MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK XV. évfolyam 7. szám (171.)
Élő adás!
A szent keresztségben részesült: – Czine Kincső Maja Erzsébet, Jani Boróka Katalin, Maksai Dániel, Kozma Gergő Károly, Szabó Hunor László.
Szentségi házasságot kötött – Portik Levente – Ivácsony Zita, Simó Attila – Barabás Andrea Ünige, Józsa Sándor – Albert Mária, Lepedus Zoltán – Csillag Erika Szende, Pál Szabolcs – Hajnal Tünde.
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
Július hónaptól minden vasárnap a 9 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
A hallgatáshoz a www.katolikussepsi.ro weboldalon a Szent József Plébánia ikonra kattintva megjelenik plébániánk weblapja, itt a baloldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani.
Szűz Mária látogatása Erzsébetnél Sarlós Boldogasszony ünnepe
Az Úr hazahívta:
Istenünk, Te időt ajándékozol nekünk. és föltárod előttünk életünk értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts, hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet birtokolunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk Tebenned váljék gazdaggá. Ámen. 12
Íly módon lehetőséget nyújtva az áhitatba való bekapcsolódásra, azon kedves híveinkre gondoltunk, akik betegség, ágyhozkötöttség vagy más elfoglaltság miatt nem tudnak részt venni a szentmisén. Ugyanakkor lehetőség nyílik, hogy az évfordulós vagy szándékokra mondatott szentmisék is hallhatók legyenek a világ bármely részén azon családtagok, ismerősök, rokonok, vagy más személyek számára, akik külföldön vagy más városokban élnek, de nincs lehetőségük ezen alkalmakra hazautazni. Az ilyen szándékot előzetesen a plébániahivatalban be kell jelenteni.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: Sepsiszentgyörgyi DEICO ISSN: 2248-1532
www.katolikussepsi.ro
– Szabó Zoltán, Demeter Endre, Daczó Füzi Sándor, Dénes Mária Róza, Szőcs Gábor.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
2013 július
Mária útnak indul. Azért indul, hogy segítsen. Az Istennel való találkozás a másik ember felé kell, hogy fordítson bennünket. Nem tarthatom meg magamnak, amit kaptam. Nem csupán nekem, mindenkinek akarja rajtam keresztül adni az Isten. Mária példája erősítsen a másik emberhez való fordulásomban. Magyarországon a régi szokás szerint július 2-án ünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária látogatását. Az aratási munkálatok miatt nálunk Sarlós Boldogaszszony az ünnep népies neve. Az ünnepet a világegyház május 31-én üli meg. Mária az angyali üdvözlet alkalmával Gábriel főangyaltól tudta meg, hogy idős rokona, Erzsébet, Keresztelő Szent János leendő anyja már hat hónapja gyermeket vár. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban segítségére lehessen. Ehhez a látogatáshoz kapcsolódik Mária csodaszép hálaéneke, a Magnificat (Lk 1,47-55), mely már az őskeresztényeknél az Egyház hálaadó éneke volt, s azóta is imádkozzuk az esti zsolozsmában, a közösségi és magán imádságokban. Mária az Egyház mintája, jelképe, igazi előénekese ebben a hálaadásban.
Magasztalja lelkem az Urat, / és szívem ujjong üdvözítő Istenemben. / Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát: / Íme ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek, / mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas: / ő, akit Szentnek hívunk. / Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők. / Csodát művelt erős karjával: / a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról, / kicsinyeket pedig felmagasztalt; / az éhezőket minden jóval betölti, / a gazdagokat elbocsátja üres kézzel. / Gondjába vette gyermekét, Izraelt: / megemlékezett irgalmáról, / melyet atyáinknak hajdan megígért, / Ábrahámnak és utódainak mindörökké. Sarlós Boldogasszony a szegények és szükségben szenvedők gondviselője, a betegségben és fogságban sínylődők pártfogója és áldott állapotában a várandós édesanyák oltalma. Az ország északi részein ezen a napon felvirágoztak egy széket és a ház elé tették. Ha erre jönne a nehézkes Mária, legyen hol megpihennie. A Sarlós Boldogasszony elnevezés utal az (folytatása a második oldalon)
ünnepnek az aratással, termékenységgel való szimbolikus-szakrális párhuzamára. Ezt tanúsítja a következő szöveg is: Az isteni Szűzanya indul hosszú útra, Szent Erzsébet rokonának látogatására. Siet drága terhével, isteni gyümölcsével, Amerre megy, ahova lép, áldás derül fel, Mert az égi jó Atya áldását osztogatja: Gazdag termés, istenáldás virul nyomába. Az aratás a parasztember életében és munkájában nagy esemény, amelyre a gépesített munkatechnika korszakában is bizonyos áhítattal és komolysággal készül. Az élet, vagyis a mindennapi kenyér a régi parasztok szemében Isten ajándéka, valamiképpen Krisztus teste (Oltáriszentség). A Miatyánkban is ezért könyörögnek a hívek. Szil rábaközi faluban Sarlós Boldogasszony ünnepe volt az aratás kezdete. Misét hallgattak, mialatt a szerszámokat a templom falához támasztották. Utána a búzában mindenki vágott egy rendet, majd hazatértek. Csak másnap fogtak igazában a munkához. Zsidány horvát aratóit és szerszámaikat a munka kezdete előtt a plébános megál-
A Szűzanya meghallgatja kéréseinket Franciaországban történt. Vagy száz kilométerre Lourdes-tól, egy kis faluból egyszer egy édesanya zarándokolt a híres búcsújáró helyre. Kettőért imádkozott: súlyos beteg fiáért és hitetlen férjéért: Szüzanyám, rád bizom, hogy melyik kérésemet hallgatod meg, tudod, fiam súlyos beteg, férjem pedig hitetlen..., majd a többi zarándokkal hazautazott. Eltel egy év, semmi sem változott, az asszony újból felkereste a búcsújáró helyet, de most egyedül jött és gyalog. Odaállt a Szentszűz szobra alá és ezeket mondta: Szűzanyám, tavaly arra kértelek, hogy gyógyítsd meg beteg fiamat, vagy térítsd meg hitetlen férjemet, de Te egyik kérésemet sem hallgattad meg, most újra ugyanígy kérlek, valamelyiket gyógyítsd meg.., ha ezután sem történik semmi, jövőre térden állva jövök hozzád! 2
dotta. Pusztaföldvárott ez kint a búzaföldön történt. Régi gyakorlat és hagyomány szerint még a 18. században is az asszony sarlójával aratott, a férfi pedig nyomában járva kötözött. A nép szimbolikus szemléletében a Szűzanya arat, és Fiára hagyja, hogy gyűjtsön és a búzát a konkolytól elválassza. Göcsejben mielőtt az aratók munkába fogtak volna, térdepelve imádkoztak. Két gabonaszálat a derekukra kötöttek és ez mindaddig ottmaradt, amíg magától le nem esett. Aratás közben, ha a gazda, vagy akárki idegen meglátogatta az aratókat, az ország több vidékén a marokverő lányok szalmakötéllel körülvezették és csak némi jutalom ellenében eresztették szabadon. Felgyőn a lány az idegent hirtelen átölelte és a kötéllel leszorította a karjait, miközben ezt mondta: Isten éltesse sokáig! A szokás nyilván szorongás maradványa: az idegent megkötik, hátha rontó szándékkal közeledik a szertartásnak érzett aratás munkásaihoz. (Forrás: katolikus.hu, Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.) Magyar Kurír
Imája befejeztével elindult haza, gyalogosan, amikor megérkezett, férje jött ki eléje: Hiába imádkoztál Lourdes-ban, mert gyermekünk tegnap meghalt. Sírva borult az asszony ura vállára, majd kisvártatva ezt mondta: És veled nem történt semmi? A férj pedig: Dehogy nem, halála előtt a mi fiunk rám nézett, majd alig hallhatóan, lassan ezt suttogta: Édesapám, érzem, hogy meghalok..., azt szeretném..., hogyha majd te is meghalsz..., ne kárhozz el..., hanem ott legyél velünk..., a mennyországban..., a Szűzanya mellett..., és ahogy ezeket kimondta, pár perc múlva meghalt... Én meg azóta csak ezen gondolkodom és beláttam, hogy hit nélkül nem élet az élet..., majd a feleség folytatta: Legközelebb együtt megyünk Lourdes-ba megköszönni a Szűzanyának, hogy meghallgatta mindkét kérésemet: gyermekünk nem szenved tovább, az égben van, végleg meggyógyult, te pedig megkaptad a hit kegyelmét, kigyógyultál a hitetlenség halálos betegségéből. Forrás: plebania.net
Homoród Nem mondhatnánk, hogy a legszebb szász erődtemplom található a Segesvár-Brassó főútról Kőhalomnál Kissé letérve megközelíthető, a Homoród-patak két ágának összefolyásánál fekvő Homoródon – hiszen annyi „legszebb” van – azt azonban igen, hogy szerkezetét tekintve egészen rendkívüli. Az épületegyüttest a templom két hatalmas tornya uralja. Az erődtemplom nyugati irányból, ahol még a külső várfal is ép, a leghatásosabb: egyszerre festői és monumentális. Ha dél felől tekintünk rá, kicsit zavarba jöhetünk, hiszen ebbe az irányba néz a sokszögzáródású szentély, miközben ennek kelet felé kellene esnie, hiszen a középkori templomokat mindig kelet-nyugati hossztengellyel építették. A romanika idején emelt eredeti templomot 1270-ben természetesen még „előírás-szerűen” tájolták. Még az is egészen szokásos, hogy a nyugati homlokzathoz a XV. században egy csinos, fehérre meszelt tornyot illesztettek: ez ma a templomerőd második legnagyobb tornya. A szász erődtemplomoknál az is gyakori, hogy a szentélyt egy védelmi emelettel megmagasítják. Ebben az esetben kívülről az apszis alaprajzát követik, belül pedig semmi változás nem érzékelhető. Itt azonban az egész félköríves szentélyt beleintegrálták egy XVI. századi négyzetes védőtoronyba. Feltehetőleg egy különösen erős tornyot akartak
emelni: erre utalnak a magas és több méter vastag falak, az erős terméskő és a teljesen zárt forma. Mivel ehhez a szentély boltozatát az építőmester valószínűleg nem találta elég teherbírónak, kellett a négyzet negyedik oldala is, így egyszerűen egy fallal szétválasztották a hajót és a szentélyt. Az erődnek így lett ugyan egy hatalmas védőtornya, azonban a templom elveszítette a szentélyét és amúgyis már túl kicsi volt, ezért 1784-ben az egyetlen lehetséges irányba, dél felé nagyobbították meg – így jött létre a szokatlan szerkezet. A torony aljában, tehát az egykori szentélyben ma is felfedezhetők a templom becses középkori freskói, amelyek sajnos restaurálatlanok és nagyrészt elég rossz állapotúak. Három korszak rétegződik itt egymásra: az első réteg XIII., a második XIV., végül a harmadik XV. századi. Utóbbi kifestést 1420 körülinek tartják, mivel a csillagokkal teleszórt háttér és az arcok alapján szerzőjük vélhetően ugyanaz a mester, aki Székelyderzsen alkotott. Még a romanika emléke az első korszakból a mandorlában trónoló Krisztus az evangélista szimbólumokkal. A sírból kiemelkedő, a fekete ruhás Mária által átölelt és megcsókolt Fájdalmas Krisztus a második kifestési korszakból való. Horváth Zoltán GyörgyGondos Béla
A szász erődtemplom nyugat felől 11
fáradtak vagyunk, még akkor is, ha ez tényleg fárasztó. Ez az imádság magatartása!”. Szent Terézre utalva azt említette meg a pápa, hogy „az imádság egy alkudozás az Úrral, és ez csak akkor lehetséges, amikor családias, bensőséges kapcsolatban vagyunk vele.” Majd ismét aláhúzta: „Tényleg fárasztó az ima, ezért is kell hozzá Isten kegyelme”. „Győzd meg az Urat, az ő érveivel! – folytatta – az az igazán szép! Ábrahám alkudozása az Úr szívére irányul, Jézus pedig hasonlóan tanít bennünket: a ti Atyátok ismeri dolgaitokat. Az Atya, miközben arra kér, hogy ne aggodalmaskodjunk, elküldi az esőt a jókra és a bűnösökre, a napot fölkelti az igazakra és a gonoszokra. Ábrahám érvelésével haladjunk előre! Most megállok egy kicsit ennél a gondolatnál – szólt a pápa –, hiszen imádkozni annyit jelent, hogy alkudozunk az Úrral, még akkor is, ha alkalmatlanok vagyunk neki”. Imádkozni azt is jelenti, hogy dicsérjük az Urat, szép dolgaiért, és kérjük, hogy küldje el nekünk azo-
2. Mutatóujj: Imádkozzunk azokért, akik utat mutatnak, tanítanak, gyógyítanak bennünket: tanárjainkért és papjainkért
1. Hüvelykujj: (ez van hozzád a legközelebb) Imádkozzunk azokért, akik a legközelebb állnak hozzánk, családunk tagjaiért
10
kat. Ő pedig annyira jó és annyira irgalmas, hogy megsegít bennünket. Végül a pápa arra kért mindenkit, hogy „nem kevesebb, mint öt percben a hétfői nap során a olvassuk el Bibliából a 102. zsoltárt: „Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit. Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet; Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged”. Kérjük őt egészen és közben megtanuljuk azt, amit mondanunk kell az Úrnak, kérjünk ehhez kegyelmet: „Te, aki irgalmas vagy, te, aki megbocsátasz, adj nekem kegyelmet, amint Ábrahámmal tetted, amint Mózessel tetted. Menjünk előre az imádságban, bátran, az említett szempontok szerint, melyek valóban az Isten szívéből erednek!” Vatikáni rádió/Magyar Kurír
3. Középső ujj: (a legmagasabb, ezért vezetőinkre emlékeztet) imádkozzunk az ország és az egyház vezetőiért
4. Gyűrűsujj: (a leggyengébb ujjunk) a leggyengébbekért imádkozzunk és a házaspárokért 5. Kisujj: (a legkissebb ujjunk, így kell látnunk magunkat Isten és ember előtt) önmagunkárt, imádkozzunk
Ferenc pápa tanácsa: mondjunk egy imát minden ujjunkra!
A közösség misztériuma Felébredt benned a vágy, hogy Krisztus követésére indulj, és szeretnéd tudni: hogyan fedezheted föl szeretetének jelzéseit? Hallhatod hívásának visszhangját: Gyere, és én megmutatom neked azt a helyet, ahol szíved megpihenhet. Gyere, kövess engem! Az Evangéliumban Jézus egy történetet mond el két fiatalemberről, akiket követésére hívott. Az egyik így válaszol: „Igen, megyek”, de azután mégsem indul. Ennek igenje szalmalángnak bizonyult. A másik fiatal viszont így válaszol: „Nem, nem megyek.” Ám azután mégis elindul Krisztus követésére. Miért vágta azonnal rá, hogy nem megy? Azonnal felfogta, hogy az „igen” egész lényét áthatja, s a teljes ismeretlenség előtt találta magát. Megkérdezhetem magamtól: hogyan lennék képes kitartani? És ekkor először a „nem” születik meg. Majd a hit „igen”-je érlelődik meg bennünk. Gyakran megesik azokkal, akik Krisztust követik, hogy az igen és a nem birokra kel bennük. Az egyik a másik ellen küzd. A választás azt jelenti, hogy számos lehetőség közül a megfelelőt kell kiválasztanunk, és természetes dolog, hogy mindegyikre szeretnénk igent mondani anélkül, hogy bármit föl kellene adnunk. Miért félsz attól, hogy egész életedre szóló igennel kötelezd el magad? Talán attól tartasz, hogy a Krisztusnak kimondott „igen” valamiféle különleges képességeket igényel, melyeknek te nem vagy birtokában? Valóban, természetéből fakadóan senki sem képes egész lényével kimondani az igent. Mindannyian Krisztus szegényei vagyunk, így bátran mondhatjuk: a hitem gyenge, de a Szentlélek jelenlétében bízom. Ő támogat engem a végsőkig, Ő erősít meg, hogy az Istenbe vetett bizalom gyönyörű és hatalmas kalandját felvállaljam. És íme, eljön a nap, amikor megdöbbenve veszem észre magamon, hogy Krisztus követésének útján járok: igenemet Isten Lelke ültette lényem legmélyére. Amint engedem, hogy ezen „igen”
legbensőbb mélyéről a felszínre törjön, lehetővé válik, hogy mindörökké elkötelezzem magamat. Ez az „igen” lényegileg megegyezik azzal, amit Szűz Mária Isten felé kimondott: „Legyen nekem a te Igéd szerint.” Már Jeremiás próféta megírta: „Azt mondtam magamban: Nem akarok Istenre gondolni, ki sem ejtem többé a nevét. De akkor lényem mélye, mint emésztő tűz fellángolt. Vissza akartam tartani magamat, de nem sikerült.” Vajon ebben az igenben is megtalálhatók az emberi gyarlóságok? Lépésről lépésre, egész életünkben velünk tart Krisztus és átváltoztat bennünk minden születendőt vagy már megszületettet szeretetével. Az Evangélium egyre világosabbá válik: nincs annál nagyobb szeretet, mint ha valaki életét adja azokért, akiket Isten ránk, rá bízott.
Te, aki Krisztust szeretnéd követni, szembesülnöd kell azzal, hogy nem állhatsz meg félúton. Jézus sokatmondó példázatban így beszél azokról, akik elkötelezték magukat mellette: aki az eke szarvára teszi a kezét, az nem tekingethet vissza. Ha halogatások nélkül követed Krisztust, tudnod kell, hogy nem vagy egyedül: életed az Ő Egyházának a része. A Szentlélek működésének folytán a föltámadt Krisztus jelenléte érzékelhetővé vált az Egyház látható közösségében. Öszszegyűjtve „az embereket minden nemzetből, titokzatos Testének részévé teszi őket". Krisztus közösség. Ő nem azért jött, hogy egy újabb vallást alapítson, hanem hogy felajánlja a vele való közösséget. Megszűnteti elszigeteltségedet, s ekkor már te is elmondhatod neki: „Jézus, örömöm, reményem és életem, ne bűnei3
met nézd, hanem Egyházad hitét. Minden korok tanúival együtt, Máriától és az apostoloktól kezdve a mai hívőkig, engem is tégy képessé rá, hogy kész legyek belül minden bizalmamat a hit titokzatos csodájába rejteni.” Az Egyház egyedülálló közössége nélkül hogyan világíthatott volna a föltámadott Krisztus fénye korokon keresztül, Máriától és az apostoloktól napjainkig? Megkérdezed magadtól? Vajon hogyan egyengethetem én is az Úr útját mások számára? Vagyis hogyan biztosíthatod magad is Krisztus folytonosságát az Egyházban, és ezen keresztül az emberiség nagy családjában? Már hallottad Krisztus hívását: „jöjj és kövess engem” és hasonlóan az evangéliumi fiatalemberhez, a sok tépelődés után talán magad is szeretnéd kimondani az életre szóló „igent”. Ez az „igen" kiszolgáltatottá tesz, de nincs más út. Krisztust szeretnéd követni, ezért ne feledd: Ő a fény az éjszakádban, s úgy szeret téged, mintha egyetlene lennél: ebben áll a titka. Jézus, föltámadt Úr! Te vagy minden emberi élet megváltója, és mi mindig szeretnénk melletted maradni. Ne engedd, hogy elhagyjunk téged útközben, Így mikor felfedezzük törékenységünk, rejtett források törnek fel belőlünk, olyan belső erők, olyan lendület, amely belőled fakad. Roger testvér
A vadlibák csoportosan „V” alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, s a levegő felhajtóereje fenntartja a következő libákat. Így lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne. Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkánkat, sokkal gyorsabban érjük el a célt. Ha egy vadliba kirepül a sorból, és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai erőfeszítése által. Ha annyi eszünk van, mint egy kanadai vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel a közös cél érdekében. Amikor a vezető liba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen. A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, s a megfelelő pillanatban átadni vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést. Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben bíztassák. A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a „gágogás” bíztató legyen.
renc pápa szavaival teszi ezt. Sokan XXIII. Jánoshoz hasonlítják őt. Az biztos, hogy a zsinati örökséget hordozza, ez látszik az emberekkel kialakított rokonszenv-kapcsolatából és a jövőbe vetett tekintetéből is. Kezdettől fogva ezt mondta a bíborosoknak: „Soha ne adjuk meg magunkat a pesszimizmusnak, annak a keserűségnek, amelyet az ördög mindennap felkínál; ne engedjünk a pesszimizmusnak, az elbátortalanodásnak.” Nem olyan üzenet ez, amelyet versengve tesznek az újságok a címlapjukra, de mélyreható folyamatokat indít útnak, amelyeknek talán még nem tudjuk felmérni a hatását. Olyanokat, amilyeneket János pápa indított el. Magyar Kurír
Imádság a közösségért
3. Mivel a Jóisten hívott ide, éppen ezért mindennel szemben – ami akár engem, akár az Egyházat illeti – teljesen nyugodtnak kell lennem, de mindig készen arra, hogy az Egyház javán dolgozzam és érte Krisztussal együtt szenvedjek is.
Urunk, Jézus Krisztus, te azt mondtad: „Ahol ketten-hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok köztük.” És az egyház így énekel: „Ahol jóság s szeretet van, ott az Isten.” Jézus, légy jelen köztünk jóságoddal és szereteteddel, hogy ne uralkodjék rajtunk a gyűlölet és a széthúzás, s ne tegye bizonytalanná életünket. Erősítsd meg a békét közösségünkben! Ámen. Theodor Burzer nyomán
4
A tökéletesség hat alapelve 1. Egyedül csak arra kell vágyakoznom, hogy igaz és szent legyek, vagyis hogy Istennek tessem. 2. Minden gondolatomat és cselekedetemet az Anyaszentegyház növekedésére, szolgálatára és dicsőségére kell irányítanom.
4. Rá kell hagyatkoznom mindig az isteni gondviselésre. 5. Állandóan semmiségem tudatában kell élnem. 6. Napjaimat könnyen áttekinthetővé és teljesen rendezetté kell tennem. Boldog XXIII. János pápa
Imádkozzunk bátran, és ha kell, akkor alkudozzunk az Úrral, egészen az alkalmatlankodásig Ábrahám példáját idézve Ferenc pápa az imádságról beszélt július 1-én, a hétfő reggeli szentmiséjén A Szentatya a napi olvasmány történetéhez fűzte gondolatait, amely Ábrahám közbenjárását mondja el. A pátriárka őszintén és kitartással szól az Istenhez, hogy megvédelmezze a pusztulástól Szodoma igazait. „Ábrahám bátor ember és bátran imádkozik. Ahhoz is erőt érzett, hogy szemtől szembe beszéljen az Úrral. Mindezt kitartóan teszi, állhatatossággal. A Bibliában azt látjuk, hogy az embernek kitartóan kell imádkoznia” – állapította meg a pápa. „Amikor mi a bátorságról beszélünk, mindig az apostoli bátorságra gondolunk, amivel ők elindultak hirdetni az evangéliumot. De létezik az Úr előtti bátorság is. Ez egy olyan bátorság, mely eltökélten lép a színe elé, hogy kérjen tőle valamit. A történet kicsit megnevettet engem – mondta a pápa – mert Ábrahám egészen sajátságos módon beszél az Úrral. Olyan ez, mint egy „föníciai üzlet”, hiszen mindinkább lefelé szorítja az árat… Kitartással folytatja tovább, ötvenről lealkudja az árat tízre. Ábrahám azonban tudta, hogy még ez sem elég, mert csak egyetlen igaz van ott, unokatestvére. De ezzel a bátorsággal, ezzel a kitartással mégis továbbhaladt minden. „Időnként úgy megyünk az Úrhoz – fogalmazott a pápa – hogy kérünk tőle valamit valaki számára, aztán elmegyünk. Ez így nem imádság!” – szögezte le. „Ha azt akarod, hogy az Úr kegyelmet adjon, bátran kell Hozzá menned és bátran tenned azt, amit Ábrahám tett, méghozzá az ő kitartásával!”. Ferenc pápa Jézusra emlékeztetett, aki azt mondja nekünk: „Úgy kell imádkoznunk, mint ahogy az özvegyasszony kérlelte a bírót, úgy, mint aki éjszaka megzörgeti a barátjának az ajtaját. Kitartással, erre tanít bennünket Jézus”. „Az Úr megdicséri azt a szír-föníciai aszszonyt, aki kitartással kérlelte lánya gyógyulását”. „Kitartással – ismételte a pápa – még akkor is, ha 9
XXIII. János öröksége: rokonszenvvel tekinteni az emberekre, reménnyel a jövőre
1963. június 3-án, ötven évvel ezelőtt halt meg XXIII. János pápa. A jó pápa – így nevezték el. Andrea Riccardi az olasz Corriere della Sera napilapban elmondja, mekkora fordulatot jelentett a megválasztása abban a korban: eltávolodott a katolikus világot az utóbbi két évszázadban belengő pesszimizmustól. Érthetőnek tűnt ez a pesszimizmus, hiszen úgy látszott, a történelem az Egyháztól távol zajlik, egy olyan társadalom épül, amelyben Isten a peremre szorul. A kereszténység aranykorába vágyódtak viszsza az emberek. A harmincas években erre a nosztalgiára így válaszolt Etienne Gilson francia filozófus: illúzió azt hinni, „hogy a kereszténység, amely egy folyamatos vallási forradalom a világ szívében, egyszer csak egy sikerre vitt forradalom lehetne.” Nincs aranykor, amelyet vissza kellene sírni. XXIII. János kemény időben élt. Kelet-Európa kommunista rezsimek uralma alatt állt, egyházai haldokoltak. A gyarmatosítás véget ért. Az Egyháznak el kellett helyeznie magát a világ új színpadán. A tradicionalisták meg akarták védeni a gyarmati rezsimeket, úgy érezték, ezen múlik a kereszténység továbbélése, mert gátat szabnak a 8
kommunizmusnak és az iszlámnak. János pápa azonban szembeszállt a „balsors prófétáival”, akik egy olyan múltat sírtak vissza, amelyről ő történészként jól tudta, mennyi fájdalommal volt tele. Ünnepélyesen megnyitotta a II. Vatikáni Zsinatot. Az Egyház története új irányt vett ezzel. A pesszimizmus olykor védőfalat jelent a világ ellen, mert nem vesszük a fáradságot, hogy a maga összetettségében találkozzunk vele. Ellenszenvből szőtt háló. Ezzel szemben János pápa rokonszenvvel tekintett az emberekre és a népekre, még a hidegháború idején is. Sokféleképpen megmutatta ezt, felmutatta az irgalmasságot, mint az Egyház meghatározó arcvonását. Mellékesnek tűnhet, de a katolicizmus utolsó fél évszázadának lényegi döntése ez. Egy ilyen hosszú távra szóló döntés vajon megtérül? Maga VI. Pál a zsinatot éppen ennek segítségével értelmezte, amikor lezárásakor ezt mondta: „Mi történt? Egy összecsapás, egy csata, kiközösítés? Lehetett volna az is, de nem ez történt… Végtelen rokonszenv járt át mindent. Az emberi szükségletek felfedezése.” Abraliam Heschel, a próféták híres kutatója úgy beszélt az ebből kialakuló áramlatról, mint a rokonszenv vallásáról. János pápát sokan kritizálták. A zsinat után nehéz idők következtek, belső küzdelmek, válság, a gyakorló hívek számának csökkenése, növekvő szekularizáció… Karl Barth evangélikus teológus így fogalmazott: „a kereszténység albérletben van mások házaiban”. A válság talaján él az Egyház. De ez nem a véget jelenti. II. János Pál rengeteg válsággal nézett szembe, reménnyel és rokonszenvvel. Hálával tekintett elődjére, aki abban a lehetetlen geopolitikai helyzetben is hitt a lengyel katolicizmus jövőjében. Bizonyította, hogy a rokonszenv nem naiv önfeladás, hanem annak a megértése, hogy van valami, ami egyesít, nem pedig megoszt. A remény és a rokonszenv ma is lényeges dolgok. Fontos itt, a nyugati világban egyre inkább jelentőségét vesztő Európában. Az Egyház úgy döntött, rokonszenvvel fordul az emberek felé, nem zárkózik be a pesszimizmusba. Ma Fe-
A hit, a legszemélyesebb valóság, megfogalmazhatatlan, egyedül Isten látja olyannak, amilyen valójában. Jézus egyik példabeszédét így fejezi be: „De amikor eljön az Emberfia, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8) Talál-e bennem hitet? Keresztesné Várhelyi Ilona muzeológus, irodalomtörténész tett tanúságot hitéről. A vele készült interjút alább olvashatjuk: Hogyan definiálható a megfogalmazhatatlan? Sokféle definíció közül a legegyszerűbb: „A hit bizalom és ráhagyatkozás Istenre”. A hit nemcsak tudati állapot, hanem az érzelmeket és az egész életet áthatja. (XVI. Benedek) A legszemélyesebb valóság, megfogalmazhatatlan, egyedül Isten látja olyannak, amilyen valójában. A misében is elhangzik: „akinek hitét csak Te ismered!” Szemérmesek vagyunk, amikor a hitünkről kérdeznek, mert valójában nem ismerjük elég jól saját hitünket. Vallásgyakorló emberként azt tudjuk, mit kellene hinnünk, s talán azt gondoljuk, hiszszük is mindazt, de vajon, ha nehézség, vértanúság várna ránk a hitünkért, megfutamodnánk-e. Előadásában Tolsztojt idézte, miszerint a „hit az élet ereje”. Tolsztojnak igaza lehet, hiszen még a halálos betegségből való felgyógyulást is segíti az erős hit. A gyógyulás hite és az istenhit egy tőről fakad. A hit úgy lesz életerő, hogy táplálja az akaratot, mégpedig az isteni akaratot fürkészve. Életerő nélkül azonban meghasonlás következik, felborul a rendszer, a szervezet, a társadalom. Jézus
azt mondja: „A meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik.” (Lk 11,17) Ilyen összeomlást jelez nálunk a nemzeti méretű depresszió, a széthúzás, a szándékos gyermektelenség, a függőségek, az elköteleződés hiánya a családi, vallási és civil életben, az elvándorlás, a hazaszeretet megfogyatkozása stb., mindaz, aminek napjainkban tanúi vagyunk. Istenhit nélkül az egyén erkölcsi értékrendje labilissá válik, rövid távú érdekek mentén alakul, összeomlik, maga alá temeti az embert. Ugyanakkor az istenhit az egyéni és társadalmi kérdéseket is súlyuk szerinti rendbe állítja be. A hit mint a mágneses tér elrendezi az élet fontos kérdéseit a pozitív és negatív pólusok mentén. Ha a mágnest, az Istent kivonjuk, rend helyett káosz lesz a világban és az emberben. Mi alapozta meg a hitét? Nálam a családi indíttatás jó alapot adott: komoly, kipróbált hitű katolikus szüleim voltak. A Most segíts meg Máriát édesapámtól tanultam négyévesen, amikor édesanyám élete veszélyben forgott. Ez volt az első tapasztalatom az ima erejéről. Születésemkor apám már túl volt életének delelőjén. Először Trianon vágta ketté az életét. Premontrei érettségije, majd jogi diplomája, államtudományi doktorátusa Kassán még karriert ígért neki, majd onnan kiszakadva a százados családi örökségén, a Rákócziak abaúji falvaiban körjegyzőként lett osztályidegen. Okkal idézte Arany Jánost az új rendszer uraira utalva: „Ha egy úri lócsiszárral / találkoztam, s bevert sárral, nem pöröltem./ Félreálltam, letöröltem.” (Epilógus) A személyes üldözöttség csak erősítette szüleim tudatosan megélt hitét. Példájukkal azt tanították, hogy egyedül a hitet és a tudást érdemes gyarapítani, mert minden mást elvehetnek. Velük ez többször is megtörtént. Édesanyám sokoldalú, családcentrikus, mindent kibíró, jéghátán is igényesen megélő asszony volt, csupa gondosság, de nem aggodalmaskodó. Az Istenre hagyatkozás igazi példáját adta. Mindenbe belevágott, csak hogy fenntartsa a családot, és hivatástudattal bíró óvónőként nagyon értett a szavak nélküli neveléshez. Gyermekkorunkban pl. elsőpéntekre, a családi gyónás napjára időzítette az ágyhúzást, hogy így is tisztaságérzésünk legyen. Énekeit, meséit már több nemzedék ismeri. Nagyon 5
súlyos szenvedései idején sem önmagával foglalkozott. Megtanultam tőle – csak el ne felejtsem, amikor odajutok –, hogy a szülő nemcsak életével, hanem halálával is nevel. Hárman voltunk testvérek. Mint legkisebb gyerek, én hamar megtanultam mindent, imádkozni, olvasni, írni, s már 5 évesen elsőáldozó lettem, 6 évesen pedig bérmálkoztam. 1951-ben úgy látszott, egyhamar nem lesz több bérmálás Magyarországon. Aki volt elsőáldozó, és tudott írni-olvasni, azt megbérmálta Czapik Gyula egri érsek. Én voltam a legfiatalabb bérmálkozó. Az ún. régi értelmiséget, a „klerikális reakciót” érintő kitelepítés elől a szüleim mindhármunkat különböző helyekre dugtak, engem Tolcsvára menekítettek. Jót akartak, de nekem ez nehezebb volt, mintha velük lehettem volna, akár egy disznóólban is. Hétévesen egyedül utaztam átszállással, s az állomásról még sokat gyalogolva jutottam a távoli rokonokhoz. Hónapokig semmit sem tudtam családtagjaimról. Jól jött az imádságok ismerete! Nekem ez jelentette a kitelepítést. Végül Miskolcra kerültünk, és a minorita templom lett a második otthonunk. Mindszenty hercegprímás felszólítását komolyan véve, szüleim akkor is beírattak hittanra, amikor ezért gúny és megszégyenítés járt. A hátrányos megkülönböztetés az 56-os forradalom hónapjaiban hirtelen előny lett. Az egész osztály hittanos lett, még a megyei párttitkár lánya is tőlem tanult keresztet vetni. A hatvanas években már enyhült a szorítás, de bölcsészkarra bejutni vallásos világnézettel még mindig szinte lehetetlen volt. Irodalmi és sporteredményeim segítettek… Meg az ima! Igen, ezeknek köszönhetem, hogy kitartó és ütésálló lettem. Egyetemi előadásaiban is gyakran idézte II. János Pál pápa A Fides et ratio (1999) című enciklikájának mottóját. II. János Pál pápa nagyon szemléletes hasonlattal fejezi ki a hit és az ész, a megismerés két útja közötti kapcsolatot: „A hit és az ész két szárny, melyekkel az emberi szellem fölemelkedik az igazság szemlélésére”. A hit munkára készteti az észt, elindítja a gondolkodást, hogy meggyőződjön a hittel látottak valóságáról, de ugyanak6
kor folytatja is a gondolkodás munkáját, mert amit az ész nem ér el, ott a hit folytatja a megismerést. Nemcsak önmagában, hanem munkája, hivatása, kutatásai révén az irodalom, a kultúra mélységében is keresi a hitet. A hit és az ész mellett én még a művészetet is a megismerés eszközének tartom. A világ megismerése ugyanis nemcsak a természet, a világmindenség fürkészését jelenti, hanem valójában azáltal is az Istent keresi az ember. A művészet e törekvésnek a hithez hasonló, intuitív útja. Az én világomban, a hivatásomban a kultúrának van központi szerepe. A kultúra mélyén a vallási kultusz, a kultusz mélyén a hit működik. Az tesz egy kultúrát, egy irodalmi művet vagy más műalkotást értékessé, hogy olyasmit tud adni az embernek, ami kiemeli az anyagi meghatározottságából, és szellemi érzékelésre teszi képessé. Az én istenhitemet nemcsak a szülői példa, a vallásos családi élet, a hittanórák és egyházi élmények vagy a Biblia formálta, hanem nagyszerű költők is, Balassi, Csokonai, Kölcsey, Petőfi, Arany, Ady, József Attila, Szabó Lőrinc, Dsida Jenő, Babits és nagyon sokan mások. Ha nem is Istenről szól, mégis sokszor többet elmond róla egy vers, egy elmélyülésre indító zenemű, egy képzőművészeti vagy építészeti alkotás, mint a hittudomány. Meg kell vallanom, hogy a Bibliában sem mindig a kinyilatkoztatás igazságtartalma ragad magával, hanem a szépség, a tartalom és a forma, a szerkezet feszültségei. Így nemcsak lelki, hanem valódi szellemi, esztétikai élmény is a Szentírás. Lehet, hogy ez a művészi érték a Szentírásban csak ráadás, de Babitscsal azt is elmondhatom, még ebben a puritanizmust hirdető városban is, hogy: „Nem vagyok puritán: az én üdvösségemnek nem elég az, (…) ami itt és most szükséges. Hiszek a feleslegesben! Hiszek a művészetben, amely kinyitja elénk a világot, mely kiröpít a pontból és pillanatból, mely katholikussá és a kozmosz polgárává avat…” (Örökkék ég a felhők mögött.) Sokszor jut eszembe Pilinszky János eszmefuttatása is, amit még középiskolás koromban, 1961ben olvastam az Új Emberben, később könyvben is megjelent, és fel is használtam esztétika-oktatá-
somban, sőt még a hitoktatóképző pedagógia-előadásaiban és a múzeumi munkámban is: „Sokszor eszembe jutott már, hogy van egy íratlan, keresztény esztétika, amit leginkább krisztusi esztétikának lehetne nevezni. (…) Lényegében Jézus személyéhez kötött, példája Jézus, az a mód, ahogy egyedül ő tudott egyszerre hallatlan kritikával és szeretettel megvizsgálni egy-egy elébe kerülő esetet, emberi szívet, emberi nyomorúságot. (…) A jézusi pillantás számára megszűnik minden külső kötelezettség, egyedül a megvizsgált szív lüktet…” Ilyen szeretetteljes kritikával, Jézus módszerével próbálom szemlélni, elemezni a műalkotásokat, de a társadalmi folyamatokat és az egyházi életet is. Az „érted haragszom, nem ellened” módszere a véleményemet és a cselekedeteimet is jellemzi. Hiszen „Az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában… Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.” Jak 2,24.26 Jézus ezt is egyszerűbben mondja? „Mindaz, aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette.” (Mt 7,24) Erre a bölcsességre jó lenne eljutni. Magyar Kurír
Urunk, Jézus Krisztus! Taníts bennünket tiszta értelemmel és tiszta szívvel imádkozni! Taníts minket szilárd figyelemmel, lángoló szívvel, remegő buzgósággal, mély alázattal és kitartó türelemmel imádkozni! Taníts minket úgy imádkozni, hogy élő legyen a hitünk! Taníts minket, hogy ne csak a szükség, a szenvedés, a nehézség idején forduljunk hozzád, hanem szüntelenül imádkozzunk és imánk az irántad való szeretet kifejezése legyen! Taníts minket, Urunk, hogy mindig a te nevedben forduljunk mennyei Atyánkhoz! Tárd fel számunkra az imádság által az üdvösség titkát! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
Imádság a vakációban Olyan szünidőtől, amely elpuhít, amely henyélésben telik, amelyben az értelem és szív számára semmi hasznos sem terem, Uram, ments meg engem! Olyan naptól, amely Isten nélkül kezdődik, amely Istentől távol végződik Uram, ments meg engem! A lustálkodástól, a léha szórakozástól, amely gyengíti önuralmamat, és fogékonnyá tesz a rosszra, Uram, ments meg engem! A pénz könnyelmű tékozlásától, minden meggondolatlanságtól, amely másokat kísértésbe vihetne, vagy bosszanthatna Uram, ments meg engem! Uram, Jézus Krisztus! Szívből örülök a vakációnak. Sokat várok tőle: örömöt, pihenést, felüdülést. Adj nyitott szemet, hogy meglássam a világ szépségeit! Adj nyitott fület, hogy meghalljam hívásodat! Tölts el örömöddel! Engedd, hogy minél többet ízleljek meg világod gazdagságából! Vigyázz rám minden utamon, hogy a szünidő is erősítsen és gazdagítson! Ámen.
7
súlyos szenvedései idején sem önmagával foglalkozott. Megtanultam tőle – csak el ne felejtsem, amikor odajutok –, hogy a szülő nemcsak életével, hanem halálával is nevel. Hárman voltunk testvérek. Mint legkisebb gyerek, én hamar megtanultam mindent, imádkozni, olvasni, írni, s már 5 évesen elsőáldozó lettem, 6 évesen pedig bérmálkoztam. 1951-ben úgy látszott, egyhamar nem lesz több bérmálás Magyarországon. Aki volt elsőáldozó, és tudott írni-olvasni, azt megbérmálta Czapik Gyula egri érsek. Én voltam a legfiatalabb bérmálkozó. Az ún. régi értelmiséget, a „klerikális reakciót” érintő kitelepítés elől a szüleim mindhármunkat különböző helyekre dugtak, engem Tolcsvára menekítettek. Jót akartak, de nekem ez nehezebb volt, mintha velük lehettem volna, akár egy disznóólban is. Hétévesen egyedül utaztam átszállással, s az állomásról még sokat gyalogolva jutottam a távoli rokonokhoz. Hónapokig semmit sem tudtam családtagjaimról. Jól jött az imádságok ismerete! Nekem ez jelentette a kitelepítést. Végül Miskolcra kerültünk, és a minorita templom lett a második otthonunk. Mindszenty hercegprímás felszólítását komolyan véve, szüleim akkor is beírattak hittanra, amikor ezért gúny és megszégyenítés járt. A hátrányos megkülönböztetés az 56-os forradalom hónapjaiban hirtelen előny lett. Az egész osztály hittanos lett, még a megyei párttitkár lánya is tőlem tanult keresztet vetni. A hatvanas években már enyhült a szorítás, de bölcsészkarra bejutni vallásos világnézettel még mindig szinte lehetetlen volt. Irodalmi és sporteredményeim segítettek… Meg az ima! Igen, ezeknek köszönhetem, hogy kitartó és ütésálló lettem. Egyetemi előadásaiban is gyakran idézte II. János Pál pápa A Fides et ratio (1999) című enciklikájának mottóját. II. János Pál pápa nagyon szemléletes hasonlattal fejezi ki a hit és az ész, a megismerés két útja közötti kapcsolatot: „A hit és az ész két szárny, melyekkel az emberi szellem fölemelkedik az igazság szemlélésére”. A hit munkára készteti az észt, elindítja a gondolkodást, hogy meggyőződjön a hittel látottak valóságáról, de ugyanak6
kor folytatja is a gondolkodás munkáját, mert amit az ész nem ér el, ott a hit folytatja a megismerést. Nemcsak önmagában, hanem munkája, hivatása, kutatásai révén az irodalom, a kultúra mélységében is keresi a hitet. A hit és az ész mellett én még a művészetet is a megismerés eszközének tartom. A világ megismerése ugyanis nemcsak a természet, a világmindenség fürkészését jelenti, hanem valójában azáltal is az Istent keresi az ember. A művészet e törekvésnek a hithez hasonló, intuitív útja. Az én világomban, a hivatásomban a kultúrának van központi szerepe. A kultúra mélyén a vallási kultusz, a kultusz mélyén a hit működik. Az tesz egy kultúrát, egy irodalmi művet vagy más műalkotást értékessé, hogy olyasmit tud adni az embernek, ami kiemeli az anyagi meghatározottságából, és szellemi érzékelésre teszi képessé. Az én istenhitemet nemcsak a szülői példa, a vallásos családi élet, a hittanórák és egyházi élmények vagy a Biblia formálta, hanem nagyszerű költők is, Balassi, Csokonai, Kölcsey, Petőfi, Arany, Ady, József Attila, Szabó Lőrinc, Dsida Jenő, Babits és nagyon sokan mások. Ha nem is Istenről szól, mégis sokszor többet elmond róla egy vers, egy elmélyülésre indító zenemű, egy képzőművészeti vagy építészeti alkotás, mint a hittudomány. Meg kell vallanom, hogy a Bibliában sem mindig a kinyilatkoztatás igazságtartalma ragad magával, hanem a szépség, a tartalom és a forma, a szerkezet feszültségei. Így nemcsak lelki, hanem valódi szellemi, esztétikai élmény is a Szentírás. Lehet, hogy ez a művészi érték a Szentírásban csak ráadás, de Babitscsal azt is elmondhatom, még ebben a puritanizmust hirdető városban is, hogy: „Nem vagyok puritán: az én üdvösségemnek nem elég az, (…) ami itt és most szükséges. Hiszek a feleslegesben! Hiszek a művészetben, amely kinyitja elénk a világot, mely kiröpít a pontból és pillanatból, mely katholikussá és a kozmosz polgárává avat…” (Örökkék ég a felhők mögött.) Sokszor jut eszembe Pilinszky János eszmefuttatása is, amit még középiskolás koromban, 1961ben olvastam az Új Emberben, később könyvben is megjelent, és fel is használtam esztétika-oktatá-
somban, sőt még a hitoktatóképző pedagógia-előadásaiban és a múzeumi munkámban is: „Sokszor eszembe jutott már, hogy van egy íratlan, keresztény esztétika, amit leginkább krisztusi esztétikának lehetne nevezni. (…) Lényegében Jézus személyéhez kötött, példája Jézus, az a mód, ahogy egyedül ő tudott egyszerre hallatlan kritikával és szeretettel megvizsgálni egy-egy elébe kerülő esetet, emberi szívet, emberi nyomorúságot. (…) A jézusi pillantás számára megszűnik minden külső kötelezettség, egyedül a megvizsgált szív lüktet…” Ilyen szeretetteljes kritikával, Jézus módszerével próbálom szemlélni, elemezni a műalkotásokat, de a társadalmi folyamatokat és az egyházi életet is. Az „érted haragszom, nem ellened” módszere a véleményemet és a cselekedeteimet is jellemzi. Hiszen „Az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában… Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.” Jak 2,24.26 Jézus ezt is egyszerűbben mondja? „Mindaz, aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette.” (Mt 7,24) Erre a bölcsességre jó lenne eljutni. Magyar Kurír
Urunk, Jézus Krisztus! Taníts bennünket tiszta értelemmel és tiszta szívvel imádkozni! Taníts minket szilárd figyelemmel, lángoló szívvel, remegő buzgósággal, mély alázattal és kitartó türelemmel imádkozni! Taníts minket úgy imádkozni, hogy élő legyen a hitünk! Taníts minket, hogy ne csak a szükség, a szenvedés, a nehézség idején forduljunk hozzád, hanem szüntelenül imádkozzunk és imánk az irántad való szeretet kifejezése legyen! Taníts minket, Urunk, hogy mindig a te nevedben forduljunk mennyei Atyánkhoz! Tárd fel számunkra az imádság által az üdvösség titkát! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
Imádság a vakációban Olyan szünidőtől, amely elpuhít, amely henyélésben telik, amelyben az értelem és szív számára semmi hasznos sem terem, Uram, ments meg engem! Olyan naptól, amely Isten nélkül kezdődik, amely Istentől távol végződik Uram, ments meg engem! A lustálkodástól, a léha szórakozástól, amely gyengíti önuralmamat, és fogékonnyá tesz a rosszra, Uram, ments meg engem! A pénz könnyelmű tékozlásától, minden meggondolatlanságtól, amely másokat kísértésbe vihetne, vagy bosszanthatna Uram, ments meg engem! Uram, Jézus Krisztus! Szívből örülök a vakációnak. Sokat várok tőle: örömöt, pihenést, felüdülést. Adj nyitott szemet, hogy meglássam a világ szépségeit! Adj nyitott fület, hogy meghalljam hívásodat! Tölts el örömöddel! Engedd, hogy minél többet ízleljek meg világod gazdagságából! Vigyázz rám minden utamon, hogy a szünidő is erősítsen és gazdagítson! Ámen.
7
XXIII. János öröksége: rokonszenvvel tekinteni az emberekre, reménnyel a jövőre
1963. június 3-án, ötven évvel ezelőtt halt meg XXIII. János pápa. A jó pápa – így nevezték el. Andrea Riccardi az olasz Corriere della Sera napilapban elmondja, mekkora fordulatot jelentett a megválasztása abban a korban: eltávolodott a katolikus világot az utóbbi két évszázadban belengő pesszimizmustól. Érthetőnek tűnt ez a pesszimizmus, hiszen úgy látszott, a történelem az Egyháztól távol zajlik, egy olyan társadalom épül, amelyben Isten a peremre szorul. A kereszténység aranykorába vágyódtak viszsza az emberek. A harmincas években erre a nosztalgiára így válaszolt Etienne Gilson francia filozófus: illúzió azt hinni, „hogy a kereszténység, amely egy folyamatos vallási forradalom a világ szívében, egyszer csak egy sikerre vitt forradalom lehetne.” Nincs aranykor, amelyet vissza kellene sírni. XXIII. János kemény időben élt. Kelet-Európa kommunista rezsimek uralma alatt állt, egyházai haldokoltak. A gyarmatosítás véget ért. Az Egyháznak el kellett helyeznie magát a világ új színpadán. A tradicionalisták meg akarták védeni a gyarmati rezsimeket, úgy érezték, ezen múlik a kereszténység továbbélése, mert gátat szabnak a 8
kommunizmusnak és az iszlámnak. János pápa azonban szembeszállt a „balsors prófétáival”, akik egy olyan múltat sírtak vissza, amelyről ő történészként jól tudta, mennyi fájdalommal volt tele. Ünnepélyesen megnyitotta a II. Vatikáni Zsinatot. Az Egyház története új irányt vett ezzel. A pesszimizmus olykor védőfalat jelent a világ ellen, mert nem vesszük a fáradságot, hogy a maga összetettségében találkozzunk vele. Ellenszenvből szőtt háló. Ezzel szemben János pápa rokonszenvvel tekintett az emberekre és a népekre, még a hidegháború idején is. Sokféleképpen megmutatta ezt, felmutatta az irgalmasságot, mint az Egyház meghatározó arcvonását. Mellékesnek tűnhet, de a katolicizmus utolsó fél évszázadának lényegi döntése ez. Egy ilyen hosszú távra szóló döntés vajon megtérül? Maga VI. Pál a zsinatot éppen ennek segítségével értelmezte, amikor lezárásakor ezt mondta: „Mi történt? Egy összecsapás, egy csata, kiközösítés? Lehetett volna az is, de nem ez történt… Végtelen rokonszenv járt át mindent. Az emberi szükségletek felfedezése.” Abraliam Heschel, a próféták híres kutatója úgy beszélt az ebből kialakuló áramlatról, mint a rokonszenv vallásáról. János pápát sokan kritizálták. A zsinat után nehéz idők következtek, belső küzdelmek, válság, a gyakorló hívek számának csökkenése, növekvő szekularizáció… Karl Barth evangélikus teológus így fogalmazott: „a kereszténység albérletben van mások házaiban”. A válság talaján él az Egyház. De ez nem a véget jelenti. II. János Pál rengeteg válsággal nézett szembe, reménnyel és rokonszenvvel. Hálával tekintett elődjére, aki abban a lehetetlen geopolitikai helyzetben is hitt a lengyel katolicizmus jövőjében. Bizonyította, hogy a rokonszenv nem naiv önfeladás, hanem annak a megértése, hogy van valami, ami egyesít, nem pedig megoszt. A remény és a rokonszenv ma is lényeges dolgok. Fontos itt, a nyugati világban egyre inkább jelentőségét vesztő Európában. Az Egyház úgy döntött, rokonszenvvel fordul az emberek felé, nem zárkózik be a pesszimizmusba. Ma Fe-
A hit, a legszemélyesebb valóság, megfogalmazhatatlan, egyedül Isten látja olyannak, amilyen valójában. Jézus egyik példabeszédét így fejezi be: „De amikor eljön az Emberfia, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8) Talál-e bennem hitet? Keresztesné Várhelyi Ilona muzeológus, irodalomtörténész tett tanúságot hitéről. A vele készült interjút alább olvashatjuk: Hogyan definiálható a megfogalmazhatatlan? Sokféle definíció közül a legegyszerűbb: „A hit bizalom és ráhagyatkozás Istenre”. A hit nemcsak tudati állapot, hanem az érzelmeket és az egész életet áthatja. (XVI. Benedek) A legszemélyesebb valóság, megfogalmazhatatlan, egyedül Isten látja olyannak, amilyen valójában. A misében is elhangzik: „akinek hitét csak Te ismered!” Szemérmesek vagyunk, amikor a hitünkről kérdeznek, mert valójában nem ismerjük elég jól saját hitünket. Vallásgyakorló emberként azt tudjuk, mit kellene hinnünk, s talán azt gondoljuk, hiszszük is mindazt, de vajon, ha nehézség, vértanúság várna ránk a hitünkért, megfutamodnánk-e. Előadásában Tolsztojt idézte, miszerint a „hit az élet ereje”. Tolsztojnak igaza lehet, hiszen még a halálos betegségből való felgyógyulást is segíti az erős hit. A gyógyulás hite és az istenhit egy tőről fakad. A hit úgy lesz életerő, hogy táplálja az akaratot, mégpedig az isteni akaratot fürkészve. Életerő nélkül azonban meghasonlás következik, felborul a rendszer, a szervezet, a társadalom. Jézus
azt mondja: „A meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik.” (Lk 11,17) Ilyen összeomlást jelez nálunk a nemzeti méretű depresszió, a széthúzás, a szándékos gyermektelenség, a függőségek, az elköteleződés hiánya a családi, vallási és civil életben, az elvándorlás, a hazaszeretet megfogyatkozása stb., mindaz, aminek napjainkban tanúi vagyunk. Istenhit nélkül az egyén erkölcsi értékrendje labilissá válik, rövid távú érdekek mentén alakul, összeomlik, maga alá temeti az embert. Ugyanakkor az istenhit az egyéni és társadalmi kérdéseket is súlyuk szerinti rendbe állítja be. A hit mint a mágneses tér elrendezi az élet fontos kérdéseit a pozitív és negatív pólusok mentén. Ha a mágnest, az Istent kivonjuk, rend helyett káosz lesz a világban és az emberben. Mi alapozta meg a hitét? Nálam a családi indíttatás jó alapot adott: komoly, kipróbált hitű katolikus szüleim voltak. A Most segíts meg Máriát édesapámtól tanultam négyévesen, amikor édesanyám élete veszélyben forgott. Ez volt az első tapasztalatom az ima erejéről. Születésemkor apám már túl volt életének delelőjén. Először Trianon vágta ketté az életét. Premontrei érettségije, majd jogi diplomája, államtudományi doktorátusa Kassán még karriert ígért neki, majd onnan kiszakadva a százados családi örökségén, a Rákócziak abaúji falvaiban körjegyzőként lett osztályidegen. Okkal idézte Arany Jánost az új rendszer uraira utalva: „Ha egy úri lócsiszárral / találkoztam, s bevert sárral, nem pöröltem./ Félreálltam, letöröltem.” (Epilógus) A személyes üldözöttség csak erősítette szüleim tudatosan megélt hitét. Példájukkal azt tanították, hogy egyedül a hitet és a tudást érdemes gyarapítani, mert minden mást elvehetnek. Velük ez többször is megtörtént. Édesanyám sokoldalú, családcentrikus, mindent kibíró, jéghátán is igényesen megélő asszony volt, csupa gondosság, de nem aggodalmaskodó. Az Istenre hagyatkozás igazi példáját adta. Mindenbe belevágott, csak hogy fenntartsa a családot, és hivatástudattal bíró óvónőként nagyon értett a szavak nélküli neveléshez. Gyermekkorunkban pl. elsőpéntekre, a családi gyónás napjára időzítette az ágyhúzást, hogy így is tisztaságérzésünk legyen. Énekeit, meséit már több nemzedék ismeri. Nagyon 5
met nézd, hanem Egyházad hitét. Minden korok tanúival együtt, Máriától és az apostoloktól kezdve a mai hívőkig, engem is tégy képessé rá, hogy kész legyek belül minden bizalmamat a hit titokzatos csodájába rejteni.” Az Egyház egyedülálló közössége nélkül hogyan világíthatott volna a föltámadott Krisztus fénye korokon keresztül, Máriától és az apostoloktól napjainkig? Megkérdezed magadtól? Vajon hogyan egyengethetem én is az Úr útját mások számára? Vagyis hogyan biztosíthatod magad is Krisztus folytonosságát az Egyházban, és ezen keresztül az emberiség nagy családjában? Már hallottad Krisztus hívását: „jöjj és kövess engem” és hasonlóan az evangéliumi fiatalemberhez, a sok tépelődés után talán magad is szeretnéd kimondani az életre szóló „igent”. Ez az „igen" kiszolgáltatottá tesz, de nincs más út. Krisztust szeretnéd követni, ezért ne feledd: Ő a fény az éjszakádban, s úgy szeret téged, mintha egyetlene lennél: ebben áll a titka. Jézus, föltámadt Úr! Te vagy minden emberi élet megváltója, és mi mindig szeretnénk melletted maradni. Ne engedd, hogy elhagyjunk téged útközben, Így mikor felfedezzük törékenységünk, rejtett források törnek fel belőlünk, olyan belső erők, olyan lendület, amely belőled fakad. Roger testvér
A vadlibák csoportosan „V” alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, s a levegő felhajtóereje fenntartja a következő libákat. Így lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne. Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkánkat, sokkal gyorsabban érjük el a célt. Ha egy vadliba kirepül a sorból, és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai erőfeszítése által. Ha annyi eszünk van, mint egy kanadai vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel a közös cél érdekében. Amikor a vezető liba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen. A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, s a megfelelő pillanatban átadni vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést. Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben bíztassák. A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a „gágogás” bíztató legyen.
renc pápa szavaival teszi ezt. Sokan XXIII. Jánoshoz hasonlítják őt. Az biztos, hogy a zsinati örökséget hordozza, ez látszik az emberekkel kialakított rokonszenv-kapcsolatából és a jövőbe vetett tekintetéből is. Kezdettől fogva ezt mondta a bíborosoknak: „Soha ne adjuk meg magunkat a pesszimizmusnak, annak a keserűségnek, amelyet az ördög mindennap felkínál; ne engedjünk a pesszimizmusnak, az elbátortalanodásnak.” Nem olyan üzenet ez, amelyet versengve tesznek az újságok a címlapjukra, de mélyreható folyamatokat indít útnak, amelyeknek talán még nem tudjuk felmérni a hatását. Olyanokat, amilyeneket János pápa indított el. Magyar Kurír
Imádság a közösségért
3. Mivel a Jóisten hívott ide, éppen ezért mindennel szemben – ami akár engem, akár az Egyházat illeti – teljesen nyugodtnak kell lennem, de mindig készen arra, hogy az Egyház javán dolgozzam és érte Krisztussal együtt szenvedjek is.
Urunk, Jézus Krisztus, te azt mondtad: „Ahol ketten-hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok köztük.” És az egyház így énekel: „Ahol jóság s szeretet van, ott az Isten.” Jézus, légy jelen köztünk jóságoddal és szereteteddel, hogy ne uralkodjék rajtunk a gyűlölet és a széthúzás, s ne tegye bizonytalanná életünket. Erősítsd meg a békét közösségünkben! Ámen. Theodor Burzer nyomán
4
A tökéletesség hat alapelve 1. Egyedül csak arra kell vágyakoznom, hogy igaz és szent legyek, vagyis hogy Istennek tessem. 2. Minden gondolatomat és cselekedetemet az Anyaszentegyház növekedésére, szolgálatára és dicsőségére kell irányítanom.
4. Rá kell hagyatkoznom mindig az isteni gondviselésre. 5. Állandóan semmiségem tudatában kell élnem. 6. Napjaimat könnyen áttekinthetővé és teljesen rendezetté kell tennem. Boldog XXIII. János pápa
Imádkozzunk bátran, és ha kell, akkor alkudozzunk az Úrral, egészen az alkalmatlankodásig Ábrahám példáját idézve Ferenc pápa az imádságról beszélt július 1-én, a hétfő reggeli szentmiséjén A Szentatya a napi olvasmány történetéhez fűzte gondolatait, amely Ábrahám közbenjárását mondja el. A pátriárka őszintén és kitartással szól az Istenhez, hogy megvédelmezze a pusztulástól Szodoma igazait. „Ábrahám bátor ember és bátran imádkozik. Ahhoz is erőt érzett, hogy szemtől szembe beszéljen az Úrral. Mindezt kitartóan teszi, állhatatossággal. A Bibliában azt látjuk, hogy az embernek kitartóan kell imádkoznia” – állapította meg a pápa. „Amikor mi a bátorságról beszélünk, mindig az apostoli bátorságra gondolunk, amivel ők elindultak hirdetni az evangéliumot. De létezik az Úr előtti bátorság is. Ez egy olyan bátorság, mely eltökélten lép a színe elé, hogy kérjen tőle valamit. A történet kicsit megnevettet engem – mondta a pápa – mert Ábrahám egészen sajátságos módon beszél az Úrral. Olyan ez, mint egy „föníciai üzlet”, hiszen mindinkább lefelé szorítja az árat… Kitartással folytatja tovább, ötvenről lealkudja az árat tízre. Ábrahám azonban tudta, hogy még ez sem elég, mert csak egyetlen igaz van ott, unokatestvére. De ezzel a bátorsággal, ezzel a kitartással mégis továbbhaladt minden. „Időnként úgy megyünk az Úrhoz – fogalmazott a pápa – hogy kérünk tőle valamit valaki számára, aztán elmegyünk. Ez így nem imádság!” – szögezte le. „Ha azt akarod, hogy az Úr kegyelmet adjon, bátran kell Hozzá menned és bátran tenned azt, amit Ábrahám tett, méghozzá az ő kitartásával!”. Ferenc pápa Jézusra emlékeztetett, aki azt mondja nekünk: „Úgy kell imádkoznunk, mint ahogy az özvegyasszony kérlelte a bírót, úgy, mint aki éjszaka megzörgeti a barátjának az ajtaját. Kitartással, erre tanít bennünket Jézus”. „Az Úr megdicséri azt a szír-föníciai aszszonyt, aki kitartással kérlelte lánya gyógyulását”. „Kitartással – ismételte a pápa – még akkor is, ha 9
fáradtak vagyunk, még akkor is, ha ez tényleg fárasztó. Ez az imádság magatartása!”. Szent Terézre utalva azt említette meg a pápa, hogy „az imádság egy alkudozás az Úrral, és ez csak akkor lehetséges, amikor családias, bensőséges kapcsolatban vagyunk vele.” Majd ismét aláhúzta: „Tényleg fárasztó az ima, ezért is kell hozzá Isten kegyelme”. „Győzd meg az Urat, az ő érveivel! – folytatta – az az igazán szép! Ábrahám alkudozása az Úr szívére irányul, Jézus pedig hasonlóan tanít bennünket: a ti Atyátok ismeri dolgaitokat. Az Atya, miközben arra kér, hogy ne aggodalmaskodjunk, elküldi az esőt a jókra és a bűnösökre, a napot fölkelti az igazakra és a gonoszokra. Ábrahám érvelésével haladjunk előre! Most megállok egy kicsit ennél a gondolatnál – szólt a pápa –, hiszen imádkozni annyit jelent, hogy alkudozunk az Úrral, még akkor is, ha alkalmatlanok vagyunk neki”. Imádkozni azt is jelenti, hogy dicsérjük az Urat, szép dolgaiért, és kérjük, hogy küldje el nekünk azo-
2. Mutatóujj: Imádkozzunk azokért, akik utat mutatnak, tanítanak, gyógyítanak bennünket: tanárjainkért és papjainkért
1. Hüvelykujj: (ez van hozzád a legközelebb) Imádkozzunk azokért, akik a legközelebb állnak hozzánk, családunk tagjaiért
10
kat. Ő pedig annyira jó és annyira irgalmas, hogy megsegít bennünket. Végül a pápa arra kért mindenkit, hogy „nem kevesebb, mint öt percben a hétfői nap során a olvassuk el Bibliából a 102. zsoltárt: „Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit. Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet; Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged”. Kérjük őt egészen és közben megtanuljuk azt, amit mondanunk kell az Úrnak, kérjünk ehhez kegyelmet: „Te, aki irgalmas vagy, te, aki megbocsátasz, adj nekem kegyelmet, amint Ábrahámmal tetted, amint Mózessel tetted. Menjünk előre az imádságban, bátran, az említett szempontok szerint, melyek valóban az Isten szívéből erednek!” Vatikáni rádió/Magyar Kurír
3. Középső ujj: (a legmagasabb, ezért vezetőinkre emlékeztet) imádkozzunk az ország és az egyház vezetőiért
4. Gyűrűsujj: (a leggyengébb ujjunk) a leggyengébbekért imádkozzunk és a házaspárokért 5. Kisujj: (a legkissebb ujjunk, így kell látnunk magunkat Isten és ember előtt) önmagunkárt, imádkozzunk
Ferenc pápa tanácsa: mondjunk egy imát minden ujjunkra!
A közösség misztériuma Felébredt benned a vágy, hogy Krisztus követésére indulj, és szeretnéd tudni: hogyan fedezheted föl szeretetének jelzéseit? Hallhatod hívásának visszhangját: Gyere, és én megmutatom neked azt a helyet, ahol szíved megpihenhet. Gyere, kövess engem! Az Evangéliumban Jézus egy történetet mond el két fiatalemberről, akiket követésére hívott. Az egyik így válaszol: „Igen, megyek”, de azután mégsem indul. Ennek igenje szalmalángnak bizonyult. A másik fiatal viszont így válaszol: „Nem, nem megyek.” Ám azután mégis elindul Krisztus követésére. Miért vágta azonnal rá, hogy nem megy? Azonnal felfogta, hogy az „igen” egész lényét áthatja, s a teljes ismeretlenség előtt találta magát. Megkérdezhetem magamtól: hogyan lennék képes kitartani? És ekkor először a „nem” születik meg. Majd a hit „igen”-je érlelődik meg bennünk. Gyakran megesik azokkal, akik Krisztust követik, hogy az igen és a nem birokra kel bennük. Az egyik a másik ellen küzd. A választás azt jelenti, hogy számos lehetőség közül a megfelelőt kell kiválasztanunk, és természetes dolog, hogy mindegyikre szeretnénk igent mondani anélkül, hogy bármit föl kellene adnunk. Miért félsz attól, hogy egész életedre szóló igennel kötelezd el magad? Talán attól tartasz, hogy a Krisztusnak kimondott „igen” valamiféle különleges képességeket igényel, melyeknek te nem vagy birtokában? Valóban, természetéből fakadóan senki sem képes egész lényével kimondani az igent. Mindannyian Krisztus szegényei vagyunk, így bátran mondhatjuk: a hitem gyenge, de a Szentlélek jelenlétében bízom. Ő támogat engem a végsőkig, Ő erősít meg, hogy az Istenbe vetett bizalom gyönyörű és hatalmas kalandját felvállaljam. És íme, eljön a nap, amikor megdöbbenve veszem észre magamon, hogy Krisztus követésének útján járok: igenemet Isten Lelke ültette lényem legmélyére. Amint engedem, hogy ezen „igen”
legbensőbb mélyéről a felszínre törjön, lehetővé válik, hogy mindörökké elkötelezzem magamat. Ez az „igen” lényegileg megegyezik azzal, amit Szűz Mária Isten felé kimondott: „Legyen nekem a te Igéd szerint.” Már Jeremiás próféta megírta: „Azt mondtam magamban: Nem akarok Istenre gondolni, ki sem ejtem többé a nevét. De akkor lényem mélye, mint emésztő tűz fellángolt. Vissza akartam tartani magamat, de nem sikerült.” Vajon ebben az igenben is megtalálhatók az emberi gyarlóságok? Lépésről lépésre, egész életünkben velünk tart Krisztus és átváltoztat bennünk minden születendőt vagy már megszületettet szeretetével. Az Evangélium egyre világosabbá válik: nincs annál nagyobb szeretet, mint ha valaki életét adja azokért, akiket Isten ránk, rá bízott.
Te, aki Krisztust szeretnéd követni, szembesülnöd kell azzal, hogy nem állhatsz meg félúton. Jézus sokatmondó példázatban így beszél azokról, akik elkötelezték magukat mellette: aki az eke szarvára teszi a kezét, az nem tekingethet vissza. Ha halogatások nélkül követed Krisztust, tudnod kell, hogy nem vagy egyedül: életed az Ő Egyházának a része. A Szentlélek működésének folytán a föltámadt Krisztus jelenléte érzékelhetővé vált az Egyház látható közösségében. Öszszegyűjtve „az embereket minden nemzetből, titokzatos Testének részévé teszi őket". Krisztus közösség. Ő nem azért jött, hogy egy újabb vallást alapítson, hanem hogy felajánlja a vele való közösséget. Megszűnteti elszigeteltségedet, s ekkor már te is elmondhatod neki: „Jézus, örömöm, reményem és életem, ne bűnei3
ünnepnek az aratással, termékenységgel való szimbolikus-szakrális párhuzamára. Ezt tanúsítja a következő szöveg is: Az isteni Szűzanya indul hosszú útra, Szent Erzsébet rokonának látogatására. Siet drága terhével, isteni gyümölcsével, Amerre megy, ahova lép, áldás derül fel, Mert az égi jó Atya áldását osztogatja: Gazdag termés, istenáldás virul nyomába. Az aratás a parasztember életében és munkájában nagy esemény, amelyre a gépesített munkatechnika korszakában is bizonyos áhítattal és komolysággal készül. Az élet, vagyis a mindennapi kenyér a régi parasztok szemében Isten ajándéka, valamiképpen Krisztus teste (Oltáriszentség). A Miatyánkban is ezért könyörögnek a hívek. Szil rábaközi faluban Sarlós Boldogasszony ünnepe volt az aratás kezdete. Misét hallgattak, mialatt a szerszámokat a templom falához támasztották. Utána a búzában mindenki vágott egy rendet, majd hazatértek. Csak másnap fogtak igazában a munkához. Zsidány horvát aratóit és szerszámaikat a munka kezdete előtt a plébános megál-
A Szűzanya meghallgatja kéréseinket Franciaországban történt. Vagy száz kilométerre Lourdes-tól, egy kis faluból egyszer egy édesanya zarándokolt a híres búcsújáró helyre. Kettőért imádkozott: súlyos beteg fiáért és hitetlen férjéért: Szüzanyám, rád bizom, hogy melyik kérésemet hallgatod meg, tudod, fiam súlyos beteg, férjem pedig hitetlen..., majd a többi zarándokkal hazautazott. Eltel egy év, semmi sem változott, az asszony újból felkereste a búcsújáró helyet, de most egyedül jött és gyalog. Odaállt a Szentszűz szobra alá és ezeket mondta: Szűzanyám, tavaly arra kértelek, hogy gyógyítsd meg beteg fiamat, vagy térítsd meg hitetlen férjemet, de Te egyik kérésemet sem hallgattad meg, most újra ugyanígy kérlek, valamelyiket gyógyítsd meg.., ha ezután sem történik semmi, jövőre térden állva jövök hozzád! 2
dotta. Pusztaföldvárott ez kint a búzaföldön történt. Régi gyakorlat és hagyomány szerint még a 18. században is az asszony sarlójával aratott, a férfi pedig nyomában járva kötözött. A nép szimbolikus szemléletében a Szűzanya arat, és Fiára hagyja, hogy gyűjtsön és a búzát a konkolytól elválassza. Göcsejben mielőtt az aratók munkába fogtak volna, térdepelve imádkoztak. Két gabonaszálat a derekukra kötöttek és ez mindaddig ottmaradt, amíg magától le nem esett. Aratás közben, ha a gazda, vagy akárki idegen meglátogatta az aratókat, az ország több vidékén a marokverő lányok szalmakötéllel körülvezették és csak némi jutalom ellenében eresztették szabadon. Felgyőn a lány az idegent hirtelen átölelte és a kötéllel leszorította a karjait, miközben ezt mondta: Isten éltesse sokáig! A szokás nyilván szorongás maradványa: az idegent megkötik, hátha rontó szándékkal közeledik a szertartásnak érzett aratás munkásaihoz. (Forrás: katolikus.hu, Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.) Magyar Kurír
Imája befejeztével elindult haza, gyalogosan, amikor megérkezett, férje jött ki eléje: Hiába imádkoztál Lourdes-ban, mert gyermekünk tegnap meghalt. Sírva borult az asszony ura vállára, majd kisvártatva ezt mondta: És veled nem történt semmi? A férj pedig: Dehogy nem, halála előtt a mi fiunk rám nézett, majd alig hallhatóan, lassan ezt suttogta: Édesapám, érzem, hogy meghalok..., azt szeretném..., hogyha majd te is meghalsz..., ne kárhozz el..., hanem ott legyél velünk..., a mennyországban..., a Szűzanya mellett..., és ahogy ezeket kimondta, pár perc múlva meghalt... Én meg azóta csak ezen gondolkodom és beláttam, hogy hit nélkül nem élet az élet..., majd a feleség folytatta: Legközelebb együtt megyünk Lourdes-ba megköszönni a Szűzanyának, hogy meghallgatta mindkét kérésemet: gyermekünk nem szenved tovább, az égben van, végleg meggyógyult, te pedig megkaptad a hit kegyelmét, kigyógyultál a hitetlenség halálos betegségéből. Forrás: plebania.net
Homoród Nem mondhatnánk, hogy a legszebb szász erődtemplom található a Segesvár-Brassó főútról Kőhalomnál Kissé letérve megközelíthető, a Homoród-patak két ágának összefolyásánál fekvő Homoródon – hiszen annyi „legszebb” van – azt azonban igen, hogy szerkezetét tekintve egészen rendkívüli. Az épületegyüttest a templom két hatalmas tornya uralja. Az erődtemplom nyugati irányból, ahol még a külső várfal is ép, a leghatásosabb: egyszerre festői és monumentális. Ha dél felől tekintünk rá, kicsit zavarba jöhetünk, hiszen ebbe az irányba néz a sokszögzáródású szentély, miközben ennek kelet felé kellene esnie, hiszen a középkori templomokat mindig kelet-nyugati hossztengellyel építették. A romanika idején emelt eredeti templomot 1270-ben természetesen még „előírás-szerűen” tájolták. Még az is egészen szokásos, hogy a nyugati homlokzathoz a XV. században egy csinos, fehérre meszelt tornyot illesztettek: ez ma a templomerőd második legnagyobb tornya. A szász erődtemplomoknál az is gyakori, hogy a szentélyt egy védelmi emelettel megmagasítják. Ebben az esetben kívülről az apszis alaprajzát követik, belül pedig semmi változás nem érzékelhető. Itt azonban az egész félköríves szentélyt beleintegrálták egy XVI. századi négyzetes védőtoronyba. Feltehetőleg egy különösen erős tornyot akartak
emelni: erre utalnak a magas és több méter vastag falak, az erős terméskő és a teljesen zárt forma. Mivel ehhez a szentély boltozatát az építőmester valószínűleg nem találta elég teherbírónak, kellett a négyzet negyedik oldala is, így egyszerűen egy fallal szétválasztották a hajót és a szentélyt. Az erődnek így lett ugyan egy hatalmas védőtornya, azonban a templom elveszítette a szentélyét és amúgyis már túl kicsi volt, ezért 1784-ben az egyetlen lehetséges irányba, dél felé nagyobbították meg – így jött létre a szokatlan szerkezet. A torony aljában, tehát az egykori szentélyben ma is felfedezhetők a templom becses középkori freskói, amelyek sajnos restaurálatlanok és nagyrészt elég rossz állapotúak. Három korszak rétegződik itt egymásra: az első réteg XIII., a második XIV., végül a harmadik XV. századi. Utóbbi kifestést 1420 körülinek tartják, mivel a csillagokkal teleszórt háttér és az arcok alapján szerzőjük vélhetően ugyanaz a mester, aki Székelyderzsen alkotott. Még a romanika emléke az első korszakból a mandorlában trónoló Krisztus az evangélista szimbólumokkal. A sírból kiemelkedő, a fekete ruhás Mária által átölelt és megcsókolt Fájdalmas Krisztus a második kifestési korszakból való. Horváth Zoltán GyörgyGondos Béla
A szász erődtemplom nyugat felől 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK XV. évfolyam 7. szám (171.)
Élő adás!
A szent keresztségben részesült: – Czine Kincső Maja Erzsébet, Jani Boróka Katalin, Maksai Dániel, Kozma Gergő Károly, Szabó Hunor László.
Szentségi házasságot kötött – Portik Levente – Ivácsony Zita, Simó Attila – Barabás Andrea Ünige, Józsa Sándor – Albert Mária, Lepedus Zoltán – Csillag Erika Szende, Pál Szabolcs – Hajnal Tünde.
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
Július hónaptól minden vasárnap a 9 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
A hallgatáshoz a www.katolikussepsi.ro weboldalon a Szent József Plébánia ikonra kattintva megjelenik plébániánk weblapja, itt a baloldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani.
Szűz Mária látogatása Erzsébetnél Sarlós Boldogasszony ünnepe
Az Úr hazahívta:
Istenünk, Te időt ajándékozol nekünk. és föltárod előttünk életünk értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts, hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet birtokolunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk Tebenned váljék gazdaggá. Ámen. 12
Íly módon lehetőséget nyújtva az áhitatba való bekapcsolódásra, azon kedves híveinkre gondoltunk, akik betegség, ágyhozkötöttség vagy más elfoglaltság miatt nem tudnak részt venni a szentmisén. Ugyanakkor lehetőség nyílik, hogy az évfordulós vagy szándékokra mondatott szentmisék is hallhatók legyenek a világ bármely részén azon családtagok, ismerősök, rokonok, vagy más személyek számára, akik külföldön vagy más városokban élnek, de nincs lehetőségük ezen alkalmakra hazautazni. Az ilyen szándékot előzetesen a plébániahivatalban be kell jelenteni.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: Sepsiszentgyörgyi DEICO ISSN: 2248-1532
www.katolikussepsi.ro
– Szabó Zoltán, Demeter Endre, Daczó Füzi Sándor, Dénes Mária Róza, Szőcs Gábor.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
2013 július
Mária útnak indul. Azért indul, hogy segítsen. Az Istennel való találkozás a másik ember felé kell, hogy fordítson bennünket. Nem tarthatom meg magamnak, amit kaptam. Nem csupán nekem, mindenkinek akarja rajtam keresztül adni az Isten. Mária példája erősítsen a másik emberhez való fordulásomban. Magyarországon a régi szokás szerint július 2-án ünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária látogatását. Az aratási munkálatok miatt nálunk Sarlós Boldogaszszony az ünnep népies neve. Az ünnepet a világegyház május 31-én üli meg. Mária az angyali üdvözlet alkalmával Gábriel főangyaltól tudta meg, hogy idős rokona, Erzsébet, Keresztelő Szent János leendő anyja már hat hónapja gyermeket vár. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban segítségére lehessen. Ehhez a látogatáshoz kapcsolódik Mária csodaszép hálaéneke, a Magnificat (Lk 1,47-55), mely már az őskeresztényeknél az Egyház hálaadó éneke volt, s azóta is imádkozzuk az esti zsolozsmában, a közösségi és magán imádságokban. Mária az Egyház mintája, jelképe, igazi előénekese ebben a hálaadásban.
Magasztalja lelkem az Urat, / és szívem ujjong üdvözítő Istenemben. / Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát: / Íme ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek, / mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas: / ő, akit Szentnek hívunk. / Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők. / Csodát művelt erős karjával: / a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról, / kicsinyeket pedig felmagasztalt; / az éhezőket minden jóval betölti, / a gazdagokat elbocsátja üres kézzel. / Gondjába vette gyermekét, Izraelt: / megemlékezett irgalmáról, / melyet atyáinknak hajdan megígért, / Ábrahámnak és utódainak mindörökké. Sarlós Boldogasszony a szegények és szükségben szenvedők gondviselője, a betegségben és fogságban sínylődők pártfogója és áldott állapotában a várandós édesanyák oltalma. Az ország északi részein ezen a napon felvirágoztak egy széket és a ház elé tették. Ha erre jönne a nehézkes Mária, legyen hol megpihennie. A Sarlós Boldogasszony elnevezés utal az (folytatása a második oldalon)
