MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Karácsony Gellért, Boér Csongor, Tánczos Márton Richárd, Szakács Norbert Tibor.
Szentségi házasságot kötöttek: - Kovács László - Páll Viola Mónika Az Úr hazahívta: - Rusz Magdolna, Péter Sándor, Kupán Magdolna, Venczel Ferenc, Kocsis András, Kovács Erzsébet, Szávuly Rozália. Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
A PRO POPULO egyesület célja: 1. Az egyház épületeinek, műemlékeinek fenntartása. 2. Öregek otthonának támogatása. 3. Árvaház létesítése, támogatása. 4. Ifjúságunk lelki szellemi nevelése. 5. Kultúránk megőrzése. 6. Lelki-nevelői táboroztatások megszervezése. 7. Tehetséges gyerekek taníttatása. 8. Fiatal házasok segítése. 9. Nagycsaládosok segítése. 10. Egyedülálló betegek, öregek segítése. 11. Lelki könyvek, folyóiratok kiadása. BANCA TRANSILVANIA Cont 84BTRL01501205458374XX Cod fiscal 18133832 Várjuk a hívek segítségét! Segítsenek, hogy segíthessünk! 8
SZENT BALÁZS püspök és vértanú február 3 Közkedvelt orvos volt az Örményországbeli Szebasztéban, a harmadik század végén. A nép követelésére püspökké választották, ő ezt Isten rendelésének tekintette. A milánói rendelet után már úgy tűnt, hogy békében élhetnek a keresztények. Licíniusz azonban (Konstantin császár társuralkodója) a tartományaiban hosszú ideig nem fogadta el a rendeletet. A keleti tartományokban újra üldözni kezdték a keresztényeket, főleg vezetőiket. Ekkor Balázs egy környékbeli barlangban rejtőzött el. Itt keresték fel őt titokban a bizalmasai, élelemmel látták el. Véletlenül akadtak rejtekhelyére. Katonaság vitte Balázst a városba. A város lakói kitódultak az utcákra, s ekkor egy gyermek életét megmentette, akinek a torkán egy szálka megakadt. Nem volt hajlandó a római isteneket tisztelni, sem áldozatot bemutatni, ezért 316 körül vértanúságot szenvedett. Az Egyház minden torokbaj ellen közbenjáróként tiszteli. A középkor óta tisztelői a Balázs-áldás szentelményével kérik közbenjárását. Példája: Mindig azt tedd, ami akkor az állapotbeli kötelességed! (TESSZALONIKI) SZENT CIRILL szerzetes febr. 14 827-ben született Tesszalonikában császári tisztviselő gyermekeként. Eredetileg Konstantin volt a neve, csak szerzetesként vette fel a Kürillosz = Cirill nevet. Testvére volt Metód. Cirill Konstantinápolyban nevelkedett, művelt filozófus volt a császári udvarban. Mindketten szerzetbe léptek, és 860 körül téríteni kezdtek Morvaországban. A görög írásból megalkotta a szláv nyelvre alkalmas, őróla elnevezett cirill betűket és Metóddal szláv nyelven liturgikus szövegeket szerkesztett. Pannóniában is jártak, találkoztak Árpád fejedelemmel is, aki a maga és népe számára imát kért a két szenttől. Mindkettőjüket Rómába hívták, ahol Cirill 869. február 14-én meghalt. Sírja a római Szent Kelemen bazilika kriptájában van. Példája: Állapotbeli kötelességedet a legjobb tehetséged szerint végezd!
Új évfolyam 82. szám
2006 február - böjtelő hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Betegek és beteggondozók napja Kedves testvéreim! 2006. február 11-én, a Boldogságos Szűzanya Lourdes-i jelenésének liturgikus ünnepén tartjuk a Betegek XIV. Világnapját. Az elmúlt évben Yaoundéban (Kamerun), a Mvolyéi Mária-kegyhelyen tartották a világnapot, amikor a hívek és főpásztoraik az egész afrikai kontinens nevében újból kifejezték lelkipásztori elkötelezettségüket a betegek iránt. Az idei világnap helyszíne az ausztráliai Adelaide, ahol az események csúcspontjaként az Eucharisztiát a Xavéri Szent Ferenc tiszteletére szentelt katedrálisban ünnepelték, aki a keleti népek fáradhatatlan misszionáriusa volt. Az Egyház ilyen módon kívánja kifejezésre juttatni, hogy különös gondoskodással fordul a szenvedők felé, és ezúttal hívja fel a közvélemény figyelmét a mentális betegségekkel kapcsolatos problémákra, amelyek immáron az emberiség egyötödét érintik, valós és sajátos veszélyt jelentve a társadalomra és az egészségre. Ezekkel a szavakkal kezdi XVI. Benedek pápa üdvözlő levelét, melyet a betegek világnapja alkalmával küldött a keresztény világba: Ebben az évben, különösen azokra a betegekre figyeltünk, akik mentális problémákkal küzdenek, s akik egyre inkább a társadalom peremére szorulnak, abból a meggondolásból, hogy velük egyre nehezebb foglalkozni, s egyre kevesebb az esélyük a gyógyulásra, a rehabilitációra, a társadalomba való teljes visszailleszkedésre. A fogyasztásra berendezkedett társadalmunk egyénenként és közösségként is abban az illúzióban ringatja magát, hogy körülötte mindenki beteg lehet és lesz, csak egyedül őt kerüli el a betegség, egyedül neki nem kell szembe néznie a betegséggel, egyedül ő nem szorul majd embertársai gondozására, megértésére, bátorítására, segítségére és szeretetére. Ez a hamis illúzió érleli meg azt a magatartást, azt a szemléletmódot, hogy a beteg ember teher a társadalomnak, hogy a beteg embert ki kell taszítani, mellékvágányra kell helyezni, mint olyant, aki már nem termel, aki már teher a családnak, a társadalomnak, az egészségbiztosítónak. Egyre több ország veszi be jogrendjébe a kegyes halál intézményét és lehetőségét, törvényesítve az eutanáziát, nem egy alkalommal kaput nyitva a visszaéléseknek és alkalmat adva a szabályos, de törvényesnek mondott gyilkosságnak. (folytatása a második oldalon)
(folytatás az első oldalról)
Minden emberben mélységes vágy él, hogy egészséges és boldog legyen, hogy betöltse helyét az életben, testi-lelki erőinek teljes birtokában és használatával. Irtózik attól az úttól, amelynek jelzőtáblái: szenvedés, betegség, rokkantság, mentális problémák, mindenféle nelkülözés. Pedig milyen hamar, pillanatok alatt lehetünk és leszünk betegek. A betegség pedig teljes mértékben meg tudja változtatni az ember életét. Három nagy felfedezést tettem abban az időszakban, amikor beteg lettem: 1. Egy betegségből sohasem kerülünk ki úgy, ahogyan belekerültünk. Nyomait és jegyeit egész életünkre hátrahagyja. 2. Egyre világosabban belátom, hogy nem vagyok pótolhatatlan, hogy eddigi működési területemen kicserélhetnek mással, hogy mindennek nélkülem is mennie kell – és megy is. Ez a gondolat fáj és megrémiszt. S a lelki fájdalom mellett ott van az elviselhetetlennek tűnő, szűnni nem akaró fizikai fájdalom. Amikor minden mozdulat kín, amikor minden mozdulatnál rászorulsz a segítségre. 3. A első napok, hetek harmadik nagy fölfedezése: Isten életemnek ezen a pályáján is jelen van! Nem vagyok magamban, életemnek továbbra is van értelme és célja, szenvedésem nem hiábavaló szenvedés, mert Isten szeretettel és bátorítással jelen van az életemben, jelen van a szenvedésemben, és nem valahol az egek felett, hanem azon a helyen, ahol élek, jelen van itt és most, éppen itt a betegágyamon, a betegszobámban. Jelen volt eddig is. Jelen volt a balesetnél, jelen volt a műtéteknél, jelen van gyógyulásomnál, jelen van életem minden pillanatában. 2
Szeretett jó testvérek! Minden évben, február 11-én, a Szűz Anya Lourdes -i jelenésének napján a keresztény világ azokra a testvérekre gondol, azokkal a testvérekkel vállal sorsközösséget, és azokért imádkozik, akik a betegség nehéz, kétségbeejtő és hitet próbáló keresztjét hordozzák. Nagyon sokszor nem értjük meg és nem fogjuk fel igazi értelmét az emberi szolidaritásnak addig, amíg magunk is nem esünk át a szenvedés, betegség, tehetetlenség, kiszolgáltatottság és rászorultság nehéz percein. Amikor szenvedő és beteg emberekre gondolunk, és értük imádkozunk, akkor elmélkedjünk arról is, hogy milyennek is kell lennie az érdemszerző szenvedésnek? Íme, néhány szempont a teljesség igénye nélkül: 1. Szenvedésem legyen Krisztusért vállalt szenvedés. Aki utánam akar jönni, az vegye fel mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem. Jézus nem ígért egyetlen egy kereszténynek sem könnyű, gondtalan és szenvedés mentes életet. 2. Szenvedésem legyen érdemszerző. Fogadjam el zúgolódás nélkül, ne lázadjak, hogy miért éppen én, miért éppen engem próbál meg az Isten. 3. Viseljem megadással, türelemmel és lehetőleg derűsen, abban a tudatban, hogy Jézus velem szenved, velem van a megpróbáltatás idején. 4. Ajánljam fel szenvedésem Istennek. Így nem vesz kárba. Nagyon sokszor a szenvedés felajánlása hozza meg a békét, a bűnös megtérését, a haragosok kibékülését, a gyűlölködés megszűnését. 5. Erősítsen meg hitemben. A szenvedés és betegség megtisztít. Kilúgozza belőlem az önzést, a magabiztosságot, a beképzeltséget. Rádöbbent arra, hogy nem
Betegek reggeli imája
Betegek esti imája
Uram, ma ismét új napra virradtam, és én még mindig itt fekszem betegen, e falak közé zárva. Amikor egészséges voltam, nem tudtam örülni annak, hogy fájdalom nélkül járhatok-kelhetek, elhúzhatom a függönyt, hogy a Nap sugarai fénnyel árasszák el a szobát. Nem tudtam, micsoda boldogság reggel az ágy előtt térdelve egészséges testemet neked fölajánlani, és napi munkámhoz látni. A betegségre volt szükség ahhoz, hogy megtanuljam megérteni: az egészség a te ajándékod, amelyért sohasem lehetek elég hálás. Szeretném közömbösségemet jóvátenni. Ezért felkínálom neked elgyengült testemet, lázas homlokomat, elernyedt karjaimat, álmatlan óráimat, ezt az egész hosszú-hosszú napot. Fájdalmaimat összekötöm a te szenvedéseddel, és különösen azt kérem tőled... Felajánlom neked a látogatás örömeit... Köszönetet mondok neked minden figyelmességért, amelyet oly sok más betegnek nélkülöznie kell. Felajánlom azokat a pillanatokat, amikor azt hiszem, hogy teljesen elhagyatott vagyok; hogy az élet tovább folyik majd a maga megszokott medrében – de már nélkülem... Adj ilyenkor derűs lelkületet, és engedd, hogy a magányban megtaláljalak téged! Adj ennek a hosszú napnak minden percéhez erőt, hogy a szenvedés próbáját kiálljam zúgolódás nélkül! Engedd, hogy türelmes beteg legyek! Tudjak jó példát adni azzal, hogy jó kedélyű, segítőkész vagyok akkor, ha magam is rá vagyok szorulva mások segítségére! Engedd, hogy kimutathassam mások iránti köszönetemet és hálámat! És add, Uram, Jézus Krisztus, hogy a betegség idején is hű tanítványod maradhassak! Ámen.
Jóságos mennyei Atyám, hálás szívvel köszönöm meg egész napi jóságodat. Köszönöm, hogy velem voltál a betegségben, velem az elhagyatottságban, velem a megpróbáltatásban, és minden testilelki szenvedésben. Neked tartozom hálával, ha gyógyultam, de megnyugszom, ha nem javult állapotom, és az az akaratod, hogy tovább viseljem keresztemet. Alázattal kérlek, bocsáss meg mindazért, amivel téged, vagy betegtársaimat, gondozóimat a mai nap folyamán megbántottam. Nézd el, Uram, amit türelmetlenségemmel, kifakadásommal, elégedetlenségemmel vagy bármi mással vétkeztem. Bocsáss meg, ha panaszkodtam és kislelkű voltam, bocsáss meg, ha meguntam keresztem viselését és azt nem benned megnyugodva hordoztam. Teljes szívemből töredelmesen bánom ezeket és minden más bűnömet, s erősen fogadom, hogy többé nem bántalak meg. Adj, Uram, betegtársaimmal együtt mindnyájunknak nyugodt pihenést. Áldd meg az otthonlévőimet, áldd meg azokat, akik minket gyógykezelnek és ápolnak. Boldogságos Szűz Mária, égi édesanyám! Imádkozzál érettem, hogy nyugodt legyen az éjszakám. Jó őrző angyalom, állj betegágyam mellett, hogy testem-lelkem pihenhessen, s majd reggel fölvirradva gyógyultabb lehessek és Istennek szolgálhassak. Ámen.
7
Tánc Volt egyszer egy mutatványos, aki városról városra járt táncolva és ugrálva, míg csak bele nem fáradt ebbe a nyughatatlan életbe. Akkor felhagyva a vándorlással, belépett egy kolostorba. De miután az addigi életét légtornászként ugrálással, tánccal, cigánykerekezéssel töltötte, a szezetesi élet idegen volt a számára. Egy imát sem tudott elmondani, sem egy zsoltárt elénekelni. Némán járt-kelt, és amikor látta, hogy mindenki imádkozik, és kórusban énekelnek a szerzetesek a szentmisén, nagyon elszégyellte magát. - Egyedül én nem értek semmihez... Mit keresek én itt? Imádkozni sem tudok, teljesen hasznavehetetlen vagyok, nem érdemlem meg még a szerzetesi ruhát sem, amit rám adtak. Egy napon, mikor a társai közösen imádkoztak a templomban, bánatában az egyik oldalkápolnába menekült. - Ha már nem tudok imádkozni, mint a társaim, legalább azt meg akarom tenni, ami tőlem telik - gondolta, és gyorsan levetette a szerzetesi ruháját. Ott állt tarka köntösében, amelyben mutatványosként vándorolt. Miközben a templomból
beszűrődött társai éneke, elkezdett testévellelkével táncolni: előre-hátra, jobbra-balra, körbe-körbe. Néha a levegőbe vetette magát, és a legnehezebb táncot járta, hogy Istent dicsőítse vele. Amíg társai énekeltek, ő megállás nélkül táncolt, míg végül összesett a fáradtságtól. De az egyik szerzetestársa követte őt, és egy ablakon át figyelte táncát, majd titokban odahívta az apátot is. Az másnap hívatta a táncoló testvért. Szegény rettenetesen megijedt, hogy büntetést fog kapni az elmulasztott közös ima miatt, ezért leborult az apát előtt és így szólt: - Tudom, atyám, hogy nem maradhatok itt, ezért önként elmegyek, és türelemmel elviselem majd a magányt, a nélkülözést. Az apát azonban felemelte, megölelte és így válaszolt: - Kérlek, járj közben mindnyájunkért Istennél, hiszen te a táncod közben őt dicsőítetted egész testeddel, lelkeddel. Bárcsak Isten megbocsátaná nekünk olcsó szavainkat, melyeket szánk kimond anélkül, hogy szívünk küldené azokat. (Francia legenda nyomán)
Lehet-e a szenvedést szeretni? A keresztet csak akkor lehet megszeretni, ha az ember Isten kezéből veszi át. A szenvedést szeretni nem lehet, a szenvedést csak gyűlölni lehet, mert a szenvedés a mi ellenségünk; semmiféle élet nem szereti a szenvedést; a tűz nem szereti a vizet, az öröm nem szereti a szomorúságot, az ember nem szeretheti a bút, a bajt, a kínt, a halált. Ha valaki szereti a rosszat, azt csak mint jót szeretheti. Krisztus Urunk is így szerette, mint Szent Pál mondja: az eléje tett örömért, a kilátásba helyezett dicsőségért viselte el a keresztet; ebben van logika, van ésszerűség, van kegyelem, van természetfelettiség is. Nem lehet szeretni a rosszat másként, csak úgy, hogy jó kerül ki belőle. Krisztus azért szerette a keresztet, mert látta, hogy az dicsőségének s a világ legyőzésének a fája. Így már mindenki megbékül a kereszttel: a diák, a tudós szereti a tanulást a haszonért, élvezetért, dicsőségért; a beteg szereti a keserű orvosságot, mert az egészségére gondol; a szántó-vető verítékkel öntözi barázdáit az aratás reményében; Krisztus is szereti a keresztet Istenért s emberért. Prohászka Ottokár 6
tudok csak egyedül megállni az életben, hogy rá vagyok utalva embertársamra, az ő segítségére, megértésére, imájára, szeretetére és nem utolsó sorban sajnálatára. Ismerős mindannyiunk előtt a getszemáni kerti jelenet. Jézus haláltusáját vívja. Előre látja a rá váró szenvedéseket. Félelmében vért izzad, a legmélyebb lelki gyötrelmeken megy keresztül. Kéri az Atyát: ha lehetséges kerülje el a szenvedések kelyhét, ne kelljen kiinnia, ne keljen végig szenvednie a rá váró kereszthalált, de zárszóként kimondja: mindazonáltal legyen meg a te akaratod. Isten akarata érvényesüljön életében, Isten akarata érvényesüljön életemben. Jézus szenvedését fokozza az egyedüllét, a magárahagyottság. Szerencsére – hála Istennek – a betegek jó része sokkal jobb helyzetben van, mint Jézus volt. Ott vannak az orvosok, ott vannak az ápolók, a gondozók, akik igyekeznek mindent megtenni, hogy a szenvedés könnyebb legyen, hogy a betegség elviselhetőbbé váljék. Kedves orvosok és ápolók! Nem akarok innen a szószékről tanácsokat és irányelveket adni. Hypokráteszi esküjük mélyen a lelkiismeretükbe van írva, minden tettük, döntésük ennek van alávetve, ha azonban ez eskü mellé társul a keresztény hit, ha a betegben nem csak pácienst, hanem magát Jézust látják, Jézust gondozzák és gyógyítják, akkor betegeink valóban megértik és megérzik Isten jelenlétét a szenvedés és megpróbáltatás nehéz perceiben. Azért
imádkozunk ma, hogy Isten adjon önöknek nagyon sok türelmet, nagyon sok szeretetet a beteg iránt, hogy áldozatos munkájuk valóban hivatás és ne foglalkozás legyen, hogy soha ne az egyéni érdek, hanem a beteg érdeke legyen az első helyen. Szomorúan tapasztaltam nem egy alkalommal, hogy a kórházból távozó beteg egy mosoly, hálás kézfogás, vagy éppen egy köszönöm nélkül hagyja el orvosait, betegápolóit. Szomorú és kiábrándító. Engedjék meg, hogy most ezen feledékeny betegek helyett is elmondjam: Isten fizesse fáradozásukat, áldozatkészségüket és gyógyító munkájukat. XVI. Benedek pápa levelével kezdtem elmélkedésemet. Az ő szavaival is szeretném befejezni: „Evezz a mélyre! Krisztusnak ezen szavaival, amelyeket Péterhez és az apostolokhoz intézett, hívom én is a világ minden közösségét és különösképpen azokat, akik a betegek szolgálatában munkálkodnak, hogy Máriának, a Betegek Gyógyítójának segítségével tegyenek tanúságot Isten jóságáról és atyai gondoskodásáról. A Szent Szűz vigasztalja mindazokat, akiket a betegség megpróbál és őrizze meg azokat, akik a jó szamaritánus módjára, testi és lelki sebeiket enyhítve gondjukat viselik. Imáimban mindannyiukról megemlékezem és mindannyiukra küldöm áldásomat. Ámen.“ Hajdú János, plébános Elhangzott 2006. február 12-én, a betegek és beteggondozók napján
Istenem segíts, hogy felismerjelek téged embertársaimban. A teremtett világ csodáinak láttán a te szépségeddel találkoztam mindig; ez adott erőt mindenhez, amit tettem, és mindenhez, amit elviseltem. De most azt kérem: hadd lássalak meg téged még közelebbről, még világosabban, még tökéletesebben embertársaim lelkében. Teilhard de Chardin 3
Ősi ír ima Ne haljunk meg kenet és bűnbánatok nélkül. Szólítson bennünket Isten nevünkön, és segítsen, hogy lelkünk egyenesen az égbe mehessen! Te és a tieid ne jussanak soha rossz végre, ne engedjen Isten elkárhozni minket. Ne találjon Isten szólítása felkészületlenül minket, és engedje, hogy az örök élet királyságának részesei legyünk, segítsen, hogy azonosuljunk az úttal és a feladattal, amelyet nekünk gondolt el. Ha bűnösek vagyunk, legyen hozzánk türelemmel az Úr és ne szólítson színe elé akkor. Isten szentjeinek dicsőséges serege, a Boldogasszony és Szent József őrködjenek életünk felett. Isten világossága vessen fényt lábunk elé az úton. Krisztus szentségeinek ereje és pecsétje jelöljön meg minket, hogy amikor az ég ajtaján kopogtatunk, ránk lehessen majd ismerni. Halálunk óráján várjon ránk elkészített fekvőhely az égben. Éljünk száz esztendőt és még egy bűnbánati évet hozzá, hogy késedelem nélkül jussunk a mennyországba.
Imádság az orvosért „Orvost is engedj magadhoz, hisz az Úr rendelte őt; el ne távozzék mellőled, mert szükség van fáradozására. Mivel van idő, mikor kezükre kell magad bíznod, hisz ők is könyörögnek az Úrhoz, hogy enyhülést és egészséget adjon az ő működésük által“ (Sir 38,11-14). Mindenható, örök Isten, aki szent Fiadat azért küldted a földre, hogy a világ orvosaként a bűnből eredő testi és lelki fogyatkozásokra gyógyulást hozzon, adj részt orvosainknak az ő gyógyító erejéből, hogy a tudomány és a bölcsesség lelke által megvilágosítva, betegségünket biztosan felismerjék, hatékonyan gyógyítsák; és így a te akaratod szerint ép testben készülhessen lelkünk az örök üdvösségre. Ámen.
4
Farsang Vízkereszttől Hamvazószerdáig (január 6-tól március 1-ig) tart az úgynevezett farsangi idő. Már a középkorban is a vidámság, a mulatság időszakának számított. Ilyenkor tartották a legtöbb esküvőt, lakodalmat. A házasságkötés napja a hétfő vagy a szerda volt, hogy a mulatság ne zavarja a vasárnap megszentelését - a hívők el tudjanak menni vasárnap szentmisére. A katolikus egyház liturgiájában ez a rövidebb évközi idő, ilyenkor a remény színében, zöldben misézik a pap. A farsang csúcspontját a farsangot lezáró „háromnapokon“ éri el (farsang vasárnapján, farsanghétfőn és húshagyókedden). Ilyenkor szinte tobzódássá fajulnak a mulatságok, a felszabadult életörömöt hirdető dramatizált játékok, utcai felvonulások. A „háromnapok“ egyik leglátványosabb része a húshagyókedd esti bált követő bőgőtemetés volt, hogy éjfél után elcsituljanak a zajos mulatságok, kezdetét vegye a nagyböjt. A farsangi ünnepkör legfeltünőbb mozzanata a jelmezes-álarcos alakoskodás. A XV. század óta szólnak az adatok a férfinői ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. A XVI. századtól említik Cibere és Konc, vagyis a Böjti Ételek és a Húsételek tréfás küzdelmét is. Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok csoportos busójárása. A busók fában faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. A busóálarcot eredetileg csak a felnőtt sokác férfiaknak volt szabad felölteniük, a legények másfajta álarcot viseltek. A farsangi alakoskodók általában kis párbeszédes jeleneteket is előadnak. A farsangi lakodal-
mas játékok közül leglátványosabb a Nyugatdunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság. A kidöntött fát húzták végig az úton a leányokból, legényekből álló párok. A rönkhúzást olyankor rendezték meg, mikor a községben abban az évben nem volt lakodalom. Szokásos volt a farsang idején a lányok, asszonyok külön farsangolása is. A magyar farsang kifejezés a húshagyókedd, farsang éjszakája jelentésű német Fastnacht szóból, pontosabban annak bajor-osztrák változatából, a Faschung vagy Fasching kifejezésből származik. Ennek az időszaknak másik elnevezése a karnevál. A „hús elhagyása“ jelentésű, középkori latin carnelevare szóból alakult ki, de cartrus navalis-nak nevezték azt a kereken guruló, hajó formájú szekeret, amelyet minden évben, tél végén vidám, álarcos tömeg húzott végig az ókori Róma utcáin. A természet újjászületését köszöntő tavaszünnpeségeket tartották ilyenkor. A régi görögök Dionüszosznak áldoztak, míg az ókori Rómában a február 15-én rendezett Lupercalia-ünnepeken kecskét szenteltek az isteneknek. Ezeket a régi, pogány ünnepeket később az egyház keresztény tartalommal töltötte meg. A középkorban is tovább éltek ezek az álarcos, állatjelmezes felvonulások. A reneszánsz Firenzében az álarcosbálok védnöke maga a városállam Mediciuralkodója, Lorenzo il Magnifico volt. A mai napig őrzi ezt a hagyományt a Velencei karnevál, amely külföldről is nagyon sok látogatót vonz, ez talán Európa leghíresebb karneválja. Brazíliában Rio de Janeiro a karnevál idejére a világ fővárosává válik. A világ legnagyobb ünnepére – a brazilok szerint – minden évben 300 ezer turista érkezik Rióba. 5
Ősi ír ima Ne haljunk meg kenet és bűnbánatok nélkül. Szólítson bennünket Isten nevünkön, és segítsen, hogy lelkünk egyenesen az égbe mehessen! Te és a tieid ne jussanak soha rossz végre, ne engedjen Isten elkárhozni minket. Ne találjon Isten szólítása felkészületlenül minket, és engedje, hogy az örök élet királyságának részesei legyünk, segítsen, hogy azonosuljunk az úttal és a feladattal, amelyet nekünk gondolt el. Ha bűnösek vagyunk, legyen hozzánk türelemmel az Úr és ne szólítson színe elé akkor. Isten szentjeinek dicsőséges serege, a Boldogasszony és Szent József őrködjenek életünk felett. Isten világossága vessen fényt lábunk elé az úton. Krisztus szentségeinek ereje és pecsétje jelöljön meg minket, hogy amikor az ég ajtaján kopogtatunk, ránk lehessen majd ismerni. Halálunk óráján várjon ránk elkészített fekvőhely az égben. Éljünk száz esztendőt és még egy bűnbánati évet hozzá, hogy késedelem nélkül jussunk a mennyországba.
Imádság az orvosért „Orvost is engedj magadhoz, hisz az Úr rendelte őt; el ne távozzék mellőled, mert szükség van fáradozására. Mivel van idő, mikor kezükre kell magad bíznod, hisz ők is könyörögnek az Úrhoz, hogy enyhülést és egészséget adjon az ő működésük által“ (Sir 38,11-14). Mindenható, örök Isten, aki szent Fiadat azért küldted a földre, hogy a világ orvosaként a bűnből eredő testi és lelki fogyatkozásokra gyógyulást hozzon, adj részt orvosainknak az ő gyógyító erejéből, hogy a tudomány és a bölcsesség lelke által megvilágosítva, betegségünket biztosan felismerjék, hatékonyan gyógyítsák; és így a te akaratod szerint ép testben készülhessen lelkünk az örök üdvösségre. Ámen.
4
Farsang Vízkereszttől Hamvazószerdáig (január 6-tól március 1-ig) tart az úgynevezett farsangi idő. Már a középkorban is a vidámság, a mulatság időszakának számított. Ilyenkor tartották a legtöbb esküvőt, lakodalmat. A házasságkötés napja a hétfő vagy a szerda volt, hogy a mulatság ne zavarja a vasárnap megszentelését - a hívők el tudjanak menni vasárnap szentmisére. A katolikus egyház liturgiájában ez a rövidebb évközi idő, ilyenkor a remény színében, zöldben misézik a pap. A farsang csúcspontját a farsangot lezáró „háromnapokon“ éri el (farsang vasárnapján, farsanghétfőn és húshagyókedden). Ilyenkor szinte tobzódássá fajulnak a mulatságok, a felszabadult életörömöt hirdető dramatizált játékok, utcai felvonulások. A „háromnapok“ egyik leglátványosabb része a húshagyókedd esti bált követő bőgőtemetés volt, hogy éjfél után elcsituljanak a zajos mulatságok, kezdetét vegye a nagyböjt. A farsangi ünnepkör legfeltünőbb mozzanata a jelmezes-álarcos alakoskodás. A XV. század óta szólnak az adatok a férfinői ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. A XVI. századtól említik Cibere és Konc, vagyis a Böjti Ételek és a Húsételek tréfás küzdelmét is. Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok csoportos busójárása. A busók fában faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. A busóálarcot eredetileg csak a felnőtt sokác férfiaknak volt szabad felölteniük, a legények másfajta álarcot viseltek. A farsangi alakoskodók általában kis párbeszédes jeleneteket is előadnak. A farsangi lakodal-
mas játékok közül leglátványosabb a Nyugatdunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság. A kidöntött fát húzták végig az úton a leányokból, legényekből álló párok. A rönkhúzást olyankor rendezték meg, mikor a községben abban az évben nem volt lakodalom. Szokásos volt a farsang idején a lányok, asszonyok külön farsangolása is. A magyar farsang kifejezés a húshagyókedd, farsang éjszakája jelentésű német Fastnacht szóból, pontosabban annak bajor-osztrák változatából, a Faschung vagy Fasching kifejezésből származik. Ennek az időszaknak másik elnevezése a karnevál. A „hús elhagyása“ jelentésű, középkori latin carnelevare szóból alakult ki, de cartrus navalis-nak nevezték azt a kereken guruló, hajó formájú szekeret, amelyet minden évben, tél végén vidám, álarcos tömeg húzott végig az ókori Róma utcáin. A természet újjászületését köszöntő tavaszünnpeségeket tartották ilyenkor. A régi görögök Dionüszosznak áldoztak, míg az ókori Rómában a február 15-én rendezett Lupercalia-ünnepeken kecskét szenteltek az isteneknek. Ezeket a régi, pogány ünnepeket később az egyház keresztény tartalommal töltötte meg. A középkorban is tovább éltek ezek az álarcos, állatjelmezes felvonulások. A reneszánsz Firenzében az álarcosbálok védnöke maga a városállam Mediciuralkodója, Lorenzo il Magnifico volt. A mai napig őrzi ezt a hagyományt a Velencei karnevál, amely külföldről is nagyon sok látogatót vonz, ez talán Európa leghíresebb karneválja. Brazíliában Rio de Janeiro a karnevál idejére a világ fővárosává válik. A világ legnagyobb ünnepére – a brazilok szerint – minden évben 300 ezer turista érkezik Rióba. 5
Tánc Volt egyszer egy mutatványos, aki városról városra járt táncolva és ugrálva, míg csak bele nem fáradt ebbe a nyughatatlan életbe. Akkor felhagyva a vándorlással, belépett egy kolostorba. De miután az addigi életét légtornászként ugrálással, tánccal, cigánykerekezéssel töltötte, a szezetesi élet idegen volt a számára. Egy imát sem tudott elmondani, sem egy zsoltárt elénekelni. Némán járt-kelt, és amikor látta, hogy mindenki imádkozik, és kórusban énekelnek a szerzetesek a szentmisén, nagyon elszégyellte magát. - Egyedül én nem értek semmihez... Mit keresek én itt? Imádkozni sem tudok, teljesen hasznavehetetlen vagyok, nem érdemlem meg még a szerzetesi ruhát sem, amit rám adtak. Egy napon, mikor a társai közösen imádkoztak a templomban, bánatában az egyik oldalkápolnába menekült. - Ha már nem tudok imádkozni, mint a társaim, legalább azt meg akarom tenni, ami tőlem telik - gondolta, és gyorsan levetette a szerzetesi ruháját. Ott állt tarka köntösében, amelyben mutatványosként vándorolt. Miközben a templomból
beszűrődött társai éneke, elkezdett testévellelkével táncolni: előre-hátra, jobbra-balra, körbe-körbe. Néha a levegőbe vetette magát, és a legnehezebb táncot járta, hogy Istent dicsőítse vele. Amíg társai énekeltek, ő megállás nélkül táncolt, míg végül összesett a fáradtságtól. De az egyik szerzetestársa követte őt, és egy ablakon át figyelte táncát, majd titokban odahívta az apátot is. Az másnap hívatta a táncoló testvért. Szegény rettenetesen megijedt, hogy büntetést fog kapni az elmulasztott közös ima miatt, ezért leborult az apát előtt és így szólt: - Tudom, atyám, hogy nem maradhatok itt, ezért önként elmegyek, és türelemmel elviselem majd a magányt, a nélkülözést. Az apát azonban felemelte, megölelte és így válaszolt: - Kérlek, járj közben mindnyájunkért Istennél, hiszen te a táncod közben őt dicsőítetted egész testeddel, lelkeddel. Bárcsak Isten megbocsátaná nekünk olcsó szavainkat, melyeket szánk kimond anélkül, hogy szívünk küldené azokat. (Francia legenda nyomán)
Lehet-e a szenvedést szeretni? A keresztet csak akkor lehet megszeretni, ha az ember Isten kezéből veszi át. A szenvedést szeretni nem lehet, a szenvedést csak gyűlölni lehet, mert a szenvedés a mi ellenségünk; semmiféle élet nem szereti a szenvedést; a tűz nem szereti a vizet, az öröm nem szereti a szomorúságot, az ember nem szeretheti a bút, a bajt, a kínt, a halált. Ha valaki szereti a rosszat, azt csak mint jót szeretheti. Krisztus Urunk is így szerette, mint Szent Pál mondja: az eléje tett örömért, a kilátásba helyezett dicsőségért viselte el a keresztet; ebben van logika, van ésszerűség, van kegyelem, van természetfelettiség is. Nem lehet szeretni a rosszat másként, csak úgy, hogy jó kerül ki belőle. Krisztus azért szerette a keresztet, mert látta, hogy az dicsőségének s a világ legyőzésének a fája. Így már mindenki megbékül a kereszttel: a diák, a tudós szereti a tanulást a haszonért, élvezetért, dicsőségért; a beteg szereti a keserű orvosságot, mert az egészségére gondol; a szántó-vető verítékkel öntözi barázdáit az aratás reményében; Krisztus is szereti a keresztet Istenért s emberért. Prohászka Ottokár 6
tudok csak egyedül megállni az életben, hogy rá vagyok utalva embertársamra, az ő segítségére, megértésére, imájára, szeretetére és nem utolsó sorban sajnálatára. Ismerős mindannyiunk előtt a getszemáni kerti jelenet. Jézus haláltusáját vívja. Előre látja a rá váró szenvedéseket. Félelmében vért izzad, a legmélyebb lelki gyötrelmeken megy keresztül. Kéri az Atyát: ha lehetséges kerülje el a szenvedések kelyhét, ne kelljen kiinnia, ne keljen végig szenvednie a rá váró kereszthalált, de zárszóként kimondja: mindazonáltal legyen meg a te akaratod. Isten akarata érvényesüljön életében, Isten akarata érvényesüljön életemben. Jézus szenvedését fokozza az egyedüllét, a magárahagyottság. Szerencsére – hála Istennek – a betegek jó része sokkal jobb helyzetben van, mint Jézus volt. Ott vannak az orvosok, ott vannak az ápolók, a gondozók, akik igyekeznek mindent megtenni, hogy a szenvedés könnyebb legyen, hogy a betegség elviselhetőbbé váljék. Kedves orvosok és ápolók! Nem akarok innen a szószékről tanácsokat és irányelveket adni. Hypokráteszi esküjük mélyen a lelkiismeretükbe van írva, minden tettük, döntésük ennek van alávetve, ha azonban ez eskü mellé társul a keresztény hit, ha a betegben nem csak pácienst, hanem magát Jézust látják, Jézust gondozzák és gyógyítják, akkor betegeink valóban megértik és megérzik Isten jelenlétét a szenvedés és megpróbáltatás nehéz perceiben. Azért
imádkozunk ma, hogy Isten adjon önöknek nagyon sok türelmet, nagyon sok szeretetet a beteg iránt, hogy áldozatos munkájuk valóban hivatás és ne foglalkozás legyen, hogy soha ne az egyéni érdek, hanem a beteg érdeke legyen az első helyen. Szomorúan tapasztaltam nem egy alkalommal, hogy a kórházból távozó beteg egy mosoly, hálás kézfogás, vagy éppen egy köszönöm nélkül hagyja el orvosait, betegápolóit. Szomorú és kiábrándító. Engedjék meg, hogy most ezen feledékeny betegek helyett is elmondjam: Isten fizesse fáradozásukat, áldozatkészségüket és gyógyító munkájukat. XVI. Benedek pápa levelével kezdtem elmélkedésemet. Az ő szavaival is szeretném befejezni: „Evezz a mélyre! Krisztusnak ezen szavaival, amelyeket Péterhez és az apostolokhoz intézett, hívom én is a világ minden közösségét és különösképpen azokat, akik a betegek szolgálatában munkálkodnak, hogy Máriának, a Betegek Gyógyítójának segítségével tegyenek tanúságot Isten jóságáról és atyai gondoskodásáról. A Szent Szűz vigasztalja mindazokat, akiket a betegség megpróbál és őrizze meg azokat, akik a jó szamaritánus módjára, testi és lelki sebeiket enyhítve gondjukat viselik. Imáimban mindannyiukról megemlékezem és mindannyiukra küldöm áldásomat. Ámen.“ Hajdú János, plébános Elhangzott 2006. február 12-én, a betegek és beteggondozók napján
Istenem segíts, hogy felismerjelek téged embertársaimban. A teremtett világ csodáinak láttán a te szépségeddel találkoztam mindig; ez adott erőt mindenhez, amit tettem, és mindenhez, amit elviseltem. De most azt kérem: hadd lássalak meg téged még közelebbről, még világosabban, még tökéletesebben embertársaim lelkében. Teilhard de Chardin 3
(folytatás az első oldalról)
Minden emberben mélységes vágy él, hogy egészséges és boldog legyen, hogy betöltse helyét az életben, testi-lelki erőinek teljes birtokában és használatával. Irtózik attól az úttól, amelynek jelzőtáblái: szenvedés, betegség, rokkantság, mentális problémák, mindenféle nelkülözés. Pedig milyen hamar, pillanatok alatt lehetünk és leszünk betegek. A betegség pedig teljes mértékben meg tudja változtatni az ember életét. Három nagy felfedezést tettem abban az időszakban, amikor beteg lettem: 1. Egy betegségből sohasem kerülünk ki úgy, ahogyan belekerültünk. Nyomait és jegyeit egész életünkre hátrahagyja. 2. Egyre világosabban belátom, hogy nem vagyok pótolhatatlan, hogy eddigi működési területemen kicserélhetnek mással, hogy mindennek nélkülem is mennie kell – és megy is. Ez a gondolat fáj és megrémiszt. S a lelki fájdalom mellett ott van az elviselhetetlennek tűnő, szűnni nem akaró fizikai fájdalom. Amikor minden mozdulat kín, amikor minden mozdulatnál rászorulsz a segítségre. 3. A első napok, hetek harmadik nagy fölfedezése: Isten életemnek ezen a pályáján is jelen van! Nem vagyok magamban, életemnek továbbra is van értelme és célja, szenvedésem nem hiábavaló szenvedés, mert Isten szeretettel és bátorítással jelen van az életemben, jelen van a szenvedésemben, és nem valahol az egek felett, hanem azon a helyen, ahol élek, jelen van itt és most, éppen itt a betegágyamon, a betegszobámban. Jelen volt eddig is. Jelen volt a balesetnél, jelen volt a műtéteknél, jelen van gyógyulásomnál, jelen van életem minden pillanatában. 2
Szeretett jó testvérek! Minden évben, február 11-én, a Szűz Anya Lourdes -i jelenésének napján a keresztény világ azokra a testvérekre gondol, azokkal a testvérekkel vállal sorsközösséget, és azokért imádkozik, akik a betegség nehéz, kétségbeejtő és hitet próbáló keresztjét hordozzák. Nagyon sokszor nem értjük meg és nem fogjuk fel igazi értelmét az emberi szolidaritásnak addig, amíg magunk is nem esünk át a szenvedés, betegség, tehetetlenség, kiszolgáltatottság és rászorultság nehéz percein. Amikor szenvedő és beteg emberekre gondolunk, és értük imádkozunk, akkor elmélkedjünk arról is, hogy milyennek is kell lennie az érdemszerző szenvedésnek? Íme, néhány szempont a teljesség igénye nélkül: 1. Szenvedésem legyen Krisztusért vállalt szenvedés. Aki utánam akar jönni, az vegye fel mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem. Jézus nem ígért egyetlen egy kereszténynek sem könnyű, gondtalan és szenvedés mentes életet. 2. Szenvedésem legyen érdemszerző. Fogadjam el zúgolódás nélkül, ne lázadjak, hogy miért éppen én, miért éppen engem próbál meg az Isten. 3. Viseljem megadással, türelemmel és lehetőleg derűsen, abban a tudatban, hogy Jézus velem szenved, velem van a megpróbáltatás idején. 4. Ajánljam fel szenvedésem Istennek. Így nem vesz kárba. Nagyon sokszor a szenvedés felajánlása hozza meg a békét, a bűnös megtérését, a haragosok kibékülését, a gyűlölködés megszűnését. 5. Erősítsen meg hitemben. A szenvedés és betegség megtisztít. Kilúgozza belőlem az önzést, a magabiztosságot, a beképzeltséget. Rádöbbent arra, hogy nem
Betegek reggeli imája
Betegek esti imája
Uram, ma ismét új napra virradtam, és én még mindig itt fekszem betegen, e falak közé zárva. Amikor egészséges voltam, nem tudtam örülni annak, hogy fájdalom nélkül járhatok-kelhetek, elhúzhatom a függönyt, hogy a Nap sugarai fénnyel árasszák el a szobát. Nem tudtam, micsoda boldogság reggel az ágy előtt térdelve egészséges testemet neked fölajánlani, és napi munkámhoz látni. A betegségre volt szükség ahhoz, hogy megtanuljam megérteni: az egészség a te ajándékod, amelyért sohasem lehetek elég hálás. Szeretném közömbösségemet jóvátenni. Ezért felkínálom neked elgyengült testemet, lázas homlokomat, elernyedt karjaimat, álmatlan óráimat, ezt az egész hosszú-hosszú napot. Fájdalmaimat összekötöm a te szenvedéseddel, és különösen azt kérem tőled... Felajánlom neked a látogatás örömeit... Köszönetet mondok neked minden figyelmességért, amelyet oly sok más betegnek nélkülöznie kell. Felajánlom azokat a pillanatokat, amikor azt hiszem, hogy teljesen elhagyatott vagyok; hogy az élet tovább folyik majd a maga megszokott medrében – de már nélkülem... Adj ilyenkor derűs lelkületet, és engedd, hogy a magányban megtaláljalak téged! Adj ennek a hosszú napnak minden percéhez erőt, hogy a szenvedés próbáját kiálljam zúgolódás nélkül! Engedd, hogy türelmes beteg legyek! Tudjak jó példát adni azzal, hogy jó kedélyű, segítőkész vagyok akkor, ha magam is rá vagyok szorulva mások segítségére! Engedd, hogy kimutathassam mások iránti köszönetemet és hálámat! És add, Uram, Jézus Krisztus, hogy a betegség idején is hű tanítványod maradhassak! Ámen.
Jóságos mennyei Atyám, hálás szívvel köszönöm meg egész napi jóságodat. Köszönöm, hogy velem voltál a betegségben, velem az elhagyatottságban, velem a megpróbáltatásban, és minden testilelki szenvedésben. Neked tartozom hálával, ha gyógyultam, de megnyugszom, ha nem javult állapotom, és az az akaratod, hogy tovább viseljem keresztemet. Alázattal kérlek, bocsáss meg mindazért, amivel téged, vagy betegtársaimat, gondozóimat a mai nap folyamán megbántottam. Nézd el, Uram, amit türelmetlenségemmel, kifakadásommal, elégedetlenségemmel vagy bármi mással vétkeztem. Bocsáss meg, ha panaszkodtam és kislelkű voltam, bocsáss meg, ha meguntam keresztem viselését és azt nem benned megnyugodva hordoztam. Teljes szívemből töredelmesen bánom ezeket és minden más bűnömet, s erősen fogadom, hogy többé nem bántalak meg. Adj, Uram, betegtársaimmal együtt mindnyájunknak nyugodt pihenést. Áldd meg az otthonlévőimet, áldd meg azokat, akik minket gyógykezelnek és ápolnak. Boldogságos Szűz Mária, égi édesanyám! Imádkozzál érettem, hogy nyugodt legyen az éjszakám. Jó őrző angyalom, állj betegágyam mellett, hogy testem-lelkem pihenhessen, s majd reggel fölvirradva gyógyultabb lehessek és Istennek szolgálhassak. Ámen.
7
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Karácsony Gellért, Boér Csongor, Tánczos Márton Richárd, Szakács Norbert Tibor.
Szentségi házasságot kötöttek: - Kovács László - Páll Viola Mónika Az Úr hazahívta: - Rusz Magdolna, Péter Sándor, Kupán Magdolna, Venczel Ferenc, Kocsis András, Kovács Erzsébet, Szávuly Rozália. Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
A PRO POPULO egyesület célja: 1. Az egyház épületeinek, műemlékeinek fenntartása. 2. Öregek otthonának támogatása. 3. Árvaház létesítése, támogatása. 4. Ifjúságunk lelki szellemi nevelése. 5. Kultúránk megőrzése. 6. Lelki-nevelői táboroztatások megszervezése. 7. Tehetséges gyerekek taníttatása. 8. Fiatal házasok segítése. 9. Nagycsaládosok segítése. 10. Egyedülálló betegek, öregek segítése. 11. Lelki könyvek, folyóiratok kiadása. BANCA TRANSILVANIA Cont 84BTRL01501205458374XX Cod fiscal 18133832 Várjuk a hívek segítségét! Segítsenek, hogy segíthessünk! 8
SZENT BALÁZS püspök és vértanú február 3 Közkedvelt orvos volt az Örményországbeli Szebasztéban, a harmadik század végén. A nép követelésére püspökké választották, ő ezt Isten rendelésének tekintette. A milánói rendelet után már úgy tűnt, hogy békében élhetnek a keresztények. Licíniusz azonban (Konstantin császár társuralkodója) a tartományaiban hosszú ideig nem fogadta el a rendeletet. A keleti tartományokban újra üldözni kezdték a keresztényeket, főleg vezetőiket. Ekkor Balázs egy környékbeli barlangban rejtőzött el. Itt keresték fel őt titokban a bizalmasai, élelemmel látták el. Véletlenül akadtak rejtekhelyére. Katonaság vitte Balázst a városba. A város lakói kitódultak az utcákra, s ekkor egy gyermek életét megmentette, akinek a torkán egy szálka megakadt. Nem volt hajlandó a római isteneket tisztelni, sem áldozatot bemutatni, ezért 316 körül vértanúságot szenvedett. Az Egyház minden torokbaj ellen közbenjáróként tiszteli. A középkor óta tisztelői a Balázs-áldás szentelményével kérik közbenjárását. Példája: Mindig azt tedd, ami akkor az állapotbeli kötelességed! (TESSZALONIKI) SZENT CIRILL szerzetes febr. 14 827-ben született Tesszalonikában császári tisztviselő gyermekeként. Eredetileg Konstantin volt a neve, csak szerzetesként vette fel a Kürillosz = Cirill nevet. Testvére volt Metód. Cirill Konstantinápolyban nevelkedett, művelt filozófus volt a császári udvarban. Mindketten szerzetbe léptek, és 860 körül téríteni kezdtek Morvaországban. A görög írásból megalkotta a szláv nyelvre alkalmas, őróla elnevezett cirill betűket és Metóddal szláv nyelven liturgikus szövegeket szerkesztett. Pannóniában is jártak, találkoztak Árpád fejedelemmel is, aki a maga és népe számára imát kért a két szenttől. Mindkettőjüket Rómába hívták, ahol Cirill 869. február 14-én meghalt. Sírja a római Szent Kelemen bazilika kriptájában van. Példája: Állapotbeli kötelességedet a legjobb tehetséged szerint végezd!
Új évfolyam 82. szám
2006 február - böjtelő hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Betegek és beteggondozók napja Kedves testvéreim! 2006. február 11-én, a Boldogságos Szűzanya Lourdes-i jelenésének liturgikus ünnepén tartjuk a Betegek XIV. Világnapját. Az elmúlt évben Yaoundéban (Kamerun), a Mvolyéi Mária-kegyhelyen tartották a világnapot, amikor a hívek és főpásztoraik az egész afrikai kontinens nevében újból kifejezték lelkipásztori elkötelezettségüket a betegek iránt. Az idei világnap helyszíne az ausztráliai Adelaide, ahol az események csúcspontjaként az Eucharisztiát a Xavéri Szent Ferenc tiszteletére szentelt katedrálisban ünnepelték, aki a keleti népek fáradhatatlan misszionáriusa volt. Az Egyház ilyen módon kívánja kifejezésre juttatni, hogy különös gondoskodással fordul a szenvedők felé, és ezúttal hívja fel a közvélemény figyelmét a mentális betegségekkel kapcsolatos problémákra, amelyek immáron az emberiség egyötödét érintik, valós és sajátos veszélyt jelentve a társadalomra és az egészségre. Ezekkel a szavakkal kezdi XVI. Benedek pápa üdvözlő levelét, melyet a betegek világnapja alkalmával küldött a keresztény világba: Ebben az évben, különösen azokra a betegekre figyeltünk, akik mentális problémákkal küzdenek, s akik egyre inkább a társadalom peremére szorulnak, abból a meggondolásból, hogy velük egyre nehezebb foglalkozni, s egyre kevesebb az esélyük a gyógyulásra, a rehabilitációra, a társadalomba való teljes visszailleszkedésre. A fogyasztásra berendezkedett társadalmunk egyénenként és közösségként is abban az illúzióban ringatja magát, hogy körülötte mindenki beteg lehet és lesz, csak egyedül őt kerüli el a betegség, egyedül neki nem kell szembe néznie a betegséggel, egyedül ő nem szorul majd embertársai gondozására, megértésére, bátorítására, segítségére és szeretetére. Ez a hamis illúzió érleli meg azt a magatartást, azt a szemléletmódot, hogy a beteg ember teher a társadalomnak, hogy a beteg embert ki kell taszítani, mellékvágányra kell helyezni, mint olyant, aki már nem termel, aki már teher a családnak, a társadalomnak, az egészségbiztosítónak. Egyre több ország veszi be jogrendjébe a kegyes halál intézményét és lehetőségét, törvényesítve az eutanáziát, nem egy alkalommal kaput nyitva a visszaéléseknek és alkalmat adva a szabályos, de törvényesnek mondott gyilkosságnak. (folytatása a második oldalon)
