MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK XV. évfolyam 3. szám (167.)
– Orosz Endre, Brasoveanu Vasile, Farkas József, Bartos Sándor, Csoma Gábor, Fejér Antal, Sinka Irma..
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Boldog Meszlényi Zoltán, püspök, vértanú március 4 Meszlényi Zoltán 1892. január 2-án született Hatvanban. 1915. október 28-án Innsbruckban szentelték pappá. 1917-től érseki szertartó és levéltáros, 1920-tól érseki titkár. 1937. október 28-án püspökké szentelték. Püspöki jelmondata: Fidenter ac fideliter – bizalommal és hűséggel. 1950. június 17-én esztergomi káptalani helynöknek választották. Tizenkét nap múlva, június 29-én elhurcolták Esztergomból. A kegyetlen bánásmód következtében 1951. március 4-én a kistarcsai börtönben elhunyt. Jeltelen sírjának holléte, akárcsak a halál időpontja sokáig ismeretlen volt. Hamvas Endre Csanádi püspök már 1956 szeptemberében szerette volna exhumáltatni és áthelyeztetni földi maradványait az esztergomi bazilika kriptájába. A forradalom eseményei azonban meggátolták ezt. Végül 1957-ben az egykori börtönlelkész segítségével állapították meg, hogy Meszlényi Zoltán a Rákoskeresztúri új köztemető egyik sírja alatt nyugszik. Az újratemetése azonban csak 1966. június 23-án vált lehetségessé, amikor átszállították a koporsóját az esztergomi bazilika altemplomába. A nyilvánosság kizárásával tartott szertartáson csupán néhány paptársa jelenhetett meg. Boldoggá avatására 2009. október 31-én került sor az esztergomi bazilikában. Részlet 1945. július 8-án papszentelés alkalmával mondott beszédéből: „Az élet, különösképpen a pap élete katonáskodás a földön, a lelkipásztorkodás örökös küzdelem saját gyarlóságunkkal, s azoknak az embereknek örök gyarlóságával, akik között élnünk kell, mint 12
Isten akaratában megnyugodva és a biztos viszontlátás reményével a szívünkben tudatjuk, hogy egyházközségünk volt gondnoka
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
Orosz Endre türelemmel viselt hosszas betegség után, szentségekkel ellátva, 81. éves korában, 2013. március 13-án elhunyt. Nyugodjál békességben, Bandi bácsi! Imádkozunk érted. Ad revidendum!
Habemus Papam
a szent titok kiszolgáltatóinak. A világ az ő démoni erőivel mindig ellentétes beállítottságú az Egyházzal szemben, mert nem tudja elviselni az erkölcsért és a jóért folytatott harcot s ennek a harcnak végső kimenetelébe vetett győzedelmes hitét, mellyel az Egyház napjai előtte jelentkeznek.” Istenes Szent János, szerzetes március 8 A mai Portugália területén, Luzitániában született. A tökéletesebb életre vágyódva a katonaélet után a betegek szolgálatára szentelte életét. Kórházat alapított, és társaival megszervezte az irgalmas rendet. Különösképpen az értelmi fogyatékosokkal foglalkozott, és egészen modern pszichoterápiás módszereket alkalmazott. Tevékenységével felhívta a közösségek felelősségére a figyelmet, akik a kirekesztetteket akarták kiszorítani a társadalom életéből. Granadában halt meg 1550-ben. A Budai Irgalmas Kórházat a rend működteti gyógyulást és reményt nyújtva a szenvedő betegeknek.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: Sepsiszentgyörgyi DEICO ISSN: 2248-1532
www.katolikussepsi.ro
Az Úr hazahívta:
2013 március
Jorge Mario Bergoglio argentin bíborost választotta meg a konklávé a római katolikus egyház új vezetőjének. A 266. pápa Ferenc néven foglalja el – első latin-amerikaiként – Szent Péter trónját. Jorge Mario Bergoglio Buenos Aires 76 éves jezsuita érseke. Az ő javára írják az argentin katolikus egyház megújítását, amely az egyik leginkább konzervatív egyház volt Latin-Amerikában. Szinte az egész karrierjét a hazájában, Argentínában töltötte. Az eredményes szavazás jeleként szerdán 19 óra 6 perckor szállt fel a fehér füst a Sixtus-kápolna kéményéből, majd megszólaltak a harangok is, először a Szent Péter-bazilikában, majd egész Rómában, amelyek megerősítették az új pápa megválasztásának tényét. A megválasztott nevét a katolikus egyház hagyományainak megfelelően egy órán belül jelentették be a Szent Péter téren egybegyűlt tömeg előtt. A téren várakozó tömeg – hívők, zarándokok és kíváncsiskodó turisták vegyesen – üdvrivalgásban tört ki a fehér füst láttán. A hideg eső elle-
nére százezrek voltak a téren, mire az új pápa megjelent a Szent Péter-bazilika erkélyén. A bíborosok dékánja két kérdést tett fel megválasztása után az új egyházfőnek. Az első: elfogadja-e kánoni megválasztását? Mivel a jelölt az első kérdésre igennel válaszolt, azonnal az egyház pápája és Róma püspöke lett. A második: milyen néven lehet szólítani? Ezt követően az új pápa átment a Sixtus-kápolnából nyíló, „könynyek kamrájának” nevezett szobába, amely nevét annak köszönheti, hogy sok pápa itt engedett szabad folyást érzelmeinek, eltöprengve feladata nagyságán. Ezután magára öltötte a Vatikán saját szabója által készített fehér pápai öltözetet. A bíborosok egyenként a pápa elé járulnak, leróva előtte tiszteletüket. Ezt követi az új pápa személyének bejelentése a Szent Péter téren várakozó sokaság és a világ nyilvánossága számára. Ezt a francia Jean-Louis Tauran, a korelnök protodiakónus bíboros tette meg latinul a következő szavakkal: Habemus Papam (van pápánk).
Az új pápa a Szent Péter-bazilika erkélyéről köszöntötte a rá várakozó híveket, és Urbi et Orbi (a városnak és a világnak szóló) áldásban részesítette őket. Erdő Péter esztergom-budapesti érsek értékelése szerint, az új egyházfő máris példát mutatott azzal, hogy egyszerű fehér reverendában jelent meg, és kedves, közvetlen stílusban szólt a hívőkhöz. „A megválasztása előtti órákban beszélgettem Bergoglióval, azt kérdeztem tőle, járt-e már Magyarországon. Azt válaszolta, hogy nem. Ki is javítottam, hogy még nem” – számolt be Erdő Péter. "Nem az számít, hogy argentin. Az új pápa szuverén egyéniség. Energikus, és odafigyel mindenkire: velem beszélgetve tudta azt is, milyen magyar papok szolgálnak egyházmegyéjében" – mondta a magyar egyházi vezető. Ferenc pápa ezekkel a szavakkal fordult a hívekhez: Testvéreim, jó estét! Tudjátok, hogy a konklávé kötelessége, hogy püspököt adjon Rómának. Úgy tűnik, a bíboros testvéreim a világ másik végére mentek el érte, de itt vagyunk. Köszönöm a fogadtatást. A római egyházmegyei közösségnek megvan a püspöke: köszönöm! Először is imádkozni szeretnék emeritus püspökünkért, XVI. Benedekért. Imádkozzunk érte együtt, hogy az Úr megáldja és a Szűzanya oltalmazza. A Szentatya ezután elimádkozta a hívekkel a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Dicsőséget, majd így folytatta: Most pedig induljunk el ezen az úton: a püspök és a nép közös útján. A római egyház útja ez, azé a városé, amely a szeretetben minden egyházat vezet. A testvériség, a szeretet, a köztünk lévő bizalom útja ez. Imádkozzunk mindig egymásért, kölcsönösen. Imádkozzunk az egész világért, azért, hogy széles körű testvériség valósuljon meg. Azt kívánom, hogy ez az út, amit ma elkezdünk az Egyházban, és amelyben engem az itt jelenlévő bíboros helynököm fog segíteni, gyü2
mölcsöző legyen ennek a gyönyörű városnak az evangelizálásában! Most szeretnék áldást adni, de előbb, előtte szívességet kérek tőletek: mielőtt a püspök megáldaná a népet, azt kérem, hogy ti imádkozzatok az Úrhoz, hogy Ő megáldjon engem: a nép imáját kérem, amely áldást kér püspöke számára. Mondjuk el csendben ezt az imát, a ti imádságotokat értem. Ferenc pápa Urbi et orbi áldást adott minden jelenlévő hívőre, majd így búcsúzott tőlük: Testvérek, elköszönök. Nagyon köszönöm, ahogy fogadtatok. Imádkozzatok értem, és hamarosan újra találkozunk! Holnap a Szűzanyához szeretnék menni imádkozni, hogy oltalmazza Róma egész városát. Jó éjszakát és jó pihenést! Az új pápa az evilági dolgokat elutasítja, érsekként sem volt autója, inkább a tömegközlekedést használta, nem volt hajlandó beköltözni a fényűző főpapi rezidenciába, s állítólag még ételeit is maga készíti. A Latin-Amerikában született felszabadítási teológiától (amely szerint az egyháznak Jézus tanítását követve politikailag is a szegények oldalára kell állnia) távolságot tart, de közel áll a Comunione e Liberazione lelkiségi mozgalomhoz. Személye hidat képez a harmadik világhoz: olasz származású argentin, aki Németországban tanult, jezsuitaként pedig egy nemzetek fölötti regionális közösség tagja. Az egyházat megrázó botrányokban érintetlen, s mind a konzervatív, mind a mérsékeltek tisztelik intelligenciáját, szerénységét és lelkipásztori munkáját. Megválasztása jelzi, hogy az egyház nagyobb súlyt helyez az Európán kívüli világra, ahol immár a katolikusok többsége – egyedül Latin-Amerikában 42 százalékuk – él.
Csíkszentimre Csíkszentimre a Csíkszeredától délre, Sepsiszentgyörgy felé vezető országútról kis letéréssel, Csíkszentkirályon keresztül közelíthető meg. Feltűnő érdekesség, hogy a szűkebb környék majdnem minden települése a templomuk titulusát adó szentek nevét viseli. Ezen belül külön kiemelendő, hogy e két szomszédos falu védőszentje első királyunk, Szt. István és fia, Szt. Imre herceg. Ez egyértelműen igen korai, bizonyosan Szt. László 1192-es szentté avatása előtti eredetre utal. Csíkszentimre faluján kívül, a Csíki-medence lapályán messziről is jól látható módon fehérlik egy nemrégiben pompásan felújított kápolna, a Szent Margit-kápolna. A vadvirágok ezernyi színével pompázó zöldellő rét, a szikrázóan fehér, nemesen egyszerű, középkori falak önmagukban is élményt jelentenek, a belül található, közelmúltban pazarul restaurált freskók pedig különlegesen szép és érdekes műalkotások. Meglepő módon a kápolnáról nincsenek középkori írott adatok. A néphagyomány úgy tudja,
hogy Tankó Margit építette 1661-ben. Ez nyilvánvalóan téves, hiszen a sokszögzáródású, bár jelenleg támpillérek nélküli szentély és a déli oldal két csúcsíves résablaka XIV. századi koragótikára utal, a nyugati szemöldökgyámos kapuzat pedig XV. századi lehet. A legkésőbb XIV. századi eredet egyértelmű bizonyítékai azonban a freskók, amelyeket a XIV. század harmadik negyedére datálnak. A falképek az épület 1970-es évek elején való renoválásakor kerültek elő. Megemlítjük a déli falon található Krisztus-arcot (kör alakú dicsfényben, élénksárga háttér előtt, a fej mögött egy kereszt három ága), a Fájdalmas Krisztus-t (szögek által átütött kezeit összeteszi maga előtt, feje megtörten vállai közé süllyed, két oldalán Mária és János apostol) és az Angyali üdvözlet-et (Gábriel arkangyal adja hírül Jézus születését, Mária fogadja azt. E két utóbbi freskónál egyaránt a háttérre hívnák fel a figyelmet! Horváth Zoltán György – Gondos Béla
Hol Szent Péter sírba téve És Rómának dobog szíve, Ezrek ajkán, ezer nyelven Hő ima zeng édesdeden: Tartsd meg, Isten, szent atyánkat, Krisztusnak helytartóját! A Szent Margit-kápolna 11
Mégis érdemes élni!
Vasárnap
Húsvét napján ünnepeljük mindazt, amit hiszünk. És mi hisszük: érdemes élni! Minden nap megtapasztaljuk, hogy álmaink semmivé lesznek, vágyaink nem valósulnak meg, betegség, halál leselkedik ránk. Sötétség van bennünk és körülöttünk. Vérünkben állati ösztönök uralkodnak, őseink hibáinak nyomait hordozzuk tagjainkban. Embertelen természeti és társadalmi törvények tartanak bennünket bilincsben. Esésünk olyan, mint a kődarab hullása, összetörünk, mintha üvegből volnánk, égő tűz emészt bennünket, mintha szalmából lennénk, testünk szétbomlik, mint a férgeké. Az erős farkasként támad a gyöngére, a gyönge a még gyöngébb előtt hiénaként viselkedik. Hogyan lehet ilyen körülmények között azt hinni, hogy érdemes élni? Húsvét napján azt hirdetjük a világnak, hogy nem a kegyetlen rossz hatalma uralkodik a világ felett. Hirdetjük, hogy az ember legyőzte a halált, hogy megmenekült a törvény átka attól, hogy megtalálta sorsának a kulcsát, felismerte az Istent. Nem elmélet ez, nem is új tudomány, hanem esemény. Keresztény időszámításunk harmincas éveiben történt, de történik, megismétlődik ma is: Egy Ember – az élő Isten Fia – megengedte, hogy az emberi élet bilincseivel megkötözzék, de azok lehullottak róla. Magára vette minden roszszaságunkat, de a rosszat magával vitte a sírba. Megengedte, hogy elnyelje a halál, de éppen ekkor mért rá győzedelmes csapást. Maga köré gyűjtötte azokat, akik hisznek, s felfedte előttük Istent, s a világ titkát. A Szeretet Lelkét adta nekik, hogy olyan életet élhessenek mint Isten, hogy a Teremtővel együtt újjáteremthessék a földet. Azok, akik hisznek Benne, szabadok maradnak akkor is, ha láncokba verik őket, élni fognak, ha halálra kínozzák őket, boldogok maradnak a kétségbeejtő körülmények között is. Akik hisznek Benne, úgy mennek át a halálon az új életbe, mint egy nyitott kapun. Mindez lehetséges, mert Jézus Krisztus –, aki igazi Isten és igazi ember – halott volt, de újra életre kelt. Ettől az eseménytől számítjuk az új világ kezdetét. Aki hisz Jézusban, élni fog.
A heti munka után legszívesebben délig hevernél, újsággal vagy könyvvel a kezedben. Hideg, szeles, barátságtalan az idő, jó ilyenkor a fűtött szobában. Nyári hőségben kirándulásra hívnak vagy a strand örömeit szeretnéd élvezni. De lehet, hogy csak egy rég halasztott levelet szeretnél megírni, kivasalni ruhádat, valami finom tésztát sütni, rádiót hallgatni, televíziót nézni. A délután a családé, a vendégeké. Titokban egy kicsit alkudozol önmagaddal. Fel kell öltözni, kimozdulni hazulról, fagyban, hőségben... de ne szólj egy szót sem, képzeld magadat a miséző pap helyébe, télen is födetlen fővel, nyáron is nehéz miseruhában. Azután mégis elindulsz a szentmisére, mert ez az egyház parancsa. Belépsz a templomba, keresztet vetsz, és valahogy minden rendbejön. Krisztus kitárja előtted szerető szívét: Jöjjetek hozzám mind, akik megfáradtatok... Csupa ragyogás, szépség vesz körül, ősi dallamok áradása, orgonabúgás, tömjénillat feledteti a napi gondokat. Felolvassák a napi evangéliumot, és mintha éppen neked szólna. Beszél a pap: értékes gondolatok termékenyítik meg lelkedet, melyekre majd még visszagondolsz a nap folyamán. Énekelsz, beleolvadsz egy nagy közösségbe, minden bajod-gondod kívül marad, és nem is érted, miért indultál útnak olyan nehezen. Uram, nem vagyok méltó... Hát nem. Csakugyan nem vagy méltó. De az Úr jóságos kezével fölemel. Boldogságérzet fog el a kis hópehely ostya láttán ... ha akarod, a tiéd is lehet ... Csak oda kell térdelned a gyóntatószékbe. Nem Istennek van szüksége a te gyónásodra, mert Ő mindent tud. Neked van rá szükséged, hogy szembenézz önmagaddal. Ki kell húzni a szálkát ujjadból, mert ha benne marad elgennyed. Megáldozol. Micsoda boldogság részese lenni az évezredes áramlásnak, titokzatos sugárzásnak, Krisztusnak ... Mintha a súlytalanság állapotában lennél. A gravitáció megfordul: nem a Föld, hanem a Magasság vonzását érzed. És már áldod is az édes parancsot, amely ide elhozott. Barsy Irma
10
Aranyszavú Szent Péter püspök beszédeiből Amit imádkozva kérünk, amiért böjtöléssel esdeklünk, azt az irgalmasság cselekedetei által nyerjük el Testvérek, három dolog élteti a hitet, állandósítja a buzgóságot, és őrzi meg az erényt: az imádság, a böjt és az irgalmasság. Amit imádkozva kérünk, amiért böjtöléssel esdeklünk, azt az irgalmasság cselekedetei által nyerjük el. Imádság, böjt, irgalmasság; ez a három egységbe tartozik, és egymást élteti. Az imádságnak ugyanis a böjt a lelke, a böjtöt pedig az irgalmasság élteti. Ne próbáljuk szétválasztani őket, mert nem választhatók el egymástól. Ha valakinek a lelkében csak az egyik van meg, vagy ha nincs meg valakiben egyszerre mind a három, az annyi, mintha egyik se volna benne. Tehát, aki imádkozik, böjtöljön is; aki böjtöl, irgalmasságot is gyakoroljon; hallgasson a kérő szóra, mert aki kér, azt szeretné, hogy meghallgatást nyerjen; Isten annak az embernek kérését hallgatja meg, akinél mások kérő szava nem talál süket fülekre. Aki böjtöl, értse meg a böjt szellemét. Érezzen együtt az éhezővel, mert aki éhezik, azt szeretné, hogy az Isten is együtt érezzen vele. Gyakorolja az irgalmasságot, aki magának is irgalmat remél. Buzgólkodjék, aki életszentségre törekszik. Aki azt kívánja, hogy adjanak neki, maga is
adakozzék. Vakmerő módon kér az, aki megtagadja másoktól azt, amit önmagának követel. Ember, légy önmagad számára az irgalmasság mintája. Ezért másokkal szemben éppúgy haladék nélkül, ugyanolyan módon és éppen olyan mértékben gyakorold az irgalmasságot, mint ahogyan, amennyire és amilyen gyorsan kívánod azt magadnak. Tehát az imádság, az irgalmasság és a böjt legyen számunkra együttes oltalom Istennél: legyen együttes közbenjárónk és értünk való hármas könyörgés. Amit tehát a gőg miatt elvesztettünk, szerezzük vissza böjtöléssel. Lelkünket böjtölés által tegyük áldozattá, mert a próféta tanúsága szerint ennél semmi kedvesebbet sem ajánlhatnánk fel Istennek, hiszen ezt tanítja: Áldozat Istennek a töredelmes lélek: a megtört és megalázott szívet Isten nem veti meg (vö. Zsolt 50, 19). Ember, ajánld fel tehát lelkedet Istennek. Ajánld fel böjtölésed áldozatát, hogy tiszta, szent és élő áldozat legyen, amely magad számára is maradjon meg, de ugyanakkor legyen adomány Istennek. Nincs mentsége annak, aki ezt megtagadja Istentől; mert ha oda tudja magát adni, lesz mentsége. Ha elfogadjuk a fentieket, akkor szóljunk most még az irgalmasságról. A böjt vetése nem sarjad ki, ha az irgalmasság azt nem öntözi, hiszen ha elapad az irgalmas lelkület, akkor kiszárad a lélekből a böjtre való készség is. Amit az eső jelent a termőföldnek, azt jelenti a böjtölő lelkületnek az irgalmasság. Nemesítse meg bárki bármennyire is a szívét, őrizze meg tisztaságban a testét, gyökeresen írtsa ki vétkeit, fűzzön bár koszorúba erényeket, de ha az irgalmasság folyamának árjával nem öntözi ezeket, az ilyen böjtölő nem gyűjt be gyümölcsöt. Böjtölő, hiábavaló a te böjtölésed, ha hiányzik belőled az irgalmasság. Böjtölő testvér, csak az áramlik majd vissza bőségesen a te csűrödbe, amit irgalmasságod által előbb te kiárasztottál. Vigyázz tehát, ember, nehogy elveszítsd azt, amit magadnak akarsz megőrizni; azzal gyűjts magadnak, hogy másoknak bőségesen adsz. Ember, amit a szegénynek adsz, azt magadnak adod, mert nem lesz az a tied, amit másoknak oda nem adsz. 3
Kínai államférfiból bencés szerzetes „Régóta ismerkedem a XX. századi konvertitákkal, többekről (főleg franciákról) már nagyobb tanulmányokat is írtam, közel két tucat személy megtéréséről, mégis időnként meglepetések érnek. Ez történt most is, amikor újabb megtérőt kerestem különböző forrásokban, és felfigyeltem a kínai államférfi regénybe illő történetére, kacskaringós életútjára” – írja Szabó Ferenc. Lou Cseng-Csiang 1871-ben született Sanghajban. Metodista protestánsként keresztelték meg, felnőtt kori katolizálása után is konfuciánus maradt. Volt Kína miniszterelnöke és külügyminisztere. Jóval fiatalabb belga felesége halála után belépett a bencés rendbe Belgiumban. Pappá szentelték, majd apát lett a Bruges melletti kolostorban. 1949-ben hunyt el. Előtte kidolgozta Kína és Európa szellemi közelítésének tervét. „Ez az utolsó mondat is jelzi választásunk időszerűségét” – szerepel a XX. század konvertitái sorozatban. „Manapság, egyre többet foglakozik a politikai, gazdasági, kulturális világ a nagy Kínával, a kínai változásokkal, Kína és az Európai Unió (benne Magyarország) lehetséges kapcsolataival. Kétségtelen, hogy a maoista rendszer szedte a világon a legtöbb politikai áldozatot. Úgy látszik: a Mao-féle rémuralom után Kína egyre jobban megnyílik a kereszténységnek is, ott is, mint általában az ún. harmadik világban, égető kérdés az evangélium inkulturációja, amelyre példát mutatott Matteo Ricci olasz jezsuita, kínai misszionárius a XVI. században. Dom Lou OSB 1949-ben hunyt el Belgiumban, éppen akkor, amikor Pekingben, a Kuomintang kiszorítása után kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. A kommunista diktatúrát már nem élte meg. Kétségtelen, hogy a maoista rendszer szedte a világon a legtöbb politikai áldozatot. Lou Cseng-Csiang kínai politikai pályafutása még a Mandzsu-dinasztia és 1912 után a Kínai Köztársaság idejére esik. Szentpétervári diplomáciai szolgálata idején ismerkedett meg Berthe Bovy belga tanárnővel, tolmáccsal, akit 1899-ben feleségül vett. A nála jóval fiatalabb Berthe hívő katolikus, kiváló erkölcsi érzékkel rendelkező 4
lány volt. Házasságukat Lagrange domonkos atya áldotta meg a szentpétervári Szent Katalin-templomban. Harmonikus házasságukat Isten nem áldotta meg gyermekkel. 1905-ben Lou követségi tanácsos lett, egy évvel később kinevezték a hágai követté. Lou 1922-ig maradt miniszter Pekingben. Ezt követően, kérésére, kinevezték nagykövetnek Bernbe. Felesége asztmától szenvedett, remélték, hogy a svájci hegyi levegő jótékony hatással lesz a beteg asszonyra. Lou még a világháború kitörése előtt, Pétervárott, így szólt feleségéhez: „Megígértem, hogy gyermekeink katolikusok lesznek. Nos, mivel nincs gyermekünk, mit szólnál ahhoz, ha én lennék katolikussá”. A döntő lépésre 1911-ben került sor: Lagrange atya felvette a Katolikus Egyházba. A René keresztnevet kapta. „Az én megtérésem nem konverzió, hanem hivatás… A feleségem sohasem beszélt velem vallási kérdésekről, hanem egyszerűen megelégedett azzal, hogy teljesítette lelkiismereti kötelességeit” – írta jóval később René Lou. Felesége egészségi állapota egyre romlott. 1924 táján jelent meg Elisabeth Leseur híressé vált Naplója. (A történet röviden ez: Elisabeth a hívő asszony hatására megtért hitetlen férje, aki felesége halála után belépett a domonkos rendbe.) Lou felolvasta beteg feleségének ezt a könyvet. „Ezen az olvasmányon keresztül kettőnk szíve még jobban megértette egymást, és még mélyebben eggyé forrtunk, mint valaha” – írta később visszaemlékezésében az akkor már bencés szerzetes. Felesége kérésére 1925-ben Rómába utazott, hogy XI. Pius pápa áldását kérje beteg hitvese számára, hogy örömet szerezzen neki élete végén. Berthe Bovy Bernben halt meg 1926. április 16-án. A következő évben René Lou, 56 évesen belépett a Bruges-i Szent András bencés apátságba. A Pierre-Célestin szerzetesi nevet kapta. 1935ben pappá szentelték, 1946-ban apát lett. Szüleit a híres jezsuita misszionáriusok, Ricci, Shall és Verbiest szomszédságában temettette el Pekingben. Felesége hamvait a brüsszeli Laeken temetőbe vitette. 1948-ban, egy évvel halála előtt, a bencés apát sírkövet állíttatott volt „forrón szeretett feleségének”. Dom Lou 1949. január 15-én hosszú betegség
hallják, amit már az angyal is megmondott nekik, de most Jézus szájából. Itt lesz az, ami eddig csak halvány sejtelem volt, teljes bizonyossággá. Ekkor kerül ki végleg szívükből a félelem és lesz teljessé az öröm. Sokáig járhatunk az úton szívünk félelmeivel, de teljes bizonyosságra csak akkor jutunk, ha a feltámadott Úrral személyesen találkozunk. Ha Ő előtte leborulunk, ha Őt ragadjuk meg, akkor az Ő teljes szeretete kiűzi a félelmet a szívünkből. 4. Mi tanácstalanul állunk - Ő előttünk megy. „Akkor Jézus azt mondta nekik: >>Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül a testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem.<<” Mt 28, 10 Az asszonyoknak ezzel az üzenettel kell sietniük a tanítványokhoz. A tanítványok pedig még a múltban élnek, arról beszélgetnek, „amik történtek”. Halott reményeiket siratják. Most azonban meg kell hallaniuk, hogy Jézus előttük megy.
Isten mindig az ő népe előtt megy. A tanítványok nagy kísértése, hogy visszafelé néznek: így ment vissza Péter a halászhálóhoz, de ez a próbálkozás kudarccal jár. Jézus előttünk jár, így az Ő népe nem lehet hátratekintő a múltat sirató nép. Négy fontos dologra tanított minket az Ige: 1. Miközben mi a halott Jézust keressük – Ő, a Feltámadott és élő Úr ránk talál. 2. Miközben mi félelemmel tele megrettenünk hatalmától – Ő szelíd szavával szólít és feloldja félelmeinket. 3. Miközben mi sok mindent még nem értve futunk – Ő elénk jön, és az örömöt teszi teljessé bennünk. 4. Miközben mi a múltat siratva tanácstalanul állunk – Ő már előttünk megy és minket is feladattal bíz meg. Mészáros Zoltán
Minden kedves olvasónak, hívőnek kívánom Isten áldását, kegyelemteljes húsvétot, igazi feltámadást Krisztusban! a plébániai munkaközösség és az egyháztanács nevében Lajos atya
9
Ti ne féljetek „Az angyal megszólalt és azt mondta az asszonyoknak: >>Ti ne féljetek! Hiszen tudom, hogy Jézust, a megfeszítettet keresitek. Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt. Menjetek gyorsan, mondjátok meg tanítványainak: Föltámadt a halottak közül, és íme előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!<<” Mt 28,5-7. Húsvét hajnalán Jézus női tanítványai voltak az elsők, akik kimentek a városból, hogy megnézzék Jézus sírját. Ők azok, akik tenni akartak még valamit a halott Jézusért. Szívükben kegyeletes érzések és gondolatok mellett félelem és aggodalom is volt. Drága keneteket vettek magukhoz abból a célból, hogy a zsidók szokása szerint Jézus testét bebalzsamozzák, de vajon ki fogja elhengeríteni azt a hatalmas követ a sír bejárata elől, amivel nagypéntek délutánján lezárták a sírt. Szívükben szomorúsággal, gyásszal, félelemmel és aggodalommal mentek ki a temetőbe, de egészen másként jöttek onnan vissza. Óriási változás történt bennük, Isten munkájának részesei és tanúi lettek. Vizsgáljuk meg most ebből a nézőpontból: mit teszünk mi a halállal szembekerülve és mit tesz Isten eközben értünk és bennünk? 1. Miközben mi keressük Jézust, Ő ránktalál! „Ekkor íme, Jézus jött velük szemben és így szólt: >>Üdv nektek!<< (Mt 28,9) Miközben a férfi tanítványokból egyesek elárulták, megtagadták a Mestert, a többiek pedig szétfutottak és félelemmel telve a bezárt ajtók mögé bújtak, addig az asszonyok azok, akik bátorságról, hűségről és áldozatkészségről tesznek bizonyságot. Ők még a megfeszített Jézust keresik. A múltban az emlékeikben él Jézus, ők most egy halott Jézus körül akarnak tenni valamit. De hamarosan kiderül, hogy nem Jézusnak van szüksége szánalomra és részvétre, balzsamra, hanem a megrendült szívű tanítványoknak van szükségük a feltámadott Jézusról szóló örömhírre, magára a feltámadott Úrra. Mi csak arra vagyunk képesek, hogy hitelesítsük a halál tényét, gyásszal, pompával, emlékezéssel, virággal és síremlékkel. Isten azonban Úr a halál felett is. Ezért az élet Ura előtt nem akadály 8
a nagy kő, a rajta levő hivatalos pecsét, a sírt őrző felfegyverzett katonák, de még a halál sem. Ez az örömhír szólal meg az angyal szavában, aki nem mond újat, csak Jézus korábban mondott szavaira emlékezteti a tanítványokat. 2. Miközben mi megrettenünk – Ő feloldja a félelmünket. „Az őrök megrettentek tőle való félelmükben, és mint a holtak, olyanok lettek.” Mt 28, 4 A szent Istennel találkozni megrendítő dolog. Nem csoda hát, hogy az őrizők olyanok lettek, mint a holtak, hiszen kicsoda állhat meg az Úr előtt, a szent Isten előtt? A Zsidókhoz írott levél egy helyen így fogalmaz: „mert emésztő tűz a mi Istenünk {MTörv 4,29}”. De Jézusban ez az erő nem mint pusztító, hanem mint megelevenítő hatalom jelenik meg és szólít minket: „ti ne féljetek!” Jézus által lesz a bénító félelemből feloldódó félelem. A feltámadás külső eseményei önmagunkban, csak félelmet eredményeznek. A megszólaló Ige teszi azt örömhírré. Az ige old fel a félelmekből. Az ige által tudjuk, hogy a halál legyőzött ellenség, hogy a megfeszített Jézus él. Isten haragjától való félelmüket az ige oldja fel. 3. Mi futunk – Ő elénk jön és örömet hoz. „Rögtön el is mentek a sírtól. Nagy félelemmel és örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. Ekkor íme, Jézus jött velük szemben...” Mt 28, 8-9 Az asszonyok félelemmel és nagy örömmel futottak, tehát a bénító félelem már oldódott bennük, a feltámadás hírének öröme már helyet kapott bennük, de még maradt valami fajta félelem a szívükben. Hányan futják azóta is az életútjukat ezzel a kettőséggel: félelemmel és örömmel. Valamit már elfogadtak az evangéliumból, de teljességre még nem jutott bennük. Azt már belátták, hogy a halott Jézus, akit ők kerestek már nincs a sírban, azonban az élő Jézussal még nem találkoztak. Ez a „hiszek hitetlenül Istenben” állapot, amit Ady fogalmazott meg versében. Ezekkel az evangélium által már megérintett, de bizonyságra még nem jutott asszonyokkal jön szembe Jézus. Nekik mondja: „Üdv nektek!” Ezt így is lehet fordítani: „örüljetek!” Jézus az örömhírt erősíti meg bennük a félelemmel szemben. Tulajdonképpen ugyanazt
után hunyt el Bruges-ben. A pápai nuncius temette. Temetésén megjelent a belga királynak és a Kínai Népköztársaság elnökének képviselője. Lou Cseng-Csiang Konfuciustól elérkezett Jézus Krisztushoz. „A konfuciánus szellem előkészített arra, hogy felismerjem a katolikus Egyház felsőbbrendűségét és kimagasló helyzetét, és elismerjem azt. Az Egyház olyan kincseket őriz, amelyekből a hívők évszázadok sora óta régi és új értékeket merítenek, olyan eleven kincset, amely évszázadról évszázadra nő, és termést hoz. (…) Egy ilyen szervezetet belülről kell szemlélni, függetlenül az Egyház tagjainak vagy különböző elöljáróinak
személy szerinti méltatlanságától, nem véve figyelembe azokat a hibákat és bűnöket, amelyeket mindennapi életükben elkövetnek…” – idéz Szabó Ferenc SJ Dom Lou, a bencés apát kevéssel halála előtt leírt vallomásából, az Egyházról szóló tanúságtételéből. 1949. február 15-én Jean Wu, szintén kínai konvertita és Kína szentszéki követe előadást tartott Dom Lou lelki életéről: Lisieux-i Szent Terézéhez hasonlította lelkiségét. „Dom Lou-ban Kelet és Nyugat találkozott és egyesült egymással az Anyaszentegyházban. Jézus és Szűz Anyja voltak tanúi ennek az egyesülésnek, és a víz borrá változott.” Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
Babits Mihály:
Ájtatos párbeszéd húsvétra Ember mondja: Hogyan támadjak föl, Jézus, hogyha nem éltem soha? Föltámadni csak az tud, ki élt és meghalt valaha. Én csak sírok, és nem égek, mint a hitvány tűzifa. Lélek mondja: Sírj hát! és ne hajts a szóra, hogy sírni se szabad már. Sírj, de sírj úgy, hogy sírásod messzebb sírjon magadnál! Ez is élet! Óh, bár minden ember helyett sírhatnál! Jézus mondja: Hallod, hallod, Jézus mondja: »Én ontottam véremet minden emberért, hogy jusson véremből mindenkinek: te meg adj ma könnyeidből, akinek még nincsenek!« Ember mondja: De hogyan lehessek főniksz, míg szememből könny szakad? Mégha lángokat sírhatnék! mert a könny csak oltogat, s aki nem ég és nem lángol, nem lobbanthat másokat. Lélek mondja: Emlékszel, hogyan sóhajtott oltárnál egy szent leány? »Óh milyen nehéz azt tenni, amit a Jézus kiván!« Ő is sírt, s az angyalok bús csókja kéklett ajakán. A szent leány sóhajtása: »Óh milyen nehéz azt tenni, amit a Jézus tanít! De milyen boldogság épp hogy ilyen nehéz valami: mily boldogság a keresztet gyenge vállal hordani!« 5
Szent József köszöntése Isten kedves szentje, boldogságos Szent József! Te a Gondviseléstől kijelölt minden helyzetben példát mutattál arra, hogy élethivatásunkat Istennek tetsző módon töltsük be. Mint ifjú az önfegyelmezésre, mint hitves az önfeláldozásra, mint kenyérkereső a munkás életre, mint családfő a magáról megfeledkező gondoskodásra tanítottál.
Királyi őseidet felülmúltad azzal, hogy karodon hordoztad és oltalmaztad Isten Szent Fiát, de a názáreti szegényes hajlékban is jól érezted magad, és megelégedtél verejtékes munkád szerény áldásával, a mindennapi kenyérrel. Amikor pedig a kisded Jézust halálra kereső gonoszság otthonodtól is megfosztott, boldog maradtál, mert feléd ragyogott szeretteid szeméből a bizalom, a megelégedés és a hálás ragaszkodás. Az Üdvözítő Jézus és a Boldogságos Szűzanya példájára ezért kérünk mi is, hogy pártfogónk és oltalmazónk légy! Taníts bennünket életbölcsességre, hogy egyformán kegyelemnek ismerjük a szegénységet és a jómódot, a szerencsét és a megaláztatást, hogy sohase veszítsük el kedvünket és türelmünket az élethez. Segíts, hogy alázatos egyszerűséggel mindig megtegyük azt, ami kötelességünk. Úgy, ahogy Isten akarja, ott, ahol az Úr akarja, akkor és addig, amikor és ameddig Ő akarja. A földi életből való elköltözésed emléke életünk utolsó órája iránt tölt el bizalommal, haldoklók védője, boldogságos Szent József! 6
Az Úr Jézus karjai közt a legáldottabb halálban lett részed, és a szeplőtelen Szűzanya bánatos tekintete figyelte utolsó sóhajodat. E halál páratlan kegyelmére kérünk, végy pártfogásodba utolsó óránkon! Ámen.
Édesapák imája Szent Józsefhez Mennyei Atyánk! Köszönöm neked az életem, köszönöm feleségem, és köszönöm gyermekeimet, akikkel megajándékoztál. Most Szent József életét példának tekintve kérlek: Adj nekem hitet és érzékeny lelket, hogy megértsem nekem szánt üzenetedet. Kérlek, mutasd meg, mi a szándékod velem, hogy megfeleljek házastársi és szülői hivatásomnak. Segíts, hogy el tudjam fogadni, és meg tudjam valósítani amit rólam elgondoltál akkor is, ha nem értem. Segítsd meg feleségemet, hogy benne Mária hite és lelkülete éljen. Segíts úgy szeretnem, ahogy Szent József szerette jegyesét. Segíts úgy élnem, hogy gyerekeim számára életem példája vonzó legyen a követésre. Segíts, hogy gyerekeimnek át tudjam adni a hitet: szavaimból, és tetteimből megismerhessék az igazi szeretetet. Tudjam munkára, becsületességre, igazmondásra, szerénységre, rendre, fegyelemre, kötelességteljesítésre nevelni őket. Tudjanak áldozatot hozni, önzetlenül adni és szolgálni, elviselni, ha nem az ő akaratuk teljesül. Segítsd gyerekeinket, hogy növekedjenek testi-lelki egészségben, bölcsességben úgy, hogy neked is kedved teljék bennük. Mutasd meg nekik leendő házastársukat, akit te választottál nekik. Támogasd őket, hogy hivatásukra: a házasságra vagy a papi, szerzetesi életre mint szentségre készüljenek, és addig tiszta életet éljenek. Vigyázz gyerekeink családjára, hogy köztük is keresztény szellem uralkodjon, és unokáinkat vallásosan neveljék. Segíts elfogadni és szeretni gyerekeinket akkor is, ha testileg vagy lelkileg betegek, és nem az általam helyesnek tartott úton haladnak. Mária, József, Szent István, Szent Imre kérjétek velem együtt az Atyát. Áldd meg életünket, mai napunkat! Ámen.
Jézus mint családfő Isten arcának rengeteg szép vonása ragyog fel e csodálatos hét során. Hihetetlen sok irányba elindulhat az elmélkedő, Isten arcát tanuló szándékkal fürkésző ember gondolata. Nekem, mint árva gyerekekről gondoskodó nevelőapának, az idén Jézus Krisztus szép vonásai közül a gondoskodó, ünnepi vacsorát szervező családfő képe tetszett meg leginkább. Jézus látja, hogy Virágvasárnapján csak a gyermekek és az egyszerű nép fogadja őt szeretettel. A főtanács, a nép véneinek elutasító távolmaradása üzenet, Ő is tudja, hogy a földi erők összefogtak ellene. Nincs tovább! Júdás zsebében már ott csörög a harminc ezüstpénz. És Jézus, az övéit szerető jó pásztor nem magával foglalkozik, nem a saját bőrét menti, nem hagyja, hogy a kétségbeesett önsajnálat tehetetlenül sodorja, vagy a bosszúvágy elvegye a józan, nyugodt, övéiről gondoskodó figyelmét, hanem szeretettel, jósággal megszervezi a nagycsütörtöki ünnepi vacsorát. Az ószövetség szép húsvétját tanítványaival, háza népével szépen megünnepli. Gondoskodik a helyszínről, rendelkezik a részletekkel kapcsolatosan, megszervezi, hogy legyen bor és ennivaló. Ő maga mossa meg tanítványai poros lábát, a bemártott finom falatokat gondoskodó jósággal osztogatja. Még az áruló Júdásról is családfői szeretettel gondoskodik. Számomra csodálatos ez a végtelen önuralom, övéi iránti gyöngéd figyelmesség! Ezen az estén mondja el a csodálatos főpapi imáját, legszebb gondolatait. Beszédéből nem az elkeseredettség, a kiábrándultság süt, hanem a gyöngéd szeretet és a jóság. Tudja, hogy mi vár rá! Szavai nem bagatellizálják el a helyzet tragikus komolyságát, de a szörnyű holnap nem befolyásolhatja az övéi testi, lelki igényeiről gondoskodó családfői feladatának teljesítésében. És ez a szép, a környezetében élőkre figyelő, övéiről gondoskodó csodálatos vonás nem alszik ki még az istengyilkosság nagypénteki tragikus sötétségében sem. Egy haldokló gyilkost a tékozló fiú atyjának szeretetével befogad az országába!
Szelíden Jánosra bízza az édesanyját, édesanyjára Jánost, és kedves apostolán keresztül mindannyiunkat. Majd utolsó leheletével bocsánatot kér nevünkben a Mennyei Atyától: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek" (Lk 23,34) Övéiről utolsó leheletéig gondoskodó, figyelmes jóság! Milyen csodálatos szép vonása az isteni arcnak, melynek képére és hasonlatosságára teremtett mindannyiunkat a Mennyei Atya! Ülök a nagycsütörtöki csendben, az oltár megfosztva, és csodálom Jézus Krisztust, benne látom azt az arcot, melyre én is szívem minden vágyával szeretnék hasonlítani. Ó, mennyire megváltozna a világ, ha mindannyiunk arcán felragyogna az övéiről gondoskodó, másokkal szeretettel törődő, szép isteni tulajdonság! Milyen sok mindennel foglalkozunk, nézzük a médiát, törődünk politikával, gazdasági kérdésekkel, és sokszor a családunk, a közvetlen közelünkben élő ember gondjait, elementáris igényeit sem vesszük észre, nem tudjuk felfogni, érzékelni. Hány hozzánk sodródott gyerek várja, hogy legalább ilyenkor az ünnepek alatt telefonon rácsengessen az édesanyja, édesapja, nagyszülei?! Hány szenvedő beteg néz könynyes szemmel a fehérebb kenyérért őt elhagyó orvosok után? És hány egyszerű ember marad ünnepi asztal nélkül, a kapzsi vágytól vezetett bankárok mérhetetlen önzősége miatt? Urunk Istenünk, segíts felelősen az asztalfőre ülni, vállalni családunk, népünk iránti kötelezettségeinket! Segíts, hogy a nehéz, akár kilátástalan helyzetben is, családunk, testvéreink iránti szeretetből vállaljuk feladatainkat, tudjunk nekik ünnepi asztalt teríteni, utolsó leheletünkkel őket a szeretetre, jóságra, becsületes életre biztatni! Ragyogjon fel Istenünk, Jézus Krisztus gondoskodó, szerető, szép vonása mindannyiunk arcán, hogy istengyermeki méltóságunkban, Téged dicsérve, boldogan élhessünk már itt ezen a földön! Ezekkel a gondolatokkal kívánok kegyelemteljes húsvéti ünnepeket! Kisebb testvéri szeretettel, Csaba testvér 7
Szent József köszöntése Isten kedves szentje, boldogságos Szent József! Te a Gondviseléstől kijelölt minden helyzetben példát mutattál arra, hogy élethivatásunkat Istennek tetsző módon töltsük be. Mint ifjú az önfegyelmezésre, mint hitves az önfeláldozásra, mint kenyérkereső a munkás életre, mint családfő a magáról megfeledkező gondoskodásra tanítottál.
Királyi őseidet felülmúltad azzal, hogy karodon hordoztad és oltalmaztad Isten Szent Fiát, de a názáreti szegényes hajlékban is jól érezted magad, és megelégedtél verejtékes munkád szerény áldásával, a mindennapi kenyérrel. Amikor pedig a kisded Jézust halálra kereső gonoszság otthonodtól is megfosztott, boldog maradtál, mert feléd ragyogott szeretteid szeméből a bizalom, a megelégedés és a hálás ragaszkodás. Az Üdvözítő Jézus és a Boldogságos Szűzanya példájára ezért kérünk mi is, hogy pártfogónk és oltalmazónk légy! Taníts bennünket életbölcsességre, hogy egyformán kegyelemnek ismerjük a szegénységet és a jómódot, a szerencsét és a megaláztatást, hogy sohase veszítsük el kedvünket és türelmünket az élethez. Segíts, hogy alázatos egyszerűséggel mindig megtegyük azt, ami kötelességünk. Úgy, ahogy Isten akarja, ott, ahol az Úr akarja, akkor és addig, amikor és ameddig Ő akarja. A földi életből való elköltözésed emléke életünk utolsó órája iránt tölt el bizalommal, haldoklók védője, boldogságos Szent József! 6
Az Úr Jézus karjai közt a legáldottabb halálban lett részed, és a szeplőtelen Szűzanya bánatos tekintete figyelte utolsó sóhajodat. E halál páratlan kegyelmére kérünk, végy pártfogásodba utolsó óránkon! Ámen.
Édesapák imája Szent Józsefhez Mennyei Atyánk! Köszönöm neked az életem, köszönöm feleségem, és köszönöm gyermekeimet, akikkel megajándékoztál. Most Szent József életét példának tekintve kérlek: Adj nekem hitet és érzékeny lelket, hogy megértsem nekem szánt üzenetedet. Kérlek, mutasd meg, mi a szándékod velem, hogy megfeleljek házastársi és szülői hivatásomnak. Segíts, hogy el tudjam fogadni, és meg tudjam valósítani amit rólam elgondoltál akkor is, ha nem értem. Segítsd meg feleségemet, hogy benne Mária hite és lelkülete éljen. Segíts úgy szeretnem, ahogy Szent József szerette jegyesét. Segíts úgy élnem, hogy gyerekeim számára életem példája vonzó legyen a követésre. Segíts, hogy gyerekeimnek át tudjam adni a hitet: szavaimból, és tetteimből megismerhessék az igazi szeretetet. Tudjam munkára, becsületességre, igazmondásra, szerénységre, rendre, fegyelemre, kötelességteljesítésre nevelni őket. Tudjanak áldozatot hozni, önzetlenül adni és szolgálni, elviselni, ha nem az ő akaratuk teljesül. Segítsd gyerekeinket, hogy növekedjenek testi-lelki egészségben, bölcsességben úgy, hogy neked is kedved teljék bennük. Mutasd meg nekik leendő házastársukat, akit te választottál nekik. Támogasd őket, hogy hivatásukra: a házasságra vagy a papi, szerzetesi életre mint szentségre készüljenek, és addig tiszta életet éljenek. Vigyázz gyerekeink családjára, hogy köztük is keresztény szellem uralkodjon, és unokáinkat vallásosan neveljék. Segíts elfogadni és szeretni gyerekeinket akkor is, ha testileg vagy lelkileg betegek, és nem az általam helyesnek tartott úton haladnak. Mária, József, Szent István, Szent Imre kérjétek velem együtt az Atyát. Áldd meg életünket, mai napunkat! Ámen.
Jézus mint családfő Isten arcának rengeteg szép vonása ragyog fel e csodálatos hét során. Hihetetlen sok irányba elindulhat az elmélkedő, Isten arcát tanuló szándékkal fürkésző ember gondolata. Nekem, mint árva gyerekekről gondoskodó nevelőapának, az idén Jézus Krisztus szép vonásai közül a gondoskodó, ünnepi vacsorát szervező családfő képe tetszett meg leginkább. Jézus látja, hogy Virágvasárnapján csak a gyermekek és az egyszerű nép fogadja őt szeretettel. A főtanács, a nép véneinek elutasító távolmaradása üzenet, Ő is tudja, hogy a földi erők összefogtak ellene. Nincs tovább! Júdás zsebében már ott csörög a harminc ezüstpénz. És Jézus, az övéit szerető jó pásztor nem magával foglalkozik, nem a saját bőrét menti, nem hagyja, hogy a kétségbeesett önsajnálat tehetetlenül sodorja, vagy a bosszúvágy elvegye a józan, nyugodt, övéiről gondoskodó figyelmét, hanem szeretettel, jósággal megszervezi a nagycsütörtöki ünnepi vacsorát. Az ószövetség szép húsvétját tanítványaival, háza népével szépen megünnepli. Gondoskodik a helyszínről, rendelkezik a részletekkel kapcsolatosan, megszervezi, hogy legyen bor és ennivaló. Ő maga mossa meg tanítványai poros lábát, a bemártott finom falatokat gondoskodó jósággal osztogatja. Még az áruló Júdásról is családfői szeretettel gondoskodik. Számomra csodálatos ez a végtelen önuralom, övéi iránti gyöngéd figyelmesség! Ezen az estén mondja el a csodálatos főpapi imáját, legszebb gondolatait. Beszédéből nem az elkeseredettség, a kiábrándultság süt, hanem a gyöngéd szeretet és a jóság. Tudja, hogy mi vár rá! Szavai nem bagatellizálják el a helyzet tragikus komolyságát, de a szörnyű holnap nem befolyásolhatja az övéi testi, lelki igényeiről gondoskodó családfői feladatának teljesítésében. És ez a szép, a környezetében élőkre figyelő, övéiről gondoskodó csodálatos vonás nem alszik ki még az istengyilkosság nagypénteki tragikus sötétségében sem. Egy haldokló gyilkost a tékozló fiú atyjának szeretetével befogad az országába!
Szelíden Jánosra bízza az édesanyját, édesanyjára Jánost, és kedves apostolán keresztül mindannyiunkat. Majd utolsó leheletével bocsánatot kér nevünkben a Mennyei Atyától: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek" (Lk 23,34) Övéiről utolsó leheletéig gondoskodó, figyelmes jóság! Milyen csodálatos szép vonása az isteni arcnak, melynek képére és hasonlatosságára teremtett mindannyiunkat a Mennyei Atya! Ülök a nagycsütörtöki csendben, az oltár megfosztva, és csodálom Jézus Krisztust, benne látom azt az arcot, melyre én is szívem minden vágyával szeretnék hasonlítani. Ó, mennyire megváltozna a világ, ha mindannyiunk arcán felragyogna az övéiről gondoskodó, másokkal szeretettel törődő, szép isteni tulajdonság! Milyen sok mindennel foglalkozunk, nézzük a médiát, törődünk politikával, gazdasági kérdésekkel, és sokszor a családunk, a közvetlen közelünkben élő ember gondjait, elementáris igényeit sem vesszük észre, nem tudjuk felfogni, érzékelni. Hány hozzánk sodródott gyerek várja, hogy legalább ilyenkor az ünnepek alatt telefonon rácsengessen az édesanyja, édesapja, nagyszülei?! Hány szenvedő beteg néz könynyes szemmel a fehérebb kenyérért őt elhagyó orvosok után? És hány egyszerű ember marad ünnepi asztal nélkül, a kapzsi vágytól vezetett bankárok mérhetetlen önzősége miatt? Urunk Istenünk, segíts felelősen az asztalfőre ülni, vállalni családunk, népünk iránti kötelezettségeinket! Segíts, hogy a nehéz, akár kilátástalan helyzetben is, családunk, testvéreink iránti szeretetből vállaljuk feladatainkat, tudjunk nekik ünnepi asztalt teríteni, utolsó leheletünkkel őket a szeretetre, jóságra, becsületes életre biztatni! Ragyogjon fel Istenünk, Jézus Krisztus gondoskodó, szerető, szép vonása mindannyiunk arcán, hogy istengyermeki méltóságunkban, Téged dicsérve, boldogan élhessünk már itt ezen a földön! Ezekkel a gondolatokkal kívánok kegyelemteljes húsvéti ünnepeket! Kisebb testvéri szeretettel, Csaba testvér 7
Ti ne féljetek „Az angyal megszólalt és azt mondta az asszonyoknak: >>Ti ne féljetek! Hiszen tudom, hogy Jézust, a megfeszítettet keresitek. Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt. Menjetek gyorsan, mondjátok meg tanítványainak: Föltámadt a halottak közül, és íme előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!<<” Mt 28,5-7. Húsvét hajnalán Jézus női tanítványai voltak az elsők, akik kimentek a városból, hogy megnézzék Jézus sírját. Ők azok, akik tenni akartak még valamit a halott Jézusért. Szívükben kegyeletes érzések és gondolatok mellett félelem és aggodalom is volt. Drága keneteket vettek magukhoz abból a célból, hogy a zsidók szokása szerint Jézus testét bebalzsamozzák, de vajon ki fogja elhengeríteni azt a hatalmas követ a sír bejárata elől, amivel nagypéntek délutánján lezárták a sírt. Szívükben szomorúsággal, gyásszal, félelemmel és aggodalommal mentek ki a temetőbe, de egészen másként jöttek onnan vissza. Óriási változás történt bennük, Isten munkájának részesei és tanúi lettek. Vizsgáljuk meg most ebből a nézőpontból: mit teszünk mi a halállal szembekerülve és mit tesz Isten eközben értünk és bennünk? 1. Miközben mi keressük Jézust, Ő ránktalál! „Ekkor íme, Jézus jött velük szemben és így szólt: >>Üdv nektek!<< (Mt 28,9) Miközben a férfi tanítványokból egyesek elárulták, megtagadták a Mestert, a többiek pedig szétfutottak és félelemmel telve a bezárt ajtók mögé bújtak, addig az asszonyok azok, akik bátorságról, hűségről és áldozatkészségről tesznek bizonyságot. Ők még a megfeszített Jézust keresik. A múltban az emlékeikben él Jézus, ők most egy halott Jézus körül akarnak tenni valamit. De hamarosan kiderül, hogy nem Jézusnak van szüksége szánalomra és részvétre, balzsamra, hanem a megrendült szívű tanítványoknak van szükségük a feltámadott Jézusról szóló örömhírre, magára a feltámadott Úrra. Mi csak arra vagyunk képesek, hogy hitelesítsük a halál tényét, gyásszal, pompával, emlékezéssel, virággal és síremlékkel. Isten azonban Úr a halál felett is. Ezért az élet Ura előtt nem akadály 8
a nagy kő, a rajta levő hivatalos pecsét, a sírt őrző felfegyverzett katonák, de még a halál sem. Ez az örömhír szólal meg az angyal szavában, aki nem mond újat, csak Jézus korábban mondott szavaira emlékezteti a tanítványokat. 2. Miközben mi megrettenünk – Ő feloldja a félelmünket. „Az őrök megrettentek tőle való félelmükben, és mint a holtak, olyanok lettek.” Mt 28, 4 A szent Istennel találkozni megrendítő dolog. Nem csoda hát, hogy az őrizők olyanok lettek, mint a holtak, hiszen kicsoda állhat meg az Úr előtt, a szent Isten előtt? A Zsidókhoz írott levél egy helyen így fogalmaz: „mert emésztő tűz a mi Istenünk {MTörv 4,29}”. De Jézusban ez az erő nem mint pusztító, hanem mint megelevenítő hatalom jelenik meg és szólít minket: „ti ne féljetek!” Jézus által lesz a bénító félelemből feloldódó félelem. A feltámadás külső eseményei önmagunkban, csak félelmet eredményeznek. A megszólaló Ige teszi azt örömhírré. Az ige old fel a félelmekből. Az ige által tudjuk, hogy a halál legyőzött ellenség, hogy a megfeszített Jézus él. Isten haragjától való félelmüket az ige oldja fel. 3. Mi futunk – Ő elénk jön és örömet hoz. „Rögtön el is mentek a sírtól. Nagy félelemmel és örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. Ekkor íme, Jézus jött velük szemben...” Mt 28, 8-9 Az asszonyok félelemmel és nagy örömmel futottak, tehát a bénító félelem már oldódott bennük, a feltámadás hírének öröme már helyet kapott bennük, de még maradt valami fajta félelem a szívükben. Hányan futják azóta is az életútjukat ezzel a kettőséggel: félelemmel és örömmel. Valamit már elfogadtak az evangéliumból, de teljességre még nem jutott bennük. Azt már belátták, hogy a halott Jézus, akit ők kerestek már nincs a sírban, azonban az élő Jézussal még nem találkoztak. Ez a „hiszek hitetlenül Istenben” állapot, amit Ady fogalmazott meg versében. Ezekkel az evangélium által már megérintett, de bizonyságra még nem jutott asszonyokkal jön szembe Jézus. Nekik mondja: „Üdv nektek!” Ezt így is lehet fordítani: „örüljetek!” Jézus az örömhírt erősíti meg bennük a félelemmel szemben. Tulajdonképpen ugyanazt
után hunyt el Bruges-ben. A pápai nuncius temette. Temetésén megjelent a belga királynak és a Kínai Népköztársaság elnökének képviselője. Lou Cseng-Csiang Konfuciustól elérkezett Jézus Krisztushoz. „A konfuciánus szellem előkészített arra, hogy felismerjem a katolikus Egyház felsőbbrendűségét és kimagasló helyzetét, és elismerjem azt. Az Egyház olyan kincseket őriz, amelyekből a hívők évszázadok sora óta régi és új értékeket merítenek, olyan eleven kincset, amely évszázadról évszázadra nő, és termést hoz. (…) Egy ilyen szervezetet belülről kell szemlélni, függetlenül az Egyház tagjainak vagy különböző elöljáróinak
személy szerinti méltatlanságától, nem véve figyelembe azokat a hibákat és bűnöket, amelyeket mindennapi életükben elkövetnek…” – idéz Szabó Ferenc SJ Dom Lou, a bencés apát kevéssel halála előtt leírt vallomásából, az Egyházról szóló tanúságtételéből. 1949. február 15-én Jean Wu, szintén kínai konvertita és Kína szentszéki követe előadást tartott Dom Lou lelki életéről: Lisieux-i Szent Terézéhez hasonlította lelkiségét. „Dom Lou-ban Kelet és Nyugat találkozott és egyesült egymással az Anyaszentegyházban. Jézus és Szűz Anyja voltak tanúi ennek az egyesülésnek, és a víz borrá változott.” Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
Babits Mihály:
Ájtatos párbeszéd húsvétra Ember mondja: Hogyan támadjak föl, Jézus, hogyha nem éltem soha? Föltámadni csak az tud, ki élt és meghalt valaha. Én csak sírok, és nem égek, mint a hitvány tűzifa. Lélek mondja: Sírj hát! és ne hajts a szóra, hogy sírni se szabad már. Sírj, de sírj úgy, hogy sírásod messzebb sírjon magadnál! Ez is élet! Óh, bár minden ember helyett sírhatnál! Jézus mondja: Hallod, hallod, Jézus mondja: »Én ontottam véremet minden emberért, hogy jusson véremből mindenkinek: te meg adj ma könnyeidből, akinek még nincsenek!« Ember mondja: De hogyan lehessek főniksz, míg szememből könny szakad? Mégha lángokat sírhatnék! mert a könny csak oltogat, s aki nem ég és nem lángol, nem lobbanthat másokat. Lélek mondja: Emlékszel, hogyan sóhajtott oltárnál egy szent leány? »Óh milyen nehéz azt tenni, amit a Jézus kiván!« Ő is sírt, s az angyalok bús csókja kéklett ajakán. A szent leány sóhajtása: »Óh milyen nehéz azt tenni, amit a Jézus tanít! De milyen boldogság épp hogy ilyen nehéz valami: mily boldogság a keresztet gyenge vállal hordani!« 5
Kínai államférfiból bencés szerzetes „Régóta ismerkedem a XX. századi konvertitákkal, többekről (főleg franciákról) már nagyobb tanulmányokat is írtam, közel két tucat személy megtéréséről, mégis időnként meglepetések érnek. Ez történt most is, amikor újabb megtérőt kerestem különböző forrásokban, és felfigyeltem a kínai államférfi regénybe illő történetére, kacskaringós életútjára” – írja Szabó Ferenc. Lou Cseng-Csiang 1871-ben született Sanghajban. Metodista protestánsként keresztelték meg, felnőtt kori katolizálása után is konfuciánus maradt. Volt Kína miniszterelnöke és külügyminisztere. Jóval fiatalabb belga felesége halála után belépett a bencés rendbe Belgiumban. Pappá szentelték, majd apát lett a Bruges melletti kolostorban. 1949-ben hunyt el. Előtte kidolgozta Kína és Európa szellemi közelítésének tervét. „Ez az utolsó mondat is jelzi választásunk időszerűségét” – szerepel a XX. század konvertitái sorozatban. „Manapság, egyre többet foglakozik a politikai, gazdasági, kulturális világ a nagy Kínával, a kínai változásokkal, Kína és az Európai Unió (benne Magyarország) lehetséges kapcsolataival. Kétségtelen, hogy a maoista rendszer szedte a világon a legtöbb politikai áldozatot. Úgy látszik: a Mao-féle rémuralom után Kína egyre jobban megnyílik a kereszténységnek is, ott is, mint általában az ún. harmadik világban, égető kérdés az evangélium inkulturációja, amelyre példát mutatott Matteo Ricci olasz jezsuita, kínai misszionárius a XVI. században. Dom Lou OSB 1949-ben hunyt el Belgiumban, éppen akkor, amikor Pekingben, a Kuomintang kiszorítása után kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. A kommunista diktatúrát már nem élte meg. Kétségtelen, hogy a maoista rendszer szedte a világon a legtöbb politikai áldozatot. Lou Cseng-Csiang kínai politikai pályafutása még a Mandzsu-dinasztia és 1912 után a Kínai Köztársaság idejére esik. Szentpétervári diplomáciai szolgálata idején ismerkedett meg Berthe Bovy belga tanárnővel, tolmáccsal, akit 1899-ben feleségül vett. A nála jóval fiatalabb Berthe hívő katolikus, kiváló erkölcsi érzékkel rendelkező 4
lány volt. Házasságukat Lagrange domonkos atya áldotta meg a szentpétervári Szent Katalin-templomban. Harmonikus házasságukat Isten nem áldotta meg gyermekkel. 1905-ben Lou követségi tanácsos lett, egy évvel később kinevezték a hágai követté. Lou 1922-ig maradt miniszter Pekingben. Ezt követően, kérésére, kinevezték nagykövetnek Bernbe. Felesége asztmától szenvedett, remélték, hogy a svájci hegyi levegő jótékony hatással lesz a beteg asszonyra. Lou még a világháború kitörése előtt, Pétervárott, így szólt feleségéhez: „Megígértem, hogy gyermekeink katolikusok lesznek. Nos, mivel nincs gyermekünk, mit szólnál ahhoz, ha én lennék katolikussá”. A döntő lépésre 1911-ben került sor: Lagrange atya felvette a Katolikus Egyházba. A René keresztnevet kapta. „Az én megtérésem nem konverzió, hanem hivatás… A feleségem sohasem beszélt velem vallási kérdésekről, hanem egyszerűen megelégedett azzal, hogy teljesítette lelkiismereti kötelességeit” – írta jóval később René Lou. Felesége egészségi állapota egyre romlott. 1924 táján jelent meg Elisabeth Leseur híressé vált Naplója. (A történet röviden ez: Elisabeth a hívő asszony hatására megtért hitetlen férje, aki felesége halála után belépett a domonkos rendbe.) Lou felolvasta beteg feleségének ezt a könyvet. „Ezen az olvasmányon keresztül kettőnk szíve még jobban megértette egymást, és még mélyebben eggyé forrtunk, mint valaha” – írta később visszaemlékezésében az akkor már bencés szerzetes. Felesége kérésére 1925-ben Rómába utazott, hogy XI. Pius pápa áldását kérje beteg hitvese számára, hogy örömet szerezzen neki élete végén. Berthe Bovy Bernben halt meg 1926. április 16-án. A következő évben René Lou, 56 évesen belépett a Bruges-i Szent András bencés apátságba. A Pierre-Célestin szerzetesi nevet kapta. 1935ben pappá szentelték, 1946-ban apát lett. Szüleit a híres jezsuita misszionáriusok, Ricci, Shall és Verbiest szomszédságában temettette el Pekingben. Felesége hamvait a brüsszeli Laeken temetőbe vitette. 1948-ban, egy évvel halála előtt, a bencés apát sírkövet állíttatott volt „forrón szeretett feleségének”. Dom Lou 1949. január 15-én hosszú betegség
hallják, amit már az angyal is megmondott nekik, de most Jézus szájából. Itt lesz az, ami eddig csak halvány sejtelem volt, teljes bizonyossággá. Ekkor kerül ki végleg szívükből a félelem és lesz teljessé az öröm. Sokáig járhatunk az úton szívünk félelmeivel, de teljes bizonyosságra csak akkor jutunk, ha a feltámadott Úrral személyesen találkozunk. Ha Ő előtte leborulunk, ha Őt ragadjuk meg, akkor az Ő teljes szeretete kiűzi a félelmet a szívünkből. 4. Mi tanácstalanul állunk - Ő előttünk megy. „Akkor Jézus azt mondta nekik: >>Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül a testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem.<<” Mt 28, 10 Az asszonyoknak ezzel az üzenettel kell sietniük a tanítványokhoz. A tanítványok pedig még a múltban élnek, arról beszélgetnek, „amik történtek”. Halott reményeiket siratják. Most azonban meg kell hallaniuk, hogy Jézus előttük megy.
Isten mindig az ő népe előtt megy. A tanítványok nagy kísértése, hogy visszafelé néznek: így ment vissza Péter a halászhálóhoz, de ez a próbálkozás kudarccal jár. Jézus előttünk jár, így az Ő népe nem lehet hátratekintő a múltat sirató nép. Négy fontos dologra tanított minket az Ige: 1. Miközben mi a halott Jézust keressük – Ő, a Feltámadott és élő Úr ránk talál. 2. Miközben mi félelemmel tele megrettenünk hatalmától – Ő szelíd szavával szólít és feloldja félelmeinket. 3. Miközben mi sok mindent még nem értve futunk – Ő elénk jön, és az örömöt teszi teljessé bennünk. 4. Miközben mi a múltat siratva tanácstalanul állunk – Ő már előttünk megy és minket is feladattal bíz meg. Mészáros Zoltán
Minden kedves olvasónak, hívőnek kívánom Isten áldását, kegyelemteljes húsvétot, igazi feltámadást Krisztusban! a plébániai munkaközösség és az egyháztanács nevében Lajos atya
9
Mégis érdemes élni!
Vasárnap
Húsvét napján ünnepeljük mindazt, amit hiszünk. És mi hisszük: érdemes élni! Minden nap megtapasztaljuk, hogy álmaink semmivé lesznek, vágyaink nem valósulnak meg, betegség, halál leselkedik ránk. Sötétség van bennünk és körülöttünk. Vérünkben állati ösztönök uralkodnak, őseink hibáinak nyomait hordozzuk tagjainkban. Embertelen természeti és társadalmi törvények tartanak bennünket bilincsben. Esésünk olyan, mint a kődarab hullása, összetörünk, mintha üvegből volnánk, égő tűz emészt bennünket, mintha szalmából lennénk, testünk szétbomlik, mint a férgeké. Az erős farkasként támad a gyöngére, a gyönge a még gyöngébb előtt hiénaként viselkedik. Hogyan lehet ilyen körülmények között azt hinni, hogy érdemes élni? Húsvét napján azt hirdetjük a világnak, hogy nem a kegyetlen rossz hatalma uralkodik a világ felett. Hirdetjük, hogy az ember legyőzte a halált, hogy megmenekült a törvény átka attól, hogy megtalálta sorsának a kulcsát, felismerte az Istent. Nem elmélet ez, nem is új tudomány, hanem esemény. Keresztény időszámításunk harmincas éveiben történt, de történik, megismétlődik ma is: Egy Ember – az élő Isten Fia – megengedte, hogy az emberi élet bilincseivel megkötözzék, de azok lehullottak róla. Magára vette minden roszszaságunkat, de a rosszat magával vitte a sírba. Megengedte, hogy elnyelje a halál, de éppen ekkor mért rá győzedelmes csapást. Maga köré gyűjtötte azokat, akik hisznek, s felfedte előttük Istent, s a világ titkát. A Szeretet Lelkét adta nekik, hogy olyan életet élhessenek mint Isten, hogy a Teremtővel együtt újjáteremthessék a földet. Azok, akik hisznek Benne, szabadok maradnak akkor is, ha láncokba verik őket, élni fognak, ha halálra kínozzák őket, boldogok maradnak a kétségbeejtő körülmények között is. Akik hisznek Benne, úgy mennek át a halálon az új életbe, mint egy nyitott kapun. Mindez lehetséges, mert Jézus Krisztus –, aki igazi Isten és igazi ember – halott volt, de újra életre kelt. Ettől az eseménytől számítjuk az új világ kezdetét. Aki hisz Jézusban, élni fog.
A heti munka után legszívesebben délig hevernél, újsággal vagy könyvvel a kezedben. Hideg, szeles, barátságtalan az idő, jó ilyenkor a fűtött szobában. Nyári hőségben kirándulásra hívnak vagy a strand örömeit szeretnéd élvezni. De lehet, hogy csak egy rég halasztott levelet szeretnél megírni, kivasalni ruhádat, valami finom tésztát sütni, rádiót hallgatni, televíziót nézni. A délután a családé, a vendégeké. Titokban egy kicsit alkudozol önmagaddal. Fel kell öltözni, kimozdulni hazulról, fagyban, hőségben... de ne szólj egy szót sem, képzeld magadat a miséző pap helyébe, télen is födetlen fővel, nyáron is nehéz miseruhában. Azután mégis elindulsz a szentmisére, mert ez az egyház parancsa. Belépsz a templomba, keresztet vetsz, és valahogy minden rendbejön. Krisztus kitárja előtted szerető szívét: Jöjjetek hozzám mind, akik megfáradtatok... Csupa ragyogás, szépség vesz körül, ősi dallamok áradása, orgonabúgás, tömjénillat feledteti a napi gondokat. Felolvassák a napi evangéliumot, és mintha éppen neked szólna. Beszél a pap: értékes gondolatok termékenyítik meg lelkedet, melyekre majd még visszagondolsz a nap folyamán. Énekelsz, beleolvadsz egy nagy közösségbe, minden bajod-gondod kívül marad, és nem is érted, miért indultál útnak olyan nehezen. Uram, nem vagyok méltó... Hát nem. Csakugyan nem vagy méltó. De az Úr jóságos kezével fölemel. Boldogságérzet fog el a kis hópehely ostya láttán ... ha akarod, a tiéd is lehet ... Csak oda kell térdelned a gyóntatószékbe. Nem Istennek van szüksége a te gyónásodra, mert Ő mindent tud. Neked van rá szükséged, hogy szembenézz önmagaddal. Ki kell húzni a szálkát ujjadból, mert ha benne marad elgennyed. Megáldozol. Micsoda boldogság részese lenni az évezredes áramlásnak, titokzatos sugárzásnak, Krisztusnak ... Mintha a súlytalanság állapotában lennél. A gravitáció megfordul: nem a Föld, hanem a Magasság vonzását érzed. És már áldod is az édes parancsot, amely ide elhozott. Barsy Irma
10
Aranyszavú Szent Péter püspök beszédeiből Amit imádkozva kérünk, amiért böjtöléssel esdeklünk, azt az irgalmasság cselekedetei által nyerjük el Testvérek, három dolog élteti a hitet, állandósítja a buzgóságot, és őrzi meg az erényt: az imádság, a böjt és az irgalmasság. Amit imádkozva kérünk, amiért böjtöléssel esdeklünk, azt az irgalmasság cselekedetei által nyerjük el. Imádság, böjt, irgalmasság; ez a három egységbe tartozik, és egymást élteti. Az imádságnak ugyanis a böjt a lelke, a böjtöt pedig az irgalmasság élteti. Ne próbáljuk szétválasztani őket, mert nem választhatók el egymástól. Ha valakinek a lelkében csak az egyik van meg, vagy ha nincs meg valakiben egyszerre mind a három, az annyi, mintha egyik se volna benne. Tehát, aki imádkozik, böjtöljön is; aki böjtöl, irgalmasságot is gyakoroljon; hallgasson a kérő szóra, mert aki kér, azt szeretné, hogy meghallgatást nyerjen; Isten annak az embernek kérését hallgatja meg, akinél mások kérő szava nem talál süket fülekre. Aki böjtöl, értse meg a böjt szellemét. Érezzen együtt az éhezővel, mert aki éhezik, azt szeretné, hogy az Isten is együtt érezzen vele. Gyakorolja az irgalmasságot, aki magának is irgalmat remél. Buzgólkodjék, aki életszentségre törekszik. Aki azt kívánja, hogy adjanak neki, maga is
adakozzék. Vakmerő módon kér az, aki megtagadja másoktól azt, amit önmagának követel. Ember, légy önmagad számára az irgalmasság mintája. Ezért másokkal szemben éppúgy haladék nélkül, ugyanolyan módon és éppen olyan mértékben gyakorold az irgalmasságot, mint ahogyan, amennyire és amilyen gyorsan kívánod azt magadnak. Tehát az imádság, az irgalmasság és a böjt legyen számunkra együttes oltalom Istennél: legyen együttes közbenjárónk és értünk való hármas könyörgés. Amit tehát a gőg miatt elvesztettünk, szerezzük vissza böjtöléssel. Lelkünket böjtölés által tegyük áldozattá, mert a próféta tanúsága szerint ennél semmi kedvesebbet sem ajánlhatnánk fel Istennek, hiszen ezt tanítja: Áldozat Istennek a töredelmes lélek: a megtört és megalázott szívet Isten nem veti meg (vö. Zsolt 50, 19). Ember, ajánld fel tehát lelkedet Istennek. Ajánld fel böjtölésed áldozatát, hogy tiszta, szent és élő áldozat legyen, amely magad számára is maradjon meg, de ugyanakkor legyen adomány Istennek. Nincs mentsége annak, aki ezt megtagadja Istentől; mert ha oda tudja magát adni, lesz mentsége. Ha elfogadjuk a fentieket, akkor szóljunk most még az irgalmasságról. A böjt vetése nem sarjad ki, ha az irgalmasság azt nem öntözi, hiszen ha elapad az irgalmas lelkület, akkor kiszárad a lélekből a böjtre való készség is. Amit az eső jelent a termőföldnek, azt jelenti a böjtölő lelkületnek az irgalmasság. Nemesítse meg bárki bármennyire is a szívét, őrizze meg tisztaságban a testét, gyökeresen írtsa ki vétkeit, fűzzön bár koszorúba erényeket, de ha az irgalmasság folyamának árjával nem öntözi ezeket, az ilyen böjtölő nem gyűjt be gyümölcsöt. Böjtölő, hiábavaló a te böjtölésed, ha hiányzik belőled az irgalmasság. Böjtölő testvér, csak az áramlik majd vissza bőségesen a te csűrödbe, amit irgalmasságod által előbb te kiárasztottál. Vigyázz tehát, ember, nehogy elveszítsd azt, amit magadnak akarsz megőrizni; azzal gyűjts magadnak, hogy másoknak bőségesen adsz. Ember, amit a szegénynek adsz, azt magadnak adod, mert nem lesz az a tied, amit másoknak oda nem adsz. 3
Az új pápa a Szent Péter-bazilika erkélyéről köszöntötte a rá várakozó híveket, és Urbi et Orbi (a városnak és a világnak szóló) áldásban részesítette őket. Erdő Péter esztergom-budapesti érsek értékelése szerint, az új egyházfő máris példát mutatott azzal, hogy egyszerű fehér reverendában jelent meg, és kedves, közvetlen stílusban szólt a hívőkhöz. „A megválasztása előtti órákban beszélgettem Bergoglióval, azt kérdeztem tőle, járt-e már Magyarországon. Azt válaszolta, hogy nem. Ki is javítottam, hogy még nem” – számolt be Erdő Péter. "Nem az számít, hogy argentin. Az új pápa szuverén egyéniség. Energikus, és odafigyel mindenkire: velem beszélgetve tudta azt is, milyen magyar papok szolgálnak egyházmegyéjében" – mondta a magyar egyházi vezető. Ferenc pápa ezekkel a szavakkal fordult a hívekhez: Testvéreim, jó estét! Tudjátok, hogy a konklávé kötelessége, hogy püspököt adjon Rómának. Úgy tűnik, a bíboros testvéreim a világ másik végére mentek el érte, de itt vagyunk. Köszönöm a fogadtatást. A római egyházmegyei közösségnek megvan a püspöke: köszönöm! Először is imádkozni szeretnék emeritus püspökünkért, XVI. Benedekért. Imádkozzunk érte együtt, hogy az Úr megáldja és a Szűzanya oltalmazza. A Szentatya ezután elimádkozta a hívekkel a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Dicsőséget, majd így folytatta: Most pedig induljunk el ezen az úton: a püspök és a nép közös útján. A római egyház útja ez, azé a városé, amely a szeretetben minden egyházat vezet. A testvériség, a szeretet, a köztünk lévő bizalom útja ez. Imádkozzunk mindig egymásért, kölcsönösen. Imádkozzunk az egész világért, azért, hogy széles körű testvériség valósuljon meg. Azt kívánom, hogy ez az út, amit ma elkezdünk az Egyházban, és amelyben engem az itt jelenlévő bíboros helynököm fog segíteni, gyü2
mölcsöző legyen ennek a gyönyörű városnak az evangelizálásában! Most szeretnék áldást adni, de előbb, előtte szívességet kérek tőletek: mielőtt a püspök megáldaná a népet, azt kérem, hogy ti imádkozzatok az Úrhoz, hogy Ő megáldjon engem: a nép imáját kérem, amely áldást kér püspöke számára. Mondjuk el csendben ezt az imát, a ti imádságotokat értem. Ferenc pápa Urbi et orbi áldást adott minden jelenlévő hívőre, majd így búcsúzott tőlük: Testvérek, elköszönök. Nagyon köszönöm, ahogy fogadtatok. Imádkozzatok értem, és hamarosan újra találkozunk! Holnap a Szűzanyához szeretnék menni imádkozni, hogy oltalmazza Róma egész városát. Jó éjszakát és jó pihenést! Az új pápa az evilági dolgokat elutasítja, érsekként sem volt autója, inkább a tömegközlekedést használta, nem volt hajlandó beköltözni a fényűző főpapi rezidenciába, s állítólag még ételeit is maga készíti. A Latin-Amerikában született felszabadítási teológiától (amely szerint az egyháznak Jézus tanítását követve politikailag is a szegények oldalára kell állnia) távolságot tart, de közel áll a Comunione e Liberazione lelkiségi mozgalomhoz. Személye hidat képez a harmadik világhoz: olasz származású argentin, aki Németországban tanult, jezsuitaként pedig egy nemzetek fölötti regionális közösség tagja. Az egyházat megrázó botrányokban érintetlen, s mind a konzervatív, mind a mérsékeltek tisztelik intelligenciáját, szerénységét és lelkipásztori munkáját. Megválasztása jelzi, hogy az egyház nagyobb súlyt helyez az Európán kívüli világra, ahol immár a katolikusok többsége – egyedül Latin-Amerikában 42 százalékuk – él.
Csíkszentimre Csíkszentimre a Csíkszeredától délre, Sepsiszentgyörgy felé vezető országútról kis letéréssel, Csíkszentkirályon keresztül közelíthető meg. Feltűnő érdekesség, hogy a szűkebb környék majdnem minden települése a templomuk titulusát adó szentek nevét viseli. Ezen belül külön kiemelendő, hogy e két szomszédos falu védőszentje első királyunk, Szt. István és fia, Szt. Imre herceg. Ez egyértelműen igen korai, bizonyosan Szt. László 1192-es szentté avatása előtti eredetre utal. Csíkszentimre faluján kívül, a Csíki-medence lapályán messziről is jól látható módon fehérlik egy nemrégiben pompásan felújított kápolna, a Szent Margit-kápolna. A vadvirágok ezernyi színével pompázó zöldellő rét, a szikrázóan fehér, nemesen egyszerű, középkori falak önmagukban is élményt jelentenek, a belül található, közelmúltban pazarul restaurált freskók pedig különlegesen szép és érdekes műalkotások. Meglepő módon a kápolnáról nincsenek középkori írott adatok. A néphagyomány úgy tudja,
hogy Tankó Margit építette 1661-ben. Ez nyilvánvalóan téves, hiszen a sokszögzáródású, bár jelenleg támpillérek nélküli szentély és a déli oldal két csúcsíves résablaka XIV. századi koragótikára utal, a nyugati szemöldökgyámos kapuzat pedig XV. századi lehet. A legkésőbb XIV. századi eredet egyértelmű bizonyítékai azonban a freskók, amelyeket a XIV. század harmadik negyedére datálnak. A falképek az épület 1970-es évek elején való renoválásakor kerültek elő. Megemlítjük a déli falon található Krisztus-arcot (kör alakú dicsfényben, élénksárga háttér előtt, a fej mögött egy kereszt három ága), a Fájdalmas Krisztus-t (szögek által átütött kezeit összeteszi maga előtt, feje megtörten vállai közé süllyed, két oldalán Mária és János apostol) és az Angyali üdvözlet-et (Gábriel arkangyal adja hírül Jézus születését, Mária fogadja azt. E két utóbbi freskónál egyaránt a háttérre hívnák fel a figyelmet! Horváth Zoltán György – Gondos Béla
Hol Szent Péter sírba téve És Rómának dobog szíve, Ezrek ajkán, ezer nyelven Hő ima zeng édesdeden: Tartsd meg, Isten, szent atyánkat, Krisztusnak helytartóját! A Szent Margit-kápolna 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK XV. évfolyam 3. szám (167.)
– Orosz Endre, Brasoveanu Vasile, Farkas József, Bartos Sándor, Csoma Gábor, Fejér Antal, Sinka Irma..
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Boldog Meszlényi Zoltán, püspök, vértanú március 4 Meszlényi Zoltán 1892. január 2-án született Hatvanban. 1915. október 28-án Innsbruckban szentelték pappá. 1917-től érseki szertartó és levéltáros, 1920-tól érseki titkár. 1937. október 28-án püspökké szentelték. Püspöki jelmondata: Fidenter ac fideliter – bizalommal és hűséggel. 1950. június 17-én esztergomi káptalani helynöknek választották. Tizenkét nap múlva, június 29-én elhurcolták Esztergomból. A kegyetlen bánásmód következtében 1951. március 4-én a kistarcsai börtönben elhunyt. Jeltelen sírjának holléte, akárcsak a halál időpontja sokáig ismeretlen volt. Hamvas Endre Csanádi püspök már 1956 szeptemberében szerette volna exhumáltatni és áthelyeztetni földi maradványait az esztergomi bazilika kriptájába. A forradalom eseményei azonban meggátolták ezt. Végül 1957-ben az egykori börtönlelkész segítségével állapították meg, hogy Meszlényi Zoltán a Rákoskeresztúri új köztemető egyik sírja alatt nyugszik. Az újratemetése azonban csak 1966. június 23-án vált lehetségessé, amikor átszállították a koporsóját az esztergomi bazilika altemplomába. A nyilvánosság kizárásával tartott szertartáson csupán néhány paptársa jelenhetett meg. Boldoggá avatására 2009. október 31-én került sor az esztergomi bazilikában. Részlet 1945. július 8-án papszentelés alkalmával mondott beszédéből: „Az élet, különösképpen a pap élete katonáskodás a földön, a lelkipásztorkodás örökös küzdelem saját gyarlóságunkkal, s azoknak az embereknek örök gyarlóságával, akik között élnünk kell, mint 12
Isten akaratában megnyugodva és a biztos viszontlátás reményével a szívünkben tudatjuk, hogy egyházközségünk volt gondnoka
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
Orosz Endre türelemmel viselt hosszas betegség után, szentségekkel ellátva, 81. éves korában, 2013. március 13-án elhunyt. Nyugodjál békességben, Bandi bácsi! Imádkozunk érted. Ad revidendum!
Habemus Papam
a szent titok kiszolgáltatóinak. A világ az ő démoni erőivel mindig ellentétes beállítottságú az Egyházzal szemben, mert nem tudja elviselni az erkölcsért és a jóért folytatott harcot s ennek a harcnak végső kimenetelébe vetett győzedelmes hitét, mellyel az Egyház napjai előtte jelentkeznek.” Istenes Szent János, szerzetes március 8 A mai Portugália területén, Luzitániában született. A tökéletesebb életre vágyódva a katonaélet után a betegek szolgálatára szentelte életét. Kórházat alapított, és társaival megszervezte az irgalmas rendet. Különösképpen az értelmi fogyatékosokkal foglalkozott, és egészen modern pszichoterápiás módszereket alkalmazott. Tevékenységével felhívta a közösségek felelősségére a figyelmet, akik a kirekesztetteket akarták kiszorítani a társadalom életéből. Granadában halt meg 1550-ben. A Budai Irgalmas Kórházat a rend működteti gyógyulást és reményt nyújtva a szenvedő betegeknek.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: Sepsiszentgyörgyi DEICO ISSN: 2248-1532
www.katolikussepsi.ro
Az Úr hazahívta:
2013 március
Jorge Mario Bergoglio argentin bíborost választotta meg a konklávé a római katolikus egyház új vezetőjének. A 266. pápa Ferenc néven foglalja el – első latin-amerikaiként – Szent Péter trónját. Jorge Mario Bergoglio Buenos Aires 76 éves jezsuita érseke. Az ő javára írják az argentin katolikus egyház megújítását, amely az egyik leginkább konzervatív egyház volt Latin-Amerikában. Szinte az egész karrierjét a hazájában, Argentínában töltötte. Az eredményes szavazás jeleként szerdán 19 óra 6 perckor szállt fel a fehér füst a Sixtus-kápolna kéményéből, majd megszólaltak a harangok is, először a Szent Péter-bazilikában, majd egész Rómában, amelyek megerősítették az új pápa megválasztásának tényét. A megválasztott nevét a katolikus egyház hagyományainak megfelelően egy órán belül jelentették be a Szent Péter téren egybegyűlt tömeg előtt. A téren várakozó tömeg – hívők, zarándokok és kíváncsiskodó turisták vegyesen – üdvrivalgásban tört ki a fehér füst láttán. A hideg eső elle-
nére százezrek voltak a téren, mire az új pápa megjelent a Szent Péter-bazilika erkélyén. A bíborosok dékánja két kérdést tett fel megválasztása után az új egyházfőnek. Az első: elfogadja-e kánoni megválasztását? Mivel a jelölt az első kérdésre igennel válaszolt, azonnal az egyház pápája és Róma püspöke lett. A második: milyen néven lehet szólítani? Ezt követően az új pápa átment a Sixtus-kápolnából nyíló, „könynyek kamrájának” nevezett szobába, amely nevét annak köszönheti, hogy sok pápa itt engedett szabad folyást érzelmeinek, eltöprengve feladata nagyságán. Ezután magára öltötte a Vatikán saját szabója által készített fehér pápai öltözetet. A bíborosok egyenként a pápa elé járulnak, leróva előtte tiszteletüket. Ezt követi az új pápa személyének bejelentése a Szent Péter téren várakozó sokaság és a világ nyilvánossága számára. Ezt a francia Jean-Louis Tauran, a korelnök protodiakónus bíboros tette meg latinul a következő szavakkal: Habemus Papam (van pápánk).
