MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Nagy Krisztián, Sándor Orsolya, Varga Dorottya, Gârbea Valter Roland, Nagy Tamás.
munkák mérete A3 vagy annál nagyobb. Bővebb felvilágosítást a tanulók az iskolák hitoktatóitól kaphatnak és ugyanott jelentkezhetnek a versenyen való részvételre 2007. március 6-ig. Keddi napokon 9-14 óráig a plebánia könyvtárában is lehet érdeklődni.
Szentségi házasságot kötött: - Barta Vilmos - Nagy Lakatos Lidia Dóra.
Az Úr hazahívta: - Cojoc Klára, Fábián Márta, Kozma Rozália, Farkas Ilona, Áron Magdolna.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Felhívás Templomunk búcsújának alkalmából a Szent József plebánia könyvtárosa, istenes tevékenységre búzdítja egyházközségünk tanuló ifjúságát az alábbiak szerint: - a IV. - VII. osztályoknak szavalóverseny, egy kötelező és egy szabadonválasztott istenes verset kell megtanulni; - a IX. - XI. osztályosok válasszanak egy szólást és egy közmondást a Szentírásból, olyant, ami ma is közszájon forog. Fűzzenek hozzá írásbeli magyarázatot, hogy kinek a szájából és milyen alkalommal hangzott el, és mit üzen ma egy keresztény fiatalnak. - a IX. - XI. osztályos képzőművész tanulók olvassák el Máté evangéliuma 2. fejezet 1315 versszakot és azt képben fogalmazzák meg. A kötelező feladat mellé csatoljanak egy szabadon választott és az alkalomhoz illő témájú képet (grafika, vagy színes). A 12
Szent Bálint püspök és vértanú február 14 Az olaszországi Terni város szentéletű fõpásztora volt, aki elment Rómába, hogy meggyógyítson egy beteg fiút. Hálából Kratón és családja keresztények lettek. A gyógyításnak híre ment. A város kormányzója ezért Bálintot elfogatta, megkínoztatta és hosszas fogság után lefejeztette. Kratón házanépe azonban titokban hazavitte Ternibe és eltemette. Ezzel magukra is felhívták a figyelmet. Õket is kivégezték 280 körül. Anne Frank február 19 Zsidó leányka volt, akit embertelen idõkben pusztított el az emberi gonoszság. Rejtekhelyen érett felnõtté. A hitleri titkosrendõrség 1944. augusztus 4-én, alig néhány nappal a város felszabadulása elõtt hozzátartozóival együtt gyűjtõtáborba vitte. Apját kivéve mind ott haltak meg. Fennmaradt naplója ma is világsikernek számít, amelyben Istenszeretetérõl is szól: “Amint a padlásszoba ablakán kitekintettem és fölolvadtam a távolságban és az Istenben, éreztem, hogy boldog vagyok, egészen boldog. Amíg az ember megbékélten képes az égre nézni, tudja, hogy a szíve tiszta és valahol vár rá a boldogság!”
Új évfolyam 94. szám
2007 február - böjtelõ hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Betegek világnapja Boldogemlékű II. János Pál pápa 15 évvel ezelőtt rendelte el a „Betegek világnapját”. E nap minden évben Lourdesi Boldogasszony ünnepén, február 11-én van. A Szentatya a szenvedő emberekre akarta felhívni a figyelmet, a szolidarításra szólított fel. Tudjunk együtt imádkozni – mint egy nagy imádkozó kéz – betegeinkért. Felekezetre való tekintet nélkül – együtt imádkoztunk idén is – a luteránus templomban a szenvedő emberekért. Személy szerint arra kértem Istent, adjon türelmet betegeinknek. A keresztet zúgolódás nélkül vigyék. S ha Isten akarata úgy határoz, gyógyítson meg minden beteget. De legyen meg az Ő akarata. Betegeinkre gondolva, értük imádkozva tesszük közzé XVI. Benedek pápa körlevelét „Betegek világnapjára”. Szabó Lajos, plébános „Kedves Testvéreim! 2007. február 11-én, amikor az Egyház ünnepi liturgiával emlékezik meg a lourdes-i Szűzanyáról, a koreai Szöulban rendezik meg a betegek XV. világnapjának központi eseményeit. Összejövetelek, konferenciák, liturgikus alkalmak, pasztorális találkozók lesznek, amelyeken részt vesznek a koreai egyház képviselői, egészségügyi dolgozók, betegek és családtagjaik. Az Egyház a szenvedőkre tekint, és felhívja a figyelmet a gyógyíthatatlan betegekre, akik között a betegség végső fázisában sokan közel vannak a halálhoz. Ők minden kontinensen jelen vannak, főleg azokon a helyeken, ahol a szegénység és más nehézségek nyomort és óriási fájdalmakat okoznak. E szenvedések tudatában lélekben jelen leszek a betegek világnapján, és csatlakozom azokhoz, akik összegyűlnek, hogy beszéljenek arról a sebről, amit világunkban a gyógyíthatatlan betegségek jelentenek, és biztatják a keresztény közösségeket, melyek tanúságot tesznek az Úr gyöngédségéről és irgalmáról. (folytatása a második oldalon)
(folytatás az elsõ oldalról)
A betegség elkerülhetetlenül magával hozza a krízis pillanatát is, és arra hív minket, hogy áttekintsük saját helyzetünket. Az orvostudomány fejlődése sok esetben felkínálja a szükséges eszközöket, hogy szembe tudjunk nézni ezzel a kihívással, amennyire fizikailag lehetséges. Az emberi életnek belső korlátai vannak, és előbb vagy utóbb halállal fejeződik be. Minden ember erre a tapasztalatra hivatott, és fel kell rá készülnie. A tudomány fejlődése ellenére nem találtak még gyógymódot minden betegségre, így a kórházakban, a betegotthonokban vagy odahaza számtalan gyógyíthatatlan testvérünk szenved az egész világon, akik sok esetben már a végső stádiumban vannak. Ezenkívül több millióan élnek egészségtelen körülmények között, és gyakran a legalapvetőbb orvosi ellátást sem kapják meg. Ennek eredményeképpen a “gyógyíthatatlannak” tekintett emberek száma jelentősen megnövekedett. Az Egyház szeretné segíteni a gyógyíthatatlan és haldokló betegeket, és szorgalmazza azt a méltányos szociálpolitikát, amely elősegítheti számos betegség okának megszűntetését, és sürgeti azok jobb ellátását, akik közel vannak a halálhoz, és akik nem számíthatnak semmilyen gyógykezelésre. Olyan politikai lépések előmozdítására van szükség, amelyek megteremtik a megfelelő körülményeket a gyógyíthatatlan betegségek elviseléséhez és a halállal való méltó szembenézéshez. Ezzel kapcsolatban még egyszer alá kell húznunk: több olyan központot kell létrehozni, ahol fájdalomcsillapító kezeléseket és teljes egészségügyi ellátást nyújtanak, megadva a betegeknek a szükséges emberi segítséget és lelki vezetést. E jog minden embert megillet, és mindannyian el kell köteleznünk magunkat ennek védelmére. Szeretném bátorítani mindazok törekvését, akik nap mint nap igyekeznek biztosítani, hogy a gyógyíthatatlan és végső stádiumban lévő betegek és családtagjaik megfelelő és szeretetteljes segítséget kapjanak. Az irgalmas szamaritánus példáját követve az Egyház mindig különös figyelmet tanúsított a betegek iránt. Tagjain és intézményein keresztül továbbra is a 2
szenvedők és a haldoklók mellett áll, és igyekszik megőrizni méltóságukat az emberi lét e jelentős pillanataiban. Sokan – egészségügyi dolgozók, lelkipásztori tevékenységgel foglalkozók, önkéntesek és intézmények világszerte – fáradhatatlanul szolgálják a betegeket kórházakban, olyan helyeken, ahol fájdalomcsillapító kezeléseket nyújtanak, városok utcáin, házi gondozás formájában vagy plébániákon. Most hozzátok fordulok kedves testvéreim, akik gyógyíthatatlan betegségben szenvedtek, vagy a betegség végső stádiumában vagytok. Arra biztatlak benneteket, hogy szemléljétek a keresztre feszített Krisztus szenvedéseit, és vele egyesülve forduljatok az Atyához teljes bizalommal, tudva, hogy az egész élet, s a tiétek különösen az Ő kezében van. Legyetek tudatában, hogy szenvedésetek Krisztus szenvedésével egyesülve termékeny lesz az Egyház és a világ javára. Kérem az Urat, hogy erősítse meg szeretetébe vetett hiteteket, főleg mostani megpróbáltatásaitokban. Bárhol is vagytok, remélem, mindig megtaláljátok a kellő bátorítást és lelki erőt ahhoz, hogy tápláljátok hiteteket és közelebb kerüljetek az élet Atyjához. Az Egyház szeretne segíteni nektek és mellettetek akar lenni papjain és lelkipásztori munkatársain keresztül, támogatni benneteket a szükség idején, és jelenvalóvá tenni a szenvedőknek Krisztus szerető irgalmát. Végül kérem az egyházi közösségeket az egész világon, főleg azokat, amelyek a betegek szolgálatának szentelik magukat, hogy Máriának, a Betegek Gyógyítójának (Salus Infirmorum) segítségével továbbra is tegyenek tanúságot Istennek, a mi Atyánknak szerető gondoskodásáról. Imádkozom azért, hogy a boldogságos Szűz, a mi Édesanyánk vigasztalja a betegeket és adjon erőt azoknak, akik “irgalmas szamaritánusként” a szenvedők testi és lelki sebeinek gyógyítására szentelték életüket. Gondolatban és imáimban veletek vagyok, és az Úrban rejlő erő és béke jeleként adom rátok szívből jövő apostoli áldásomat.” XVI. Benedek pápa
A szenvedés húsvéti titka Hogy Isten háza legyen, hogy Istennel egyesülhessen, testünket és lelkünket is meg kell tisztítani a rendetlen vágyaktól, bűnös szenvedélyektõl. Meg kell halni a bűnös Ádámnak, hogy föltámadhasson az ártatlan Ádám. Isten maga gondoskodik róla, hogy ez megtörténjen, és irányítja akaratunkat. De mivel értelmünk gyenge az isteni sugallat befogadására, azért szenvednie kell, amíg csak meg nem tisztul. Át kell járnia a lelket a mennyei fénynek, hogy meglássa minden tökéletlenségét és hibáját. Ez nagyon kínos dolog, és a lélek néha már azt gondolja, hogy soha nem is lesz méltó az isteni vendég befogadására. Amikor Isten a legnagyobb kegyelmeket adja, a lélek akkor is szenved, mert nem elég erõs ahhoz, hogy szépen fogadja a megtisztító ajándékokat. Szinte pokoli fájdalmakat áll ki, mire megtisztul és megszépül. Mintha kitépnének belõle valamit. És valóban, az Úr lemetszi a lélekrõl a káros hajtásokat, az ember meg azt gondolja, hogy mindjárt belehal, vagy hogy ez már a pokol. Ilyenkor mintha sötét börtönben lenne a lélek, s úgy érzi, senki sem tudja kiszabadítani. Hiába vigasztalja a lelkész, mert amíg Isten meg nem tisztítja és méltóvá nem teszi a Vele való egyesülésre, addig senki meg nem vigasztalhatja az ilyen lelket, és nem szabadíthatja ki önmaga börtönébõl. Ha éppen az Úr úgy akarja, idõnként enyhítheti egy kissé a fájdalmakat, de azután megint elölrõl kezdõdik minden. P. Stantic Gellért OCD.
11
Nagyböjt Hamvazószerdával a nyugati kereszténységben megkezdődik a nagyböjti szent idő. Az egyházi évben ez rendkívüli időszak: az Istenhez, önmagunkhoz és embertársunkhoz fordulás ideje, a bűnbánat szellemében. Az elnevezés: nagyböjt, az időszakra vonatkozik, mely hamvazószerdától húsvét éjszakájáig, a feltámadási szertartásig tart. Ahhoz, hogy nagyböjtöt megérthessük, szükséges a böjt fogalmát megismernünk. A böjt tágabb értelemben minden erkölcsi indítóokból eredő önmegtagadást, főként érzéki élvezetektől való megtartóztatást jelent; szoros értelemben az étkezésben megnyilvánuló önfenntartási ösztön megfékezését az önuralom gyakorlása céljából. Mint önmegtartóztatás a mérsékletesség erényének körébe tartozik s hármas célt szolgál: a testi vágyak megfékezését, a bűnbánat kifejezését s a lélek felemelkedését. Azért negyvennapos a nagyböjt, mert az evangéliumok szerint Jézus nyilvános működése előtt 40 napig böjtölt Juda pusztájában. Mint minden vallásos cselekedet, a böjt sem öncél, hanem csak eszköz, amellyel a böjtölő lelki növekedését és Isten dicsőítését szolgálta. A böjt lényege mindig a lélek megújítása volt, nem pedig bizonyos külső cselekedet lélek nélküli megtartása. Ezt kérték a próféták is: „Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva. A szíveteket szaggassátok meg és ne a ruhátokat“. (Joel 2, 12). Nem Jézus találta ki a böjtöt. A pogányok is gyakorolták; ma jelentős az iszlámban is (a ramadan hónap a mi nagyböjtünkhöz hasonló). Az ószövetségben is gyakorlatban volt, amellyel a böjtölő testét-lelkét, vagyis egész énjét megfegyelmezte és alkalmassá tette Isten befogadására. Ugyanakkor Isten megbocsátó könyörületét is kiesdette, pl. a niniveiek esetében. A farizeusok hetente kétszer is böjtöltek. Ezt kérték számon Jézustól is: „Miért van az, hogy János tanítványai és a farizeusok tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?“ (Mk. 2, 18). Jézus nem volt formalista; előírások és parancsok szolgalelkű teljesítője. A böjtölésről a 10
hegyi beszédben tanított: „Amikor böjtőlsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtőlsz.“ Egy alkalommal pedig, mikor az apostolok ördögűzési kísérlete kudarcba fulladt, megkérdezték mesterüket, ők miért nem tudták kiűzni? Jézus így válaszolt: „Ezt a fajtát nem lehet másként, csak böjttel és imádsággal.“ Tehát Jézus tanítja és éli a böjtöt. Egyháza sem tehet mást, mint Mestere tett: tanításában és hívő gyakorlatában nagyra értékeli azt ma is, rohanó világunkban. Akkor is, ha sokszor szinte lehetetlennek tűnik külsőleges megtartása, pl. a hústól való önmegtartóztatás. Hamvazószerdával kezdődik a nagyböjt. Régebb az egyház gyakorlatában a nagyböjti idő olyan szigorú külső keretek között történt, hogy a hívek 40 napon keresztül nem fogyaszthattak húseledelt. Az előző napot ezért is hívták „húshagyó kedd“-nek, amikor úgy elhagyták a húsos eledeleket, hogy csak a „nagyböjt“ elmúltával, Urunk feltámadásának ünnepekor, „hús-vételkor“, húsvétkor vették ismét elő. (Kissé szégyenkeznünk kellene nekünk, magyaroknak, amiért a kereszténység legnagyobb ünnepét, Urunk feltámadását is magunkhoz, hasunkhoz igazítottuk.) Hamvazószerda a nevét onnan veszi, hogy a szentmisén a pap megáldja az előző év virágvasárnapján szentelt barka (picus, pimpó) elégetéséből nyert hamut, és azt az elmúlás és a bűnbánat jeleként a hívek fejére hinti a következő felhívás kíséretében: „Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel!“, vagy „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban.“. Megkezdődött a nagyböjt. Adja Isten, hogy hívők és hitetlenek tudjuk kihasználni lelkünk javára, akár csak ősi hagyományt látva is benne, de azzal a vággyal, hogy mint keresztényben megújuljon bennünk a lélek, és mint magyarban, megújuljon bennünk a szellem. Baricz Lajos írása nyomán
Gyertyaszentelő Boldogasszony február 2. A népszámlálás megtörténte után az idegenek elhagyták Betlehemet és Szent József megfelelő szállást szerezhetett Jézus és Mária számára. Itt várták be azt a negyven napot, amelynek eltelte után a kis Jézust bemutathatták a templomban. Valamikor Izrael fiai Egyiptomban raboskodtak, a fáraó kegyetlenül sanyargatta őket. Csak akkor engedte el a népet, amikor a tizedik csapás során minden egyiptomi családban meghalt a legidősebb, tehát az elsőszülött fiúgyermek. Izrael fiai természetesen megmenekültek, őket nem sújtotta a halál angyala. Ezért hálából minden elsőszülött fiút Istennek kellett szentelni. Ennek az ősi törvénynek tett eleget Mária és József, amikor a kis Jézussal megjelentek a jeruzsálemi templomban. Karácsony éjjelén angyal közölte a hírt a pásztorokkal: Megszületett Megváltótok. Isten most is gondoskodott arról, hogy Jézus kilépjen a névtelenségből és mások is tudomást szerezzenek születéséről. Szent Lukács evangélista írja, hogy élt akkor egy Simeon nevű idős ember, aki kinyilatkoztatást kapott, amely szerint nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Megváltót. Igaz, Mária és a karján tartott gyermek semmiben sem különbözött a többi édesanyától, akik hasonló szándékkal léptek a templomba. Simeonnak azonban egy belső hang megsúgta, hogy a Mária karjában tartott kisfiú a megígért Megváltó. Mária nem kis meglepetésére azt kérte, hogy karjába vehesse és megölelhesse a világ Üdvözítőjét. Ezen természetesen mind ő, mind Szent József igen elcsodálkoztak. Simeonhoz csatlakozott az idős özvegy, Anna prófétaasszony, és ő is boldogan ölelte meg a kis Jézust. Akárcsak a pásztorok, ők is elhíresztelték ismerőseik körében a Megváltó érkezését. Erre az eseményre emlékezünk negyven nappal karácsony után, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén. A különös elnevezés onnan származik, hogy ilyenkor gyertyát szentelünk templomainkban. Vajon miért tesszük ezt? Ennek több oka is van. Valamikor a pogány Rómában ilyenkor ünnepelték a hadiisten, Mars édesanyját. Égő fáklyákkal járták a várost és dic-
sőítettek egy nem létező, kitalált személyt. Ezt az ünnepet akarta az Egyház megszentelni, amikor a Jézusra emlékeztető gyertyát adja a hívek kezébe. Egyben figyelmeztet keresztény kötelességünkre, hogy jótetteinkkel világoskodjunk az emberek között. A gyertya szépen jelképezi Jézus személyét. A sárga viasz jelenti Jézus emberségét, a kanóc emberi lelkét, a láng pedig istenségét. Őt köszöntjük az ünnep himnuszával: “Áldott öreg, siess, örülj, az ígéret beteljesül. Hirdesd: a fény eljött közénk világ világosságaként. Szentszűz mutasd be gyermeked Isten fiát: szülöttedet. Áldozd fel életünk helyett, ki életünk világossága lett.” György Attila
Szent Balázs püspök és vértanú február 3. A Legenda aurea, magyarul az Aranylegenda című könyvben olvasunk arról, hogy Szent Balázs először orvosként működött. Buzgó keresztény élete láttán a hívek püspökké választották. Többek között megmentett egy gyermeket, aki szálkát nyelt és fuldokolt. A fiú édesanyja felkereste a hite miatt börtönbe zárt Balázs püspököt és az ennivalón kívül egy gyertyával is megajándékozta. A püspök kivégzése után minden esztendőben gyertyát gyújtott jótevője sírján. Így lett lassan az egész keresztény világban Szent Balázs püspök a torokbetegségek orvosa. Ezt kérjük mindnyájunk számára, amikor két égő gyertya között „megbalázsol" a lelkipásztor. Közben így imádkozik: „Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására őrizzen meg téged az Úr torokfájástól és más mindenféle betegségtől, Az Atya+ a Fiú és a Szentlélek nevében.” Erről a szertartásról emlékezik meg Babits Mihály Balázsolás című versében.
(folytatása a negyedik oldalon) 3
(folytatás a harmadik oldalról)
BALÁZSOLÁS Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike. Tél közepén, Balázs-napon szemem pislogva csüggött az öreg papon, aki hozzád imádkozott fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az oltár előtt, kegyes szokás szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én s ő se jól értett. De azért te meghallgattad és megóvtad gyermeki életem a fojtogató torokgyíktól, s a veszedelmes mandulák lobjaitól, hogy fölnövén félszáz évet megérjek, háladatlanul, nem is gondolva tereád. Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is, segíts, Sebasta püspöke! Lásd, így élünk mi, gyermekmódra, balgatag, hátra se nézünk, elfutunk a zajló úton, eleresztve kezetek, magasabb szellemek - de ti csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt. Nem sért ha semmibe veszünk s aztán a bajban újra visszaszaladunk hozzátok, mint hozzád ma én reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs! ki mint a szepegő kamasz, térdeplek itt együgyö oltárod kövén mosolyogj rajtam, csak segíts! Mert orv betegség öldös íme engemet és fojtogatja torkomat, gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm zihál, s mint aki hegyre hág, mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel, kifulva, akként élek én örökös lihegésben. S már az orvosok kése fenyeget, rossz nyakam fölvágni, melyet hajdan olyan megadón hajtottam gyertyáid közé, mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs! Hisz a te szent gégédet is kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány 4
Jézus páratlan szeretete Jézus szeretete oly bensőséges és áldott, hogy teljes boldogságot adhat menyaszszonyának. Jézus szeretete annyira túláradó, hogy eláraszthatja jegyesét ajándékaival. Jézus szeretete annyira figyelmes, hogy menyasszonyának minden kívánságára és kérésére fölfigyel, és válaszol azokra – még akkor is, ha nem tűnik úgy. Jézus szeretete tűzként ragyog olyannyira, hogy a jegyese szívét újból lángra gyújthatja, ha közömbössé, hideggé és élettelenné vált. Jézus szeretete annyira sugárzik az örömtől, hogy az öröm sugarait árasztja a menyasszony szívébe. Boldoggá teszi őt és felfrissíti, amikor szomorú. Jézus szeretete olyan hosszantűrő, hogy állandóan megőrzi jegyesét minden bűne és nehézsége ellenére. Támogatja végig az úton. Jézus szeretete olyan gazdag, hogy teljességgel betöltheti a menyasszony szeretet után való vágyakozását. Jézus szeretete egyedülálló; úgy szereti jegyesét, mintha csak ő lenne az egyetlen menyasszony a Földön, és nélküle nem tudna élni. Jézus szeretete tele van gyöngéd együttérzéssel. Jegyese nem szenved soha a Vőlegény tudta nélkül és úgy, hogy a Vőlegény vele együtt ne szenvedne. Jézus szeretete türelmes. Tud várni, amíg a menyasszony szíve felkészül és szeretete felnövekszik mindahhoz, amit Ő kér. Jézus szeretete megbocsájt. Eltakarja jegyese bűneit és alkalmatlanságait annyira, hogy azok többé nem láthatók.
Jézus szeretete nagylelkű, bőkezű szeretet. Mindenét menyasszonyának adja úgy, hogy mindene az övé lesz. Jézus szeretete tökéletes szeretet. Nem hiányzik belőle sem a tűz, sem a finomság, sem az erő, sem a gyöngédség, sem a szentség, sem a közvetlen vonzalom. Jézus szeretete mennyei szeretet, a Menny teljes boldogsága benne van. Itt a Földön megosztja ezt a szeretetet menyasszonyával. Jézus szeretete szent szeretet, amely jegyesét az Ő szentségének világába vonja. Jézus szeretete annyira tiszta, hogy sohasem ábrándít ki senkit, még kevésbé menyasszonyát. Jézus szeretete olyan tapintatos és megértő, hogy meg tudja érteni és fel tudja frissíteni jegyesét szeretetével még legkisebb aggodalmai és érzelmei között is. Basilea Schlink . . . . . . . . ...De kit szeretek, amikor Téged szeretlek? Nem fizikai szépséget, nem a világ dicsőségét, nem a Nap ragyogó fényét, amely annyira tetszik a szemnek; nem a lágy énekek édes melódiáit, nem mannát, nem mézet, nem a szeretet báját, amely a földi vágyakat vonzza. Nem ezeket szeretem, amikor Téged szeretlek, Istenem. És mégis szeretlek Téged, mintha Te lennél lelki vágyaim fénye és édes illata, melódiája, tápláléka és beteljesedése. Lelkemben ragyog a fény, amit a világ nem tud fölfogni. Bennem dallamok zsongnak, amelyek nem halkulnak az idővel; ott az édes illat kellemes szellőt áraszt, amit a szél nem oszlathat el; ott van nevetés és a szeretetközösség boldogsága, amely örökké megmarad. Amikor szeretem Istent, ez mind benne van. Augustinus (354 - 430)
Ha hallgatni tudnánk Istenre, meghallanánk hozzánk intézett szavait. Mert szól az Isten. Szólt már az Evangélium szent könyveiben. De szól az „Új Evangéliumon“, a mindennapi életen keresztül is, amelynek lapjait mi írjuk tele nap mint nap, de csak ritkán fogjuk fel, értjük meg üzenetét, mert hitünk gyönge, és életünk túlságosan emberi. Krisztussal való barátságunk kezdetén — hogy jobban megértsük Őt —, képzeljük el, mit mondana nekünk, ha Ő maga alkalmazná Evangéliumát korunk emberének az életéhez. M. Quoist 9
Térj magadba! „Körbe futsz, egy búvóhelyet keresel. Hiába rohansz, fogd már fel! Értsd meg: csak egyetlen egy kiút maradt számodra térj magadba!“ (Erich Kästner) Mit tegyek, ha nem lesz ma jó műsor a TV-ben? Remélhetőleg, majd csak akad valami... Valami érdekes, valami izgalmas... Lehetne akár egy krimi is... Vagy valami érdekes dokumentumfilm... Mit tegyek egyébként ezen a magányos estén? Talán egy jó könyvet kellene keresni, valami szépet kellene olvasni... Vagy egy lemezt feltenni, például egy szép Strausskeringőt... De miért kell okvetlenül valamit tennem? Miért ne lehetne egyszerűen semmit sem tenni? - A semmittevést nagyon kevés ember képes elviselni, pedig de jót tenne nekik! Egyszerűen semmit sem csinálni, semmit a világon, csak gondolkodni, szemlélődni, elmélkedni... Úgy tűnik, valami nincs rendben a portánkon. Küzdünk a rabszolgaság ellen, s
ugyanakkor engedjük, hogy rabszolgákat csináljanak belőlünk! Nem, ma már nem a koponyavadászok, vagy a földesurak tartanak fogva bennünket, hanem a modern rabszolgatartók, mint például a TV. Mi már élni sem tudunk a TV nélkül... Szükségünk van erre a házimozira minden este. Nagyon felbosszant, ha valaki éppen akkor kopogtat be hozzánk, amikor Rudi Carell szellemes tréfáival pereg a műsor... Miért éppen ma? Aztán valaki a következő napon kopogtat és bosszankodunk ismét... Miért nem tudja ez az ember, hogy ma futtballmecscset közvetítenek?! Micsoda nyárspolgárság! Valami elromlott körülöttünk. Engedtük, hogy a tömegkommunikációs eszközök rabszolgáivá váljunk. Csaknem elfelejtettük, hogy néha egy-egy estét baráti körben is eltölthetnénk, hogy egy-egy alkalommal pihenni vagy magunkba mélyedni is lehetne... (Régen ezt lelkiismeret-vizsgálatnak hívták...) Dr. Bánk József
Váci Mihály:
kivégzett: tudhatod, mi az! Te ismered a penge élét, vér izét, a megfeszített perceket, a szakadt légcső görcseit, s a fulladás csatáját és rémületét. Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen, okos felnőtt! Te jól tudod, mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall még az Isten jósága sem, s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is olyan nagy dolog a halál.
Mint a gyertyaszál olyan az ember élete a földön. Aki csak pislákol, az alig világít. Aki meg lángol, magát emésztve lobog - az áldozattá lesz. De a fény és az a parányi meleg, amelyet másoknak ajándékoz: mások életének részévé válik, ami még ennél is csodálatosabb dolog: magamagának is az örök élet záloga lehet. Az ember múló fénye a múlhatatlan boldogság ragyogásává lesz Krisztus szüntelenül fényeskedő áldozata által. Az égő gyertyaszál, amelyet kezünkben tartunk Gyertyaszentelő ünnepén, Krisztust jelképezi, s a gyertya lángja Krisztus áldozatos életét hirdeti. Az ünnep hangja arra
szólít: ne csak kezünkben hordozzuk a világosságot, hanem szüntelenül a szívünkben is. Egykor majd ebben a lángban Krisztus a maga lángjára ismer, amely az életet szolgálja, a békességet hirdeti, a szeretetet lobogja, s végső soron megdicsőíti Istent. Mindenütt a földön, a zajos utcán éppúgy, mint az elmélyült munka csöndes otthonában. Krisztus a világ világossága. S a keresztények? Mert Krisztus titokzatos Testének tagjai - ennek a világosságnak a részei. „Úgy világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat” (Mt 5, 16).
Haza, Hozzád, hét hídon át Haza, Hozzád, hét hídon át! Sietni síró síneken! Utánad, ezer út után! Fergetegek, fordulatok forgatagából csak Feléd! Tévelygésekből Rádtalálni; roskadásban Téged remélni; törtetésekből törekedni, törötten is törődni Véled! Kötöttségekből szabadulva ragaszkodni megkötözötten! Terméketlen gondok után termő gondodról gondoskodni! Hitegetések hálójából kivetődni a hit partjára! 8
Küzdelmek gólyalábairól leszállni és mellette járni; keserű szájjal kedveskedni; ökleimet kinyitni ölben, bujkálás után Hozzád bújni; és örök-éber életünkből életre ébredni, éledni! Roskadásban Téged remélni! Tévelygésekből Rádtalálni! Forgatagok, fordulatok fergetegéből csak Feléd! Utánad ezer út után! Sietni síró síneken haza, Hozzád, hét hídon át!
Ne add fel!!!! Ha elromlik minden, mint megesik néha, Ha utad csak hegyre föl vezet a célba, Ha kevés, mit kapsz de sokkal tartozol, Nevetnél bár de sohajtozol, Ha úgy érzed a sok gond leterhel, Pihenj, ha kell, de SOHA NE ADD FEL! Az élet furcsa dolgokra képes, Ilyet párszor mindenki érez, Számos hiba épp ezért történik, Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig. Ne add fel hát, ha lassan is haladsz, A siker talán már csupán egy arasz!
A cél sokszor nem olyan távoli, mint tétova ember balgán képzeli. Sokszor a küzdő nem várja meg, hogy megnyerje a serleget, És túl késő mire belenyilall, hogy milyen közel volt a diadal! A siker a kudarcnak a fordítottja, Kétség fellegének ezüst árnyalatja, És nem tudjuk mily közel a siker, Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el. Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás, Ha húz még az ág is, harcolj tovább NE ADD FEL !!!
5
Köszönet az Egyházért Urunk, hálát adunk neked az egyházért, amely a te tested, és áldunk a kegyelemért, hogy meghívtál közösségébe. Azt akarod, hogy minden ember üdvözüljön, az igazság ismeretére jusson, viszszatükrözze arcod szépségét. Tedd egyházközségünket eleven, testvéri közösséggé, amelyben a tagok ismerik és szeretik egymást. Ha új testvér érkezik, figyeljünk fel rá és fogadjuk barátságunkba. Tégy minket kezdeményezőkké, hogy támogassuk a gyengéket, bátorítsuk a félénkeket, bocsássunk meg az ellenünk vétőknek. Egymás hitét erősítve, egymás szeretetét hevítve várjuk Országod eljövetelét. „Evezzetek a mélyre és vessétek ki a hálótokat halfogásra. Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót - válaszolta Simon -, és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló.“ (Lk 5,4—6) Próbáljuk az apostolok helyzetébe képzelni magunkat, akik így foglalták össze eredménytelen halászatukat: Egész éjjel fáradoztunk s nem fogtunk semmit. Ugyan ki dicsekedhet azzal, hogy sohasem vallott kudarcot munkájában? Szülők és nevelők mennyi fáradsága megy veszendőbe, ha gyermekük rossz társaságba keveredik. Mennyi sikertelen próbálkozással kell számolnia a tudósnak vagy művésznek, amikor új utakat keres és áttöri a megszokottság gátjait. Főleg azok, akik az embernemesítés, a lélekhalászat munkájára vállalkoznak, jól tudják, mily nehéz feladat keresztjét hordozzák a vállukon. Midőn a keresztény ember szembenéz kudarcaival, bármilyen nagy is a kísértés, nem vetheti magát a kétségbeesés szakadékába. Hiszen ott ragyog előtte az a fénysugár, amiből megfonhatja reménye koszorúját. Jézusra kell tekintenie, aki fájdalmas kudarcok keresztútját járta a földön, mégis sikerre vitte megváltásunkat. Ebbe kell kapaszkodnia minden lélekhalásznak, minden apostoli lelkű 6
kereszténynek és főleg a lelkipásztoroknak. Igaz, ez a hit nem húzza ki szívünkből azokat a töviseket, amelyeket a csalódások, a sikertelen erőfeszítések szúrnak beléje. Minden keresztény tudja, egy-egy keresztény közösség élete nagymértékben függ a vezetéstől. Éppen ezért a hívek sokat várnak papjaiktól. Bölcsen prédikáljon, szorgalmas előkészülettel tegye eléjük az Ige táplálékát. Elvárják, hogy türelmesen hallgassa panaszaikat, mert elsősorban ezt viszik hozzá. Milyen jó lenne, ha a hívek is megtennék ugyanezt, mert a lelkipásztorok ajkán is fölcsendül ugyanaz a panasz, mint annak idején az apostolokén: semmit sem fogtunk. Egész esztendőben tanítgattuk a gyermekeiteket a hit igazságaira, az Istennek tetsző életre. Meg is koronáztuk az elsőáldozás vagy a bérmálás ünnepével. Ám sokak számára ez az ünnep fölért egy hittagadással. A gyermekek elmaradnak a templomtól, mert hiányzik a szülői kéz és még inkább a példaadó hit, ami vállalná a megtartás feladatát. Még mindig szép számmal hozzák keresztelőre a gyermekeket. Meg is ígérik a szülők, keresztszülők a gyermek vallásos nevelését, ami szinte egyetlen feltétele, a csecsemő korban kiszolgáltatott keresztségnek. Mikor azonban a babakocsi vagy a gépkocsi kigördül a templom mellől, szomorúan nézünk utánuk, hiszen lehet, hogy soha többé nem találkozunk. Aztán jönnek a halottatjelentő hozzátartozók, egyházi temetést igényelnek. Olykor imára kulcsolják a halott kezét, imakönyvet, rózsafüzért tesznek mellé, amit ő életében sohasem forgatott, így sorolhatná fel minden lelkipásztor sirámait. Nem szabad a hívőnek magára hagyni lelkipásztorát, mert veszélyes kettesben maradni a kudarcokkal. Nem hiába hangoztatta Pál apostol is híveinek: „ti vagytok örömem és koronám“. Egy alkalommal Kalkuttai Teréz anyától megkérdezte néhány külföldön járó papunk: Mit üzen a magyar papoknak? Legyenek igazán papok és mosolyogjanak Istenre, mondotta a szeretet apostola. Mi tagadás, napjaink lelkipásztorának tele a szíve panasszal és nem könnyű mosolyt varázsolni az arcára. Isten mégis ezt várja, ezt kívánja. Az evangéliumot nem lehet gyászos arccal hirdetni. Ebben sokat segíthetnek
és segítsenek a hívek melléje állásukkal, és itt elsősorban ne anyagiakra gondoljunk. Azt mondotta egy francia lelkipásztor: ha az egyházközségben van tíz olyan család, akik a plébános mellé állnak, akkor már nem fenyegeti az elmagányosodás veszélye. A közös imának
különös ereje van arra, hogy megjelenítse Jézust. Még inkább megteszi ezt a közös „emberhalászat“. György Attila
Ha még egyszer élhetnék A napokban valaki megkérdezte: ha a halál után még egyszer visszatérhetnék, másként élném-e az életemet? Hirtelen azt válaszoltam, hogy nem. Később mégis elgondolkodtam és... Ha életemet újra kezdhetném, kevesebbet beszélnék és többet hallgatnék. Azért, hogy a lakásom tapétája kifakult és a heverőm anyaga is színét veszítette, nem gondolnék arra, hogy egyelőre nem hívok vendégeket. A nappaliban mernék száraz kenyeret enni, nem félve a morzsáktól és nem izgatna a kandalló körüli rendetlenség sem. Türelemmel hallgatnám nagyapámat, amikor fiatal éveiről mesél. Nem követelném meg, hogy egy meleg nyári napon a kocsi ablaka fel legyen húzva, mert összeborzolódik a frizurám. Nem engedném, hogy a rózsa formájú gyertyám megolvadjon az egyik ablakban, hanem gyakrabban meggyújtanám. Gyermekeimmel gyakrabban leülnék a parkban játszani és kevesebbet gondolnék a fű által okozott zöld foltokra. Tévézés közben kevesebbet nevetnék és könnyeznék, inkább figyelnék az élet nehézségeire. Férjemmel jobban megosztanám a felelősséget. A heveny rosszullét esetén is lefeküdnék, nem gondolva arra, hogy nélkülem a hivatalban, megáll a világ. Nem várnám, hogy állapotosságom kilenc hónapja gyorsan elmúljon, inkább örvendenék minden pillanatnak, hisz a bennem fejlődő élet az egyetlen módja az Isten csodás tervével való együttműködésnek. Fiamnak, aki izzadtan érkezett haza a játékból, nem mondanám: „Elég volt, hagyd abba, mosakodjál meg, mert már kész a vacsora!“ Gyakrabban mondanám: „Szeretlek“ és ritkábban „Nagyon sajnálom...“, de mindenek előtt, ha újból kezdhetnék mindent, minden percet tudatosan élnék meg... addig figyelnék, míg tényleg meglátok mindent... átélném... és nem engedném el soha. (Erna Bamheck) Életed minden pillanata Isten legszebb ajándéka. Ne vesd el magadtól. Ne rohanj a bizonytalan holnap után. Élj mindig jobban, gondolj mindig jobbat és tegyél is mindig jobbat... a mai napon. A mai nap hamarosan holnap lesz és a holnap gyorsan örökkévalóság. Bruno Ferrero „A tücsök dala“ 7
Köszönet az Egyházért Urunk, hálát adunk neked az egyházért, amely a te tested, és áldunk a kegyelemért, hogy meghívtál közösségébe. Azt akarod, hogy minden ember üdvözüljön, az igazság ismeretére jusson, viszszatükrözze arcod szépségét. Tedd egyházközségünket eleven, testvéri közösséggé, amelyben a tagok ismerik és szeretik egymást. Ha új testvér érkezik, figyeljünk fel rá és fogadjuk barátságunkba. Tégy minket kezdeményezőkké, hogy támogassuk a gyengéket, bátorítsuk a félénkeket, bocsássunk meg az ellenünk vétőknek. Egymás hitét erősítve, egymás szeretetét hevítve várjuk Országod eljövetelét. „Evezzetek a mélyre és vessétek ki a hálótokat halfogásra. Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót - válaszolta Simon -, és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló.“ (Lk 5,4—6) Próbáljuk az apostolok helyzetébe képzelni magunkat, akik így foglalták össze eredménytelen halászatukat: Egész éjjel fáradoztunk s nem fogtunk semmit. Ugyan ki dicsekedhet azzal, hogy sohasem vallott kudarcot munkájában? Szülők és nevelők mennyi fáradsága megy veszendőbe, ha gyermekük rossz társaságba keveredik. Mennyi sikertelen próbálkozással kell számolnia a tudósnak vagy művésznek, amikor új utakat keres és áttöri a megszokottság gátjait. Főleg azok, akik az embernemesítés, a lélekhalászat munkájára vállalkoznak, jól tudják, mily nehéz feladat keresztjét hordozzák a vállukon. Midőn a keresztény ember szembenéz kudarcaival, bármilyen nagy is a kísértés, nem vetheti magát a kétségbeesés szakadékába. Hiszen ott ragyog előtte az a fénysugár, amiből megfonhatja reménye koszorúját. Jézusra kell tekintenie, aki fájdalmas kudarcok keresztútját járta a földön, mégis sikerre vitte megváltásunkat. Ebbe kell kapaszkodnia minden lélekhalásznak, minden apostoli lelkű 6
kereszténynek és főleg a lelkipásztoroknak. Igaz, ez a hit nem húzza ki szívünkből azokat a töviseket, amelyeket a csalódások, a sikertelen erőfeszítések szúrnak beléje. Minden keresztény tudja, egy-egy keresztény közösség élete nagymértékben függ a vezetéstől. Éppen ezért a hívek sokat várnak papjaiktól. Bölcsen prédikáljon, szorgalmas előkészülettel tegye eléjük az Ige táplálékát. Elvárják, hogy türelmesen hallgassa panaszaikat, mert elsősorban ezt viszik hozzá. Milyen jó lenne, ha a hívek is megtennék ugyanezt, mert a lelkipásztorok ajkán is fölcsendül ugyanaz a panasz, mint annak idején az apostolokén: semmit sem fogtunk. Egész esztendőben tanítgattuk a gyermekeiteket a hit igazságaira, az Istennek tetsző életre. Meg is koronáztuk az elsőáldozás vagy a bérmálás ünnepével. Ám sokak számára ez az ünnep fölért egy hittagadással. A gyermekek elmaradnak a templomtól, mert hiányzik a szülői kéz és még inkább a példaadó hit, ami vállalná a megtartás feladatát. Még mindig szép számmal hozzák keresztelőre a gyermekeket. Meg is ígérik a szülők, keresztszülők a gyermek vallásos nevelését, ami szinte egyetlen feltétele, a csecsemő korban kiszolgáltatott keresztségnek. Mikor azonban a babakocsi vagy a gépkocsi kigördül a templom mellől, szomorúan nézünk utánuk, hiszen lehet, hogy soha többé nem találkozunk. Aztán jönnek a halottatjelentő hozzátartozók, egyházi temetést igényelnek. Olykor imára kulcsolják a halott kezét, imakönyvet, rózsafüzért tesznek mellé, amit ő életében sohasem forgatott, így sorolhatná fel minden lelkipásztor sirámait. Nem szabad a hívőnek magára hagyni lelkipásztorát, mert veszélyes kettesben maradni a kudarcokkal. Nem hiába hangoztatta Pál apostol is híveinek: „ti vagytok örömem és koronám“. Egy alkalommal Kalkuttai Teréz anyától megkérdezte néhány külföldön járó papunk: Mit üzen a magyar papoknak? Legyenek igazán papok és mosolyogjanak Istenre, mondotta a szeretet apostola. Mi tagadás, napjaink lelkipásztorának tele a szíve panasszal és nem könnyű mosolyt varázsolni az arcára. Isten mégis ezt várja, ezt kívánja. Az evangéliumot nem lehet gyászos arccal hirdetni. Ebben sokat segíthetnek
és segítsenek a hívek melléje állásukkal, és itt elsősorban ne anyagiakra gondoljunk. Azt mondotta egy francia lelkipásztor: ha az egyházközségben van tíz olyan család, akik a plébános mellé állnak, akkor már nem fenyegeti az elmagányosodás veszélye. A közös imának
különös ereje van arra, hogy megjelenítse Jézust. Még inkább megteszi ezt a közös „emberhalászat“. György Attila
Ha még egyszer élhetnék A napokban valaki megkérdezte: ha a halál után még egyszer visszatérhetnék, másként élném-e az életemet? Hirtelen azt válaszoltam, hogy nem. Később mégis elgondolkodtam és... Ha életemet újra kezdhetném, kevesebbet beszélnék és többet hallgatnék. Azért, hogy a lakásom tapétája kifakult és a heverőm anyaga is színét veszítette, nem gondolnék arra, hogy egyelőre nem hívok vendégeket. A nappaliban mernék száraz kenyeret enni, nem félve a morzsáktól és nem izgatna a kandalló körüli rendetlenség sem. Türelemmel hallgatnám nagyapámat, amikor fiatal éveiről mesél. Nem követelném meg, hogy egy meleg nyári napon a kocsi ablaka fel legyen húzva, mert összeborzolódik a frizurám. Nem engedném, hogy a rózsa formájú gyertyám megolvadjon az egyik ablakban, hanem gyakrabban meggyújtanám. Gyermekeimmel gyakrabban leülnék a parkban játszani és kevesebbet gondolnék a fű által okozott zöld foltokra. Tévézés közben kevesebbet nevetnék és könnyeznék, inkább figyelnék az élet nehézségeire. Férjemmel jobban megosztanám a felelősséget. A heveny rosszullét esetén is lefeküdnék, nem gondolva arra, hogy nélkülem a hivatalban, megáll a világ. Nem várnám, hogy állapotosságom kilenc hónapja gyorsan elmúljon, inkább örvendenék minden pillanatnak, hisz a bennem fejlődő élet az egyetlen módja az Isten csodás tervével való együttműködésnek. Fiamnak, aki izzadtan érkezett haza a játékból, nem mondanám: „Elég volt, hagyd abba, mosakodjál meg, mert már kész a vacsora!“ Gyakrabban mondanám: „Szeretlek“ és ritkábban „Nagyon sajnálom...“, de mindenek előtt, ha újból kezdhetnék mindent, minden percet tudatosan élnék meg... addig figyelnék, míg tényleg meglátok mindent... átélném... és nem engedném el soha. (Erna Bamheck) Életed minden pillanata Isten legszebb ajándéka. Ne vesd el magadtól. Ne rohanj a bizonytalan holnap után. Élj mindig jobban, gondolj mindig jobbat és tegyél is mindig jobbat... a mai napon. A mai nap hamarosan holnap lesz és a holnap gyorsan örökkévalóság. Bruno Ferrero „A tücsök dala“ 7
Térj magadba! „Körbe futsz, egy búvóhelyet keresel. Hiába rohansz, fogd már fel! Értsd meg: csak egyetlen egy kiút maradt számodra térj magadba!“ (Erich Kästner) Mit tegyek, ha nem lesz ma jó műsor a TV-ben? Remélhetőleg, majd csak akad valami... Valami érdekes, valami izgalmas... Lehetne akár egy krimi is... Vagy valami érdekes dokumentumfilm... Mit tegyek egyébként ezen a magányos estén? Talán egy jó könyvet kellene keresni, valami szépet kellene olvasni... Vagy egy lemezt feltenni, például egy szép Strausskeringőt... De miért kell okvetlenül valamit tennem? Miért ne lehetne egyszerűen semmit sem tenni? - A semmittevést nagyon kevés ember képes elviselni, pedig de jót tenne nekik! Egyszerűen semmit sem csinálni, semmit a világon, csak gondolkodni, szemlélődni, elmélkedni... Úgy tűnik, valami nincs rendben a portánkon. Küzdünk a rabszolgaság ellen, s
ugyanakkor engedjük, hogy rabszolgákat csináljanak belőlünk! Nem, ma már nem a koponyavadászok, vagy a földesurak tartanak fogva bennünket, hanem a modern rabszolgatartók, mint például a TV. Mi már élni sem tudunk a TV nélkül... Szükségünk van erre a házimozira minden este. Nagyon felbosszant, ha valaki éppen akkor kopogtat be hozzánk, amikor Rudi Carell szellemes tréfáival pereg a műsor... Miért éppen ma? Aztán valaki a következő napon kopogtat és bosszankodunk ismét... Miért nem tudja ez az ember, hogy ma futtballmecscset közvetítenek?! Micsoda nyárspolgárság! Valami elromlott körülöttünk. Engedtük, hogy a tömegkommunikációs eszközök rabszolgáivá váljunk. Csaknem elfelejtettük, hogy néha egy-egy estét baráti körben is eltölthetnénk, hogy egy-egy alkalommal pihenni vagy magunkba mélyedni is lehetne... (Régen ezt lelkiismeret-vizsgálatnak hívták...) Dr. Bánk József
Váci Mihály:
kivégzett: tudhatod, mi az! Te ismered a penge élét, vér izét, a megfeszített perceket, a szakadt légcső görcseit, s a fulladás csatáját és rémületét. Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen, okos felnőtt! Te jól tudod, mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall még az Isten jósága sem, s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is olyan nagy dolog a halál.
Mint a gyertyaszál olyan az ember élete a földön. Aki csak pislákol, az alig világít. Aki meg lángol, magát emésztve lobog - az áldozattá lesz. De a fény és az a parányi meleg, amelyet másoknak ajándékoz: mások életének részévé válik, ami még ennél is csodálatosabb dolog: magamagának is az örök élet záloga lehet. Az ember múló fénye a múlhatatlan boldogság ragyogásává lesz Krisztus szüntelenül fényeskedő áldozata által. Az égő gyertyaszál, amelyet kezünkben tartunk Gyertyaszentelő ünnepén, Krisztust jelképezi, s a gyertya lángja Krisztus áldozatos életét hirdeti. Az ünnep hangja arra
szólít: ne csak kezünkben hordozzuk a világosságot, hanem szüntelenül a szívünkben is. Egykor majd ebben a lángban Krisztus a maga lángjára ismer, amely az életet szolgálja, a békességet hirdeti, a szeretetet lobogja, s végső soron megdicsőíti Istent. Mindenütt a földön, a zajos utcán éppúgy, mint az elmélyült munka csöndes otthonában. Krisztus a világ világossága. S a keresztények? Mert Krisztus titokzatos Testének tagjai - ennek a világosságnak a részei. „Úgy világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat” (Mt 5, 16).
Haza, Hozzád, hét hídon át Haza, Hozzád, hét hídon át! Sietni síró síneken! Utánad, ezer út után! Fergetegek, fordulatok forgatagából csak Feléd! Tévelygésekből Rádtalálni; roskadásban Téged remélni; törtetésekből törekedni, törötten is törődni Véled! Kötöttségekből szabadulva ragaszkodni megkötözötten! Terméketlen gondok után termő gondodról gondoskodni! Hitegetések hálójából kivetődni a hit partjára! 8
Küzdelmek gólyalábairól leszállni és mellette járni; keserű szájjal kedveskedni; ökleimet kinyitni ölben, bujkálás után Hozzád bújni; és örök-éber életünkből életre ébredni, éledni! Roskadásban Téged remélni! Tévelygésekből Rádtalálni! Forgatagok, fordulatok fergetegéből csak Feléd! Utánad ezer út után! Sietni síró síneken haza, Hozzád, hét hídon át!
Ne add fel!!!! Ha elromlik minden, mint megesik néha, Ha utad csak hegyre föl vezet a célba, Ha kevés, mit kapsz de sokkal tartozol, Nevetnél bár de sohajtozol, Ha úgy érzed a sok gond leterhel, Pihenj, ha kell, de SOHA NE ADD FEL! Az élet furcsa dolgokra képes, Ilyet párszor mindenki érez, Számos hiba épp ezért történik, Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig. Ne add fel hát, ha lassan is haladsz, A siker talán már csupán egy arasz!
A cél sokszor nem olyan távoli, mint tétova ember balgán képzeli. Sokszor a küzdő nem várja meg, hogy megnyerje a serleget, És túl késő mire belenyilall, hogy milyen közel volt a diadal! A siker a kudarcnak a fordítottja, Kétség fellegének ezüst árnyalatja, És nem tudjuk mily közel a siker, Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el. Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás, Ha húz még az ág is, harcolj tovább NE ADD FEL !!!
5
(folytatás a harmadik oldalról)
BALÁZSOLÁS Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike. Tél közepén, Balázs-napon szemem pislogva csüggött az öreg papon, aki hozzád imádkozott fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az oltár előtt, kegyes szokás szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én s ő se jól értett. De azért te meghallgattad és megóvtad gyermeki életem a fojtogató torokgyíktól, s a veszedelmes mandulák lobjaitól, hogy fölnövén félszáz évet megérjek, háladatlanul, nem is gondolva tereád. Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is, segíts, Sebasta püspöke! Lásd, így élünk mi, gyermekmódra, balgatag, hátra se nézünk, elfutunk a zajló úton, eleresztve kezetek, magasabb szellemek - de ti csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt. Nem sért ha semmibe veszünk s aztán a bajban újra visszaszaladunk hozzátok, mint hozzád ma én reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs! ki mint a szepegő kamasz, térdeplek itt együgyö oltárod kövén mosolyogj rajtam, csak segíts! Mert orv betegség öldös íme engemet és fojtogatja torkomat, gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm zihál, s mint aki hegyre hág, mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel, kifulva, akként élek én örökös lihegésben. S már az orvosok kése fenyeget, rossz nyakam fölvágni, melyet hajdan olyan megadón hajtottam gyertyáid közé, mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs! Hisz a te szent gégédet is kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány 4
Jézus páratlan szeretete Jézus szeretete oly bensőséges és áldott, hogy teljes boldogságot adhat menyaszszonyának. Jézus szeretete annyira túláradó, hogy eláraszthatja jegyesét ajándékaival. Jézus szeretete annyira figyelmes, hogy menyasszonyának minden kívánságára és kérésére fölfigyel, és válaszol azokra – még akkor is, ha nem tűnik úgy. Jézus szeretete tűzként ragyog olyannyira, hogy a jegyese szívét újból lángra gyújthatja, ha közömbössé, hideggé és élettelenné vált. Jézus szeretete annyira sugárzik az örömtől, hogy az öröm sugarait árasztja a menyasszony szívébe. Boldoggá teszi őt és felfrissíti, amikor szomorú. Jézus szeretete olyan hosszantűrő, hogy állandóan megőrzi jegyesét minden bűne és nehézsége ellenére. Támogatja végig az úton. Jézus szeretete olyan gazdag, hogy teljességgel betöltheti a menyasszony szeretet után való vágyakozását. Jézus szeretete egyedülálló; úgy szereti jegyesét, mintha csak ő lenne az egyetlen menyasszony a Földön, és nélküle nem tudna élni. Jézus szeretete tele van gyöngéd együttérzéssel. Jegyese nem szenved soha a Vőlegény tudta nélkül és úgy, hogy a Vőlegény vele együtt ne szenvedne. Jézus szeretete türelmes. Tud várni, amíg a menyasszony szíve felkészül és szeretete felnövekszik mindahhoz, amit Ő kér. Jézus szeretete megbocsájt. Eltakarja jegyese bűneit és alkalmatlanságait annyira, hogy azok többé nem láthatók.
Jézus szeretete nagylelkű, bőkezű szeretet. Mindenét menyasszonyának adja úgy, hogy mindene az övé lesz. Jézus szeretete tökéletes szeretet. Nem hiányzik belőle sem a tűz, sem a finomság, sem az erő, sem a gyöngédség, sem a szentség, sem a közvetlen vonzalom. Jézus szeretete mennyei szeretet, a Menny teljes boldogsága benne van. Itt a Földön megosztja ezt a szeretetet menyasszonyával. Jézus szeretete szent szeretet, amely jegyesét az Ő szentségének világába vonja. Jézus szeretete annyira tiszta, hogy sohasem ábrándít ki senkit, még kevésbé menyasszonyát. Jézus szeretete olyan tapintatos és megértő, hogy meg tudja érteni és fel tudja frissíteni jegyesét szeretetével még legkisebb aggodalmai és érzelmei között is. Basilea Schlink . . . . . . . . ...De kit szeretek, amikor Téged szeretlek? Nem fizikai szépséget, nem a világ dicsőségét, nem a Nap ragyogó fényét, amely annyira tetszik a szemnek; nem a lágy énekek édes melódiáit, nem mannát, nem mézet, nem a szeretet báját, amely a földi vágyakat vonzza. Nem ezeket szeretem, amikor Téged szeretlek, Istenem. És mégis szeretlek Téged, mintha Te lennél lelki vágyaim fénye és édes illata, melódiája, tápláléka és beteljesedése. Lelkemben ragyog a fény, amit a világ nem tud fölfogni. Bennem dallamok zsongnak, amelyek nem halkulnak az idővel; ott az édes illat kellemes szellőt áraszt, amit a szél nem oszlathat el; ott van nevetés és a szeretetközösség boldogsága, amely örökké megmarad. Amikor szeretem Istent, ez mind benne van. Augustinus (354 - 430)
Ha hallgatni tudnánk Istenre, meghallanánk hozzánk intézett szavait. Mert szól az Isten. Szólt már az Evangélium szent könyveiben. De szól az „Új Evangéliumon“, a mindennapi életen keresztül is, amelynek lapjait mi írjuk tele nap mint nap, de csak ritkán fogjuk fel, értjük meg üzenetét, mert hitünk gyönge, és életünk túlságosan emberi. Krisztussal való barátságunk kezdetén — hogy jobban megértsük Őt —, képzeljük el, mit mondana nekünk, ha Ő maga alkalmazná Evangéliumát korunk emberének az életéhez. M. Quoist 9
Nagyböjt Hamvazószerdával a nyugati kereszténységben megkezdődik a nagyböjti szent idő. Az egyházi évben ez rendkívüli időszak: az Istenhez, önmagunkhoz és embertársunkhoz fordulás ideje, a bűnbánat szellemében. Az elnevezés: nagyböjt, az időszakra vonatkozik, mely hamvazószerdától húsvét éjszakájáig, a feltámadási szertartásig tart. Ahhoz, hogy nagyböjtöt megérthessük, szükséges a böjt fogalmát megismernünk. A böjt tágabb értelemben minden erkölcsi indítóokból eredő önmegtagadást, főként érzéki élvezetektől való megtartóztatást jelent; szoros értelemben az étkezésben megnyilvánuló önfenntartási ösztön megfékezését az önuralom gyakorlása céljából. Mint önmegtartóztatás a mérsékletesség erényének körébe tartozik s hármas célt szolgál: a testi vágyak megfékezését, a bűnbánat kifejezését s a lélek felemelkedését. Azért negyvennapos a nagyböjt, mert az evangéliumok szerint Jézus nyilvános működése előtt 40 napig böjtölt Juda pusztájában. Mint minden vallásos cselekedet, a böjt sem öncél, hanem csak eszköz, amellyel a böjtölő lelki növekedését és Isten dicsőítését szolgálta. A böjt lényege mindig a lélek megújítása volt, nem pedig bizonyos külső cselekedet lélek nélküli megtartása. Ezt kérték a próféták is: „Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva. A szíveteket szaggassátok meg és ne a ruhátokat“. (Joel 2, 12). Nem Jézus találta ki a böjtöt. A pogányok is gyakorolták; ma jelentős az iszlámban is (a ramadan hónap a mi nagyböjtünkhöz hasonló). Az ószövetségben is gyakorlatban volt, amellyel a böjtölő testét-lelkét, vagyis egész énjét megfegyelmezte és alkalmassá tette Isten befogadására. Ugyanakkor Isten megbocsátó könyörületét is kiesdette, pl. a niniveiek esetében. A farizeusok hetente kétszer is böjtöltek. Ezt kérték számon Jézustól is: „Miért van az, hogy János tanítványai és a farizeusok tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?“ (Mk. 2, 18). Jézus nem volt formalista; előírások és parancsok szolgalelkű teljesítője. A böjtölésről a 10
hegyi beszédben tanított: „Amikor böjtőlsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtőlsz.“ Egy alkalommal pedig, mikor az apostolok ördögűzési kísérlete kudarcba fulladt, megkérdezték mesterüket, ők miért nem tudták kiűzni? Jézus így válaszolt: „Ezt a fajtát nem lehet másként, csak böjttel és imádsággal.“ Tehát Jézus tanítja és éli a böjtöt. Egyháza sem tehet mást, mint Mestere tett: tanításában és hívő gyakorlatában nagyra értékeli azt ma is, rohanó világunkban. Akkor is, ha sokszor szinte lehetetlennek tűnik külsőleges megtartása, pl. a hústól való önmegtartóztatás. Hamvazószerdával kezdődik a nagyböjt. Régebb az egyház gyakorlatában a nagyböjti idő olyan szigorú külső keretek között történt, hogy a hívek 40 napon keresztül nem fogyaszthattak húseledelt. Az előző napot ezért is hívták „húshagyó kedd“-nek, amikor úgy elhagyták a húsos eledeleket, hogy csak a „nagyböjt“ elmúltával, Urunk feltámadásának ünnepekor, „hús-vételkor“, húsvétkor vették ismét elő. (Kissé szégyenkeznünk kellene nekünk, magyaroknak, amiért a kereszténység legnagyobb ünnepét, Urunk feltámadását is magunkhoz, hasunkhoz igazítottuk.) Hamvazószerda a nevét onnan veszi, hogy a szentmisén a pap megáldja az előző év virágvasárnapján szentelt barka (picus, pimpó) elégetéséből nyert hamut, és azt az elmúlás és a bűnbánat jeleként a hívek fejére hinti a következő felhívás kíséretében: „Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel!“, vagy „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban.“. Megkezdődött a nagyböjt. Adja Isten, hogy hívők és hitetlenek tudjuk kihasználni lelkünk javára, akár csak ősi hagyományt látva is benne, de azzal a vággyal, hogy mint keresztényben megújuljon bennünk a lélek, és mint magyarban, megújuljon bennünk a szellem. Baricz Lajos írása nyomán
Gyertyaszentelő Boldogasszony február 2. A népszámlálás megtörténte után az idegenek elhagyták Betlehemet és Szent József megfelelő szállást szerezhetett Jézus és Mária számára. Itt várták be azt a negyven napot, amelynek eltelte után a kis Jézust bemutathatták a templomban. Valamikor Izrael fiai Egyiptomban raboskodtak, a fáraó kegyetlenül sanyargatta őket. Csak akkor engedte el a népet, amikor a tizedik csapás során minden egyiptomi családban meghalt a legidősebb, tehát az elsőszülött fiúgyermek. Izrael fiai természetesen megmenekültek, őket nem sújtotta a halál angyala. Ezért hálából minden elsőszülött fiút Istennek kellett szentelni. Ennek az ősi törvénynek tett eleget Mária és József, amikor a kis Jézussal megjelentek a jeruzsálemi templomban. Karácsony éjjelén angyal közölte a hírt a pásztorokkal: Megszületett Megváltótok. Isten most is gondoskodott arról, hogy Jézus kilépjen a névtelenségből és mások is tudomást szerezzenek születéséről. Szent Lukács evangélista írja, hogy élt akkor egy Simeon nevű idős ember, aki kinyilatkoztatást kapott, amely szerint nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Megváltót. Igaz, Mária és a karján tartott gyermek semmiben sem különbözött a többi édesanyától, akik hasonló szándékkal léptek a templomba. Simeonnak azonban egy belső hang megsúgta, hogy a Mária karjában tartott kisfiú a megígért Megváltó. Mária nem kis meglepetésére azt kérte, hogy karjába vehesse és megölelhesse a világ Üdvözítőjét. Ezen természetesen mind ő, mind Szent József igen elcsodálkoztak. Simeonhoz csatlakozott az idős özvegy, Anna prófétaasszony, és ő is boldogan ölelte meg a kis Jézust. Akárcsak a pásztorok, ők is elhíresztelték ismerőseik körében a Megváltó érkezését. Erre az eseményre emlékezünk negyven nappal karácsony után, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén. A különös elnevezés onnan származik, hogy ilyenkor gyertyát szentelünk templomainkban. Vajon miért tesszük ezt? Ennek több oka is van. Valamikor a pogány Rómában ilyenkor ünnepelték a hadiisten, Mars édesanyját. Égő fáklyákkal járták a várost és dic-
sőítettek egy nem létező, kitalált személyt. Ezt az ünnepet akarta az Egyház megszentelni, amikor a Jézusra emlékeztető gyertyát adja a hívek kezébe. Egyben figyelmeztet keresztény kötelességünkre, hogy jótetteinkkel világoskodjunk az emberek között. A gyertya szépen jelképezi Jézus személyét. A sárga viasz jelenti Jézus emberségét, a kanóc emberi lelkét, a láng pedig istenségét. Őt köszöntjük az ünnep himnuszával: “Áldott öreg, siess, örülj, az ígéret beteljesül. Hirdesd: a fény eljött közénk világ világosságaként. Szentszűz mutasd be gyermeked Isten fiát: szülöttedet. Áldozd fel életünk helyett, ki életünk világossága lett.” György Attila
Szent Balázs püspök és vértanú február 3. A Legenda aurea, magyarul az Aranylegenda című könyvben olvasunk arról, hogy Szent Balázs először orvosként működött. Buzgó keresztény élete láttán a hívek püspökké választották. Többek között megmentett egy gyermeket, aki szálkát nyelt és fuldokolt. A fiú édesanyja felkereste a hite miatt börtönbe zárt Balázs püspököt és az ennivalón kívül egy gyertyával is megajándékozta. A püspök kivégzése után minden esztendőben gyertyát gyújtott jótevője sírján. Így lett lassan az egész keresztény világban Szent Balázs püspök a torokbetegségek orvosa. Ezt kérjük mindnyájunk számára, amikor két égő gyertya között „megbalázsol" a lelkipásztor. Közben így imádkozik: „Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására őrizzen meg téged az Úr torokfájástól és más mindenféle betegségtől, Az Atya+ a Fiú és a Szentlélek nevében.” Erről a szertartásról emlékezik meg Babits Mihály Balázsolás című versében.
(folytatása a negyedik oldalon) 3
(folytatás az elsõ oldalról)
A betegség elkerülhetetlenül magával hozza a krízis pillanatát is, és arra hív minket, hogy áttekintsük saját helyzetünket. Az orvostudomány fejlődése sok esetben felkínálja a szükséges eszközöket, hogy szembe tudjunk nézni ezzel a kihívással, amennyire fizikailag lehetséges. Az emberi életnek belső korlátai vannak, és előbb vagy utóbb halállal fejeződik be. Minden ember erre a tapasztalatra hivatott, és fel kell rá készülnie. A tudomány fejlődése ellenére nem találtak még gyógymódot minden betegségre, így a kórházakban, a betegotthonokban vagy odahaza számtalan gyógyíthatatlan testvérünk szenved az egész világon, akik sok esetben már a végső stádiumban vannak. Ezenkívül több millióan élnek egészségtelen körülmények között, és gyakran a legalapvetőbb orvosi ellátást sem kapják meg. Ennek eredményeképpen a “gyógyíthatatlannak” tekintett emberek száma jelentősen megnövekedett. Az Egyház szeretné segíteni a gyógyíthatatlan és haldokló betegeket, és szorgalmazza azt a méltányos szociálpolitikát, amely elősegítheti számos betegség okának megszűntetését, és sürgeti azok jobb ellátását, akik közel vannak a halálhoz, és akik nem számíthatnak semmilyen gyógykezelésre. Olyan politikai lépések előmozdítására van szükség, amelyek megteremtik a megfelelő körülményeket a gyógyíthatatlan betegségek elviseléséhez és a halállal való méltó szembenézéshez. Ezzel kapcsolatban még egyszer alá kell húznunk: több olyan központot kell létrehozni, ahol fájdalomcsillapító kezeléseket és teljes egészségügyi ellátást nyújtanak, megadva a betegeknek a szükséges emberi segítséget és lelki vezetést. E jog minden embert megillet, és mindannyian el kell köteleznünk magunkat ennek védelmére. Szeretném bátorítani mindazok törekvését, akik nap mint nap igyekeznek biztosítani, hogy a gyógyíthatatlan és végső stádiumban lévő betegek és családtagjaik megfelelő és szeretetteljes segítséget kapjanak. Az irgalmas szamaritánus példáját követve az Egyház mindig különös figyelmet tanúsított a betegek iránt. Tagjain és intézményein keresztül továbbra is a 2
szenvedők és a haldoklók mellett áll, és igyekszik megőrizni méltóságukat az emberi lét e jelentős pillanataiban. Sokan – egészségügyi dolgozók, lelkipásztori tevékenységgel foglalkozók, önkéntesek és intézmények világszerte – fáradhatatlanul szolgálják a betegeket kórházakban, olyan helyeken, ahol fájdalomcsillapító kezeléseket nyújtanak, városok utcáin, házi gondozás formájában vagy plébániákon. Most hozzátok fordulok kedves testvéreim, akik gyógyíthatatlan betegségben szenvedtek, vagy a betegség végső stádiumában vagytok. Arra biztatlak benneteket, hogy szemléljétek a keresztre feszített Krisztus szenvedéseit, és vele egyesülve forduljatok az Atyához teljes bizalommal, tudva, hogy az egész élet, s a tiétek különösen az Ő kezében van. Legyetek tudatában, hogy szenvedésetek Krisztus szenvedésével egyesülve termékeny lesz az Egyház és a világ javára. Kérem az Urat, hogy erősítse meg szeretetébe vetett hiteteket, főleg mostani megpróbáltatásaitokban. Bárhol is vagytok, remélem, mindig megtaláljátok a kellő bátorítást és lelki erőt ahhoz, hogy tápláljátok hiteteket és közelebb kerüljetek az élet Atyjához. Az Egyház szeretne segíteni nektek és mellettetek akar lenni papjain és lelkipásztori munkatársain keresztül, támogatni benneteket a szükség idején, és jelenvalóvá tenni a szenvedőknek Krisztus szerető irgalmát. Végül kérem az egyházi közösségeket az egész világon, főleg azokat, amelyek a betegek szolgálatának szentelik magukat, hogy Máriának, a Betegek Gyógyítójának (Salus Infirmorum) segítségével továbbra is tegyenek tanúságot Istennek, a mi Atyánknak szerető gondoskodásáról. Imádkozom azért, hogy a boldogságos Szűz, a mi Édesanyánk vigasztalja a betegeket és adjon erőt azoknak, akik “irgalmas szamaritánusként” a szenvedők testi és lelki sebeinek gyógyítására szentelték életüket. Gondolatban és imáimban veletek vagyok, és az Úrban rejlő erő és béke jeleként adom rátok szívből jövő apostoli áldásomat.” XVI. Benedek pápa
A szenvedés húsvéti titka Hogy Isten háza legyen, hogy Istennel egyesülhessen, testünket és lelkünket is meg kell tisztítani a rendetlen vágyaktól, bűnös szenvedélyektõl. Meg kell halni a bűnös Ádámnak, hogy föltámadhasson az ártatlan Ádám. Isten maga gondoskodik róla, hogy ez megtörténjen, és irányítja akaratunkat. De mivel értelmünk gyenge az isteni sugallat befogadására, azért szenvednie kell, amíg csak meg nem tisztul. Át kell járnia a lelket a mennyei fénynek, hogy meglássa minden tökéletlenségét és hibáját. Ez nagyon kínos dolog, és a lélek néha már azt gondolja, hogy soha nem is lesz méltó az isteni vendég befogadására. Amikor Isten a legnagyobb kegyelmeket adja, a lélek akkor is szenved, mert nem elég erõs ahhoz, hogy szépen fogadja a megtisztító ajándékokat. Szinte pokoli fájdalmakat áll ki, mire megtisztul és megszépül. Mintha kitépnének belõle valamit. És valóban, az Úr lemetszi a lélekrõl a káros hajtásokat, az ember meg azt gondolja, hogy mindjárt belehal, vagy hogy ez már a pokol. Ilyenkor mintha sötét börtönben lenne a lélek, s úgy érzi, senki sem tudja kiszabadítani. Hiába vigasztalja a lelkész, mert amíg Isten meg nem tisztítja és méltóvá nem teszi a Vele való egyesülésre, addig senki meg nem vigasztalhatja az ilyen lelket, és nem szabadíthatja ki önmaga börtönébõl. Ha éppen az Úr úgy akarja, idõnként enyhítheti egy kissé a fájdalmakat, de azután megint elölrõl kezdõdik minden. P. Stantic Gellért OCD.
11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Nagy Krisztián, Sándor Orsolya, Varga Dorottya, Gârbea Valter Roland, Nagy Tamás.
munkák mérete A3 vagy annál nagyobb. Bővebb felvilágosítást a tanulók az iskolák hitoktatóitól kaphatnak és ugyanott jelentkezhetnek a versenyen való részvételre 2007. március 6-ig. Keddi napokon 9-14 óráig a plebánia könyvtárában is lehet érdeklődni.
Szentségi házasságot kötött: - Barta Vilmos - Nagy Lakatos Lidia Dóra.
Az Úr hazahívta: - Cojoc Klára, Fábián Márta, Kozma Rozália, Farkas Ilona, Áron Magdolna.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Felhívás Templomunk búcsújának alkalmából a Szent József plebánia könyvtárosa, istenes tevékenységre búzdítja egyházközségünk tanuló ifjúságát az alábbiak szerint: - a IV. - VII. osztályoknak szavalóverseny, egy kötelező és egy szabadonválasztott istenes verset kell megtanulni; - a IX. - XI. osztályosok válasszanak egy szólást és egy közmondást a Szentírásból, olyant, ami ma is közszájon forog. Fűzzenek hozzá írásbeli magyarázatot, hogy kinek a szájából és milyen alkalommal hangzott el, és mit üzen ma egy keresztény fiatalnak. - a IX. - XI. osztályos képzőművész tanulók olvassák el Máté evangéliuma 2. fejezet 1315 versszakot és azt képben fogalmazzák meg. A kötelező feladat mellé csatoljanak egy szabadon választott és az alkalomhoz illő témájú képet (grafika, vagy színes). A 12
Szent Bálint püspök és vértanú február 14 Az olaszországi Terni város szentéletű fõpásztora volt, aki elment Rómába, hogy meggyógyítson egy beteg fiút. Hálából Kratón és családja keresztények lettek. A gyógyításnak híre ment. A város kormányzója ezért Bálintot elfogatta, megkínoztatta és hosszas fogság után lefejeztette. Kratón házanépe azonban titokban hazavitte Ternibe és eltemette. Ezzel magukra is felhívták a figyelmet. Õket is kivégezték 280 körül. Anne Frank február 19 Zsidó leányka volt, akit embertelen idõkben pusztított el az emberi gonoszság. Rejtekhelyen érett felnõtté. A hitleri titkosrendõrség 1944. augusztus 4-én, alig néhány nappal a város felszabadulása elõtt hozzátartozóival együtt gyűjtõtáborba vitte. Apját kivéve mind ott haltak meg. Fennmaradt naplója ma is világsikernek számít, amelyben Istenszeretetérõl is szól: “Amint a padlásszoba ablakán kitekintettem és fölolvadtam a távolságban és az Istenben, éreztem, hogy boldog vagyok, egészen boldog. Amíg az ember megbékélten képes az égre nézni, tudja, hogy a szíve tiszta és valahol vár rá a boldogság!”
Új évfolyam 94. szám
2007 február - böjtelõ hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Betegek világnapja Boldogemlékű II. János Pál pápa 15 évvel ezelőtt rendelte el a „Betegek világnapját”. E nap minden évben Lourdesi Boldogasszony ünnepén, február 11-én van. A Szentatya a szenvedő emberekre akarta felhívni a figyelmet, a szolidarításra szólított fel. Tudjunk együtt imádkozni – mint egy nagy imádkozó kéz – betegeinkért. Felekezetre való tekintet nélkül – együtt imádkoztunk idén is – a luteránus templomban a szenvedő emberekért. Személy szerint arra kértem Istent, adjon türelmet betegeinknek. A keresztet zúgolódás nélkül vigyék. S ha Isten akarata úgy határoz, gyógyítson meg minden beteget. De legyen meg az Ő akarata. Betegeinkre gondolva, értük imádkozva tesszük közzé XVI. Benedek pápa körlevelét „Betegek világnapjára”. Szabó Lajos, plébános „Kedves Testvéreim! 2007. február 11-én, amikor az Egyház ünnepi liturgiával emlékezik meg a lourdes-i Szűzanyáról, a koreai Szöulban rendezik meg a betegek XV. világnapjának központi eseményeit. Összejövetelek, konferenciák, liturgikus alkalmak, pasztorális találkozók lesznek, amelyeken részt vesznek a koreai egyház képviselői, egészségügyi dolgozók, betegek és családtagjaik. Az Egyház a szenvedőkre tekint, és felhívja a figyelmet a gyógyíthatatlan betegekre, akik között a betegség végső fázisában sokan közel vannak a halálhoz. Ők minden kontinensen jelen vannak, főleg azokon a helyeken, ahol a szegénység és más nehézségek nyomort és óriási fájdalmakat okoznak. E szenvedések tudatában lélekben jelen leszek a betegek világnapján, és csatlakozom azokhoz, akik összegyűlnek, hogy beszéljenek arról a sebről, amit világunkban a gyógyíthatatlan betegségek jelentenek, és biztatják a keresztény közösségeket, melyek tanúságot tesznek az Úr gyöngédségéről és irgalmáról. (folytatása a második oldalon)
