MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült:
képüket látták benne. Oroszlánszívű Richárd Anglia védőszentjévé tette.
- Balog Boglárka, Balogh Bencze Oszkár, Barlaboly Denisa, Dragu Andrea, Kotró Gellért, Kerekes Lajos (Szt. József plébánia)
Példája: A "sárkányt", vagyis a gonoszt feltétlen le kell győznünk!
Szentségi házasságot kötöttek: - György Levente - Sipos Gabriella, Vajda Zsolt - Hizó Kinga, Bagoly Sándor - Kis Juliánna, Szabó Tege László - Pattán Enikő Erzsébet, Joó Mátyás - Makkai Margit (Szt. József plébánia) Az Úr hazahívta: - Karácsony Márta, Vizsuly Száva Edit, Kovács Piroska, Lőrincz Péter, Márton László, Simon Irén, Antal Fülöp, Kelemen Mihály, Szőke János, Tamási Aladár, Horváth László Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! SZENT GYÖRGY vértanú április 24. Katonatiszt volt Diocletian kappadóciai seregében. Hitéért Palesztinában 303 körül szenvedett vértanúságot. Tisztelete a palesztínai Lydiából terjedt el, sok legenda terjedt el róla. Már a 4. században templomot építettek tiszteletére a palesztinai Dioszpoliszban. Tisztelete gyorsan terjedt, népszerű szent volt keleten és nyugaton egyaránt. A 12. században kezdték tisztelni benne a sárkányölőt, és egyben minden baj legyőzőjét. A keresztes lovagok eszmény8
Új évfolyam 72. szám
2005 április - Szent György hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
SZENT MÁRK evangélista április 25. Jómódú jeruzsálemi családból származott, a hagyomány szerint levita (pap) volt. Édesanyját Máriának hívták, és unokaöccse volt Szent Barnabásnak. Jézusnál 10-15 évvel fiatalabb volt. Rokoni, vagy baráti kapcsolatban voltak Jézus családjával. Szintén a hagyományból sejtjük, hogy az ő házukban tartotta meg az Úr az utolsó vacsorát (Mk 14, 13-16), és valószínűleg ő volt az az ifjú, aki ruha gyanánt magára kapott takaróját hátrahagyva menekült el a Jézust hurcoló katonák kezeiből (Mk 14, 51). A jeruzsálemi keresztények az első pünkösd után az ő házukban tartották összejöveteleiket, Szent Péter házukba ment csodás szabadulása után (ApCsel 12, 12). Péterrel Rómába utazott, titkára és görög tolmácsa volt. 44 körül leírta Szent Péter evangéliumhirdetését. 47 körül Barnabással elkísérték Szent Pált első apostoli útjára. Több missziós úton vett részt. Alexandriában, szentmiséjén támadták meg, kötelet kötve nyakára elhurcolták, vértanú halált szenvedett. Ereklyéit 820 körül vitték Velencébeahol tiszteletére dómot építettek. Az oroszlán evangéliumának kezdete miatt lett Szent Márk jelképe, mert a "pusztában kiáltó" szavaival kezdi evangéliumát. A 6-7. századtól ünnepéhez a búzaszentelés szokása kapcsolódik. Példája: Az észrevétlen háttérmunka nélkül általában nincs látványos eredmény...
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Szentséges atyánk hazament II. János Pál pápa április 2-án, 21 óra 37 perckor életének 85., pápaságának 27. évében elhunyt. „Úristen, aki titokzatos rendeléseddel II. János Pál szolgádat a pápák közé soroztad, add meg kérünk, hogy aki a földön fiad helyettese volt, a szent pápák örök társaságában is helyet foglalhasson, Urunk Jézus Krisztus által. Ámen. Adj, Uram örök nyugodalmat neki! A következőkben néhány üzenetét, nagyságának egy-egy pillanatképét olvashatjuk. Az írásokat a Vatikáni rádió és a magyarországi katolikus sajtó nyomán közöljük.
A szentatya üzenete a keresztút résztvevőihez A szentatya magánkápolnájában televízión keresztül követte a késő esti keresztútat a Colosseumnál. Üzenetét Camillo Ruini bíboros, a pápa római helynöke olvasta fel: Kedves Testvéreim! Lélekben veletek vagyok a Colosseumnál, azon a helyen, amely oly sok emléket és érzést ébreszt bennem. Veletek akarom elvégezni a Via Crucis, a keresztút megrendítő szertartását ezen a Nagypéntek estén. Egyesülök veletek ebben az oly mélyértelmű könyörgésben: „Adoramus te, Christe, et benedicimus tibi, quia per sanctam crucem tuam redemisti mundum“ – „Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot.“ Igen, imádjuk és áldjuk Isten Fia keresztjének misztériumát,mert ez az a halál, amelyből új (folytatása a második oldalon)
(folytatás az első oldalról)
reménység áradt az egész emberiség számára. A kereszt előtti hódolat egy olyan feladatra emlékeztet bennünket, amely alól nem vonhatjuk ki magunkat: a küldetésre, amelyet Szent Pál a következő szavakkal fejezett ki: „Testemben kiegészítem mindazt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, testének, az Egyháznak javára“ (Kol 1,2-4). Én is felajánlom szenvedéseimet, hogy Isten terve beteljesedjék, és tanítása vándoroljon a nemzetek között. Közel vagyok ebben a pillanatban mind-
azokhoz, akiket próbára tesz a szenvedés. Mindannyiukért imádkozom. A keresztre feszített Krisztus mai emléknapján a Keresztre tekintek, s veletek együtt imádom azt, elismételve a liturgia szavait: „O crux, ave spes unica!“ Üdvözlégy, ó Kereszt, egyetlen remény, adj türelmet és bátorságot és hozd el a világnak a békét! Ezekkel az érzésekkel megáldlak benneteket és mindazokat, akik a rádión vagy a televízión keresztül kapcsolódnak be a Via Crucis imádságába.
A szentatya húsvéti üzenete 1. Mane nobiscum Domine! Maradj velünk, Urunk! (Lk 24,29) Az emmauszi tanítványok ezekkel a szavakkal kérték meg a titokzatos Vándort, hogy maradjon velük, miközben alkonyodott azon a szombat utáni első napon, amikor megtörtént az a hihetetlen esemény. Ígérete szerint, Krisztus feltámadt, de ők ezt még nem tudták. Mindenesetre a Vándor szavai útközben fokozatosan felmelegítették szívüket. Ezért kérték: „Maradj velünk”. Azután, amikor a vacsorázó asztalnál ültek, felismerték őt a „kenyértöréskor”. Utána a Vándor azonnal eltűnt. Előttük maradt a megtört kenyér, szívükben pedig szavainak édessége. 2. Kedves Testvéreim! Az Eucharisztia Igéje és Kenyere, Húsvét titka és ajándéka, az évszázadokon át velünk maradnak, mint Krisztus kínszenvedésének, halálának és feltámadásának örökös emlékezete. Ma, a Feltámadás Húsvétján mi is, a világ minden keresztényével együtt ismételjük: Keresztre feszített és feltámadt Krisztus, maradj velünk! Maradj velünk, az idő útjain haladó emberiség hűséges barátja és biztos támasza! Te, az Atya élő Igéje, töltsd el bizalommal és reménnyel mindazokat, akik életük valódi értelmét keresik. Te, az örök élet Igéje, tápláld az igazságra, szabadságra, igazságosságra és békére éhes embert. 3. Maradj velünk, az Atya élő Igéje, és tanítsd meg nekünk a béke szavait és tetteit!
Ki a pápa? Róma püspöke, Jézus Krisztus földi helytartója, Szent Péter apostolfejedelem utóda, az egyetemes Egyház legfőbb papja, Nyugat pátriárkája, Itália prímása, a római egyháztartomány érseke és metropolitája, Vatikánváros államfője és Isten szolgáinak szolgája. Az Egyházi Törvénykönyv „A római pápa és a püspökök testülete“ című fejezetéből: Ahogyan az Úr rendelése szerint Szent Péter és a többi apostolok egyetlen testületet alkotnak, úgy kapcsolódnak egymáshoz Péter utóda, a római pápa és az apostolok utódai, a püspökök is. A püspökök testületének feje a római egyház püspöke, akiben jelen van az a tisztség, amelyet az Úr sajátosan Péternek adott meg, aki első az apostolok között; ez a tisztség utódaira is átszáll. Ez a püspök Krisztus helytartója és ezen a földön az egész egyház pásztora; tehát hivatalánál fogva a legfőbb, teljes, közvetlen és egyetemes rendes hatalma van az egyházban, és ezt a hatalmát mindig szabadon gyakorolhatja. A római pápa hivatalánál fogva nem csupán az egész egyház felett ren-
delkezik hatalommal, hanem az összes egyházak és azok csoportjai fölött is legfőbb rendes hatalma van, mely egyszersmind erősíti és védelmezi azt a saját, rendes és közvetlen hatalmat, mellyel a rájuk bízott részegyházban a püspökök rendelkeznek. A római pápát az egyház legfőbb pásztori tisztségének gyakorlása során a többi püspökkel, sőt az egész egyházzal is mindig közösség fűzi egybe; joga van azonban az egyház szükségleteinek megfelelően meghatározni azt az akár személyes, akár testületi módot, ahogyan ezt a feladatot gyakorolja. A római pápa ítélete vagy határozata ellen nincs sem fellebbezés, sem felfolyamodás. Feladatának gyakorlásában a római pápát segítik a püspökök, akik együttműködő tevékenységüket több módon fejtik ki. Ezek egyike a püspöki szinódus. Segítségére vannak továbbá a bíboros atyák, valamint más személyek és a kor szükségletei szerint különféle intézmények. Mindezek a személyek és intézmények az ő nevében és tekintélyével teljesítik a rájuk bízott feladatot az összes egyházak javára, a jogban meghatározott szabályok szerint. (330-334. kánon)
Minél szorosabban kapcsolódunk Egyházunkhoz, annál inkább közösségben vagyunk a Szentlélekkel, ki az Egyházat élteti. Minél inkább szeretjük Egyházunkat, annál inkább szeretjük Urunkat, Jézust, aki az Egyházban él tovább. Charles de Foucauld A „vagy-vagy“ eretnek kötőszó. A katolikus igazság polárisan szembenálló tételek egyeztetése. A katolikus kötőszó: „Nemcsak ... hanem is“. A nagy végső szó, minden kérdés felelete, minden lét kulcsa, minden vágy célja ez: Isten minden mindenben. Schütz Antal
(folytatása a harmadik oldalon)
2
7
Hogyan választják a pápát? A bíborosok legnagyobb kiváltsága a konklávén való részvétel, azaz a pápaválasztás joga. A konklávék múltja és a kifejezés eredete a XIII. századig nyúlik vissza. A pápai állam területén, Viterbo városában a város kapitánya egyszer megelégelte, hogy már hónapok óta nem tudnak megegyezni az illetékesek az új pápa személyéről. Hogy felgyorsítsa az eseményeket, kivülről rájuk zárta a püspöki palotát, majd csökkentette az ételadagokat, s végül a tetőt is leszedette a fejük felől. 1978-ban két konklávét is tartottak másfél hónap leforgása alatt. II. János Pál pápa 1996-ban kiadott Universi dominici gregis (Az Úr egész nyájának pásztora) kezdetű apostoli konstitúciójával a II. évezred követelményeihez igazította a pápaválasztás szabályzatának néhány pontját. Eszerint továbbra is csak a nyolcvanadik életévüket még be nem töltött kardinálisoknak van szavazati joguk, és számuk nem haladhatja meg ezután sem a százhúszat. A konklávé színhelye a jövőben is a Sixtus-kápolna lesz. Ezután is a legnagyobb titoktartásra vannak kötelezve a bíborosok. A konklávé idején valósággal elkülönítve kell élniük a külvilágtól. Hogy ez megvalósítható legyen korunkban, szigorúan szabályoznia kellett az új pápai dokumen-
tumnak, mit szabad és mit nem szabad tenniük a bíborosoknak a konkláve idején. A konklávéra érkező bíborosok a jövőben a ‘90-es évek közepén elkészült, a Vatikán falain belül álló, négyemeletes Szent Márta Házban fognak lakni, amelynek éppen százhúsz lakosztálya van. Innen autóbusz viszi őket a délelőtti és délutáni két szavazásra és vissza. Erre is azért van szükség, hogy a titkosság és a befolyásolhatatlanság biztosítható legyen. Az új konstitúció a választás tisztaságának biztosítása érdekében szigorúan tiltja, hogy a bíborosok bármi módon érintkezzenek a külvilággal: se újság, se telefon, se magnó, se számítógép nem állhat rendelkezésükre ezekben a napokban. Titkos szavazással és kétharmados többséggel választhatják meg az új pápát. Ha azonban kilenc napon át íly módon nem sikerül pápát választani, a résztvevők megegyezhetnek abban, hogy elég legyen az abszolút többség, vagyis a szavazatok ötven százaléka és egy szavazat. A pápaválasztás két másik korábbi lehetséges módját II. János Pál pápa megszűntette. Eddig ugyanis elvben a résztvevők közfelkiáltással is választhattak volna pápát, de erre az ősegyház óta nem volt példa. Az sem lehetséges már, hogy úgynevezett delegátusok révén megegyezéssel jelöljék ki Péter utódát.
Boldogságos Szűz Mária, Isten anyja: segíts, hogy mindig gyermeki szívem legyen: tiszta és finom, mint a forrás! Segíts, hogy egyszerű szívem legyen, melyet sohase borít el a keserűség! Segíts, hogy erős szívem legyen: tudjak áldozatot hozni, – és gyengéd szívem legyen, mely együtt tud érezni másokkal! Adj hálás szívet, mely örülni tud annak, amit kapott, és adj nemes szívet, mely senkivel szemben sem hordoz keserűséget! Segíts, hogy szelíd és alázatos szívű legyek, ha adhatok! Adj kitartó, bátor szívet: hogy soha ne ismerjek lanyhulást. L. de Grandmaison S.J. 6
Adj békét a véred által megszentelt és olyan sok ártatlan áldozat vérével öntözött földnek! Adj békét Közel-Kelet és Afrika országainak, ahol szintén olyan sok vér folyik továbbra is! Adj békét az egész emberiségnek, amelyet beárnyékol a testvérgyilkos háborúk veszélye! Maradj velünk, örök élet Kenyere, amelyet megtörtél és szétosztottál az asztaltársak között! Add meg nekünk is a nagylelkű szolidaritás erejét azon sokaságok iránt, akik még ma is nyomor és éhség miatt szenvednek és meghalnak, akiket halálos járványok tizedelnek meg, vagy akiket mérhetetlenül nagy természeti katasztrófa sújt! Feltámadásod erejében legyenek ők is részesei egy új életnek. 4. Nekünk is, a harmadik évezred embereinek szükségünk van Rád, Feltámadt Urunk! Maradj velünk most és egészen az idők végezetéig! Add, hogy a népek anyagi előrehaladása soha ne homályosítsa el a lelki értékeket, amelyek civilizációjuk lelkét képezik! Kérünk, légy támaszunk zarándokútunkon! Tebenned hiszünk, Tebenned reménykedünk, mert csak Neked vannak örök életet adó igéid. (vö. Jn 6,68) Mane nobiscum Domine! Alleluja! Mindenkinek Áldott Húsvétot kívánok II. János Pál pápa
Az imádság és szenvedés pápája Karol Wojtyla igen fiatalon megtapasztalta, mi a szenvedés: „Húszéves koromra szeretteimet mind elvesztettem...“ Címere jelzi, hogy nemcsak Máriának szentelte életét, de a keresztet is vállalta: az M betű mellett ott látjuk a keresztet. A pápa többször is részesült kórházi kezelésben, először 1981-ben, az ellene elkövetett merénylet után. Ötödik kórházi kezelését követően, 1994. május 29én, az Úrangyala imádság után a merényletre utalva kijelentette: „Ahhoz, hogy az egyház átlépjen a harmadik évezredbe, már nem elég az ima, szenvedésre, új áldozatokra is
szükség van.“ A pápának át kellett élni azt a szörnyű támadást, és szenvednie kellett, hogy minden család és az egész világ megértse: „A legmagasabb rendű evangélium a szenvedés evangéliuma, amely felkészít a jövőre. A hatalmasokkal szemben a szenvedés az én fegyverem...“ Tours városában a pápa 1996-ban egy parkban családokkal találkozott. Megérkezésekor „Éljen a pápa!“ kiáltások fogadták, mire II. János Pál így válaszolt: „Még él, Isten kegyelméből, és hála nektek!“
3
A fiatalok pápája
XVI. Benedek pápa életrajza
Legyetek erősek a küzdelemben is: nem emberek ellen harcolva valamilyen ideológia nevében, amely az Evangélium alapjaival ellentétes, hanem küzdjetek a gonosz, az igazi gonoszság ellen; minden ellen, ami Istent sérti, minden igazságtalanság és kizsákmányolás ellen, minden hamisság és hazugság ellen, minden ellen, ami megaláz és sért, minden ellen, ami az emberi együttélést és kapcsolatokat rontja, minden ellen, ami az emberi életet veszélyezteti: minden bűn ellen. (Levél a fiatalokhoz az Ifjúság Éve alkalmából, 1985. március)
Joseph Ratzinger 1927. április 16án született a németországi Marktl am Innben, a Passaui Egyházmegye területén. Édesapja a csendőrség tisztje volt, régi bajor földműves családból származott. Fiatalságának éveit Traunsteinban töltötte el. A II. világháború legutolsó szakaszában a légvédelmi egységekhez hívták be kisegítőnek. 1946-tól 1951-ig filozófiát és teológiát tanúlt a Müncheni Egyetemen és a Freisingi Filozófiai és Teológiai Főiskolán. 1951. június 29-én szentelték pappá, s ezután nem sokkal megkezdte tanári tevékenységét. 1953ban szerzett teológiai doktori fokozatot, disszertációjának címe „Isten népe és háza Szent Ágoston egyháztanában”. Négy esztendővel később habilitált fundamentális teológiából, munkájának címe „Szent Bonaventúra történetteológiája”. 1951-ben München-Moosachban volt kisegítő lelkipásztor, majd 1951-52-ben München-Bogenhausenben káplán. 1952-től 1954-ig a Freisingi Szemináriumban volt tanár. 1954-től 1957-ig a Freisingi Filozófiai és Teológiai Főiskolán volt a dogmatikus és a fundamentális teológia docense, majd ugyanitt 1958-59-ben rendkívüli egyetemi tanár. 1959-től
Pápaságának kezdetétől fogva II. János Pál a fiatalok pápája kívánt lenni. Az egykori krakkói egyetemi lelkész és a kiváló kommunikátor Róma püspökeként az első pillanattól nagy hatást gyakorolt rájuk. Százezrek gyűltek össze hívására az általa kezdeményezett ifjúsági világnapok alkalmával és apostoli útjainak egy-egy állomásán. 1985 virágvasárnapján volt az első ifjúsági világtalálkozó. Ettől kezdve egyik évben az egyházmegyékben, a következő esztendőben pedig egy-egy központi helyszínen tartották meg a találkozókat, ahová meghívták az egész világ fiataljait. A nagy rendezvények eddigi helyszínei: Buenos Aires (1987), Campostella (1989), Czestochowa (1991), Denver (1993), Manila (1995), Párizs (1997), Róma (2000) és Torontó (2002). A következő Kölnben lesz 2005-ben. E nemzetközi találkozók mindegyikét a pápának a fiatalokhoz intézett egy-
egy levele előzte meg, mely megadta az esemény témáját. A magyar fiatalok ezreivel, 1991es látogatásakor, a Népstadionban találkozott a Szentatya. Szavai természetesen ma is időszerűek: „Ti vagytok a magyar egyház élő reménysége, hazátok ígéretes tavasza. Isten szeret benneteket, mert ő maga is fiatal, egészen különös módon fiatal. Talán furcsának hangzik ez a kijelentés, hiszen hozzá vagyunk szokva, hogy „aggastyánnak“ képzeljük el őt... Mégis, Isten fiatal, mert az öröklét jelenében él, szeretetének csodálatos lendületében...“ „Minél inkább előrehaladok a korban – mondotta a párizsi világtalálkozón II. János Pál –, annál inkább ösztönöznek engem a fiatalok arra, hogy fiatal maradjak. Lehetővé teszik számomra, hogy ne felejtsem el, amit az élet megtanított nekem, vagyis a fiatalság felfedezését és döntő jelentőségét az emberi életben.“
„Ó, mindenható és örök Isten, élet és halál Ura! Mi reméljük és hisszük, hogy II. János Pál pápa élete immár benned van elrejtve. Arcát, amely nem látja már ennek a világnak a fényét, világítsa meg mindig az igazi fény, amelynek Benned van kimeríthetetlen forrása! Arca, amely a Te útjaidat kutatta, hogy azokat megmutassa az Egyház számára, most hadd lássa meg a Te atyai arcodat! Arca, amelyet mi már nem láthatunk, szemlélje a Te szépségedet, és ajánlja nyáját a Te oltalmadba, aki az Örök Pásztor vagy, aki élsz és uralkodol örökkön-örökké! Ámen.” 4
1963-ig a fundamentális teológia egyetemi tanára volt Bonnban. 1962 és 1965 között a II. Vatikáni Zsinat teológiai szakértőjeként, peritusaként tevékenykedett. 1963 és 1966 között a dogmatika és a dogmatörténet profeszszora volt a Münsteri Egytemen, majd ugyanezeket a tárgyakat tanította 1966tól 1969-ig a Tübingeni Egyetemen és 1969-től 1977-ig a Regensburgi Egyetemen, ahol 1976-77ben az egyetem rektorhelyettese volt. VI. Pál pápa 1977. március 25-én münchen-freisingi érsekké, s ugyanezen év június 27-én bíborossá nevezte ki. Még ebben az évben a Regensburgi Egyetem díszprofesszora lett. 1981. november 25-én II. János Pál pápa a Hittani Kongregáció prefektusává nevezte ki. Ezzel egyidejűleg a Nemzetközi Teológiai Bizottság és a Pápai Biblikus Bizottság elnöke is lett. 1986 és 1992 között a Katolikus Egyház Katekizmusát összeállító pápai bizottság elnöki teendőit is ellátta. 1993. április 5-én a bíborosi konzisztórium keretében II. János Pál pápa felvette a püspöki rendbe, s neki adományozta a Velletri-Segni szuburbiákus püspökség címét. 2002-ben választották meg a bíborosi kollégium dékánjává.
5
XVI. Benedek pápa első szavai a Szent Péter téren: „Kedves testvérek, a nagy Pápa, II. János Pál után, a bíborosok engem választottak meg, az Úr szőlőjének egyszerű és alázatos munkását. Az a tény vigasztal engem, hogy az Úr csekély eszközökkel is tud munkálkodni és én mindenek előtt a ti imáitokra bízom magamat. A feltámadt Úr örömében, és az Ő állandó segítségében bizakodva haladjunk előre. Az Úr segít majd bennünket és az Ő Legszentebb Édesanyja, Mária a mi oldalunkon fog állni. Köszönöm!“
XVI. Benedek pápa első üzenete: "Tiszteletreméltó Bíboros testvéreim, Krisztusban kedves testvérek és ti mind jóakaratú férfiak és nők! Bőven részesüljetek kegyelemben és békességben. A lelkemben most két egymással ellentétes érzés uralkodik. Egyrészt alkalmatlanságom tudata és emberi bizonytalanságom a tegnap rám bízott felelősséggel szemben, mint Péter apostol utóda ebben a római székben, az egyetemes egyház tekintete előtt. Másrész hálát érzek Isten iránt, Aki nem hagyja el nyáját, hanem vezeti azt az időben, azok útmutatása nyomán, akiket Ő maga választott meg Fia helytartójául és pásztorokká tette meg őket." XVI. Benedek pápa ezekkel a meghatott szavakkal vezette be hosszú latin nyelvű homíliáját, annak a szentmisének a végén, amelyet az Őt pápává választó bíborosok előtt mondott 2005. április 20-án. Az új Szentatya ezt a rendkívüli kegyelmet tiszteletre méltó elődje, II. János Pál pápa támogatásának tekinti. „Úgy érzem, mintha erős kezével szorítaná a kezemet, mintha mosolyogna rám és mintha hallanám hangját, amint ebben a pillanatban ezt mondja nekem: „Ne félj”. II. János Pál halála és az utána következő napok különös kegyelmet jelentettek az egyház és az egész világ számára. A halálát követő nagy fájdalmat azonban enyhítette a feltámadt Krisztus reménye, amely a hit, a szeretet és a lelki közösség hosszú napjaiban nyilvánult meg és az ünnepi temetési misében érte el tetőpontját. Nyugodtan állíthatjuk, hogy II. János Pál temetése rendkívüli élményt, tapasztalatot jelentett, amely során Isten hatalmát éreztük, egyházán keresztül, amely minden népet egyetlen nagy családdá formált, az Igazság és a Szeretet egyesítő erejében. Miként ne éreznénk ennek a tanúbizonyságnak a támogatását és az e kegyelmi eseményből fakadó bátorítást?“ A Szentatya ezután megvallotta, hogy nem számított megválasztására, de az isteni Gondviselés tiszteletre méltó bíboros testvérein keresztül mégis őt hívta meg arra, hogy ennek a nagy pápának az utóda legyen. „Ezekben az órákban – mondta – a 2000 évvel ezelőtt, Fülöp Cezáreájában történt események jutnak eszembe és úgy tűnik, mintha Péter szavait hallanám: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia… Neked adom a mennyek országának kulcsait.” Te Krisztus vagy, Te Péter vagy… én Péter utóda remegve ismétlem meg a galileai halász vibráló szavait, és bensőmben hallom az isteni Mester biztató ígéretét. Gyönge vállamra hatalmas terhek nehezednek, de egészen biztosan mértéktelen az isteni hatalom is, amelyre számíthatok: „Te Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat.” Amikor az Úr kiválasztott, hogy Róma püspöke legyek, azt akarta, hogy helytartója legyek, kőszikla, amelyre mindenki biztonsággal rátámaszkodhat. Most azért könyörgök az Úrhoz, hogy egészítse ki szegény erőimet, hogy nyájának bátor és hűséges Pásztora legyek, hogy mindig meghalljam a Lélek sugallatait. Most amikor megkezdem sajátságos péteri szolgálatomat az egyetemes egyház javára, alázattal az Isteni Gondviselésre hagyatkozom.” XVI. Benedek pápa ezután köszönetet mondott a bíborosoknak a bizalomért, kérve, hogy imáikkal, állandó, hatékony és bölcs közreműködésükkel támogassák őt. Püspök társaitól is imákat és tanácsokat kért, hogy valóban Isten szolgáinak szolgája, „Servus servorum Dei” lehessen. Péter
utódának és az apostolok utódainak kollégiális közösségben kell lenniük egymással, mert a hit egységétől függ, hogy mennyire lesz hatékony az evangelizálás a mai világban. Elsősorban II. János Pál pápa tanúbizonysága lebeg előtte, mert Ő egy bátrabb, szabadabb és fiatalabb egyházat hagyott maga után, olyan egyházat, amely példája és tanítása szerint derűsen néz a múltba és nem fél a jövőtől. A Jubileumi Szentévvel az egyház belépett az új évezredbe, felmutatva az evangéliumot, amelyet a mai világhoz szabott a II. Vatikáni Zsinat tekintéllyel történő újraolvasásán keresztül. II. János Pál pápa a zsinatot nem véletlenül nevezte iránytűnek, amely mutatja a helyes utat a harmadik évezred széles tengerén. Erről végrendeletében is tett említést. „Most, amikor megkezdem szolgálatomat Péter utódaként, megerősítem azt az akaratomat, hogy elődeim nyomdokain járva és az egyház két évezredes hagyománya szerint folytatom a II. Vatikáni Zsinat megvalósítását” – mondta a Szentatya, emlékeztetve arra is, hogy ebben az évben emlékezünk a zsinat utolsó ülésszaka 1965. december 8-án történt lezárásának 40. évfordulójára. Ezután a Pápa emlékeztetett rá, hogy péteri szolgálata az Eucharisztia évében kezdődik meg – ebben isteni jelet kell látnunk, mondta, amelynek az egész most kezdődő pápaságot jellemeznie kell. Az Eucharisztia a feltámadt Krisztust teszi szüntelenül jelenvalóvá. Az ő testében és vérében való részesedés az egyházi élet minden elemének alapja: a hívek közössége és az igehirdetés, a mások iránti szeretet is ebből forrásozik. XVI. Benedek kifejtette, hogy idén különösképpen is meg kell ünnepelni Úrnapját, de az Eucharisztiának kell a Kölni Ifjúsági Világtalálkozó és a püspöki szinódus középpontjában is állnia. A papoknak különösen is tudatosítaniuk kell magukban, hogy létüknek „eucharisztikus formájúnak” kell lennie, miként azt II. János Pál pápa utolsó nagycsütörtöki levelében írta. Az Eucharisztia vétele ugyanakkor az Egyház teljes egysége iránti törekvésre is készteti a katolikusokat, amelynek terén Péter utódára sajátos és jelentőségteljes feladat hárul. A Szentatya elmondta, hogy elsődleges feladatának tekinti a Krisztus minden követője közötti teljes és látható egység helyreállítását. Ehhez szükség van a teológiai párbeszédre, de még inkább arra, amit II. János Pál pápa az „emlékezet megtisztításának” nevezett. XVI. Benedek elmondta, hogy elődei nyomdokán haladva kész mindent megtenni azért, hogy elősegítse az ökumenizmus alapvető fontosságú ügyét. A Pápa visszaemlékezett II. János Pál halálára és temetésére, amikor felejthetetlen élményben lehetett részünk. Akkor az egész világ összegyűlt a földre helyezett egyszerű koporsó körül, mintha a félelmektől s bizonytalanságoktól gyötört emberiség közösségben fordulna segítségért a Pápához. Az új Pápa tudatában van, hogy fel kell ragyogtatnia előttük nem önmaga, hanem Krisztus fényét – mondotta XVI. Benedek. Így fordult a nem keresztény vallások követőihez s mindazokhoz, akik keresik az élet alapvető kérdéseire a választ, de még nem találták meg. Biztosította őket, hogy az Egyház továbbra is folytatni akarja az őszinte és nyílt párbeszédet velük az egész emberiséggel. A Szentatya külön fordult a fiatalokhoz, II. János Pál pápa kivételezett beszélgetőtársaihoz, és szeretetteli köszöntését intézte hozzájuk abban a reményben, hogy Isten segítségével részt vehet a kölni világtalálkozón. „Veletek, kedves fiatalok, az Egyház és az emberiség jövője és reménye, veletek is folytatni akarom a párbeszédet, figyelve várakozásaitokra, azzal a szándékkal, hogy segítsek nektek abban, hogy mind teljesebben találkozzatok az élő és örökkön ifjú Krisztussal”. Mane nobiscum, Domine! – mondta szentbeszéde végén XVI. Benedek pápa, elmondva, hogy ez a II. János Pálnak az Eucharisztia évére kiadott apostoli levele alapjául szolgáló gondolat most önkéntelen imádságként hangzik fel szívében. „Péterhez hasonlóan én is megújítom feltétlen ígéretemet a hűségre” – tette hozzá, majd Szűz Mária, Szent Péter és Pál apostolok és minden szent közbenjárását kérve áldását adta a bíborosokra, minden jelenlévőre és azokra is, akik televízión vagy rádión keresztül követték a szentmisét. Forrás: Vatikáni Rádió
