MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Muntean - Imre, Soma Bendeguz, János , Muntean - Imre Kikerics Kata, Gocsman Răsăndel Szilveszter, Mátyás Emese Mária, Bartos Anett Adelhaida (Szt. József plébánia) Az Úr hazahívta: - Miklós János, Luka Gergely, Nagy Jenő, Józsa Erzsébet, Bogyó Elemér, Nyika Etelka (Szt. József plébánia). Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! URUNK BEMUTATÁSA (GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY) február 2 A liturgiában több neve is van, mivel az Úr ünnepe is, de Szűz Máriáé is. Jézust születése után a negyvenedik napon bemutatták a templomban és ott Simeon világosságnak magasztalta, ki megvilágosítja a pogányokat. Már a 4. században Jeruzsálemben ünnepelték, csakhamar nyugaton is elterjedt. A Karácsony rendszeresítésével vált Mária-ünneppé (Rómában a Sancta Maria Major bazilika stációs ünnepe). Az ünnepet a gyertyaszentelés (a megszentelt világosság) és a körmenet teszi különösen ünnepélyessé. A gyertyák megáldása a 10. században, Galliában kezdődött. A körmenetnek bűnbánati jellege van. SZENT BALÁZS, püspök és vértanú február 3 Közkedvelt orvos volt az Örményországbeli Szebasztéban, a harmadik század végén. A nép követelésére elvállalta, hogy püspökké válasszák, Isten rendelésének tekintette ezt. Ettől kezdve nem csak a testet, de most már
8
a lelkeket is gyógyította. A szebasztei prefektus üldözése elől hívei tanácsára Balázs egy környékbeli barlangban rejtőzött el. Itt keresték fel őt titokban a bizalmasai, élelemmel látták el. Magányában a beteg vadállatokat gyógyította. Véletlenül akadtak rejtekhelyére. Katonaság vitte Balázst a városba. A város lakói kitódultak az utcákra, kihozták betegeiket is, hogy meggyógyítsa őket. Ekkor egy gyermek életét megmentette, akinek a torkán egy szálka megakadt. Vértanúságot szenvedett Diocletianusz uralkodása alatt (~316). Szörnyű kínzások után lefejezték. Az Egyház minden torokbaj ellen közbenjáróként tiszteli, vértanúhalála után nem sokkal már védőszentje volt a testi nyavalyákban de főleg torokbántalmakban szenvedőknek. A középkor óta tisztelői a Balázs-áldás szentelményével kérik közbenjárását. Szent Balázst a 14 segítő szent közé is számítják. Védőszentje az orvosoknak, takácsoknak. Óvja a nyájakat a ragadozóktól. Példája: Mindég azt tedd, ami akkor az állapotbeli kötelességed! SZENT PÉTER APOSTOL SZÉKFOGLALÁSA február 22 Szent Péter 42-ben Rómába ment és ott megalapította a római püspökséget. 49-ben megjelent a jeruzsálemi (első) apostoli zsinaton, majd csaknem egy évtizeden át Antióchia püspöke is volt. Ennek emléke a mai ünnep. Innen küldte Márkot, kedves munkatársát Egyiptomba. A 354-ben készült „Depositio Martyrum“, az egyik legrégibb egyházi naptár erre a napra tette ezt az ünnepet, a „Natale Petri de cathedra“ néven. Az ünneppel kifejezzük a Péter apostolra alapozott Egyház egységét. Szent Péter székének maradványait ma a Szent Péter-bazilikában a főoltár mögött őrzik egy bronz tartóban. Jófeltétel: Töretlenül hűséges leszek Péterhez (a pápához), és mindenkori megbízottjához (a püspökömhöz).
Új évfolyam 70. szám
2005 február - Böjtelõ hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ A Szentatya üzenete 2005. Nagyböjtjére Kedves Testvéreim! 1. A Nagyböjt minden évben értékes idő arra, hogy hathatósabbá tegyük az imádságot és a böjtöt, és megnyissuk szívünket az isteni akarat tanulékony befogadására. Ilyenkor lelki útmutatót kapunk, amely előkészít bennünket, hogy újra átéljük Krisztus halálának és feltámadásának nagy titkát, mindenekelőtt Isten Igéjének buzgóbb meghallgatása által. Emellett fontos a halandóságunkat szem előtt tartva a nagylelkű szolgálat is, amely megmutatkozik abban, hogy ilyenkor a környezetünkben élő rászorulókat jobban segítsük. Most szándékomban áll felhívni figyelmeteket, kedves Testvéreim, egy olyan dologra, amely soha nem volt ilyen aktuális, mint napjainkban. Szépen szólnak erről a Második Törvénykönyv ide vonatkozó szavai: „Ő a te életed és életed hosszúsága” (30, 20). Ezekkel a szavakkal fordul Mózes a néphez, hogy megerősítse a Jahvéval kötött szövetséget Moáb földjén. „Hogy életed legyen, neked és utódaidnak, szeresd az Urat, a te Istenedet, engedelmeskedj szavának, légy vele egységben” (30, 19-20). Izrael számára a jövő biztosítéka ez az isteni szövetséghez való hűség, „hogy azon a földön lakhass, amelyet az Úr esküvel adott atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak” (30, 20). Elérni az érett kort, a bibliai kép szerint, a Magasságbeli áldásos jóakaratának volt a jele. Ezért a hosszú életet Isten különleges adományának tulajdonították. Mindezek ismeretében szeretnék megfontolásokat ajánlani e Nagyböjt idejére, hogy elmélyítsük azt a felismerést, hogy mekkora szerepük van az időseknek a társadalomban és az Egyházban, mit jelent szeretetteljes lélekkel elfogadni őket, és ezt a lelkületet meg is tartani irántuk. Korunk társadalmában, hála a tudomány és az orvosi ismeretek előre haladásának, az emberi életkor meghosszabbításának lehetünk a tanúi, és ennek következtében növekszik az idős kort megért emberek száma is. Ez kiemelt figyelmet kér az ún. „harmadik” életkori szakaszban élő emberek iránt, éppen azért, hogy teljesen élhessék azt, képességeiket az egész közösség szolgálatára fordítva. Az idősek gondozása főleg, amikor nehéz időszakokon mennek át, szívügye kell, hogy legyen a híveknek, főleg a nyugati társadalomban, ahol ez a probléma még inkább jelen van. (folytatása a második oldalon)
II. János Pál pápa
(folytatás az első oldalról)
2. Az emberi élet értékes ajándék, amelyet szeretni és védelmezni kell annak minden szakaszában. A „Ne ölj!” parancsa arra szólít, hogy tiszteljük és mozdítsuk elő az életet az első pillanatától kezdve a természetes elmúlásig. Ez a parancs érvényes a betegség időszakában is, és akkor is, amikor az emberi lét önállóságának ereje megfogyatkozni látszik. Ha az öregkort, kikerülhetetlen velejáróival együtt, a hit fényében nyugodt lelkülettel fogadjuk el, olyan értékkel szolgál, melyben Krisztus keresztjének a misztériumát érthetjük meg jobban, és amely értelmet ad az ember létezésének. Az idős embert ebben a szemléletben kell megértenünk és segítenünk. Szeretném itt kifejezni nagyrabecsülésemet mindazok iránt, akik azon fáradoznak, hogy ezeknek a kihívásoknak eleget tegyenek, és buzdítok minden jóakaratú embert, hogy így akarja a Nagyböjtöt üdvösen kihasználni, meghozván személyes áldozatát egyben. Ez azt fogja eredményezni, hogy az idős korú emberek nem fogják magukat tehernek érezni sem a közösségben, ahová tartóznak, sem pedig a családjukban, ahol élnek, amely esetleg oda vezethet, hogy magukba zárkozzanak és elbátortalanodjanak. Szükséges erősíteni a közvéleményben azt a tudatot, hogy az idősek minden esetben értékek forrását képviselik. A gazdaság és a törvényhozás felelősei merjék jobban segíteni őket, hogy ne legyenek kizárva a társadalom életéből. Az igazat megvallva, az utóbbi évtizedekben a társadalom figyelme jobban ráterelődött az idős emberek igényeire. Az orvostudomány folyamatosan javítja a fájdalomenyhítő gyógymódokat, figyelembe véve a beteg ember egész mivoltát, és különös módon is segíti azokat, akik hosszú ideig ágyhoz kötve élnek. 3. Az életnek ez a szakasza jelentős időt enged az embernek arra, hogy találkozzon a legmélyebb kérdésekkel, azokkal, amelyeket korábban talán felületesen kezelt a sokféle napi feladat vagy más, fontosabbnak tekintett dolgok miatt. A végső cél közelségének felismerése arra szólítja az idős embert, hogy a lényeges dolgokra összpontosítsa figyelmét, fontossá téve mindazt, amit az évek elmúlása sem tehet tönkre. Az idősek, éppen ezen sajátos helyzetük miatt, különleges értéket képviselhetnek a társadalomban. Ha azt vesszük alapul, hogy az ember abból az örökségből él, amelyet elődei hátrahagytak, s jövője meghatározó mértékben függ attól, hogy annak a népnek a kultúráját, amelyhez tartozik, mennyire adták át neki, az idős emberek bölcsessége és tapasztalata megvilágíthatja a fejlődésnek azt az útját, amely egy rendezettebb és teljesebb társadalom felé vezet. Mennyire fontos tehát újra felfedezni az emberi generációk egymást kölcsönösen gazdagító hatását. A Nagyböjt, amely határozottan hív a megtérésre és a szolidaritásra, ebben az évben elvezet bennünket a fentiek komolyan vételére, mert ebben mindenki érintve van. Mi is történne, ha Isten Népe szintén ahhoz a jelenlegi felfogáshoz igazodna, amely voltaképpen haszontalannak tekinti idős testvéreinket és nővéreinket, amikor csökkent képességűekké válnak életkoruk vagy betegségük következtében? Viszont mennyire más egy közösség, amely a családból indul ki, és folyamatosan nyitott és befogadó akar maradni ezekkel a tényekkel szemben is. 4. Kedves Testvéreim! A Nagyböjt idején, Isten Igéjének segítségével, figyeljünk arra, hogy váljék fontossá minden Közösség számára a szeretetteljes megértő magatartás azok iránt, akik megöregszenek. Mindemellett rá kell hangolódnunk arra is, hogy bizalom2
(folytatás a 6. oldalról)
jóságának visszfénye, a szeretetet, amely az Ő szeretetét tükrözi vissza, az angyalokat, akiket Ő küld nekünk. Ugyanakkor igyekezzünk mi magunk is angyalokká válni, akik mások felé sugározzák a boldogító nagyböjti üzenetet: szeret az Isten. Hogy pedig erre a küldetésre a fiatalok is hivatottak és képesek, nagyszerűen igazolja egy 24 éves olasz lány példája. Maria Cristina Luinetti 1993. december 8-án vált nagylelkű emberszeretetének vértanújává Szomáliában. A Vöröskereszt önkénteseként ment oda, már előre sejtve azt, hogy ez életveszélyt jelent. Előre megírta ugyanis testamentumát, amelyet így kezd: „Ha netán koporsóban térnék vissza...“ Mosolygós, életre való lány volt, szerette a zenét és a táncot olyannyira, hogy a Milanói Scalában klasszikus táncot tanult. Mélyen vallásos volt, ha csak tehette, hétköznapokon is eljárt szentmisére. Előbb jogra iratkozott, aztán mégis informatikát tanult. Közben a Vöröskereszt önkénteseként elvégezte a betegápolói tanfolyamot. Boldogan ment Szomáliába, hogy ápolja a háború sújtotta szenvedőket. Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják. A farizeus bővelkedett a külsőséges vallási megnyilatkozásokban, de szíve tele volt gőggel. Önteltségébe zárkózva képtelen volt befogadni Isten nagyszerű ajándékát, a megbocsátást. A vámos alázatos szívvel elismerte bűneit. Jézus róla mondja, hogy megigazultan távozott. Hogy napkeltétől napnyugtáig a színed előtt éljünk, és estére sikerüljön jobban megismernünk téged, hallgass meg, Urunk! Formáld az egyházat olyan templommá, ahol vezetőink minden hátsó szándéktól tisztán, elöl járnak a vámos alázatos imádságának gyakorlásában! Hallgass meg, Urunk!
A tragédia 1993. december 8-án reggel 8 órakor történt. Maria Cristina a kórteremben szorgoskodott, amikor egy állig felfegyverzett katona berontott és pénzt követelt tőle. „De nekünk itt nincs pénzünk...“ - ezek voltak Maria Cristina utolsó szavai. A katona mint egy tébolyult elkezdett össze-vissza lövöldözni és a helyszínen agyonlőtte a lányt. Így fejezte be rövid életét ez a bátor és nagylelkű lány, akit magas eszményei vezettek mások megsegítésére. Azt hiszem, nyugodtan alkalmazhatjuk rá Jézus szavait, miszerint „senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért“ (Jn 15,13). Maria Cristina tudatában volt annak, hogy élete veszélyben forog, erre utal előre megírt testamentumának nyitánya: „Ha netán koporsóban térnék vissza...“ és vállalta a kockázatot. Jó tudni, hogy ma is vannak ilyen fiatalok, akik hisznek, szeretnek, másokért akár életüket is hajlandók feláldozni. Ők a tanúk arra, hogy ha néha vadállatokkal teli őserdőnek tűnik is a világ, igazában tele van angyalokkal, akik Isten irántunk való jóságát tolmácsolják. Ez nagyböjt boldogító üzenete. Bocsásd meg, hogy már a megismert igazsággal tusakodva annyiszor akartunk mégis a farizeus imádságával állni eléd. Válts meg, szabadíts meg a gőgtől, vallásos teljesítményeink gőgjétől is! Hallgass meg, Urunk! Teremts bennünk tiszta szívet, amely mentes a farizeusi lelkülettől, főként, amikor imádkozunk, hallgass meg, Urunk! Köszönöm, hogy éppen olyan vagyok, mint a többi ember. Éppolyan hiú, anyagias, körülményes és nehezen elviselhető, mint akiket el szoktam ítélni. Hogy mindnyájan egészen őszintén kérhessük: irgalmazz nekem, bűnösnek! Hallgass meg, Urunk! Add, hogy ma valamennyien megigazultan mehessünk ki a templomból! Hallgass meg, Urunk!
7
Boldogító Nagyböjt Amikor Nagyböjtöt mondunk, valószínűleg a szabad képzettársítás törvényei alapján, leginkább ilyen és hasonló gondolatok, fogalmak jutnak eszünkbe: böjt, önmegtartóztatás, lemondás, vezeklés, szenvedés, megkísértés. Az ilyen gondolati háttér természetes következménye a lehangoltság, viszolygás, talán titkos vágy, bárcsak minél hamarabb véget érne ez a kínos időszak, amely mintha alig tartalmazna valamit a szép evangéliumi örömhírből. Kár lenne azonban, ha az idén is hasonló borús lelki állapottal vágnánk neki a nagyböjti kalandnak. Nagyböjt alapvető üzenete nem az elesettség szomorúsága, hanem a győzelem öröme. Öltöztessük ezért más hangulatba ezúttal szívünket: próbáljunk egy merész fordulattal úgy gondolni a nagyböjtre, mint az intenzív öröm időszakára, tele sejtelmes ígérettel. Ha figyelmesen végigkísérjük a nagyböjti olvasmányokat, akkor megindító kép rajzolódik ki lelki szemünk előtt Istenről, aki szenvedélyesen szereti az embert és erről szeretné őt mindenképpen meggyőzni. Saját magára esküszik, ismételgeti ígéreteit, hivatkozik a tengernyi látható jelre, amelyekkel igazolja, hogy szereti az embert, minden embert, mi több, minden élőlényt és nem akarja, hogy egy is elvesszen azok közül. Már ez a pillanatfelvétel is elégséges lehetne ahhoz, hogy másként induljunk az idei nagyböjtbe: Isten szeret bennünket, minden embert, a világot, övéi vagyunk, értünk, ha kell, csodákat is tesz. Legyen ezért mostani nagyböjtünk első üzenete az, hogy a hívő ember számára nincs gonosz, buta véletlen, hanem a gondviselő Isten szeretettörvényében úszunk. Ha ezt tudjuk, ha ezt tudatosítjuk, akkor lelkünket átjárja a bizalom, a hála, a szeretet. 6
Nagyböjt másik nagyszerű üzenete a jóság győzelme. Igaz, a nagyböjti nyitány Jézus megkísértésének elbeszélésével kezdődik, de ebben az evangéliumban nem ez a nagy hír, ez csak a keret. Az igazi hangsúlyt megtaláljuk egy mondattal lejjebb, ahol ezt olvassuk Jézusról: „Vadállatok közt élt, de angyalok szolgáltak neki“ (Mk 1, 13). Egész emberi, keresztény, hívő életünk benne van ebben a tömör mondatban. Jézus magára vette életünket, vándorlásunk társa lett, jó- és balsorsban. Ezért merjük ezt az igét is magunkra alkalmazni. Sokszor talán mi is úgy érezzük: dzsungel ez az élet, vadállatok között élünk, mindenki összeesküdött ellenünk, minden a romlásunkra tör. Ezt hittük az ateista kommunizmusról, ezt éljük meg a boszniai, a szomáliai, az angolai és ki tudná mind felsorolni, milyen háborúk kapcsán. De ez csak féligazság. Igaz, van a világon oroszlánbarlang, ahová beletaszítják az ártatlan Dánieleket, vannak szívtelen rablók, akik leütik és kifosztják a jóhiszemű utast, vannak durva szívű katonák, akik megcsúfolják az ártatlant, vannak kényurak, akik keresztre feszítik az igazat; de vannak irgalmas szamaritánusok is, akik bekötözik a sebeinket, jószívű asszonyok, akik elkísérnek bennünket keresztutunkon, együtt érző Veronikák, akik letörlik könnyeinket, hűséges Máriák, megbízható barátok és szerető édesanyák, akik ott állnak a keresztünk tövében. „A világ tele van vadállatokkal“ - mondjuk elkeseredésünkben. „A világ tele van minket szolgáló angyalokkal“ - üzeni Márk evangéliuma és rajta keresztül az egész nagyböjti időszak. Legyen ez kihívás és felhívás, egyben feladat nagyböjti elmélkedésünkhöz és megtérésünkhöz: igyekezzünk meglátni magunk körül a jót, ami Isten (folytatása a 7. oldalon)
(folytatás a második oldalról)
mal tekintsünk a halál misztériumára, azért hogy az Istennel való végső találkozásunk a belső béke állapotában történjen. Ismerjük fel, hogy az fogad bennünket, Aki „az anyai méhben szőtt egybe minket” (vö. Zsolt 139, 13), vagy más helyen: „saját képére és hasonlatosságára” alkotott bennünket (vö.Ter 1,26).
Mária vezessen minket a nagyböjti zarándoklásunk során, irányítson minden hívőt, különös módon is idős testvéreinket, hogy egyre mélyebben megismerjék a meghalt és feltámadt Krisztust, aki emberi létünk legvégső értelme. Mária, isteni Fiának hűséges szolgálója, Szent Annával és Szent Joachimmal együtt járjon közben értünk „most és halálunk óráján”. Áldásomat adom Mindnyájatokra!
Arra kérjük a jó híveket, imádkozzanak a Szentatya gyógyulásáért!
A nagyböjti szent idő elsődleges feladata a magunkbaszállás, bűnbánat és a szeretetben megsokszorosodó Krisztusi élet. Ezt példázza s utánzásra sarkall e kis versike is:
Ismeretlen költő:
Mindig csak adni A jó öreg kút csendesen ontja vizét így telik minden napja. Áldott élet ez, fontolgatom: csak adni, adni, minden napon. Ilyen kúttá kellene lennem. Csak adni teljes életemben. Mindig csak adni? Ez terhet is jelenthet! Jó kút, nem érzed ezt a terhet? Belenézek, tükre rám ragyog, de hiszen a forrás nem én vagyok! Árad belém, csak továbbadom, Vidáman, csendben és szabadon. Hadd éljek ilyen kút életet, Osszak áldást és sok-sok szeretetet! Nem az enyém, Krisztustól kapom, Egyszerűen csak továbbadom.
Szentmártoni Mihály
3
Nagybőjti tükör „Szükséges ismernünk a rossz elágazásait, hogy az ember tudja, miben áll egy szenvedély, amely elválasztja Istentől, és hogy kérhesse Istent, hogy jóságában segítse, és erőt adjon, hogy le tudja vetkőzni azt. A szenvedélyek valójában a lélek sebei, amelyek elválasztják az embert Istentől. Boldog az az ember, aki levetkőzte őket, mert így lelki báránnyá lesz, akit az isteni oltáron Isten örömmel fog fogadni, és egy napon Isten hangját fogja hallani, mondván: Jöjj, hűséges és derék szolga, kevésben hű voltál, és én sokat bízok rád, menj be Urad örömébe! (Mt 25,23). Miközben azok, akik saját testük akaratát szándékszanak követni, és visszautasítják a bűnbánat és a megtérés szent gyógyszerét, egy nap, amikor szükségük lesz rá, nem lesz rajtuk az erények ruhája, meztelenek lesznek, és az örök sötétségbe lesznek kivetve, ahol a sátán van felöltözve minden létező szenvedély ruhájába: a paráznaság, nagyravágyás, a zsugoriság, a pletykálás, a harag, az irigység, a hiábavaló dicsőség, a gőg ruhájába. A paráznaság ágazatai: a mértéktelenség, részegeskedés, szemérmetlen tekintetek. A zsugoriság ágazatai: Isten igéreteibe nem hinni - akik a kényelmet szeretik, hogy jól érezzék magukat, a világ dicsőségét óhajtják - kíméletlenek, nincsenek tekintettel mások szükségére. Mik a pletykálás ágazatai? Féltékenység a felebaráttal szemben, rágalmazás, irigység. A harag ágazatai: a saját akarat érvényre juttatása, viszály, mások folytonos (ki)oktatása, türelmetlenség. Az irigység ágazatai: gyűlölet a felebaráttal szemben, vágy arra, hogy mindig egy jót ehess. A hiábavaló dicsőségé pedig: a földi élet szeretete, az emberi dicsőség szeretete. A gőgé: felháborodni azon, hogy nem
4
vesznek figyelembe, hogy nem ismernek el, a fennhéjázó kijelentések, hogy senkire sincs szükséged, a saját erődbe vetett bizalom, a hírnév utáni vágy.“ „Mindezeket az ágazatokat a gonosz végzi a szerencsétlen lélekben, hogy elválassza Istentől. Ezek az ágazatok azok a nehéz terhek, melyeket hordozunk, mióta a fáról ettünk. Ezek a terhek okozták Urunk Jézus Krisztus kereszthalálát. Ezek a régi tömlők, amelyekbe nem lehet új bort tenni. Ezek a rókák, amelyek tönkreteszik a szőlőt (Ján 15). A Lázárt körbetekerő kötések (Ján 11). Ezek a gonosz szellemek, akiket Jézus a disznókba küldött (Mt 8). A régi ember, akiről az apostol mondja az Efezus 4ben, hogy félre kell álljon. Ez az, amikor az apostol azt mondja, hogy sem a test, sem a vér nem örökli Isten országát. Ez az, amit a Rómaiakhoz írt levélben hallunk: „Ha a testnek alávetve éltek, meg fogtok halni.“ Ezek a sebek, amelyeket az utonállók a jerikói szamaritánusnak okoztak. A konkoly, amelyet a föld terem. Ez Káin homloka. Ez az a rész, amelyet Ézsau választott, amikor eladta elsőszülöttségi jogát, hogy jót ehessen. Ez az egyiptomi kovász, amelyről Mózes azt mondta: „Ne vigyetek magatokkal kovászt Egyiptomból“. A hamis próféták, akik Illés ellen voltak. Az oroszlánok, amelyek megkörnyékezték a széttépett bárányt, amelyről Jeremiás beszél. A tövisek, melyekről Izajás mondta: „reméltem, hogy szőlőt teremtek, és helyette tövist teremtetek“. De Jézus terhe könnyű, a tisztaság, a harag hiánya, a jóság, a szelídség, a lélek öröme, a mások iránti szeretet, a megkülönböztető képesség, a megingathatatlan szentség, türelem a megpróbáltatásokban, és az, hogy idegennek tartsd magad ebben a világban, és hogy kilépj a testből, hogy Krisztussal légy.“
Gázai Izajás (Asceticon)
A segítés tízparancsolata Nemcsak Karitász-munkatársaknak
1. Igazán segíteni csak szeretetből lehet. 2. Kétszer segít, aki gyorsan segít. A bürokrácia a karitász halála. 3. A bajba jutottat sohase alázd meg: érezze, hogy örömmel segítesz. 4. Úgy segíts, hogy a rászoruló saját magán is segíthessen. Vezesd rá az öntevékeny segítésre 5. Ne alamizsnát adj, hanem igyekezz a bajt gyökerében orvosolni. 6. A bajba jutott nem eset, hanem személy. Vedd emberszámba, törődj vele, szánj rá időt, türelmet, őszinte érdeklődést. 7. Vedd elejét a visszaéléseknek. Járj utána a fontosabb ügyeknek. 8. Kínos pontossággal számolj el minden fillérről, és köszönj meg minden adományt. 9. A segítés nem monopólium, de nem is konkurencia. Segíts annak, aki segíteni akar. 10. Ne várj hálát. Ne sértődj meg. Ne légy kicsinyes. Imádkozz azokért, akiket Isten a szeretetedre bízott.
Erdős Renée:
Zsoltár Magamat, íme, zálogul hozom, A sivár életért, amelyet éltem, Nélküled Uram és irgalmad nélkül Nagy lelki szegénységben.
De hozott engem egy nagy szomjúság Szenvedni vágyom a Te szenvedésed! Szeretném, hogyha megáldana engem A Te kiontott véred!
Ifjan, erőben, a nyár küszöbén – Nyomor, betegség nem törte meg vállam. Nem jövök, mint az élet kivetettje, Tépett koldus-ruhában.
A Te borodra sóvárgom, Uram S mit áldott kezed széttört: a kenyérre. S vágyódom a Te nagy szeretetednek Rámhulló melegére...
Az élet még virágos asztalát Felém kínálja hívón, mosolyogva – Uram ehetném, mint a többiek, Ha bennem éhség volna.
Magamat, íme, zálogul hozom, A sivár életért, amelyet éltem Nélküled Uram és irgalmad nélkül Nagy lelki szegénységben. 5
Nagybőjti tükör „Szükséges ismernünk a rossz elágazásait, hogy az ember tudja, miben áll egy szenvedély, amely elválasztja Istentől, és hogy kérhesse Istent, hogy jóságában segítse, és erőt adjon, hogy le tudja vetkőzni azt. A szenvedélyek valójában a lélek sebei, amelyek elválasztják az embert Istentől. Boldog az az ember, aki levetkőzte őket, mert így lelki báránnyá lesz, akit az isteni oltáron Isten örömmel fog fogadni, és egy napon Isten hangját fogja hallani, mondván: Jöjj, hűséges és derék szolga, kevésben hű voltál, és én sokat bízok rád, menj be Urad örömébe! (Mt 25,23). Miközben azok, akik saját testük akaratát szándékszanak követni, és visszautasítják a bűnbánat és a megtérés szent gyógyszerét, egy nap, amikor szükségük lesz rá, nem lesz rajtuk az erények ruhája, meztelenek lesznek, és az örök sötétségbe lesznek kivetve, ahol a sátán van felöltözve minden létező szenvedély ruhájába: a paráznaság, nagyravágyás, a zsugoriság, a pletykálás, a harag, az irigység, a hiábavaló dicsőség, a gőg ruhájába. A paráznaság ágazatai: a mértéktelenség, részegeskedés, szemérmetlen tekintetek. A zsugoriság ágazatai: Isten igéreteibe nem hinni - akik a kényelmet szeretik, hogy jól érezzék magukat, a világ dicsőségét óhajtják - kíméletlenek, nincsenek tekintettel mások szükségére. Mik a pletykálás ágazatai? Féltékenység a felebaráttal szemben, rágalmazás, irigység. A harag ágazatai: a saját akarat érvényre juttatása, viszály, mások folytonos (ki)oktatása, türelmetlenség. Az irigység ágazatai: gyűlölet a felebaráttal szemben, vágy arra, hogy mindig egy jót ehess. A hiábavaló dicsőségé pedig: a földi élet szeretete, az emberi dicsőség szeretete. A gőgé: felháborodni azon, hogy nem
4
vesznek figyelembe, hogy nem ismernek el, a fennhéjázó kijelentések, hogy senkire sincs szükséged, a saját erődbe vetett bizalom, a hírnév utáni vágy.“ „Mindezeket az ágazatokat a gonosz végzi a szerencsétlen lélekben, hogy elválassza Istentől. Ezek az ágazatok azok a nehéz terhek, melyeket hordozunk, mióta a fáról ettünk. Ezek a terhek okozták Urunk Jézus Krisztus kereszthalálát. Ezek a régi tömlők, amelyekbe nem lehet új bort tenni. Ezek a rókák, amelyek tönkreteszik a szőlőt (Ján 15). A Lázárt körbetekerő kötések (Ján 11). Ezek a gonosz szellemek, akiket Jézus a disznókba küldött (Mt 8). A régi ember, akiről az apostol mondja az Efezus 4ben, hogy félre kell álljon. Ez az, amikor az apostol azt mondja, hogy sem a test, sem a vér nem örökli Isten országát. Ez az, amit a Rómaiakhoz írt levélben hallunk: „Ha a testnek alávetve éltek, meg fogtok halni.“ Ezek a sebek, amelyeket az utonállók a jerikói szamaritánusnak okoztak. A konkoly, amelyet a föld terem. Ez Káin homloka. Ez az a rész, amelyet Ézsau választott, amikor eladta elsőszülöttségi jogát, hogy jót ehessen. Ez az egyiptomi kovász, amelyről Mózes azt mondta: „Ne vigyetek magatokkal kovászt Egyiptomból“. A hamis próféták, akik Illés ellen voltak. Az oroszlánok, amelyek megkörnyékezték a széttépett bárányt, amelyről Jeremiás beszél. A tövisek, melyekről Izajás mondta: „reméltem, hogy szőlőt teremtek, és helyette tövist teremtetek“. De Jézus terhe könnyű, a tisztaság, a harag hiánya, a jóság, a szelídség, a lélek öröme, a mások iránti szeretet, a megkülönböztető képesség, a megingathatatlan szentség, türelem a megpróbáltatásokban, és az, hogy idegennek tartsd magad ebben a világban, és hogy kilépj a testből, hogy Krisztussal légy.“
Gázai Izajás (Asceticon)
A segítés tízparancsolata Nemcsak Karitász-munkatársaknak
1. Igazán segíteni csak szeretetből lehet. 2. Kétszer segít, aki gyorsan segít. A bürokrácia a karitász halála. 3. A bajba jutottat sohase alázd meg: érezze, hogy örömmel segítesz. 4. Úgy segíts, hogy a rászoruló saját magán is segíthessen. Vezesd rá az öntevékeny segítésre 5. Ne alamizsnát adj, hanem igyekezz a bajt gyökerében orvosolni. 6. A bajba jutott nem eset, hanem személy. Vedd emberszámba, törődj vele, szánj rá időt, türelmet, őszinte érdeklődést. 7. Vedd elejét a visszaéléseknek. Járj utána a fontosabb ügyeknek. 8. Kínos pontossággal számolj el minden fillérről, és köszönj meg minden adományt. 9. A segítés nem monopólium, de nem is konkurencia. Segíts annak, aki segíteni akar. 10. Ne várj hálát. Ne sértődj meg. Ne légy kicsinyes. Imádkozz azokért, akiket Isten a szeretetedre bízott.
Erdős Renée:
Zsoltár Magamat, íme, zálogul hozom, A sivár életért, amelyet éltem, Nélküled Uram és irgalmad nélkül Nagy lelki szegénységben.
De hozott engem egy nagy szomjúság Szenvedni vágyom a Te szenvedésed! Szeretném, hogyha megáldana engem A Te kiontott véred!
Ifjan, erőben, a nyár küszöbén – Nyomor, betegség nem törte meg vállam. Nem jövök, mint az élet kivetettje, Tépett koldus-ruhában.
A Te borodra sóvárgom, Uram S mit áldott kezed széttört: a kenyérre. S vágyódom a Te nagy szeretetednek Rámhulló melegére...
Az élet még virágos asztalát Felém kínálja hívón, mosolyogva – Uram ehetném, mint a többiek, Ha bennem éhség volna.
Magamat, íme, zálogul hozom, A sivár életért, amelyet éltem Nélküled Uram és irgalmad nélkül Nagy lelki szegénységben. 5
Boldogító Nagyböjt Amikor Nagyböjtöt mondunk, valószínűleg a szabad képzettársítás törvényei alapján, leginkább ilyen és hasonló gondolatok, fogalmak jutnak eszünkbe: böjt, önmegtartóztatás, lemondás, vezeklés, szenvedés, megkísértés. Az ilyen gondolati háttér természetes következménye a lehangoltság, viszolygás, talán titkos vágy, bárcsak minél hamarabb véget érne ez a kínos időszak, amely mintha alig tartalmazna valamit a szép evangéliumi örömhírből. Kár lenne azonban, ha az idén is hasonló borús lelki állapottal vágnánk neki a nagyböjti kalandnak. Nagyböjt alapvető üzenete nem az elesettség szomorúsága, hanem a győzelem öröme. Öltöztessük ezért más hangulatba ezúttal szívünket: próbáljunk egy merész fordulattal úgy gondolni a nagyböjtre, mint az intenzív öröm időszakára, tele sejtelmes ígérettel. Ha figyelmesen végigkísérjük a nagyböjti olvasmányokat, akkor megindító kép rajzolódik ki lelki szemünk előtt Istenről, aki szenvedélyesen szereti az embert és erről szeretné őt mindenképpen meggyőzni. Saját magára esküszik, ismételgeti ígéreteit, hivatkozik a tengernyi látható jelre, amelyekkel igazolja, hogy szereti az embert, minden embert, mi több, minden élőlényt és nem akarja, hogy egy is elvesszen azok közül. Már ez a pillanatfelvétel is elégséges lehetne ahhoz, hogy másként induljunk az idei nagyböjtbe: Isten szeret bennünket, minden embert, a világot, övéi vagyunk, értünk, ha kell, csodákat is tesz. Legyen ezért mostani nagyböjtünk első üzenete az, hogy a hívő ember számára nincs gonosz, buta véletlen, hanem a gondviselő Isten szeretettörvényében úszunk. Ha ezt tudjuk, ha ezt tudatosítjuk, akkor lelkünket átjárja a bizalom, a hála, a szeretet. 6
Nagyböjt másik nagyszerű üzenete a jóság győzelme. Igaz, a nagyböjti nyitány Jézus megkísértésének elbeszélésével kezdődik, de ebben az evangéliumban nem ez a nagy hír, ez csak a keret. Az igazi hangsúlyt megtaláljuk egy mondattal lejjebb, ahol ezt olvassuk Jézusról: „Vadállatok közt élt, de angyalok szolgáltak neki“ (Mk 1, 13). Egész emberi, keresztény, hívő életünk benne van ebben a tömör mondatban. Jézus magára vette életünket, vándorlásunk társa lett, jó- és balsorsban. Ezért merjük ezt az igét is magunkra alkalmazni. Sokszor talán mi is úgy érezzük: dzsungel ez az élet, vadállatok között élünk, mindenki összeesküdött ellenünk, minden a romlásunkra tör. Ezt hittük az ateista kommunizmusról, ezt éljük meg a boszniai, a szomáliai, az angolai és ki tudná mind felsorolni, milyen háborúk kapcsán. De ez csak féligazság. Igaz, van a világon oroszlánbarlang, ahová beletaszítják az ártatlan Dánieleket, vannak szívtelen rablók, akik leütik és kifosztják a jóhiszemű utast, vannak durva szívű katonák, akik megcsúfolják az ártatlant, vannak kényurak, akik keresztre feszítik az igazat; de vannak irgalmas szamaritánusok is, akik bekötözik a sebeinket, jószívű asszonyok, akik elkísérnek bennünket keresztutunkon, együtt érző Veronikák, akik letörlik könnyeinket, hűséges Máriák, megbízható barátok és szerető édesanyák, akik ott állnak a keresztünk tövében. „A világ tele van vadállatokkal“ - mondjuk elkeseredésünkben. „A világ tele van minket szolgáló angyalokkal“ - üzeni Márk evangéliuma és rajta keresztül az egész nagyböjti időszak. Legyen ez kihívás és felhívás, egyben feladat nagyböjti elmélkedésünkhöz és megtérésünkhöz: igyekezzünk meglátni magunk körül a jót, ami Isten (folytatása a 7. oldalon)
(folytatás a második oldalról)
mal tekintsünk a halál misztériumára, azért hogy az Istennel való végső találkozásunk a belső béke állapotában történjen. Ismerjük fel, hogy az fogad bennünket, Aki „az anyai méhben szőtt egybe minket” (vö. Zsolt 139, 13), vagy más helyen: „saját képére és hasonlatosságára” alkotott bennünket (vö.Ter 1,26).
Mária vezessen minket a nagyböjti zarándoklásunk során, irányítson minden hívőt, különös módon is idős testvéreinket, hogy egyre mélyebben megismerjék a meghalt és feltámadt Krisztust, aki emberi létünk legvégső értelme. Mária, isteni Fiának hűséges szolgálója, Szent Annával és Szent Joachimmal együtt járjon közben értünk „most és halálunk óráján”. Áldásomat adom Mindnyájatokra!
Arra kérjük a jó híveket, imádkozzanak a Szentatya gyógyulásáért!
A nagyböjti szent idő elsődleges feladata a magunkbaszállás, bűnbánat és a szeretetben megsokszorosodó Krisztusi élet. Ezt példázza s utánzásra sarkall e kis versike is:
Ismeretlen költő:
Mindig csak adni A jó öreg kút csendesen ontja vizét így telik minden napja. Áldott élet ez, fontolgatom: csak adni, adni, minden napon. Ilyen kúttá kellene lennem. Csak adni teljes életemben. Mindig csak adni? Ez terhet is jelenthet! Jó kút, nem érzed ezt a terhet? Belenézek, tükre rám ragyog, de hiszen a forrás nem én vagyok! Árad belém, csak továbbadom, Vidáman, csendben és szabadon. Hadd éljek ilyen kút életet, Osszak áldást és sok-sok szeretetet! Nem az enyém, Krisztustól kapom, Egyszerűen csak továbbadom.
Szentmártoni Mihály
3
(folytatás az első oldalról)
2. Az emberi élet értékes ajándék, amelyet szeretni és védelmezni kell annak minden szakaszában. A „Ne ölj!” parancsa arra szólít, hogy tiszteljük és mozdítsuk elő az életet az első pillanatától kezdve a természetes elmúlásig. Ez a parancs érvényes a betegség időszakában is, és akkor is, amikor az emberi lét önállóságának ereje megfogyatkozni látszik. Ha az öregkort, kikerülhetetlen velejáróival együtt, a hit fényében nyugodt lelkülettel fogadjuk el, olyan értékkel szolgál, melyben Krisztus keresztjének a misztériumát érthetjük meg jobban, és amely értelmet ad az ember létezésének. Az idős embert ebben a szemléletben kell megértenünk és segítenünk. Szeretném itt kifejezni nagyrabecsülésemet mindazok iránt, akik azon fáradoznak, hogy ezeknek a kihívásoknak eleget tegyenek, és buzdítok minden jóakaratú embert, hogy így akarja a Nagyböjtöt üdvösen kihasználni, meghozván személyes áldozatát egyben. Ez azt fogja eredményezni, hogy az idős korú emberek nem fogják magukat tehernek érezni sem a közösségben, ahová tartóznak, sem pedig a családjukban, ahol élnek, amely esetleg oda vezethet, hogy magukba zárkozzanak és elbátortalanodjanak. Szükséges erősíteni a közvéleményben azt a tudatot, hogy az idősek minden esetben értékek forrását képviselik. A gazdaság és a törvényhozás felelősei merjék jobban segíteni őket, hogy ne legyenek kizárva a társadalom életéből. Az igazat megvallva, az utóbbi évtizedekben a társadalom figyelme jobban ráterelődött az idős emberek igényeire. Az orvostudomány folyamatosan javítja a fájdalomenyhítő gyógymódokat, figyelembe véve a beteg ember egész mivoltát, és különös módon is segíti azokat, akik hosszú ideig ágyhoz kötve élnek. 3. Az életnek ez a szakasza jelentős időt enged az embernek arra, hogy találkozzon a legmélyebb kérdésekkel, azokkal, amelyeket korábban talán felületesen kezelt a sokféle napi feladat vagy más, fontosabbnak tekintett dolgok miatt. A végső cél közelségének felismerése arra szólítja az idős embert, hogy a lényeges dolgokra összpontosítsa figyelmét, fontossá téve mindazt, amit az évek elmúlása sem tehet tönkre. Az idősek, éppen ezen sajátos helyzetük miatt, különleges értéket képviselhetnek a társadalomban. Ha azt vesszük alapul, hogy az ember abból az örökségből él, amelyet elődei hátrahagytak, s jövője meghatározó mértékben függ attól, hogy annak a népnek a kultúráját, amelyhez tartozik, mennyire adták át neki, az idős emberek bölcsessége és tapasztalata megvilágíthatja a fejlődésnek azt az útját, amely egy rendezettebb és teljesebb társadalom felé vezet. Mennyire fontos tehát újra felfedezni az emberi generációk egymást kölcsönösen gazdagító hatását. A Nagyböjt, amely határozottan hív a megtérésre és a szolidaritásra, ebben az évben elvezet bennünket a fentiek komolyan vételére, mert ebben mindenki érintve van. Mi is történne, ha Isten Népe szintén ahhoz a jelenlegi felfogáshoz igazodna, amely voltaképpen haszontalannak tekinti idős testvéreinket és nővéreinket, amikor csökkent képességűekké válnak életkoruk vagy betegségük következtében? Viszont mennyire más egy közösség, amely a családból indul ki, és folyamatosan nyitott és befogadó akar maradni ezekkel a tényekkel szemben is. 4. Kedves Testvéreim! A Nagyböjt idején, Isten Igéjének segítségével, figyeljünk arra, hogy váljék fontossá minden Közösség számára a szeretetteljes megértő magatartás azok iránt, akik megöregszenek. Mindemellett rá kell hangolódnunk arra is, hogy bizalom2
(folytatás a 6. oldalról)
jóságának visszfénye, a szeretetet, amely az Ő szeretetét tükrözi vissza, az angyalokat, akiket Ő küld nekünk. Ugyanakkor igyekezzünk mi magunk is angyalokká válni, akik mások felé sugározzák a boldogító nagyböjti üzenetet: szeret az Isten. Hogy pedig erre a küldetésre a fiatalok is hivatottak és képesek, nagyszerűen igazolja egy 24 éves olasz lány példája. Maria Cristina Luinetti 1993. december 8-án vált nagylelkű emberszeretetének vértanújává Szomáliában. A Vöröskereszt önkénteseként ment oda, már előre sejtve azt, hogy ez életveszélyt jelent. Előre megírta ugyanis testamentumát, amelyet így kezd: „Ha netán koporsóban térnék vissza...“ Mosolygós, életre való lány volt, szerette a zenét és a táncot olyannyira, hogy a Milanói Scalában klasszikus táncot tanult. Mélyen vallásos volt, ha csak tehette, hétköznapokon is eljárt szentmisére. Előbb jogra iratkozott, aztán mégis informatikát tanult. Közben a Vöröskereszt önkénteseként elvégezte a betegápolói tanfolyamot. Boldogan ment Szomáliába, hogy ápolja a háború sújtotta szenvedőket. Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják. A farizeus bővelkedett a külsőséges vallási megnyilatkozásokban, de szíve tele volt gőggel. Önteltségébe zárkózva képtelen volt befogadni Isten nagyszerű ajándékát, a megbocsátást. A vámos alázatos szívvel elismerte bűneit. Jézus róla mondja, hogy megigazultan távozott. Hogy napkeltétől napnyugtáig a színed előtt éljünk, és estére sikerüljön jobban megismernünk téged, hallgass meg, Urunk! Formáld az egyházat olyan templommá, ahol vezetőink minden hátsó szándéktól tisztán, elöl járnak a vámos alázatos imádságának gyakorlásában! Hallgass meg, Urunk!
A tragédia 1993. december 8-án reggel 8 órakor történt. Maria Cristina a kórteremben szorgoskodott, amikor egy állig felfegyverzett katona berontott és pénzt követelt tőle. „De nekünk itt nincs pénzünk...“ - ezek voltak Maria Cristina utolsó szavai. A katona mint egy tébolyult elkezdett össze-vissza lövöldözni és a helyszínen agyonlőtte a lányt. Így fejezte be rövid életét ez a bátor és nagylelkű lány, akit magas eszményei vezettek mások megsegítésére. Azt hiszem, nyugodtan alkalmazhatjuk rá Jézus szavait, miszerint „senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért“ (Jn 15,13). Maria Cristina tudatában volt annak, hogy élete veszélyben forog, erre utal előre megírt testamentumának nyitánya: „Ha netán koporsóban térnék vissza...“ és vállalta a kockázatot. Jó tudni, hogy ma is vannak ilyen fiatalok, akik hisznek, szeretnek, másokért akár életüket is hajlandók feláldozni. Ők a tanúk arra, hogy ha néha vadállatokkal teli őserdőnek tűnik is a világ, igazában tele van angyalokkal, akik Isten irántunk való jóságát tolmácsolják. Ez nagyböjt boldogító üzenete. Bocsásd meg, hogy már a megismert igazsággal tusakodva annyiszor akartunk mégis a farizeus imádságával állni eléd. Válts meg, szabadíts meg a gőgtől, vallásos teljesítményeink gőgjétől is! Hallgass meg, Urunk! Teremts bennünk tiszta szívet, amely mentes a farizeusi lelkülettől, főként, amikor imádkozunk, hallgass meg, Urunk! Köszönöm, hogy éppen olyan vagyok, mint a többi ember. Éppolyan hiú, anyagias, körülményes és nehezen elviselhető, mint akiket el szoktam ítélni. Hogy mindnyájan egészen őszintén kérhessük: irgalmazz nekem, bűnösnek! Hallgass meg, Urunk! Add, hogy ma valamennyien megigazultan mehessünk ki a templomból! Hallgass meg, Urunk!
7
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Muntean - Imre, Soma Bendeguz, János , Muntean - Imre Kikerics Kata, Gocsman Răsăndel Szilveszter, Mátyás Emese Mária, Bartos Anett Adelhaida (Szt. József plébánia) Az Úr hazahívta: - Miklós János, Luka Gergely, Nagy Jenő, Józsa Erzsébet, Bogyó Elemér, Nyika Etelka (Szt. József plébánia). Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! URUNK BEMUTATÁSA (GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY) február 2 A liturgiában több neve is van, mivel az Úr ünnepe is, de Szűz Máriáé is. Jézust születése után a negyvenedik napon bemutatták a templomban és ott Simeon világosságnak magasztalta, ki megvilágosítja a pogányokat. Már a 4. században Jeruzsálemben ünnepelték, csakhamar nyugaton is elterjedt. A Karácsony rendszeresítésével vált Mária-ünneppé (Rómában a Sancta Maria Major bazilika stációs ünnepe). Az ünnepet a gyertyaszentelés (a megszentelt világosság) és a körmenet teszi különösen ünnepélyessé. A gyertyák megáldása a 10. században, Galliában kezdődött. A körmenetnek bűnbánati jellege van. SZENT BALÁZS, püspök és vértanú február 3 Közkedvelt orvos volt az Örményországbeli Szebasztéban, a harmadik század végén. A nép követelésére elvállalta, hogy püspökké válasszák, Isten rendelésének tekintette ezt. Ettől kezdve nem csak a testet, de most már
8
a lelkeket is gyógyította. A szebasztei prefektus üldözése elől hívei tanácsára Balázs egy környékbeli barlangban rejtőzött el. Itt keresték fel őt titokban a bizalmasai, élelemmel látták el. Magányában a beteg vadállatokat gyógyította. Véletlenül akadtak rejtekhelyére. Katonaság vitte Balázst a városba. A város lakói kitódultak az utcákra, kihozták betegeiket is, hogy meggyógyítsa őket. Ekkor egy gyermek életét megmentette, akinek a torkán egy szálka megakadt. Vértanúságot szenvedett Diocletianusz uralkodása alatt (~316). Szörnyű kínzások után lefejezték. Az Egyház minden torokbaj ellen közbenjáróként tiszteli, vértanúhalála után nem sokkal már védőszentje volt a testi nyavalyákban de főleg torokbántalmakban szenvedőknek. A középkor óta tisztelői a Balázs-áldás szentelményével kérik közbenjárását. Szent Balázst a 14 segítő szent közé is számítják. Védőszentje az orvosoknak, takácsoknak. Óvja a nyájakat a ragadozóktól. Példája: Mindég azt tedd, ami akkor az állapotbeli kötelességed! SZENT PÉTER APOSTOL SZÉKFOGLALÁSA február 22 Szent Péter 42-ben Rómába ment és ott megalapította a római püspökséget. 49-ben megjelent a jeruzsálemi (első) apostoli zsinaton, majd csaknem egy évtizeden át Antióchia püspöke is volt. Ennek emléke a mai ünnep. Innen küldte Márkot, kedves munkatársát Egyiptomba. A 354-ben készült „Depositio Martyrum“, az egyik legrégibb egyházi naptár erre a napra tette ezt az ünnepet, a „Natale Petri de cathedra“ néven. Az ünneppel kifejezzük a Péter apostolra alapozott Egyház egységét. Szent Péter székének maradványait ma a Szent Péter-bazilikában a főoltár mögött őrzik egy bronz tartóban. Jófeltétel: Töretlenül hűséges leszek Péterhez (a pápához), és mindenkori megbízottjához (a püspökömhöz).
Új évfolyam 70. szám
2005 február - Böjtelõ hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ A Szentatya üzenete 2005. Nagyböjtjére Kedves Testvéreim! 1. A Nagyböjt minden évben értékes idő arra, hogy hathatósabbá tegyük az imádságot és a böjtöt, és megnyissuk szívünket az isteni akarat tanulékony befogadására. Ilyenkor lelki útmutatót kapunk, amely előkészít bennünket, hogy újra átéljük Krisztus halálának és feltámadásának nagy titkát, mindenekelőtt Isten Igéjének buzgóbb meghallgatása által. Emellett fontos a halandóságunkat szem előtt tartva a nagylelkű szolgálat is, amely megmutatkozik abban, hogy ilyenkor a környezetünkben élő rászorulókat jobban segítsük. Most szándékomban áll felhívni figyelmeteket, kedves Testvéreim, egy olyan dologra, amely soha nem volt ilyen aktuális, mint napjainkban. Szépen szólnak erről a Második Törvénykönyv ide vonatkozó szavai: „Ő a te életed és életed hosszúsága” (30, 20). Ezekkel a szavakkal fordul Mózes a néphez, hogy megerősítse a Jahvéval kötött szövetséget Moáb földjén. „Hogy életed legyen, neked és utódaidnak, szeresd az Urat, a te Istenedet, engedelmeskedj szavának, légy vele egységben” (30, 19-20). Izrael számára a jövő biztosítéka ez az isteni szövetséghez való hűség, „hogy azon a földön lakhass, amelyet az Úr esküvel adott atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak” (30, 20). Elérni az érett kort, a bibliai kép szerint, a Magasságbeli áldásos jóakaratának volt a jele. Ezért a hosszú életet Isten különleges adományának tulajdonították. Mindezek ismeretében szeretnék megfontolásokat ajánlani e Nagyböjt idejére, hogy elmélyítsük azt a felismerést, hogy mekkora szerepük van az időseknek a társadalomban és az Egyházban, mit jelent szeretetteljes lélekkel elfogadni őket, és ezt a lelkületet meg is tartani irántuk. Korunk társadalmában, hála a tudomány és az orvosi ismeretek előre haladásának, az emberi életkor meghosszabbításának lehetünk a tanúi, és ennek következtében növekszik az idős kort megért emberek száma is. Ez kiemelt figyelmet kér az ún. „harmadik” életkori szakaszban élő emberek iránt, éppen azért, hogy teljesen élhessék azt, képességeiket az egész közösség szolgálatára fordítva. Az idősek gondozása főleg, amikor nehéz időszakokon mennek át, szívügye kell, hogy legyen a híveknek, főleg a nyugati társadalomban, ahol ez a probléma még inkább jelen van. (folytatása a második oldalon)
II. János Pál pápa
