MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: – Timár Kristóf, Secal Raul Dávid, Durkó Sándor Ernő, Tódor Cyntia Kincső Katalin.
XVIII. évfolyam 1. szám (201.)
SEPSISZENTGYÖRGYI – Miért nem jársz vasárnap misére? Én a természetben találom meg Istent. – Akkor talán majd temessen el a főerdész...
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
Az Úr hazahívta: – Joós István Barna, Karda Károly, Tankó Rozália, Keresztes Jenő, Rusu Enikő, Jánó Péter, Búzás Veronika, Molnár Virág.
Istennek nemcsak bölcsessége van, kiváló humorérzéke is, különben nem tudná elviselni az embernek nevezett teremtményeit.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Előkelő szülők gyermeke volt. Pappászentelése után nemsokára esztergomi kanonok lett. 1246ban lemondott méltóságáról és a pilisi erdőségben remetéskedett. Csodás látomása után a környékbeli remetéket maga köré csoportosította. Ezeknek lelki vezetőjük lett, majd idővel Pilisszentkereszten templomot és kolostort építve, megvetette a Remete Szent Pálról elnevezett Pálos rend alapját 1250-ben. Ő lett az első főnökük, és a pilisi kolostorból kormányozta szerzetét. 1270-ben halt meg. Szent Vince diakonus január 22 A mai Spanyolország területén született, Osca nevű városban. Valérisz zaragozai püspök tanítványa és diakonusa volt. Ő volt a püspök „füle, szája, szíve, szeme“. Ékesszólása nagy hatással volt a hívekre. A Diokleciánusz-féle üldözések elején Decián prefektus Valenciába vitette, püspökével együtt. A püspököt száműzték, Vincét pedig bátor hitvallásáért példátlan kegyetlenséggel megkínozták. 304. január 22-én szenvedett vértanúhalált. Holttestét előbb vadak prédájául kitették, majd a tengerbe dobták. Csodás módon mégis megkerült. Tisztelete a század végére már általános volt. 12
Újévi köszöntő Esti lefekvés előtt a kis Ágnes imádkozik: „Jó Istenem, kérlek gyógyítsd meg a nagyikát. De vigyázz! Ne menj közel, mert influenzás.“
Bort, búzát és békességet, Otthonokba fényességet. Lakomát az éhes szájnak. Derék férjet minden lánynak. Okos gyermeknek tanulást, Gézengúznak gyors javulást.
Mihály gazda: – Jött levelem, postáskisasszony? – Poste restante? – Dehogyis! Katolikus vagyok!
Új világot, szebb éveket, Jobb és boldogabb életet!
Élő adás!
Édes csókot szerelmesnek, Vágyat kihűlt szerelmeknek. Elhagyottnak vigasztalót, Társtalannak neki valót.
Minden vasár- és ünnepnapon a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból. A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani, majd követni a megjelenő utasításokat.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
www.katolikussepsi.ro
Boldog Özséb január 20
2016 január
Kreatívnak lapot – tisztát, Író tollba örök tintát, Versíróknak szép rímeket. Álmokat – tarkát, színeset. Nemes, tiszta eszményeket, Ugyanannyi reményeket. Na, jöjjetek, bontsunk pezsgőt, Köszöntsük az újesztendőt!
Minden kedves hívőnek, olvasónak, barátnak és ismerősnek ezúton kívánunk – Horváth Piroska versével – kegyelmekben gazdag, áldott, békés, boldog újesztendőt! Lajos atya és munkatársai
Újévi feladat Uram, hála nektd, hogy hívtál, hála neked, hogy megparancsoltad hozzád hasonlítanom, hála Neked, hogy lelkem épségét vigasztalásoddal védelmezed. Uram, minden a tiéd. E mindenhez most alázattal adom hozzá a te kegyelmedből szabad emberi akaratomat. Ez az akarat belőled fakadt, te szárnyaira bíztad, íme sok tévelygés után most hozzád visszaszáll és esdekel: rejts el engem a szívedben. Meríts el engem végtelenséged tengerében, nem akarok enmagam lenni, mert meghallottam a szavadat. Meghallottam az élet zúgó, dübörgő tenger zajában, meghallottam a te hívásodat. Tévedt gondolatok egymásraüvöltése, emberi elveszettségünk csörömpölve törődő sziklatörmelékei nem tudták túlzajongani a te eucharisztikus suttogásodat. Eljöttem, mert vártam a hajódat, mert megismertem a vitorládat, lelkem a te szomjazó Sentád, aki viharzúgásra süketen meghallotta a sóhajtásodat. Engem vártál, a tied vagyok. Végy el önmagamtól, legyen karom a te karod, izmom a te izmod, ajkam a te ajkad, szívem a te szíved. Akaratod mozgasson engem, szereteted égessen engem, s a te szolgálatodban, örök fogságra fogadj be engem! (Prohászka, Ö. M. 7,319) „Ne áltassátok magatokat: Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet. Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk.“ Gal 6,7-9 Gyakran láthatjuk, hallhatjuk a televízióban, amint egy politikust, tudóst vagy művészt meginterjúvolnak. Kérdésekkel, mikrofonokkal ostromolják a sajtókonferencián. Újév napján talán senkihez sem intéznek annyi kérdést, mint az új esztendőbe forduló időhöz. Mit hozol számunkra, milyen terveid vannak, gazdagítod vagy szegényíted életünket? Biztosítod-e folytatását a jónak és végét veted-e a rossznak? Elűzöd-e végre-valahára az életünket kísérő félelmet s elhozod-e otthonainkba várva várt vendégünket: a békét és örömet? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel fogadjuk az új évet és várjuk válaszait. Ugyan mit válaszol2
hat? Körülbelül ilyesmit: tőlem hiába kértek bármit, nem adhatom meg, mert én csak küldött, csak szolga vagyok. Isten küldött kettős megbízatással. Az első: át kell adnom Uram ajándékait, fel kell kínálnom, akár elfogadod, akár nem. A másik: lehetőséget nyújtok, hogy kiemeld kosaramból azokat az értékeket, amelyeknek közreműködésed az ára. Az élet ajándék és kötelesség egyben. Nem tőlem, hanem tőled függ elsősorban, mit hoz számodra az új esztendő. Mindezt egy kínai példázattal is szemléltethetjük. Valahol lakodalmat tartottak. Az ifjú pár szegény volt, mégis sok vendéget akartak hívni. A megosztott öröm sokszoros öröm. Mivel hiányzott a mulatsághoz szükséges bor, megkérték a meghívottakat, hogy ki-ki hozzon magával egy-két liter bort. A lakodalmas ház kapuja mellett elhelyeztek egy hordót és az érkező vendégek ebbe öntötték kancsójuk tartalmát. Miután minden vendég megérkezett, üvegekbe fejtették a bort, amiről akkor kiderült, hogy nem bor, hanem közönséges víz. A vendégek ugyanis így gondolkoztak: a többiek borában az én kancsó vizem úgy eltűnik, mint csepp a tengerben... Ilyen hordóhoz hasonlít az új esztendő és elsősorban tőlünk függ, mit öntünk belé. Nem másoktól kell várnunk a szeretet s az öröm borát, nekünk kell gondoskodnunk róla. Gondoljuk csak el, mi
Újkér-Felszopor (Győr-Moson-Sopron megye, Magyarország) Szoport egy 1264-ben kelt oklevél említi először az ómagyar „Terra Zupur“ néven. A templomról 1338. 06. 01-én kelt osztálylevél tudósít bennünket. 1347. 07. 25-én kelt oklevél szerint a „Szent Márton“ templom kegyúri jogát osztatlan állapotban hagyják. A templom a hitújítás idején az evangélikusoké lett. Újkér filiája, de néha anyagyülekezetként is működött. 1604-től Hollósy János, 1610-től Stephanidesz Mihály, 1644-től 1646-ig Skriba János volt az evangélikus lelkész. 1661-ben a rekatolizált Nádasdy Ferenc elfoglalta és visszaadta a templomot a katolikusoknak. A szoporiak az országgyűléshez fordultak segítségért. 1670-ben Szelepcsényi György esztergomi
Urunk mennybemenetele templom
érsek a király nevében visszaadta a templomot a katolikusoknak. 1671-ben ismét evangélikus egyházlátogatás történt Felszoporon. 1683-ban a Bécs alá vonuló török had tatár segédcsapata megrongálta és felgyújtotta a templomot. 1697-ben már katolikus püspök a romos templom látogatója. 1661-től 1714-ig felváltva hol a katolikusok, hol az evangélikusok használják, akkor véglegesen katolikus lett. 1733-ban a templomot felújították. 1792 és 1830 között nem miséznek, de jegyzik az egyéb bevételeit. 1796-ban kelt levélben a község elöljárósága kéri a falu nagy szülöttét Szily Jánost, Szombathely első püspökét, építtessen új templomot. 1825-ben kérik a szopori hívek a győri káptalan engedélyét a templom felújítására. 1830. 07. 15.-én az újkéri plébános értesíti a győri püspököt, hogy a restaurálás a hónap végére elkészül. 1845ben Stettner Máté udvari tanácsos makkoshetyei birtokos Jézus mennybemenetelét ábrázoló oltárképet vásárolt Bécsben, és ettől kezdve már nem „Szent Márton“ püspök volt a templom védőszentje, hanem „Urunk menybemenetele“ a titulus. 1958. 08. 23-án Varga Ferenc felszopori születésű csepregi káplán felfedezte a középkori eredetű Szent János apostolt, ábrázoló freskót, a restaurálásra váró templomban. A 13. vagy 14. században készült freskót valószínűleg a 19. század eleji restauráláskor takarták el, mert 1832-ben Szent János apostolról képet festettek. A templom restaurálása az OMF közreműködésével 1990-ben befejeződött. A munka során feltárt középkori részek is bizonyítják az oklevelek hiteles adatait. Az egykori felszopori kistemplom – mely 1950-től közigazgatásilag Újkérhez tartozik – méltón gazdagítja megújult formában műemlék templomaink sorát. Mesterházy László 11
Minden nap ajándék Biztosan mindenkinek volt már olyan időszak az életében, amikor nehezen ment minden. Inkább a problémát, a nehézségeket vette észre a mindennapjaiban és nem az örömöt. Szent Ferenctől származik a mondat, miszerint Isten arra hívott, hogy boldogok legyünk, sőt: hogy daloljunk az örömtől – és mi annyira távol élünk Szent Ferencnek ettől a megfogalmazásától. Sok panaszunk van, jogosan vagy jogtalanul kritizálunk, fájlalunk dolgokat, kesergünk, bánkódunk. Ha önnek is vannak ilyen időszakai, akkor talán segíthetek ezzel a történettel is: Az Ember elment a Bölcshöz: – Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam! – Hallgatlak – bólintott a Bölcs. – Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok. Olyan is volt álmomban, mint máskor; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam. Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez gyémánt! Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha. Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik: – Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal – lelkesedett. Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig. Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtőző érték. Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól. Mondd, mit jelenthet? – A szürke kövek a mindennapjaid, Barátom! Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbá10
nya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát! Mától kezdve soha nem beszélhetsz „szürke hétköznapokról“, hiszen láttad, mi rejlik bennük. Forrás: internet
Megfontolandó gondolat Ossz szeretetet, bárhová mész: Legfőképpen a saját házadban… ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogyan jött. Légy Isten jóságának élő kifejeződése; jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg, üdvözlő szavaidban. Teréz anya
Kőbe vésve Két barát ment a sivatagban. Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött, anélkül hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba: „Ma a legjobb barátom lekevert egyet!“ Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldokolni kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste: „Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!“ Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte: Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért? A másik azt válaszolta: Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el. Tanuld meg sérelmeidet homokba írni, a jó szerencsédet pedig kőbe vésni!
történik a kánai menyegzőn, ha Jézus borrá változtatja a vizet, ám a szolgák nem engedelmeskednek, nem visznek belőle a násznagynak? Ott áll a hat kőveder tele borral és senki sem merít belőle. Sokszor ugyanígy vagyunk Jézus tanításával, kegyelmi ajándékaival. Hiába kínálja egyháza által az evangéliumot, szentségeit, szeretetét, ha elutasítjuk ajánlatát. Miként lehetne boldog az új esztendő, ha a szeretet bora helyett mérget, haragot, gyűlöletet öntünk „hordójába“? Gyakran halljuk emlegetni: veszélyes időket élünk. Valójában élni mindig életveszélyes vállalkozás. Mióta azonban Jézusunk rálépett a történelem háborgó tengerére, megnyílt annak lehető-
sége, hogy kezébe kapaszkodva kimenekedjünk a hullámokból. Csengjen fülünkbe a költő, Arany János figyelmeztetése: Kél és száll a szív viharja Mint a tenger vésze; Fájdalom a boldogságnak Egyik alkatrésze; Az örömnek levegőjét Megtisztítja bánat, A kizajlott búfelhőkön Szép szivárvány támad. (Enyhülés) György Attila
Böjte Csaba újévet indító levele A betlehemi istállótól nem messze van egy barlang, ahová a hagyomány szerint a Heródes elől menekülő Szent Család útját megszakítva félrevonult, hogy Mária megszoptassa Szent Fiát. Világtörténelmi események, a megváltásunk nagy pillanatai zajlanak, menekül az éppen csak közénk jött Istenember, de Mária egy pici időt kér, mert a kis Jézusnak ennie kell, talán tisztába is kellett tennie. Mária tudja és teszi is a maga dolgát szépen, csendesen Betlehemben is, de 33 évvel később Jeruzsálemben is. Ott áll a kereszt alatt! Leveszik Szent Fiát, és ő végzi a dolgát, vérző szívvel gyermeke temetését szervezi, figyel a törvényekre, betartja a szokásokat, de vasárnap kora hajnalban megy a sírhoz, ahogy tud és akivel tud, egy megtért utcanővel! Mennek, hogy elvégezzék a temetési szertartáshoz szükséges dolgokat, mindazt, minek meg kell történnie, úgy, ahogy a kegyelet azt diktálja!! Soha nem felejtem el, nagybeteg édesanyám meglátta, hogy a kabátom hónalja ki van bomolva. Tűt, cérnát kért, felült az ágyban és szépen kibontotta a bélést, majd belülről össze varrta a kibomlott kabátszövetet, majd úgy, ahogyan kell, bevarrta a bélést is. Kabátom szebb lett mint újkorában! December 14-én, hétfő hajnalban édesanyám veséje, mája leállt! Nagyon szenvedett, ő is látta, hogy a katéteren már semmi nem távozik a testéből! Nagyon sokat imádkoztunk, szinte folyamato-
san mondtuk a rózsafüzért. Este, vacsoraidőben megszólalt, hogy itt az idő, hogy együnk! Megkérdeztem, mit enne az én kedves édesanyám? Töltelékes káposztát – jött a válasz, (nemsokkal azelőtt egy kedves hölgy hozott négy finom tölteléket). Édesanyám elhaló hangon szólt a húgomnak, Katikának, hogy menjen és melegítse meg mind a négy tölteléket! Majd felült az ágyban, és úgy, ahogyan nyolc héten keresztül mindennap tettük, az ölébe megterítettük a lacikonyhát, és húgommal a két oldalán ülve elkezdtünk vacsorázni! Szegény 4-5 alkalommal is megpróbálta a szájához vinni a villán a falatot, de mindig lehanyatlott a keze! Igazából tudtuk, hogy már vizet sem tud magához venni, de mivel ott volt a vacsora ideje, csak azért, hogy mi ne maradjunk tétlen, megtette mindazt, mi egy édesanyának kötelessége gyermekeivel szemben! Talán életemben nem ettem soha olyan keserű káposztát, de azért a húgommal együtt viccelődve, dicsérve a vacsorát, utolsó falatig megettünk mindent! Olyan döbbenetes volt látni édesanyámat, hogy hihetetlen akaraterővel abbahagyja a haldoklást csak azért, mert itt van a vacsora ideje, és a gyermekeinek enniük kell! Csodálom Máriát, aki nemcsak tudta, de tette is a dolgát, úgy, ahogyan a mennyei Atya elvárja az édesanyától! Olyan jó lenne, ha a nagy világ zaja, gondja, baja nem terelné el figyelmünket a mindennapi feladatainkról! Isten mindannyiunkat 3
teendőkkel küldött erre a világra! Van, akinek a szorzótáblát kell megtanulnia, van, akinek az érettségire kell készülnie, van, aki gyermeket nevel vagy földet művel, vagy autót vezet! Mindegy, hogy mi a te dolgod, csak az nagyon fontos, hogy állapotbeli kötelességeidet ott, ahol lenned kell, s azt, amit éppen neked tenned kell, pontosan, szépen elvégezd! Bármi is történik, neked, nekünk tudnunk kell azt, hogy mit kér tőlünk a szeretet, hogy itt és most mi a dolgunk, és azt a tőlünk telhető legnagyobb összeszedettséggel, kitartással, szorgalommal el kell végeznünk! Ez az üdvösség útja! Nem jó, ha a más dolgát nagyszerűen végezzük! A fontos, hogy a mi saját dolgunkat végezzük el legalább úgy, ahogy tudjuk! Ne nézzük, hogy körülöttünk más mit csinál, hogy munkánkat megköszönik-e vagy sem, vagy e nagy világban mi történik! Egyetlen dolgot kér számon tőlünk az Isten, és az nem más, mint a személyesen ránk bízott munka!! Nekem is, de neked is van egy szent, Istentől kapott drága feladatunk, melyet bármi is történhet bennünk, körülöttünk, azt akkor is teljesítenünk kell! Az év első napjaiban csendesedjünk el, és vegyük számba a feladatainkat, fogalmazzuk meg álmainkat, készítsünk terveket, dolgozzuk ki azokat részletesen, és álljunk neki kitartó akaraterővel azt jó végre vinni! Ne azt nézzük, hogy éppen mihez van kedvünk és mihez nincs, hanem vegyük számba a talentumainkat, és gondolkodjunk el, vajon Isten hol és mit akar általunk e világra hozni, melyek azok a gyümölcsök, miket mi kell megteremjünk?! Álljunk neki a ránk bízott munkának. Nem az a fontos, hogy milyen és mekkora feladatot bízott ránk az Isten, hanem csak az, hogy mi azt kitartó, becsületes munkával véghez tudjuk-e vinni, vagy lustaságból, számítgatásból feladatunk végzését abbahagytuk-e!? Igen, testvérem, neked is megvan a magad feladata, melyet becsületes munkával, kitartó erőfeszítéssel szépen el kell végezz ezen a földön! Mondhat bárki bármit, az örök üdvösség csak akkor lesz a tied, ha munkádat pontosan, szépen bevégzed! A mindennapi állapotbeli kötelességeink tudatos felvállalása az üdvösségre vezető egyetlen út! Szeretettel, Csaba testvér
4
A pillangó Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül. Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt. Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes. A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót. A pillangó könnyen kijutott, de a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak. A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a szárnyak, megnőnek, kitárulnak és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek. Semmi nem történt! A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte. Soha nem volt képes repülni. Amit a férfi, az ő kedvességével és jóindulatával nem értett. Hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak, ez a természetes útja, hogy a pillangó kiszabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival képes legyen repülni. Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben. Ha hagyjuk az életünket akadálytalanul folyni, ez megbénít minket. Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk. Nem fogunk tudni repülni. Kértem Erőt… és kaptam nehézségeket, amelyek erőssé tesznek. Kértem Bölcsességet… és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket. Kértem Jómódot… és kaptam agyat és izmot, hogy dolgozzak. Kértem Bátorságot… és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem azokat. Kértem Szerelmet… és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek. Kértem Jóindulatot… és kaptam lehetőségeket. Semmit nem kaptam meg, amit akartam… De mindent megkaptam, amire szükségem volt. Éld az életet félelem nélkül, nézz szembe az akadályokkal, tudd, hogy képes vagy legyőzni őket Jézus Krisztus segítségével. Forrás: internet
Gondolatok az irgalmasság rendkívüli szentévére Kezdjük el magunkat ráhangolni alázattal az irgalmas jóságra, ezért írtam e pár sort a kollégáimnak, testvéreimnek, fogadjátok szeretettel – kezdi üzenetét Böjte Csaba ferences szerzetes. Sokszor úgy érzem, hogy én is, mint minden szülő vagy pedagógus, felszántott föld vagyok, és az én dolgom irgalmas szeretettel befogadni a kis törékeny magot, csendben dajkálni, segíteni, hogy gyökeret eresszen, belém kapaszkodva naggyá nőjön, virágot bontson, gyümölcsöt érleljen! Egyetlen vágyam látni, ahogyan százszoros termést hozva ring a szélbe a magból, esőből, jó meleg napfényből, s belőlem, a fekete földből kinőtt sarjadó kalász! Az évek alatt több mint 5 ezer gyermeket fogadtunk be irgalmas szeretettel! Senki nem kényszerített, erőltetett arra, hogy igent mondjunk az életre, hogy a teremtő Istenem nevében segítséget kérő gyermekeket otthonunkba, életünkbe befogadjuk! A kis gyámoltalan gyermekek vagy az ő rokonaik Isten nevében jöttek, segítséget kértek és mi a kollégáinkkal bizalommal befogadtuk őket, megosztottuk velük otthonunkat, kenyerünket, mit
Isten gondviselő jósága nekünk kirendelt! Peregnek az évek és az arcok előttem, tudom, hogy nem minden szem hozott százszoros termést annak ellenére, hogy oly sokszor megmostuk határozottan a fejüket, vagy könnyezve a lábukat, de ennek ellenére nem tudnék egyetlen egy gyermeket sem megnevezni és határozottan azt mondani, hogy kár volt őt befogadni! Valahogy minden pislákoló életben az Élet Ura jött közénk, s büszke örömmel tölt el, hogy mi nem eloltottuk a pislákoló mécsbelet, hanem gyarlóságaink ellenére szeretettel ápoltuk, élesztettük azt! Visszagondolva a sok-sok gyermekre, úgy érzem, hogy az irgalmas szeretettől vezetve jól döntöttem, jól döntöttünk, mikor nem elzárkóztunk az ajtónkon kopogtató családok elől, hanem az isteni irgalomtól vezetve az életet átkaroltuk, sokszor verejtékes munkával szolgáltuk. Végtelen öröm van bennem, amiért Ferenc pápa megajándékozta világunkat az Isteni Irgalmasság drága évével! Imádkozom, hogy merjük szíveinket nagyra tárni, és az életet szeretettel továbbra is befogadni, hordozni! Fohászkodom, hogy szülessenek szerelmek, élő családok, gyönyörű gyermekek, életre szóló jó barátságok, tiszteletre épülő, viharokat kiálló kapcsolatok ebben a kegyelmi évben! Ne méricskéljünk, válogassunk, selejtezzünk, hanem merjünk irgalmas szeretettel az élet mellett dönteni, merjünk társaink mellett dönteni, egymás kezét bizalommal egy életre határozottan megszorítani! Kisebb testvéri szeretettel,
... Hányszor mondták már nekem: „Atyám, nem tudok megbocsátani a szomszédomnak, a munkatársamnak, az anyósomnak, a menyemnek.” Mindnyájan ismerjük ezt: „Nem bírok megbocsátani.” De hogyan kérhetnénk Istent, hogy bocsásson meg nekünk, ha mi nem vagyunk képesek megbocsátani? A megbocsátás nagy dolog. Nem könnyű megbocsátani, mert szívünk szegényes, és pusztán saját erőnkből nem vagyunk képesek rá. Ha viszont megnyílunk, hogy befogadjuk Isten irántunk megmutatkozó irgalmasságát, mi magunk is képesek leszünk a megbocsátásra. Számtalanszor hallottam már: „Azt az embert látni sem bírtam, gyűlöltem. De egy napon az Úrhoz mentem, kértem tőle, hogy bocsássa meg bűneimet, utána pedig én is meg tudtam bocsátani annak az embernek.” Ilyen dolgok nap mint nap megesnek. Nekünk is megvan rá a lehetőségünk. Ezért hát bátorság! A jubileumi évet ezekkel a jelekkel kezdjük meg, amelyek a szeretet nagy erejével töltenek el minket! Az Úr kísér minket, hogy más, az életünk számára fontos jelekről is tapasztalatot szerezzünk. Bátorság, és hajrá! Nagy Károly, plébános 9
Kiss Judit Ágnes:
Szó Hazádból, hogyha még bírod, Ne menj el, ó, magyar. Hogy menekülj, lesz mindig ok, És mindig, hogy maradj. Itt áldozat, s vajon mi ott? Bevándorló lehetsz, Nem tudhatod, végül melyik A súlyosabb kereszt. Ez a föld régóta ugar, Terméketlen, sivár, De van még , ki zenét szerez, És színházat csinál, Szeret és harcol semmiért, Mert másként nem tehet. Hogy itt vagy, erőt ad nekik, S ők itt vannak veled. Lehet, hogy nem jön jobb soha, Ki itt él, mélyrepül. Megúszhatják a vétkesek, S te bűnhődsz vétlenül. Míg annyi jóval tele A másik serpenyő, Ha baj van, ki ne mentené, Ami még menthető? De itt van szükség rád nagyon, Sötétben lenni fény, Hogy fölemeld, ki megrogyott, És bátorítsd, ki fél. Maradj, mert meg kell védeni, Kinek nincs is hova, Legyen szegény, hajléktalan, Zsidó, meleg, roma, Vagy bárki más, aki alól Kihúzták a talajt. Légy fül, ha semmit nem tehetsz, Ki hallja még a jajt. Ez frontvonal, ez harcmező, S még így is otthonod, Rád simul minden rég bejárt Tered, kamaszkorod. Taposhatnak röhögve mind Az összes elveden, De szétolvadnak a szavak Az anyanyelveden. Ne hidd, hogy semmi eszközöd, 8
Fegyver vagy te magad, Mind különleges ügynök az, Ki mégis itt marad. Maradj, tövisnek bőr alatt, Ha bírod még, magyar, Légy viszkető seb, mit kéz Álmában is vakar. Itt áldás is, másutt csak egy Bevándorló lehetsz. Ki mondja meg, végül melyik A súlyosabb kereszt?
Gondolatok „Élni annyi, mint szeretni. Szeretni látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és fölröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni – és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás.“ „Az élet sötétség, ha nincsen akarat. S minden akarat vak, ha nincsen tudás. S minden tudás hiábavaló, ha nincsen munka. S minden munka üres, ha nincs benne szeretet.“ Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás, keresni a mindig jót, a szépet, s meg nem találni, – ez az élet.“ „Keresd az életben mindig a szépet! Ragadd meg azt is, amit más észre sem vesz!“ S ha cudar is sokszor az élet, mindig találni benne kedveset, szépet!“ „Ha a súly elbírhatatlan, emeld fel többször, és könnyebb lesz. Ha a rejtvény megoldhatatlan, gondold át többször és egyszerűbb lesz. Ha a csalódás kibírhatatlan, éld át többször és elviselhetőbb lesz.“ „Úgy élj a jelennek. hogy a jövőben ne keljen szégyelned a múltad!“ Forrás: internet
Arany János
Alkalmi vers Az új évet (ócska tárgy!) Kell megénekelnem, Hálálkodva, ahogy illik, Poharat emelnem. Mit van mit kivánni még Ily áldott időben? – Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Olcsó legyen a kenyér, A gabona áros; Jól fizesse a tinót S nyerjen a mészáros, Mérje pedig szöszön-boron, Font kijárja bőven. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Senkinek a nyakára Ne vigyenek kontót; Valaki csak ráteszen, Nyerje meg a lottót; Annyi pénzünk legyen, hogy! Még pedig pengőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Szegény ember malacának Egy híja se essék; Messze járjon dög, halál, Burgonya-betegség; Orvos, bakó a díját Kapja heverőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Tücski-hajcski baromnak Sokasuljon lába; Boci járjon mezőre, Gyermek iskolába; Gyarapodjék a magyar Számra, mint erőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben.
Kívül, belül maradjon Békében az ország; A vásárra menőket Sehol ki ne fosszák. Béke legyen a háznál És a szívredőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. A bíró is, mint eddig, Tisztét jól betöltse: Víz kedviért a babát Soha ki ne öntse; Emberiség, igazság Egyik serpenyőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Zenebona, babona, Huzavona vesszen! Visszavonás, levonás Minket ne epesszen. Legyen egység, türelem, Hit a jövendőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Nagy uraink (ha élnek) Nőjenek nagyobbra; Áldozzanak, legyen is mit, Mégse üssék dobra; Nemzetiségünk mellett Buzogjanak hően. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Író pedig írónak Szemét ki ne ássa, – Ne is legyen az idén Napfogyatkozása Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-, S előfizetőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben.
Mire üssek még pohárt? Asszonyi hűségre? Barátság-, polgár-erény-, Vagy mi más egyébre? Hiszen ezek közöttünk Vannak kelendőben. Tudj' Isten, mi minden nincs Ez új esztendőben! 1853
Bartos Erika
Szélbújócska Havas a házunk, havas az utca, Reggeli szél a hajamat fújja. Teleszór hóval, beborít dérrel, Bújócskázom a nevető széllel. Fa mögé bújok, utolér nyomban, Szaladok fürgén, megelőz gyorsan. Futok a hóban, libben a sálam, Fütyörész vígan, sebesebb nálam. Nyílik az ajtó, törlöm a lábam, Meleget ont a kályha a házban. Zörren az ablak, Szél koma rázza, holnap is eljön, ezt dudorássza. Susogó karját búcsúra inti, Hópihecsokrát szanaszét hinti. 5
Vianney Szent János gyakorlati tanácsai gyónóknak A papok védőszentje, aki sokszor napi 18 órán át gyóntatta az Arsba özönlő bűnbánókat, hat szempontot hangsúlyozott a szentgyónással kapcsolatban. Az arsi plébános először is arra biztatta a bűnbánókat, hogy világosan, érthetően, töredelmesen gyónjanak. Megfelelő felkészüléssel – mondta – az is percek alatt elvégezheti gyónását, aki évek óta nem gyónt. A fecsegésre hajlamosaknak, akik szükségtelen részletekkel bővítették bűnvallomásukat, segített, hogy rövidebbre fogják és csak a bűn elkövetésének közvetlen körülményeire korlátozzák mondandójukat. Ezt elsősorban nem azért tette, hogy megrövidítse a gyónás idejét, hanem mert az volt a tapasztalata, hogy minél több részletet mond el a gyónó, annál kevésbé bánja a bűneit; ahelyett, hogy megfogalmazná bűnei indítóokát, különböző kiegészítésekkel próbálja megmagyarázni vagy kimagyarázni őket. „Kerüljétek a haszontalan vádaskodást! Pazaroljátok vele a gyóntató idejét, fárasztjátok a többi gyónásra várakozót, és kioltjátok az áhítatot” – tanította. Másodszor: igyekezett eloszlatni a gyónásra készülők félelmeit. Tudta, hogy sokan azért nem akarnak gyónni, mert félnek, hogy mit gondol majd róluk a pap. Biztosította őket, hogy nem tudnak olyat mondani, amin a pap megbotránkozna. „Megalázó, amikor a bűneitekkel vádoljátok magatokat? A pap jól tudja, mire vagytok képesek.” Majd elmondta, mit él át a pap, amikor a gyónó alázatosan és Isten irgalmában bizakodva vádolja magát: „A pap könyörületet érez irántatok – mondta –, veletek együtt zokog” (amit Vianney Szent János sokszor maga is megtett). Harmadszor arra törekedett, hogy gyónói imádságos lelkülettel fogadják a szentségi feloldozást és megértsék jelentőségét. „Amikor a pap megadja a feloldozást, egyetlen dologra kell gondolnunk: hogy a Jóisten vére ömlik át a lelkünkön, hogy megmossa, megtisztítsa és olyan ragyogóvá tegye, mint a keresztség után volt.” A feloldozás, akárcsak a keresztség, hatalmas csoda: a bűn miatt halott lélek feltámadásának csodája. Előfordul, főleg amikor sokan várakoznak szentgyónásra, 6
hogy a gyónók már a feloldozás szövege alatt mondani kezdik a bánatimát. Az arsi plébános nem kedvelte az efféle „többfunkciós üzemmódot”. Inkább azt tanácsolta a gyónóknak, hogy lassítsanak, és elmélkedjenek azon, mi is történik. Meg volt győződve róla, hogy így egyre jobban megszeretik a bűnbánat szentségét és egyre több gyümölcsét fogják élvezni. Negyedszer: Vianney Szent János sokszor biztatta a híveket és a gyónókat, hogy imádkozzanak gyóntatóikért. „A bűnbánóknak azért kell imádkozniuk, hogy a Jóisten megadja gyóntatóiknak a szükséges megvilágosítást és kegyelmet” – mondogatta. Ő maga imádkozott és böjtölt a gyónóiért, és tőlük is ugyanezt kérte saját magáért és paptestvéreiért. Talán nincs még egy pap az egyháztörténelemben, aki nála jobban tudta volna, mekkora szüksége van a gyóntatónak az imádságra, hogy minden bűnbánó esetében hatékonyan cselekedhessen az Isteni Orvos nevében. Isten kegyelmére van szüksége, hogy ne csak a bűnt, hanem a bűnöst is megértse, hogy türelmes tudjon maradni azokkal, akik próbára teszik a türelmét, kedves az érzékenyekkel, határozott azokkal, akiknek egy egészséges lelki fenékberúgásra van szükségük; hogy együtt zokogjon azokkal, akik nem éreznek bűnbánatot, hogy reményt adjon az elkeseredetteknek, világos útmutatást az eltévedteknek; s hogy tudja, mit mondjon és mit ne, hogy a bűnös elforduljon a bűntől és hűséges legyen az evangéliumhoz.
Nagyon fontos, hogy a hívek, amint Vianney Szent János tanácsolja, imádkozzanak a gyóntató papokért. Aki nem pap, szinte el sem tudja képzelni, mennyire nehéz a gyóntatónak megtalálnia az igazságosság és az irgalom rendkívül kényes egyensúlyát, amikor például olyasvalakit gyóntat, aki égbekiáltó bűnt követett el. Alig tudja elképzelni, mekkora fájdalmat él át, amikor nem oldozhat fel valakit, aki nem hajlandó lemondani a következő bűnalkalomról; vagy amikor egy gyerek szinte megfagy, és nem hajlandó megszólalni a gyóntatószékben. Nehéz elgondolni, milyen az, amikor valaki teljesen érthetetlenül viselkedik, s mégis mintha erkölcsi útmutatást kérne, vajon bűnös dolgot tett-e. És szinte megoldhatatlan, amikor egyegy gyónó olyan, munkahelyen vagy a családban felmerülő erkölcsi kérdésben kér útmutatást, amely előtt a legnagyobb teológusok is tanácstalanul állnának. S ha ráadásul mindez öt perccel a mise kezdete előtt történik…! Mindezek és még sok más ok miatt: imádkozzunk a gyóntatókért! Ötödször, a papok védőszentje mindig emlékeztette gyónóit, hogy ha Isten irgalmában szeretnének részesülni, nekik is irgalmasnak kell lenniük másokkal. „Ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket” – mondja Jézus az evangéliumban (Mt 6,15). Sokszor a lelkükre kötötte, hogy a kapott feloldozás fejében hetvenszer hétszer kell megbocsátaniuk másoknak. „A Jóisten csak azoknak bocsát meg, akik megbocsátanak. Ez a törvény.”
Végül Vianney Szent János nemcsak megbocsátásra buzdította gyónóit, hanem arra is, hogy másokat is biztassanak Isten megbocsátásának elfogadására. A bűnbánat szentségének örömteli apostolaivá próbálta tenni őket, akik családjukban és tágabb környezetükben hirdetik, mekkora örömet jelent, hogy bűneik megbocsáttattak. Egyetlen boldog „ügyfél” tanúságtétele többet ér, mint száz szentbeszéd a bűnbánat szentségéről. Az, hogy robbanásszerűen nőtt a jelentéktelen kis Arsba érkező gyónók száma, nemcsak Isten kegyelmének és a plébános imáinak köszönhető, hanem a sok bűnbánó tanúságtételének is, akiknek örömteli beszámolói minden reklámnál többet jelentettek. Nagy tanulság ez valamennyiünk számára azokkal kapcsolatban, akikről tudjuk: nagyon rászorulnak Isten irgalmára. Legtöbbször nem azzal tudjuk visszatéríteni őket, hogy nekik szegezzük: menjenek el gyónni –, hanem azzal, hogy mi magunk szentgyónáshoz járulunk, és utána elmondjuk nekik, milyen hatalmas örömet jelent, hogy kiengesztelődtünk az Atyával. A cikk P. Roger J. Landry írásának összefoglalója (forrás:catholicity.com).
Ima gyónás után Én édes Jézusom, betegek gyógyítója, Te meggyógyítottál engem, jóságos Mesterem, irgalmas Megváltóm, megbocsátottad az én bűneimet! Hogyan adjak méltó hálát csodálatos jóságodért? Én Téged elhagytalak, de Te engem soha el nem hagytál. Megvetettelek és elfordultam tőled, de Te meg nem vetettél, hanem utánam jöttél és atyai szereteteddel végül is meglágyítottad balga és kemény szívemet. Rám tetted kezedet és én megszabadultam. Tiszta vagyok újra, gyermeked vagyok újra, a mennyei Atya örömmel, szeretettel néz rám újra. Hála, örök hála Neked szeretett Jézusom. Úgy akarok tenni, mint a leprás, akit megtisztítottál, és azt mondtad neki: Menj, és többé ne vétkezzél. Elmegyek, Uram, és nem akarok vétkezni többé. Légy velem, légy az én erőm, adj nekem állhatatosságot. Ámen. 7
Vianney Szent János gyakorlati tanácsai gyónóknak A papok védőszentje, aki sokszor napi 18 órán át gyóntatta az Arsba özönlő bűnbánókat, hat szempontot hangsúlyozott a szentgyónással kapcsolatban. Az arsi plébános először is arra biztatta a bűnbánókat, hogy világosan, érthetően, töredelmesen gyónjanak. Megfelelő felkészüléssel – mondta – az is percek alatt elvégezheti gyónását, aki évek óta nem gyónt. A fecsegésre hajlamosaknak, akik szükségtelen részletekkel bővítették bűnvallomásukat, segített, hogy rövidebbre fogják és csak a bűn elkövetésének közvetlen körülményeire korlátozzák mondandójukat. Ezt elsősorban nem azért tette, hogy megrövidítse a gyónás idejét, hanem mert az volt a tapasztalata, hogy minél több részletet mond el a gyónó, annál kevésbé bánja a bűneit; ahelyett, hogy megfogalmazná bűnei indítóokát, különböző kiegészítésekkel próbálja megmagyarázni vagy kimagyarázni őket. „Kerüljétek a haszontalan vádaskodást! Pazaroljátok vele a gyóntató idejét, fárasztjátok a többi gyónásra várakozót, és kioltjátok az áhítatot” – tanította. Másodszor: igyekezett eloszlatni a gyónásra készülők félelmeit. Tudta, hogy sokan azért nem akarnak gyónni, mert félnek, hogy mit gondol majd róluk a pap. Biztosította őket, hogy nem tudnak olyat mondani, amin a pap megbotránkozna. „Megalázó, amikor a bűneitekkel vádoljátok magatokat? A pap jól tudja, mire vagytok képesek.” Majd elmondta, mit él át a pap, amikor a gyónó alázatosan és Isten irgalmában bizakodva vádolja magát: „A pap könyörületet érez irántatok – mondta –, veletek együtt zokog” (amit Vianney Szent János sokszor maga is megtett). Harmadszor arra törekedett, hogy gyónói imádságos lelkülettel fogadják a szentségi feloldozást és megértsék jelentőségét. „Amikor a pap megadja a feloldozást, egyetlen dologra kell gondolnunk: hogy a Jóisten vére ömlik át a lelkünkön, hogy megmossa, megtisztítsa és olyan ragyogóvá tegye, mint a keresztség után volt.” A feloldozás, akárcsak a keresztség, hatalmas csoda: a bűn miatt halott lélek feltámadásának csodája. Előfordul, főleg amikor sokan várakoznak szentgyónásra, 6
hogy a gyónók már a feloldozás szövege alatt mondani kezdik a bánatimát. Az arsi plébános nem kedvelte az efféle „többfunkciós üzemmódot”. Inkább azt tanácsolta a gyónóknak, hogy lassítsanak, és elmélkedjenek azon, mi is történik. Meg volt győződve róla, hogy így egyre jobban megszeretik a bűnbánat szentségét és egyre több gyümölcsét fogják élvezni. Negyedszer: Vianney Szent János sokszor biztatta a híveket és a gyónókat, hogy imádkozzanak gyóntatóikért. „A bűnbánóknak azért kell imádkozniuk, hogy a Jóisten megadja gyóntatóiknak a szükséges megvilágosítást és kegyelmet” – mondogatta. Ő maga imádkozott és böjtölt a gyónóiért, és tőlük is ugyanezt kérte saját magáért és paptestvéreiért. Talán nincs még egy pap az egyháztörténelemben, aki nála jobban tudta volna, mekkora szüksége van a gyóntatónak az imádságra, hogy minden bűnbánó esetében hatékonyan cselekedhessen az Isteni Orvos nevében. Isten kegyelmére van szüksége, hogy ne csak a bűnt, hanem a bűnöst is megértse, hogy türelmes tudjon maradni azokkal, akik próbára teszik a türelmét, kedves az érzékenyekkel, határozott azokkal, akiknek egy egészséges lelki fenékberúgásra van szükségük; hogy együtt zokogjon azokkal, akik nem éreznek bűnbánatot, hogy reményt adjon az elkeseredetteknek, világos útmutatást az eltévedteknek; s hogy tudja, mit mondjon és mit ne, hogy a bűnös elforduljon a bűntől és hűséges legyen az evangéliumhoz.
Nagyon fontos, hogy a hívek, amint Vianney Szent János tanácsolja, imádkozzanak a gyóntató papokért. Aki nem pap, szinte el sem tudja képzelni, mennyire nehéz a gyóntatónak megtalálnia az igazságosság és az irgalom rendkívül kényes egyensúlyát, amikor például olyasvalakit gyóntat, aki égbekiáltó bűnt követett el. Alig tudja elképzelni, mekkora fájdalmat él át, amikor nem oldozhat fel valakit, aki nem hajlandó lemondani a következő bűnalkalomról; vagy amikor egy gyerek szinte megfagy, és nem hajlandó megszólalni a gyóntatószékben. Nehéz elgondolni, milyen az, amikor valaki teljesen érthetetlenül viselkedik, s mégis mintha erkölcsi útmutatást kérne, vajon bűnös dolgot tett-e. És szinte megoldhatatlan, amikor egyegy gyónó olyan, munkahelyen vagy a családban felmerülő erkölcsi kérdésben kér útmutatást, amely előtt a legnagyobb teológusok is tanácstalanul állnának. S ha ráadásul mindez öt perccel a mise kezdete előtt történik…! Mindezek és még sok más ok miatt: imádkozzunk a gyóntatókért! Ötödször, a papok védőszentje mindig emlékeztette gyónóit, hogy ha Isten irgalmában szeretnének részesülni, nekik is irgalmasnak kell lenniük másokkal. „Ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket” – mondja Jézus az evangéliumban (Mt 6,15). Sokszor a lelkükre kötötte, hogy a kapott feloldozás fejében hetvenszer hétszer kell megbocsátaniuk másoknak. „A Jóisten csak azoknak bocsát meg, akik megbocsátanak. Ez a törvény.”
Végül Vianney Szent János nemcsak megbocsátásra buzdította gyónóit, hanem arra is, hogy másokat is biztassanak Isten megbocsátásának elfogadására. A bűnbánat szentségének örömteli apostolaivá próbálta tenni őket, akik családjukban és tágabb környezetükben hirdetik, mekkora örömet jelent, hogy bűneik megbocsáttattak. Egyetlen boldog „ügyfél” tanúságtétele többet ér, mint száz szentbeszéd a bűnbánat szentségéről. Az, hogy robbanásszerűen nőtt a jelentéktelen kis Arsba érkező gyónók száma, nemcsak Isten kegyelmének és a plébános imáinak köszönhető, hanem a sok bűnbánó tanúságtételének is, akiknek örömteli beszámolói minden reklámnál többet jelentettek. Nagy tanulság ez valamennyiünk számára azokkal kapcsolatban, akikről tudjuk: nagyon rászorulnak Isten irgalmára. Legtöbbször nem azzal tudjuk visszatéríteni őket, hogy nekik szegezzük: menjenek el gyónni –, hanem azzal, hogy mi magunk szentgyónáshoz járulunk, és utána elmondjuk nekik, milyen hatalmas örömet jelent, hogy kiengesztelődtünk az Atyával. A cikk P. Roger J. Landry írásának összefoglalója (forrás:catholicity.com).
Ima gyónás után Én édes Jézusom, betegek gyógyítója, Te meggyógyítottál engem, jóságos Mesterem, irgalmas Megváltóm, megbocsátottad az én bűneimet! Hogyan adjak méltó hálát csodálatos jóságodért? Én Téged elhagytalak, de Te engem soha el nem hagytál. Megvetettelek és elfordultam tőled, de Te meg nem vetettél, hanem utánam jöttél és atyai szereteteddel végül is meglágyítottad balga és kemény szívemet. Rám tetted kezedet és én megszabadultam. Tiszta vagyok újra, gyermeked vagyok újra, a mennyei Atya örömmel, szeretettel néz rám újra. Hála, örök hála Neked szeretett Jézusom. Úgy akarok tenni, mint a leprás, akit megtisztítottál, és azt mondtad neki: Menj, és többé ne vétkezzél. Elmegyek, Uram, és nem akarok vétkezni többé. Légy velem, légy az én erőm, adj nekem állhatatosságot. Ámen. 7
Kiss Judit Ágnes:
Szó Hazádból, hogyha még bírod, Ne menj el, ó, magyar. Hogy menekülj, lesz mindig ok, És mindig, hogy maradj. Itt áldozat, s vajon mi ott? Bevándorló lehetsz, Nem tudhatod, végül melyik A súlyosabb kereszt. Ez a föld régóta ugar, Terméketlen, sivár, De van még , ki zenét szerez, És színházat csinál, Szeret és harcol semmiért, Mert másként nem tehet. Hogy itt vagy, erőt ad nekik, S ők itt vannak veled. Lehet, hogy nem jön jobb soha, Ki itt él, mélyrepül. Megúszhatják a vétkesek, S te bűnhődsz vétlenül. Míg annyi jóval tele A másik serpenyő, Ha baj van, ki ne mentené, Ami még menthető? De itt van szükség rád nagyon, Sötétben lenni fény, Hogy fölemeld, ki megrogyott, És bátorítsd, ki fél. Maradj, mert meg kell védeni, Kinek nincs is hova, Legyen szegény, hajléktalan, Zsidó, meleg, roma, Vagy bárki más, aki alól Kihúzták a talajt. Légy fül, ha semmit nem tehetsz, Ki hallja még a jajt. Ez frontvonal, ez harcmező, S még így is otthonod, Rád simul minden rég bejárt Tered, kamaszkorod. Taposhatnak röhögve mind Az összes elveden, De szétolvadnak a szavak Az anyanyelveden. Ne hidd, hogy semmi eszközöd, 8
Fegyver vagy te magad, Mind különleges ügynök az, Ki mégis itt marad. Maradj, tövisnek bőr alatt, Ha bírod még, magyar, Légy viszkető seb, mit kéz Álmában is vakar. Itt áldás is, másutt csak egy Bevándorló lehetsz. Ki mondja meg, végül melyik A súlyosabb kereszt?
Gondolatok „Élni annyi, mint szeretni. Szeretni látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és fölröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni – és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás.“ „Az élet sötétség, ha nincsen akarat. S minden akarat vak, ha nincsen tudás. S minden tudás hiábavaló, ha nincsen munka. S minden munka üres, ha nincs benne szeretet.“ Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás, keresni a mindig jót, a szépet, s meg nem találni, – ez az élet.“ „Keresd az életben mindig a szépet! Ragadd meg azt is, amit más észre sem vesz!“ S ha cudar is sokszor az élet, mindig találni benne kedveset, szépet!“ „Ha a súly elbírhatatlan, emeld fel többször, és könnyebb lesz. Ha a rejtvény megoldhatatlan, gondold át többször és egyszerűbb lesz. Ha a csalódás kibírhatatlan, éld át többször és elviselhetőbb lesz.“ „Úgy élj a jelennek. hogy a jövőben ne keljen szégyelned a múltad!“ Forrás: internet
Arany János
Alkalmi vers Az új évet (ócska tárgy!) Kell megénekelnem, Hálálkodva, ahogy illik, Poharat emelnem. Mit van mit kivánni még Ily áldott időben? – Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Olcsó legyen a kenyér, A gabona áros; Jól fizesse a tinót S nyerjen a mészáros, Mérje pedig szöszön-boron, Font kijárja bőven. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Senkinek a nyakára Ne vigyenek kontót; Valaki csak ráteszen, Nyerje meg a lottót; Annyi pénzünk legyen, hogy! Még pedig pengőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Szegény ember malacának Egy híja se essék; Messze járjon dög, halál, Burgonya-betegség; Orvos, bakó a díját Kapja heverőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Tücski-hajcski baromnak Sokasuljon lába; Boci járjon mezőre, Gyermek iskolába; Gyarapodjék a magyar Számra, mint erőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben.
Kívül, belül maradjon Békében az ország; A vásárra menőket Sehol ki ne fosszák. Béke legyen a háznál És a szívredőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. A bíró is, mint eddig, Tisztét jól betöltse: Víz kedviért a babát Soha ki ne öntse; Emberiség, igazság Egyik serpenyőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Zenebona, babona, Huzavona vesszen! Visszavonás, levonás Minket ne epesszen. Legyen egység, türelem, Hit a jövendőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Nagy uraink (ha élnek) Nőjenek nagyobbra; Áldozzanak, legyen is mit, Mégse üssék dobra; Nemzetiségünk mellett Buzogjanak hően. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Író pedig írónak Szemét ki ne ássa, – Ne is legyen az idén Napfogyatkozása Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-, S előfizetőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben.
Mire üssek még pohárt? Asszonyi hűségre? Barátság-, polgár-erény-, Vagy mi más egyébre? Hiszen ezek közöttünk Vannak kelendőben. Tudj' Isten, mi minden nincs Ez új esztendőben! 1853
Bartos Erika
Szélbújócska Havas a házunk, havas az utca, Reggeli szél a hajamat fújja. Teleszór hóval, beborít dérrel, Bújócskázom a nevető széllel. Fa mögé bújok, utolér nyomban, Szaladok fürgén, megelőz gyorsan. Futok a hóban, libben a sálam, Fütyörész vígan, sebesebb nálam. Nyílik az ajtó, törlöm a lábam, Meleget ont a kályha a házban. Zörren az ablak, Szél koma rázza, holnap is eljön, ezt dudorássza. Susogó karját búcsúra inti, Hópihecsokrát szanaszét hinti. 5
teendőkkel küldött erre a világra! Van, akinek a szorzótáblát kell megtanulnia, van, akinek az érettségire kell készülnie, van, aki gyermeket nevel vagy földet művel, vagy autót vezet! Mindegy, hogy mi a te dolgod, csak az nagyon fontos, hogy állapotbeli kötelességeidet ott, ahol lenned kell, s azt, amit éppen neked tenned kell, pontosan, szépen elvégezd! Bármi is történik, neked, nekünk tudnunk kell azt, hogy mit kér tőlünk a szeretet, hogy itt és most mi a dolgunk, és azt a tőlünk telhető legnagyobb összeszedettséggel, kitartással, szorgalommal el kell végeznünk! Ez az üdvösség útja! Nem jó, ha a más dolgát nagyszerűen végezzük! A fontos, hogy a mi saját dolgunkat végezzük el legalább úgy, ahogy tudjuk! Ne nézzük, hogy körülöttünk más mit csinál, hogy munkánkat megköszönik-e vagy sem, vagy e nagy világban mi történik! Egyetlen dolgot kér számon tőlünk az Isten, és az nem más, mint a személyesen ránk bízott munka!! Nekem is, de neked is van egy szent, Istentől kapott drága feladatunk, melyet bármi is történhet bennünk, körülöttünk, azt akkor is teljesítenünk kell! Az év első napjaiban csendesedjünk el, és vegyük számba a feladatainkat, fogalmazzuk meg álmainkat, készítsünk terveket, dolgozzuk ki azokat részletesen, és álljunk neki kitartó akaraterővel azt jó végre vinni! Ne azt nézzük, hogy éppen mihez van kedvünk és mihez nincs, hanem vegyük számba a talentumainkat, és gondolkodjunk el, vajon Isten hol és mit akar általunk e világra hozni, melyek azok a gyümölcsök, miket mi kell megteremjünk?! Álljunk neki a ránk bízott munkának. Nem az a fontos, hogy milyen és mekkora feladatot bízott ránk az Isten, hanem csak az, hogy mi azt kitartó, becsületes munkával véghez tudjuk-e vinni, vagy lustaságból, számítgatásból feladatunk végzését abbahagytuk-e!? Igen, testvérem, neked is megvan a magad feladata, melyet becsületes munkával, kitartó erőfeszítéssel szépen el kell végezz ezen a földön! Mondhat bárki bármit, az örök üdvösség csak akkor lesz a tied, ha munkádat pontosan, szépen bevégzed! A mindennapi állapotbeli kötelességeink tudatos felvállalása az üdvösségre vezető egyetlen út! Szeretettel, Csaba testvér
4
A pillangó Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül. Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt. Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes. A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót. A pillangó könnyen kijutott, de a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak. A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a szárnyak, megnőnek, kitárulnak és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek. Semmi nem történt! A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte. Soha nem volt képes repülni. Amit a férfi, az ő kedvességével és jóindulatával nem értett. Hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak, ez a természetes útja, hogy a pillangó kiszabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival képes legyen repülni. Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben. Ha hagyjuk az életünket akadálytalanul folyni, ez megbénít minket. Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk. Nem fogunk tudni repülni. Kértem Erőt… és kaptam nehézségeket, amelyek erőssé tesznek. Kértem Bölcsességet… és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket. Kértem Jómódot… és kaptam agyat és izmot, hogy dolgozzak. Kértem Bátorságot… és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem azokat. Kértem Szerelmet… és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek. Kértem Jóindulatot… és kaptam lehetőségeket. Semmit nem kaptam meg, amit akartam… De mindent megkaptam, amire szükségem volt. Éld az életet félelem nélkül, nézz szembe az akadályokkal, tudd, hogy képes vagy legyőzni őket Jézus Krisztus segítségével. Forrás: internet
Gondolatok az irgalmasság rendkívüli szentévére Kezdjük el magunkat ráhangolni alázattal az irgalmas jóságra, ezért írtam e pár sort a kollégáimnak, testvéreimnek, fogadjátok szeretettel – kezdi üzenetét Böjte Csaba ferences szerzetes. Sokszor úgy érzem, hogy én is, mint minden szülő vagy pedagógus, felszántott föld vagyok, és az én dolgom irgalmas szeretettel befogadni a kis törékeny magot, csendben dajkálni, segíteni, hogy gyökeret eresszen, belém kapaszkodva naggyá nőjön, virágot bontson, gyümölcsöt érleljen! Egyetlen vágyam látni, ahogyan százszoros termést hozva ring a szélbe a magból, esőből, jó meleg napfényből, s belőlem, a fekete földből kinőtt sarjadó kalász! Az évek alatt több mint 5 ezer gyermeket fogadtunk be irgalmas szeretettel! Senki nem kényszerített, erőltetett arra, hogy igent mondjunk az életre, hogy a teremtő Istenem nevében segítséget kérő gyermekeket otthonunkba, életünkbe befogadjuk! A kis gyámoltalan gyermekek vagy az ő rokonaik Isten nevében jöttek, segítséget kértek és mi a kollégáinkkal bizalommal befogadtuk őket, megosztottuk velük otthonunkat, kenyerünket, mit
Isten gondviselő jósága nekünk kirendelt! Peregnek az évek és az arcok előttem, tudom, hogy nem minden szem hozott százszoros termést annak ellenére, hogy oly sokszor megmostuk határozottan a fejüket, vagy könnyezve a lábukat, de ennek ellenére nem tudnék egyetlen egy gyermeket sem megnevezni és határozottan azt mondani, hogy kár volt őt befogadni! Valahogy minden pislákoló életben az Élet Ura jött közénk, s büszke örömmel tölt el, hogy mi nem eloltottuk a pislákoló mécsbelet, hanem gyarlóságaink ellenére szeretettel ápoltuk, élesztettük azt! Visszagondolva a sok-sok gyermekre, úgy érzem, hogy az irgalmas szeretettől vezetve jól döntöttem, jól döntöttünk, mikor nem elzárkóztunk az ajtónkon kopogtató családok elől, hanem az isteni irgalomtól vezetve az életet átkaroltuk, sokszor verejtékes munkával szolgáltuk. Végtelen öröm van bennem, amiért Ferenc pápa megajándékozta világunkat az Isteni Irgalmasság drága évével! Imádkozom, hogy merjük szíveinket nagyra tárni, és az életet szeretettel továbbra is befogadni, hordozni! Fohászkodom, hogy szülessenek szerelmek, élő családok, gyönyörű gyermekek, életre szóló jó barátságok, tiszteletre épülő, viharokat kiálló kapcsolatok ebben a kegyelmi évben! Ne méricskéljünk, válogassunk, selejtezzünk, hanem merjünk irgalmas szeretettel az élet mellett dönteni, merjünk társaink mellett dönteni, egymás kezét bizalommal egy életre határozottan megszorítani! Kisebb testvéri szeretettel,
... Hányszor mondták már nekem: „Atyám, nem tudok megbocsátani a szomszédomnak, a munkatársamnak, az anyósomnak, a menyemnek.” Mindnyájan ismerjük ezt: „Nem bírok megbocsátani.” De hogyan kérhetnénk Istent, hogy bocsásson meg nekünk, ha mi nem vagyunk képesek megbocsátani? A megbocsátás nagy dolog. Nem könnyű megbocsátani, mert szívünk szegényes, és pusztán saját erőnkből nem vagyunk képesek rá. Ha viszont megnyílunk, hogy befogadjuk Isten irántunk megmutatkozó irgalmasságát, mi magunk is képesek leszünk a megbocsátásra. Számtalanszor hallottam már: „Azt az embert látni sem bírtam, gyűlöltem. De egy napon az Úrhoz mentem, kértem tőle, hogy bocsássa meg bűneimet, utána pedig én is meg tudtam bocsátani annak az embernek.” Ilyen dolgok nap mint nap megesnek. Nekünk is megvan rá a lehetőségünk. Ezért hát bátorság! A jubileumi évet ezekkel a jelekkel kezdjük meg, amelyek a szeretet nagy erejével töltenek el minket! Az Úr kísér minket, hogy más, az életünk számára fontos jelekről is tapasztalatot szerezzünk. Bátorság, és hajrá! Nagy Károly, plébános 9
Minden nap ajándék Biztosan mindenkinek volt már olyan időszak az életében, amikor nehezen ment minden. Inkább a problémát, a nehézségeket vette észre a mindennapjaiban és nem az örömöt. Szent Ferenctől származik a mondat, miszerint Isten arra hívott, hogy boldogok legyünk, sőt: hogy daloljunk az örömtől – és mi annyira távol élünk Szent Ferencnek ettől a megfogalmazásától. Sok panaszunk van, jogosan vagy jogtalanul kritizálunk, fájlalunk dolgokat, kesergünk, bánkódunk. Ha önnek is vannak ilyen időszakai, akkor talán segíthetek ezzel a történettel is: Az Ember elment a Bölcshöz: – Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam! – Hallgatlak – bólintott a Bölcs. – Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok. Olyan is volt álmomban, mint máskor; nem volt semmiféle változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda. Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam. Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez gyémánt! Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha. Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik: – Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal – lelkesedett. Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig. Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtőző érték. Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól. Mondd, mit jelenthet? – A szürke kövek a mindennapjaid, Barátom! Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbá10
nya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát! Mától kezdve soha nem beszélhetsz „szürke hétköznapokról“, hiszen láttad, mi rejlik bennük. Forrás: internet
Megfontolandó gondolat Ossz szeretetet, bárhová mész: Legfőképpen a saját házadban… ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogyan jött. Légy Isten jóságának élő kifejeződése; jóság ragyogjon a szemeidben, a mosolyodban, meleg, üdvözlő szavaidban. Teréz anya
Kőbe vésve Két barát ment a sivatagban. Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött, anélkül hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba: „Ma a legjobb barátom lekevert egyet!“ Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldokolni kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste: „Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!“ Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte: Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért? A másik azt válaszolta: Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el. Tanuld meg sérelmeidet homokba írni, a jó szerencsédet pedig kőbe vésni!
történik a kánai menyegzőn, ha Jézus borrá változtatja a vizet, ám a szolgák nem engedelmeskednek, nem visznek belőle a násznagynak? Ott áll a hat kőveder tele borral és senki sem merít belőle. Sokszor ugyanígy vagyunk Jézus tanításával, kegyelmi ajándékaival. Hiába kínálja egyháza által az evangéliumot, szentségeit, szeretetét, ha elutasítjuk ajánlatát. Miként lehetne boldog az új esztendő, ha a szeretet bora helyett mérget, haragot, gyűlöletet öntünk „hordójába“? Gyakran halljuk emlegetni: veszélyes időket élünk. Valójában élni mindig életveszélyes vállalkozás. Mióta azonban Jézusunk rálépett a történelem háborgó tengerére, megnyílt annak lehető-
sége, hogy kezébe kapaszkodva kimenekedjünk a hullámokból. Csengjen fülünkbe a költő, Arany János figyelmeztetése: Kél és száll a szív viharja Mint a tenger vésze; Fájdalom a boldogságnak Egyik alkatrésze; Az örömnek levegőjét Megtisztítja bánat, A kizajlott búfelhőkön Szép szivárvány támad. (Enyhülés) György Attila
Böjte Csaba újévet indító levele A betlehemi istállótól nem messze van egy barlang, ahová a hagyomány szerint a Heródes elől menekülő Szent Család útját megszakítva félrevonult, hogy Mária megszoptassa Szent Fiát. Világtörténelmi események, a megváltásunk nagy pillanatai zajlanak, menekül az éppen csak közénk jött Istenember, de Mária egy pici időt kér, mert a kis Jézusnak ennie kell, talán tisztába is kellett tennie. Mária tudja és teszi is a maga dolgát szépen, csendesen Betlehemben is, de 33 évvel később Jeruzsálemben is. Ott áll a kereszt alatt! Leveszik Szent Fiát, és ő végzi a dolgát, vérző szívvel gyermeke temetését szervezi, figyel a törvényekre, betartja a szokásokat, de vasárnap kora hajnalban megy a sírhoz, ahogy tud és akivel tud, egy megtért utcanővel! Mennek, hogy elvégezzék a temetési szertartáshoz szükséges dolgokat, mindazt, minek meg kell történnie, úgy, ahogy a kegyelet azt diktálja!! Soha nem felejtem el, nagybeteg édesanyám meglátta, hogy a kabátom hónalja ki van bomolva. Tűt, cérnát kért, felült az ágyban és szépen kibontotta a bélést, majd belülről össze varrta a kibomlott kabátszövetet, majd úgy, ahogyan kell, bevarrta a bélést is. Kabátom szebb lett mint újkorában! December 14-én, hétfő hajnalban édesanyám veséje, mája leállt! Nagyon szenvedett, ő is látta, hogy a katéteren már semmi nem távozik a testéből! Nagyon sokat imádkoztunk, szinte folyamato-
san mondtuk a rózsafüzért. Este, vacsoraidőben megszólalt, hogy itt az idő, hogy együnk! Megkérdeztem, mit enne az én kedves édesanyám? Töltelékes káposztát – jött a válasz, (nemsokkal azelőtt egy kedves hölgy hozott négy finom tölteléket). Édesanyám elhaló hangon szólt a húgomnak, Katikának, hogy menjen és melegítse meg mind a négy tölteléket! Majd felült az ágyban, és úgy, ahogyan nyolc héten keresztül mindennap tettük, az ölébe megterítettük a lacikonyhát, és húgommal a két oldalán ülve elkezdtünk vacsorázni! Szegény 4-5 alkalommal is megpróbálta a szájához vinni a villán a falatot, de mindig lehanyatlott a keze! Igazából tudtuk, hogy már vizet sem tud magához venni, de mivel ott volt a vacsora ideje, csak azért, hogy mi ne maradjunk tétlen, megtette mindazt, mi egy édesanyának kötelessége gyermekeivel szemben! Talán életemben nem ettem soha olyan keserű káposztát, de azért a húgommal együtt viccelődve, dicsérve a vacsorát, utolsó falatig megettünk mindent! Olyan döbbenetes volt látni édesanyámat, hogy hihetetlen akaraterővel abbahagyja a haldoklást csak azért, mert itt van a vacsora ideje, és a gyermekeinek enniük kell! Csodálom Máriát, aki nemcsak tudta, de tette is a dolgát, úgy, ahogyan a mennyei Atya elvárja az édesanyától! Olyan jó lenne, ha a nagy világ zaja, gondja, baja nem terelné el figyelmünket a mindennapi feladatainkról! Isten mindannyiunkat 3
Újévi feladat Uram, hála nektd, hogy hívtál, hála neked, hogy megparancsoltad hozzád hasonlítanom, hála Neked, hogy lelkem épségét vigasztalásoddal védelmezed. Uram, minden a tiéd. E mindenhez most alázattal adom hozzá a te kegyelmedből szabad emberi akaratomat. Ez az akarat belőled fakadt, te szárnyaira bíztad, íme sok tévelygés után most hozzád visszaszáll és esdekel: rejts el engem a szívedben. Meríts el engem végtelenséged tengerében, nem akarok enmagam lenni, mert meghallottam a szavadat. Meghallottam az élet zúgó, dübörgő tenger zajában, meghallottam a te hívásodat. Tévedt gondolatok egymásraüvöltése, emberi elveszettségünk csörömpölve törődő sziklatörmelékei nem tudták túlzajongani a te eucharisztikus suttogásodat. Eljöttem, mert vártam a hajódat, mert megismertem a vitorládat, lelkem a te szomjazó Sentád, aki viharzúgásra süketen meghallotta a sóhajtásodat. Engem vártál, a tied vagyok. Végy el önmagamtól, legyen karom a te karod, izmom a te izmod, ajkam a te ajkad, szívem a te szíved. Akaratod mozgasson engem, szereteted égessen engem, s a te szolgálatodban, örök fogságra fogadj be engem! (Prohászka, Ö. M. 7,319) „Ne áltassátok magatokat: Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet. Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk.“ Gal 6,7-9 Gyakran láthatjuk, hallhatjuk a televízióban, amint egy politikust, tudóst vagy művészt meginterjúvolnak. Kérdésekkel, mikrofonokkal ostromolják a sajtókonferencián. Újév napján talán senkihez sem intéznek annyi kérdést, mint az új esztendőbe forduló időhöz. Mit hozol számunkra, milyen terveid vannak, gazdagítod vagy szegényíted életünket? Biztosítod-e folytatását a jónak és végét veted-e a rossznak? Elűzöd-e végre-valahára az életünket kísérő félelmet s elhozod-e otthonainkba várva várt vendégünket: a békét és örömet? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel fogadjuk az új évet és várjuk válaszait. Ugyan mit válaszol2
hat? Körülbelül ilyesmit: tőlem hiába kértek bármit, nem adhatom meg, mert én csak küldött, csak szolga vagyok. Isten küldött kettős megbízatással. Az első: át kell adnom Uram ajándékait, fel kell kínálnom, akár elfogadod, akár nem. A másik: lehetőséget nyújtok, hogy kiemeld kosaramból azokat az értékeket, amelyeknek közreműködésed az ára. Az élet ajándék és kötelesség egyben. Nem tőlem, hanem tőled függ elsősorban, mit hoz számodra az új esztendő. Mindezt egy kínai példázattal is szemléltethetjük. Valahol lakodalmat tartottak. Az ifjú pár szegény volt, mégis sok vendéget akartak hívni. A megosztott öröm sokszoros öröm. Mivel hiányzott a mulatsághoz szükséges bor, megkérték a meghívottakat, hogy ki-ki hozzon magával egy-két liter bort. A lakodalmas ház kapuja mellett elhelyeztek egy hordót és az érkező vendégek ebbe öntötték kancsójuk tartalmát. Miután minden vendég megérkezett, üvegekbe fejtették a bort, amiről akkor kiderült, hogy nem bor, hanem közönséges víz. A vendégek ugyanis így gondolkoztak: a többiek borában az én kancsó vizem úgy eltűnik, mint csepp a tengerben... Ilyen hordóhoz hasonlít az új esztendő és elsősorban tőlünk függ, mit öntünk belé. Nem másoktól kell várnunk a szeretet s az öröm borát, nekünk kell gondoskodnunk róla. Gondoljuk csak el, mi
Újkér-Felszopor (Győr-Moson-Sopron megye, Magyarország) Szoport egy 1264-ben kelt oklevél említi először az ómagyar „Terra Zupur“ néven. A templomról 1338. 06. 01-én kelt osztálylevél tudósít bennünket. 1347. 07. 25-én kelt oklevél szerint a „Szent Márton“ templom kegyúri jogát osztatlan állapotban hagyják. A templom a hitújítás idején az evangélikusoké lett. Újkér filiája, de néha anyagyülekezetként is működött. 1604-től Hollósy János, 1610-től Stephanidesz Mihály, 1644-től 1646-ig Skriba János volt az evangélikus lelkész. 1661-ben a rekatolizált Nádasdy Ferenc elfoglalta és visszaadta a templomot a katolikusoknak. A szoporiak az országgyűléshez fordultak segítségért. 1670-ben Szelepcsényi György esztergomi
Urunk mennybemenetele templom
érsek a király nevében visszaadta a templomot a katolikusoknak. 1671-ben ismét evangélikus egyházlátogatás történt Felszoporon. 1683-ban a Bécs alá vonuló török had tatár segédcsapata megrongálta és felgyújtotta a templomot. 1697-ben már katolikus püspök a romos templom látogatója. 1661-től 1714-ig felváltva hol a katolikusok, hol az evangélikusok használják, akkor véglegesen katolikus lett. 1733-ban a templomot felújították. 1792 és 1830 között nem miséznek, de jegyzik az egyéb bevételeit. 1796-ban kelt levélben a község elöljárósága kéri a falu nagy szülöttét Szily Jánost, Szombathely első püspökét, építtessen új templomot. 1825-ben kérik a szopori hívek a győri káptalan engedélyét a templom felújítására. 1830. 07. 15.-én az újkéri plébános értesíti a győri püspököt, hogy a restaurálás a hónap végére elkészül. 1845ben Stettner Máté udvari tanácsos makkoshetyei birtokos Jézus mennybemenetelét ábrázoló oltárképet vásárolt Bécsben, és ettől kezdve már nem „Szent Márton“ püspök volt a templom védőszentje, hanem „Urunk menybemenetele“ a titulus. 1958. 08. 23-án Varga Ferenc felszopori születésű csepregi káplán felfedezte a középkori eredetű Szent János apostolt, ábrázoló freskót, a restaurálásra váró templomban. A 13. vagy 14. században készült freskót valószínűleg a 19. század eleji restauráláskor takarták el, mert 1832-ben Szent János apostolról képet festettek. A templom restaurálása az OMF közreműködésével 1990-ben befejeződött. A munka során feltárt középkori részek is bizonyítják az oklevelek hiteles adatait. Az egykori felszopori kistemplom – mely 1950-től közigazgatásilag Újkérhez tartozik – méltón gazdagítja megújult formában műemlék templomaink sorát. Mesterházy László 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: – Timár Kristóf, Secal Raul Dávid, Durkó Sándor Ernő, Tódor Cyntia Kincső Katalin.
XVIII. évfolyam 1. szám (201.)
SEPSISZENTGYÖRGYI – Miért nem jársz vasárnap misére? Én a természetben találom meg Istent. – Akkor talán majd temessen el a főerdész...
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
Az Úr hazahívta: – Joós István Barna, Karda Károly, Tankó Rozália, Keresztes Jenő, Rusu Enikő, Jánó Péter, Búzás Veronika, Molnár Virág.
Istennek nemcsak bölcsessége van, kiváló humorérzéke is, különben nem tudná elviselni az embernek nevezett teremtményeit.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Előkelő szülők gyermeke volt. Pappászentelése után nemsokára esztergomi kanonok lett. 1246ban lemondott méltóságáról és a pilisi erdőségben remetéskedett. Csodás látomása után a környékbeli remetéket maga köré csoportosította. Ezeknek lelki vezetőjük lett, majd idővel Pilisszentkereszten templomot és kolostort építve, megvetette a Remete Szent Pálról elnevezett Pálos rend alapját 1250-ben. Ő lett az első főnökük, és a pilisi kolostorból kormányozta szerzetét. 1270-ben halt meg. Szent Vince diakonus január 22 A mai Spanyolország területén született, Osca nevű városban. Valérisz zaragozai püspök tanítványa és diakonusa volt. Ő volt a püspök „füle, szája, szíve, szeme“. Ékesszólása nagy hatással volt a hívekre. A Diokleciánusz-féle üldözések elején Decián prefektus Valenciába vitette, püspökével együtt. A püspököt száműzték, Vincét pedig bátor hitvallásáért példátlan kegyetlenséggel megkínozták. 304. január 22-én szenvedett vértanúhalált. Holttestét előbb vadak prédájául kitették, majd a tengerbe dobták. Csodás módon mégis megkerült. Tisztelete a század végére már általános volt. 12
Újévi köszöntő Esti lefekvés előtt a kis Ágnes imádkozik: „Jó Istenem, kérlek gyógyítsd meg a nagyikát. De vigyázz! Ne menj közel, mert influenzás.“
Bort, búzát és békességet, Otthonokba fényességet. Lakomát az éhes szájnak. Derék férjet minden lánynak. Okos gyermeknek tanulást, Gézengúznak gyors javulást.
Mihály gazda: – Jött levelem, postáskisasszony? – Poste restante? – Dehogyis! Katolikus vagyok!
Új világot, szebb éveket, Jobb és boldogabb életet!
Élő adás!
Édes csókot szerelmesnek, Vágyat kihűlt szerelmeknek. Elhagyottnak vigasztalót, Társtalannak neki valót.
Minden vasár- és ünnepnapon a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból. A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani, majd követni a megjelenő utasításokat.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
www.katolikussepsi.ro
Boldog Özséb január 20
2016 január
Kreatívnak lapot – tisztát, Író tollba örök tintát, Versíróknak szép rímeket. Álmokat – tarkát, színeset. Nemes, tiszta eszményeket, Ugyanannyi reményeket. Na, jöjjetek, bontsunk pezsgőt, Köszöntsük az újesztendőt!
Minden kedves hívőnek, olvasónak, barátnak és ismerősnek ezúton kívánunk – Horváth Piroska versével – kegyelmekben gazdag, áldott, békés, boldog újesztendőt! Lajos atya és munkatársai
