MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 130. szám
A szent keresztségben részesültek: – Bálint Roland Levente, Vencel Hunor Zsolt, Dulló Karola, Kovács Nimród Tamás.
Szentségi házasságot kötött: – Rolik Tamás – Bakk Márta, Felcser János – Ilyés Ilona
Az Úr hazahívta: – Fadgyas Lujza, Orosz Ferenc, Csavar Imre, Székely Anna, Simó Sándor.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! (folytatás a tizedik oldalról)
hangú, prófetikus Traktust énekeljük, vagy az evangélium előtti verset. 1. Nagyböjt első szakaszának liturgikus tárgya: a keresztségi kegyelem, a bűnbánat, vezeklés, a nagyböjti megújulás, a böjtölés áldozata. Az evangéliumban először a böjtölő és megkísértett Krisztust látjuk, majd az üdvösséget és bűnbocsánatot hirdető Messiást, vagy a gyógyítóevangéliumok jelképében a kegyelmi gyógyulást hozó isteni Orvost. Az énekek az elesett ember Istenhez kiáltását és az Egyház biztató válaszait idézik. A könyörgések a nagyböjti életgyakorlatra kérnek segítséget, s azt liturgikusan felajánlják Istennek. 2. A Nagyböjt vége felé a liturgia egyre inkább a szenvedő Krisztus alakját láttatja, aki együttszenvedésre hív minket, hogy majd dicsőségéből is részt adhasson. 3. A Nagyböjt utolsó hete: a Nagyhét már a megigért misztériumnak beteljesedése és kiosztása, az egyházi év központja és szíve. Mivel segít még minket az Egyház a Nagyböjtben? Anyai intelmein, megszentelő liturgiáján és a megszentelt nagyböjti gyakorlatokon kívül az 12
Egyház jámbor szokások és ájtatosságok által is elő akar készíteni minket Húsvét befogadására. Ilyenek a bűnbánati jellegű, valamint Urunk szenvedéséről szóló ájtatosságok, a keresztút, továbbá a nagyböjti lelkigyakorlatok, hittanítások. A Húsvét tartalmához illő, hogy az Egyház éppen ezt az időt írja elő az évenkénti (legalább) egyszeri gyónás és áldozás számára, mégpedig lehetőleg saját plébániatemplomunkban. E jeles húsvéti szentségek részesítenek minket a megváltás gyümölcseiben, táplálják bennünk azt a keresztségi megszentelő kegyelmet, melynek kútforrását plébániatemplomunkban tiszteljük, s a kijelölt időben való szentségfelvétel egyesít minket katolikus testvéreinkkel. Tanácsok a Nagyböjt megtartásához: Minden napnak saját miséje van - menjünk többször, ha lehet, naponta misére. Vegyünk részt az Egyház liturgikus szertartásaiban, s ha tudunk, egyéb ájtatosságaiban. Nagyböjt elején (Hamvazószerda) indítsuk föl a szándékot a nagyböjti gyakorlatok megtartására, s nagyjából tervezzük meg nagyböjti életrendünket. A nagyböjti elmélkedés egyik legszebb anyaga a nagyheti szertartások szövegeinek, szimbólumainak megismerése. Ezen túl pedig aki képes, jelentkezzék nagyheti liturgikus szolgálatra (asszisztencia, ének), s a Hamvazószerdával kezdődő próbákat tekintse nagyböjti lelkigyakorlatnak. Ne csak önként vállalt gyakorlatokban buzgólkodjunk, hanem elsősorban az állapotbeli kötelességekből adódó, Istentől küldött, vagy kísértésképpen jelentkező megpróbáltatások türelmes elviselését ajánljuk fel naponta. A kiegyensúlyozott katolikus emberben nem válik szét élesen a természetfölötti és természetes élet. Lelki megújulásunkkal jól egybehangzik, s azt támogatja, ha Nagyböjtben a számtalan elhanyagolt dolgok rendbehozását is erénygyakorlatként kezeljük: elmulasztott kötelességek, adósságok, halasztott beszélgetések, levelek, tavaszi nagytakarítás stb. Forrás: Éneklő Egyház
2010 február
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Szent Balázs püspök és vértanú A hagyomány szerint az örményországi Szebaszte városának volt a püspöke a IV. században. A börtönben megmentette egy gyermek életét, aki halszálkát nyelt. Ezért keleten és nyugaton már a VI. századtól kezdve kérik közbenjárását a torokbetegség ellen. 316-ban Licinius császár idejében lefejezték. Az ünnepéhez kötődő balázs-áldás a XVI. század óta terjedt el. Balázst a középkor óta a 14 segítő szent közé sorolják. Nevének megfelelően (Blasius = Basilius = király) igazi királyi lélek volt. Életét az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek véghosszat nem érő sorával szőtte át, halálát pedig a vértanúság bátor hitvallásával pecsételte meg. A 3. század második felében élt, s 316 körül szenvedett vértanúhalált. Szülővárosában, az örményországi Szebasztéban eredetileg orvosi gyakorlatot folytatott. Mivel azonban igen vallásos életet élt és a testi bajok gyógyítása mellett nagy gondot fordított a lelki sebek behegesztésére is, keresztény testvérei a legközelebbi püspökválasztás alkalmával egy szívvel lelkűk pásztorává választották. Balázs meghajolt a nép akarata előtt és ettől kezdve egészen a lelkek gondozására adta magát. Erre nagy szükség is volt, mert Keleten még mindig erősen dühöngött a keresztényüldözés. Konstantin császár társuralkodója, Licinius ugyanis önkényesen túltette magát a 313-ban kiadott milánói türelmi rendeleten és folytatta az üldözést. Az üldözés Szebasztéba is elhatott és természetesen elsősorban a nyáj pásztorát vette célba. Balázs híveinek
unszolására egy időre kitért az üldözők dühe elől. A város közelében egy sziklaüregben húzta meg magát. Szebaszte pogány prefektusa Agricola azonban elfogatta. Miközben a katonák a városba vitték Balázst, amerre haladt, hívei mindenütt eléje vitték betegeiket és ő a kereszt jelével meggyógyította őket. Ekkor gyógyította meg a halszálkától fulladozó gyermeket is. Agricola először nyájassággal akart Balázsra hatni. „Üdvözlégy Balázs - mondotta -, akit Agricola és az istenek kegyelnek“. Mire a szent: „Légy áldott, jó Agricola; de áldott csak akkor leszel, ha nem mondod isteneknek azokat, akik tulajdonképpen ördögök“. Az imént még nyájas prefektust teljesen kihozta sodrából ez a bátor felelet, s mivel látta, hogy Balázs állhatatosságát nem tudja megtörni, lefejeztette őt. A hívők emlékezete úgy tudja, hogy a szent püspök közvetlenül halála előtt ígéretet kapott Istentől, hogy mindazok, akik testi vagy lelki bajaikban, főleg torokfájásban az ő közbenjárását kérik biztos meghallgatást remélhetnek. „Urunk, Jézus Krisztus! Te megígérted, hogy a Benned hívőket jelek és csodák kísérik. Kérünk, Szent Balázs közbenjárására engedd megéreznünk ajándékozó jóságodat, és erősítsd testi-lelki egészségünket. Aki élsz és uralkodól mindörökkön örökké.“ Szent Balázs segítségülhívása a különböző betegségekben nagyon régi időkre nyúlik vissza. (folytatása a második oldalon)
Az ún. balázsolás nyomait Németországban és Csehországban már a középkorban felleljük: A pap két, András-kereszt módjára összeillesztett gyertyát tart a hívők álla alá és megáldja őket e szavak kíséretében: „Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól“. A 14. század közepén dühöngő rettenetes himlő- és pestisjárvány nagymértékben hozzájárult Szent Ba-
Pápai üzenet a betegek XVIII. világnapjára Szűz Mária első lourdes-i jelenésének napján, február 11-én ünnepli a betegek világnapját a katolikus egyház II. János Pál pápa 1992-es döntése óta. Erre az alkalomra Krisztus földi helytartója minden évben üzenetet intéz a betegségben szenvedőkhöz. Az alábbiakban XVI. Benedek pápa levelét adjuk közre.
2010. február 11-én, a Boldogságos Szűz Mária lourdes-i megjelenésének emléknapján tartjuk a betegek XVIII. világnapját a vatikáni bazilikában. Idén ez a nap szerencsésen egybeesik az Egészségügyi Dolgozók Lelkigondozásának Pápai Tanácsa létrehozásának 25. évfordulójával, ami további okot ad arra, hogy hálát adjunk Istennek az egészségügyi pasztoráció terén eddig megtett útért. Szívből kívánom, hogy ez az évforduló indítson még nagylelkűbb apostoli buzgóságra a betegek és az őket ápolók lelkipásztori szolgálatában. A betegek évente megtartott világnapjával az 2
lázs tiszteletének általánossá válásához. Ez a szörnyű betegség ugyanis legtöbbször torokfájással és fulladási rohamokkal kezdődött. Valószínűleg innét kezdve számítják Szent Balázst a 14 segítő szent közé (Ákos, Balázs, Borbála, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Eustachius, György, Katalin, Margit, Kristóf, Pantaleon, Vitus). Az orvosok, muzsikusok pártfogójaként tiszteljük. Forrás: http://uj.katolikus.hu Egyház a legszélesebb körben szeretné fogékonynyá tenni az egyházi közösséget az egészségügy hatalmas területén végzett lelkipásztori szolgálat fontossága iránt. Ez a szolgálat szerves részét képezi küldetésének, mivel Krisztus üdvözítő küldetésének vonalába illeszkedik. Ő, az isteni Orvos „ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtől megszállottat” (ApCsel 10,38). Szenvedésének, halálának és feltámadásának misztériumából az emberi szenvedés értelmet és teljes világosságot nyer. Isten szolgája II. János Pál pápa Salvifici doloris kezdetű apostoli levelében megvilágosító szavakat találunk erre vonatkozóan. Ezt írta: „Az emberi szenvedés Krisztus szenvedésében érte el tetőpontját. S ezzel egészen új dimenzióba, új létrendbe lépett át: összekapcsolódott a szeretettel…, azzal a szeretettel, amely a jót megteremti, akár még a rosszból is, épp a szenvedés útján, miként a legfőbb jó, a világ megváltása is Krisztus keresztjéből származik: és állandóan abból ered. Krisztus keresztje forrássá lett, amelyből az élő víz folyói fakadnak”. Az Úr Jézus az utolsó vacsorán, mielőtt viszszatért az Atyához, letérdelt, hogy megmossa az apostolok lábát, elővételezve így a kereszt mindent felülmúló szeretetaktusát. Ezzel a tettel arra hívta meg tanítványait, hogy lépjenek be az ő szeretetének logikájába, amellyel önmagát adja oda, különösen a legkisebbeknek és a legrászorultabbaknak (vö. Jn 13,12-17). Az ő példáját követve minden keresztény arra hivatott, hogy a különböző és mindig új élethelyzetekben újraélje az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédet. Ő, amikor elhaladt egy ember mellett, akit a rablók félholtan az út szélén hagytak, „meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és
Kisdisznód 1501-ben Michelsberg néven szerepel az oklevelekben. 1223-ban II. Endre jóváhagyja, hogy udvari káplánja, Coecelinus, Szent Mihály-hegyét a hozzá tartozó templommal és földdel a kerci apátságnak adományozza „lelke üdvére gondolva és az örök jutalomra, amelyre mindenkinek szüksége van”. Az oklevélből kitűnik, hogy a Szent Mihály tiszteletére szentelt templom már előbb állt itt és a szebeni egyházhoz tartozott. A király ugyanis előbb a szebeni prépostságtól kapta cserébe Kercnek adományozott birtokért. Eszerint a templom legkésőbb az 1200-as évek elején, vagy még előbb épülhetett, a szebeni prépostság alapítása korában. A templom tömör építésű és a román kori stílus képviselője. A Nagyszeben környéki háromhajós bazilikák mintájára épült. A rövid hajót négyszögletes nehéz pillérek választják el a dongaboltozatos mellékhajóktól. A főhajó sík mennyezetes. A félköríves szentély a szentélynégyszög után csatlakozik a hajóhoz. Az oldalhajók keleten félköríves apszisokban végződnek, míg nyugaton vastag alapzatú torony zárja le őket. Eredetileg két toronyra tervezték, de csak az egyik épült fel a tetőtér fölé. Rendkívül szép a nyugati kapu, hármas kompozíciójú megoldásával. Szakértők a regensburgi Szent Jakab-templom északi kapujával hozzák kapcsolatba, mások franciaországi minták átvételét látják benne: szinte mása a Szent Gilles-i díszkapunak, amely talán Pécs közvetítésével jutott el ide. A külső, illetve a belső falakon, és a főbejárat feletti íveknél egykori festmények nyomait fedezték fel. A diadalív belső oldalán szentek feje, a diadalív északi oszlopán két szent alakja vehető ki. A templom kincse az a Madonna, amely a XV. század elején készült (1425) és a Bruckenthal Múzeum őriz. Ugyancsak középkori emlékei egy ezüst ereklyetartó (vagy szenteltvíztartó), egy kehely és egy cibórium. A templomot a második világháború után renoválták. Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lettek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház és e század elején is az. A templomban az 1916. évi betörés hősi halottainak emléktáblái sorakoznak. Forrás: Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek
Kisdisznód – Szent Mihály templom 11
nem is ugyanúgy. Ami a keresztelésben velünk történt, azt évről évre meg kell újítanunk meg kell halni a bűnnek, a bűnös vágyaknak, az ördög csábításainak, pompájának – tehát Krisztussal együtt fel kell szögeznünk önmagunkat a fára –, és sokkal jobban, mint eddig, az Istennek élni, a kegyelem gyümölcseit teremni szeretetben, nyájasságban, fegyelemben, belső erőben – tehát Krisztussal együtt új életre feltámadni. – Ami a vezeklőkkel történik, annak belsőleg velünk is meg kell történnie. Hamvazószerdán be kell állnunk a vezeklők közé, igazi, mély, az egész embert megrázó bűnbánattal kell sírnunk Isten előtt – a bűneinkért meggyalázott, megsebesített, vérbe borított Krisztus-arc látványa előtt. Mi tehát a nagyböjti lelkület jellemzője? 1. A külső élet visszaszorítása, magunkba szállás. 2. Bűnbánat, életünk jobbítására való szándék. 3. Az Egyház liturgiájával egyesülve a nagyböjti fegyelem fölajánlása. Szentírási szakaszok a nagyböjt tanításához: János evangélium 12,27-36, 14,30-31, 16,811; Efezusi levél 6,10-18; Júdás 5-6; Lukács 8,1012; Péter I. levél 5,8-9; Zsidókhoz írt levél 2,14; Lukács 11,14-26; A böjtről: Izaiás 58,1-8; Joel 2,12-17; Tóbiás 12,6-8; Márk 9,27-28; Korintusiakhoz írt II. levél 6,1-10; Máté 6,16-18; Máté 9,10-15; Apostolok Cselekedetei 13,2-3. Melyek a Nagyböjt sajátos gyakorlatai? 1. A BÖJT. a) Elsősorban ételböjt, mert ez – az ember önfenntartási ösztönét érintve – a legkeményebben, leginkább húsbavágóan, éppen ezért szüntelenül figyelmeztetve felszögez minket Krisztus keresztjére. Az Egyház ma csak Hamvazószerdára és Nagypéntekre ír elő szigorú böjtöt, nagyböjt minden péntekjére hústól való tartózkodást; de ugyanakkor int az önként vállalt további böjtölésre. b) A böjt kiterjed más külső javakra: kedvenc étel, ital, szórakozás, alvás, beszélgetés, tréfálkozás stb. c) Legyen a böjt "nagy és egyetemes" ("magnum et generale") - mondja Szent Ágoston. Mit jelent ez? A katolikus böjt nem csupán önfegyelmezési (aszketikus) eszköz, hanem liturgikus jellegű tisztulási és áldozati cselekmény. Bár külső tett, de lényege egy belső valóság: az önakara10
tunktól való elfordulás. Isten akaratához való odafordulás. Hiszen "Krisztus is engedelmes lett értünk egészen a halálig." A legalapvetőbb böjtölés: tartózkodni a bűntől, lehetőleg a kis bűnöktől is, hiszen ott Isten akarata és a vele szemben álló önakarat között kell választani. Továbbá: tartózkodni a bűnös vágyakozástól, mert abban – rejtetten – mégis Isten akaratát szeretnénk a magunkéhoz hajlítani. Végül a böjt: tartózkodás a megengedett javak egy részétől, hogy a teremtményt szívünk oltárán feláldozzuk a Teremtőnek. Ugyanígy áldozhatjuk fel saját elképzeléseink erőltetését, az Isten, az Egyház, a haza törvényei ellen való lázadozásunkat stb. 2. AZ IRGALMASSÁG. Az irgalmasság kettőt jelent: a) Adni. Az Egyházatyák egybehangzó tanítása, hogy a böjt akkor értékes Isten előtt, ha az így megtakarított pénzből (időből stb.) a nálunk szegényebbeket segítjük. Az irgalmas szeretet egyben bűnbánati cselekmény, mert "a szeretet befödi a bűnök sokaságát." (1Pét 4,8.). b) Megbocsátani. Őszinte szívből, semmi viszonzást és hálát nem várva, mindenkinek, aki ellenünk vétett. Ez is bűnbánati cselekmény, mert Krisztus ennek függvényévé tette az ő bocsánatát "Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." 3. AZ IMÁDSÁG. A böjt és a jócselekedet közvetve vonatkozik Istenre. Az imádságban, elmélkedésben, lelki olvasmányban a lélek közvetlenül Istenhez emelkedik : a teremtményektől a Teremtőhöz, a hasznostól az igazsághoz, az anyagiaktól a szellemiekhez, a hétköznapok túl sok külső eseményétől a belsőhöz fordul, kilép önmagától, hogy megtalálja igazi önmagát. A Nagyböjt a több liturgikus ima, közösségi ima, magánima, templomlátogatás, vallási tanulás és olvasás megszentelt időszaka. A Nagyböjt liturgiája: A szent Negyvennap megkülönböztetett idő az Egyház liturgiájában. Minden napnak saját miseszövege van. A miseruhák színe: viola. A templomot – a IV. vasárnap kivételével – nem szabad díszíteni, az orgona nem szólhat, legföljebb az ének alátámasztására. A misében elmarad az öröm éneke, a Gloria, nincs Alleluja, helyette a komoly
ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked” (Lk 10,33-35). A példabeszéd végén Jézus azt mondja: „Menj és tégy te is hasonlóképpen” (Lk 10,37). Ezekkel a szavakkal fordul hozzánk is. Arra buzdít, hogy hajoljunk oda sok-sok testileg és lelkileg sebzett testvérünkhöz, akikkel a világ útjain találkozunk. Segít megértenünk, hogy Isten kegyelmével, melyet a mindennapok során befogadunk és megélünk, a betegség és a szenvedés megélése a remény iskolájává válhat. Valójában, ahogy ezt Spe salvi kezdetű enciklikámban megerősítettem, „Nem a szenvedés kiiktatása, nem a szenvedés előli menekülés üdvözíti az embert, hanem a képesség, hogy a szenvedést elfogadja, benne érlelődjön, és értelmet találjon benne a Krisztussal való egyesülés révén, aki végtelen szeretettel szenvedett”. Már a II. Vatikáni Zsinat is beszélt az Egyház azon fontos feladatáról, hogy gondoskodjon a szenvedő emberről. A Lumen gentium kezdetű dogmatikus konstitúcióban olvassuk, hogy „Miként Krisztust az Atya azért küldte, hogy "örömhírt vigyen a szegényeknek, ... gyógyítsa a megtört szívűeket" (Lk 4,18), "keresse és üdvözítse, ami elveszett" (19,10), hasonlóképpen az Egyház is szeretettel veszi körül mindazokat, akiket az emberi gyengeség gyötör, sőt szegény és szenvedő alapítójának képmását ismeri föl a szegényekben és szenvedőkben, próbál könnyíteni nyomorúságukon és bennük Krisztusnak akar szolgálni” (8.). Az egyházi közösségnek ez a betegekért és szenvedőkért folytatott humanitárius és lelki tevékenysége az évszázadok során sokféleképpen, sokszor egészségügyi intézmények formájában is megnyilvánult. Szeretném itt megemlíteni azokat, amelyeket közvetlenül az egyházmegyék működtetnek és azokat is, amelyek a különböző szerzetesi intézmények nagylelkű támogatásával születtek meg. Értékes „örökségről” van szó, mely válasz arra, „hogy a szeretetnek meglegyenek a szervezetei ahhoz, hogy a közösségi szolgálatot rendezetten tudja végezni” (Deus caritas est, 20.). Az Egészségügyi Dolgozók Lelkigondozása Pápai Tanácsának létrehozása 25 évvel ezelőtt, az egyháznak az egészségügy
világa iránt tanúsított gondoskodásába illeszkedik. Fontos hozzátennem, hogy a mai korban még nagyobb igény érezhető az egyház betegek melletti szerteágazó és figyelmes jelenléte iránt, mint ahogy érezhető a társadalom olyan jelenléte iránti igény is, amely képes hatékonyan közvetíteni az evangéliumi értékeket az emberi élet védelmében, annak minden szakaszában, a fogantatástól a természetes halálig. Szeretném most azt a Szegényeknek, betegeknek és minden szenvedőnek szóló üzenetet idézni, amelyet a szinódusi atyák a II. Vatikáni Zsinat végén a világhoz intéztek: „Ti mindannyian, akik a leginkább érzitek a kereszt súlyát – mondták - … ti, akik sírtok… ti, ismeretlen szenvedők, merítsetek ismét bátorságot: titeket részesít előnyben Isten országa, a remény, a boldogság, az élet országa; a szenvedő Krisztus testvérei vagytok; és vele, ha akarjátok, megmentitek a világot!” (vö. Ench. Vat., I, 523., /313. o./). Szívből köszönöm mindazoknak, akik nap mint nap úgy „állnak a betegek és a szenvedők szolgálatában”, hogy „tanúságtételük Isten irgalmáról, amelyre törekszenek, egyre inkább megfeleljen az új igényeknek” (vö. II. János Pál pápa, Pastor Bonus apostoli konstitúció, 152.). Most, a papság évében gondolatom különösképpen felétek irányul, kedves paptestvérek, „betegek szolgálói”, jelei és eszközei Krisztus könyörületének, amelynek minden szenvedő emberhez el kell jutnia. Arra hívlak benneteket, kedves paptestvérek, hogy ne kíméljétek magatokat, amikor gondoskodtok róluk és vigaszt adtok nekik. A próbatételben lévő ember mellett töltött idő bőséges kegyelmeket hoz a lelkipásztorkodás minden más területén is. Végül hozzátok fordulok, kedves betegek, kérlek titeket, hogy imádkozzatok és ajánljátok fel szenvedéseiteket a papokért, hogy hűségesek tudjanak maradni hivatásukhoz, és szolgálatuk lelki gyümölcsökben gazdag legyen az egész egyház javára. Ezekkel az érzésekkel kérem Mária, a Betegek Gyógyítója anyai védelmét a betegek és az őket gondozók számára, és szívből küldöm mindnyájatokra apostoli áldásomat. XVI. Benedek pápa
(folytatása a tizenkettedik oldalon) 3
Gondolatok a Betegek Világnapja alkalmából Részlet Teréz Anya „Nekem tetted azt“ c. verséből: „Amit egynek tettél a legkisebbek közül, nekem tetted azt, lépj be most Atyám házába!“ (...) Amikor éhes voltam, ennem adtál, Amikor szomjas voltam, megitattál. Amikor fáradt voltam, segítettél nyugalmat találnom, Amikor aggódtam, veled sikerült félelmeimtől megszabadulnom, Amikor magányos voltam, szereteted mindig megvigasztalt, Amikor betegágyon feküdtem, tudtam: szíved, kezed életben tart. Amikor öreg voltam, vetted magadnak a fáradságot, hogy rám mosolyogj, Amikor nyugtalan voltam, türelemmel meghallgattál... Lépj hát be most!“
Az idős, vagy az életünk utolsó szakaszába lépő, úgynevezett terminális állapotú betegek ellátása, gyógykezelése, ápolása nagyon fontos, egyben nagyon nehéz feladat mindazok számára, akik velük foglalkoznak, legyen az orvos, nővér, ápoló, idősek otthonaiban dolgozó szakember. Fontos, mert óriási felelősség hárul rájuk és nagyon nehéz, mert a leépülés, a kiszolgáltatottság, magatehetetlenség megtapasztalása emberi erővel 4
hosszú távon elviselhetetlen. Akik ezt mégis évekig jól végzik, embertársaiknak felmérhetetlen jelentőségű szolgálatot tesznek. A magas életkor, a természetes öregedési folyamatok meghozzák azokat az élettani, biológiai változásokat szervezetünkben, amelyek a test halálához vezetnek. Ezeket a folyamatokat a gerontológiai-geriátriai kutatások és gyógyítás segítségével próbálják még késleltetni. A gerontológiai tudomány fejlődésének célja az, hogy egyre több ember, egyre magasabb korban élhessen minőségi életet. Az idős ember szervezeti egyensúlya esendőbb a fiatalabbnál, de sokszor tapasztalunk meglepő élettani tartalékokat. Ezért soha nem szabad lemondani az idős betegekről pusztán a koruk miatt! Kórházi kezelést igénylő idős betegek gyógyítása, ápolása során nagyon fontos a beteg bizalmának megnyerése. Kezet fogva, bemutatkozva, az ágy mellé ülve kezdeményezünk kapcsolatot a beteggel, ahogyan Teréz Anya mondta: érintsétek meg őket. Az érintés kifejezi, hogy nincs egyedül, törődünk vele, segítünk neki. Az érintés mellett fontos a mosoly is. „Ha már semmit nem adhatsz, add a mosolyod“ - tanítja Teréz Anya. Különösen nagy a jelentősége a figyelmes kikérdezésnek, a válaszok türelmes meghallgatásának. Ha ez sikerül, azonnal érzékelhető a rutin vizsgálat és a személyes törődés közti különbség hatása: a beteg már az anamnézis felvétele után jobban érezheti magát. El kell magyarázni, hogy mit fogunk csinálni, milyen Vizsgálatokra lesz szükség. A szenvedéstől, kiszolgáltatottságtól való félelem ritkán fogalmazódik meg, ezeket jelzésekből ismerhetjük fel: gyakori, hogy nem engedik el az orvos kezét, vagy nem engedik tovább a vizitet hosszas panaszkodás miatt. Gyakori a saját képességek valós belátásának zavara, vagy a túlzott aggodalom, vagy túlzott önbizalom. Egy biztos: nagyon nagy szükségük van az idős betegeknek azokra a szakemberekre, akik tudnak és akarnak segíteni problémáik megoldásában. Az ápolás jelentősége az idősgyógyászatban egyenértékű a gyógyszeres kezeléssel, az életminőség szempontjából pedig döntő. Személyi és tárgyi feltételek kellenek hozzá: megfelelően képzett és kellő számú ápoló és munkájukat segítő eszkö(folytatása az ötödik oldalon)
A könyvünkről – tizenharmadik rész – Vannak a szent szövegekben nehezen érthető részek, „amelyeket a tanulatlanok és a hitben ingadozók vesztükre ferdítenek el…” (2Pét 3,16). Miről van tehát szó? Jézus, aki nem lazsált, éjt nappallá téve tanított, a fáradtságtól még a viharban is aludt, nem tudott elmondani mindent. Ami keveset elmondott a végtelen titkokról, azt meg mi alig írtuk le, s még a maradékot is elhibázzuk. Döbbenetes a kórlapunk. Ezekszerint füstbe ment terv lenne Isten álma, hogy elérkezzék hozzánk az ő országa? Szerencsénkre nem erről van szó. Jézus tudta, mire számíthat. Látta előre a hamisított iratokat (az apokrifeket), az egzaltált gnosztikusokat, akik csűrik-csavarják a betűket, a mai világ házalóit, akik privatizálják a vallást. Amikor Amerikában jártam, vasárnap délelőttönként, jobb dolgom nem lévén, a tévében kalandoztam csatornáról csatornára. Istentisztelet itt is, ott is. Sportcsarnokból, székesegyházból, hallelujázó kórusok, nekihevült szónokok és Biblia, Biblia, Biblia – minden mennyiségben, minden minőségben, egymásnak homlokegyenest ellentétesen értelmezve. No, ez az, amit biztosan nem akart Jézus. Amikor a betániai vacsorától az utolsó vacsoráig húzta az időt, az nem a »lapzárta« elodázása volt. Még az utolsó köztünk töltött teljes napján, nagycsütörtök délelőtt is, virágnyelven beszélt a „vizeskorsót vivő férfiről…”, nem adta meg a vacsora lakáscímét, szemlátomást most már minden óra, minden perc drága lett számára. Az utolsó simításokat végezte a jövendő talapzatán. Ekkor véste a döntő vonásokat, nem valami iratra, hanem a maga köré gyűjtött Közösség idegeibe, szíve mélyébe. Kimondom végre a szót: Jézus Egyházat alapított, és nem Bibliát írt. Az első nemzedéknek csak „Ószövetsége“ volt, no meg Jézusa. Az a Jézus viszont nem fakult emlékké. Az ígért Szentlélek valóban eljött, megértetett mindent (Jn 14,26), és elvezette őket a teljes igazságra (Jn 16,13). Így született meg az Egyház (Csel 2,46). Ez a közösség 17 évvel a feltámadás és az első pünkösd után elkezdte leírni a köztük végbement eseményeket, először levelekben (1Tessz stb.), majd evangéliumokban. Előbb él-
tek, aztán írtak (Lk 1,1). Ez biztosabb és emberibb megoldás volt, mintha az Úr egy Központi Irodát működtetett volna. Az Egyház nem lobogókból, ingatlanokból meg süvegekből áll. Az Egyház a megkeresztelt Jézus-követők jól szervezett társasága. Bibliás nyelvre fordítva, arról van szó, hogy Péter baráti köre napról napra összejárt. Esténként végezték a „vacsorát”, ahogy az Úrtól tanulták. Emlékeztek, beszélgettek, tanúságot tettek… „Hogy is volt akkor, amikor a magokat rágicsáltuk?« »Hát amikor a hegyre mentünk”, „meg amikor majd' a vízbe fúltunk…?” „Mit is mondott akkor? Miért is mondta…?” „Most kezdjük érteni!” Itt köztük nem lehetett csalni. Rögtön kiigazították volna egymást. Hatalmasan működött a „társadalmi kontroll”, és diadalmasan kísérte őket a Szentlélek garanciája. Az, aki az elsőket tanította, a későbbieket sem hagyta magára, hiszen megígérte: „aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). Ma így mondjuk: aki titeket hallgat, az nem tévedhet hit és erkölcs dolgában. Mindez azért van, mert „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökre” (Zsid 13,8). c.) Igen ám, de ezek után úgy tűnik, ördögi körbe jutottunk. Az Egyház a maga tekintélyét visszavezeti Jézusra, akit viszont a Bibliából ismerünk. Ugyanakkor azt is állítjuk, hogy az Egyház előbb volt, mint a Biblia. Ez nem a „tyúk vagy a tojás” elsőbbségének a kérdése? Talán egy hasonlat segít a tisztázásban. Élt egyszer egy híres feltaláló. Veszélyes műtétre készülődött, kórházba kellett mennie. Mielőtt bevonult volna, végrendelkezett. Természetesen nem a papucsáról vagy a macskájáról, hanem komoly dolgokról. Az eddigi eredményeiről, a kutatás irányáról, az intézet vezetéséről… A műtét sikerült. Visszatért az intenzív osztályról, hamarosan felépült, s újból belépett régi dolgozószobájába. Mit tett vajon? Kivette a fiókjából s végrendeletét és betüzelte, mondván, ez már nem kell, mert itt vagyok én? Egészen biztosan ilyesmi eszébe se jutott. Amit egyszer ugyanis leírtunk nagy gonddal, azt később is használhatjuk. Balás Béla püspök írása a Bibliáról Forrás: Magyar Kurír (folytatása következő lapszámunkban) 9
NAGYBÖJT SZENT NEGYVENNAPJA Tanítás a nagyböjtről Miből áll a húsvéti időszak? Nagyböjt szent Negyvennapjából és Húsvét (Pászka) szent Ötvennapjából. Mit ünneplünk a húsvéti idöszakban? A húsvéti szent idő Krisztus megváltó életművének, az azt betetőző szentséges kínszenvedésnek időszaka. Urunk halálig menő engedelmességének gyümölcseiből először Ő maga részesült, amikor feltámadásával, mennybemenetelével és mennyei trónfoglalásával megdicsőítette őt az Atya. Azután érdemeinek erejében részesítette Egyházát is, amikor elküldte szent Lelkét, majd a "húsvéti szentségek" által a kegyelmek kiosztását megkezdte és a történelem végéig folytatja. Mit tanít a II. Vatikáni Zsinat a nagyböjtről? "A Szent Negyvennapnak két jellegzetes belső tulajdonsága van: egyrészt és elsősorban ez a keresztségre való előkészítésnek és arról való megemlékezésnek, másrészt pedig ez a töredelemnek ideje. Ezért kell, hogy a hivők ebben az időben nagyobb buzgósággal hallgassák Isten igéjét, több időt fordítsanak imádságra, hogy így készüljenek a húsvéti misztérium megünneplésére." (LK 109.) Mi történik az Egyházban évről évre a nagyböjti időszakban? Az Egyház nemcsak megemlékezik Krisztus húsvéti misztériumáról, hanem a liturgiában megújítja azt, hogy a hivők egyesülhessenek Megváltójukkal és felfoghassák az ő kegyelmeit. A nagyböjt évenkénti tavaszi tisztulás és lélekújulás ideje az Egyházban. De kemény szellemi harcé is. Krisztus harcba szállt a Sátánnal: böjtölése által, a kísértés visszaverése által, tanítása és gyógyító csodái által, legfőképpen pedig önként vállalt szenvedése és halála által. A kereszten látszólag vereséget szenvedett, de valójában halálának percében rontotta le a Sátán birodalmát. Krisztus évről évre megvívja harcát híveiért a nagyböjtben. "Nektek nem a test és vér ellen kell harcolnotok, hanem evilág Fejedelme – vagyis a Sátán – ellen." (Ef 6,12.) A tapasztalat megerősíti
az egyházatyák véleményét: a Sátánt ingerli a húsvéti kegyelemáradat, s ilyenkor erősebben ostromolja a lelkeket. Ők azonban Krisztus erejére támaszkodnak, és megerősödve, lelkileg fejlettebben kerülnek ki az összecsapásból. Nagyböjt I. vasárnapján nemcsak azért olvassuk Krisztus megkísértésének evangéliumát, hogy ebből tanuljanak a hívek, hanem azért, mert a liturgia révén a kísértést visszaverő Krisztus ereje száll belénk, tehát végső soron Krisztus vívja e harcot Egyházáért. Kikben vívja Krisztus e harcot? 1. A keresztelendőkben. Az ősegyház általában húsvét éjszakáján keresztelt. Nagyböjt folyamán előkészítette őket a szentség felvételére, fokozatos vizsgákra bocsátotta őket (a 3. és 4. hét szerdáján), s e vizsgákhoz, scrutiniumokhoz mély értelmű beavató szertartásokat kapcsolt. (Azok egy része ma a keresztelés bevezető szertartásában szerepel.) A hittanulók lelkéért folytatott harc Krisztus húsvéti győzelmében végződik. 2. A vezeklőkben. Az ősegyház a legnagyobb, nyilvános bűnökért nemcsak bűnbánatot, hanem nyilvános vezeklést követelt, hogy a közösséget romboló rossz a közösséget építő jó által ellensúlyoztassék. Az ünnepélyes vezeklés Hamvazószerdán kezdődött. A vezeklők hajukat levágták, tartózkodtak minden vendégeskedéstől, adásvételtől, szórakozástól; böjtöléssel, búcsújárással, önsanyargatással büntették magukat; nem áldozhattak, és a templom előcsarnokában tartózkodva kérték a többi hívek imádságát. Az Egyház pedig az egész nagyböjtön át könyörgött értük, hogy a kemény próbába ne fáradjanak bele, hanem abból megerősödve, megújulva jöjjenek elő. Bennük is lelki harcot vívott Krisztus, s győzelme Nagycsütörtökön teljesedett be, amikor az Egyház gyönyörű szertartás keretében visszafogadta és feloldozta őket. A vezeklők alakja a bűn komolyságára figyelmeztet minket. Semmi érv – még Isten irgalmának gondolata sem – vezethet arra, hogy könnyelműen vegyük a bűnt, melyért Isten saját Fiát sem kímélve követelt jóvátételt. 3. Az összes hívekben. A hívek nemcsak okulnak a keresztelendő hittanulók és a vezeklők böjti előkészületéből, s nemcsak állhatatosan imádkoznak értük, hanem lényegében ugyanazt élik át, ugyanazt a harcot vívják magukban, ha
(folytatás a negyedik oldalról)
zök. Szükség van gyógytornászra, logopédusra, fizikoterápiás asszisztensre és megfelelő berendezésekre: gyógyászati segédeszközökre, fizikoterápiás készülékekre. Nagy szükség van szociális munkásra, ő szervezi a családi kapcsolatokat, végső esetben a szociális intézménybe történő elhelyezést. Legfontosabb gyógytényező mégis az idős beteggel foglalkozó másik Ember. Az ő magatartása, szeretetteljes szolgálata dönti el az ápolás, gyógyítás minőségét. Ez belső adottság, elhivatottság kérdése. Kalkuttai Teréz Anya rendet alapított a krisztusi szeretettől vezérelve, Szeretet Misszionáriusai néven. Az ő filozófiájában egyetlen szempont érvényesül: Isten az, aki szenvedő embertársunkban szomjazik a mi szeretetünkre. „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek!“ Szeretetszolgálatunk az, ami földi életünk minőségét meghatározza. Hogyan szerezhetjük meg mindezt? Teréz Anya öt soros verse legyen rá a válasz: „A Csend gyümölcse az Ima. Az Ima gyümölcse a Hit, A Hit gyümölcse a Szeretet, A Szeretet gyümölcse a Szolgálat, A Szolgálat gyümölcse a Béke“ Mivel a béke gyümölcse a csend, a vers végtelenné válva fejezi ki a szeretetszolgálat folytonosságának igényét. Ha cselekedeteinket ez a lelkiség motiválja, akkor válik munkánk szolgálattá. Tapasztalatunk, hogy az idős betegek ellátását másként nem lehet szívesen és kitartóan végezni. Dr. Császár Tamás idősgyógyász főorvos
Pénzzel vásárolhatunk Egy ágyat, de nem alvást; Könyveket, de nem intelligenciát; Ételt, de nem étvágyat; Ékszereket, de nem szépséget; Házakat, de nem közösséget; Orvosságot, de nem egészséget; Luxuscikkeket, de nem örömet; Minden mást, de nem szerencsét Még talán egy templomot is, De a mennyek országát sohasem.
Ima a szenvedő Jézusunkhoz (betegségben, vagy bármely bajban) Szenvedő Krisztusom: Te erős, Te bátor, Te, aki nem féltél sem a szenvedéstől, Sem a kínhaláltól, mik testedet érték, Pedig a tövissel homlokodat tépték! Te, akit ostorral véresre sebeztek, S akit végül a keresztre feszítettek! Nem bírom el Uram töviskoronámat, A korbácsütések jajj, de nagyon fájnak! Hitvány, gyáva testem, hogy vigyem kereszten, Hiszen olyan nehéz, hogy a testem reszket! Téged elkísért az Édesanyád könnye, Nekem senkim sincsen, aki velem jönne, Nekem senkim sincsen, aki mellém állna, Olyan árva vagyok, olyan nagyon árva! Drága Jézusom! Egyedül csak Te vagy, Akiben remélek: kérlek, hogy el ne hagyj! Könyörögve kérlek: váltsd meg az életem, Váltsd meg a halálom, S bocsásd meg minden bűnöm! Te tudod, Te látod, múljék el a bánat, Ne gondoljak másra, Csak az eljövendő szent feltámadásra! Jézusom szenvedtél: most én is szenvedek; Szenvedésedkor tűrtél: add, hogy én is tűrjek! Keresztem csak szilánk fájó keresztedből: Tisztíts meg általa a bűneim szennyétől! S ha lelkem megtisztul a szenvedés tüzében, Szeress mindig jobban, s végy kegyelmedbe! Fájdalmas Szűzanyám! Tengernyit szenvedtél És a szenvedőknek Édesanyja lettél! Könyörögve kérlek: enyhítsd szenvedésem, Hálás leszek érte: itt lent és az égben! Míg azonban Isten tisztít, s próbál, Legyek nyugodt én is, mint Te nyugodt voltál! Óh, drága Szűz: Drága Isten Anyja, Emlékezzél rólam most és mindörökké: Ámen
(folytatása a tizedik oldalon) 8
5
A papi hivatás szükségessége és szolgálata A velencei filmfesztiválon néhány évvel ezelőtt az első díjat egy francia film nyerte el: „Szükség van-e papra? A cselekmény kis tengeri szigeten játszódik. A lakók összekülönböznek plébánosukkal és elűzik a szigetről. A templom csukva. Thomas, a fiatal sekrestyés takarítja a templomot. Az emberek csendben odaszivárognak és kérik, legyen előimádkozójuk, vezesse éneküket, prédikáljon a Szentírásból. Később kérik betegeik számára a szentkenetet, a feloldozást, végül a misézést. Thomas tudja, hogy szentségtörést követne el és érvénytelen is lenne. De az emberek nagy vágyát látva, már a misézéshez öltözködik. Akkor hozzák hírül: a vizitációra érkező püspök bárkája kikötött a szigeten. A szigetlakók Thomas vezetésével boldogan mennek eléje. A film utolsó kockája: a püspök megkezdi miséjét a kis templomban. A film úgy látszik, igennel válaszol a címben felvetett kérdésre. Mise, Eucharisztia csak akkor jöhetnek létre, ha van közvetítő Isten és ember között. Az embereknek szükségük van a papra, Istennek is munkatársakra, akik élő eszközök az ő kezében. Két kérdés foglalkoztat: valóban szükség van-e ma papra, és mit kell tennünk a papi hivatások érdekében? Szükség van-e ma papra? Amikor a tévé és az Internet minden ismeretet közvetít számunkra, mi újat tudnak a papok mondani a modern embernek? Amikor ötezer foglalkozást regisztrálnak a munkaközvetítők, minek még egy ötezer egyedik? Az egyedül önmagában bízó világ úgy látszik, köszöni szépen, de Isten 6
nélkül is megvan. A kétkedő hangok mellett azonban egyre sürgetőbben hangzik fel a világ pap utáni kiáltása. Ő a kegyelem csatornája, Krisztus áldozatának megjelenítője, a cél nélkül vergődő ember számára a remény hirdetője. Általa a betegeket felemelő Krisztus látogatja meg az elesetteket. A családi hűség útjára, a szülői feladatok vállalására az oltártól ő indítja a házastársakat. Jó pásztorként utána megy a szakadékba zuhantaknak, meghallgatja a magányosokat, van mondanivalója a nagy út előtt állóknak is. Igen, a világnak mégis szüksége van a papokra! Hogy Isten kegyelmének árasztói, Jézus művének folytatói és a Szentlélek antennái legyenek! Mit tehetünk a papi hivatásokért? Szent Pál első missziós körútján került Lisztra városába. Ott találkozott egy fiatalemberrel, Timóteussal. Pál prédikációjának hatására megtért és megkeresztelkedett. Majd bekapcsolódott az egyházközség életébe. Második apostoli útján Pál ismét átment Lisztrán. Timóteus addigra felserdült ifjúvá vált. Pál csodálattal fedezte fel benne az isteni kegyelem kiválasztásának csodáját. A kedves és szeretetreméltó fiú lelki fejlődését vallásos édesanyja, Eunike és imádságos lelkű nagyanyja, Loisz elősegítették. Ők tanítgatták a Szentírás olvasására és imádságra, mert szívük mélyén remélték, hogy egyszer Krisztus papja lehet. Szent Pál látta Timóteusban a kegyelem munkáját, tapasztalta buzgóságát és előkészítette őt a papszentelésre. A lisztrai keresztény gyülekezet Pállal együtt az ifjúra tette kezét és ezzel Krisztus papja lett. Attól kezdve Pál apostol hűséges követőjévé vált. Mi kell hát egy buzgó papi élet elindulásához?
Kell hozzá egy vallásos családi légkör. Egy buzgó édesanya, egy hívő nagyanya. A családi estéken a Szentírás tanulmányozása, Isten országáról való beszélgetések és sok-sok imádság. Kell hozzá egy buzgó papi egyéniségnek a példája. Timóteus látta Pál Krisztus iránti szeretetét, a megkövezés alatt tanúsított lelkületét, és ez kitörölhetetlenül bele vésődött a viaszpuha lélekbe. És kell egy elkötelezett keresztény közösség, amely segíti, buzdítja, nevelgeti magáénak vallja és a nehézségeken átlendíti. Isten a hívás kegyelmét ma is közli a fiatalokkal. Tegyünk meg mindent, hogy a mai Timóteusok hivatása virágba boruljon, a negatív példák láttán el ne fagyjon és gazdag gyümölcsöt érleljen. Fiatal édesanya tért be egy csendes templomba karon ülő kisfiával. Előre mentek a Jézus Szíve szoborhoz. Az anya egy szál piros rózsát adott a gyermek kezébe, magasra emelte és azt mondta. „Tedd a virágot Jézus Szívéhez!” Bárcsak lennének ma is Eunike anyák, Loisz nagyanyák, Pál–lelkű apostolok és lisztrai keresztény közösségek, akik szavukkal példájukkal, imájuk-
kal nem virágot, hanem fiatalok élő szívét emelnék Krisztus közelébe és segítenék őket a papságra. Akkor Jézus is szívébe írná és onnét soha ki nem törölné szolgáinak nevét. „Urunk, adj jó papokat nekünk, ne olyanokat, amilyeneket megérdemlünk; // Akik hivatásuk fenségét átérzik, és azt nem saját fényüknek tekintik; // Akik szolgálni szeretnének Neked, és nem uralkodni akarnak helyetted; // Akik a Te igazságaidat hirdetik, és nem saját bölcsességüket terjesztik; // Akik a Te akaratodat kutatják, és nem a sajátjukat erőltetik ránk; // Akik nem szégyellnek rólad mindenütt beszélni; // De tudnak tapintatosan magukról hallgatni; // Akik nem akkor nyugtalanok, ha miattad őket éri bántás; // Hanem mikor miattuk Téged ér ócsárolás; // Akik hiszik mindazt, amit tanítottál, és azt nemcsak velünk elhitetni akarják; // Akik velünk együtt járják a göröngyös utakat; // Végül, Urunk, engedd megérteni, hogy ők is csak emberek; // És ők is minél jobban megértsék: // Mi bennük keressük jóságos arcod fényét!“ Ámen. Forrás: Magyar Kurír
Kezdődik a nagyböjt
Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz, ami ezeknek a jelentőségét hangsúlyozza. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében. A böjt vallásos gyakorlata a figyelem középpontjába állítja a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságát, jelzi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Nagyböjtben a keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is. Az Egyház hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt rendel: a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.
A húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdete, a hamvazószerda idén február 17-ére esik. A nagyböjt a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére. Hamvazószerda abból az ősi hagyományból ered, hogy a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét a mai napig őrzi a szertartás: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap ezen a napon (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel! A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást. Mivel a vasárnapokat az Egyház nem számítja böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki.
7
A papi hivatás szükségessége és szolgálata A velencei filmfesztiválon néhány évvel ezelőtt az első díjat egy francia film nyerte el: „Szükség van-e papra? A cselekmény kis tengeri szigeten játszódik. A lakók összekülönböznek plébánosukkal és elűzik a szigetről. A templom csukva. Thomas, a fiatal sekrestyés takarítja a templomot. Az emberek csendben odaszivárognak és kérik, legyen előimádkozójuk, vezesse éneküket, prédikáljon a Szentírásból. Később kérik betegeik számára a szentkenetet, a feloldozást, végül a misézést. Thomas tudja, hogy szentségtörést követne el és érvénytelen is lenne. De az emberek nagy vágyát látva, már a misézéshez öltözködik. Akkor hozzák hírül: a vizitációra érkező püspök bárkája kikötött a szigeten. A szigetlakók Thomas vezetésével boldogan mennek eléje. A film utolsó kockája: a püspök megkezdi miséjét a kis templomban. A film úgy látszik, igennel válaszol a címben felvetett kérdésre. Mise, Eucharisztia csak akkor jöhetnek létre, ha van közvetítő Isten és ember között. Az embereknek szükségük van a papra, Istennek is munkatársakra, akik élő eszközök az ő kezében. Két kérdés foglalkoztat: valóban szükség van-e ma papra, és mit kell tennünk a papi hivatások érdekében? Szükség van-e ma papra? Amikor a tévé és az Internet minden ismeretet közvetít számunkra, mi újat tudnak a papok mondani a modern embernek? Amikor ötezer foglalkozást regisztrálnak a munkaközvetítők, minek még egy ötezer egyedik? Az egyedül önmagában bízó világ úgy látszik, köszöni szépen, de Isten 6
nélkül is megvan. A kétkedő hangok mellett azonban egyre sürgetőbben hangzik fel a világ pap utáni kiáltása. Ő a kegyelem csatornája, Krisztus áldozatának megjelenítője, a cél nélkül vergődő ember számára a remény hirdetője. Általa a betegeket felemelő Krisztus látogatja meg az elesetteket. A családi hűség útjára, a szülői feladatok vállalására az oltártól ő indítja a házastársakat. Jó pásztorként utána megy a szakadékba zuhantaknak, meghallgatja a magányosokat, van mondanivalója a nagy út előtt állóknak is. Igen, a világnak mégis szüksége van a papokra! Hogy Isten kegyelmének árasztói, Jézus művének folytatói és a Szentlélek antennái legyenek! Mit tehetünk a papi hivatásokért? Szent Pál első missziós körútján került Lisztra városába. Ott találkozott egy fiatalemberrel, Timóteussal. Pál prédikációjának hatására megtért és megkeresztelkedett. Majd bekapcsolódott az egyházközség életébe. Második apostoli útján Pál ismét átment Lisztrán. Timóteus addigra felserdült ifjúvá vált. Pál csodálattal fedezte fel benne az isteni kegyelem kiválasztásának csodáját. A kedves és szeretetreméltó fiú lelki fejlődését vallásos édesanyja, Eunike és imádságos lelkű nagyanyja, Loisz elősegítették. Ők tanítgatták a Szentírás olvasására és imádságra, mert szívük mélyén remélték, hogy egyszer Krisztus papja lehet. Szent Pál látta Timóteusban a kegyelem munkáját, tapasztalta buzgóságát és előkészítette őt a papszentelésre. A lisztrai keresztény gyülekezet Pállal együtt az ifjúra tette kezét és ezzel Krisztus papja lett. Attól kezdve Pál apostol hűséges követőjévé vált. Mi kell hát egy buzgó papi élet elindulásához?
Kell hozzá egy vallásos családi légkör. Egy buzgó édesanya, egy hívő nagyanya. A családi estéken a Szentírás tanulmányozása, Isten országáról való beszélgetések és sok-sok imádság. Kell hozzá egy buzgó papi egyéniségnek a példája. Timóteus látta Pál Krisztus iránti szeretetét, a megkövezés alatt tanúsított lelkületét, és ez kitörölhetetlenül bele vésődött a viaszpuha lélekbe. És kell egy elkötelezett keresztény közösség, amely segíti, buzdítja, nevelgeti magáénak vallja és a nehézségeken átlendíti. Isten a hívás kegyelmét ma is közli a fiatalokkal. Tegyünk meg mindent, hogy a mai Timóteusok hivatása virágba boruljon, a negatív példák láttán el ne fagyjon és gazdag gyümölcsöt érleljen. Fiatal édesanya tért be egy csendes templomba karon ülő kisfiával. Előre mentek a Jézus Szíve szoborhoz. Az anya egy szál piros rózsát adott a gyermek kezébe, magasra emelte és azt mondta. „Tedd a virágot Jézus Szívéhez!” Bárcsak lennének ma is Eunike anyák, Loisz nagyanyák, Pál–lelkű apostolok és lisztrai keresztény közösségek, akik szavukkal példájukkal, imájuk-
kal nem virágot, hanem fiatalok élő szívét emelnék Krisztus közelébe és segítenék őket a papságra. Akkor Jézus is szívébe írná és onnét soha ki nem törölné szolgáinak nevét. „Urunk, adj jó papokat nekünk, ne olyanokat, amilyeneket megérdemlünk; // Akik hivatásuk fenségét átérzik, és azt nem saját fényüknek tekintik; // Akik szolgálni szeretnének Neked, és nem uralkodni akarnak helyetted; // Akik a Te igazságaidat hirdetik, és nem saját bölcsességüket terjesztik; // Akik a Te akaratodat kutatják, és nem a sajátjukat erőltetik ránk; // Akik nem szégyellnek rólad mindenütt beszélni; // De tudnak tapintatosan magukról hallgatni; // Akik nem akkor nyugtalanok, ha miattad őket éri bántás; // Hanem mikor miattuk Téged ér ócsárolás; // Akik hiszik mindazt, amit tanítottál, és azt nemcsak velünk elhitetni akarják; // Akik velünk együtt járják a göröngyös utakat; // Végül, Urunk, engedd megérteni, hogy ők is csak emberek; // És ők is minél jobban megértsék: // Mi bennük keressük jóságos arcod fényét!“ Ámen. Forrás: Magyar Kurír
Kezdődik a nagyböjt
Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz, ami ezeknek a jelentőségét hangsúlyozza. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében. A böjt vallásos gyakorlata a figyelem középpontjába állítja a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságát, jelzi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Nagyböjtben a keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is. Az Egyház hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt rendel: a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.
A húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdete, a hamvazószerda idén február 17-ére esik. A nagyböjt a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére. Hamvazószerda abból az ősi hagyományból ered, hogy a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét a mai napig őrzi a szertartás: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap ezen a napon (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel! A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást. Mivel a vasárnapokat az Egyház nem számítja böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki.
7
NAGYBÖJT SZENT NEGYVENNAPJA Tanítás a nagyböjtről Miből áll a húsvéti időszak? Nagyböjt szent Negyvennapjából és Húsvét (Pászka) szent Ötvennapjából. Mit ünneplünk a húsvéti idöszakban? A húsvéti szent idő Krisztus megváltó életművének, az azt betetőző szentséges kínszenvedésnek időszaka. Urunk halálig menő engedelmességének gyümölcseiből először Ő maga részesült, amikor feltámadásával, mennybemenetelével és mennyei trónfoglalásával megdicsőítette őt az Atya. Azután érdemeinek erejében részesítette Egyházát is, amikor elküldte szent Lelkét, majd a "húsvéti szentségek" által a kegyelmek kiosztását megkezdte és a történelem végéig folytatja. Mit tanít a II. Vatikáni Zsinat a nagyböjtről? "A Szent Negyvennapnak két jellegzetes belső tulajdonsága van: egyrészt és elsősorban ez a keresztségre való előkészítésnek és arról való megemlékezésnek, másrészt pedig ez a töredelemnek ideje. Ezért kell, hogy a hivők ebben az időben nagyobb buzgósággal hallgassák Isten igéjét, több időt fordítsanak imádságra, hogy így készüljenek a húsvéti misztérium megünneplésére." (LK 109.) Mi történik az Egyházban évről évre a nagyböjti időszakban? Az Egyház nemcsak megemlékezik Krisztus húsvéti misztériumáról, hanem a liturgiában megújítja azt, hogy a hivők egyesülhessenek Megváltójukkal és felfoghassák az ő kegyelmeit. A nagyböjt évenkénti tavaszi tisztulás és lélekújulás ideje az Egyházban. De kemény szellemi harcé is. Krisztus harcba szállt a Sátánnal: böjtölése által, a kísértés visszaverése által, tanítása és gyógyító csodái által, legfőképpen pedig önként vállalt szenvedése és halála által. A kereszten látszólag vereséget szenvedett, de valójában halálának percében rontotta le a Sátán birodalmát. Krisztus évről évre megvívja harcát híveiért a nagyböjtben. "Nektek nem a test és vér ellen kell harcolnotok, hanem evilág Fejedelme – vagyis a Sátán – ellen." (Ef 6,12.) A tapasztalat megerősíti
az egyházatyák véleményét: a Sátánt ingerli a húsvéti kegyelemáradat, s ilyenkor erősebben ostromolja a lelkeket. Ők azonban Krisztus erejére támaszkodnak, és megerősödve, lelkileg fejlettebben kerülnek ki az összecsapásból. Nagyböjt I. vasárnapján nemcsak azért olvassuk Krisztus megkísértésének evangéliumát, hogy ebből tanuljanak a hívek, hanem azért, mert a liturgia révén a kísértést visszaverő Krisztus ereje száll belénk, tehát végső soron Krisztus vívja e harcot Egyházáért. Kikben vívja Krisztus e harcot? 1. A keresztelendőkben. Az ősegyház általában húsvét éjszakáján keresztelt. Nagyböjt folyamán előkészítette őket a szentség felvételére, fokozatos vizsgákra bocsátotta őket (a 3. és 4. hét szerdáján), s e vizsgákhoz, scrutiniumokhoz mély értelmű beavató szertartásokat kapcsolt. (Azok egy része ma a keresztelés bevezető szertartásában szerepel.) A hittanulók lelkéért folytatott harc Krisztus húsvéti győzelmében végződik. 2. A vezeklőkben. Az ősegyház a legnagyobb, nyilvános bűnökért nemcsak bűnbánatot, hanem nyilvános vezeklést követelt, hogy a közösséget romboló rossz a közösséget építő jó által ellensúlyoztassék. Az ünnepélyes vezeklés Hamvazószerdán kezdődött. A vezeklők hajukat levágták, tartózkodtak minden vendégeskedéstől, adásvételtől, szórakozástól; böjtöléssel, búcsújárással, önsanyargatással büntették magukat; nem áldozhattak, és a templom előcsarnokában tartózkodva kérték a többi hívek imádságát. Az Egyház pedig az egész nagyböjtön át könyörgött értük, hogy a kemény próbába ne fáradjanak bele, hanem abból megerősödve, megújulva jöjjenek elő. Bennük is lelki harcot vívott Krisztus, s győzelme Nagycsütörtökön teljesedett be, amikor az Egyház gyönyörű szertartás keretében visszafogadta és feloldozta őket. A vezeklők alakja a bűn komolyságára figyelmeztet minket. Semmi érv – még Isten irgalmának gondolata sem – vezethet arra, hogy könnyelműen vegyük a bűnt, melyért Isten saját Fiát sem kímélve követelt jóvátételt. 3. Az összes hívekben. A hívek nemcsak okulnak a keresztelendő hittanulók és a vezeklők böjti előkészületéből, s nemcsak állhatatosan imádkoznak értük, hanem lényegében ugyanazt élik át, ugyanazt a harcot vívják magukban, ha
(folytatás a negyedik oldalról)
zök. Szükség van gyógytornászra, logopédusra, fizikoterápiás asszisztensre és megfelelő berendezésekre: gyógyászati segédeszközökre, fizikoterápiás készülékekre. Nagy szükség van szociális munkásra, ő szervezi a családi kapcsolatokat, végső esetben a szociális intézménybe történő elhelyezést. Legfontosabb gyógytényező mégis az idős beteggel foglalkozó másik Ember. Az ő magatartása, szeretetteljes szolgálata dönti el az ápolás, gyógyítás minőségét. Ez belső adottság, elhivatottság kérdése. Kalkuttai Teréz Anya rendet alapított a krisztusi szeretettől vezérelve, Szeretet Misszionáriusai néven. Az ő filozófiájában egyetlen szempont érvényesül: Isten az, aki szenvedő embertársunkban szomjazik a mi szeretetünkre. „Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, nekem teszitek!“ Szeretetszolgálatunk az, ami földi életünk minőségét meghatározza. Hogyan szerezhetjük meg mindezt? Teréz Anya öt soros verse legyen rá a válasz: „A Csend gyümölcse az Ima. Az Ima gyümölcse a Hit, A Hit gyümölcse a Szeretet, A Szeretet gyümölcse a Szolgálat, A Szolgálat gyümölcse a Béke“ Mivel a béke gyümölcse a csend, a vers végtelenné válva fejezi ki a szeretetszolgálat folytonosságának igényét. Ha cselekedeteinket ez a lelkiség motiválja, akkor válik munkánk szolgálattá. Tapasztalatunk, hogy az idős betegek ellátását másként nem lehet szívesen és kitartóan végezni. Dr. Császár Tamás idősgyógyász főorvos
Pénzzel vásárolhatunk Egy ágyat, de nem alvást; Könyveket, de nem intelligenciát; Ételt, de nem étvágyat; Ékszereket, de nem szépséget; Házakat, de nem közösséget; Orvosságot, de nem egészséget; Luxuscikkeket, de nem örömet; Minden mást, de nem szerencsét Még talán egy templomot is, De a mennyek országát sohasem.
Ima a szenvedő Jézusunkhoz (betegségben, vagy bármely bajban) Szenvedő Krisztusom: Te erős, Te bátor, Te, aki nem féltél sem a szenvedéstől, Sem a kínhaláltól, mik testedet érték, Pedig a tövissel homlokodat tépték! Te, akit ostorral véresre sebeztek, S akit végül a keresztre feszítettek! Nem bírom el Uram töviskoronámat, A korbácsütések jajj, de nagyon fájnak! Hitvány, gyáva testem, hogy vigyem kereszten, Hiszen olyan nehéz, hogy a testem reszket! Téged elkísért az Édesanyád könnye, Nekem senkim sincsen, aki velem jönne, Nekem senkim sincsen, aki mellém állna, Olyan árva vagyok, olyan nagyon árva! Drága Jézusom! Egyedül csak Te vagy, Akiben remélek: kérlek, hogy el ne hagyj! Könyörögve kérlek: váltsd meg az életem, Váltsd meg a halálom, S bocsásd meg minden bűnöm! Te tudod, Te látod, múljék el a bánat, Ne gondoljak másra, Csak az eljövendő szent feltámadásra! Jézusom szenvedtél: most én is szenvedek; Szenvedésedkor tűrtél: add, hogy én is tűrjek! Keresztem csak szilánk fájó keresztedből: Tisztíts meg általa a bűneim szennyétől! S ha lelkem megtisztul a szenvedés tüzében, Szeress mindig jobban, s végy kegyelmedbe! Fájdalmas Szűzanyám! Tengernyit szenvedtél És a szenvedőknek Édesanyja lettél! Könyörögve kérlek: enyhítsd szenvedésem, Hálás leszek érte: itt lent és az égben! Míg azonban Isten tisztít, s próbál, Legyek nyugodt én is, mint Te nyugodt voltál! Óh, drága Szűz: Drága Isten Anyja, Emlékezzél rólam most és mindörökké: Ámen
(folytatása a tizedik oldalon) 8
5
Gondolatok a Betegek Világnapja alkalmából Részlet Teréz Anya „Nekem tetted azt“ c. verséből: „Amit egynek tettél a legkisebbek közül, nekem tetted azt, lépj be most Atyám házába!“ (...) Amikor éhes voltam, ennem adtál, Amikor szomjas voltam, megitattál. Amikor fáradt voltam, segítettél nyugalmat találnom, Amikor aggódtam, veled sikerült félelmeimtől megszabadulnom, Amikor magányos voltam, szereteted mindig megvigasztalt, Amikor betegágyon feküdtem, tudtam: szíved, kezed életben tart. Amikor öreg voltam, vetted magadnak a fáradságot, hogy rám mosolyogj, Amikor nyugtalan voltam, türelemmel meghallgattál... Lépj hát be most!“
Az idős, vagy az életünk utolsó szakaszába lépő, úgynevezett terminális állapotú betegek ellátása, gyógykezelése, ápolása nagyon fontos, egyben nagyon nehéz feladat mindazok számára, akik velük foglalkoznak, legyen az orvos, nővér, ápoló, idősek otthonaiban dolgozó szakember. Fontos, mert óriási felelősség hárul rájuk és nagyon nehéz, mert a leépülés, a kiszolgáltatottság, magatehetetlenség megtapasztalása emberi erővel 4
hosszú távon elviselhetetlen. Akik ezt mégis évekig jól végzik, embertársaiknak felmérhetetlen jelentőségű szolgálatot tesznek. A magas életkor, a természetes öregedési folyamatok meghozzák azokat az élettani, biológiai változásokat szervezetünkben, amelyek a test halálához vezetnek. Ezeket a folyamatokat a gerontológiai-geriátriai kutatások és gyógyítás segítségével próbálják még késleltetni. A gerontológiai tudomány fejlődésének célja az, hogy egyre több ember, egyre magasabb korban élhessen minőségi életet. Az idős ember szervezeti egyensúlya esendőbb a fiatalabbnál, de sokszor tapasztalunk meglepő élettani tartalékokat. Ezért soha nem szabad lemondani az idős betegekről pusztán a koruk miatt! Kórházi kezelést igénylő idős betegek gyógyítása, ápolása során nagyon fontos a beteg bizalmának megnyerése. Kezet fogva, bemutatkozva, az ágy mellé ülve kezdeményezünk kapcsolatot a beteggel, ahogyan Teréz Anya mondta: érintsétek meg őket. Az érintés kifejezi, hogy nincs egyedül, törődünk vele, segítünk neki. Az érintés mellett fontos a mosoly is. „Ha már semmit nem adhatsz, add a mosolyod“ - tanítja Teréz Anya. Különösen nagy a jelentősége a figyelmes kikérdezésnek, a válaszok türelmes meghallgatásának. Ha ez sikerül, azonnal érzékelhető a rutin vizsgálat és a személyes törődés közti különbség hatása: a beteg már az anamnézis felvétele után jobban érezheti magát. El kell magyarázni, hogy mit fogunk csinálni, milyen Vizsgálatokra lesz szükség. A szenvedéstől, kiszolgáltatottságtól való félelem ritkán fogalmazódik meg, ezeket jelzésekből ismerhetjük fel: gyakori, hogy nem engedik el az orvos kezét, vagy nem engedik tovább a vizitet hosszas panaszkodás miatt. Gyakori a saját képességek valós belátásának zavara, vagy a túlzott aggodalom, vagy túlzott önbizalom. Egy biztos: nagyon nagy szükségük van az idős betegeknek azokra a szakemberekre, akik tudnak és akarnak segíteni problémáik megoldásában. Az ápolás jelentősége az idősgyógyászatban egyenértékű a gyógyszeres kezeléssel, az életminőség szempontjából pedig döntő. Személyi és tárgyi feltételek kellenek hozzá: megfelelően képzett és kellő számú ápoló és munkájukat segítő eszkö(folytatása az ötödik oldalon)
A könyvünkről – tizenharmadik rész – Vannak a szent szövegekben nehezen érthető részek, „amelyeket a tanulatlanok és a hitben ingadozók vesztükre ferdítenek el…” (2Pét 3,16). Miről van tehát szó? Jézus, aki nem lazsált, éjt nappallá téve tanított, a fáradtságtól még a viharban is aludt, nem tudott elmondani mindent. Ami keveset elmondott a végtelen titkokról, azt meg mi alig írtuk le, s még a maradékot is elhibázzuk. Döbbenetes a kórlapunk. Ezekszerint füstbe ment terv lenne Isten álma, hogy elérkezzék hozzánk az ő országa? Szerencsénkre nem erről van szó. Jézus tudta, mire számíthat. Látta előre a hamisított iratokat (az apokrifeket), az egzaltált gnosztikusokat, akik csűrik-csavarják a betűket, a mai világ házalóit, akik privatizálják a vallást. Amikor Amerikában jártam, vasárnap délelőttönként, jobb dolgom nem lévén, a tévében kalandoztam csatornáról csatornára. Istentisztelet itt is, ott is. Sportcsarnokból, székesegyházból, hallelujázó kórusok, nekihevült szónokok és Biblia, Biblia, Biblia – minden mennyiségben, minden minőségben, egymásnak homlokegyenest ellentétesen értelmezve. No, ez az, amit biztosan nem akart Jézus. Amikor a betániai vacsorától az utolsó vacsoráig húzta az időt, az nem a »lapzárta« elodázása volt. Még az utolsó köztünk töltött teljes napján, nagycsütörtök délelőtt is, virágnyelven beszélt a „vizeskorsót vivő férfiről…”, nem adta meg a vacsora lakáscímét, szemlátomást most már minden óra, minden perc drága lett számára. Az utolsó simításokat végezte a jövendő talapzatán. Ekkor véste a döntő vonásokat, nem valami iratra, hanem a maga köré gyűjtött Közösség idegeibe, szíve mélyébe. Kimondom végre a szót: Jézus Egyházat alapított, és nem Bibliát írt. Az első nemzedéknek csak „Ószövetsége“ volt, no meg Jézusa. Az a Jézus viszont nem fakult emlékké. Az ígért Szentlélek valóban eljött, megértetett mindent (Jn 14,26), és elvezette őket a teljes igazságra (Jn 16,13). Így született meg az Egyház (Csel 2,46). Ez a közösség 17 évvel a feltámadás és az első pünkösd után elkezdte leírni a köztük végbement eseményeket, először levelekben (1Tessz stb.), majd evangéliumokban. Előbb él-
tek, aztán írtak (Lk 1,1). Ez biztosabb és emberibb megoldás volt, mintha az Úr egy Központi Irodát működtetett volna. Az Egyház nem lobogókból, ingatlanokból meg süvegekből áll. Az Egyház a megkeresztelt Jézus-követők jól szervezett társasága. Bibliás nyelvre fordítva, arról van szó, hogy Péter baráti köre napról napra összejárt. Esténként végezték a „vacsorát”, ahogy az Úrtól tanulták. Emlékeztek, beszélgettek, tanúságot tettek… „Hogy is volt akkor, amikor a magokat rágicsáltuk?« »Hát amikor a hegyre mentünk”, „meg amikor majd' a vízbe fúltunk…?” „Mit is mondott akkor? Miért is mondta…?” „Most kezdjük érteni!” Itt köztük nem lehetett csalni. Rögtön kiigazították volna egymást. Hatalmasan működött a „társadalmi kontroll”, és diadalmasan kísérte őket a Szentlélek garanciája. Az, aki az elsőket tanította, a későbbieket sem hagyta magára, hiszen megígérte: „aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). Ma így mondjuk: aki titeket hallgat, az nem tévedhet hit és erkölcs dolgában. Mindez azért van, mert „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökre” (Zsid 13,8). c.) Igen ám, de ezek után úgy tűnik, ördögi körbe jutottunk. Az Egyház a maga tekintélyét visszavezeti Jézusra, akit viszont a Bibliából ismerünk. Ugyanakkor azt is állítjuk, hogy az Egyház előbb volt, mint a Biblia. Ez nem a „tyúk vagy a tojás” elsőbbségének a kérdése? Talán egy hasonlat segít a tisztázásban. Élt egyszer egy híres feltaláló. Veszélyes műtétre készülődött, kórházba kellett mennie. Mielőtt bevonult volna, végrendelkezett. Természetesen nem a papucsáról vagy a macskájáról, hanem komoly dolgokról. Az eddigi eredményeiről, a kutatás irányáról, az intézet vezetéséről… A műtét sikerült. Visszatért az intenzív osztályról, hamarosan felépült, s újból belépett régi dolgozószobájába. Mit tett vajon? Kivette a fiókjából s végrendeletét és betüzelte, mondván, ez már nem kell, mert itt vagyok én? Egészen biztosan ilyesmi eszébe se jutott. Amit egyszer ugyanis leírtunk nagy gonddal, azt később is használhatjuk. Balás Béla püspök írása a Bibliáról Forrás: Magyar Kurír (folytatása következő lapszámunkban) 9
nem is ugyanúgy. Ami a keresztelésben velünk történt, azt évről évre meg kell újítanunk meg kell halni a bűnnek, a bűnös vágyaknak, az ördög csábításainak, pompájának – tehát Krisztussal együtt fel kell szögeznünk önmagunkat a fára –, és sokkal jobban, mint eddig, az Istennek élni, a kegyelem gyümölcseit teremni szeretetben, nyájasságban, fegyelemben, belső erőben – tehát Krisztussal együtt új életre feltámadni. – Ami a vezeklőkkel történik, annak belsőleg velünk is meg kell történnie. Hamvazószerdán be kell állnunk a vezeklők közé, igazi, mély, az egész embert megrázó bűnbánattal kell sírnunk Isten előtt – a bűneinkért meggyalázott, megsebesített, vérbe borított Krisztus-arc látványa előtt. Mi tehát a nagyböjti lelkület jellemzője? 1. A külső élet visszaszorítása, magunkba szállás. 2. Bűnbánat, életünk jobbítására való szándék. 3. Az Egyház liturgiájával egyesülve a nagyböjti fegyelem fölajánlása. Szentírási szakaszok a nagyböjt tanításához: János evangélium 12,27-36, 14,30-31, 16,811; Efezusi levél 6,10-18; Júdás 5-6; Lukács 8,1012; Péter I. levél 5,8-9; Zsidókhoz írt levél 2,14; Lukács 11,14-26; A böjtről: Izaiás 58,1-8; Joel 2,12-17; Tóbiás 12,6-8; Márk 9,27-28; Korintusiakhoz írt II. levél 6,1-10; Máté 6,16-18; Máté 9,10-15; Apostolok Cselekedetei 13,2-3. Melyek a Nagyböjt sajátos gyakorlatai? 1. A BÖJT. a) Elsősorban ételböjt, mert ez – az ember önfenntartási ösztönét érintve – a legkeményebben, leginkább húsbavágóan, éppen ezért szüntelenül figyelmeztetve felszögez minket Krisztus keresztjére. Az Egyház ma csak Hamvazószerdára és Nagypéntekre ír elő szigorú böjtöt, nagyböjt minden péntekjére hústól való tartózkodást; de ugyanakkor int az önként vállalt további böjtölésre. b) A böjt kiterjed más külső javakra: kedvenc étel, ital, szórakozás, alvás, beszélgetés, tréfálkozás stb. c) Legyen a böjt "nagy és egyetemes" ("magnum et generale") - mondja Szent Ágoston. Mit jelent ez? A katolikus böjt nem csupán önfegyelmezési (aszketikus) eszköz, hanem liturgikus jellegű tisztulási és áldozati cselekmény. Bár külső tett, de lényege egy belső valóság: az önakara10
tunktól való elfordulás. Isten akaratához való odafordulás. Hiszen "Krisztus is engedelmes lett értünk egészen a halálig." A legalapvetőbb böjtölés: tartózkodni a bűntől, lehetőleg a kis bűnöktől is, hiszen ott Isten akarata és a vele szemben álló önakarat között kell választani. Továbbá: tartózkodni a bűnös vágyakozástól, mert abban – rejtetten – mégis Isten akaratát szeretnénk a magunkéhoz hajlítani. Végül a böjt: tartózkodás a megengedett javak egy részétől, hogy a teremtményt szívünk oltárán feláldozzuk a Teremtőnek. Ugyanígy áldozhatjuk fel saját elképzeléseink erőltetését, az Isten, az Egyház, a haza törvényei ellen való lázadozásunkat stb. 2. AZ IRGALMASSÁG. Az irgalmasság kettőt jelent: a) Adni. Az Egyházatyák egybehangzó tanítása, hogy a böjt akkor értékes Isten előtt, ha az így megtakarított pénzből (időből stb.) a nálunk szegényebbeket segítjük. Az irgalmas szeretet egyben bűnbánati cselekmény, mert "a szeretet befödi a bűnök sokaságát." (1Pét 4,8.). b) Megbocsátani. Őszinte szívből, semmi viszonzást és hálát nem várva, mindenkinek, aki ellenünk vétett. Ez is bűnbánati cselekmény, mert Krisztus ennek függvényévé tette az ő bocsánatát "Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." 3. AZ IMÁDSÁG. A böjt és a jócselekedet közvetve vonatkozik Istenre. Az imádságban, elmélkedésben, lelki olvasmányban a lélek közvetlenül Istenhez emelkedik : a teremtményektől a Teremtőhöz, a hasznostól az igazsághoz, az anyagiaktól a szellemiekhez, a hétköznapok túl sok külső eseményétől a belsőhöz fordul, kilép önmagától, hogy megtalálja igazi önmagát. A Nagyböjt a több liturgikus ima, közösségi ima, magánima, templomlátogatás, vallási tanulás és olvasás megszentelt időszaka. A Nagyböjt liturgiája: A szent Negyvennap megkülönböztetett idő az Egyház liturgiájában. Minden napnak saját miseszövege van. A miseruhák színe: viola. A templomot – a IV. vasárnap kivételével – nem szabad díszíteni, az orgona nem szólhat, legföljebb az ének alátámasztására. A misében elmarad az öröm éneke, a Gloria, nincs Alleluja, helyette a komoly
ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked” (Lk 10,33-35). A példabeszéd végén Jézus azt mondja: „Menj és tégy te is hasonlóképpen” (Lk 10,37). Ezekkel a szavakkal fordul hozzánk is. Arra buzdít, hogy hajoljunk oda sok-sok testileg és lelkileg sebzett testvérünkhöz, akikkel a világ útjain találkozunk. Segít megértenünk, hogy Isten kegyelmével, melyet a mindennapok során befogadunk és megélünk, a betegség és a szenvedés megélése a remény iskolájává válhat. Valójában, ahogy ezt Spe salvi kezdetű enciklikámban megerősítettem, „Nem a szenvedés kiiktatása, nem a szenvedés előli menekülés üdvözíti az embert, hanem a képesség, hogy a szenvedést elfogadja, benne érlelődjön, és értelmet találjon benne a Krisztussal való egyesülés révén, aki végtelen szeretettel szenvedett”. Már a II. Vatikáni Zsinat is beszélt az Egyház azon fontos feladatáról, hogy gondoskodjon a szenvedő emberről. A Lumen gentium kezdetű dogmatikus konstitúcióban olvassuk, hogy „Miként Krisztust az Atya azért küldte, hogy "örömhírt vigyen a szegényeknek, ... gyógyítsa a megtört szívűeket" (Lk 4,18), "keresse és üdvözítse, ami elveszett" (19,10), hasonlóképpen az Egyház is szeretettel veszi körül mindazokat, akiket az emberi gyengeség gyötör, sőt szegény és szenvedő alapítójának képmását ismeri föl a szegényekben és szenvedőkben, próbál könnyíteni nyomorúságukon és bennük Krisztusnak akar szolgálni” (8.). Az egyházi közösségnek ez a betegekért és szenvedőkért folytatott humanitárius és lelki tevékenysége az évszázadok során sokféleképpen, sokszor egészségügyi intézmények formájában is megnyilvánult. Szeretném itt megemlíteni azokat, amelyeket közvetlenül az egyházmegyék működtetnek és azokat is, amelyek a különböző szerzetesi intézmények nagylelkű támogatásával születtek meg. Értékes „örökségről” van szó, mely válasz arra, „hogy a szeretetnek meglegyenek a szervezetei ahhoz, hogy a közösségi szolgálatot rendezetten tudja végezni” (Deus caritas est, 20.). Az Egészségügyi Dolgozók Lelkigondozása Pápai Tanácsának létrehozása 25 évvel ezelőtt, az egyháznak az egészségügy
világa iránt tanúsított gondoskodásába illeszkedik. Fontos hozzátennem, hogy a mai korban még nagyobb igény érezhető az egyház betegek melletti szerteágazó és figyelmes jelenléte iránt, mint ahogy érezhető a társadalom olyan jelenléte iránti igény is, amely képes hatékonyan közvetíteni az evangéliumi értékeket az emberi élet védelmében, annak minden szakaszában, a fogantatástól a természetes halálig. Szeretném most azt a Szegényeknek, betegeknek és minden szenvedőnek szóló üzenetet idézni, amelyet a szinódusi atyák a II. Vatikáni Zsinat végén a világhoz intéztek: „Ti mindannyian, akik a leginkább érzitek a kereszt súlyát – mondták - … ti, akik sírtok… ti, ismeretlen szenvedők, merítsetek ismét bátorságot: titeket részesít előnyben Isten országa, a remény, a boldogság, az élet országa; a szenvedő Krisztus testvérei vagytok; és vele, ha akarjátok, megmentitek a világot!” (vö. Ench. Vat., I, 523., /313. o./). Szívből köszönöm mindazoknak, akik nap mint nap úgy „állnak a betegek és a szenvedők szolgálatában”, hogy „tanúságtételük Isten irgalmáról, amelyre törekszenek, egyre inkább megfeleljen az új igényeknek” (vö. II. János Pál pápa, Pastor Bonus apostoli konstitúció, 152.). Most, a papság évében gondolatom különösképpen felétek irányul, kedves paptestvérek, „betegek szolgálói”, jelei és eszközei Krisztus könyörületének, amelynek minden szenvedő emberhez el kell jutnia. Arra hívlak benneteket, kedves paptestvérek, hogy ne kíméljétek magatokat, amikor gondoskodtok róluk és vigaszt adtok nekik. A próbatételben lévő ember mellett töltött idő bőséges kegyelmeket hoz a lelkipásztorkodás minden más területén is. Végül hozzátok fordulok, kedves betegek, kérlek titeket, hogy imádkozzatok és ajánljátok fel szenvedéseiteket a papokért, hogy hűségesek tudjanak maradni hivatásukhoz, és szolgálatuk lelki gyümölcsökben gazdag legyen az egész egyház javára. Ezekkel az érzésekkel kérem Mária, a Betegek Gyógyítója anyai védelmét a betegek és az őket gondozók számára, és szívből küldöm mindnyájatokra apostoli áldásomat. XVI. Benedek pápa
(folytatása a tizenkettedik oldalon) 3
Az ún. balázsolás nyomait Németországban és Csehországban már a középkorban felleljük: A pap két, András-kereszt módjára összeillesztett gyertyát tart a hívők álla alá és megáldja őket e szavak kíséretében: „Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól“. A 14. század közepén dühöngő rettenetes himlő- és pestisjárvány nagymértékben hozzájárult Szent Ba-
Pápai üzenet a betegek XVIII. világnapjára Szűz Mária első lourdes-i jelenésének napján, február 11-én ünnepli a betegek világnapját a katolikus egyház II. János Pál pápa 1992-es döntése óta. Erre az alkalomra Krisztus földi helytartója minden évben üzenetet intéz a betegségben szenvedőkhöz. Az alábbiakban XVI. Benedek pápa levelét adjuk közre.
2010. február 11-én, a Boldogságos Szűz Mária lourdes-i megjelenésének emléknapján tartjuk a betegek XVIII. világnapját a vatikáni bazilikában. Idén ez a nap szerencsésen egybeesik az Egészségügyi Dolgozók Lelkigondozásának Pápai Tanácsa létrehozásának 25. évfordulójával, ami további okot ad arra, hogy hálát adjunk Istennek az egészségügyi pasztoráció terén eddig megtett útért. Szívből kívánom, hogy ez az évforduló indítson még nagylelkűbb apostoli buzgóságra a betegek és az őket ápolók lelkipásztori szolgálatában. A betegek évente megtartott világnapjával az 2
lázs tiszteletének általánossá válásához. Ez a szörnyű betegség ugyanis legtöbbször torokfájással és fulladási rohamokkal kezdődött. Valószínűleg innét kezdve számítják Szent Balázst a 14 segítő szent közé (Ákos, Balázs, Borbála, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Eustachius, György, Katalin, Margit, Kristóf, Pantaleon, Vitus). Az orvosok, muzsikusok pártfogójaként tiszteljük. Forrás: http://uj.katolikus.hu Egyház a legszélesebb körben szeretné fogékonynyá tenni az egyházi közösséget az egészségügy hatalmas területén végzett lelkipásztori szolgálat fontossága iránt. Ez a szolgálat szerves részét képezi küldetésének, mivel Krisztus üdvözítő küldetésének vonalába illeszkedik. Ő, az isteni Orvos „ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtől megszállottat” (ApCsel 10,38). Szenvedésének, halálának és feltámadásának misztériumából az emberi szenvedés értelmet és teljes világosságot nyer. Isten szolgája II. János Pál pápa Salvifici doloris kezdetű apostoli levelében megvilágosító szavakat találunk erre vonatkozóan. Ezt írta: „Az emberi szenvedés Krisztus szenvedésében érte el tetőpontját. S ezzel egészen új dimenzióba, új létrendbe lépett át: összekapcsolódott a szeretettel…, azzal a szeretettel, amely a jót megteremti, akár még a rosszból is, épp a szenvedés útján, miként a legfőbb jó, a világ megváltása is Krisztus keresztjéből származik: és állandóan abból ered. Krisztus keresztje forrássá lett, amelyből az élő víz folyói fakadnak”. Az Úr Jézus az utolsó vacsorán, mielőtt viszszatért az Atyához, letérdelt, hogy megmossa az apostolok lábát, elővételezve így a kereszt mindent felülmúló szeretetaktusát. Ezzel a tettel arra hívta meg tanítványait, hogy lépjenek be az ő szeretetének logikájába, amellyel önmagát adja oda, különösen a legkisebbeknek és a legrászorultabbaknak (vö. Jn 13,12-17). Az ő példáját követve minden keresztény arra hivatott, hogy a különböző és mindig új élethelyzetekben újraélje az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédet. Ő, amikor elhaladt egy ember mellett, akit a rablók félholtan az út szélén hagytak, „meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és
Kisdisznód 1501-ben Michelsberg néven szerepel az oklevelekben. 1223-ban II. Endre jóváhagyja, hogy udvari káplánja, Coecelinus, Szent Mihály-hegyét a hozzá tartozó templommal és földdel a kerci apátságnak adományozza „lelke üdvére gondolva és az örök jutalomra, amelyre mindenkinek szüksége van”. Az oklevélből kitűnik, hogy a Szent Mihály tiszteletére szentelt templom már előbb állt itt és a szebeni egyházhoz tartozott. A király ugyanis előbb a szebeni prépostságtól kapta cserébe Kercnek adományozott birtokért. Eszerint a templom legkésőbb az 1200-as évek elején, vagy még előbb épülhetett, a szebeni prépostság alapítása korában. A templom tömör építésű és a román kori stílus képviselője. A Nagyszeben környéki háromhajós bazilikák mintájára épült. A rövid hajót négyszögletes nehéz pillérek választják el a dongaboltozatos mellékhajóktól. A főhajó sík mennyezetes. A félköríves szentély a szentélynégyszög után csatlakozik a hajóhoz. Az oldalhajók keleten félköríves apszisokban végződnek, míg nyugaton vastag alapzatú torony zárja le őket. Eredetileg két toronyra tervezték, de csak az egyik épült fel a tetőtér fölé. Rendkívül szép a nyugati kapu, hármas kompozíciójú megoldásával. Szakértők a regensburgi Szent Jakab-templom északi kapujával hozzák kapcsolatba, mások franciaországi minták átvételét látják benne: szinte mása a Szent Gilles-i díszkapunak, amely talán Pécs közvetítésével jutott el ide. A külső, illetve a belső falakon, és a főbejárat feletti íveknél egykori festmények nyomait fedezték fel. A diadalív belső oldalán szentek feje, a diadalív északi oszlopán két szent alakja vehető ki. A templom kincse az a Madonna, amely a XV. század elején készült (1425) és a Bruckenthal Múzeum őriz. Ugyancsak középkori emlékei egy ezüst ereklyetartó (vagy szenteltvíztartó), egy kehely és egy cibórium. A templomot a második világháború után renoválták. Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lettek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház és e század elején is az. A templomban az 1916. évi betörés hősi halottainak emléktáblái sorakoznak. Forrás: Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek
Kisdisznód – Szent Mihály templom 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 130. szám
A szent keresztségben részesültek: – Bálint Roland Levente, Vencel Hunor Zsolt, Dulló Karola, Kovács Nimród Tamás.
Szentségi házasságot kötött: – Rolik Tamás – Bakk Márta, Felcser János – Ilyés Ilona
Az Úr hazahívta: – Fadgyas Lujza, Orosz Ferenc, Csavar Imre, Székely Anna, Simó Sándor.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! (folytatás a tizedik oldalról)
hangú, prófetikus Traktust énekeljük, vagy az evangélium előtti verset. 1. Nagyböjt első szakaszának liturgikus tárgya: a keresztségi kegyelem, a bűnbánat, vezeklés, a nagyböjti megújulás, a böjtölés áldozata. Az evangéliumban először a böjtölő és megkísértett Krisztust látjuk, majd az üdvösséget és bűnbocsánatot hirdető Messiást, vagy a gyógyítóevangéliumok jelképében a kegyelmi gyógyulást hozó isteni Orvost. Az énekek az elesett ember Istenhez kiáltását és az Egyház biztató válaszait idézik. A könyörgések a nagyböjti életgyakorlatra kérnek segítséget, s azt liturgikusan felajánlják Istennek. 2. A Nagyböjt vége felé a liturgia egyre inkább a szenvedő Krisztus alakját láttatja, aki együttszenvedésre hív minket, hogy majd dicsőségéből is részt adhasson. 3. A Nagyböjt utolsó hete: a Nagyhét már a megigért misztériumnak beteljesedése és kiosztása, az egyházi év központja és szíve. Mivel segít még minket az Egyház a Nagyböjtben? Anyai intelmein, megszentelő liturgiáján és a megszentelt nagyböjti gyakorlatokon kívül az 12
Egyház jámbor szokások és ájtatosságok által is elő akar készíteni minket Húsvét befogadására. Ilyenek a bűnbánati jellegű, valamint Urunk szenvedéséről szóló ájtatosságok, a keresztút, továbbá a nagyböjti lelkigyakorlatok, hittanítások. A Húsvét tartalmához illő, hogy az Egyház éppen ezt az időt írja elő az évenkénti (legalább) egyszeri gyónás és áldozás számára, mégpedig lehetőleg saját plébániatemplomunkban. E jeles húsvéti szentségek részesítenek minket a megváltás gyümölcseiben, táplálják bennünk azt a keresztségi megszentelő kegyelmet, melynek kútforrását plébániatemplomunkban tiszteljük, s a kijelölt időben való szentségfelvétel egyesít minket katolikus testvéreinkkel. Tanácsok a Nagyböjt megtartásához: Minden napnak saját miséje van - menjünk többször, ha lehet, naponta misére. Vegyünk részt az Egyház liturgikus szertartásaiban, s ha tudunk, egyéb ájtatosságaiban. Nagyböjt elején (Hamvazószerda) indítsuk föl a szándékot a nagyböjti gyakorlatok megtartására, s nagyjából tervezzük meg nagyböjti életrendünket. A nagyböjti elmélkedés egyik legszebb anyaga a nagyheti szertartások szövegeinek, szimbólumainak megismerése. Ezen túl pedig aki képes, jelentkezzék nagyheti liturgikus szolgálatra (asszisztencia, ének), s a Hamvazószerdával kezdődő próbákat tekintse nagyböjti lelkigyakorlatnak. Ne csak önként vállalt gyakorlatokban buzgólkodjunk, hanem elsősorban az állapotbeli kötelességekből adódó, Istentől küldött, vagy kísértésképpen jelentkező megpróbáltatások türelmes elviselését ajánljuk fel naponta. A kiegyensúlyozott katolikus emberben nem válik szét élesen a természetfölötti és természetes élet. Lelki megújulásunkkal jól egybehangzik, s azt támogatja, ha Nagyböjtben a számtalan elhanyagolt dolgok rendbehozását is erénygyakorlatként kezeljük: elmulasztott kötelességek, adósságok, halasztott beszélgetések, levelek, tavaszi nagytakarítás stb. Forrás: Éneklő Egyház
2010 február
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Szent Balázs püspök és vértanú A hagyomány szerint az örményországi Szebaszte városának volt a püspöke a IV. században. A börtönben megmentette egy gyermek életét, aki halszálkát nyelt. Ezért keleten és nyugaton már a VI. századtól kezdve kérik közbenjárását a torokbetegség ellen. 316-ban Licinius császár idejében lefejezték. Az ünnepéhez kötődő balázs-áldás a XVI. század óta terjedt el. Balázst a középkor óta a 14 segítő szent közé sorolják. Nevének megfelelően (Blasius = Basilius = király) igazi királyi lélek volt. Életét az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek véghosszat nem érő sorával szőtte át, halálát pedig a vértanúság bátor hitvallásával pecsételte meg. A 3. század második felében élt, s 316 körül szenvedett vértanúhalált. Szülővárosában, az örményországi Szebasztéban eredetileg orvosi gyakorlatot folytatott. Mivel azonban igen vallásos életet élt és a testi bajok gyógyítása mellett nagy gondot fordított a lelki sebek behegesztésére is, keresztény testvérei a legközelebbi püspökválasztás alkalmával egy szívvel lelkűk pásztorává választották. Balázs meghajolt a nép akarata előtt és ettől kezdve egészen a lelkek gondozására adta magát. Erre nagy szükség is volt, mert Keleten még mindig erősen dühöngött a keresztényüldözés. Konstantin császár társuralkodója, Licinius ugyanis önkényesen túltette magát a 313-ban kiadott milánói türelmi rendeleten és folytatta az üldözést. Az üldözés Szebasztéba is elhatott és természetesen elsősorban a nyáj pásztorát vette célba. Balázs híveinek
unszolására egy időre kitért az üldözők dühe elől. A város közelében egy sziklaüregben húzta meg magát. Szebaszte pogány prefektusa Agricola azonban elfogatta. Miközben a katonák a városba vitték Balázst, amerre haladt, hívei mindenütt eléje vitték betegeiket és ő a kereszt jelével meggyógyította őket. Ekkor gyógyította meg a halszálkától fulladozó gyermeket is. Agricola először nyájassággal akart Balázsra hatni. „Üdvözlégy Balázs - mondotta -, akit Agricola és az istenek kegyelnek“. Mire a szent: „Légy áldott, jó Agricola; de áldott csak akkor leszel, ha nem mondod isteneknek azokat, akik tulajdonképpen ördögök“. Az imént még nyájas prefektust teljesen kihozta sodrából ez a bátor felelet, s mivel látta, hogy Balázs állhatatosságát nem tudja megtörni, lefejeztette őt. A hívők emlékezete úgy tudja, hogy a szent püspök közvetlenül halála előtt ígéretet kapott Istentől, hogy mindazok, akik testi vagy lelki bajaikban, főleg torokfájásban az ő közbenjárását kérik biztos meghallgatást remélhetnek. „Urunk, Jézus Krisztus! Te megígérted, hogy a Benned hívőket jelek és csodák kísérik. Kérünk, Szent Balázs közbenjárására engedd megéreznünk ajándékozó jóságodat, és erősítsd testi-lelki egészségünket. Aki élsz és uralkodól mindörökkön örökké.“ Szent Balázs segítségülhívása a különböző betegségekben nagyon régi időkre nyúlik vissza. (folytatása a második oldalon)
