MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Miklós Szilveszter, Kurtuly Balázs. Az Úr hazahívta: - Magyari Ágnes, Szentjobbi Anna, Miklós István. Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Jövedelemadójának 2%-át most felajánlhatja a
PRO POPULO egyesületnek. BANCA TRANSILVANIA Cont 84BTRL01501205458374XX Cod fiscal 18133832
Segítsenek, hogy segíthessünk! Formanyomtatvány a lapárusnál ! Április 2-án múlt egy éve, hogy szeretett Szentatyánk, II. János Pál pápa eltávozott az örök hazába.
Istennek legyen hála, hogy adta őt nekünk. Imádkozzunk szentté avatásáért!
SZENT GYÖRGY vértanú április 24 Katonatiszt volt Diocletian kappadóciai seregében. Hitéért Palesztinában 303 körül szenvedett vértanúságot. Tisztelete a palesztinai Lydiából terjedt el. Már a 4. században templomot építettek tiszteletére a palesztinai Dioszpoliszban. Tisztelete gyorsan terjedt, népszerű szent volt Keleten és nyugaton egyaránt. A 12. században kezdték tisztelni benne a sárkányölőt, és egyben minden baj legyőzőjét. A keresztes lovagok eszményképüket látták benne. Oroszlánszívű Richárd Anglia védőszentjévé tette. Példája: A "sárkányt", vagyis a Gonoszt, feltétlen le kell győznünk. SIENAI SZENT KATALIN szűz és egyháztanító április 29 Szienában született 1347-ben március 25-én, egy gyapjúfestő huszonötödik gyermekeként. Iskolába nem járt, írni, olvasni otthon, saját erejéből tanult meg. Kereste a magányt, csak az Istennel szeretett volna lenni. Tizenöt évesen Szent Domonkos harmadrendjébe lépett, életét imával, betegápolással és jótékonykodással tölthette. Jelszava "Pace, pace" (béke, béke) volt. Sokat és hosszan böjtölt, a böjtölés után is egyre kevesebbet evett. Elegendő volt számára az Oltáriszentség vétele. Misztikus szent volt. Gyakran volt beteg, de sohasem panaszkodott. Sok szegényt gondozott, adakozott még a követelődző szegényeknek is, még az erőszakosaknak is. Emberszerető türelme mérhetetlen volt. Sokak kérték tanácsát, segítségét. Sokakkal levelezett. Leveleit nem maga írta, hanem tollba mondta. Csodák vették körül, látnoki képességei, nagy ereje, amivel még nagy bűnösöket is meg tudott téríteni, egész Európában híressé tette. 1376ban Avignonba is elment, rábeszélte XI. Gergely pápát, hogy Rómába visszatérjen. Alapított kolostort, pestises betegeket ápolt benne. Holtteste Rómában nyugszik, a Santa Maria sopra Minerva templomban. 1461-ben szentté avatta II. Piusz pápa. Példája: Egyszerű emberek is lehetnek csodálatosan nagyok!
Új évfolyam 84. szám
2006 április - Szent György hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Húsvéti körlevél Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim! Gyakran teszik fel a kérdést: Miért ünneplik külön a húsvétot románok és magyarok, keletiek és nyugatiak? Kétszer támadt fel Krisztus? A kérdésre a bonyolult időszámítástan ad választ: a keleti és a nyugati húsvétszámítás eltérő hagyományt követ. De azt is mondhatjuk, hogy minden vasárnap húsvét van, mert ez a nap a feltámadás napja. Ezért tették át az újszövetség idején az „Úr napját” szombatról vasárnapra. Minden vasárnap az Úr feltámadását ünnepeljük. De van Húsvéti ünnepünk is, amely Krisztus feltámadásának főünnepe, keresztény hitünk központi hittétele. Ezen áll, vagy dől minden. Szent Pál apostol fogalmazta meg ezt a legvilágosabban a korintusi és minden idők híveinek, vagyis nekünk: „Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. (…) De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül. Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel.” (1Kor 15, 12–14. 20–22) A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért. Ehhez csatlakoztak a határon túli magyar katolikusok velünk – erdélyiekkel – együtt, de csatlakoztak protestánsok és – a magyarokon kívül – más nemzetek is. Minden keresztény és minden nemzet rászorul a lelki megújulásra, amelynek alapja húsvéti hitünk. 1. Az imaév magába foglalja a nándorfehérvári győzelem 550. évfordulóját is. 1456-ban Hunyadi János hadvezér és Kapisztrán Szent János vezetésével a keresztény seregek fényes győzelmet arattak az Európát fenyegető török hódítók fölött. Ma sem változott a helyezet: meg kell menteni a keresztény Európát, amelynek mi is részei vagyunk. A lelki megújulás célja éppen ez: ha minden európai keresztény nép megújulna húsvéti hitében, egész Európa megújulna. Kezdjük hát a saját portánkon, önmagunkon. Éljük meg keresztény hitünket a családban, az iskolában, a munkahelyen, a társadalomban és a politikában, akkor már hozzájárultunk ahhoz, hogy Európa keresztény maradjon, illetve megújuljon kereszténységében. 2. Az imaév másik jelentős évfordulója az 1956-os magyar szabadságharc. A keresztény ember benső szabadságát külsőleg is meg akarja élni. Az igazi szabadságot a krisztusi megváltás hozta: „Most azonban felszabadultatok a bűn alól, és Isten szolgái lettetek” (Róm 6, 22). Egyházunk meghirdeti a keresztény társadalom elveit (az egyház szociális tanítása), de nem nyújthat (folytatása a második oldalon)
8
Ne féljetek
(folytatás az első oldalról)
kész mintát a demokrácia számára. A keresztény társadalom felépítése, az igazi demokrácia megvalósítása szintén az Egyház feladata, de nem papjaiban, hanem társadalmi szerepet vállaló híveiben. Ezért kérjük mindig híveinket, hogy vegyenek részt a szavazásokon, és mindig olyan személyekre szavazzanak, akikről tudják, hogy egyházukat és nemzetüket szolgálják. 3. Ebben az esztendőben a főegyházmegyénk ezeréves fennállásának jubileumára (2009) készített ötéves pasztorális tervben a második évet éljük, melynek témája a megtérés. Falinaptárunkon is szerepel: életünk árnyoldalai Isten szeretetének fényében. A nagyböjti szent idő nagyon alkalmas volt arra, hogy komoly lelkiismeretvizsgálatot tartsunk. Megvizsgáltuk keresztény életünk árnyoldalait, és kerestük a megoldást. Egyházunk öt parancsában szerepel a húsvéti szentgyónás és szentáldozás is. De ez a minimum. Aki nem akar lelkileg éhen halni, legalább egy évben egyszer szentségekhez járul.
Az Úr Jézus azért alapította a szentségeket, hogy elesett emberi természetünknek a szentségi kegyelemmel segítsen megélni keresztény hivatásunkat. Erre a segítségre mindig rászorulunk, nem csak egyszer egy évben. Szent Pál szavait kiáltom oda Nektek, Testvéreim: „Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény” (Ef 4, 24). Énekeljük boldogan minden keresztény Testvérünkkel: „Krisztus feltámadott! Szűnjetek már bánatok! Ti is nyomán járjatok, feltámadást várjatok! Feltámadt Krisztus!” (DU 107, 3). Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves Testvéremnek és minden jóakaratú embernek! Gyulafehérvár, 2006. április 16-án, Urunk Feltámadásának főünnepén †György s.k. érsek
„Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt!“ Mk 16, 1 Húsvét ünnepén olyan eseményre emlékezünk, amelynek jelentőségét csak a hívő ember tudja felbecsülni. Jézus feltámadása ugyanis rendhagyó, legvakmerőbb reményeinket is megszégyenítő valóság. Számolnia kell vele hívőnek és hitetlennek, nem lehet levenni a történelem tárgysorozatáról. Olyan szép történet ez – mondják a kételkedők – hogy igaz sem lehet. Ki hallott már olyasmit, hogy egy halott feltámadjon, teste átváltozzék és valami egészen új létformába öltözködjék? A józan értelem, a valóságra támaszkodó tapasztalás kételkedve fogadja az ilyen állításokat és a mesék, a legendák világába száműzi. Ezek a kételyek és ellenvetések abból a tényből következnek, amely szerint Isten gondolatai és tettei egészen más utakon járnak, mint a mieink. Ezzel is magyarázható gyakori összeütközésük. Napjainkban igen divatosak az úgynevezett tudományos-fantasztikus regények. Egy ilyen jövőbetekintő írás elbeszéli egy képzeletben megépült új Panama-csatorna megnyitását. Repülőgépek, helikopterek emelkednek a magasba, hogy utasai felülről nézhessék a két óceán találkozását. Lebontják az utolsó gátat is, mire a
vizek hatalmas robajjal mindkét irányból megindulnak egymás felé. Mikor találkoznak, hatalmas hullámokban és örvényekben csapnak össze. Valami ehhez hasonló eseménynek lehetünk tanúi nagypénteken a Golgota hegyén. Isten gondolatai ütköztek össze a kicsinyes emberi elképzelésekkel és az így keletkezett örvényekben fuldokolt az apostolok, a tanítványok hite. Elfeledkeztek Jézus többszöri jövendöléséről, amely szerint halálát dicsőséges feltámadása követi. Nem gondoltak erre a jámbor asszonyok sem, akik kora reggel illatszerekkel siettek Jézus sírjához. Ha egy amerikai elgondolkozó polgártársát látja, így szól hozzá: „Adok egy dollárt az ötletedért.“ Azt hiszem, ezt mi is megadnánk, ha biztosan tudnánk, mire gondoltak legelőször az asszonyok Jézus üres sírja láttán. Annyi biztos, eszükbe sem jutott föltámadása. Ők a halott Krisztust keresték, körötte akarták elvégezni a balzsamozást, mint utolsó szeretetszolgálatot. Mint valami hatalmas hullám csapódott feléjük az angyali híradás: Feltámadott, nincs itt! Ez a hír egyszerre előhívta emlékezetükből Jézus jövendölését, lemosta arcukról a gyászt és örvendező szívvel futnak az apostolokhoz. Van-e nagyobb öröm, mint jó hírt kiáltani? Gy. A.
Dsida Jenő:
Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk minden kedves ólvasónak Lajos atya és munkatársai
A húsvét dicsérete (Kalendárium szonettekben – Április) Ezerkilencszázharminc éve: szent zsidók földjére nagy próféta támadt. Emlékének, mely bágyadt, égi bánat, szenteljük ezt a sárga pergament. Rágondolok, míg járom Golgotámat. Mivelhogy nincs igazság idelent, Pilátus alatt a keresztre ment, de harmadnapra új életre támadt.
2
Alleluja! – nagy bástyákat ledöntőn rivalg s csodára váró tűzben ég falu és város, ház, tébolyda, börtön, minden üszkös, az arcok feketék!... Feltámad-é a bús erdélyi földön, ki meghala és eltemetteték?
7
Örök húsvét „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették“. Jn 20, 1 Jézus föltámadásával kapcsolatban el kell oszlatnunk egy gyakori félreértést. Nevezetesen azt, hogy húsvét nem emlékünnep csupán, hanem az idők végéig folytatódó esemény. Nem kell Jeruzsálembe zarándokolnunk, hogy megtaláljuk Jézus sírját. Itt ásítozik a mi egyházközségünkben is. Nem kell a főpap házába kopogtatnunk, mert Kaifás itt lakik a mi utcánkban. Felesleges az Antónia-várban Pilátust keresnünk, amikor megtalálhatjuk szomszédságunkban is. Körülöttünk tolonganak a kíváncsiskodók, a gyalázkodók képviselői. Utcánkban ásít a barlang, amelyben eltemették Jézust. Milyen sokan temetik napjainkban! Szikla zárja el a száját, a félelem, a közöny, a tagadás, a gyűlölet sziklája. A jámbor asszonyok, akik a hét első reggelén Jézus sírjához mentek, legnagyobb
meglepetésükre üresen találják a temetési barlangot. Két férfi, két angyal jelenik meg és közli velük: Jézus feltámadott. Mit csinálnak erre az asszonyok? Elfutnak, félelem és szorongás vesz erőt rajtuk. Úgy látszik, az üres sír, az angyali jelenés sem volt elegendő ahhoz, hogy higgyenek a föltámadásban. Elfutnak, félnek, hallgatnak. Vajon nem ezt tesszük sokszor jómagunk is? Félelem, gyávaság, hallgatás jellemzi sokak kereszténységét. Vajon hogyan juthatunk ki ebből a sötét zsákutcából? Úgy, mint a jámbor asszonyok és a kétkedő apostolok. Találkoztak Jézussal. Aki találkozik vele, a halottal, annak találkoznia kellett az élővel, a feltámadottal. Halott hitüket csak Jézus tudta feltámasztani. Ez történt egykor, ennek kell történnie napjainkban is. Hogyan lehetséges ez? Várnunk kell érkezését abban a tudatban, hogy nem a látás, nem a tapasztalás kinyíló ajtaján lép be életünkbe, hanem hitünk és szeretetünk falán keresztül érkezik. Gy. A.
Feltámadási körmenet „A hét első napján, kora reggel, amikor sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz.“ Jn 20,1. „Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett.“ Jn 20, 3 Ez volt az első föltámadási körmenet, igen csekély számú résztvevővel. Azóta minden évben ezrek, milliók csatlakoznak hozzájuk. Vajon miért? Miért megyünk ki nagyszombaton az utcára, baldachin alatt hordozva az eucharisztikus Jézust? Nem azért, mert tüntetni akarunk. Még azért sem, hogy jelenlétünkkel tanúságot tegyünk keresztény hitünkről. Azért járjuk végig az utcákat, hogy Jézussal megáldjunk mindenkit. Elsősorban azokat, akiknek sem a szívében, sem az ablakában nem ragyognak a hit fényei. Megáldani mindazokat, akik csak tisztes távolból követik Jézust. Megértetni mindenkivel: a Föltámadott szívében mindenki számára van „lakóhely“. Megáldani a hívőket és figyelmeztetni hivatásukra, hogy a templomon kívül, 6
mindennapi életükben tanúskodjanak megváltottságukról. Azt olvassuk a Szentírásban, hogy Mózes fénylő arccal jött le a Sínai-hegyről, ahol Isten kinyilatkoztatásában részesült. Ismeretes Bernadette története, aki földi életében a megdicsőült Istenanya arcába nézhetett. Igaz, súlyos betegség gyötörte, de a boldogító látomás igézetében élt és sohasem kételkedett Isten szeretetében. Nem kételkedtek az apostolok sem, miután megbizonyosodtak Jézus föltámadásáról. Mi csak a hit szemével láthatjuk Őt, de ezért a „látásért“ is boldogságot ígér Jézusunk. Akkor vagyunk hűséges követői, ha ezt a fényt mások is fölfedezik arcunkon. Nemcsak az allelujás körmeneten, hanem odahaza a családban, a munkahelyen, a betegágyon, halálunk óráján, amikor felhasad az a hajnal, amelynek nem lesz alkonya. Gy. A.
Húsvéti fények Reszket kezemben a gyertya, mintha kezdő ministráns lennék, úgy szorongatom, mint újmisés koromban Nagykátán. A húsvéti ünnepet, a feltámadás ujjongását nem lehet megszokni. Indulok a templomba és énekelem Krisztus világosságát. Szaporodnak a fények, mind több és több gyertya világol, mire a tartóra helyezem a feltámadás örömének fényét, a húsvéti gyertyát. Zeng az „Istennek legyen hála“ a hívek ajkán, s András barátom elkezdi az öröméneket. Tetőtől talpig mondja, az egész ember énekel, számára ez nem szereplés, hanem fölzárkózás a titokhoz. Gyönyörű indítása ez a legnagyobb liturgiának, a húsvéti misztériumot körülölelő áhítatnak, hiszen mindannyian tudjuk, hittel valljuk, hogy Krisztus ez a fény. Mi a fény gyermekei vagyunk, nem a sötétség fiai. A fényt pedig nem lehet véka alá rejteni, az gyertyatartókra való, hogy világítson a ház lakóinak, hogy megszüntesse a botorkáló esetlenséget és megtanítson járni. A mi kézvezetőnk: Krisztus. S a nagyböjti hallgatás, a nagypénteki sötétség átszenvedése után, most felszabadult örömmel ujjongva énekelünk alleluját. Fények a kezekben. Nézem a sötétséget. Javarészt ismerősek az arcok, egy nagy család fénylik most a föltámadás ragyogásában, a kezekben gyertya. Gyertya a ministránsok kezében, gyertya az épp most gyógyult nagymama kezében, aki hálát ad, hogy még egyszer eljöhetett a föltámadás fényeiben gyönyörködni, gyertya a sokgyermekes apa kezében, mintha csak az életet vállaló világosságot tartaná, amely a húsvéti sziklából árad, gyertya a képviselőtestület kezében, akik nem kötelességből vannak itt együtt, hanem azért, mert valóban Jézust képviselik, az egyházközség színeiben. Sorra gyulladnak a reménység lángjai, kézről kézre lobban az öröm: Krisztus föltámadott! Gondolkodom a gyertyát tartó kezek boldogságán, miközben szembenézek az ünnepelni tudó hívőkkel, azokkal az emberekkel, akiknek a húsvét nemcsak eszem-iszom, nem csupán sonka, tojás és torma, nem locsolkodási
verseny, hanem Istentől megszentelt öröm, az élet értelmének forrásvíze, olyan győzelem, amely halállal győzte le a halált. Itt most minden kéz a föltámadt Jézus kezéhez hasonlít. Jézus kezéből árad a világosság. Ezeken a kezeken ott vannak az élet sebei, sőt a fényességben még jobban látszanak, mint azelőtt, de most békesség hírnökeivé válnak a szenvedés szögnyomai: „Testünkben Jézus kínszenvedését hordozzuk szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön.“ (2Kor 4, 10) A szenvedés fekete kriptáját, a halál sötét éjszakáját beragyogta a Föltámadt Üdvözítő diadala, s attól kezdve megváltozott a történelem, megváltozott az élet értelmét faggató okoskodás: csak azóta vallhatjuk, hogy érdemes élni, mióta meghalni is érdemes. És ezt a döntő fordulatot Krisztus föltámadásának köszönhetjük... Ezért vannak. fények a szemekben Egyszer csak azt látom, hogy az összegyűlt híveknek gyertyává változott a szemük. Csillognak, égnek, világítanak, úgy lesik a nagyszombati ujjongás minden mozdulatát, mintha most látnák először. De hiszen igazuk van! Ebben az évben először látják. Idén még nem volt húsvét. Milyen gyönyörű a kismamák szeme, amikor először mutatják nekik az újszülöttet, méhük virágát. Milyen ragyogás keríti hatalmába a szerelmes asszonyt, ha társa egy távoli útról végre megérkezik. És hogyan sugárzik a kórházból gyógyultan távozók arca, amikor elköszönnek az orvostól... Most azt ünnepeljük, hogy Jézus újra megszületett a föld méhéből – virágunk és szép termő águnk lett –, azért vigadozunk, mert a szenvedés és halál hosszú, fárasztó, kimerítő utazásából végre visszaérkezett, meggyógyult az, akit már mindannyian gyógyíthatatlannak gondoltunk. A dolgok halotti csöndje fölött megcsillant a fény, a száraz fák virágba borultak és az emberek sorba állhatnak a reményért. Remény kapható! – hirdeti a húsvéti hajnal angyala, az izzó ragyogás, akit most látok a hívek szemében, s nagyon szeretném, ha ők is látnák, ahogy az én szememben is csillog. (folytatása a negyedik oldalon) 3
Csillagok csillognak szemünkben, mert hiszünk. Nem tudunk belenyugodni a tompaságba, a némaságba, a felelet nélküli létbe... „Mert fény van minden tárgy fölött, A fák ragyognak, mint a sarkkörök. S jönnek sorban, derengő végtelen, fény-sapkában 92 elem, mind homlokán hordozva mását – hiszem a test feltámadását. (Nemes Nagy Ágnes: A tárgy fölött) Fények a szívekben Csak akkor loboghat gyertya a kezünkben, csak akkor csillanhat fény a szemünkben, ha mi magunk is fénnyé válunk. Ahogy az igazságról tanúságot tevő Keresztelő János égő és világító fény volt (Jn 5, 35), úgy kellene a föltámadt Jézushoz tartozó hívőnek is világítania. Mindenféle külső fényességnek csupán a belső világosság lehet méltó magyarázata. Könnyű gyertyákat gyújtani Jézus sírja előtt, és könnyeket is kisajtol belőlünk az ártatlan szenvedéssel való kényszerű találkozás, de ahhoz, hogy mi magunk is gyertyává váljunk, hogy égve égjünk Jézussal és Jézusért, tehát veled és érted, egymással és egymásért, ahhoz
már cselekedetekre van szükség. Azért valamit tenni is kell! Túl a gyertyán és túl a könnyeken, nekünk kellene fénnyé válnunk! Mindig megrendül a szívem, ha az emmauszi tanítványok történetét olvasom, Lukács feljegyzéséből. (Lk 24, 13-35) Ezek a tanítványok még a szemüknek sem hisznek, csak a kenyértörés pillanatában nyílik meg a szemük, akkor ismerik föl, hogy Jézus az, akivel útközben beszélgettek. Ezt az örömöt, a feltámadt Üdvözítővel való találkozást természetesen nem képesek magukban tartani. Szaladnak vissza Jeruzsálembe a „tizenegyhez“ és társaikhoz, hogy ők is osztozzanak boldogságukban. És ebben a sietségben újra meg újra visszatér az élmény ereje. „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk?“ Akinek Jézus beleszül az életébe, az fénnyé válik. Annak lángol a szíve, lángol a lelke, az életével tesz tanúságot arról, hogy a halál gőgjét megtörte Isten alázata. Enzsői Ellák
Túrmezei Erzsébet:
Meddig? Uram, Teneked sok a Pétered sokak a nagycsütörtök-éjszakáid. S olyan kevés a csendes Jánosod, aki nem ígér, nem fogadkozik, de elkísér egész a Golgotáig.
Hamu alól az életösztön is felparázslik: Ó, ily hirtelen? Egy percre olyan szép lesz a világ, átölel minden színe, illata! ... S már el is hangzott a „Nem ismerem“!
Mert olyan könnyű azt kimondani egy izzó percben: Meghalok Veled! De annyi minden visszahúzna még, ha ránk borul a szörnyű éjszaka, ha megérint a fagyos lehelet.
Uram, Teneked sok a Pétered, sokak a nagycsütörtök-éjszakáid. Ó, bár lehetnék csendes Jánosod, aki nem ígér, nem fogadkozik, de hű egészen a Golgotáig!
Talán csak egy kisgyermek mosolya, vagy a hitves könnyfátyolos szeme... Susognak a szélben ringó habok: a halászbárka, otthon képe hív... Ó, legalább búcsúzni kellene! 4
A húsvéti gyertya Azokban az időkben történt Oroszországban, amikor a gazdag földbirtokosok úgy bántak jobbágyaikkal, mintha rabszolgák lennének. A földesúr leginkább Moszkvában élte gondtalan életét; evett, ivott, szórakozott. Vidéki birtokát egy Amtmann nevű jószágkormányzóra bízta, aki igen kemény, szívtelen ember volt, és ezért mindenki ellenszenvvel viseltetett iránta. Lehetőleg kitértek útjából. Néhányan lázadoztak embertelen magatartása miatt, és egymás között megkérdezték: – Meddig kell még tűrnünk ennek az embernek kegyetlenkedését? Néhányan arra is gondoltak, hogy erőszakkal kellene eltávolítani az élők sorából. Közeledett húsvét ünnepe. A jószágkormányzó tudta, hogy az emberek templomba szeretnének menni, s ezért előre kijelentette: – Sietnünk kell az árpa vetésével, ezért az egész nagyhéten dolgoznotok kell! Az ünnepeken sem szünetelhet a munka. De ezzel már túllépte a parasztok tűrési határát, és többen kijelentették: – Aki megszegi a szent ünnepek munkaszüneti parancsát, az méltó a halálra. Péter Miheljics azonban így csendesítette társait: – Nagy bűn lenne a jószágkormányzó életére törnünk. Ehhez nekünk nincsen jogunk. Istent illeti meg az ítélet.
Bízzuk rá ennek meghozatalát, mi pedig legyünk türelmesek. – Mindig csak a régi nótát fújod – jegyezte meg Aljósa. – Igaz, hogy nagy bűn a gyilkosság, de nem kisebb ennél az Úr napjának és a húsvétnak munkával történő megszentségtelenítése. – Én bizony elmegyek szántani – jeletntette ki Péter Mihejlics –, és titeket is erre biztatlak. Nem a mi bűnünk lesz ez. Ne feledjétek, mit mondott Jézus: tegyetek jót a gonoszokkal is! Az emberek hallgattak Péter tanácsára, aki megígérte, hogy még egyszer megkísérli jobb belátásra bírni a jószágkormányzót. Sajnos, eredmény nélkül. Húsvét napján tehát az emberek munkához láttak. Péter ünnepi inget öltött magára és húsvéti gyertyát kötött ekéje szarvára. Meggyújtotta és húsvéti énekeket énekelve szántotta a barázdákat. A jószágigazgató gyanakodó ember volt, és ezért elhatározta, hogy ellenőrzi a parasztok munkáját. Fölült a lovára és a kapu felé indult. Ebben a szempillantásban egy anyadisznó rontott be az udvarba és ettől a ló megbokrosodott. Fölágaskodott, ledobta gazdáját, aki ráesett a hegyes vaskerítésre, amely dárdaként szúródott a testébe. A húsvét megszentségtelenítője élettelenül zuhant a földre. Lev Tolsztoj nyomán
Föltámadás napja, húsvét! Az Úr húsvétja! Világosodjunk fel, népek, mert a halálból az életre, a földről az égbe vitt át minket Krisztus, Istenünk. Az ő győzelmét énekeljük! Ma minden betelik világossággal: az egek, a föld és az alvilág. Ünnepelje tehát minden teremtmény Krisztus feltámadását, melyben megerősödnek! Damaszkuszi Szent János húsvéti kánonjából 5
Csillagok csillognak szemünkben, mert hiszünk. Nem tudunk belenyugodni a tompaságba, a némaságba, a felelet nélküli létbe... „Mert fény van minden tárgy fölött, A fák ragyognak, mint a sarkkörök. S jönnek sorban, derengő végtelen, fény-sapkában 92 elem, mind homlokán hordozva mását – hiszem a test feltámadását. (Nemes Nagy Ágnes: A tárgy fölött) Fények a szívekben Csak akkor loboghat gyertya a kezünkben, csak akkor csillanhat fény a szemünkben, ha mi magunk is fénnyé válunk. Ahogy az igazságról tanúságot tevő Keresztelő János égő és világító fény volt (Jn 5, 35), úgy kellene a föltámadt Jézushoz tartozó hívőnek is világítania. Mindenféle külső fényességnek csupán a belső világosság lehet méltó magyarázata. Könnyű gyertyákat gyújtani Jézus sírja előtt, és könnyeket is kisajtol belőlünk az ártatlan szenvedéssel való kényszerű találkozás, de ahhoz, hogy mi magunk is gyertyává váljunk, hogy égve égjünk Jézussal és Jézusért, tehát veled és érted, egymással és egymásért, ahhoz
már cselekedetekre van szükség. Azért valamit tenni is kell! Túl a gyertyán és túl a könnyeken, nekünk kellene fénnyé válnunk! Mindig megrendül a szívem, ha az emmauszi tanítványok történetét olvasom, Lukács feljegyzéséből. (Lk 24, 13-35) Ezek a tanítványok még a szemüknek sem hisznek, csak a kenyértörés pillanatában nyílik meg a szemük, akkor ismerik föl, hogy Jézus az, akivel útközben beszélgettek. Ezt az örömöt, a feltámadt Üdvözítővel való találkozást természetesen nem képesek magukban tartani. Szaladnak vissza Jeruzsálembe a „tizenegyhez“ és társaikhoz, hogy ők is osztozzanak boldogságukban. És ebben a sietségben újra meg újra visszatér az élmény ereje. „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk?“ Akinek Jézus beleszül az életébe, az fénnyé válik. Annak lángol a szíve, lángol a lelke, az életével tesz tanúságot arról, hogy a halál gőgjét megtörte Isten alázata. Enzsői Ellák
Túrmezei Erzsébet:
Meddig? Uram, Teneked sok a Pétered sokak a nagycsütörtök-éjszakáid. S olyan kevés a csendes Jánosod, aki nem ígér, nem fogadkozik, de elkísér egész a Golgotáig.
Hamu alól az életösztön is felparázslik: Ó, ily hirtelen? Egy percre olyan szép lesz a világ, átölel minden színe, illata! ... S már el is hangzott a „Nem ismerem“!
Mert olyan könnyű azt kimondani egy izzó percben: Meghalok Veled! De annyi minden visszahúzna még, ha ránk borul a szörnyű éjszaka, ha megérint a fagyos lehelet.
Uram, Teneked sok a Pétered, sokak a nagycsütörtök-éjszakáid. Ó, bár lehetnék csendes Jánosod, aki nem ígér, nem fogadkozik, de hű egészen a Golgotáig!
Talán csak egy kisgyermek mosolya, vagy a hitves könnyfátyolos szeme... Susognak a szélben ringó habok: a halászbárka, otthon képe hív... Ó, legalább búcsúzni kellene! 4
A húsvéti gyertya Azokban az időkben történt Oroszországban, amikor a gazdag földbirtokosok úgy bántak jobbágyaikkal, mintha rabszolgák lennének. A földesúr leginkább Moszkvában élte gondtalan életét; evett, ivott, szórakozott. Vidéki birtokát egy Amtmann nevű jószágkormányzóra bízta, aki igen kemény, szívtelen ember volt, és ezért mindenki ellenszenvvel viseltetett iránta. Lehetőleg kitértek útjából. Néhányan lázadoztak embertelen magatartása miatt, és egymás között megkérdezték: – Meddig kell még tűrnünk ennek az embernek kegyetlenkedését? Néhányan arra is gondoltak, hogy erőszakkal kellene eltávolítani az élők sorából. Közeledett húsvét ünnepe. A jószágkormányzó tudta, hogy az emberek templomba szeretnének menni, s ezért előre kijelentette: – Sietnünk kell az árpa vetésével, ezért az egész nagyhéten dolgoznotok kell! Az ünnepeken sem szünetelhet a munka. De ezzel már túllépte a parasztok tűrési határát, és többen kijelentették: – Aki megszegi a szent ünnepek munkaszüneti parancsát, az méltó a halálra. Péter Miheljics azonban így csendesítette társait: – Nagy bűn lenne a jószágkormányzó életére törnünk. Ehhez nekünk nincsen jogunk. Istent illeti meg az ítélet.
Bízzuk rá ennek meghozatalát, mi pedig legyünk türelmesek. – Mindig csak a régi nótát fújod – jegyezte meg Aljósa. – Igaz, hogy nagy bűn a gyilkosság, de nem kisebb ennél az Úr napjának és a húsvétnak munkával történő megszentségtelenítése. – Én bizony elmegyek szántani – jeletntette ki Péter Mihejlics –, és titeket is erre biztatlak. Nem a mi bűnünk lesz ez. Ne feledjétek, mit mondott Jézus: tegyetek jót a gonoszokkal is! Az emberek hallgattak Péter tanácsára, aki megígérte, hogy még egyszer megkísérli jobb belátásra bírni a jószágkormányzót. Sajnos, eredmény nélkül. Húsvét napján tehát az emberek munkához láttak. Péter ünnepi inget öltött magára és húsvéti gyertyát kötött ekéje szarvára. Meggyújtotta és húsvéti énekeket énekelve szántotta a barázdákat. A jószágigazgató gyanakodó ember volt, és ezért elhatározta, hogy ellenőrzi a parasztok munkáját. Fölült a lovára és a kapu felé indult. Ebben a szempillantásban egy anyadisznó rontott be az udvarba és ettől a ló megbokrosodott. Fölágaskodott, ledobta gazdáját, aki ráesett a hegyes vaskerítésre, amely dárdaként szúródott a testébe. A húsvét megszentségtelenítője élettelenül zuhant a földre. Lev Tolsztoj nyomán
Föltámadás napja, húsvét! Az Úr húsvétja! Világosodjunk fel, népek, mert a halálból az életre, a földről az égbe vitt át minket Krisztus, Istenünk. Az ő győzelmét énekeljük! Ma minden betelik világossággal: az egek, a föld és az alvilág. Ünnepelje tehát minden teremtmény Krisztus feltámadását, melyben megerősödnek! Damaszkuszi Szent János húsvéti kánonjából 5
Örök húsvét „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették“. Jn 20, 1 Jézus föltámadásával kapcsolatban el kell oszlatnunk egy gyakori félreértést. Nevezetesen azt, hogy húsvét nem emlékünnep csupán, hanem az idők végéig folytatódó esemény. Nem kell Jeruzsálembe zarándokolnunk, hogy megtaláljuk Jézus sírját. Itt ásítozik a mi egyházközségünkben is. Nem kell a főpap házába kopogtatnunk, mert Kaifás itt lakik a mi utcánkban. Felesleges az Antónia-várban Pilátust keresnünk, amikor megtalálhatjuk szomszédságunkban is. Körülöttünk tolonganak a kíváncsiskodók, a gyalázkodók képviselői. Utcánkban ásít a barlang, amelyben eltemették Jézust. Milyen sokan temetik napjainkban! Szikla zárja el a száját, a félelem, a közöny, a tagadás, a gyűlölet sziklája. A jámbor asszonyok, akik a hét első reggelén Jézus sírjához mentek, legnagyobb
meglepetésükre üresen találják a temetési barlangot. Két férfi, két angyal jelenik meg és közli velük: Jézus feltámadott. Mit csinálnak erre az asszonyok? Elfutnak, félelem és szorongás vesz erőt rajtuk. Úgy látszik, az üres sír, az angyali jelenés sem volt elegendő ahhoz, hogy higgyenek a föltámadásban. Elfutnak, félnek, hallgatnak. Vajon nem ezt tesszük sokszor jómagunk is? Félelem, gyávaság, hallgatás jellemzi sokak kereszténységét. Vajon hogyan juthatunk ki ebből a sötét zsákutcából? Úgy, mint a jámbor asszonyok és a kétkedő apostolok. Találkoztak Jézussal. Aki találkozik vele, a halottal, annak találkoznia kellett az élővel, a feltámadottal. Halott hitüket csak Jézus tudta feltámasztani. Ez történt egykor, ennek kell történnie napjainkban is. Hogyan lehetséges ez? Várnunk kell érkezését abban a tudatban, hogy nem a látás, nem a tapasztalás kinyíló ajtaján lép be életünkbe, hanem hitünk és szeretetünk falán keresztül érkezik. Gy. A.
Feltámadási körmenet „A hét első napján, kora reggel, amikor sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz.“ Jn 20,1. „Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett.“ Jn 20, 3 Ez volt az első föltámadási körmenet, igen csekély számú résztvevővel. Azóta minden évben ezrek, milliók csatlakoznak hozzájuk. Vajon miért? Miért megyünk ki nagyszombaton az utcára, baldachin alatt hordozva az eucharisztikus Jézust? Nem azért, mert tüntetni akarunk. Még azért sem, hogy jelenlétünkkel tanúságot tegyünk keresztény hitünkről. Azért járjuk végig az utcákat, hogy Jézussal megáldjunk mindenkit. Elsősorban azokat, akiknek sem a szívében, sem az ablakában nem ragyognak a hit fényei. Megáldani mindazokat, akik csak tisztes távolból követik Jézust. Megértetni mindenkivel: a Föltámadott szívében mindenki számára van „lakóhely“. Megáldani a hívőket és figyelmeztetni hivatásukra, hogy a templomon kívül, 6
mindennapi életükben tanúskodjanak megváltottságukról. Azt olvassuk a Szentírásban, hogy Mózes fénylő arccal jött le a Sínai-hegyről, ahol Isten kinyilatkoztatásában részesült. Ismeretes Bernadette története, aki földi életében a megdicsőült Istenanya arcába nézhetett. Igaz, súlyos betegség gyötörte, de a boldogító látomás igézetében élt és sohasem kételkedett Isten szeretetében. Nem kételkedtek az apostolok sem, miután megbizonyosodtak Jézus föltámadásáról. Mi csak a hit szemével láthatjuk Őt, de ezért a „látásért“ is boldogságot ígér Jézusunk. Akkor vagyunk hűséges követői, ha ezt a fényt mások is fölfedezik arcunkon. Nemcsak az allelujás körmeneten, hanem odahaza a családban, a munkahelyen, a betegágyon, halálunk óráján, amikor felhasad az a hajnal, amelynek nem lesz alkonya. Gy. A.
Húsvéti fények Reszket kezemben a gyertya, mintha kezdő ministráns lennék, úgy szorongatom, mint újmisés koromban Nagykátán. A húsvéti ünnepet, a feltámadás ujjongását nem lehet megszokni. Indulok a templomba és énekelem Krisztus világosságát. Szaporodnak a fények, mind több és több gyertya világol, mire a tartóra helyezem a feltámadás örömének fényét, a húsvéti gyertyát. Zeng az „Istennek legyen hála“ a hívek ajkán, s András barátom elkezdi az öröméneket. Tetőtől talpig mondja, az egész ember énekel, számára ez nem szereplés, hanem fölzárkózás a titokhoz. Gyönyörű indítása ez a legnagyobb liturgiának, a húsvéti misztériumot körülölelő áhítatnak, hiszen mindannyian tudjuk, hittel valljuk, hogy Krisztus ez a fény. Mi a fény gyermekei vagyunk, nem a sötétség fiai. A fényt pedig nem lehet véka alá rejteni, az gyertyatartókra való, hogy világítson a ház lakóinak, hogy megszüntesse a botorkáló esetlenséget és megtanítson járni. A mi kézvezetőnk: Krisztus. S a nagyböjti hallgatás, a nagypénteki sötétség átszenvedése után, most felszabadult örömmel ujjongva énekelünk alleluját. Fények a kezekben. Nézem a sötétséget. Javarészt ismerősek az arcok, egy nagy család fénylik most a föltámadás ragyogásában, a kezekben gyertya. Gyertya a ministránsok kezében, gyertya az épp most gyógyult nagymama kezében, aki hálát ad, hogy még egyszer eljöhetett a föltámadás fényeiben gyönyörködni, gyertya a sokgyermekes apa kezében, mintha csak az életet vállaló világosságot tartaná, amely a húsvéti sziklából árad, gyertya a képviselőtestület kezében, akik nem kötelességből vannak itt együtt, hanem azért, mert valóban Jézust képviselik, az egyházközség színeiben. Sorra gyulladnak a reménység lángjai, kézről kézre lobban az öröm: Krisztus föltámadott! Gondolkodom a gyertyát tartó kezek boldogságán, miközben szembenézek az ünnepelni tudó hívőkkel, azokkal az emberekkel, akiknek a húsvét nemcsak eszem-iszom, nem csupán sonka, tojás és torma, nem locsolkodási
verseny, hanem Istentől megszentelt öröm, az élet értelmének forrásvíze, olyan győzelem, amely halállal győzte le a halált. Itt most minden kéz a föltámadt Jézus kezéhez hasonlít. Jézus kezéből árad a világosság. Ezeken a kezeken ott vannak az élet sebei, sőt a fényességben még jobban látszanak, mint azelőtt, de most békesség hírnökeivé válnak a szenvedés szögnyomai: „Testünkben Jézus kínszenvedését hordozzuk szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön.“ (2Kor 4, 10) A szenvedés fekete kriptáját, a halál sötét éjszakáját beragyogta a Föltámadt Üdvözítő diadala, s attól kezdve megváltozott a történelem, megváltozott az élet értelmét faggató okoskodás: csak azóta vallhatjuk, hogy érdemes élni, mióta meghalni is érdemes. És ezt a döntő fordulatot Krisztus föltámadásának köszönhetjük... Ezért vannak. fények a szemekben Egyszer csak azt látom, hogy az összegyűlt híveknek gyertyává változott a szemük. Csillognak, égnek, világítanak, úgy lesik a nagyszombati ujjongás minden mozdulatát, mintha most látnák először. De hiszen igazuk van! Ebben az évben először látják. Idén még nem volt húsvét. Milyen gyönyörű a kismamák szeme, amikor először mutatják nekik az újszülöttet, méhük virágát. Milyen ragyogás keríti hatalmába a szerelmes asszonyt, ha társa egy távoli útról végre megérkezik. És hogyan sugárzik a kórházból gyógyultan távozók arca, amikor elköszönnek az orvostól... Most azt ünnepeljük, hogy Jézus újra megszületett a föld méhéből – virágunk és szép termő águnk lett –, azért vigadozunk, mert a szenvedés és halál hosszú, fárasztó, kimerítő utazásából végre visszaérkezett, meggyógyult az, akit már mindannyian gyógyíthatatlannak gondoltunk. A dolgok halotti csöndje fölött megcsillant a fény, a száraz fák virágba borultak és az emberek sorba állhatnak a reményért. Remény kapható! – hirdeti a húsvéti hajnal angyala, az izzó ragyogás, akit most látok a hívek szemében, s nagyon szeretném, ha ők is látnák, ahogy az én szememben is csillog. (folytatása a negyedik oldalon) 3
Ne féljetek
(folytatás az első oldalról)
kész mintát a demokrácia számára. A keresztény társadalom felépítése, az igazi demokrácia megvalósítása szintén az Egyház feladata, de nem papjaiban, hanem társadalmi szerepet vállaló híveiben. Ezért kérjük mindig híveinket, hogy vegyenek részt a szavazásokon, és mindig olyan személyekre szavazzanak, akikről tudják, hogy egyházukat és nemzetüket szolgálják. 3. Ebben az esztendőben a főegyházmegyénk ezeréves fennállásának jubileumára (2009) készített ötéves pasztorális tervben a második évet éljük, melynek témája a megtérés. Falinaptárunkon is szerepel: életünk árnyoldalai Isten szeretetének fényében. A nagyböjti szent idő nagyon alkalmas volt arra, hogy komoly lelkiismeretvizsgálatot tartsunk. Megvizsgáltuk keresztény életünk árnyoldalait, és kerestük a megoldást. Egyházunk öt parancsában szerepel a húsvéti szentgyónás és szentáldozás is. De ez a minimum. Aki nem akar lelkileg éhen halni, legalább egy évben egyszer szentségekhez járul.
Az Úr Jézus azért alapította a szentségeket, hogy elesett emberi természetünknek a szentségi kegyelemmel segítsen megélni keresztény hivatásunkat. Erre a segítségre mindig rászorulunk, nem csak egyszer egy évben. Szent Pál szavait kiáltom oda Nektek, Testvéreim: „Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény” (Ef 4, 24). Énekeljük boldogan minden keresztény Testvérünkkel: „Krisztus feltámadott! Szűnjetek már bánatok! Ti is nyomán járjatok, feltámadást várjatok! Feltámadt Krisztus!” (DU 107, 3). Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves Testvéremnek és minden jóakaratú embernek! Gyulafehérvár, 2006. április 16-án, Urunk Feltámadásának főünnepén †György s.k. érsek
„Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt!“ Mk 16, 1 Húsvét ünnepén olyan eseményre emlékezünk, amelynek jelentőségét csak a hívő ember tudja felbecsülni. Jézus feltámadása ugyanis rendhagyó, legvakmerőbb reményeinket is megszégyenítő valóság. Számolnia kell vele hívőnek és hitetlennek, nem lehet levenni a történelem tárgysorozatáról. Olyan szép történet ez – mondják a kételkedők – hogy igaz sem lehet. Ki hallott már olyasmit, hogy egy halott feltámadjon, teste átváltozzék és valami egészen új létformába öltözködjék? A józan értelem, a valóságra támaszkodó tapasztalás kételkedve fogadja az ilyen állításokat és a mesék, a legendák világába száműzi. Ezek a kételyek és ellenvetések abból a tényből következnek, amely szerint Isten gondolatai és tettei egészen más utakon járnak, mint a mieink. Ezzel is magyarázható gyakori összeütközésük. Napjainkban igen divatosak az úgynevezett tudományos-fantasztikus regények. Egy ilyen jövőbetekintő írás elbeszéli egy képzeletben megépült új Panama-csatorna megnyitását. Repülőgépek, helikopterek emelkednek a magasba, hogy utasai felülről nézhessék a két óceán találkozását. Lebontják az utolsó gátat is, mire a
vizek hatalmas robajjal mindkét irányból megindulnak egymás felé. Mikor találkoznak, hatalmas hullámokban és örvényekben csapnak össze. Valami ehhez hasonló eseménynek lehetünk tanúi nagypénteken a Golgota hegyén. Isten gondolatai ütköztek össze a kicsinyes emberi elképzelésekkel és az így keletkezett örvényekben fuldokolt az apostolok, a tanítványok hite. Elfeledkeztek Jézus többszöri jövendöléséről, amely szerint halálát dicsőséges feltámadása követi. Nem gondoltak erre a jámbor asszonyok sem, akik kora reggel illatszerekkel siettek Jézus sírjához. Ha egy amerikai elgondolkozó polgártársát látja, így szól hozzá: „Adok egy dollárt az ötletedért.“ Azt hiszem, ezt mi is megadnánk, ha biztosan tudnánk, mire gondoltak legelőször az asszonyok Jézus üres sírja láttán. Annyi biztos, eszükbe sem jutott föltámadása. Ők a halott Krisztust keresték, körötte akarták elvégezni a balzsamozást, mint utolsó szeretetszolgálatot. Mint valami hatalmas hullám csapódott feléjük az angyali híradás: Feltámadott, nincs itt! Ez a hír egyszerre előhívta emlékezetükből Jézus jövendölését, lemosta arcukról a gyászt és örvendező szívvel futnak az apostolokhoz. Van-e nagyobb öröm, mint jó hírt kiáltani? Gy. A.
Dsida Jenő:
Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk minden kedves ólvasónak Lajos atya és munkatársai
A húsvét dicsérete (Kalendárium szonettekben – Április) Ezerkilencszázharminc éve: szent zsidók földjére nagy próféta támadt. Emlékének, mely bágyadt, égi bánat, szenteljük ezt a sárga pergament. Rágondolok, míg járom Golgotámat. Mivelhogy nincs igazság idelent, Pilátus alatt a keresztre ment, de harmadnapra új életre támadt.
2
Alleluja! – nagy bástyákat ledöntőn rivalg s csodára váró tűzben ég falu és város, ház, tébolyda, börtön, minden üszkös, az arcok feketék!... Feltámad-é a bús erdélyi földön, ki meghala és eltemetteték?
7
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Miklós Szilveszter, Kurtuly Balázs. Az Úr hazahívta: - Magyari Ágnes, Szentjobbi Anna, Miklós István. Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Jövedelemadójának 2%-át most felajánlhatja a
PRO POPULO egyesületnek. BANCA TRANSILVANIA Cont 84BTRL01501205458374XX Cod fiscal 18133832
Segítsenek, hogy segíthessünk! Formanyomtatvány a lapárusnál ! Április 2-án múlt egy éve, hogy szeretett Szentatyánk, II. János Pál pápa eltávozott az örök hazába.
Istennek legyen hála, hogy adta őt nekünk. Imádkozzunk szentté avatásáért!
SZENT GYÖRGY vértanú április 24 Katonatiszt volt Diocletian kappadóciai seregében. Hitéért Palesztinában 303 körül szenvedett vértanúságot. Tisztelete a palesztinai Lydiából terjedt el. Már a 4. században templomot építettek tiszteletére a palesztinai Dioszpoliszban. Tisztelete gyorsan terjedt, népszerű szent volt Keleten és nyugaton egyaránt. A 12. században kezdték tisztelni benne a sárkányölőt, és egyben minden baj legyőzőjét. A keresztes lovagok eszményképüket látták benne. Oroszlánszívű Richárd Anglia védőszentjévé tette. Példája: A "sárkányt", vagyis a Gonoszt, feltétlen le kell győznünk. SIENAI SZENT KATALIN szűz és egyháztanító április 29 Szienában született 1347-ben március 25-én, egy gyapjúfestő huszonötödik gyermekeként. Iskolába nem járt, írni, olvasni otthon, saját erejéből tanult meg. Kereste a magányt, csak az Istennel szeretett volna lenni. Tizenöt évesen Szent Domonkos harmadrendjébe lépett, életét imával, betegápolással és jótékonykodással tölthette. Jelszava "Pace, pace" (béke, béke) volt. Sokat és hosszan böjtölt, a böjtölés után is egyre kevesebbet evett. Elegendő volt számára az Oltáriszentség vétele. Misztikus szent volt. Gyakran volt beteg, de sohasem panaszkodott. Sok szegényt gondozott, adakozott még a követelődző szegényeknek is, még az erőszakosaknak is. Emberszerető türelme mérhetetlen volt. Sokak kérték tanácsát, segítségét. Sokakkal levelezett. Leveleit nem maga írta, hanem tollba mondta. Csodák vették körül, látnoki képességei, nagy ereje, amivel még nagy bűnösöket is meg tudott téríteni, egész Európában híressé tette. 1376ban Avignonba is elment, rábeszélte XI. Gergely pápát, hogy Rómába visszatérjen. Alapított kolostort, pestises betegeket ápolt benne. Holtteste Rómában nyugszik, a Santa Maria sopra Minerva templomban. 1461-ben szentté avatta II. Piusz pápa. Példája: Egyszerű emberek is lehetnek csodálatosan nagyok!
Új évfolyam 84. szám
2006 április - Szent György hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Húsvéti körlevél Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim! Gyakran teszik fel a kérdést: Miért ünneplik külön a húsvétot románok és magyarok, keletiek és nyugatiak? Kétszer támadt fel Krisztus? A kérdésre a bonyolult időszámítástan ad választ: a keleti és a nyugati húsvétszámítás eltérő hagyományt követ. De azt is mondhatjuk, hogy minden vasárnap húsvét van, mert ez a nap a feltámadás napja. Ezért tették át az újszövetség idején az „Úr napját” szombatról vasárnapra. Minden vasárnap az Úr feltámadását ünnepeljük. De van Húsvéti ünnepünk is, amely Krisztus feltámadásának főünnepe, keresztény hitünk központi hittétele. Ezen áll, vagy dől minden. Szent Pál apostol fogalmazta meg ezt a legvilágosabban a korintusi és minden idők híveinek, vagyis nekünk: „Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. (…) De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül. Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel.” (1Kor 15, 12–14. 20–22) A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért. Ehhez csatlakoztak a határon túli magyar katolikusok velünk – erdélyiekkel – együtt, de csatlakoztak protestánsok és – a magyarokon kívül – más nemzetek is. Minden keresztény és minden nemzet rászorul a lelki megújulásra, amelynek alapja húsvéti hitünk. 1. Az imaév magába foglalja a nándorfehérvári győzelem 550. évfordulóját is. 1456-ban Hunyadi János hadvezér és Kapisztrán Szent János vezetésével a keresztény seregek fényes győzelmet arattak az Európát fenyegető török hódítók fölött. Ma sem változott a helyezet: meg kell menteni a keresztény Európát, amelynek mi is részei vagyunk. A lelki megújulás célja éppen ez: ha minden európai keresztény nép megújulna húsvéti hitében, egész Európa megújulna. Kezdjük hát a saját portánkon, önmagunkon. Éljük meg keresztény hitünket a családban, az iskolában, a munkahelyen, a társadalomban és a politikában, akkor már hozzájárultunk ahhoz, hogy Európa keresztény maradjon, illetve megújuljon kereszténységében. 2. Az imaév másik jelentős évfordulója az 1956-os magyar szabadságharc. A keresztény ember benső szabadságát külsőleg is meg akarja élni. Az igazi szabadságot a krisztusi megváltás hozta: „Most azonban felszabadultatok a bűn alól, és Isten szolgái lettetek” (Róm 6, 22). Egyházunk meghirdeti a keresztény társadalom elveit (az egyház szociális tanítása), de nem nyújthat (folytatása a második oldalon)
8
