MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 134. szám
A szent keresztségben részesültek: – Ungvári Márk, Szávuly Zselyke, Bálint Boróka Ágnes, Jánó Attila Tamás, Lechinţan Sámuel Roland.
Szentségi házasságot kötött: – László Lóránd – Sándor Juliánna, Szabó László – Okos Kinga, Jakab Sándor – Balázs Katalin, Szávuly Zoltán – Bajkó Emma, Kulcsár István – Fazakas Szilvia, Lőte Bendegúz – Mózsi Veronika.
Az Úr hazahívta: – Sándor Károly, Radó Mária, Puskás Éva Gertrud, Dombi Magdolna, Kerestély László, Kolozsi Erzsébet, Timár András, Kányádi Mihály, Vaszi János, Szigeti János, Füzi Ibolya, Molnár Bálint, Hamar Margit, Szilveszter András.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! A Boldogságos Szűz Mária, az Apostolok Királynője Június 23. A Boldogságos Szűz Mária az utolsó vacsora termében együtt imádkozott az apostolokkal. Ezért vallásos intézmények és apostoli életet élő társaságok védőszentjüknek tekintik őt, és ezért az Apostolok Királynője címmel liturgikus tiszteletben részesítik őt. Közülük kitűnik a Pallotti Szent Vince (1850) által alapított Katolikus Apostolság Társasága, az Angelo Ramaz-zotti püspök (1861) által alapított Külmissziók Pápai Intézete (P. I. M. E.), valamint a Szent Pál apostolról nevezett Jámbor Társulat és egyéb intézmények, amelyeket Isten szolgája, Boldog Giacomo Alberione (1971), a kiváló liturgikus alapított. Külön kiemelték e társaságok a Boldogságos Szűz szerepét, amikor az apostolok közösségével együtt várták a Szentlélek eljövetelét. 12
Keresztelő Szent János születése Június 24. Hat hónappal az angyali üdvözlet előtt az Úr elküldte Gábor angyalt a jeruzsálemi templomban szolgálatot teljesítő Zakariás paphoz János születésének örömhírével. Hat hónappal idősebb Jézusnál. Ő a legnagyobb a próféták között, hisz nemcsak hirdette, hanem meg is mutatta kortársainak az Üdvözítőt. Verbényi István
Vakációra készülődve minden kedves tanárnak és diáknak a következő versikével kívánunk megérdemelt pihenést, kellemes és hasznos időtöltést: Zelk Zoltán:
Vakáció Hova menjünk, milyen tájra? Hegyre talán vagy pusztára? Folyópartra vagy erdőre? Faluszéli zöld mezőre? Lepkét fogjunk vagy horgásszunk? Vagy mégiscsak hegyet másszunk? Akár erdő, akár folyó: gyönyörű a vakáció!
www.katolikussepsi.ro
2010 június
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Mi is az a Jézus szíve tisztelet? 1. Története. A középkorban már kimutatható bizonyos körökben a kifejezett Jézus Szíve tisztelet, különösen a „német misztikusoknál” (1250–1350). Elmélkedésük anyaga az Énekek éneke: az Egyház, mint Krisztus jegyese. A jezsuiták és a karthauziak átvették a Jézus Szíve tiszteletet, és elterjesztették az Egyházban. Eudes Szent János is buzgólkodott ebben. Itt kapcsolódtak be a Jézus Szíve tiszteletbe Alacoque Szent Margit látomásai (1673–75), melyekben Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, a hónap első péntekjén gyónást és áldozást kért. A terjedésében nagy szerepe volt Alacoque Szent Margit gyóntatójának, a jezsuita Colombiére-nek A felvilágosodás, ill. a jozefinizmus nem kedvezett a Jézus Szíve tisztelet terjedésének. Az 1814-ben visszaállított Jézus Szíve tisztelet azonban ismét legfőbb tömegpasztorációs programjának tekintette, s a társadalmi szolidaritás és megbékélés, a szociális megújhodás
orvosságaként hirdette meg Jézus Szíve tiszteletét. Azóta alig van templom, ahol ne lenne jelen a Jézus Szíve tisztelete. – Az Egyház hivatalos liturgiája mindaddig tartózkodó maradt, amíg a Jézus Szíve teológiája nem volt kidolgozva. 1765-ben engedélyezte XIII. Kelemen pápa (1758-69) a lengyel püspököknek, hogy bizonyos keretek között bevezessék Jézus Szíve miséjét és officiumát. IX. Pius pápa. 1856-ban Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. XIII. Leó pápa (1878-1903) 1899ben hagyta jóvá a Jézus Szíve litániát az egész Egyház számára. XI. Pius 1928-ban a Miserentissimus Redemptor enciklikában már összefoglalást adott a Jézus Szíve tisztelet teológiai alapjairól. XII. Pius pápa (1939-58) a Haurietis aquas enciklikájával emlékezett meg a 100 évvel korábban bevezetett ünnepről. – Főünnepe a pünkösd utáni 2. vasárnapot (úrnap nyolcadát) követő péntek (az egyházi év utolsó változó ünnepe). Ezenkívül a (folytatása a második oldalon)
Jézus Szíve tisztelet ideje minden elsőpéntek és a június hónap. 2. A Tézus Szíve tisztelet dogmatikai megalapozása a Szentírásra megy vissza és a hagyomány adataira támaszkodott. Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. Ahogy Pál apostol arról beszélt, hogy ne szomorítsuk meg Isten lelkét, úgy lehet szó Jézus engeszteléséről is. – A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte. A személyes egység révén Jézus egész embersége az isteni személy kifejezője. Az egyházi dokumentumok szerint a szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem valóságos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk. A Szentírásban és a hagyományban a szív nem lélektani, hanem az egész embert kifejező fogalom, olyan ősfogalom, amely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. A testben megnyilvánuló személyesség belső központja, ahol a személyes elhatározások és a külső kapcsolatok megszületnek. Amikor Jézus szeretete helyett a szívét tiszteljük, akkor az elvont fogalom helyett a konkrét valóságra hivatkozunk, és ez egyúttal eszünkbe idézi a megtestesülés titkát is. Jézus Szíve ontológiailag megalapozott szimbólum, mely alkalmas arra, hogy a sze-
Jézus szíve, szeretlek én, segíts át az élet tengerén. Ha vihar kél fejem felett, legyen oltalmam szelíd szíved. Minden veszélyt elűz egy mosolyod, s lelkem megnyugszik, ha veled vagyok. REF:JÉZUS SZÍVE SZERETLEK ÉN, SEGÍTS ÁT AZ ÉLET TENGERÉN. Jézus szíve, szeretlek én, segíts át az élet tengerén. Ölelj magadhoz engemet, hogy mindig jobban szeresselek. Te légy tanítom, és jó pásztorom, szívemet-lelkemet reád bízom. JÉZUS SZÍVE,SZERETLEK ÉN, SEGÍTS ÁT AZ ÉLET TENGERÉN.
mélyiséget a maga emberségében kifejezze. A szívben nemcsak Jézus emberi, hanem istenemberi szeretetének is jelképét látjuk, amely egyszerre tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetet. Mivel a Jézus Szíve tisztelet a szíven keresztül az isteni személyre vonatkozik, azért ezt a latreutikus, vagyis imádó kultusz körébe soroljuk. A Jézus Szíve tisztelet megnyilatkozási formái: az engesztelés, a viszontszeretet, Krisztus követése és önmagunk fölajánlása. Az engesztelés lényegében bekapcsolódás abba az engesztelésbe, amelyet Jézus mint főpap az Atya elé visz, de az ellene elkövetett sértés jóvátétele is. Önmagunk fölajánlása azt fejezi ki, hogy egyesülni akarunk a szeretettel, mellyel Isten szerette a világot, és minden fáradozásunkat, munkánkat, szenvedésünket ennek érdekében tesszük és viseljük. Kerülni kell, hogy az ájtatosság elszakadjon a teljes Istenembertől, és csak a szívre, mintegy jelképre irányuljon. Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. E fölajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és nemzetek követik. XI. Pius pápa (1922-39) az Egyházat is Jézus Szíve oltalmába ajánlotta. Lédeczi Dénes
A gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom Az örmények 1688-ban telepedtek le Gyergyószentmiklóson. Ferenczy György római katolikus főesperes-plébános egy régi kápolnánál idegeneknek temetőt létesít. A kápolna 1450 körül, gótikus stílusban épült. Ezt a kápolnát engedték át az örményeknek, akik 1739-ben hozzáépítették a mai templomot. A szentély őrzi a régi falakat és a hajó is a régi alapokon nyugszik, legalábbis részben. Az egyik bástya padlásán megtalálták a középkori kápolnából származó gótikus oltár Máriaszobrát. Az örmény templom erődtemplomnak tűnik, ugyanis a templomot nyolcszögű, meredek cserepes sisakkal fedett két lőportorony és tört alaprajzú lőrésekkel ellátott kőfal veszi körül. Egyes vélemények szerint egyidős a kápolnával a gótikus korból, mások szerint az 1730-as évi építkezés korából való. A templom ékessége a barokk szószék, a fő- és mellékoltárok, valamint Szent Gergely 1752-ben Velencében készült oltárképe. A várfal belső, ablakszerű mélyedéseibe 1750 táján készült mesteri domborművek és festmények láthatók. A cinteremben számos, homokkőből készített síremlék látható. Érdekes egy Ammoniteseket tartalmazó mészkőből készült sírkő, a templomkert kijárata közelében. Gyergyószentmiklós középkori lakói tiszta katolikusok. A XVIII. században katolikus anyaegyház és a XX. század elején is az. A XVI. században a szárhegyi Lázár András prédikátor behozatalával próbálkozik, de kísérlete csak rövid ideig tart, mivel ő maga is visszatér a régi hitre és Gyergyó négy plébániájára katolikus papot hozat.
Jézus szíve , szeretlek én, segíts át az élet tengerén. Dallal kereslek tégedet, vigasztald meg árva szívemet. Rózsákat hintek oltárod elé, hogy szálljon illatuk az ég felé. JÉZUS SZÍVE, SZERETLEK ÉN, SEGÍTS ÁT AZ ÉLET TENGERÉN. Egyházi ének
A gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom 2
11
akik egyáltalán nem számíthattak csomagokra. Mindez a felebaráti szeretet gyakorlásának csak egy módja volt. Nagy kihívást jelentett a táborban a tífuszjárvány. A náci hatóságok mind több internáltat hurcoltak magukkal keletről. A zsúfoltság és az egészségügyi berendezés fogyatékossága következtében hamar felütötte a fejét a minden korok, minden internáló táborának réme: a járvány. A tífusz olyan erősen pusztított, hogy a parancsnokság képtelen volt a halottakat olyan ütemben kihordatni a barakkokból, mint amilyen gyorsan suhogott a halál kaszája. A parancsnokság a papi barakkok lakóit hívta fel a fertőzés nagy veszélyéveljáró halottszállításra és takarításra. A lelkészek nagy számban betegedtek meg, s haltak meg, de mindig voltak olyanok, akik a helyükbe léptek. A lelkészek legnagyobb erőforrása ebben a pokolban a szentségi Jézus volt. Eleinte a lengyel papoknak még megengedték, hogy a más nemzetiségű papok kápolnájába menjenek és ott áldozzanak. A miséken olyan sokan voltak és olyan kevés idő állt a miséző pap rendelkezésére, hogy az áldoztatást egészen szokatlan módon oldották meg. A misén jelenlévő minden papnak a tenyerén volt az ostya vagy kenyérdarab. A miséző pap az átváltozás szavait mondva ezt is mind kon-
szekrálta, és mindenki önmagát áldoztatta meg. A kis-papok és a misére beengedett világiak is így áldoztak. 1941. szeptemberében a lengyel papoknak azonban megtiltották, hogy misére menjenek, sőt az imakönyveket is mind elkobozták. „Vigaszunk csak az a tudat volt - írja az egyik lengyel pap -, hogy a szomszédos barakkban a kis kápolnában jelen volt a szentségi Jézus, lélekben szentséglátogatást végeztünk, lelkileg szentáldozáshoz járultunk." A dachaui internáló tábor papjainak minden napja nem keresztút, hanem annak is csak az utolsó három állomása volt. A táborban elhunyt Kozal püspök életrajzírója, könyve végén a többi között ezeket írja: „Csak nagy megindulással tudok arra gondolni, hogy milyen mérhetetlen szeretettel volt velünk az Isten. Velünk volt a borzalmak helyén, amelyet még a madarak is elkerültek. Arra segített bennünket - kiéhezett, meggyötört, rabszolgaságra ítélt papokat -, hogy nap mint nap a gyakorlatban is vállaljuk pappászentelésünk alkalmával vállalt kötelességünket: az áldozati oltáron Krisztussal saját életünket is be kellett mutatnunk teljesen elégő áldozatként." A Hitélet nyomán
Bár a papság éve június 11-én véget ért, nem szűnhetünk meg továbbra is hálát adni Istennek azért a kegyelemért, hogy a pásztorokat a nyáj szolgálatára hívta. Imádkozzunk értük továbbra is, hogy az Úr kegyelmének, szeretetének hűséges és jó követői maradjanak! Kapcsolódjunk be Karl Rahner papnövendékekért végzett imájába! Urunk, Jézus Krisztus, az Atyának Fia, örök Főpapunk, te hívtad őket szolgálatodra. Te szóltál hozzájuk: Jöjj, kövess engem! Saját papságoddal akarod megajándékozni őket. A te nevedben küldetésedben, Lelked erejében kell majd elmenniük és gyümölcsöt teremniük. Kérünk téged, add meg nekik már most hétajándékú Lelkedet: a bölcsesség és az értelem, a tudomány és a jámborság, a tanács és az erősség, az istenfélelem Lelkét, hogy majd igazi papi emberré legyenek! Add, hogy vidámak és bátrak legyenek! Adj nekik jósággal, önzetlenséggel és alázattal telt szívet! Legyenek józanok és éberek, egyenesek és fegyelmezettek, kitartók és dolgosak, szerények és nagylelkűek! Adj nekik nagy szeretetet irántad! Te élj bennük, te légy szívük központja és életük egyedüli törvénye! Veled és benned imádkozzanak, véled legyen életük elrejtve az Istenben! Add, hogy szívesen beszélgessenek az Istennel, szívósan kitartsanak a tanulás napi munkájában, készségesek legyenek szívük és szellemük sokoldalú kiképzésében! Mindenekelőtt pedig add meg nekik már most a te papi lelkületedet: az áldozat szellemét, a bátorság szellemét, hogy hirdessék igazságodat és kegyelmedet, hirdessék a fáradhatatlan szeretetet az emberek iránt, akikért a kereszten meghaltál! (...) Add, hogy tág szívvel fussanak parancsolataid útján! Ámen. 10
A pap legfőbb erénye A sokféle képesség közül, melyekkel felruházta Isten az emberi lelket, kétségtelenül a legértékesebbek egyike a szeretet. Hogy nemcsak megismerni tudjuk a dolgokat, de a bennük megtalált jóság és szépség, miatt vonzódunk feléjük, megszerzésükért küzdünk s ha elértük, öröm és boldogság árad szét bensőnkben: ez valóban oly kincse lelki életünknek, melyért mindennap hálát kell adnunk a Teremtőnek. Igaz, hogy a szeretet vak, ha nem világít neki az emberi elme, de hideg és erőtlen az értelem fénye, ha nem kíséri és követi, nem sarkallja és ösztönzi a szeretet melege. Ész nélkül pusztító tűzzé válhatik a szeretet, de szeretet nélkül céltalan, eredménytelen keresés marad az észnek működése. A papi élet is tartalmatlan, ha nem fűti át a léleknek legszebb tehetsége: a szeretet Isten s az emberek iránt. Az isteni dolgokról szerzett legmélyebb tudás, a Szentírásnak és a szent hagyomány forrásainak legtüzetesebb ismerete, az Egyház történelmében, erkölcstanában és jogszabályaiban való legalaposabb jártasság, a teológiai és bölcseleti tudományok gyökeres elsajátítása nagy papi érték de áll mégis szószerint Szent Pál szava: „...ha szeretetem nincs, semmit sem használ.” A csupa ész és akarat embere lehet esetleg jó államférfi, kiváló hadvezér, nagyhírű tudós, a papnak azonban, hogy hivatása magaslatán álljon, kell még a szeretet erénye, nem mint esetleges járulék, hanem mint szükséges és elengedhetetlen követelmény. A papi élet forrása az Isten szeretete. Aki előtanulmányai révén többet tud Istenről, mint a többiek, azt Isten tökéletes szépsége, jósága, irgalma szükségképen jobban vonzza, gyönyörködteti és szeretettel tölti el. Aki arra hivatott, hogy Krisz-
tust prédikálja, a megfeszítettet, mindjobban elmélyed a szent evangéliumok tanulmányozásába és mivel vállalja a Krisztus Követése intelmét: „Summum igitur studium nostrum sit in vita Domini nostri Jesu Christi meditari”, minden elmélkedésével közelebb jut az Üdvözítő Szívéhez, mindjobban átengedi magát az isteni Mester vonzóerejének és állandóan viszonozni igyekszik azt az áldozatkész szeretetet, mely az evangéliumból feléje árad. – És aki állandóan kapcsolatban áll az oltárral s az áldozat bemutatásakor nap mint nap Krisztusnak, eszköze, képviselője, szétosztója, a pap sose felejti el, hogy mint „dispensator mysteriorum Dei” elsősorban maga telik meg állandóan új meg új kegyelmi ajándékokkal. Szent közösségben érzi magát a Legszentebbel, a Legjobbal: ez a tudat fűti, lelkesíti, serkenti állandóan: „Charitas Christi urget me.” – A szeretetnek ez a tüze kifelé való munkálkodására is serkentőleg hat: „Zelus Domus tuae comedit me” – a templom dísze, a lelkek üdve, az Anyaszentegyház dicsősége legfőbb gondja, legfontosabb teendője az életben. Mindezekkel az érdekekkel szemben háttérbe szorul minden egyéb kívánalom. Nem hanyagolja el a földieket sem, melyek velejárói ennek az árnyékvilágnak, érdeklődéssel kíséri a világ eseményeit és mindazt, ami híveinek életét betölti, mert közelebb jut így híveinek megismeréséhez, de életének igazi tartalmat s egyben gyönyörűséget és élvezetet az az „unum necessarium” ad; melyet a bethániai Máriában megdicsért az Úr. És mivel minden szeretet a barátságnak csendes, meghitt és biztonságos kikötője felé evez, a papnak Krisztus-szeretete is arra törekszik, hogy a „iam non dicam vos servos, sed amicos” megvalósuljon 3
rajta. Jézusával megbeszéli szívének minden tit- teljesítést, de a Gondviselés által neki juttatott kát, vele küzdi végig életének minden harcát, nála szellemi, lelki és anyagi kincsekkel fukarkodva sírja el lelkének minden baját, szenvedését és nem örvendezteti meg övéit semmivel, elzárkózik belőle meríti minden vigasztalását, aki a „fons előlük és szíve mélyén a példabeszéd farizeusával totius consolationis”. – Így kíséri el a pap Jézust így imádkozik: „Istenem, hálát adok neked, hogy és Jézus a papot ebben nem vagyok olyan, Urunk adj jó papokat nekünk, az életben, így él ő mint a többiek.” Kriszne olyanokat, amilyeneket megérdemlünk. Jézusban és Jézus tus papja ellenben Akik hivatásuk fenségét átérzik, őbenne, míg szinte „együtt örül az örvenés azt nem saját fényüknek tekintik. egybeolvad Jézus dezőkkel és sír a síAkik szolgálni szeretnének Neked, papjával. „Vivo ego, rókkal...” Eggyéforr a és nem uralkodni akarnak helyetted. iam non ego, vivit gondjaira bízott lelAkik a Te igazságaidat hirdetik, vero in me Christus.” kekkel és igyekszik és nem a saját igazságaikat terjesztik. De halljuk a szejóságával könnyűvé Akik a Te akaratodat kutatják, retet apostolának szatenni számukra Kriszés nem a sajátjukat erőltetik ránk. vát: „Ha valaki azt tus igáját, édessé terAkik nem szégyellnek rólad mindenütt beszélni, mondja: Szeretem az hét. Ezzel egyben de tudnak tapintatosan magukról hallgatni. Istent, és felebarátját kedves kötelességgé Akik nem akkor nyugtalanok, gyűlöli, az hazug. varázsolja a lelkiha miattad őket éri bántás, Mert aki nem szereti pásztor iránt járó enhanem mikor miattuk Téged ér ócsárlás. testvérét, akit lát, Isgedelmes tiszteletet. Akik hiszik mindazt, amit tanítottál, tent, akit nem lát, hoSzeretni annyit is és azt nemcsak velünk elhitetni akarják. gyan szeretheti?” (1Jn tesz, mint megbocsáAkik velünk együtt járják a göröngyös utakat. 4, 20) Hazug volna tani. A személyes elVégül, Urunk, engedd megérteni, tehát az a pap, aki az lenségnek is, az Egyhogy ők is csak emberek, aszkétikát csak az Isház ellenségének is, a és ők is minél jobban megértsék: ten közvetlen szereteközéleti ellenfélnek mi bennük keressük jóságos Arcod fényét! tére építené és elhais; mert Krisztus nyagolná a szeretet papja nem lehet haAssisi Szt. Ferencnek tulajdonított Ima parancsának másik feragtartó, megbocsát, lét, „mely hasonló nem egyszer-kétszer, ehhez: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”. hanem hetvenszer hétszer, vagyis mindig újra, Mily ádáz harcot kellett vívnia Üdvözítőnk- csak lássa a javulásnak némi jelét. De ezt a javunek álnok farizeusokkal, önző szadduceusokkal, lást is előmozdítja a szeretet és a békülésre való mert nem látták be, hogy a vallásosság igazi tar- őszinte készség, mely a jó pásztor minden szavátalma a szeretet és nem lehet szétválasztani egy- ból ki minden tettéből szertesugároz. mástól a kettős isteni főerényt az Isten szeretetét a A megbocsátó szeretet még fokozódik ott, felebaráti szeretettől. És évszázadok mulva is ahol a pap mint a megbocsátó Jézus képviselője mennyi farizeusi lelkület van olyanokban is, kik törvényt ül a bűnös lélek felett. Tudjuk, hogy vanaz újszövetség, a szeretet-vallás papjai. Azt vélik, nak esetek, amikor nem szabad feloldozást adni. hogy tökéletes papok, holott hasonlatosak azok- Tudjuk, hagy az apostoli Egyház is gyakorolta hoz, akiket az Úr így jellemzett: „in se confide- már a kiközösítést és a szentáldozás megtagadábant et aspernabantur ceteros”. A szeretet őszin- sát. Szent Pál is ilyen eszközzel élt korintusi hívete jóakarat minden embertárssal szemben. A sze- ivel szemben. De mily megható módon nyilvánul retet bőkezű adakozás anyagi és erkölcsi kincsek- meg lelkipásztori szíve, amikor második leveléből. Nincs tehát Krisztus szerinti papi lelkület ben így szól: „Elég az ilyennek ez a büntetés... abban, aki csak követel híveitől, embertársaitól annál inkább bocsássatok meg neki és vigasztaljáengedelmességet, hűséget, áldozatot, kötelesség- tok meg, hogy felette nagy bánat valamiképp meg 4
Papok a dachaui haláltábor poklában 1945. április 29-én, a már alkonyaiba hajló délután rettegéssel és várakozással teli csendjében, utolsó sikolyként egy kiáltás szállt végig a barakkok között. „Az amerikaiak! Az amerikaiak!" A következő pillanatban megnyíltak az ajtók: 30 ezer ember, mint a lejtön dübörgő lavina, rohant a tábor terére. Az első amerikai katonatiszt az egyik épület erkélyéről intette le egy karmozdulattal a zúgást és amint a tábor egy volt lakója naplójában írta: olyan csend támadt, mintha templomban lett volna az ember. A tiszt első szava ez volt: „Szabadok vagytok!" A 30 ezer ember egetverő éljenzése alig akart véget érni. Amikor végre újra csend lett, a tiszt ezeket mondta: „Ne nekünk, hanem Istennek és az ő gondviselésének köszönjétek meg szabadságotokat. Köszönjük meg most mindjárt együtt, imádkozzak el a Miatyánkot." Az Úr imájának fohászai mellett nyíltak meg annak az internáló tábornak a kapui, amelynek már a neve, Dachau, az ördögi kegyetlenség és az emberfeletti hősiesség megörökítője lesz, amíg csak ember él a földön. Ebben az évben, a papság évében, lehetetlen nem emlékezni azokra, akik a fölszabadult ördögi kegyetlenség áldozatai voltak. Szólni kell arról a 2500 papról, akik éppen pap voltuk miatt többet szenvedtek mint a többi rabok, ennek ellenére puszta jelenlétükkel és a felebaráti szeretet állandó gyakorlásával könnyebbé tették sokak szenvedését. A lengyel, német, holland, francia papi csoportnak volt egy püspöke is. Michau Kozal Wuocwawek-i segédpüspök 1943. januárjában a dachaui tábor lakójaként halt meg; életét a tábor lakóinak szabadulásáért ajánlotta fel. A lengyel püspök keresztútját a Wuocwawek-i szeminárium vele együtt internált rektora írta meg. Ebből a könyvből tudtuk meg, milyen volt a dachaui haláltábor pap foglyainak az élete. Mindennapos dolog volt, hogy a papokat bottal, korbáccsal véresre verték, rugdalták, pofozták, megalázták, szidalmazták, becsmérelték. Jóllehet az éheztetés következtében a rabok inkább csak csontvázak voltak, keményen dolgoztatták őket és aki kidőlt, agyonverték. Dachau minden szögletében állandóan ott leselkedett a halál.
1943. végén az éhség már olyan nagy volt, írja a tábor egy pap lakója, hogy mind elpusztultak volna, ha a gondviselés nem őrködött volna felettük. A német katonai összeomlás a táborban azzal éreztette hatását, hogy megengedték a rokonoknak, hogy élelmiszer csomagokat küldjenek. De ez csak arra volt elég, hogy az embert a lét alsó küszöbén tartsa. A fegyelemnek nevezett állati kegyetlenség nem enyhült. A tábor foglyai közül sokan nem tudták elviselni a fizikai és lelki szenvedéseket, szándékosan érinitették meg a tábor belterületén körülfutó magasfeszültségű vezetékeket. A sok szenvedés ellenére a papság nagy többsége keresztény megadással és türelemmel viselte ezt a sorsot. A halál a papi barakkokban is sűrűn megjelent, de nem akadt pap, aki ne krisztusi áldozatvállalással fogadta volna utolsó óráját. Nem egy lelkész a keresztény hősiesség magaslataira emelkedett fel halálában. Egy haldokló plébános így kérte társait: „Amikor majd hazamentek, mondjátok meg híveimnek, hogy értük ajánlottam föl életemet." A tábor gyűlöletre és gonoszságra épült rendszerével kiáltó ellentétben állt az egyházi személyek összetartozástudata és állandó segítőkészsége. Nem egy Fiorettibe illő eseményről emlékezhet meg a krónikás. Az egyik pap pl. a következő eseményről számol be: „Az esti kihallgatáson egyszer éreztem, hogy a kezembe nyomnak valamit. Egyik paptestvérem a munkából hazajövet egy kalászt talált az úton. Nem volt könnyű elrejteni a motozás elöl. De nem ette meg a magokat egyedül — kettőnkkel megosztotta kincsét." Mi talán ma el sem tudjuk hinni mekkora hősiességet kívánt a szinte éhhalálra ítélt foglyok részéről a néhány búzaszemröl való lemondás. A felebaráti szeretetet a papok nem csak maguk között gyakorolták. Amikor már élelmiszer csomagokat kaphattak, csomagjuk egy részét a tábori kórházban levő raboknak juttatták el, egy másik részét pedig azoknak, akik már teljesen képtelenek voltak a munkára és minden nap a halálukat várták. A titokban vándorló élelemcsomagok áldásában részesültek olyanok is, 9
A Szentatya a Szűzanya oltalmába ajánlotta a papságot „Szeplőtelen Anya, a kegyelemnek ezen a helyén, a te Fiad Jézus, legfőbb és örök Pap által egybehívva, mi fiak a Fiúban, a te papjaid, a te anyai Szívednek szenteljük magunkat. Tudatában vagyunk, hogy Jézus nélkül semmi jót nem tudunk tenni, és hogy csak őáltala, ővele és őbenne leszünk az üdvösség eszközei a világ számára. Szentlélek Jegyese, nyerd el a Krisztusban való átalakulás felbecsülhetetlen adományát. A Szentlélek ugyanazon hatalma által, mely szárnyaival beárnyékolva Téged az Üdvözítő Anyjává tett, segíts bennünket, hogy Krisztus, a te Fiad, megszülessen bennünk. Így újuljon meg az Egyház megannyi pap által, átváltoztatva a kegyelem által, mely újjáteremt mindent. Irgalmasság Anyja, a te Fiad hívott meg minket, hogy olyan legyünk, mint ő, a világ világossága és a föld sója. Segíts bennünket hathatós közbenjárásoddal, hogy meg ne fogyatkozzon fölséges hivatásunk, és ne engedjünk önzéseinknek, a világ hízelkedésének és a Gonosz csábításának. Védelmezz bennünket a tisztaságoddal, őrizz bennünket az alázatoddal, és takarj be minket anyai szereteteddel, mely megannyi neked szentelt lélekben ragyog, akik számunkra valóságos lelki anyákká lettek. Egyházunk Anyja, mi papok pásztorok szeretnénk lenni, akik nem magukat legeltetik, hanem Istennek adják magukat testvéreikért, hogy megtalálják ebben boldogságukat. Nem csak szavakkal, hanem életünkkel akarjuk alázattal ismételni napról napra a mi „íme, itt vagyok” válaszunkat. Általad vezetve, az Isteni Irgalmasság apostolai szeretnénk lenni, akik örömmel ünneplik minden nap az oltár legszentebb áldozatát és akik örömmel szolgálják azokat, akik a Kiengesztelődés Szentségét kérik. Kegyelemnek Szószólója és közvetítője, aki egészen elmerültél Krisztus egyetlen, egyetemes közvetítésében, kérj Istentől számunkra teljesen megújított olyan szívet, mely szereti az Istent teljes erejével és szolgálja az emberiséget, ahogyan azt te tetted. Ismételjed az Úrnak a „nincs több boruk” hatékony szavad, azért, hogy az Atya és a Fiú reánk leheljék mintegy a Szentlélek új kiáradását. Félelemmel és hálával eltelve a te állandó köztünk való jelenlétedért, az összes pap nevében én is kiáltani akarom: „Hogyan lehet az, hogy az én Uram Anyja jön hozzám (vö: Lk 1,43). Örökre Mianyánk, ne fáradj bele, hogy meglátogass, vigasztalj és megtarts bennünket. Jöjj segítségünkre és szabadíts meg bennünket minden veszedelemtől, mely ránk nehezedik. A ráhagyatkozás és megszentelődés e szavaival szeretnénk befogadni téged a legmélyebb és leggyökeresebb módon, mindörökre és teljesen, a mi emberi és papi létezésünkbe. Jelenléted virágoztassa ki magányaink pusztáját és ragyogtassa a napot sötétségeink fölé, térítse vissza a derűs időt vihar után, hogy minden ember meglássa az Úr üdvösségét, aminek Jézus a neve és az arca, és aminek visszfénye a veled összeforrt szívünkben tükröződik. Úgy legyen, ámen! " Magyarra fordította Vértesaljai László SJ Forrás: Magyar Kurír 8
ne eméssze az ilyent. Épp azért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta nagy szeretetet.” (2Kor 2,6-8) Úgy büntet tehát az apostol, hogy sújtó keze azon nal kész az áldásra és ha kénytelen megszomorítani bűnbeesett hívét, „a bűbánatra szomorította meg”. És ha hátat fordít a bárány a nyájnak s hitehagyás bejelentése végett áll ott a lelkipásztor előtt, tudja meg az is, hogy a szerető pásztor kész arra, hogy bármikor tárt karokkal visszafogadja majd a „tékozló fiút” és hogy a plébánia ajtaja senki mögött nem csapódhat be véglegesen. Ne mondja senki, hogy az elvhűség, a rendíthetetlen egyházias szellem kizárja a szeretetet. Senki úgy nem gyűlölte a bűnt, mint a legszentebb Jézus, mégis elviselte a szemrehányást, hogy bűnösökkel társalog. Senki oly eréllyel nem támadta a tévhitet, mint az Üdvözítő, mégis szóba elegyedett a farizeussal is, házában vendégeskedett; szóba elegyedett azokkal is, kiket kufár szellemük miatt korbáccsal kiűzött a templom csarnokából. Minél tovább él a pap magasztos hivatalában, annál jobban kell kifejlődnie a szeretet szellemében. Mert a szeretet a lélek megérését jelenti. Szent Pál apostol mennyire hangsúlyozza ezt, amikor a szeretet remekbe készült himnusza kapcsán gyermekkel hasonlítja össze azt, ki a különféle charismatikus adományokat, prófétálásokat és nyelvek tudását többre becsüli a szeretetnél. A
lélek végső kifejlődése tehát a szeretet. „Midőn pedig férfiúvá lettem, felhagytam azokkal, amik gyermekhez valók” (1Kor 13,11). Ahogy haladunk a korral, úgy haladjunk a szeretetben. Nem a magábazárkózó, megközelíthetetlen egyedüllétbe burkolódzó, az elmúlás miatt siránkozó, a jelent kárpáló, csak a régi jó idők emlékeibe rejtőző öreg pap, gyermekeknek réme az igazi típusa az öreg papnak, hanem aki eljutván az élet felhőtlen csúcsaira, honnét tágabb a kilátás, kinőtt minden fiatalos túlzásból, lemondott minden hiúságról és nagyratörő tervekről, szelíd mosolygással szemléli a körülötte nyüzsgő életet, melynek legszebb gyümölcsét lealkonyuló nap módjára szétsugározza a megértő, megbocsátó és mindent megújító szeretetet. Így tett a 100 éves Szent János is, mindig ezt az egyet hajtogatván: „Fiacskáim, szeressétek egymást.” Így éljünk, így haljunk, mint Krisztus igaz papjai. Így érdemeljük meg, hogy egykor magunk tapasztaljuk túl a sírnak sötét kapuján az Apostol által hangoztatott szent igazságot: „a prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik”, de „a szeretet soha meg nem szűnik” ott, ahol színről-színre láthatjuk Istent, aki maga a Szeretet. Apor Vilmos, püspök Forrás: Papi Lelkiség 4. szám, 1941/42
Prohászka Ottokár imája szerető szívü papokért
világ szétfoszlik a te szeretetedtől, s csak te magad maradsz a szívekben. Istenem, adj szolgáidnak olyan szívet, amelyben háromszor felszított szeretet van, hogy alkalmasak legyenek a te művedre! Te mondtad, Úr Krisztus, hogy „emberek halászaivá teszlek”, de nekik is egész életüket kell ebbe befektetniük! Adj nekik erőt és kitartó lelket, hogy szeretetben egész életüket Neked, Urunknak, Istenünknek szenteljék, azaz egyéniségedben, szellemedben egészen feloldódjanak, hogy ne csak hasonlítsanak hozzád, hanem beléd olvadjanak. Hívó szavaidra ők elhagytak mindent. Mint rossz köntöst vetették le a régi kis életet, és felöltöztek a te akaratodba. Add, hogy végigzengjen életükön a te hívó hangod, és a hálóval, melyet a te szavadra vetettek ki, gyöngyöket halásszanak! Ámen.
Édes Uram, Jézus, te háromszor kérdezted, sürgetted Pétert, hogy szeressen téged, mert nagy szándékaidra csak akkor rátermett, ha erős lélek van benne. Azt akartad, hogy veled egybeforrjon, mert csak akkor vezethet hozzád mást. Sürgetted apostolodban, hogy nagyon szeressen, hogy ne legyen bűne, hogy legyen erénye, s hogy benned, mint barátjában megnyugodjék; hogy ne fogja el többé szívét a kísértés: a világ-e vagy Isten? A
5
Vianney Szent János gyakorlati tanácsai gyónóknak A papok leendő védőszentje, aki sokszor napi 18 órán át gyóntatta az Arsba özönlő bűnbánókat, a következő hat szempontot hangsúlyozta a szentgyónással kapcsolatban: Az arsi plébános először is arra biztatta a bűnbánókat, hogy világosan, érthetően, töredelmesen gyónjanak. Megfelelő felkészüléssel – mondta – az is percek alatt elvégezheti gyónását, aki évek óta nem gyónt. A fecsegésre hajlamosaknak, akik szükségtelen részletekkel bővítették bűnvallomásukat, segített, hogy rövidebbre fogják és csak a bűn elkövetésének közvetlen körülményeire korlátozzák mondandójukat. Ezt elsősorban nem azért tette, hogy megrövidítse a gyónás idejét, hanem mert az volt a tapasztalata, hogy minél több részletet mond el a gyónó, annál kevésbé bánja a bűneit; ahelyett, hogy megfogalmazná bűnei indítóokát, különböző kiegészítésekkel próbálja megmagyarázni vagy kimagyarázni őket. „Kerüljétek a haszontalan vádaskodást! Pazaroljátok vele a gyóntató idejét, fárasztjátok a többi gyónásra várakozót, és kioltjátok az áhítatot” – tanította. Másodszor: igyekezett eloszlatni a gyónásra készülők félelmeit. Tudta, hogy sokan azért nem akarnak gyónni, mert félnek, hogy mit gondol majd róluk a pap. Biztosította őket, hogy nem tudnak olyat mondani, amin a pap megbotránkozna. „Megalázó, amikor a bűneitekkel vádoljátok magatokat? A pap jól tudja, mire vagytok képesek.” Majd elmondta, mit él át a pap, amikor a gyónó alázatosan és Isten irgalmában bizakodva vádolja magát: „A pap könyörületet érez irántatok – mondta –, veletek együtt zokog” (amit Vianney Szent János sokszor maga is megtett). Harmadszor arra törekedett, hogy gyónói imádságos lelkülettel fogadják a szentségi feloldozást és megértsék jelentőségét. „Amikor a pap megadja a feloldozást, egyetlen dologra kell gondolnunk: hogy a Jóisten vére ömlik át a lelkünkön, hogy megmossa, megtisztítsa és olyan ragyogóvá tegye, mint a keresztség után volt.” A feloldozás, akárcsak a keresztség, hatalmas csoda: a bűn miatt halott lélek feltámadásának csodája. Előfordul, főleg amikor sokan várakoznak szentgyónásra, hogy a gyónók már a feloldozás szövege alatt mondani kezdik a bánatimát. Az arsi plébános nem kedvelte az efféle „többfunkciós üzemmódot”. Inkább azt tanácsolta a gyónóknak, hogy lassítsanak, és elmélkedjenek azon, mi is történik. Meg volt győződve róla, hogy így egyre jobban megszeretik a bűnbánat szentségét és egyre több gyümölcsét fogják élvezni. Negyedszer: Vianney Szent János sokszor bíztatta a híveket és a gyónókat, hogy imádkozzanak gyóntatóikért. „A bűnbánóknak azért kell imádkozniuk, hogy a Jóisten megadja gyóntatóiknak a szükséges megvilágosítást és kegyelmet” – mondogatta. Ő maga imádkozott és böjtölt a gyónóiért, és tőlük is ugyanezt kérte saját magáért és paptestvéreiért. Talán nincs még egy pap az egyháztörténelemben, aki nála jobban tudta volna, mekkora szüksége van a gyóntatónak az imádságra, hogy minden bűnbánó esetében hatékonyan cselekedhessen az Isteni Orvos nevében. Isten kegyelmére van szüksége, hogy ne csak a bűnt, hanem a bűnöst is megértse, hogy türelmes tudjon maradni azokkal, akik próbára teszik a türelmét, kedves az érzékenyekkel, határozott azokkal, akiknek egy egészséges lelki fenékberúgásra van szükségük; hogy együtt zokogjon azokkal, akik nem éreznek bűnbánatot, hogy reményt adjon az elkeseredetteknek, világos útmutatást az eltévedteknek; s hogy tudja, mit mondjon és mit ne, hogy a bűnös elforduljon a bűntől és hűséges legyen az evangéliumhoz. Nagyon fontos, hogy a hívek, amint Vianney Szent János tanácsolja, imádkozzanak a gyóntató papokért. Aki nem pap, szinte el sem tudja képzelni, mennyire nehéz a gyóntatónak megtalálnia az igaz6
ságosság és az irgalom rendkívül kényes egyensúlyát, amikor például olyasvalakit gyóntat, aki égbekiáltó bűnt követett el. Alig tudja elképzelni, mekkora fájdalmat él át, amikor nem oldozhat fel valakit, aki nem hajlandó lemondani a következő bűnalkalomról; vagy amikor egy gyerek szinte megfagy, és nem hajlandó megszólalni a gyóntatószékben. Nehéz elgondolni, milyen az, amikor valaki teljesen érthetetlenül viselkedik, s mégis mintha erkölcsi útmutatást kérne, vajon bűnös dolgot tett-e. És szinte megoldhatatlan, amikor egy-egy gyónó olyan, munkahelyen vagy a családban felmerülő erkölcsi kérdésben kér útmutatást, amely előtt a legnagyobb teológusok is tanácstalanul állnának. S ha ráadásul mindez öt perccel a mise kezdete előtt történik...! Mindezek és még sok más ok miatt: imádkozzunk a gyóntatókért! Ötödször, a papok védőszentje mindig emlékeztette gyónóit, hogy ha Isten irgalmában szeretnének részesülni, nekik is irgalmasnak kell lenniük másokkal. „Ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket” – mondja Jézus az evangéliumban (Mt 6,15). Sokszor a lelkükre kötötte, hogy a kapott feloldozás fejében hetvenszer hétszer kell megbocsátaniuk másoknak. „A Jóisten csak azoknak bocsát meg, akik megbocsátanak. Ez a törvény.” Végül Vianney Szent János nemcsak megbocsátásra buzdította gyónóit, hanem arra is, hogy másokat is biztassanak Isten megbocsátásának elfogadására. A bűnbánat szentségének örömteli apostolaivá próbálta tenni őket, akik családjukban és tágabb környezetükben hirdetik, mekkora örömet jelent, hogy bűneik megbocsáttattak. Egyetlen boldog „ügyfél” tanúságtétele többet ér, mint száz szentbeszéd a bűnbánat szentségéről. Az, hogy robbanásszerűen nőtt a jelentéktelen kis Arsba érkező gyónók száma, nemcsak Isten kegyelmének és a plébános imáinak köszönhető, hanem a sok bűnbánó tanúságtételének is, akiknek örömteli beszámolói minden reklámnál többet jelentettek. Nagy tanulság ez valamennyiünk számára azokkal kapcsolatban, akikről tudjuk: nagyon rászorulnak Isten irgalmára. Legtöbbször nem azzal tudjuk visszatéríteni őket, hogy nekik szegezzük: menjenek el gyónni – hanem azzal, hogy mi magunk szentgyónáshoz járulunk, és utána elmondjuk nekik, milyen hatalmas örömet jelent, hogy kiengesztelődtünk az Atyával. P. Roger J. Landrynak a catholicity.com internetes oldalon megjelent írása alapján Forrás: Magyar Kurir
VI. Pál pápa imája a hivatásokért Jézus, isteni Pásztor, te meghívtad az apostolokat, és meberek halászává tetted őket. Hívj ma is fiatalokat követésedre és szolgálatodra. Hiszen te élsz és mindig itt vagy velünk. Áldozatod szüntelenül jelenvalóvá lesz oltárainkon, minden ember üdvösségére. Engedd, hogy mindazok, akiket hívtál, felismerjék és magukévá tegyék akaratodat. Nyisd
meg szemüket, hogy lássák az egész világot, vegyék észre annyi ember néma kérését. Ezek az igazság fényére és az igaz szeretet melegére vágyakoznak. Engedd, hogy akiket hívtál, hűségesen közreműködjenek Titokzatos Tested építésében, és így folytassák küldetésedet. Tedd őket a föld sójává és a világ világosságává. Add, Uram, hogy sok asszony és leány is épp ilyen határozottan kövesse szereteted hívását. Ébreszd fel szívükben azt a vágyat, hogy teljesen az evangélium szelleme szerint éljenek és önzetlenül odaadják magukat az Egyház szolgálatára. Add, hogy készséggel álljanak rendelkezésére mindazoknak, akiknek szükségük van segítőkezükre és irgalmas szeretetükre. Ámen. 7
Vianney Szent János gyakorlati tanácsai gyónóknak A papok leendő védőszentje, aki sokszor napi 18 órán át gyóntatta az Arsba özönlő bűnbánókat, a következő hat szempontot hangsúlyozta a szentgyónással kapcsolatban: Az arsi plébános először is arra biztatta a bűnbánókat, hogy világosan, érthetően, töredelmesen gyónjanak. Megfelelő felkészüléssel – mondta – az is percek alatt elvégezheti gyónását, aki évek óta nem gyónt. A fecsegésre hajlamosaknak, akik szükségtelen részletekkel bővítették bűnvallomásukat, segített, hogy rövidebbre fogják és csak a bűn elkövetésének közvetlen körülményeire korlátozzák mondandójukat. Ezt elsősorban nem azért tette, hogy megrövidítse a gyónás idejét, hanem mert az volt a tapasztalata, hogy minél több részletet mond el a gyónó, annál kevésbé bánja a bűneit; ahelyett, hogy megfogalmazná bűnei indítóokát, különböző kiegészítésekkel próbálja megmagyarázni vagy kimagyarázni őket. „Kerüljétek a haszontalan vádaskodást! Pazaroljátok vele a gyóntató idejét, fárasztjátok a többi gyónásra várakozót, és kioltjátok az áhítatot” – tanította. Másodszor: igyekezett eloszlatni a gyónásra készülők félelmeit. Tudta, hogy sokan azért nem akarnak gyónni, mert félnek, hogy mit gondol majd róluk a pap. Biztosította őket, hogy nem tudnak olyat mondani, amin a pap megbotránkozna. „Megalázó, amikor a bűneitekkel vádoljátok magatokat? A pap jól tudja, mire vagytok képesek.” Majd elmondta, mit él át a pap, amikor a gyónó alázatosan és Isten irgalmában bizakodva vádolja magát: „A pap könyörületet érez irántatok – mondta –, veletek együtt zokog” (amit Vianney Szent János sokszor maga is megtett). Harmadszor arra törekedett, hogy gyónói imádságos lelkülettel fogadják a szentségi feloldozást és megértsék jelentőségét. „Amikor a pap megadja a feloldozást, egyetlen dologra kell gondolnunk: hogy a Jóisten vére ömlik át a lelkünkön, hogy megmossa, megtisztítsa és olyan ragyogóvá tegye, mint a keresztség után volt.” A feloldozás, akárcsak a keresztség, hatalmas csoda: a bűn miatt halott lélek feltámadásának csodája. Előfordul, főleg amikor sokan várakoznak szentgyónásra, hogy a gyónók már a feloldozás szövege alatt mondani kezdik a bánatimát. Az arsi plébános nem kedvelte az efféle „többfunkciós üzemmódot”. Inkább azt tanácsolta a gyónóknak, hogy lassítsanak, és elmélkedjenek azon, mi is történik. Meg volt győződve róla, hogy így egyre jobban megszeretik a bűnbánat szentségét és egyre több gyümölcsét fogják élvezni. Negyedszer: Vianney Szent János sokszor bíztatta a híveket és a gyónókat, hogy imádkozzanak gyóntatóikért. „A bűnbánóknak azért kell imádkozniuk, hogy a Jóisten megadja gyóntatóiknak a szükséges megvilágosítást és kegyelmet” – mondogatta. Ő maga imádkozott és böjtölt a gyónóiért, és tőlük is ugyanezt kérte saját magáért és paptestvéreiért. Talán nincs még egy pap az egyháztörténelemben, aki nála jobban tudta volna, mekkora szüksége van a gyóntatónak az imádságra, hogy minden bűnbánó esetében hatékonyan cselekedhessen az Isteni Orvos nevében. Isten kegyelmére van szüksége, hogy ne csak a bűnt, hanem a bűnöst is megértse, hogy türelmes tudjon maradni azokkal, akik próbára teszik a türelmét, kedves az érzékenyekkel, határozott azokkal, akiknek egy egészséges lelki fenékberúgásra van szükségük; hogy együtt zokogjon azokkal, akik nem éreznek bűnbánatot, hogy reményt adjon az elkeseredetteknek, világos útmutatást az eltévedteknek; s hogy tudja, mit mondjon és mit ne, hogy a bűnös elforduljon a bűntől és hűséges legyen az evangéliumhoz. Nagyon fontos, hogy a hívek, amint Vianney Szent János tanácsolja, imádkozzanak a gyóntató papokért. Aki nem pap, szinte el sem tudja képzelni, mennyire nehéz a gyóntatónak megtalálnia az igaz6
ságosság és az irgalom rendkívül kényes egyensúlyát, amikor például olyasvalakit gyóntat, aki égbekiáltó bűnt követett el. Alig tudja elképzelni, mekkora fájdalmat él át, amikor nem oldozhat fel valakit, aki nem hajlandó lemondani a következő bűnalkalomról; vagy amikor egy gyerek szinte megfagy, és nem hajlandó megszólalni a gyóntatószékben. Nehéz elgondolni, milyen az, amikor valaki teljesen érthetetlenül viselkedik, s mégis mintha erkölcsi útmutatást kérne, vajon bűnös dolgot tett-e. És szinte megoldhatatlan, amikor egy-egy gyónó olyan, munkahelyen vagy a családban felmerülő erkölcsi kérdésben kér útmutatást, amely előtt a legnagyobb teológusok is tanácstalanul állnának. S ha ráadásul mindez öt perccel a mise kezdete előtt történik...! Mindezek és még sok más ok miatt: imádkozzunk a gyóntatókért! Ötödször, a papok védőszentje mindig emlékeztette gyónóit, hogy ha Isten irgalmában szeretnének részesülni, nekik is irgalmasnak kell lenniük másokkal. „Ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket” – mondja Jézus az evangéliumban (Mt 6,15). Sokszor a lelkükre kötötte, hogy a kapott feloldozás fejében hetvenszer hétszer kell megbocsátaniuk másoknak. „A Jóisten csak azoknak bocsát meg, akik megbocsátanak. Ez a törvény.” Végül Vianney Szent János nemcsak megbocsátásra buzdította gyónóit, hanem arra is, hogy másokat is biztassanak Isten megbocsátásának elfogadására. A bűnbánat szentségének örömteli apostolaivá próbálta tenni őket, akik családjukban és tágabb környezetükben hirdetik, mekkora örömet jelent, hogy bűneik megbocsáttattak. Egyetlen boldog „ügyfél” tanúságtétele többet ér, mint száz szentbeszéd a bűnbánat szentségéről. Az, hogy robbanásszerűen nőtt a jelentéktelen kis Arsba érkező gyónók száma, nemcsak Isten kegyelmének és a plébános imáinak köszönhető, hanem a sok bűnbánó tanúságtételének is, akiknek örömteli beszámolói minden reklámnál többet jelentettek. Nagy tanulság ez valamennyiünk számára azokkal kapcsolatban, akikről tudjuk: nagyon rászorulnak Isten irgalmára. Legtöbbször nem azzal tudjuk visszatéríteni őket, hogy nekik szegezzük: menjenek el gyónni – hanem azzal, hogy mi magunk szentgyónáshoz járulunk, és utána elmondjuk nekik, milyen hatalmas örömet jelent, hogy kiengesztelődtünk az Atyával. P. Roger J. Landrynak a catholicity.com internetes oldalon megjelent írása alapján Forrás: Magyar Kurir
VI. Pál pápa imája a hivatásokért Jézus, isteni Pásztor, te meghívtad az apostolokat, és meberek halászává tetted őket. Hívj ma is fiatalokat követésedre és szolgálatodra. Hiszen te élsz és mindig itt vagy velünk. Áldozatod szüntelenül jelenvalóvá lesz oltárainkon, minden ember üdvösségére. Engedd, hogy mindazok, akiket hívtál, felismerjék és magukévá tegyék akaratodat. Nyisd
meg szemüket, hogy lássák az egész világot, vegyék észre annyi ember néma kérését. Ezek az igazság fényére és az igaz szeretet melegére vágyakoznak. Engedd, hogy akiket hívtál, hűségesen közreműködjenek Titokzatos Tested építésében, és így folytassák küldetésedet. Tedd őket a föld sójává és a világ világosságává. Add, Uram, hogy sok asszony és leány is épp ilyen határozottan kövesse szereteted hívását. Ébreszd fel szívükben azt a vágyat, hogy teljesen az evangélium szelleme szerint éljenek és önzetlenül odaadják magukat az Egyház szolgálatára. Add, hogy készséggel álljanak rendelkezésére mindazoknak, akiknek szükségük van segítőkezükre és irgalmas szeretetükre. Ámen. 7
A Szentatya a Szűzanya oltalmába ajánlotta a papságot „Szeplőtelen Anya, a kegyelemnek ezen a helyén, a te Fiad Jézus, legfőbb és örök Pap által egybehívva, mi fiak a Fiúban, a te papjaid, a te anyai Szívednek szenteljük magunkat. Tudatában vagyunk, hogy Jézus nélkül semmi jót nem tudunk tenni, és hogy csak őáltala, ővele és őbenne leszünk az üdvösség eszközei a világ számára. Szentlélek Jegyese, nyerd el a Krisztusban való átalakulás felbecsülhetetlen adományát. A Szentlélek ugyanazon hatalma által, mely szárnyaival beárnyékolva Téged az Üdvözítő Anyjává tett, segíts bennünket, hogy Krisztus, a te Fiad, megszülessen bennünk. Így újuljon meg az Egyház megannyi pap által, átváltoztatva a kegyelem által, mely újjáteremt mindent. Irgalmasság Anyja, a te Fiad hívott meg minket, hogy olyan legyünk, mint ő, a világ világossága és a föld sója. Segíts bennünket hathatós közbenjárásoddal, hogy meg ne fogyatkozzon fölséges hivatásunk, és ne engedjünk önzéseinknek, a világ hízelkedésének és a Gonosz csábításának. Védelmezz bennünket a tisztaságoddal, őrizz bennünket az alázatoddal, és takarj be minket anyai szereteteddel, mely megannyi neked szentelt lélekben ragyog, akik számunkra valóságos lelki anyákká lettek. Egyházunk Anyja, mi papok pásztorok szeretnénk lenni, akik nem magukat legeltetik, hanem Istennek adják magukat testvéreikért, hogy megtalálják ebben boldogságukat. Nem csak szavakkal, hanem életünkkel akarjuk alázattal ismételni napról napra a mi „íme, itt vagyok” válaszunkat. Általad vezetve, az Isteni Irgalmasság apostolai szeretnénk lenni, akik örömmel ünneplik minden nap az oltár legszentebb áldozatát és akik örömmel szolgálják azokat, akik a Kiengesztelődés Szentségét kérik. Kegyelemnek Szószólója és közvetítője, aki egészen elmerültél Krisztus egyetlen, egyetemes közvetítésében, kérj Istentől számunkra teljesen megújított olyan szívet, mely szereti az Istent teljes erejével és szolgálja az emberiséget, ahogyan azt te tetted. Ismételjed az Úrnak a „nincs több boruk” hatékony szavad, azért, hogy az Atya és a Fiú reánk leheljék mintegy a Szentlélek új kiáradását. Félelemmel és hálával eltelve a te állandó köztünk való jelenlétedért, az összes pap nevében én is kiáltani akarom: „Hogyan lehet az, hogy az én Uram Anyja jön hozzám (vö: Lk 1,43). Örökre Mianyánk, ne fáradj bele, hogy meglátogass, vigasztalj és megtarts bennünket. Jöjj segítségünkre és szabadíts meg bennünket minden veszedelemtől, mely ránk nehezedik. A ráhagyatkozás és megszentelődés e szavaival szeretnénk befogadni téged a legmélyebb és leggyökeresebb módon, mindörökre és teljesen, a mi emberi és papi létezésünkbe. Jelenléted virágoztassa ki magányaink pusztáját és ragyogtassa a napot sötétségeink fölé, térítse vissza a derűs időt vihar után, hogy minden ember meglássa az Úr üdvösségét, aminek Jézus a neve és az arca, és aminek visszfénye a veled összeforrt szívünkben tükröződik. Úgy legyen, ámen! " Magyarra fordította Vértesaljai László SJ Forrás: Magyar Kurír 8
ne eméssze az ilyent. Épp azért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta nagy szeretetet.” (2Kor 2,6-8) Úgy büntet tehát az apostol, hogy sújtó keze azon nal kész az áldásra és ha kénytelen megszomorítani bűnbeesett hívét, „a bűbánatra szomorította meg”. És ha hátat fordít a bárány a nyájnak s hitehagyás bejelentése végett áll ott a lelkipásztor előtt, tudja meg az is, hogy a szerető pásztor kész arra, hogy bármikor tárt karokkal visszafogadja majd a „tékozló fiút” és hogy a plébánia ajtaja senki mögött nem csapódhat be véglegesen. Ne mondja senki, hogy az elvhűség, a rendíthetetlen egyházias szellem kizárja a szeretetet. Senki úgy nem gyűlölte a bűnt, mint a legszentebb Jézus, mégis elviselte a szemrehányást, hogy bűnösökkel társalog. Senki oly eréllyel nem támadta a tévhitet, mint az Üdvözítő, mégis szóba elegyedett a farizeussal is, házában vendégeskedett; szóba elegyedett azokkal is, kiket kufár szellemük miatt korbáccsal kiűzött a templom csarnokából. Minél tovább él a pap magasztos hivatalában, annál jobban kell kifejlődnie a szeretet szellemében. Mert a szeretet a lélek megérését jelenti. Szent Pál apostol mennyire hangsúlyozza ezt, amikor a szeretet remekbe készült himnusza kapcsán gyermekkel hasonlítja össze azt, ki a különféle charismatikus adományokat, prófétálásokat és nyelvek tudását többre becsüli a szeretetnél. A
lélek végső kifejlődése tehát a szeretet. „Midőn pedig férfiúvá lettem, felhagytam azokkal, amik gyermekhez valók” (1Kor 13,11). Ahogy haladunk a korral, úgy haladjunk a szeretetben. Nem a magábazárkózó, megközelíthetetlen egyedüllétbe burkolódzó, az elmúlás miatt siránkozó, a jelent kárpáló, csak a régi jó idők emlékeibe rejtőző öreg pap, gyermekeknek réme az igazi típusa az öreg papnak, hanem aki eljutván az élet felhőtlen csúcsaira, honnét tágabb a kilátás, kinőtt minden fiatalos túlzásból, lemondott minden hiúságról és nagyratörő tervekről, szelíd mosolygással szemléli a körülötte nyüzsgő életet, melynek legszebb gyümölcsét lealkonyuló nap módjára szétsugározza a megértő, megbocsátó és mindent megújító szeretetet. Így tett a 100 éves Szent János is, mindig ezt az egyet hajtogatván: „Fiacskáim, szeressétek egymást.” Így éljünk, így haljunk, mint Krisztus igaz papjai. Így érdemeljük meg, hogy egykor magunk tapasztaljuk túl a sírnak sötét kapuján az Apostol által hangoztatott szent igazságot: „a prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik”, de „a szeretet soha meg nem szűnik” ott, ahol színről-színre láthatjuk Istent, aki maga a Szeretet. Apor Vilmos, püspök Forrás: Papi Lelkiség 4. szám, 1941/42
Prohászka Ottokár imája szerető szívü papokért
világ szétfoszlik a te szeretetedtől, s csak te magad maradsz a szívekben. Istenem, adj szolgáidnak olyan szívet, amelyben háromszor felszított szeretet van, hogy alkalmasak legyenek a te művedre! Te mondtad, Úr Krisztus, hogy „emberek halászaivá teszlek”, de nekik is egész életüket kell ebbe befektetniük! Adj nekik erőt és kitartó lelket, hogy szeretetben egész életüket Neked, Urunknak, Istenünknek szenteljék, azaz egyéniségedben, szellemedben egészen feloldódjanak, hogy ne csak hasonlítsanak hozzád, hanem beléd olvadjanak. Hívó szavaidra ők elhagytak mindent. Mint rossz köntöst vetették le a régi kis életet, és felöltöztek a te akaratodba. Add, hogy végigzengjen életükön a te hívó hangod, és a hálóval, melyet a te szavadra vetettek ki, gyöngyöket halásszanak! Ámen.
Édes Uram, Jézus, te háromszor kérdezted, sürgetted Pétert, hogy szeressen téged, mert nagy szándékaidra csak akkor rátermett, ha erős lélek van benne. Azt akartad, hogy veled egybeforrjon, mert csak akkor vezethet hozzád mást. Sürgetted apostolodban, hogy nagyon szeressen, hogy ne legyen bűne, hogy legyen erénye, s hogy benned, mint barátjában megnyugodjék; hogy ne fogja el többé szívét a kísértés: a világ-e vagy Isten? A
5
rajta. Jézusával megbeszéli szívének minden tit- teljesítést, de a Gondviselés által neki juttatott kát, vele küzdi végig életének minden harcát, nála szellemi, lelki és anyagi kincsekkel fukarkodva sírja el lelkének minden baját, szenvedését és nem örvendezteti meg övéit semmivel, elzárkózik belőle meríti minden vigasztalását, aki a „fons előlük és szíve mélyén a példabeszéd farizeusával totius consolationis”. – Így kíséri el a pap Jézust így imádkozik: „Istenem, hálát adok neked, hogy és Jézus a papot ebben nem vagyok olyan, Urunk adj jó papokat nekünk, az életben, így él ő mint a többiek.” Kriszne olyanokat, amilyeneket megérdemlünk. Jézusban és Jézus tus papja ellenben Akik hivatásuk fenségét átérzik, őbenne, míg szinte „együtt örül az örvenés azt nem saját fényüknek tekintik. egybeolvad Jézus dezőkkel és sír a síAkik szolgálni szeretnének Neked, papjával. „Vivo ego, rókkal...” Eggyéforr a és nem uralkodni akarnak helyetted. iam non ego, vivit gondjaira bízott lelAkik a Te igazságaidat hirdetik, vero in me Christus.” kekkel és igyekszik és nem a saját igazságaikat terjesztik. De halljuk a szejóságával könnyűvé Akik a Te akaratodat kutatják, retet apostolának szatenni számukra Kriszés nem a sajátjukat erőltetik ránk. vát: „Ha valaki azt tus igáját, édessé terAkik nem szégyellnek rólad mindenütt beszélni, mondja: Szeretem az hét. Ezzel egyben de tudnak tapintatosan magukról hallgatni. Istent, és felebarátját kedves kötelességgé Akik nem akkor nyugtalanok, gyűlöli, az hazug. varázsolja a lelkiha miattad őket éri bántás, Mert aki nem szereti pásztor iránt járó enhanem mikor miattuk Téged ér ócsárlás. testvérét, akit lát, Isgedelmes tiszteletet. Akik hiszik mindazt, amit tanítottál, tent, akit nem lát, hoSzeretni annyit is és azt nemcsak velünk elhitetni akarják. gyan szeretheti?” (1Jn tesz, mint megbocsáAkik velünk együtt járják a göröngyös utakat. 4, 20) Hazug volna tani. A személyes elVégül, Urunk, engedd megérteni, tehát az a pap, aki az lenségnek is, az Egyhogy ők is csak emberek, aszkétikát csak az Isház ellenségének is, a és ők is minél jobban megértsék: ten közvetlen szereteközéleti ellenfélnek mi bennük keressük jóságos Arcod fényét! tére építené és elhais; mert Krisztus nyagolná a szeretet papja nem lehet haAssisi Szt. Ferencnek tulajdonított Ima parancsának másik feragtartó, megbocsát, lét, „mely hasonló nem egyszer-kétszer, ehhez: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”. hanem hetvenszer hétszer, vagyis mindig újra, Mily ádáz harcot kellett vívnia Üdvözítőnk- csak lássa a javulásnak némi jelét. De ezt a javunek álnok farizeusokkal, önző szadduceusokkal, lást is előmozdítja a szeretet és a békülésre való mert nem látták be, hogy a vallásosság igazi tar- őszinte készség, mely a jó pásztor minden szavátalma a szeretet és nem lehet szétválasztani egy- ból ki minden tettéből szertesugároz. mástól a kettős isteni főerényt az Isten szeretetét a A megbocsátó szeretet még fokozódik ott, felebaráti szeretettől. És évszázadok mulva is ahol a pap mint a megbocsátó Jézus képviselője mennyi farizeusi lelkület van olyanokban is, kik törvényt ül a bűnös lélek felett. Tudjuk, hogy vanaz újszövetség, a szeretet-vallás papjai. Azt vélik, nak esetek, amikor nem szabad feloldozást adni. hogy tökéletes papok, holott hasonlatosak azok- Tudjuk, hagy az apostoli Egyház is gyakorolta hoz, akiket az Úr így jellemzett: „in se confide- már a kiközösítést és a szentáldozás megtagadábant et aspernabantur ceteros”. A szeretet őszin- sát. Szent Pál is ilyen eszközzel élt korintusi hívete jóakarat minden embertárssal szemben. A sze- ivel szemben. De mily megható módon nyilvánul retet bőkezű adakozás anyagi és erkölcsi kincsek- meg lelkipásztori szíve, amikor második leveléből. Nincs tehát Krisztus szerinti papi lelkület ben így szól: „Elég az ilyennek ez a büntetés... abban, aki csak követel híveitől, embertársaitól annál inkább bocsássatok meg neki és vigasztaljáengedelmességet, hűséget, áldozatot, kötelesség- tok meg, hogy felette nagy bánat valamiképp meg 4
Papok a dachaui haláltábor poklában 1945. április 29-én, a már alkonyaiba hajló délután rettegéssel és várakozással teli csendjében, utolsó sikolyként egy kiáltás szállt végig a barakkok között. „Az amerikaiak! Az amerikaiak!" A következő pillanatban megnyíltak az ajtók: 30 ezer ember, mint a lejtön dübörgő lavina, rohant a tábor terére. Az első amerikai katonatiszt az egyik épület erkélyéről intette le egy karmozdulattal a zúgást és amint a tábor egy volt lakója naplójában írta: olyan csend támadt, mintha templomban lett volna az ember. A tiszt első szava ez volt: „Szabadok vagytok!" A 30 ezer ember egetverő éljenzése alig akart véget érni. Amikor végre újra csend lett, a tiszt ezeket mondta: „Ne nekünk, hanem Istennek és az ő gondviselésének köszönjétek meg szabadságotokat. Köszönjük meg most mindjárt együtt, imádkozzak el a Miatyánkot." Az Úr imájának fohászai mellett nyíltak meg annak az internáló tábornak a kapui, amelynek már a neve, Dachau, az ördögi kegyetlenség és az emberfeletti hősiesség megörökítője lesz, amíg csak ember él a földön. Ebben az évben, a papság évében, lehetetlen nem emlékezni azokra, akik a fölszabadult ördögi kegyetlenség áldozatai voltak. Szólni kell arról a 2500 papról, akik éppen pap voltuk miatt többet szenvedtek mint a többi rabok, ennek ellenére puszta jelenlétükkel és a felebaráti szeretet állandó gyakorlásával könnyebbé tették sokak szenvedését. A lengyel, német, holland, francia papi csoportnak volt egy püspöke is. Michau Kozal Wuocwawek-i segédpüspök 1943. januárjában a dachaui tábor lakójaként halt meg; életét a tábor lakóinak szabadulásáért ajánlotta fel. A lengyel püspök keresztútját a Wuocwawek-i szeminárium vele együtt internált rektora írta meg. Ebből a könyvből tudtuk meg, milyen volt a dachaui haláltábor pap foglyainak az élete. Mindennapos dolog volt, hogy a papokat bottal, korbáccsal véresre verték, rugdalták, pofozták, megalázták, szidalmazták, becsmérelték. Jóllehet az éheztetés következtében a rabok inkább csak csontvázak voltak, keményen dolgoztatták őket és aki kidőlt, agyonverték. Dachau minden szögletében állandóan ott leselkedett a halál.
1943. végén az éhség már olyan nagy volt, írja a tábor egy pap lakója, hogy mind elpusztultak volna, ha a gondviselés nem őrködött volna felettük. A német katonai összeomlás a táborban azzal éreztette hatását, hogy megengedték a rokonoknak, hogy élelmiszer csomagokat küldjenek. De ez csak arra volt elég, hogy az embert a lét alsó küszöbén tartsa. A fegyelemnek nevezett állati kegyetlenség nem enyhült. A tábor foglyai közül sokan nem tudták elviselni a fizikai és lelki szenvedéseket, szándékosan érinitették meg a tábor belterületén körülfutó magasfeszültségű vezetékeket. A sok szenvedés ellenére a papság nagy többsége keresztény megadással és türelemmel viselte ezt a sorsot. A halál a papi barakkokban is sűrűn megjelent, de nem akadt pap, aki ne krisztusi áldozatvállalással fogadta volna utolsó óráját. Nem egy lelkész a keresztény hősiesség magaslataira emelkedett fel halálában. Egy haldokló plébános így kérte társait: „Amikor majd hazamentek, mondjátok meg híveimnek, hogy értük ajánlottam föl életemet." A tábor gyűlöletre és gonoszságra épült rendszerével kiáltó ellentétben állt az egyházi személyek összetartozástudata és állandó segítőkészsége. Nem egy Fiorettibe illő eseményről emlékezhet meg a krónikás. Az egyik pap pl. a következő eseményről számol be: „Az esti kihallgatáson egyszer éreztem, hogy a kezembe nyomnak valamit. Egyik paptestvérem a munkából hazajövet egy kalászt talált az úton. Nem volt könnyű elrejteni a motozás elöl. De nem ette meg a magokat egyedül — kettőnkkel megosztotta kincsét." Mi talán ma el sem tudjuk hinni mekkora hősiességet kívánt a szinte éhhalálra ítélt foglyok részéről a néhány búzaszemröl való lemondás. A felebaráti szeretetet a papok nem csak maguk között gyakorolták. Amikor már élelmiszer csomagokat kaphattak, csomagjuk egy részét a tábori kórházban levő raboknak juttatták el, egy másik részét pedig azoknak, akik már teljesen képtelenek voltak a munkára és minden nap a halálukat várták. A titokban vándorló élelemcsomagok áldásában részesültek olyanok is, 9
akik egyáltalán nem számíthattak csomagokra. Mindez a felebaráti szeretet gyakorlásának csak egy módja volt. Nagy kihívást jelentett a táborban a tífuszjárvány. A náci hatóságok mind több internáltat hurcoltak magukkal keletről. A zsúfoltság és az egészségügyi berendezés fogyatékossága következtében hamar felütötte a fejét a minden korok, minden internáló táborának réme: a járvány. A tífusz olyan erősen pusztított, hogy a parancsnokság képtelen volt a halottakat olyan ütemben kihordatni a barakkokból, mint amilyen gyorsan suhogott a halál kaszája. A parancsnokság a papi barakkok lakóit hívta fel a fertőzés nagy veszélyéveljáró halottszállításra és takarításra. A lelkészek nagy számban betegedtek meg, s haltak meg, de mindig voltak olyanok, akik a helyükbe léptek. A lelkészek legnagyobb erőforrása ebben a pokolban a szentségi Jézus volt. Eleinte a lengyel papoknak még megengedték, hogy a más nemzetiségű papok kápolnájába menjenek és ott áldozzanak. A miséken olyan sokan voltak és olyan kevés idő állt a miséző pap rendelkezésére, hogy az áldoztatást egészen szokatlan módon oldották meg. A misén jelenlévő minden papnak a tenyerén volt az ostya vagy kenyérdarab. A miséző pap az átváltozás szavait mondva ezt is mind kon-
szekrálta, és mindenki önmagát áldoztatta meg. A kis-papok és a misére beengedett világiak is így áldoztak. 1941. szeptemberében a lengyel papoknak azonban megtiltották, hogy misére menjenek, sőt az imakönyveket is mind elkobozták. „Vigaszunk csak az a tudat volt - írja az egyik lengyel pap -, hogy a szomszédos barakkban a kis kápolnában jelen volt a szentségi Jézus, lélekben szentséglátogatást végeztünk, lelkileg szentáldozáshoz járultunk." A dachaui internáló tábor papjainak minden napja nem keresztút, hanem annak is csak az utolsó három állomása volt. A táborban elhunyt Kozal püspök életrajzírója, könyve végén a többi között ezeket írja: „Csak nagy megindulással tudok arra gondolni, hogy milyen mérhetetlen szeretettel volt velünk az Isten. Velünk volt a borzalmak helyén, amelyet még a madarak is elkerültek. Arra segített bennünket - kiéhezett, meggyötört, rabszolgaságra ítélt papokat -, hogy nap mint nap a gyakorlatban is vállaljuk pappászentelésünk alkalmával vállalt kötelességünket: az áldozati oltáron Krisztussal saját életünket is be kellett mutatnunk teljesen elégő áldozatként." A Hitélet nyomán
Bár a papság éve június 11-én véget ért, nem szűnhetünk meg továbbra is hálát adni Istennek azért a kegyelemért, hogy a pásztorokat a nyáj szolgálatára hívta. Imádkozzunk értük továbbra is, hogy az Úr kegyelmének, szeretetének hűséges és jó követői maradjanak! Kapcsolódjunk be Karl Rahner papnövendékekért végzett imájába! Urunk, Jézus Krisztus, az Atyának Fia, örök Főpapunk, te hívtad őket szolgálatodra. Te szóltál hozzájuk: Jöjj, kövess engem! Saját papságoddal akarod megajándékozni őket. A te nevedben küldetésedben, Lelked erejében kell majd elmenniük és gyümölcsöt teremniük. Kérünk téged, add meg nekik már most hétajándékú Lelkedet: a bölcsesség és az értelem, a tudomány és a jámborság, a tanács és az erősség, az istenfélelem Lelkét, hogy majd igazi papi emberré legyenek! Add, hogy vidámak és bátrak legyenek! Adj nekik jósággal, önzetlenséggel és alázattal telt szívet! Legyenek józanok és éberek, egyenesek és fegyelmezettek, kitartók és dolgosak, szerények és nagylelkűek! Adj nekik nagy szeretetet irántad! Te élj bennük, te légy szívük központja és életük egyedüli törvénye! Veled és benned imádkozzanak, véled legyen életük elrejtve az Istenben! Add, hogy szívesen beszélgessenek az Istennel, szívósan kitartsanak a tanulás napi munkájában, készségesek legyenek szívük és szellemük sokoldalú kiképzésében! Mindenekelőtt pedig add meg nekik már most a te papi lelkületedet: az áldozat szellemét, a bátorság szellemét, hogy hirdessék igazságodat és kegyelmedet, hirdessék a fáradhatatlan szeretetet az emberek iránt, akikért a kereszten meghaltál! (...) Add, hogy tág szívvel fussanak parancsolataid útján! Ámen. 10
A pap legfőbb erénye A sokféle képesség közül, melyekkel felruházta Isten az emberi lelket, kétségtelenül a legértékesebbek egyike a szeretet. Hogy nemcsak megismerni tudjuk a dolgokat, de a bennük megtalált jóság és szépség, miatt vonzódunk feléjük, megszerzésükért küzdünk s ha elértük, öröm és boldogság árad szét bensőnkben: ez valóban oly kincse lelki életünknek, melyért mindennap hálát kell adnunk a Teremtőnek. Igaz, hogy a szeretet vak, ha nem világít neki az emberi elme, de hideg és erőtlen az értelem fénye, ha nem kíséri és követi, nem sarkallja és ösztönzi a szeretet melege. Ész nélkül pusztító tűzzé válhatik a szeretet, de szeretet nélkül céltalan, eredménytelen keresés marad az észnek működése. A papi élet is tartalmatlan, ha nem fűti át a léleknek legszebb tehetsége: a szeretet Isten s az emberek iránt. Az isteni dolgokról szerzett legmélyebb tudás, a Szentírásnak és a szent hagyomány forrásainak legtüzetesebb ismerete, az Egyház történelmében, erkölcstanában és jogszabályaiban való legalaposabb jártasság, a teológiai és bölcseleti tudományok gyökeres elsajátítása nagy papi érték de áll mégis szószerint Szent Pál szava: „...ha szeretetem nincs, semmit sem használ.” A csupa ész és akarat embere lehet esetleg jó államférfi, kiváló hadvezér, nagyhírű tudós, a papnak azonban, hogy hivatása magaslatán álljon, kell még a szeretet erénye, nem mint esetleges járulék, hanem mint szükséges és elengedhetetlen követelmény. A papi élet forrása az Isten szeretete. Aki előtanulmányai révén többet tud Istenről, mint a többiek, azt Isten tökéletes szépsége, jósága, irgalma szükségképen jobban vonzza, gyönyörködteti és szeretettel tölti el. Aki arra hivatott, hogy Krisz-
tust prédikálja, a megfeszítettet, mindjobban elmélyed a szent evangéliumok tanulmányozásába és mivel vállalja a Krisztus Követése intelmét: „Summum igitur studium nostrum sit in vita Domini nostri Jesu Christi meditari”, minden elmélkedésével közelebb jut az Üdvözítő Szívéhez, mindjobban átengedi magát az isteni Mester vonzóerejének és állandóan viszonozni igyekszik azt az áldozatkész szeretetet, mely az evangéliumból feléje árad. – És aki állandóan kapcsolatban áll az oltárral s az áldozat bemutatásakor nap mint nap Krisztusnak, eszköze, képviselője, szétosztója, a pap sose felejti el, hogy mint „dispensator mysteriorum Dei” elsősorban maga telik meg állandóan új meg új kegyelmi ajándékokkal. Szent közösségben érzi magát a Legszentebbel, a Legjobbal: ez a tudat fűti, lelkesíti, serkenti állandóan: „Charitas Christi urget me.” – A szeretetnek ez a tüze kifelé való munkálkodására is serkentőleg hat: „Zelus Domus tuae comedit me” – a templom dísze, a lelkek üdve, az Anyaszentegyház dicsősége legfőbb gondja, legfontosabb teendője az életben. Mindezekkel az érdekekkel szemben háttérbe szorul minden egyéb kívánalom. Nem hanyagolja el a földieket sem, melyek velejárói ennek az árnyékvilágnak, érdeklődéssel kíséri a világ eseményeit és mindazt, ami híveinek életét betölti, mert közelebb jut így híveinek megismeréséhez, de életének igazi tartalmat s egyben gyönyörűséget és élvezetet az az „unum necessarium” ad; melyet a bethániai Máriában megdicsért az Úr. És mivel minden szeretet a barátságnak csendes, meghitt és biztonságos kikötője felé evez, a papnak Krisztus-szeretete is arra törekszik, hogy a „iam non dicam vos servos, sed amicos” megvalósuljon 3
Jézus Szíve tisztelet ideje minden elsőpéntek és a június hónap. 2. A Tézus Szíve tisztelet dogmatikai megalapozása a Szentírásra megy vissza és a hagyomány adataira támaszkodott. Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. Ahogy Pál apostol arról beszélt, hogy ne szomorítsuk meg Isten lelkét, úgy lehet szó Jézus engeszteléséről is. – A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte. A személyes egység révén Jézus egész embersége az isteni személy kifejezője. Az egyházi dokumentumok szerint a szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem valóságos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk. A Szentírásban és a hagyományban a szív nem lélektani, hanem az egész embert kifejező fogalom, olyan ősfogalom, amely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. A testben megnyilvánuló személyesség belső központja, ahol a személyes elhatározások és a külső kapcsolatok megszületnek. Amikor Jézus szeretete helyett a szívét tiszteljük, akkor az elvont fogalom helyett a konkrét valóságra hivatkozunk, és ez egyúttal eszünkbe idézi a megtestesülés titkát is. Jézus Szíve ontológiailag megalapozott szimbólum, mely alkalmas arra, hogy a sze-
Jézus szíve, szeretlek én, segíts át az élet tengerén. Ha vihar kél fejem felett, legyen oltalmam szelíd szíved. Minden veszélyt elűz egy mosolyod, s lelkem megnyugszik, ha veled vagyok. REF:JÉZUS SZÍVE SZERETLEK ÉN, SEGÍTS ÁT AZ ÉLET TENGERÉN. Jézus szíve, szeretlek én, segíts át az élet tengerén. Ölelj magadhoz engemet, hogy mindig jobban szeresselek. Te légy tanítom, és jó pásztorom, szívemet-lelkemet reád bízom. JÉZUS SZÍVE,SZERETLEK ÉN, SEGÍTS ÁT AZ ÉLET TENGERÉN.
mélyiséget a maga emberségében kifejezze. A szívben nemcsak Jézus emberi, hanem istenemberi szeretetének is jelképét látjuk, amely egyszerre tükrözi az Atya iránti és az emberek iránti szeretetet. Mivel a Jézus Szíve tisztelet a szíven keresztül az isteni személyre vonatkozik, azért ezt a latreutikus, vagyis imádó kultusz körébe soroljuk. A Jézus Szíve tisztelet megnyilatkozási formái: az engesztelés, a viszontszeretet, Krisztus követése és önmagunk fölajánlása. Az engesztelés lényegében bekapcsolódás abba az engesztelésbe, amelyet Jézus mint főpap az Atya elé visz, de az ellene elkövetett sértés jóvátétele is. Önmagunk fölajánlása azt fejezi ki, hogy egyesülni akarunk a szeretettel, mellyel Isten szerette a világot, és minden fáradozásunkat, munkánkat, szenvedésünket ennek érdekében tesszük és viseljük. Kerülni kell, hogy az ájtatosság elszakadjon a teljes Istenembertől, és csak a szívre, mintegy jelképre irányuljon. Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. E fölajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és nemzetek követik. XI. Pius pápa (1922-39) az Egyházat is Jézus Szíve oltalmába ajánlotta. Lédeczi Dénes
A gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom Az örmények 1688-ban telepedtek le Gyergyószentmiklóson. Ferenczy György római katolikus főesperes-plébános egy régi kápolnánál idegeneknek temetőt létesít. A kápolna 1450 körül, gótikus stílusban épült. Ezt a kápolnát engedték át az örményeknek, akik 1739-ben hozzáépítették a mai templomot. A szentély őrzi a régi falakat és a hajó is a régi alapokon nyugszik, legalábbis részben. Az egyik bástya padlásán megtalálták a középkori kápolnából származó gótikus oltár Máriaszobrát. Az örmény templom erődtemplomnak tűnik, ugyanis a templomot nyolcszögű, meredek cserepes sisakkal fedett két lőportorony és tört alaprajzú lőrésekkel ellátott kőfal veszi körül. Egyes vélemények szerint egyidős a kápolnával a gótikus korból, mások szerint az 1730-as évi építkezés korából való. A templom ékessége a barokk szószék, a fő- és mellékoltárok, valamint Szent Gergely 1752-ben Velencében készült oltárképe. A várfal belső, ablakszerű mélyedéseibe 1750 táján készült mesteri domborművek és festmények láthatók. A cinteremben számos, homokkőből készített síremlék látható. Érdekes egy Ammoniteseket tartalmazó mészkőből készült sírkő, a templomkert kijárata közelében. Gyergyószentmiklós középkori lakói tiszta katolikusok. A XVIII. században katolikus anyaegyház és a XX. század elején is az. A XVI. században a szárhegyi Lázár András prédikátor behozatalával próbálkozik, de kísérlete csak rövid ideig tart, mivel ő maga is visszatér a régi hitre és Gyergyó négy plébániájára katolikus papot hozat.
Jézus szíve , szeretlek én, segíts át az élet tengerén. Dallal kereslek tégedet, vigasztald meg árva szívemet. Rózsákat hintek oltárod elé, hogy szálljon illatuk az ég felé. JÉZUS SZÍVE, SZERETLEK ÉN, SEGÍTS ÁT AZ ÉLET TENGERÉN. Egyházi ének
A gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom 2
11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 134. szám
A szent keresztségben részesültek: – Ungvári Márk, Szávuly Zselyke, Bálint Boróka Ágnes, Jánó Attila Tamás, Lechinţan Sámuel Roland.
Szentségi házasságot kötött: – László Lóránd – Sándor Juliánna, Szabó László – Okos Kinga, Jakab Sándor – Balázs Katalin, Szávuly Zoltán – Bajkó Emma, Kulcsár István – Fazakas Szilvia, Lőte Bendegúz – Mózsi Veronika.
Az Úr hazahívta: – Sándor Károly, Radó Mária, Puskás Éva Gertrud, Dombi Magdolna, Kerestély László, Kolozsi Erzsébet, Timár András, Kányádi Mihály, Vaszi János, Szigeti János, Füzi Ibolya, Molnár Bálint, Hamar Margit, Szilveszter András.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! A Boldogságos Szűz Mária, az Apostolok Királynője Június 23. A Boldogságos Szűz Mária az utolsó vacsora termében együtt imádkozott az apostolokkal. Ezért vallásos intézmények és apostoli életet élő társaságok védőszentjüknek tekintik őt, és ezért az Apostolok Királynője címmel liturgikus tiszteletben részesítik őt. Közülük kitűnik a Pallotti Szent Vince (1850) által alapított Katolikus Apostolság Társasága, az Angelo Ramaz-zotti püspök (1861) által alapított Külmissziók Pápai Intézete (P. I. M. E.), valamint a Szent Pál apostolról nevezett Jámbor Társulat és egyéb intézmények, amelyeket Isten szolgája, Boldog Giacomo Alberione (1971), a kiváló liturgikus alapított. Külön kiemelték e társaságok a Boldogságos Szűz szerepét, amikor az apostolok közösségével együtt várták a Szentlélek eljövetelét. 12
Keresztelő Szent János születése Június 24. Hat hónappal az angyali üdvözlet előtt az Úr elküldte Gábor angyalt a jeruzsálemi templomban szolgálatot teljesítő Zakariás paphoz János születésének örömhírével. Hat hónappal idősebb Jézusnál. Ő a legnagyobb a próféták között, hisz nemcsak hirdette, hanem meg is mutatta kortársainak az Üdvözítőt. Verbényi István
Vakációra készülődve minden kedves tanárnak és diáknak a következő versikével kívánunk megérdemelt pihenést, kellemes és hasznos időtöltést: Zelk Zoltán:
Vakáció Hova menjünk, milyen tájra? Hegyre talán vagy pusztára? Folyópartra vagy erdőre? Faluszéli zöld mezőre? Lepkét fogjunk vagy horgásszunk? Vagy mégiscsak hegyet másszunk? Akár erdő, akár folyó: gyönyörű a vakáció!
www.katolikussepsi.ro
2010 június
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Mi is az a Jézus szíve tisztelet? 1. Története. A középkorban már kimutatható bizonyos körökben a kifejezett Jézus Szíve tisztelet, különösen a „német misztikusoknál” (1250–1350). Elmélkedésük anyaga az Énekek éneke: az Egyház, mint Krisztus jegyese. A jezsuiták és a karthauziak átvették a Jézus Szíve tiszteletet, és elterjesztették az Egyházban. Eudes Szent János is buzgólkodott ebben. Itt kapcsolódtak be a Jézus Szíve tiszteletbe Alacoque Szent Margit látomásai (1673–75), melyekben Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, a hónap első péntekjén gyónást és áldozást kért. A terjedésében nagy szerepe volt Alacoque Szent Margit gyóntatójának, a jezsuita Colombiére-nek A felvilágosodás, ill. a jozefinizmus nem kedvezett a Jézus Szíve tisztelet terjedésének. Az 1814-ben visszaállított Jézus Szíve tisztelet azonban ismét legfőbb tömegpasztorációs programjának tekintette, s a társadalmi szolidaritás és megbékélés, a szociális megújhodás
orvosságaként hirdette meg Jézus Szíve tiszteletét. Azóta alig van templom, ahol ne lenne jelen a Jézus Szíve tisztelete. – Az Egyház hivatalos liturgiája mindaddig tartózkodó maradt, amíg a Jézus Szíve teológiája nem volt kidolgozva. 1765-ben engedélyezte XIII. Kelemen pápa (1758-69) a lengyel püspököknek, hogy bizonyos keretek között bevezessék Jézus Szíve miséjét és officiumát. IX. Pius pápa. 1856-ban Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. XIII. Leó pápa (1878-1903) 1899ben hagyta jóvá a Jézus Szíve litániát az egész Egyház számára. XI. Pius 1928-ban a Miserentissimus Redemptor enciklikában már összefoglalást adott a Jézus Szíve tisztelet teológiai alapjairól. XII. Pius pápa (1939-58) a Haurietis aquas enciklikájával emlékezett meg a 100 évvel korábban bevezetett ünnepről. – Főünnepe a pünkösd utáni 2. vasárnapot (úrnap nyolcadát) követő péntek (az egyházi év utolsó változó ünnepe). Ezenkívül a (folytatása a második oldalon)
