MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 102. szám
A szent keresztségben részesült: - Silye Abigél, Balló Andrea Bernadett, Veress Dávid, Fazakas Zsanett, Várza Anita, Czika Beáta, Péter Péter Máté.
Szentségi házasságot kötött: - Kiss Róbert - Imreh Margit, Szép Róbert - Pál Mária Magdolna, Kusztos Lehel - Peligán Timea, Várza Attila Nedelcu Izabella, Veress Elemér Ferencz Mónika, Sándor Nagy Zoltán Asztalos Beáta, Albert András - Széplaki Kinga, Balla Ede Zsolt - Török Etelka Gabriella, Olosz Szabolcs - Kópis Andrea.
Az Úr hazahívta: - Para Éva, Bocz Irén, Borbély Ernő, Kovásch Ernő, Jakab Noémi, Budi Margit, Nyáguly Margit, Péter Viktória, Lukács Anna, Szőcs József, Prezsmer György, Nagy István.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Assisi Szent Ferenc október 4. Assisiben született 1182-ben. Atyja, a gazdag posztókereskedő nem törődött Ferenc szellemi nevelésével. Ő könnyelmű életet élt, és betegsége döbbentette rá, hogy életét meg kell újítania. Rómába zarándokolt, szembefordult családjával, megtért, és Istennek szentelte életét. Döntő jelentőségű esemény volt életében 1209 Szent Mátyás ünnepén a Porciunkula kápolnában való szentmise. Az evangélium az apostolok küldetéséről szólt. 12
Úgy érezte, hogy ez neki szól, és ez az, amit keresett. Mezítláb, szürkésbarna ruhában vándorolt és prédikált. Követői is akadtak, ezért a pápa jóváhagyását kérte. III. Ince pápa barátságosan fogadta a tizenkét testvérrel érkező Ferencet. Engedélyt adott nekik a prédikálásra. A Porciunkula kápolna mellett alakult meg a ferences rend anyakolostora, ahová később rendszeresen összejöttek rendi káptalanra. Egyre többen követték, Szent Klárával megalapította a női ágat, a világiak számára pedig a harmadrendet. Három rend őrzi Szent Ferenc szabályzatát: a minoriták, a konventuálisok és a kapucinusok. 1226. október 3-án halt meg, és két év múlva már szentté avatták. Avilai (Nagy) Szent Teréz október 15. Avilában, Spanyolországban született 1515-ben. Karmelita szerzetes, aki misztikus kinyilatkoztatásban részesült. Rendje megreformálásáért sokat fáradozott, és komoly szenvedéseket és üldöztetést is el kellett viselnie. Elve volt, hogy hűségesnek kell lennie a regulához, amelytől rendjük nagyon eltért. Engedélyt kapott egy kis kolostor építésére, ahol a szigorú rendi szabályok szerint éltek. Sokan csatlakoztak hozzá, letéve saruját, nevet is változtatott. Keresztes Szent Jánosban igazi támaszt kapott. Számos kiemelkedő írása maradt ránk: önéletrajzi írása, Az Úr irgalmasságának könyve, a Tökéletesség útja, stb. 1582-ben halt meg, VI. Pál pápa egyháztanítói címmel tisztelte meg. Boldog Romzsa Tódor - püspök október 31. Az ukrajnai Munkács görög katolikus vértanú püspöke, akit a hitéhez való hűségéért és állhatatosságáért kegyetlenül üldöztek. 1947. november 1-én nyerte el a vértanú koronát. A magyar egyház mindenszentek ünnepe miatt a mai napon emlékezik meg róla. Verbényi István Lapunk megjelenését támogatta a
2007 október - Mindszent hava
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Októberi rózsafüzér… Ismét ránk köszönt október. Május után a másik kedves Mária-hónap, amikor a hívő néppel együtt a templomban minden nap elvégezzük a rózsafüzért. A híveket is, a fiatalokat és időseket egyaránt, vonjuk be a tizedek mondásába. Minden nap más-más szándékra ajánljuk fel a rózsafüzért. Mivel a mai emberek kissé idegenkednek a rózsafüzér mondásától, jónak látszik néhány gondolatot emlékezetünkbe idézni. 1. A rózsafüzér az egyszerű lelkek imája Ott látjuk az öreg templomos nénik kezében... Imakönyvükre csavarva viszik az utcán. Imádkozzák, mormolják, szinte szünet nélkül templomban, utcán, otthon. Idős férfiak kezében is látni. A közös családi imának egyik leggyakoribb formája. Áldott, szent, egyszerű eszköz. Mennyi imádság szövődik szemeihez! Talán éppen azért, mert az öregeknél látni leggyakrabban, s talán mert valami imamalom képzetével társul bennünk, érezhető a mai korban valami idegenkedés a rózsafüzérrel szemben. Ha nem is a hivatalos imádkozó egyház, de mégiscsak Krisztus imádkozik a rózsafüzért imádkozó tagokban is... Hiszen a rózsafüzért imádkozók nem szakadnak el Krisztustól! Nézzük csak az imádság szövegeit! Dicsérjük a zsoltárokat, mert a Szentlélektől ihletve írták őket. És a rózsafüzér szövegei között van-e egy szó is, amely nem a Szentlélektől ihletve jött létre?... Miatyánk?... Üdvözlégy?... Dicsőség?... Ha mást nem is tennénk, csak ezeket a szent szövegeket mondogatnánk áhítattal, az is megérné a fáradságot, mert bekapcsolódnánk a sokmilliós imádkozó kórusba. 2. Ámde a rózsafüzér sokkal több, mint egyszerűen szent szövegek ismételgetése! A rózsafüzér elmélkedő imádság, amelyből ki-ki annyit merít, amennyire képes! Vannak, akik valóban nem tesznek mást, mint gyermeki egyszerűséggel ismételgetik az egyház legkedvesebb imádságait. És ugyan ki vehetné ezt tőlük rossznéven? Az egyház nagy szentjei, gondolkodói, hittudósai nem átallják kezükbe venni az egyszerű kis rózsafüzért, hogy megpihenjen lelkük annak elmélkedő imádkozásában. XI. Pius pápa: „Ha a pápa nem végzi el a rózsafüzért, egyáltalán nem imádkozik.” A rózsafüzér az evangélium és a keresztény élet kivonata. Friedrich Ozanam: „Az olvasó, amelyet Ampére végzett, jobban meghatott és meggyőzött, mint ezer prédikáció.” Joseph Haydn: „Ha szobámban le s fel sétálok és a rózsafüzért mondom, akkor jönnek eszembe a legszebb melódiák.” Fodor J. (folytatása a második oldalon)
(folytatás az első oldalról)
Cristoph Willibald Glück: „A rózsafüzér a muzsikusok breviáriuma.” 3. Elmélkedve imádkozzuk a rózsafüzért! Sokan panaszkodnak, hogy nem tudnak odafigyelni, amikor imádkoznak. Elszórakozik a gondolatuk. A rózsafüzér imádkozásánál nem is kell nagyon odafigyelnünk a szövegre. Viszont meg van szabva, hogy mire gondoljunk inkább. A titkokra! Az üdvözlégyek imádkozásánál gondoljunk egész idő alatt az illető eseményre Jézus vagy Mária életéből. Pl.: a Getszemáni kertre... vagy: ostorozásra Pilátus udvarában. Gondoljuk csak el élénken, mi történt ott, mit gondolt Jézus, mit érzett, engedjük szabadjára érzelmeinket is. Prohászka Ottokár, volt székesfehérvári püspök lelkes szavai: „Ó, ha tudnánk hitből imádkozni! Hitből imádkozunk, ha Krisztusba elmélyedünk. Ezt tesszük a szentolvasóban, melynek legfőbb kelléke, hogy elmondása közben az illető hitcikkelyekkel foglalkozunk. Krisztus személye, élete, halála, a benne megnyilatkozó szeretet és fájdalom, az ő küzdelme és győzelme lebeg szemeink előtt. Ez az alázatos szemléletünk szívünket puhítja, alakítja, könnyekkel öntözi, hajlékonnyá teszi. Csoda-e, ha ez alázatunkban szíves örömest foglalkozunk e titkokkal, ha azoknál időzünk, ha reményünket rajtuk élesztjük, ha érzelmeinkkel, vágyainkkal, örömeinkkel alattuk megvonulunk. A hit e képekkel álmodik, rajtuk vigasztalódik. Egyre azt hajtogatja, hogy Isten ember lett, köztünk élt és szenvedett, s hogy megújította a világot és föltámadásában legyőzött minden rosszat. Nézi, míly alázatos, szelíd és édes az Úr. Majd megdermed, mikor szenvedni látja, s egyre csak azt dadogja: Értem, értem szenved: megyek én is vele. Megfordul Istenével istállóban, és názáreti házban, templomban, hegyen-völgyön, kertben, éjben, ostorok, tövisek között. Sírját húsvéti fényben látja, elviszi a glóriát haza és a mennybemenet aranyporával hinti be a levegőt. Ilyen imádkozó lélekbe Krisztus képe nyomódik bele. Bár nyomódnék bele mélyen! Tízszer gondolom el, mialatt egy tizedet mondok, hogy hogyan is volt az, hogy mit is gondolt, mit is érzett a Szent Szűz, aki Istent foganta, hordozta, szülte... Lelkem, ne felejtsd el őt soha!” (Elmélkedések, Rózsafüzér Királynője.) 2
A nagy hittudós, Hans Urs von Balthazar így szól a rózsafüzérről: „A rózsafüzér olyan ima, amely az üdvtörténet minden mozzanatát beleszövi a Mária-imádságba. Ott találjuk Jézus élete misztériumainak megjelenítését: ifjúságát, nyilvános életének lezárulását a passióban, feltámadását és a mennyei boldogságot, amelybe bevonja Máriát is, mint az egyház ősmintáját. Megjelenítődik Jézus imája Atyjához és végül a Szentháromság mindig új dicsőítése, az egészet az ősi apostoli hitvallás vezeti be. Az Ave Mariá-k gyors egymásutánjában a szemlélődő imádkozó számára szinte végtelen tere nyílik az imavilágnak. Olyan tér, amelyet minden irányban átjárhatunk: Ám, hogy az ember el ne tévedjen, mint szilárd pont, mindig Mária van megadva, akiben, amint azt már kimutattuk, első alkalommal nyilatkozik meg a Szentháromság, és aki azután a megtestesült Istent bölcsőjétől a sírig és azon túl a megdicsőült életig kíséri és akit mint senki más, a megtestesült Jézus Krisztus belevon saját útjába, egészen testi mennybeviteléig, amiben ajándékként a hívők közül elsőnek részesül Szűz Mária addig, amíg majd ők is követni fogják. Így a rózsafüzér valóban csupa bibliai igéből és tanításból összeállított imádság!” Gondoljuk végig a két nagy szellem fennkölt szavait a rózsafüzérről! Az ő szellemükben elmélkedve imádkozzuk a szent rózsafüzért nemcsak októberben, hanem életünk egész folyamán!
Haladj nyugodtan... Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette, és emlékezz arra a békére, ami létezhet a csöndben. Elidegenedés nélkül, élj úgy, hogy jó kapcsolatod legyen az emberekkel. Mondd ki finoman és világosan az igazságot; és hallgass meg másokat, még az egyszerű és tudatlan lelkeket is; nekik is megvan a saját történetük. Ne hasonlítsd magad senkihez; ezzel kockáztatod, hogy léhává és hivalkodóvá válsz.
Mindig vannak nagyobbak és kisebbek, mint Te. Örvendj a terveidnek ugyanúgy, mint a teljesítményeidnek. Törődj a hivatásoddal, mégha oly szerény is; ez egy igazi érték az idők változó virágzásában. Légy óvatos a Veled történtekkel kapcsolatban, hiszen a világ tele van csalásokkal. De ne légy vak, ami a bátorságot és a lelkierőt illeti, mert ez létezik. Sok egyén keresi a nagy ideálokat; és mindenütt az élet hősiességgel van tele. Légy önmagad. Különösen ne színleld a barátságot. Ezenfelül ne légy cinikus a szerelemben, mert az – szemben minden terméketlenségével és kiábrándulásával – ugyanolyan örök, mint e fű. Vedd szívesen az évek tanúságait, emelt fővel lemondva fiatalságodról. Szilárdítsd meg a lélek azon képességét, hogy megvédhesd magad váratlan szerencsétlenségben. De ne bosszantsd magad agyrémekkel. Sok félelem születik fáradtság és magány miatt. Egy egészséges fegyelmen túl, légy jó magadhoz. Te a világmindenség gyermeke vagy, nem kevésbé mint a fák és a csillagok; jogod van itt lenni. És hogy Neked világos vagy nem, a világmindenség úgy halad a maga útján, ahogy kell.
Találd meg a békét Istennel, bármi legyen az elképzelésed róla, és bármilyen munkáid vagy álmaid legyenek, őrizd meg az élet hangos zűrzavarában a békét a lelkedben. Minden álnokságával, unalmas gondjaival és összetört álmaival a világ mégis szép. Figyelj. Törekedj a boldogságra.
Tárkányi Béla:
MÁRIA SEGÍTS! Oh életünk reménye, Istennek szent Anyja! Dicsőségedből nézz le, S légy néped oltalma; Kik főképp bűnbe estünk: Zokogva, sírva esdünk: Mária! Mária! Mária! segíts. Te látod, mennyi bajjal Kell mindig küzdenünk, Hogy kísértettel s jajjal Van telve életünk, Magunkban bízni félünk, Azért esengve kérünk: Mária! Mária! Mária! segíts. Szent pártfogásod adjon Erős akaratot, Mely ahhoz hű maradjon, Mit sokszor fogadott, Hogy így Istennek élve, Célját lelkünk elérje, Mária! Mária! Mária! segíts. Fiadnak szent keresztje Adjon vigasztalást, Hogy amit ránk ereszte, Eltűrjük a csapást. Lelkünknek újulása Legyen vére hullása. Mária! Mária! Mária! segíts. Tebenned van reményünk, Mert kegyes Anya vagy, Akármi sorsban élünk, Oh kérünk, el ne hagyj, Főképp, ha jő az óra, Mely elhí számadóra : Mária! Mária! Mária! segíts !
(1692-ben egy régi templomban, Baltimore-ban találták. A szerző ismeretlen.) 11
Októberi esték Antoine de Saint Exupéry imája
Uram! Nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában időben rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat. Segíts engem a helyes időbeosztásban. Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy csupán másodrangú fontossága megítéléséhez.
Kérlek segíts, hogy tudjak várni. Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a barátságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk. Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen szavakkal vagy szavak nélkül egy kis jóságot közvetíthessek. Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől. Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van. Uram! Taníts meg a kis lépések művészetére! Ámen.
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat. Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben minden simán kell hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk. Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához. Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
...Szürke az október este, szürke kődből van a teste, kőd mögül jön felém Mária, ködből fénylik koronája. Kéklik az égből jött füstben, jön felém a szürkületben! Jön a Magasság Lánya, jön az Élet Rózsaszála, a reményből nőtt asszony. Jön! Hogy vigaszt fakasszon. Jön az örökzöld fácska, kinek Jézus a hajtása. Mária jön a ködben, itt van már a kőzelemben. Nem tudom, hogyan szólítsam — tudtam, amíg gyermek voltam — tudtam, míg reggel volt bennem, míg hajnal volt a szívemben. De mit mondjon már a férfi, aki önmagát is kérdi, ki önnevét se tudja, kinek napja a holdja? ...Nézi Máriát a ködben, nézi őt az esti csöndben, hallgatásával nézi, nem faggatja, csak kéri: Mária, Október Anyja! Mária! Szívem harmatja! Végtelent tartó véges, te égtől ékességes! Tűzláng, ha itt az alkony. Rózsafüzéres Asszony! Add, hogy veled örvendezzek, fájdalmaddal eggyé legyek, dicsőségedben osztozzam: Anyám, kérlek, légy oltalmam! ...Szürkék az október estek, alázatosak a kertek. Semmihez sem ragaszkodnak, terhűktől megszabadulnak. Levél sem kell a fának, mind búcsút mond az ágnak. Ahogy Mária tette, mikor az igent felelte. Mikor a Lelket fogadta, mikor szívét kibontotta. Magának semmit sem tartott, ki Mindeneket hordott, neki semmi sem kellett, csak ült a jászol mellett, csak szaladt Egyiptomba — József karjába karolva —, s nézte, hogy nő a gyermek. Azt nézte: Aki Kezdet! S látta. Aki majd eljön, hogy mindeneket betöltsön. Úristen! Nincs az a templom, ki ily csodát befogadjon! Nem bírják ki a falak, hogy Téged itt találjalak!.. S Te mégis vársz rám a csöndben, ott vagy a jászol-kehelyben, s szavad visszhangzik bennem: „Atyám házában kell lennem..." Szürke az októberi este. Szürke füstből font a teste. Füst alatt virrasztó parázs, füst alatt égő akarás. Síró izzás füstpalástban; Mária sír egymagában. Sírása eget ostromló, nincs könny, mely hozzá hasonló, nincs égig érő bánat, amely ennyire fájhat.
Véres a Fiú arca!... Mit csinálhat az Anyja?... Minden tanítvány alszik, csak egy zokogás hallik. Mintha könnyeső esne, mintha vége sose lenne, mintha könnyzápor hullna, mintha az ég megnémulna. Nincs válasz a remegésre, nem felelnek a könnyekre... Máriát zokogás rázza mindenik ostorcsapásra. Csupa seb már a lelke, egy ép rész sincs már benne... És sehol semmi vigasz!... Nem! Ez nem lehet igaz!!! Kapaszkodót keres Mária, erőt a Kálváriára. Hiszen Simeon mondta, előre megjósolta, elbeszélte, mi vár majd rá: szenvedésből nőhet naggyá. Most itt a fájdalom tőre, senki sem veszi el tőle. Ez az ő külön birtoka, így csak ő szenved Egymaga. Hozzák a koszorút érte. Most teszik Fia fejére. S mintha beléje marna, vérpatak már az arca. Megy Mária a hegyre, Fiával egy a keresztje... Nagyon messze a Golgota!... Hogy bírod még, Szűz Mária? Fiad egy már a fával, égből nőtt alázatával. Ő már oda van szögezve érthetetlen szeretetre. És ha fiaddal egy vagy. Te is a kereszten vagy. Jézus látszik a kereszten, vérben ázó gyötrelemben, látszik összetört teste, semmi sem ékes benne... De Mária földönfutó, árvasága nem látható, menekül attól, kit szorít; Jézusától búcsúzkodik. Bármily szívesen maradna, az ölelést abbahagyja, s míg elengedi gyermekét, megcsókolja öt szent sebét, s kérdi magában csöndben, péntek esti döbbenetben: barlang volt az öröm helye, barlang legyen most nyughelye? Fiamkám! Hiába éltél? Én Fiam! Végleg elmentél? Hát a keresztnek szültelek? Lettél, hogy eltemesselek? ...Szürke az október este, mintha csak árnyék lenne. Mintha nem élne magától, csak a napnak sugarától. Az árnyék is lehet példa, napfénynek bizonyítéka, az árny nem felel magának, az árny nem oka az árnynak. Az árny a fény nagykövete, világosság jelrendszere. Állok az őszi estben, októberi szürkületben, reménykedő arccal állok és fényességre várok... Engem már senki sem ámít: valaki átvilágít, vala-
(folytatása a negyedik oldalon)
10
Enzsői Ellák 3
(folytatás a harmadik oldalról)
ki súg a csöndben, mint fénysugár a ködben: Ne féljek az elmúlástól, az őszi levélhullástól, füst ne tévesszen soha, a napfény sosem mostoha. Tűzözön jön a ködben! Tűzözön a szürkületben! Október hiába szürke. Valaki fényessé tette! Van aki átlát rajta, van aki kezében tartja. Ragyogó Nap a ruhája! Fénylő csillag koronája! Szüntelen a tündöklése; most emlékezünk nevére. Mária! Október fénye! Válasz a szürkeségre. Válasz a bánatomra, felelet minden bajomra. Mária! Mennyei Mátka! Égi dicsőség virága. Mária! Húsvéti hajnal. Mária! Te örök nappal. Szemedben ott a béke, a feltámadás fénye. Hol már a péntek sötétje, merre tűnt feketesége? Hol a sir, mely bezáratott? Hol a háromnapos halott? Indul immár a mennybe, oda tart 'honnan kezdte, hogy elküldhesse Lelkét, bizonyítsa szerelmét, elküldje a Vigasztalót, az igazságra oktatót. Lángol a pünkösdi szoba, lángol Mária homloka, apostolok szíve lángol a Szentlélek parazsától... És terjesztik a tüzet: A halál legyőzetett!
...Jézus már egy Más világban: Atyjának otthonában készíti nekünk a helyet, várja, akiket szeret, várja, akik Őt szerették, várja a vándorok jöttét... ...Ki lehetne az első — mindenkit megelőző —, ha csak nem az édesanyja, aki szíve alatt hordta? Ki örült neki jobban? Ki volt vele a kínban? Kinek járhat a dicsőség, mit megérdemel a hűség? ...Mennyek Királyné Asszonya, Virrasztók virradata. Egekbe fölvett Asszony, akin nem fog az alkony, örökké fényességes. Fiad kezétől ékes. ...Állok a szürke estben, az októberi ködben, mégis-fényességben vagyok: fölöttem egy csillag ragyog. Úgy ragyog, mintha nézne, mintha csak engem figyelne. Süt árvaságom Csillaga: úgy hívják, hogy Szűz Mária...
Dsida Jenő
Öregek leszünk Majd nyolcat üt egy öreg óra, és öregek leszünk mi is. Szoknyád meglibben suhogóra, s ősz fejemen barátpilis. Mellénk az este ül le gyorsan, faggat, mint régi jóbarát – S mi iszunk együtt mosolygósan, köhögősen meleg teát.
Szívünkben még a régi nyíl van, de már jólesik, nem sebez, s ha pápaszemünk összevillan: a közel olyan messze lesz. S a messze olyan közel szárnyal. Megölellek hallgatagon… És vén mesefák illatával száll be a szél az ablakon.
Óbecsey István:
Szeressétek az öregeket Nagyon szépen kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. A reszkető kezű ősz apákat, A hajlott hátú jó anyákat. A ráncos és eres kezeket, Az elszürkült, sápadt szemeket. Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. Simogassátok meg a deres fejeket, Csókoljátok meg a ráncos kezeket. Öleljétek meg az öregeket, Adjatok nekik szeretet. Szenvedtek Ők már eleget, A vigasztalóik ti legyetek. Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. Ne tegyétek Őket szük odúkba Ne rakjátok Őket otthonokba. Hallgassátok meg a panaszukat, Enyhítsétek meg a bánatukat. Legyen hozzájuk szép szavatok, Legyen számukra mosolyotok. Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket.
Ők is sokat küzdöttek értetek, Amíg fölnevelkedtetek. Fáradtak Ők is eleget, Hogy ti módosabbak legyetek. Ők is elfogadtak titeket, Mikor Isten Közéjük ültetett. Azért én kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. Ha majd az örök szeretet Elhívja Őket közületek, Ti foglaljátok el helyüket, Mert ti lesztek majd az öregek. S mindazt, mit nekik tettetek, Azt adják nektek a gyerekek. Azért előre intelek titeket, Szeressétek az öregeket.
1931
4
9
Kereszttel élni Amikor a kis elemista iskolába kezd járni, először megtanulja az ábécét, aztán, ha már ezt tudja, olvasókönyvet kap és elkezd olvasni. Szép mesék, hasznos olvasmányok mellett eleinte lassan, végül egészen tökéletesen megtanul olvasni. 700 évvel ezelőtt véget érni nem akaró háború alatt nyögött a világ. Az emberek a háború alatt annyira eldurvultak, hogy hazatérve, megtagadták az Úr Jézust, az Ő szent egyházát, szent tanítását, sőt egyenesen ellene fordultak. Az általános felfordulás közepette szent Domonkos, a jó Istennek fáradhatatlan, melegszívű szolgája, az igaz hit megőrzésére és a vallásosság elterjesztésére, felrázására, nagy buzgalommal terjeszteni kezdte a szentolvasót. Az emberek elfelejtették – mondta – a sok háborús durvaság, gonoszság között a hitüket. Tegyünk úgy velük, mint a kis gyermekkel. Tanítsuk meg őket az igaz hit ábécéjére s ha már ezt tudják, tanítsuk meg őket olvasni. Hadd olvassák le az Úr Jézus és a szent Szűz életéből az erényes, nemes, vallásos élet isteni békéjét. Nagyszemű olvasóját az oldalára kötve járta be a városokat és tanította az embereket az Üdvözlégy Máriával ajkukon olvasgatni az Úr Jézus életének titkaiból Betlehemtől kezdve az Olajfák- és Kálváriahegyen át egészen a mennybemenetelig. A jó Isten megáldotta hű szolgája fáradhatatlan munkáját.
Várkonyi István:
Rózsafüzér (Az októberi ájtatosságokra)
Olyan, akár egy szent bilincs, csodálkozva nézem: ima közben épp úgy feszül, mint bilincs a kézen. Nagyanyám is így viselte kezén az olvasót. Bilincsbe vert kézzel ő is az Isten rabja volt. Rózsafüzért viselt mindig, s hogy elment ez napon: rózsa füzér feszült kezén a bús ravatalon Rózsafüzérrel anyám is szentkép elé hajolt: bilincsbe vert kézzel ő is az Isten rabja volt. Engemet is így tanított, rózsafüzért adott: legyünk egész családunkkal szelíd Isten-rabok! Nagyanyám már tudja, hogy kik az igaz szabadok, azért szabad ő a mennyben, mert Isten rabja volt!
8
„Bizalommal vegyétek kézbe a rózsafüzért, s a Szentírás világosságánál, összhangban a liturgiával, mindennapi életetek körülményei közepette fedezzétek fel újra!“ II. János Pál
Mily nagy volt a világ ámulata. Amit a fegyver és börtön el nem ért, elérték az ima erejével a Szent Szűz közbenjárására: az emberek visszanyerték régi, élő, igaz hitüket. Így terjedt el a szentolvasó. Innen a neve. Az anyaszentegyház minket is felhív most október havában a szentolvasó imádkozására. Hogy a durvaság meg ne ingassa hitünket, a sok rossz példa el ne szakítson az Úr Jézustól, szent egyházunktól, kezünkbe adja az olvasót. Mialatt az Üdvözlégy Máriát mondja ajkatok, olvasgassatok lélekben az Úr Jézus életéből. Tanuljatok tőle boldogan, Isten közelében, nemesen, tisztán élni. Nincs az a gyönyörűséges tündérmeséje a világnak, amelyből annyi vigaszt, annyi bíztatást, annyi nemes elhatározást olvashatnátok ki, mint az anyaszentegyház ezen egyszerű, igénytelen, de szent olvasókönyvéből. Mivel a szentolvasó a szent Szűz előtt különösen kedves, ne csak magunk tanulságára, vigaszára forgassuk azt. Ajánljuk fel másokért is ezt a hathatós szép imádságot. A szent Szűz különös oltalma, hatalmas pártfogása, anyai vigasztalása megtalálja majd szenvedő, küszködő testvéreinket. Ezekben a napokban lelkünk egész melegével ostromoljuk a szentolvasó királynéját, eszközölje ki a békét.
Uram, ha éhezem, adj nekem valakit, akinek egy darab kenyér kell; ha szomjazom, küldj valakit, akinek egy pohár vízre van szüksége; ha fázom, küldj valakit, hogy felmelegítsem; ha szomorú vagyok, hozz valakit, hogy megvigasztaljam; ha keresztem nehézzé válik, add, hogy megoszthassam valakivel a sajátját; ha szegény vagyok, vezess el valakihez, aki nélkülözik; ha nincs időm, adj valakit, akit pár pillanatig szolgálhatok; ha megaláznak, add, hogy valakinek dalolnom kelljen; ha elbátortalanodom, küldj valakit, hogy bátorítsam; ha mások megértéséért kiáltok, adj valakit, akinek az enyémre van szüksége; ha arra vágyom, hogy törődj velem, küldj hozzám valakit, akiről gondoskodnom kell; ha csak magamra gondolok, hívd fel figyelmemet valaki másra. Tégy bennünket méltóvá, Uram, hogy azokat a testvéreinket szolgáljuk, akik világszerte, szegényen és éhezve élnek és halnak meg. Add meg nekik ma, kezünk által, mindennapi kenyerüket, és adj nekik átfogó szeretetünk által békét és boldogságot. Boldog Kalkuttai Teréz Anya
5
MAGYAROK NAGYASSZONYA Röviddel II. János Pál pápa második lengyelországi zarándokútja előtt az egyik budapesti buszmegállóban középkorú házaspárral találkoztam, térkép volt a kezükben, s meglehetősen tanácstalanul tanulmányozták... Kérdésemre, segíthetek-e valamiben, idegenszerű kiejtéssel beszélt német nyelven adták elő tájékozódási nehézségüket. Miután elmagyaráztam nekik a helyes útirányt, a busz indulásáig maradó néhány percben beszélgetés alakult ki köztünk. Kiderült, hogy lengyelek és sietnek haza, mert lakóhelyükön, Poznanban akarnak lenni, mire a pápa odalátogat... Szóba került Czestochowa is, és egyszerre csak nekem szegezték a kérdést: – Hol van a magyarok nemzeti kegyhelye? Zavarban voltam, de végül is kénytelen voltam megmondani, hogy hazánkban vannak Mária-kegyhelyek minden egyházmegyében, de egy országos jellegű ,,sanktuarium narodowe'' (nemzeti kegyhely) nincsen. El lehet gondolkozni azon, miért van ez így... Bizonyára szerepet játszik benne a török hódoltság kora, amikor az egyházi szervezet és közigazgatás éppen az ország központi részén ment tönkre. Ezt a hiányt ellensúlyozza az a tisztelet, amellyel minden kor és hely katolikus magyarja hódol Szűz Mária mint Nagyasszonya előtt. Kevesen gondolnak talán arra, hogy az ,,asszony“, s így a ,,nagyaszszony“ szó nyelvünknek még pogány kori rétegéből való... A magyar nyelvbe az alán ,,achszin“ szó kerülhetett át a 8. század táján, amikor szorosabb kapcsolatok lehettek az előmagyar törzsek és az alánok között. Az ő nyelvükben a jelentése ez volt: úrnő, fejedelemasszony. A Halotti Beszédben még így olvassuk: ,,vimagguc szen achscin mariat“. Később elhomályosult ť fejedelmi Ť jelentése, s nyilván ezért adhatták hozzá a fokozó ť nagy Ť jelzőt... (A magyar nyelv történelmi – etimológiai szótára. I. k. Bp., 1967. 189. lap). Mennyei fejedelemnőnek tisztelhették tehát Máriát az első Krisztus hitére tért magyarok, és megerősítette őket e hívő tiszteletükben Szent István király, amikor elmerülve a gondban, hogy kire maradjon halála után az ország, a nép s az 6
egyház vezetése, istápolása, Szűz Mária oltalmába ajánlotta önmagát és királyságát. E természetfeletti kapcsolatot Mária és hazánk népe között a Szent István halálát követő belvillongások sem tudták elhomályosítani, és Szent László, a lovagkirály uralkodása idején új virágzásba borult. Tatárral, törökkel szemben egyaránt Jézus és Mária nevét kiáltva védte életét, hitét és övéit a középkor magyarja, mikor pedig az 1683. szeptember 12-i, a Bécs melletti Kahlenbergben lezajlott csatában visszaszorították a török szultán seregeit, megkezdődhetett a magyarországi török uralom fölszámolása. 1693-ban I. Lipót király a török alóli fölszabadulás emlékére, hálája jeléül megismételte az ország Szent István-i fölajánlását a Nagyasszonynak. Az egyházi élet újjászervezésében ismét nagy szerepet játszott a ,,mindörökké áldott Nagyasszonyunk“'. XIII. Leó pápa 1896-ban, a magyar millennium alkalmával az akkori esztergomi prímásérsek, Vaszary Kolos bíboros kérésére mint külön ünnepet engedélyezte Magyarország részére Nagyaszszonyunk ünnepét. Eleinte október 2. vasárnapján ünnepelték. X. Szent Pius pápa tette át október 8-ra. A II. Vatikáni zsinat után áthelyezte a Magyar Püspöki Kar szeptember 12-re, de 1984től ismét október 8-án üljük. Mi magyarok elsőként, de nem egyedül tiszteljük Nagyasszonyunknak, azaz nemzeti Patrónánknak a Boldogságos Szűz Máriát. Hogy csak néhány más országot említsünk: Bajorországban 1620-ban, a fehérhegyi csata után kezdték nemzeti Patrónaként tisztelni Máriát, s 1916-tól ünneplik. Franciaországot XIII. Lajos király ajánlotta Máriának 1638- ban, és Nagyboldogasszony napján emlékeznek rá. Ausztriát III. Ferdinánd ajánlotta föl Máriának, 1647-ben; ők december 8-án ünneplik. Lengyelország Királynőjévé János Kázmér király nyilvánította a Szűzanyát 1656-ban. 1754-ben a Mexikói Alkirályságot, 1821-ben Mexikót, 1910-ben egész LatinAmerikát a Szűzanya oltalma alá helyezték. XIII. Leó adta jóváhagyását ahhoz, hogy a Szűzanyát Katalónia és Dél-Ázsia Patrónájaként tiszteljék, valamint, hogy az angol püspökök 1893-ban fölajánlják Angliát, melyet attól fogva Mária hozományának tartanak.
Legismertebb Mária-énekünk e szavakkal kezdődik: ,,Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!'' A boldog jelző nemcsak a latin ,,beata'' egyszerű fordítása... Már a 13. században jelentése volt e szónak a gazdag; a múlt század végén pedig az áldott, a terhes állapot jelzésére is használták. Ma nem a csatatereken dől el a magyarság jövője, hanem a szülészeti osztályokon! És azokban az otthonokban, családokban épül tovább, ahol a szülők a mindennapi kenyér mellé hitük, reményük és szeretetük bőségéből, gazdag, egyre megújuló tartalmából tudnak és akarnak adni gyermekeiknek. ,,Áldott Nagyasszonyunk!... Vedd pártfogásodba a magyar apákat, hogy keményen állják a
nehéz idők küzdelmeit, és állhatatosan viseljék az élet terheit. Oltalmazd és erősítsd meg hivatásuk szeretetében a magyar anyákat, hogy gyermekeikben hűséges és igaz polgárokat neveljenek az Anyaszentegyháznak és drága magyar hazánknak. Terjeszd ki anyai oltalmadat hazánk ifjúságára, hogy beváltsák azt a szép reményt, amellyel minden magyar szem feléjük tekint''. (Hozsanna, Bp., 1981. 72.) Istenünk, ki a Szeplőtelen Szűz Mária közbenjárására nemzetünket számtalan jótéteménynyel halmoztad el, engedd kegyesen, hogy akit Szent István királyunk példája szerint Nagyaszszonyunknak tisztelünk a földön, annak örök társaságában örvendhessünk a mennyben!
„Szépek a fiatalok, de az öregek szebbek.“ - írta Walt Whitman. Vélnéd, megbolondultam, de magam is osztom ezt a véleményt. Nézd csak ezt az idős párt! Együtt áldják a napkeltét, de már mélyebben kötődnek a lenyugvásához. „Friss záporokkal szivárogj a földbe – hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.“ Ezek a záporok mélyen felszántották az arcokat és kezeket, de amiért elindultak, az már visszavonhatatlanul az övék. Merülj csak el ebben a csendes és bensőséges szépségben, a világ csurig van ilyen szépséggel. Hogyan lehet rátalálni? Nincs rá recept. Magam azon az úton indultam el, amit szeretett idős lelkészem javasolt. Keresni kell az angyalokat. Úgy kell nézni a gyülekezetre, hogy észrevegyük benne az angyalokat. Ahogy a gyermek karácsonykor ott ül a nyitott ablaknál és várja az angyalok érkezését. Mi megmosolyogjuk a jelenetet, de ez őket egy cseppet sem zavarja, hiszen valóban angyalokkal társalognak. Emlékszem, első ilyen meglesett angyalom egy nyugalmazott tanárnő volt. Névtelen szolgálata a gyereklátogatásban teljesedett ki. Rengeteget dolgozott, még ennél is többet imádkozott és mérhetetlenül szeretett. Részese volt annak a hálónak, ami ezt a beteg világot, mint erek a testet, át- meg átszövik és élettel táplálják. Ha egyszerre hagynának itt bennünket ezek az angyalok, annak beláthatatlan következményei lennének. Második angyalom már teológiai magaslatokba emelt. Először csak néztem azt a kedves, mosolygós bácsit a vasárnapi istentiszteleteken. Már nyolcvan felé közeledett, de simán sziát köszönt, ha találkoztunk. Egyre többet tudtam meg nehéz sorsáról, és egyre többet néztem őszinte derűjét. Akkoriban kezdett el foglalkoztatni az úrvacsora, talán mert fiatal konfirmandusként szerettem volna megérteni a lényegét. Az angyalok nyelve nincs korlátok közé szorítva, mint az emberi nyelv. Az én angyalom a sok bűnbánattal terhelt ábrázatú testvér között cikázott előre, mosolyogva sietett Krisztusához. Istenem, de sokszor néztem végig ezt a jelenetet, míg végre sikerült felfognom, hogy ez a bácsi igazán jól megértette az úrvacsorát. Itt most abbahagyom a mesélést. Ennek két oka van. Azt gondolom, hogy bármennyi angyalt gyűjtenék is össze, ez a gyűjtemény sosem lehetne teljes. Másrészt ezzel arra biztatlak, írd meg az MM-nek, hogy a te angyalaid miként ébresztenek téged és a gyülekezetedet. Dr. Podmaniczky Pál gondolataival köszöntelek és egyben magyarázom, hogy miért fogalmaztam meg mindezt az MM hasábjain: „..., mert ahol ébredés van, ott misszió van.“ Makoviczky Gyula 7
MAGYAROK NAGYASSZONYA Röviddel II. János Pál pápa második lengyelországi zarándokútja előtt az egyik budapesti buszmegállóban középkorú házaspárral találkoztam, térkép volt a kezükben, s meglehetősen tanácstalanul tanulmányozták... Kérdésemre, segíthetek-e valamiben, idegenszerű kiejtéssel beszélt német nyelven adták elő tájékozódási nehézségüket. Miután elmagyaráztam nekik a helyes útirányt, a busz indulásáig maradó néhány percben beszélgetés alakult ki köztünk. Kiderült, hogy lengyelek és sietnek haza, mert lakóhelyükön, Poznanban akarnak lenni, mire a pápa odalátogat... Szóba került Czestochowa is, és egyszerre csak nekem szegezték a kérdést: – Hol van a magyarok nemzeti kegyhelye? Zavarban voltam, de végül is kénytelen voltam megmondani, hogy hazánkban vannak Mária-kegyhelyek minden egyházmegyében, de egy országos jellegű ,,sanktuarium narodowe'' (nemzeti kegyhely) nincsen. El lehet gondolkozni azon, miért van ez így... Bizonyára szerepet játszik benne a török hódoltság kora, amikor az egyházi szervezet és közigazgatás éppen az ország központi részén ment tönkre. Ezt a hiányt ellensúlyozza az a tisztelet, amellyel minden kor és hely katolikus magyarja hódol Szűz Mária mint Nagyasszonya előtt. Kevesen gondolnak talán arra, hogy az ,,asszony“, s így a ,,nagyaszszony“ szó nyelvünknek még pogány kori rétegéből való... A magyar nyelvbe az alán ,,achszin“ szó kerülhetett át a 8. század táján, amikor szorosabb kapcsolatok lehettek az előmagyar törzsek és az alánok között. Az ő nyelvükben a jelentése ez volt: úrnő, fejedelemasszony. A Halotti Beszédben még így olvassuk: ,,vimagguc szen achscin mariat“. Később elhomályosult ť fejedelmi Ť jelentése, s nyilván ezért adhatták hozzá a fokozó ť nagy Ť jelzőt... (A magyar nyelv történelmi – etimológiai szótára. I. k. Bp., 1967. 189. lap). Mennyei fejedelemnőnek tisztelhették tehát Máriát az első Krisztus hitére tért magyarok, és megerősítette őket e hívő tiszteletükben Szent István király, amikor elmerülve a gondban, hogy kire maradjon halála után az ország, a nép s az 6
egyház vezetése, istápolása, Szűz Mária oltalmába ajánlotta önmagát és királyságát. E természetfeletti kapcsolatot Mária és hazánk népe között a Szent István halálát követő belvillongások sem tudták elhomályosítani, és Szent László, a lovagkirály uralkodása idején új virágzásba borult. Tatárral, törökkel szemben egyaránt Jézus és Mária nevét kiáltva védte életét, hitét és övéit a középkor magyarja, mikor pedig az 1683. szeptember 12-i, a Bécs melletti Kahlenbergben lezajlott csatában visszaszorították a török szultán seregeit, megkezdődhetett a magyarországi török uralom fölszámolása. 1693-ban I. Lipót király a török alóli fölszabadulás emlékére, hálája jeléül megismételte az ország Szent István-i fölajánlását a Nagyasszonynak. Az egyházi élet újjászervezésében ismét nagy szerepet játszott a ,,mindörökké áldott Nagyasszonyunk“'. XIII. Leó pápa 1896-ban, a magyar millennium alkalmával az akkori esztergomi prímásérsek, Vaszary Kolos bíboros kérésére mint külön ünnepet engedélyezte Magyarország részére Nagyaszszonyunk ünnepét. Eleinte október 2. vasárnapján ünnepelték. X. Szent Pius pápa tette át október 8-ra. A II. Vatikáni zsinat után áthelyezte a Magyar Püspöki Kar szeptember 12-re, de 1984től ismét október 8-án üljük. Mi magyarok elsőként, de nem egyedül tiszteljük Nagyasszonyunknak, azaz nemzeti Patrónánknak a Boldogságos Szűz Máriát. Hogy csak néhány más országot említsünk: Bajorországban 1620-ban, a fehérhegyi csata után kezdték nemzeti Patrónaként tisztelni Máriát, s 1916-tól ünneplik. Franciaországot XIII. Lajos király ajánlotta Máriának 1638- ban, és Nagyboldogasszony napján emlékeznek rá. Ausztriát III. Ferdinánd ajánlotta föl Máriának, 1647-ben; ők december 8-án ünneplik. Lengyelország Királynőjévé János Kázmér király nyilvánította a Szűzanyát 1656-ban. 1754-ben a Mexikói Alkirályságot, 1821-ben Mexikót, 1910-ben egész LatinAmerikát a Szűzanya oltalma alá helyezték. XIII. Leó adta jóváhagyását ahhoz, hogy a Szűzanyát Katalónia és Dél-Ázsia Patrónájaként tiszteljék, valamint, hogy az angol püspökök 1893-ban fölajánlják Angliát, melyet attól fogva Mária hozományának tartanak.
Legismertebb Mária-énekünk e szavakkal kezdődik: ,,Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!'' A boldog jelző nemcsak a latin ,,beata'' egyszerű fordítása... Már a 13. században jelentése volt e szónak a gazdag; a múlt század végén pedig az áldott, a terhes állapot jelzésére is használták. Ma nem a csatatereken dől el a magyarság jövője, hanem a szülészeti osztályokon! És azokban az otthonokban, családokban épül tovább, ahol a szülők a mindennapi kenyér mellé hitük, reményük és szeretetük bőségéből, gazdag, egyre megújuló tartalmából tudnak és akarnak adni gyermekeiknek. ,,Áldott Nagyasszonyunk!... Vedd pártfogásodba a magyar apákat, hogy keményen állják a
nehéz idők küzdelmeit, és állhatatosan viseljék az élet terheit. Oltalmazd és erősítsd meg hivatásuk szeretetében a magyar anyákat, hogy gyermekeikben hűséges és igaz polgárokat neveljenek az Anyaszentegyháznak és drága magyar hazánknak. Terjeszd ki anyai oltalmadat hazánk ifjúságára, hogy beváltsák azt a szép reményt, amellyel minden magyar szem feléjük tekint''. (Hozsanna, Bp., 1981. 72.) Istenünk, ki a Szeplőtelen Szűz Mária közbenjárására nemzetünket számtalan jótéteménynyel halmoztad el, engedd kegyesen, hogy akit Szent István királyunk példája szerint Nagyaszszonyunknak tisztelünk a földön, annak örök társaságában örvendhessünk a mennyben!
„Szépek a fiatalok, de az öregek szebbek.“ - írta Walt Whitman. Vélnéd, megbolondultam, de magam is osztom ezt a véleményt. Nézd csak ezt az idős párt! Együtt áldják a napkeltét, de már mélyebben kötődnek a lenyugvásához. „Friss záporokkal szivárogj a földbe – hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.“ Ezek a záporok mélyen felszántották az arcokat és kezeket, de amiért elindultak, az már visszavonhatatlanul az övék. Merülj csak el ebben a csendes és bensőséges szépségben, a világ csurig van ilyen szépséggel. Hogyan lehet rátalálni? Nincs rá recept. Magam azon az úton indultam el, amit szeretett idős lelkészem javasolt. Keresni kell az angyalokat. Úgy kell nézni a gyülekezetre, hogy észrevegyük benne az angyalokat. Ahogy a gyermek karácsonykor ott ül a nyitott ablaknál és várja az angyalok érkezését. Mi megmosolyogjuk a jelenetet, de ez őket egy cseppet sem zavarja, hiszen valóban angyalokkal társalognak. Emlékszem, első ilyen meglesett angyalom egy nyugalmazott tanárnő volt. Névtelen szolgálata a gyereklátogatásban teljesedett ki. Rengeteget dolgozott, még ennél is többet imádkozott és mérhetetlenül szeretett. Részese volt annak a hálónak, ami ezt a beteg világot, mint erek a testet, át- meg átszövik és élettel táplálják. Ha egyszerre hagynának itt bennünket ezek az angyalok, annak beláthatatlan következményei lennének. Második angyalom már teológiai magaslatokba emelt. Először csak néztem azt a kedves, mosolygós bácsit a vasárnapi istentiszteleteken. Már nyolcvan felé közeledett, de simán sziát köszönt, ha találkoztunk. Egyre többet tudtam meg nehéz sorsáról, és egyre többet néztem őszinte derűjét. Akkoriban kezdett el foglalkoztatni az úrvacsora, talán mert fiatal konfirmandusként szerettem volna megérteni a lényegét. Az angyalok nyelve nincs korlátok közé szorítva, mint az emberi nyelv. Az én angyalom a sok bűnbánattal terhelt ábrázatú testvér között cikázott előre, mosolyogva sietett Krisztusához. Istenem, de sokszor néztem végig ezt a jelenetet, míg végre sikerült felfognom, hogy ez a bácsi igazán jól megértette az úrvacsorát. Itt most abbahagyom a mesélést. Ennek két oka van. Azt gondolom, hogy bármennyi angyalt gyűjtenék is össze, ez a gyűjtemény sosem lehetne teljes. Másrészt ezzel arra biztatlak, írd meg az MM-nek, hogy a te angyalaid miként ébresztenek téged és a gyülekezetedet. Dr. Podmaniczky Pál gondolataival köszöntelek és egyben magyarázom, hogy miért fogalmaztam meg mindezt az MM hasábjain: „..., mert ahol ébredés van, ott misszió van.“ Makoviczky Gyula 7
Kereszttel élni Amikor a kis elemista iskolába kezd járni, először megtanulja az ábécét, aztán, ha már ezt tudja, olvasókönyvet kap és elkezd olvasni. Szép mesék, hasznos olvasmányok mellett eleinte lassan, végül egészen tökéletesen megtanul olvasni. 700 évvel ezelőtt véget érni nem akaró háború alatt nyögött a világ. Az emberek a háború alatt annyira eldurvultak, hogy hazatérve, megtagadták az Úr Jézust, az Ő szent egyházát, szent tanítását, sőt egyenesen ellene fordultak. Az általános felfordulás közepette szent Domonkos, a jó Istennek fáradhatatlan, melegszívű szolgája, az igaz hit megőrzésére és a vallásosság elterjesztésére, felrázására, nagy buzgalommal terjeszteni kezdte a szentolvasót. Az emberek elfelejtették – mondta – a sok háborús durvaság, gonoszság között a hitüket. Tegyünk úgy velük, mint a kis gyermekkel. Tanítsuk meg őket az igaz hit ábécéjére s ha már ezt tudják, tanítsuk meg őket olvasni. Hadd olvassák le az Úr Jézus és a szent Szűz életéből az erényes, nemes, vallásos élet isteni békéjét. Nagyszemű olvasóját az oldalára kötve járta be a városokat és tanította az embereket az Üdvözlégy Máriával ajkukon olvasgatni az Úr Jézus életének titkaiból Betlehemtől kezdve az Olajfák- és Kálváriahegyen át egészen a mennybemenetelig. A jó Isten megáldotta hű szolgája fáradhatatlan munkáját.
Várkonyi István:
Rózsafüzér (Az októberi ájtatosságokra)
Olyan, akár egy szent bilincs, csodálkozva nézem: ima közben épp úgy feszül, mint bilincs a kézen. Nagyanyám is így viselte kezén az olvasót. Bilincsbe vert kézzel ő is az Isten rabja volt. Rózsafüzért viselt mindig, s hogy elment ez napon: rózsa füzér feszült kezén a bús ravatalon Rózsafüzérrel anyám is szentkép elé hajolt: bilincsbe vert kézzel ő is az Isten rabja volt. Engemet is így tanított, rózsafüzért adott: legyünk egész családunkkal szelíd Isten-rabok! Nagyanyám már tudja, hogy kik az igaz szabadok, azért szabad ő a mennyben, mert Isten rabja volt!
8
„Bizalommal vegyétek kézbe a rózsafüzért, s a Szentírás világosságánál, összhangban a liturgiával, mindennapi életetek körülményei közepette fedezzétek fel újra!“ II. János Pál
Mily nagy volt a világ ámulata. Amit a fegyver és börtön el nem ért, elérték az ima erejével a Szent Szűz közbenjárására: az emberek visszanyerték régi, élő, igaz hitüket. Így terjedt el a szentolvasó. Innen a neve. Az anyaszentegyház minket is felhív most október havában a szentolvasó imádkozására. Hogy a durvaság meg ne ingassa hitünket, a sok rossz példa el ne szakítson az Úr Jézustól, szent egyházunktól, kezünkbe adja az olvasót. Mialatt az Üdvözlégy Máriát mondja ajkatok, olvasgassatok lélekben az Úr Jézus életéből. Tanuljatok tőle boldogan, Isten közelében, nemesen, tisztán élni. Nincs az a gyönyörűséges tündérmeséje a világnak, amelyből annyi vigaszt, annyi bíztatást, annyi nemes elhatározást olvashatnátok ki, mint az anyaszentegyház ezen egyszerű, igénytelen, de szent olvasókönyvéből. Mivel a szentolvasó a szent Szűz előtt különösen kedves, ne csak magunk tanulságára, vigaszára forgassuk azt. Ajánljuk fel másokért is ezt a hathatós szép imádságot. A szent Szűz különös oltalma, hatalmas pártfogása, anyai vigasztalása megtalálja majd szenvedő, küszködő testvéreinket. Ezekben a napokban lelkünk egész melegével ostromoljuk a szentolvasó királynéját, eszközölje ki a békét.
Uram, ha éhezem, adj nekem valakit, akinek egy darab kenyér kell; ha szomjazom, küldj valakit, akinek egy pohár vízre van szüksége; ha fázom, küldj valakit, hogy felmelegítsem; ha szomorú vagyok, hozz valakit, hogy megvigasztaljam; ha keresztem nehézzé válik, add, hogy megoszthassam valakivel a sajátját; ha szegény vagyok, vezess el valakihez, aki nélkülözik; ha nincs időm, adj valakit, akit pár pillanatig szolgálhatok; ha megaláznak, add, hogy valakinek dalolnom kelljen; ha elbátortalanodom, küldj valakit, hogy bátorítsam; ha mások megértéséért kiáltok, adj valakit, akinek az enyémre van szüksége; ha arra vágyom, hogy törődj velem, küldj hozzám valakit, akiről gondoskodnom kell; ha csak magamra gondolok, hívd fel figyelmemet valaki másra. Tégy bennünket méltóvá, Uram, hogy azokat a testvéreinket szolgáljuk, akik világszerte, szegényen és éhezve élnek és halnak meg. Add meg nekik ma, kezünk által, mindennapi kenyerüket, és adj nekik átfogó szeretetünk által békét és boldogságot. Boldog Kalkuttai Teréz Anya
5
(folytatás a harmadik oldalról)
ki súg a csöndben, mint fénysugár a ködben: Ne féljek az elmúlástól, az őszi levélhullástól, füst ne tévesszen soha, a napfény sosem mostoha. Tűzözön jön a ködben! Tűzözön a szürkületben! Október hiába szürke. Valaki fényessé tette! Van aki átlát rajta, van aki kezében tartja. Ragyogó Nap a ruhája! Fénylő csillag koronája! Szüntelen a tündöklése; most emlékezünk nevére. Mária! Október fénye! Válasz a szürkeségre. Válasz a bánatomra, felelet minden bajomra. Mária! Mennyei Mátka! Égi dicsőség virága. Mária! Húsvéti hajnal. Mária! Te örök nappal. Szemedben ott a béke, a feltámadás fénye. Hol már a péntek sötétje, merre tűnt feketesége? Hol a sir, mely bezáratott? Hol a háromnapos halott? Indul immár a mennybe, oda tart 'honnan kezdte, hogy elküldhesse Lelkét, bizonyítsa szerelmét, elküldje a Vigasztalót, az igazságra oktatót. Lángol a pünkösdi szoba, lángol Mária homloka, apostolok szíve lángol a Szentlélek parazsától... És terjesztik a tüzet: A halál legyőzetett!
...Jézus már egy Más világban: Atyjának otthonában készíti nekünk a helyet, várja, akiket szeret, várja, akik Őt szerették, várja a vándorok jöttét... ...Ki lehetne az első — mindenkit megelőző —, ha csak nem az édesanyja, aki szíve alatt hordta? Ki örült neki jobban? Ki volt vele a kínban? Kinek járhat a dicsőség, mit megérdemel a hűség? ...Mennyek Királyné Asszonya, Virrasztók virradata. Egekbe fölvett Asszony, akin nem fog az alkony, örökké fényességes. Fiad kezétől ékes. ...Állok a szürke estben, az októberi ködben, mégis-fényességben vagyok: fölöttem egy csillag ragyog. Úgy ragyog, mintha nézne, mintha csak engem figyelne. Süt árvaságom Csillaga: úgy hívják, hogy Szűz Mária...
Dsida Jenő
Öregek leszünk Majd nyolcat üt egy öreg óra, és öregek leszünk mi is. Szoknyád meglibben suhogóra, s ősz fejemen barátpilis. Mellénk az este ül le gyorsan, faggat, mint régi jóbarát – S mi iszunk együtt mosolygósan, köhögősen meleg teát.
Szívünkben még a régi nyíl van, de már jólesik, nem sebez, s ha pápaszemünk összevillan: a közel olyan messze lesz. S a messze olyan közel szárnyal. Megölellek hallgatagon… És vén mesefák illatával száll be a szél az ablakon.
Óbecsey István:
Szeressétek az öregeket Nagyon szépen kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. A reszkető kezű ősz apákat, A hajlott hátú jó anyákat. A ráncos és eres kezeket, Az elszürkült, sápadt szemeket. Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. Simogassátok meg a deres fejeket, Csókoljátok meg a ráncos kezeket. Öleljétek meg az öregeket, Adjatok nekik szeretet. Szenvedtek Ők már eleget, A vigasztalóik ti legyetek. Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. Ne tegyétek Őket szük odúkba Ne rakjátok Őket otthonokba. Hallgassátok meg a panaszukat, Enyhítsétek meg a bánatukat. Legyen hozzájuk szép szavatok, Legyen számukra mosolyotok. Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket.
Ők is sokat küzdöttek értetek, Amíg fölnevelkedtetek. Fáradtak Ők is eleget, Hogy ti módosabbak legyetek. Ők is elfogadtak titeket, Mikor Isten Közéjük ültetett. Azért én kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. Ha majd az örök szeretet Elhívja Őket közületek, Ti foglaljátok el helyüket, Mert ti lesztek majd az öregek. S mindazt, mit nekik tettetek, Azt adják nektek a gyerekek. Azért előre intelek titeket, Szeressétek az öregeket.
1931
4
9
Októberi esték Antoine de Saint Exupéry imája
Uram! Nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában időben rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat. Segíts engem a helyes időbeosztásban. Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy csupán másodrangú fontossága megítéléséhez.
Kérlek segíts, hogy tudjak várni. Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a barátságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk. Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen szavakkal vagy szavak nélkül egy kis jóságot közvetíthessek. Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől. Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van. Uram! Taníts meg a kis lépések művészetére! Ámen.
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat. Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben minden simán kell hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk. Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához. Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
...Szürke az október este, szürke kődből van a teste, kőd mögül jön felém Mária, ködből fénylik koronája. Kéklik az égből jött füstben, jön felém a szürkületben! Jön a Magasság Lánya, jön az Élet Rózsaszála, a reményből nőtt asszony. Jön! Hogy vigaszt fakasszon. Jön az örökzöld fácska, kinek Jézus a hajtása. Mária jön a ködben, itt van már a kőzelemben. Nem tudom, hogyan szólítsam — tudtam, amíg gyermek voltam — tudtam, míg reggel volt bennem, míg hajnal volt a szívemben. De mit mondjon már a férfi, aki önmagát is kérdi, ki önnevét se tudja, kinek napja a holdja? ...Nézi Máriát a ködben, nézi őt az esti csöndben, hallgatásával nézi, nem faggatja, csak kéri: Mária, Október Anyja! Mária! Szívem harmatja! Végtelent tartó véges, te égtől ékességes! Tűzláng, ha itt az alkony. Rózsafüzéres Asszony! Add, hogy veled örvendezzek, fájdalmaddal eggyé legyek, dicsőségedben osztozzam: Anyám, kérlek, légy oltalmam! ...Szürkék az október estek, alázatosak a kertek. Semmihez sem ragaszkodnak, terhűktől megszabadulnak. Levél sem kell a fának, mind búcsút mond az ágnak. Ahogy Mária tette, mikor az igent felelte. Mikor a Lelket fogadta, mikor szívét kibontotta. Magának semmit sem tartott, ki Mindeneket hordott, neki semmi sem kellett, csak ült a jászol mellett, csak szaladt Egyiptomba — József karjába karolva —, s nézte, hogy nő a gyermek. Azt nézte: Aki Kezdet! S látta. Aki majd eljön, hogy mindeneket betöltsön. Úristen! Nincs az a templom, ki ily csodát befogadjon! Nem bírják ki a falak, hogy Téged itt találjalak!.. S Te mégis vársz rám a csöndben, ott vagy a jászol-kehelyben, s szavad visszhangzik bennem: „Atyám házában kell lennem..." Szürke az októberi este. Szürke füstből font a teste. Füst alatt virrasztó parázs, füst alatt égő akarás. Síró izzás füstpalástban; Mária sír egymagában. Sírása eget ostromló, nincs könny, mely hozzá hasonló, nincs égig érő bánat, amely ennyire fájhat.
Véres a Fiú arca!... Mit csinálhat az Anyja?... Minden tanítvány alszik, csak egy zokogás hallik. Mintha könnyeső esne, mintha vége sose lenne, mintha könnyzápor hullna, mintha az ég megnémulna. Nincs válasz a remegésre, nem felelnek a könnyekre... Máriát zokogás rázza mindenik ostorcsapásra. Csupa seb már a lelke, egy ép rész sincs már benne... És sehol semmi vigasz!... Nem! Ez nem lehet igaz!!! Kapaszkodót keres Mária, erőt a Kálváriára. Hiszen Simeon mondta, előre megjósolta, elbeszélte, mi vár majd rá: szenvedésből nőhet naggyá. Most itt a fájdalom tőre, senki sem veszi el tőle. Ez az ő külön birtoka, így csak ő szenved Egymaga. Hozzák a koszorút érte. Most teszik Fia fejére. S mintha beléje marna, vérpatak már az arca. Megy Mária a hegyre, Fiával egy a keresztje... Nagyon messze a Golgota!... Hogy bírod még, Szűz Mária? Fiad egy már a fával, égből nőtt alázatával. Ő már oda van szögezve érthetetlen szeretetre. És ha fiaddal egy vagy. Te is a kereszten vagy. Jézus látszik a kereszten, vérben ázó gyötrelemben, látszik összetört teste, semmi sem ékes benne... De Mária földönfutó, árvasága nem látható, menekül attól, kit szorít; Jézusától búcsúzkodik. Bármily szívesen maradna, az ölelést abbahagyja, s míg elengedi gyermekét, megcsókolja öt szent sebét, s kérdi magában csöndben, péntek esti döbbenetben: barlang volt az öröm helye, barlang legyen most nyughelye? Fiamkám! Hiába éltél? Én Fiam! Végleg elmentél? Hát a keresztnek szültelek? Lettél, hogy eltemesselek? ...Szürke az október este, mintha csak árnyék lenne. Mintha nem élne magától, csak a napnak sugarától. Az árnyék is lehet példa, napfénynek bizonyítéka, az árny nem felel magának, az árny nem oka az árnynak. Az árny a fény nagykövete, világosság jelrendszere. Állok az őszi estben, októberi szürkületben, reménykedő arccal állok és fényességre várok... Engem már senki sem ámít: valaki átvilágít, vala-
(folytatása a negyedik oldalon)
10
Enzsői Ellák 3
(folytatás az első oldalról)
Cristoph Willibald Glück: „A rózsafüzér a muzsikusok breviáriuma.” 3. Elmélkedve imádkozzuk a rózsafüzért! Sokan panaszkodnak, hogy nem tudnak odafigyelni, amikor imádkoznak. Elszórakozik a gondolatuk. A rózsafüzér imádkozásánál nem is kell nagyon odafigyelnünk a szövegre. Viszont meg van szabva, hogy mire gondoljunk inkább. A titkokra! Az üdvözlégyek imádkozásánál gondoljunk egész idő alatt az illető eseményre Jézus vagy Mária életéből. Pl.: a Getszemáni kertre... vagy: ostorozásra Pilátus udvarában. Gondoljuk csak el élénken, mi történt ott, mit gondolt Jézus, mit érzett, engedjük szabadjára érzelmeinket is. Prohászka Ottokár, volt székesfehérvári püspök lelkes szavai: „Ó, ha tudnánk hitből imádkozni! Hitből imádkozunk, ha Krisztusba elmélyedünk. Ezt tesszük a szentolvasóban, melynek legfőbb kelléke, hogy elmondása közben az illető hitcikkelyekkel foglalkozunk. Krisztus személye, élete, halála, a benne megnyilatkozó szeretet és fájdalom, az ő küzdelme és győzelme lebeg szemeink előtt. Ez az alázatos szemléletünk szívünket puhítja, alakítja, könnyekkel öntözi, hajlékonnyá teszi. Csoda-e, ha ez alázatunkban szíves örömest foglalkozunk e titkokkal, ha azoknál időzünk, ha reményünket rajtuk élesztjük, ha érzelmeinkkel, vágyainkkal, örömeinkkel alattuk megvonulunk. A hit e képekkel álmodik, rajtuk vigasztalódik. Egyre azt hajtogatja, hogy Isten ember lett, köztünk élt és szenvedett, s hogy megújította a világot és föltámadásában legyőzött minden rosszat. Nézi, míly alázatos, szelíd és édes az Úr. Majd megdermed, mikor szenvedni látja, s egyre csak azt dadogja: Értem, értem szenved: megyek én is vele. Megfordul Istenével istállóban, és názáreti házban, templomban, hegyen-völgyön, kertben, éjben, ostorok, tövisek között. Sírját húsvéti fényben látja, elviszi a glóriát haza és a mennybemenet aranyporával hinti be a levegőt. Ilyen imádkozó lélekbe Krisztus képe nyomódik bele. Bár nyomódnék bele mélyen! Tízszer gondolom el, mialatt egy tizedet mondok, hogy hogyan is volt az, hogy mit is gondolt, mit is érzett a Szent Szűz, aki Istent foganta, hordozta, szülte... Lelkem, ne felejtsd el őt soha!” (Elmélkedések, Rózsafüzér Királynője.) 2
A nagy hittudós, Hans Urs von Balthazar így szól a rózsafüzérről: „A rózsafüzér olyan ima, amely az üdvtörténet minden mozzanatát beleszövi a Mária-imádságba. Ott találjuk Jézus élete misztériumainak megjelenítését: ifjúságát, nyilvános életének lezárulását a passióban, feltámadását és a mennyei boldogságot, amelybe bevonja Máriát is, mint az egyház ősmintáját. Megjelenítődik Jézus imája Atyjához és végül a Szentháromság mindig új dicsőítése, az egészet az ősi apostoli hitvallás vezeti be. Az Ave Mariá-k gyors egymásutánjában a szemlélődő imádkozó számára szinte végtelen tere nyílik az imavilágnak. Olyan tér, amelyet minden irányban átjárhatunk: Ám, hogy az ember el ne tévedjen, mint szilárd pont, mindig Mária van megadva, akiben, amint azt már kimutattuk, első alkalommal nyilatkozik meg a Szentháromság, és aki azután a megtestesült Istent bölcsőjétől a sírig és azon túl a megdicsőült életig kíséri és akit mint senki más, a megtestesült Jézus Krisztus belevon saját útjába, egészen testi mennybeviteléig, amiben ajándékként a hívők közül elsőnek részesül Szűz Mária addig, amíg majd ők is követni fogják. Így a rózsafüzér valóban csupa bibliai igéből és tanításból összeállított imádság!” Gondoljuk végig a két nagy szellem fennkölt szavait a rózsafüzérről! Az ő szellemükben elmélkedve imádkozzuk a szent rózsafüzért nemcsak októberben, hanem életünk egész folyamán!
Haladj nyugodtan... Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette, és emlékezz arra a békére, ami létezhet a csöndben. Elidegenedés nélkül, élj úgy, hogy jó kapcsolatod legyen az emberekkel. Mondd ki finoman és világosan az igazságot; és hallgass meg másokat, még az egyszerű és tudatlan lelkeket is; nekik is megvan a saját történetük. Ne hasonlítsd magad senkihez; ezzel kockáztatod, hogy léhává és hivalkodóvá válsz.
Mindig vannak nagyobbak és kisebbek, mint Te. Örvendj a terveidnek ugyanúgy, mint a teljesítményeidnek. Törődj a hivatásoddal, mégha oly szerény is; ez egy igazi érték az idők változó virágzásában. Légy óvatos a Veled történtekkel kapcsolatban, hiszen a világ tele van csalásokkal. De ne légy vak, ami a bátorságot és a lelkierőt illeti, mert ez létezik. Sok egyén keresi a nagy ideálokat; és mindenütt az élet hősiességgel van tele. Légy önmagad. Különösen ne színleld a barátságot. Ezenfelül ne légy cinikus a szerelemben, mert az – szemben minden terméketlenségével és kiábrándulásával – ugyanolyan örök, mint e fű. Vedd szívesen az évek tanúságait, emelt fővel lemondva fiatalságodról. Szilárdítsd meg a lélek azon képességét, hogy megvédhesd magad váratlan szerencsétlenségben. De ne bosszantsd magad agyrémekkel. Sok félelem születik fáradtság és magány miatt. Egy egészséges fegyelmen túl, légy jó magadhoz. Te a világmindenség gyermeke vagy, nem kevésbé mint a fák és a csillagok; jogod van itt lenni. És hogy Neked világos vagy nem, a világmindenség úgy halad a maga útján, ahogy kell.
Találd meg a békét Istennel, bármi legyen az elképzelésed róla, és bármilyen munkáid vagy álmaid legyenek, őrizd meg az élet hangos zűrzavarában a békét a lelkedben. Minden álnokságával, unalmas gondjaival és összetört álmaival a világ mégis szép. Figyelj. Törekedj a boldogságra.
Tárkányi Béla:
MÁRIA SEGÍTS! Oh életünk reménye, Istennek szent Anyja! Dicsőségedből nézz le, S légy néped oltalma; Kik főképp bűnbe estünk: Zokogva, sírva esdünk: Mária! Mária! Mária! segíts. Te látod, mennyi bajjal Kell mindig küzdenünk, Hogy kísértettel s jajjal Van telve életünk, Magunkban bízni félünk, Azért esengve kérünk: Mária! Mária! Mária! segíts. Szent pártfogásod adjon Erős akaratot, Mely ahhoz hű maradjon, Mit sokszor fogadott, Hogy így Istennek élve, Célját lelkünk elérje, Mária! Mária! Mária! segíts. Fiadnak szent keresztje Adjon vigasztalást, Hogy amit ránk ereszte, Eltűrjük a csapást. Lelkünknek újulása Legyen vére hullása. Mária! Mária! Mária! segíts. Tebenned van reményünk, Mert kegyes Anya vagy, Akármi sorsban élünk, Oh kérünk, el ne hagyj, Főképp, ha jő az óra, Mely elhí számadóra : Mária! Mária! Mária! segíts !
(1692-ben egy régi templomban, Baltimore-ban találták. A szerző ismeretlen.) 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 102. szám
A szent keresztségben részesült: - Silye Abigél, Balló Andrea Bernadett, Veress Dávid, Fazakas Zsanett, Várza Anita, Czika Beáta, Péter Péter Máté.
Szentségi házasságot kötött: - Kiss Róbert - Imreh Margit, Szép Róbert - Pál Mária Magdolna, Kusztos Lehel - Peligán Timea, Várza Attila Nedelcu Izabella, Veress Elemér Ferencz Mónika, Sándor Nagy Zoltán Asztalos Beáta, Albert András - Széplaki Kinga, Balla Ede Zsolt - Török Etelka Gabriella, Olosz Szabolcs - Kópis Andrea.
Az Úr hazahívta: - Para Éva, Bocz Irén, Borbély Ernő, Kovásch Ernő, Jakab Noémi, Budi Margit, Nyáguly Margit, Péter Viktória, Lukács Anna, Szőcs József, Prezsmer György, Nagy István.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Assisi Szent Ferenc október 4. Assisiben született 1182-ben. Atyja, a gazdag posztókereskedő nem törődött Ferenc szellemi nevelésével. Ő könnyelmű életet élt, és betegsége döbbentette rá, hogy életét meg kell újítania. Rómába zarándokolt, szembefordult családjával, megtért, és Istennek szentelte életét. Döntő jelentőségű esemény volt életében 1209 Szent Mátyás ünnepén a Porciunkula kápolnában való szentmise. Az evangélium az apostolok küldetéséről szólt. 12
Úgy érezte, hogy ez neki szól, és ez az, amit keresett. Mezítláb, szürkésbarna ruhában vándorolt és prédikált. Követői is akadtak, ezért a pápa jóváhagyását kérte. III. Ince pápa barátságosan fogadta a tizenkét testvérrel érkező Ferencet. Engedélyt adott nekik a prédikálásra. A Porciunkula kápolna mellett alakult meg a ferences rend anyakolostora, ahová később rendszeresen összejöttek rendi káptalanra. Egyre többen követték, Szent Klárával megalapította a női ágat, a világiak számára pedig a harmadrendet. Három rend őrzi Szent Ferenc szabályzatát: a minoriták, a konventuálisok és a kapucinusok. 1226. október 3-án halt meg, és két év múlva már szentté avatták. Avilai (Nagy) Szent Teréz október 15. Avilában, Spanyolországban született 1515-ben. Karmelita szerzetes, aki misztikus kinyilatkoztatásban részesült. Rendje megreformálásáért sokat fáradozott, és komoly szenvedéseket és üldöztetést is el kellett viselnie. Elve volt, hogy hűségesnek kell lennie a regulához, amelytől rendjük nagyon eltért. Engedélyt kapott egy kis kolostor építésére, ahol a szigorú rendi szabályok szerint éltek. Sokan csatlakoztak hozzá, letéve saruját, nevet is változtatott. Keresztes Szent Jánosban igazi támaszt kapott. Számos kiemelkedő írása maradt ránk: önéletrajzi írása, Az Úr irgalmasságának könyve, a Tökéletesség útja, stb. 1582-ben halt meg, VI. Pál pápa egyháztanítói címmel tisztelte meg. Boldog Romzsa Tódor - püspök október 31. Az ukrajnai Munkács görög katolikus vértanú püspöke, akit a hitéhez való hűségéért és állhatatosságáért kegyetlenül üldöztek. 1947. november 1-én nyerte el a vértanú koronát. A magyar egyház mindenszentek ünnepe miatt a mai napon emlékezik meg róla. Verbényi István Lapunk megjelenését támogatta a
2007 október - Mindszent hava
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Októberi rózsafüzér… Ismét ránk köszönt október. Május után a másik kedves Mária-hónap, amikor a hívő néppel együtt a templomban minden nap elvégezzük a rózsafüzért. A híveket is, a fiatalokat és időseket egyaránt, vonjuk be a tizedek mondásába. Minden nap más-más szándékra ajánljuk fel a rózsafüzért. Mivel a mai emberek kissé idegenkednek a rózsafüzér mondásától, jónak látszik néhány gondolatot emlékezetünkbe idézni. 1. A rózsafüzér az egyszerű lelkek imája Ott látjuk az öreg templomos nénik kezében... Imakönyvükre csavarva viszik az utcán. Imádkozzák, mormolják, szinte szünet nélkül templomban, utcán, otthon. Idős férfiak kezében is látni. A közös családi imának egyik leggyakoribb formája. Áldott, szent, egyszerű eszköz. Mennyi imádság szövődik szemeihez! Talán éppen azért, mert az öregeknél látni leggyakrabban, s talán mert valami imamalom képzetével társul bennünk, érezhető a mai korban valami idegenkedés a rózsafüzérrel szemben. Ha nem is a hivatalos imádkozó egyház, de mégiscsak Krisztus imádkozik a rózsafüzért imádkozó tagokban is... Hiszen a rózsafüzért imádkozók nem szakadnak el Krisztustól! Nézzük csak az imádság szövegeit! Dicsérjük a zsoltárokat, mert a Szentlélektől ihletve írták őket. És a rózsafüzér szövegei között van-e egy szó is, amely nem a Szentlélektől ihletve jött létre?... Miatyánk?... Üdvözlégy?... Dicsőség?... Ha mást nem is tennénk, csak ezeket a szent szövegeket mondogatnánk áhítattal, az is megérné a fáradságot, mert bekapcsolódnánk a sokmilliós imádkozó kórusba. 2. Ámde a rózsafüzér sokkal több, mint egyszerűen szent szövegek ismételgetése! A rózsafüzér elmélkedő imádság, amelyből ki-ki annyit merít, amennyire képes! Vannak, akik valóban nem tesznek mást, mint gyermeki egyszerűséggel ismételgetik az egyház legkedvesebb imádságait. És ugyan ki vehetné ezt tőlük rossznéven? Az egyház nagy szentjei, gondolkodói, hittudósai nem átallják kezükbe venni az egyszerű kis rózsafüzért, hogy megpihenjen lelkük annak elmélkedő imádkozásában. XI. Pius pápa: „Ha a pápa nem végzi el a rózsafüzért, egyáltalán nem imádkozik.” A rózsafüzér az evangélium és a keresztény élet kivonata. Friedrich Ozanam: „Az olvasó, amelyet Ampére végzett, jobban meghatott és meggyőzött, mint ezer prédikáció.” Joseph Haydn: „Ha szobámban le s fel sétálok és a rózsafüzért mondom, akkor jönnek eszembe a legszebb melódiák.” Fodor J. (folytatása a második oldalon)
