MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 127. szám
A szent keresztségben részesült: – Szász Csongor, Szabó Szabolcs.
Az Úr hazahívta: – Klozer Piroska, Mihály Vilma, Brânză Margit, Duka Dezső, Langer Gertrud Márta, Péter Veronika, Kovács Rozália, György Jakab András, Kádár Klára, Szabó Sára, Pataki László, Benő Géza.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Nagy Szent Leó pápa november 7 Nehéz történelmi korban volt Róma püspöke. Alkalmasságát különböző feladatok alkalmával már bizonyította. Így a keleti egyházzal való egységért sokat fáradozott. 440 szeptemberében lett Róma püspöke. Híres dogmatikus levelében fejtette ki az Eutychész nevéhez fűződő eretnekség tévedéseit, bizonyítva, hogy Krisztusban össze nem keveredett isteni és emberi természet van. Ezt a kalkedoni zsinat atyái 451-ben nagy lelkesedéssel elfogadták ilyen felkiáltással: „Ez az Atyák hite! Péter szólt Leó által.“ Huszonegy éves pápasága alatt nemcsak a lelkek igazi gondozója volt, hanem a barbárok támadásaival szemben is védelmezte Rómát. Számos gazdag teológiai tartalmú beszéde, írása és levele maradt fenn. Liturgikus ünnepét (†461) temetése napján ünnepli az Egyház.
Magyar szentek és boldogok november 13 Azoknak az egyházmegyei szenteknek az ünnepét tartjuk ekkor, akiknek az ereklyéit őrizzük templomainkban. Reájuk emlékezünk, akik nemzetünkhöz tartoztak, előttünk jártak a földi élet 12
útján és hősi fokon gyakorolták a keresztény erényeket. Számuk október 31-én ismét gyarapodott, amikor megtörtént Meszlényi Zoltán vértanú püspök boldoggá avatása. Méltán kérjük segítségüket és közbenjárásukat, hogy életünkkel mi is példájukat kövessük.
Dung-Lac Szent András és társai vértanúk november 24 A vietnami keresztények példás életükkel terjesztették az evangéliumot a XVII. században. Közöttük voltak szerzetesek, egyházmegyés papok, de sok világi hívő is. A száztizenhét vértanú nagy része bennszülött volt, de misszionáriusok is voltak közöttük. II. János Pál pápa 1988-ban iktatta őket a szentek közé. A Boldogságos Szűz Mária, a hit oltalmazója november 28 A mai nap szentmiséjét a Mária-misék gyűjteménye című könyből vesszük (35. szám - olvasmányaival együtt). A Boldogságos Szűz a hit vonatkozásában példamutató asszony, tanítvány, aki öszszegyűjti és önmagában visszatükrözi a keresztény tanítás legfőbb fejezeteit (vö. LG 65), gyermekeinek hitét támogató és védelmező édesanya. Hittel fogadta Isten Fiát, követte őt, és hitében erős lélekkel állt Fia keresztje alatt, hitte és várta az ő feltámadását. Olyan tanítvány, aki oly benső helyet foglal el az üdvösség töténetében, hogy a hit legfőbb titkait – amint a II. vatikáni zsinat tanítja – egyesíti és önmagában visszatükrözi. Anyaként támogatja gyermeki hitét is, aki dicsőségesen uralkodik a mennyben, titokzatosan működik a földön, megmutatva gyermekeinek az igazság útját. E szentmisével azt kérjük, hogy „állhatatosak“ és „erősek legyünk a hitben“, és „kövessük a földön a hit parancsait“.
www.katolikussepsi.ro
2009 november
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Szent Imre herceg Szent Istvánnak, a magyarok első királyának és feleségének, Boldog Gizellának a hagyomány szerint több gyermeke volt. Így a Képes Krónika több fiúról tesz említést. A gyermekek azonban nagyobbrészt már kiskorukban meghaltak, nevét is csak kettőnek ismerjük. Volt egy Ottó nevű fiuk, aki valószínűleg még 1000 előtt született és korán elhunyt. A másik fiú, Imre nevét anyai nagybátyjától, II. Szent Henrik császártól vette (Henricus, Enricus, Emericus, Emreh, Imreh, Imre). Hogy melyik évben született, nem tudjuk biztosan. Általában az 1007-es évet szokták elfogadni, de a legújabb történetírás az 1000 és 1007 közötti évekre teszi születésének idejét, helyét pedig Székesfehérvárra. Imre herceg élete folyását nem könnyű követni, mivel legnagyobbrészt a krónikák és legendák gyér adataira vagyunk utalva, a legenda pedig a ,,liliomos herceg'' alakját még jobban kiszínezte, mint Istvánét. Szüzessége miatt századokon át valami nőies, finom, nem e világból való alaknak rajzolták. ,,Pedig – írja joggal Sík Sándor – Szent Imre kétségtelenül erőteljes, férfias jelenség volt. Kétféle vér egyesül az ereiben: apai és anyai öröksége bár kétféle, de édestestvére egymásnak. Mindkettő a hősiességnek, a hivatásnak, a heroizmusnak hagyománya. Az apai vér Árpád vére, aki maga is folytatója volt a honfoglaló ősök hősies hagyományának. Szent István hitvédő harcaiban átlelkesült, átszellemiesült ez a vér, de erejéből, bizonyos értelemben még ősi vadságából, fiatalos
nyersességéből is alig vesztett. Nem lehet kétséges, hogy az uralkodó, hadvezér, diplomata Szent István trónusának várományosát is uralkodónak, hadvezérnek és diplomatának nevelte. A hősi magyar hagyományban nevelte. A másik hagyományt az anyatejjel szívta magába: anyja Gizella, maga is szent életű Boldog, a regensburgi udvar szent levegőjéből jön, ahol már akkor egy császári szent család él, és szenteli meg az ural-
Szent Imre szobor Görgényszentimrén (Lantos Györgyi alkotása) Forrás: www.katolikus.hu (folytatása a második oldalon)
(folytatás az első oldalról)
kodás német hagyományait.“ (Szent magyarság 27.) Bizonyos, hogy a trónörökös nevelésére rendkívül nagy gondot fordítottak. A legendaíró szerint ,,már gyermekkorában is szorgalmas őrködés alatt nevelkedve“ fejlődött. Első nevelői mindenesetre a szülei voltak, akik mindketten az életszentség útján jártak, s az ő hatásuk alatt érlelődött meg a kis királyfiban az az életideál és az az út, amelyen járni megtanult. Mint a korabeli íróknál olvassuk, István szenvedélyesen szerette fiát, nevét nap nap után belefoglalta imádságos megemlékezésébe, és nem szűnt meg Krisztus kegyes pártfogásába és a mindenkor szeplőtelen Szűz anyai oltalmába ajánlani. Gyökeres változás állott be Imre herceg nevelésében 1015-ben, amikor Gellért bencés szerzetes Velencéből jövet – eredeti szándékát, hogy a Szentföldre utazzék, megváltoztatva – Pannóniába érkezett. Itt István udvarába vezették. A magyarok királya azonnal fölismerte benne a kiváltságos, nagy tudományú, szent életű szerzetest, aki elmondhatta magáról: ,,Nincs könyv, amelyet ne olvastam volna“, és fia nevelőjévé tette. Imre királyfi hét éven keresztül tanult kiváló mestere irányítása mellett. Elvégezte az akkori kor iskolafokozatait, a triviumot és quadriviumot, megtanult latinul, s anyjától föltehetőleg németül is. Azt mondja a legenda, hogy Imre a ,,grammatikai mesterségnek minden tudományával betelt“. Egy velencei krónika szerint ,,tudós és szent“ volt. A világi tudományok mellett Gellért apát bizonyára beavatta őt a lelki élet magasabb iskolájának titkaiba is. Így érthető, hogy olyan ifjú lett belőle, ,,akit szeretett az Isten és tiszteltek az emberek“, mint a krónika mondja róla. Talán ebben az időben esett meg vele az a történet, amelyet a legendaíró elbeszél. Imre herceg egy szolga kíséretében egy alkalommal a veszprémi Szent György templomban időzött, s ,,ottan imádságnak adván magát szívében elmélkedék, mi legyen... a legkedvesebb áldozat, amelyet Istennek fölajánlhatna. Hirtelen nagy tündöklésű világosság körülfénylette az egyháznak minden helyeit... s isteni szózat hallatszik: „Felette dicséretes a szüzesség; kívánatos kívánom én, te elmédnek és testednek szüzességét, ezt ajánld 2
nékem, eme szándékodban mindvégig megállj!“ – Imre válasza: ,,Úr Isten, Te ki vagy mind az egész világnak gondviselője és az emberi erőtlenségnek segítője, ki elragadod a fejedelmek lelkét, aki rettenetes vagy a földnek királyai előtt, végezd el kedvedet bennem.“ Imre herceg egész életében nem árulta el szívének ezt a titkát, s szolgájának is hallgatást parancsolt. Föltehető, hogy akkor még életben volt valamelyik bátyja, s így szabadon követhette szíve sugallatát. Ha eddig is teljes igyekezettel törekedett Mestere nyomdokain járni, most kétszeres buzgósággal tört a szentség magaslatai felé. Gellértnek és atyjának példája ebben bizonyára nagy segítségére volt. Tizenöt éves korától atyja vette maga mellé, huszonhárom éves korában befejezettnek látta nevelését. Imrétől mint jövendő uralkodótól elvárták, hogy rangjának megfelelő házasságot kössön, s biztosítsa a dinasztia fennmaradását utódaiban. A hagyomány három királyi családot említ, amelyből feleséget vehetett: a lengyel, horvát és görög uralkodóházat. A lysagorai Szent Kereszt monostor évkönyveinek följegyzése szerint Imre egyszer Lengyelországban járt mint vőlegény. Más vélemény a görög uralkodóházzal való rokonságot helyezi előtérbe (emellett foglal állást Bogyay Tamás is ,,Stephanus Rex“ c. művében, 1976). Így pontosan nem tudjuk megállapítani feleségének kilétét, csak annyi bizonyos, hogy szűzi házasságban éltek egymással. Amint a legenda gyönyörűen mondja: ez a csodálatos ifjú ,,keblében hordta a lángot, de el nem perzseltetett annak égésétől“. ,,Lehetetlen, hogy ne érezte volna át óriási felelősségét, hogy ne látta volna atyja gondjait – írja ismét Sík Sándor. – Ha mégis vállalta fogadalma következményeit, biztosra vehetjük, hogy számolt ezzel a problémával; hogy valami nagy jót akart elérni fogadalmával, nagyobbat, mint az a veszteség, amely áldozatából származott...“ (I. h. 31.) Két jelenetet őrzött meg a legenda a szent királyfi életéből. Az egyik helyen azt olvassuk, hogy ,,boldog Imre megelégedvén kevés alvással, minden éjszakákon, mikor is már mindenek ágyra vetették magukat és előtte, miképpen királyi magzathoz illik, két (folytatása a harmadik oldalon)
A kerci templom A gyulahehérvári székesegyház mellett Erdély legjelentősebb XIII. századi épülete a cisztercita kolostor és templom Kercen (épült 1250 körül). Minden valószínűség szerint III. Béla fia, Imre király alapította 1202-ben, az egresi cisztercita rendház filiájaként. Szerzetesei a franciaországi pontigni apátságból származtak. A kerci templom és kolostor a korai gótika első erőteljes jelentkezése Erdélyben. Hatása határozott művészeti kört teremtett (Brassó – Szt. Bertalan templom, Halmágy, Radna, Szék, Bálványosváralja, Szászsebes, Prázsmár, Szászhermány, Földvár stb.) A tatárjárás után újjá kellett építeni, majd 1421-ben a törökök dúlták fel. Jellegzetesen cisztercita, torony nélküli, háromhajós bazilika volt. Bélletes, csúcsíves kapuzata fölött egykor rózsaablak nyílott a főhajóba. Az apátságot Mátyás király megszüntetvén (1474) a romlásnak indult épület főszentélyét a reformáció ideCsúcsíves kapuzata fölött egykor rózsaablak nyílott a főhajóba
A templom és épen maradt szentélye északnyugatról
jén evangélikus templommá alakították. A templom ma is fennálló többi részét már a tatárjárás után építették teljesen gótikus stílusban. A szentély apszisának ablakai sokáig be voltak falazva, ezeket 19131914-ben bontották ki. A főhajóból csak romok maradtak meg. Ezekből megállapítható, hogy csúcsíves árkádjai voltak és kerek, hatkaréjos ablakok világították meg. 11
Könyörgés Krisztushoz Most is, minden áldott nap, közöttünk vagy, és velünk maradsz mindörökre. Itt élsz közöttünk, mellettünk, a földön, mely a tiéd és a miénk, ezen a földön, amely gyermekkorodban a gyermekek közé ölelt, s a keresztrefeszítés során a latrok közé iktatott; élsz az élőkkel az élők földjén, amelyet szépnek éreztél, és szeretsz, élsz nem emberi életet az emberek földjén, láthatatlanul talán azok előtt is, akik keresnek, talán valami Szegény képében, aki két kezével keresi kenyerét, mindenkitől észrevétlenül. De most eljött az idő, amelyben mindnyájunknak meg kell mutatkoznod és döntő és kényszerítő erejű jelt kell adnod ennek a nemzedéknek. Mindenkinek szüksége van Rád, azoknak is, akik nem tudják, és akik nem tudják azoknak méginkább, mint azoknak, akik tudják. Az éhes azt képzeli, hogy kenyér után kell járnia, pedig Rád éhezik; a szomjas azt hiszi, hogy vízre volna szüksége, pedig Rád szomjazik; a beteg úgy érzi, az egészségéért epekedik, pedig az ő baja az, hogy távol vagy tőle. Aki a szépséget keresi a világban, az tudtán kívül is Téged keres, aki Magad vagy a teljes tökéletes szépség; aki gondolatban az igazságot
kergeti, akaratlanul is Téged kíván, aki az egyetlen megtudni érdemes igazság vagy; és aki a békéért töri magát, Téged keres, az egyetlen békességet, amelyben a legzaklatottab szívek is megnyugvást találhatnak. Téged hívnak ők anélkül, hogy tudnák, hogy Téged hívnak, és az ő kiáltásuk kimondhatatlanabbul fájdalmasabb, mint a miénk. Először azért jöttél, hogy üdvözíts; azért születtél, hogy üdvözíts; azért szóltál, hogy üdvözíts; keresztre feszíttetted magad, hogy üdvözíts; a te mesterséged, a te munkád, a te küldetésed, a te életed az üdvözítés. És nekünk ma, ezekben a szürke és gonosz napokban, ezekben az években, amelyek a borzalom és a szenvedés összesűrűsödése, eliveselhetetlen felfokozódása, nekünk szükségünk van, halogatás nélkül, az üdvösségre. Mi várunk Téged, Téged fogunk várni minden áldott nap, bármily méltatlanok vagyunk is rá, bármennyi lehetetlenség tornyosul is elénk. És minden szeretet, amit ki tudunk facsarni kiégett szíveinkből, Érted fog égni, Keresztrefeszített, ki meggyötörtettél a mi szeretetünkért s aki most minket gyötörsz engesztelhetetlen szereteted minden hatalmával. Giovanni Papini
(folytatás a hatodik oldalról)
zást is lehetővé teszi.“ Az élet állandó búcsúzás olvassuk Lisieux-i Szent Teréznél. Eszünkbe juthatnak Jézus szavai: Aki meg akarja tartani életét, elveszíti azt. Tudnunk kell, hogy ami valóban létezett, az csak a földről távozott, a mennyei valóságban vár ránk. Az idő, amelybe bele dobattunk: őröl vagy csiszol. Attól függ, milyen anyagból vagyunk. Halandók vagyunk, életünk búcsúzva–létezés. Hídon ne építs magadnak házat. Nemes Éva
10
„ Híveid közt engem állass, Hitetlenektől elválassz; Áldalak, hogy engem áldasz. Add hogy boldogságot nyerjek, És híveiddel örüljek, Mindörökké dicsérjelek.“
Az Isten meghív minket, hogy mások javára használjunk mindenünkkel, amink van. (T. V. John Kerala, India)
gyertyatartó világított, ő Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott, és mindegyik zsoltár végezetén szívének töredelmével Istennek bocsánatát kérte. Mit is, mikoron atyja eszébe vette, őt vigyázatost és titkon a falnak nyílásán át gyakorta szemlélte.“ A másik jelenet Pannonhalma szent hegyén játszódott le és Boldog Mórral való találkozásáról szól (ezt Mór életrajzában olvashatjuk). István őt jelölte ki utódjául. Nem volt kétséges, hogy nemcsak a főpapság és István közvetlen hívei, hanem az egész hívő magyar nép egy emberként fog fia mögé sorakozni és őt királyának elismerni. Ezért a nemzete jövőjéért annyira aggódó szent király gondosan fölkészítette fiát jövendő uralkodói feladataira. Mint 11. századi életrajzírójától tudjuk, gondoskodott róla ,,hogy a nehéz kormány terhének viselésére igazhitű férfiak tanítása által minél alkalmatosabb legyen, s azok tanításait vele naponként figyelmesen hallgattatá. Atyja szerelmének buzgóságától indíttatva maga is ír a számára egy könyvet az erkölcsök neveléséről (Intelmek), melyben híven és nyájasan intőleg szól hozzá, oktatván, hogy tartsa tiszteletben a püspökök méltóságát, szeresse az országnagyokat és vitézeket, szolgáltasson igazságot, ügyeljen minden tettében a türelemre, tanács nélkül semmit se tegyen, őseit szüntelenül szeme előtt tartsa és példa gyanánt vegye, az imádkozás kötelességét teljesítse, a kegyességet és irgalmat a többi erényekkel együtt gyakorolja.“ Az ,,Intelmek“ könyve, amelyet István király fia számára készíttetett (a megfogalmazás valószínűleg nem tőle való, de a gondolatok föltétlenül), később a magyar törvénytár élére kerül, s fölveszik a Corpus Juris Hungariciba. Imrével kapcsolatban még meg kell említenünk II. Konrád német császárnak Magyarország elleni hadjáratát 1030-ban, amely teljes kudarccal végződött. Egyes történetírók valószínűnek tartják, hogy a győri csatát Imre vezette. A magyar sereg előtt nyitva állt Bajorország kapuja, de a magyar királytól távol állt a hódítás szándéka. Békét ajánlott a császárnak, aki a szégyenletes kudarc után nem akart maga tárgyalásokba bocsátkozni, s a békekötést 13 éves fiára bízta. Henrik bajor herceg – a későbbi III. Henrik császár – 1031 tavaszán Esztergomba érkezett ,,az igazságtalanul megbántott magyar király“ megkövetésé-
re, s a Lajta és Fischa folyó köze újra visszakerült Magyarországhoz a Morvamezővel együtt. Imrének a békekötésben való részvételére – talán atyja megbízottaként – a hildesheimi évkönyvek engednek következtetni, amelyek őt Dux Ruisiorum néven említik (Ruisia, Rugia, szlávul Rakzia valószínűleg a meghódított Ausztria egy része). István ekkor (1031-ben) hatalmának és tekintélyének tetőpontján Székesfehérvárott koronázásra készült. Egyetlen életben maradt fiát akarta megkoronáztatni, hogy trónját és országában a kereszténység zsenge vetését a jövő számára biztosítsa. Valószínűleg erre az alkalomra készült Gizella királyné keze munkájával és irányítása alatt az a miseruha, amelyet később átalakítva koronázási palástnak használtak 900 esztendőn keresztül: az egész királyi család képe rá van hímezve. Ebben az ünnepélyes hangulatban jött a szomorú hír: Imre herceget vadászat közben egy földühödött vadkan halálra sebezte, és sebeibe 1031. szeptember 2-án belehalt. A gyászhír hatását a krónika így érzékelteti: ,,Siratta őt Szent István és egész Magyarország vigasztalhatatlanul, nagy sírással...“ Szent László király Szent Imrét atyjával, Istvánnal, és nevelőjével, Gellért püspökkel 1083ban az ország főpapjai és világi nagyjai jelenlétében oltárra emeltette (ez felelt meg akkor a szentté avatásnak). Azóta példaképe a magyarságnak, elsősorban a magyar ifjúságnak. Nevét szívesen viselik. Halálának 900. évfordulóját nagy ünnepélyességgel tartották meg 1930-ban Budapesten a pápai követ, hat más bíboros és több száz főpap jelenlétében. Prohászka Ottokárnak igaza volt, amikor azt írta: ,,Szent Imre hivatása az, hogy eszményt hirdet, példája kihat századokra, s nemzetének nagyobb szolgálatot tesz, ha az erény uralmát benne biztosítja, mint ha az országot arasznyi uralmával boldogítja.“
Istenünk, ki Szent Imre herceget viruló ifjúságában magasztaltad föl szentjeid közé, kérünk add, hogy ő, aki egészen neked szentelhette magát, mindörökké segítsen minket színed előtt! 3
Mindenszentek
Halottak napja
III. Gergely pápa a 8. században indította útjára mindenszentek ünnepét. A pápa kiállt azért, hogy a vértanúk mellett a kereszténység elismerése után szentté avatottakról is emlékezzenek meg, ezért 732-ben a Szent Péter bazilika egyik mellékkápolnáját mindenszenteknek, vagyis az egyház szentjeinek ajánlotta. A történtekből kiolvasható, hogy a mindenszentek nem a vértanúk ünnepének új értelmezése, hanem attól teljesen független kezdeményezés. Nem ismert, hogy a felszentelés az év melyik napján történt, a 8. századtól azonban november elsejét említik, mint az ünnep dátumát. Az sem ismert, hogy miért pont november elsejére esett a választás, talán valamelyik pogány rítus átvétele állhat a háttérben (kelta újév vagy hispán-gall ünnep). Mindenszentek, akárcsak a minden vértanú ünnepe idővel veszített jelentőségéből, a három ünnep közül a halottak napja épült be egyedül a világi ünnepek közé.
A népi kultúrában a mindenszentekhez szinte egyetlen szokás sem kötődik, ezzel szemben a halottak napja igen színes hagyományokkal rendelkezik. A mindenszentekkel ellentétben az ünnep nemcsak a katolikusoké, hanem a reformáció több vallása is elfogadja: míg az evangélikusok és az unitáriusok hivatalosan is elismerik, addig a reformátusok csak szokásjog alapján, a templomon kívül emlékeznek meg az eseményről. A halottak napja szintén önálló ünnep, a másik két szokástól függetlenül alakult ki: Szent Odilo clunyi apát 998-ban rendelte el, hogy a halottakról zsolozsmákkal és szentmiseáldozatokkal emlékezzenek meg. A szokás Nyugat-Európában a 12-13. században mindenhol elterjedt, így Magyarországon is. A szokás ismertsége napjainkban is töretlen, azon kevés hagyomány közé tartozik, amely életben tudott maradni a 21. század elején is!
Wass Albert:
Halál Én úgy képzelem el, hogy a halál egy óriási nász, legszentebb, legemberibb ölelés. Nem fájdalom: fájdalom-felejtő. Nem rém: rémeket elűző. Több mint a Szépség. Több mint a Szerelem, a Jóságnál is több: Kegyelem. Én úgy képzelem el, ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás és akkorára nő a fájdalom, hogy nem bírom tovább: hozzám lép egy fehér ismerős, szép csendesen lecsókolja a számat, lefogja ezt a vergődő szívet, és ennyit szól csak: elnémuljatok. Erre megszűnik minden indulat. 4
Erre megszűnik minden fájdalom, csak gondfelejtő békesség marad: se könny, se vér, se akarat, nem lesz már semmi sem. Elhal a szívem dobbanása, s végtelen álmok néma lánya bűvös, tüzes csókjába zár. Szeretőm lesz egy éjszakára a széparcú Halál.
A könyvünkről – tizedik rész – Jézus – övéin – számon is kéri a jelekre való érzékenységet. Hiszen azok, mint a nyomjelző lövedékek, vezetik is az asszociációk sorozatát, az ész logikáját. A természet jelei összefüggnek az „idők jeleivel“ (Mt 16,3). A jelek jele pedig, amit a karácsonyi angyal hirdetett (Lk 2,12), maga Jézus Krisztus. Benne artikulálódik Isten minden szeretete, rajta arcot ölt a világ értelme (Jn 3,16) Az ő eljövetele – az első – az emberi történelemnek bizonyos értelemben nem a közepe, hanem a startvonala. Ami odáig történt, az készülődés, ami azután jön, az a kicsomagolás, a „forgalmazás“. Gyerekeknek úgy magyarázom az Ószövetséget, hogy az óriási ajándékcsomag. Csupa titok. Múlnak az évszázadok, jönnek az adventi próféták, s elkezdődik a csomag bontása. Egyre jobban látszik, hogy mit rejtenek a borítások (2Kor 3,16); tisztul a Messiás-fogalom, szelídülnek a szokások, megerősödik a monogám házasság. Állandósul a várakozás, fokozódik a készülődés. Hegyre visz az ösvény, s Valaki jön velünk szembe. Jézusban találkozik ég és föld, Isten és Ember. Az egész Újszövetség nem más, mint ennek az ajándéknak a bemutatása, majd „felhasználása“. A katolikus dogmatika Jézus Krisztus személyének az elemzése. Ő akkorát hozott önmagában, hogy utána az első 400 évet betöltik a krisztológia és a mariológia fölfedezései. Nyomukban kivirágzik a kegyelemtan, majd megjelenik a szentségtan, kifejlődik a morális és az egyháztan. Ma már foglalkozunk a következményekkel is: az emberről, a társadalomról szóló tanításokkal. Máig érvényes Izajásnak Szent Pál által is idézett szava (1Kor 2,9): „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt.“ II. Isten megértett és leírt szava: a Biblia a.) Szakemberek eljátszottak a gondolattal, mi változna abban az esetben, ha valamelyik kumráni barlangból előkerülne egy „ipari csoda“. Találnának egy eddig ismeretlen szerkezetet, amiről kiderülne: ókori videó. Eredeti kép- és hangfelvételeket tartalmaz a názáreti Jézusról. Az egyik egyetem laboratóriumában át tudnák tenni mai rendszerre, s látnánk-hallanánk „első kiadásban“ a Hegyi beszédet, s minden továbbit, ami történt. Azt mondják – s bizony igazuk van –, az nem
lenne akkora szenzáció, mint a kezünkben lévő Szentírás. Az ún. „eredeti“, a történelmi prototípus ugyanis éppúgy bizonytalanságban hagyna minket, mint az elsőket. Látnánk a mindenben hozzánk hasonlóvá vált (Fil 2,7) ács fiát (Mt 13,55), aki még ötvenesztendős sincs (Jn 8,57), aki felől még korának legnagyobb prófétája is csak kérdezősködött (Mt 11,3). Az eredeti képek igazából a régészeket, a nyelvtudósokat, a filmrendezőket örvendeztetnék meg. A kezünkben lévő írott Biblia több mint csupasz látvány. Ez már a „megtalált” Jézus. Ez a felfedezett igazság, a Szentlélektől értelmezett esemény. Ez a leleplezett és beteljesedett Ószövetség. Ezért is becsülik nagyon. Jobb helyeken a főpapi ceremóniák élén viszik feltartott kézben. Égő gyertyák közt olvassák, és a felolvasás végén megcsókolják. A szentélyben díszes trónon őrzik, mint az Eucharisztiát. Az ősegyházban kisebb papi rendhez tartoztak, akiket lektorokká avattak. Csak ők nyúlhattak hozzá, és olvashattak az egyébként is „drága“ példányokból. Aki pedig a szent iratokat az üldözések idején ijedtében kiszolgáltatta a hatóságoknak, az hittagadóvá vált. A többiek az ilyen embert „traditor“-nak bélyegezték, s messze kerülték… b.) Eredeti kézirat nem maradt ránk. Az egyiptomi papíruszsás kiszáradt lapjaira, kézzel, primitív tintával írt szövegek hamar kifakultak. Ha nem téglába égették vagy rézre karcolták a betűket, akkor azok a növényi eredetű felületen elmosódtak. A tekercs formájú írás fakult, töredezett, s még mielőtt olvashatatlanná vált, le kellett másolni. Így érthető, hogy kb. 50 évenként készültek az újabb és újabb másolatok. A kezdetleges technika és a ritka alapanyagok miatt egy-egy példány ára felérhetett a mai méregdrága színes tévék árával. A használhatatlanná vált iratokat, mint a halottakat, tisztelték. Nem dobták ki. Úgynevezett „genizába“, tekercstemetőbe tették. Szerencsénkre a régészek, valahol Egyiptomban, rábukkantak egy ilyen furcsa „sírboltra“. A mai módszerekkel már azt is el lehetett érni, hogy ezek az évezredes, eddig holt sorok életre keltek, újból olvashatóvá váltak. Kiderült, szinte betű szerint egyeznek a mostani példányok szövegével. Balás Béla püspök írása a Bibliáról Forrás: Magyar Kurír (folytatása következő lapszámunkban) 9
Szent Erzsébet tizenegy pontja
Az utolsó szavak
A nagy szenttől, Erzsébettől nem maradt fenn egy betű írás sem. Azokból a közlésekből is, amelyeket környezete számára adott, csupán általánosságok és töredékek. Ellenben írásban fennmaradt életszabálya, melyről régebben azt tartották, hogy gyóntatója, Marburgi Konrád szerkesztette számára, de amelyről ma már sokkal valószínűbbnek tartják, hogy ő maga állította össze. Lelkiéletének ez a tizenegy kemény programpontja sokkal többet mond el az igazi Szent Erzsébetről, mint bármilyen legenda. Hogy a pontok igazi értékét és értelmét felfogjuk, tudnunk kell, hogy élete legnehezebb szakában voltak irányelvei, akkor, amikor férje rokonainak szeretetlensége, durvasága, igazságtalansága gyermekeivel együtt az utcára taszította. Tudjuk, melyek voltak azok az indulatok, amelyek kiűzték otthonából. Anyósa kezdettől fogva gyűlölte, mert úgy érezte, hogy elvette tőle fia szívét. A vagyont férje családjának másik ága akarta örökségűl. Férje rokonsága kezdettől fogva idegennek érezte őt, a sötét szemű, sötét hajú, barna bőrű leánykát. Lássuk, ilyen körülmények között, ennyi gyűlölettől körülvéve miben állt Szent Erzsébet tizenegy pontja: 1. Viseld türelemmel a megvetést, amellyel szenvedett, viseld békével a keresztet, amely válönként elvállalt megaláztatásaid miatt az em- ladra nehezedik. 8. Add oda magadat Istennek, – testedet és berek sújtanak. 2. Ne engedd szívedből az alázatosságot el- lelkedet egyaránt. 9. Tartsd mindig szem előtt, hogy Isten teköltözni. 3. Ne ügyelj az emberi vigasztalásra s az remtménye vagy s igyekezz, hogy mindörökre egyesülve maradhass vele. érzelmi örömökre. 10. Ha azt akarod, hogy felebarátod neked 4. Légy mindig megértő embertársaid iránt. 5. Őrizd meg Istent szívedben és szüntelen megbocsásson, te is bocsáss meg neki, – ha azt akarod, hogy az emberek megtegyenek valamit, gondolj reá. 6. Adj hálát Istennek, hogy Szent Fia halála azt te is tedd meg nekik. 11. Bánjad szüntelen bűneidet s kérjed Istent, által megmentett az örök haláltól és a kárhozattól. 7. Mivel Szent Fia éretted olyan sokat hogy megbocsásson.
Furcsán hangzik, de így van: az élet legtitokzatosabb, legünnepélyesebb mozzanata a halál, s ezért a halál küszöbén elsuttogott szavak mindenkor erősebb nyomatékot kaptak bármiféle más evilági kijelentéseknél. Nem véletlen, hogy ezek az utolsó szavak legtöbbször vallásos tartalmúak, hiszen velük a haldokló nem annyira ettől a világtól búcsúzik, mint inkább egy új világot üdvözöl. Éppen ezért nagy emberek utolsó szavait mindig érdeklődéssel leste és jegyezte le a környezetük; hadd ismertessük meg most mi is egy pár ilyen nevezetes „utolsó szóval“ olvasóinkat: IX. Lajos, a franciák szent királya keresztes hadjárata alkalmával pestis betegségbe esvén, ezekkel a szavakkal lehelte ki lelkét: „Uram, a Te hajlékodba megyek, hogy örökké dicsérjem nevedet“. Kolumbus Kristóf halálos ágyán Krisztus utolsó szavait idézte: „Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet“. Balassa Bálint, az első nagy magyar lírikus Esztergom 1594-i ostrománál, halálos sebet kapott, s ajkán a zsoltáros szavaival halt hősi halált: „Te katonád voltam Uram, s a Te seregedben jártam“. Descartes, a híres francia filozófus halálos ágyán így bölcselkedett: „Rajta lelkem! Elég ideje vagy már fogoly, íme itt az óra, hogy fogságodból kiszabadulj. A testtől való elválást bátran és örömmel kell elszenvedned“.
Ősi norvég vers: Tanulj! Tanuld meg a víztől követni utadat, Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad. Tanulj az árnyéktól őrködni éberen, Tanulj a sziklától megállni helyeden. Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér, Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen: Hogyan kell életed leélni csendesen. Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred: Hogy kell szépen élni és szépen halni meg. Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg, Tanulj a rózsától tisztán maradni meg. Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed, 8
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg. Tanulj az árnyéktól alázatos lenni, Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni. Tanuld négy évszaktól ismerni az időt, Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd. Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj. Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj. Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja, Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya. Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses, Tanulj kismadártól: szabadon repülgess. Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő, Mindentől tanuljál, mert minden veszendő. Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen, Tanítson, mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!
Pascal, a nagy matematikus, utolsó szavai ezek voltak: „Csak Isten ne hagyjon el soha“. Leverrier csillagász halála percében a bibliai Simeon szavait idézte: ,,Most bocsásd el Uram szolgádat, ígéreted szerint, békében“. Stolberg német történetíró megkapó egyszerűségű utolsó szavai: „Dicsértessék a Jézus Krisztus“. O’Connel Dániel az írek legendás szabadsághőse, utolsónak így rendelkezett: „Testem Írországé, szívem Rómáé, lelkem az Égé“. Chopin utolsó szavai: „Most a boldogság forrásánál, vagyok“. Hasonló ehhez a nagy fizikus Ampère végső sóhajtása: „Végre boldog vagyok“. Ozanam, természettudós, a bibliát idézte: „Uram! Uram! Könyörülj rajtam“. Affre párizs érseke a francia forradalom idején haldokolva ezt rebegte: „Bár az enyém volna az utolsó kiontott vér“. IX. Pius ajkán az „Ave Máriával“ lehelte ki lelkét. Strindberg utolsó szavai: „Készen vagyok az élettel. A mérleg elkészült“ majd a szentírásra mutatva hozzáfűzte: „Ez az egyedüli valóság“. A haldokló Deák Ferenchez környezete nem akart papot engedni, de ő ragaszkodott hozzá, — így szólt: „Hagyjatok nyugodtan meghalni, szívem kívánja a vallás vígasztalásait és az Istennel való kibékülést“. Környezetéhez ezek voltak utolsó szavai. Aztán meggyónt püspök-barátjának, Rónay Jácintnak, s az ő karjai között lehelte ki lelkét.
Kiss József:
Egy sír Valahol messze, Valaha régen, Megástak egy sírt Temető-szélen. Fája elsüppedt, Hantja behorpadt, Ki nyugszik ottan, Azt én tudom csak – Én tudom csak.
Nem jártam arra, De odaszállnék; Nem láttam soha, De rátalálnék: Valami titkos Erő él bennem, Az megmondaná: Merre kell mennem – Merre kell mennem.
Te alszol ottan, Édes jó anyám!… Kietlen gond közt, Sivár éjszakán. – Ha éltem sorát Meghányom-vetem: Hej, azt a sírt be Meg is könnyezem – Be megkönnyezem! 5
...és Isten azt mondta: NEM!
Búcsúzva élni
Megkértem Istent, hogy vegye el büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy büszkeségemet nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
Reményik Sándor szép versét sokan ismerjük, szeretjük.
Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de Ő azt felelte: nem. Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste csak átmeneti.
Mondom nektek: mi mindig búcsúzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, mely belénk mélyedett, Az álmainktól, mik nem teljesültek, A lángjainktól, mik lassan kihűltek, A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk, A kemény rögtől, min megállt a lábunk. Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj. Hidegen hagy az elhagyott táj, Hogy eltemettük: róla nem tudunk. És mégis mondom nektek: Valamitől mi mindig búcsúzunk.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke. Nem kapni, hanem megszerezni kell. Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, csak az áldását adhatja, a boldogság rajtam múlik. Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalmaktól, de Ő azt mondta: nem. „A szenvedés eltávolít a világi dolgoktól és közelebb visz hozzám.“ Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom. De hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak. Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretnem úgy, ahogy Ő szeret engem. Erre azt felelte: „Látom, már kezded érteni!“ Kértem erőt... És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek. Kértem bölcsességet... És Isten adott problémákat, hogy megoldjam őket. Kértem bátorságot... És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem őket. Kértem szeretetet... És Isten küldött gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk. Kértem kegyelmet... És Isten adott lehetőségeket. Semmit se kaptam, amit akartam. Megkaptam mindent, amire szükségem volt. Az imáim meghallgatásra leltek. 6
Ősz van. A természet is segít búcsúzni, elmúlni, meghalni. Életünk tele van találkozásokkal és búcsúzásokkal. Mikor túl közel engedtünk valakit magunkhoz, bizony nagyon fáj, ha elveszítjük. Csakhogy az elválás nem mindig jelenti azt, hogy el is engedtük az illetőt. Napjainkra a veszteség, a halál tabutéma lett, nem része a kultúránknak. Pedig úgy tűnik, az életünkben átélt veszteségeket igen nehezen kezeljük, az ezzel kapcsolatos érzelmeinkkel nem foglakozunk őszintén. Úgy teszünk, mintha nem történt volna meg az elvesztés, és évekig hozzátapadunk egy rég elmúlt dologhoz. Gyakran élünk egy rég megszűnt kapcsolat bűvkörében, akár a szeretet, akár a gyűlölet jegyében. Nem tudjuk lezárni a múltat, és így az újnak sem tudunk helyet adni. Görcsösen ragaszkodunk tárgyakhoz, személyekhez, mindenhez. A
változástól való félelem, az állandóságra törekvés olyan fontos számunkra, hogy olykor még egy fájdalmas vagy méltatlan élethelyzetbe is belemegyünk. Verena Kast, a lélektan Jung-i iskolájához tartozó svájci szakember alapvető feladatnak látja az emberi személyiség fejlődési folyamatában a „gyászmunkát“. A lelki betegek gyógyítása során szerzett tapasztalataira alapozva jelenti ki, hogy minden veszteségélményt meg kell gyászolnunk. Nem csak egy szeretett embert kell a halálnak átengednünk, hanem sokszor mintegy magunkat is: elképzeléseinket, ötleteinket, beállítódásainkat. Le kell mondanunk valamiről, ami kedves volt az életünkben. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a múlton csüggünk, és ebből az következik, hogy elzárkózunk a jövő elől, így valójában nem a jelent éljük. Verena Kast a „gyászmunka“ négy szakaszát különbözteti meg: tagadás, feltörő érzelmek, keresés és az elválás, új kapcsolat önmagunkkal és a világgal. Ezt írja: „Minden embernek kötődnie kell más emberekhez, de azután el is kell engednie őket - és ez nehezükre esik. Meg kell tanulnunk úgy engedni el a másik embert, hogy ne kifosztva érezzük magunkat, hanem merjünk újra meg újra kötődni, noha tudjuk, hogy a kötést megint oldás követi a vele járó fájdalommal és újabb átállással együtt. Ha kilép az életünkből egy hozzánk közel álló ember, űr marad utána. Megtehetjük, hogy üres helyét gyorsan betöltjük vagy betemetjük, de meg is állhatunk egy percre, hogy megkérdezzük magunktól: valóban csak ürességet érzünk? Hátha örülünk is, hogy életünk egy szakasza lezárult, talán hálát is érzünk, esetleg bűntudatot? Azon is eltűnődhetünk, mihez nyílt most szabad tér az életünkben, milyen fantáziákat ébreszt bennünk az üresség. Minden leválási folyamat visszavezet önmagunkhoz: egyedül vagyunk, magunkra maradtunk, elhagyva, talán magányosan. Ekkor óhatatlanul felvetődik a kérdés: ki vagyok, és kivé válhatok most, hogy énképem alapja nem lehet többé a megszokott kapcsolat? Az átállás önvizsgálatot igényel, de a folyamat az új önmeghatáro(folytatása a tizedik oldalon) 7
...és Isten azt mondta: NEM!
Búcsúzva élni
Megkértem Istent, hogy vegye el büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy büszkeségemet nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
Reményik Sándor szép versét sokan ismerjük, szeretjük.
Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de Ő azt felelte: nem. Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste csak átmeneti.
Mondom nektek: mi mindig búcsúzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, mely belénk mélyedett, Az álmainktól, mik nem teljesültek, A lángjainktól, mik lassan kihűltek, A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk, A kemény rögtől, min megállt a lábunk. Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj. Hidegen hagy az elhagyott táj, Hogy eltemettük: róla nem tudunk. És mégis mondom nektek: Valamitől mi mindig búcsúzunk.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke. Nem kapni, hanem megszerezni kell. Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, csak az áldását adhatja, a boldogság rajtam múlik. Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalmaktól, de Ő azt mondta: nem. „A szenvedés eltávolít a világi dolgoktól és közelebb visz hozzám.“ Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom. De hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak. Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretnem úgy, ahogy Ő szeret engem. Erre azt felelte: „Látom, már kezded érteni!“ Kértem erőt... És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek. Kértem bölcsességet... És Isten adott problémákat, hogy megoldjam őket. Kértem bátorságot... És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem őket. Kértem szeretetet... És Isten küldött gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk. Kértem kegyelmet... És Isten adott lehetőségeket. Semmit se kaptam, amit akartam. Megkaptam mindent, amire szükségem volt. Az imáim meghallgatásra leltek. 6
Ősz van. A természet is segít búcsúzni, elmúlni, meghalni. Életünk tele van találkozásokkal és búcsúzásokkal. Mikor túl közel engedtünk valakit magunkhoz, bizony nagyon fáj, ha elveszítjük. Csakhogy az elválás nem mindig jelenti azt, hogy el is engedtük az illetőt. Napjainkra a veszteség, a halál tabutéma lett, nem része a kultúránknak. Pedig úgy tűnik, az életünkben átélt veszteségeket igen nehezen kezeljük, az ezzel kapcsolatos érzelmeinkkel nem foglakozunk őszintén. Úgy teszünk, mintha nem történt volna meg az elvesztés, és évekig hozzátapadunk egy rég elmúlt dologhoz. Gyakran élünk egy rég megszűnt kapcsolat bűvkörében, akár a szeretet, akár a gyűlölet jegyében. Nem tudjuk lezárni a múltat, és így az újnak sem tudunk helyet adni. Görcsösen ragaszkodunk tárgyakhoz, személyekhez, mindenhez. A
változástól való félelem, az állandóságra törekvés olyan fontos számunkra, hogy olykor még egy fájdalmas vagy méltatlan élethelyzetbe is belemegyünk. Verena Kast, a lélektan Jung-i iskolájához tartozó svájci szakember alapvető feladatnak látja az emberi személyiség fejlődési folyamatában a „gyászmunkát“. A lelki betegek gyógyítása során szerzett tapasztalataira alapozva jelenti ki, hogy minden veszteségélményt meg kell gyászolnunk. Nem csak egy szeretett embert kell a halálnak átengednünk, hanem sokszor mintegy magunkat is: elképzeléseinket, ötleteinket, beállítódásainkat. Le kell mondanunk valamiről, ami kedves volt az életünkben. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a múlton csüggünk, és ebből az következik, hogy elzárkózunk a jövő elől, így valójában nem a jelent éljük. Verena Kast a „gyászmunka“ négy szakaszát különbözteti meg: tagadás, feltörő érzelmek, keresés és az elválás, új kapcsolat önmagunkkal és a világgal. Ezt írja: „Minden embernek kötődnie kell más emberekhez, de azután el is kell engednie őket - és ez nehezükre esik. Meg kell tanulnunk úgy engedni el a másik embert, hogy ne kifosztva érezzük magunkat, hanem merjünk újra meg újra kötődni, noha tudjuk, hogy a kötést megint oldás követi a vele járó fájdalommal és újabb átállással együtt. Ha kilép az életünkből egy hozzánk közel álló ember, űr marad utána. Megtehetjük, hogy üres helyét gyorsan betöltjük vagy betemetjük, de meg is állhatunk egy percre, hogy megkérdezzük magunktól: valóban csak ürességet érzünk? Hátha örülünk is, hogy életünk egy szakasza lezárult, talán hálát is érzünk, esetleg bűntudatot? Azon is eltűnődhetünk, mihez nyílt most szabad tér az életünkben, milyen fantáziákat ébreszt bennünk az üresség. Minden leválási folyamat visszavezet önmagunkhoz: egyedül vagyunk, magunkra maradtunk, elhagyva, talán magányosan. Ekkor óhatatlanul felvetődik a kérdés: ki vagyok, és kivé válhatok most, hogy énképem alapja nem lehet többé a megszokott kapcsolat? Az átállás önvizsgálatot igényel, de a folyamat az új önmeghatáro(folytatása a tizedik oldalon) 7
Szent Erzsébet tizenegy pontja
Az utolsó szavak
A nagy szenttől, Erzsébettől nem maradt fenn egy betű írás sem. Azokból a közlésekből is, amelyeket környezete számára adott, csupán általánosságok és töredékek. Ellenben írásban fennmaradt életszabálya, melyről régebben azt tartották, hogy gyóntatója, Marburgi Konrád szerkesztette számára, de amelyről ma már sokkal valószínűbbnek tartják, hogy ő maga állította össze. Lelkiéletének ez a tizenegy kemény programpontja sokkal többet mond el az igazi Szent Erzsébetről, mint bármilyen legenda. Hogy a pontok igazi értékét és értelmét felfogjuk, tudnunk kell, hogy élete legnehezebb szakában voltak irányelvei, akkor, amikor férje rokonainak szeretetlensége, durvasága, igazságtalansága gyermekeivel együtt az utcára taszította. Tudjuk, melyek voltak azok az indulatok, amelyek kiűzték otthonából. Anyósa kezdettől fogva gyűlölte, mert úgy érezte, hogy elvette tőle fia szívét. A vagyont férje családjának másik ága akarta örökségűl. Férje rokonsága kezdettől fogva idegennek érezte őt, a sötét szemű, sötét hajú, barna bőrű leánykát. Lássuk, ilyen körülmények között, ennyi gyűlölettől körülvéve miben állt Szent Erzsébet tizenegy pontja: 1. Viseld türelemmel a megvetést, amellyel szenvedett, viseld békével a keresztet, amely válönként elvállalt megaláztatásaid miatt az em- ladra nehezedik. 8. Add oda magadat Istennek, – testedet és berek sújtanak. 2. Ne engedd szívedből az alázatosságot el- lelkedet egyaránt. 9. Tartsd mindig szem előtt, hogy Isten teköltözni. 3. Ne ügyelj az emberi vigasztalásra s az remtménye vagy s igyekezz, hogy mindörökre egyesülve maradhass vele. érzelmi örömökre. 10. Ha azt akarod, hogy felebarátod neked 4. Légy mindig megértő embertársaid iránt. 5. Őrizd meg Istent szívedben és szüntelen megbocsásson, te is bocsáss meg neki, – ha azt akarod, hogy az emberek megtegyenek valamit, gondolj reá. 6. Adj hálát Istennek, hogy Szent Fia halála azt te is tedd meg nekik. 11. Bánjad szüntelen bűneidet s kérjed Istent, által megmentett az örök haláltól és a kárhozattól. 7. Mivel Szent Fia éretted olyan sokat hogy megbocsásson.
Furcsán hangzik, de így van: az élet legtitokzatosabb, legünnepélyesebb mozzanata a halál, s ezért a halál küszöbén elsuttogott szavak mindenkor erősebb nyomatékot kaptak bármiféle más evilági kijelentéseknél. Nem véletlen, hogy ezek az utolsó szavak legtöbbször vallásos tartalmúak, hiszen velük a haldokló nem annyira ettől a világtól búcsúzik, mint inkább egy új világot üdvözöl. Éppen ezért nagy emberek utolsó szavait mindig érdeklődéssel leste és jegyezte le a környezetük; hadd ismertessük meg most mi is egy pár ilyen nevezetes „utolsó szóval“ olvasóinkat: IX. Lajos, a franciák szent királya keresztes hadjárata alkalmával pestis betegségbe esvén, ezekkel a szavakkal lehelte ki lelkét: „Uram, a Te hajlékodba megyek, hogy örökké dicsérjem nevedet“. Kolumbus Kristóf halálos ágyán Krisztus utolsó szavait idézte: „Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet“. Balassa Bálint, az első nagy magyar lírikus Esztergom 1594-i ostrománál, halálos sebet kapott, s ajkán a zsoltáros szavaival halt hősi halált: „Te katonád voltam Uram, s a Te seregedben jártam“. Descartes, a híres francia filozófus halálos ágyán így bölcselkedett: „Rajta lelkem! Elég ideje vagy már fogoly, íme itt az óra, hogy fogságodból kiszabadulj. A testtől való elválást bátran és örömmel kell elszenvedned“.
Ősi norvég vers: Tanulj! Tanuld meg a víztől követni utadat, Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad. Tanulj az árnyéktól őrködni éberen, Tanulj a sziklától megállni helyeden. Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér, Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen: Hogyan kell életed leélni csendesen. Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred: Hogy kell szépen élni és szépen halni meg. Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg, Tanulj a rózsától tisztán maradni meg. Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed, 8
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg. Tanulj az árnyéktól alázatos lenni, Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni. Tanuld négy évszaktól ismerni az időt, Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd. Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj. Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj. Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja, Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya. Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses, Tanulj kismadártól: szabadon repülgess. Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő, Mindentől tanuljál, mert minden veszendő. Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen, Tanítson, mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!
Pascal, a nagy matematikus, utolsó szavai ezek voltak: „Csak Isten ne hagyjon el soha“. Leverrier csillagász halála percében a bibliai Simeon szavait idézte: ,,Most bocsásd el Uram szolgádat, ígéreted szerint, békében“. Stolberg német történetíró megkapó egyszerűségű utolsó szavai: „Dicsértessék a Jézus Krisztus“. O’Connel Dániel az írek legendás szabadsághőse, utolsónak így rendelkezett: „Testem Írországé, szívem Rómáé, lelkem az Égé“. Chopin utolsó szavai: „Most a boldogság forrásánál, vagyok“. Hasonló ehhez a nagy fizikus Ampère végső sóhajtása: „Végre boldog vagyok“. Ozanam, természettudós, a bibliát idézte: „Uram! Uram! Könyörülj rajtam“. Affre párizs érseke a francia forradalom idején haldokolva ezt rebegte: „Bár az enyém volna az utolsó kiontott vér“. IX. Pius ajkán az „Ave Máriával“ lehelte ki lelkét. Strindberg utolsó szavai: „Készen vagyok az élettel. A mérleg elkészült“ majd a szentírásra mutatva hozzáfűzte: „Ez az egyedüli valóság“. A haldokló Deák Ferenchez környezete nem akart papot engedni, de ő ragaszkodott hozzá, — így szólt: „Hagyjatok nyugodtan meghalni, szívem kívánja a vallás vígasztalásait és az Istennel való kibékülést“. Környezetéhez ezek voltak utolsó szavai. Aztán meggyónt püspök-barátjának, Rónay Jácintnak, s az ő karjai között lehelte ki lelkét.
Kiss József:
Egy sír Valahol messze, Valaha régen, Megástak egy sírt Temető-szélen. Fája elsüppedt, Hantja behorpadt, Ki nyugszik ottan, Azt én tudom csak – Én tudom csak.
Nem jártam arra, De odaszállnék; Nem láttam soha, De rátalálnék: Valami titkos Erő él bennem, Az megmondaná: Merre kell mennem – Merre kell mennem.
Te alszol ottan, Édes jó anyám!… Kietlen gond közt, Sivár éjszakán. – Ha éltem sorát Meghányom-vetem: Hej, azt a sírt be Meg is könnyezem – Be megkönnyezem! 5
Mindenszentek
Halottak napja
III. Gergely pápa a 8. században indította útjára mindenszentek ünnepét. A pápa kiállt azért, hogy a vértanúk mellett a kereszténység elismerése után szentté avatottakról is emlékezzenek meg, ezért 732-ben a Szent Péter bazilika egyik mellékkápolnáját mindenszenteknek, vagyis az egyház szentjeinek ajánlotta. A történtekből kiolvasható, hogy a mindenszentek nem a vértanúk ünnepének új értelmezése, hanem attól teljesen független kezdeményezés. Nem ismert, hogy a felszentelés az év melyik napján történt, a 8. századtól azonban november elsejét említik, mint az ünnep dátumát. Az sem ismert, hogy miért pont november elsejére esett a választás, talán valamelyik pogány rítus átvétele állhat a háttérben (kelta újév vagy hispán-gall ünnep). Mindenszentek, akárcsak a minden vértanú ünnepe idővel veszített jelentőségéből, a három ünnep közül a halottak napja épült be egyedül a világi ünnepek közé.
A népi kultúrában a mindenszentekhez szinte egyetlen szokás sem kötődik, ezzel szemben a halottak napja igen színes hagyományokkal rendelkezik. A mindenszentekkel ellentétben az ünnep nemcsak a katolikusoké, hanem a reformáció több vallása is elfogadja: míg az evangélikusok és az unitáriusok hivatalosan is elismerik, addig a reformátusok csak szokásjog alapján, a templomon kívül emlékeznek meg az eseményről. A halottak napja szintén önálló ünnep, a másik két szokástól függetlenül alakult ki: Szent Odilo clunyi apát 998-ban rendelte el, hogy a halottakról zsolozsmákkal és szentmiseáldozatokkal emlékezzenek meg. A szokás Nyugat-Európában a 12-13. században mindenhol elterjedt, így Magyarországon is. A szokás ismertsége napjainkban is töretlen, azon kevés hagyomány közé tartozik, amely életben tudott maradni a 21. század elején is!
Wass Albert:
Halál Én úgy képzelem el, hogy a halál egy óriási nász, legszentebb, legemberibb ölelés. Nem fájdalom: fájdalom-felejtő. Nem rém: rémeket elűző. Több mint a Szépség. Több mint a Szerelem, a Jóságnál is több: Kegyelem. Én úgy képzelem el, ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás és akkorára nő a fájdalom, hogy nem bírom tovább: hozzám lép egy fehér ismerős, szép csendesen lecsókolja a számat, lefogja ezt a vergődő szívet, és ennyit szól csak: elnémuljatok. Erre megszűnik minden indulat. 4
Erre megszűnik minden fájdalom, csak gondfelejtő békesség marad: se könny, se vér, se akarat, nem lesz már semmi sem. Elhal a szívem dobbanása, s végtelen álmok néma lánya bűvös, tüzes csókjába zár. Szeretőm lesz egy éjszakára a széparcú Halál.
A könyvünkről – tizedik rész – Jézus – övéin – számon is kéri a jelekre való érzékenységet. Hiszen azok, mint a nyomjelző lövedékek, vezetik is az asszociációk sorozatát, az ész logikáját. A természet jelei összefüggnek az „idők jeleivel“ (Mt 16,3). A jelek jele pedig, amit a karácsonyi angyal hirdetett (Lk 2,12), maga Jézus Krisztus. Benne artikulálódik Isten minden szeretete, rajta arcot ölt a világ értelme (Jn 3,16) Az ő eljövetele – az első – az emberi történelemnek bizonyos értelemben nem a közepe, hanem a startvonala. Ami odáig történt, az készülődés, ami azután jön, az a kicsomagolás, a „forgalmazás“. Gyerekeknek úgy magyarázom az Ószövetséget, hogy az óriási ajándékcsomag. Csupa titok. Múlnak az évszázadok, jönnek az adventi próféták, s elkezdődik a csomag bontása. Egyre jobban látszik, hogy mit rejtenek a borítások (2Kor 3,16); tisztul a Messiás-fogalom, szelídülnek a szokások, megerősödik a monogám házasság. Állandósul a várakozás, fokozódik a készülődés. Hegyre visz az ösvény, s Valaki jön velünk szembe. Jézusban találkozik ég és föld, Isten és Ember. Az egész Újszövetség nem más, mint ennek az ajándéknak a bemutatása, majd „felhasználása“. A katolikus dogmatika Jézus Krisztus személyének az elemzése. Ő akkorát hozott önmagában, hogy utána az első 400 évet betöltik a krisztológia és a mariológia fölfedezései. Nyomukban kivirágzik a kegyelemtan, majd megjelenik a szentségtan, kifejlődik a morális és az egyháztan. Ma már foglalkozunk a következményekkel is: az emberről, a társadalomról szóló tanításokkal. Máig érvényes Izajásnak Szent Pál által is idézett szava (1Kor 2,9): „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt.“ II. Isten megértett és leírt szava: a Biblia a.) Szakemberek eljátszottak a gondolattal, mi változna abban az esetben, ha valamelyik kumráni barlangból előkerülne egy „ipari csoda“. Találnának egy eddig ismeretlen szerkezetet, amiről kiderülne: ókori videó. Eredeti kép- és hangfelvételeket tartalmaz a názáreti Jézusról. Az egyik egyetem laboratóriumában át tudnák tenni mai rendszerre, s látnánk-hallanánk „első kiadásban“ a Hegyi beszédet, s minden továbbit, ami történt. Azt mondják – s bizony igazuk van –, az nem
lenne akkora szenzáció, mint a kezünkben lévő Szentírás. Az ún. „eredeti“, a történelmi prototípus ugyanis éppúgy bizonytalanságban hagyna minket, mint az elsőket. Látnánk a mindenben hozzánk hasonlóvá vált (Fil 2,7) ács fiát (Mt 13,55), aki még ötvenesztendős sincs (Jn 8,57), aki felől még korának legnagyobb prófétája is csak kérdezősködött (Mt 11,3). Az eredeti képek igazából a régészeket, a nyelvtudósokat, a filmrendezőket örvendeztetnék meg. A kezünkben lévő írott Biblia több mint csupasz látvány. Ez már a „megtalált” Jézus. Ez a felfedezett igazság, a Szentlélektől értelmezett esemény. Ez a leleplezett és beteljesedett Ószövetség. Ezért is becsülik nagyon. Jobb helyeken a főpapi ceremóniák élén viszik feltartott kézben. Égő gyertyák közt olvassák, és a felolvasás végén megcsókolják. A szentélyben díszes trónon őrzik, mint az Eucharisztiát. Az ősegyházban kisebb papi rendhez tartoztak, akiket lektorokká avattak. Csak ők nyúlhattak hozzá, és olvashattak az egyébként is „drága“ példányokból. Aki pedig a szent iratokat az üldözések idején ijedtében kiszolgáltatta a hatóságoknak, az hittagadóvá vált. A többiek az ilyen embert „traditor“-nak bélyegezték, s messze kerülték… b.) Eredeti kézirat nem maradt ránk. Az egyiptomi papíruszsás kiszáradt lapjaira, kézzel, primitív tintával írt szövegek hamar kifakultak. Ha nem téglába égették vagy rézre karcolták a betűket, akkor azok a növényi eredetű felületen elmosódtak. A tekercs formájú írás fakult, töredezett, s még mielőtt olvashatatlanná vált, le kellett másolni. Így érthető, hogy kb. 50 évenként készültek az újabb és újabb másolatok. A kezdetleges technika és a ritka alapanyagok miatt egy-egy példány ára felérhetett a mai méregdrága színes tévék árával. A használhatatlanná vált iratokat, mint a halottakat, tisztelték. Nem dobták ki. Úgynevezett „genizába“, tekercstemetőbe tették. Szerencsénkre a régészek, valahol Egyiptomban, rábukkantak egy ilyen furcsa „sírboltra“. A mai módszerekkel már azt is el lehetett érni, hogy ezek az évezredes, eddig holt sorok életre keltek, újból olvashatóvá váltak. Kiderült, szinte betű szerint egyeznek a mostani példányok szövegével. Balás Béla püspök írása a Bibliáról Forrás: Magyar Kurír (folytatása következő lapszámunkban) 9
Könyörgés Krisztushoz Most is, minden áldott nap, közöttünk vagy, és velünk maradsz mindörökre. Itt élsz közöttünk, mellettünk, a földön, mely a tiéd és a miénk, ezen a földön, amely gyermekkorodban a gyermekek közé ölelt, s a keresztrefeszítés során a latrok közé iktatott; élsz az élőkkel az élők földjén, amelyet szépnek éreztél, és szeretsz, élsz nem emberi életet az emberek földjén, láthatatlanul talán azok előtt is, akik keresnek, talán valami Szegény képében, aki két kezével keresi kenyerét, mindenkitől észrevétlenül. De most eljött az idő, amelyben mindnyájunknak meg kell mutatkoznod és döntő és kényszerítő erejű jelt kell adnod ennek a nemzedéknek. Mindenkinek szüksége van Rád, azoknak is, akik nem tudják, és akik nem tudják azoknak méginkább, mint azoknak, akik tudják. Az éhes azt képzeli, hogy kenyér után kell járnia, pedig Rád éhezik; a szomjas azt hiszi, hogy vízre volna szüksége, pedig Rád szomjazik; a beteg úgy érzi, az egészségéért epekedik, pedig az ő baja az, hogy távol vagy tőle. Aki a szépséget keresi a világban, az tudtán kívül is Téged keres, aki Magad vagy a teljes tökéletes szépség; aki gondolatban az igazságot
kergeti, akaratlanul is Téged kíván, aki az egyetlen megtudni érdemes igazság vagy; és aki a békéért töri magát, Téged keres, az egyetlen békességet, amelyben a legzaklatottab szívek is megnyugvást találhatnak. Téged hívnak ők anélkül, hogy tudnák, hogy Téged hívnak, és az ő kiáltásuk kimondhatatlanabbul fájdalmasabb, mint a miénk. Először azért jöttél, hogy üdvözíts; azért születtél, hogy üdvözíts; azért szóltál, hogy üdvözíts; keresztre feszíttetted magad, hogy üdvözíts; a te mesterséged, a te munkád, a te küldetésed, a te életed az üdvözítés. És nekünk ma, ezekben a szürke és gonosz napokban, ezekben az években, amelyek a borzalom és a szenvedés összesűrűsödése, eliveselhetetlen felfokozódása, nekünk szükségünk van, halogatás nélkül, az üdvösségre. Mi várunk Téged, Téged fogunk várni minden áldott nap, bármily méltatlanok vagyunk is rá, bármennyi lehetetlenség tornyosul is elénk. És minden szeretet, amit ki tudunk facsarni kiégett szíveinkből, Érted fog égni, Keresztrefeszített, ki meggyötörtettél a mi szeretetünkért s aki most minket gyötörsz engesztelhetetlen szereteted minden hatalmával. Giovanni Papini
(folytatás a hatodik oldalról)
zást is lehetővé teszi.“ Az élet állandó búcsúzás olvassuk Lisieux-i Szent Teréznél. Eszünkbe juthatnak Jézus szavai: Aki meg akarja tartani életét, elveszíti azt. Tudnunk kell, hogy ami valóban létezett, az csak a földről távozott, a mennyei valóságban vár ránk. Az idő, amelybe bele dobattunk: őröl vagy csiszol. Attól függ, milyen anyagból vagyunk. Halandók vagyunk, életünk búcsúzva–létezés. Hídon ne építs magadnak házat. Nemes Éva
10
„ Híveid közt engem állass, Hitetlenektől elválassz; Áldalak, hogy engem áldasz. Add hogy boldogságot nyerjek, És híveiddel örüljek, Mindörökké dicsérjelek.“
Az Isten meghív minket, hogy mások javára használjunk mindenünkkel, amink van. (T. V. John Kerala, India)
gyertyatartó világított, ő Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott, és mindegyik zsoltár végezetén szívének töredelmével Istennek bocsánatát kérte. Mit is, mikoron atyja eszébe vette, őt vigyázatost és titkon a falnak nyílásán át gyakorta szemlélte.“ A másik jelenet Pannonhalma szent hegyén játszódott le és Boldog Mórral való találkozásáról szól (ezt Mór életrajzában olvashatjuk). István őt jelölte ki utódjául. Nem volt kétséges, hogy nemcsak a főpapság és István közvetlen hívei, hanem az egész hívő magyar nép egy emberként fog fia mögé sorakozni és őt királyának elismerni. Ezért a nemzete jövőjéért annyira aggódó szent király gondosan fölkészítette fiát jövendő uralkodói feladataira. Mint 11. századi életrajzírójától tudjuk, gondoskodott róla ,,hogy a nehéz kormány terhének viselésére igazhitű férfiak tanítása által minél alkalmatosabb legyen, s azok tanításait vele naponként figyelmesen hallgattatá. Atyja szerelmének buzgóságától indíttatva maga is ír a számára egy könyvet az erkölcsök neveléséről (Intelmek), melyben híven és nyájasan intőleg szól hozzá, oktatván, hogy tartsa tiszteletben a püspökök méltóságát, szeresse az országnagyokat és vitézeket, szolgáltasson igazságot, ügyeljen minden tettében a türelemre, tanács nélkül semmit se tegyen, őseit szüntelenül szeme előtt tartsa és példa gyanánt vegye, az imádkozás kötelességét teljesítse, a kegyességet és irgalmat a többi erényekkel együtt gyakorolja.“ Az ,,Intelmek“ könyve, amelyet István király fia számára készíttetett (a megfogalmazás valószínűleg nem tőle való, de a gondolatok föltétlenül), később a magyar törvénytár élére kerül, s fölveszik a Corpus Juris Hungariciba. Imrével kapcsolatban még meg kell említenünk II. Konrád német császárnak Magyarország elleni hadjáratát 1030-ban, amely teljes kudarccal végződött. Egyes történetírók valószínűnek tartják, hogy a győri csatát Imre vezette. A magyar sereg előtt nyitva állt Bajorország kapuja, de a magyar királytól távol állt a hódítás szándéka. Békét ajánlott a császárnak, aki a szégyenletes kudarc után nem akart maga tárgyalásokba bocsátkozni, s a békekötést 13 éves fiára bízta. Henrik bajor herceg – a későbbi III. Henrik császár – 1031 tavaszán Esztergomba érkezett ,,az igazságtalanul megbántott magyar király“ megkövetésé-
re, s a Lajta és Fischa folyó köze újra visszakerült Magyarországhoz a Morvamezővel együtt. Imrének a békekötésben való részvételére – talán atyja megbízottaként – a hildesheimi évkönyvek engednek következtetni, amelyek őt Dux Ruisiorum néven említik (Ruisia, Rugia, szlávul Rakzia valószínűleg a meghódított Ausztria egy része). István ekkor (1031-ben) hatalmának és tekintélyének tetőpontján Székesfehérvárott koronázásra készült. Egyetlen életben maradt fiát akarta megkoronáztatni, hogy trónját és országában a kereszténység zsenge vetését a jövő számára biztosítsa. Valószínűleg erre az alkalomra készült Gizella királyné keze munkájával és irányítása alatt az a miseruha, amelyet később átalakítva koronázási palástnak használtak 900 esztendőn keresztül: az egész királyi család képe rá van hímezve. Ebben az ünnepélyes hangulatban jött a szomorú hír: Imre herceget vadászat közben egy földühödött vadkan halálra sebezte, és sebeibe 1031. szeptember 2-án belehalt. A gyászhír hatását a krónika így érzékelteti: ,,Siratta őt Szent István és egész Magyarország vigasztalhatatlanul, nagy sírással...“ Szent László király Szent Imrét atyjával, Istvánnal, és nevelőjével, Gellért püspökkel 1083ban az ország főpapjai és világi nagyjai jelenlétében oltárra emeltette (ez felelt meg akkor a szentté avatásnak). Azóta példaképe a magyarságnak, elsősorban a magyar ifjúságnak. Nevét szívesen viselik. Halálának 900. évfordulóját nagy ünnepélyességgel tartották meg 1930-ban Budapesten a pápai követ, hat más bíboros és több száz főpap jelenlétében. Prohászka Ottokárnak igaza volt, amikor azt írta: ,,Szent Imre hivatása az, hogy eszményt hirdet, példája kihat századokra, s nemzetének nagyobb szolgálatot tesz, ha az erény uralmát benne biztosítja, mint ha az országot arasznyi uralmával boldogítja.“
Istenünk, ki Szent Imre herceget viruló ifjúságában magasztaltad föl szentjeid közé, kérünk add, hogy ő, aki egészen neked szentelhette magát, mindörökké segítsen minket színed előtt! 3
(folytatás az első oldalról)
kodás német hagyományait.“ (Szent magyarság 27.) Bizonyos, hogy a trónörökös nevelésére rendkívül nagy gondot fordítottak. A legendaíró szerint ,,már gyermekkorában is szorgalmas őrködés alatt nevelkedve“ fejlődött. Első nevelői mindenesetre a szülei voltak, akik mindketten az életszentség útján jártak, s az ő hatásuk alatt érlelődött meg a kis királyfiban az az életideál és az az út, amelyen járni megtanult. Mint a korabeli íróknál olvassuk, István szenvedélyesen szerette fiát, nevét nap nap után belefoglalta imádságos megemlékezésébe, és nem szűnt meg Krisztus kegyes pártfogásába és a mindenkor szeplőtelen Szűz anyai oltalmába ajánlani. Gyökeres változás állott be Imre herceg nevelésében 1015-ben, amikor Gellért bencés szerzetes Velencéből jövet – eredeti szándékát, hogy a Szentföldre utazzék, megváltoztatva – Pannóniába érkezett. Itt István udvarába vezették. A magyarok királya azonnal fölismerte benne a kiváltságos, nagy tudományú, szent életű szerzetest, aki elmondhatta magáról: ,,Nincs könyv, amelyet ne olvastam volna“, és fia nevelőjévé tette. Imre királyfi hét éven keresztül tanult kiváló mestere irányítása mellett. Elvégezte az akkori kor iskolafokozatait, a triviumot és quadriviumot, megtanult latinul, s anyjától föltehetőleg németül is. Azt mondja a legenda, hogy Imre a ,,grammatikai mesterségnek minden tudományával betelt“. Egy velencei krónika szerint ,,tudós és szent“ volt. A világi tudományok mellett Gellért apát bizonyára beavatta őt a lelki élet magasabb iskolájának titkaiba is. Így érthető, hogy olyan ifjú lett belőle, ,,akit szeretett az Isten és tiszteltek az emberek“, mint a krónika mondja róla. Talán ebben az időben esett meg vele az a történet, amelyet a legendaíró elbeszél. Imre herceg egy szolga kíséretében egy alkalommal a veszprémi Szent György templomban időzött, s ,,ottan imádságnak adván magát szívében elmélkedék, mi legyen... a legkedvesebb áldozat, amelyet Istennek fölajánlhatna. Hirtelen nagy tündöklésű világosság körülfénylette az egyháznak minden helyeit... s isteni szózat hallatszik: „Felette dicséretes a szüzesség; kívánatos kívánom én, te elmédnek és testednek szüzességét, ezt ajánld 2
nékem, eme szándékodban mindvégig megállj!“ – Imre válasza: ,,Úr Isten, Te ki vagy mind az egész világnak gondviselője és az emberi erőtlenségnek segítője, ki elragadod a fejedelmek lelkét, aki rettenetes vagy a földnek királyai előtt, végezd el kedvedet bennem.“ Imre herceg egész életében nem árulta el szívének ezt a titkát, s szolgájának is hallgatást parancsolt. Föltehető, hogy akkor még életben volt valamelyik bátyja, s így szabadon követhette szíve sugallatát. Ha eddig is teljes igyekezettel törekedett Mestere nyomdokain járni, most kétszeres buzgósággal tört a szentség magaslatai felé. Gellértnek és atyjának példája ebben bizonyára nagy segítségére volt. Tizenöt éves korától atyja vette maga mellé, huszonhárom éves korában befejezettnek látta nevelését. Imrétől mint jövendő uralkodótól elvárták, hogy rangjának megfelelő házasságot kössön, s biztosítsa a dinasztia fennmaradását utódaiban. A hagyomány három királyi családot említ, amelyből feleséget vehetett: a lengyel, horvát és görög uralkodóházat. A lysagorai Szent Kereszt monostor évkönyveinek följegyzése szerint Imre egyszer Lengyelországban járt mint vőlegény. Más vélemény a görög uralkodóházzal való rokonságot helyezi előtérbe (emellett foglal állást Bogyay Tamás is ,,Stephanus Rex“ c. művében, 1976). Így pontosan nem tudjuk megállapítani feleségének kilétét, csak annyi bizonyos, hogy szűzi házasságban éltek egymással. Amint a legenda gyönyörűen mondja: ez a csodálatos ifjú ,,keblében hordta a lángot, de el nem perzseltetett annak égésétől“. ,,Lehetetlen, hogy ne érezte volna át óriási felelősségét, hogy ne látta volna atyja gondjait – írja ismét Sík Sándor. – Ha mégis vállalta fogadalma következményeit, biztosra vehetjük, hogy számolt ezzel a problémával; hogy valami nagy jót akart elérni fogadalmával, nagyobbat, mint az a veszteség, amely áldozatából származott...“ (I. h. 31.) Két jelenetet őrzött meg a legenda a szent királyfi életéből. Az egyik helyen azt olvassuk, hogy ,,boldog Imre megelégedvén kevés alvással, minden éjszakákon, mikor is már mindenek ágyra vetették magukat és előtte, miképpen királyi magzathoz illik, két (folytatása a harmadik oldalon)
A kerci templom A gyulahehérvári székesegyház mellett Erdély legjelentősebb XIII. századi épülete a cisztercita kolostor és templom Kercen (épült 1250 körül). Minden valószínűség szerint III. Béla fia, Imre király alapította 1202-ben, az egresi cisztercita rendház filiájaként. Szerzetesei a franciaországi pontigni apátságból származtak. A kerci templom és kolostor a korai gótika első erőteljes jelentkezése Erdélyben. Hatása határozott művészeti kört teremtett (Brassó – Szt. Bertalan templom, Halmágy, Radna, Szék, Bálványosváralja, Szászsebes, Prázsmár, Szászhermány, Földvár stb.) A tatárjárás után újjá kellett építeni, majd 1421-ben a törökök dúlták fel. Jellegzetesen cisztercita, torony nélküli, háromhajós bazilika volt. Bélletes, csúcsíves kapuzata fölött egykor rózsaablak nyílott a főhajóba. Az apátságot Mátyás király megszüntetvén (1474) a romlásnak indult épület főszentélyét a reformáció ideCsúcsíves kapuzata fölött egykor rózsaablak nyílott a főhajóba
A templom és épen maradt szentélye északnyugatról
jén evangélikus templommá alakították. A templom ma is fennálló többi részét már a tatárjárás után építették teljesen gótikus stílusban. A szentély apszisának ablakai sokáig be voltak falazva, ezeket 19131914-ben bontották ki. A főhajóból csak romok maradtak meg. Ezekből megállapítható, hogy csúcsíves árkádjai voltak és kerek, hatkaréjos ablakok világították meg. 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 127. szám
A szent keresztségben részesült: – Szász Csongor, Szabó Szabolcs.
Az Úr hazahívta: – Klozer Piroska, Mihály Vilma, Brânză Margit, Duka Dezső, Langer Gertrud Márta, Péter Veronika, Kovács Rozália, György Jakab András, Kádár Klára, Szabó Sára, Pataki László, Benő Géza.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Nagy Szent Leó pápa november 7 Nehéz történelmi korban volt Róma püspöke. Alkalmasságát különböző feladatok alkalmával már bizonyította. Így a keleti egyházzal való egységért sokat fáradozott. 440 szeptemberében lett Róma püspöke. Híres dogmatikus levelében fejtette ki az Eutychész nevéhez fűződő eretnekség tévedéseit, bizonyítva, hogy Krisztusban össze nem keveredett isteni és emberi természet van. Ezt a kalkedoni zsinat atyái 451-ben nagy lelkesedéssel elfogadták ilyen felkiáltással: „Ez az Atyák hite! Péter szólt Leó által.“ Huszonegy éves pápasága alatt nemcsak a lelkek igazi gondozója volt, hanem a barbárok támadásaival szemben is védelmezte Rómát. Számos gazdag teológiai tartalmú beszéde, írása és levele maradt fenn. Liturgikus ünnepét (†461) temetése napján ünnepli az Egyház.
Magyar szentek és boldogok november 13 Azoknak az egyházmegyei szenteknek az ünnepét tartjuk ekkor, akiknek az ereklyéit őrizzük templomainkban. Reájuk emlékezünk, akik nemzetünkhöz tartoztak, előttünk jártak a földi élet 12
útján és hősi fokon gyakorolták a keresztény erényeket. Számuk október 31-én ismét gyarapodott, amikor megtörtént Meszlényi Zoltán vértanú püspök boldoggá avatása. Méltán kérjük segítségüket és közbenjárásukat, hogy életünkkel mi is példájukat kövessük.
Dung-Lac Szent András és társai vértanúk november 24 A vietnami keresztények példás életükkel terjesztették az evangéliumot a XVII. században. Közöttük voltak szerzetesek, egyházmegyés papok, de sok világi hívő is. A száztizenhét vértanú nagy része bennszülött volt, de misszionáriusok is voltak közöttük. II. János Pál pápa 1988-ban iktatta őket a szentek közé. A Boldogságos Szűz Mária, a hit oltalmazója november 28 A mai nap szentmiséjét a Mária-misék gyűjteménye című könyből vesszük (35. szám - olvasmányaival együtt). A Boldogságos Szűz a hit vonatkozásában példamutató asszony, tanítvány, aki öszszegyűjti és önmagában visszatükrözi a keresztény tanítás legfőbb fejezeteit (vö. LG 65), gyermekeinek hitét támogató és védelmező édesanya. Hittel fogadta Isten Fiát, követte őt, és hitében erős lélekkel állt Fia keresztje alatt, hitte és várta az ő feltámadását. Olyan tanítvány, aki oly benső helyet foglal el az üdvösség töténetében, hogy a hit legfőbb titkait – amint a II. vatikáni zsinat tanítja – egyesíti és önmagában visszatükrözi. Anyaként támogatja gyermeki hitét is, aki dicsőségesen uralkodik a mennyben, titokzatosan működik a földön, megmutatva gyermekeinek az igazság útját. E szentmisével azt kérjük, hogy „állhatatosak“ és „erősek legyünk a hitben“, és „kövessük a földön a hit parancsait“.
www.katolikussepsi.ro
2009 november
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Szent Imre herceg Szent Istvánnak, a magyarok első királyának és feleségének, Boldog Gizellának a hagyomány szerint több gyermeke volt. Így a Képes Krónika több fiúról tesz említést. A gyermekek azonban nagyobbrészt már kiskorukban meghaltak, nevét is csak kettőnek ismerjük. Volt egy Ottó nevű fiuk, aki valószínűleg még 1000 előtt született és korán elhunyt. A másik fiú, Imre nevét anyai nagybátyjától, II. Szent Henrik császártól vette (Henricus, Enricus, Emericus, Emreh, Imreh, Imre). Hogy melyik évben született, nem tudjuk biztosan. Általában az 1007-es évet szokták elfogadni, de a legújabb történetírás az 1000 és 1007 közötti évekre teszi születésének idejét, helyét pedig Székesfehérvárra. Imre herceg élete folyását nem könnyű követni, mivel legnagyobbrészt a krónikák és legendák gyér adataira vagyunk utalva, a legenda pedig a ,,liliomos herceg'' alakját még jobban kiszínezte, mint Istvánét. Szüzessége miatt századokon át valami nőies, finom, nem e világból való alaknak rajzolták. ,,Pedig – írja joggal Sík Sándor – Szent Imre kétségtelenül erőteljes, férfias jelenség volt. Kétféle vér egyesül az ereiben: apai és anyai öröksége bár kétféle, de édestestvére egymásnak. Mindkettő a hősiességnek, a hivatásnak, a heroizmusnak hagyománya. Az apai vér Árpád vére, aki maga is folytatója volt a honfoglaló ősök hősies hagyományának. Szent István hitvédő harcaiban átlelkesült, átszellemiesült ez a vér, de erejéből, bizonyos értelemben még ősi vadságából, fiatalos
nyersességéből is alig vesztett. Nem lehet kétséges, hogy az uralkodó, hadvezér, diplomata Szent István trónusának várományosát is uralkodónak, hadvezérnek és diplomatának nevelte. A hősi magyar hagyományban nevelte. A másik hagyományt az anyatejjel szívta magába: anyja Gizella, maga is szent életű Boldog, a regensburgi udvar szent levegőjéből jön, ahol már akkor egy császári szent család él, és szenteli meg az ural-
Szent Imre szobor Görgényszentimrén (Lantos Györgyi alkotása) Forrás: www.katolikus.hu (folytatása a második oldalon)
