MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Aczél Adrienn, Bereczki Balázs, Sárkány Hunor István, Veres Vivien, Bács Emese, Szabó Gellért, Timár Csongor, Szőcs Adrienn, Hegyi Norbert.
Szentségi házasságot kötöttek: - Timár Csaba - Bartók Csilla, Gergely Árpád Ferenc - Kovács Izabella, Tálas Róbert Tivadar - Pócsai Ibolya, Veres Árpád Levente - Dálnoki Szidónia, Muntyán György - Nagy Krisztina.
Az Úr hazahívta: - Kádár Zoltán, Ilyés Imre, Molnár Attila, Kádár Margit, Andorkó Andor, Stahl Aranka, Biszak Teréz, Németh Éva.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
TOURS-I SZENT MÁRTON püspök és hitvalló november 11
Sabariában (a mai Szombathelyen) 316 végén, vagy 317 elején született, apja leszerelt császári tiszt volt. Szülei akarata ellenére hittanuló lett, de apja mégis katonának adta. Egy Galliai (ma Franciaország) őrjáraton találkozott azzal a mezítelen koldussal, akinek félbevágott köpenyét odaadta, és akit később Krisztusként látott meg álmában. 339-ben megkeresztelkedett, de nem tudott lesze8
relni. 341-ben egy csatában pajzs és sisak nélkül egyedül állt ki, ezzel visszavonulásra késztette az ellenséget. A császár ennek a hősi cselekedetnek a hatására már engedélyezte a leszerelését. Galliában Szent Hilláriusz püspök közelében remetének állt be, és szerénységből csak a legkisebb egyházi rend fokozatát fogadta el. Álmában intést kapott, hogy az időközben Pávia mellé (Felső-Olaszország) települt szüleit térítse meg. Azonnal elindult, útközben rablókkal találkozott, ő azokat megtérítette. Édesapját ugyan nem sikerült megtérítenie, de édesanyját és még sok pogányt meg tudott téríteni, de ezzel az ariánusok haragját vonta magára. Menekülnie kellett Milánóból is, viszszatért Galliába és kolostort alapított Ligugében. Híre rohamosan terjedt, tíz év remetéskedés után akarata ellenére, elrabolva, Tours püspökévé választották, de itt is remetei szerénységben élt. Templomokat épített, térített, szervezett. Nyolcvanéves korában váratlanul megrokkant, de továbbra is keményen vezekelt. 397. november 8-án szenderült el. Hamvai Toursban vannak, sírja a leglátogatottabb búcsújáró helyek egyike. Ereklyéi egy része Szombathelyen található. Példája: Kitartás a jóban - biztos sikert ígér!
Lapunk megjelenését támogatta a
Új évfolyam 91. szám
2006 november - Szent András hava
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Szent Erzsébet példaképe Szent Erzsébet a szegények és betegek szeretetének és megsegítésének kiemelkedő példaképe. A mai ünnepen emeljük ki életének egy másik, nagyon aktuális vonását, ez pedig a házastársi szeretet. Ránk maradt életrajzi adatai is mutatják, hogy tökéletes összhangot tudott teremteni Isten és a férje iránti szeretet között. Ezt az egymás iránti szeretetet és hűséget őrizte meg egy olyan korban, amelyben a főúri családok légköre ezzel ellentétes volt. Az a világ, amelyben Erzsébet és Lajos élt, kíméletlen világ volt. A nép nyomorgóit és éhezett, a főúri udvarok tele voltak cselszövéssel, hiú gőggel, tékozlással, hangos mulatozással, gátlástalan élvhajhászással, házasságtörésekkel. Erzsébet életében ez a légkör és gondolkodásmód igazi kihívást jelentett. Csodálatra méltó Erzsébet bátorsága, amellyel szembe mert szállni a kor szellemével, környezete gondolkodásmódjával. Világos volt előtte, hogy ha ezt az életformát nem veszi át, sok összeütközésben, lenézésben lesz része, ami férje halála után be is következett. Mégis következetesen vállalta a szegények szolgálatát, a család tisztaságát, a férje iránti hűséget. Magatartásának hősiességét könnyen meg tudjuk érteni. Korunk közgondolkodását is jellemzi az élvhajhászás keresésének liberális szelleme, a családi élet tisztaságának és hűségének a lebecsülése, a családok fölbomlását természetesnek tekintő vélekedés, a gyermekvállalás elutasítása még abortusz által is. Erzsébet hitvesi szeretetének megkapó eseménye volt a férjétől való búcsúzás, amikor megérezte, hogy egyben végső búcsúzás is. Krisztust ismerte fel és Férje, Lajos 1227-ben elkötelezte magát arra, hogy részt vesz a szerette a szegényekben keresztes hadjáratban. Elhatározását sokáig nem merte megmondani feleségének. Erzsébet véletlenül találta meg nála a keresztesek jelvényét. Megdöbbent, hogy (folytatása a második oldalon)
Dr. Paskai László bíboros
(folytatás az első oldalról)
el kell szakadnia férjétől, de nem lehetett ezt a szándékot megváltoztatni, a fogadalma miatt. Amikor férje távozott, ő is lóra ült, és elkísérte fér jét az ország határáig. Ott elbúcsúzott tőle, aztán még egy napig lovagolt vele. Ott újból elbúcsúzott. Aztán még egy napig vele lovagolt. Egészen vele szeretett volna maradni, de gyermekei miatt vissza kellett fordulnia. Érthető, hogy milyen fájdalom volt számára, amikor férjét holtan kellett viszontlátnia. Szent Erzsébet élete tanúságtétel az elkötelezett életről. Lelki hatása megmutatkozott közvetlen rokonságában is. Legkisebb leánya, Gertrúd a premontrei apácák kolostorába lépett, később apátnő lett, és az Egyház a boldogok között tiszteli. Erzsébet testvére volt IV. Béla magyar király, aki szintén belépett a ferences harmadrendbe, és temetkezési helyéül az esztergo-
mi ferences templomot jelölte meg. IV. Béla leányai szemlélték Erzsébet életét, maguk is szent életűek voltak, és nagy hatással volt rájuk szentté avatott nagynénjük személye és élete. IV. Béla leányait is a szentek és boldogok között tiszteljük. Szent János apostol így tanít bennünket: „Abból ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk.“ Nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. Életünk fontos feladata, hogy minél mélyebben megismerjük Isten irántunk való szeretetét. Ezt annál inkább elérjük, ha Jézus iránti szeretetből szolgáljuk testvéreinket, és megőrizzük családi életünkben a szeretetet, a hűséget és a gyermekek megbecsülését. Szent Erzsébet példája segít Szent János apostol fölhívásának követésében, hogy ezen keresztül mi is egykor eljussunk Urunk, Jézus szeretetének elnyerésére.
Harsányi Lajos:
Szent Erzsébet
Wartburg fölött vad német szél fütyöl. Hó csillog fönn a hesszen ormokon. Zordon, vad ország. Nincsen itt rokon. Baljós vidéke leprás, szörnyű föld. A férj Szentföldre ment nehéz csatákra. Útközben halt. Olasz föveny takarja. Az özvegyet otthon mindenki marja. Vígasza Jézus s három kisded árva.
2
A hegytetőről gyakran néz keletre. – Ó, szép Pozsony! Szülőföld, ifjú város! Ó messze síkság, tündöklő, virágos! De mélán gondol Assisi Ferencre. És Jézust látja száz beteg alakban. S a német leprást megcsókolja lassan.
Krisztus, a mindenség királya XI. Piusz pápa 1925-ben a megzavarodott világnak Krisztus király ünnepét adta. Krisztus jogainak elismerését és a világ szomorú helyzetének javítását szándé-kozta ezzel elérni. Többek között ezt olvassuk a pápai dokumentumban: „Elrendeljük, hogy Krisztust mint királyát tisztelje az egész katolikus világ. Ezzel korunk nyomorúsá-gán kívánunk segíteni, s kiváló orvosságát adjuk annak a pestisnek, amely beteggé teszi az egész társadalmat. Korunk pestisén az úgynevezett laicizmust értjük, tévedéseivel és ártó törekvéseivel együtt. Jól tudjuk, hogy ez az istentelenség nem máról holnapra támadt, hanem régóta ott lappang már a társadalom vérkeringésében. Először Krisztusnak minden nemzetek fölött való uralmát kezdték kétségbe vonni. Majd tagadták az Egyháznak azt a jogát, hogy az embereket tanítsa, számukra törvényeket hozzon, a népeket irányítsa, és így az örök üdvösségre vezesse. Lassanként annyira becsülték csak Krisztus vallását, mint a hamis vallásokat, ezekkel egész méltatlanul egy sorba állították. Azután a világi hatalomnak vetették alá és a világi felsőbbség kénye-kedvének szolgáltatták ki. Még messzebb mentek azok, akik úgy vélekedtek, hogy az isteni vallás helyét egy bizonyos természetes vallásnak kell elfoglalnia. Sőt, akadtak államok is, amelyek azt hitték, hogy Istenre nincs szükség, és amelyek vallása istentelenségből s istenmegvetésből állott. Mindenütt a gyűlölet vetése érik, a népek között az irigység és ve-, télkedés tüze lángol, amely hátráltatja a béke helyreállítását. A mértéktelen mohóság, amely nemritkán a közjó és a hazaszeretet látszatával kendőzi magát - ebből támad a polgárok meghasonulása egymással, és az a féktelen, vak önzés, amely csak a maga javát nézi, és mindent eszerint mér és ítél meg. A házi békét a kötelességről való megfeledkezés és hanyagság teljesen aláásta. A családi kötelék meglazult, s állandósága megingott. Alapjaiban rendült meg s a vesztébe rohan a társadalom. De hogy végül visszatér Üdvözítőjéhez, arra ad jó reményt nekünk Krisztus királyságának mostantól fogva évenként visszatérő ünnepe.“ Jézus Krisztussal Isten Országa elérkezett ebbe a világba, amelyben különböző erők és hatalmak érvényesülnek. Mi az Isten Országa? Igazság és szeretet a Szentlélekben. Jézus Krisztus ebbe az országba akar mindannyiunkat összegyűjteni. Tanítása nem politika vagy szociális reform, még csak nem is teológia, hanem az Ő tanítása: Élet. Sőt, Krisztus azt is mondta magáról, hogy ő a világ világossága, aki tőlünk is azt várja, hogy „legyetek a világ világossága“ Általunk is üzenni akar a világnak. Addig tart az éjszaka, a sötétség, amíg a felebarátomban fel nem ismerem a testvéremet. Amikor ez megtörténik, akkor felvirrad a nap. Mert a világ Isten gyermekeitől azt várja, hogy a testvériség világosságának legyünk szószólói és megvalósítói. Ha a király visszajön, akkor ezután fog érdeklődni: mit tettünk vagy mit nem tettünk annak a másiknak, aki a testvérünk. Forduljunk Krisztus király felé, és kérjük kegyelmét, hogy az Isten országáról szóló programját meg tudjuk valósítani. - Tegyük azt valósággá mások javára, valamint magunk örömére és boldogságára. Kozma Imre irgalmas rendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke
7
(folytatás az ötödik oldalról)
az, aki azt mondja, hogy semmit nem lehet tudni a halál utánról. Nagyon sokat lehet tudni a halál utáni életről. Például azt, hogy a halállal lezárul az érdemszerzésnek az ideje. A halál lezárja azt az utat, melyen az ember a bíróság felé és a bíróhoz megy. A halállal az út lezárul, mert odaér az ember a bírája elé. De aki útközben ezt a Bírót, az értünk meghalt és föltámadott Krisztust nem ostorozta, nem feszítette meg újra, nem gyalázta és tagadta, hanem elfogadta és útközben kérte az irgalmát, általában is, meg a konkrét bűneire is mindig, az - ahogyan az Úr mondta - már át is ment az ítéleten. Annak a halál csak megpecsételi ezt a szeretetben lévő kapcsolatát a megváltó Krisztussal. És ha még vannak törlesztenivalói, azt letörleszti a tisztítótűzben. Halottak napján ezekért imádkozunk, akik már átlépték a halál küszöbét, már nem tudnak érdemeket szerezni, már csak szenvedni tudnak, de szerették Krisztust, a Megváltót. Akkor is, ha életükben nem hallottak Róla, de a lelkiismeretükben meghajoltak az igaz Isten előtt. A katolikus Egyház nemcsak gyertyát gyújt, nemcsak emlékezik, hanem, amint naponta is teszi minden szentmisében, ma még inkább és még több figyelemmel és szeretettel maga köré gyűjti a tisztítótűzben szenvedő lelkeket is, általunk. Mert erre a szentmisére egyikünk sem egyedül jött, hanem a szívünkben hoztuk mindazokat, akikkel így vagy úgy a szeretet összekötött bennünket, amíg itt éltek a Földön. Most ide tudjuk hozni őket az oltárhoz. A kereszthez. És meg tudjuk kérni a megváltó
Krisztust, miközben fölajánljuk az Atyának szeretetben az Ő áldozatát: Krisztusunk! A véred rajtunk keresztül érjen el a szeretteinkhez, akik még a tisztítótűzben vannak. Oda tudunk fordulni Krisztus földi helytartójához, a pápához a teljes búcsúért. És egy valakit a mai napon - és ebben a nyolcadban naponta egy-egy lelket - teljes búcsúval ki tudunk menteni a tisztítótűzből. Mindezt lehet tudni a halál utáni világról. Hozzátéve még azt, hogy a tettei elkísérik az embert. Akiben csöppnyi szeretet sem volt, amíg itt a Földön élt, s ezért elkárhozott, azzal nem tud kezdeni senki semmit. Az elveszett. Akiben azonban csak egy ici-pici kis hit volt meg szeretet, azt az Úr nem azért teremtette meg, hogy elvesszen, hanem arra teremtette és hívta, hogy örök élete legyen. Ezért reménnyel telve könyörgünk a tisztítótűzben szenvedőkért. Jó, ha ilyenkor megérinti az ember szívét az is - amit megint csak tudni lehet és tudni kell! -, hogy a tetteimmel magam írom a tulajdon ítéletemet. Nem mondok igazat, ha azt mondom, hogy: „Kérem, úgysem lehet tudni semmit az egészről, éljen mindenki úgy, ahogy tud, aki nem tud, az pusztuljon el, aki meg tud, az boldoguljon!“ - Ez nem igaz! A cselekedeteink, melyekben a jóság vagy a rosszaság testesül meg, írják az ítéletünket. Azaz felelősek vagyunk az életünkért. Önmagunkért. Majd a szentáldozás után imádkozzunk a Szentatya szándékára a teljes búcsúért. És kérjük az Urat, engedje meg, hogy az Ő áldozatát most a tisztítótűzben szenvedőkért ajánljuk föl.
„Ebben az életben minden tökéletesség magában hordoz valami fogyatkozást; és minden okoskodásunkban van valamicske homály. Az alázatosság és az önismeret biztosabb út Istenhez, mint az elmélyült tudós kutatás. Nem kell kárhoztatnunk a tudományt, vagy bármiféle, egyszerű jártasságot valamiben. Jó az magában véve, Isten rendelése szerint való. De mindig többre kell becsülni nála a jó lelkiismeretet és az erényes életet.“ Kempis Tamás: Krisztus követése
6
Szent Erzsébet tizenegy pontja A nagy szenttől, Erzsébettől nem maradt fenn egy betű írás sem. Azokból a közlésekből is, amelyeket környezete számára adott, csupán általánosságok és töredékek. Ellenben írásban fennmaradt életszabálya, melyről régebben azt tartották, hogy gyóntatója, Marburgi Konrád szerkesztette számára, de amelyről ma már sokkal valószínűbbnek tartják, hogy ő maga állította össze. Lelkiéletének ez a tizenegy kemény programpontja sokkal többet mond el az igazi Szent Erzsébetről, mint bármilyen legenda. Hogy a pontok igazi értékét és értelmét felfogjuk, tudnunk kell, hogy élete legnehezebb szakában voltak irányelvei, akkor, amikor férje rokonainak szeretetlensége, durvasága, igazságtalansága gyermekeivel együtt az utcára taszította. Tudjuk, melyek voltak azok az indulatok, amelyek kiűzték otthonából. Anyósa kezdettől fogva gyűlölte, mert úgy érezte, elvette tőle fia szívét. A vagyont férje családjának másik ága akarta örökségül. Férje rokonsága kezdettől fogva idegennek érezte őt, a sötét szemű, sötét hajú, barna bőrű leánykát. Lássuk, ilyen körülmények között, ennyi gyűlölettől körülvéve miben állott Szent Erzsébet tizenegy pontja: 1. Viseld türelemmel a megvetést, amellyel önként elvállalt megaláztatásaid miatt az emberek sújtanak. 2. Ne engedd szívedből az alázatosságot elköltözni. 3. Ne ügyelj az emberi vigasztalásra s az érzelmi örömökre. 4. Légy mindig megértő embertársaid iránt. 5. Őrizd meg Istent szívedben és szüntelen gondolj reá. 6. Adj hálát Istennek, hogy Szent Fia halála által megmentett az örök haláltól és a kárhozattól. 7. Mivel Szent Fia éretted olyan sokat szenvedett, viseld békével a keresztet, amely válladra nehezedik. 8. Add oda magadat Istennek, - testedet és lelkedet egyaránt. 9. Tartsd mindig szem előtt, hogy Isten teremtménye vagy s igyekezz, hogy mindörökre egyesülve maradhass vele. 10. Ha azt akarod, hogy felebarátod neked megbocsásson, te is bocsáss meg neki, - ha azt akarod, hogy az emberek megtegyenek valamit, azt te is tedd meg nekik. 11. Bánjad szüntelen, bűneidet s kérjed Istent, hogy megbocsásson.
Keresztény éleünk két mélység közt halad. Az egyik mélység: a világ, mely elveti Istent. A másik mélység: Isten misztériumainak mérhetetlen mélysége. A kettő között járunk. Így megértjük, miért vagyunk közvetítők. Megértjük, milyen „szövetségnek“ vagyunk egyrészt élvezői, másrészt felelősei. Nem leszünk örökké szórakozottak: a világ felé Isten miatt, Isten felé a világ miatt. Madeleine Delbrél 3
Mindenszentek Az Egyház, amikor önmagára tekint, látja, hogy az Úr akaratából három nagy, egymásra épülő, eleven kapcsolatban lévő rétege van. Legalsó rétege a Földön élő, küzdő, szenvedő, bűnbánó Egyház. A második rétege azokból áll, akik már kiléptek ebből a földi életből, és a tisztítóhelyen szenvedve tisztulnak, de tudják, hogy onnan a mennyországba jutnak belátható időn belül. Éppen ezért örömmel tisztulnak és szenvednek, s készülnek a boldogságra. A harmadik réteg a boldog mennyország, a szentek világa. Mindenszentek és halottak napján mi, a Földön élő Egyház feltekintünk, s látjuk ezt a fölöttünk lévő két réteget. Mindenszentek napján megünnepeljük azt, hogy konkréten is látható, mi lesz az emberből, ha engedi az Isten akaratát érvényesülni önmagában. Mi lesz az emberből és a világból, ha megvalósul a teremtő, üdvözítő és megszentelő Istennek a terve. Ez a terv minden emberre vonatkozóan konkrét terv, és belőle két komoly dolog következik számunkra. Az első következmény, hogy mi itt a Földön tudhatjuk, mi az életünk értelme, hová tart az egész életünk, az egész világ. Ha engedem megvalósulni az isteni tervet, ezt teljes konkrétsággal, anyagi dolgokra vetítve is tudhatjuk. S ez nagyon fontos, mert a mi nyugtalan szívünk békéje innen fakad. Mi, katolikusok, akik hozzá vagyunk szokva a rendszeres tanításhoz, rendszeresen járunk szentmisére, halljuk Isten igéit, hozzá vagyunk szokva a szentségekhez, amelyekben konkréten, anyagi jelekhez kötötten kapjuk az örök életet, talán el sem tudjuk képzelni, micsoda kínokat jelent mindennek hiánya, az a kérdés, hogy „Minek is élek én? Ha általában van valami értelme ennek a földi életnek, hogyan érem el én?“ - Ezt a kínt, hála Istennek, mi nem ismerjük. Pedig van. Amint egy újszülöttnek a születése után azonnal a csuk-
lójára kötik a szülészeten a nevét, amit többé nem veszíthet el, úgy, amikor egy lelket a mi Istenünk megteremt, beleoltja a meghívást: Megteremtelek téged, mert szeretlek, és azt akarom, hogy növekedjél, és a mennyek országában légy örökre boldog. Ezt Ő minden emberi lélekbe és szívbe beleírja. De hányan kóvályognak a világban úgy, hogy halványan éreznek valamit ebből a hívásból, de amikor arra kerül a sor, hogy valamit tenni kellene érte, elsodorja őket a világ, a saját kedvtelésük, vagy a tudatos félrevezetés áldozatai lesznek. Eladják nekik azt, hogy „táncolj, ordíts, kábítózzál, igyál, légy erőszakos, gyilkolj“ - és így tovább, és így tovább. Sokaságot ezzel lehet bűnökbe, őrültségekbe sodorni. A lépre ment ember számára pedig egyszer csak kiderül, hogy mindaz értelmetlen, amit csinál, mert a szívében égő vágy és a konkrét tettei nem találkoznak. Ezzel szemben nekünk - kegyelemként, irgalomból, jóságból - megadatott, hogy a szívünkben égő vágy, amit Isten oltott belénk, azzal, hogy haza hív, ez a honvágy konkrét tettekben megvalósulhat, és tudható: ha ezt teszem, úton vagyok hazafelé. A mennyországban élőkben, a szentekben pedig látjuk - legfőképpen a Boldogságos Szűzanyában, de az éppen most üdvözült testvérünkben is -, hogyan valósult meg az, amire mi vágyunk, amit szeretnénk és akarunk, hogy: velünk is megtörténjék. Mert ők átlépték a földi lét határát, meghaltak, megtisztultak és beléptek a mennyországba, ahol nincs többé fájdalom, nincs gyötrődés, nincs halál, hanem Isten látása van, és a szentek és az angyalok sokaságával való közösség boldoggá teszi az embert. A mennyország csodálatos világ. Hálát adunk az Úrnak azért, hogy a mennyország van, mert ott a teremtő, megváltó és megszentelő Isten megvalósította azt, amit a Paradicsomban elkezdett itt a Földön, amit a bűn elrontott, Krisztus megváltó halála pedig mindent jóvá téve megnyitotta a mennyek országát, ahol a bűnnek, a rossznak már nincs
hatalma. Be sem léphet oda a rossz, oda csak a szentek léphetnek be. Hála legyen az Úrnak az összes szentekért! A második dolog, ami Isten üdvözítő tervéből következik, egy kérdés, amely mindegyikünknek szól: Vajon én, személy szerint, tudom-e, hogy hol lesz az én helyem a mennyországban? Melyik csoportba tartozom majd? Ilyen csoportokra gondoljunk: szent nagypapák, nagymamák, édesanyák, özvegyek, bűnbánók, vértanúk, tanítók, tanulók, dolgozók, öregek... Nincs az emberi életnek olyan kategóriája kivéve a bűn állapotát -, aminek ne volna megfelelője a mennyországban. A kérdés azonban arra sarkall, gondoljuk meg: mit teszünk azért, napról napra, folyamatosan, hogy abban a csoportban, ahová Isten üdvözítő terve szán, elfoglalhassuk a helyünket. Értelmes, felnőtt kereszténynek tudnia lehet, hogy személy szerint, neki merre tart az élete, s a tetteinek olyanoknak kell lenniük, hogy arra vigyék előre. A mennyországról nem mi álmodozunk, a mennyország van, konkrét valóság. Hallottuk már néhányszor, hogy a szentek értik a szót, amit mi elsírunk vagy elsóhajtunk, amit imádságban odateszünk eléjük, azt ők értik és segítenek. Ettől az ember kedvet kap élni, minden külső hatás, minden sátáni kísértés - minek erőlködsz, úgysincs az egésznek értelme! ellenére. Mi hisszük, valljuk és örömmel éljük, hogy ennek az életnek igenis van értelme - ezt maga a teremtő, megváltó és megszentelő Isten garantálja -, amit teremtmény el nem ronthat, kivéve önmagamat. Én elronthatom a magam életét, de másokét nem, és mások sem az enyémet, senki! Fogadja el az Úr a hálánkat, az ünnepünket. A Szentek pedig segítsenek minket, hogy az idő múlásával őrizzük szívünkben a honvágyat a mennyei haza után, nap mint. nap erősödjön bennünk ez a vágy, és konkrét lépésekkel vigyen hazafelé, a mennyei haza felé.
Halottak napja A Dominus Iesus című nyilatkozatban az Egyház - a tanító - fölhívta a figyelmünket arra, hogy veszedelmes szellemi áramlatok vannak jelen a világban. És a sokféle tévedéssel szemben az Egyház őrzi az igazságot. Mindenszentek napján nagyon megmutatkozott, hogy az a relativizmus meg az agnoszticizmus, amiről a Dominus Iesus beszélt, mennyire erősen jelen van. Relativizmuson értve, hogy kérem, minden mindegy, csak valami véleménye legyen az embernek. Az agnoszticizmus pedig az az „elegáns“ tagadás, mely szerint úgysem lehet tudni semmit, hogy mi van, mindenki gondoljon, amit akar, a fontos csak az, hogy valamit gondoljon. Mindenszentek ünnepén egész nap hangzott a médiában, hogy „Mindenszentek napján a halottakra emlékezünk: gyertyát gyújtunk, világítunk, emlékezünk.“ Árva szó el nem hangzott arról, hogy a halállal az életnek nincs vége, sőt, e napon azokat ünnepeljük, akik élnek, a mennyországban élnek. Mert a halálban ítélet történik. A halottakra emlékezni nem azért fontos, hogy kimondjuk a halott nevét... mit ér az már neki... - Egy árva szó el nem hangzott a föltámadásról és az örök életről, mert kérem, arról nem lehet tudni semmit, mindenki gyújtson egy gyertyát, emlékezzen, sirassa magát... Ez a világ ünnepe. A katolikus Egyház ellenben mindenszentek napján hálát ad a mennyországért és bizakodva tekint a jövő felé, az örök életre, a boldog, örök életre, ahová úton van, hazafelé, s közben ítéletet ír a cselekedeteivel. És az ítélet éppen ez lesz: beléphetsz az Országba, vagy: még nem, de majd, a tisztítótűz után igen. Vagy - és ettől az Isten óvjon meg minket: soha nem mehetsz be! Elvesztél. Elkárhoztál. Halottak napján ünnepeljük Isten irgalmasságát és imádkozunk az elhunytakért, akikről az Egyház vallja és tanítja, hogy mióta a megtestesült Ige itt volt a Földön és elmondta nekünk az Atya titkait, azóta nem mond igazat (folytatása a hatodik oldalon)
4
5
Mindenszentek Az Egyház, amikor önmagára tekint, látja, hogy az Úr akaratából három nagy, egymásra épülő, eleven kapcsolatban lévő rétege van. Legalsó rétege a Földön élő, küzdő, szenvedő, bűnbánó Egyház. A második rétege azokból áll, akik már kiléptek ebből a földi életből, és a tisztítóhelyen szenvedve tisztulnak, de tudják, hogy onnan a mennyországba jutnak belátható időn belül. Éppen ezért örömmel tisztulnak és szenvednek, s készülnek a boldogságra. A harmadik réteg a boldog mennyország, a szentek világa. Mindenszentek és halottak napján mi, a Földön élő Egyház feltekintünk, s látjuk ezt a fölöttünk lévő két réteget. Mindenszentek napján megünnepeljük azt, hogy konkréten is látható, mi lesz az emberből, ha engedi az Isten akaratát érvényesülni önmagában. Mi lesz az emberből és a világból, ha megvalósul a teremtő, üdvözítő és megszentelő Istennek a terve. Ez a terv minden emberre vonatkozóan konkrét terv, és belőle két komoly dolog következik számunkra. Az első következmény, hogy mi itt a Földön tudhatjuk, mi az életünk értelme, hová tart az egész életünk, az egész világ. Ha engedem megvalósulni az isteni tervet, ezt teljes konkrétsággal, anyagi dolgokra vetítve is tudhatjuk. S ez nagyon fontos, mert a mi nyugtalan szívünk békéje innen fakad. Mi, katolikusok, akik hozzá vagyunk szokva a rendszeres tanításhoz, rendszeresen járunk szentmisére, halljuk Isten igéit, hozzá vagyunk szokva a szentségekhez, amelyekben konkréten, anyagi jelekhez kötötten kapjuk az örök életet, talán el sem tudjuk képzelni, micsoda kínokat jelent mindennek hiánya, az a kérdés, hogy „Minek is élek én? Ha általában van valami értelme ennek a földi életnek, hogyan érem el én?“ - Ezt a kínt, hála Istennek, mi nem ismerjük. Pedig van. Amint egy újszülöttnek a születése után azonnal a csuk-
lójára kötik a szülészeten a nevét, amit többé nem veszíthet el, úgy, amikor egy lelket a mi Istenünk megteremt, beleoltja a meghívást: Megteremtelek téged, mert szeretlek, és azt akarom, hogy növekedjél, és a mennyek országában légy örökre boldog. Ezt Ő minden emberi lélekbe és szívbe beleírja. De hányan kóvályognak a világban úgy, hogy halványan éreznek valamit ebből a hívásból, de amikor arra kerül a sor, hogy valamit tenni kellene érte, elsodorja őket a világ, a saját kedvtelésük, vagy a tudatos félrevezetés áldozatai lesznek. Eladják nekik azt, hogy „táncolj, ordíts, kábítózzál, igyál, légy erőszakos, gyilkolj“ - és így tovább, és így tovább. Sokaságot ezzel lehet bűnökbe, őrültségekbe sodorni. A lépre ment ember számára pedig egyszer csak kiderül, hogy mindaz értelmetlen, amit csinál, mert a szívében égő vágy és a konkrét tettei nem találkoznak. Ezzel szemben nekünk - kegyelemként, irgalomból, jóságból - megadatott, hogy a szívünkben égő vágy, amit Isten oltott belénk, azzal, hogy haza hív, ez a honvágy konkrét tettekben megvalósulhat, és tudható: ha ezt teszem, úton vagyok hazafelé. A mennyországban élőkben, a szentekben pedig látjuk - legfőképpen a Boldogságos Szűzanyában, de az éppen most üdvözült testvérünkben is -, hogyan valósult meg az, amire mi vágyunk, amit szeretnénk és akarunk, hogy: velünk is megtörténjék. Mert ők átlépték a földi lét határát, meghaltak, megtisztultak és beléptek a mennyországba, ahol nincs többé fájdalom, nincs gyötrődés, nincs halál, hanem Isten látása van, és a szentek és az angyalok sokaságával való közösség boldoggá teszi az embert. A mennyország csodálatos világ. Hálát adunk az Úrnak azért, hogy a mennyország van, mert ott a teremtő, megváltó és megszentelő Isten megvalósította azt, amit a Paradicsomban elkezdett itt a Földön, amit a bűn elrontott, Krisztus megváltó halála pedig mindent jóvá téve megnyitotta a mennyek országát, ahol a bűnnek, a rossznak már nincs
hatalma. Be sem léphet oda a rossz, oda csak a szentek léphetnek be. Hála legyen az Úrnak az összes szentekért! A második dolog, ami Isten üdvözítő tervéből következik, egy kérdés, amely mindegyikünknek szól: Vajon én, személy szerint, tudom-e, hogy hol lesz az én helyem a mennyországban? Melyik csoportba tartozom majd? Ilyen csoportokra gondoljunk: szent nagypapák, nagymamák, édesanyák, özvegyek, bűnbánók, vértanúk, tanítók, tanulók, dolgozók, öregek... Nincs az emberi életnek olyan kategóriája kivéve a bűn állapotát -, aminek ne volna megfelelője a mennyországban. A kérdés azonban arra sarkall, gondoljuk meg: mit teszünk azért, napról napra, folyamatosan, hogy abban a csoportban, ahová Isten üdvözítő terve szán, elfoglalhassuk a helyünket. Értelmes, felnőtt kereszténynek tudnia lehet, hogy személy szerint, neki merre tart az élete, s a tetteinek olyanoknak kell lenniük, hogy arra vigyék előre. A mennyországról nem mi álmodozunk, a mennyország van, konkrét valóság. Hallottuk már néhányszor, hogy a szentek értik a szót, amit mi elsírunk vagy elsóhajtunk, amit imádságban odateszünk eléjük, azt ők értik és segítenek. Ettől az ember kedvet kap élni, minden külső hatás, minden sátáni kísértés - minek erőlködsz, úgysincs az egésznek értelme! ellenére. Mi hisszük, valljuk és örömmel éljük, hogy ennek az életnek igenis van értelme - ezt maga a teremtő, megváltó és megszentelő Isten garantálja -, amit teremtmény el nem ronthat, kivéve önmagamat. Én elronthatom a magam életét, de másokét nem, és mások sem az enyémet, senki! Fogadja el az Úr a hálánkat, az ünnepünket. A Szentek pedig segítsenek minket, hogy az idő múlásával őrizzük szívünkben a honvágyat a mennyei haza után, nap mint. nap erősödjön bennünk ez a vágy, és konkrét lépésekkel vigyen hazafelé, a mennyei haza felé.
Halottak napja A Dominus Iesus című nyilatkozatban az Egyház - a tanító - fölhívta a figyelmünket arra, hogy veszedelmes szellemi áramlatok vannak jelen a világban. És a sokféle tévedéssel szemben az Egyház őrzi az igazságot. Mindenszentek napján nagyon megmutatkozott, hogy az a relativizmus meg az agnoszticizmus, amiről a Dominus Iesus beszélt, mennyire erősen jelen van. Relativizmuson értve, hogy kérem, minden mindegy, csak valami véleménye legyen az embernek. Az agnoszticizmus pedig az az „elegáns“ tagadás, mely szerint úgysem lehet tudni semmit, hogy mi van, mindenki gondoljon, amit akar, a fontos csak az, hogy valamit gondoljon. Mindenszentek ünnepén egész nap hangzott a médiában, hogy „Mindenszentek napján a halottakra emlékezünk: gyertyát gyújtunk, világítunk, emlékezünk.“ Árva szó el nem hangzott arról, hogy a halállal az életnek nincs vége, sőt, e napon azokat ünnepeljük, akik élnek, a mennyországban élnek. Mert a halálban ítélet történik. A halottakra emlékezni nem azért fontos, hogy kimondjuk a halott nevét... mit ér az már neki... - Egy árva szó el nem hangzott a föltámadásról és az örök életről, mert kérem, arról nem lehet tudni semmit, mindenki gyújtson egy gyertyát, emlékezzen, sirassa magát... Ez a világ ünnepe. A katolikus Egyház ellenben mindenszentek napján hálát ad a mennyországért és bizakodva tekint a jövő felé, az örök életre, a boldog, örök életre, ahová úton van, hazafelé, s közben ítéletet ír a cselekedeteivel. És az ítélet éppen ez lesz: beléphetsz az Országba, vagy: még nem, de majd, a tisztítótűz után igen. Vagy - és ettől az Isten óvjon meg minket: soha nem mehetsz be! Elvesztél. Elkárhoztál. Halottak napján ünnepeljük Isten irgalmasságát és imádkozunk az elhunytakért, akikről az Egyház vallja és tanítja, hogy mióta a megtestesült Ige itt volt a Földön és elmondta nekünk az Atya titkait, azóta nem mond igazat (folytatása a hatodik oldalon)
4
5
(folytatás az ötödik oldalról)
az, aki azt mondja, hogy semmit nem lehet tudni a halál utánról. Nagyon sokat lehet tudni a halál utáni életről. Például azt, hogy a halállal lezárul az érdemszerzésnek az ideje. A halál lezárja azt az utat, melyen az ember a bíróság felé és a bíróhoz megy. A halállal az út lezárul, mert odaér az ember a bírája elé. De aki útközben ezt a Bírót, az értünk meghalt és föltámadott Krisztust nem ostorozta, nem feszítette meg újra, nem gyalázta és tagadta, hanem elfogadta és útközben kérte az irgalmát, általában is, meg a konkrét bűneire is mindig, az - ahogyan az Úr mondta - már át is ment az ítéleten. Annak a halál csak megpecsételi ezt a szeretetben lévő kapcsolatát a megváltó Krisztussal. És ha még vannak törlesztenivalói, azt letörleszti a tisztítótűzben. Halottak napján ezekért imádkozunk, akik már átlépték a halál küszöbét, már nem tudnak érdemeket szerezni, már csak szenvedni tudnak, de szerették Krisztust, a Megváltót. Akkor is, ha életükben nem hallottak Róla, de a lelkiismeretükben meghajoltak az igaz Isten előtt. A katolikus Egyház nemcsak gyertyát gyújt, nemcsak emlékezik, hanem, amint naponta is teszi minden szentmisében, ma még inkább és még több figyelemmel és szeretettel maga köré gyűjti a tisztítótűzben szenvedő lelkeket is, általunk. Mert erre a szentmisére egyikünk sem egyedül jött, hanem a szívünkben hoztuk mindazokat, akikkel így vagy úgy a szeretet összekötött bennünket, amíg itt éltek a Földön. Most ide tudjuk hozni őket az oltárhoz. A kereszthez. És meg tudjuk kérni a megváltó
Krisztust, miközben fölajánljuk az Atyának szeretetben az Ő áldozatát: Krisztusunk! A véred rajtunk keresztül érjen el a szeretteinkhez, akik még a tisztítótűzben vannak. Oda tudunk fordulni Krisztus földi helytartójához, a pápához a teljes búcsúért. És egy valakit a mai napon - és ebben a nyolcadban naponta egy-egy lelket - teljes búcsúval ki tudunk menteni a tisztítótűzből. Mindezt lehet tudni a halál utáni világról. Hozzátéve még azt, hogy a tettei elkísérik az embert. Akiben csöppnyi szeretet sem volt, amíg itt a Földön élt, s ezért elkárhozott, azzal nem tud kezdeni senki semmit. Az elveszett. Akiben azonban csak egy ici-pici kis hit volt meg szeretet, azt az Úr nem azért teremtette meg, hogy elvesszen, hanem arra teremtette és hívta, hogy örök élete legyen. Ezért reménnyel telve könyörgünk a tisztítótűzben szenvedőkért. Jó, ha ilyenkor megérinti az ember szívét az is - amit megint csak tudni lehet és tudni kell! -, hogy a tetteimmel magam írom a tulajdon ítéletemet. Nem mondok igazat, ha azt mondom, hogy: „Kérem, úgysem lehet tudni semmit az egészről, éljen mindenki úgy, ahogy tud, aki nem tud, az pusztuljon el, aki meg tud, az boldoguljon!“ - Ez nem igaz! A cselekedeteink, melyekben a jóság vagy a rosszaság testesül meg, írják az ítéletünket. Azaz felelősek vagyunk az életünkért. Önmagunkért. Majd a szentáldozás után imádkozzunk a Szentatya szándékára a teljes búcsúért. És kérjük az Urat, engedje meg, hogy az Ő áldozatát most a tisztítótűzben szenvedőkért ajánljuk föl.
„Ebben az életben minden tökéletesség magában hordoz valami fogyatkozást; és minden okoskodásunkban van valamicske homály. Az alázatosság és az önismeret biztosabb út Istenhez, mint az elmélyült tudós kutatás. Nem kell kárhoztatnunk a tudományt, vagy bármiféle, egyszerű jártasságot valamiben. Jó az magában véve, Isten rendelése szerint való. De mindig többre kell becsülni nála a jó lelkiismeretet és az erényes életet.“ Kempis Tamás: Krisztus követése
6
Szent Erzsébet tizenegy pontja A nagy szenttől, Erzsébettől nem maradt fenn egy betű írás sem. Azokból a közlésekből is, amelyeket környezete számára adott, csupán általánosságok és töredékek. Ellenben írásban fennmaradt életszabálya, melyről régebben azt tartották, hogy gyóntatója, Marburgi Konrád szerkesztette számára, de amelyről ma már sokkal valószínűbbnek tartják, hogy ő maga állította össze. Lelkiéletének ez a tizenegy kemény programpontja sokkal többet mond el az igazi Szent Erzsébetről, mint bármilyen legenda. Hogy a pontok igazi értékét és értelmét felfogjuk, tudnunk kell, hogy élete legnehezebb szakában voltak irányelvei, akkor, amikor férje rokonainak szeretetlensége, durvasága, igazságtalansága gyermekeivel együtt az utcára taszította. Tudjuk, melyek voltak azok az indulatok, amelyek kiűzték otthonából. Anyósa kezdettől fogva gyűlölte, mert úgy érezte, elvette tőle fia szívét. A vagyont férje családjának másik ága akarta örökségül. Férje rokonsága kezdettől fogva idegennek érezte őt, a sötét szemű, sötét hajú, barna bőrű leánykát. Lássuk, ilyen körülmények között, ennyi gyűlölettől körülvéve miben állott Szent Erzsébet tizenegy pontja: 1. Viseld türelemmel a megvetést, amellyel önként elvállalt megaláztatásaid miatt az emberek sújtanak. 2. Ne engedd szívedből az alázatosságot elköltözni. 3. Ne ügyelj az emberi vigasztalásra s az érzelmi örömökre. 4. Légy mindig megértő embertársaid iránt. 5. Őrizd meg Istent szívedben és szüntelen gondolj reá. 6. Adj hálát Istennek, hogy Szent Fia halála által megmentett az örök haláltól és a kárhozattól. 7. Mivel Szent Fia éretted olyan sokat szenvedett, viseld békével a keresztet, amely válladra nehezedik. 8. Add oda magadat Istennek, - testedet és lelkedet egyaránt. 9. Tartsd mindig szem előtt, hogy Isten teremtménye vagy s igyekezz, hogy mindörökre egyesülve maradhass vele. 10. Ha azt akarod, hogy felebarátod neked megbocsásson, te is bocsáss meg neki, - ha azt akarod, hogy az emberek megtegyenek valamit, azt te is tedd meg nekik. 11. Bánjad szüntelen, bűneidet s kérjed Istent, hogy megbocsásson.
Keresztény éleünk két mélység közt halad. Az egyik mélység: a világ, mely elveti Istent. A másik mélység: Isten misztériumainak mérhetetlen mélysége. A kettő között járunk. Így megértjük, miért vagyunk közvetítők. Megértjük, milyen „szövetségnek“ vagyunk egyrészt élvezői, másrészt felelősei. Nem leszünk örökké szórakozottak: a világ felé Isten miatt, Isten felé a világ miatt. Madeleine Delbrél 3
(folytatás az első oldalról)
el kell szakadnia férjétől, de nem lehetett ezt a szándékot megváltoztatni, a fogadalma miatt. Amikor férje távozott, ő is lóra ült, és elkísérte fér jét az ország határáig. Ott elbúcsúzott tőle, aztán még egy napig lovagolt vele. Ott újból elbúcsúzott. Aztán még egy napig vele lovagolt. Egészen vele szeretett volna maradni, de gyermekei miatt vissza kellett fordulnia. Érthető, hogy milyen fájdalom volt számára, amikor férjét holtan kellett viszontlátnia. Szent Erzsébet élete tanúságtétel az elkötelezett életről. Lelki hatása megmutatkozott közvetlen rokonságában is. Legkisebb leánya, Gertrúd a premontrei apácák kolostorába lépett, később apátnő lett, és az Egyház a boldogok között tiszteli. Erzsébet testvére volt IV. Béla magyar király, aki szintén belépett a ferences harmadrendbe, és temetkezési helyéül az esztergo-
mi ferences templomot jelölte meg. IV. Béla leányai szemlélték Erzsébet életét, maguk is szent életűek voltak, és nagy hatással volt rájuk szentté avatott nagynénjük személye és élete. IV. Béla leányait is a szentek és boldogok között tiszteljük. Szent János apostol így tanít bennünket: „Abból ismertük meg Isten szeretetét, hogy életét adta értünk.“ Nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. Életünk fontos feladata, hogy minél mélyebben megismerjük Isten irántunk való szeretetét. Ezt annál inkább elérjük, ha Jézus iránti szeretetből szolgáljuk testvéreinket, és megőrizzük családi életünkben a szeretetet, a hűséget és a gyermekek megbecsülését. Szent Erzsébet példája segít Szent János apostol fölhívásának követésében, hogy ezen keresztül mi is egykor eljussunk Urunk, Jézus szeretetének elnyerésére.
Harsányi Lajos:
Szent Erzsébet
Wartburg fölött vad német szél fütyöl. Hó csillog fönn a hesszen ormokon. Zordon, vad ország. Nincsen itt rokon. Baljós vidéke leprás, szörnyű föld. A férj Szentföldre ment nehéz csatákra. Útközben halt. Olasz föveny takarja. Az özvegyet otthon mindenki marja. Vígasza Jézus s három kisded árva.
2
A hegytetőről gyakran néz keletre. – Ó, szép Pozsony! Szülőföld, ifjú város! Ó messze síkság, tündöklő, virágos! De mélán gondol Assisi Ferencre. És Jézust látja száz beteg alakban. S a német leprást megcsókolja lassan.
Krisztus, a mindenség királya XI. Piusz pápa 1925-ben a megzavarodott világnak Krisztus király ünnepét adta. Krisztus jogainak elismerését és a világ szomorú helyzetének javítását szándé-kozta ezzel elérni. Többek között ezt olvassuk a pápai dokumentumban: „Elrendeljük, hogy Krisztust mint királyát tisztelje az egész katolikus világ. Ezzel korunk nyomorúsá-gán kívánunk segíteni, s kiváló orvosságát adjuk annak a pestisnek, amely beteggé teszi az egész társadalmat. Korunk pestisén az úgynevezett laicizmust értjük, tévedéseivel és ártó törekvéseivel együtt. Jól tudjuk, hogy ez az istentelenség nem máról holnapra támadt, hanem régóta ott lappang már a társadalom vérkeringésében. Először Krisztusnak minden nemzetek fölött való uralmát kezdték kétségbe vonni. Majd tagadták az Egyháznak azt a jogát, hogy az embereket tanítsa, számukra törvényeket hozzon, a népeket irányítsa, és így az örök üdvösségre vezesse. Lassanként annyira becsülték csak Krisztus vallását, mint a hamis vallásokat, ezekkel egész méltatlanul egy sorba állították. Azután a világi hatalomnak vetették alá és a világi felsőbbség kénye-kedvének szolgáltatták ki. Még messzebb mentek azok, akik úgy vélekedtek, hogy az isteni vallás helyét egy bizonyos természetes vallásnak kell elfoglalnia. Sőt, akadtak államok is, amelyek azt hitték, hogy Istenre nincs szükség, és amelyek vallása istentelenségből s istenmegvetésből állott. Mindenütt a gyűlölet vetése érik, a népek között az irigység és ve-, télkedés tüze lángol, amely hátráltatja a béke helyreállítását. A mértéktelen mohóság, amely nemritkán a közjó és a hazaszeretet látszatával kendőzi magát - ebből támad a polgárok meghasonulása egymással, és az a féktelen, vak önzés, amely csak a maga javát nézi, és mindent eszerint mér és ítél meg. A házi békét a kötelességről való megfeledkezés és hanyagság teljesen aláásta. A családi kötelék meglazult, s állandósága megingott. Alapjaiban rendült meg s a vesztébe rohan a társadalom. De hogy végül visszatér Üdvözítőjéhez, arra ad jó reményt nekünk Krisztus királyságának mostantól fogva évenként visszatérő ünnepe.“ Jézus Krisztussal Isten Országa elérkezett ebbe a világba, amelyben különböző erők és hatalmak érvényesülnek. Mi az Isten Országa? Igazság és szeretet a Szentlélekben. Jézus Krisztus ebbe az országba akar mindannyiunkat összegyűjteni. Tanítása nem politika vagy szociális reform, még csak nem is teológia, hanem az Ő tanítása: Élet. Sőt, Krisztus azt is mondta magáról, hogy ő a világ világossága, aki tőlünk is azt várja, hogy „legyetek a világ világossága“ Általunk is üzenni akar a világnak. Addig tart az éjszaka, a sötétség, amíg a felebarátomban fel nem ismerem a testvéremet. Amikor ez megtörténik, akkor felvirrad a nap. Mert a világ Isten gyermekeitől azt várja, hogy a testvériség világosságának legyünk szószólói és megvalósítói. Ha a király visszajön, akkor ezután fog érdeklődni: mit tettünk vagy mit nem tettünk annak a másiknak, aki a testvérünk. Forduljunk Krisztus király felé, és kérjük kegyelmét, hogy az Isten országáról szóló programját meg tudjuk valósítani. - Tegyük azt valósággá mások javára, valamint magunk örömére és boldogságára. Kozma Imre irgalmas rendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke
7
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Aczél Adrienn, Bereczki Balázs, Sárkány Hunor István, Veres Vivien, Bács Emese, Szabó Gellért, Timár Csongor, Szőcs Adrienn, Hegyi Norbert.
Szentségi házasságot kötöttek: - Timár Csaba - Bartók Csilla, Gergely Árpád Ferenc - Kovács Izabella, Tálas Róbert Tivadar - Pócsai Ibolya, Veres Árpád Levente - Dálnoki Szidónia, Muntyán György - Nagy Krisztina.
Az Úr hazahívta: - Kádár Zoltán, Ilyés Imre, Molnár Attila, Kádár Margit, Andorkó Andor, Stahl Aranka, Biszak Teréz, Németh Éva.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
TOURS-I SZENT MÁRTON püspök és hitvalló november 11
Sabariában (a mai Szombathelyen) 316 végén, vagy 317 elején született, apja leszerelt császári tiszt volt. Szülei akarata ellenére hittanuló lett, de apja mégis katonának adta. Egy Galliai (ma Franciaország) őrjáraton találkozott azzal a mezítelen koldussal, akinek félbevágott köpenyét odaadta, és akit később Krisztusként látott meg álmában. 339-ben megkeresztelkedett, de nem tudott lesze8
relni. 341-ben egy csatában pajzs és sisak nélkül egyedül állt ki, ezzel visszavonulásra késztette az ellenséget. A császár ennek a hősi cselekedetnek a hatására már engedélyezte a leszerelését. Galliában Szent Hilláriusz püspök közelében remetének állt be, és szerénységből csak a legkisebb egyházi rend fokozatát fogadta el. Álmában intést kapott, hogy az időközben Pávia mellé (Felső-Olaszország) települt szüleit térítse meg. Azonnal elindult, útközben rablókkal találkozott, ő azokat megtérítette. Édesapját ugyan nem sikerült megtérítenie, de édesanyját és még sok pogányt meg tudott téríteni, de ezzel az ariánusok haragját vonta magára. Menekülnie kellett Milánóból is, viszszatért Galliába és kolostort alapított Ligugében. Híre rohamosan terjedt, tíz év remetéskedés után akarata ellenére, elrabolva, Tours püspökévé választották, de itt is remetei szerénységben élt. Templomokat épített, térített, szervezett. Nyolcvanéves korában váratlanul megrokkant, de továbbra is keményen vezekelt. 397. november 8-án szenderült el. Hamvai Toursban vannak, sírja a leglátogatottabb búcsújáró helyek egyike. Ereklyéi egy része Szombathelyen található. Példája: Kitartás a jóban - biztos sikert ígér!
Lapunk megjelenését támogatta a
Új évfolyam 91. szám
2006 november - Szent András hava
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Szent Erzsébet példaképe Szent Erzsébet a szegények és betegek szeretetének és megsegítésének kiemelkedő példaképe. A mai ünnepen emeljük ki életének egy másik, nagyon aktuális vonását, ez pedig a házastársi szeretet. Ránk maradt életrajzi adatai is mutatják, hogy tökéletes összhangot tudott teremteni Isten és a férje iránti szeretet között. Ezt az egymás iránti szeretetet és hűséget őrizte meg egy olyan korban, amelyben a főúri családok légköre ezzel ellentétes volt. Az a világ, amelyben Erzsébet és Lajos élt, kíméletlen világ volt. A nép nyomorgóit és éhezett, a főúri udvarok tele voltak cselszövéssel, hiú gőggel, tékozlással, hangos mulatozással, gátlástalan élvhajhászással, házasságtörésekkel. Erzsébet életében ez a légkör és gondolkodásmód igazi kihívást jelentett. Csodálatra méltó Erzsébet bátorsága, amellyel szembe mert szállni a kor szellemével, környezete gondolkodásmódjával. Világos volt előtte, hogy ha ezt az életformát nem veszi át, sok összeütközésben, lenézésben lesz része, ami férje halála után be is következett. Mégis következetesen vállalta a szegények szolgálatát, a család tisztaságát, a férje iránti hűséget. Magatartásának hősiességét könnyen meg tudjuk érteni. Korunk közgondolkodását is jellemzi az élvhajhászás keresésének liberális szelleme, a családi élet tisztaságának és hűségének a lebecsülése, a családok fölbomlását természetesnek tekintő vélekedés, a gyermekvállalás elutasítása még abortusz által is. Erzsébet hitvesi szeretetének megkapó eseménye volt a férjétől való búcsúzás, amikor megérezte, hogy egyben végső búcsúzás is. Krisztust ismerte fel és Férje, Lajos 1227-ben elkötelezte magát arra, hogy részt vesz a szerette a szegényekben keresztes hadjáratban. Elhatározását sokáig nem merte megmondani feleségének. Erzsébet véletlenül találta meg nála a keresztesek jelvényét. Megdöbbent, hogy (folytatása a második oldalon)
Dr. Paskai László bíboros
