MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 144. szám
A szent keresztségben részesültek:
Ferrer Szent Vince áldozópap április 5
– Dancs Dávid Erik, Edler Anna, Daragics Bernadett, Kocsis Panna Noémi. (Szt. József plébánia)
Valenciában 1350 körül született spanyol domonkos szerzetes, aki papként fáradhatatlan prédikátor volt nemcsak hazájában, hanem Franciaországban és Észak-Itáliában is. Számos politikai konfliktus rendezésében is részt vett, és nagy segítségére volt az egyházi vezetőknek okos és bölcs tanácsaival. Beszédeinek fő témája volt a megtérés, a bűnbánat és az Isten ítéletének biztos megtörténte. Bretagne-i missziós útján halt meg 1419-ben. A XV. század egyik legjelentősebb bűnbánatot hirdető prédikátorának tartották. 1455-ben már a szentek sorába iktatta az Egyház.
– Jakab Gyula, Bányay Katalin, Boros Erzsébet. (Szt. József plébánia)
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Kedves jó sepsiszentgyörgyi hívek! Bizonyára a sajtóból értesültetek, hogy Sepsiszentgyörgy 550 évvel ezelőtt kapta meg a városi rangot. Történelmi emlékeink bizonyitják, hogy a település legalább 200 évvel öregebb. Ennek biztos jele, hogy már a 12. század végén, 13. század elején állt a településen két templom, s létezett két egyházközség. Ennek az ősi templomnak és egyházközségnek jogutódja a szent József templom. Nem az 550 éves évforduló, hanem a szükség hajt, hogy a templom tetőszerkezetét, javítsuk és kicseréljük. Ez a munka lessz a mi tisztelgésünk és elismerésünk kifejezése az 550 éves város iránt. Azonban ezt a nagy munkát csak összefogással, anyagi áldozattal valósíthatjuk meg. Ezért kérek minden jóakaratú embert, tehetségéhez mérten segítsen az anyagiak előteremtésében. Az ősök iránti tisztelet és kegyelet is arra sarkall, hogy megőrizzük, megvédjük, amit nagy áldozatok árán felépítettek és ránk hagytak. Bízom a szentgyörgyi hívek nagylelkűségében és segítőkészségében. Adományaikat a plébánia pénztárába fizethetik be. Isten segítségében és a hívek városunk és templomunk iránti szeretetében bízva hiszem, hogy a nagy ünnep egyik kiemelkedő eseménye az újra fedett templom megáldása lesz. Szabó Lajos, plébános 12
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Húsvéti öröm
Soubirous Szent Mária Bernadett, szűz április 19 1844-ben született, szülei molnárok voltak és a legnagyobb szegénységben élő, hatgyermekes család legidősebb gyermeke volt. Bernadettnek 1858. február 11. és július 16. között a Lourdes melletti Massabielle-barlangban tizennyolc látomása volt. Az ismeretlen „Hölgy” ezeket mondta a tizennégy éves kislánynak: „Imádkozz a bűnösökért!” – „Menj, igyál a forrásból, és mosdj meg a vizében!” Fölszólításra a kis látnok kezével kaparni kezdett a barlang alján, és fölfakadt egy forrás, amely ma is ontja magából a vizet. A látomások és az itt történt csodálatos gyógyulások az egész világon ismertté váltak, és Lourdes ma a világ egyik legjelentősebb Mária-kegyhelye. A látomások után sokat szenvedett, leghőbb vágya volt, hogy kolostorba vonulhasson. 1868ban fölvételt nyert a nevers-i Iskola- és Szeretetnővérek közé. 1879. április 16-án halt meg Neversben. Utolsó szavai ezek voltak: „Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, imádkozz értem, szegény bűnösért!” 1925-ben boldoggá, 1933-ban szentté avatták. Verbényi István az Adoremus nyomán
www.katolikussepsi.ro
Az Úr hazahívta:
2011 április
Amaz első keresztút, amit a mi Urunk Jézus Krisztus járt végig, a Kálvárián csúfos halállal végződött. Az apostolok lelke nyugtalan, hisz „mi azt hittük Ő váltja meg Izraelt”, fogalmaznak az emmauszi tanítványok. Péter keserves sírása nem akar megszakadni, Tamás kétkedő lélekkel bolyong, a többi apostol kétkedő lélekkel roskad magába, Judás pedig az „igaz vér” elárulása miatt öngyilkos lesz. Csak a hűséges János marad az Úr mellett, de az ő lelke is kétségekkel van tele. Csak egyvalaki volt nyugodt, az Asszony, Mária, aki „állt”, mert ő egyszer az Úr szolgáló leányának mondotta magát, s így hite most sem ingott meg. Mert a hit próbája a szenvedés. S ő hősiesen „kiállta” a véres kereszt, a halál, a temetés minden kihívását. S ebbe a lelkiállapotba robbant bele, mint egy gyújtó rakéta, húsvét fénye. Mert azon az első húsvét reggelen diadalmasan feltámadt az Úr! Az emberi elmét is nagy próba elé tevő valóság, csak lassan tudatosult az apostolok előtt. „Nincs itt, feltámadt” hallja János és Péter, az üres sír bejáratánál ülő angyal ajkáról. Békesség nektek én vagyok, ne féljetek, hallják a megriadt apostolok. Mirjam, menj és mondd el testvéreimnek, hogy előttük megyek Galileaba. Tamás térdre esik a sebek láttára, s Urának Istenének vallja a Feltámadt Krisztust. Péter há-
romszori kérdésre fejezi ki ismételten a szeretetét, az emmauszi tanítványok öröme és megbizonyosodása határtalan, „felismerték őt a kenyértörésben”. A nagypénteki „lelki stop” örömre változott. Az Úr él, feltámadott, s mi ennek tanúi vagyunk, hirdetik az apostolok. S ebben az örömben, a húsvéti fényben indul el a keresztény hit. Ezt az örömet, fényt tartogatja számunkra is a húsvét. Az Úr él, feltámadt, velünk van. S ha Vele járjuk az élet útját, ránk is a feltámadás vár. Az Úr meg akar minket is ajándékozni. Képesek vagyunk-e befogadni ajándékát? Akik befogadják, elfogadják Isten fiaivá vállnak. Azt kívánom kedves híveimnek, minden jóakaratú embernek, hogy nyíljon meg a szívünk, s a Feltámadt Üdvözítő lépjen be oda. S akkor oszladozni kezd a sötétség, éledni a remény, s újra élni kezd bennünk Isten szeretete. A Feltámadt Üdvözítő adja meg mindannyiunknak az újrakezdés kegyelmét, s tegyen bátrakká minket, hogy ne kételkedjünk Isten szeretetében. Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves hívemnek, s minden embernek áldott húsvéti ünnepeket. 2011. Húsvétján Lajos atya
Róla szólni szóval kevés... Húsvéti szimbólumok, jelképek Mindennapi életünkben számtalan szimbólumot, jelképet használunk. Gondoljuk csak egy születésnapi, névnapi rózsára. Nem a rózsa értékét szeretnénk kifejezni, hanem elfogadó, önzetlen szeretetünket. Ezeknek a jelképeknek mindig több a tartalma, mint amennyit önmagukban jelentenek. Ilyen jelképünk a zászló, a címer, az öröm, a gyász színe, a szeretet szív szimbóluma, és még sorolhatnánk. Ezek a szimbólumok és jelképek vallási életünkben élnek, és ugyanígy mindig többet kívánnak kifejezni a látható valóságnál. Kishittanosoknál a szeptember első napjaiban az iskolai tantárgyak jelképeit keressük, így a matematikához kockát, az olvasáshoz könyvet, az íráshoz ceruzát rajzolunk, majd hittanhoz keresünk ugyanilyen lényeget kifejező jelképet. A gyerekek templomot, keresztet, gyertyát, bibliát, szivet, felhőt és sok egyéb, a lényegre utalót rajzolnak füzeteikbe, így ezek a jelképek mindig többet fejeznek ki annál mint amik valójában, hisz a templom nem csupán épületet jelképez, hanem Isten házát, a köztünk élő Istent. Ugyanígy a háromszög hittanórán nem geometriai elem, hanem az Isten, a Szentháromság jelképe. Nekünk embereknek szükségünk van e látható jelképekre, hogy kifejezzük általa az egymáshoz, az Istenhez tartozásunkat. Gondoljunk keresztény értékeket hordozó jelképekre: a jegygyűrűre, a nyakunkban hordott keresztre, a liliomra. Emberi életünk, körülményeink között próbáljuk megjeleníteni a lényeget. A húsvéti ünnepnek is meg vannak a lényeget kifejező, a láthatónál többet tartalmazó jelképei. Ezeket szeretnénk most mint kis csokrot összefoglalni, remélve, hogy többet adnak lényegükben mint a látható, puszta valóság. Ezek által a látható jelek által vezet bennünket az Isten a láthatatlan világba. Segítsenek, hogy örömünk teljen a felismerésben, hogy e jelképekkel az Istenhez való tartozásunkat, az ő őszinte szeretetét, és a benne való töretlen bizodalmunkat fejezzük ki.
Pálmaág Virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulását ünnepejük. Az ünneplő tömeg pálmaágakkal fogadta. A pálmaág keleten már akkor is a győzelem jelképe volt, a királyt megillető fogadtatás. Krisztus győzelme nem a választott nép reményei szerint vált valóvá, hanem az Atya halál fölötti isteni uralmával győzedelmeskedett. E pálmaág a vértanúság, a szeretetből vállalt mindhalálig való engedelmesség jelképe is, hisz a vértanúság vállalása nem legyőzetett veszteség, hanem az Isten mellett kitartó hűség, bizalom és szeretet, így a virágvasárnap liturgikus színe a vértanúságot megjelenítő piros – hisz „Isten annyira szerette a világot...” (Vértanúhalált halt szentjeink ünnepein a szentmise liturgikus színe szintén a piros.) Az olajág jelentése hasonló – béke, győzelem, bőség, termékenység jelképe (Földközi-tenger partvidékein) Barkaág – megújul élet, a feltámadás jelképe, Közép- és Észak-Európa, hisz a tavasz első virágzó fája. Az újjászületett életre, a keresztségre, az Istennel való Újszövetségre emlékeztet. Lábmosás Jézus az utolsó vacsora alkalmával tanítványai lábát mosta meg a szolgáló szeretet jegyében. Azidőben az emberek mezítláb illetve saruban jártak, így szokás volt hogy a vendégségbe érkezőnek szolgáik mosták meg lábukat. Jézus maga mossa meg tanítványai lábát a szolgáló szeretet jegyében. „Szeressétek egymást, amint én szeretlek titeket”. A vízzel való megmosás a keresztséget is jelképezi „ha nem moslak meg nem vagy közösségben velem”. Majd a húsvéti vacsora után mintegy megelőlegezve az emberiségért adott áldozatát, bemutatja az első szentmisét. Megmutatva ezzel mindannyiunknak, hogy a szolgáló szeretetünk és az Oltáriszentség magunkhoz vétele elválaszthatatlan egység. Hogy az Oltáriszentséget tiszta lélekkel, a bünbocsánat kegyelmében vegyük magunkhoz. Olaj Isten bőséges áldásának szimbóluma, melyet a szentségek által (keresztség, bűnbánat, Oltári(folytatása a harmadik oldalon)
2
Ják Szent György plébániatemplom – Bencés apátsági templom Magyarország valószínűleg legismertebb temploma a jáki bencés apátsági templom. A Ják nemzetségbeli Márton alapította a monostort a XII. század tízes éveiben. Márton volt az első, akit okleveleinkben nemesnek neveznek. Vagyonánál, helyzeténél fogva valószínűleg ő volt nemzetségének alapítója. Az építkezés példáját a lébényi kolostortemplom adta. Háromhajós bazilikát kezdenek építeni, egy vonalból induló három félköríves apszissal. Később a főapszis elé egy szentélynégyzetet illesztettek be és ezzel a templom arányait megnyújtják. A tatárjárásig tartó időszakban elkészültek a főfalak, a boltozatot tartó pillérek és faloszlopok, az urasági karzat és a szentélynégyzeten a boltozást is befejezték. A körülbelül 15 évre megszakadt munkát egy másik, alacsonyabb színvonalon dolgozó műhely fejezi be, ekkor történt meg a főhajó és a déli mellékhajó famennyezetének elhelyezése és az északi mellékhajó négyzetes bordájú boltozása is. A felszentelés pontos dátumát, 1256. május 2-t – ritka kivételként – oklevélből ismerjük. A templom messziről is impozáns látvány. Nyugati főhomlokzata óriási élményt jelent a szemlélőnek, érdemes sok időt fordítani a részletek felfedezésére. A mindent beborító díszítmények geometrikus elemekből alakultak ki. A kaput alkotó oszlopokon gyöngyös indafonat, a pilléreken kanyargó szalag és pálcadísz, fűrészfogszerű kettős tagozat fut végig. A csúcsíves lezárású oromzat fülkéiben Krisztus és a 12 apostol figurája, melyek közül eredetinek Krisztus és a mellette álló két apostol feje mondható. A szentély külső fala gazdag szobrászati díszítményekben, a főpárkányban állatfejeket pillantunk meg, az északi mellékapszis fülkéjében trónoló király arcának nemes vonásaival ragadja meg tekintetünket. A templomban megmaradt néhány falkép töredék. A főszentély íves falán Szent György viadalát láthatjuk, valószínűleg a felszentelés előtti időkből. A déli mellékhajó torony alatti részének falképein feltehetőleg az alapító és kísérői, illetve a nyugati fal elpusztult freskójának maradványán az alapító családja és védőszentjeik jelennek meg. Földes Mária 11
Jézus „negyedik” kísértése Nagyböjt első vasárnapjának evangéliuma (a hároméves perikóparend szerint, mindhárom évben) Jézus megkísértéséről szól. A szinoptikusok közül Máté és Lukács felsorolja a három kísértést: a test kívánságát (kenyér), a szemek kívánságát (birtoklás) és az élet kevélységét (dicsőség). Márk evangélista csak annyit mond; hogy „megkísértette a sátán”. Jézus visszautasítja a kísértőt. Az ő éhsége nem megvásárolható, az ő ambíciója nem a gazdagság, és isteni mivolta nem bűvészmutatványokra való. Jézus célja nem a test szolgálata, ereje nem a külső hatalom, és dicsősége nem az emberi elismerés. A három kísértés mindegyike megegyezik valamiben: Jézus figyelmét önmagára akarja fordítani. Ne foglalkozzék mással, csak saját nyomorúságával, saját vágyaival és lehetőségeivel. Ne törődjék a Küldővel és a küldetéssel, hanem maga pillanatnyi jólétével, hasznával és érdekével. Ez Jézus negyedik kísértése, az a három kísértés gyökere, nagyon is átlátszó háttere. A kísértőt sohasem egyedül a személy érdekli csupán, hanem más is: általában az ügy, Isten és az emberek ügye, amelyet valaki képvisel, és amiért valaki dolgozik. Lélektanilag nézve: milyen pontosan van kiszámítva a kísértés ideje! Jézus megkísértése az ő küldetése teljesítésének a kezdetén történik. Hogy lehetőleg semmi sem valósuljon meg a tervből, mindjárt az elején zátonyra fusson a nagy szándék. Ez a kísértés mindig elrejtett a mi életünkben is. Hol a félelem és aggódás ruhájába öltözik, és így akar társunkká szegődni, hol a lustaság és a kényelemszeretet álarcában közelit felénk. Van, amikor elkeseredettség formájában szállja meg szívünket, máskor meg alaptalan optimizmussal vagy elbizakodottsággal csábít munkátlanságra, tétlenségre és hűtlenségre. Sokszor az emberi okoskodást is felhasználja: kimagyarázkodásra ad lehetőséget, és önvédelem címén fordít szembe önmagunkkal és küldetésünkkel. „Törődj csak magaddal, mi gondod a világgal!” – sokszor hallott kísértő szólamok ezek. Az üdvösség ügye, magunk és mások üdvösségének ügye a legfontosabb a világon. Ezt állítja elénk a nagyböjt. Ennek behatóbb munkálásá10
ra köteleztük el magunkat hamvazószerdán, amikor tekintetünket a világi lét határain túlra irányítottuk, örök jövőnket idézve. Jézus felkészült küldetésének teljesítésre. Negyven napon át készült a pusztában kemény aszkézissel. És ha – az evangélium tanúsága szerint – neki szüksége volt erre a felkészülésre és pusztai aszkézisre, nekünk százszorosán szükségünk van rá. Hogy megtanuljuk önmagunk megtagadását, a kísértések visszautasítását, az igazi értékek keresését. Hogy hűségesebbek legyünk Isten elgondolta önmagunkhoz, célunkhoz és küldetésünkhöz. Hogy megtanuljunk mindent az üdvösség viszonylatában szemlélni, önmagukat is. Hogy felmérjük reális lehetőségeinket, és elhárítsuk a tévutak csábítását. Hogy végül is Istenre hagyatkozva megerősítsük vele való kapcsolatunkat. Minderre különlegesen alkalmas a nagyböjti szent idő. www.freeweb.hu/gyertya
A tékozló fiú imája Akartam mindent, ami nekem jár. Elvettem, elvittem, elszórtam, elvesztettem. Semmim sincs már. Szegény vagyok és idegen. Mi várhat még rám? Kivárhat még rám? Apám! Fölkelek, hazatérek, megbánom... letörlesztem. És te már vártál, messziről megláttál, elém szaladtál, nyakamba borultál, megcsókoltál. Sírtam, dadogtam, zokogtam... És te örömödben felöltöztettél, gyűrűt húztál ujjamra. sarut a lábamra, levágtad a hízlalt borjút, etettél és vigadtál velem. Bocsáss meg! Nem hagylak el többé soha!
szentség, bérmálás, házasság, papi rend, betegek szentsége) a Szentlélek erejéből nyerünk el. A szentség Isten erejével tölt el, az Isten és embertársaink szolgálatra való felkenés. Nagycsütörtökön a püspöki szentmiséken a lelkipásztorok szentelési ígéretüket újítják meg, majd a püspök megszenteli a szent olajokat, melyek keresztelés, bérmálás, pap- és püspökszentelés, betegek szentségének kiszolgáltatásához szükségek, mint látható jelek. „Mikor a testvérekkel egységben vagyunk, az isteni szentségi kegyelem úgy árad szét bennünk, mint fejünkön az olaj.” Oltárfosztás Nagycsütörtökön a szentmise után oltárfosztás van, vagyis az oltárról mindent elviszünk. Az oltár természetes kellékei a terítő, a gyertya, a kehely, a bort és vizet tartalmazó kancsók, a misekönyv, a virág – ugyanúgy hozzátartoznak az oltár megjelenéséhez, mint az emberre simuló ruhadarabok. Az oltárfosztás jelképesen emlékeztet minket Jézus megaláztatására, ruháitól való megfosztására. A megcsupaszított márvány illetve faoltárok puszta látványa is szembetűnő, hát még ha arra gondolunk, hogy személyes ruháink elvétele, a kiszolgáltatottság milyen hidegséget, bizonytalanságot, megszégyenítést jelent. Szentségimádás Ezen az éjszakán kiválasztott tanítványait Pétert, Jakabot és Jánost hívta magával. Az Olajfák hegyére ment, a Getsemáni kertbe, hol szenvedését vállalva, ismerve, vérrel verítékezve mondja ki
üdvözítő szavait „Legyen meg a te akaratod” lemondva önmagáról, az emberi életéről és a múlandó értékekről. Emberi életünket, sorsunkat teljesen magára vette. Aggodalmainkat, a másnapoktól való félelmeinket. Vérrel verítékezett ismerve a keresztút lépteit. Ki érthet meg minket jobban őnála bánatban és a jövő előtti szorongásban? Virrasszatok és imádkozzatok – kérte apostolait. Velünk ki imádkozik, és ki virraszt álmatlan hajnalainkon? Az a feltámadt Krisztus, ki mellett apostolai nem birtak kitartani, ébren maradni. De mellettünk ki virraszt, Ő, ki soha nem fáradó szeretettel ölel át minket. Ő, ki hajnalonként fáradtan, töviskoszorúval fején borul vállunkra megpihenni. A szentségimádás a szenvedő Jézus melletti virrasztás jelképe. Passió Jézus szenvedéstörténetének felidézése. A 4. században már Szent Ágoston említést tesz róla. A 12. század kezdete óta szereplőit megszemélyesítve jelenítik meg katolikus templomainkban az Isten emberért vállalt végtelen szeretetét. A 17. században pestisjárvány veszélye fenyegette a németországi Oberammergaut. A falu lakói fogadalmat tettek, hogy ha fennmarad falujuk tízévente a passiót közösen éneklik el. A falu fennmaradt, s azóta is minden 10. évben őszinte hálaadó szeretettel jelenítik meg az üdvösség eseményét. Bárány A bárány az ártatlanságot, szelidséget, jóindulatot, türelmet jeleníti meg. Gyermekkoromban velem együtt nőtt fel egy ilyen ártatlan kisbárány. Szinte harminc év után is emlékszem az udvarunkon békésen legelésző kisbarátra. De hogyan lett a húsvét jelképe a bárány? Már a zsidó népnek is puszta létén kívül több jelentőséget hordozott a bárány. Évszázadokon át a felajánlás, a „neked adom Istenem a legkedvesebbet” egészen elégő áldozata volt ő. Sőt az egyiptomi szabadulás idején az elsőszülöttek mentsége a bárány volt. A megváltás szimbóluma az egyéves, ártatlan bárány. Jézus is a szabadulás ünnepére, a húsvétra érkezett királyi bevonulással Jeruzsálembe, s a (folytatása a negyedik oldalon) 3
zsidó ünneplésre szánt húsvéti feláldozásnak órájában adta életét az ember üdvösségéért. A zsidó nép felajánlása az Istennek a bárány volt, s most Isten adta magát áldozatnak. Annak idején Ábrahámtól megtagadta az emberáldozatot, tanítva helyes útról, s most minden idők örök áldozatává önmagát rendelte (a szentmise áldozat által), az üdvösségre híva teremtményeit. „Nézzétek az Isten Báránya” Jn. 1, 29 – ahogy ezt mondjuk minden szentmisében. Ő az Isten Báránya, az Isten áldozata az emberért – ki fehérre mossa lelkünket, ki visszaadja az üdvösség, a feltámadás reményét. Az értünk önmagát feláldozó Isten, a keresztáldozat, az önzetlenül életét adó Bárány jelenül meg a szentmisében. Isten magára vette az elkószált emberi életet, természetet, hogy utat mutasson az üdvösség felé. A keresztség által tagjai lettünk Isten jóakaratú, békés nyájának, hol Krisztus a pásztor, ki vezeti a rábizottakat, ha azok kérik–engedik, hisz az Isten örök bizalma az ember felé a szabad választás. Ki akar, az Istennel tart. Nincs uralom, zsarnokság. Mindegyikünk maga választ jó és rossz között. Kereszt Isten szeretetének, az üdvösségnek a jelképe. Mélyen a földbe gyökerezik és a számunkra megnyílt ég felé mutat. Az üdvösség ténye és jelképe is. „Az Isten úgy szerette a világot...” A megaláztatás és a győzelem szimbóluma összpontosul benne. Az Isten a végtelenségig megalázta magát a mi üdvösségünkért, s a feltámadás által megmutatta életünk értelmét és célját. Mindegyikünk életében eljön a pillanat, mikor számba vesszük ed4
dig tett lépteinket, s feltesszük magunknak a legfontosabb kérdést: mit tettem az elmúlt években, miért, kinek, mi az értelme? Az egyetlen, valóban igaz cél, az Isten lehet, az örök üdvösség reménye, a keresett, vágyott boldogság. Jézust a kereszt által támasztotta új, mennyei életre az Atya, s minket is saját keresztünk által vezet az üdvösségébe. Tudom, hogy profán és közel sem azonos értékű a hasonlat, de a jogosítvány, az érettségi, a diploma megszerzéséhez igen fáradságos, gondokkal terhes, nehéz utat kell végigjárnunk. De az autóvezetésnél maradva, jogosnak tartanánk, hogy azok is vezethessenek, kik erre alkalmatlanok? Bizonyára nem. A megfelelő képességek kialakulása ugyanígy szükséges a mennyei jogosítványhoz. Ehhez azonban a jogosítvánnyal szemben nem több, mint hűséges Istenhit és emberszeretet szükséges. A keresztet Jézus Krisztus a megváltás eszközévé, és a feltámadás, az örök élet győzelmének jelévé tette az emberek számára. A kereszt jelképe számunkra a teremtő Istenben gyökerező hit, a másokat átölelő szeretet, és a mennyei örök élet felé mutató remény.
Ima a kereszt előtt: Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat. Ámen. Assisi Szent Ferenc Húsvéti gyertya A tűz, a láng, a fény mindig fontos volt az ember életében. Az élet alapfeltétele. Gondoljunk a nap fényére, erejére, melegségére, a földi élet mozgatója éltető ereje. Az élővilág uralkodó eleme. Ugyanígy a fellobbantott tűz szükséges velejárója az életnek. Évszázadok, évezredek estéjei teltek el a tűz lángja körül vacsorájukat elfo(folytatása az ötödik)
nem tapinthatja sebeit, nem hisz a feltámadásban. Az, hogy Jézus azután több száz embernek megjelent, egy hallatlanul meghatározó élmény volt. Azt igazolta: van feltámadás, van új élet. Rengetegen adták azután az őskeresztényektől fogva Jézusért az életüket. Ez az erős megtapasztalás volt a vértanúság alapja, hiszen egy képzelgésért, egy mendemondáért ki vállalná a halált? Feltámadunk, de hogyan? Nem a földi test támad fel, hanem egy megdicsőült, szellemi test, valamiféle halál utáni állapot, ami túlmutat a mi ismert kategóriáinkon. A keresztények hiszik azt, hogy nemcsak a lélek halhatatlan, hanem az egész személy célba ér, a test is átmegy egy átalakuláson – a testem nélkül ugyanis nem vagyok én. A feltámadás történelmi tény, de teológiai igazság, amit természettudományosan nehéz igazolni, nem a fizika törvényei alá esik. Ugyanakkor a Biblia vallásai – a zsidóság és a kereszténység – nem spekulációkra vagy filozofálásra, hanem tapasztalásra építenek: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek.” (1Jn 1,1) Itt van közöttünk A keresztény hit magva, hogy Jézus Krisztus értünk szeretetből meghalt és feltámadt. Mi pedig azt hirdetjük, amit megígért: „én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” (Mt 28, 20b) Azt valljuk, hogy Jézus itt van közöttünk: misztériumokban, jelekben, az evangéliumban – aki nyitott lélekkel olvassa, annak az élete lelkileg átalakul: fényt, értelmet kap. Jézus jelen van a keresztény közösségben, az Oltáriszentségben. A szentmisében az utolsó vacsora rítusát ismételjük meg, Jézus keresztáldozatára emlékezünk, és a feltámadást ünnepeljük. Bárki megtapasztalhatja az örömöt, a szeretet, a szerelmet, a békét mint olyan emberi, lelki valóságokat, amiket senki sem tagad, mégsem lehet őket természettudományos módszerekkel leírni. A hit hasonlóképpen meggyőződés és lelki megtapasztalás, és nem lehet fizikailag megmérni. Minden emberben ott van az öröklét utáni vágy, a húsvét erre is felel: létezik örök élet a feltámadt Krisztusban. Kiss Imre
„Legyenek húsvéti szemeink, amelyek képesek a halálban is egészen az Életig látni, a bűnben a megbocsátásig, a megosztottságban egészen az egységig. A sötétségben egészen a ragyogásig, az emberekben egészen az Istenig, Istenben egészen az emberig, az énben egészen addig, hogy te. Ebben áll Húsvét ereje.” Klaus Hemmerle
XI. állomás – Jézust keresztre feszítik. A bronz „Via Crucis” szobor-együttes a római Via della Conciliazione-n 9
csorduló mértékkel adja kegyelmeit, ha kérjük tőle. Talán nem erőltetett, ha a Szentírás szavaival élve azt mondjuk, most van a kellő idő, most van az üdvösség napja. Ezért a legfontosabb feladatunk testvéreim, hogy tegyük a feltámadt Krisztus kezébe életünket… kérjünk az Úrtól sok-sok kegyelmet, hogy
továbbra is, de még nagyobb erővel, mint ahogy eddig tettük, az Ő fényét sugározva hirdetni tudjuk a világnak az egyetlen örömhírt, Jézust, aki halálunkat, halálával megtörte és feltámadásával felragyogtatta nekünk az örök életet. Marosi Szilvia Forrás: www.vamosplebania.hu
Húsvét: mit jelent a feltámadás?
természetfeletti jelenést találnak a holttest bebalzsamozására igyekvő asszonyok. Két férfi ragyogó ruhában így szól hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt.” (Lk 24, 5b-6a).
A feltámadás a laikus emberek számára a hit botrányköve, amivel nem igazán tudnak mit kezdeni, míg a hívők ötven napig, egészen pünkösdig ünneplik a kereszténység legnagyobb ünnepét, a húsvétot, sőt minden vasárnap erre emlékeznek. Hogyan lehet megragadni a feltámadás lényegét, megmagyarázható-e a krisztusi áldozat? Krisztus beteljesítette az ószövetségi húsvétot. A zsidók húsvét, vagy más néven pészah nevű ünnepén az Egyiptomból való megszabadulást ünnepelték. Az ünnepi étel, a bárány – melynek hibátlannak kellett lennie – emlékeztet az egyiptomi tizedik csapásra – minden elsőszülött gyermeknek meg kellett halnia –, melyet Isten azért küldött a fáraóra, hogy engedje el népét. Azok azonban, akik a bárány vérével megkenték ajtófélfáikat, megmenekültek a halál angyalától. A bárány Krisztus előképe. Jézus az Isten Báránya, aki vére, szeretete, áldozata árán megmentett minket a haláltól. Történelmi tény Krisztus élete, kereszthalála, melyet a történelemtudomány sem von kétségbe. A feltámadása jelére, az üres sírra – amelyet katonákkal őriztettek – is tanúk vannak. A sír fölé emelték a Szent Sír Bazilikát, amely máig a keresztények legszentebb zarándokhelye. Ez is bizonyítja: nem valami később kialakult tanításról vagy ideológiáról van szó, hanem a legerősebb megtapasztalás szülte élményről. Tamásként hitetlenkedünk Jézus egész életében beszélt arról, hogy az Emberfiának – ahogy magát gyakran nevezte – sokat kell szenvednie, meg kell halnia, és harmadnapon fel kell támadnia a halottak közül. Pénteken – amire nagypénteken emlékezünk – délután három órakor meghalt Krisztus a keresztfán a Golgotán. Vasárnap hajnalban üres sírt és egy 8
VI. állomás – Veronika letörli Jézus arcát, részlet a bronz „Via Crucis” szobor-együttesből a római Via della Conciliazione-n
Nem csoda ugyanakkor, hogy sokan ma sem értik a feltámadás lényegét. Jézus tanítványai számára is akkor vált világossá, mikor Krisztus megjelent nekik. Az első ilyen alkalomkor az apostolok közül egyedül Tamás nem volt jelen, és mikor a többiek elmondták neki, hogy látták az Urat, ő nem hitte el. A mai ember hozzáállása is olyan, mint Tamásé. Amíg neki is meg nem jelenik, amíg (folytatása a kilencedik oldalon)
gyasztó emberi életek során. Elődeink sokkal többre értékelték a fellobbanó lángokat, a tüzet: melegét, fényét, erejét. Sötétségben a fáklyák fénye mutatott utat. Az étel zamatos ízét a láng ereje adta meg. Hideg estéken a tűz melege itatta át a köréje gyülekezőket. A gyertya fénye, lángja a feltámadt Krisztust jelképezi – ki mint a tűz, a láng, a fény az emberi élet alapfeltétele. Mint fellobbanó fény utat mutat – Krisztus útját, hogy az általa járt ösvényen haladva az üdvösségre vezető lépteit tudjuk követni. E fényt a feltámadt Krisztus adja. Mint láng ereje a nyers húst, úgy alakítja át a hit erejével tápláló, értékes kinccsé Krisztus életünket, hogy az ő lángja által legyünk az örök élet társörökösei. Mint tűz melege járja át lelkünket Krisztus szeretete, hogy e megélt szeretet melegét adhassuk az ö önzetlenségével menedéket, melegséget, szeretet kereső embertársainknak. Ő az ki életünk sötét éjszakáit a feltámadás hajnalának fényével világítja be. Ő az, ki a sötétségből a világosságba vezet. A húsvéti gyertya jelképei: Kereszt: Krisztus keresztjének fénye, az önzetlen szeretet, az üdvösség reménye mutasson utat. Alfa és Omega betűi: „Én vagyok a kezdet és a vég, mondja Isten az Úr, aki van és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” (Jel 1,8) Évszám: Az Isten földi világunkba való lépésére hívja fel figyelmünket. A múlandóságra, hogy az elmúló időt ne az értéktelenre, hanem a menynyei kincsek gyűjtésére fordítsuk. „Ott nem marja rozsda, nem rágja szú...” Tömjénszem: Krisztus értünk ontott öt sebét jelképezi. Keresztény, Krisztuskövető életünk első lépése a keresztség, mikor a Krisztus világosságát jelképező gyertyát kapunk, hogy mint gyertya fénye a sötétben, úgy keressük az ő világosságát életünk során. Ugyanígy más szentségek felvételénél a feltámadt Krisztus világosságát jelképezi az égő gyertya. Keresztvízszentelés A víz kiemelt jelentősége, hogy a tisztaság, a tisztálkodás eszköze. Mint a víz ránk rakódott port, szennyet távolítja el, és ezzel új, tiszta életérzést ad, így nyerjük el általa jelképesen a ke-
resztségben a lelki tisztaságot, a Szentlélek erejéből való újjászületést, a Krisztushoz hasonló új életet. A víz az élet alapvető szükségessége. Víz nélkül nincs élet. Társelemei a fény, a föld, a levegő. Földünknek és testünknek a kétharmadát vízből képződő folyadék alkotja. A szárazság megfojtja az életet, a víz új erőre támaszt. Mint az élet fenntartásához szükséges vízre, úgy van szükségünk a keresztség által nyert Istengyermekségre, hogy lelkünket a szárazságtól megvédve megőrizzük az örök élet elnyerésére. Búzaszem Az újraébredés szimbóluma, hisz a búzaszemet ősszel ültettük el, s tavasszal kel új életre a napsütés és esőzés hatására. Szent János evangéliuma így ír: „Elérkezett az óra, amikor megdicsöül az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn. 12, 23-25) E szentirási részlet utal Jézusnak az emberekért adott életére, hisz kereszthalálával meghalt a világ számára, s a feltámadásban új életre támadt, s termést hozott mindannyiunk számára, – a feltámadás, az üdvösség termését. Másik példabeszéde szintén az elvetett búzaszemről, a magvetőről szól. Ki jó földbe esett – meghallotta az Isten tanítását az élet igaz értékeiről – hetvenszeres, százszoros termést hoz. Milyen termést hoz a mi elvetett magunk? Képesek vagyunk mi önmagunk céljainak, akaratának elhalni? A búza csak akkor kel új életre, ha ősszel elvetik, s téli fagyban elhal. Mi akkor kelhetünk, a mennyei élet új életére, ha elhalunk a mának, az önigazságoknak, a földi felmutatható értékeknek, kincseknek. Életcélunk a búzaszemben nyerhet beteljesedést, minden önzést feladva sokak lelki termése, tápláléka, s valós, a megvalósuló szeret ajándékai lehetünk. A búzakalász jelképezi Krisztus Egyházát. Mint a búzaszemek egységgé formálódása alkotja a búzakalászt, a keresztény hívek testvéri szeretetében így épülő egységgé az Egyház. Ételszentelés Az ételek megáldására már Jézus példát adott (folytatása a hatodik oldalon) 5
a csodálatos kenyérszaporítással és az utolsó vacsora alkalmával. Isten gondoskodó szeretetére utal, „ki az ég madarait táplálja”, s így rólunk sem feledkezik el. Az ételszentelés egyben mértékletességre int, a rászorulókról való gondoskodást is figyelmünkbe idézi. A kenyér az élelem legszükségesebb eleme, az élet fenntartását szolgáló táplálék. Kiemelt jelentősége van. Mint a vándornak az útravaló, ugyanúgy életünk társa a mennyei kenyér, a szent útravaló, az Oltáriszentség – mely mint éhezőnek a kenyér az élet forrását jelenti, ugyanúgy válik tápláló erővé bennünk.
Gyors mozgása, a szemünk elől bokrok mélyén eltűnő kisnyúl, a földi élet gyors elmúlásának a jelképe. Feltámadási zászló A zászló a győzelem jelképe. A feltámadt Krisztus halálon aratott diadalának szimbóluma. Az Isten értünk vállalt áldozatát – a bűn, a halál feletti győzelmét, az üdvösség elnyerését, a mennyek országának diadalát, az Isten világ feletti uralmát jelképezi a feltámadási zászló.
Etesi Tóth József: Húsvéti tojás és csibe Az életnek, az újjászületésnek a jelképe. Amint a tojásból új élet kel, s a csibe áttöri a kemény héját, úgy támad föl Krisztus is a sírjából az emberek megváltására.
Élni szeretnék Mindegy, hogy e földön, vagy tán azon kívül, de élni szeretnék félelmeim nélkül. Eltévedt bárányként céltalan futkosom, erdőnek fái közt szüntelen bujdosom. E világ barlangja nem ad nyugvóhelyet. Hol van az én békém, vajon merre lehet?! Kétség jár előttem, halál a nyomomban. Nem élet ez! – mindig unott, mozdulatlan. Világ kacajától, embertől, magamtól hová rejtőzködjem, ki lesz én megváltóm? És mi lesz, ha elér az ítélet karja, Lelkemet e gyötrelem örökké marja?
Sándor-kódex (középkor) tojásfehérje Krisztus lelke, sárgája Krisztus istensége. A sírjából feltámadó Krisztust jelképező tojást a 4. századtól részesítették egyházi áldásban. A festett tojás piros színe Krisztusnak az emberisért kiontott vérére emlékeztet. Régen a keresztszülők tojást ajándékoztak keresztgyerekeiknek, hogy a megváltás kiváltságos örömére emlékeztessék őket. Húsvéti nyúl Már az ókori ember szemében tekintély övezi a vadnyulat. Kipusztíthatatlansága miatt tisztelik, hisz az apró termetű állatok között a legszaporább. A termékenység szimbóluma, a kiolthatatlan életé. Az egyiptomiak gyorsaságát és ügyességét tartják figyelemre méltónak. 6
Szemeim kutatják merre van menedék, Nyugtalan a szívem, hisz élni szeretnék! Feltekintve látom Krisztusnak keresztjét, Istennek Bárányát, vérében kegyelmét. „Miért hagytál el engem?!” ez Jézus hangja, Keresztnek beszédét, csak a lelkem hallja. Krisztusom, szenvedtél, meghaltál helyettem, Értem támadtál föl, hogy lehess életem. Oltalmamat Benned, Uram megtalálom, Ha mások mentését örömmel szolgálom. Életemtől, ha kell, örömmel válok meg, Ha másokat Hozzád segítve halok meg.
Húsvétvasárnap Húsvétkor a keresztény ember Jézus Krisztus feltámadását ünnepli. Tudjuk, elmondják minden évben, sőt minden vasárnap, amikor ünnepeljük az Eucharisztiát, de nem tudjuk igazán erővel átélni, megszoktuk, ahogy az egyik hittanos mondta – mindig ugyanaz, s hozzátette, hogy unalmas is. És ez így is van mindaddig, amíg nem tudatosítjuk, hogy ott mi történik. Pedig milyen csodálatos dolog, megváltott, feltámadt emberek vagyunk, és örök életünk van. Mert, ha Krisztus nem támadt fel, – mondja az Apostol –, akkor semmit nem ér a ti hitetek, és a mi igehirdetésünk, ráadásul még mindig bűneitekben lennétek. De Krisztus feltámadt, mégpedig elsőként a holtak közül. Ez a feltámadás, amit ünneplünk pedig nem más, mint egy hír. Hír, ami mellett nem mehetünk el érzéketlenül, hír amit tovább kell adnunk, még akkor is ha sokaknak semmit nem jelent, és üres fecsegésnek tartják. A hír vagy más néven híradás, tudjuk jól, olyan tájékoztatás, dolog, ismeret, adat, tény közlése lehet, ami az embereket érdekli. Attól függően, hogy mi a hír tartalma hol többeket, hol kevesebbeket. Gondoljunk csak magunkra, és a felénk áramló információkra, hírekre. Van ami jobban, van ami kevésbé érdekel. Így van ez miden emberrel, hiszen mindannyian különbözőek vagyunk. A hírek lehetnek jók, rosszak, fontosak, kevésbé fontosak, érdekesek, kevésbé érdekesek... stb. Természetesen ettől függ az is, hogy milyen gyorsasággal terjednek. Ha odafigyelünk a hírekre (híradásokra) láthatjuk, hogy manapság lényegesen több a negatív tartalmú információk száma – árvíz, földrengés, gyilkosság, tömegszerencsétlenség, stb. – mint a pozitívaké. Miért? Mert ez az ami általában az embereket itt és most érdekli. Itt és most, mert nem képesek elgondolkodni életük célján és értelmén, s nem képesek a jövőbe tekinteni. Élnek a mindennapok taposómalmában. Egyesek habzsolják az életet, nyüzsögnek itt-ott, keresik a felszínes kapcsolatokat; mások pedig nyugalomban eltengetik életüket kényelmes szobájukban bámulva a legújabb szappanoperát. Ezért fontos testvéreim nekünk, akik feltámadt keresztények vagyunk, és megtapasztaltuk Isten szeretetét, a hírt, az igazi hírt, az ÖRÖM-
HÍRT. Ezt kell elvinnünk az egész világra. Azt írja János apostol levelében, hogy mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk, amit hallottunk, amit megtapasztaltunk. Sajnos legtöbbször azonban hallgatunk, pedig ez a hír 2000 év óta a legnagyobb szenzáció, Jézus nyomába senki nem léphet. „Tudjátok, hogy mi minden történt... jótetteket vitt végbe, meggyógyított minden ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten .... keresztre feszítették, de harmadnapra feltámasztotta Isten, és látható alakban megmutatta őt.” Ez a legnagyobb hír, maga az örömhír, ennél nagyobb soha nem lesz a világon. De nemcsak az a baj, hogy hallgatunk, mert azért elég sokan vannak olyanok is akik, nem hallgatnak. Van azért sok hiteles pásztor és sok hiteles keresztény is. Ők, ha kell szavaikkal, ha kell tetteikkel, tesznek tanúságot Jézusról, és az Örömhíréről. De akármennyire hitelesek is vagyunk, sajnos azt kell mondani, hogy a világ annyira megváltozott, hogy szinte semmi nem teszi őket fogékonnyá az igazi értékekre. Miért mondom ezt, mert van ennek az evangéliumnak egy igen érdekes mondata. Az asszonyok hírül viszik az apostoloknak Jézus feltámadását, de azok „üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik.” És pont az apostolok nem hittek, akiket tanított, akik vele éltek, s akiknek Jézus háromszor is megjövendölte szenvedését. Mi keresztények vagyunk, valahol ennek az evangéliumnak asszonyai, akik szeretjük az Urat, s hirdetjük életünkkel, szavainkkal, tetteinkkel a HÍRT, a feltámadás örömhírét, és az ezen a világon túlmutató életet –, mégis sokszor még a felszínes keresztényekre sem vagyunk hatással. Őket lehetne ennek az evangéliumnak apostolaihoz hasonlítani. Valamilyen formában ismerik Jézust, hallottak róla, némely tanítását még el is fogadják, de egész lényükkel nem tudnak hinni benne. Azt mondja a kegyelemtan, hogy azon a napon, amikor egy szent ünnepe van, akkor az Ő közbenjárására jobban adja az Úr a kegyelmeit. Ma a kereszténység legnagyobb ünnepe van szerte a világon, így bizonyára az Úr most is túl(folytatása a nyolcadik oldalon) 7
a csodálatos kenyérszaporítással és az utolsó vacsora alkalmával. Isten gondoskodó szeretetére utal, „ki az ég madarait táplálja”, s így rólunk sem feledkezik el. Az ételszentelés egyben mértékletességre int, a rászorulókról való gondoskodást is figyelmünkbe idézi. A kenyér az élelem legszükségesebb eleme, az élet fenntartását szolgáló táplálék. Kiemelt jelentősége van. Mint a vándornak az útravaló, ugyanúgy életünk társa a mennyei kenyér, a szent útravaló, az Oltáriszentség – mely mint éhezőnek a kenyér az élet forrását jelenti, ugyanúgy válik tápláló erővé bennünk.
Gyors mozgása, a szemünk elől bokrok mélyén eltűnő kisnyúl, a földi élet gyors elmúlásának a jelképe. Feltámadási zászló A zászló a győzelem jelképe. A feltámadt Krisztus halálon aratott diadalának szimbóluma. Az Isten értünk vállalt áldozatát – a bűn, a halál feletti győzelmét, az üdvösség elnyerését, a mennyek országának diadalát, az Isten világ feletti uralmát jelképezi a feltámadási zászló.
Etesi Tóth József: Húsvéti tojás és csibe Az életnek, az újjászületésnek a jelképe. Amint a tojásból új élet kel, s a csibe áttöri a kemény héját, úgy támad föl Krisztus is a sírjából az emberek megváltására.
Élni szeretnék Mindegy, hogy e földön, vagy tán azon kívül, de élni szeretnék félelmeim nélkül. Eltévedt bárányként céltalan futkosom, erdőnek fái közt szüntelen bujdosom. E világ barlangja nem ad nyugvóhelyet. Hol van az én békém, vajon merre lehet?! Kétség jár előttem, halál a nyomomban. Nem élet ez! – mindig unott, mozdulatlan. Világ kacajától, embertől, magamtól hová rejtőzködjem, ki lesz én megváltóm? És mi lesz, ha elér az ítélet karja, Lelkemet e gyötrelem örökké marja?
Sándor-kódex (középkor) tojásfehérje Krisztus lelke, sárgája Krisztus istensége. A sírjából feltámadó Krisztust jelképező tojást a 4. századtól részesítették egyházi áldásban. A festett tojás piros színe Krisztusnak az emberisért kiontott vérére emlékeztet. Régen a keresztszülők tojást ajándékoztak keresztgyerekeiknek, hogy a megváltás kiváltságos örömére emlékeztessék őket. Húsvéti nyúl Már az ókori ember szemében tekintély övezi a vadnyulat. Kipusztíthatatlansága miatt tisztelik, hisz az apró termetű állatok között a legszaporább. A termékenység szimbóluma, a kiolthatatlan életé. Az egyiptomiak gyorsaságát és ügyességét tartják figyelemre méltónak. 6
Szemeim kutatják merre van menedék, Nyugtalan a szívem, hisz élni szeretnék! Feltekintve látom Krisztusnak keresztjét, Istennek Bárányát, vérében kegyelmét. „Miért hagytál el engem?!” ez Jézus hangja, Keresztnek beszédét, csak a lelkem hallja. Krisztusom, szenvedtél, meghaltál helyettem, Értem támadtál föl, hogy lehess életem. Oltalmamat Benned, Uram megtalálom, Ha mások mentését örömmel szolgálom. Életemtől, ha kell, örömmel válok meg, Ha másokat Hozzád segítve halok meg.
Húsvétvasárnap Húsvétkor a keresztény ember Jézus Krisztus feltámadását ünnepli. Tudjuk, elmondják minden évben, sőt minden vasárnap, amikor ünnepeljük az Eucharisztiát, de nem tudjuk igazán erővel átélni, megszoktuk, ahogy az egyik hittanos mondta – mindig ugyanaz, s hozzátette, hogy unalmas is. És ez így is van mindaddig, amíg nem tudatosítjuk, hogy ott mi történik. Pedig milyen csodálatos dolog, megváltott, feltámadt emberek vagyunk, és örök életünk van. Mert, ha Krisztus nem támadt fel, – mondja az Apostol –, akkor semmit nem ér a ti hitetek, és a mi igehirdetésünk, ráadásul még mindig bűneitekben lennétek. De Krisztus feltámadt, mégpedig elsőként a holtak közül. Ez a feltámadás, amit ünneplünk pedig nem más, mint egy hír. Hír, ami mellett nem mehetünk el érzéketlenül, hír amit tovább kell adnunk, még akkor is ha sokaknak semmit nem jelent, és üres fecsegésnek tartják. A hír vagy más néven híradás, tudjuk jól, olyan tájékoztatás, dolog, ismeret, adat, tény közlése lehet, ami az embereket érdekli. Attól függően, hogy mi a hír tartalma hol többeket, hol kevesebbeket. Gondoljunk csak magunkra, és a felénk áramló információkra, hírekre. Van ami jobban, van ami kevésbé érdekel. Így van ez miden emberrel, hiszen mindannyian különbözőek vagyunk. A hírek lehetnek jók, rosszak, fontosak, kevésbé fontosak, érdekesek, kevésbé érdekesek... stb. Természetesen ettől függ az is, hogy milyen gyorsasággal terjednek. Ha odafigyelünk a hírekre (híradásokra) láthatjuk, hogy manapság lényegesen több a negatív tartalmú információk száma – árvíz, földrengés, gyilkosság, tömegszerencsétlenség, stb. – mint a pozitívaké. Miért? Mert ez az ami általában az embereket itt és most érdekli. Itt és most, mert nem képesek elgondolkodni életük célján és értelmén, s nem képesek a jövőbe tekinteni. Élnek a mindennapok taposómalmában. Egyesek habzsolják az életet, nyüzsögnek itt-ott, keresik a felszínes kapcsolatokat; mások pedig nyugalomban eltengetik életüket kényelmes szobájukban bámulva a legújabb szappanoperát. Ezért fontos testvéreim nekünk, akik feltámadt keresztények vagyunk, és megtapasztaltuk Isten szeretetét, a hírt, az igazi hírt, az ÖRÖM-
HÍRT. Ezt kell elvinnünk az egész világra. Azt írja János apostol levelében, hogy mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk, amit hallottunk, amit megtapasztaltunk. Sajnos legtöbbször azonban hallgatunk, pedig ez a hír 2000 év óta a legnagyobb szenzáció, Jézus nyomába senki nem léphet. „Tudjátok, hogy mi minden történt... jótetteket vitt végbe, meggyógyított minden ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten .... keresztre feszítették, de harmadnapra feltámasztotta Isten, és látható alakban megmutatta őt.” Ez a legnagyobb hír, maga az örömhír, ennél nagyobb soha nem lesz a világon. De nemcsak az a baj, hogy hallgatunk, mert azért elég sokan vannak olyanok is akik, nem hallgatnak. Van azért sok hiteles pásztor és sok hiteles keresztény is. Ők, ha kell szavaikkal, ha kell tetteikkel, tesznek tanúságot Jézusról, és az Örömhíréről. De akármennyire hitelesek is vagyunk, sajnos azt kell mondani, hogy a világ annyira megváltozott, hogy szinte semmi nem teszi őket fogékonnyá az igazi értékekre. Miért mondom ezt, mert van ennek az evangéliumnak egy igen érdekes mondata. Az asszonyok hírül viszik az apostoloknak Jézus feltámadását, de azok „üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik.” És pont az apostolok nem hittek, akiket tanított, akik vele éltek, s akiknek Jézus háromszor is megjövendölte szenvedését. Mi keresztények vagyunk, valahol ennek az evangéliumnak asszonyai, akik szeretjük az Urat, s hirdetjük életünkkel, szavainkkal, tetteinkkel a HÍRT, a feltámadás örömhírét, és az ezen a világon túlmutató életet –, mégis sokszor még a felszínes keresztényekre sem vagyunk hatással. Őket lehetne ennek az evangéliumnak apostolaihoz hasonlítani. Valamilyen formában ismerik Jézust, hallottak róla, némely tanítását még el is fogadják, de egész lényükkel nem tudnak hinni benne. Azt mondja a kegyelemtan, hogy azon a napon, amikor egy szent ünnepe van, akkor az Ő közbenjárására jobban adja az Úr a kegyelmeit. Ma a kereszténység legnagyobb ünnepe van szerte a világon, így bizonyára az Úr most is túl(folytatása a nyolcadik oldalon) 7
csorduló mértékkel adja kegyelmeit, ha kérjük tőle. Talán nem erőltetett, ha a Szentírás szavaival élve azt mondjuk, most van a kellő idő, most van az üdvösség napja. Ezért a legfontosabb feladatunk testvéreim, hogy tegyük a feltámadt Krisztus kezébe életünket… kérjünk az Úrtól sok-sok kegyelmet, hogy
továbbra is, de még nagyobb erővel, mint ahogy eddig tettük, az Ő fényét sugározva hirdetni tudjuk a világnak az egyetlen örömhírt, Jézust, aki halálunkat, halálával megtörte és feltámadásával felragyogtatta nekünk az örök életet. Marosi Szilvia Forrás: www.vamosplebania.hu
Húsvét: mit jelent a feltámadás?
természetfeletti jelenést találnak a holttest bebalzsamozására igyekvő asszonyok. Két férfi ragyogó ruhában így szól hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt.” (Lk 24, 5b-6a).
A feltámadás a laikus emberek számára a hit botrányköve, amivel nem igazán tudnak mit kezdeni, míg a hívők ötven napig, egészen pünkösdig ünneplik a kereszténység legnagyobb ünnepét, a húsvétot, sőt minden vasárnap erre emlékeznek. Hogyan lehet megragadni a feltámadás lényegét, megmagyarázható-e a krisztusi áldozat? Krisztus beteljesítette az ószövetségi húsvétot. A zsidók húsvét, vagy más néven pészah nevű ünnepén az Egyiptomból való megszabadulást ünnepelték. Az ünnepi étel, a bárány – melynek hibátlannak kellett lennie – emlékeztet az egyiptomi tizedik csapásra – minden elsőszülött gyermeknek meg kellett halnia –, melyet Isten azért küldött a fáraóra, hogy engedje el népét. Azok azonban, akik a bárány vérével megkenték ajtófélfáikat, megmenekültek a halál angyalától. A bárány Krisztus előképe. Jézus az Isten Báránya, aki vére, szeretete, áldozata árán megmentett minket a haláltól. Történelmi tény Krisztus élete, kereszthalála, melyet a történelemtudomány sem von kétségbe. A feltámadása jelére, az üres sírra – amelyet katonákkal őriztettek – is tanúk vannak. A sír fölé emelték a Szent Sír Bazilikát, amely máig a keresztények legszentebb zarándokhelye. Ez is bizonyítja: nem valami később kialakult tanításról vagy ideológiáról van szó, hanem a legerősebb megtapasztalás szülte élményről. Tamásként hitetlenkedünk Jézus egész életében beszélt arról, hogy az Emberfiának – ahogy magát gyakran nevezte – sokat kell szenvednie, meg kell halnia, és harmadnapon fel kell támadnia a halottak közül. Pénteken – amire nagypénteken emlékezünk – délután három órakor meghalt Krisztus a keresztfán a Golgotán. Vasárnap hajnalban üres sírt és egy 8
VI. állomás – Veronika letörli Jézus arcát, részlet a bronz „Via Crucis” szobor-együttesből a római Via della Conciliazione-n
Nem csoda ugyanakkor, hogy sokan ma sem értik a feltámadás lényegét. Jézus tanítványai számára is akkor vált világossá, mikor Krisztus megjelent nekik. Az első ilyen alkalomkor az apostolok közül egyedül Tamás nem volt jelen, és mikor a többiek elmondták neki, hogy látták az Urat, ő nem hitte el. A mai ember hozzáállása is olyan, mint Tamásé. Amíg neki is meg nem jelenik, amíg (folytatása a kilencedik oldalon)
gyasztó emberi életek során. Elődeink sokkal többre értékelték a fellobbanó lángokat, a tüzet: melegét, fényét, erejét. Sötétségben a fáklyák fénye mutatott utat. Az étel zamatos ízét a láng ereje adta meg. Hideg estéken a tűz melege itatta át a köréje gyülekezőket. A gyertya fénye, lángja a feltámadt Krisztust jelképezi – ki mint a tűz, a láng, a fény az emberi élet alapfeltétele. Mint fellobbanó fény utat mutat – Krisztus útját, hogy az általa járt ösvényen haladva az üdvösségre vezető lépteit tudjuk követni. E fényt a feltámadt Krisztus adja. Mint láng ereje a nyers húst, úgy alakítja át a hit erejével tápláló, értékes kinccsé Krisztus életünket, hogy az ő lángja által legyünk az örök élet társörökösei. Mint tűz melege járja át lelkünket Krisztus szeretete, hogy e megélt szeretet melegét adhassuk az ö önzetlenségével menedéket, melegséget, szeretet kereső embertársainknak. Ő az ki életünk sötét éjszakáit a feltámadás hajnalának fényével világítja be. Ő az, ki a sötétségből a világosságba vezet. A húsvéti gyertya jelképei: Kereszt: Krisztus keresztjének fénye, az önzetlen szeretet, az üdvösség reménye mutasson utat. Alfa és Omega betűi: „Én vagyok a kezdet és a vég, mondja Isten az Úr, aki van és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” (Jel 1,8) Évszám: Az Isten földi világunkba való lépésére hívja fel figyelmünket. A múlandóságra, hogy az elmúló időt ne az értéktelenre, hanem a menynyei kincsek gyűjtésére fordítsuk. „Ott nem marja rozsda, nem rágja szú...” Tömjénszem: Krisztus értünk ontott öt sebét jelképezi. Keresztény, Krisztuskövető életünk első lépése a keresztség, mikor a Krisztus világosságát jelképező gyertyát kapunk, hogy mint gyertya fénye a sötétben, úgy keressük az ő világosságát életünk során. Ugyanígy más szentségek felvételénél a feltámadt Krisztus világosságát jelképezi az égő gyertya. Keresztvízszentelés A víz kiemelt jelentősége, hogy a tisztaság, a tisztálkodás eszköze. Mint a víz ránk rakódott port, szennyet távolítja el, és ezzel új, tiszta életérzést ad, így nyerjük el általa jelképesen a ke-
resztségben a lelki tisztaságot, a Szentlélek erejéből való újjászületést, a Krisztushoz hasonló új életet. A víz az élet alapvető szükségessége. Víz nélkül nincs élet. Társelemei a fény, a föld, a levegő. Földünknek és testünknek a kétharmadát vízből képződő folyadék alkotja. A szárazság megfojtja az életet, a víz új erőre támaszt. Mint az élet fenntartásához szükséges vízre, úgy van szükségünk a keresztség által nyert Istengyermekségre, hogy lelkünket a szárazságtól megvédve megőrizzük az örök élet elnyerésére. Búzaszem Az újraébredés szimbóluma, hisz a búzaszemet ősszel ültettük el, s tavasszal kel új életre a napsütés és esőzés hatására. Szent János evangéliuma így ír: „Elérkezett az óra, amikor megdicsöül az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn. 12, 23-25) E szentirási részlet utal Jézusnak az emberekért adott életére, hisz kereszthalálával meghalt a világ számára, s a feltámadásban új életre támadt, s termést hozott mindannyiunk számára, – a feltámadás, az üdvösség termését. Másik példabeszéde szintén az elvetett búzaszemről, a magvetőről szól. Ki jó földbe esett – meghallotta az Isten tanítását az élet igaz értékeiről – hetvenszeres, százszoros termést hoz. Milyen termést hoz a mi elvetett magunk? Képesek vagyunk mi önmagunk céljainak, akaratának elhalni? A búza csak akkor kel új életre, ha ősszel elvetik, s téli fagyban elhal. Mi akkor kelhetünk, a mennyei élet új életére, ha elhalunk a mának, az önigazságoknak, a földi felmutatható értékeknek, kincseknek. Életcélunk a búzaszemben nyerhet beteljesedést, minden önzést feladva sokak lelki termése, tápláléka, s valós, a megvalósuló szeret ajándékai lehetünk. A búzakalász jelképezi Krisztus Egyházát. Mint a búzaszemek egységgé formálódása alkotja a búzakalászt, a keresztény hívek testvéri szeretetében így épülő egységgé az Egyház. Ételszentelés Az ételek megáldására már Jézus példát adott (folytatása a hatodik oldalon) 5
zsidó ünneplésre szánt húsvéti feláldozásnak órájában adta életét az ember üdvösségéért. A zsidó nép felajánlása az Istennek a bárány volt, s most Isten adta magát áldozatnak. Annak idején Ábrahámtól megtagadta az emberáldozatot, tanítva helyes útról, s most minden idők örök áldozatává önmagát rendelte (a szentmise áldozat által), az üdvösségre híva teremtményeit. „Nézzétek az Isten Báránya” Jn. 1, 29 – ahogy ezt mondjuk minden szentmisében. Ő az Isten Báránya, az Isten áldozata az emberért – ki fehérre mossa lelkünket, ki visszaadja az üdvösség, a feltámadás reményét. Az értünk önmagát feláldozó Isten, a keresztáldozat, az önzetlenül életét adó Bárány jelenül meg a szentmisében. Isten magára vette az elkószált emberi életet, természetet, hogy utat mutasson az üdvösség felé. A keresztség által tagjai lettünk Isten jóakaratú, békés nyájának, hol Krisztus a pásztor, ki vezeti a rábizottakat, ha azok kérik–engedik, hisz az Isten örök bizalma az ember felé a szabad választás. Ki akar, az Istennel tart. Nincs uralom, zsarnokság. Mindegyikünk maga választ jó és rossz között. Kereszt Isten szeretetének, az üdvösségnek a jelképe. Mélyen a földbe gyökerezik és a számunkra megnyílt ég felé mutat. Az üdvösség ténye és jelképe is. „Az Isten úgy szerette a világot...” A megaláztatás és a győzelem szimbóluma összpontosul benne. Az Isten a végtelenségig megalázta magát a mi üdvösségünkért, s a feltámadás által megmutatta életünk értelmét és célját. Mindegyikünk életében eljön a pillanat, mikor számba vesszük ed4
dig tett lépteinket, s feltesszük magunknak a legfontosabb kérdést: mit tettem az elmúlt években, miért, kinek, mi az értelme? Az egyetlen, valóban igaz cél, az Isten lehet, az örök üdvösség reménye, a keresett, vágyott boldogság. Jézust a kereszt által támasztotta új, mennyei életre az Atya, s minket is saját keresztünk által vezet az üdvösségébe. Tudom, hogy profán és közel sem azonos értékű a hasonlat, de a jogosítvány, az érettségi, a diploma megszerzéséhez igen fáradságos, gondokkal terhes, nehéz utat kell végigjárnunk. De az autóvezetésnél maradva, jogosnak tartanánk, hogy azok is vezethessenek, kik erre alkalmatlanok? Bizonyára nem. A megfelelő képességek kialakulása ugyanígy szükséges a mennyei jogosítványhoz. Ehhez azonban a jogosítvánnyal szemben nem több, mint hűséges Istenhit és emberszeretet szükséges. A keresztet Jézus Krisztus a megváltás eszközévé, és a feltámadás, az örök élet győzelmének jelévé tette az emberek számára. A kereszt jelképe számunkra a teremtő Istenben gyökerező hit, a másokat átölelő szeretet, és a mennyei örök élet felé mutató remény.
Ima a kereszt előtt: Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat. Ámen. Assisi Szent Ferenc Húsvéti gyertya A tűz, a láng, a fény mindig fontos volt az ember életében. Az élet alapfeltétele. Gondoljunk a nap fényére, erejére, melegségére, a földi élet mozgatója éltető ereje. Az élővilág uralkodó eleme. Ugyanígy a fellobbantott tűz szükséges velejárója az életnek. Évszázadok, évezredek estéjei teltek el a tűz lángja körül vacsorájukat elfo(folytatása az ötödik)
nem tapinthatja sebeit, nem hisz a feltámadásban. Az, hogy Jézus azután több száz embernek megjelent, egy hallatlanul meghatározó élmény volt. Azt igazolta: van feltámadás, van új élet. Rengetegen adták azután az őskeresztényektől fogva Jézusért az életüket. Ez az erős megtapasztalás volt a vértanúság alapja, hiszen egy képzelgésért, egy mendemondáért ki vállalná a halált? Feltámadunk, de hogyan? Nem a földi test támad fel, hanem egy megdicsőült, szellemi test, valamiféle halál utáni állapot, ami túlmutat a mi ismert kategóriáinkon. A keresztények hiszik azt, hogy nemcsak a lélek halhatatlan, hanem az egész személy célba ér, a test is átmegy egy átalakuláson – a testem nélkül ugyanis nem vagyok én. A feltámadás történelmi tény, de teológiai igazság, amit természettudományosan nehéz igazolni, nem a fizika törvényei alá esik. Ugyanakkor a Biblia vallásai – a zsidóság és a kereszténység – nem spekulációkra vagy filozofálásra, hanem tapasztalásra építenek: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek.” (1Jn 1,1) Itt van közöttünk A keresztény hit magva, hogy Jézus Krisztus értünk szeretetből meghalt és feltámadt. Mi pedig azt hirdetjük, amit megígért: „én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” (Mt 28, 20b) Azt valljuk, hogy Jézus itt van közöttünk: misztériumokban, jelekben, az evangéliumban – aki nyitott lélekkel olvassa, annak az élete lelkileg átalakul: fényt, értelmet kap. Jézus jelen van a keresztény közösségben, az Oltáriszentségben. A szentmisében az utolsó vacsora rítusát ismételjük meg, Jézus keresztáldozatára emlékezünk, és a feltámadást ünnepeljük. Bárki megtapasztalhatja az örömöt, a szeretet, a szerelmet, a békét mint olyan emberi, lelki valóságokat, amiket senki sem tagad, mégsem lehet őket természettudományos módszerekkel leírni. A hit hasonlóképpen meggyőződés és lelki megtapasztalás, és nem lehet fizikailag megmérni. Minden emberben ott van az öröklét utáni vágy, a húsvét erre is felel: létezik örök élet a feltámadt Krisztusban. Kiss Imre
„Legyenek húsvéti szemeink, amelyek képesek a halálban is egészen az Életig látni, a bűnben a megbocsátásig, a megosztottságban egészen az egységig. A sötétségben egészen a ragyogásig, az emberekben egészen az Istenig, Istenben egészen az emberig, az énben egészen addig, hogy te. Ebben áll Húsvét ereje.” Klaus Hemmerle
XI. állomás – Jézust keresztre feszítik. A bronz „Via Crucis” szobor-együttes a római Via della Conciliazione-n 9
Szókratész bölcs tanácsa Szókratészhez egy napon izgatottan rontott be az egyik ismerőse, aki ezt mondta neki: – Figyelj ide, Szókratész! El kell neked mondanom valamit… – Várj egy kicsit – szakította félbe a bölcs. Mielőtt bármit mondanál, szeretnélek próbára tenni. Azt, amit te nekem mondani akarsz, átszitáltad-e már a három rostán? – Három rostán? – kérdezte a hírhozó elcsodálkozva. – Igen, barátom, három rostán! Az első rosta az IGAZSÁG. Teljesen biztos vagy benne, hogy amit mondani akarsz, az igaz? – Nem, én így hallottam, illetve úgy gondolom, meg azt mesélték, hogy… – Jó, jó, de bizonyára a második rostával már próbálkoztál: a JÓSÁG rostájával. Tehát, amit el akarsz mondani, ha nem is bizonyítottan igaz, legalább jó és szívderítő dolog? Tétovázva jött a válasz: – Nem, nem, épp ellenkezőleg… – Szóval valami rosszat akarsz mondani, és nem vagy benne biztos, hogy igaz. Ennek ellenére még átmehetsz a próbán. Nézzük csak a harmadik rostát: lássuk, SZÜKSÉGES-e nekem tudnom azt, ami téged ennyire felzaklatott? – Hát, tulajdonképpen szükségesnek sem mondható... – Tehát – nevetett a bölcs –, ha az, amit el akarsz mesélni, sem nem igaz, sem nem jó, sem nem szükséges, akkor ne terhelj vele!
Az igazság Egy nap Hárun al Rasid kalifa magához hívatta az álomfejtőt, hogy fejtse meg az álmát, melyet éjszaka álmodott. – Azt álmodtam, hogy egymás után kihullottak a fogaim. Mit gondolsz erről? – Uram, ez nem jó jel. Az álom jelentése, hogy minden hozzátartozód meghal, és te egyedül maradsz. – mondta az álomfejtő. A kalifa elszomorodott. Az álom megfejtése annyira lehangolta, hogy az álomfejtőt kiűzette a palotából, és másikat hívatott. Ugyanarra a kérdésre a másik ezt felelte: – Uram, ez jó jel. Az álom azt jelenti, hogy 10
sokáig fogsz élni, túléled minden hozzátartozódat. A kalifa elégedetten dörzsölte a tenyerét: – Ez aztán a jó álom. Az álomfejtőnek adott száz dénárt, majd hívatta vezérét, s megparancsolta neki, keresse meg az első álomfejtőt, majd kérjen tőle bocsánatot az ő nevében. Hiszen gyakorlatilag ugyanazt mondta, mint a második, csupán nem megfelelő szavakkal fejezte ki magát. Még a legfájóbb igazság is elmondható finoman. A szívélyesség a szív intelligenciája. Forrás: internet
Locsoló versek Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál, Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál. Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam Bárány húzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam. Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom, Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom! Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam, Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam. Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja, Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa. Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, Zsebemben is elférnek a piros tojások. *** Vízbevető hetfű nekünk es úgy tetszik: Látjuk az utcákon, egymást hogy öntözik. Öntünk gazdát, asszonyt kedves leányával: Várunk piros tojást, de azt is párjával. Ha párjával adják, meg fogjuk köszönni, Ha párral nem adják, nem fogjuk elvenni. Áldott ünnepet! *** E húsvét ünnepnek második reggelén Tudják azt már magik, mért jöttem ide én. Hamar hát előmbe, százszorszép leányok, Piros rózsavizem hadd öntözzem rátok! Aztán nyugodt szívvel innen távozhatok, Emlékül néhány szép piros tojást kapok. Áldott ünnepet!
szentség, bérmálás, házasság, papi rend, betegek szentsége) a Szentlélek erejéből nyerünk el. A szentség Isten erejével tölt el, az Isten és embertársaink szolgálatra való felkenés. Nagycsütörtökön a püspöki szentmiséken a lelkipásztorok szentelési ígéretüket újítják meg, majd a püspök megszenteli a szent olajokat, melyek keresztelés, bérmálás, pap- és püspökszentelés, betegek szentségének kiszolgáltatásához szükségek, mint látható jelek. „Mikor a testvérekkel egységben vagyunk, az isteni szentségi kegyelem úgy árad szét bennünk, mint fejünkön az olaj.” Oltárfosztás Nagycsütörtökön a szentmise után oltárfosztás van, vagyis az oltárról mindent elviszünk. Az oltár természetes kellékei a terítő, a gyertya, a kehely, a bort és vizet tartalmazó kancsók, a misekönyv, a virág – ugyanúgy hozzátartoznak az oltár megjelenéséhez, mint az emberre simuló ruhadarabok. Az oltárfosztás jelképesen emlékeztet minket Jézus megaláztatására, ruháitól való megfosztására. A megcsupaszított márvány illetve faoltárok puszta látványa is szembetűnő, hát még ha arra gondolunk, hogy személyes ruháink elvétele, a kiszolgáltatottság milyen hidegséget, bizonytalanságot, megszégyenítést jelent. Szentségimádás Ezen az éjszakán kiválasztott tanítványait Pétert, Jakabot és Jánost hívta magával. Az Olajfák hegyére ment, a Getsemáni kertbe, hol szenvedését vállalva, ismerve, vérrel verítékezve mondja ki
üdvözítő szavait „Legyen meg a te akaratod” lemondva önmagáról, az emberi életéről és a múlandó értékekről. Emberi életünket, sorsunkat teljesen magára vette. Aggodalmainkat, a másnapoktól való félelmeinket. Vérrel verítékezett ismerve a keresztút lépteit. Ki érthet meg minket jobban őnála bánatban és a jövő előtti szorongásban? Virrasszatok és imádkozzatok – kérte apostolait. Velünk ki imádkozik, és ki virraszt álmatlan hajnalainkon? Az a feltámadt Krisztus, ki mellett apostolai nem birtak kitartani, ébren maradni. De mellettünk ki virraszt, Ő, ki soha nem fáradó szeretettel ölel át minket. Ő, ki hajnalonként fáradtan, töviskoszorúval fején borul vállunkra megpihenni. A szentségimádás a szenvedő Jézus melletti virrasztás jelképe. Passió Jézus szenvedéstörténetének felidézése. A 4. században már Szent Ágoston említést tesz róla. A 12. század kezdete óta szereplőit megszemélyesítve jelenítik meg katolikus templomainkban az Isten emberért vállalt végtelen szeretetét. A 17. században pestisjárvány veszélye fenyegette a németországi Oberammergaut. A falu lakói fogadalmat tettek, hogy ha fennmarad falujuk tízévente a passiót közösen éneklik el. A falu fennmaradt, s azóta is minden 10. évben őszinte hálaadó szeretettel jelenítik meg az üdvösség eseményét. Bárány A bárány az ártatlanságot, szelidséget, jóindulatot, türelmet jeleníti meg. Gyermekkoromban velem együtt nőtt fel egy ilyen ártatlan kisbárány. Szinte harminc év után is emlékszem az udvarunkon békésen legelésző kisbarátra. De hogyan lett a húsvét jelképe a bárány? Már a zsidó népnek is puszta létén kívül több jelentőséget hordozott a bárány. Évszázadokon át a felajánlás, a „neked adom Istenem a legkedvesebbet” egészen elégő áldozata volt ő. Sőt az egyiptomi szabadulás idején az elsőszülöttek mentsége a bárány volt. A megváltás szimbóluma az egyéves, ártatlan bárány. Jézus is a szabadulás ünnepére, a húsvétra érkezett királyi bevonulással Jeruzsálembe, s a (folytatása a negyedik oldalon) 3
Róla szólni szóval kevés... Húsvéti szimbólumok, jelképek Mindennapi életünkben számtalan szimbólumot, jelképet használunk. Gondoljuk csak egy születésnapi, névnapi rózsára. Nem a rózsa értékét szeretnénk kifejezni, hanem elfogadó, önzetlen szeretetünket. Ezeknek a jelképeknek mindig több a tartalma, mint amennyit önmagukban jelentenek. Ilyen jelképünk a zászló, a címer, az öröm, a gyász színe, a szeretet szív szimbóluma, és még sorolhatnánk. Ezek a szimbólumok és jelképek vallási életünkben élnek, és ugyanígy mindig többet kívánnak kifejezni a látható valóságnál. Kishittanosoknál a szeptember első napjaiban az iskolai tantárgyak jelképeit keressük, így a matematikához kockát, az olvasáshoz könyvet, az íráshoz ceruzát rajzolunk, majd hittanhoz keresünk ugyanilyen lényeget kifejező jelképet. A gyerekek templomot, keresztet, gyertyát, bibliát, szivet, felhőt és sok egyéb, a lényegre utalót rajzolnak füzeteikbe, így ezek a jelképek mindig többet fejeznek ki annál mint amik valójában, hisz a templom nem csupán épületet jelképez, hanem Isten házát, a köztünk élő Istent. Ugyanígy a háromszög hittanórán nem geometriai elem, hanem az Isten, a Szentháromság jelképe. Nekünk embereknek szükségünk van e látható jelképekre, hogy kifejezzük általa az egymáshoz, az Istenhez tartozásunkat. Gondoljunk keresztény értékeket hordozó jelképekre: a jegygyűrűre, a nyakunkban hordott keresztre, a liliomra. Emberi életünk, körülményeink között próbáljuk megjeleníteni a lényeget. A húsvéti ünnepnek is meg vannak a lényeget kifejező, a láthatónál többet tartalmazó jelképei. Ezeket szeretnénk most mint kis csokrot összefoglalni, remélve, hogy többet adnak lényegükben mint a látható, puszta valóság. Ezek által a látható jelek által vezet bennünket az Isten a láthatatlan világba. Segítsenek, hogy örömünk teljen a felismerésben, hogy e jelképekkel az Istenhez való tartozásunkat, az ő őszinte szeretetét, és a benne való töretlen bizodalmunkat fejezzük ki.
Pálmaág Virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulását ünnepejük. Az ünneplő tömeg pálmaágakkal fogadta. A pálmaág keleten már akkor is a győzelem jelképe volt, a királyt megillető fogadtatás. Krisztus győzelme nem a választott nép reményei szerint vált valóvá, hanem az Atya halál fölötti isteni uralmával győzedelmeskedett. E pálmaág a vértanúság, a szeretetből vállalt mindhalálig való engedelmesség jelképe is, hisz a vértanúság vállalása nem legyőzetett veszteség, hanem az Isten mellett kitartó hűség, bizalom és szeretet, így a virágvasárnap liturgikus színe a vértanúságot megjelenítő piros – hisz „Isten annyira szerette a világot...” (Vértanúhalált halt szentjeink ünnepein a szentmise liturgikus színe szintén a piros.) Az olajág jelentése hasonló – béke, győzelem, bőség, termékenység jelképe (Földközi-tenger partvidékein) Barkaág – megújul élet, a feltámadás jelképe, Közép- és Észak-Európa, hisz a tavasz első virágzó fája. Az újjászületett életre, a keresztségre, az Istennel való Újszövetségre emlékeztet. Lábmosás Jézus az utolsó vacsora alkalmával tanítványai lábát mosta meg a szolgáló szeretet jegyében. Azidőben az emberek mezítláb illetve saruban jártak, így szokás volt hogy a vendégségbe érkezőnek szolgáik mosták meg lábukat. Jézus maga mossa meg tanítványai lábát a szolgáló szeretet jegyében. „Szeressétek egymást, amint én szeretlek titeket”. A vízzel való megmosás a keresztséget is jelképezi „ha nem moslak meg nem vagy közösségben velem”. Majd a húsvéti vacsora után mintegy megelőlegezve az emberiségért adott áldozatát, bemutatja az első szentmisét. Megmutatva ezzel mindannyiunknak, hogy a szolgáló szeretetünk és az Oltáriszentség magunkhoz vétele elválaszthatatlan egység. Hogy az Oltáriszentséget tiszta lélekkel, a bünbocsánat kegyelmében vegyük magunkhoz. Olaj Isten bőséges áldásának szimbóluma, melyet a szentségek által (keresztség, bűnbánat, Oltári(folytatása a harmadik oldalon)
2
Ják Szent György plébániatemplom – Bencés apátsági templom Magyarország valószínűleg legismertebb temploma a jáki bencés apátsági templom. A Ják nemzetségbeli Márton alapította a monostort a XII. század tízes éveiben. Márton volt az első, akit okleveleinkben nemesnek neveznek. Vagyonánál, helyzeténél fogva valószínűleg ő volt nemzetségének alapítója. Az építkezés példáját a lébényi kolostortemplom adta. Háromhajós bazilikát kezdenek építeni, egy vonalból induló három félköríves apszissal. Később a főapszis elé egy szentélynégyzetet illesztettek be és ezzel a templom arányait megnyújtják. A tatárjárásig tartó időszakban elkészültek a főfalak, a boltozatot tartó pillérek és faloszlopok, az urasági karzat és a szentélynégyzeten a boltozást is befejezték. A körülbelül 15 évre megszakadt munkát egy másik, alacsonyabb színvonalon dolgozó műhely fejezi be, ekkor történt meg a főhajó és a déli mellékhajó famennyezetének elhelyezése és az északi mellékhajó négyzetes bordájú boltozása is. A felszentelés pontos dátumát, 1256. május 2-t – ritka kivételként – oklevélből ismerjük. A templom messziről is impozáns látvány. Nyugati főhomlokzata óriási élményt jelent a szemlélőnek, érdemes sok időt fordítani a részletek felfedezésére. A mindent beborító díszítmények geometrikus elemekből alakultak ki. A kaput alkotó oszlopokon gyöngyös indafonat, a pilléreken kanyargó szalag és pálcadísz, fűrészfogszerű kettős tagozat fut végig. A csúcsíves lezárású oromzat fülkéiben Krisztus és a 12 apostol figurája, melyek közül eredetinek Krisztus és a mellette álló két apostol feje mondható. A szentély külső fala gazdag szobrászati díszítményekben, a főpárkányban állatfejeket pillantunk meg, az északi mellékapszis fülkéjében trónoló király arcának nemes vonásaival ragadja meg tekintetünket. A templomban megmaradt néhány falkép töredék. A főszentély íves falán Szent György viadalát láthatjuk, valószínűleg a felszentelés előtti időkből. A déli mellékhajó torony alatti részének falképein feltehetőleg az alapító és kísérői, illetve a nyugati fal elpusztult freskójának maradványán az alapító családja és védőszentjeik jelennek meg. Földes Mária 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 144. szám
A szent keresztségben részesültek:
Ferrer Szent Vince áldozópap április 5
– Dancs Dávid Erik, Edler Anna, Daragics Bernadett, Kocsis Panna Noémi. (Szt. József plébánia)
Valenciában 1350 körül született spanyol domonkos szerzetes, aki papként fáradhatatlan prédikátor volt nemcsak hazájában, hanem Franciaországban és Észak-Itáliában is. Számos politikai konfliktus rendezésében is részt vett, és nagy segítségére volt az egyházi vezetőknek okos és bölcs tanácsaival. Beszédeinek fő témája volt a megtérés, a bűnbánat és az Isten ítéletének biztos megtörténte. Bretagne-i missziós útján halt meg 1419-ben. A XV. század egyik legjelentősebb bűnbánatot hirdető prédikátorának tartották. 1455-ben már a szentek sorába iktatta az Egyház.
– Jakab Gyula, Bányay Katalin, Boros Erzsébet. (Szt. József plébánia)
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Kedves jó sepsiszentgyörgyi hívek! Bizonyára a sajtóból értesültetek, hogy Sepsiszentgyörgy 550 évvel ezelőtt kapta meg a városi rangot. Történelmi emlékeink bizonyitják, hogy a település legalább 200 évvel öregebb. Ennek biztos jele, hogy már a 12. század végén, 13. század elején állt a településen két templom, s létezett két egyházközség. Ennek az ősi templomnak és egyházközségnek jogutódja a szent József templom. Nem az 550 éves évforduló, hanem a szükség hajt, hogy a templom tetőszerkezetét, javítsuk és kicseréljük. Ez a munka lessz a mi tisztelgésünk és elismerésünk kifejezése az 550 éves város iránt. Azonban ezt a nagy munkát csak összefogással, anyagi áldozattal valósíthatjuk meg. Ezért kérek minden jóakaratú embert, tehetségéhez mérten segítsen az anyagiak előteremtésében. Az ősök iránti tisztelet és kegyelet is arra sarkall, hogy megőrizzük, megvédjük, amit nagy áldozatok árán felépítettek és ránk hagytak. Bízom a szentgyörgyi hívek nagylelkűségében és segítőkészségében. Adományaikat a plébánia pénztárába fizethetik be. Isten segítségében és a hívek városunk és templomunk iránti szeretetében bízva hiszem, hogy a nagy ünnep egyik kiemelkedő eseménye az újra fedett templom megáldása lesz. Szabó Lajos, plébános 12
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Húsvéti öröm
Soubirous Szent Mária Bernadett, szűz április 19 1844-ben született, szülei molnárok voltak és a legnagyobb szegénységben élő, hatgyermekes család legidősebb gyermeke volt. Bernadettnek 1858. február 11. és július 16. között a Lourdes melletti Massabielle-barlangban tizennyolc látomása volt. Az ismeretlen „Hölgy” ezeket mondta a tizennégy éves kislánynak: „Imádkozz a bűnösökért!” – „Menj, igyál a forrásból, és mosdj meg a vizében!” Fölszólításra a kis látnok kezével kaparni kezdett a barlang alján, és fölfakadt egy forrás, amely ma is ontja magából a vizet. A látomások és az itt történt csodálatos gyógyulások az egész világon ismertté váltak, és Lourdes ma a világ egyik legjelentősebb Mária-kegyhelye. A látomások után sokat szenvedett, leghőbb vágya volt, hogy kolostorba vonulhasson. 1868ban fölvételt nyert a nevers-i Iskola- és Szeretetnővérek közé. 1879. április 16-án halt meg Neversben. Utolsó szavai ezek voltak: „Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, imádkozz értem, szegény bűnösért!” 1925-ben boldoggá, 1933-ban szentté avatták. Verbényi István az Adoremus nyomán
www.katolikussepsi.ro
Az Úr hazahívta:
2011 április
Amaz első keresztút, amit a mi Urunk Jézus Krisztus járt végig, a Kálvárián csúfos halállal végződött. Az apostolok lelke nyugtalan, hisz „mi azt hittük Ő váltja meg Izraelt”, fogalmaznak az emmauszi tanítványok. Péter keserves sírása nem akar megszakadni, Tamás kétkedő lélekkel bolyong, a többi apostol kétkedő lélekkel roskad magába, Judás pedig az „igaz vér” elárulása miatt öngyilkos lesz. Csak a hűséges János marad az Úr mellett, de az ő lelke is kétségekkel van tele. Csak egyvalaki volt nyugodt, az Asszony, Mária, aki „állt”, mert ő egyszer az Úr szolgáló leányának mondotta magát, s így hite most sem ingott meg. Mert a hit próbája a szenvedés. S ő hősiesen „kiállta” a véres kereszt, a halál, a temetés minden kihívását. S ebbe a lelkiállapotba robbant bele, mint egy gyújtó rakéta, húsvét fénye. Mert azon az első húsvét reggelen diadalmasan feltámadt az Úr! Az emberi elmét is nagy próba elé tevő valóság, csak lassan tudatosult az apostolok előtt. „Nincs itt, feltámadt” hallja János és Péter, az üres sír bejáratánál ülő angyal ajkáról. Békesség nektek én vagyok, ne féljetek, hallják a megriadt apostolok. Mirjam, menj és mondd el testvéreimnek, hogy előttük megyek Galileaba. Tamás térdre esik a sebek láttára, s Urának Istenének vallja a Feltámadt Krisztust. Péter há-
romszori kérdésre fejezi ki ismételten a szeretetét, az emmauszi tanítványok öröme és megbizonyosodása határtalan, „felismerték őt a kenyértörésben”. A nagypénteki „lelki stop” örömre változott. Az Úr él, feltámadott, s mi ennek tanúi vagyunk, hirdetik az apostolok. S ebben az örömben, a húsvéti fényben indul el a keresztény hit. Ezt az örömet, fényt tartogatja számunkra is a húsvét. Az Úr él, feltámadt, velünk van. S ha Vele járjuk az élet útját, ránk is a feltámadás vár. Az Úr meg akar minket is ajándékozni. Képesek vagyunk-e befogadni ajándékát? Akik befogadják, elfogadják Isten fiaivá vállnak. Azt kívánom kedves híveimnek, minden jóakaratú embernek, hogy nyíljon meg a szívünk, s a Feltámadt Üdvözítő lépjen be oda. S akkor oszladozni kezd a sötétség, éledni a remény, s újra élni kezd bennünk Isten szeretete. A Feltámadt Üdvözítő adja meg mindannyiunknak az újrakezdés kegyelmét, s tegyen bátrakká minket, hogy ne kételkedjünk Isten szeretetében. Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves hívemnek, s minden embernek áldott húsvéti ünnepeket. 2011. Húsvétján Lajos atya
