MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Az Úr hazahívta: – Veress Márta, Baról Ilona, Bíró Piroska.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Jeles napok az időjárásban Április – Szent György hava „Áprilisnak szárazsága, jó gazdának bosszúsága, Áprilisnak nedvessége, fáknak termőképessége.” Böjti szelek vizet árasztanak, Jeget olvasztanak. Ha nagypénteken délelőtt esik, Az év első fele szárazsággal telik.” április 24. – György – Szent György-napi dörgés, / Jó bortermés. / Szent György-nap után / Kalapáccsal sem lehet / Visszaverni a füvet. április 25. – Márk – Ha megszólal a pacsirta, a béka, / Jó termést várhatsz, / Ellenben ha hallgat a fülemüle, / akkor változékony lesz a tavasz.
XVII. évfolyam 4. szám (192.)
Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára, új életet öltött ismét föl magára. Én is e szent napon örömöt hirdetek, mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek! Már régen szokása minden kereszténynek: örvendezni e napon ifjúnak és vénnek. Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat, és hozzá frissítem szép leánykájukat. Mert hogy mit akarok, már azt is megmondom, öntözködni jöttem. Szóm nem is cifrázom. Frissítő balzsamos víz is van kezembe, ez hozta húsvétot emlékezetembe. Engemet öntöző Apollónak hívnak, vizemtől a lánykák mint virágok nyílnak. Kérem hát alássan e háznak az urát, engedje megönteni kedves leánykáját.
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Húsvét a feltámadás ünnepe
Minden kedves olvasónak kívánunk sok-sok szeretettel Istentől áldott húsvétot, igazi feltámadást Krisztusban! Lajos atya és munkatársai
12
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
www.katolikussepsi.ro
Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág, Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ! Megöntözlek szépen az ég harmatával, Teljék a tarisznya szép piros tojással! *** Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak, Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának! Elmondom én gyorsan jövetelem célját: Megöntözöm most a környék legszebb lányát. Kívánok e háznak hát mindenből eleget, Főképp békességet, egészséget és szeretetet!
Minden vasár- és ünnepnapon a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból. A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani, majd követni a megjelenő utasításokat.
rohantak, hogy maguk is lássák a csodát. Ekkor kezdték megérteni mindazt, amit Jézus annyiszor magyarázott nekik, és amit a próféták is jövendöltek, hogy a Megváltó nem azért jött, hogy földi jólétet teremtsen, hanem hogy szenvedjen, és meghaljon miérettünk, helyettünk, de harmadnapon feltámad, mert legyőzi a bűnt és a halált. Ezt az evangéliumot, a Jézus feltámadásáról szóló örömhírt adták aztán tovább az apostolok. Azt, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért, eltemették és feltámadott a harmadik nap. Ez az evangélium hozta létre az első keresztény gyülekezetet, és ennek hirKrisztus feltámadott. detése nyomán jött létre Nagypéntek után harmadmaga a Keresztény Anyanapra, vasárnap reggel, miszentegyház. Elmondhatjuk kor Mária Magdolna aszazt, hogy keresztény hitünk szonytársaival Krisztus sírKrisztus feltámadásán alapjához mentek, a sírt üresen Feltámadás a liptószentandrási szik. Pál apostol is ezt hirtalálták. Csak a halotti lepfőoltárról, 1512 deti. Ha Krisztus nem tálek voltak ott, és két angyal madott fel, akkor hiábavaló az evangélium hirdehirdette nekik, hogy Jézus nincs a sírban, feltámatése, prédikálása, és hiábavaló a mi hitünk, mert dott. A két angyal Jézus feltámadásáról szóló üzeha ő halott, akkor kereszten való kínszenvedése és nete örömüzenet, görög szóval „evangélium”. Ezt halála azt bizonyítja, hogy semmivel sem több, az evangéliumot vitték és adták át az asszonyok a nagypénteki gyász miatt csüggedő, megterhelt Mezei Horváti M. Attila lelkű apostoloknak, akik a hír hallatára a sírhoz „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül. Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel.” (1Kor.15,17-22)
Élő adás! Locsolóversek
2015 április
mint bármelyikünk. Nem Isten Fia, és nem a megígért Messiás. Hitünk legalapvetőbb kérdése tehát a Jézus Krisztus feltámadása. Ennek ellenére a Krisztus feltámadásának életünkre gyakorolt hatásáról, valamint a mi feltámadásunkról nagyon keveset beszélünk. Őszintén be kell valljuk, hogy nehéz nekünk áttörni véges határainkat, nehéz nekünk elképzelni a test feltámadását. Hányszor halljuk a kételkedő szavakat, hogy miként támadhat fel test szerint az, akit mély sírgödörbe behelyeztünk, és teste porrá lett, vagy az, akinek teste hamuvá lett, mert elégett krematóriumban vagy valamilyen tűzben. És mi lesz azokkal, akiknek teste darabokra szakadt háborúban, robbanásban, katasztrófákban? Saját magunk, szeretteink, embertársaink halálára nézünk és szomorúan bizonygatjuk, hogy ez az élettől és haláltól meggyötört emberi test soha fel nem fog támadni, és talán hogyha ugyanarra az életre támadnánk fel, és ugyanazt az életet kéne folytatni, amit elhagytunk, sokan lennének, akik nem is akarnának feltámadni. Abban van a mi nagy tévedésünk, hogy mi olyan feltámadást szeretnénk, amelyben a mosta-
ni életünk, vagyis a jónak és rossznak ismerete folytatódjon. Éppen úgy viselkedünk, mint az első teremtett ember, Ádám. Azt kívánjuk, amit ő, a hús és vér szerinti testet, a jó és rossz tudásának gyümölcsét. Ha az Ádám szerinti életet akarjuk, akkor Ádámban vagyunk, akkor meghalunk, és nincs feltámadás, csak bűn és halál. Isten Krisztusban ad lehetőséget arra, hogy feltámadjunk, megelevenedjünk és örökké éljünk. A feltámadás valójában egészen más, mint aminek gondoljuk. El kell szakadnunk Ádámtól és teljesen Krisztuséi kell lennünk, hogy teljesen benne legyünk és ő mi bennünk, hogy amiképpen ő feltámadott, mi is feltámadjunk. Húsvét Krisztus feltámadásának ünnepe. Nagypénteken szenvedett és meghalt érettünk, de harmadnapon feltámadt a halálból. Ahhoz, hogy húsvét legyen, szükség van a nagypéntekre, ahhoz, hogy feltámadjon előbb meg kellett halnia a keresztfának halálával. Ha a feltámadás csodáját meg akarjuk érteni nem a magunk halálára kell néznünk, hanem az Úr Jézus Krisztuséra. Vele együtt kell meghalnunk, mert akkor vele együtt fel is támadunk.
Nagypéntek
Elveszne a hit, öngyilkos lenne a lélek, ha az első istenember keresztje nem volna!... Bízzunk a keresztben, bízzunk a szenvedésben. Az Élet és Halál harca nincs még eldöntve, s a nagypéntek után húsvét jő!!... Feltámadunk!!!
Elvégeztetett!... Meggömyedt vállal nem cipelte sokáig a keresztet. A Golgota sem hallotta sóhajtásait sokáig. Elvégeztetett, meghalt. Egy percre mintha elsötétült volna a világ, mintha megreszketett volna a mindenség, mintha az Élet önlángját akarta volna kioltani a földön... Aztán csendes lett minden. Ragyogott a nap, illatozott a virág, illatba fürödtek a lepkék, s örültek az életnek az emberek... Kétezer év óta Golgota a föld, s a Megváltók sóhajától siralomvölgye lett. A nagynak, a jónak, a nemesnek most is keresztfa, bitó a sorsa, míg fényben, ragyogásban élnek a latrok, s dorbézolásuk zsivaját alig-alig képes elnémítani a keresztfáknak biztató feltámadási éneke. A megváltás munkája mikor lesz befejezve?... A jók mikor hódítják meg már a földet?... 2
Miklóstelke Segesvár felől Brassó felé haladva a szászok földjének határvidékén járunk, ahol Szászkézd közvetlenül az országút mellett álló erődtornyú vártemploma után Kőhalomig majdnem minden településen találkozhatunk hatalmas erődített szász templomokkal, köztük jónéhány olyannal is, amelyek gótikus hálóboltozatát a városi gótika alkotásai is megirigyelhetnék. Ennek illusztrálására választottuk a Zoltánnál délnyugatra letérve rövid bekötőúton megközelíthető falucskát, Miklóstelkét. Mivel itt a magyar, valamint a német és az annak elferdítésével kreált román név markánsan különbözik, érdemes felidézni a régi okleveles említéseket, mert azok alapján az is valószínűsíthető, hogy itt a Székelyföld közelségében a településnek magyar régmúltja is van a szász közelmúlt mellett. Ugyanis 1267-ben és 1353-ban a latin „praedium nicolai” és „Villa Micolai” szerepel, utána viszont 1356-ban a magyar „Zenthmiclostelke”, 1427-ben „Miklostelke” fordul elő. Utóbbit kissé megelőzve szerepel először a szász „Closdorf” 1418-ban, amely azután állandósul. A német név is egyébként a középkori védőszent, Szt. Miklós nevének németes rövidülése. Kicsi, alig 300 lelkes falu volt ez már egy évszázaddal ezelőtt, az utolsó magyar népszámlálás idején is, mára a szászok teljesen elhagyták, az erődtemplom gondnoka is egy magyar cigánycsalád. A régi dicsőségről egy különösen egységes építészetű, pompásan kiépített erődtemplom be-
Ady Endre Megjelent a Debreczeni Hírlap 1899. március 30.-i számában
szél. Ennek oka, hogy 1524-ben a régi templom helyett újat építenek és a négy sarokbástyával erősített várfal is ugyanekkor épül ki. A nyugati kaputorony leomlott, valószínűleg az 1802-es földrengésben, ehelyett 1816 és 1819 között magas és karcsú harangtornyot emeltek. Ettől eltekintve teljesen egységes a XVI. századi összkép. A gótikus boltozat fölé építve, a gótikus támpillérrendszerre támaszkodva és így előreugorva, látványos ívsorral teljesen körbefutó szuroköntő nyílások és felette törések fenyegetnek. A szintek úgy épültek, hogy innen nemcsak a várudvarra, hanem kívülre is lehetett célozni. A sokszögzáródású szentély és a mérműves ablakok szintén a gótikáról mesélnek. Utóbbiak meglepően kicsik, amelynek oka lehet az erődjelleg, de az is, hogy a templom egyes falszakaszai talán mégis a korábbi épületből maradtak meg. A templombelső az alapterülethez képest rendkívül magas, amelyet talán a meglepő módon félkörös lezárású diadalív szemléltet legjobban. Mind a hajót, mind a szentélyt egységes bordarajzolatú, pazar hálóboltozat fedi: igazi remekmű a gótika utolsó időszakából. A templombelső mind a négy falán körbefut a stílusjegyei alapján XVIII. századi karzat. Első ránézésre egységesnek és viszonylag fakó színvilágú, művészi átütőerőt nélkülözőnek látszik a faberendezés festése, alaposabb szemléléssel azonban pompás táblákat is felfedezhetünk. A karzat-mellvéd tábláinak egy része ugyanis ugyanazt a képírásos üzenetet közvetítő típust képviseli, amely a magyar templomokban szokásos. Ezek a táblák minden bizonnyal egy közeli székely-magyar mester alkotásai. A szászok és magyarok közötti ilyen átfedések kölcsönösek voltak, hiszen például a nem is olyan távoli Rugonfalván és Bögözön ugyanúgy megjelennek az épületeket is ábrázoló zsánerképek, mint itt a szász templomban. Másodlagos beépítésben pedig feltűnik néhány olyan kiemelkedően szép kazettakép is itt Miklóstelkén, amely e műfaj legszebb alkotásai közé tartozik. Horváth Zoltán György – Gondos Béla: Erdély legszebb középkori templomai
A miklóstelki erődtemplom 11
A csíkszentléleki római katolikus templom, festett szárnyasoltárát (1510) a budapesti Nemzeti Múzeum őrzi
Az eretnekségekkel szemben védte a nép vallásos hite, meggyőződése, ragaszkodása. De jöttek pogány, gyújtogató hadak, amelyek felégették a környéket, üszköt dobtak a templomra és klastromra. A Szűzanya szobra mindig sértetlenül került ki a lángokból, sőt a köréje menekülőknek is emberfeletti bátorságot és elszántságot kölcsönzött, amint meggyőződhettünk ezekről az 1553., 1600., 1661., 1694., 1704. évi eseményekkel kapcsolatban. A kegytemplom 1661. év után harminchárom esztendővel még egy nagy vihart állott ki. Most is a tatárok vonultak végig egész Csíkon. Bár Csíksomlyó körül az összes falut kirabolták, lakosait lemészárolták vagy szolgaságba hurcolták, Csíksomlyó csodálatos módon megmenekült. Az 1694. év február 13-án a tatárok előhada Moldova felől a legelső faluba, Szentmihályra éjnek idején betört, s míg az emberek ágyaikban csendesen pihentek, a falut fölgyújtották, s a lakosok csak akkor vettek erről tudomást, amikor a házakat megrohanták, és az embereket kezdték összefogdosni és rabszíjra fűzni. Szentmihályról tovább jöttek Vacsárcsiba, Göröcsfalvára és Rákosra s hasonló módon kegyetlenkedtek. A támadást február 15-én megismételték. Ekkor nagyobb felkészültséggel és teljes erővel jöttek. Ellepték az egész felső Csíkot. Az első nap hét községet pusztítottak el: Szentmihály, Szépvíz, Szentmiklós, Delne, Bor10
zsova, Szentdomokos és Pálfalva községeket. Ezen a napon kellett volna a kegyetlenség áldozatául esnie Somlyónak és Taplocának. Az öregek még ma is mesélgetik unokáiknak, hogy őseik miként menekültek meg a tatár fogság elől, s Várdotfalva és Csobotfalva asszonyai hogyan döntötték el a csatát. A férfiak az alcsíki táborban voltak összegyűlve és várták a portyázó tatárokat, hogy rajtuk üssenek. Csíksomlyón csak a szerzetesek, öregek, nők és diákok maradtak. Nizzet Ferenc ferenc-rendi papnövendék aszszonyok egy részét férfiruhába öltöztette, dobbal síppal, kapával és cséphadaróval látta el és a nagyobb diákokkal együtt a Kissomlyó-hegy oldalán csatarendbe állította. A kisebb diákok pedig a templom tornyából, a klastrom udvarából a tatárok előőrseinek megérkezésekor oly zajt csaptak, hogy a vérszomjas és zsákmányra éhes csorda egész hadsereget gyanítván, a klastrom környékéről hanyat-homlok menekült Csíkszentkirály felé, ahol rendezett haddal találkozván, csatát vesztett. Újból, ki tudja hányadszor így menekült meg a csodatevő szobor. Az elmondottakból világos, hogy a boldogságos Szűz kegyszobrát Isten csodálatos módon védte meg ellenségei kezétől. A kegyszobor története azonban nem volna teljes, ha néhányat meg nem említenénk azon események közül is, amelyekről a szemtanúk esküvel tettek bizonyságot, hogy azok úgy történtek, ahogy ők elmondották, vagy leírták. Ezek közül többet a Egyház hivatalosan megvizsgált és igaznak talált. Kollonich László erdélyi püspök 1779. július 17-én küldötte ki a második vizsgáló bizottságot, amelynek feladata volt a szobor régiségének és csodás történetének felülvizsgálása. Az első hivatalos vizsgálat 1746-ban volt. Ennek a második bizottságnak tagjai voltak: Bodor István felcsíki főesperes, Gáli Péter felcsíki kerületi jegyző, Bálintfy György gyergyói főesperes, Székely Pál udvarhelyszéki alesperes. (folytatjuk) 4. Összeállította: Dávid Péter Forrásanyag: internet, Darvas Kozma József: A csíksomlyói pünkösdi búcsú eredettörténete, Dr. P. Boros Fortunát O.E.M.: Csíksomlyó, a kegyhely
Krisztus feltámadása „Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal késõbb Péter is odaért, bement a sírba és õ is látta az otthagyott gyolcsot, meg a kendõt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki elõször ért oda a sírhoz. Látta és hitt. (Ján. 20, 3-8) Csodálatos és szép a mai nap, és nem azért, mert a hosszú és nehéz fagyos napok után végre kezd javulni, felmelegedni az idő, nem azért, mert végre érezhetjük a várva várt tavasz leheletét, hanem mert ránk ragyog a húsvéti ünnep örömüzenete: Krisztus feltámadott! Ezt az üzenetet kell meghalljuk, és ezt kell megünnepeljük. Krisztus meghalt, de holtteste nem maradt a sírban, legyőzte a halált, újból életre kelt. Lehet a húsvétot megszokásból ünnepelni. Elmenni a templomba, mert az úgy illik, évente két három alkalomkor, a nagy ünnepekkor. Aztán jót enni-inni, vidáman szórakozni a húsvéti hagyományok szerint. Aki így tartja a húsvétot, az olyan, mint azok az emberek, akik csak távolról figyelték Jézus keresztre feszítését, akik meg sem hallották Jézus jajkiáltásait a keresztfán, akik nem sírtak, mikor holttestét levették a keresztfáról, nem kísérték őt utolsó útjára, mikor sziklasírba temették, mert csak nézők voltak, és az előadás végén tovább mentek megszokott életük útján. Sok ember húsvétkor csak ilyen néző, talán még a templomba is elmegy, de aztán éli az életét tovább, hit nélkül, szeretet nélkül, önzésben, reménytelenségben, gyászban és a halál félelmében. Nekünk azonban azt az örömöt kell átéljük, amit Péter, a hit apostola, és ama másik tanítvány, János, a szeretet apostola átéltek húsvét reggelén, amikor Krisztus sírjához futottak. Ők nem csak közömbös nézők voltak, hanem résztvevői Krisztus szenvedéseinek. Gyász, szomorúság és félelem volt a szívükben, és ezért amikor a sírban csak a halotti lepleket találták, ujjongva örvendeztek, mert megértették és elhitték, hogy Jézus feltáma-
dott. Számunkra a kérdés az, hogy benne vagyunk-e a Jézus megváltástörténetében? Számot kell vessünk arról, hogy megvalósítottunk-e valamit az elmúlt 40 napos böjti időszakban a rendből magunk körül, életünkben, szívünkben és lelkünkben. Megbántuk-e bűneinket, és volt-e nagypéntekünk, mert ez az öröm csak úgy lehet a mienk, ha előbb mi is szenvedtünk, sírtunk és gyászoltunk Krisztus keresztjénél és halálánál. Péter és János apostol együtt futottak Jézus sírjához. A mi életünk is egy ilyen futás kell legyen. Ott kell legyen benne a hit és a szeretet. János megelőzte Pétert, a szeretet mindenkor megelőzi a hitet. Egész életünk a szeretet gyakorlása, megvalósulása kell legyen. Amikor a sírhoz közeledünk, akkor áll meg a szeretet, és engedi előre a hitet, hogy a hit találja meg Krisztus sírját, és bizonyságot adjon a feltámadásról. Mielőtt saját sírunkhoz érkeznénk, jó nekünk előbb Krisztus sírját megtalálni, mert akkor saját sírunk sem fog megrémíteni. Akkor túljutunk saját sírunkon, halálunkon, mert Krisztus feltámadott és mi is feltámadunk. Akkor lesz teljes a mi húsvéti örömünk, ha hisszük és tudjuk, hogy ő a mi bűneinkért feszíttetett meg, hogy érettünk szállt alá a pokol és a halál mélységeibe és feltámadása nem csak azért öröm, mert ő él, hanem mert általa mi is élni fogunk. Mezei Horváti M. Attila
Reviczky Gyula
Húsvét Fakadnak már a virágok, Kiderül az ég, És a föld most készül ülni Drága ünnepét. Szíveinkben, mint a földön, Ma öröm legyen, Feltámadt az Isten-ember Győzedelmesen! Aki tudja, mint töré fel Sírját a dicső; Aki látja, hogy a földön Minden újra nő: Gondoljon feltámadásra, Mely örök lészen... Feltámadt az Isten-ember Győzedelmesen 3
Mikor van számunkra húsvét? Mikor van húsvét ünnepe? Nagypéntek harmadnapján. Vajon mindenki számára így van ez? Krisztus feltámadása idők feletti esemény. Szent Pál ezt mondja: „Krisztus... harmadnap feltámadt... Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek... Utánuk pedig mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is”(vö. 1Kor 15,5-8). Az élő Krisztus megtapasztalására nem jut el mindenki ugyanazon a napon, ugyanabban az órában. Kezdettől fogva felfigyelhetünk a „húsvét” megtörténésének időeltolódására. Amikor Pétert és a kenetet vivő asszonyokat már régen elárasztotta az új élet ragyogása, a többi apostol és a névtelenek tömegei még a nagypéntek reménytelen sötétségében tapogatóztak. Amikor Mária örömtől repesve futott Jézus barátainak rejtekhelyére, az emmauszi úton a két megriadt tanítvány egyre távolodott az eseményektől. Tamás is kételyeinek foglya volt, amikor a többi apostolt már eltöltötte békességgel az Úr látása, nem is beszélve arról, milyen messze állt még Saul a damaszkuszi úton bekövetkező megvilágosodástól. A feltámadás eseménye nem érkezik el mindenki számára „harmadnapon”. A nagypéntek sötét reménytelensége sokaknál napokig évekig sőt évtizedekig eltart, mivel úgy érzik, hogy az Úr halott, pedig már régen felkelt a sír mélységéből. De egyszer mindenki találkozni fog a feltámadás valóságával. A húsvétot bármikor megtapasztalhatjuk. Néha nagyon későn, mint Pál apostol. A feltámadott Jézus egy napon a mi utunkat is elállja, amint Sault is váratlanul megállította valahol a Jeruzsálem és Damaszkusz közötti útszakaszon. Nem könnyű tehát válaszolni arra a kérdésre, mikor is van húsvét. Számolunk-e ezzel az időeltolódással, különösen akkor, ha már jó ideje árnyék borul a lelkünkre? Vagy olyankor, ha mások nem viszonozzák örömteli köszöntésünket: Az Úr valóban feltámadott! J. B. Metz 4
Ötszáz év távlatából Túrmezei Erzsébet:
Húsvét után HÚSVÉT ELŐTT... nehéz, szomorú léptek. Húsvét előtt... zokogó, bús miértek. Húsvét előtt... ajtók, kemények, zártak. Húsvét előtt... arcok, fakóra váltak. Húsvét előtt... szívek, üres-szegények. Húsvét előtt... kihamvadott remények. Húsvét előtt... egy nagy „Minden hiába!” Bús eltemetkezés az éjszakába. De húsvét lett! Feltámadott a Mester! HÚSVÉT UTÁN... el a gyásszal, könnyekkel! Húsvét után... futni a hírrel frissen! Húsvét után... már nem kérdezni mit sem! Húsvét után... új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út, mely messze esnék! Húsvét után... erő, diadal, élet! Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, Akik még mindig húsvét előtt élnek.
Idén ünnepeljük a csíksomlyói kegyszobor keletkezésének 500. évfordulóját. Ebből az alkalomból ismertetjük újságunkban folytatásokban a somlyói kegytemplom- és szobor rövid történetét. Fogadják szeretettel. Ezt a feltevést azonban csak mint érdekességet említettem meg, mert nemcsak a szobor keletkezésének ideje eléggé körülhatárolt, hanem keletkezésének helye is. Csíki mester műve. Utolsó kérdésünk: a Madonna-szobor kinek a műve? Erre vonatkozólag eddig semmi adatunk nem maradt fenn, s csak általánosságban szerepel, hogy valamelyik csíki műhelyből került ki. Ezt alapnak nyugodtan elfogadhatjuk. Amikor valószínűtlennek tartjuk, hogy a Veit Stoss műve lenne a Csíki Madonna, akkor önként adódik egy eddig még érintetlen kérdés: valamelyik székelyföldi s talán éppen csíki ferences készítette-e ezt is és még több eddig ismeretlen szerzőjű Madonnát is? Mire alapítjuk ezt a feltevésünket? Először a szerző ismeretlenségére. Ferencesről könnyen feltételezhető a név elhallgatása. Másodszor ezen korban úgy a ferencesek, mint domokosrendiek között sok fúró-faragó rendtag élt, akik templomaikat és kolostoraikat maguk tervezték és maguk építették. Ma minta lehet rá a pécsi ferencesek oltárépítő iskolája, amely a szegedi és pécsi templomok restaurálásával művészi munkát végzett. Ilyen faragó testvér a Medgyesen dolgozó Bochor Medárd testvér is. Madonna-szobrunkat összehasonlítva a Veit Stoss Madonnáival, a szembetűnő hasonlóságokat lehetetlen észre nem vennünk, hogy itt csak vagy Veit Stossról lehet szó, vagy valamelyik nagyszerű művészi érzékkel megáldott tanítványáról, akinek nem utolsó alkotása a csíksomlyói kegytemplom Madonnája. Ez a tanítvány pedig egy erdélyi ferences személyében is könnyen elképzelhető. Harmadszori feltevésünk mellett bizonyít a csíksomlyói plébánia szárnyasoltárának képsorozata, amelyen Szent Ferenc és Szent Domokos is ábrázolva vannak. Ezek ok nélkül nem kerültek oda. Úgyszintén a csíkszentléleki festett szárnya-
soltár (1510) bal szárnyának felső mezőjében a festő megörökíti Szent Ferenc stigmatizációját. A Szentlélek eljövetelét ábrázoló és kör alakban az apostolok között ülő Mária és a hármasával csoportosított szentek közé nem kerülhetett másképpen oda a stigmatizált Szent Ferenc, mint valamelyik követőjének ecsetje alól, aki a festészet mellett a szobrászathoz is értett. Erre a ferences jellegzetességre különben már rámutattam, és abban a bizonytalanságban, amelyben a Madonna művésze körül vagyunk ez némi világosságunkra lehet. A két templom két külön ferences megörökítése csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy mikor Kolozsváron a ferences testvérek maguk építik a Farkas utcai templomot, akkor a Székelyföldön egy erős tehetségű ferences vagy egy egész ferences iskola foglalkozik festészettel és szobrászattal. A csodákkal jeleskedő szobor A csíksomlyói kegytemplomnak és a ferencesek évszázados munkájának alátámasztása s ezzel a történelmi keret beállítása: a székely nép ragaszkodása Csíksomlyóhoz. Csíksomlyót pedig a katolikus élet, a művelődés, történelmi fejlődés, a nemzeti fellendülés és megerősödés középpontjává a Mária-szobornak legendás híre, csodákkal jeleskedő múltja tette. A ház történetének feljegyzéseiben sok olyan esemény megörökítése szerepel, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy az emberek bizalma kifejlődjön, megerősödjön a segítő Szűz Mária iránt, és a megújuló élet áramát indítsa be az emberek életébe. A följegyzések alapján néhány rendkívüli eseményt mi is megörökítünk és az olvasó szemei elé tárunk anélkül, hogy azoknak elfogadására valakit felszólítanánk. Tesszük ezt a krónikaírók lelkületével és a történetírónak azon oknyomozásával, ahogy keresi az összefüggő és összetartó szálakat, hogy kidomboríthassa az olvasó előtt is azon okokat, amelyek befolyással voltak egyesek és tömegek megmozgatására és állásfoglalásra. A Mária-szobrot a nép szemében csodásnak azok az események tüntetik fel, amelyek évszázadokon keresztül körülötte lezajlottak és megismétlődtek. Csodálatosnak tűnt fel legelőször is a kegyszobor fennmaradása. 9
Egy kezdő pedagógus imája Add meg, Jézusom, hogy leendő diákjaim mindegyikében Téged lássalak: akkor is, ha elkésik az óráról; akkor is, ha a „nagy ő” monogramját farigcsálja a padba; sőt még akkor is, ha rendezetlen vagy „nagyon is jól rendezett” (!) neveltetésénél fogva nem ismer vagy nem is akar megismerni Téged! Add, ó, Istenem, hogy mire a tanári katedrára kerülök, lelki életemben jelentős haladást érjek el, s így inkább követendő – vagy inkább kissé szerényebben: követhető – jó példámmal állhassak eléjük, mintsem alapos tudásommal, felkészültségemmel, vagy – esetleg, „jól adminisztrálva magamat” – éppen az előbbi látszatát keltő nagyképű, hangzatos, de mindenképp üres frázisokkal bódítsam el őket! Uram, belátom, groteszk, hiábavaló dolog lenne Véled perlekednem, sőt: egyenesen hálásnak kell lennem, hogy engemet nem teremtettél nagy lumennek. Te jól tudod, hogy a hasznos és továbbadandó tudományok biztos elsajátításáért naponta keményen meg kell küzdenem önmagammal: restségemmel, korlátolt befogadóképességemmel. Add, kérlek, hogy mindig megértő legyek azon diákjaim iránt, akikről látom, hogy adottságaik fogyatékosságával talán még az én egykori képességeim árnyékába sem férhetnek! Adj, Istenem, ugyanakkor alázatot is, hogy sose legyek irigy vagy féltékeny azokra a növendékeimre, akik tehetségükkel jóval felülmúlnak engem! Még csak meg se fordulhasson a fejemben ezeket csellel vagy erőszakkal bosszúból elnyomni, háttérbe szorítani! „A tanítvány nem lehet különb a mesterénél” elv, jól tudom, csak az ember és Isten kapcsolatában áll helyt. Add, hogy őszintén örvendhessek diákjaim kiemelkedő sikereinek! És ha eredményeikhez a munkámmal kissé én is hozzájárulhattam: a hála mindig Téged illessen érte, Uram! Add meg, Uram, hogy tanári-nevelői pályám mindig mentes lehessen a kétszínűségtől, ellentmondásosságtól! Hadd nevelhessem a rám bízottakat mindig szeretetben, igazságosan; hadd vezessem el őket az igaz útra, hogy onnan többé le se térhessenek! Bárcsak a Téged megismerni nem akaró diákjaim közül – tudom, bőven lesz ilyen is! 8
– jó nehányat megmenthetnék számodra! De legalább Igéd szüntelen hirdetésével és személyes példámmal annyit elérhetnék, hogy elkezdjenek keresni Téged! Ha pedig csak egy tanítványom is akad, aki elmondhatja: éppen nekem köszönheti, hogy pap vagy szerzetes lesz: a Te különleges kegyelmedként ünnepelhessem azt a tényt! Nem szűnök meg, ó, Istenem, naponta azért imádkozni Hozzád: adj, Uram, szeretetre vágyó és szeretetre méltó diákokat, akiket „hitre-tudásraszép életre-jóra” okítsak-neveljek; adj fogékony, zsenge lelkeket, hogy Országodba elvezessem őket! Ámen. Holczer József SP,
Dutka Ákos:
Húsvéti vers Hozsanna néked Élet és Igazság, kit keresztre vert a gőg és hatalom, sziklasírodból égi trónra ültél a sugaras első húsvét-hajnalon. Azóta mind kik latrok közt kereszten megváltást váró koldusok vagyunk, emlékezve a Te öt sebedre megesküszünk, hogy feltámadunk. Mert elmúlandó minden, ami földi, a gőg, a hír, a dics és hatalom, de él a lélek, aki megdicsőült, azon a sugaras húsvét-hajnalon. És él a hit, hogy sziklák meghasadnak, pecsétek törnek s minden meginog, de az ige, amely a szádra tódult egy szó mely megváltott, mégis élni fog. Ez a szó, mely ajkadon fogamzott és az új tavaszban mindig itt remeg: próbáljátok egymást tűrni és szeretni keresztre hajszolt szegény emberek. Higgyétek el, hogy Élet és Igazság e földi létben bús testvér vagyunk, mert visszatérünk mind a föld porába és csak ő vigasztal, hogy feltámadunk.
Jézus ajándéka: békesség „Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” (Ján 20, 19) Sötétség, bezártság, félelem! Mennyire ismert helyzetek, érzések mindannyiunk életében! Mind fizikai, mind lelki értelemben. Kiszolgáltatottság, bizonytalanság, reménytelenség. Amikor megalázottak, emberi méltóságunktól megfosztottak vagyunk. Ilyenkor érezzük, hogy mennyire elhibázott a mi emberi életünk, és ilyenkor érezzük azt, hogy mennyire hiányzik a fény, a szabadság, a boldogság. Ilyenkor tesszük fel a kérdést, hogy hol rontottuk el, és hogyan lehetne helyrehozni, amit elrontottunk. A helyzet, amelyben Jézus tanítványai vannak, ismerős a mi számunkra. Nem értjük azonban azt, hogy miképpen lehetséges, hogy mindez azokkal történik meg, akik Jézus kiválasztottjai, tanítványai voltak, akik végig kitartottak mellette, akik hitték, hogy ő Istennek Fia. Mi éppen abban reménykedünk, hogy számunkra a megoldás, ha Jézushoz jövünk, ha őt megtaláljuk és magunkat, életünket reá bízzuk. Mi azonban egészen más élethelyzetben vagyunk, mint azok a tanítványok, akik az első húsvétkor egybegyűlve bezárkóztak a félelem miatt. A mi számunkra valóban Jézus a megoldás, de azt, hogy Jézus a mienk lehet és mi az övéi, azt ezeknek a tanítványoknak is meg kell köszönnünk, akik ott szenvedtek és rettegtek Jeruzsálemben Jézussal, Jézusért. Az, ami velük történt, hogy a feltámadás napján nem ujjongtak, és ünnepeltek, hanem bezárkózva féltek és rettegtek, csak úgy érthető, hogyha nem feledjük nagypénteket. Akiben hittek, akitől azt várták, hogy mint király uralkodjon, azt elfogták, elítélték, megkínozták és keresztre feszítve megölték. Biztosak voltak benne, hogy Jézus mint király, és aki ugyanakkor Istennek Fia, előhívja mennyei seregeit, harcol és győzedelmeskedik. Ehelyett azt látták, hogy magára hagyottan szenved és meghal. Nem láthatták azt, hogy a harc, a küzdelem, nem csak fizikailag zajlik,
hanem kozmikus méretekben, ahol Jézus, aki egyben valóságos ember és valóságos Isten, küzd a bűnnel és a halállal. Ennek a küzdelemnek az ember számára nem lehet más vége, mint a halál. Mivel Jézus valóságos ember, ebből következik, hogy ebben a küzdelemben mint embernek meg kellett halnia, hogy halálával elszenvedje az emberi természet bűneinek büntetését, és hogy megszabaduljon az emberi testben lévő minden romlandóságtól. Jézus ugyanakkor valóságos Isten is. Mivel a két természet egymástól elválaszthatatlan, Jézus mint Isten megjárta a pokol és halál mélységeit, de isteni erejével legyőzte a test szerinti halált, és feltámadt a halálból. Az új életre támadt Jézus a maga emberi testében azonban különbözik attól, amelyik a halált elszenvedte, mert többé nem bűnös és nincs benne semmi romlandóság, hanem igaz és romolhatatlan, tehát méltó Istenhez. Jézus akkor tud segíteni rajtunk, ha vele eggyé leszünk, vele együtt maghalunk és vele együtt feltámadunk, ha olyanokká leszünk mint ő, igazak és romolhatatlanok. Akkor Isten elfogad bennünket is, helyreáll a békesség Isten közt és mi közöttünk, befogad országába, oltalmaz és megtart bennünket. A tanítványok helyzete teljesen megváltozott, amikor a feltámadott Jézus Krisztus, annak ellenére, hogy az ajtók be voltak zárva, egyszer csak ott állt a középen, és köszöntötte őket: Békesség nektek. Köszöntése nem egyszerű emberi szó volt, hanem teremtő isteni Ige, amely által Jézus valódi békességet ajándékozott tanítványainak. Békességet, amelyet halála és feltámadása által hozott létre. Ez a békesség elsősorban az Isten és ember közötti békesség megvalósulása. Jézus magára vette bűneinket, így Isten nem nézi többé azokat. Többé nincsenek bűneink, Isten nem haragszik reánk, békessége, szeretete körülvesz bennünket. Jézus minden bezárt ajtó, még hitetlenségünk bezárt ajtaja ellenére is, bejön hozzánk, elhozza nekünk ezt a békességet, szeretetet. A kérdés az, hogy elfogadjuk őt, a benne és általa megvalósuló békességet, vagy sem. Ha igen, akkor megtaláltuk a lehetőséget, hogy ismét felragyogjon számunkra a fény, hogy szabadokká legyünk, hogy a boldogság betölthesse szívünket, lelkünket, életünket. Forrrás: internet 5
Csokonai Vitéz Mihály
Valahol ki van jelölve a helyed Azért van síró, hogy vigasztald, Az éhező, hogy teríts neki asztalt. Azért van seb, hogy bekösse kezed, Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd! Azért van annyi árva, üldözött, Hogy oltalmat nyerjen karjaid között. Azért roskadnak mások lábai, Hogy terhüket te segítsd hordani. Az irgalmat kínok fakasztják, Mélység felett van csak magasság. Hogyha más gyötrődik, szenved, azért van, Hogy te befogadd szívedbe boldogan. Megmutattad néha legalább, Hogy lelked által enyhült, szépült a világ? Vagy tán kezedtől támadt foltra folt, Ott is, hol eddig minden tiszta volt? Mi vagy? Vigasznak, írnak szántak, Menedéknek, oszlopnak, szárnynak. Valahol, rég, siess, keresd, KI VAN JELÖLVE A HELYED! Csak ott leszel az, aminek Isten szánt, Másként céltalan lesz az életed, S a sors ekéje bármilyen mélyen szánt, Mag leszel, mely kőre esett. Elkallódott levél leszel, Mely a címzetthez nem jut el. Gyógyszer, mely kárba veszett, Mit sohasem kap meg a beteg. Rúd leszel, de zászlótalan, Kalász leszel, de magtalan. Cserép, melyben nem virít virág, S nem veszi hasznát sem az ég, sem a világ.
6
Húsvéti örömhír: „Én élek, ti is élni fogtok!” A golgotai kereszt látványa és az Úr Jézus szenvedése és kereszthalála fájdalmasan lesújtja a tanítványokat, és azok szomorúan keresik a választ a nagypénteken történtekre. De éppen a negyvennapos böjti elcsendesedésünkben próbált minket is a mi Urunk felkészíteni arra, hogy igenis bennünket érintő esemény fog beteljesedni húsvét hajnalán. Milyen gyakran éljük át, hogy nem az történik velünk, amit mi várunk! Nem úgy történik sok minden az életünkben, ahogyan várható lenne, vagy ahogy előre elgondoltuk. A húsvéti örömüzenet húsvét hajnalán ilyen váratlan események sorozatával szembesít bennünket. „Én élek, ti is élni fogtok!” – halljuk Jézus szavait. Nagypénteket követően különösen nagy szükségünk van erre a biztatásra. Szükségünk van a feltámadás örömhírére. A hét első napján korán reggel kimennek a Jézus mellett mindvégig kitartó asszonyok a sírhoz, és íme, nagy meglepetésükre a sír üres. Nem találják ott Jézus testét. Húsvétkor csak az angyal és majd a feltámadott Úr Krisztus szól. Jézus azt mondja, hogy Ő él, és minden benne hívő ember örökké élni fog. Ő feltámadott! Ő él! Sokszor a sírhelyek mellett megállva pont ez a tudat ad erőt ahhoz, hogy a gyászunkat megadóan hordozni tudjuk. Megvigasztalnak bennünket Jézusnak ezek a szavai, hiszen az elmúlás mindannyiunkat megriaszt. Sokan vannak bizonyára közöttünk is, akik súlyos keresztet hordoznak, mégis alázattal hordozzák, mert Jézus keresztjére tekintenek. Jézusnak ártatlanul kellett szenvednie mindnyájunk bűnéért. Kedves Olvasó! Nem tudom, hogy ezen a húsvéton milyen kereszted van. Azt sem tudom, hogy mennyire érzed kiteljesedettnek az életed. De azt tudom, hogy mindenki, aki a feltámadt Krisztusra tekint, és őt szolgálja, az hallja Jézus szelíden hangzó szavát: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él, és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” Erre pedig nekünk kell csendben válaszolnunk, mert a válaszadás nélkül nem lehet igaz a feltámadás örömében megélt húsvétunk. A húsvéti evangélium felszabadít, és megszabadít félelme-
inktől. A halálon diadalmaskodó Jézus kiveszi a félelmet az életünkből. Ő él, mi is élünk, a haláltól nem félünk. Azért van húsvét, hogy megszűnjenek a félelmeink. A mi feltámadott Urunk félelemmentes életre hív mindannyiunkat. Aki hittel elfogadja a húsvéti csodát, és megtapasztalja a Feltámadott jelenlétét, annak nem ver gyökeret szívében a félelem. Hanem félelem helyett születik az öröm, a békesség, a bizonyosság, a boldogság, az erő és a szeretet. Krisztus feltámadt, és ez a mi feltámadásunknak is a biztos záloga. Legyen hát áldott a húsvétunk. Köszönjük meg Urunknak, hogy kereszthalála által teljes életet élhetünk itt a földön, és egykoron majd az Isten országában! Legyen hát húsvéti ünneplésünk és egész életünk örvendező, Isten dicsőségét kereső életté! Varga Zoltán
MI ATYÁNK… Ne mondd, „mi”, ha elszigetelten élsz önzőségedben. Ne mondd, „Atyánk”, ha nem viselkedsz minden nap gyermekeként. Ne mondd, „aki a mennyekben vagy”, ha csak a földi dolgokra gondolsz. Ne mondd, „szenteltessék meg a te neved”, ha nem tiszteled. Ne mondd, „jöjjön el a te országod”, ha ezt összekevered valamiféle anyagi eredménnyel. Ne mondd, „legyen meg a te akaratod”, ha nem fogadod el, amikor fájdalmas. Ne mondd, „mindennapi kenyerünket”, ha nem aggódsz az éhezőkért. Ne mondd, „bocsásd meg vétkeinket”, ha haragot tartasz testvéreddel. Ne mondd, „szabadíts meg a gonosztól”, ha nem foglalsz állást a gonosz ellen. Ne mondd, „Ámen”, ha nem érted meg, és nem veszed komolyan a Miatyánk szavait.
Várkonyiné Berecz Irén
Én voltam Én voltam Júdás, ki Jézust eladtam, És Péter voltam, aki megtagadtam, Az emlékezés félénk, és homályos: Voltam kézmosó, gyáva, vak Pilátus. S ki ott ordít, az „Ecce Homo” képen, Én voltam az a rongy, üvöltő némber, Én kiáltottam, hogy feszítse meg, S felbömbölt rá a megvadult tömeg. S mi megront bennem kacagást és álmot, Én mondtam ki a legborzasztóbb átkot, Hogy az ő vére fiaimon, s rajtam! (Ó beh jó most, hogy fiútlan maradtam! Így csak engem ér az a szörnyű átok, Meg azt, kivel egy életúton járok!) És cédrus voltam, büszke Libanonban, Aranyos hajón hozták törzsem onnan, És álmomban, hogy Isten templomában Belőlem lesz a szent, az új frigyláda. És jaj… szívemen kín emléke reszket: Belőlem ácsolták a keresztet… A szög voltam, mely szent kezét átverte, A vas voltam, mely dárdává meredve Átsuhant fájó, meggyötört szívén. (Ó szörnyű álom, hogy mi voltam én!) Én voltam ott feszítve a fán, Bűnös lator, de Jézus oldalán. Csúfolt bolond… de mégis jobbja mellett! Ó most is hordja vállam a keresztet. Szíjostor sújtja hátam és a keblem, Csőcselék gúnyja hahotáz felettem, De kacaghatnak rajtam a bolondok, Megtört szívem csendes, néma, boldog… Mert akkoron a Golgota hegyén, Jézus szelíden áthajolt felém, És nekem súgta mosolyogva halkan: „Bizony mondom neked, Velem leszel a Paradicsomban!”
7
Csokonai Vitéz Mihály
Valahol ki van jelölve a helyed Azért van síró, hogy vigasztald, Az éhező, hogy teríts neki asztalt. Azért van seb, hogy bekösse kezed, Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd! Azért van annyi árva, üldözött, Hogy oltalmat nyerjen karjaid között. Azért roskadnak mások lábai, Hogy terhüket te segítsd hordani. Az irgalmat kínok fakasztják, Mélység felett van csak magasság. Hogyha más gyötrődik, szenved, azért van, Hogy te befogadd szívedbe boldogan. Megmutattad néha legalább, Hogy lelked által enyhült, szépült a világ? Vagy tán kezedtől támadt foltra folt, Ott is, hol eddig minden tiszta volt? Mi vagy? Vigasznak, írnak szántak, Menedéknek, oszlopnak, szárnynak. Valahol, rég, siess, keresd, KI VAN JELÖLVE A HELYED! Csak ott leszel az, aminek Isten szánt, Másként céltalan lesz az életed, S a sors ekéje bármilyen mélyen szánt, Mag leszel, mely kőre esett. Elkallódott levél leszel, Mely a címzetthez nem jut el. Gyógyszer, mely kárba veszett, Mit sohasem kap meg a beteg. Rúd leszel, de zászlótalan, Kalász leszel, de magtalan. Cserép, melyben nem virít virág, S nem veszi hasznát sem az ég, sem a világ.
6
Húsvéti örömhír: „Én élek, ti is élni fogtok!” A golgotai kereszt látványa és az Úr Jézus szenvedése és kereszthalála fájdalmasan lesújtja a tanítványokat, és azok szomorúan keresik a választ a nagypénteken történtekre. De éppen a negyvennapos böjti elcsendesedésünkben próbált minket is a mi Urunk felkészíteni arra, hogy igenis bennünket érintő esemény fog beteljesedni húsvét hajnalán. Milyen gyakran éljük át, hogy nem az történik velünk, amit mi várunk! Nem úgy történik sok minden az életünkben, ahogyan várható lenne, vagy ahogy előre elgondoltuk. A húsvéti örömüzenet húsvét hajnalán ilyen váratlan események sorozatával szembesít bennünket. „Én élek, ti is élni fogtok!” – halljuk Jézus szavait. Nagypénteket követően különösen nagy szükségünk van erre a biztatásra. Szükségünk van a feltámadás örömhírére. A hét első napján korán reggel kimennek a Jézus mellett mindvégig kitartó asszonyok a sírhoz, és íme, nagy meglepetésükre a sír üres. Nem találják ott Jézus testét. Húsvétkor csak az angyal és majd a feltámadott Úr Krisztus szól. Jézus azt mondja, hogy Ő él, és minden benne hívő ember örökké élni fog. Ő feltámadott! Ő él! Sokszor a sírhelyek mellett megállva pont ez a tudat ad erőt ahhoz, hogy a gyászunkat megadóan hordozni tudjuk. Megvigasztalnak bennünket Jézusnak ezek a szavai, hiszen az elmúlás mindannyiunkat megriaszt. Sokan vannak bizonyára közöttünk is, akik súlyos keresztet hordoznak, mégis alázattal hordozzák, mert Jézus keresztjére tekintenek. Jézusnak ártatlanul kellett szenvednie mindnyájunk bűnéért. Kedves Olvasó! Nem tudom, hogy ezen a húsvéton milyen kereszted van. Azt sem tudom, hogy mennyire érzed kiteljesedettnek az életed. De azt tudom, hogy mindenki, aki a feltámadt Krisztusra tekint, és őt szolgálja, az hallja Jézus szelíden hangzó szavát: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él, és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” Erre pedig nekünk kell csendben válaszolnunk, mert a válaszadás nélkül nem lehet igaz a feltámadás örömében megélt húsvétunk. A húsvéti evangélium felszabadít, és megszabadít félelme-
inktől. A halálon diadalmaskodó Jézus kiveszi a félelmet az életünkből. Ő él, mi is élünk, a haláltól nem félünk. Azért van húsvét, hogy megszűnjenek a félelmeink. A mi feltámadott Urunk félelemmentes életre hív mindannyiunkat. Aki hittel elfogadja a húsvéti csodát, és megtapasztalja a Feltámadott jelenlétét, annak nem ver gyökeret szívében a félelem. Hanem félelem helyett születik az öröm, a békesség, a bizonyosság, a boldogság, az erő és a szeretet. Krisztus feltámadt, és ez a mi feltámadásunknak is a biztos záloga. Legyen hát áldott a húsvétunk. Köszönjük meg Urunknak, hogy kereszthalála által teljes életet élhetünk itt a földön, és egykoron majd az Isten országában! Legyen hát húsvéti ünneplésünk és egész életünk örvendező, Isten dicsőségét kereső életté! Varga Zoltán
MI ATYÁNK… Ne mondd, „mi”, ha elszigetelten élsz önzőségedben. Ne mondd, „Atyánk”, ha nem viselkedsz minden nap gyermekeként. Ne mondd, „aki a mennyekben vagy”, ha csak a földi dolgokra gondolsz. Ne mondd, „szenteltessék meg a te neved”, ha nem tiszteled. Ne mondd, „jöjjön el a te országod”, ha ezt összekevered valamiféle anyagi eredménnyel. Ne mondd, „legyen meg a te akaratod”, ha nem fogadod el, amikor fájdalmas. Ne mondd, „mindennapi kenyerünket”, ha nem aggódsz az éhezőkért. Ne mondd, „bocsásd meg vétkeinket”, ha haragot tartasz testvéreddel. Ne mondd, „szabadíts meg a gonosztól”, ha nem foglalsz állást a gonosz ellen. Ne mondd, „Ámen”, ha nem érted meg, és nem veszed komolyan a Miatyánk szavait.
Várkonyiné Berecz Irén
Én voltam Én voltam Júdás, ki Jézust eladtam, És Péter voltam, aki megtagadtam, Az emlékezés félénk, és homályos: Voltam kézmosó, gyáva, vak Pilátus. S ki ott ordít, az „Ecce Homo” képen, Én voltam az a rongy, üvöltő némber, Én kiáltottam, hogy feszítse meg, S felbömbölt rá a megvadult tömeg. S mi megront bennem kacagást és álmot, Én mondtam ki a legborzasztóbb átkot, Hogy az ő vére fiaimon, s rajtam! (Ó beh jó most, hogy fiútlan maradtam! Így csak engem ér az a szörnyű átok, Meg azt, kivel egy életúton járok!) És cédrus voltam, büszke Libanonban, Aranyos hajón hozták törzsem onnan, És álmomban, hogy Isten templomában Belőlem lesz a szent, az új frigyláda. És jaj… szívemen kín emléke reszket: Belőlem ácsolták a keresztet… A szög voltam, mely szent kezét átverte, A vas voltam, mely dárdává meredve Átsuhant fájó, meggyötört szívén. (Ó szörnyű álom, hogy mi voltam én!) Én voltam ott feszítve a fán, Bűnös lator, de Jézus oldalán. Csúfolt bolond… de mégis jobbja mellett! Ó most is hordja vállam a keresztet. Szíjostor sújtja hátam és a keblem, Csőcselék gúnyja hahotáz felettem, De kacaghatnak rajtam a bolondok, Megtört szívem csendes, néma, boldog… Mert akkoron a Golgota hegyén, Jézus szelíden áthajolt felém, És nekem súgta mosolyogva halkan: „Bizony mondom neked, Velem leszel a Paradicsomban!”
7
Egy kezdő pedagógus imája Add meg, Jézusom, hogy leendő diákjaim mindegyikében Téged lássalak: akkor is, ha elkésik az óráról; akkor is, ha a „nagy ő” monogramját farigcsálja a padba; sőt még akkor is, ha rendezetlen vagy „nagyon is jól rendezett” (!) neveltetésénél fogva nem ismer vagy nem is akar megismerni Téged! Add, ó, Istenem, hogy mire a tanári katedrára kerülök, lelki életemben jelentős haladást érjek el, s így inkább követendő – vagy inkább kissé szerényebben: követhető – jó példámmal állhassak eléjük, mintsem alapos tudásommal, felkészültségemmel, vagy – esetleg, „jól adminisztrálva magamat” – éppen az előbbi látszatát keltő nagyképű, hangzatos, de mindenképp üres frázisokkal bódítsam el őket! Uram, belátom, groteszk, hiábavaló dolog lenne Véled perlekednem, sőt: egyenesen hálásnak kell lennem, hogy engemet nem teremtettél nagy lumennek. Te jól tudod, hogy a hasznos és továbbadandó tudományok biztos elsajátításáért naponta keményen meg kell küzdenem önmagammal: restségemmel, korlátolt befogadóképességemmel. Add, kérlek, hogy mindig megértő legyek azon diákjaim iránt, akikről látom, hogy adottságaik fogyatékosságával talán még az én egykori képességeim árnyékába sem férhetnek! Adj, Istenem, ugyanakkor alázatot is, hogy sose legyek irigy vagy féltékeny azokra a növendékeimre, akik tehetségükkel jóval felülmúlnak engem! Még csak meg se fordulhasson a fejemben ezeket csellel vagy erőszakkal bosszúból elnyomni, háttérbe szorítani! „A tanítvány nem lehet különb a mesterénél” elv, jól tudom, csak az ember és Isten kapcsolatában áll helyt. Add, hogy őszintén örvendhessek diákjaim kiemelkedő sikereinek! És ha eredményeikhez a munkámmal kissé én is hozzájárulhattam: a hála mindig Téged illessen érte, Uram! Add meg, Uram, hogy tanári-nevelői pályám mindig mentes lehessen a kétszínűségtől, ellentmondásosságtól! Hadd nevelhessem a rám bízottakat mindig szeretetben, igazságosan; hadd vezessem el őket az igaz útra, hogy onnan többé le se térhessenek! Bárcsak a Téged megismerni nem akaró diákjaim közül – tudom, bőven lesz ilyen is! 8
– jó nehányat megmenthetnék számodra! De legalább Igéd szüntelen hirdetésével és személyes példámmal annyit elérhetnék, hogy elkezdjenek keresni Téged! Ha pedig csak egy tanítványom is akad, aki elmondhatja: éppen nekem köszönheti, hogy pap vagy szerzetes lesz: a Te különleges kegyelmedként ünnepelhessem azt a tényt! Nem szűnök meg, ó, Istenem, naponta azért imádkozni Hozzád: adj, Uram, szeretetre vágyó és szeretetre méltó diákokat, akiket „hitre-tudásraszép életre-jóra” okítsak-neveljek; adj fogékony, zsenge lelkeket, hogy Országodba elvezessem őket! Ámen. Holczer József SP,
Dutka Ákos:
Húsvéti vers Hozsanna néked Élet és Igazság, kit keresztre vert a gőg és hatalom, sziklasírodból égi trónra ültél a sugaras első húsvét-hajnalon. Azóta mind kik latrok közt kereszten megváltást váró koldusok vagyunk, emlékezve a Te öt sebedre megesküszünk, hogy feltámadunk. Mert elmúlandó minden, ami földi, a gőg, a hír, a dics és hatalom, de él a lélek, aki megdicsőült, azon a sugaras húsvét-hajnalon. És él a hit, hogy sziklák meghasadnak, pecsétek törnek s minden meginog, de az ige, amely a szádra tódult egy szó mely megváltott, mégis élni fog. Ez a szó, mely ajkadon fogamzott és az új tavaszban mindig itt remeg: próbáljátok egymást tűrni és szeretni keresztre hajszolt szegény emberek. Higgyétek el, hogy Élet és Igazság e földi létben bús testvér vagyunk, mert visszatérünk mind a föld porába és csak ő vigasztal, hogy feltámadunk.
Jézus ajándéka: békesség „Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” (Ján 20, 19) Sötétség, bezártság, félelem! Mennyire ismert helyzetek, érzések mindannyiunk életében! Mind fizikai, mind lelki értelemben. Kiszolgáltatottság, bizonytalanság, reménytelenség. Amikor megalázottak, emberi méltóságunktól megfosztottak vagyunk. Ilyenkor érezzük, hogy mennyire elhibázott a mi emberi életünk, és ilyenkor érezzük azt, hogy mennyire hiányzik a fény, a szabadság, a boldogság. Ilyenkor tesszük fel a kérdést, hogy hol rontottuk el, és hogyan lehetne helyrehozni, amit elrontottunk. A helyzet, amelyben Jézus tanítványai vannak, ismerős a mi számunkra. Nem értjük azonban azt, hogy miképpen lehetséges, hogy mindez azokkal történik meg, akik Jézus kiválasztottjai, tanítványai voltak, akik végig kitartottak mellette, akik hitték, hogy ő Istennek Fia. Mi éppen abban reménykedünk, hogy számunkra a megoldás, ha Jézushoz jövünk, ha őt megtaláljuk és magunkat, életünket reá bízzuk. Mi azonban egészen más élethelyzetben vagyunk, mint azok a tanítványok, akik az első húsvétkor egybegyűlve bezárkóztak a félelem miatt. A mi számunkra valóban Jézus a megoldás, de azt, hogy Jézus a mienk lehet és mi az övéi, azt ezeknek a tanítványoknak is meg kell köszönnünk, akik ott szenvedtek és rettegtek Jeruzsálemben Jézussal, Jézusért. Az, ami velük történt, hogy a feltámadás napján nem ujjongtak, és ünnepeltek, hanem bezárkózva féltek és rettegtek, csak úgy érthető, hogyha nem feledjük nagypénteket. Akiben hittek, akitől azt várták, hogy mint király uralkodjon, azt elfogták, elítélték, megkínozták és keresztre feszítve megölték. Biztosak voltak benne, hogy Jézus mint király, és aki ugyanakkor Istennek Fia, előhívja mennyei seregeit, harcol és győzedelmeskedik. Ehelyett azt látták, hogy magára hagyottan szenved és meghal. Nem láthatták azt, hogy a harc, a küzdelem, nem csak fizikailag zajlik,
hanem kozmikus méretekben, ahol Jézus, aki egyben valóságos ember és valóságos Isten, küzd a bűnnel és a halállal. Ennek a küzdelemnek az ember számára nem lehet más vége, mint a halál. Mivel Jézus valóságos ember, ebből következik, hogy ebben a küzdelemben mint embernek meg kellett halnia, hogy halálával elszenvedje az emberi természet bűneinek büntetését, és hogy megszabaduljon az emberi testben lévő minden romlandóságtól. Jézus ugyanakkor valóságos Isten is. Mivel a két természet egymástól elválaszthatatlan, Jézus mint Isten megjárta a pokol és halál mélységeit, de isteni erejével legyőzte a test szerinti halált, és feltámadt a halálból. Az új életre támadt Jézus a maga emberi testében azonban különbözik attól, amelyik a halált elszenvedte, mert többé nem bűnös és nincs benne semmi romlandóság, hanem igaz és romolhatatlan, tehát méltó Istenhez. Jézus akkor tud segíteni rajtunk, ha vele eggyé leszünk, vele együtt maghalunk és vele együtt feltámadunk, ha olyanokká leszünk mint ő, igazak és romolhatatlanok. Akkor Isten elfogad bennünket is, helyreáll a békesség Isten közt és mi közöttünk, befogad országába, oltalmaz és megtart bennünket. A tanítványok helyzete teljesen megváltozott, amikor a feltámadott Jézus Krisztus, annak ellenére, hogy az ajtók be voltak zárva, egyszer csak ott állt a középen, és köszöntötte őket: Békesség nektek. Köszöntése nem egyszerű emberi szó volt, hanem teremtő isteni Ige, amely által Jézus valódi békességet ajándékozott tanítványainak. Békességet, amelyet halála és feltámadása által hozott létre. Ez a békesség elsősorban az Isten és ember közötti békesség megvalósulása. Jézus magára vette bűneinket, így Isten nem nézi többé azokat. Többé nincsenek bűneink, Isten nem haragszik reánk, békessége, szeretete körülvesz bennünket. Jézus minden bezárt ajtó, még hitetlenségünk bezárt ajtaja ellenére is, bejön hozzánk, elhozza nekünk ezt a békességet, szeretetet. A kérdés az, hogy elfogadjuk őt, a benne és általa megvalósuló békességet, vagy sem. Ha igen, akkor megtaláltuk a lehetőséget, hogy ismét felragyogjon számunkra a fény, hogy szabadokká legyünk, hogy a boldogság betölthesse szívünket, lelkünket, életünket. Forrrás: internet 5
Mikor van számunkra húsvét? Mikor van húsvét ünnepe? Nagypéntek harmadnapján. Vajon mindenki számára így van ez? Krisztus feltámadása idők feletti esemény. Szent Pál ezt mondja: „Krisztus... harmadnap feltámadt... Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek... Utánuk pedig mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is”(vö. 1Kor 15,5-8). Az élő Krisztus megtapasztalására nem jut el mindenki ugyanazon a napon, ugyanabban az órában. Kezdettől fogva felfigyelhetünk a „húsvét” megtörténésének időeltolódására. Amikor Pétert és a kenetet vivő asszonyokat már régen elárasztotta az új élet ragyogása, a többi apostol és a névtelenek tömegei még a nagypéntek reménytelen sötétségében tapogatóztak. Amikor Mária örömtől repesve futott Jézus barátainak rejtekhelyére, az emmauszi úton a két megriadt tanítvány egyre távolodott az eseményektől. Tamás is kételyeinek foglya volt, amikor a többi apostolt már eltöltötte békességgel az Úr látása, nem is beszélve arról, milyen messze állt még Saul a damaszkuszi úton bekövetkező megvilágosodástól. A feltámadás eseménye nem érkezik el mindenki számára „harmadnapon”. A nagypéntek sötét reménytelensége sokaknál napokig évekig sőt évtizedekig eltart, mivel úgy érzik, hogy az Úr halott, pedig már régen felkelt a sír mélységéből. De egyszer mindenki találkozni fog a feltámadás valóságával. A húsvétot bármikor megtapasztalhatjuk. Néha nagyon későn, mint Pál apostol. A feltámadott Jézus egy napon a mi utunkat is elállja, amint Sault is váratlanul megállította valahol a Jeruzsálem és Damaszkusz közötti útszakaszon. Nem könnyű tehát válaszolni arra a kérdésre, mikor is van húsvét. Számolunk-e ezzel az időeltolódással, különösen akkor, ha már jó ideje árnyék borul a lelkünkre? Vagy olyankor, ha mások nem viszonozzák örömteli köszöntésünket: Az Úr valóban feltámadott! J. B. Metz 4
Ötszáz év távlatából Túrmezei Erzsébet:
Húsvét után HÚSVÉT ELŐTT... nehéz, szomorú léptek. Húsvét előtt... zokogó, bús miértek. Húsvét előtt... ajtók, kemények, zártak. Húsvét előtt... arcok, fakóra váltak. Húsvét előtt... szívek, üres-szegények. Húsvét előtt... kihamvadott remények. Húsvét előtt... egy nagy „Minden hiába!” Bús eltemetkezés az éjszakába. De húsvét lett! Feltámadott a Mester! HÚSVÉT UTÁN... el a gyásszal, könnyekkel! Húsvét után... futni a hírrel frissen! Húsvét után... már nem kérdezni mit sem! Húsvét után... új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út, mely messze esnék! Húsvét után... erő, diadal, élet! Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, Akik még mindig húsvét előtt élnek.
Idén ünnepeljük a csíksomlyói kegyszobor keletkezésének 500. évfordulóját. Ebből az alkalomból ismertetjük újságunkban folytatásokban a somlyói kegytemplom- és szobor rövid történetét. Fogadják szeretettel. Ezt a feltevést azonban csak mint érdekességet említettem meg, mert nemcsak a szobor keletkezésének ideje eléggé körülhatárolt, hanem keletkezésének helye is. Csíki mester műve. Utolsó kérdésünk: a Madonna-szobor kinek a műve? Erre vonatkozólag eddig semmi adatunk nem maradt fenn, s csak általánosságban szerepel, hogy valamelyik csíki műhelyből került ki. Ezt alapnak nyugodtan elfogadhatjuk. Amikor valószínűtlennek tartjuk, hogy a Veit Stoss műve lenne a Csíki Madonna, akkor önként adódik egy eddig még érintetlen kérdés: valamelyik székelyföldi s talán éppen csíki ferences készítette-e ezt is és még több eddig ismeretlen szerzőjű Madonnát is? Mire alapítjuk ezt a feltevésünket? Először a szerző ismeretlenségére. Ferencesről könnyen feltételezhető a név elhallgatása. Másodszor ezen korban úgy a ferencesek, mint domokosrendiek között sok fúró-faragó rendtag élt, akik templomaikat és kolostoraikat maguk tervezték és maguk építették. Ma minta lehet rá a pécsi ferencesek oltárépítő iskolája, amely a szegedi és pécsi templomok restaurálásával művészi munkát végzett. Ilyen faragó testvér a Medgyesen dolgozó Bochor Medárd testvér is. Madonna-szobrunkat összehasonlítva a Veit Stoss Madonnáival, a szembetűnő hasonlóságokat lehetetlen észre nem vennünk, hogy itt csak vagy Veit Stossról lehet szó, vagy valamelyik nagyszerű művészi érzékkel megáldott tanítványáról, akinek nem utolsó alkotása a csíksomlyói kegytemplom Madonnája. Ez a tanítvány pedig egy erdélyi ferences személyében is könnyen elképzelhető. Harmadszori feltevésünk mellett bizonyít a csíksomlyói plébánia szárnyasoltárának képsorozata, amelyen Szent Ferenc és Szent Domokos is ábrázolva vannak. Ezek ok nélkül nem kerültek oda. Úgyszintén a csíkszentléleki festett szárnya-
soltár (1510) bal szárnyának felső mezőjében a festő megörökíti Szent Ferenc stigmatizációját. A Szentlélek eljövetelét ábrázoló és kör alakban az apostolok között ülő Mária és a hármasával csoportosított szentek közé nem kerülhetett másképpen oda a stigmatizált Szent Ferenc, mint valamelyik követőjének ecsetje alól, aki a festészet mellett a szobrászathoz is értett. Erre a ferences jellegzetességre különben már rámutattam, és abban a bizonytalanságban, amelyben a Madonna művésze körül vagyunk ez némi világosságunkra lehet. A két templom két külön ferences megörökítése csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy mikor Kolozsváron a ferences testvérek maguk építik a Farkas utcai templomot, akkor a Székelyföldön egy erős tehetségű ferences vagy egy egész ferences iskola foglalkozik festészettel és szobrászattal. A csodákkal jeleskedő szobor A csíksomlyói kegytemplomnak és a ferencesek évszázados munkájának alátámasztása s ezzel a történelmi keret beállítása: a székely nép ragaszkodása Csíksomlyóhoz. Csíksomlyót pedig a katolikus élet, a művelődés, történelmi fejlődés, a nemzeti fellendülés és megerősödés középpontjává a Mária-szobornak legendás híre, csodákkal jeleskedő múltja tette. A ház történetének feljegyzéseiben sok olyan esemény megörökítése szerepel, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy az emberek bizalma kifejlődjön, megerősödjön a segítő Szűz Mária iránt, és a megújuló élet áramát indítsa be az emberek életébe. A följegyzések alapján néhány rendkívüli eseményt mi is megörökítünk és az olvasó szemei elé tárunk anélkül, hogy azoknak elfogadására valakit felszólítanánk. Tesszük ezt a krónikaírók lelkületével és a történetírónak azon oknyomozásával, ahogy keresi az összefüggő és összetartó szálakat, hogy kidomboríthassa az olvasó előtt is azon okokat, amelyek befolyással voltak egyesek és tömegek megmozgatására és állásfoglalásra. A Mária-szobrot a nép szemében csodásnak azok az események tüntetik fel, amelyek évszázadokon keresztül körülötte lezajlottak és megismétlődtek. Csodálatosnak tűnt fel legelőször is a kegyszobor fennmaradása. 9
A csíkszentléleki római katolikus templom, festett szárnyasoltárát (1510) a budapesti Nemzeti Múzeum őrzi
Az eretnekségekkel szemben védte a nép vallásos hite, meggyőződése, ragaszkodása. De jöttek pogány, gyújtogató hadak, amelyek felégették a környéket, üszköt dobtak a templomra és klastromra. A Szűzanya szobra mindig sértetlenül került ki a lángokból, sőt a köréje menekülőknek is emberfeletti bátorságot és elszántságot kölcsönzött, amint meggyőződhettünk ezekről az 1553., 1600., 1661., 1694., 1704. évi eseményekkel kapcsolatban. A kegytemplom 1661. év után harminchárom esztendővel még egy nagy vihart állott ki. Most is a tatárok vonultak végig egész Csíkon. Bár Csíksomlyó körül az összes falut kirabolták, lakosait lemészárolták vagy szolgaságba hurcolták, Csíksomlyó csodálatos módon megmenekült. Az 1694. év február 13-án a tatárok előhada Moldova felől a legelső faluba, Szentmihályra éjnek idején betört, s míg az emberek ágyaikban csendesen pihentek, a falut fölgyújtották, s a lakosok csak akkor vettek erről tudomást, amikor a házakat megrohanták, és az embereket kezdték összefogdosni és rabszíjra fűzni. Szentmihályról tovább jöttek Vacsárcsiba, Göröcsfalvára és Rákosra s hasonló módon kegyetlenkedtek. A támadást február 15-én megismételték. Ekkor nagyobb felkészültséggel és teljes erővel jöttek. Ellepték az egész felső Csíkot. Az első nap hét községet pusztítottak el: Szentmihály, Szépvíz, Szentmiklós, Delne, Bor10
zsova, Szentdomokos és Pálfalva községeket. Ezen a napon kellett volna a kegyetlenség áldozatául esnie Somlyónak és Taplocának. Az öregek még ma is mesélgetik unokáiknak, hogy őseik miként menekültek meg a tatár fogság elől, s Várdotfalva és Csobotfalva asszonyai hogyan döntötték el a csatát. A férfiak az alcsíki táborban voltak összegyűlve és várták a portyázó tatárokat, hogy rajtuk üssenek. Csíksomlyón csak a szerzetesek, öregek, nők és diákok maradtak. Nizzet Ferenc ferenc-rendi papnövendék aszszonyok egy részét férfiruhába öltöztette, dobbal síppal, kapával és cséphadaróval látta el és a nagyobb diákokkal együtt a Kissomlyó-hegy oldalán csatarendbe állította. A kisebb diákok pedig a templom tornyából, a klastrom udvarából a tatárok előőrseinek megérkezésekor oly zajt csaptak, hogy a vérszomjas és zsákmányra éhes csorda egész hadsereget gyanítván, a klastrom környékéről hanyat-homlok menekült Csíkszentkirály felé, ahol rendezett haddal találkozván, csatát vesztett. Újból, ki tudja hányadszor így menekült meg a csodatevő szobor. Az elmondottakból világos, hogy a boldogságos Szűz kegyszobrát Isten csodálatos módon védte meg ellenségei kezétől. A kegyszobor története azonban nem volna teljes, ha néhányat meg nem említenénk azon események közül is, amelyekről a szemtanúk esküvel tettek bizonyságot, hogy azok úgy történtek, ahogy ők elmondották, vagy leírták. Ezek közül többet a Egyház hivatalosan megvizsgált és igaznak talált. Kollonich László erdélyi püspök 1779. július 17-én küldötte ki a második vizsgáló bizottságot, amelynek feladata volt a szobor régiségének és csodás történetének felülvizsgálása. Az első hivatalos vizsgálat 1746-ban volt. Ennek a második bizottságnak tagjai voltak: Bodor István felcsíki főesperes, Gáli Péter felcsíki kerületi jegyző, Bálintfy György gyergyói főesperes, Székely Pál udvarhelyszéki alesperes. (folytatjuk) 4. Összeállította: Dávid Péter Forrásanyag: internet, Darvas Kozma József: A csíksomlyói pünkösdi búcsú eredettörténete, Dr. P. Boros Fortunát O.E.M.: Csíksomlyó, a kegyhely
Krisztus feltámadása „Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal késõbb Péter is odaért, bement a sírba és õ is látta az otthagyott gyolcsot, meg a kendõt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki elõször ért oda a sírhoz. Látta és hitt. (Ján. 20, 3-8) Csodálatos és szép a mai nap, és nem azért, mert a hosszú és nehéz fagyos napok után végre kezd javulni, felmelegedni az idő, nem azért, mert végre érezhetjük a várva várt tavasz leheletét, hanem mert ránk ragyog a húsvéti ünnep örömüzenete: Krisztus feltámadott! Ezt az üzenetet kell meghalljuk, és ezt kell megünnepeljük. Krisztus meghalt, de holtteste nem maradt a sírban, legyőzte a halált, újból életre kelt. Lehet a húsvétot megszokásból ünnepelni. Elmenni a templomba, mert az úgy illik, évente két három alkalomkor, a nagy ünnepekkor. Aztán jót enni-inni, vidáman szórakozni a húsvéti hagyományok szerint. Aki így tartja a húsvétot, az olyan, mint azok az emberek, akik csak távolról figyelték Jézus keresztre feszítését, akik meg sem hallották Jézus jajkiáltásait a keresztfán, akik nem sírtak, mikor holttestét levették a keresztfáról, nem kísérték őt utolsó útjára, mikor sziklasírba temették, mert csak nézők voltak, és az előadás végén tovább mentek megszokott életük útján. Sok ember húsvétkor csak ilyen néző, talán még a templomba is elmegy, de aztán éli az életét tovább, hit nélkül, szeretet nélkül, önzésben, reménytelenségben, gyászban és a halál félelmében. Nekünk azonban azt az örömöt kell átéljük, amit Péter, a hit apostola, és ama másik tanítvány, János, a szeretet apostola átéltek húsvét reggelén, amikor Krisztus sírjához futottak. Ők nem csak közömbös nézők voltak, hanem résztvevői Krisztus szenvedéseinek. Gyász, szomorúság és félelem volt a szívükben, és ezért amikor a sírban csak a halotti lepleket találták, ujjongva örvendeztek, mert megértették és elhitték, hogy Jézus feltáma-
dott. Számunkra a kérdés az, hogy benne vagyunk-e a Jézus megváltástörténetében? Számot kell vessünk arról, hogy megvalósítottunk-e valamit az elmúlt 40 napos böjti időszakban a rendből magunk körül, életünkben, szívünkben és lelkünkben. Megbántuk-e bűneinket, és volt-e nagypéntekünk, mert ez az öröm csak úgy lehet a mienk, ha előbb mi is szenvedtünk, sírtunk és gyászoltunk Krisztus keresztjénél és halálánál. Péter és János apostol együtt futottak Jézus sírjához. A mi életünk is egy ilyen futás kell legyen. Ott kell legyen benne a hit és a szeretet. János megelőzte Pétert, a szeretet mindenkor megelőzi a hitet. Egész életünk a szeretet gyakorlása, megvalósulása kell legyen. Amikor a sírhoz közeledünk, akkor áll meg a szeretet, és engedi előre a hitet, hogy a hit találja meg Krisztus sírját, és bizonyságot adjon a feltámadásról. Mielőtt saját sírunkhoz érkeznénk, jó nekünk előbb Krisztus sírját megtalálni, mert akkor saját sírunk sem fog megrémíteni. Akkor túljutunk saját sírunkon, halálunkon, mert Krisztus feltámadott és mi is feltámadunk. Akkor lesz teljes a mi húsvéti örömünk, ha hisszük és tudjuk, hogy ő a mi bűneinkért feszíttetett meg, hogy érettünk szállt alá a pokol és a halál mélységeibe és feltámadása nem csak azért öröm, mert ő él, hanem mert általa mi is élni fogunk. Mezei Horváti M. Attila
Reviczky Gyula
Húsvét Fakadnak már a virágok, Kiderül az ég, És a föld most készül ülni Drága ünnepét. Szíveinkben, mint a földön, Ma öröm legyen, Feltámadt az Isten-ember Győzedelmesen! Aki tudja, mint töré fel Sírját a dicső; Aki látja, hogy a földön Minden újra nő: Gondoljon feltámadásra, Mely örök lészen... Feltámadt az Isten-ember Győzedelmesen 3
mint bármelyikünk. Nem Isten Fia, és nem a megígért Messiás. Hitünk legalapvetőbb kérdése tehát a Jézus Krisztus feltámadása. Ennek ellenére a Krisztus feltámadásának életünkre gyakorolt hatásáról, valamint a mi feltámadásunkról nagyon keveset beszélünk. Őszintén be kell valljuk, hogy nehéz nekünk áttörni véges határainkat, nehéz nekünk elképzelni a test feltámadását. Hányszor halljuk a kételkedő szavakat, hogy miként támadhat fel test szerint az, akit mély sírgödörbe behelyeztünk, és teste porrá lett, vagy az, akinek teste hamuvá lett, mert elégett krematóriumban vagy valamilyen tűzben. És mi lesz azokkal, akiknek teste darabokra szakadt háborúban, robbanásban, katasztrófákban? Saját magunk, szeretteink, embertársaink halálára nézünk és szomorúan bizonygatjuk, hogy ez az élettől és haláltól meggyötört emberi test soha fel nem fog támadni, és talán hogyha ugyanarra az életre támadnánk fel, és ugyanazt az életet kéne folytatni, amit elhagytunk, sokan lennének, akik nem is akarnának feltámadni. Abban van a mi nagy tévedésünk, hogy mi olyan feltámadást szeretnénk, amelyben a mosta-
ni életünk, vagyis a jónak és rossznak ismerete folytatódjon. Éppen úgy viselkedünk, mint az első teremtett ember, Ádám. Azt kívánjuk, amit ő, a hús és vér szerinti testet, a jó és rossz tudásának gyümölcsét. Ha az Ádám szerinti életet akarjuk, akkor Ádámban vagyunk, akkor meghalunk, és nincs feltámadás, csak bűn és halál. Isten Krisztusban ad lehetőséget arra, hogy feltámadjunk, megelevenedjünk és örökké éljünk. A feltámadás valójában egészen más, mint aminek gondoljuk. El kell szakadnunk Ádámtól és teljesen Krisztuséi kell lennünk, hogy teljesen benne legyünk és ő mi bennünk, hogy amiképpen ő feltámadott, mi is feltámadjunk. Húsvét Krisztus feltámadásának ünnepe. Nagypénteken szenvedett és meghalt érettünk, de harmadnapon feltámadt a halálból. Ahhoz, hogy húsvét legyen, szükség van a nagypéntekre, ahhoz, hogy feltámadjon előbb meg kellett halnia a keresztfának halálával. Ha a feltámadás csodáját meg akarjuk érteni nem a magunk halálára kell néznünk, hanem az Úr Jézus Krisztuséra. Vele együtt kell meghalnunk, mert akkor vele együtt fel is támadunk.
Nagypéntek
Elveszne a hit, öngyilkos lenne a lélek, ha az első istenember keresztje nem volna!... Bízzunk a keresztben, bízzunk a szenvedésben. Az Élet és Halál harca nincs még eldöntve, s a nagypéntek után húsvét jő!!... Feltámadunk!!!
Elvégeztetett!... Meggömyedt vállal nem cipelte sokáig a keresztet. A Golgota sem hallotta sóhajtásait sokáig. Elvégeztetett, meghalt. Egy percre mintha elsötétült volna a világ, mintha megreszketett volna a mindenség, mintha az Élet önlángját akarta volna kioltani a földön... Aztán csendes lett minden. Ragyogott a nap, illatozott a virág, illatba fürödtek a lepkék, s örültek az életnek az emberek... Kétezer év óta Golgota a föld, s a Megváltók sóhajától siralomvölgye lett. A nagynak, a jónak, a nemesnek most is keresztfa, bitó a sorsa, míg fényben, ragyogásban élnek a latrok, s dorbézolásuk zsivaját alig-alig képes elnémítani a keresztfáknak biztató feltámadási éneke. A megváltás munkája mikor lesz befejezve?... A jók mikor hódítják meg már a földet?... 2
Miklóstelke Segesvár felől Brassó felé haladva a szászok földjének határvidékén járunk, ahol Szászkézd közvetlenül az országút mellett álló erődtornyú vártemploma után Kőhalomig majdnem minden településen találkozhatunk hatalmas erődített szász templomokkal, köztük jónéhány olyannal is, amelyek gótikus hálóboltozatát a városi gótika alkotásai is megirigyelhetnék. Ennek illusztrálására választottuk a Zoltánnál délnyugatra letérve rövid bekötőúton megközelíthető falucskát, Miklóstelkét. Mivel itt a magyar, valamint a német és az annak elferdítésével kreált román név markánsan különbözik, érdemes felidézni a régi okleveles említéseket, mert azok alapján az is valószínűsíthető, hogy itt a Székelyföld közelségében a településnek magyar régmúltja is van a szász közelmúlt mellett. Ugyanis 1267-ben és 1353-ban a latin „praedium nicolai” és „Villa Micolai” szerepel, utána viszont 1356-ban a magyar „Zenthmiclostelke”, 1427-ben „Miklostelke” fordul elő. Utóbbit kissé megelőzve szerepel először a szász „Closdorf” 1418-ban, amely azután állandósul. A német név is egyébként a középkori védőszent, Szt. Miklós nevének németes rövidülése. Kicsi, alig 300 lelkes falu volt ez már egy évszázaddal ezelőtt, az utolsó magyar népszámlálás idején is, mára a szászok teljesen elhagyták, az erődtemplom gondnoka is egy magyar cigánycsalád. A régi dicsőségről egy különösen egységes építészetű, pompásan kiépített erődtemplom be-
Ady Endre Megjelent a Debreczeni Hírlap 1899. március 30.-i számában
szél. Ennek oka, hogy 1524-ben a régi templom helyett újat építenek és a négy sarokbástyával erősített várfal is ugyanekkor épül ki. A nyugati kaputorony leomlott, valószínűleg az 1802-es földrengésben, ehelyett 1816 és 1819 között magas és karcsú harangtornyot emeltek. Ettől eltekintve teljesen egységes a XVI. századi összkép. A gótikus boltozat fölé építve, a gótikus támpillérrendszerre támaszkodva és így előreugorva, látványos ívsorral teljesen körbefutó szuroköntő nyílások és felette törések fenyegetnek. A szintek úgy épültek, hogy innen nemcsak a várudvarra, hanem kívülre is lehetett célozni. A sokszögzáródású szentély és a mérműves ablakok szintén a gótikáról mesélnek. Utóbbiak meglepően kicsik, amelynek oka lehet az erődjelleg, de az is, hogy a templom egyes falszakaszai talán mégis a korábbi épületből maradtak meg. A templombelső az alapterülethez képest rendkívül magas, amelyet talán a meglepő módon félkörös lezárású diadalív szemléltet legjobban. Mind a hajót, mind a szentélyt egységes bordarajzolatú, pazar hálóboltozat fedi: igazi remekmű a gótika utolsó időszakából. A templombelső mind a négy falán körbefut a stílusjegyei alapján XVIII. századi karzat. Első ránézésre egységesnek és viszonylag fakó színvilágú, művészi átütőerőt nélkülözőnek látszik a faberendezés festése, alaposabb szemléléssel azonban pompás táblákat is felfedezhetünk. A karzat-mellvéd tábláinak egy része ugyanis ugyanazt a képírásos üzenetet közvetítő típust képviseli, amely a magyar templomokban szokásos. Ezek a táblák minden bizonnyal egy közeli székely-magyar mester alkotásai. A szászok és magyarok közötti ilyen átfedések kölcsönösek voltak, hiszen például a nem is olyan távoli Rugonfalván és Bögözön ugyanúgy megjelennek az épületeket is ábrázoló zsánerképek, mint itt a szász templomban. Másodlagos beépítésben pedig feltűnik néhány olyan kiemelkedően szép kazettakép is itt Miklóstelkén, amely e műfaj legszebb alkotásai közé tartozik. Horváth Zoltán György – Gondos Béla: Erdély legszebb középkori templomai
A miklóstelki erődtemplom 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK Az Úr hazahívta: – Veress Márta, Baról Ilona, Bíró Piroska.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Jeles napok az időjárásban Április – Szent György hava „Áprilisnak szárazsága, jó gazdának bosszúsága, Áprilisnak nedvessége, fáknak termőképessége.” Böjti szelek vizet árasztanak, Jeget olvasztanak. Ha nagypénteken délelőtt esik, Az év első fele szárazsággal telik.” április 24. – György – Szent György-napi dörgés, / Jó bortermés. / Szent György-nap után / Kalapáccsal sem lehet / Visszaverni a füvet. április 25. – Márk – Ha megszólal a pacsirta, a béka, / Jó termést várhatsz, / Ellenben ha hallgat a fülemüle, / akkor változékony lesz a tavasz.
XVII. évfolyam 4. szám (192.)
Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára, új életet öltött ismét föl magára. Én is e szent napon örömöt hirdetek, mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek! Már régen szokása minden kereszténynek: örvendezni e napon ifjúnak és vénnek. Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat, és hozzá frissítem szép leánykájukat. Mert hogy mit akarok, már azt is megmondom, öntözködni jöttem. Szóm nem is cifrázom. Frissítő balzsamos víz is van kezembe, ez hozta húsvétot emlékezetembe. Engemet öntöző Apollónak hívnak, vizemtől a lánykák mint virágok nyílnak. Kérem hát alássan e háznak az urát, engedje megönteni kedves leánykáját.
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Húsvét a feltámadás ünnepe
Minden kedves olvasónak kívánunk sok-sok szeretettel Istentől áldott húsvétot, igazi feltámadást Krisztusban! Lajos atya és munkatársai
12
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
www.katolikussepsi.ro
Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág, Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ! Megöntözlek szépen az ég harmatával, Teljék a tarisznya szép piros tojással! *** Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak, Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának! Elmondom én gyorsan jövetelem célját: Megöntözöm most a környék legszebb lányát. Kívánok e háznak hát mindenből eleget, Főképp békességet, egészséget és szeretetet!
Minden vasár- és ünnepnapon a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból. A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani, majd követni a megjelenő utasításokat.
rohantak, hogy maguk is lássák a csodát. Ekkor kezdték megérteni mindazt, amit Jézus annyiszor magyarázott nekik, és amit a próféták is jövendöltek, hogy a Megváltó nem azért jött, hogy földi jólétet teremtsen, hanem hogy szenvedjen, és meghaljon miérettünk, helyettünk, de harmadnapon feltámad, mert legyőzi a bűnt és a halált. Ezt az evangéliumot, a Jézus feltámadásáról szóló örömhírt adták aztán tovább az apostolok. Azt, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért, eltemették és feltámadott a harmadik nap. Ez az evangélium hozta létre az első keresztény gyülekezetet, és ennek hirKrisztus feltámadott. detése nyomán jött létre Nagypéntek után harmadmaga a Keresztény Anyanapra, vasárnap reggel, miszentegyház. Elmondhatjuk kor Mária Magdolna aszazt, hogy keresztény hitünk szonytársaival Krisztus sírKrisztus feltámadásán alapjához mentek, a sírt üresen Feltámadás a liptószentandrási szik. Pál apostol is ezt hirtalálták. Csak a halotti lepfőoltárról, 1512 deti. Ha Krisztus nem tálek voltak ott, és két angyal madott fel, akkor hiábavaló az evangélium hirdehirdette nekik, hogy Jézus nincs a sírban, feltámatése, prédikálása, és hiábavaló a mi hitünk, mert dott. A két angyal Jézus feltámadásáról szóló üzeha ő halott, akkor kereszten való kínszenvedése és nete örömüzenet, görög szóval „evangélium”. Ezt halála azt bizonyítja, hogy semmivel sem több, az evangéliumot vitték és adták át az asszonyok a nagypénteki gyász miatt csüggedő, megterhelt Mezei Horváti M. Attila lelkű apostoloknak, akik a hír hallatára a sírhoz „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül. Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel.” (1Kor.15,17-22)
Élő adás! Locsolóversek
2015 április
