MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
– Ilyés Emilia, Kovács Panna, Kovács Benedek, Mikó Zenkő Mária.
Szentségi házasságot kötöttek: – Kádár János – Tankó Mónika, Bartha Mihály – Simó Gyöngyvér, Petrovics István Füstös Ágnes.
Az Úr hazahívta: – Suciu Ilona, Könczei Imre, Téglás László.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Nursiai Szent Benedek apát Európa fővédőszentje július 11 480-543/547. március 21.: Benedek, Skolasztika testvére az umbriai Norciában született. Édesapja, Eutropiusz konzul és főkapitány volt a tartományban. Rómában nevelkedett, majd Subiaco környékén remetéskedett. Tanítványait összegyűjtve Monte Cassinóra ment, ahol megalapította ma is híres kolostorát. Regulát állított össze, amely gyorsan elterjedt. Őt tartjuk a nyugati szerzetesség atyjának. 547. március 21-én halt meg, de már a VIII. századtól a mai napon tartották ünnepét. Alapelve: Ora et labora (Imádkozzál és dolgozzál!). Szent Benedek fiainak jelentős szerepe volt Európa megtérítésében és kultúrájának kialakításában. A rend nagyon gyorsan elterjedt, számos kolostort alapítva. Magyarországon Pannonhalma után több kolostorban is éltek és imádkoztak Szent Benedek fiai. Benedeket III. Honoriusz avatta szentté 1220-ban. VI. Pál pápa 1964-ben Európa fővédőszentjének nyilvánította. Árpád-házi Szent Kinga, szűz, szerzetesnő július 24 Esztergom, 1234. március 5-1292. július 24.: IV. Béla királyunk és Laszkarisz Mária leánya, vala12
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Pihenjetek egy kicsit (v.ö. Mk 6, 30)
Élő adás! Minden vasár- és ünnepnapon a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból. A hallgatáshoz kattintson a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon megjelenő „Élő adás” ikonra.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
2014 július
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesült:
XVI. évfolyam 7. szám (183.)
mint Szent Margit és Boldog Jolán nővéreként született, a magyar történelem egyik legsúlyosabb korszakában. Szülei kívánságára házasságot kötött a Piast-házi V. Boleszláv krakkói herceggel. Mindketten örök tisztasági fogadalmat tettek. Imádságban és a szegények szolgálatában telt élete. Férje halála után ferences klarissza szerzetes nővér lett, vagyonát szétosztotta és a ószandeci kolostorban élt. 1292-ben halt meg. Kedves számunkra a Kinga gyűrűjéről szóló legenda. Amikor Kinga a tatárjárást követően hazalátogatott, édesapjától elkérte a wieliczkai sóbányákat, majd édesapja kíséretében eljutott a máramarosi sóbányákhoz. Az egyik aknaszlatinai tárnában Kinga gyönyörködve nézte a csillogó, hófehér sótömböket. Ekkor eszébe jutottak lengyel alattvalói, akik csak sós forrásokból párologtatott sóval voltak kénytelenek beérni, ezért így szólt atyjához: „Atyám, add nekem ezt a sóaknát, és engedd meg, hogy innen egyenesen Lengyelországba vihessék a sótömböket.” A király teljesítette leánya kérését, Kinga pedig lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és az akna birtokbavételének jeléül a mély aknába dobta. Később, a bánya megnyitásakor – a legenda szerint –, a bányászok megtalálták Kinga gyűrűjét. VIII. Sándor avatta boldoggá 1690. június 10-én. 1999. június 16-án II. János Pál pápa avatta szentté. Ő Lengyelország, Litvánia és a sóbányászok védőszentje.
A Szentírás szerint nemcsak munkára teremtette Isten az embert, de pihenésre is. Nem lehet büntetlenül hétköznappá szürkíteni az ünnepnapot és rablógazdálkodást folytatni testi és szellemi erőinkkel. Erre figyelmezteti Jézus apostolait, midőn pihenésre inti őket. Még azt is megmondja, hol és miként történjék ez a pihenés. Magányos, csendes helyen. Magány, magányos hely sokak számára egyenlő a pokollal. Hatalmas városok kőrengetegében, jóllehet vékony fal választja el egymástól a lakókat, sokan szenvednek a magányosságtól. Méltán jegyzi meg Michel Tournier francia író: „Mindnyájan egy-egy üvegkalitkába zárva élünk. A gyermeket már egészen kis korától úgy idomítják, hogy ne álljon szóba idegenekkel, legyen mindig bizalmatlan, s emberi kapcsolatait csökkentse le a szükséges minimumra...” A kínzó magány elől sokan a kábítószerek élvezetébe vagy öngyilkosságba menekülnek. Tagadhatatlan, a kényszerű magány veszélyes állapot, fuldoklik benne az ember. Ám ugyanilyen fárasztó lehet az állandó zaj, a magány teljes hiánya. A csendben megpihennek érzékeink, felfrissül agyunk, ráléphetünk arra az útra, mely a szívünkbe vezet. Egy lelkes alpinista, Arnold Lunn írja: „Az a hegy, amelyet megmászunk, hasonlít egy bankhoz, amelyben elhelyezzük szép emlékeink aranyát. Ezt senki sem lophatja el és sohasem veszít értékéből.” Ez a csend, ez a magány akkor lesz pihentető és gyógyító, ha megosztjuk Istennel. Jézus nem
küldi, hanem hívja apostolait, tehát velük tart a magányos helyre. Csak az Isten nélküli csend elviselhetetlen. Isten pedig mindig és mindenütt rendelkezésünkre áll és leginkább a csend kapuján lép be életünkbe. Ezért a hívő ember nem fél a magánytól és a csendtől. Csak azok menekülnek előle pánikszerűen, akiknek rossz a lelkiismeretük, üres a szívük, céltalan az életük. Csak az önző magány veszélyes. Aki a szeretet melegével fordul az emberek felé, az sohasem marad magányos. Jézus és tanítványai nem sokáig élvezhették a csendet és a nyugalmat. Talán nem is bánták. A felrevonulás, a világból való menekülés nem az evangélium programja. Csak erőt gyűjtő, szívet gazdagító állomás a csendes magány, ahonnan újult erővel indulnak az emberek felé. Ez a magyarázata annak, hogy az Istennel egyesült emberek oly nagy hatást gyakorolnak környezetükre. A sivatagban élő Charles de Foucauldról olvasom, hogy naponta több száz bennszülött kereste fel kunyhójában, hogy lássák és tanácsát kérjék. Az Istenből élő ember tiszta forrás, aki mellé leülni, belőle inni nagy élvezet. Sehol sem jön oly közel hozzánk az Isten, mint a neki átadott emberekben. Olyan sokan jöttek Jézushoz, hogy evésre sem jutott ideje. Vajon miért ez a nagy lelkesedés még napjainkban is? Mi kelti életre Jézus egyházban megőrzött tanítását? Az a tény, hogy megvalósítása biztos út a szép, a szent életre. Jézus követése értelmet ad az életnek és a halálnak. Ő nyitott olyan ablakot életünkben, amelyen beragyog az örökkévalóság napja.
A müncheni Frauenkirche bejáratánál, az egyik padozati kőlapon érdekes lábnyomot láthatunk. A legenda szerint, mikor a templom építője munkához látott, jómaga is fölismerte vállalkozásának nehézségeit. Ezért segítségért az ördöghöz folyamodott. Az meg is ígérte közreműködését, egy feltétellel. A templomot ablakok nélkül építse fel. Megkezdődött és sikeresen be is fejeződött a munka. Ekkor megjelent az ördög, hogy megszemlélje a templomot. Legnagyobb bosszúságára a templomban ragyogó fény fogadta. Felelősségre vonta az építészt, nem ebben egyeztünk meg. Ekkor a főbejárathoz vezette az ördögöt, arra a helyre, ahonnan az oldalhajók oszlopsora miatt egyetlen ablakot sem lehetett látni. Ennek láttán a rászedett ördög nagyot dobbantott a lábával és ennek nyoma látható a padozat kövében.
A jámbor mesének több változata ismeretes. Egy azonban biztos. Aki hite és szeretete ablakával Jézus felé fordul, annak világosság árad életébe. Jézus szerette, mi is szeressük a csendet! Egy ír professzor szerint a pokol minden négyzetcentiméterét hatalmas lárma tölti meg. Ez őrzi meg lakóit minden ellágyulástól, lelkiismeret-furdalástól, képtelen kívánságtól. Nem véletlen, ha a sátán földünket is igyekszik minél inkább megtölteni lármájával. Ezért nehéz megtalálnunk a csend szigeteit. Nehéz, de nem lehetetlen. Ki lehet kapcsolnunk a telefont, a rádiót, a televíziót és megteremthetjük időnként azt a csendet, amelyben Isten szól hozzánk. György Attila
Üzenet Istentől Néztelek ma reggel, ahogy felkeltél, remélve, hogy beszélgetsz majd velem, még ha csak néhány szót is, megkérded a véleményemet vagy megköszönöd azokat a jó dolgokat, amik tegnap történtek az életedben. Aztán láttam, hogy most túlságosan el vagy foglalva azzal, hogy mit is vegyél ma fel munkába. Aztán csak vártam. Amikor szaladgáltál a házban és készülődtél, tudtam, hogy lenne pár perced, hogy megállj és csak köszönj, de túl elfoglalt voltál. Egyszer tizenöt percig vártál, amíg nem is kellett mást csinálnod, mint ülni egy széken. Aztán láttam, hogy talpra ugrasz. Azt hittem, velem akarsz beszélni, de csak a telefonhoz rohantál, hogy még pletykálj gyorsan egy barátoddal. Néztelek, ahogy munkába mentél, és egész nap vártam türelmesen. Azt hiszem, a sok elfoglaltságod miatt nem értél rá, hogy bármit is elmondj nekem. Észrevettem, hogy ebédnél körülnéztél, talán szégyelltél beszélni velem, ezért nem hajtottál fejet. Megláttad, hogy három-négy asztallal arrébb néhány barátod beszélt kicsit hozzám, mielőtt ettek, de te mégsem. Nem baj. Még mindig maradt idő, és remé-
lem, hogy majd beszélsz velem. Már hazamentél, és úgy tűnt, sok dolgod van. Miután néhány dolgot megcsináltál, bekapcsoltad a tévét. Nem tudom, szereted-e a tévét vagy sem, mert nem sok minden történik ott, és sok időt eltöltesz előtte nap mint nap, nem gondolva semmire, csak élvezve a showt. Türelmesen vártam megint, ahogy nézted a tévét, és megetted a vacsorád, de megint nem szóltál hozzám. Lefekvéskor, azt hiszem, már túl fáradt voltál. Jó éjszakát kívántál a családodnak, beugrottál az ágyba, és pillanatok alatt álomba merültél. Nem baj, mert talán még nem vetted észre, hogy én mindig ott vagyok veled. Több türelmem van, mint gondolnád, és téged is arra akarlak tanítani, hogyan legyél türelmes másokkal. Annyira szeretlek, hogy mindennap várok egy biccentésre vagy imára, gondolatra vagy akár egy hálás érzésre a szíved mélyén. Nehéz az egyoldalú kapcsolat. De holnap majd újra felkelsz, és én várni fogok, nem másképp, mint szeretettel, remélve, hogy ma majd szánsz rám egy kis időt. Legyen egy nagyszerű napod! Barátod: Isten
A reimsi Miasszonyunk katedrális Reims katedrálisát a 13. században kidolgozott új építészeti megoldások, valamint az építészet és szobrászat harmonikus egymásra találása avatja a gótikus építészet remekévé. Az egykori apátság 9. századi formájában ránk maradt hajójában őrzik Saint Remi (440-533), a francia királyok első koronázó érsekének földi maradványait. A néhai Érseki Palota Tau-terme a 15. században épült, elnevezése „T” betűt formázó alaprajzára utal. Reims város azon katedrálisa, ahol egykor Franciaország királyait megkoronázták. A katedrálist a nyugati elülső rész kivételével a 13. század végéig befejezték. A 81 méter magas tornyokat eredetileg 120 méteresre tervezték. A déli toronyban két nagyharang van; közülük az egyik 11 tonnát nyom. A homlokzat az épület egyik legmeghatározottabb része, és az egyik legkiemelkedőbb középkori remekmű. Az első világháború német bombázásai megrongálták és megsemmisítették a katedrális fontos részeit. Az állványzat az északi toronynál tűzre
A Szűz Máriának szentelt központi rész a rózsaablakkal
A reimsi Notre Dame katedrális 2
kapott, melytől leégett a katedrális majdnem minden része. A megolvadt ólom a kő vízköpőkön csordult végig, mely teljesen megsemmisítette a püspöki palotát. A restaurálási munkák 1919-ben kezdődtek. Az egyes munkálatok még azóta is tartanak. A három portál szobrokkal és kisplasztikákkal díszített. A központi rész, mely Szűz Máriának volt szentelve, rózsaablakkal díszített. A kereszthajók homlokzatai szintén szobrokkal díszítettek. Az északi oldalon Reims püspökeinek a szobrai Júdás és Jézus egy alakja, míg a déli oldalon szép, modern rózsaablak található prófétákkal és apostolokkal díszítve. A katedrális főhajója 138.75 méter hosszú, 30 méter széles és 38 méter magas. A katedrális ablakain a 13. századtól a 20. századig terjedő időszak jellegzetes mintázatai találhatóak. A rózsaablak miatt a központi területen jellegzetes fények játszanak. A jellegzetes üvegeket, ablakokat Marc Chagall tervezte, amelyet 1974-ben szereltek be. 1991-ben az UNESCO a világörökség részének nyílvánított. Forrás:internet
Szobrokkal és kisplasztikákkal díszített portál 11
neve. Mert ugyan mikor nem uralkodik Isten, és nála ugyan mikor kezdődnék el az, ami mindig volt, és meg nem szűnt soha? Annak az országnak eljövetelét kérjük, amelyet Isten nekünk megígért, és Krisztus Urunk vérével és szenvedésével megszerzett, hogy mi, akik azelőtt e világnak szolgáltunk, ezután Krisztus fősége alatt uralkodjunk, amint ő maga ígérte meg nekünk: Gyertek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! (Mt 25, 34). Úgy is érthetjük ezt a kérést, szeretett testvéreim, hogy maga Krisztus az Isten országa, és mi mindennap az ő érkezése után vágyakozunk, és azt óhajtjuk, hogy bennünk valósuljon meg minél előbb az ő eljövetele. Minthogy ő maga a feltámadás, hiszen mi is őbenne támadunk fel, ezért őt tekinthetjük az Isten országának, mivel őbenne fogunk uralkodni. Helyesen tesszük, hogy kérjük az Isten országát, vagyis a mennyek országát, mert van földi ország is. Ámde, aki már lemondott erről a világról, az máris felülemelkedett az e világ dicsőségén és országán. Majd így folytatjuk kéréseink sorát: Legyen meg a te akaratod a mennyben és a földön (Mt 6, 10); azaz nem azt kérjük, hogy Isten tegye azt, amit ő akar, hanem azt kérjük, hogy mi meg tudjuk tenni azt, amit Isten tőlünk kíván. Mert ugyan ki akadályozhatná meg Istent, hogy meg ne tegye azt, amit akar? Viszont minket a sátán megakadályoz abban, hogy Isten akarata szerint legyen minden szándékunk és cselekedetünk. Ezért kérjük imádságunkban, hogy bennünk legyen meg Isten akarata. Ahhoz pedig, hogy ez meglegyen bennünk, feltétlenül szükségünk van Isten segítségére és oltalmára. Senki sem erős ugyanis a maga erejéből: csak Isten irgalmas szeretete ad biztonságot. Hiszen az Úr Jézus is feltárta a világnak a magára vállalt emberi gyengeséget, amikor így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely. Mégis így folytatta: De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te (Mt 26, 39), és ezzel példát adott tanítványainak, hogy Isten akaratát tegyék, ne pedig a magukét. Isten akarata pedig az, amit Krisztus végbevitt, és amire tanított is: legyünk alázatosak a viselkedésünkben, álljunk szilárdan a hitben; legyen tartózkodó a beszédünk, igazodjék az isteni akarathoz a cselekvésünk, gyakoroljuk az irgal10
masságot, és magatartásunk legyen fegyelmezett; jogtalanságot elkövetni se tudjunk, de annál inkább tudjuk azt elviselni; éljünk testvéreinkkel békében; szeressük teljes szívünkből az Urat, szeressük mint Atyánkat, és féljük mint Istenünket; Krisztus elébe senkit és semmit se tegyünk, mint ahogy ő is mindennél többre becsült minket; elszakíthatatlanul ragaszkodjunk az ő szeretetéhez, bátran és nagy bizalommal tartsunk ki keresztjénél, amikor neve becsületéért folyik a harc; legyünk állhatatosak a beszédben, amikor megvalljuk őt; legyünk bátrak, ha érte vallatnak minket; legyünk türelmesek, ha miatta halállal koszorúznak meg bennünket. Mindez azt jelenti, hogy Krisztus társörökösei akarunk lenni, és meg akarjuk tartani Isten parancsát, azaz teljesíteni akarjuk Atyánk akaratát. (folytatjuk) (2.) Szent Ciprián püspök és vértanú
Mit üzen a Szentírás? Mk 12, 28b-34 Jean Vanier írja, hogy minden betegség mélyén a szeretet hiánya van. A legtöbb szenvedélybetegséget vissza lehet vezetni életünknek arra a pontjára, ahol nem szerettek. Tény az is, hogy a szeretetnek vannak vámszedői: a prostitúcióban, a narkotikumokban, de még a vallási dolgokban is. Amikor a társadalom kiéhezett a jó szóra, az emberségre, a megértésre, bizalomra, amikor sokan meghasonlanak vagy félnek – igen könnyű olcsó trükkökkel megszólítani az embereket, és becsábítani egy-egy mellékutcába. A diktatúrákban (még a vallásiban is), cél, hogy az emberek egymást ellenőrizzék, ezért minden bejáraton más lakat van. A kereszténységben egyetlen kulcs nyit minden zárat, és ez a szeretet. Juhász Ferenc
Keresztény tevékenység Modern és fejlett világunkban a sok probléma egyike az akció, a cselekvés, a tevékenység problémája. Az emberek sietnek, rohannak: némelyek a technika legújabb közlekedési eszközein, mások gyalog. Egyesek rohannak munkájuk, mások szerencséjük vagy a szebb és kényelmesebb élet után. Egyesek a keresett kincsre rátalálnak, mások pedig életükön át hiába keresik. Minden attól függ, hogyan fogadjuk el a tevékenység értelmét. Vannak, akik mindenáron meg akarnak szabadulni a cselekvéstől: halom érvet felhoznak, csakhogy valahogy kihúzzák magukat a kötelesség alól. Mások nyaktörő gyorsasággal rohannak akcióba, meggondolatlanul, szeretet nélkül, kíméletlenül, csakhogy minél többet keressenek, minél több földi kincsre tegyenek szert. Isten nem azért tett bennünket a földre, nem azért hívott bennünket létre a semmiből, hogy életünket vízszintes állapotban, tétlenségben töltsük, hanem hogy építsük az Ő és az emberiség országát. Háromfajta tevékenységet különböztetünk: az állati cselekvést, amely ösztönös, az emberi cselekedetet Isten nélkül és a keresztény hivő cselekedeteit. Mert a tevékenység csak akkor éri el tetőfokát, amikor az ember közreműködik Istennel, amikor Isten és ember között létrejön a „kooperáció”. Könnyű rombolni, de nehéz építeni; Könnyű bírálni, de nehéz cselekedni; Könnyű tervezni, de nehéz a terveket megvalósítani. Az emberek rohannak, állandó mozgásban vannak, beszélnek, reagálnak és végül félholtan, fáradtan és megtörten feladják a harcot, mert nem érték el azt, amit el akartak érni, munkájuk eredménye minimális, majdnem semmi. Feltesszük a kérdést, vajon az eredmény a rohanástól, beszédtől, gesztikulációktól függ? Vannak, akik nagyon keveset mozognak, sehova nem sietnek, nem használnak sok szót és mégis nagy eredményeket tudnak felmutatni az emberiség javára. Mások rengeteget rohannak, sokat utaznak, nagy szavakat használnak és mégsem adnak semmit az emberiségnek. A munka eredménye a lélektől függ, attól, hogy milyen lel-
külettel cselekszünk. Az emberek sokszor automatikusan dolgoznak, szinte ösztönszerűen, ritkán gondolkodnak és csak kevesen vannak tudatában kereszténységüknek. Lélekkel dolgozni azt jelenti, hogy állandóan vizsgáljuk cselekedeteinket, látjuk (és elismerjük!), hol hibáztunk, megfontoljuk a körülményeket és szükség esetén változtatunk rajtuk, hogy az eredmény jobb legyen. Az ember cselekedeteivel arra van hivatva, hogy építse Isten országát. Megtudván Isten akaratát a Szentíráson és a természeten keresztül, törekednie kell, hogy Isten terveit meg is valósítsa. Ám nemegyszer erőtleneknek érezzük magunkat Isten akarata előtt, érezzük, mennyire kicsik vagyunk. De az embernek nem szabad visszariadnia önmagától, hanem bíznia és hinnie kell, hogy Isten elárasztja erővel, önnön végtelen erejével. A keresztény emberen így Jézus Krisztus viszi végbe a mennyei Atya akaratát. Isten nem választja ki a nagyokat. Nagy dolgokat a kicsinyeken keresztül is szokott cselekedni. Sok példát hozhatnánk fel különféle életrajzokból. Vianney szent János szerénysége és egyszerűsége nem ismeretlen előttünk: Isten nagy dolgokat vitt végbe általa. Jól ismerjük azt a tényt is, hogy Krisztus sem gazdagokat, írástudókat és farizeusokat választott apostolainak, hanem egyszerű, írástudatlan halászokat. Általuk építette fel egyházát, amelyen a pokol kapui sem fognak erőt venni. Gál Gábor S. J.
A szent Ars-i plébános
3
Otthon Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk
Az irgalom Az emberi szív egyik legnagyobb cselekedete. Forrása a szeretet. Ha a szeretet egy emberben igazán mély lett, azaz egész testi-lelki létét birtokba vette, akkor egyúttal kiszolgáltatta a szenvedésnek. Meglepő gyorsan veszik észre az emberek a szív önzetlenségét és nyíltságát. Az önzetlen szeretetben segítséget és főleg emberi meleget keresnek: az éhesek táplálékot, a szomjasak italt, a mezítelenek ruházatot, az idegenek hazát, a rabok kiváltást, a betegek támaszt, a haldoklók segítséget, az igazságkeresők türelmet, a tudatlanok tanítást, a szomorúak vigasztalást és minden ember, élő és holt, imát. Általá4
padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él. Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.”
ban így nevezik meg az irgalmasság cselekedeteit. Bennük megpillantjuk egzisztenciánk minden ínségét. Ezt a nyomorúságot magunkra venni néha elviselhetetlen szenvedéssel jár. A szenvedő ember tehetetlen... Az egyetlen, amit adhatunk neki, az együtt szenvedés vigasza: szélesre tárni a szívet, hagyni, hadd áradjon bele a más fájdalma és kitartani ebben az együtt szenvedésben mindaddig, míg a szenvedő megkönnyebbül, mert vele viseli kínját. Aki azt hiszi, hogy könnyű kitartani a szeretetben eddig a keserű végig, vagyis a szeretetet legsajátosabb cselekedetünkké tenni, annak még nincs fogalma az emberi szeretet legmélyéről. J. M. Bauer – L. Boros
Szent Ciprián püspök és vértanúnak „Az Úr imádsá ga” című értekezéséből
Szent Ciprián, karthágói püspök, teljes nevén Cyprianus, Thascius Caecilius (200 körül - 258)
Szenteltessék meg a te neved! Milyen nagylelkű az Úr! Milyen gazdag az ő kegyes jósága irántunk! Hiszen ő akarta: úgy imádkozzunk hozzá, hogy az Ég Urát Atyánknak szólítsuk, és amint Krisztus az Isten Fia, úgy minket Isten gyermekeinek hívjanak. Melyikünk merte volna még imádságban is Atyának szólítani őt, ezt a szót csak kimondani is, ha ő maga nem engedte volna meg, hogy így imádkozzunk? Jól jegyezzük meg tehát, szeretett testvéreim, és tartsuk is mindig szem előtt, hogy ha Istent Atyának szólítjuk, akkor Isten gyermekei módjára kell viselkednünk. Mert ahogyan mi kedvünket találjuk abban, hogy Isten az Atyánk, úgy ő ís lelje kedvét bennünk. Úgy éljünk tehát, mint Isten templomai, hogy biztosan bennünk lakjék az Úr. Ne legyen a cselekvésünk elütő attól, amik lélek szerint vagyunk: lelki és mennyei embernek indultunk, ezért csak lelki és mennyei módra gondolkodjunk és cselekedjünk; maga Urunk, Istenünk mondotta ugyanis: Aki tisztel, azt én is megtiszteltetésben részesítem, aki azonban megvet, azt megszégyenülés éri (l Sám 2, 30). A szent Apostol is hangsúlyozza levelében: Nem vagytok a magatokéi. Nagy volt a
váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg, és hordozzátok tehát Istent a testetekben! (l Kor 6, 20). Majd így folytatjuk imádságunkat: Szenteltessék meg a te neved (Mt 6, 9). Nem azt kívánjuk Istennek, hogy a mi imádságaink szenteljék meg őt, hanem azt kérjük az Úrtól, hogy szenteltessék meg az ő neve bennünk. Mert ugyan ki által is szentelődnék meg Isten, hiszen ő maga szentel meg minket? Viszont ő maga mondta: Szentté legyetek, mivel én szent vagyok (Lev 11, 45), azért kérjük könyörögve, hogy akik a keresztségben szentek lettünk, meg is maradjunk ebben a szentségben, amelyben már élni kezdtünk. És ezt mindennap esdve kérjük! Szükségünk is van mindennap a megszentelődésre, hiszen mindennap vétkezünk; akkor pedig kell, hogy szüntelen megszentelődés által újra megtisztuljunk bűneinktől. Az Apostol azt is megmondja, hogy miben áll ez a megszentelődés, amelyet Isten kegyes jósága ad nekünk. Így tanítja: Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, megigazultatok, és szentek lettetek Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által (1 Kor 6, 9-11). Azt írja tehát az Apostol, hogy szentek lettünk Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által. Mi tehát azt kérjük, hogy ez a megszentelődés maradjon meg bennünk. Urunk és Bíránk szigorúan meghagyta, hogy akit ő egyszer meggyógyított, és életre keltett, az többé már ne vetkezzék, nehogy valami még nagyobb bajba essék. Kérjük tehát imádságunkban szüntelenül, esdekeljünk éjjel és nappal azért, hogy őrizze meg Isten ezt a megszentelődésünket és ezt az új életünket, amelyet Istentől kaptunk ajándékba. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod Így folytatjuk imádságunkat: Jöjjön el a te országod (Mt 6, 10). Azt kérjük, hogy bennünk jelenjék meg az Isten országa, amint előbb is úgy kértük, hogy bennünk szenteltessék meg az ő 9
Az oltár mint menedékhely Mindig szívesen hallgatjuk azt az embert, aki szépen, ízesen beszéli magyar anyanyelvünket. Évenként versenyt is rendeznek a szép magyar beszédből és nem kis dicsőség elismerő sikert aratni. A szép szó, a szép beszéd még értékesebb, ha igaz, szép, tartalmas gondolatokat fejez ki. Ez jellemezte az egykori konstantinápolyi pátriárka, János püspök beszédét, ezért nevezzük ma is Aranyszájú Szent Jánosnak. Valahányszor szentbeszédet mondott a Szent Bölcsesség templomában, szószékét óriási tömeg vette körül. Prédikációjában azonban nemcsak arra törekedett, hogy bölcsen és szépen beszéljen. Szavainak az biztosított aranyfedezetet, hogy bátran kimondta az igazságot. Kemény szavakkal ítélte el a bűnös élv-hajhászást, a szegények elnyomását, a császárné pazarló életét. Nyilvánvaló, hogy szókimondása nem tetszett az illetékeseknek. Észrevette ezt egy Entropius nevű miniszter, akit éktelen érvényesülési vágy fűtött, és hízelgő magatartásával emelkedett rabszolgasorsból magas állami méltóságba. A császárnő kegyét keresve szembefordult János püspökkel. Az akkori törvények szerint, aki a templomban, az oltárnál keresett menedéket, bármilyen bűnt követett el, menedékjogot élvezett. A püspök csak akkor adta ki a világi hatóságoknak, ha bebizonyosodott bűnössége és eltekintettek a halálbüntetéstől. Az egyház ezzel akarta mérsékelni a büntetések szigorúságát. Mint az ország minisztere Entropius ezt a törvényt érvénytelennek nyilvánította. Aranyszájú Szent János azonban ezt a rendelkezést nem volt hajlandó elismerni. Nem sokkal ezután olyasmi történt, ami Konstantinápoly minden lakóját izgalomba hozta. Eudoxia császárnő megsokallta Entropius hatalmaskodását, túlkapásait és azzal vádolta, hogy a császári trón elfoglalására törekszik. Emiatt a minisztert minden tisztségétől megfosztották és elfogatási parancsot adtak ki ellene. Végső elkeseredésében János püspök templomába menekült, az oltár alatt keresett menedéket. Éppen ő tette ezt, aki ezt a menedékjogot visszavonatta. Aranyszájú Szent János, aki most is érvényesnek tartotta a törvényt, nem engedte be templomába a mi8
nisztert üldöző rendőröket. Majd holnap döntsenek sorsáról! – közölte az illetékesekkel. Másnap reggel zsúfolásig megtöltötték a hívek a Szent Bölcsesség, a Hagia Sophia templomát. János püspök a szószékre lépett és beszédében megindokolta, hogy miért biztosított menedéket Entropiusnak: – Gondoljatok az irgalmas Jézusra, aki mindig megbocsátott a megtérő bűnösöknek! Ha ezt teszi a miniszter, őt is részesíteni kell a kegyelemben – és felszólította Entropiust, hogy nyilvánosan tartson bűnbánatot. A szerencsétlen ember ehelyett kirohant a templomból és menekülni próbált. Az utána eredő katonák azonban elfogták és hamarosan végrehajtották rajta a halálos ítéletet.
A pohár víz „Egy pszichológus körbesétált a teremben miközben stressz kezelést tanított. Amikor felemelt egy pohár vizet, mindenki arra számított, hogy a „félig üres vagy félig tele” kérdést teszi majd fel. Ehelyett azt kérdezte, hogy milyen nehéz a pohár. Majd így folytatta: – A tényleges súly nem számít. Attól függ, hogy mennyi ideig tartom a poharat a kezemben. Ha csak egy percig, akkor nincs semmi baj. Ha egy óráig, akkor fáj tőle a karom. Ha egy napig, akkor a karom elzsibbad és lebénul. A pohár súlya nem változik meg, de minél tovább tartom a kezemben a poharat, az annál nehezebb lesz. A stressz és az aggodalom ugyanolyan, mint a pohár víz. Ha csak rövid ideig gondolsz rájuk, nem történik semmi. Ha egy kicsit hoszszabb ideig gondolsz rájuk, elkezdenek fájni. És ha egész nap rájuk gondolsz, bénultnak érzed magad – semmit sem tudsz rendesen megcsinálni. Fontos tehát, hogy megválj a stressztől. A nap folyamán vesd le válladról a terheket, amilyen hamar csak lehet! Ne hordozd azokat még éjszaka is! Tedd le a poharat!” Böjte Csaba OFM
A legszebb szó Testvér, testvérem: ez a legszebb szó a világon. Ha jól nem tudtam volna régesrég, Most megtanulhattam a betegágyon. Testvér, testvérem: Ez a legszebb szó a világon. Ahogy kitágul ősi jelentése És túlnő lassan véren és családon – De visszatér mint gazdag bujdosó, Lélekkel hintve meg S szentelve meg, mi vérszerint való. Testvér, testvérem: Ez a legszebb szó a világon. Mikor így szólhatok valakihez, S nem a lapos, hűvös szóval: barátom – Az nekem békességem s boldogságom. Testvér, testvérem: Ez a legszebb szó a világon. Harmat a réten, Illat a virágon, Barackvirágszín sejtelem a tájon, Hogy fakad még rügy minden száraz ágon.
Csak egy Miatyánkot... Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta, Amikor lelkünket bú és bánat nyomja. Hitünk szárnyán szálljon fohászunk az égbe, Az örök szent Isten trónja elébe. Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta, Amikor testünket betegség kínozza. Epedve, sóhajtva, láztól égő ajkunk, Óh, hatalmas Isten könyörülj mirajtunk. Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta, Ha betegség, bánat mind jóra fordulna. A lelkünk mélyéből fakadjon a hála, Ő hozzá ki mennynek és földnek alkotója. Örömünk, bánatunk mind Istentől vagyon, Ő tudja mit, miért, Ő tart minket számon. Életünk hajója háborgó tengerén, Ha Ő koronázza békességbe mégyen. És ha életünk végórája jönne, Bátorítást mástól ne várjunk csak Tőle. Nyíljon akkor ajkunk még egyszer imára, S csak Miatyánkot mondjunk utoljára. Ámen.
Testvériség: Nincs szebb szó a világon. A szabadság s az egyenlőség álma Elbukott sodró időn, ezer gáton, A bebizonyult Lehetetlenségen S a vérrel mocskolt, őrült akaráson. A forradalom örökségeképpen A Háromságból lobogó fehéren Egyedül a testvériség maradt, Omló világok romjai alatt. Testvériség: Nincs szebb szó a világon. S én hinni, hinni vágyom, Én minden széllel szemben hinni vágyom: Ez az egy álom nem csalóka álom. Rend-társ, polgártárs, elvtárs, honfitárs: Eltűnnek egyszer mind e szólamok És elvesznek a mélyben, Parttalan semmiségben. S egy szó zeng majd csak a világ fölött Örök Üdvözlégyképpen: Testvér, testvérem. 1934. szeptember 26. Reményik Sándor – Áldja Isten! – Ég áldjon! – Isten hozta! – Isten vele! – Hála Istennek! – Isten - Isten! – Adjon Isten jó napot! – Isten fizesse meg! – Jó napot kívánok Isten áldásával! – mindennapos köszöntés volt nem is olyan régen. – Jó Isten, Teremtő Isten, Boldog Isten, Szerelmes Isten, bizony Isten. Aki ilyen szavakat ejt ki a száján, annak lelkében nyugalom, szívében hála és szeretet lakik. Milyen szép lenne újjáéleszteni ezeket a köszöntéseket, ezzel naponta Isten áldását kérve népünkre. A jókívánság, mint az elvetett mag terebélyesedik, s megtermi maga körül a jót, a teremtő élet egyik elengedhetetlen kincsét. Tomory Zsuzsa 5
Marad megfeszítve Nagy élettitkokat, nagy találkozásokat szeretnék megénekelni. Az Istennel való találkozások titkát félve érintem, mert e titokvirágok minden durva érintésre elhervadnak, lehull róluk a csodálatos hímpor. A nagy szeretetek virágzása az isteni Szív rejtekében történik, s hozzánk csak illatuk jut el. Ilyen csodálatos, megrendítően szép és nagy találkozások napjainkban, nálunk is vannak. Ilyen gondolatok töltik be bensőmet, amikor boldog tanúja vagyok nyári hónapunknak, melyben szerte a világon száz és száz ifjú ember örökre Krisztus nagy, kérges munkástenyerébe helyezi apró emberi kezét, és vállalja a mindig és mindvégig izgalmas emberi kalandot: Krisztus munkatársa lenni a világ megszentelésére. Új ajkakról, újonnan felszentelt kezekben felemelt ezer és ezer ostya fölött hangzanak el a megrendítő szavak, s milliók borulnak térdre az isteni szeretet csodája előtt. Krisztus örök papsága folytatódik újonnan felszentelt papjainkban. Eszembe jutnak azok is, akik százával (talán ezrével) némán állnak a Hívás előtt. Aztán lehajtott fejjel tovább mennek az élet országútján. Krisztus marad megfeszítve. Nem szállhat le a keresztről. Titokzatos testébe beleoltotta mind a megváltott emberiséget: míg csak ember lesz a földön, Krisztus-követőkre, kereszthordozókra, kereszten függőkre lesz szükség, hogy folytatódjék az idő során az, amit meghatározott időben, nagypénteken Jézus beteljesített. A lelkemben muzsikál egy névtelen angol költő megrendítő párbeszéde, amelyet költeményében a megfeszített Ismeretlennel folytat. Belőle üzenet hangzik. Soraiban a szeretet hívása lüktet: Amikor minden elcsendesül, nappal legyen vagy éjjel – sóhajokat vélek hallani. Nem először figyelem e hangokat. Utánuk jártam, kerestem, hogy kinek az ajkáról remegnek szívem felé... Egy embert találtam, aki keresztre szegezve szenvedett. ,,Én leveszlek innét” – szóltam fel hozzá, s a szöget lábából kihúzni igyekeztem. „Hagyd csak!” – szólt. „Engem senki sem szabadíthat meg e keresztről mindaddig, amíg az utolsó férfi, az utolsó nő és az utolsó gyermek is el nem jön, hogy levegyenek innét.” 6
,,De én nem tudom sóhajodat elviselni!” – mondtam. – „Mit tegyek?” Ezt válaszolta: „Menj végig a világon, s bárkivel találkozol, mindenkinek mondd el, hogy rátaláltál egy emberre, akit keresztre feszítettek.” Ezen a nyáron is sokan állnak életpályájuk útkereszteződésén (valaki azt mondta, minden második embernek papi hivatása van). De csak kevesen állnak meg a kereszten függő Ember előtt. Családok, nemzetek, népek hivatása, hogy szenteket neveljenek és általuk adják vissza Istennek, amit tőle kaptak. Ahol nem születnek többé hősök és szentek, ott megszakad a történelem folytatása. Hősök és szentek nélküli népnek nincs jövője, szerepét lejátszotta a történelemben, mert nélkülük előrelépni nem tud. Az ilyen népnek nem marad más hátra, mint hogy lelépjen az élet színpadáról... Amíg újak állnak a kidőlt papi nemzedékek helyébe, addig reménnyel nézhetünk a jövőbe. E sorokat hívásnak és üzenetnek szántam: egy fiatal üzenetének a nála még fiatalabbaknak. A papi hivatásoknak Isten egész népének a szívügyét kell képezniük, így tanítja a zsinat. Tanítása mindannyiunkat munkára, útkeresésre, állásfoglalásra és nem utolsósorban imára kötelez. Szentmártoni Mihály S. J. Garai Gábor:
Jókedvet adj Jókedvet adj, és semmi mást, Uram! A többivel megbirkózom magam. Akkor a többi nem is érdekel, szerencse, balsors, kudarc vagy siker. Hadd mosolyogjak gondon és bajon, nem kell más, csak ez az egy oltalom, még magányom kiváltsága se kell, sorsot cserélek, bárhol, bárkivel, ha jókedvemből, önként tehetem; s fölszabadít újra a fegyelem, ha értelmét tudom és vállalom, s nem páncélzat, de szárny a vállamon. S hogy a holnap se legyen csupa gond, de kezdődő és folytatódó bolond kaland, mi egyszer véget ér ugyan ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
Nincs magyarázat: a NASA is vizsgálta a Guadalupei Szűzanya kegyképét A NASA közzétette a Guadalupei Szűzanya kegyképpel kapcsolatos vizsgálatainak eredményeit. A kegyképen szemorvosi műszerekkel történő vizsgálattal megállapították, hogy Mária szemének retinája fény hatására – az emberi szemhez hasonlóan – kitágul és összehúzódik, szövet hőmérséklete, melyen a kegykép látható, állandóan 36,6 fok. Sztetoszkóppal is megvizsgálták a kegyképet, ekkor a tudósok Mária övénél 115 pulzus/perc mértek, mely egy magzat pulzusszámának felel meg. A NASA mérnökei továbbá megállapították, hogy a festék, amellyel a kegykép készült, földön nem létezik és soha nem is létezett – írja a tsn.ua internetes hírportál. A 20. század elején a kegykép mellett valaki bombát robbantott, melynek eredményeképpen nagy sugarú körben minden elpusztult, a kegykép azonban egész és sértetlen maradt. A tudosók érdekesnek találják, hogy Mária jobb karja világosabb, bal karja pedig sötétebb, ami szerintük a rasszok közötti egység fontosságát hivatott hangsúlyozni. A Szent Szűz a feljegyzések szerint egy indiánnak, Juan Diegónak jelent meg 1531 telén a Tepeyac dombon, Mexikóvároshoz közel északra. A feljegyzések szerint egy aranyködbe burkolózó nő jelent meg, s arra szólította föl a férfit, hogy „menj a püspökhöz… azt akarom, hogy templomot emeljenek e helyen!” Juan Diegónak nem hitt a püspök, s másnap a találkozás megismétlődött. Diego másodszor is elment a püspökhöz, aki ezúttal azt mondta, elhiszi, hogy a Szűzanya megjelent ott, ha hoz egy jelet. Diego ismét találkozott a Szűzanyával, aki
felküldte a hegytetőre, ahol csodálatos módon az évszak ellenére nyíló rózsát talált. Juan Diego egyszerű köntösébe gyűjtötte össze a rózsákat és elvitte azokat Zumarraga püspökhöz. A főpásztor térdre hullott az elé táruló látvány előtt: a bennszülött szegényes öltözete, tilmája (bő köpeny) a Szűzanya képmásává változott. A helyen épült meg a Miasszonyunk-székesegyház, ahol máig őrzik Diego tilmáját. Aldofo Orozco kutató fizikus beszámolója szerint nincs természettudományos magyarázat a tilma megmaradására. 10 év alatt tönkremennek a hasonló szövetek a helyi sós-nedves levegőn. Például az 1789-ben készített másolat, amit az akkori legfejlettebb technológiával készítettek és védő üveg mögé helyeztek, teljesen kifakult 8 év alatt. Ezzel szemben az eredeti, védelem nélkül kihelyezett tilmát több mint száz év alatt se károsította az UV-sugárzás, a sós-nedves levegő és a közelében meggyújtott több tízezer gyertya. Az eredeti kép zarándokok tömegeit vonzza: az ikont őrző bazilikát a világ leglátogatottabb zarándokhelyének tartják, 2004-es mexikóvárosi adatok szerint csak december 9. és december 12. között tízmillió zarándokot fogadott, egész évben pedig a húszmilliót is eléri az idelátogatók száma. a Magyar Kurir nyomán
7
Marad megfeszítve Nagy élettitkokat, nagy találkozásokat szeretnék megénekelni. Az Istennel való találkozások titkát félve érintem, mert e titokvirágok minden durva érintésre elhervadnak, lehull róluk a csodálatos hímpor. A nagy szeretetek virágzása az isteni Szív rejtekében történik, s hozzánk csak illatuk jut el. Ilyen csodálatos, megrendítően szép és nagy találkozások napjainkban, nálunk is vannak. Ilyen gondolatok töltik be bensőmet, amikor boldog tanúja vagyok nyári hónapunknak, melyben szerte a világon száz és száz ifjú ember örökre Krisztus nagy, kérges munkástenyerébe helyezi apró emberi kezét, és vállalja a mindig és mindvégig izgalmas emberi kalandot: Krisztus munkatársa lenni a világ megszentelésére. Új ajkakról, újonnan felszentelt kezekben felemelt ezer és ezer ostya fölött hangzanak el a megrendítő szavak, s milliók borulnak térdre az isteni szeretet csodája előtt. Krisztus örök papsága folytatódik újonnan felszentelt papjainkban. Eszembe jutnak azok is, akik százával (talán ezrével) némán állnak a Hívás előtt. Aztán lehajtott fejjel tovább mennek az élet országútján. Krisztus marad megfeszítve. Nem szállhat le a keresztről. Titokzatos testébe beleoltotta mind a megváltott emberiséget: míg csak ember lesz a földön, Krisztus-követőkre, kereszthordozókra, kereszten függőkre lesz szükség, hogy folytatódjék az idő során az, amit meghatározott időben, nagypénteken Jézus beteljesített. A lelkemben muzsikál egy névtelen angol költő megrendítő párbeszéde, amelyet költeményében a megfeszített Ismeretlennel folytat. Belőle üzenet hangzik. Soraiban a szeretet hívása lüktet: Amikor minden elcsendesül, nappal legyen vagy éjjel – sóhajokat vélek hallani. Nem először figyelem e hangokat. Utánuk jártam, kerestem, hogy kinek az ajkáról remegnek szívem felé... Egy embert találtam, aki keresztre szegezve szenvedett. ,,Én leveszlek innét” – szóltam fel hozzá, s a szöget lábából kihúzni igyekeztem. „Hagyd csak!” – szólt. „Engem senki sem szabadíthat meg e keresztről mindaddig, amíg az utolsó férfi, az utolsó nő és az utolsó gyermek is el nem jön, hogy levegyenek innét.” 6
,,De én nem tudom sóhajodat elviselni!” – mondtam. – „Mit tegyek?” Ezt válaszolta: „Menj végig a világon, s bárkivel találkozol, mindenkinek mondd el, hogy rátaláltál egy emberre, akit keresztre feszítettek.” Ezen a nyáron is sokan állnak életpályájuk útkereszteződésén (valaki azt mondta, minden második embernek papi hivatása van). De csak kevesen állnak meg a kereszten függő Ember előtt. Családok, nemzetek, népek hivatása, hogy szenteket neveljenek és általuk adják vissza Istennek, amit tőle kaptak. Ahol nem születnek többé hősök és szentek, ott megszakad a történelem folytatása. Hősök és szentek nélküli népnek nincs jövője, szerepét lejátszotta a történelemben, mert nélkülük előrelépni nem tud. Az ilyen népnek nem marad más hátra, mint hogy lelépjen az élet színpadáról... Amíg újak állnak a kidőlt papi nemzedékek helyébe, addig reménnyel nézhetünk a jövőbe. E sorokat hívásnak és üzenetnek szántam: egy fiatal üzenetének a nála még fiatalabbaknak. A papi hivatásoknak Isten egész népének a szívügyét kell képezniük, így tanítja a zsinat. Tanítása mindannyiunkat munkára, útkeresésre, állásfoglalásra és nem utolsósorban imára kötelez. Szentmártoni Mihály S. J. Garai Gábor:
Jókedvet adj Jókedvet adj, és semmi mást, Uram! A többivel megbirkózom magam. Akkor a többi nem is érdekel, szerencse, balsors, kudarc vagy siker. Hadd mosolyogjak gondon és bajon, nem kell más, csak ez az egy oltalom, még magányom kiváltsága se kell, sorsot cserélek, bárhol, bárkivel, ha jókedvemből, önként tehetem; s fölszabadít újra a fegyelem, ha értelmét tudom és vállalom, s nem páncélzat, de szárny a vállamon. S hogy a holnap se legyen csupa gond, de kezdődő és folytatódó bolond kaland, mi egyszer véget ér ugyan ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
Nincs magyarázat: a NASA is vizsgálta a Guadalupei Szűzanya kegyképét A NASA közzétette a Guadalupei Szűzanya kegyképpel kapcsolatos vizsgálatainak eredményeit. A kegyképen szemorvosi műszerekkel történő vizsgálattal megállapították, hogy Mária szemének retinája fény hatására – az emberi szemhez hasonlóan – kitágul és összehúzódik, szövet hőmérséklete, melyen a kegykép látható, állandóan 36,6 fok. Sztetoszkóppal is megvizsgálták a kegyképet, ekkor a tudósok Mária övénél 115 pulzus/perc mértek, mely egy magzat pulzusszámának felel meg. A NASA mérnökei továbbá megállapították, hogy a festék, amellyel a kegykép készült, földön nem létezik és soha nem is létezett – írja a tsn.ua internetes hírportál. A 20. század elején a kegykép mellett valaki bombát robbantott, melynek eredményeképpen nagy sugarú körben minden elpusztult, a kegykép azonban egész és sértetlen maradt. A tudosók érdekesnek találják, hogy Mária jobb karja világosabb, bal karja pedig sötétebb, ami szerintük a rasszok közötti egység fontosságát hivatott hangsúlyozni. A Szent Szűz a feljegyzések szerint egy indiánnak, Juan Diegónak jelent meg 1531 telén a Tepeyac dombon, Mexikóvároshoz közel északra. A feljegyzések szerint egy aranyködbe burkolózó nő jelent meg, s arra szólította föl a férfit, hogy „menj a püspökhöz… azt akarom, hogy templomot emeljenek e helyen!” Juan Diegónak nem hitt a püspök, s másnap a találkozás megismétlődött. Diego másodszor is elment a püspökhöz, aki ezúttal azt mondta, elhiszi, hogy a Szűzanya megjelent ott, ha hoz egy jelet. Diego ismét találkozott a Szűzanyával, aki
felküldte a hegytetőre, ahol csodálatos módon az évszak ellenére nyíló rózsát talált. Juan Diego egyszerű köntösébe gyűjtötte össze a rózsákat és elvitte azokat Zumarraga püspökhöz. A főpásztor térdre hullott az elé táruló látvány előtt: a bennszülött szegényes öltözete, tilmája (bő köpeny) a Szűzanya képmásává változott. A helyen épült meg a Miasszonyunk-székesegyház, ahol máig őrzik Diego tilmáját. Aldofo Orozco kutató fizikus beszámolója szerint nincs természettudományos magyarázat a tilma megmaradására. 10 év alatt tönkremennek a hasonló szövetek a helyi sós-nedves levegőn. Például az 1789-ben készített másolat, amit az akkori legfejlettebb technológiával készítettek és védő üveg mögé helyeztek, teljesen kifakult 8 év alatt. Ezzel szemben az eredeti, védelem nélkül kihelyezett tilmát több mint száz év alatt se károsította az UV-sugárzás, a sós-nedves levegő és a közelében meggyújtott több tízezer gyertya. Az eredeti kép zarándokok tömegeit vonzza: az ikont őrző bazilikát a világ leglátogatottabb zarándokhelyének tartják, 2004-es mexikóvárosi adatok szerint csak december 9. és december 12. között tízmillió zarándokot fogadott, egész évben pedig a húszmilliót is eléri az idelátogatók száma. a Magyar Kurir nyomán
7
Az oltár mint menedékhely Mindig szívesen hallgatjuk azt az embert, aki szépen, ízesen beszéli magyar anyanyelvünket. Évenként versenyt is rendeznek a szép magyar beszédből és nem kis dicsőség elismerő sikert aratni. A szép szó, a szép beszéd még értékesebb, ha igaz, szép, tartalmas gondolatokat fejez ki. Ez jellemezte az egykori konstantinápolyi pátriárka, János püspök beszédét, ezért nevezzük ma is Aranyszájú Szent Jánosnak. Valahányszor szentbeszédet mondott a Szent Bölcsesség templomában, szószékét óriási tömeg vette körül. Prédikációjában azonban nemcsak arra törekedett, hogy bölcsen és szépen beszéljen. Szavainak az biztosított aranyfedezetet, hogy bátran kimondta az igazságot. Kemény szavakkal ítélte el a bűnös élv-hajhászást, a szegények elnyomását, a császárné pazarló életét. Nyilvánvaló, hogy szókimondása nem tetszett az illetékeseknek. Észrevette ezt egy Entropius nevű miniszter, akit éktelen érvényesülési vágy fűtött, és hízelgő magatartásával emelkedett rabszolgasorsból magas állami méltóságba. A császárnő kegyét keresve szembefordult János püspökkel. Az akkori törvények szerint, aki a templomban, az oltárnál keresett menedéket, bármilyen bűnt követett el, menedékjogot élvezett. A püspök csak akkor adta ki a világi hatóságoknak, ha bebizonyosodott bűnössége és eltekintettek a halálbüntetéstől. Az egyház ezzel akarta mérsékelni a büntetések szigorúságát. Mint az ország minisztere Entropius ezt a törvényt érvénytelennek nyilvánította. Aranyszájú Szent János azonban ezt a rendelkezést nem volt hajlandó elismerni. Nem sokkal ezután olyasmi történt, ami Konstantinápoly minden lakóját izgalomba hozta. Eudoxia császárnő megsokallta Entropius hatalmaskodását, túlkapásait és azzal vádolta, hogy a császári trón elfoglalására törekszik. Emiatt a minisztert minden tisztségétől megfosztották és elfogatási parancsot adtak ki ellene. Végső elkeseredésében János püspök templomába menekült, az oltár alatt keresett menedéket. Éppen ő tette ezt, aki ezt a menedékjogot visszavonatta. Aranyszájú Szent János, aki most is érvényesnek tartotta a törvényt, nem engedte be templomába a mi8
nisztert üldöző rendőröket. Majd holnap döntsenek sorsáról! – közölte az illetékesekkel. Másnap reggel zsúfolásig megtöltötték a hívek a Szent Bölcsesség, a Hagia Sophia templomát. János püspök a szószékre lépett és beszédében megindokolta, hogy miért biztosított menedéket Entropiusnak: – Gondoljatok az irgalmas Jézusra, aki mindig megbocsátott a megtérő bűnösöknek! Ha ezt teszi a miniszter, őt is részesíteni kell a kegyelemben – és felszólította Entropiust, hogy nyilvánosan tartson bűnbánatot. A szerencsétlen ember ehelyett kirohant a templomból és menekülni próbált. Az utána eredő katonák azonban elfogták és hamarosan végrehajtották rajta a halálos ítéletet.
A pohár víz „Egy pszichológus körbesétált a teremben miközben stressz kezelést tanított. Amikor felemelt egy pohár vizet, mindenki arra számított, hogy a „félig üres vagy félig tele” kérdést teszi majd fel. Ehelyett azt kérdezte, hogy milyen nehéz a pohár. Majd így folytatta: – A tényleges súly nem számít. Attól függ, hogy mennyi ideig tartom a poharat a kezemben. Ha csak egy percig, akkor nincs semmi baj. Ha egy óráig, akkor fáj tőle a karom. Ha egy napig, akkor a karom elzsibbad és lebénul. A pohár súlya nem változik meg, de minél tovább tartom a kezemben a poharat, az annál nehezebb lesz. A stressz és az aggodalom ugyanolyan, mint a pohár víz. Ha csak rövid ideig gondolsz rájuk, nem történik semmi. Ha egy kicsit hoszszabb ideig gondolsz rájuk, elkezdenek fájni. És ha egész nap rájuk gondolsz, bénultnak érzed magad – semmit sem tudsz rendesen megcsinálni. Fontos tehát, hogy megválj a stressztől. A nap folyamán vesd le válladról a terheket, amilyen hamar csak lehet! Ne hordozd azokat még éjszaka is! Tedd le a poharat!” Böjte Csaba OFM
A legszebb szó Testvér, testvérem: ez a legszebb szó a világon. Ha jól nem tudtam volna régesrég, Most megtanulhattam a betegágyon. Testvér, testvérem: Ez a legszebb szó a világon. Ahogy kitágul ősi jelentése És túlnő lassan véren és családon – De visszatér mint gazdag bujdosó, Lélekkel hintve meg S szentelve meg, mi vérszerint való. Testvér, testvérem: Ez a legszebb szó a világon. Mikor így szólhatok valakihez, S nem a lapos, hűvös szóval: barátom – Az nekem békességem s boldogságom. Testvér, testvérem: Ez a legszebb szó a világon. Harmat a réten, Illat a virágon, Barackvirágszín sejtelem a tájon, Hogy fakad még rügy minden száraz ágon.
Csak egy Miatyánkot... Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta, Amikor lelkünket bú és bánat nyomja. Hitünk szárnyán szálljon fohászunk az égbe, Az örök szent Isten trónja elébe. Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta, Amikor testünket betegség kínozza. Epedve, sóhajtva, láztól égő ajkunk, Óh, hatalmas Isten könyörülj mirajtunk. Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta, Ha betegség, bánat mind jóra fordulna. A lelkünk mélyéből fakadjon a hála, Ő hozzá ki mennynek és földnek alkotója. Örömünk, bánatunk mind Istentől vagyon, Ő tudja mit, miért, Ő tart minket számon. Életünk hajója háborgó tengerén, Ha Ő koronázza békességbe mégyen. És ha életünk végórája jönne, Bátorítást mástól ne várjunk csak Tőle. Nyíljon akkor ajkunk még egyszer imára, S csak Miatyánkot mondjunk utoljára. Ámen.
Testvériség: Nincs szebb szó a világon. A szabadság s az egyenlőség álma Elbukott sodró időn, ezer gáton, A bebizonyult Lehetetlenségen S a vérrel mocskolt, őrült akaráson. A forradalom örökségeképpen A Háromságból lobogó fehéren Egyedül a testvériség maradt, Omló világok romjai alatt. Testvériség: Nincs szebb szó a világon. S én hinni, hinni vágyom, Én minden széllel szemben hinni vágyom: Ez az egy álom nem csalóka álom. Rend-társ, polgártárs, elvtárs, honfitárs: Eltűnnek egyszer mind e szólamok És elvesznek a mélyben, Parttalan semmiségben. S egy szó zeng majd csak a világ fölött Örök Üdvözlégyképpen: Testvér, testvérem. 1934. szeptember 26. Reményik Sándor – Áldja Isten! – Ég áldjon! – Isten hozta! – Isten vele! – Hála Istennek! – Isten - Isten! – Adjon Isten jó napot! – Isten fizesse meg! – Jó napot kívánok Isten áldásával! – mindennapos köszöntés volt nem is olyan régen. – Jó Isten, Teremtő Isten, Boldog Isten, Szerelmes Isten, bizony Isten. Aki ilyen szavakat ejt ki a száján, annak lelkében nyugalom, szívében hála és szeretet lakik. Milyen szép lenne újjáéleszteni ezeket a köszöntéseket, ezzel naponta Isten áldását kérve népünkre. A jókívánság, mint az elvetett mag terebélyesedik, s megtermi maga körül a jót, a teremtő élet egyik elengedhetetlen kincsét. Tomory Zsuzsa 5
Otthon Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk
Az irgalom Az emberi szív egyik legnagyobb cselekedete. Forrása a szeretet. Ha a szeretet egy emberben igazán mély lett, azaz egész testi-lelki létét birtokba vette, akkor egyúttal kiszolgáltatta a szenvedésnek. Meglepő gyorsan veszik észre az emberek a szív önzetlenségét és nyíltságát. Az önzetlen szeretetben segítséget és főleg emberi meleget keresnek: az éhesek táplálékot, a szomjasak italt, a mezítelenek ruházatot, az idegenek hazát, a rabok kiváltást, a betegek támaszt, a haldoklók segítséget, az igazságkeresők türelmet, a tudatlanok tanítást, a szomorúak vigasztalást és minden ember, élő és holt, imát. Általá4
padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él. Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.”
ban így nevezik meg az irgalmasság cselekedeteit. Bennük megpillantjuk egzisztenciánk minden ínségét. Ezt a nyomorúságot magunkra venni néha elviselhetetlen szenvedéssel jár. A szenvedő ember tehetetlen... Az egyetlen, amit adhatunk neki, az együtt szenvedés vigasza: szélesre tárni a szívet, hagyni, hadd áradjon bele a más fájdalma és kitartani ebben az együtt szenvedésben mindaddig, míg a szenvedő megkönnyebbül, mert vele viseli kínját. Aki azt hiszi, hogy könnyű kitartani a szeretetben eddig a keserű végig, vagyis a szeretetet legsajátosabb cselekedetünkké tenni, annak még nincs fogalma az emberi szeretet legmélyéről. J. M. Bauer – L. Boros
Szent Ciprián püspök és vértanúnak „Az Úr imádsá ga” című értekezéséből
Szent Ciprián, karthágói püspök, teljes nevén Cyprianus, Thascius Caecilius (200 körül - 258)
Szenteltessék meg a te neved! Milyen nagylelkű az Úr! Milyen gazdag az ő kegyes jósága irántunk! Hiszen ő akarta: úgy imádkozzunk hozzá, hogy az Ég Urát Atyánknak szólítsuk, és amint Krisztus az Isten Fia, úgy minket Isten gyermekeinek hívjanak. Melyikünk merte volna még imádságban is Atyának szólítani őt, ezt a szót csak kimondani is, ha ő maga nem engedte volna meg, hogy így imádkozzunk? Jól jegyezzük meg tehát, szeretett testvéreim, és tartsuk is mindig szem előtt, hogy ha Istent Atyának szólítjuk, akkor Isten gyermekei módjára kell viselkednünk. Mert ahogyan mi kedvünket találjuk abban, hogy Isten az Atyánk, úgy ő ís lelje kedvét bennünk. Úgy éljünk tehát, mint Isten templomai, hogy biztosan bennünk lakjék az Úr. Ne legyen a cselekvésünk elütő attól, amik lélek szerint vagyunk: lelki és mennyei embernek indultunk, ezért csak lelki és mennyei módra gondolkodjunk és cselekedjünk; maga Urunk, Istenünk mondotta ugyanis: Aki tisztel, azt én is megtiszteltetésben részesítem, aki azonban megvet, azt megszégyenülés éri (l Sám 2, 30). A szent Apostol is hangsúlyozza levelében: Nem vagytok a magatokéi. Nagy volt a
váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg, és hordozzátok tehát Istent a testetekben! (l Kor 6, 20). Majd így folytatjuk imádságunkat: Szenteltessék meg a te neved (Mt 6, 9). Nem azt kívánjuk Istennek, hogy a mi imádságaink szenteljék meg őt, hanem azt kérjük az Úrtól, hogy szenteltessék meg az ő neve bennünk. Mert ugyan ki által is szentelődnék meg Isten, hiszen ő maga szentel meg minket? Viszont ő maga mondta: Szentté legyetek, mivel én szent vagyok (Lev 11, 45), azért kérjük könyörögve, hogy akik a keresztségben szentek lettünk, meg is maradjunk ebben a szentségben, amelyben már élni kezdtünk. És ezt mindennap esdve kérjük! Szükségünk is van mindennap a megszentelődésre, hiszen mindennap vétkezünk; akkor pedig kell, hogy szüntelen megszentelődés által újra megtisztuljunk bűneinktől. Az Apostol azt is megmondja, hogy miben áll ez a megszentelődés, amelyet Isten kegyes jósága ad nekünk. Így tanítja: Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, megigazultatok, és szentek lettetek Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által (1 Kor 6, 9-11). Azt írja tehát az Apostol, hogy szentek lettünk Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által. Mi tehát azt kérjük, hogy ez a megszentelődés maradjon meg bennünk. Urunk és Bíránk szigorúan meghagyta, hogy akit ő egyszer meggyógyított, és életre keltett, az többé már ne vetkezzék, nehogy valami még nagyobb bajba essék. Kérjük tehát imádságunkban szüntelenül, esdekeljünk éjjel és nappal azért, hogy őrizze meg Isten ezt a megszentelődésünket és ezt az új életünket, amelyet Istentől kaptunk ajándékba. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod Így folytatjuk imádságunkat: Jöjjön el a te országod (Mt 6, 10). Azt kérjük, hogy bennünk jelenjék meg az Isten országa, amint előbb is úgy kértük, hogy bennünk szenteltessék meg az ő 9
neve. Mert ugyan mikor nem uralkodik Isten, és nála ugyan mikor kezdődnék el az, ami mindig volt, és meg nem szűnt soha? Annak az országnak eljövetelét kérjük, amelyet Isten nekünk megígért, és Krisztus Urunk vérével és szenvedésével megszerzett, hogy mi, akik azelőtt e világnak szolgáltunk, ezután Krisztus fősége alatt uralkodjunk, amint ő maga ígérte meg nekünk: Gyertek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! (Mt 25, 34). Úgy is érthetjük ezt a kérést, szeretett testvéreim, hogy maga Krisztus az Isten országa, és mi mindennap az ő érkezése után vágyakozunk, és azt óhajtjuk, hogy bennünk valósuljon meg minél előbb az ő eljövetele. Minthogy ő maga a feltámadás, hiszen mi is őbenne támadunk fel, ezért őt tekinthetjük az Isten országának, mivel őbenne fogunk uralkodni. Helyesen tesszük, hogy kérjük az Isten országát, vagyis a mennyek országát, mert van földi ország is. Ámde, aki már lemondott erről a világról, az máris felülemelkedett az e világ dicsőségén és országán. Majd így folytatjuk kéréseink sorát: Legyen meg a te akaratod a mennyben és a földön (Mt 6, 10); azaz nem azt kérjük, hogy Isten tegye azt, amit ő akar, hanem azt kérjük, hogy mi meg tudjuk tenni azt, amit Isten tőlünk kíván. Mert ugyan ki akadályozhatná meg Istent, hogy meg ne tegye azt, amit akar? Viszont minket a sátán megakadályoz abban, hogy Isten akarata szerint legyen minden szándékunk és cselekedetünk. Ezért kérjük imádságunkban, hogy bennünk legyen meg Isten akarata. Ahhoz pedig, hogy ez meglegyen bennünk, feltétlenül szükségünk van Isten segítségére és oltalmára. Senki sem erős ugyanis a maga erejéből: csak Isten irgalmas szeretete ad biztonságot. Hiszen az Úr Jézus is feltárta a világnak a magára vállalt emberi gyengeséget, amikor így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely. Mégis így folytatta: De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te (Mt 26, 39), és ezzel példát adott tanítványainak, hogy Isten akaratát tegyék, ne pedig a magukét. Isten akarata pedig az, amit Krisztus végbevitt, és amire tanított is: legyünk alázatosak a viselkedésünkben, álljunk szilárdan a hitben; legyen tartózkodó a beszédünk, igazodjék az isteni akarathoz a cselekvésünk, gyakoroljuk az irgal10
masságot, és magatartásunk legyen fegyelmezett; jogtalanságot elkövetni se tudjunk, de annál inkább tudjuk azt elviselni; éljünk testvéreinkkel békében; szeressük teljes szívünkből az Urat, szeressük mint Atyánkat, és féljük mint Istenünket; Krisztus elébe senkit és semmit se tegyünk, mint ahogy ő is mindennél többre becsült minket; elszakíthatatlanul ragaszkodjunk az ő szeretetéhez, bátran és nagy bizalommal tartsunk ki keresztjénél, amikor neve becsületéért folyik a harc; legyünk állhatatosak a beszédben, amikor megvalljuk őt; legyünk bátrak, ha érte vallatnak minket; legyünk türelmesek, ha miatta halállal koszorúznak meg bennünket. Mindez azt jelenti, hogy Krisztus társörökösei akarunk lenni, és meg akarjuk tartani Isten parancsát, azaz teljesíteni akarjuk Atyánk akaratát. (folytatjuk) (2.) Szent Ciprián püspök és vértanú
Mit üzen a Szentírás? Mk 12, 28b-34 Jean Vanier írja, hogy minden betegség mélyén a szeretet hiánya van. A legtöbb szenvedélybetegséget vissza lehet vezetni életünknek arra a pontjára, ahol nem szerettek. Tény az is, hogy a szeretetnek vannak vámszedői: a prostitúcióban, a narkotikumokban, de még a vallási dolgokban is. Amikor a társadalom kiéhezett a jó szóra, az emberségre, a megértésre, bizalomra, amikor sokan meghasonlanak vagy félnek – igen könnyű olcsó trükkökkel megszólítani az embereket, és becsábítani egy-egy mellékutcába. A diktatúrákban (még a vallásiban is), cél, hogy az emberek egymást ellenőrizzék, ezért minden bejáraton más lakat van. A kereszténységben egyetlen kulcs nyit minden zárat, és ez a szeretet. Juhász Ferenc
Keresztény tevékenység Modern és fejlett világunkban a sok probléma egyike az akció, a cselekvés, a tevékenység problémája. Az emberek sietnek, rohannak: némelyek a technika legújabb közlekedési eszközein, mások gyalog. Egyesek rohannak munkájuk, mások szerencséjük vagy a szebb és kényelmesebb élet után. Egyesek a keresett kincsre rátalálnak, mások pedig életükön át hiába keresik. Minden attól függ, hogyan fogadjuk el a tevékenység értelmét. Vannak, akik mindenáron meg akarnak szabadulni a cselekvéstől: halom érvet felhoznak, csakhogy valahogy kihúzzák magukat a kötelesség alól. Mások nyaktörő gyorsasággal rohannak akcióba, meggondolatlanul, szeretet nélkül, kíméletlenül, csakhogy minél többet keressenek, minél több földi kincsre tegyenek szert. Isten nem azért tett bennünket a földre, nem azért hívott bennünket létre a semmiből, hogy életünket vízszintes állapotban, tétlenségben töltsük, hanem hogy építsük az Ő és az emberiség országát. Háromfajta tevékenységet különböztetünk: az állati cselekvést, amely ösztönös, az emberi cselekedetet Isten nélkül és a keresztény hivő cselekedeteit. Mert a tevékenység csak akkor éri el tetőfokát, amikor az ember közreműködik Istennel, amikor Isten és ember között létrejön a „kooperáció”. Könnyű rombolni, de nehéz építeni; Könnyű bírálni, de nehéz cselekedni; Könnyű tervezni, de nehéz a terveket megvalósítani. Az emberek rohannak, állandó mozgásban vannak, beszélnek, reagálnak és végül félholtan, fáradtan és megtörten feladják a harcot, mert nem érték el azt, amit el akartak érni, munkájuk eredménye minimális, majdnem semmi. Feltesszük a kérdést, vajon az eredmény a rohanástól, beszédtől, gesztikulációktól függ? Vannak, akik nagyon keveset mozognak, sehova nem sietnek, nem használnak sok szót és mégis nagy eredményeket tudnak felmutatni az emberiség javára. Mások rengeteget rohannak, sokat utaznak, nagy szavakat használnak és mégsem adnak semmit az emberiségnek. A munka eredménye a lélektől függ, attól, hogy milyen lel-
külettel cselekszünk. Az emberek sokszor automatikusan dolgoznak, szinte ösztönszerűen, ritkán gondolkodnak és csak kevesen vannak tudatában kereszténységüknek. Lélekkel dolgozni azt jelenti, hogy állandóan vizsgáljuk cselekedeteinket, látjuk (és elismerjük!), hol hibáztunk, megfontoljuk a körülményeket és szükség esetén változtatunk rajtuk, hogy az eredmény jobb legyen. Az ember cselekedeteivel arra van hivatva, hogy építse Isten országát. Megtudván Isten akaratát a Szentíráson és a természeten keresztül, törekednie kell, hogy Isten terveit meg is valósítsa. Ám nemegyszer erőtleneknek érezzük magunkat Isten akarata előtt, érezzük, mennyire kicsik vagyunk. De az embernek nem szabad visszariadnia önmagától, hanem bíznia és hinnie kell, hogy Isten elárasztja erővel, önnön végtelen erejével. A keresztény emberen így Jézus Krisztus viszi végbe a mennyei Atya akaratát. Isten nem választja ki a nagyokat. Nagy dolgokat a kicsinyeken keresztül is szokott cselekedni. Sok példát hozhatnánk fel különféle életrajzokból. Vianney szent János szerénysége és egyszerűsége nem ismeretlen előttünk: Isten nagy dolgokat vitt végbe általa. Jól ismerjük azt a tényt is, hogy Krisztus sem gazdagokat, írástudókat és farizeusokat választott apostolainak, hanem egyszerű, írástudatlan halászokat. Általuk építette fel egyházát, amelyen a pokol kapui sem fognak erőt venni. Gál Gábor S. J.
A szent Ars-i plébános
3
A müncheni Frauenkirche bejáratánál, az egyik padozati kőlapon érdekes lábnyomot láthatunk. A legenda szerint, mikor a templom építője munkához látott, jómaga is fölismerte vállalkozásának nehézségeit. Ezért segítségért az ördöghöz folyamodott. Az meg is ígérte közreműködését, egy feltétellel. A templomot ablakok nélkül építse fel. Megkezdődött és sikeresen be is fejeződött a munka. Ekkor megjelent az ördög, hogy megszemlélje a templomot. Legnagyobb bosszúságára a templomban ragyogó fény fogadta. Felelősségre vonta az építészt, nem ebben egyeztünk meg. Ekkor a főbejárathoz vezette az ördögöt, arra a helyre, ahonnan az oldalhajók oszlopsora miatt egyetlen ablakot sem lehetett látni. Ennek láttán a rászedett ördög nagyot dobbantott a lábával és ennek nyoma látható a padozat kövében.
A jámbor mesének több változata ismeretes. Egy azonban biztos. Aki hite és szeretete ablakával Jézus felé fordul, annak világosság árad életébe. Jézus szerette, mi is szeressük a csendet! Egy ír professzor szerint a pokol minden négyzetcentiméterét hatalmas lárma tölti meg. Ez őrzi meg lakóit minden ellágyulástól, lelkiismeret-furdalástól, képtelen kívánságtól. Nem véletlen, ha a sátán földünket is igyekszik minél inkább megtölteni lármájával. Ezért nehéz megtalálnunk a csend szigeteit. Nehéz, de nem lehetetlen. Ki lehet kapcsolnunk a telefont, a rádiót, a televíziót és megteremthetjük időnként azt a csendet, amelyben Isten szól hozzánk. György Attila
Üzenet Istentől Néztelek ma reggel, ahogy felkeltél, remélve, hogy beszélgetsz majd velem, még ha csak néhány szót is, megkérded a véleményemet vagy megköszönöd azokat a jó dolgokat, amik tegnap történtek az életedben. Aztán láttam, hogy most túlságosan el vagy foglalva azzal, hogy mit is vegyél ma fel munkába. Aztán csak vártam. Amikor szaladgáltál a házban és készülődtél, tudtam, hogy lenne pár perced, hogy megállj és csak köszönj, de túl elfoglalt voltál. Egyszer tizenöt percig vártál, amíg nem is kellett mást csinálnod, mint ülni egy széken. Aztán láttam, hogy talpra ugrasz. Azt hittem, velem akarsz beszélni, de csak a telefonhoz rohantál, hogy még pletykálj gyorsan egy barátoddal. Néztelek, ahogy munkába mentél, és egész nap vártam türelmesen. Azt hiszem, a sok elfoglaltságod miatt nem értél rá, hogy bármit is elmondj nekem. Észrevettem, hogy ebédnél körülnéztél, talán szégyelltél beszélni velem, ezért nem hajtottál fejet. Megláttad, hogy három-négy asztallal arrébb néhány barátod beszélt kicsit hozzám, mielőtt ettek, de te mégsem. Nem baj. Még mindig maradt idő, és remé-
lem, hogy majd beszélsz velem. Már hazamentél, és úgy tűnt, sok dolgod van. Miután néhány dolgot megcsináltál, bekapcsoltad a tévét. Nem tudom, szereted-e a tévét vagy sem, mert nem sok minden történik ott, és sok időt eltöltesz előtte nap mint nap, nem gondolva semmire, csak élvezve a showt. Türelmesen vártam megint, ahogy nézted a tévét, és megetted a vacsorád, de megint nem szóltál hozzám. Lefekvéskor, azt hiszem, már túl fáradt voltál. Jó éjszakát kívántál a családodnak, beugrottál az ágyba, és pillanatok alatt álomba merültél. Nem baj, mert talán még nem vetted észre, hogy én mindig ott vagyok veled. Több türelmem van, mint gondolnád, és téged is arra akarlak tanítani, hogyan legyél türelmes másokkal. Annyira szeretlek, hogy mindennap várok egy biccentésre vagy imára, gondolatra vagy akár egy hálás érzésre a szíved mélyén. Nehéz az egyoldalú kapcsolat. De holnap majd újra felkelsz, és én várni fogok, nem másképp, mint szeretettel, remélve, hogy ma majd szánsz rám egy kis időt. Legyen egy nagyszerű napod! Barátod: Isten
A reimsi Miasszonyunk katedrális Reims katedrálisát a 13. században kidolgozott új építészeti megoldások, valamint az építészet és szobrászat harmonikus egymásra találása avatja a gótikus építészet remekévé. Az egykori apátság 9. századi formájában ránk maradt hajójában őrzik Saint Remi (440-533), a francia királyok első koronázó érsekének földi maradványait. A néhai Érseki Palota Tau-terme a 15. században épült, elnevezése „T” betűt formázó alaprajzára utal. Reims város azon katedrálisa, ahol egykor Franciaország királyait megkoronázták. A katedrálist a nyugati elülső rész kivételével a 13. század végéig befejezték. A 81 méter magas tornyokat eredetileg 120 méteresre tervezték. A déli toronyban két nagyharang van; közülük az egyik 11 tonnát nyom. A homlokzat az épület egyik legmeghatározottabb része, és az egyik legkiemelkedőbb középkori remekmű. Az első világháború német bombázásai megrongálták és megsemmisítették a katedrális fontos részeit. Az állványzat az északi toronynál tűzre
A Szűz Máriának szentelt központi rész a rózsaablakkal
A reimsi Notre Dame katedrális 2
kapott, melytől leégett a katedrális majdnem minden része. A megolvadt ólom a kő vízköpőkön csordult végig, mely teljesen megsemmisítette a püspöki palotát. A restaurálási munkák 1919-ben kezdődtek. Az egyes munkálatok még azóta is tartanak. A három portál szobrokkal és kisplasztikákkal díszített. A központi rész, mely Szűz Máriának volt szentelve, rózsaablakkal díszített. A kereszthajók homlokzatai szintén szobrokkal díszítettek. Az északi oldalon Reims püspökeinek a szobrai Júdás és Jézus egy alakja, míg a déli oldalon szép, modern rózsaablak található prófétákkal és apostolokkal díszítve. A katedrális főhajója 138.75 méter hosszú, 30 méter széles és 38 méter magas. A katedrális ablakain a 13. századtól a 20. századig terjedő időszak jellegzetes mintázatai találhatóak. A rózsaablak miatt a központi területen jellegzetes fények játszanak. A jellegzetes üvegeket, ablakokat Marc Chagall tervezte, amelyet 1974-ben szereltek be. 1991-ben az UNESCO a világörökség részének nyílvánított. Forrás:internet
Szobrokkal és kisplasztikákkal díszített portál 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
– Ilyés Emilia, Kovács Panna, Kovács Benedek, Mikó Zenkő Mária.
Szentségi házasságot kötöttek: – Kádár János – Tankó Mónika, Bartha Mihály – Simó Gyöngyvér, Petrovics István Füstös Ágnes.
Az Úr hazahívta: – Suciu Ilona, Könczei Imre, Téglás László.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Nursiai Szent Benedek apát Európa fővédőszentje július 11 480-543/547. március 21.: Benedek, Skolasztika testvére az umbriai Norciában született. Édesapja, Eutropiusz konzul és főkapitány volt a tartományban. Rómában nevelkedett, majd Subiaco környékén remetéskedett. Tanítványait összegyűjtve Monte Cassinóra ment, ahol megalapította ma is híres kolostorát. Regulát állított össze, amely gyorsan elterjedt. Őt tartjuk a nyugati szerzetesség atyjának. 547. március 21-én halt meg, de már a VIII. századtól a mai napon tartották ünnepét. Alapelve: Ora et labora (Imádkozzál és dolgozzál!). Szent Benedek fiainak jelentős szerepe volt Európa megtérítésében és kultúrájának kialakításában. A rend nagyon gyorsan elterjedt, számos kolostort alapítva. Magyarországon Pannonhalma után több kolostorban is éltek és imádkoztak Szent Benedek fiai. Benedeket III. Honoriusz avatta szentté 1220-ban. VI. Pál pápa 1964-ben Európa fővédőszentjének nyilvánította. Árpád-házi Szent Kinga, szűz, szerzetesnő július 24 Esztergom, 1234. március 5-1292. július 24.: IV. Béla királyunk és Laszkarisz Mária leánya, vala12
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Pihenjetek egy kicsit (v.ö. Mk 6, 30)
Élő adás! Minden vasár- és ünnepnapon a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból. A hallgatáshoz kattintson a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon megjelenő „Élő adás” ikonra.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
2014 július
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesült:
XVI. évfolyam 7. szám (183.)
mint Szent Margit és Boldog Jolán nővéreként született, a magyar történelem egyik legsúlyosabb korszakában. Szülei kívánságára házasságot kötött a Piast-házi V. Boleszláv krakkói herceggel. Mindketten örök tisztasági fogadalmat tettek. Imádságban és a szegények szolgálatában telt élete. Férje halála után ferences klarissza szerzetes nővér lett, vagyonát szétosztotta és a ószandeci kolostorban élt. 1292-ben halt meg. Kedves számunkra a Kinga gyűrűjéről szóló legenda. Amikor Kinga a tatárjárást követően hazalátogatott, édesapjától elkérte a wieliczkai sóbányákat, majd édesapja kíséretében eljutott a máramarosi sóbányákhoz. Az egyik aknaszlatinai tárnában Kinga gyönyörködve nézte a csillogó, hófehér sótömböket. Ekkor eszébe jutottak lengyel alattvalói, akik csak sós forrásokból párologtatott sóval voltak kénytelenek beérni, ezért így szólt atyjához: „Atyám, add nekem ezt a sóaknát, és engedd meg, hogy innen egyenesen Lengyelországba vihessék a sótömböket.” A király teljesítette leánya kérését, Kinga pedig lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és az akna birtokbavételének jeléül a mély aknába dobta. Később, a bánya megnyitásakor – a legenda szerint –, a bányászok megtalálták Kinga gyűrűjét. VIII. Sándor avatta boldoggá 1690. június 10-én. 1999. június 16-án II. János Pál pápa avatta szentté. Ő Lengyelország, Litvánia és a sóbányászok védőszentje.
A Szentírás szerint nemcsak munkára teremtette Isten az embert, de pihenésre is. Nem lehet büntetlenül hétköznappá szürkíteni az ünnepnapot és rablógazdálkodást folytatni testi és szellemi erőinkkel. Erre figyelmezteti Jézus apostolait, midőn pihenésre inti őket. Még azt is megmondja, hol és miként történjék ez a pihenés. Magányos, csendes helyen. Magány, magányos hely sokak számára egyenlő a pokollal. Hatalmas városok kőrengetegében, jóllehet vékony fal választja el egymástól a lakókat, sokan szenvednek a magányosságtól. Méltán jegyzi meg Michel Tournier francia író: „Mindnyájan egy-egy üvegkalitkába zárva élünk. A gyermeket már egészen kis korától úgy idomítják, hogy ne álljon szóba idegenekkel, legyen mindig bizalmatlan, s emberi kapcsolatait csökkentse le a szükséges minimumra...” A kínzó magány elől sokan a kábítószerek élvezetébe vagy öngyilkosságba menekülnek. Tagadhatatlan, a kényszerű magány veszélyes állapot, fuldoklik benne az ember. Ám ugyanilyen fárasztó lehet az állandó zaj, a magány teljes hiánya. A csendben megpihennek érzékeink, felfrissül agyunk, ráléphetünk arra az útra, mely a szívünkbe vezet. Egy lelkes alpinista, Arnold Lunn írja: „Az a hegy, amelyet megmászunk, hasonlít egy bankhoz, amelyben elhelyezzük szép emlékeink aranyát. Ezt senki sem lophatja el és sohasem veszít értékéből.” Ez a csend, ez a magány akkor lesz pihentető és gyógyító, ha megosztjuk Istennel. Jézus nem
küldi, hanem hívja apostolait, tehát velük tart a magányos helyre. Csak az Isten nélküli csend elviselhetetlen. Isten pedig mindig és mindenütt rendelkezésünkre áll és leginkább a csend kapuján lép be életünkbe. Ezért a hívő ember nem fél a magánytól és a csendtől. Csak azok menekülnek előle pánikszerűen, akiknek rossz a lelkiismeretük, üres a szívük, céltalan az életük. Csak az önző magány veszélyes. Aki a szeretet melegével fordul az emberek felé, az sohasem marad magányos. Jézus és tanítványai nem sokáig élvezhették a csendet és a nyugalmat. Talán nem is bánták. A felrevonulás, a világból való menekülés nem az evangélium programja. Csak erőt gyűjtő, szívet gazdagító állomás a csendes magány, ahonnan újult erővel indulnak az emberek felé. Ez a magyarázata annak, hogy az Istennel egyesült emberek oly nagy hatást gyakorolnak környezetükre. A sivatagban élő Charles de Foucauldról olvasom, hogy naponta több száz bennszülött kereste fel kunyhójában, hogy lássák és tanácsát kérjék. Az Istenből élő ember tiszta forrás, aki mellé leülni, belőle inni nagy élvezet. Sehol sem jön oly közel hozzánk az Isten, mint a neki átadott emberekben. Olyan sokan jöttek Jézushoz, hogy evésre sem jutott ideje. Vajon miért ez a nagy lelkesedés még napjainkban is? Mi kelti életre Jézus egyházban megőrzött tanítását? Az a tény, hogy megvalósítása biztos út a szép, a szent életre. Jézus követése értelmet ad az életnek és a halálnak. Ő nyitott olyan ablakot életünkben, amelyen beragyog az örökkévalóság napja.
