mennyország
teológiája“ arra buzdít bennünket, hogy amikor úgy érezzük, kilátástalan helyzetbe kerültünk, akkor emeljük fel szemünket az égre, és ott meglátjuk majd Jézust, amint mosolyogva néz le ránk a nyitott kapun keresztül. Urunk megkeresztelkedése egy egészen új Isten– és emberképet kínál: a mi Istenünk olyan Isten, aki nem fél lenézni a mennyország nyitott kapuján keresztül, hogy lássa emberi vergődésünket, mi hívők pedig minden pillanatban felnézhetünk hozzá az égre, hogy lássuk csendes, jóságos mosolyát, amellyel minket is azokkal a szavakkal bátorít, amelyekkel egyszülött Fiát mutatta be nekünk, vagyis, hogy mi is szeretett gyermekei vagyunk. P. Szentmártoni Mihály
Imák az Őrangyalhoz
de jó szellem, aki lelkiismeretemen át a jóra indít és az Örök Jósághoz vezet; int és fedd, ha helytelenségekbe egyeznék bele. Ígérem, hogy nyitott lelki fülekkel hallgatok rád. Ígérem, hogy vezetésed alá helyezem magamat, amely a Szentlélek vezetését hozza magával. Ígérem, az alapvető engedelmességet, a szívbeli alázatot, a szakadatlan hűséget, az üdvös mértéktartást, a hallgatás szeretetét, s a szeretet egyszerűségét. Kérlek, segíts lelkileg nyitottá válni, minden jó véghezvitelére készségessé, az áhítatos imádkozásra ráhangolttá a munkában szorgalmassá, az emberi kapcsolatokban együttérzővé és a sértődöttség állapotában megbocsátóvá. Kérlek, segíts határozottan elkerülni a gonoszságot, elutasítani az ősellenség minden támadását és kivédeni a romboló hatásokat. Munkáld bennem a jóakaratot, a segítőkészséget, a mások elviseléséhez szükséges türelmet, a vadság és a durvaság leküzdéséhez szükséges bátorságot, a reményvesztettség leküzdéséhez szükséges bizakodást. Vigyázz gondolataimra, formáld szívemet– bensőmet. Vigyázz szavaimra, hogy csak azt mondjam, ami igaz, fontos és jóindulatú.
Szent Őrzőangyalom, a te gondviselésedre bízta Isten jósága az életemet. Te állsz mellettem minden szükségben: nyomorúságban vigasztalsz, csüggetegségemben bátorítasz és közbenjáró imáddal szüntelenül új és új kegyelmeket esdesz ki számomra Istentől. Gyermeki szívvel adok hálát minden eddigi jótéteményedért. Kérlek, nyújts védelmet a számomra a jövőben is. Őrizz meg ellenségeimtől, óvj meg a bűnrevezető alkalomtól, nyerd meg számomra a kegyelmet Istentől, hogy szent sugallataidat jó szívvel fogadjam és híven teljesítsem. Különösen kérlek, oltalmazz halálom óráján és el ne hagyj életem alkonyán, míg be nem vezettél az örök nyugalom és boldogság hajlékába. Ámen.
Kedves, szent Őrangyalom, Akit Isten gondviselő jósága és oltalmazó szeretete rendelt mellém, hogy minden testi és lelki bajtól megvédjen, ma a következő ünnepélyes ígéretet teszem neked: Ígérem, hogy nem értékellek le szívemben, hanem komolyan veszlek és megbecsüllek, mint jó barátomat és Isten követét, aki bár teremtmény,
(folytatása a hetedik oldalon)
5
A betlehemi kis Jézus, a Béke Fejedelme és Mária, a Béke Királynője segítse az Egyházat, egyházközségünket és segítsen minket, hogy a szegényeket úgy szolgáljuk, hogy bennük mindig Krisztust lássuk, így építve a békét, az Istentől jövő békességet. (Horváth István Sándor)
Imádság: Üdvözlégy, békét kiengesztelő Királynő. Üdvözlégy, anyák szeplőtelen ragyogása. Üdvözlégy, közvetítője mindannak, ami az ég alatt van. Üdvözlégy, az egész világegyetem helyreállítója. Üdvözlégy, kegyelemmel teljes; az Úr van teveled. Ő, aki előbb volt, mint te, tőled született, hogy értünk éljen.
A kereszténység, a nyitott mennyország vallása (Iz 55, 1-11; 1Jn 5,1-9; Mk 1,7-11) Urunk megkeresztelkedésének ünnepén az első olvasmányban Izajás próféta szól hozzánk, és arra buzdít bennünket, hogy keressük az Urat, mert közel van, és mert bőkezű a megbocsátásban. Jó tudni, hogy Isten ma is közel van és hogy irgalma végtelen. A második olvasmányban Szent János apostol a Jézusba vetett hit erejéről biztosít bennünket, amely képes arra, hogy legyőzze a világot. Szent Jánosnál a „világ“ kifejezés mindig az Isten ellen lázadó világot jelenti. Üzenete ma is aktuális, hiszen néha úgy tűnik, egyre több az Isten elleni lázadás a mai világban is. Szent Márk evangélista elmondja Jézus megkeresztelkedésének történetét, éspedig a rá jellemző tömörséggel. Beszámol a tényekről, és az olvasóra bízza, hogy döntse el, ki neki Jézus Krisztus? Urunk megkeresztelkedésének ünnepén első gondolatunk természetesen Jézus felé irányul, aki ezzel az eseménnyel nyilvánosan megkezdte messiási küldetését. Mégis, ebben az eseményben a főszereplő nem Jézus, hanem a Szentlélek Úristen, aki galamb alakjában leszállt rá és tanúságot tett mellette. Figyeljük meg, hogy a tanúságot nem a maga nevében tette, hanem az Atya nevében, aki kinyilvánította, hogy Jézus az Ő szeretett Fia, akiben kedve telik. Itt tehát a Szentháromság titkával találkozunk. Jézus megkeresztelkedése egészen egyszerűen kezdődik: Jézus ott állt a sorban a többi bűnössel együtt. Nem előzött meg senkit, nem kért semmiféle kiváltságot. A jelenlévők közül senki sem ismerte Őt, csak Keresztelő Szent János.
Van azonban az evangéliumi jelenetben egy érdekes körülmény, amelyre Szent Márk evangélista hívja fel figyelmünket: Jézus megkeresztelkedésekor megnyílt az ég. A karácsonyi események során immár harmadszor hallunk a nyitott égről. Először Jézus születésekor, amikor is megnyílt az ég, angyalok szálltak le és énekelték Isten dicsőségét a pásztoroknak. Aztán Szent István első vértanú megkövezésénél olvasunk arról, hogy István feltekintett az égre és a megnyílt égben látta Jézust az Atya jobbján. Az ősbűn óta az emberben megmaradt a kép, amint az angyal becsukta a földi paradicsom kapuját. A Megtestesülés új képe viszont a nyitott mennyország. A betlehemi Kisded puha kézzel kinyitotta az ég kapuját és lejött közénk. Mint minden kisgyerek, Ő is elfelejtette becsukni maga után az ajtót! Hogy ez így volt, tanúk rá az angyalok, akik kihasználták az alkalmat, kiröpültek a mennyországból egy kis földi kirándulásra, és boldogan énekelték a Glóriát! De nemcsak az angyalok tanúskodnak arról, hogy az ég kapuja nyitva van, hanem Szent István is: „Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre, és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: >>Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.<< Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból és megkövezték“. (ApCsel 7, 55-57). Szent Istvántól elvettek minden földi reményt, nem maradt senkije, aki megvédené gyilkosaitól. Szorongásában felnézett az égre és meglátta az
A könyvünkről — II. rész Természetesen Szentírásunk nem esik szét hetvenkét magániratra. Az Ábrahám indulásától Jeruzsálem pusztulásáig terjedő időszak szentként őrzött írásait egységesíti a közös Szerző, Isten; az egységes téma, vagyis Isten kibontakozó akarata; és a mindenkori címzettek, a megváltásra szoruló emberek. A sokféle korszak számos szempontja közt néha látszólagos ellentétekre bukkanunk. A Prédikátor Könyvének búbánata ellentétes Szent Pál lelkesedésével, a honfoglaló izraeli törzsek még nem ismerték a szelíd Jézust. Segít a helyes látásban, ha a bibliai szerzőket képzeletben „Kerek Asztalnál“ vitatkozó társasághoz hasonlítjuk. Mivel élők és szabadok, ezért néha saját véleményük is van, a végén azonban egységes Közleményt adnak ki. Aki utólag az egészet tanulmányozza, az észreveszi a lényegi egységet. Hogyan készült ez a nagyszabású mű? Nem fülbe súgták, nem is gyorsírók jegyzetelték, nem készen szállt alá, nem is barlangban találtuk. Ma már az újabb és újabb segédtudományok eredményeiből, a nyelvészet, a régészet, az irodalomtörténet adataiból világos, hogy egy–egy írás korának hitét tükrözi. Valós emberek igaz élményei húzódnak a háttérben. Nekem, mint nyomkövetőnek, a szellem detektívjének, észre kell vennem, hogy valakik jártak előttem, s nyomaikat szándékosan hátrahagyták: Jákob és az Angyal (vö. Ter 32,25), Mózes és az Úr (vö. Kiv 3,4), Gedeon és harcosai (vö. Bír 7,22), avagy Ezékiel és a holttá vált felesége (vö. Ez 24,18)! Persze ma nem az a dolgunk, hogy az Araráton oé bárkáját keressük, a Vörös Tenger mélységét elemezzük, vagy a betlehemi csillagot kutassuk a Halak csillagképében. Nem kell a turini lepelről Jézus DNS-mintáját lekaparnunk. Mi itt Nyugaton mérnöki kultúrában, az adatok bűvöletében élünk. Ez egyszer azonban az igazság nem a részletekben rejlik. A biblia Keleten keletkezett, olyan népek körében, akik nem az adatokra, hanem az üzenetekre voltak érzékenyek. Tőlük kaptuk szinte mindennek az alapját: a filozófiát, a gyógyítást, a matematikát, a modern írást, sőt üdvtörténetünk indulását is. Kérdezhetnénk, miért Keleten, miért akkor, miért így készült a „Könyvek Könyve“?
Isten ott avatkozott be történetünkbe, ahol a legtöbb esély mutatkozott, hogy fel is fogjuk, tovább is adjuk üzenetét. Ha Jézus például DélAmerikában született volna, képzeljük el, a híre mekkora késéssel érkezett volna a patagon indiánoktól Északra? Egy azték származású Kolumbusz mikorra fedezte volna fel Európát, ahol persze addig nem keletkezett civilizáció? Templomok, könyvtárak, egyetemek helyett csak piacok, és jósdák hivalkodtak volna, a rabszolgakórusokat csak a sámándobok váltogatták volna. A magyar csontok együtt porladtak volna a szláv és germán maradványokkal, hiszen nem akadtak volna vértanúk, akik a Római Birodalmat gyengítsék. Elvérzett volna a népvándorlás. A Római Szín állandósult volna az Ember tragédiájában. Elgondolkodhatnánk az első karácsony időpontjáról is. Ha hamarább jön Jézus, nem értik, vagy félreértik, mint Pált a lisztraiak (vö. Csel 14,12). Valószínűleg rögtön Getszemáni–kerttel kezdődik az életrajza, hiszen egy elhamarkodott megtestesülés esetén honnan vett volna a Mennyei Atya Szűzmáriát meg Szent Józsefet? Ha késett volna a Csendes éj, szentséges éj, hogy megsértődtünk volna. Nehezen akadtunk volna egy jóságos rabbira, aki megnyugtatott volna: Isten nem azért tűrte a háborúkat, a nyomort, a butaságot, mert nem törődik velünk. Mellesleg, ha a János evangéliumot (Jn 3,16!) ma az izraeli miniszterelnök hirdetné a világ televíziókon keresztül, nem tudom jó sajtója lenne-e? Gondoljuk még tovább! Ha Isten Fia nem Gyermekként érkezik hozzánk és nem a Fájdalmak Férfijaként távozik, talán teljesült volna betű szerint Dániel próféta látomása a felhőkön érkező Ősöregről (Dán 7,9). Igen ám, de nem keletkezett volna Örvendetes Rózsafüzér, a betlehemi pusztán pedig káromkodva menekültek volna. Az új király mindenkinek új adót, új igát jelentett, amiből sohasem lett volna II. Vatikáni Zsinat, vallásszabadság, tolerancia, irgalom…
Balás Béla püspök írása a Bibliáról Forrás: Magyar Kurír (folytatása lapunk következő számában)
(folytatása az ötödik oldalon)
4
9
(folytatás a nyolcadik oldalról) sen is elismerik a státust az egyházmegye képviseleti szervének, minden olyan kérdésben, amely az egyház anyagi ügyeivel, a vallás külső kereteinek intézményeivel kapcsolatos. Többek között a státus közbenjárására tűrik meg, hogy a mikházi kolostort ne tiltsák be. Gondjuk van arra, hogy a megfogyatkozott ferencesek utánpótlást kapjanak külföldről is. Ezek a státusatyák, a katolikus egyház és hit igazi apostolai, hitvalló védői. 6. Ferencesek és jezsuiták A reformáció századában a középkori szerzetesrendek részben elnéptelenednek, de többségüknél a rend tagjait elűzték hatalmi beavatkozással. Így bírta ki a nehéz idők próbáit: a tiszta katolikus Csíkban a csíksomlyói ferences klastrom, ferences szerzeteseivel, a barátokkal. A csíki hívek ragaszkodása, hithűsége volt a fenntartó háttér, amit a fejedelmi hatalom is tudomásul vett és a csíksomlyói klastrom működését 1591-ben tudomásul is vették, ill. az 1556. évi kitiltó rendelkezést visszavonták: „a Csíkszékbeli klastrom több odavaló helyekkel együtt, miért hogy onnét eddig is semminemű időkben a katolikus romai professio nem találtatott; az odavaló atyafiainak is conscienciájoknak aquiescalására maradjanak azon állapotban, mint eddig voltak.“ 1604-ben kísérletet tesznek, hogy volt udvarhelyi és marosvásárhelyi kolostoraikat visszaszerezzék. Udvarhelyre be is jutnak, de nem maradhatnak sokáig. 1635-ben Mikházán a Maros-széki státus urak megalapítják a ferencesek egy új kolostorát, mely jóváhagyást is kap. Hasonló kísérlet történik Fehéregyházán, ahol a középkori kolostort újítják fel a Haller család jóvoltából 1638-40-ben. yujtódon és Szárhegyen szintén kolostort alapítanak a helyi birtokosok. 1640-ben VIII. Orbán pápa jóváhagyja az önálló ferences őrséget. Közben a három új kolostort Rákóczy György betiltja. 1665-től Szárhegyre újra visszatérhetnek a páterek. 1677-ben Esztelneken alapíthatnak új házat, 1694-ben pedig Székelyudvarhelyen. Működésük egész Erdélyre kiterjed, missziós munkát végezve a pap nélkül szétszórtan élő katolikusok között. 10
1696-ban Kájoni János nyomdát állít fel Csíksomlyón. Itt adják ki Kájoni szerkesztésében a Cantionale catholicum énekeskönyvet. Első nyomdásza, aki később ferences páter lesz: Kassai András. Jezsuiták Az újkor új szerzetesrendje a Jézus Társasága, a jezsuiták rendje. Az összes szerzetesrendek felszámolása után a katolikus Báthory Istvánnak sikerült elérnie, hogy a szerzetesek után maradt űr kitöltésére beengedjék a jezsuita atyákat. Lelkipásztori, de főképp oktatási, iskolai feladatok miatt volt rájuk szükség, amire teológiai és tudományos felkészültségük által alkalmasabbak voltak. 1579-ben a kolozsmonostori volt bencés apátság lesz első otthonuk, ahol azonnal iskolát nyitnak. A következő évben a kolozsvári volt ferences templomot és kolostort kapják meg, a mai Farkas utcában. Megkapják a vele szemben fekvő klarissza zárdát is. Itt elemi és középiskolát nyitnak. Mivel egész Erdélyben a főiskolai oktatás hiányzott, hamarosan ennek pótlására is vállalkoznak a jezsuiták. Mind XIII. Gergely pápa, mind a fejedelem anyagilag is támogatták a jezsuitákat. A fejedelem azt is kikötötte 1583-ban 1000 forintos adományával kapcsolatban, hogy a szegény tanulók részére is állítsanak fel internátust, amely a Seminarium Sancti Josephi alapítását biztosította. Az atyák modern tanítási módszere nagy tömegben vonzotta intézetükbe a tanulókat, a másvallásúak is szívesen küldték hozzájuk gyermekeiket. 1579-ben letelepedtek Gyulafehérváron is, ahol a volt domokos rendházban nyitnak iskolát. Eredményes munkájuk nem tart sokáig. Sikereiket nem bírták elviselni, s az 1588 évi medgyesi országgyűlés kitiltja őket Erdélyből. 1595ben újra visszatérhetnek, de nem tartósan, mert kiutasításukat 1607-ben és 1610-ben megújítják. Mindazonáltal szórványosan tovább működnek és tanítanak. 1698-ban újra megnyithatják az egyetemet az óvári rendházban, ahol már 1693-tól működik a középiskolájuk. A következő korszakban költöznek új rendházukba és az egyetemi templomba, melyet már ők építettek. (folytatása következő lapszámunkban)
Szűz Mária Isten Anyja (Újév) A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna. (Lk 2,16-21) Az egyház anyai hivatása. A polgári év kezdetén, a Megváltó édesanyját, Szűz Máriát ünnepeljük, s az ő istenanyaságának örvendezünk. A Máriáról szóló hitigazságok közül az a legrégebbi, amely őt Isten Anyjának vallja. Az efezusi egyetemes zsinat résztvevői 431-ben ünnepélyes formában fogalmazták meg, hogy Mária Isten anyja (Istenszülő), mert a Szentlélek által ő foganta szűzi méhében és hozta világra Jézus Krisztust, az Isten Fiát. Mária istenanyaságának ünnepe szorosan hozzátartozik a karácsony ünnepéhez. Úgy is mondhatjuk, hogy most egy másik oldalról, az édesanya szemszögéből nézzük a betlehemi jászolban fekvő Gyermeket. A vatikáni Szent Péter–bazilikában, ahol a pápai szentmisék és szertartások zajlanak, a mostani karácsony este a főoltár mellé kitették a Szűzanya szobrát is. A szobor Jézus édesanyját ábrázolja, amint az áldást adó kis Jézust tartja. A Szűzanya ilyen jelenléte a karácsonyi időben a pápai szertartásokon azt hivatott erősíteni, hogy az édesanya elválaszthatatlan a Gyermektől, a názáreti leány elválaszthatatlan a betlehemi Gyermektől, a Megváltó édesanyja elválaszthatatlan a Megváltótól, Isten Anyja elválaszthatatlan a Fiútól, Jézus Krisztustól. A katolikus dogmatika Mária istenanyaságából vezeti le, hogy ő egyúttal az Egyház anyja is, s minden hívő égi édesanyjaként és közbenjárójaként elválaszthatatlan Krisztus Egyházától, amely
magába foglalja a hívőket. Jézus édesanyjának és az Egyháznak a kapcsolatát most abból a szempontból nézzük meg, hogy az Egyház maga is anya, s nem véletlenül nevezzük igen gyakran Anyaszentegyháznak. Ha Jézus megtestesülésének kezdetére, az angyali üdvözletre gondolunk, akkor láthatjuk, hogy a názáreti leány azáltal vált anyává, hogy hittel elfogadta Isten szavát és igent mondva Isten akaratára méhébe fogadta Isten Igéjét. Ennek mintájára az Egyház akkor válik anyává, amikor hittel elfogadja Isten szavát, s Máriához hasonlóan igent mondva elfogadja azt a küldetést, amit az üdvtörténetben Isten neki szán. Karácsony napján azt ünnepeltük, hogy Jézus megszületett, s Mária anya lett azáltal, hogy világra szülte gyermekét, s anyaként nyújtotta Őt a világnak. Ehhez hasonlóan az Egyház akkor válik lelki értelemben anyává, amikor az igehirdetésben és a szentségekben Jézust nyújtja a világnak. A Szűzanya a legnagyobb ajándékot, a Fiát adta a világnak. Az Egyház a legnagyobb kincset adja az embereknek, amikor az Eucharisztiában, az Oltáriszentségben Jézust adja. És ha az Eucharisztiánál vagyunk, érdemes egy rövid kitérőt tennem. Örömmel tapasztaltam hétről–hétre 2008-ban, hogy egyre többen szentelik meg az Úr napját azzal, hogy részt vesznek a szentmisén, de még ennél is fontosabb az a tény, hogy a korábbi évekhez képest észrevehetően többen járulnak szentáldozáshoz. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen a lelki megújulás jele, a lelki megújulás kezdete. Visszatérvén eredeti gondolatmenetünkhöz, talán nem túlzás azt mondanunk, hogy az Egyháznak mindenkor Máriától kell tanulnia anyai hivatását. Mária hitével kell Istenre figyelnie, s Mária szeretetével és gondoskodásával kell az emberekre, a hívőkre, mint gyermekeire figyelnie. A Béke Világnapjának alkalmából XVI. Benedek pápa üzenetet küldött a világ minden emberéhez, amelyben a szegénységet nevezi meg a békétlenség egyik legnagyobb forrásának. A pápa azonban nem csak az anyagi jellegű szegénységről beszél, hanem az emberi kapcsolatok szegénységére, a lelki szegénységre, a kulturális szegénységre is gondol. A Szentatya azt kéri tőlünk, hogy a szegénység elleni küzdelemmel építsük a békét! (folytatása a negyedik oldalon)
3
(folytatás az első oldalról)
Országát sziklára helyezte, a Pápának kínálta fel hűbérül, és így bölcsen biztosította annak függetlenségét a két római birodalom között. Meg is kapja a szentkoronát és az egyházszervezői — „apostoli“ — királyi megbízatást. Péter a szikla. A sziklára épített házon, az Egyházon a pokol kapui sem vesznek erőt. (vö. Mt 16,18) A haldokló király koronáját és népét a Boldogságos Szűzanyának ajánlja fel. Így lett ő Nagyasszonyunk, mi pedig Mária országa. Szent István megtanít minket arra, hogy életünket mi is csak erre a sziklára, az Egyházra alapozhatjuk, ha azt akarjuk, hogy idők viharában, „a halál–kultúrában“ (II. János Pál pápa) élő világunkban fennmaradjunk és családjainknak, népünknek jövőt biztosítsunk az üdvösség útján. Ezen az úton kísér minket Édesanyánk, a Csíksomlyói Mária. 2. Ott térdel Pongrácz Szent István jezsuita atya, kassai vértanú (1582–1619) is a jászol előtt. Ő Szent István királyunk után fél évezreddel Erdély szülöttje, egyetlen kanonizált Szentje. Földünkből, egyházmegyénkből nőtt ki, hiszen Alvincen született, Kolozsváron tanult a jezsuitáknál és így ismerte fel hivatását, hogy a lelkek üdvén dolgozzék. Harmadmagával halálra kínozták, mert nem akarta katolikus hitét megtagadni. Erdély Szentje megtanít minket arra, hogy tanúságot tegyünk hitünkről, elsősorban buzgó, keresztény élettel, de ha kell, vértanúság árán is. Nap, mint nap tapasztaljuk, hogy ha földünkön még nem is öltek meg elkötelezett katolikus hivőt, de hitéért sok embernek hátrányt kell szenvednie vagy egyszerűen mellőzik, gúny tárgya lesz. A bérmálás szentségében lettünk felnőtt keresztények és a Szentlélek Úristen éppen ebben segíti a megbérmáltat, hogy hitéről elsősorban a krisztusi szeretet gyakorlásával tanúságot tegyen. 3. És végül ott látjuk a jászol előtt térdelők között Isten Szolgáját, Márton Áron püspököt, a nagy hitvallót (1896–1980), aki millenniumunk utolsó századában — a legnehezebb időkben — hűséggel tett tanúságot hite és népe mellett. A világháború megosztotta egyházmegyéjét. Majd a kommunista börtön és kényszerlakhely korlátozta működését. De Tours-i Szent Mártontól (családnévi „védszentjétől“) vett jelszavát „Non re2
cuso laborem“ (nem utasítom el a munkát/szenvedést) maradéktalanul teljesítette élete utolsó pillanatáig. Ezért nevezte őt Isten Szolgája II. János Pál pápa „az Úr becsületes szolgájának“ (integerrimus Domini famulus). Szent Püspökünk ma is oktat minket: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koszorúját.“ (Jel 2,10) Úgy ragaszkodj Egyházadhoz és népedhez, hogy önfeladás nélkül ismerd el mások értékeit is. Az ökumenizmus (egységtörekvés) igazi útja azt jelenti, hogy mindenki megőrzi vallási és nemzeti önazonosságát, tanúságot tesz róla, hogy ezáltal egymást őszintén megismerhessük, az évszázados előítéleteket leépíthessük, és így közösen összefoghassunk kereszténységünk és nemzeti kultúránk védelmében. Márton Áron püspök útján haladva bizakodóan indulhatunk főegyházmegyénk második évezredébe. Azt is mondhatjuk bátran, hogy ő vezetett át minket főegyházmegyénk első évezredéből a második felé, millenniumi jelszavunk alapján: „Krisztussal ezer esztendeig“ (Jel 20,4). Kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és áldott boldog újesztendőt kívánok Tisztelendő Testvéreimnek, kedves Híveimnek és minden jóakaratú embernek! Gyulafehérvár, 2008. december 25-én, Karácsony — Urunk születése főünnepén.
Leonardo da Vinci: Madonna Litta
A máriacelli kegytemplom történelmi jelentősége Alig találunk az egész világon még egy kegyhelyet, melynek hasonlóan gazdag történelmi háttere volna. Alapításának idejeként 1157. december 21-ét őrizte rneg számunkra a hagyomány. A főkapu fölött az 1200-as évszám olvasható. Ez volna tehát a román stílusú kápolna építésének kezdete. 1243-ban már oklevél említi „Cell“ nevét. III. Frigyes salzburgi érsek búcsús okmánya 1330-ban már sűrűn látogatott kegyhelyként tanúskodik a Celli Boldogasszony templomáról. 1344-ben vásárjogot is nyer a település. Nagy jelentőségű IX. Bonifác pápa 1399-es rendelkezése, melyben a teljes búcsú kiváltságát adományozza Máriacellnek. Ennek során bűnbánati szertartások és körmenetek szokása alakult ki. Nyomuk még a barokk kori ájtatosságok idején is kimutatható. A zarándokok egyre tömegesebben özönlöttek a kegyhelyre. Az 1400-as években vagy két tucat kegytárgy–kereskedés működött Mariacellben. Száz évre rá pedig már nemzetközi híre volt a máriacelli búcsújáró helynek. Zarándokok érkeztek a mai Bajorország, Csehország, Franciaország, Itália, Horvátország, Lengyelország, Németország, Svájc területéről. Magától értetődő, hogy főképp Ausztria és Magyarország vidékeiről jöttek nagy számban zarándokcsoportok, hogy a Celli Szűzanya oltalmát kérjék. A katolikus megújulás idején, vagyis a 17. századtól kezdve a Habsburg uralkodóház mintegy nemzeti szentélyeként tisztelte Máriacellt. Különös virágzást eredményezett ez, hiszen az egész birodalmat és valamennyi népét a Celli Istenanya védelmébe ajánlotta a legfőbb világi hatalom. Az uralkodócsalád vonzó példáját követték a főurak, a nemesség, majd a polgári lakosság és a földművelő falusiak egyre növekvő zarándokserege. A 14. századi gótikus templom már kicsinek bizonyult ekkora néptömeg befogadására. Sankt Lambrecht bencés kolostor apátja: Benediki Pierin elrendelte a szentegyház barokk kibővítését, aminek következtében az több mint duplájára növekedett, és megkapta mai jellegzetes formáját. Mikor 1948-ban városi rangra emelkedett a település, akkor ez nem kiterjedésének volt köszönhető, hanem annak, hogy lelki és kulturális jelentősége meszsze az országhatárokon túl gyakorolja vonzó hatását. Mióta az Európát kettészakító vasfüggöny megszűnt létezni, a keleti és déli szomszéd államokból ismét akadálytalanul mehetnek zarándokok Máriacellbe. A városka lakosainak száma alig éri el a kétezret. Ugyanakkor a zarándokok és látogatók, akik érkeznek, évente több mint milliónyian vannak. Az alapítás története, ahogy ezt a legenda megőrizte: Stájerország délnyugati sarkában, Karintiával határosan, gyönyörű környezetben fekszik a Sankt Lambrecht-i bencés monostor. Ez az apátság 1103-ban III. Henrik karintiai hercegtől alapítványi birtokként kapta a mai Máriacell vidékét. A máracelli kegytemplom
(folytatása a következő lapszámban) 11
MAGUKRÓL – MAGUKAK Új évfolyam 117. szám
A szent keresztségben részesült: – György Burján Boróka Léna, Gáll Gellért.
Szentségi házasságot kötött: – Gáll Béla Sándor – Incze Réka.
Az Úr hazahívta: – Molnár Éva, Hirni Gábor, Csürős Dezső, Veress Mária Rozália, Biró Erzsébet.
Irgalmas Jézus, adj neki örök nyugodalmat!
Statisztikai adatok 2008-ra Keresztelő: 89 Esküvő: 45 Temetés: 52 Jézus Szent neve Január 3 Szent Pál a filippieknek írja: „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr“ (2,10). A Római Misekönyv legújabb kiadása vette fel ismét a szabadon választható emléknapok közé. Liturgikus használatban van a Jézus Szent neve litániája, amelyet XIII. Leó pápa 1886-ban hagyott jóvá. A litánia eredete visszanyúlik már a XV. századba, valószínű szerzőinek tartják Sziénai Szent Bernardint (+1444) és Kapisztrán Szent Jánost (+1456) is. Nagyon gyorsan elterjedt, Pázmány Péter Grazban kiadott Imádságoskönyve (1606) már magyarul hozza. – Ismert volt számos úgynevezett Kiszsolozsma között a Jézus Neve Kiszsolozsma is, amely 12
követte a zsolozsma szerkezeti felépítését. „Legyen ez a név számodra az irgalmasság neve, hangozzék füledbe állandóan Jézus neve, mert szépen cseng a hangja, és bájos az arca“ – írja Sziénai Szent Bernardin (1444). Esztergomi Boldog Özséb – áldozópap Január 20 Magyarország akkori fővárosában, Esztergomban született 1200 körül előkelő szülőktől. Sokat virrasztott, és minden idejét Isten tiszteletére, elmélkedésre vagy tanulásra fordította ez a rendkívül értelmes ifjú. Érdemeiért korán esztergomi kanonoknak nevezték ki. Gyakran vendégül látta a magányos barlangokban lakó remetéket, akiknek társaságát annyira megkedvelte, hogy elhatározta, ő maga is elhagyja a világot. A tatárjárás után 1245 táján társaival a Pilisbe vonult remetének. Az isteni kegyelem fényétől megvilágosítva 1250-ben a magyar remetéket egybegyűjtötte, és Esztergom közelében a Szent Kereszt tiszteletére kis templomot és monostort épített. 1262ben IV. Orbán pápától Szent Ágoston Reguláját kérte rendje számára, amelyet azonban nem nyerhetett el a remetetestvérek nagyfokú szegénysége miatt. Ezért a pápa megbízásából Pál veszprémi püspök adott a közösségeknek életszabályt. Remetetestvéreivel még húsz évig élt közösségben, amelyet első Remete Szent Pál oltalmába ajánlott. Végül testvéreit Isten és a felebarát szeretetére buzdítva és őket üdvös tanításokkal megerősítve 1270. január 20-án elhunyt az Úrban. Sírját és a Szent Kereszt monostort a törökök valószínűleg már 1526-ban elpusztították. Folyamatos tisztelete miatt az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2004. november 16-án a pálos rendi naptár megerősítése alkalmával engedélyezte, hogy őt a boldogok között tisztelhessük. Verbényi István
2009 január
S E PS I S Z E TGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Nagy László:
ADJO AZ ISTE Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet — nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem.
Karácsonyi és újévi gondolatok 2009-re D. a J. Kr! Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim! A karácsony a legnépszerűbb családi ünnepünk. Ilyenkor hazatérnek még azok is, akik idegenbe kényszerültek. Örvendünk a karácsonyfának, örvendünk az ajándékoknak, örvendünk egymásnak. A kereskedelem utcai hirdetéseivel már hetekkel előbb megfontolatlan költekezésre csalogatja az embereket. A „Csendes éj“ romantikája mögött azonban sokkal mélyebb az üdvtörténeti valóság, s ugyanakkor megrázóan reális: az emberré lett Isten gyermekként jött közénk, barlangban született. „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.“(Jn 1,11–12) …És ezek vagyunk mi, keresztények. Térdeljünk hát le a Betlehemi Kisded jászla előtt hódolatunk jeléül. Ott találjuk a Boldogságos Szűz Máriát, akit haldokló Fia, az Úr Jézus a kereszten majd reánk hagy, mint Anyánkat. Ott találjuk Szent Józsefet, a pásztorokat, majd később megérkeznek a napkeleti bölcsek is. …Most azonban – Főegyházmegyénk alapításának ezredik évfordulójának ünnepi évében, a millenniumunkban –, figyeljünk fel a szintén jászol előtt térdelő nagyjainkra, és tanuljunk tőlük! 1. Szent István királyunk 1009-ben alapította az erdélyi püspökséget, Gyulafehérvár székhellyel. † György s. k. érsek (folytatása a második oldalon)
