Hála Szeretlek, s nem mert megtanítottak mondani, nem mert szívem sugallja ezt a szót, nem mert a hit szava meggyőz, hogy szeretet vagy, és nem is csak azért, mert meghaltál értem. Szeretlek, mert behatoltál életembe, jobban, mint a levegő tüdőmbe, jobban, mint a vér ereimbe. Te behatoltál oda, ahová senki sem tudott behatolni, amikor senki sem tudott rajtam, segíteni, valahányszor senki sem tudott megvigasztalni. Minden nap szóltam Hozzád. Minden órában néztelek, arcodból olvastam ki a választ, szavadból a magyarázatot, szeretetedből a megoldást. Szeretlek, mert annyi éven át velem éltél és én belőled. Törvényed volt az italom, s észre se vettem. Belőle táplálkoztam, megizmosodtam, új erőre kaptam tudatlan kisded-módra, aki anyja emlőjét szopja, de még nem tudja őt édes nevén szólítani. Add, hogy hátralevő időmben – legalább egy kicsit – hálás legyek Neked ezért a szeretetért, amivel elárasztottál, és amitől kitör belőlem a szó: szeretlek. Chiara Lubich
8
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 44. szám A szent keresztségben részesültek, Kanyó Bernadett, Halász Gerhard Etele, Molnár László Efraim, Verebics Péter, Mocan Karola Kinga (Szt. József plébánia)
-
Szentségi házasságot kötöttek: - Pusztai Csaba - Kerekes Piroska, Szabó Ernő - Szentes Enikő, Cseh István - Szilágyi Annamária (Szt. József plébánia)
Az Úr hazahívta: - Borbáth István, Korodi László, Andorkó Sándor, Kraigheró István, Bodor Ilona, Bogyó Katalin, Bartók Anna, Bartalis Teréz, Kis Anna, Szeles Imre, Bartos Vilmos (Szt. József plébánia)
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Kívánunk a kedves híveknek Istentől áldott, Békés, Boldog Új Esztendőt!
Lapunk megjelenését a Communitas Alapítvány támogatta!
2002 december
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Ma megszületett “Nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr, Dávid városában” (Lk 2, 11.). Ez valóban “jó hír” (görögül “euangelion”, azaz evangélium), amelynél jobbat a Messiást váró embereknek nem is lehetett volna mondani. Az akkor hivatalos szóhasználat szerint evangélium (“jó híradás”) volt minden olyan nagy eseménynek a hírül adása, amely az egész népet közelről érinti és érdekli, s az egész nagy közösségnek örömöt szerez. (Ilyen “jó hír” volt például, amelyet a küldöncök az egész országban szétvittek, az elsőszülött királyfi, a trónörökös születése.) Az egész népnek tudomására hozta Isten ezt a “jó hírt”, de első meghallói a választott nép zsengéje, az igazán hívő, egyszerű pásztorok voltak. Különös csengése van ebben a jó hírben a ma szónak. A karácsonyi ünnepi liturgia (a zsolozsmában is) újra és újra visszatér rá. És ha a történelmi időben, dátumszerűen meg akarjuk jelölni, mikor is volt az a “ma”, akkor elcsodálkozunk, mert nem tudjuk pontosan meghatározni, mikor is volt, milyen nap volt. Jól tudjuk, hogy időszámításunkat attól a “mától” kezdjük, amikor Jézus megszületett, de azt is jól tudjuk, hogy – a tudományos kutatások megállapítása szerint – időszámításunk néhány évet téved, mert Jézus (4-6 évvel) korábban született. Bizonyos, hogy a “ma” nem a mai dátumra, december 25-re akar rámutatni, hanem ennél sokkal többet akar mondani. Nyilvánvalóan a liturgia “ma” szavának jelentése kettős. Jelenti elsősorban Jézus Krisztus időbeni, test szerinti születésének valóságát, azután pedig az Ő születésének lélek szerinti, örök érvényét és erejét. Jelenti tehát az “örök mát” is, amelyben mi élünk. Jelenti azt, hogy a test szerint megszületett Megváltó, az Úr Krisztus, lélek szerint bennünk is kell, hogy megszülessék. Mert ahogyan Angelus Silesius mondja nagyon szép párverseiben: Ha Jézus százszor is születne Betlehemben, elvesznél, hogy ha nem születne meg szívedben. El tudjuk képzelni, mit jelentett a pásztoroknak és a választott népnek az angyali híradás: “ma megszületett a Megváltótok”. Vége a rendkívül hosszú, sok szerencsével és fiaskóval teli várakozási időszaknak! Megérkezett a várva várt szabadság és igazság! (Sok evilági, politikai mellékzöngéje is volt ennek a várakozásnak.) Biztosan a célbaérés boldogsága lángolt fel a pásztorok és a nép szívében. A “ma megszületett” nekünk inkább azt jelenti, hogy nem szabad, nem kell más megváltót várnunk, mert nincs más, Jézus Krisztuson kívül, akiben üdvözülnünk lehetne (vö. ApCsel 4,12). Egyedül Jézus a mi Urunk, ő a mi Üdvözítőnk! Ezt azonban nemcsak szóval kell megvallanunk, hanem cselekedetekkel is. Egész életünkkel. Azzal, hogy nem másnál keressük életünk problémáinak megoldását, hanem mindig Jézusnál. Bízunk benne, örömben és bánatban, mindent általa kérünk az Atyától. Minden barátságnál és testvériségnél többre tartjuk az ő szeretetét. Csanád Béla
Szent Család napjára
Áldd meg családjainkat! Karácsony örömének fényében ünnepeljük Szent Család vasárnapját. Nagyon sok templomban ezen a napon megszervezik a családok szentmiséjét, meghívják a jubiláló házaspárokat, és köszöntik őket, vagy a fiatal házasokat találkozóra hívják. Ezekkel és más hasonló összejövetelekkel erősítik a családokat, és eléjük állítják tanúságtételük és küldetésük jelentőségét. Az elmúlt század kiemelkedő eseménye, a II. vatikáni zsinat okmányaiban számos új tanítást fogalmazott meg. Az évszázadok szóhasználatából kimaradt a "családegyház" fogalma. A Katolikus Egyház Katekizmusa - a zsinati dokumentumok alapján - így fogalmazza meg ennek tanítását: Ma egy olyan világban, mely gyakran távol áll a hittől, sőt ellenséges vele szemben, a hívő családok mint a hit élő és sugárzó tűzhelyei rendkívül fontosak. Ezért nevezi a II. vatikáni zsinat a családot ősi kifejezéssel: Ecclesia domestica, “családi egyháznak” (1656). A családi otthonban a hit nevelésének a legfontosabb eszköze a családi liturgia. Aranyszájú Szent János (+407) több homíliájában és szentírási magyarázatában részletesen beszél a család vallási életéről. A családfő, amikor hazatér, két asztalt terít meg háza népének: az egyiket az ételek elfogyasztására, a másikat a szent olvasmányok számára. Természetesen legyen a családi otthonban Szentírás, és abból rendszeresen olvassanak is. Sőt, a családfő magyarázza el a hitvestársának és a gyermekeknek is az Írások tanítását. Még ilyen apró figyelmeztetést is elmond, hogy a mise után ne a barátokat keresse fel a családapa, hanem térjen haza, hogy minél előbb meg tudja osztani családjával az evangéliumból hallott magyarázatot. Más helyen azt javasolja, hogy az étkezést a zsoltár vagy más ének hálaadásával fejezzék be. A könyörgés megszenteli az egész házat. Ezáltal lesz a családi otthon valóban egyház. A keresztény otthon az a hely, ahol a gyermekek az első hithirdetést kapják. Ezért a családi otthont joggal nevezi "családi egyház-
2
nak", a kegyelem és imádság közösségének, az emberi erények és a keresztény szeretet iskolájának - olvassuk pár sorral lejjebb a Katolikus Egyház Katekizmusában (1666). Krisztusnak elkötelezett családi otthonokban kialakultak bizonyos családi liturgikus szokások. Az esti és reggeli közös ima, az adventi koszorúnál végzett közös előkészület, vagy a hibákért, mulasztásokért való bocsánatkérés, stb. De ezen a mai szép ünnepen a szentmisén kívül talán valami családi ünneplés is helyénvaló lenne. Talán azért, mert egészen személyessé lehet tenni egy ilyen ünneplést. Ilyen lehetne ez az ünneplés: közös énekléssel kezdődjön. Az édesapa - aki a család "papja" - köszöntse a család tagjait, és pár szóval emlékeztesse a jelenlévőket a nap jelentőségére. Tetszés szerint - akár karácsonyi, vagy más evangéliumi szakasz felolvasása után a családi életük megszenteléséről, keresztény feladatáról, tanúságtételéről szóljon néhány szót. Mély nyomot hagy a gyermekek lelkében ez a hitvallás, de a házastársakat is megerősíti egymás iránti elkötelezettségben. Egy kis csend után a résztvevők - szülők, gyermekek vagy nagyszülők - mondják el személyes kérésüket, amelynek meghallgatását közösen kérjék az Úrtól. A hálaadó imádságban hangozzék el a teremtő Isten magasztalása a családért, az otthon békéjéért, szeretetéért és egymás további támogatásáért kérjék az ő segítségét. Az Úr imádságának elimádkozása után a családfő áldásával és közös énekléssel fejeződjön be ez a kis családi ájtatosság. Ma valamennyien az egyház könyörgésével forduljunk a Mindenhatóhoz: Istenünk, mindenek Teremtője, te már kezdetben férfit és asszonyt alkottál, hogy házastársakká legyenek. Áldd meg és erősítsd meg családjainkat, hogy Krisztus és az Egyház szeretetkapcsolata mind tökéletesebben megnyilvánuljon életükben. A Boldogságos Szűzhöz pedig ezzel a fohásszal: Mária, családok királynője, könyörögj értünk! Verbényi István
Karácsony fényei Milyen szépen írja József Attila: nagy tüzet kéne rakni, hogy fölmelegednének az emberek. Közel az égő fahasábhoz egy óriásfenyőt is állítanánk sok ezer gyertyával, aranycsengővel, s előtte gyermekek énekelnének. Így várnánk karácsony vezérlő csillagát, hogy leheletünk didergő jászolában megszülessen Isten Báránya - a mi Jézusunk. Hogy vérző és egyre kegyetlenebb világunkat megváltsa. Pusztítani, ölni, törni akaró kezünkbe a szeretet erejét tegye észrevétlenül. Éhezőknek, szomjazóknak szétossza önmagát. Fölnyissa szemünket a szépre, a jóra, hogy ne csak nézzük, lássuk is a végső realitást. Advent: a várakozás hetei, megszentelt napjai. "Rokona annak a gyönyörű gondolatnak - írja Pilinszky -, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után ami a miénk." Előbb a csendre, a békességre, karácsonyhoz közeledvén a hóesésre, a hívó harangszóra... Szüntelenül útonlevés, hogy egyszer hazataláljunk. Talán karácsony szeretet-fényében. Évtizedek türelméből megszületik boldogság-pillanatunk, amit (lehet) ott, akkor, el is ajándékozunk valakinek, mert mindig vannak nálunk elesettebbek, nálunk árvábbak. Nekünk nem marad semmi? És amit kaptunk, azok közül mi volt a legked-
Imádkozzunk Teréz anyával:
vesebb? Volt-e valami maradandó? Régi ünnepekre gondolok, ott keresgélek: negyven évvel ezelőtt nem volt semmink, nagyon szegényen éltünk, s akkor este elvitt apám az éjféli misére. Megálltunk a templom előtt, megfogta a kezem s azt mondta: "Nézd, nyitva a kapu, tündökölnek karácsony fényei, imádkoznak, énekelnek. Mennyi szépség!" Elindultam és fölmentem a jégtükör lépcsőn, ott vettem észre: apám oldalt, a kisajtón ment be, engem valaki fölvezetett. Mellettem és köröttem oly sok kereső él, akik szüntelenül kérdeznek. Nekik is ezt mesélem, s biztatom őket: Isten megtalál bennünket. Vakon tapogatózva elvétjük egymást. Várnunk kell, és figyelni, hallgatni a derengő csöndben. Egyek vagyunk, testvérek a keresztben. Egy nagy család, mert e nélkül a karácsony nem ünnep. "Angyal jár le hozzánk" - emlékezik Jancsó Adrienne. "Szava megrendít bennünket" vallja Csíkszentmihályi Róbert. "Egyebünk sincs, csak ez a meztelen Gyermek, akit föl kell nevelnünk magunkban" - írta Rónay György. És magunknak. Ez a Gyermek az igazság, évről évre a szeretet születése. Ő a legárvább, mindent tőlünk vár. Hajoljunk le hozzá és vegyük az ölünkbe az ő kicsinységéhez kicsinyedve - karácsony örök fényében. Fenyvesi Félix Lajos
Nyisd meg szemünket , Uram, Hogy megláthassunk Téged testvérünkben. Nyisd meg fülünket, Uram, hogy meghallhassuk hívását a szenvedőnek. Tárd ki szívünket, Uram, hogy megtanuljuk egymást szeretni, ahogyan Te szeretsz minket. Add nekünk újra Szentlelkedet, Uram, hogy egy szív és egy lélek lehessünk nevedben. Amen
7
A SZENTELTVÍZ
Egy dal, amely meghódította a világot
Titokzatos a víz. Egészen tiszta és egyszerű, - Szent Ferenc “szűzi”-nek nevezte. Teljesen igénytelen, mintha semmit sem jelentene önmaga előtt. Önzetlen is, mintha csak azért volna, hogy másnak szolgáljon, tisztítson és üdítsen. De láttál-e már egyszer csendes és igen mély vizet, és belemerültél-e érző lélekkel annak szemléletébe? Megérezted-e ekkor, hogy milyen titokzatos a mélység? Hogy úgy tűnt fel, mintha ott alant tele volna csodákkal, csábító és borzalmas csodákkal? Vagy megfigyelted-e már, amikor a víz mint folyam zúgva rohan és egyre csak zúdúl és zúg? Vagy amikor a forgatag kering, örvénylik és magával húz? Ez olyan erővel nehezedik az ember kedélyére, hogy úgy kell magát kiszakítania annak hatalmából. Titokzatos a víz. Egyszerű, átlátszó, önzetlen, készen arra, hogy tisztára mossa mindazt, ami bepiszkolódott, és felüdítse a szomjazót. És ugyanakkor kifürkészhetetlen, nyugtalan, telve talánnyal és erőszakkal, s pusztulásba akar rántani. Találó képe azoknak a titokzatos ősokoknak, amelyekből az élet fakad és a halál integet felénk; képe magának az életnek, amely olyan világosnak tűnik fel és ugyanakkor mégis olyan rejtvényszerű. Így azután értjük, miért teszi meg az Egyház a vizet az isteni élet, a kegyelem jelképének és hordozójának. A keresztségből egykor új emberként jöttünk elő, “újjászületvén vízből és Szentlélekből”, miután a régi ember a vízben elpusztult, meghalt. És keresztvetéskor meghintjük homlokunkat és mellünket, jobb és balvállunkat “szentelt vízzel”, az őselemmel, azzal a rejtvényszerű, tiszta, egyszerű és félelmetes elemmel, amely a természetfeletti értelemnek, a kegyelemnek jelképe és eszköze. Az Egyház, amikor megszentelte, megtisztította a vizet. Megtisztította azoktól a sötét hatalmaktól, melyek benne szunyadnak. Ez nem egyszerűen üres szó! Akinek érzékeny a lelke, már megérezte ezt, megérezte a természeti erő varázshatalmát, amely kitörhet a vízből. És pusztán csak természeti ez az erő? Nem egyszersmind valami sötét, természeten kívüli valóság is? A természetben, annak minden gazdagságában és szépségében ott van a rossz is, a démoni is. A lelket eltompító városi élet az oka annak, hogy az embereknek sokszor már nincs is érzékük ez iránt. De az Egyháznak megvan az érzéke, és ezért “megtisztítja” a vizet minden istenellenességtől, és “megszenteli” azt, kérve Istent, hogy tegye kegyelmi erejének eszközévé. Ha már most a keresztény belép az Isten házába, meghinti a homlokát, mellét és vállait, vagyis egész mivoltát a tiszta és tisztító vízzel, azért, hogy megtisztuljon a lelke. Nem szép dolog-e ez? A kereszt jelében hogy egymásra találnak itt a tisztaságra vágyódó ember meg a megváltott természet és kegyelem! Vagy ott van az este. “Az éjjel senkinek sem barátja” – tartja a közmondás. Van valami igazság benne. Mi a világosság számára vagyunk teremtve. Mielőtt az ember átadná magát az alvásnak, a sötétség hatalmának, amelyben kialszik a napvilág és az ember öntudata, a kereszt jelével és szenteltvízzel jelöli meg magát, a megváltott, a bűntől megtisztult természet jelképével: Isten óvja meg minden sötéttől! Hasonlóképpen cselekszik reggel is, amidőn újra felkel az álomból, az öntudatlanság sötétségéből és újra kezdi életét. Ez a szenteltvízzel való meghintés mintegy emlékezés arra a szenteltvízre, amelyből a keresztségben kelt fel Krisztus világosságára. Ez is igen szép szokás. Itt is a kereszt jelében találkozik a megváltott lélek és a megváltott természet. Romano Guardini
Szinte minden nyelven énekelt karácsonyi ének a Stille Nacht, a Csendes éj.
6
Karácsonyestkor kis fények gyúlnak a díszes karácsonyfákon. Itt is, ott is felhangzik az ismert dallam, melyet a Földön milliók énekelnek. Az osztrák Alpokban található Oberndorfban 1818-ban hangzott el először, s nagy karriert futott be: a Stille Nacht az advent, a karácsony szerves része lett. Szinte minden nyelven éneklik, de ritkán emlékeznek meg szerzőikről, az országról, ahol alkották. A Salzach folyó menti Oberndorf autóval félórányira van Salzburgtól, Mozart szülővárosától. Súlyos, kétemeletes házai ékes oromzatukkal, festett külsejükkel régi hajóstelepülésről tanúskodnak. Az itteni Szent Miklós-templomban csendült fel első ízben a Stille Nacht kezdetű dal. Egy kép a múltból: az 1818-as esztendő szentestéje. Karácsonyi misére igyekeznek a helybeliek. A régi orgona éppen a napokban mondta fel a szolgálatot. De a fiatal katolikus segédlelkész, Josef Mohr és jó barátja, a szomszédos Arnsdorf kántortanítója, Franz Xaver Gruber segíteni tudtak a gondon. Gitárt hoztak, és a világi hangszer akkordjaival kísérve hangzik fel először az ének: Stille Nacht, heilige Nacht. A hívek feszült figyelemmel hallgatják Mohr lelkész népi ihletésű versét, s a szívhez szóló melódiát, amit Gruber e szent estére komponált hozzá. Karácsonyi miséjük szebbé tételére, szük-
ségmegoldásként szerezték közösen ezt a dalt. Azon az estén, az átszellemült pillanatban, a résztvevők egyikének sem lehetett fogalma arról a népeket összekötő világméretű sikerről, amelyet ez a dal jelent. Joseph Mohr (1792-1848) Salzburgban született. Gyermekkorától papi pályára szánták. 1815-ben szentelték pappá a salzburgi dómban. Lelkipásztori pályafutása, költői tehetsége Oberndorfba helyezésével bontakozott ki. Mohr bizalmas barátai közé tartozott a kántortanító, Franz Xaver Gruber (1787-1863), aki a szomszédos Arnsdorf községben működött, de Oberndorfban is ellátta az orgonista szolgálatot. Több misét és dalt komponált, de a világ máig legkedvesebb karácsonyi dalát ennek a baráti kapcsolatnak köszönhetjük. A karácsony Jézus Krisztus születésének emlékünnepe. A karácsonyesti karácsonyfa-állítás hagyományos ajándékozási alkalom. Aki teheti, a családja körében tölti ezt a családias ünnepet. A fenyőfákkal és betlehemi jászlakkal díszített katolikus templomokban december 24-e éjjelén hagyományosan éjféli misét tartanak. Az Alpok országa régi karácsonya, a Stille Nacht kezdetű dal, a megbékélés angyali üzenete ma is a szívekben visszhangzik. A mienkben is. Domokos János
Ember ember ellen csatázik, Mi egyesítsen, nincsen eszme, Rommá dőlt a Messiás háza, Karácsony Tanítása, erkölcse veszve... Kihűlt a szív, elszállt a lélek, A vágy, a láng csupán a testté; Óh, de hogy állattá süllyedjen, Heródes, minden földi nagyság Kinek lelke volt, nem lehet!... Ma tán a béke ünnepelne, S minden igazság a kereszté... Hatalmas Ég, új Messiást küldj: A Messiásnak volna napja, Beteg a világ, nagy beteg... Ma mennyé kén` a földnek válni, Elvesztette magát az ember, Mert lencsén nézi az eget, Hogy megváltóját béfogadja. Megátkozza világra jöttét – Ma úgy kén`, hogy egymást öleljék Beteg a világ, nagy beteg... Szivükre mind az emberek – De nincs itt hála, nincs itt béke: Beteg a világ, nagy beteg...
Ady Endre:
3
Házszentelési program – 2002 - 2003 Napok
Csoport
2002.
I.
December 27
II.
Péntek
III.
2002.
I.
Jókai M.-, Tanya- és Kós Károly utcák
II.
Kossuth L.-, Martinovits-, Kőrösi Cs. Sándor utcák, Csíki utca belső fele, Templom utca és Szabadság tér Május 1-, Horea-Closca-, Sólyom-, Dakó-, Konsza Samu utcák és Gábor Áron tér (Mihai Viteazul) Váradi József utca és Gesztenye sétány
2002.
I.
December 30
II.
Hétfő
III.
2003.
I.
Január 2
II.
Csütörtök
III.
Olt utca és tömbházai, Gyárfás Jenő utca
2003.
I.
Január 3
II.
Péntek
III.
2003.
I.
Január 4
II.
Szombat
Szombat
III.
III.
I.
A Gr. Balan sugárút (A jelzőlámpáktól jobbra)
Január 6
II.
A Gr. Balan sugárút (A jelzőlámpáktól balra)
2003.
I.
N. Iorga (volt Nov. 7) 3-as tömb, Császár Bálint és az Ág utca tömbházainak első fele
Január 7
II.
Ág utca tömbházai és a Császár Bálint utca második fele
Hétfő
Kedd Akácos-, Hajnal-, Tavasz-, Fenyves-, Hóvirág-, Szegfű-, és a Rózsa utcák Vadász-, Fülemüle-, Nap-, Gólya-, Sas-, Kertész-, Fecske-, Galamb-, Victor Babes- és Kórház utcák Cigaretta-, Dohány utcák, Energia tömb., Munkás-, Füzes utcák, Gyár utcai magán- és tömbházak Patak-, József Attila-, Csorgó- Villa- és Budai Nagy Antal utcák Bólyai J.-, Zöld Péter-, Dózsa György-, Erdő- és Virág utcák Dec. 1 uti nagánházak és a Dec 1 út 12 és 15-ös tömbházak Dec 1 út 1, 2, 3, 4, 6 és 18-as tömbházak
December 28
4
Napi beosztás
2003.
III. N. Iorga tömbházai: 9, 10, 11, 12, 13, 22 és 34-es tömbök
2003.
I.
Hajnalcsillag- és Zefir utcák tömbházai
Január 8.
II.
Gödri Ferenc- és az Iskola utcák tömbházai
Szerda
III. Textil s., Rét-, Horgász-, Széna-, Bárányka-, Lázár Mihály-, Kriza J.-, Bánki D. utcák és a Iorga u. 1,2,3,4 és 5 tömbházak
2003.
I.
Vasile Goldis az 1-es tömbháztól a 15-ös tömbházig és az Ifjúság sétány
Január 9.
II.
Vasile Goldis 16-os tömbháztól a 24-es tömbházig
Csütörtök
III. Rövid-, Hőközpont- és Testvériség sétányok tömbházai
2003.
I.
Stadion utca tömbházai
Sport u. tömbházai 5, 6, 7, 14/15, 16, 17, 18, 20, 21, 22, 23 és 24-es tömbházak Balcescu-, Mikes Kelemen- és Híd utcák tömbházai
Január 10
II.
Domb- és Fáklya utcák tömbházai
Gr. Balan tömbházai a régi piactól a December 1 sugárútig (a jelzőlámpákig) Arany J.- és Nagy György utcák, Sport u. 13, 14, 6/15ös tömbök, Puskás Tivadar utca magán- és tömbházai Dália-, Tulipán-, Krizántém- és a Tavirózsa utcák tömbházai Gyöngyvirág-, Orgona- és Nárcisz utcák tömbházai
2003.
Péntek
Január 11 Szombat
III. Sajtó utca és Múzsák sétány I.
Egészségügy sétány és László Ferenc utca tömbházai
II. Jövő- és Árnyas utcák tömházai III. Andrei Saguna- és Benedek E. utcák és a Hársfa sétány tömbházai, Táncsics Mihály utca
Január 13 és 14, Hétfő és Kedd
PÓTHÁZSZENTELÉS 5
Házszentelési program – 2002 - 2003 Napok
Csoport
2002.
I.
December 27
II.
Péntek
III.
2002.
I.
Jókai M.-, Tanya- és Kós Károly utcák
II.
Kossuth L.-, Martinovits-, Kőrösi Cs. Sándor utcák, Csíki utca belső fele, Templom utca és Szabadság tér Május 1-, Horea-Closca-, Sólyom-, Dakó-, Konsza Samu utcák és Gábor Áron tér (Mihai Viteazul) Váradi József utca és Gesztenye sétány
2002.
I.
December 30
II.
Hétfő
III.
2003.
I.
Január 2
II.
Csütörtök
III.
Olt utca és tömbházai, Gyárfás Jenő utca
2003.
I.
Január 3
II.
Péntek
III.
2003.
I.
Január 4
II.
Szombat
Szombat
III.
III.
I.
A Gr. Balan sugárút (A jelzőlámpáktól jobbra)
Január 6
II.
A Gr. Balan sugárút (A jelzőlámpáktól balra)
2003.
I.
N. Iorga (volt Nov. 7) 3-as tömb, Császár Bálint és az Ág utca tömbházainak első fele
Január 7
II.
Ág utca tömbházai és a Császár Bálint utca második fele
Hétfő
Kedd Akácos-, Hajnal-, Tavasz-, Fenyves-, Hóvirág-, Szegfű-, és a Rózsa utcák Vadász-, Fülemüle-, Nap-, Gólya-, Sas-, Kertész-, Fecske-, Galamb-, Victor Babes- és Kórház utcák Cigaretta-, Dohány utcák, Energia tömb., Munkás-, Füzes utcák, Gyár utcai magán- és tömbházak Patak-, József Attila-, Csorgó- Villa- és Budai Nagy Antal utcák Bólyai J.-, Zöld Péter-, Dózsa György-, Erdő- és Virág utcák Dec. 1 uti nagánházak és a Dec 1 út 12 és 15-ös tömbházak Dec 1 út 1, 2, 3, 4, 6 és 18-as tömbházak
December 28
4
Napi beosztás
2003.
III. N. Iorga tömbházai: 9, 10, 11, 12, 13, 22 és 34-es tömbök
2003.
I.
Hajnalcsillag- és Zefir utcák tömbházai
Január 8.
II.
Gödri Ferenc- és az Iskola utcák tömbházai
Szerda
III. Textil s., Rét-, Horgász-, Széna-, Bárányka-, Lázár Mihály-, Kriza J.-, Bánki D. utcák és a Iorga u. 1,2,3,4 és 5 tömbházak
2003.
I.
Vasile Goldis az 1-es tömbháztól a 15-ös tömbházig és az Ifjúság sétány
Január 9.
II.
Vasile Goldis 16-os tömbháztól a 24-es tömbházig
Csütörtök
III. Rövid-, Hőközpont- és Testvériség sétányok tömbházai
2003.
I.
Stadion utca tömbházai
Sport u. tömbházai 5, 6, 7, 14/15, 16, 17, 18, 20, 21, 22, 23 és 24-es tömbházak Balcescu-, Mikes Kelemen- és Híd utcák tömbházai
Január 10
II.
Domb- és Fáklya utcák tömbházai
Gr. Balan tömbházai a régi piactól a December 1 sugárútig (a jelzőlámpákig) Arany J.- és Nagy György utcák, Sport u. 13, 14, 6/15ös tömbök, Puskás Tivadar utca magán- és tömbházai Dália-, Tulipán-, Krizántém- és a Tavirózsa utcák tömbházai Gyöngyvirág-, Orgona- és Nárcisz utcák tömbházai
2003.
Péntek
Január 11 Szombat
III. Sajtó utca és Múzsák sétány I.
Egészségügy sétány és László Ferenc utca tömbházai
II. Jövő- és Árnyas utcák tömházai III. Andrei Saguna- és Benedek E. utcák és a Hársfa sétány tömbházai, Táncsics Mihály utca
Január 13 és 14, Hétfő és Kedd
PÓTHÁZSZENTELÉS 5
A SZENTELTVÍZ
Egy dal, amely meghódította a világot
Titokzatos a víz. Egészen tiszta és egyszerű, - Szent Ferenc “szűzi”-nek nevezte. Teljesen igénytelen, mintha semmit sem jelentene önmaga előtt. Önzetlen is, mintha csak azért volna, hogy másnak szolgáljon, tisztítson és üdítsen. De láttál-e már egyszer csendes és igen mély vizet, és belemerültél-e érző lélekkel annak szemléletébe? Megérezted-e ekkor, hogy milyen titokzatos a mélység? Hogy úgy tűnt fel, mintha ott alant tele volna csodákkal, csábító és borzalmas csodákkal? Vagy megfigyelted-e már, amikor a víz mint folyam zúgva rohan és egyre csak zúdúl és zúg? Vagy amikor a forgatag kering, örvénylik és magával húz? Ez olyan erővel nehezedik az ember kedélyére, hogy úgy kell magát kiszakítania annak hatalmából. Titokzatos a víz. Egyszerű, átlátszó, önzetlen, készen arra, hogy tisztára mossa mindazt, ami bepiszkolódott, és felüdítse a szomjazót. És ugyanakkor kifürkészhetetlen, nyugtalan, telve talánnyal és erőszakkal, s pusztulásba akar rántani. Találó képe azoknak a titokzatos ősokoknak, amelyekből az élet fakad és a halál integet felénk; képe magának az életnek, amely olyan világosnak tűnik fel és ugyanakkor mégis olyan rejtvényszerű. Így azután értjük, miért teszi meg az Egyház a vizet az isteni élet, a kegyelem jelképének és hordozójának. A keresztségből egykor új emberként jöttünk elő, “újjászületvén vízből és Szentlélekből”, miután a régi ember a vízben elpusztult, meghalt. És keresztvetéskor meghintjük homlokunkat és mellünket, jobb és balvállunkat “szentelt vízzel”, az őselemmel, azzal a rejtvényszerű, tiszta, egyszerű és félelmetes elemmel, amely a természetfeletti értelemnek, a kegyelemnek jelképe és eszköze. Az Egyház, amikor megszentelte, megtisztította a vizet. Megtisztította azoktól a sötét hatalmaktól, melyek benne szunyadnak. Ez nem egyszerűen üres szó! Akinek érzékeny a lelke, már megérezte ezt, megérezte a természeti erő varázshatalmát, amely kitörhet a vízből. És pusztán csak természeti ez az erő? Nem egyszersmind valami sötét, természeten kívüli valóság is? A természetben, annak minden gazdagságában és szépségében ott van a rossz is, a démoni is. A lelket eltompító városi élet az oka annak, hogy az embereknek sokszor már nincs is érzékük ez iránt. De az Egyháznak megvan az érzéke, és ezért “megtisztítja” a vizet minden istenellenességtől, és “megszenteli” azt, kérve Istent, hogy tegye kegyelmi erejének eszközévé. Ha már most a keresztény belép az Isten házába, meghinti a homlokát, mellét és vállait, vagyis egész mivoltát a tiszta és tisztító vízzel, azért, hogy megtisztuljon a lelke. Nem szép dolog-e ez? A kereszt jelében hogy egymásra találnak itt a tisztaságra vágyódó ember meg a megváltott természet és kegyelem! Vagy ott van az este. “Az éjjel senkinek sem barátja” – tartja a közmondás. Van valami igazság benne. Mi a világosság számára vagyunk teremtve. Mielőtt az ember átadná magát az alvásnak, a sötétség hatalmának, amelyben kialszik a napvilág és az ember öntudata, a kereszt jelével és szenteltvízzel jelöli meg magát, a megváltott, a bűntől megtisztult természet jelképével: Isten óvja meg minden sötéttől! Hasonlóképpen cselekszik reggel is, amidőn újra felkel az álomból, az öntudatlanság sötétségéből és újra kezdi életét. Ez a szenteltvízzel való meghintés mintegy emlékezés arra a szenteltvízre, amelyből a keresztségben kelt fel Krisztus világosságára. Ez is igen szép szokás. Itt is a kereszt jelében találkozik a megváltott lélek és a megváltott természet. Romano Guardini
Szinte minden nyelven énekelt karácsonyi ének a Stille Nacht, a Csendes éj.
6
Karácsonyestkor kis fények gyúlnak a díszes karácsonyfákon. Itt is, ott is felhangzik az ismert dallam, melyet a Földön milliók énekelnek. Az osztrák Alpokban található Oberndorfban 1818-ban hangzott el először, s nagy karriert futott be: a Stille Nacht az advent, a karácsony szerves része lett. Szinte minden nyelven éneklik, de ritkán emlékeznek meg szerzőikről, az országról, ahol alkották. A Salzach folyó menti Oberndorf autóval félórányira van Salzburgtól, Mozart szülővárosától. Súlyos, kétemeletes házai ékes oromzatukkal, festett külsejükkel régi hajóstelepülésről tanúskodnak. Az itteni Szent Miklós-templomban csendült fel első ízben a Stille Nacht kezdetű dal. Egy kép a múltból: az 1818-as esztendő szentestéje. Karácsonyi misére igyekeznek a helybeliek. A régi orgona éppen a napokban mondta fel a szolgálatot. De a fiatal katolikus segédlelkész, Josef Mohr és jó barátja, a szomszédos Arnsdorf kántortanítója, Franz Xaver Gruber segíteni tudtak a gondon. Gitárt hoztak, és a világi hangszer akkordjaival kísérve hangzik fel először az ének: Stille Nacht, heilige Nacht. A hívek feszült figyelemmel hallgatják Mohr lelkész népi ihletésű versét, s a szívhez szóló melódiát, amit Gruber e szent estére komponált hozzá. Karácsonyi miséjük szebbé tételére, szük-
ségmegoldásként szerezték közösen ezt a dalt. Azon az estén, az átszellemült pillanatban, a résztvevők egyikének sem lehetett fogalma arról a népeket összekötő világméretű sikerről, amelyet ez a dal jelent. Joseph Mohr (1792-1848) Salzburgban született. Gyermekkorától papi pályára szánták. 1815-ben szentelték pappá a salzburgi dómban. Lelkipásztori pályafutása, költői tehetsége Oberndorfba helyezésével bontakozott ki. Mohr bizalmas barátai közé tartozott a kántortanító, Franz Xaver Gruber (1787-1863), aki a szomszédos Arnsdorf községben működött, de Oberndorfban is ellátta az orgonista szolgálatot. Több misét és dalt komponált, de a világ máig legkedvesebb karácsonyi dalát ennek a baráti kapcsolatnak köszönhetjük. A karácsony Jézus Krisztus születésének emlékünnepe. A karácsonyesti karácsonyfa-állítás hagyományos ajándékozási alkalom. Aki teheti, a családja körében tölti ezt a családias ünnepet. A fenyőfákkal és betlehemi jászlakkal díszített katolikus templomokban december 24-e éjjelén hagyományosan éjféli misét tartanak. Az Alpok országa régi karácsonya, a Stille Nacht kezdetű dal, a megbékélés angyali üzenete ma is a szívekben visszhangzik. A mienkben is. Domokos János
Ember ember ellen csatázik, Mi egyesítsen, nincsen eszme, Rommá dőlt a Messiás háza, Karácsony Tanítása, erkölcse veszve... Kihűlt a szív, elszállt a lélek, A vágy, a láng csupán a testté; Óh, de hogy állattá süllyedjen, Heródes, minden földi nagyság Kinek lelke volt, nem lehet!... Ma tán a béke ünnepelne, S minden igazság a kereszté... Hatalmas Ég, új Messiást küldj: A Messiásnak volna napja, Beteg a világ, nagy beteg... Ma mennyé kén` a földnek válni, Elvesztette magát az ember, Mert lencsén nézi az eget, Hogy megváltóját béfogadja. Megátkozza világra jöttét – Ma úgy kén`, hogy egymást öleljék Beteg a világ, nagy beteg... Szivükre mind az emberek – De nincs itt hála, nincs itt béke: Beteg a világ, nagy beteg...
Ady Endre:
3
Szent Család napjára
Áldd meg családjainkat! Karácsony örömének fényében ünnepeljük Szent Család vasárnapját. Nagyon sok templomban ezen a napon megszervezik a családok szentmiséjét, meghívják a jubiláló házaspárokat, és köszöntik őket, vagy a fiatal házasokat találkozóra hívják. Ezekkel és más hasonló összejövetelekkel erősítik a családokat, és eléjük állítják tanúságtételük és küldetésük jelentőségét. Az elmúlt század kiemelkedő eseménye, a II. vatikáni zsinat okmányaiban számos új tanítást fogalmazott meg. Az évszázadok szóhasználatából kimaradt a "családegyház" fogalma. A Katolikus Egyház Katekizmusa - a zsinati dokumentumok alapján - így fogalmazza meg ennek tanítását: Ma egy olyan világban, mely gyakran távol áll a hittől, sőt ellenséges vele szemben, a hívő családok mint a hit élő és sugárzó tűzhelyei rendkívül fontosak. Ezért nevezi a II. vatikáni zsinat a családot ősi kifejezéssel: Ecclesia domestica, “családi egyháznak” (1656). A családi otthonban a hit nevelésének a legfontosabb eszköze a családi liturgia. Aranyszájú Szent János (+407) több homíliájában és szentírási magyarázatában részletesen beszél a család vallási életéről. A családfő, amikor hazatér, két asztalt terít meg háza népének: az egyiket az ételek elfogyasztására, a másikat a szent olvasmányok számára. Természetesen legyen a családi otthonban Szentírás, és abból rendszeresen olvassanak is. Sőt, a családfő magyarázza el a hitvestársának és a gyermekeknek is az Írások tanítását. Még ilyen apró figyelmeztetést is elmond, hogy a mise után ne a barátokat keresse fel a családapa, hanem térjen haza, hogy minél előbb meg tudja osztani családjával az evangéliumból hallott magyarázatot. Más helyen azt javasolja, hogy az étkezést a zsoltár vagy más ének hálaadásával fejezzék be. A könyörgés megszenteli az egész házat. Ezáltal lesz a családi otthon valóban egyház. A keresztény otthon az a hely, ahol a gyermekek az első hithirdetést kapják. Ezért a családi otthont joggal nevezi "családi egyház-
2
nak", a kegyelem és imádság közösségének, az emberi erények és a keresztény szeretet iskolájának - olvassuk pár sorral lejjebb a Katolikus Egyház Katekizmusában (1666). Krisztusnak elkötelezett családi otthonokban kialakultak bizonyos családi liturgikus szokások. Az esti és reggeli közös ima, az adventi koszorúnál végzett közös előkészület, vagy a hibákért, mulasztásokért való bocsánatkérés, stb. De ezen a mai szép ünnepen a szentmisén kívül talán valami családi ünneplés is helyénvaló lenne. Talán azért, mert egészen személyessé lehet tenni egy ilyen ünneplést. Ilyen lehetne ez az ünneplés: közös énekléssel kezdődjön. Az édesapa - aki a család "papja" - köszöntse a család tagjait, és pár szóval emlékeztesse a jelenlévőket a nap jelentőségére. Tetszés szerint - akár karácsonyi, vagy más evangéliumi szakasz felolvasása után a családi életük megszenteléséről, keresztény feladatáról, tanúságtételéről szóljon néhány szót. Mély nyomot hagy a gyermekek lelkében ez a hitvallás, de a házastársakat is megerősíti egymás iránti elkötelezettségben. Egy kis csend után a résztvevők - szülők, gyermekek vagy nagyszülők - mondják el személyes kérésüket, amelynek meghallgatását közösen kérjék az Úrtól. A hálaadó imádságban hangozzék el a teremtő Isten magasztalása a családért, az otthon békéjéért, szeretetéért és egymás további támogatásáért kérjék az ő segítségét. Az Úr imádságának elimádkozása után a családfő áldásával és közös énekléssel fejeződjön be ez a kis családi ájtatosság. Ma valamennyien az egyház könyörgésével forduljunk a Mindenhatóhoz: Istenünk, mindenek Teremtője, te már kezdetben férfit és asszonyt alkottál, hogy házastársakká legyenek. Áldd meg és erősítsd meg családjainkat, hogy Krisztus és az Egyház szeretetkapcsolata mind tökéletesebben megnyilvánuljon életükben. A Boldogságos Szűzhöz pedig ezzel a fohásszal: Mária, családok királynője, könyörögj értünk! Verbényi István
Karácsony fényei Milyen szépen írja József Attila: nagy tüzet kéne rakni, hogy fölmelegednének az emberek. Közel az égő fahasábhoz egy óriásfenyőt is állítanánk sok ezer gyertyával, aranycsengővel, s előtte gyermekek énekelnének. Így várnánk karácsony vezérlő csillagát, hogy leheletünk didergő jászolában megszülessen Isten Báránya - a mi Jézusunk. Hogy vérző és egyre kegyetlenebb világunkat megváltsa. Pusztítani, ölni, törni akaró kezünkbe a szeretet erejét tegye észrevétlenül. Éhezőknek, szomjazóknak szétossza önmagát. Fölnyissa szemünket a szépre, a jóra, hogy ne csak nézzük, lássuk is a végső realitást. Advent: a várakozás hetei, megszentelt napjai. "Rokona annak a gyönyörű gondolatnak - írja Pilinszky -, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után ami a miénk." Előbb a csendre, a békességre, karácsonyhoz közeledvén a hóesésre, a hívó harangszóra... Szüntelenül útonlevés, hogy egyszer hazataláljunk. Talán karácsony szeretet-fényében. Évtizedek türelméből megszületik boldogság-pillanatunk, amit (lehet) ott, akkor, el is ajándékozunk valakinek, mert mindig vannak nálunk elesettebbek, nálunk árvábbak. Nekünk nem marad semmi? És amit kaptunk, azok közül mi volt a legked-
Imádkozzunk Teréz anyával:
vesebb? Volt-e valami maradandó? Régi ünnepekre gondolok, ott keresgélek: negyven évvel ezelőtt nem volt semmink, nagyon szegényen éltünk, s akkor este elvitt apám az éjféli misére. Megálltunk a templom előtt, megfogta a kezem s azt mondta: "Nézd, nyitva a kapu, tündökölnek karácsony fényei, imádkoznak, énekelnek. Mennyi szépség!" Elindultam és fölmentem a jégtükör lépcsőn, ott vettem észre: apám oldalt, a kisajtón ment be, engem valaki fölvezetett. Mellettem és köröttem oly sok kereső él, akik szüntelenül kérdeznek. Nekik is ezt mesélem, s biztatom őket: Isten megtalál bennünket. Vakon tapogatózva elvétjük egymást. Várnunk kell, és figyelni, hallgatni a derengő csöndben. Egyek vagyunk, testvérek a keresztben. Egy nagy család, mert e nélkül a karácsony nem ünnep. "Angyal jár le hozzánk" - emlékezik Jancsó Adrienne. "Szava megrendít bennünket" vallja Csíkszentmihályi Róbert. "Egyebünk sincs, csak ez a meztelen Gyermek, akit föl kell nevelnünk magunkban" - írta Rónay György. És magunknak. Ez a Gyermek az igazság, évről évre a szeretet születése. Ő a legárvább, mindent tőlünk vár. Hajoljunk le hozzá és vegyük az ölünkbe az ő kicsinységéhez kicsinyedve - karácsony örök fényében. Fenyvesi Félix Lajos
Nyisd meg szemünket , Uram, Hogy megláthassunk Téged testvérünkben. Nyisd meg fülünket, Uram, hogy meghallhassuk hívását a szenvedőnek. Tárd ki szívünket, Uram, hogy megtanuljuk egymást szeretni, ahogyan Te szeretsz minket. Add nekünk újra Szentlelkedet, Uram, hogy egy szív és egy lélek lehessünk nevedben. Amen
7
Hála Szeretlek, s nem mert megtanítottak mondani, nem mert szívem sugallja ezt a szót, nem mert a hit szava meggyőz, hogy szeretet vagy, és nem is csak azért, mert meghaltál értem. Szeretlek, mert behatoltál életembe, jobban, mint a levegő tüdőmbe, jobban, mint a vér ereimbe. Te behatoltál oda, ahová senki sem tudott behatolni, amikor senki sem tudott rajtam, segíteni, valahányszor senki sem tudott megvigasztalni. Minden nap szóltam Hozzád. Minden órában néztelek, arcodból olvastam ki a választ, szavadból a magyarázatot, szeretetedből a megoldást. Szeretlek, mert annyi éven át velem éltél és én belőled. Törvényed volt az italom, s észre se vettem. Belőle táplálkoztam, megizmosodtam, új erőre kaptam tudatlan kisded-módra, aki anyja emlőjét szopja, de még nem tudja őt édes nevén szólítani. Add, hogy hátralevő időmben – legalább egy kicsit – hálás legyek Neked ezért a szeretetért, amivel elárasztottál, és amitől kitör belőlem a szó: szeretlek. Chiara Lubich
8
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 44. szám A szent keresztségben részesültek, Kanyó Bernadett, Halász Gerhard Etele, Molnár László Efraim, Verebics Péter, Mocan Karola Kinga (Szt. József plébánia)
-
Szentségi házasságot kötöttek: - Pusztai Csaba - Kerekes Piroska, Szabó Ernő - Szentes Enikő, Cseh István - Szilágyi Annamária (Szt. József plébánia)
Az Úr hazahívta: - Borbáth István, Korodi László, Andorkó Sándor, Kraigheró István, Bodor Ilona, Bogyó Katalin, Bartók Anna, Bartalis Teréz, Kis Anna, Szeles Imre, Bartos Vilmos (Szt. József plébánia)
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Kívánunk a kedves híveknek Istentől áldott, Békés, Boldog Új Esztendőt!
Lapunk megjelenését a Communitas Alapítvány támogatta!
2002 december
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Ma megszületett “Nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, Krisztus, az Úr, Dávid városában” (Lk 2, 11.). Ez valóban “jó hír” (görögül “euangelion”, azaz evangélium), amelynél jobbat a Messiást váró embereknek nem is lehetett volna mondani. Az akkor hivatalos szóhasználat szerint evangélium (“jó híradás”) volt minden olyan nagy eseménynek a hírül adása, amely az egész népet közelről érinti és érdekli, s az egész nagy közösségnek örömöt szerez. (Ilyen “jó hír” volt például, amelyet a küldöncök az egész országban szétvittek, az elsőszülött királyfi, a trónörökös születése.) Az egész népnek tudomására hozta Isten ezt a “jó hírt”, de első meghallói a választott nép zsengéje, az igazán hívő, egyszerű pásztorok voltak. Különös csengése van ebben a jó hírben a ma szónak. A karácsonyi ünnepi liturgia (a zsolozsmában is) újra és újra visszatér rá. És ha a történelmi időben, dátumszerűen meg akarjuk jelölni, mikor is volt az a “ma”, akkor elcsodálkozunk, mert nem tudjuk pontosan meghatározni, mikor is volt, milyen nap volt. Jól tudjuk, hogy időszámításunkat attól a “mától” kezdjük, amikor Jézus megszületett, de azt is jól tudjuk, hogy – a tudományos kutatások megállapítása szerint – időszámításunk néhány évet téved, mert Jézus (4-6 évvel) korábban született. Bizonyos, hogy a “ma” nem a mai dátumra, december 25-re akar rámutatni, hanem ennél sokkal többet akar mondani. Nyilvánvalóan a liturgia “ma” szavának jelentése kettős. Jelenti elsősorban Jézus Krisztus időbeni, test szerinti születésének valóságát, azután pedig az Ő születésének lélek szerinti, örök érvényét és erejét. Jelenti tehát az “örök mát” is, amelyben mi élünk. Jelenti azt, hogy a test szerint megszületett Megváltó, az Úr Krisztus, lélek szerint bennünk is kell, hogy megszülessék. Mert ahogyan Angelus Silesius mondja nagyon szép párverseiben: Ha Jézus százszor is születne Betlehemben, elvesznél, hogy ha nem születne meg szívedben. El tudjuk képzelni, mit jelentett a pásztoroknak és a választott népnek az angyali híradás: “ma megszületett a Megváltótok”. Vége a rendkívül hosszú, sok szerencsével és fiaskóval teli várakozási időszaknak! Megérkezett a várva várt szabadság és igazság! (Sok evilági, politikai mellékzöngéje is volt ennek a várakozásnak.) Biztosan a célbaérés boldogsága lángolt fel a pásztorok és a nép szívében. A “ma megszületett” nekünk inkább azt jelenti, hogy nem szabad, nem kell más megváltót várnunk, mert nincs más, Jézus Krisztuson kívül, akiben üdvözülnünk lehetne (vö. ApCsel 4,12). Egyedül Jézus a mi Urunk, ő a mi Üdvözítőnk! Ezt azonban nemcsak szóval kell megvallanunk, hanem cselekedetekkel is. Egész életünkkel. Azzal, hogy nem másnál keressük életünk problémáinak megoldását, hanem mindig Jézusnál. Bízunk benne, örömben és bánatban, mindent általa kérünk az Atyától. Minden barátságnál és testvériségnél többre tartjuk az ő szeretetét. Csanád Béla
