MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Kasléder Mátyás, Pál Gergő, Ilyés Balázs Csaba, Dálnoki Szabolcs.
hitoktatóitól kaphatnak és ugyanott jelentkezhetnek a versenyen való részvételre 2007. március 6-ig. Keddi napokon 9-14 óráig a plebánia könyvtárában is lehet érdeklődni.
Az Úr hazahívta: - Para Mihály, Györgyicze Erzsébet, Márkó Lajos, Devecséri Ilona, Kovács Margit, Szilveszter Erzsébet, Baróti Anna, Kálcza Árpád, Bába András, Gábos Ignác.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Felhívás Templomunk búcsújának alkalmából a Szent József plebánia könyvtárosa, istenes tevékenységre búzdítja egyházközségünk tanuló ifjúságát az alábbiak szerint: - a IV. - VII. osztályoknak szavalóverseny, egy kötelező és egy szabadonválasztott istenes verset kell megtanulni; - a IX. - XI. osztályosok válasszanak egy szólást és egy közmondást a Szentírásból, olyant, ami ma is közszájon forog. Fűzzenek hozzá írásbeli magyarázatot, hogy kinek a szájából és milyen alkalommal hangzott el, és mit üzen ma egy keresztény fiatalnak. - a IX. - XI. osztályos képzőművész tanulók olvassák el Máté evangéliuma 2. fejezet 1315 versszakot és azt képben fogalmazzák meg. A kötelező feladat mellé csatoljanak egy szabadon választott és az alkalomhoz illő témájú képet (grafika, vagy színes). A munkák mérete A3 vagy annál nagyobb. Bővebb felvilágosítást a tanulók az iskolák 8
Boldog Batthyány-Strattman László január 22 1870-ben Dunakilitiben született ősi magyar főnemesi családból. 1876-ban a nagy dunai árvíz elől a család Köpcsénybe menekült. Édesanyját 12 éves korában elvesztette. Egyetemi tanulmányait a bécsi egyetem mezőgazdasági, majd az orvosi szakán folytatta. 1900-ban orvosi diplomát szerzett. 1898-ban házasságot kötött Coreth Mária Terézia grófnővel, házasságukból 13 gyermek született. 1902-ben Köpcsényben 25 ágyas magánkórházat alapított, amelyet később 120-ra szaporított. Általános orvosi diplomájához először sebészi, majd szemészeti szakképesítést szerzett. 1815ben meghalt nagybátyja, akinek vagyonát, körmendi kastélyát és hercegi címét örökölte. Ekkor a család Körmendre költözött, ahol szintén kórházat rendezett be. Híres szemorvosként tartották számon. A szegényeket ingyen gyógyította, sőt receptjeiket is ő fizette. Betegeinek lelkével is törődött, magát Isten eszközének tekintette, a gyógyulást az Isten adja – mondta sok alkalommal. Naponta családjával együtt részt vett a szentmisén, és szentáldozáshoz is járult. Nagy hangsúlyt fektetett az igazi keresztény családi életre, a közös imádságra és az erények gyakorlására. Több mint egyéves türelemmel viselt szenvedés után a bécsi Löw szanatóriumban hunyt el 1931. január 22-én. Németújváron (ma Güssing) a családi sírboltba helyezték. II. János Pál pápa 2003. március 23-án Rómában avatta boldoggá.
Új évfolyam 93. szám
2007 január - vízöntõ hava
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Az új esztendő reggelén egyetlen percet adj nekem, Istenem, míg a sebesen szálló idő suhanásában az öröklét nagy érveréséhez igazítom rendetlen órám – szívem – mutatóját. Lám, elfutottak a gyorslábú napok. A kegyetlen idő már amott viszi az eltűnő év papírsárkányát a végtelen felé. Ha visszanézek, csak pironkodhatok: újabb háromszázhatvanöt napot adtál nekem. S én tenéked? – Az egészből csak néhány szorongó pillanatot. A teremtés hat korszakában végső és legszebb alkotásnak az embert szántad. Megpróbált szívem minden virradatkor ez első szent szándékod után kiált: teremts hát ujjá minden hat napon s szentelj meg szüntelen minden vasárnapon. Jézus, öt szent sebed érdemére kérlek, hogy ami az új év örvényei között le-leránt a földre: Tőled ne szakíthasson el sohasem örökre! Látható és rejtett világod szépségét se rejtsd el előlem az új esztendőben. Annyi változatban élő Arcod mását ragyogtasd fel most is – múlhatatlan Szépség - mennyországod egy-egy földi látomását. Hagyd meg önnyeimet – botlásaim s bűnöm bánatával hulló harmatát szememnek – hisz, legjobban tudod: hányszor zöldült ki már száradó ágamon irgalmad csodája. Örök jóság-forrás, vezess napról napra az igazi jóra – ami nemcsak nekem, de másoknak is jó s osztozni lehet rajta szépszerén, mint ahogy megosztozunk asztalaink kenyerén. S amíg nagy művedet építed közöttünk, gondolj néha rám is – útszéli fűszállra – kinek neve sincsen, arra sem érdemes, hogy napodnak fénye megcsillanjon rajta, mikor a hajnalnak harmatja alászáll.
Új évi gondolatok 2007-re Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim! Az egyházi újévet már megtartottuk Advent első vasárnapján. Most a polgári évet kezdjük. Mindenképpen új esztendő áll előttünk, telve reménnyel és kétséggel. Ezekből szeretnék veletek néhányat megosztani. 1. Az Újév napján Románia és Bulgária belépett az Európai Unióba. Nem szeretném ennek a lépésnek gazdasági, politikai előnyeit és hátrányait mérlegelni. De a lelki szempont mindenképpen reánk tartozik. Mi katolikus hívek, menynyiben maradunk és maradhatunk meg kereszténynek az európai népek nagy családjában? A kérdés azért jogos, mert az európai csatlakozás lázában egyesek félreértve a lépés jelentőségét, szerettek volna tévesen “európainak” nevezett szélsőséges természet és keresztény ellenes rendelkezéseket hozni, pl. az egyneműek együttélésének törvényesítése nyugati mintára. Európa Alkotmányából kihagyták Isten és a keresztény gyökerek elismerését, pedig Európa kultúrája gyökerében keresztény. Ez a lépés tehát felér az intézményesített hittagadással. Én mégis reménykedve nézem az Európai Unió zászlaját, mert az a Szűzanya zászlaja. Az Európa Tanács tisztviselője, Paul Levi ajánlotta a kék zászlót tizenkét csillaggal. Zsidóból lett katolikus hívőként a tanácskozás szünetében feltekintett a Szűzanya tizenkét csillagos szobrára, amint ott ragyogott a kék ég alatt (vö. Jel 12,1: “Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.”). Akik megszavazták a zászlót, nem ismerték annak eredetét, jelentését. 1986. május 29-én vonták fel először 2
Brüsszelben az Európai Unió székháza előtt. A tizenkét csillag megmarad a tagállamok száma növekedésével is. Ha az Európai Unió atyái öntudatlanul is a Boldogságos Szűzanya oltalmába helyezték az európai népek egységét, akkor mi is remélhetjük a Szűzanya áldását európai jövőnkre. “Sohasem lehetett hallani, hogy valakit magára hagyott volna, aki hozzá folyamodott” – mondjuk imánkban. A mi kötelességünk, hogy európaiként is hitvalló keresztény élettel tegyünk tanúságot szent hitünkről. 2. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Szent Erzsébet emlékévet hirdetett meg, mert 2007-ben lesz nyolcszáz esztendeje, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet Sárospatakon megszületett. A magyar királylány az előre meghatározott politikai házasság helyett őszinte szerelemből ment férjhez tizennégy évesen Szent Lajos thüringiai tartománygrófhoz. Hat évi boldog házasság után három gyermekkel özvegy maradt, mert Lajos gróf keresztes vitézként a Szentföldre indult, de útközben meghalt. Szent Erzsébet császári házassági ajánlatot is elutasított, Szent Ferenc nyomába lépett és az üldöztetés, menekvés után visszaszolgáltatott jussából szegénykórházat alapított, amelyben ő maga ápolta a súlyos betegeket. Huszonnégy éves korában halt meg. Halála után már négy évre szentté avatták. A Magyar Szentek énekében zengjük: “Szent Erzsébetből hős szeretet árad” (DU 1258,3). Így lett Szent Erzsébet a katolikus világszervezet, a Caritas védőszentje. Amikor mi is megemlékezünk a Szent Erzsébet jubileumáról, azt is vállaljuk, hogy ebben az emlékévben jobban figyelünk embertársaink szükségleteire. Nem elég egy
(folytatás a hatodik oldalról)
jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja. “Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló” És a válasz? “Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten.” Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkozni, miért megy a világ a Pokolba. Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki “Hiszek egy Istenben”, miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az
Istenben! Furcsa, milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák. Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a hétköznapokban. Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol? Add tovább ezt az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem, akkor csak szabadulj meg tőle. Senki semfogja megtudni. Akkor azonban ne panaszkodj, hogy milyen rossz bőrben van ez a világ!
Új évet kezdünk. – Új év: új feladat. Új feladat: új felelősség. Az idő múlik. Értékesen-e vagy értéktelenül? Rajtunk áll. Ha értékesen akarunk élni, bízhatunk Isten segítségében. Idő és örökkévalóság: mennyire más, és mégis mennyire összefonódik e kettő. A mostani “idő” készíti elő örökkévalóságunkat. Az idő, az élet: elszáll, mint a füst. Az örökkévalóság megmarad. Idő és élet: elmúlnak, és elmúlik velük együtt minden, ami csak ezt az időt és csak ezt az életet szolgálta. Ám maradandó, amit az örökkévalókért tettünk. Jakob Koch
(folytatása a harmadik oldalon) 7
Gyakran megkérdezik az embe rek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre. Billy Graham leányával készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek? Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott: – Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén? O. Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben. Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben. Azután dr. Benjámin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfonök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se 6
érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben. Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben. Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik. Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra. És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv-műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószerfogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek. Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni (folytatása a hetedik oldalon)
évben egyszer adakozni a Caritas által szervezett Szent Erzsébet napot követő vasárnapi gyűjtésen. Jótékonykodni nem csak pénzzel lehet, hanem önmagunkat, szabadidőnket, szeretetünket is feláldozhatjuk beteg, szenvedő embertársainkért, elsősorban a családban és mindennapi környezetünkben. 3. Az új esztendőben emlékezünk meg Szent Imre herceg születése ezredik évfordulójáról is, a hagyomány szerint, mert születési éve bizonytalan. Az első magyar Szent Családnak a tagja: Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre. Az ifjúság védoszentje. Kérjük közbenjárását családjaink és főleg ifjúságunk hitvalló keresztény életéért. 4. A megkezdett új esztendővel közelebb kerültünk főegyházmegyénk szentistváni alapítása millenniumához, 2009-hez. Pasztorális Bizottságunk kidolgozta az ötévi előkészítőt. Ennek az esztendőnek témája: Életünk válasz Jézus
Krisztus hívására. A keresztségben Jézus Krisztus mindenkit meghívott az örök boldogságra, életszentségre, állapota szerint. Keresztségi fogadásunk ezt fejezte ki. Bérmáláskor ezt ismételtük meg, vállalva a nagykorú keresztény életet, a Szentlélek kegyelméből. Mindez beilleszkedik az európai és a Szent Erzsébet emlékévi programunkba. Az új esztendőben is vállaljuk keresztény katolikus hitünket, tegyünk róla tanúságot családunkban, környezetünkben, a munkahelyen és – ha a Gondviselés úgy adja – a közéletben vállalt szerepünkben is. Áldott, boldog új esztendőt kívánok minden kedves Hívemnek és minden jóakaratú embernek!
Január
újszülött nemcsak az élet folytatója, hanem új kezdet, új lét felcsillanása a teremtés folyamatában. Ki sejthette Betlehemben, a Jézus jászolához zarándokolók közül, hogy mi lesz ebből a gyermekből? Ki láthatta azt a milliók életét átformáló eseményt, amit Jézus életműve eredményezett? Új lehetőséget teremtett olyan lépések megtételére, amelyek által emberi fajunk közelebb kerülhet Istenhez. Ezt a lehetőséget kell fölismernünk az év kezdetén, amikor lábunk elé terül az idő szőnyege és úgy köszönt minden embert, mint a szeretet Urának képviselőjét.
“Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meglélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert.” Ef 4,22-24 Egyházunk liturgiájában nyolc nappal karácsony után Mária anyaságát ünnepeljük. A gondolkozó, az érző embernek nem nehéz beleélni magát Mária és minden édesanya helyzetébe. A gyermek születésével jelentős változás történik az anya és a család életében. Az
Gyulafehérvár, 2007. január 1-én, Szűz Mária Istenanyaságának főünnepén +György s. k. érsek.
(folytatása a negyedik oldalon) 3
(folytatás a harmadik oldalról)
Az ókori görög bölcstől, Hérakleitosztól származik a mondás: “Senki sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba.” A víz, amelybe beléptél, elfolyik, mire másodszor belépsz. Ilyen az idő medrében folyó életünk is. Van ebben valami örvendetes és sajnálatos mozzanat. Ki tagadhatná, hogy az idő elsodorja féltve őrzött kincseinket. Elviszi fiatalságunkat, szépségünket, erőnket. Megrokkantja szellemi képességeinket, néha megalázó módon elhagy az értelem. Ám helytelenül cselekednénk, ha mindezek láttán nem lépnénk be ismét a folyóba. Nem a múltat kell siratnunk, hanem a jelen hullámain karunkba úszó új lehetőségeket átölelnünk. Ha lelki életünkben előre akarunk haladni, akkor szét kell törnünk szokásaink keretét és utat kell nyitnunk a bebocsátást kérő élet új hullámainak. A százéves tölgyek minden tavasszal új hajtásokat hoznak, nem csupán régi ágaikat öltöztetik zöld lombruhába. Amint a vihar letördeli a száraz ágakat, úgy kell nekünk is letördelnünk rossz szokásaink ágait. Sokszor beszélünk az idő jobb, egyre jobb felhasználásáról. Bármennyire is ellentmondásnak tűnik, mégis az a helyzet, hogy az örök életet a kezünkbe adott idő pénzén lehet megvásárolnunk. A kérdés csak az, miként változtathatjuk időnket ilyen értékes valutává? A keresztény embernek ilyen vonatkozásban nem lehetnek kétségei. Az ember akkor használja fel legjobban idejét, ha a
4
szeretet szolgálatába állítja. Nem úgy, hogy kijelenti: szeretem az emberiséget. Nem az emberiséget kell szeretnünk, hanem azokat a konkrét személyeket, akik környezetemben élnek. Méltán jegyzi meg a költő: “Aki mással jót kíván cselekedni, egyenként cselekedje. Az általában jó: mentsége latornak, talpnyalónak, képmutatónak” (W. Blake). Az öregek otthonában történt a karácsony körüli napokban. A ház gondnoka bekopog egy idős ember szobájába. Az asztalon kibontott csomag, karácsonyra érkezett. Volt abban minden finomság. Cigaretta, dohány, konyak, vörösbor, meleg papucs, gyapjúholmi. Leánya küldte, gazdag kereskedő felesége. Az öreg azonban semmi jelét sem adja örömének. Szomorúan nézi a csomagot és képeslapot tart a kezében. Rajta csak ennyi: Leányod és vejed. Semmi több. A gondnok megkérdi: nem örül az ajándékoknak? Nem. Miért? Mert a legfontosabb hiányzik belőle. Micsoda? A szeretet. Életünk legtöbbször nem a szerető emberek sorfala között vezet. Nekünk kell, nekünk kellene meggyújtanunk a hideg szíveket. Ehhez kérjük az újévben Isten segítségét: Uram, járj előttünk és vezess minket! Jöjj utánunk és irányítsd lépteinket! Légy alattunk és hordozz karjaidban! Állj fölöttünk és részesíts áldásodban!
Mit ér az idő Az új év elején eszünkbe jut, hogy az ókori hét görög bölcs egyikének, Thalesnak föltették a kérdést: mit tart a legértékesebb dolognak a világon? Mire ő habozás nélkül azt felelte, hogy az idő az, mert általa mindent meg lehet nyerni. A miletosi filozófus ezt nagyjából hatszáz évvel mondta Krisztus születése előtt és bölcsességével előkészítette a talajt a keresztény világszemlélet számára. A krisztusi vallás lényege ugyanis ennek a világnézetnek transzcendens volta, vagyis az, hogy túlmutat a látható és tapasztalható világon a láthatatlanba. Ebben a szemléletben kétszeresen is igaz az idő ér-téke, hiszen az ismeretlen hosszúságú földi lét dönti el, milyen lesz az örökkétartó létezés. Az időben – amíg van idő – mindent meg lehet nyerni, és mindent el lehet veszteni. Helyesen jelenti ki tehát Szent Bernát, hogy az idő annyit ér, mint amennyit az örök élet. Mint Krisztus vére, sőt annyit, mint maga az Isten. A jól fölhasznált perc ugyanis “az Isten birtokába helyezhet bennünket”. Hogy az időnek ilyen értéke van, azt kizálólag Istennek köszönhetjük, hiszen cselekedeteinek érdemszerző volta kizárólag Jézus Krisztus megváltói tevékenysége által van. Mivel Valóban érdemszerzőkké lesznek, ha mi magunk is akarjuk, azért mélységesen igaz Szent Pál sürgető figyelmeztetése: “Vásároljátok össze magatoknak az időt!” (Ef. 5, 16.) Óráink és perceink meg vannak számlálva s amíg élünk, reánk varnnak bízva. Csak tőlünk függ, értékes aranypénz lesz-e belőlük, vagy devalválódott bankó. Hogyan tehetjük tehát értékessé a tovairamló percet? Mindenesetre sem-
miképp sem úgy, hogy csak beleélünk a napba, és óvatlanul hagyjuk elsuhanni a pótolhatatlant, a vissza nem idézhetőt. Mert múltunkat emlékezetben visszaidézhetjük de vissza nem hozhatjuk. Jövőnk pedig, ez a titokzatos tenger, nem tudjuk, mit rejt magában; fenyegetően hallgat, csak Isten tudja, mi vár benne reánk. Csupán a jelen pillanat a miénk. Ezeket az időrészecskéket kell tehát “összevásárolnunk”, begyűjtenünk. Mit sem használ tervtelenül hétről hétre élni, semmire sem megyünk azzal sem, ha múltunkon töprengünk vagy feleslegesen aggódunk jövőnkért. A perc azonban csak úgy lehet az örök élet nemes valutája, ha a fedezete is nemes. Hitünk félreérthetetlen tanítása szerint ez a fedezet az istengyermekség állapota, a teológia nyelvén a megszentelő kegyelembe öltözött lélek. Mert a ha- lálos bűnbe rögzött lélek nem juthat el az Istenig. Hogy ez lehetséges legyen s a kegyelem állapotában élő lélek, érdemeket tudjon szerezni, ahhoz a misztériumokban való élet kell. Éppen a karácsony idő liturgiájában kap ez a tény erős hangsúlyt. Sokszor beszél az imádkozó egyház ezekről a szent titkokról. Ezek a “titkok” a hét szentség áldott rejtélyei, ezek közvetítik test és vér lényünk felé az isteni erőt és világosságot. A legkiemelkedőbb közöttük a “szent misztérium”, az eucharisztia, amelyről a karácsony előtti vasárnap befejező könyörgése mondja, hogy e titoknak gyakori használata gyarapítja üdvösségünk megvalósulását. Hogy mi valósul meg, azt világosan kijelenti a karácsonyi éjféli mise: örömmel ünnepeljük e szent titokkal Jézus születését, hogy érdemes életmódunk által méltán lehessünk Krisztus sorsának részesei.
5
(folytatás a harmadik oldalról)
Az ókori görög bölcstől, Hérakleitosztól származik a mondás: “Senki sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba.” A víz, amelybe beléptél, elfolyik, mire másodszor belépsz. Ilyen az idő medrében folyó életünk is. Van ebben valami örvendetes és sajnálatos mozzanat. Ki tagadhatná, hogy az idő elsodorja féltve őrzött kincseinket. Elviszi fiatalságunkat, szépségünket, erőnket. Megrokkantja szellemi képességeinket, néha megalázó módon elhagy az értelem. Ám helytelenül cselekednénk, ha mindezek láttán nem lépnénk be ismét a folyóba. Nem a múltat kell siratnunk, hanem a jelen hullámain karunkba úszó új lehetőségeket átölelnünk. Ha lelki életünkben előre akarunk haladni, akkor szét kell törnünk szokásaink keretét és utat kell nyitnunk a bebocsátást kérő élet új hullámainak. A százéves tölgyek minden tavasszal új hajtásokat hoznak, nem csupán régi ágaikat öltöztetik zöld lombruhába. Amint a vihar letördeli a száraz ágakat, úgy kell nekünk is letördelnünk rossz szokásaink ágait. Sokszor beszélünk az idő jobb, egyre jobb felhasználásáról. Bármennyire is ellentmondásnak tűnik, mégis az a helyzet, hogy az örök életet a kezünkbe adott idő pénzén lehet megvásárolnunk. A kérdés csak az, miként változtathatjuk időnket ilyen értékes valutává? A keresztény embernek ilyen vonatkozásban nem lehetnek kétségei. Az ember akkor használja fel legjobban idejét, ha a
4
szeretet szolgálatába állítja. Nem úgy, hogy kijelenti: szeretem az emberiséget. Nem az emberiséget kell szeretnünk, hanem azokat a konkrét személyeket, akik környezetemben élnek. Méltán jegyzi meg a költő: “Aki mással jót kíván cselekedni, egyenként cselekedje. Az általában jó: mentsége latornak, talpnyalónak, képmutatónak” (W. Blake). Az öregek otthonában történt a karácsony körüli napokban. A ház gondnoka bekopog egy idős ember szobájába. Az asztalon kibontott csomag, karácsonyra érkezett. Volt abban minden finomság. Cigaretta, dohány, konyak, vörösbor, meleg papucs, gyapjúholmi. Leánya küldte, gazdag kereskedő felesége. Az öreg azonban semmi jelét sem adja örömének. Szomorúan nézi a csomagot és képeslapot tart a kezében. Rajta csak ennyi: Leányod és vejed. Semmi több. A gondnok megkérdi: nem örül az ajándékoknak? Nem. Miért? Mert a legfontosabb hiányzik belőle. Micsoda? A szeretet. Életünk legtöbbször nem a szerető emberek sorfala között vezet. Nekünk kell, nekünk kellene meggyújtanunk a hideg szíveket. Ehhez kérjük az újévben Isten segítségét: Uram, járj előttünk és vezess minket! Jöjj utánunk és irányítsd lépteinket! Légy alattunk és hordozz karjaidban! Állj fölöttünk és részesíts áldásodban!
Mit ér az idő Az új év elején eszünkbe jut, hogy az ókori hét görög bölcs egyikének, Thalesnak föltették a kérdést: mit tart a legértékesebb dolognak a világon? Mire ő habozás nélkül azt felelte, hogy az idő az, mert általa mindent meg lehet nyerni. A miletosi filozófus ezt nagyjából hatszáz évvel mondta Krisztus születése előtt és bölcsességével előkészítette a talajt a keresztény világszemlélet számára. A krisztusi vallás lényege ugyanis ennek a világnézetnek transzcendens volta, vagyis az, hogy túlmutat a látható és tapasztalható világon a láthatatlanba. Ebben a szemléletben kétszeresen is igaz az idő ér-téke, hiszen az ismeretlen hosszúságú földi lét dönti el, milyen lesz az örökkétartó létezés. Az időben – amíg van idő – mindent meg lehet nyerni, és mindent el lehet veszteni. Helyesen jelenti ki tehát Szent Bernát, hogy az idő annyit ér, mint amennyit az örök élet. Mint Krisztus vére, sőt annyit, mint maga az Isten. A jól fölhasznált perc ugyanis “az Isten birtokába helyezhet bennünket”. Hogy az időnek ilyen értéke van, azt kizálólag Istennek köszönhetjük, hiszen cselekedeteinek érdemszerző volta kizárólag Jézus Krisztus megváltói tevékenysége által van. Mivel Valóban érdemszerzőkké lesznek, ha mi magunk is akarjuk, azért mélységesen igaz Szent Pál sürgető figyelmeztetése: “Vásároljátok össze magatoknak az időt!” (Ef. 5, 16.) Óráink és perceink meg vannak számlálva s amíg élünk, reánk varnnak bízva. Csak tőlünk függ, értékes aranypénz lesz-e belőlük, vagy devalválódott bankó. Hogyan tehetjük tehát értékessé a tovairamló percet? Mindenesetre sem-
miképp sem úgy, hogy csak beleélünk a napba, és óvatlanul hagyjuk elsuhanni a pótolhatatlant, a vissza nem idézhetőt. Mert múltunkat emlékezetben visszaidézhetjük de vissza nem hozhatjuk. Jövőnk pedig, ez a titokzatos tenger, nem tudjuk, mit rejt magában; fenyegetően hallgat, csak Isten tudja, mi vár benne reánk. Csupán a jelen pillanat a miénk. Ezeket az időrészecskéket kell tehát “összevásárolnunk”, begyűjtenünk. Mit sem használ tervtelenül hétről hétre élni, semmire sem megyünk azzal sem, ha múltunkon töprengünk vagy feleslegesen aggódunk jövőnkért. A perc azonban csak úgy lehet az örök élet nemes valutája, ha a fedezete is nemes. Hitünk félreérthetetlen tanítása szerint ez a fedezet az istengyermekség állapota, a teológia nyelvén a megszentelő kegyelembe öltözött lélek. Mert a ha- lálos bűnbe rögzött lélek nem juthat el az Istenig. Hogy ez lehetséges legyen s a kegyelem állapotában élő lélek, érdemeket tudjon szerezni, ahhoz a misztériumokban való élet kell. Éppen a karácsony idő liturgiájában kap ez a tény erős hangsúlyt. Sokszor beszél az imádkozó egyház ezekről a szent titkokról. Ezek a “titkok” a hét szentség áldott rejtélyei, ezek közvetítik test és vér lényünk felé az isteni erőt és világosságot. A legkiemelkedőbb közöttük a “szent misztérium”, az eucharisztia, amelyről a karácsony előtti vasárnap befejező könyörgése mondja, hogy e titoknak gyakori használata gyarapítja üdvösségünk megvalósulását. Hogy mi valósul meg, azt világosan kijelenti a karácsonyi éjféli mise: örömmel ünnepeljük e szent titokkal Jézus születését, hogy érdemes életmódunk által méltán lehessünk Krisztus sorsának részesei.
5
Gyakran megkérdezik az embe rek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre. Billy Graham leányával készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek? Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott: – Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén? O. Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben. Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben. Azután dr. Benjámin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfonök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se 6
érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben. Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben. Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik. Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra. És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv-műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószerfogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek. Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni (folytatása a hetedik oldalon)
évben egyszer adakozni a Caritas által szervezett Szent Erzsébet napot követő vasárnapi gyűjtésen. Jótékonykodni nem csak pénzzel lehet, hanem önmagunkat, szabadidőnket, szeretetünket is feláldozhatjuk beteg, szenvedő embertársainkért, elsősorban a családban és mindennapi környezetünkben. 3. Az új esztendőben emlékezünk meg Szent Imre herceg születése ezredik évfordulójáról is, a hagyomány szerint, mert születési éve bizonytalan. Az első magyar Szent Családnak a tagja: Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre. Az ifjúság védoszentje. Kérjük közbenjárását családjaink és főleg ifjúságunk hitvalló keresztény életéért. 4. A megkezdett új esztendővel közelebb kerültünk főegyházmegyénk szentistváni alapítása millenniumához, 2009-hez. Pasztorális Bizottságunk kidolgozta az ötévi előkészítőt. Ennek az esztendőnek témája: Életünk válasz Jézus
Krisztus hívására. A keresztségben Jézus Krisztus mindenkit meghívott az örök boldogságra, életszentségre, állapota szerint. Keresztségi fogadásunk ezt fejezte ki. Bérmáláskor ezt ismételtük meg, vállalva a nagykorú keresztény életet, a Szentlélek kegyelméből. Mindez beilleszkedik az európai és a Szent Erzsébet emlékévi programunkba. Az új esztendőben is vállaljuk keresztény katolikus hitünket, tegyünk róla tanúságot családunkban, környezetünkben, a munkahelyen és – ha a Gondviselés úgy adja – a közéletben vállalt szerepünkben is. Áldott, boldog új esztendőt kívánok minden kedves Hívemnek és minden jóakaratú embernek!
Január
újszülött nemcsak az élet folytatója, hanem új kezdet, új lét felcsillanása a teremtés folyamatában. Ki sejthette Betlehemben, a Jézus jászolához zarándokolók közül, hogy mi lesz ebből a gyermekből? Ki láthatta azt a milliók életét átformáló eseményt, amit Jézus életműve eredményezett? Új lehetőséget teremtett olyan lépések megtételére, amelyek által emberi fajunk közelebb kerülhet Istenhez. Ezt a lehetőséget kell fölismernünk az év kezdetén, amikor lábunk elé terül az idő szőnyege és úgy köszönt minden embert, mint a szeretet Urának képviselőjét.
“Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meglélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert.” Ef 4,22-24 Egyházunk liturgiájában nyolc nappal karácsony után Mária anyaságát ünnepeljük. A gondolkozó, az érző embernek nem nehéz beleélni magát Mária és minden édesanya helyzetébe. A gyermek születésével jelentős változás történik az anya és a család életében. Az
Gyulafehérvár, 2007. január 1-én, Szűz Mária Istenanyaságának főünnepén +György s. k. érsek.
(folytatása a negyedik oldalon) 3
Új évi gondolatok 2007-re Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim! Az egyházi újévet már megtartottuk Advent első vasárnapján. Most a polgári évet kezdjük. Mindenképpen új esztendő áll előttünk, telve reménnyel és kétséggel. Ezekből szeretnék veletek néhányat megosztani. 1. Az Újév napján Románia és Bulgária belépett az Európai Unióba. Nem szeretném ennek a lépésnek gazdasági, politikai előnyeit és hátrányait mérlegelni. De a lelki szempont mindenképpen reánk tartozik. Mi katolikus hívek, menynyiben maradunk és maradhatunk meg kereszténynek az európai népek nagy családjában? A kérdés azért jogos, mert az európai csatlakozás lázában egyesek félreértve a lépés jelentőségét, szerettek volna tévesen “európainak” nevezett szélsőséges természet és keresztény ellenes rendelkezéseket hozni, pl. az egyneműek együttélésének törvényesítése nyugati mintára. Európa Alkotmányából kihagyták Isten és a keresztény gyökerek elismerését, pedig Európa kultúrája gyökerében keresztény. Ez a lépés tehát felér az intézményesített hittagadással. Én mégis reménykedve nézem az Európai Unió zászlaját, mert az a Szűzanya zászlaja. Az Európa Tanács tisztviselője, Paul Levi ajánlotta a kék zászlót tizenkét csillaggal. Zsidóból lett katolikus hívőként a tanácskozás szünetében feltekintett a Szűzanya tizenkét csillagos szobrára, amint ott ragyogott a kék ég alatt (vö. Jel 12,1: “Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.”). Akik megszavazták a zászlót, nem ismerték annak eredetét, jelentését. 1986. május 29-én vonták fel először 2
Brüsszelben az Európai Unió székháza előtt. A tizenkét csillag megmarad a tagállamok száma növekedésével is. Ha az Európai Unió atyái öntudatlanul is a Boldogságos Szűzanya oltalmába helyezték az európai népek egységét, akkor mi is remélhetjük a Szűzanya áldását európai jövőnkre. “Sohasem lehetett hallani, hogy valakit magára hagyott volna, aki hozzá folyamodott” – mondjuk imánkban. A mi kötelességünk, hogy európaiként is hitvalló keresztény élettel tegyünk tanúságot szent hitünkről. 2. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Szent Erzsébet emlékévet hirdetett meg, mert 2007-ben lesz nyolcszáz esztendeje, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet Sárospatakon megszületett. A magyar királylány az előre meghatározott politikai házasság helyett őszinte szerelemből ment férjhez tizennégy évesen Szent Lajos thüringiai tartománygrófhoz. Hat évi boldog házasság után három gyermekkel özvegy maradt, mert Lajos gróf keresztes vitézként a Szentföldre indult, de útközben meghalt. Szent Erzsébet császári házassági ajánlatot is elutasított, Szent Ferenc nyomába lépett és az üldöztetés, menekvés után visszaszolgáltatott jussából szegénykórházat alapított, amelyben ő maga ápolta a súlyos betegeket. Huszonnégy éves korában halt meg. Halála után már négy évre szentté avatták. A Magyar Szentek énekében zengjük: “Szent Erzsébetből hős szeretet árad” (DU 1258,3). Így lett Szent Erzsébet a katolikus világszervezet, a Caritas védőszentje. Amikor mi is megemlékezünk a Szent Erzsébet jubileumáról, azt is vállaljuk, hogy ebben az emlékévben jobban figyelünk embertársaink szükségleteire. Nem elég egy
(folytatás a hatodik oldalról)
jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja. “Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló” És a válasz? “Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten.” Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkozni, miért megy a világ a Pokolba. Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki “Hiszek egy Istenben”, miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az
Istenben! Furcsa, milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák. Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a hétköznapokban. Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol? Add tovább ezt az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem, akkor csak szabadulj meg tőle. Senki semfogja megtudni. Akkor azonban ne panaszkodj, hogy milyen rossz bőrben van ez a világ!
Új évet kezdünk. – Új év: új feladat. Új feladat: új felelősség. Az idő múlik. Értékesen-e vagy értéktelenül? Rajtunk áll. Ha értékesen akarunk élni, bízhatunk Isten segítségében. Idő és örökkévalóság: mennyire más, és mégis mennyire összefonódik e kettő. A mostani “idő” készíti elő örökkévalóságunkat. Az idő, az élet: elszáll, mint a füst. Az örökkévalóság megmarad. Idő és élet: elmúlnak, és elmúlik velük együtt minden, ami csak ezt az időt és csak ezt az életet szolgálta. Ám maradandó, amit az örökkévalókért tettünk. Jakob Koch
(folytatása a harmadik oldalon) 7
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Kasléder Mátyás, Pál Gergő, Ilyés Balázs Csaba, Dálnoki Szabolcs.
hitoktatóitól kaphatnak és ugyanott jelentkezhetnek a versenyen való részvételre 2007. március 6-ig. Keddi napokon 9-14 óráig a plebánia könyvtárában is lehet érdeklődni.
Az Úr hazahívta: - Para Mihály, Györgyicze Erzsébet, Márkó Lajos, Devecséri Ilona, Kovács Margit, Szilveszter Erzsébet, Baróti Anna, Kálcza Árpád, Bába András, Gábos Ignác.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Felhívás Templomunk búcsújának alkalmából a Szent József plebánia könyvtárosa, istenes tevékenységre búzdítja egyházközségünk tanuló ifjúságát az alábbiak szerint: - a IV. - VII. osztályoknak szavalóverseny, egy kötelező és egy szabadonválasztott istenes verset kell megtanulni; - a IX. - XI. osztályosok válasszanak egy szólást és egy közmondást a Szentírásból, olyant, ami ma is közszájon forog. Fűzzenek hozzá írásbeli magyarázatot, hogy kinek a szájából és milyen alkalommal hangzott el, és mit üzen ma egy keresztény fiatalnak. - a IX. - XI. osztályos képzőművész tanulók olvassák el Máté evangéliuma 2. fejezet 1315 versszakot és azt képben fogalmazzák meg. A kötelező feladat mellé csatoljanak egy szabadon választott és az alkalomhoz illő témájú képet (grafika, vagy színes). A munkák mérete A3 vagy annál nagyobb. Bővebb felvilágosítást a tanulók az iskolák 8
Boldog Batthyány-Strattman László január 22 1870-ben Dunakilitiben született ősi magyar főnemesi családból. 1876-ban a nagy dunai árvíz elől a család Köpcsénybe menekült. Édesanyját 12 éves korában elvesztette. Egyetemi tanulmányait a bécsi egyetem mezőgazdasági, majd az orvosi szakán folytatta. 1900-ban orvosi diplomát szerzett. 1898-ban házasságot kötött Coreth Mária Terézia grófnővel, házasságukból 13 gyermek született. 1902-ben Köpcsényben 25 ágyas magánkórházat alapított, amelyet később 120-ra szaporított. Általános orvosi diplomájához először sebészi, majd szemészeti szakképesítést szerzett. 1815ben meghalt nagybátyja, akinek vagyonát, körmendi kastélyát és hercegi címét örökölte. Ekkor a család Körmendre költözött, ahol szintén kórházat rendezett be. Híres szemorvosként tartották számon. A szegényeket ingyen gyógyította, sőt receptjeiket is ő fizette. Betegeinek lelkével is törődött, magát Isten eszközének tekintette, a gyógyulást az Isten adja – mondta sok alkalommal. Naponta családjával együtt részt vett a szentmisén, és szentáldozáshoz is járult. Nagy hangsúlyt fektetett az igazi keresztény családi életre, a közös imádságra és az erények gyakorlására. Több mint egyéves türelemmel viselt szenvedés után a bécsi Löw szanatóriumban hunyt el 1931. január 22-én. Németújváron (ma Güssing) a családi sírboltba helyezték. II. János Pál pápa 2003. március 23-án Rómában avatta boldoggá.
Új évfolyam 93. szám
2007 január - vízöntõ hava
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Az új esztendő reggelén egyetlen percet adj nekem, Istenem, míg a sebesen szálló idő suhanásában az öröklét nagy érveréséhez igazítom rendetlen órám – szívem – mutatóját. Lám, elfutottak a gyorslábú napok. A kegyetlen idő már amott viszi az eltűnő év papírsárkányát a végtelen felé. Ha visszanézek, csak pironkodhatok: újabb háromszázhatvanöt napot adtál nekem. S én tenéked? – Az egészből csak néhány szorongó pillanatot. A teremtés hat korszakában végső és legszebb alkotásnak az embert szántad. Megpróbált szívem minden virradatkor ez első szent szándékod után kiált: teremts hát ujjá minden hat napon s szentelj meg szüntelen minden vasárnapon. Jézus, öt szent sebed érdemére kérlek, hogy ami az új év örvényei között le-leránt a földre: Tőled ne szakíthasson el sohasem örökre! Látható és rejtett világod szépségét se rejtsd el előlem az új esztendőben. Annyi változatban élő Arcod mását ragyogtasd fel most is – múlhatatlan Szépség - mennyországod egy-egy földi látomását. Hagyd meg önnyeimet – botlásaim s bűnöm bánatával hulló harmatát szememnek – hisz, legjobban tudod: hányszor zöldült ki már száradó ágamon irgalmad csodája. Örök jóság-forrás, vezess napról napra az igazi jóra – ami nemcsak nekem, de másoknak is jó s osztozni lehet rajta szépszerén, mint ahogy megosztozunk asztalaink kenyerén. S amíg nagy művedet építed közöttünk, gondolj néha rám is – útszéli fűszállra – kinek neve sincsen, arra sem érdemes, hogy napodnak fénye megcsillanjon rajta, mikor a hajnalnak harmatja alászáll.
