MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 135. szám
A szent keresztségben részesültek: – Bagoly Dorka Ágnes, Aczél Zsófia, Szász Nóra, Szász Kata, Fábián Eduárd Árpád, Bajkó Hunor István, Farkas Boglárka Csengele, Rácz Csaba Árpád József, Maksai Tamás.
Szentségi házasságot kötött: – Fábián Csongor – Furus Melinda, Farkas István – Miron Orsolya, Fehérvári Tibor – Fekete Magdolna Beáta, Fejér Zoltán – Szabó Mária, Geréb Előd – Bíró Emőke, Nagy Zsolt – Csavar Krisztina, Szabó István – Sárkány Zsuzsánna, Takó István – Mocanu Andrea.
Az Úr hazahívta: – Varga Mária, Demeter Sándor, Poth Ferdinánd, Bakó Teréz, Gossler András.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Szent Henrik július 13 Szent István király feleségének, Gizellának volt a testvére. A hildesheimi katedrális-iskolában tanult, és hazájába csak akkor tért vissza, amikor apja visszakapta birtokát. Apja halála után átvette a hercegség vezetését, ahol fontos feladatának tekintette az egyházi élet megújítását. Huszonkilenc éves volt, amikor III. Ottó császár meghalt. Maga mellé tudta állítani a választófejedelmeket, és így császárrá is koronázták. Az Egyház életének igaz segítője volt a belső reformokban, de ugyanúgy a missziós tevékenységben is kitűnt. Számos egyházmegyét és kolostort alapított, ezzel feleségével együtt jó példát mutatott. 1024-ben halt meg, és 1146-ban már szentté is avatták. A bencés „obláták” patrónusa. Olyan államférfi volt, aki a keresztény értékek megvalósítását segítette elő. VI. Pál pápa az ENSZ-nek küldött egyik üzenetében példaképként állította a politikusok elé. 12
Szent Hedvig királynő július 18 1374-ben Magyarországon született. Édesapja Nagy Lajos magyar király volt. 1384-ben Lengyelország királynőjévé koronázták. Férje a litván Jagelló Ulászló. Nevéhez fűződik a litván nép keresztény hitre való térése. Tevékenyen részt vett az állam életében. Mint Litvánia apostola, gondoskodott megfelelő személyekről, akik értették a megkeresztelt nép nyelvét, lelkületét, adottságait és jellemét. 1397-ben Prágában kollégiumot alapított litván teológusok számára, hogy ezzel is segítse a litvánok vallási életét. 1399-ben halt meg Krakkóban. II. János Pál pápa 1997. június 8-án Krakkóban avatta szentté. Árpád-házi Szent Kinga szűz, szerzetesnő július 24. Nehéz történelmi időben született, IV. Béla királyunk leányaként, 1224-ben. Szülei kívánságára házasságot kötött Boleszláv krakkói herceggel. Mindketten örök tisztasági fogadalmat tettek. Imádságban és a szegények szolgálatában telt élete. Férje halála után ferences klarissza apáca lett, vagyonát szétosztotta, és az ószandeci kolostorban élt. 1292-ben halt meg. 1999-ben II. János Pál pápa itt avatta szentté. Szent Joachim és Szent Anna, a Boldogságos Szűz Mária szülei július 26. A II. századig visszamenő hagyomány nevezi meg a Boldogságos Szűz Mária szüleit. Szent Anna tisztelete már a VI. században elterjedt, de Szent Joachim tisztelete csak az újkorban kezdődött el. Az ünnep dátuma egy templom fölszentelésének évfordulójából adódott. A régi hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülőháza, Anna asszony háza, a Bethesda-tó közelében állt. Az 5-6. században e föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, s ennek fölszentelési napja volt július 26. Verbényi István
www.katolikussepsi.ro
2010 július
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Jézus vére, ments meg minket! Mint ahogyan az özvegy szakajtójából a liszt többé nem fogyott ki Illés próféta közbenjárására, ugyanúgy soha nem fogy ki Jézus áldozati vérének engesztelő ereje sem, hiszen ő ezt a vért az egész emberiségért, minden egyes emberért ontotta. A szegény özvegy teljes anyagi csődbe jutott fiával együtt, éhhalál várt rájuk. És íme: volt számukra kiút. Napjainkban is rengeteg a hajótörött, az éhező, a kisemmizett, az állását veszített ember. Lelkileg, erkölcsileg romhalmazok tömege sír fel, árt önmagának, pszichológusokhoz kerül, pszichiátriai osztályokra. Családok sokasága esik szét. Férjek, feleségek teszik tönkre önmagukat, gyermekeiket. És nemzetünk? Igen, ez a szegény, árva magyar nemzet nagyon mélyre süllyedt. Mindezek ellenére bátran, emelt fővel kijelenthetjük és világgá kiálthatjuk: van kiút, lesz kiút. Ez a kiút nem politikai, nem gazdasági jellegű. Szabadulást, gyógyulást, lelki megújulást igényel és vár a meggyötört emberiség. A sátán uralmának és hazugságainak egyedül Jézus vére tud véget vetni.
Egy régi legenda szerint egy napon Jézus és a sátán beszélgetett. A sátán dölyfösen így szólt: megszereztem az összes embert a földi világban. Olyan csapdát állítottam, amelynek senki nem fog tudni ellenállni. – Mit csinálsz velük? – kérdezte Jézus. – Megtanítom őket, hogy nem kell megházasodni, csak szabadon paráználkodni. A magzatokat öljék meg. Biztatom őket, hogy gyűlöljék egymást, hogy igyanak, káromkodjanak. Megtanítom őket fegyvereket készíteni és ölni. – És ha már mindezt megunod, mit teszel velük? – Megölöm őket – válaszolta a sátán. – Mit kérsz az életükért? – kérdezte Jézus. – Ugyan, ezek az emberek értéktelenek, jellemtelenek. Semmire se mégy velük. Meg fogod bánni az üzletet – mondta a sátán. – Menynyit kérsz értük? – kérdezte határozottan Jézus. – A véredet kérem, az egész életedet, a könnyeidet akarom – hangzott a válasz. Jézus így szólt: Megegyeztünk! Aztán kifizette az árat... Jézus vérének végtelen ereje az egyetlen kiút, amely által hazánkban is, a világban is, a családokban is megvalósul a várva várt újjászületés. E Kerényi Lajos (folytatása a második oldalon)
vér által könyörül az Isten rajtunk. Ezt azonban minden kor minden embere számára hozzáférhetővé, elérhetővé kell tenni. Íme: ez a mi feladatunk, keresztény embereké. Milyen keresztényeké? Nem a színlelő, farizeusi álkeresztényeké. Sajnos sok van belőlük. Az alázatosak tetszenek a Jóistennek, akik mindent odaadnak, mint a két fillért perselybe dobó szegény asszony. Fiatal, immár diplomás mérnök tanítványom pár évtizede, átérezve hazája mostoha sorsát, lemondott gyűrűs menyasszonyáról, remek állásáról, és pap lett, mint engesztelő áldozat. Budapest
egyik legkiválóbb papjaként jeleníti meg a vérző Jézust sok ezer hívőnek. Egy tanárnő, kedves volt tanítványom körülbelül tizenöt éve, szülei akarata ellenére kiment Olaszországba, és belépett az egyik legszigorúbb szerzetbe, a klarissza nővérek közé. Egy szürke lapon írta nekem: Lajos atya, a magyar népért és ifjúságért, ugye, a Jóisten elfogad engem áldozatnak? Megváltó Jézusunk! Add, hogy kezünk a te áldó kezed, nyelvünk a te igédet hirdető nyelved, szívünk a te, az emberiségért és árva, agyongyötört hazánkért dobogó szíved legyen.
Jézus vére valóban ital? Kérdező: JÉZUS VÉRE VALÓBAN ITAL? Jézus hogyan ajánlhatta vérét ivásra? Ez akkor iszonyat volt! HANG: „Kedves Barátom! Testemet enni és véremet inni, ez ma is iszonyat sok ember számára. Pedig aki nem táplálkozik Velem, abban nem lesz élet! Persze, a test nem használ semmit! A lélek az, aki éltet! Az Én testem és vérem lélek és élet! Az Utolsó vacsorán nagyon ügyeltem arra, hogy ne csak valami szóvirágnak fogjátok fel szavaimat. Ezért tettem hozzá, hogy amit tanítványaimnak nyújtottam, az ugyanaz a vér, amit értetek kiontok! A kenyérszaporítás után (János 6) mindenki megbotránkozott szavaimon! Tanítványaim is! Ma is ezt teszitek! Nem hisztek Nekem, mert számotokra borzalmas, iszonyatos, amiket mondok. Nem hiszitek el azt sem, hogy bárányként küldelek benneteket a farkasok közé, és azt sem, hogy inkább szeressétek ellenségeiteket. Nem hiszitek el, hogy mindenkit, még magatokat is >>gyűlölnötök<< kell Értem! Nem hiszitek el sem a hetvenhétszer-hétszer megbocsátást, sem a gonosznak ellene nem állást. Nem hiszitek el, hogy az Élet megnyeréséhez az út az élet elvesztésén vezet keresztül, és azt sem, hogy szolgája, rabszolgája legyen az a másiknak, aki első akar lenni közöttetek. Nem hiszitek el, hogy mosnotok kell egymás lábát, és nem hiszitek el, hogy vigyáznotok kell Rám, ha nem akartok Engem és magatokat kárhoztató módon elveszíteni. Nem hiszitek el, hogy ti egymásnak testvérei vagytok, s ne 2
nevezzétek magatokat sem atyának, sem úrnak, mert egy a ti Atyátok és uratok! Kedves Barátom! Ha Én szempontnak tartottam volna azt, hogy ti mit tartotok iszonyatosnak, és mit tartotok szalonképesnek, akkor nem neveztem volna vezetőiteket meszelt síroknak, és nem kiáltottam volna rájuk jajokat! Hidd el! Nem az volt az iszonyat, amiket Én mondottam, hanem az, amit ti Velem csináltatok! Az iszonyat az volt és az ma is, hogy még az Istent is felfeszítitek, csak ne legyen tükör, amelyben magatokra ismerhetnétek! Igenis! Az Én testem valóban étel és az Én vérem valóban ital! És aki nem eszi az Én testemet és nem issza az Én véremet azzal az élő hitből fakadó meggyőződéssel, hogy a szentmisén, az Úrvacsorán, testemmel és véremmel táplálja lelkét (természetesen akkor is, ha egy szín alatt vesz magához Engem), abban bizony nem lesz élet! Kedves Barátom! Ne arra tegyétek a hangsúlyt, hogy miért botránkoztak meg Rajtam mások, hanem arra, hogy ti ne botránkozzatok, hanem fogadjatok el Engem az örök életre vezető ÚTNAK! A soha senkinek nem ártás, a mindig mindenkinek megbocsátás, a lehetőségeknek, mint talentumoknak felhasználásával történő másokon segítés életformát csak az képes gyakorlatban megvalósítani, aki az Utolsó vacsorán elhangzott szavaimat nem arra használja fel, hogy hogyan és miért lehetne azokat másképpen értelmezni, hanem (folytatása a harmadik oldalon)
Az eszéki Szent Péter és Pál templom Már az őskortól lakott település volt Eszék városa, amely Osijek néven a magyar határtól negyven kilométerre Horvátországban található. Eszékre érkezve a város jelképének számító templomot pillanthatjuk meg legelőször. A város kereszténységének közel 20 évszázados történelme rendkívül változatos. Eszék már a római időkben is jelentős keresztény központnak számított. I. u. 100 körül itt prédikált I. Kelemen pápa, egyben megalapította a település püspöki székhelyét. Az V. században az avarok feldúlták a várost, majd az újjáépítést követően, 898-ban a magyarok is nagy pusztítást végeztek. Az eszéki kereszténység csak Szent István magyar király idején indul ismét fellendülésnek. 1332-ben már plébánia működött a településen, amely a Pécsi Püspökséghez tartozott. A város a török uralom idején az új lakosságnak köszönhetően muzulmán város lett és csak néhány keresztény csoport maradt fent. A törökök 1687-es kiűzését követően sok katolikus németet költöztettek be a városba. A település ekkor az Esztergomi Érsekség fennhatósága alá tartozott, majd később a Djakovo-szerémségi Püspökség ellenőrzése alá került. A templomot 1894-ben kezdték építeni a német Franz Langenberg tervei alapján. A régi templom búcsúztatása és lebontása után megkezdődtek a munkálatok. Az építkezés gyorsan, akadály nélkül haladt, de 1895-ben, Langenberg halálát követően a munkálatok leálltak. A szünet nem tartott sokáig, hiszen néhány hónap múlva, Richard Jordan, osztrák építész vezetésével újraindult az építkezés. 1897-ben felhúzták a harangtornyot, majd 1900-ban a templom belseje is elkészült. 1900 májusában egy kétnapos ünnepség keretében felszentelték a templomot. A Szent Péter és Pál templom alaprajza kereszt alakú, háromhajós elrendezésű. Az épület egy 90 méter magas harangtoronnyal rendelkezik. A keleti oldalon három bejárat található, amelyek felett díszes domborművek találhatóak, amelyek Ivan Novotny alkotásai. A templomot több mint 3.000.000 vörös téglából építették, amit a kulcsfontosságú helyeken kövekkel erősítettek meg. 1991-ben és 1992-ben, a háború ideje alatt jelentős károkat szenvedett. 1991-ben közvetlen találat érte, de az akkori plébános jóvoltából a legjelentősebb hibákat kijavították. Az eszéki Szent Péter és Pál templom
Forrás: Internet 11
XVI. Benedek pápa: A pap Isten jövőjének kapuit nyitja meg Egy pap kérdezi: „Szentatya, tisztelettel kérem, világítsa meg nekünk az egyházi cölibátus mélységeit és igazi értelmét!” XVI. Benedek: „Napjaink kereszténységének egyik legnagyobb nehézsége az, hogy nem gondol Isten jövőjére: mintha elegendő lenne csupán ennek a világnak a jelenje. Csak ezt a világot akarjuk birtokolni, csak ebben a világban akarunk élni. Így bezárjuk a kapukat létezésünk valódi nagysága előtt. Ha a cölibátust úgy fogjuk fel, mint a jövő elővételezését, akkor pont ezeket a kapukat nyitjuk ki, még nagyobbá tesszük a világot, megmutatjuk a jövő valóságosságát, amelyet mi már jelenként élünk meg. (…) Bizonyos értelemben meglepő lehet ez a szüntelen kritika a cölibátus ellen egy olyan korban, amikor egyre inkább divattá válik az, hogy az emberek nem házasodnak meg. Azonban ez a meg nem házasodás teljesen, alapjaiban különbözik a cölibátustól, mivel a meg nem házasodás azon az akaraton alapul, hogy csak önmagunkért éljünk, nem akarunk elfogadni semmilyen végleges köteléket, az életet minden pillanatában teljes önrendelkezéssel akarjuk birtokolni, minden pillanatban mi akarjuk eldönteni, mit teszünk, mit veszünk el az életből. Vagyis ez egy »nem« a kötelékre, egy »nem« a véglegességre, az élet csak önmagunkért való birtoklása. Azonban a cölibátus épp ennek az ellentéte: egy végleges »igen«, annak megengedése, hogy Isten vezessen minket, életünknek Isten kezébe, az Ő »én«-jébe való adása. Vagyis ez a hűség és a bizalom tette, olyan tett, amely a házastársi hűséget is feltételezi. Ez épp az ellentétje ennek a »nem«-nek, ennek az önrendelkezésnek, amely nem akar elköteleződni, amely nem akar kötelékbe lépni. Épp ez a végleges »igen« feltételezi, erősíti meg a házas10
társi »igen«-t. A házasság ugyanis a férfi és a nő létének a biblikus, természetes formája, a hatalmas keresztény kultúra, és számos más nagy kultúra alapja. Ha ez eltűnik, kultúránk gyökere pusztul el. Épp ezért a cölibátus a maga jövendő világra mondott »igen«-jével megerősíti a házastársi »igen«-t. Így akarunk előre haladni, és jelenvalóvá tenni a hitnek ezt a botrányát, amely Isten létezésére utal. Tudjuk, hogy emellett a nagy botrány mellett, amelyet a világ nem akar látni, vannak másodlagos botrányok is, amelyek elégtelenségeinkből, bűneinkből fakadnak, és elfedik az igazi és nagy botrányt, s ezt mondatják: »Hát ezek az emberek nem élnek valóban Isten alapján!«. Azonban rengeteg hűség is van! A cölibátus – és ezt épp a kritikák mutatják – a hitnek, Isten világban való jelenlétének a nagy jele. Kérjük az Urat, hogy segítsen szabaddá válni a másodlagos botrányoktól, és jelenvalóvá tenni a hitnek, a hűségnek, életünk erejének a nagy botrányát, amely Istenben és Jézus Krisztusban nyeri el alapját!” Forrás: h2news
Kulcsok Szakíts időt a munkára – ez a siker ára. Szakíts időt a gondolkodásra – ez az erő forrása. Szakíts időt a játékra – ez a fiatalság titka. Szakíts időt az olvasásra – ez a bölcsesség alapja. Szakíts időt a kedvességre – ez a boldogság alapja. Szakíts időt az álmodozásra – ez az út vezet a csillagokhoz. Szakíts időt a szeretetre – ez az igazi életöröm. Szakíts időt a vidámságra – ez a lélek zenéje! Szakíts időt az imára – ez az életed alapja. (Ír bölcsesség nyomán)
arra, hogy elhiggye: azért adtam teljesen oda magamat nektek, hogy bennetek is ezt éljem tovább, tehát nektek is teljesen adnotok kell magatokat egymásnak! Az elveszítés félelme nélküli mindent birtoklás csak a mindent odaadás által valósulhat meg! Kedves Barátom! A többi kérdésedre azért nem válaszolok, mert Én nem azért jöttem közétek, hogy tudományoskodjam, hanem azért, hogy bennetek éljek. A sport, a művészet és a tudomány a legveszélyesebb területek arra, hogy könnyen eltévedjetek a Hozzám vezető úton. Ezek nem rosszak önmagukban, de mivel mulandó sikerrel is ke-
csegtetnek, ezért csak annak szabadna használnia, vállalnia ezeket, aki lelke mélyén meghallja az erre irányuló Lelkem szavát, s Irántam való szeretetből tenné azt, amit tenni akar e területeken. Közvetlen segítséget bárkinek adok mint a sport, mint a tudomány és a művészet terén, ha valakinek ez lelki épülését szolgálja. De aki médium által akar e területeken előbbre jutni, az olyan fáradságtól akarja megkímélni magát, ami cáfolná ezt a gyakran hangoztatott tételemet: Veletek és értettek mindent, de helyettetek semmit! Szeretlek és megáldalak a TISZTÁNLÁTÁS LELKÉVEL!”
„Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (Jn 1, 7) A vér életmentő. Nagy műtéteknél, vagy balesetből származó vérveszteség után csak a vér mentheti meg a beteget. De az igazi, az egyetlen életmentő vér – Jézus Krisztus vére. Az Ő vére által van örök életünk! Fontos-e az örök élet neked? Nekem? Menynyire fontos? Vágyom Isten közelében élni halálom után? Mert a megváltottak üdvözülnek, örök életük van, de akik nem tértek meg, azok élete is örök, a kárhozatban! Tudom, sokan nem hisznek az örök életben, sajnos. De Isten mondta, az Ő igéjében írva van: nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk az Isten ítélőszéke előtt! Meg kell jelenni a jóknak és a gonoszoknak, ítélet alá kerülnek a jók és a gonoszok is! Isten ítélni fog holtakat és élőket egyformán! Nem lesz-e ez nagy meglepetés sokaknak? Akik nem hittek Istenben, akik tagadták Őt, akik hirdették, hogy a halál után nincs semmi, csak koporsó és a temető, nem létezik élet a halál után. Meg van írva, hiszed vagy nem, egyszer minden térdnek meg kell hajolni Ő előtte! Nincs védőügyvéd Isten előtt, semmi nem véd és nem menthet meg az Ő ítéletétől. Nem lehet elhalasztani a tárgyalást, és nem marad el az ítélethirdetés. Isten ítélete vagy örök élet az Ő országában, vagy örök élet a kárhozatban, mert a kárhozat is örök. Hogyan nyerhetem el az örök életet, hogyan
menthetem ki magam Isten előtt, ki fogja megvédeni a lelkem örök életét? Csak a Bárány Jézus vére által lehet örök életed, örök életem. Jézus, Isten Fia feláldozta életét ezért a bűnös világért. Meghalt a kereszten, vére kifolyt miattam, értem, érted. Ő volt az egyetlen tiszta áldozati Bárány Isten oltárán. Csak az Ő vére által lehetünk tiszták. Életet, örök életet jelent az Ő vére. Mi tesz a bűntől tisztává? Csak a Bárány Jézus vére! Nem a jócselekedeted, nem a sok imádság, nem az adakozás, nem! A rendszeres templomba járás sem! Csak az Úr Jézus vére. Ő kínálja az Életet, kínálja kegyelmét, megbocsátó szeretetét, bűnt eltőrlő vérét. Ha akarod, elfogadod. Vagy el sem hiszed? Nagyonnagyon veszélyes dolog a tagadás, a hitetlenség, mert hisszük vagy nem, tagadjuk vagy elfogadjuk, egyszer jön az ítélet. Kivétel nélkül minden ember számára. Isten szíve fájt, mert szerette a világot, a bűnben, nyomorúságban, megkötözöttségben szenvedő embert. Senkit nem akart örök kárhozatra ítélni. Ő azt akarta, hogy minden embernek örök élete legyen. Minden ember üdvözüljön. Ezért küldte el Jézust, ezért született emberré Jézus és ezért halt meg... Érted, értem, miattam, helyettem. Csak az Ő vére, az egyetlen ártatlan vér, amely által Életet, örök életet kaphatott az emberiség. Dr. Tapolyainé Bartha Gizella (folytatása a negyedik oldalon)
3
Bűneimet semmivel nem tudom eltakarni, lemosni, de Jézus vére megtisztít, új emberré szül. Hiszem-é ezt? Ha hiszem, ha belátom bűneimet, fájlalom, és bánom, ha megvallom és kérem az Ő irgalmát, Ő megbocsát. Az örökélet garanciája csak a Jézus vérén megváltott embereké lehet. Igazán csodálatos Isten szeretete, kegyelme az ember iránt előttem felfoghatatlan. Sokszor kérdeztem már én is imámban: „Istenem, miért szeretsz engem?” Nem érdemlem, és újra meg újra nem érdemlem, méltatlanná válok számtalanszor kegyelmére, és nem dob el... Szeret, újra csak szeret. Miért? Mert Ő Atya, szíve türelmes, szeret és mindent azért cselekszik, hogy az örök életet Vele tölthessem, Vele tölthesd, kedves Olvasóm. Isten fizette meg az üdvösségedet, az örök életedet! Jézus elvette bűneidet és örök életet ajándékozott. Mennyire kell vigyáznunk erre a kincsre, az örök életre? „Porból kiáltok! A magasban halld meg kérésemet! Óh, szállj le hozzám, hogy magamban megérezhesselek. Óh, nem futó árnyad kívánom,
nem tűnő képedet! Kegyelmed lényegét sóvárgom, Szent Lelked, Tégedet! Óh, ez minden vágyam, reményem. Királyom, add meg, add! Ne éljek én, csak élted éljem! Csak Érted, s általad.” (Hallelujah énekes könyv 383. ének.) Életeket lehet megmenteni a vérrel. Mily fontos a vér, de mennyire fontosabb nekem a drága Úr Jézus vére! Örökké tartó életet kaptam, mert megbocsátotta bűneimet. Köszönöm, Megváltóm, a Te nagy áldozatodat, értem is kihulló véredet. Atyám az Isten, Benned, általad, megtisztító szent véred által. Köszönöm, Úr Jézus. Ha majd hívsz, ha majd meg kell jelennem előtted, Istenem, Atyám, kérlek tekints az én Megváltóm vérére, ne nézz reám, ne ítélj el, csak a vért nézd rajtam. Köszönöm, Istenem, hogy a legnagyobb áldozatot az örök életemért hoztad. Megváltóm megtisztító, szabadító vére nékül nem állhatnék meg előtted. Térdre borulva imádom és áldom szent nevedet. Úr Jézusom, köszönöm bűnt eltörlő drága véredet, köszönöm, hogy a szívem, lelkem, életem a Tied. Őrizz meg a gonosztól, kérlek. Ámen
A többi csak homok
ez történik az életükkel. Ha minden idejüket és energiájukat az apróságokra fordítják, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak az önök számára. Fordítsanak figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságuk érdekében! (Játsszanak a gyerekeikkel! Szakítsanak időt a lelkiekre, de az orvosi ellenőrzésre is! Beszélgessenek, sétáljanak a párjukkal, vagy éppen vigyék el táncolni! Mindig lesz idejük dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni...) Az életben vannak fontos és sürgős dolgok, és sajnos sokszor a fontosakat elhagyjuk a sürgősek miatt. Tehát először a kövekre figyeljenek, azokra, amik igazán számítanak! A többi csak homok...
Egy filozófiaprofesszor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy befőttesüveget és feltöltötte körülbelül öt centiméter átmérőjű kövekkel. Majd megkérdezte a hallgatóságát, hogy tele vane az üveg? „Igen” – volt a válasz. Ezután elővett egy dobozt, amely tele volt apró kavicsokkal, és elkezdte beleszórni azokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezt követően felemelt egy homokkal teli dobozt. Az üvegbe, öntötte a homokot, amely természetesen minden kis rést kitöltött. Ekkor a professzor a hallgatókra nézett. – És most – mondta – vegyék észre, hogy ez az önök élete! A kövek a fontos dolgok – az Isten, a család, a társ, a gyerekek, az egészség, a barátok –, és ha minden mást elveszítenének, az életük akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkájuk, a házuk, az autójuk. A homok az összes többi apróság. Ha a homokot töltik be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyan4
A gyertya meditációja Ti meggyújtottatok engem és elgondolkozva, eltűnődve nézitek a fényemet. Talán egy kis örömöt nyújtok nektek? Én mindenképpen örülök, hogy égek! Ha nem égnék, akkor a többi gyertyával együtt a dobozban lennék. Feladatom azonban akkor van, ha égek, és fényt adhatok. Most pedig égek és világítok, a feladatomat teljesítem. Azonban mióta égek, mindig kisebb leszek! Nekem számolnom kell azzal, hogy ha mindig csak fogyok, akkor a végén csak a saját csonkom marad. Két lehetőségem van: 1. Vagy megtartom a formámat és egészben, a dobozban maradok, – akkor nem fogyok el. De ebben az esetben igazából nem tudom, hogy mi hasznom van nekem. 2. A másik lehetőségem, hogy fényt és meleget adjak, – akkor tudom, hogy mi végből vagyok én itt! Tehát fel kell magamat áldoznom? Ez szebb és nemesebb, mint céltalanul a dobozban lenni! Így van ez nálatok embereknél is? Ha csak magatokkal törődtök, nem mentek tönkre. De akkor nem tudjátok meg azt sem, hogy
mi a feladatotok itt a Földön, és mi a célja az életeteknek. Vagy a saját odútokban maradtok, mint én, a gyertya a dobozban – vagy a másik lehetőségetek az, hogy magatok körül fényt és meleget sugároztok, örömet szerezve ezzel magatoknak és az embereknek. Így nem lesz haszontalan a ti szolgálatotok sem. Az a fontos, hogy saját magatokat adjátok! Az örömötöket, barátságotokat, szerelmeteket, szomorúságotokat, félelmeiteket, vágyaitokat. Nem kell félnetek. hogy ezáltal megrövidültök, mert ez csak kívülről történik: belülről ti mindig értékesebbek lesztek! Ti nyugodtan gondolhattok arra, amikor a gyertyát nézitek, hogy ti magatok vagytok a GYERTYA! Én csak egy kicsi, egyedüli gyertyácska vagyok, az én fényem csak kicsi és kevés meleget ad. De ha több gyertya ég, akkor nagyobb a fény és sokkal melegebb van. Így van ez nálatok, embereknél is. Egyedül csak kis fényt tudtok sugározni és csak kevés meleget tudtok, adni. De ha többen vagytok, összefogtok, akkor sok emberhez tudjátok eljuttatni a FÉNYT, a VILÁGOSSÁGOT, a MELEGET, mert közösen hatalmas erőt képviseltek. A FÉNY így terjed. Forrás: jezusafeny.hu
Krisztus az út és az ajtó. Krisztus a lépcső és a segítség az Istenhez jutásban, mivel ő a szövetség ládájára helyezett kiengesztelési tábla (Kiv 26,34), és ő a kezdettől elrejtett titok (Ef 3, 6). Aki erre az engesztelő táblára teljesen odafordított arccal néz, nézi a keresztre feszített Krisztust hittel, reménynyel, szeretettel, áhítattal, csodálattal, örvendezéssel, megbecsüléssel, dicsérettel és ujjongással, az ilyen ember pászkát, azaz átvonulást vállal vele, hogy a kereszt vesszejével átmenjen a Vörös-tengeren, Egyiptomból kivonul a pusztába, ahol titokzatos mannát ízlel, és Krisztussal együtt nyugszik a sírban, külsőleg mintegy meghalva, de lélekben megérezve mégis azt – már amennyire e földi életben lehetséges –, amit a hozzáforduló gonosztevőnek mondott Krisztus a kereszten: Még ma velem leszel a paradicsomban (Lk 23,43). Ebben az átvonulásban, ha ez tökéletes, minden értelmi tevékenységet el kell hagyni, és a szeretet minden hevének Isten felé és Istenbe kell átfordulnia. Ez azonban misztikus és titokzatos dolog, amit senki más nem ismer, csak aki megkapja; senki más nem kapja meg, csak aki vágyódik utána; de vágyódni sem tud utána senki más, csak akinek szívét a Szentlélek felgyújtotta, az a Szentlélek, akit Krisztus küldött a földre. Ezért is mondja az apostol, hogy ezt a misztikus bölcsességet a Szentlélek nyilatkoztatta ki. (Szent Bonaventura püspöknek „A lélek útikönyve Istenhez" című könyvecskéjéből) 9
szenvedést. Egyszer csak öröm töltött el. Őszintén mondom: semmi másban nincs igazi boldogság!” Az arsi plébános a bölcsesség könyvének és iskolájának nevezte a szenvedést. „A kereszt a legbölcsebb könyv. Aki nem ismeri, tudatlan, még ha a világ valamennyi könyvét ismeri is. Aki viszont szereti és tanácsot kér tőle, valóban bölcs. Keserű e könyv, de semmi sem tesz boldogabbá, mint megmerítkezni e keserűségben. Minél többet járunk ebbe az iskolába, annál tovább szeretnénk ott maradni.” A szent a mennyország kapujának vagy e ka-
pu kulcsának is nevezte a szenvedést, és hídhoz vagy létrához is hasonlította. A szenvedés olyan – mondta –, „mint egy masszív kőhíd a folyó felett... ha egy keresztény nem szenved, olyan, mintha vékony fémszálból készült hídon haladna, amely bármikor leszakadhat alatta. – A szenvedés égi létra, Jákob lajtorjájának beteljesedése, amelyen Krisztus karjaiba s vele a mennyei Atya házába jutunk.” P. Roger J. Landrynak az anchornews.org internetes oldalon megjelent írása alapján
Gyermekek intelmei szüleikhez Ne kényeztess el! Tudom, hogy nincs mindenre szükségem, amit kérek, csupán kipróbálom, hogy mit csikarhatok ki tőled. Légy velem határozott! Ez azért fontos nekem, mert ezáltal érzem magam biztonságban! Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek föl! Te vagy az egyetlen, aki ezekre még idejekorán figyelmeztethetsz! Ne viselkedj velem úgy, mintha fiatalabb lennék, mint amilyen valójában vagyok! Ezzel csak azt éred el, hogy ostoba módon, „nagy”-ként próbálok viselkedni. Ne javíts ki mások előtt! Sokkal többet érsz el, ha kettesben csendesen megmagyarázod, hogy miben hibáztam. Ne tégy úgy, mintha hibáim bűnök lennének! A kettő összetévesztése megzavarja bennem az értékek megtanulását. Ne védj meg cselekedeteim következményeitől! Néha szükségem van arra, hogy fájdalmak árán magam tapasztaljam a következményeket. Ne vedd rossznéven, ha azt mondom „nem szeretlek”! Legtöbbször nem te vagy az akit nem szeretek, hanem azt a hatalmat, amit megakadályozol, hogy kedvem szerint cselekedjek. Ne törődj sokat apró egészségi panaszaimmal! Néha csak azt szeretném elérni, hogy figyeljenek rám. Ne korholj állandóan! Ha folyton zsörtölődsz, csak úgy tudok védekezni, hogy süketnek tettetem magam. 8
Ne felejtsd el, hogy nem tudom mindig pontosan kifejezni magam! Ezért tűnik néha úgy, mintha nem lennék becsületes. Ne rázz le, ha kérdésekkel fordulok hozzád! Ha nem válaszolsz, egy idő után azt veszed észre, hogy abbahagyom a kérdezést és máshol keresek választ kérdéseimre. Légy mindig következetes!!! Ha nem vagy az, zavartnak érzem magam és nem tudok többé bízni benned. Ne mondd nekem, hogy félelmeim butaságok! Nagyon is valósak ezek a félelmek, és csak úgy tudsz segíteni nekem, ha megpróbálsz megérteni. Sose tégy úgy, mintha tökéletes és tévedhetetlen lennél! Túlságosan nagy lesz a csalódásom, ha rájövök, hogy egyik sem vagy. Ne gondold, hogy elveszítheted a tekintélyedet, ha bocsánatot kérsz tőlem! Becsületes bocsánatkérés meleg érzéseket ébreszt bennem irántad. Ne felejtsd el, hogy szeretek kísérletezni! Kérlek, nyugodj bele a próbálkozásaimba, nem tudok meglenni ezek nélkül. Ne felejtsd el, hogy milyen gyorsan növök! Biztos nehéz neked velem lépést tartani, de kérlek, legalább próbáld meg. Ne felejtsd el, hogy tudok létezni szeretet és megértés nélkül! Talán nem is kell ezt neked hangoztatnom, vagy mégis? Kérlek tartsd magad jó kondícióban és légy egészséges, mert szükségem van rád! (ismeretlen szerző)
Szűz Mária látogatása Erzsébetnél Sarlós Boldogasszony (latinul Visitatio Beatae Mariae), az áldott állapotban lévő Mária ünnepét a XIII. századtól kezdve július 2-án tartja az egyház; liturgikus neve „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél”. A megfogant és sarjadó élet feletti öröm kifejezéseként a búza érését, az aratás kezdetét is régtől e jeles napon ünnepeljük. „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben. Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát: Íme ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas...” Lukács evangéliumában olvashatunk a Magyarországon Sarlós Boldogasszony ünnepeként ismert eseményről, Mária látogatásáról Erzsébetnél. Az örvendetes rózsafüzér második titka áll e jeles nap középpontjában: „Akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván méhedben hordoztál”. Mária és Erzsébet találkozásakor Erzsébet eltelt a Szentlélekkel, méhében megmozdult, „repesett” a magzat, a leendő előfutár. Keresztelő Szent János édesanyja méhében a megszentelő kegyelemben részesült. „Boldog, aki hitt annak, beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” Sarlós Boldogasszony az áldott állapotban lévő Boldogságos Szűz Mária ünnepe. Az egyházi ünnep viszonylag későn, csak a XIII. században, a ferencesek révén terjedt el; 1389-ben november 9-én vált egyetemessé, amikor IX. Bonifác pápa kiterjesztette az egyházra. Kibontakozása a barokkra tehető. VI. Orbán pápa a nyugati egyházszakadás napjaiban az Erzsébetet látogató Szűzhöz könyörgött, és kérte, hogy töltse el kegyelmekkel a bajokkal küzdő egyházat, ugyanúgy, ahogy látogatása boldogságot vitt Zakariás házába. A középkorban e napnak vigíliája és nyolcada volt. A magyarországi Boldogasszony megnevezést Szent Gellért püspök ajánlotta, így tisztelvén a Szűzanyát. Az ünnepnap magyar elnevezése népi eredetű, Sarlós Boldogasszony a búza érésének, az aratásnak is napja. Mivel az egyházi ünnep egybeesett az aratás kezdetével, a nép-
nyelv sarlós jelzővel illette. A népi gondolkodás összekötötte a szakrális ünnepet a mezei munkáéval, Mária áldását kérve a termésre, az aratók munkájára. A hajdanvolt ember minden munkáját a Szűzanyával és az ő oltalma alatt végezte, az aratás és a gabona begyűjtésének idejére eső ünnepnek is a Boldogasszony nevét adta. Minden esztendőben annyi termést kértek az Úrtól, hogy jusson a szegényeknek, az ég madarainak, az anyaföldnek s az elhunyt lelkeknek is belőle. Sarlós Boldogasszony, az aratás édesanyja és királynéja gondoskodik a szegényekről és az ég madarairól is. A szegények és a szükségben szenvedők gondviselője, a betegségben és a fogságban gyötrődők pártfogója, a halottak oltalmazója. Ő a gyermeket váró édesanyák vigyázója is. Az ünnep vigíliáján emlékeztek meg Mária anyaságáról. Ez a nap adta alkalmát a szegénygondozásnak, az anyaság ünneplésének és az aratás szakrális kezdetének is. Szokásaiban gazdagon megmutatkozik a magyar nép szűzmáriás lelkülete. Sarlós Boldogaszszonykor a pap megáldotta a szerszámokat, de ténylegesen nem dolgoztak e napon, az aratás az ünnep másnapján, július 3-án vette kezdetét. Eleink úgy hitték, hogy Mária arat, és Jézusra hagyja, hogy begyűjtsön és a búzát a konkolytól elválassza. Sarlóval az asszonyok arattak, a férfiak a kévét kötözték. Egyes helyeken a föld keleti sarkában kezdték az aratást; az első két kévét rögtön keresztbe fordították, s köszönő imát mondtak mellette. Másutt az aratás végén a legszebb darab búzából készítették a „Jézuskévét”: a gazdaaszszony kikereste azt a búzatövet, amely három egyforma növésű szép kalászt termett, és piros szalaggal a kalászok alatt egybekötötte azokat. A körülötte termett búzát sarlóval vágták le, és kévébe kötve lefektették „Jézus” köré. Letérdeltek rájuk, és imádkoztak. Az aratókoszorú régen templomi szentelmény s szinte minden templomunknak éke volt. A kévéket országszerte keresztbe rakták, a felsőt „papkévének” nevezték. Forrás: Magyar Kurír 5
Egy plébános tanácsai csüggedőknek A csüggedés olyan betegség, ami előbb-utóbb mindenkit utolér, azokat is, akik az egyházban szolgálnak. Bizonyára ön is átélte már, talán többször is; talán éppen most van elcsüggedve. Tudja, hányszor gondoltam magam is, hogy legszívesebben abbahagynám a plébánoskodást? Minden hétfő reggel! Íme néhány szempont, amire rájöttem: Mi okozza a csüggedést? 1. A kimerültség A testi vagy lelki kimerültség különösen hajlamossá tesz a csüggedésre. Meggyengül a védekezőrendszer, és a dolgok kilátástalanabbnak tűnnek, mint amilyenek valójában. Olyankor szokott ez előfordulni, amikor az ember eljut egy nagyobb vállalkozás feléig, és belefárad. 2. A sikertelenség Természetes, hogy nyomaszt, ha felhalmozódnak a megoldatlan tennivalóink. S ha a hétköznapi teendők vagy valami váratlan esemény miatt nem tudjuk elvégezni fontos feladatainkat, a sikertelenség könnyen csüggedéshez vezet. 3. A kudarc Megdőlhetnek a legnagyszerűbb terveink, becsődölhetnek a vállalkozásaink, megeshet, hogy senki sem jön el a megszervezett eseményre. Hogyan reagálunk? Önsajnálattal? Vagy másokat hibáztatunk? Valaki így fogalmazott: amikor már éppen úgy tűnik, hogy célba érnék, valaki mindig elmozdítja a célt... Ez valóban csüggesztő! 4. A félelem Nem szeretjük bevallani, milyen nagy mértékben felelős a csüggedésért a félelem. Félünk a 6
kritikától (Mit szólnak majd hozzá?), a felelősségtől (Mi lesz, ha nem tudom megoldani?) és a kudarctól (Mi lesz, ha elrontom?). Mindez könnyen csüggedéshez vezet. Mi orvosolja a csüggedést? Van egy csodálatos történet a Szentírásban, amely elbeszéli, hogy Nehemiás falat építtetett Jeruzsálem lakóival a város körül. Amikor a fele elkészült, a népnek elege lett: abba akarták hagyni a munkát – a felsorolt négy ok miatt. Nehemiás a következőket tanácsolta: 1. Pihenés Ha pihenésre van szükség, pihenjünk! Utána, kipihenten, hatékonyabban tudunk dolgozni. Aki mindkét végén égeti a gyertyát, nem olyan bölcs, mint gondolja! 2. Az élet átszervezése A csüggedés nem feltétlenül annak a jele, hogy nem jó, amit teszünk. Lehet, hogy jót teszünk, csak éppen nem megfelelő módon. Próbáljuk másképp! Szervezzük át kissé a dolgokat! 3. Ne feledjük: Isten megsegít Csak kérnünk kell. Új erőt tud adni. A hitben hihetetlen hajtóerő van. 4. Küzdjünk a csüggedés ellen! Vegyük fel a harcot! A csüggedés valahol döntés. Aki csüggedt, maga adta át magát a csüggedésnek. Senki sem kényszerít, hogy kedvetlenek legyünk. Kitartás! Tegyük a jót, akárhogyan érezzük is magunkat! A hangulatok nem tartanak örökké. „Így szóltam az előkelőkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: >>Az építkezés nagy és kiterjedt, mi pedig szétszórtan vagyunk a falon, egymástól távol: gyűljetek körénk arra a helyre, ahonnan a kürtszót halljátok, és Istenünk harcol majd értünk.<< Így dolgoztunk az építkezésen hajnal hasadtától a csillagok feljöttéig.” (Neh 4,13–15) Forrás: Rick Warren, cbn.com
A derűs szenvedés titka – Vianney Szent János tanácsai A keresztények mindig is nehezen tudták megérteni, hogyan lehet a kereszt, a félelmetes kínzóeszköz az isteni szeretet és bölcsesség jele és a megváltás egyedüli eszköze. Miért és hogyan öleljük át a keresztet, amikor ösztönösen irtózunk a szenvedéstől? Vianney Szent János tudta, hogy a hiteles keresztény élet egyik alappillére a kereszthez, a szenvedéshez való hozzáállásunk. „Az emberek többsége hátat fordít a keresztjének és menekül előle. De minél inkább menekülnek, a kereszt annál inkább üldözi őket.” Az arsi plébános világosan látta, hogy a keresztjét senki sem kerülheti el. Mindenkit érnek szenvedések, nehézségek, bántások, s végül mindenkit elér a halál. A kérdés az, hogyan fogadjuk mindezt. „Van, aki úgy szenved, mint a jobb lator, s van, aki úgy, mint a bal lator – mondta. – Mindketten ugyanazt a kínt szenvedik, de egyikük tudja, hogy ha vezeklő lélekkel elfogadja a szenvedést, érdemszerzővé teheti azt.” „Kétféleképpen lehet szenvedni – tanította –: szeretettel vagy szeretet nélkül. A szentek türelemmel, derűsen, kitartóan szenvedtek el mindent, mert szerettek. Mi fogcsikorgatva és kapálózva szenvedünk, mert nem szeretünk.” Pedig alapvetően azért kapjuk a szenvedéseket, hogy megtanuljunk úgy szeretni, mint Krisztus. Hiszen az ő keresztje sem elsősorban a szenvedés jele, hanem a szereteté, amellyel hordozta. Ezért mondogatta mindig a plébánosok védőszentje az arsi híveknek, hogy a szentek nemcsak hordozták keresztjüket, hanem szerették is. Eszközt láttak benne, melynek segítségével átélhetik, hogy Krisztussal együtt vannak keresztre feszítve, hogy már nem ők élnek, hanem Krisztus él bennük (Gal 2,19–20). „Ha egy hetet a mennyországban tölthetnénk, megtudnánk, mennyit érnek mostani szenvedéseink. Nem éreznénk annyira nehéznek a keresztet. Nem tartanánk olyan súlyosnak a próbatételt. Kérdezzük csak meg a vértanúkat, haragszanak-e?!” – tette hozzá mosolyogva, hiszen a vértanúk azt mondanák, hogy az elviselt kínzások össze sem mérhetők mostani boldogságukkal és dicsőségükkel. S a vértanúk szenvedéseihez képest „tőlünk nem is kér olyan sokat a jó Isten”. Ahhoz tehát, hogy helyesen viszonyuljunk a
szenvedéshez – tanította –, először is be kell látnunk: szükségünk van rá ahhoz, hogy megtisztuljunk és megszentelődjünk. A mennyországba két út vezet: az egyik, amelyen igen kevesen járnak, az ártatlanság útja. A másik, amelyen legtöbben kénytelenek vagyunk járni: a bűnbánaté. Akik ez utóbbin járnak, azoknak „szükségük van a szenvedésekre, hogy eszükbe jusson az Isten”. A szenvedés – C. S. Lewis kifejezésével élve – Isten >>hangszórója<<, amely az Úr felé fordítja figyelmünket – miközben az ártatlanok az imádságban és a hétköznapi életben is fülelnek Isten suttogó szavára. A belátás azonban nem elég. „Szeretnünk is kell a szenvedéseket, mert egyesítenek az Úrral, mert megtisztítanak, mert eltávolítanak a világtól. Elhárítják szívünkből az akadályokat, és lehetővé teszik, hogy úgy haladjunk át az életen, mint hídon a víz fölött.” Aki megérti, hogy az üdvösséghez szüksége van szenvedésre, úgy fut utána, „mint kapzsi ember a pénz után.” Más szóval, minél többet szenvedünk, annál nagyobb lelki gazdagságra teszünk szert. A szenvedés azonban annyira ellenkezik természetünkkel, hogy Isten segítsége nélkül nem tudnánk futni utána. „Kérnünk kell, hogy szeretni tudjuk a nehézségeket. Aki szereti a keresztjét, annak már nincs is keresztje” – mondta Vianney Szent János, aki saját elmondása szerint éveken át úgy érezte, több keresztet hordoz, mint amennyit el bír viselni. Minden megváltozott, mondja, „amikor elkezdtem kérni, hogy szeretni tudjam a
(folytatása a nyolcadik oldalon)
7
Egy plébános tanácsai csüggedőknek A csüggedés olyan betegség, ami előbb-utóbb mindenkit utolér, azokat is, akik az egyházban szolgálnak. Bizonyára ön is átélte már, talán többször is; talán éppen most van elcsüggedve. Tudja, hányszor gondoltam magam is, hogy legszívesebben abbahagynám a plébánoskodást? Minden hétfő reggel! Íme néhány szempont, amire rájöttem: Mi okozza a csüggedést? 1. A kimerültség A testi vagy lelki kimerültség különösen hajlamossá tesz a csüggedésre. Meggyengül a védekezőrendszer, és a dolgok kilátástalanabbnak tűnnek, mint amilyenek valójában. Olyankor szokott ez előfordulni, amikor az ember eljut egy nagyobb vállalkozás feléig, és belefárad. 2. A sikertelenség Természetes, hogy nyomaszt, ha felhalmozódnak a megoldatlan tennivalóink. S ha a hétköznapi teendők vagy valami váratlan esemény miatt nem tudjuk elvégezni fontos feladatainkat, a sikertelenség könnyen csüggedéshez vezet. 3. A kudarc Megdőlhetnek a legnagyszerűbb terveink, becsődölhetnek a vállalkozásaink, megeshet, hogy senki sem jön el a megszervezett eseményre. Hogyan reagálunk? Önsajnálattal? Vagy másokat hibáztatunk? Valaki így fogalmazott: amikor már éppen úgy tűnik, hogy célba érnék, valaki mindig elmozdítja a célt... Ez valóban csüggesztő! 4. A félelem Nem szeretjük bevallani, milyen nagy mértékben felelős a csüggedésért a félelem. Félünk a 6
kritikától (Mit szólnak majd hozzá?), a felelősségtől (Mi lesz, ha nem tudom megoldani?) és a kudarctól (Mi lesz, ha elrontom?). Mindez könnyen csüggedéshez vezet. Mi orvosolja a csüggedést? Van egy csodálatos történet a Szentírásban, amely elbeszéli, hogy Nehemiás falat építtetett Jeruzsálem lakóival a város körül. Amikor a fele elkészült, a népnek elege lett: abba akarták hagyni a munkát – a felsorolt négy ok miatt. Nehemiás a következőket tanácsolta: 1. Pihenés Ha pihenésre van szükség, pihenjünk! Utána, kipihenten, hatékonyabban tudunk dolgozni. Aki mindkét végén égeti a gyertyát, nem olyan bölcs, mint gondolja! 2. Az élet átszervezése A csüggedés nem feltétlenül annak a jele, hogy nem jó, amit teszünk. Lehet, hogy jót teszünk, csak éppen nem megfelelő módon. Próbáljuk másképp! Szervezzük át kissé a dolgokat! 3. Ne feledjük: Isten megsegít Csak kérnünk kell. Új erőt tud adni. A hitben hihetetlen hajtóerő van. 4. Küzdjünk a csüggedés ellen! Vegyük fel a harcot! A csüggedés valahol döntés. Aki csüggedt, maga adta át magát a csüggedésnek. Senki sem kényszerít, hogy kedvetlenek legyünk. Kitartás! Tegyük a jót, akárhogyan érezzük is magunkat! A hangulatok nem tartanak örökké. „Így szóltam az előkelőkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: >>Az építkezés nagy és kiterjedt, mi pedig szétszórtan vagyunk a falon, egymástól távol: gyűljetek körénk arra a helyre, ahonnan a kürtszót halljátok, és Istenünk harcol majd értünk.<< Így dolgoztunk az építkezésen hajnal hasadtától a csillagok feljöttéig.” (Neh 4,13–15) Forrás: Rick Warren, cbn.com
A derűs szenvedés titka – Vianney Szent János tanácsai A keresztények mindig is nehezen tudták megérteni, hogyan lehet a kereszt, a félelmetes kínzóeszköz az isteni szeretet és bölcsesség jele és a megváltás egyedüli eszköze. Miért és hogyan öleljük át a keresztet, amikor ösztönösen irtózunk a szenvedéstől? Vianney Szent János tudta, hogy a hiteles keresztény élet egyik alappillére a kereszthez, a szenvedéshez való hozzáállásunk. „Az emberek többsége hátat fordít a keresztjének és menekül előle. De minél inkább menekülnek, a kereszt annál inkább üldözi őket.” Az arsi plébános világosan látta, hogy a keresztjét senki sem kerülheti el. Mindenkit érnek szenvedések, nehézségek, bántások, s végül mindenkit elér a halál. A kérdés az, hogyan fogadjuk mindezt. „Van, aki úgy szenved, mint a jobb lator, s van, aki úgy, mint a bal lator – mondta. – Mindketten ugyanazt a kínt szenvedik, de egyikük tudja, hogy ha vezeklő lélekkel elfogadja a szenvedést, érdemszerzővé teheti azt.” „Kétféleképpen lehet szenvedni – tanította –: szeretettel vagy szeretet nélkül. A szentek türelemmel, derűsen, kitartóan szenvedtek el mindent, mert szerettek. Mi fogcsikorgatva és kapálózva szenvedünk, mert nem szeretünk.” Pedig alapvetően azért kapjuk a szenvedéseket, hogy megtanuljunk úgy szeretni, mint Krisztus. Hiszen az ő keresztje sem elsősorban a szenvedés jele, hanem a szereteté, amellyel hordozta. Ezért mondogatta mindig a plébánosok védőszentje az arsi híveknek, hogy a szentek nemcsak hordozták keresztjüket, hanem szerették is. Eszközt láttak benne, melynek segítségével átélhetik, hogy Krisztussal együtt vannak keresztre feszítve, hogy már nem ők élnek, hanem Krisztus él bennük (Gal 2,19–20). „Ha egy hetet a mennyországban tölthetnénk, megtudnánk, mennyit érnek mostani szenvedéseink. Nem éreznénk annyira nehéznek a keresztet. Nem tartanánk olyan súlyosnak a próbatételt. Kérdezzük csak meg a vértanúkat, haragszanak-e?!” – tette hozzá mosolyogva, hiszen a vértanúk azt mondanák, hogy az elviselt kínzások össze sem mérhetők mostani boldogságukkal és dicsőségükkel. S a vértanúk szenvedéseihez képest „tőlünk nem is kér olyan sokat a jó Isten”. Ahhoz tehát, hogy helyesen viszonyuljunk a
szenvedéshez – tanította –, először is be kell látnunk: szükségünk van rá ahhoz, hogy megtisztuljunk és megszentelődjünk. A mennyországba két út vezet: az egyik, amelyen igen kevesen járnak, az ártatlanság útja. A másik, amelyen legtöbben kénytelenek vagyunk járni: a bűnbánaté. Akik ez utóbbin járnak, azoknak „szükségük van a szenvedésekre, hogy eszükbe jusson az Isten”. A szenvedés – C. S. Lewis kifejezésével élve – Isten >>hangszórója<<, amely az Úr felé fordítja figyelmünket – miközben az ártatlanok az imádságban és a hétköznapi életben is fülelnek Isten suttogó szavára. A belátás azonban nem elég. „Szeretnünk is kell a szenvedéseket, mert egyesítenek az Úrral, mert megtisztítanak, mert eltávolítanak a világtól. Elhárítják szívünkből az akadályokat, és lehetővé teszik, hogy úgy haladjunk át az életen, mint hídon a víz fölött.” Aki megérti, hogy az üdvösséghez szüksége van szenvedésre, úgy fut utána, „mint kapzsi ember a pénz után.” Más szóval, minél többet szenvedünk, annál nagyobb lelki gazdagságra teszünk szert. A szenvedés azonban annyira ellenkezik természetünkkel, hogy Isten segítsége nélkül nem tudnánk futni utána. „Kérnünk kell, hogy szeretni tudjuk a nehézségeket. Aki szereti a keresztjét, annak már nincs is keresztje” – mondta Vianney Szent János, aki saját elmondása szerint éveken át úgy érezte, több keresztet hordoz, mint amennyit el bír viselni. Minden megváltozott, mondja, „amikor elkezdtem kérni, hogy szeretni tudjam a
(folytatása a nyolcadik oldalon)
7
szenvedést. Egyszer csak öröm töltött el. Őszintén mondom: semmi másban nincs igazi boldogság!” Az arsi plébános a bölcsesség könyvének és iskolájának nevezte a szenvedést. „A kereszt a legbölcsebb könyv. Aki nem ismeri, tudatlan, még ha a világ valamennyi könyvét ismeri is. Aki viszont szereti és tanácsot kér tőle, valóban bölcs. Keserű e könyv, de semmi sem tesz boldogabbá, mint megmerítkezni e keserűségben. Minél többet járunk ebbe az iskolába, annál tovább szeretnénk ott maradni.” A szent a mennyország kapujának vagy e ka-
pu kulcsának is nevezte a szenvedést, és hídhoz vagy létrához is hasonlította. A szenvedés olyan – mondta –, „mint egy masszív kőhíd a folyó felett... ha egy keresztény nem szenved, olyan, mintha vékony fémszálból készült hídon haladna, amely bármikor leszakadhat alatta. – A szenvedés égi létra, Jákob lajtorjájának beteljesedése, amelyen Krisztus karjaiba s vele a mennyei Atya házába jutunk.” P. Roger J. Landrynak az anchornews.org internetes oldalon megjelent írása alapján
Gyermekek intelmei szüleikhez Ne kényeztess el! Tudom, hogy nincs mindenre szükségem, amit kérek, csupán kipróbálom, hogy mit csikarhatok ki tőled. Légy velem határozott! Ez azért fontos nekem, mert ezáltal érzem magam biztonságban! Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek föl! Te vagy az egyetlen, aki ezekre még idejekorán figyelmeztethetsz! Ne viselkedj velem úgy, mintha fiatalabb lennék, mint amilyen valójában vagyok! Ezzel csak azt éred el, hogy ostoba módon, „nagy”-ként próbálok viselkedni. Ne javíts ki mások előtt! Sokkal többet érsz el, ha kettesben csendesen megmagyarázod, hogy miben hibáztam. Ne tégy úgy, mintha hibáim bűnök lennének! A kettő összetévesztése megzavarja bennem az értékek megtanulását. Ne védj meg cselekedeteim következményeitől! Néha szükségem van arra, hogy fájdalmak árán magam tapasztaljam a következményeket. Ne vedd rossznéven, ha azt mondom „nem szeretlek”! Legtöbbször nem te vagy az akit nem szeretek, hanem azt a hatalmat, amit megakadályozol, hogy kedvem szerint cselekedjek. Ne törődj sokat apró egészségi panaszaimmal! Néha csak azt szeretném elérni, hogy figyeljenek rám. Ne korholj állandóan! Ha folyton zsörtölődsz, csak úgy tudok védekezni, hogy süketnek tettetem magam. 8
Ne felejtsd el, hogy nem tudom mindig pontosan kifejezni magam! Ezért tűnik néha úgy, mintha nem lennék becsületes. Ne rázz le, ha kérdésekkel fordulok hozzád! Ha nem válaszolsz, egy idő után azt veszed észre, hogy abbahagyom a kérdezést és máshol keresek választ kérdéseimre. Légy mindig következetes!!! Ha nem vagy az, zavartnak érzem magam és nem tudok többé bízni benned. Ne mondd nekem, hogy félelmeim butaságok! Nagyon is valósak ezek a félelmek, és csak úgy tudsz segíteni nekem, ha megpróbálsz megérteni. Sose tégy úgy, mintha tökéletes és tévedhetetlen lennél! Túlságosan nagy lesz a csalódásom, ha rájövök, hogy egyik sem vagy. Ne gondold, hogy elveszítheted a tekintélyedet, ha bocsánatot kérsz tőlem! Becsületes bocsánatkérés meleg érzéseket ébreszt bennem irántad. Ne felejtsd el, hogy szeretek kísérletezni! Kérlek, nyugodj bele a próbálkozásaimba, nem tudok meglenni ezek nélkül. Ne felejtsd el, hogy milyen gyorsan növök! Biztos nehéz neked velem lépést tartani, de kérlek, legalább próbáld meg. Ne felejtsd el, hogy tudok létezni szeretet és megértés nélkül! Talán nem is kell ezt neked hangoztatnom, vagy mégis? Kérlek tartsd magad jó kondícióban és légy egészséges, mert szükségem van rád! (ismeretlen szerző)
Szűz Mária látogatása Erzsébetnél Sarlós Boldogasszony (latinul Visitatio Beatae Mariae), az áldott állapotban lévő Mária ünnepét a XIII. századtól kezdve július 2-án tartja az egyház; liturgikus neve „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél”. A megfogant és sarjadó élet feletti öröm kifejezéseként a búza érését, az aratás kezdetét is régtől e jeles napon ünnepeljük. „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben. Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát: Íme ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas...” Lukács evangéliumában olvashatunk a Magyarországon Sarlós Boldogasszony ünnepeként ismert eseményről, Mária látogatásáról Erzsébetnél. Az örvendetes rózsafüzér második titka áll e jeles nap középpontjában: „Akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván méhedben hordoztál”. Mária és Erzsébet találkozásakor Erzsébet eltelt a Szentlélekkel, méhében megmozdult, „repesett” a magzat, a leendő előfutár. Keresztelő Szent János édesanyja méhében a megszentelő kegyelemben részesült. „Boldog, aki hitt annak, beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” Sarlós Boldogasszony az áldott állapotban lévő Boldogságos Szűz Mária ünnepe. Az egyházi ünnep viszonylag későn, csak a XIII. században, a ferencesek révén terjedt el; 1389-ben november 9-én vált egyetemessé, amikor IX. Bonifác pápa kiterjesztette az egyházra. Kibontakozása a barokkra tehető. VI. Orbán pápa a nyugati egyházszakadás napjaiban az Erzsébetet látogató Szűzhöz könyörgött, és kérte, hogy töltse el kegyelmekkel a bajokkal küzdő egyházat, ugyanúgy, ahogy látogatása boldogságot vitt Zakariás házába. A középkorban e napnak vigíliája és nyolcada volt. A magyarországi Boldogasszony megnevezést Szent Gellért püspök ajánlotta, így tisztelvén a Szűzanyát. Az ünnepnap magyar elnevezése népi eredetű, Sarlós Boldogasszony a búza érésének, az aratásnak is napja. Mivel az egyházi ünnep egybeesett az aratás kezdetével, a nép-
nyelv sarlós jelzővel illette. A népi gondolkodás összekötötte a szakrális ünnepet a mezei munkáéval, Mária áldását kérve a termésre, az aratók munkájára. A hajdanvolt ember minden munkáját a Szűzanyával és az ő oltalma alatt végezte, az aratás és a gabona begyűjtésének idejére eső ünnepnek is a Boldogasszony nevét adta. Minden esztendőben annyi termést kértek az Úrtól, hogy jusson a szegényeknek, az ég madarainak, az anyaföldnek s az elhunyt lelkeknek is belőle. Sarlós Boldogasszony, az aratás édesanyja és királynéja gondoskodik a szegényekről és az ég madarairól is. A szegények és a szükségben szenvedők gondviselője, a betegségben és a fogságban gyötrődők pártfogója, a halottak oltalmazója. Ő a gyermeket váró édesanyák vigyázója is. Az ünnep vigíliáján emlékeztek meg Mária anyaságáról. Ez a nap adta alkalmát a szegénygondozásnak, az anyaság ünneplésének és az aratás szakrális kezdetének is. Szokásaiban gazdagon megmutatkozik a magyar nép szűzmáriás lelkülete. Sarlós Boldogaszszonykor a pap megáldotta a szerszámokat, de ténylegesen nem dolgoztak e napon, az aratás az ünnep másnapján, július 3-án vette kezdetét. Eleink úgy hitték, hogy Mária arat, és Jézusra hagyja, hogy begyűjtsön és a búzát a konkolytól elválassza. Sarlóval az asszonyok arattak, a férfiak a kévét kötözték. Egyes helyeken a föld keleti sarkában kezdték az aratást; az első két kévét rögtön keresztbe fordították, s köszönő imát mondtak mellette. Másutt az aratás végén a legszebb darab búzából készítették a „Jézuskévét”: a gazdaaszszony kikereste azt a búzatövet, amely három egyforma növésű szép kalászt termett, és piros szalaggal a kalászok alatt egybekötötte azokat. A körülötte termett búzát sarlóval vágták le, és kévébe kötve lefektették „Jézus” köré. Letérdeltek rájuk, és imádkoztak. Az aratókoszorú régen templomi szentelmény s szinte minden templomunknak éke volt. A kévéket országszerte keresztbe rakták, a felsőt „papkévének” nevezték. Forrás: Magyar Kurír 5
Bűneimet semmivel nem tudom eltakarni, lemosni, de Jézus vére megtisztít, új emberré szül. Hiszem-é ezt? Ha hiszem, ha belátom bűneimet, fájlalom, és bánom, ha megvallom és kérem az Ő irgalmát, Ő megbocsát. Az örökélet garanciája csak a Jézus vérén megváltott embereké lehet. Igazán csodálatos Isten szeretete, kegyelme az ember iránt előttem felfoghatatlan. Sokszor kérdeztem már én is imámban: „Istenem, miért szeretsz engem?” Nem érdemlem, és újra meg újra nem érdemlem, méltatlanná válok számtalanszor kegyelmére, és nem dob el... Szeret, újra csak szeret. Miért? Mert Ő Atya, szíve türelmes, szeret és mindent azért cselekszik, hogy az örök életet Vele tölthessem, Vele tölthesd, kedves Olvasóm. Isten fizette meg az üdvösségedet, az örök életedet! Jézus elvette bűneidet és örök életet ajándékozott. Mennyire kell vigyáznunk erre a kincsre, az örök életre? „Porból kiáltok! A magasban halld meg kérésemet! Óh, szállj le hozzám, hogy magamban megérezhesselek. Óh, nem futó árnyad kívánom,
nem tűnő képedet! Kegyelmed lényegét sóvárgom, Szent Lelked, Tégedet! Óh, ez minden vágyam, reményem. Királyom, add meg, add! Ne éljek én, csak élted éljem! Csak Érted, s általad.” (Hallelujah énekes könyv 383. ének.) Életeket lehet megmenteni a vérrel. Mily fontos a vér, de mennyire fontosabb nekem a drága Úr Jézus vére! Örökké tartó életet kaptam, mert megbocsátotta bűneimet. Köszönöm, Megváltóm, a Te nagy áldozatodat, értem is kihulló véredet. Atyám az Isten, Benned, általad, megtisztító szent véred által. Köszönöm, Úr Jézus. Ha majd hívsz, ha majd meg kell jelennem előtted, Istenem, Atyám, kérlek tekints az én Megváltóm vérére, ne nézz reám, ne ítélj el, csak a vért nézd rajtam. Köszönöm, Istenem, hogy a legnagyobb áldozatot az örök életemért hoztad. Megváltóm megtisztító, szabadító vére nékül nem állhatnék meg előtted. Térdre borulva imádom és áldom szent nevedet. Úr Jézusom, köszönöm bűnt eltörlő drága véredet, köszönöm, hogy a szívem, lelkem, életem a Tied. Őrizz meg a gonosztól, kérlek. Ámen
A többi csak homok
ez történik az életükkel. Ha minden idejüket és energiájukat az apróságokra fordítják, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak az önök számára. Fordítsanak figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságuk érdekében! (Játsszanak a gyerekeikkel! Szakítsanak időt a lelkiekre, de az orvosi ellenőrzésre is! Beszélgessenek, sétáljanak a párjukkal, vagy éppen vigyék el táncolni! Mindig lesz idejük dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni...) Az életben vannak fontos és sürgős dolgok, és sajnos sokszor a fontosakat elhagyjuk a sürgősek miatt. Tehát először a kövekre figyeljenek, azokra, amik igazán számítanak! A többi csak homok...
Egy filozófiaprofesszor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy befőttesüveget és feltöltötte körülbelül öt centiméter átmérőjű kövekkel. Majd megkérdezte a hallgatóságát, hogy tele vane az üveg? „Igen” – volt a válasz. Ezután elővett egy dobozt, amely tele volt apró kavicsokkal, és elkezdte beleszórni azokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezt követően felemelt egy homokkal teli dobozt. Az üvegbe, öntötte a homokot, amely természetesen minden kis rést kitöltött. Ekkor a professzor a hallgatókra nézett. – És most – mondta – vegyék észre, hogy ez az önök élete! A kövek a fontos dolgok – az Isten, a család, a társ, a gyerekek, az egészség, a barátok –, és ha minden mást elveszítenének, az életük akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkájuk, a házuk, az autójuk. A homok az összes többi apróság. Ha a homokot töltik be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyan4
A gyertya meditációja Ti meggyújtottatok engem és elgondolkozva, eltűnődve nézitek a fényemet. Talán egy kis örömöt nyújtok nektek? Én mindenképpen örülök, hogy égek! Ha nem égnék, akkor a többi gyertyával együtt a dobozban lennék. Feladatom azonban akkor van, ha égek, és fényt adhatok. Most pedig égek és világítok, a feladatomat teljesítem. Azonban mióta égek, mindig kisebb leszek! Nekem számolnom kell azzal, hogy ha mindig csak fogyok, akkor a végén csak a saját csonkom marad. Két lehetőségem van: 1. Vagy megtartom a formámat és egészben, a dobozban maradok, – akkor nem fogyok el. De ebben az esetben igazából nem tudom, hogy mi hasznom van nekem. 2. A másik lehetőségem, hogy fényt és meleget adjak, – akkor tudom, hogy mi végből vagyok én itt! Tehát fel kell magamat áldoznom? Ez szebb és nemesebb, mint céltalanul a dobozban lenni! Így van ez nálatok embereknél is? Ha csak magatokkal törődtök, nem mentek tönkre. De akkor nem tudjátok meg azt sem, hogy
mi a feladatotok itt a Földön, és mi a célja az életeteknek. Vagy a saját odútokban maradtok, mint én, a gyertya a dobozban – vagy a másik lehetőségetek az, hogy magatok körül fényt és meleget sugároztok, örömet szerezve ezzel magatoknak és az embereknek. Így nem lesz haszontalan a ti szolgálatotok sem. Az a fontos, hogy saját magatokat adjátok! Az örömötöket, barátságotokat, szerelmeteket, szomorúságotokat, félelmeiteket, vágyaitokat. Nem kell félnetek. hogy ezáltal megrövidültök, mert ez csak kívülről történik: belülről ti mindig értékesebbek lesztek! Ti nyugodtan gondolhattok arra, amikor a gyertyát nézitek, hogy ti magatok vagytok a GYERTYA! Én csak egy kicsi, egyedüli gyertyácska vagyok, az én fényem csak kicsi és kevés meleget ad. De ha több gyertya ég, akkor nagyobb a fény és sokkal melegebb van. Így van ez nálatok, embereknél is. Egyedül csak kis fényt tudtok sugározni és csak kevés meleget tudtok, adni. De ha többen vagytok, összefogtok, akkor sok emberhez tudjátok eljuttatni a FÉNYT, a VILÁGOSSÁGOT, a MELEGET, mert közösen hatalmas erőt képviseltek. A FÉNY így terjed. Forrás: jezusafeny.hu
Krisztus az út és az ajtó. Krisztus a lépcső és a segítség az Istenhez jutásban, mivel ő a szövetség ládájára helyezett kiengesztelési tábla (Kiv 26,34), és ő a kezdettől elrejtett titok (Ef 3, 6). Aki erre az engesztelő táblára teljesen odafordított arccal néz, nézi a keresztre feszített Krisztust hittel, reménynyel, szeretettel, áhítattal, csodálattal, örvendezéssel, megbecsüléssel, dicsérettel és ujjongással, az ilyen ember pászkát, azaz átvonulást vállal vele, hogy a kereszt vesszejével átmenjen a Vörös-tengeren, Egyiptomból kivonul a pusztába, ahol titokzatos mannát ízlel, és Krisztussal együtt nyugszik a sírban, külsőleg mintegy meghalva, de lélekben megérezve mégis azt – már amennyire e földi életben lehetséges –, amit a hozzáforduló gonosztevőnek mondott Krisztus a kereszten: Még ma velem leszel a paradicsomban (Lk 23,43). Ebben az átvonulásban, ha ez tökéletes, minden értelmi tevékenységet el kell hagyni, és a szeretet minden hevének Isten felé és Istenbe kell átfordulnia. Ez azonban misztikus és titokzatos dolog, amit senki más nem ismer, csak aki megkapja; senki más nem kapja meg, csak aki vágyódik utána; de vágyódni sem tud utána senki más, csak akinek szívét a Szentlélek felgyújtotta, az a Szentlélek, akit Krisztus küldött a földre. Ezért is mondja az apostol, hogy ezt a misztikus bölcsességet a Szentlélek nyilatkoztatta ki. (Szent Bonaventura püspöknek „A lélek útikönyve Istenhez" című könyvecskéjéből) 9
XVI. Benedek pápa: A pap Isten jövőjének kapuit nyitja meg Egy pap kérdezi: „Szentatya, tisztelettel kérem, világítsa meg nekünk az egyházi cölibátus mélységeit és igazi értelmét!” XVI. Benedek: „Napjaink kereszténységének egyik legnagyobb nehézsége az, hogy nem gondol Isten jövőjére: mintha elegendő lenne csupán ennek a világnak a jelenje. Csak ezt a világot akarjuk birtokolni, csak ebben a világban akarunk élni. Így bezárjuk a kapukat létezésünk valódi nagysága előtt. Ha a cölibátust úgy fogjuk fel, mint a jövő elővételezését, akkor pont ezeket a kapukat nyitjuk ki, még nagyobbá tesszük a világot, megmutatjuk a jövő valóságosságát, amelyet mi már jelenként élünk meg. (…) Bizonyos értelemben meglepő lehet ez a szüntelen kritika a cölibátus ellen egy olyan korban, amikor egyre inkább divattá válik az, hogy az emberek nem házasodnak meg. Azonban ez a meg nem házasodás teljesen, alapjaiban különbözik a cölibátustól, mivel a meg nem házasodás azon az akaraton alapul, hogy csak önmagunkért éljünk, nem akarunk elfogadni semmilyen végleges köteléket, az életet minden pillanatában teljes önrendelkezéssel akarjuk birtokolni, minden pillanatban mi akarjuk eldönteni, mit teszünk, mit veszünk el az életből. Vagyis ez egy »nem« a kötelékre, egy »nem« a véglegességre, az élet csak önmagunkért való birtoklása. Azonban a cölibátus épp ennek az ellentéte: egy végleges »igen«, annak megengedése, hogy Isten vezessen minket, életünknek Isten kezébe, az Ő »én«-jébe való adása. Vagyis ez a hűség és a bizalom tette, olyan tett, amely a házastársi hűséget is feltételezi. Ez épp az ellentétje ennek a »nem«-nek, ennek az önrendelkezésnek, amely nem akar elköteleződni, amely nem akar kötelékbe lépni. Épp ez a végleges »igen« feltételezi, erősíti meg a házas10
társi »igen«-t. A házasság ugyanis a férfi és a nő létének a biblikus, természetes formája, a hatalmas keresztény kultúra, és számos más nagy kultúra alapja. Ha ez eltűnik, kultúránk gyökere pusztul el. Épp ezért a cölibátus a maga jövendő világra mondott »igen«-jével megerősíti a házastársi »igen«-t. Így akarunk előre haladni, és jelenvalóvá tenni a hitnek ezt a botrányát, amely Isten létezésére utal. Tudjuk, hogy emellett a nagy botrány mellett, amelyet a világ nem akar látni, vannak másodlagos botrányok is, amelyek elégtelenségeinkből, bűneinkből fakadnak, és elfedik az igazi és nagy botrányt, s ezt mondatják: »Hát ezek az emberek nem élnek valóban Isten alapján!«. Azonban rengeteg hűség is van! A cölibátus – és ezt épp a kritikák mutatják – a hitnek, Isten világban való jelenlétének a nagy jele. Kérjük az Urat, hogy segítsen szabaddá válni a másodlagos botrányoktól, és jelenvalóvá tenni a hitnek, a hűségnek, életünk erejének a nagy botrányát, amely Istenben és Jézus Krisztusban nyeri el alapját!” Forrás: h2news
Kulcsok Szakíts időt a munkára – ez a siker ára. Szakíts időt a gondolkodásra – ez az erő forrása. Szakíts időt a játékra – ez a fiatalság titka. Szakíts időt az olvasásra – ez a bölcsesség alapja. Szakíts időt a kedvességre – ez a boldogság alapja. Szakíts időt az álmodozásra – ez az út vezet a csillagokhoz. Szakíts időt a szeretetre – ez az igazi életöröm. Szakíts időt a vidámságra – ez a lélek zenéje! Szakíts időt az imára – ez az életed alapja. (Ír bölcsesség nyomán)
arra, hogy elhiggye: azért adtam teljesen oda magamat nektek, hogy bennetek is ezt éljem tovább, tehát nektek is teljesen adnotok kell magatokat egymásnak! Az elveszítés félelme nélküli mindent birtoklás csak a mindent odaadás által valósulhat meg! Kedves Barátom! A többi kérdésedre azért nem válaszolok, mert Én nem azért jöttem közétek, hogy tudományoskodjam, hanem azért, hogy bennetek éljek. A sport, a művészet és a tudomány a legveszélyesebb területek arra, hogy könnyen eltévedjetek a Hozzám vezető úton. Ezek nem rosszak önmagukban, de mivel mulandó sikerrel is ke-
csegtetnek, ezért csak annak szabadna használnia, vállalnia ezeket, aki lelke mélyén meghallja az erre irányuló Lelkem szavát, s Irántam való szeretetből tenné azt, amit tenni akar e területeken. Közvetlen segítséget bárkinek adok mint a sport, mint a tudomány és a művészet terén, ha valakinek ez lelki épülését szolgálja. De aki médium által akar e területeken előbbre jutni, az olyan fáradságtól akarja megkímélni magát, ami cáfolná ezt a gyakran hangoztatott tételemet: Veletek és értettek mindent, de helyettetek semmit! Szeretlek és megáldalak a TISZTÁNLÁTÁS LELKÉVEL!”
„Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (Jn 1, 7) A vér életmentő. Nagy műtéteknél, vagy balesetből származó vérveszteség után csak a vér mentheti meg a beteget. De az igazi, az egyetlen életmentő vér – Jézus Krisztus vére. Az Ő vére által van örök életünk! Fontos-e az örök élet neked? Nekem? Menynyire fontos? Vágyom Isten közelében élni halálom után? Mert a megváltottak üdvözülnek, örök életük van, de akik nem tértek meg, azok élete is örök, a kárhozatban! Tudom, sokan nem hisznek az örök életben, sajnos. De Isten mondta, az Ő igéjében írva van: nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk az Isten ítélőszéke előtt! Meg kell jelenni a jóknak és a gonoszoknak, ítélet alá kerülnek a jók és a gonoszok is! Isten ítélni fog holtakat és élőket egyformán! Nem lesz-e ez nagy meglepetés sokaknak? Akik nem hittek Istenben, akik tagadták Őt, akik hirdették, hogy a halál után nincs semmi, csak koporsó és a temető, nem létezik élet a halál után. Meg van írva, hiszed vagy nem, egyszer minden térdnek meg kell hajolni Ő előtte! Nincs védőügyvéd Isten előtt, semmi nem véd és nem menthet meg az Ő ítéletétől. Nem lehet elhalasztani a tárgyalást, és nem marad el az ítélethirdetés. Isten ítélete vagy örök élet az Ő országában, vagy örök élet a kárhozatban, mert a kárhozat is örök. Hogyan nyerhetem el az örök életet, hogyan
menthetem ki magam Isten előtt, ki fogja megvédeni a lelkem örök életét? Csak a Bárány Jézus vére által lehet örök életed, örök életem. Jézus, Isten Fia feláldozta életét ezért a bűnös világért. Meghalt a kereszten, vére kifolyt miattam, értem, érted. Ő volt az egyetlen tiszta áldozati Bárány Isten oltárán. Csak az Ő vére által lehetünk tiszták. Életet, örök életet jelent az Ő vére. Mi tesz a bűntől tisztává? Csak a Bárány Jézus vére! Nem a jócselekedeted, nem a sok imádság, nem az adakozás, nem! A rendszeres templomba járás sem! Csak az Úr Jézus vére. Ő kínálja az Életet, kínálja kegyelmét, megbocsátó szeretetét, bűnt eltőrlő vérét. Ha akarod, elfogadod. Vagy el sem hiszed? Nagyonnagyon veszélyes dolog a tagadás, a hitetlenség, mert hisszük vagy nem, tagadjuk vagy elfogadjuk, egyszer jön az ítélet. Kivétel nélkül minden ember számára. Isten szíve fájt, mert szerette a világot, a bűnben, nyomorúságban, megkötözöttségben szenvedő embert. Senkit nem akart örök kárhozatra ítélni. Ő azt akarta, hogy minden embernek örök élete legyen. Minden ember üdvözüljön. Ezért küldte el Jézust, ezért született emberré Jézus és ezért halt meg... Érted, értem, miattam, helyettem. Csak az Ő vére, az egyetlen ártatlan vér, amely által Életet, örök életet kaphatott az emberiség. Dr. Tapolyainé Bartha Gizella (folytatása a negyedik oldalon)
3
vér által könyörül az Isten rajtunk. Ezt azonban minden kor minden embere számára hozzáférhetővé, elérhetővé kell tenni. Íme: ez a mi feladatunk, keresztény embereké. Milyen keresztényeké? Nem a színlelő, farizeusi álkeresztényeké. Sajnos sok van belőlük. Az alázatosak tetszenek a Jóistennek, akik mindent odaadnak, mint a két fillért perselybe dobó szegény asszony. Fiatal, immár diplomás mérnök tanítványom pár évtizede, átérezve hazája mostoha sorsát, lemondott gyűrűs menyasszonyáról, remek állásáról, és pap lett, mint engesztelő áldozat. Budapest
egyik legkiválóbb papjaként jeleníti meg a vérző Jézust sok ezer hívőnek. Egy tanárnő, kedves volt tanítványom körülbelül tizenöt éve, szülei akarata ellenére kiment Olaszországba, és belépett az egyik legszigorúbb szerzetbe, a klarissza nővérek közé. Egy szürke lapon írta nekem: Lajos atya, a magyar népért és ifjúságért, ugye, a Jóisten elfogad engem áldozatnak? Megváltó Jézusunk! Add, hogy kezünk a te áldó kezed, nyelvünk a te igédet hirdető nyelved, szívünk a te, az emberiségért és árva, agyongyötört hazánkért dobogó szíved legyen.
Jézus vére valóban ital? Kérdező: JÉZUS VÉRE VALÓBAN ITAL? Jézus hogyan ajánlhatta vérét ivásra? Ez akkor iszonyat volt! HANG: „Kedves Barátom! Testemet enni és véremet inni, ez ma is iszonyat sok ember számára. Pedig aki nem táplálkozik Velem, abban nem lesz élet! Persze, a test nem használ semmit! A lélek az, aki éltet! Az Én testem és vérem lélek és élet! Az Utolsó vacsorán nagyon ügyeltem arra, hogy ne csak valami szóvirágnak fogjátok fel szavaimat. Ezért tettem hozzá, hogy amit tanítványaimnak nyújtottam, az ugyanaz a vér, amit értetek kiontok! A kenyérszaporítás után (János 6) mindenki megbotránkozott szavaimon! Tanítványaim is! Ma is ezt teszitek! Nem hisztek Nekem, mert számotokra borzalmas, iszonyatos, amiket mondok. Nem hiszitek el azt sem, hogy bárányként küldelek benneteket a farkasok közé, és azt sem, hogy inkább szeressétek ellenségeiteket. Nem hiszitek el, hogy mindenkit, még magatokat is >>gyűlölnötök<< kell Értem! Nem hiszitek el sem a hetvenhétszer-hétszer megbocsátást, sem a gonosznak ellene nem állást. Nem hiszitek el, hogy az Élet megnyeréséhez az út az élet elvesztésén vezet keresztül, és azt sem, hogy szolgája, rabszolgája legyen az a másiknak, aki első akar lenni közöttetek. Nem hiszitek el, hogy mosnotok kell egymás lábát, és nem hiszitek el, hogy vigyáznotok kell Rám, ha nem akartok Engem és magatokat kárhoztató módon elveszíteni. Nem hiszitek el, hogy ti egymásnak testvérei vagytok, s ne 2
nevezzétek magatokat sem atyának, sem úrnak, mert egy a ti Atyátok és uratok! Kedves Barátom! Ha Én szempontnak tartottam volna azt, hogy ti mit tartotok iszonyatosnak, és mit tartotok szalonképesnek, akkor nem neveztem volna vezetőiteket meszelt síroknak, és nem kiáltottam volna rájuk jajokat! Hidd el! Nem az volt az iszonyat, amiket Én mondottam, hanem az, amit ti Velem csináltatok! Az iszonyat az volt és az ma is, hogy még az Istent is felfeszítitek, csak ne legyen tükör, amelyben magatokra ismerhetnétek! Igenis! Az Én testem valóban étel és az Én vérem valóban ital! És aki nem eszi az Én testemet és nem issza az Én véremet azzal az élő hitből fakadó meggyőződéssel, hogy a szentmisén, az Úrvacsorán, testemmel és véremmel táplálja lelkét (természetesen akkor is, ha egy szín alatt vesz magához Engem), abban bizony nem lesz élet! Kedves Barátom! Ne arra tegyétek a hangsúlyt, hogy miért botránkoztak meg Rajtam mások, hanem arra, hogy ti ne botránkozzatok, hanem fogadjatok el Engem az örök életre vezető ÚTNAK! A soha senkinek nem ártás, a mindig mindenkinek megbocsátás, a lehetőségeknek, mint talentumoknak felhasználásával történő másokon segítés életformát csak az képes gyakorlatban megvalósítani, aki az Utolsó vacsorán elhangzott szavaimat nem arra használja fel, hogy hogyan és miért lehetne azokat másképpen értelmezni, hanem (folytatása a harmadik oldalon)
Az eszéki Szent Péter és Pál templom Már az őskortól lakott település volt Eszék városa, amely Osijek néven a magyar határtól negyven kilométerre Horvátországban található. Eszékre érkezve a város jelképének számító templomot pillanthatjuk meg legelőször. A város kereszténységének közel 20 évszázados történelme rendkívül változatos. Eszék már a római időkben is jelentős keresztény központnak számított. I. u. 100 körül itt prédikált I. Kelemen pápa, egyben megalapította a település püspöki székhelyét. Az V. században az avarok feldúlták a várost, majd az újjáépítést követően, 898-ban a magyarok is nagy pusztítást végeztek. Az eszéki kereszténység csak Szent István magyar király idején indul ismét fellendülésnek. 1332-ben már plébánia működött a településen, amely a Pécsi Püspökséghez tartozott. A város a török uralom idején az új lakosságnak köszönhetően muzulmán város lett és csak néhány keresztény csoport maradt fent. A törökök 1687-es kiűzését követően sok katolikus németet költöztettek be a városba. A település ekkor az Esztergomi Érsekség fennhatósága alá tartozott, majd később a Djakovo-szerémségi Püspökség ellenőrzése alá került. A templomot 1894-ben kezdték építeni a német Franz Langenberg tervei alapján. A régi templom búcsúztatása és lebontása után megkezdődtek a munkálatok. Az építkezés gyorsan, akadály nélkül haladt, de 1895-ben, Langenberg halálát követően a munkálatok leálltak. A szünet nem tartott sokáig, hiszen néhány hónap múlva, Richard Jordan, osztrák építész vezetésével újraindult az építkezés. 1897-ben felhúzták a harangtornyot, majd 1900-ban a templom belseje is elkészült. 1900 májusában egy kétnapos ünnepség keretében felszentelték a templomot. A Szent Péter és Pál templom alaprajza kereszt alakú, háromhajós elrendezésű. Az épület egy 90 méter magas harangtoronnyal rendelkezik. A keleti oldalon három bejárat található, amelyek felett díszes domborművek találhatóak, amelyek Ivan Novotny alkotásai. A templomot több mint 3.000.000 vörös téglából építették, amit a kulcsfontosságú helyeken kövekkel erősítettek meg. 1991-ben és 1992-ben, a háború ideje alatt jelentős károkat szenvedett. 1991-ben közvetlen találat érte, de az akkori plébános jóvoltából a legjelentősebb hibákat kijavították. Az eszéki Szent Péter és Pál templom
Forrás: Internet 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Új évfolyam 135. szám
A szent keresztségben részesültek: – Bagoly Dorka Ágnes, Aczél Zsófia, Szász Nóra, Szász Kata, Fábián Eduárd Árpád, Bajkó Hunor István, Farkas Boglárka Csengele, Rácz Csaba Árpád József, Maksai Tamás.
Szentségi házasságot kötött: – Fábián Csongor – Furus Melinda, Farkas István – Miron Orsolya, Fehérvári Tibor – Fekete Magdolna Beáta, Fejér Zoltán – Szabó Mária, Geréb Előd – Bíró Emőke, Nagy Zsolt – Csavar Krisztina, Szabó István – Sárkány Zsuzsánna, Takó István – Mocanu Andrea.
Az Úr hazahívta: – Varga Mária, Demeter Sándor, Poth Ferdinánd, Bakó Teréz, Gossler András.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Szent Henrik július 13 Szent István király feleségének, Gizellának volt a testvére. A hildesheimi katedrális-iskolában tanult, és hazájába csak akkor tért vissza, amikor apja visszakapta birtokát. Apja halála után átvette a hercegség vezetését, ahol fontos feladatának tekintette az egyházi élet megújítását. Huszonkilenc éves volt, amikor III. Ottó császár meghalt. Maga mellé tudta állítani a választófejedelmeket, és így császárrá is koronázták. Az Egyház életének igaz segítője volt a belső reformokban, de ugyanúgy a missziós tevékenységben is kitűnt. Számos egyházmegyét és kolostort alapított, ezzel feleségével együtt jó példát mutatott. 1024-ben halt meg, és 1146-ban már szentté is avatták. A bencés „obláták” patrónusa. Olyan államférfi volt, aki a keresztény értékek megvalósítását segítette elő. VI. Pál pápa az ENSZ-nek küldött egyik üzenetében példaképként állította a politikusok elé. 12
Szent Hedvig királynő július 18 1374-ben Magyarországon született. Édesapja Nagy Lajos magyar király volt. 1384-ben Lengyelország királynőjévé koronázták. Férje a litván Jagelló Ulászló. Nevéhez fűződik a litván nép keresztény hitre való térése. Tevékenyen részt vett az állam életében. Mint Litvánia apostola, gondoskodott megfelelő személyekről, akik értették a megkeresztelt nép nyelvét, lelkületét, adottságait és jellemét. 1397-ben Prágában kollégiumot alapított litván teológusok számára, hogy ezzel is segítse a litvánok vallási életét. 1399-ben halt meg Krakkóban. II. János Pál pápa 1997. június 8-án Krakkóban avatta szentté. Árpád-házi Szent Kinga szűz, szerzetesnő július 24. Nehéz történelmi időben született, IV. Béla királyunk leányaként, 1224-ben. Szülei kívánságára házasságot kötött Boleszláv krakkói herceggel. Mindketten örök tisztasági fogadalmat tettek. Imádságban és a szegények szolgálatában telt élete. Férje halála után ferences klarissza apáca lett, vagyonát szétosztotta, és az ószandeci kolostorban élt. 1292-ben halt meg. 1999-ben II. János Pál pápa itt avatta szentté. Szent Joachim és Szent Anna, a Boldogságos Szűz Mária szülei július 26. A II. századig visszamenő hagyomány nevezi meg a Boldogságos Szűz Mária szüleit. Szent Anna tisztelete már a VI. században elterjedt, de Szent Joachim tisztelete csak az újkorban kezdődött el. Az ünnep dátuma egy templom fölszentelésének évfordulójából adódott. A régi hagyomány ugyanis úgy tartotta, hogy Mária Jeruzsálemben született, és szülőháza, Anna asszony háza, a Bethesda-tó közelében állt. Az 5-6. században e föltételezett születési hely fölé bazilikát építettek, s ennek fölszentelési napja volt július 26. Verbényi István
www.katolikussepsi.ro
2010 július
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Jézus vére, ments meg minket! Mint ahogyan az özvegy szakajtójából a liszt többé nem fogyott ki Illés próféta közbenjárására, ugyanúgy soha nem fogy ki Jézus áldozati vérének engesztelő ereje sem, hiszen ő ezt a vért az egész emberiségért, minden egyes emberért ontotta. A szegény özvegy teljes anyagi csődbe jutott fiával együtt, éhhalál várt rájuk. És íme: volt számukra kiút. Napjainkban is rengeteg a hajótörött, az éhező, a kisemmizett, az állását veszített ember. Lelkileg, erkölcsileg romhalmazok tömege sír fel, árt önmagának, pszichológusokhoz kerül, pszichiátriai osztályokra. Családok sokasága esik szét. Férjek, feleségek teszik tönkre önmagukat, gyermekeiket. És nemzetünk? Igen, ez a szegény, árva magyar nemzet nagyon mélyre süllyedt. Mindezek ellenére bátran, emelt fővel kijelenthetjük és világgá kiálthatjuk: van kiút, lesz kiút. Ez a kiút nem politikai, nem gazdasági jellegű. Szabadulást, gyógyulást, lelki megújulást igényel és vár a meggyötört emberiség. A sátán uralmának és hazugságainak egyedül Jézus vére tud véget vetni.
Egy régi legenda szerint egy napon Jézus és a sátán beszélgetett. A sátán dölyfösen így szólt: megszereztem az összes embert a földi világban. Olyan csapdát állítottam, amelynek senki nem fog tudni ellenállni. – Mit csinálsz velük? – kérdezte Jézus. – Megtanítom őket, hogy nem kell megházasodni, csak szabadon paráználkodni. A magzatokat öljék meg. Biztatom őket, hogy gyűlöljék egymást, hogy igyanak, káromkodjanak. Megtanítom őket fegyvereket készíteni és ölni. – És ha már mindezt megunod, mit teszel velük? – Megölöm őket – válaszolta a sátán. – Mit kérsz az életükért? – kérdezte Jézus. – Ugyan, ezek az emberek értéktelenek, jellemtelenek. Semmire se mégy velük. Meg fogod bánni az üzletet – mondta a sátán. – Menynyit kérsz értük? – kérdezte határozottan Jézus. – A véredet kérem, az egész életedet, a könnyeidet akarom – hangzott a válasz. Jézus így szólt: Megegyeztünk! Aztán kifizette az árat... Jézus vérének végtelen ereje az egyetlen kiút, amely által hazánkban is, a világban is, a családokban is megvalósul a várva várt újjászületés. E Kerényi Lajos (folytatása a második oldalon)
