MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK XV. évfolyam 11. szám (175.)
– György Imola Erzsébet, Gáll Tamás, Farkas Tamás Oszkár.
Az Úr hazahívta: – Pálfi János, Lachner Ernő, Király Rozália, Fancsali Viktória, Hadházi Géza, Erdély János, Benedek Ibolya, Vida Anna, Krivosik Zoltán, Csabai Erzsébet, Kiss Etelka.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Árpád-házi Szent Erzsébet november 19 Egyedülálló az egyháztörténelemben, hogy egyetlen dinasztia tizenkilenc szentet és boldogot adjon a krisztusi közösségnek. Az Árpád-ház büszkélkedhet ezzel a számmal. A dinasztiából kimagaslik Szent Erzsébet, aki valószínűleg a sárospataki várban született 1207-ben. Lajos türingiai tartománygróf felesége lett. Három gyermek édesanyja. Férje halála után (1227) a szegénységet választotta, sok megpróbáltatás után 1231-ben halt meg Marburgban. Marburgi Konrád ferences szerzetes, aki lelki vezetője volt, levelében részletesen leírja önmegtagadó és áldozatos életét. Utolsó óráit így örökítette meg: „Halála előtt, amikor meggyóntattam, megkérdeztem tőle, hogy mi történjék megmaradt holmijaival és ágyával. Azt felelte, hogy mindaz, amit még birtokolni látszott, már úgyis régen a szegények tulajdona volt. Arra kért, hogy osszam szét közöttük mindenét, kivéve azt az egyetlen inget, ami rajta volt. Azt akarta ugyanis, hogy abban temessék el. Ezután magához vette az Úr testét, majd estig gyakran emlegette a prédikációkban hallott jó tanításokat. Végül nagy buzgósággal Istennek ajánlotta mindazokat, akik körülvették, majd, mint aki édesen elalszik, kilehelte lelkét.” Halála után négy évvel már szentté avatták. Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendája című oratóriumában állított méltó zenei emléket a szentnek. A művet a Pesti Vigadóban mutatták be Liszt Ferenc vezényletével. Szövegét Otto Roquette írta, Ábrányi Kornél fordította magyarra. Az ünnephez kapcsolódóan adják át ünnepség keretében a Püspöki Konferencia által 1999-ben alapított Szent Erzsébet rózsája díjat 12
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
Szent András apostol november 30 Szent Péter apostol testvére, Keresztelő Szent János tanítványa volt. Szent János apostollal együtt lettek Jézus első tanítványai, és Szent Pétert is ő vezette Jézushoz. Az apostolok szétszéledése után a görögöknél és Kis-Ázsia tartományban hirdette az evangéliumot. X alakú kereszten szenvedett vértanúságot. A bizánci egyház védőszentje, fejereklyéjét a kiengesztelődés jegyében 1964-ben adta vissza VI. Pál pápa. Verbényi István
Fuchs Éva
Élő adás!
Anyám emlékére
Minden vasár- és ünnepnap a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból.
Lángol a temető gyertyáktól lángol Sírok peremén jár a „hiányzol” sikító szelek tőrnek a fényre józan okosság égi reményre. Apóka mécses – anyóka sírján, egyszerre élnek – egyszerre halvány. Jár a krizantém, jár a nagy kertben, Álmokat árul halál-ligetben Őszülő rózsák állnak a sorban Madárfészek egy csipkebokorban Lángol a bokor, lángol a fészek Szárnysuhogású csillagos ének Kereslek téged – kereslek egyre Fénylő arcodat mutasd meg végre lángol a temető – gyertyáktól lángol Itt vagy? Istenem, de hiányzol...
A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon a megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani. Íly módon bekapcsolódhatnak az áhitatba azon kedves híveinknek, akik betegség, ágyhozkötöttség vagy más elfoglaltság miatt nem tudnak részt venni a szentmisén. Ugyanakkor lehetőség nyílik, hogy az évfordulós vagy szándékokra mondatott szentmisék is hallhatók legyenek a világ bármely részén azon hozzátartozók, családtagok, ismerősök, rokonok, vagy más személyek számára, akik külföldön vagy más városokban élnek, de nincs lehetőségük ezen alkalmakra hazautazni. Az ilyen szándékot előzetesen be kell jelenteni a plébániahivatalban.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
2013 november
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesült:
(Pállfy Katalin szobrászművész alkotása) annak a személynek, aki az irgalmasság és szeretet erényeinek gyakorlásában példamutatóan kitűnt.
Mécs László
Fényt hagyni magunk után! Az élet örök búcsúzás. Ó bár csak tudnánk távozáskor fényt hagyni, mint a Messiás, belészeretni az szívekbe, apostolokba, mártírokba, hogy átadják a századoknak, a századok az ezredeknek! Fényt hagyni, mint a Messiás! Vagy legalább, mint az anyák, kik egyre jobban megragyognak, minél sötétebb lesz az éj, és minél jobban porlanak a bánat-barna hant alatt. Fényt hagyni, mint a jó anyák. Vagy legalább is, mint a Nyár, amely almákba és diókba szerette édes álmait, és édességével világít a hosszú, hosszú tél alatt. Fényt hagyni, mint a drága Nyár. Vagy legalább is, mint a Nap, melyet elnyelt az alkonyat, de a legbúsabb éjben is világít még a gyöngyvirágban, a liliomban, mécsvirágban. Az életünk olyan tünékeny. Ó szent fényt hagyni volna jó! Fehéren és kéken.
Halottak napja Krizantémvirág a szobámban. Az elszáradt virágfejeket csipkedem le. Beleszagolok zöldjébe. Muszáj behunyni a szemet. S egyetlen lélegzetvétel beindítja az emlékezést. Otthon találom magam. Érzem a régi utcák illatát. Nagyszüleim kertjében a krizantémt. S a temetőt. Nem tudom miért. Ezekben a napokban − Mindenszentek, Halottak napja − különösen érzékennyé válunk. Álmaink, szaglásunk, tapintásunk. Múltunk iszaptározói egyszerre megnyílnak. Nehéz nyomás ez falainkon. Egyszercsak átérezzük: a múlt épp oly súlyú, mint a még ismeretlen jövő; és jelen. Ezeken a napokon a halálra gondolok. Felfoghatatlan. Hogy egyszercsak nincs, ami van. Hogy egyszercsak letelik a kimért idő; s félek a haláltól. Még mindig félek, és félni is fogok. Hiába a számtalan találkozás a halállal, a haldoklással. Nehezen csiszolódó sziklája az bennünk az ellenállásnak. Újra, és újra, ezerszer és ezerszer át kell, hogy hullámozzon fejünk fölött a holtjainkra emlékezés. Míg megtörünk. Míg szívünk, az egykori gyermekszív megnyílik befogadására. Temetéseken számtalanszor láttam a hozzátartozók gyászát. Talán ez a megfigyelt, osztozott gyász legnagyobb tanítónk. Szocializációnk, nemcsak a közös szolidaritásra, hanem végleg belépni életünkbe. A holtakra, elhunyt szeretteinkre való emlékezés békére tanít. Békességre a világgal. Mert ez a béke felismerése, hogy minden perc ajándék. S ha már a percek robogását nem fogjuk fel, mai napunk, holnapi napunk ajándék voltát fel tudjuk fogni. Idős barátom írja, hogy ne aggódjak nehéz döntéseim felől. Egyszerűen adjak hálát azért, hogy minden eltelt napom más, és értékét az adja, hogy soha nem történik meg újra. Csak csendesen teszem hozzá, az állandóságot az adja, hogy „szeretteink történnek meg bennünk”. Akiknek napjaink szakadatlan láncát köszönhetjük. 2
A halál felfoghatatlansága, és a távolság, amit vele szemben érzünk normális. Érinthetetlensége, megfoghatatlansága, megragadhatatlansága − nemcsak életünk korrekciója lehet. Hogy megpróbálok tartalmasabban élni. Benne a jelenben, „szeretteimben”. A halállal való meg nem békülésünk istenképünk korrekciója is. Csöndes figyelmeztetés, hogy Isten valami, valaki egészen más lehet; mint amit nem, vagy alig érzünk, fogunk fel belőle. Túlságosan belevetítettük magunkat az „Isten” szóba. S saját unalmunk, végességünk miatt, már nem, vagy alig észleljük valóságát. Pedig „Isten” valami kifejezhetetlenül élő viszony. Nem úgy, és nem ott van, ahogy azt elgondoljuk. Hisz Ő amit nem tudunk elgondolni, abban is ott lüktet, várakozik, vagy csak egyszerűen ott van. Halottak napja valami hallatlan fontosra tanít. Nem is annyira az a fontos, hogy van-e Isten, és hogy hogyan van. Sokkal fontosabb, hogy mi hogyan vagyunk számára. Mert amilyen valóságos emlékezésünk elhunyt szeretteinkre, éppoly valóságosak vagyunk számára. Mert Ő is emlékezik. S ha van egyáltalán Istenérv, az épp ez a mai emlékezésünk elhunytjainkra. Mert ezt az „összegyűjtést”, ezt az emlékezést − Ő indítja évről évre útra bennünk. Mint ahogyan tavasszal kivirágzik a rét. Ahogy évről-évre illatozni kezd a krizantém; ahogyan évről évre, tavasszal megszületik a zöld. A tény a csoda: hogy emlékezésbe ébredünk. Hogy nem felejtjük el egybegyűjteni azt, ami elveszett. S akik mégsem veszhetnek el. „Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon”. (Jn 6,37-40) Beckett Bálint
Zabola A Kézdivásárhelytől délre, Kovászna felé tartó országúton könnyen megközelíthető Zabolán található Háromszék egyik leglátványosabb vártemploma, amely öles vastagságú falaival még jelen állapotában is erőt sugároz, bár a ma is teljesen körbefutó XV. századi várfalat az 1838-as földrengés után – mivel életveszélyessé vált – az egykori mintegy 8 méteres magasság feléig viszszabontották. A felső védőfolyosó és lőrésrendszer így nem maradt meg és a XVIII. században megszűntették a vizesárkot is. Zabola először 1466-ban jelentkezik oklevelekben és ugyanúgy XV. századi későgótikus formákat mutat a templom is. Bár minden bizonnyal volt korábbi templom is, annak nem láthatók jelenleg nyomai. Úgy tartják, hogy az épület egy ősi vár köveinek felhasználásával épült. A sokszögzáródású szentély, a támpillérrendszer, a változatos mérművű csúcsíves ablakok, valamint a diadalív a gótika emlékei. A XV. századi várfalakon kívül a XVI. században a nyugati homlokzatot kivéve teljesen körbefutó, szuroköntőnyílásos, lőréses védelmi emelettel is ellátták a templomot. Ezt a XIX. században részben lebontották, részben az 1977-es földrengés után betongyűrűvel megerősítették, de
azért még csonkított formájában is markáns ékessége az épületnek. A templomnak a nyugati és a déli oldalon egyaránt portikusszal ellátott szép vonalú reneszánsz kőkeretű bejárata van. A déli portikusz míves későbarokk alkotás, amely az 1802-es földrengés után készült. A mai harangtorony 1847-ben épült fel. A mérműves, nagy gótikus ablakok bőven beengedik a fényt, így teljes színpompájában élvezhető a hajó és az egykori szentély mennyezetét teljesen beborító mintegy száz festett kazetta. A szentélyé 1759-ben készült, de amikor 1772ben a hajó is kazettás mennyezetet kapott, akkor a szentély kazettáit is újrafestették. A szinte kizárólag növénymotívumos ábrák szervesen illeszkednek a Kárpát-medencei képírásos anyagba. Feltűnően nagy az alapszínt adó kazettatükör, az ábrázolások nagyon gazdag rajzolatúak, igen erőteljes a minták konturozása, valamint változatos és élénk a színviláguk. Az egyetlen figurális kazetta a magyar képírásos hagyományban gyakori kétfejű madarat ábrázolja, amely a tavaszi napéjegyenlőség, a Kos csillagjegy és a robbanásszerű újjászületés képjele. Az egységes összkép, a színpompás részletek és az általános jó állapot a magyar festett kazettakincs egyik leglátványosabb emlékévé teszi a zabolait. Horváth Zoltán György – Gondos Béla
A vártemplom délnugatról 11
Krisztus király ünnepe „Krisztusról mint királyról a liturgikus év folyamán többször megemlékezünk, ez az ünnep azonban más, hiszen nem csak kiemeli Krisztusnak a világmindenségre kiterjedő hatalmát, hanem az egyházi év végén előremutat a történelem végső, nagy napja felé, mikor mint Úr, s Király jön majd el megítélni mindeneket” – írta az ünnepről Somfai Elemér. Krisztus Király ünnepét XI. Piusz pápa vezette be 1925. december 11-én Quas Primas című enciklikájában. A pápa elhatározásának háttere, hogy ebben az időben erősödni látta az ateista kommunizmus és a szekularizmus eszméit és ezt a Krisztustól és az egyháztól való elfordulás veszélyeként értékelte. Eredetileg a Mindenszentek ünnepe előtti vasárnap tartották. Krisztus Király ünnepe a II. Vatikáni Zsinat után, 1969-ben került az advent előtti utolsó vasárnapra. A mai ünnepen a megelőző évközi vasárnapoktól eltérően, zöld helyett fehér ruhában miséznek a papok. Az egyházi évet Krisztus Király ünnepe zárja. Az utolsó ítéletre jövő királyt ünnepeljük, aki által részesülünk a szeretet végső győzelmében. „Hiszek Jézus szentséges szívében És mindent átölelő nagy szeretetében. Hiszek a lelkeknek szent közösségében, Hiszek a szeretet végső győzelmében.” – vallotta Prohászka Ottokár püspök. Krisztus egyetemes uralma szeretetben áll fenn – hirdeti Szent Pál apostol is. Szeretetből teremtette a világot. Szeretetből testesült meg. Szeretetből halt meg és támadt fel. Uralmáról gyönyörűen hirdeti az ünnepi prefáció: „Regnum veritatis et vitae” az igazság és az élet uralma, „Regnum sanctitatis et gratiae” a szentség és a kegyelem uralma, ”Regnum amoris, iustitiae et pacis” a szeretet, az igazságosság és a béke uralma! A szentmisében ma arra emlékezünk, hogy miután Jézus önmagát teljesen kiüresítve jött el közénk, az idők végén dicsőségben és fényben, Királyként érkezik az ítéletre. Krisztus királysága más mint a földi hatalomé, mert országa nem e-világból való. Éppen ezért Ő nem hatalommal igáz le, hanem szeretetével vonz 10
magához sokakat. Krisztus a szolgálat királya: szolgákat nem akart, szolgálni Ő akart. Krisztus az egyszerűség királya: hintója sosem volt, mindig csak gyalogolt. Krisztus a szeretet, a szívek királya: Mindenkit szeretett, senkit meg nem vetett. „Hallgasd a csend szavát. Meghallod hívását. Ő soha nem hagy el, Szólj csak, és átölel. Tán észre sem veszed, Úgy fogja két kezed.” Higgyünk Isten szavában és ígéretében, higygyünk a szeretet végső győzelmében hiszen: Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus parancsol. Krisztus minden rossztól megoltalmazza övéit, mert Ő ilyen király! Forrás: internet Guti Tünde
ADVENT Nekem mit jelent az advent? Nem a gyertyák fényét, Hanem messiási díszben Jézus visszatértét. Nekem mit jelent az advent? Nem meleg kalácsot, Hanem égi szeretettel Érkező világot. Nekem mit jelent az advent? Szívben várakozást. Lelkem vágyik látni Jézust, Boldog találkozást. Nekem mit jelent az advent? Minden teljesedik! Mit próféták megígértek, Krisztus megjelenik! Nekem mit jelent az advent? Nem a versfaragást, De az Úr jelenlétében Csendes megmaradást. S neked mit jelent az advent? Illatos koszorút? Látsz-e gyertyafényen túlra? Várod-e a Fiút?
Ady Endre:
Halottak napján Halottja van mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk, Vesztett remény mindenik percünk És gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk! – Dobjuk el a tettető álcát: Ma gyásznap van, ma sírhatunk! Annyi nyomor, annyi szenny, vétek Undorít meg e sárgolyón… Hulló levélt hányszor feledtet A megváltó, a gyilkos ón!… Óh, hányszor kell a sírra néznünk, Hogy vigasztaljuk önmagunk – – Dobjuk el a tettető álcát: Ma ünnep van, ma sírhatunk!
Körösfői Kriesch Aladár *
Fohász az igaz halálért Fohász az igaz halálért Te, aki milliók gőzölgő vérét Egy áldozati kehelybe egybe keverted És az elkárhozott lelkek lángoszlopának Lomhán gomolygó füstjét Végig széjjelteregetted a vonagló földön, Hogy a fekete perje alatt elhaljon, Elhulljon minden, ami élő. És azt se tudhassuk soha többé, Vajon öröm-e az élet? És jutalom a halál? Hozzád fohászkodom Kegyelmesem! Ne a koldust, a rongyszegényest, Az igaz halált add meg nekem! Ne azt a halált add, Amidőn a rőt, megőrölt hamu Lassú biztos permetezéssel
Hull, hull – s elborítja, eltemeti A lélek izzó zsarátnokát, S az folyton fuldokolva Nem talál fel többé Istenhez. S oly halált se adj nekem, Ahol a lélek, mint sebzett galamb A nagy ismeretlentől bűvölten megdermedve A kapu előtt megtorpan – S vad kétségbeeséssel Bújik meg a test elnyűtt palástjának Foszló redői mögé. – És azt a halált se küldd nekem Aki a kín torzulatában Két egymást maró keselyűt – A testet és lelket sívó tusában Egymásra uszítja – Míg végül mind a kettő fáradtan földre hullva, Mint halálos ellenségek szakadoznak széjjel. És azt a halált se add nekem, Amelynél a bárgyú elmúlásnak Mind lassabb-lassabban pislogó mécsese Tompa egykedvűségben, elhaló sercegésben, Egyszer – valamikor – véletlenül Egy utolsót lobban – Nem! Jutalmazz, Kegyelmesem! Add meg nekem: hogy a két testvér Végső találkozásán a lélek Fáradt öccsét homlokon csókolva Kitárja karjait ujjongva Örömittasan, diadallal A mennyei, fényes glória felé S ifjúi büszkeséggel omoljon Oltalmazó kezeid szent árnyéka alá. Gödöllő, 1920 január havában * A marosvásárhelyi Kultúrpalotában és a budapesti Országházban is megtalálhatók híres alkotásai. Büszkék lehetünk gobelin, szakrális festészetére, portréira és bravúros grafikai készségéről árulkodó egyedi munkáira. Ezen kívül nagy formátumú gondolkodót, hívő embert is tisztelhetünk benne. Élete vége felé gondolatait is papírra vetette. Fenti verse is erről tanúskodik. 3
„Javainkat használjuk mások megsegítésére”
Ha nem emelik fel az okosakat, a nép közt rend és béke fakad; ha nem kell többé a ritka, drága, megszűnik a nép kirablása; ha nem a vágy uralkodik, a nép szíve megnyughatik. Ezért a bölcs a szívet kiüríti, 4
a gyomrot teletölti, a sóvárgást gyengíti, a csontot erősíti, hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak, az okosak veszteg maradjanak. A nem-sürgés ez és rend és békesség lesz. Lao Ce
A kapzsiság, a pénzhez való ragaszkodás tönkreteszi a személyeket, a családokat és a másokkal való kapcsolatokat – mondta a Szentatya október 21-én, hétfőn reggel a Szent Márta Házban bemutatott szentmisén. A pápa szokás szerint a napi evangéliumi szakaszból indult ki szentbeszédében (Lk 12,13-21). Ebben egy ember arra kéri Jézust: segítsen, hogy testvére megossza vele örökségét. A pápa rámutatott: mindennapi problémáról van szó. Hány családot tett tönkre a pénz, azt okozva, hogy testvér, testvér ellen, apa, gyermeke ellen fordul! A pénzhez való ragaszkodás első eredménye a pusztulás. Amikor valaki ragaszkodik a pénzhez, elpusztítja saját magát, családját. A pénz tönkretesz! Nemde? Megtámadja a személyt. A pénz arra szolgál, hogy sok jót tegyünk az emberiség fejlődése érdekében, de amikor a szívedhez tapad, akkor elpusztít – mondta homíliájában Ferenc pápa. Jézus arról a gazdagról mond példabeszédet, aki azért él, hogy kincseket gyűjtsön magának, ugyanakkor nem válik gazdagabbá Isten szemében. Jézus arra figyelmeztet bennünket, hogy tartsuk távol magunktól a kapzsiság minden formáját. Ez az, ami olyan káros: a pénzéhség, kapzsiság – fejtette ki a pápa. Ha valaki egyre több pénzt akar gyűjteni, akkor eljut a bálványimádásig és tönkre teszi a többi emberrel való kapcsolatát. Nem a pénz, hanem a magatartás az ártalmas, amelyet úgy hívnak, hogy kapzsiság. Ez a kapzsiság azután beteggé tesz téged, mert mindent csak a pénz szemszögéből szemlélsz. Elpusztít, beteggé tesz... Végül – és ez a legfontosabb – a kapzsiság a bálványimádat egyik eszköze, mert ellenkező úton halad, mint amelyiket Isten járt velünk végig. Szent Pál azt mondja, hogy Jézus Krisztus, aki gazdag volt, szegénnyé lett, hogy minket gazdaggá tegyen. Ez Isten útja: az alázat, a lehajolás, hogy szolgáljunk. A kapzsiság azonban ellenkező útra térít: te, aki mindössze egy szegény ember vagy, Istenné teszed magad hiúságból. Ez a bálványimádás! – hangoztatta a pápa.
Ezért Jézus kemény, erőteljes szavakat használ a pénzhez való ragaszkodást illetően. Azt mondja, hogy nem lehet két úrnak szolgálni: vagy Istennek, vagy a pénznek. Azt mondja, hogy ne aggódjunk, mert az Úr tudja, hogy mire van szükségünk és arra szólít minket, hogy bizalommal adjuk át önmagunkat az Atyának, aki kivirágoztatja a liliommezőket, és enni ad a madaraknak. A példabeszéd férfija továbbra is csak vagyonára gondol, de Isten így szól hozzá: „Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet!” Ez az út ellenkezik Isten útjával, esztelenség, amely eltávolít téged az élettől, elpusztít minden emberi testvériséget – mondta homíliájában Ferenc pápa, majd így folytatta: „Az Úr megtanítja nekünk az utat: nem az önmagáért való szegénység útjáról van szó. Nem! A szegénység útja Isten eszköze, hogy Isten legyen Isten, hogy Ő legyen az egyetlen Úr! Nem pedig az aranybálvány! Javainkat azért kapjuk Istentől, hogy azokkal előbbre vigyük a világot, az emberiséget, hogy segítsük a többieket. Őrizzük meg szívünkben az Úr Szavát: „Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”. a Vatikáni Rádió honlapjáról
Árpád-házi Szent Erzsébet, könyörögj érettünk! 9
MAGYAR SZENTEK ÉS BOLDOGOK A II. Vatikáni Zsinat után minden nép püspökei megkapták a feladatot, hogy a liturgikus naptárt illesszék a saját országuk hagyományaihoz. Akkor, 1970-ben a püspökeink úgy látták jónak, hogy az addig is ünnepelt magyar szentek napjai mellett kérik ezt a napot – mégpedig egy kis bűnbánattal kérik. Tudván, hogy mi magyarok nem fordítottunk, és ma sem fordítunk elég gondot a szentjeinkre. Éppen ezért azt kérte VI. Pál pápától a Magyar Püspöki Kar, engedje meg, hogy november 13-án (a november elsejei Mindenszentek ünnepéhez hasonlóan) a magyar egyház az összes magyar szentet együtt ünnepelhesse meg. Ami nem annyit jelent, hogy ezen a napon egy csokorba összefogjuk Szent Istvántól kezdve Boldog Apor Vilmosig a szentté és boldoggá avatott magyarokat és együtt újra ünnepeljük őket – nem erről van szó! Hanem arról, hogy mindazokat, akik magyarként érkeztek meg a mennyországba, ünnepeljük együtt. Persze nem könnyű megmondani, hogy kik ezek? Ki a magyar? Hányszor hallani ezt a kérdést! Azonban vannak megoldási modellek, mert ha például azt kérdezzük: ki a magyar író? – A szakemberek megmondják: nemcsak az magyar író, aki itt született Magyarország határai között és magyarul írt, hanem az is, aki Magyarországon született, de elvetődött Amerikába vagy Ausztráliába, vagy aki itt telepedett meg, bárhonnan jött, magyar írónak számít. Az írókkal kapcsolatban tehát látható, hogy a magyarság tágabb kör, mint a magyar állampolgársággal rendelkező embereknek a köre. A magyarsághoz hozzá tartozik ennek a földnek az ismerete, ennek a népnek a nyelve, ennek a népnek a gondolkodási formái, és az, ahogyan ez a nép szeretni tud. Mert ez az, amit mi az Egyházba is viszünk magunkkal. A konkrét helyet, a konkrét történelmi lehetőségeket, a nehézségeket, a nyelvünket. Visszük az Egyházba is, és akik jól haltak meg, azok a halálon is átviszik ezeket a tulajdonságokat. 8
A mennyországban persze nincs vita arról, hol van a magyar mennyország határa, vagy arról, hogy valaki a magyar mennyországban van-e, vagy mondjuk a horvát mennyországban? Ezek a kérdések a mennyországban értelmetlenek. Föl sem vetődnek. De akik ott vannak – és magyarként vannak ott –, azok ismerik azt, hogy magyarként hogyan éli meg az ember az élet alapvető nehézségeit, vagy ahogy mi az Egyházban szoktunk fogalmazni: mit jelent a keresztet magyarként hordozni! – Mert másként hordozza a keresztet az ember német, angol vagy afrikai létére. A kereszt azonban egy, és a mennyország is egy. A Dominus Iesus nyilatkozatban a tanító egyház nagyon fölhívja most a figyelmet arra, hogy nem szabad azt gondolni, hogy van nagyon sokféle egyház, ezek az egyházak egyformák, egyenrangúak, s valamennyien úton vagyunk valami közös, valami egység felé, ami talán a mennyországban megvalósul, de ez nem biztos. Lehetséges ugyanis, hogy van külön protestáns mennyország, meg evangélikus, meg ilyen-olyan-amolyan mennyország, és nem is az a lényeg, hogy melyikbe jut valaki, fontos az, hogy törekedjünk a mennyország felé. Nem! Az Egyház egy és egységes, és bármilyen népnek a fia valaki, a kereszt ugyanaz a kereszt. És a kérdés, amire egy-egy ember a maga nyelvén válaszol, így hangzik: „Szereted-e a te Istenedet mindenekfölött? És szereted-e a felebarátodat, mint önmagadat?” – A válasz magyarul, németül, angolul és ki tudja megmondani hány nyelven hangzik. De akármilyen nyelven hangzik, IGEN-nek kell lennie ahhoz, hogy beléphessen valaki az egyetlen mennyországba. Mi, magyarok, ma arra kérjük a magyarként mennyországba jutott testvéreinket, segítsenek nekünk érteni a kérdést, és jól válaszolni. „Igen”nel válaszolni. Szeretni az Egyházat, azt a minden embert magába ölelő jelet, amit az Úr Krisztus itt hagyott nekünk, és szeretni az Istent mindenekfölött, a felebarátot pedig – akármilyen néphez tartozik úgy szeretni, mint önmagunkat. Segítsenek nekünk ebben a magyar szentek! Diós István
Szent Imre herceg Szent Istvánnak, a magyarok első királyának és Boldog Gizellának a hagyomány szerint több gyermeke volt, akik már kiskorukban meghaltak. Imre a történetírás szerint 1000 és 1007 között született Székesfehérváron. István király és Gizella királyné gyermekei közül csak két fiú neve maradt fenn: Ottó, aki valószínűleg 1000 előtt született (a krónikák szerint 1002 előtt keresztelték meg, s korán halt meg), valamint Imre. Imre nevét, valószínűleg anyai nagybátyja, a később szentté avatott II. Henrik németrómai császár után kapta. Imre életéről krónikák és legendák alapján vannak csak ismereteink. Neveltetésére különös gondot fordítottak szülei: oktatását 1015-ben Gellért püspök vette át. Hét éven keresztül tanította Imre herceget latinra, elvégeztette vele a kor legmagasabb iskolai fokozatait; a tudományok mellett a vallásba, valamint a papi élet rejtelmeibe is beavatta. Tizenöt éves korától István király mellett nevelkedett, elsajátította az államirányítás tudományát, a hadvezérséget és a diplomáciát. Imre a húszas évek végén elfoglalta a trónörökös hercegeket megillető dukátust (valószínűleg a bihari dukátust), és apja rá bízta a királyi sereg parancsnokságát is.
A huszonhárom éves Imre herceg kész volt az uralkodásra, így megfelelő feleséget kerestek számára. Imre herceg édesapja kívánságára megházasodott, de feleségével szűzi életet élt, minthogy – az Érdy-kódex tanúsága szerint – Veszprém Szent György-kápolnájában égi szózatot hallott, hogy testi-lelki szüzességben töltse életét. Imre herceg 1031. szeptember 2-án halt meg, miután vadászat közben egy vadkan megsebezte, valószínűleg a bihari Igfon-erdőben. Itt épült fel a XI. és a XII. század fordulóján a Szent Imre apátság épülete, Imre szentté avatása után. Holttestét az akkor még épülő fehérvári bazilikában helyezték el. VII. Gergely pápa Szent László király uralkodása idején, 1083. november 4-én I. Istvánnal és Gellért püspökkel együtt szentté avatta Imrét. Ü n n e p e november 5ére került. A magyar ifjúság védőszentje. „Istenünk, te Szent Imrét tündöklő ifjúságában emelted szentjeid társaságába, miután sugallatodra neked szentelt életét. Engedd, hogy mindenkor közbenjáró segítőnk legyen nálad. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.” Magyar Kurír 5
Blaskó Mária
Ezüstlakodalomra
Kedves házassági évfordulót ünneplő testvéreink! Házasságtok évfordulóján nagy szeretettel vagyunk irántatok. Kívánjuk nektek, hogy elsősorban is hálával tudjatok teremtő Istenünk felé fordulni és megköszönni élettársatokat és az együtt eltöltött éveket. Imádkozunk értetek és kérjük az Atyát, hogy adjon nektek erőt, egészséget, örömet egymásban és gyermekeitekben, kitartást és megértést az elkövetkező időre is. Adja meg az Úr, hogy egymás kezét nagyon szorítva és soha el nem engedve haladhassatok ezentúl az örökkévalóság felé vezető úton. Úgy legyen! Ámen! Szeretettel Szabó Lajos plébános és munkatársai
Házassági évfordulók Mikor két ember kimondja a boldogító igent, az a legfőbb álmuk, hogy egész életüket egymással éljék le. A házassági évfordulók jó alkalmat teremtenek a mai rohanó világban egy kis ünneplésre, mikor köszönetet mondhatnak egymásnak és Istennek a házaspárok az együtt töltött szép napokért. A házassági évfordulókat mindig érdemes megünnepelni, akár kerek, akár nem. Legtöbben kettesben ünnepelnek, vagy szűk családi körben. A kerek évfordulókat, mint pl. 25., 50. a házaspár gyermekeinek illik megszervezni, melyekre meghívót is szoktak küldeni. Persze minden egyes házassági évforduló ünnep, mégis vannak köztük olyanok, melyeket szokások, hagyományok tettek különlegessé. Sokan nem is tudják, hogy a házasságkötés néhány évfordulóját különböző elnevezésekkel illették. 1. év – gyapjú- vagy papírlakodalom; 3. év – bőrlakodalom; 5. év – falakodalom; 6,5. év – ónlakodalom; 7. év – rézlakodalom; 6
8. év – ólomlakodalom; 10. év – rózsalakodalom; 12,5. év – nikkel- vagy petrezselyem lakodalom; 15. év – üveg- vagy kristálylakodalom; 20. év – porcelánlakodalom; 25. év – ezüstlakodalom; 30. év – gyöngylakodalom; 35. év – vászonlakodalom; 37,5. év – alumíniumlakodalom; 40. év – rubinlakodalom; 50. év – aranylakodalom; 60. év – gyémántlakodalom; 65. év – vaslakodalom; 67,5. év – kőlakodalom; 70. év – kegyelmi lakodalom; 75. év – koronaékszer lakodalom. Bár ezeknek az évfordulós elnevezéseknek jó része kevésbé közismert, mégis figyelembe vehetjük őket a házassági évforduló emlékezetes megünneplésének előkészítése, az ajándékok vagy virágok kiválasztásakor! Ahogy például papírból készült díszekkel dekorálhatjuk az ünnepi asztalt vagy ajándékozhatunk könyvet, egyéb papírból készült tárgyat kedvesünknek az első házassági évfordulónkra. Forrás: internet
Bán Aladár:
Hitvesek imádsága Az út, amelyre egykor barna fürttel, Viruló arccal léptünk boldogan, Immár a múlt kéklő ködébe tűnt el, Alig pár lépés, ami hátra van. Az út szegélyén hervadó falombok, Távol mögöttünk rózsaligetek, Előttünk égbe meredő hegyormok És ciprusárnyas völgyek intenek.
Huszonöt esztendő életúton együtt, Ím, a mai napon csak ezt ünnepeljük. Huszonöt esztendő derűvel, borúval, Családi örömmel, életgonddal, búval. Huszonöt esztendő együttes munkában, Amelynek én már csak gyümölcseit láttam! Huszonöt esztendő, melyet két szív éltet, Friss életrügyeknek megadva a létet. Huszonöt esztendő – százezerszer áldott, Adj érte Istenem nagy-nagy boldogságot! Még sok örömteli, nyugalmas, jó évet És egykor az égben örök dicsőséget.
Ősz hajjal és már gyengülő tagokkal, Kéz kézben járunk hű testvérekül; Az élet estje nyájas csillagokkal; Emlékeink rajával vesz körül; S a hold, mely szende fényével bevonja A ránk boruló szürke felleget És éltünk homályát átragyogja; A hitvesi hűség s a szeretet. Tövisek és virágok közt haladtunk, Míg ide értünk, hol a béke vár; Gyakran süppedt a sáros út alattunk, És elhagyott a hűtlen napsugár. De nem veszítők el so`sem reményünk, Vártunk, míg a nap újra felragyog, Szeretteinknek és egymásnak éltünk – Ezért vagyunk ma ismét boldogok! Öh, jöjjetek hát mind, akik szerettek, Legyetek áldva tőlünk mindahány, Fogadjátok csókját a szeretetnek Hanyatló éltünk csöndes alkonyán! Az ég fölöttünk tisztábban ragyog ma, S az Isten is sokkal kegyelmesebb: Áldást bocsát Ő e napon azokra, Akik a mi szívünknek kedvesek!...
Blaskó Mária
Aranylakodalomra Nagyapácska, nagyanyácska Legyen milliószor áldva! Az együtt élt ötven évet Jó angyalkák jegyezzétek, S az Istent kérjétek kérve, Adjon bő jutalmat érte! Az unokák és gyermekek Boldogságukra legyenek. S egykor majd a magas égben Találkozva örök fényben. Ötven év jutalmazása Legyen a menny boldogsága! 7
Blaskó Mária
Ezüstlakodalomra
Kedves házassági évfordulót ünneplő testvéreink! Házasságtok évfordulóján nagy szeretettel vagyunk irántatok. Kívánjuk nektek, hogy elsősorban is hálával tudjatok teremtő Istenünk felé fordulni és megköszönni élettársatokat és az együtt eltöltött éveket. Imádkozunk értetek és kérjük az Atyát, hogy adjon nektek erőt, egészséget, örömet egymásban és gyermekeitekben, kitartást és megértést az elkövetkező időre is. Adja meg az Úr, hogy egymás kezét nagyon szorítva és soha el nem engedve haladhassatok ezentúl az örökkévalóság felé vezető úton. Úgy legyen! Ámen! Szeretettel Szabó Lajos plébános és munkatársai
Házassági évfordulók Mikor két ember kimondja a boldogító igent, az a legfőbb álmuk, hogy egész életüket egymással éljék le. A házassági évfordulók jó alkalmat teremtenek a mai rohanó világban egy kis ünneplésre, mikor köszönetet mondhatnak egymásnak és Istennek a házaspárok az együtt töltött szép napokért. A házassági évfordulókat mindig érdemes megünnepelni, akár kerek, akár nem. Legtöbben kettesben ünnepelnek, vagy szűk családi körben. A kerek évfordulókat, mint pl. 25., 50. a házaspár gyermekeinek illik megszervezni, melyekre meghívót is szoktak küldeni. Persze minden egyes házassági évforduló ünnep, mégis vannak köztük olyanok, melyeket szokások, hagyományok tettek különlegessé. Sokan nem is tudják, hogy a házasságkötés néhány évfordulóját különböző elnevezésekkel illették. 1. év – gyapjú- vagy papírlakodalom; 3. év – bőrlakodalom; 5. év – falakodalom; 6,5. év – ónlakodalom; 7. év – rézlakodalom; 6
8. év – ólomlakodalom; 10. év – rózsalakodalom; 12,5. év – nikkel- vagy petrezselyem lakodalom; 15. év – üveg- vagy kristálylakodalom; 20. év – porcelánlakodalom; 25. év – ezüstlakodalom; 30. év – gyöngylakodalom; 35. év – vászonlakodalom; 37,5. év – alumíniumlakodalom; 40. év – rubinlakodalom; 50. év – aranylakodalom; 60. év – gyémántlakodalom; 65. év – vaslakodalom; 67,5. év – kőlakodalom; 70. év – kegyelmi lakodalom; 75. év – koronaékszer lakodalom. Bár ezeknek az évfordulós elnevezéseknek jó része kevésbé közismert, mégis figyelembe vehetjük őket a házassági évforduló emlékezetes megünneplésének előkészítése, az ajándékok vagy virágok kiválasztásakor! Ahogy például papírból készült díszekkel dekorálhatjuk az ünnepi asztalt vagy ajándékozhatunk könyvet, egyéb papírból készült tárgyat kedvesünknek az első házassági évfordulónkra. Forrás: internet
Bán Aladár:
Hitvesek imádsága Az út, amelyre egykor barna fürttel, Viruló arccal léptünk boldogan, Immár a múlt kéklő ködébe tűnt el, Alig pár lépés, ami hátra van. Az út szegélyén hervadó falombok, Távol mögöttünk rózsaligetek, Előttünk égbe meredő hegyormok És ciprusárnyas völgyek intenek.
Huszonöt esztendő életúton együtt, Ím, a mai napon csak ezt ünnepeljük. Huszonöt esztendő derűvel, borúval, Családi örömmel, életgonddal, búval. Huszonöt esztendő együttes munkában, Amelynek én már csak gyümölcseit láttam! Huszonöt esztendő, melyet két szív éltet, Friss életrügyeknek megadva a létet. Huszonöt esztendő – százezerszer áldott, Adj érte Istenem nagy-nagy boldogságot! Még sok örömteli, nyugalmas, jó évet És egykor az égben örök dicsőséget.
Ősz hajjal és már gyengülő tagokkal, Kéz kézben járunk hű testvérekül; Az élet estje nyájas csillagokkal; Emlékeink rajával vesz körül; S a hold, mely szende fényével bevonja A ránk boruló szürke felleget És éltünk homályát átragyogja; A hitvesi hűség s a szeretet. Tövisek és virágok közt haladtunk, Míg ide értünk, hol a béke vár; Gyakran süppedt a sáros út alattunk, És elhagyott a hűtlen napsugár. De nem veszítők el so`sem reményünk, Vártunk, míg a nap újra felragyog, Szeretteinknek és egymásnak éltünk – Ezért vagyunk ma ismét boldogok! Öh, jöjjetek hát mind, akik szerettek, Legyetek áldva tőlünk mindahány, Fogadjátok csókját a szeretetnek Hanyatló éltünk csöndes alkonyán! Az ég fölöttünk tisztábban ragyog ma, S az Isten is sokkal kegyelmesebb: Áldást bocsát Ő e napon azokra, Akik a mi szívünknek kedvesek!...
Blaskó Mária
Aranylakodalomra Nagyapácska, nagyanyácska Legyen milliószor áldva! Az együtt élt ötven évet Jó angyalkák jegyezzétek, S az Istent kérjétek kérve, Adjon bő jutalmat érte! Az unokák és gyermekek Boldogságukra legyenek. S egykor majd a magas égben Találkozva örök fényben. Ötven év jutalmazása Legyen a menny boldogsága! 7
MAGYAR SZENTEK ÉS BOLDOGOK A II. Vatikáni Zsinat után minden nép püspökei megkapták a feladatot, hogy a liturgikus naptárt illesszék a saját országuk hagyományaihoz. Akkor, 1970-ben a püspökeink úgy látták jónak, hogy az addig is ünnepelt magyar szentek napjai mellett kérik ezt a napot – mégpedig egy kis bűnbánattal kérik. Tudván, hogy mi magyarok nem fordítottunk, és ma sem fordítunk elég gondot a szentjeinkre. Éppen ezért azt kérte VI. Pál pápától a Magyar Püspöki Kar, engedje meg, hogy november 13-án (a november elsejei Mindenszentek ünnepéhez hasonlóan) a magyar egyház az összes magyar szentet együtt ünnepelhesse meg. Ami nem annyit jelent, hogy ezen a napon egy csokorba összefogjuk Szent Istvántól kezdve Boldog Apor Vilmosig a szentté és boldoggá avatott magyarokat és együtt újra ünnepeljük őket – nem erről van szó! Hanem arról, hogy mindazokat, akik magyarként érkeztek meg a mennyországba, ünnepeljük együtt. Persze nem könnyű megmondani, hogy kik ezek? Ki a magyar? Hányszor hallani ezt a kérdést! Azonban vannak megoldási modellek, mert ha például azt kérdezzük: ki a magyar író? – A szakemberek megmondják: nemcsak az magyar író, aki itt született Magyarország határai között és magyarul írt, hanem az is, aki Magyarországon született, de elvetődött Amerikába vagy Ausztráliába, vagy aki itt telepedett meg, bárhonnan jött, magyar írónak számít. Az írókkal kapcsolatban tehát látható, hogy a magyarság tágabb kör, mint a magyar állampolgársággal rendelkező embereknek a köre. A magyarsághoz hozzá tartozik ennek a földnek az ismerete, ennek a népnek a nyelve, ennek a népnek a gondolkodási formái, és az, ahogyan ez a nép szeretni tud. Mert ez az, amit mi az Egyházba is viszünk magunkkal. A konkrét helyet, a konkrét történelmi lehetőségeket, a nehézségeket, a nyelvünket. Visszük az Egyházba is, és akik jól haltak meg, azok a halálon is átviszik ezeket a tulajdonságokat. 8
A mennyországban persze nincs vita arról, hol van a magyar mennyország határa, vagy arról, hogy valaki a magyar mennyországban van-e, vagy mondjuk a horvát mennyországban? Ezek a kérdések a mennyországban értelmetlenek. Föl sem vetődnek. De akik ott vannak – és magyarként vannak ott –, azok ismerik azt, hogy magyarként hogyan éli meg az ember az élet alapvető nehézségeit, vagy ahogy mi az Egyházban szoktunk fogalmazni: mit jelent a keresztet magyarként hordozni! – Mert másként hordozza a keresztet az ember német, angol vagy afrikai létére. A kereszt azonban egy, és a mennyország is egy. A Dominus Iesus nyilatkozatban a tanító egyház nagyon fölhívja most a figyelmet arra, hogy nem szabad azt gondolni, hogy van nagyon sokféle egyház, ezek az egyházak egyformák, egyenrangúak, s valamennyien úton vagyunk valami közös, valami egység felé, ami talán a mennyországban megvalósul, de ez nem biztos. Lehetséges ugyanis, hogy van külön protestáns mennyország, meg evangélikus, meg ilyen-olyan-amolyan mennyország, és nem is az a lényeg, hogy melyikbe jut valaki, fontos az, hogy törekedjünk a mennyország felé. Nem! Az Egyház egy és egységes, és bármilyen népnek a fia valaki, a kereszt ugyanaz a kereszt. És a kérdés, amire egy-egy ember a maga nyelvén válaszol, így hangzik: „Szereted-e a te Istenedet mindenekfölött? És szereted-e a felebarátodat, mint önmagadat?” – A válasz magyarul, németül, angolul és ki tudja megmondani hány nyelven hangzik. De akármilyen nyelven hangzik, IGEN-nek kell lennie ahhoz, hogy beléphessen valaki az egyetlen mennyországba. Mi, magyarok, ma arra kérjük a magyarként mennyországba jutott testvéreinket, segítsenek nekünk érteni a kérdést, és jól válaszolni. „Igen”nel válaszolni. Szeretni az Egyházat, azt a minden embert magába ölelő jelet, amit az Úr Krisztus itt hagyott nekünk, és szeretni az Istent mindenekfölött, a felebarátot pedig – akármilyen néphez tartozik úgy szeretni, mint önmagunkat. Segítsenek nekünk ebben a magyar szentek! Diós István
Szent Imre herceg Szent Istvánnak, a magyarok első királyának és Boldog Gizellának a hagyomány szerint több gyermeke volt, akik már kiskorukban meghaltak. Imre a történetírás szerint 1000 és 1007 között született Székesfehérváron. István király és Gizella királyné gyermekei közül csak két fiú neve maradt fenn: Ottó, aki valószínűleg 1000 előtt született (a krónikák szerint 1002 előtt keresztelték meg, s korán halt meg), valamint Imre. Imre nevét, valószínűleg anyai nagybátyja, a később szentté avatott II. Henrik németrómai császár után kapta. Imre életéről krónikák és legendák alapján vannak csak ismereteink. Neveltetésére különös gondot fordítottak szülei: oktatását 1015-ben Gellért püspök vette át. Hét éven keresztül tanította Imre herceget latinra, elvégeztette vele a kor legmagasabb iskolai fokozatait; a tudományok mellett a vallásba, valamint a papi élet rejtelmeibe is beavatta. Tizenöt éves korától István király mellett nevelkedett, elsajátította az államirányítás tudományát, a hadvezérséget és a diplomáciát. Imre a húszas évek végén elfoglalta a trónörökös hercegeket megillető dukátust (valószínűleg a bihari dukátust), és apja rá bízta a királyi sereg parancsnokságát is.
A huszonhárom éves Imre herceg kész volt az uralkodásra, így megfelelő feleséget kerestek számára. Imre herceg édesapja kívánságára megházasodott, de feleségével szűzi életet élt, minthogy – az Érdy-kódex tanúsága szerint – Veszprém Szent György-kápolnájában égi szózatot hallott, hogy testi-lelki szüzességben töltse életét. Imre herceg 1031. szeptember 2-án halt meg, miután vadászat közben egy vadkan megsebezte, valószínűleg a bihari Igfon-erdőben. Itt épült fel a XI. és a XII. század fordulóján a Szent Imre apátság épülete, Imre szentté avatása után. Holttestét az akkor még épülő fehérvári bazilikában helyezték el. VII. Gergely pápa Szent László király uralkodása idején, 1083. november 4-én I. Istvánnal és Gellért püspökkel együtt szentté avatta Imrét. Ü n n e p e november 5ére került. A magyar ifjúság védőszentje. „Istenünk, te Szent Imrét tündöklő ifjúságában emelted szentjeid társaságába, miután sugallatodra neked szentelt életét. Engedd, hogy mindenkor közbenjáró segítőnk legyen nálad. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.” Magyar Kurír 5
„Javainkat használjuk mások megsegítésére”
Ha nem emelik fel az okosakat, a nép közt rend és béke fakad; ha nem kell többé a ritka, drága, megszűnik a nép kirablása; ha nem a vágy uralkodik, a nép szíve megnyughatik. Ezért a bölcs a szívet kiüríti, 4
a gyomrot teletölti, a sóvárgást gyengíti, a csontot erősíti, hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak, az okosak veszteg maradjanak. A nem-sürgés ez és rend és békesség lesz. Lao Ce
A kapzsiság, a pénzhez való ragaszkodás tönkreteszi a személyeket, a családokat és a másokkal való kapcsolatokat – mondta a Szentatya október 21-én, hétfőn reggel a Szent Márta Házban bemutatott szentmisén. A pápa szokás szerint a napi evangéliumi szakaszból indult ki szentbeszédében (Lk 12,13-21). Ebben egy ember arra kéri Jézust: segítsen, hogy testvére megossza vele örökségét. A pápa rámutatott: mindennapi problémáról van szó. Hány családot tett tönkre a pénz, azt okozva, hogy testvér, testvér ellen, apa, gyermeke ellen fordul! A pénzhez való ragaszkodás első eredménye a pusztulás. Amikor valaki ragaszkodik a pénzhez, elpusztítja saját magát, családját. A pénz tönkretesz! Nemde? Megtámadja a személyt. A pénz arra szolgál, hogy sok jót tegyünk az emberiség fejlődése érdekében, de amikor a szívedhez tapad, akkor elpusztít – mondta homíliájában Ferenc pápa. Jézus arról a gazdagról mond példabeszédet, aki azért él, hogy kincseket gyűjtsön magának, ugyanakkor nem válik gazdagabbá Isten szemében. Jézus arra figyelmeztet bennünket, hogy tartsuk távol magunktól a kapzsiság minden formáját. Ez az, ami olyan káros: a pénzéhség, kapzsiság – fejtette ki a pápa. Ha valaki egyre több pénzt akar gyűjteni, akkor eljut a bálványimádásig és tönkre teszi a többi emberrel való kapcsolatát. Nem a pénz, hanem a magatartás az ártalmas, amelyet úgy hívnak, hogy kapzsiság. Ez a kapzsiság azután beteggé tesz téged, mert mindent csak a pénz szemszögéből szemlélsz. Elpusztít, beteggé tesz... Végül – és ez a legfontosabb – a kapzsiság a bálványimádat egyik eszköze, mert ellenkező úton halad, mint amelyiket Isten járt velünk végig. Szent Pál azt mondja, hogy Jézus Krisztus, aki gazdag volt, szegénnyé lett, hogy minket gazdaggá tegyen. Ez Isten útja: az alázat, a lehajolás, hogy szolgáljunk. A kapzsiság azonban ellenkező útra térít: te, aki mindössze egy szegény ember vagy, Istenné teszed magad hiúságból. Ez a bálványimádás! – hangoztatta a pápa.
Ezért Jézus kemény, erőteljes szavakat használ a pénzhez való ragaszkodást illetően. Azt mondja, hogy nem lehet két úrnak szolgálni: vagy Istennek, vagy a pénznek. Azt mondja, hogy ne aggódjunk, mert az Úr tudja, hogy mire van szükségünk és arra szólít minket, hogy bizalommal adjuk át önmagunkat az Atyának, aki kivirágoztatja a liliommezőket, és enni ad a madaraknak. A példabeszéd férfija továbbra is csak vagyonára gondol, de Isten így szól hozzá: „Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet!” Ez az út ellenkezik Isten útjával, esztelenség, amely eltávolít téged az élettől, elpusztít minden emberi testvériséget – mondta homíliájában Ferenc pápa, majd így folytatta: „Az Úr megtanítja nekünk az utat: nem az önmagáért való szegénység útjáról van szó. Nem! A szegénység útja Isten eszköze, hogy Isten legyen Isten, hogy Ő legyen az egyetlen Úr! Nem pedig az aranybálvány! Javainkat azért kapjuk Istentől, hogy azokkal előbbre vigyük a világot, az emberiséget, hogy segítsük a többieket. Őrizzük meg szívünkben az Úr Szavát: „Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”. a Vatikáni Rádió honlapjáról
Árpád-házi Szent Erzsébet, könyörögj érettünk! 9
Krisztus király ünnepe „Krisztusról mint királyról a liturgikus év folyamán többször megemlékezünk, ez az ünnep azonban más, hiszen nem csak kiemeli Krisztusnak a világmindenségre kiterjedő hatalmát, hanem az egyházi év végén előremutat a történelem végső, nagy napja felé, mikor mint Úr, s Király jön majd el megítélni mindeneket” – írta az ünnepről Somfai Elemér. Krisztus Király ünnepét XI. Piusz pápa vezette be 1925. december 11-én Quas Primas című enciklikájában. A pápa elhatározásának háttere, hogy ebben az időben erősödni látta az ateista kommunizmus és a szekularizmus eszméit és ezt a Krisztustól és az egyháztól való elfordulás veszélyeként értékelte. Eredetileg a Mindenszentek ünnepe előtti vasárnap tartották. Krisztus Király ünnepe a II. Vatikáni Zsinat után, 1969-ben került az advent előtti utolsó vasárnapra. A mai ünnepen a megelőző évközi vasárnapoktól eltérően, zöld helyett fehér ruhában miséznek a papok. Az egyházi évet Krisztus Király ünnepe zárja. Az utolsó ítéletre jövő királyt ünnepeljük, aki által részesülünk a szeretet végső győzelmében. „Hiszek Jézus szentséges szívében És mindent átölelő nagy szeretetében. Hiszek a lelkeknek szent közösségében, Hiszek a szeretet végső győzelmében.” – vallotta Prohászka Ottokár püspök. Krisztus egyetemes uralma szeretetben áll fenn – hirdeti Szent Pál apostol is. Szeretetből teremtette a világot. Szeretetből testesült meg. Szeretetből halt meg és támadt fel. Uralmáról gyönyörűen hirdeti az ünnepi prefáció: „Regnum veritatis et vitae” az igazság és az élet uralma, „Regnum sanctitatis et gratiae” a szentség és a kegyelem uralma, ”Regnum amoris, iustitiae et pacis” a szeretet, az igazságosság és a béke uralma! A szentmisében ma arra emlékezünk, hogy miután Jézus önmagát teljesen kiüresítve jött el közénk, az idők végén dicsőségben és fényben, Királyként érkezik az ítéletre. Krisztus királysága más mint a földi hatalomé, mert országa nem e-világból való. Éppen ezért Ő nem hatalommal igáz le, hanem szeretetével vonz 10
magához sokakat. Krisztus a szolgálat királya: szolgákat nem akart, szolgálni Ő akart. Krisztus az egyszerűség királya: hintója sosem volt, mindig csak gyalogolt. Krisztus a szeretet, a szívek királya: Mindenkit szeretett, senkit meg nem vetett. „Hallgasd a csend szavát. Meghallod hívását. Ő soha nem hagy el, Szólj csak, és átölel. Tán észre sem veszed, Úgy fogja két kezed.” Higgyünk Isten szavában és ígéretében, higygyünk a szeretet végső győzelmében hiszen: Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus parancsol. Krisztus minden rossztól megoltalmazza övéit, mert Ő ilyen király! Forrás: internet Guti Tünde
ADVENT Nekem mit jelent az advent? Nem a gyertyák fényét, Hanem messiási díszben Jézus visszatértét. Nekem mit jelent az advent? Nem meleg kalácsot, Hanem égi szeretettel Érkező világot. Nekem mit jelent az advent? Szívben várakozást. Lelkem vágyik látni Jézust, Boldog találkozást. Nekem mit jelent az advent? Minden teljesedik! Mit próféták megígértek, Krisztus megjelenik! Nekem mit jelent az advent? Nem a versfaragást, De az Úr jelenlétében Csendes megmaradást. S neked mit jelent az advent? Illatos koszorút? Látsz-e gyertyafényen túlra? Várod-e a Fiút?
Ady Endre:
Halottak napján Halottja van mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk, Vesztett remény mindenik percünk És gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk! – Dobjuk el a tettető álcát: Ma gyásznap van, ma sírhatunk! Annyi nyomor, annyi szenny, vétek Undorít meg e sárgolyón… Hulló levélt hányszor feledtet A megváltó, a gyilkos ón!… Óh, hányszor kell a sírra néznünk, Hogy vigasztaljuk önmagunk – – Dobjuk el a tettető álcát: Ma ünnep van, ma sírhatunk!
Körösfői Kriesch Aladár *
Fohász az igaz halálért Fohász az igaz halálért Te, aki milliók gőzölgő vérét Egy áldozati kehelybe egybe keverted És az elkárhozott lelkek lángoszlopának Lomhán gomolygó füstjét Végig széjjelteregetted a vonagló földön, Hogy a fekete perje alatt elhaljon, Elhulljon minden, ami élő. És azt se tudhassuk soha többé, Vajon öröm-e az élet? És jutalom a halál? Hozzád fohászkodom Kegyelmesem! Ne a koldust, a rongyszegényest, Az igaz halált add meg nekem! Ne azt a halált add, Amidőn a rőt, megőrölt hamu Lassú biztos permetezéssel
Hull, hull – s elborítja, eltemeti A lélek izzó zsarátnokát, S az folyton fuldokolva Nem talál fel többé Istenhez. S oly halált se adj nekem, Ahol a lélek, mint sebzett galamb A nagy ismeretlentől bűvölten megdermedve A kapu előtt megtorpan – S vad kétségbeeséssel Bújik meg a test elnyűtt palástjának Foszló redői mögé. – És azt a halált se küldd nekem Aki a kín torzulatában Két egymást maró keselyűt – A testet és lelket sívó tusában Egymásra uszítja – Míg végül mind a kettő fáradtan földre hullva, Mint halálos ellenségek szakadoznak széjjel. És azt a halált se add nekem, Amelynél a bárgyú elmúlásnak Mind lassabb-lassabban pislogó mécsese Tompa egykedvűségben, elhaló sercegésben, Egyszer – valamikor – véletlenül Egy utolsót lobban – Nem! Jutalmazz, Kegyelmesem! Add meg nekem: hogy a két testvér Végső találkozásán a lélek Fáradt öccsét homlokon csókolva Kitárja karjait ujjongva Örömittasan, diadallal A mennyei, fényes glória felé S ifjúi büszkeséggel omoljon Oltalmazó kezeid szent árnyéka alá. Gödöllő, 1920 január havában * A marosvásárhelyi Kultúrpalotában és a budapesti Országházban is megtalálhatók híres alkotásai. Büszkék lehetünk gobelin, szakrális festészetére, portréira és bravúros grafikai készségéről árulkodó egyedi munkáira. Ezen kívül nagy formátumú gondolkodót, hívő embert is tisztelhetünk benne. Élete vége felé gondolatait is papírra vetette. Fenti verse is erről tanúskodik. 3
Halottak napja Krizantémvirág a szobámban. Az elszáradt virágfejeket csipkedem le. Beleszagolok zöldjébe. Muszáj behunyni a szemet. S egyetlen lélegzetvétel beindítja az emlékezést. Otthon találom magam. Érzem a régi utcák illatát. Nagyszüleim kertjében a krizantémt. S a temetőt. Nem tudom miért. Ezekben a napokban − Mindenszentek, Halottak napja − különösen érzékennyé válunk. Álmaink, szaglásunk, tapintásunk. Múltunk iszaptározói egyszerre megnyílnak. Nehéz nyomás ez falainkon. Egyszercsak átérezzük: a múlt épp oly súlyú, mint a még ismeretlen jövő; és jelen. Ezeken a napokon a halálra gondolok. Felfoghatatlan. Hogy egyszercsak nincs, ami van. Hogy egyszercsak letelik a kimért idő; s félek a haláltól. Még mindig félek, és félni is fogok. Hiába a számtalan találkozás a halállal, a haldoklással. Nehezen csiszolódó sziklája az bennünk az ellenállásnak. Újra, és újra, ezerszer és ezerszer át kell, hogy hullámozzon fejünk fölött a holtjainkra emlékezés. Míg megtörünk. Míg szívünk, az egykori gyermekszív megnyílik befogadására. Temetéseken számtalanszor láttam a hozzátartozók gyászát. Talán ez a megfigyelt, osztozott gyász legnagyobb tanítónk. Szocializációnk, nemcsak a közös szolidaritásra, hanem végleg belépni életünkbe. A holtakra, elhunyt szeretteinkre való emlékezés békére tanít. Békességre a világgal. Mert ez a béke felismerése, hogy minden perc ajándék. S ha már a percek robogását nem fogjuk fel, mai napunk, holnapi napunk ajándék voltát fel tudjuk fogni. Idős barátom írja, hogy ne aggódjak nehéz döntéseim felől. Egyszerűen adjak hálát azért, hogy minden eltelt napom más, és értékét az adja, hogy soha nem történik meg újra. Csak csendesen teszem hozzá, az állandóságot az adja, hogy „szeretteink történnek meg bennünk”. Akiknek napjaink szakadatlan láncát köszönhetjük. 2
A halál felfoghatatlansága, és a távolság, amit vele szemben érzünk normális. Érinthetetlensége, megfoghatatlansága, megragadhatatlansága − nemcsak életünk korrekciója lehet. Hogy megpróbálok tartalmasabban élni. Benne a jelenben, „szeretteimben”. A halállal való meg nem békülésünk istenképünk korrekciója is. Csöndes figyelmeztetés, hogy Isten valami, valaki egészen más lehet; mint amit nem, vagy alig érzünk, fogunk fel belőle. Túlságosan belevetítettük magunkat az „Isten” szóba. S saját unalmunk, végességünk miatt, már nem, vagy alig észleljük valóságát. Pedig „Isten” valami kifejezhetetlenül élő viszony. Nem úgy, és nem ott van, ahogy azt elgondoljuk. Hisz Ő amit nem tudunk elgondolni, abban is ott lüktet, várakozik, vagy csak egyszerűen ott van. Halottak napja valami hallatlan fontosra tanít. Nem is annyira az a fontos, hogy van-e Isten, és hogy hogyan van. Sokkal fontosabb, hogy mi hogyan vagyunk számára. Mert amilyen valóságos emlékezésünk elhunyt szeretteinkre, éppoly valóságosak vagyunk számára. Mert Ő is emlékezik. S ha van egyáltalán Istenérv, az épp ez a mai emlékezésünk elhunytjainkra. Mert ezt az „összegyűjtést”, ezt az emlékezést − Ő indítja évről évre útra bennünk. Mint ahogyan tavasszal kivirágzik a rét. Ahogy évről-évre illatozni kezd a krizantém; ahogyan évről évre, tavasszal megszületik a zöld. A tény a csoda: hogy emlékezésbe ébredünk. Hogy nem felejtjük el egybegyűjteni azt, ami elveszett. S akik mégsem veszhetnek el. „Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon”. (Jn 6,37-40) Beckett Bálint
Zabola A Kézdivásárhelytől délre, Kovászna felé tartó országúton könnyen megközelíthető Zabolán található Háromszék egyik leglátványosabb vártemploma, amely öles vastagságú falaival még jelen állapotában is erőt sugároz, bár a ma is teljesen körbefutó XV. századi várfalat az 1838-as földrengés után – mivel életveszélyessé vált – az egykori mintegy 8 méteres magasság feléig viszszabontották. A felső védőfolyosó és lőrésrendszer így nem maradt meg és a XVIII. században megszűntették a vizesárkot is. Zabola először 1466-ban jelentkezik oklevelekben és ugyanúgy XV. századi későgótikus formákat mutat a templom is. Bár minden bizonnyal volt korábbi templom is, annak nem láthatók jelenleg nyomai. Úgy tartják, hogy az épület egy ősi vár köveinek felhasználásával épült. A sokszögzáródású szentély, a támpillérrendszer, a változatos mérművű csúcsíves ablakok, valamint a diadalív a gótika emlékei. A XV. századi várfalakon kívül a XVI. században a nyugati homlokzatot kivéve teljesen körbefutó, szuroköntőnyílásos, lőréses védelmi emelettel is ellátták a templomot. Ezt a XIX. században részben lebontották, részben az 1977-es földrengés után betongyűrűvel megerősítették, de
azért még csonkított formájában is markáns ékessége az épületnek. A templomnak a nyugati és a déli oldalon egyaránt portikusszal ellátott szép vonalú reneszánsz kőkeretű bejárata van. A déli portikusz míves későbarokk alkotás, amely az 1802-es földrengés után készült. A mai harangtorony 1847-ben épült fel. A mérműves, nagy gótikus ablakok bőven beengedik a fényt, így teljes színpompájában élvezhető a hajó és az egykori szentély mennyezetét teljesen beborító mintegy száz festett kazetta. A szentélyé 1759-ben készült, de amikor 1772ben a hajó is kazettás mennyezetet kapott, akkor a szentély kazettáit is újrafestették. A szinte kizárólag növénymotívumos ábrák szervesen illeszkednek a Kárpát-medencei képírásos anyagba. Feltűnően nagy az alapszínt adó kazettatükör, az ábrázolások nagyon gazdag rajzolatúak, igen erőteljes a minták konturozása, valamint változatos és élénk a színviláguk. Az egyetlen figurális kazetta a magyar képírásos hagyományban gyakori kétfejű madarat ábrázolja, amely a tavaszi napéjegyenlőség, a Kos csillagjegy és a robbanásszerű újjászületés képjele. Az egységes összkép, a színpompás részletek és az általános jó állapot a magyar festett kazettakincs egyik leglátványosabb emlékévé teszi a zabolait. Horváth Zoltán György – Gondos Béla
A vártemplom délnugatról 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK XV. évfolyam 11. szám (175.)
– György Imola Erzsébet, Gáll Tamás, Farkas Tamás Oszkár.
Az Úr hazahívta: – Pálfi János, Lachner Ernő, Király Rozália, Fancsali Viktória, Hadházi Géza, Erdély János, Benedek Ibolya, Vida Anna, Krivosik Zoltán, Csabai Erzsébet, Kiss Etelka.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Árpád-házi Szent Erzsébet november 19 Egyedülálló az egyháztörténelemben, hogy egyetlen dinasztia tizenkilenc szentet és boldogot adjon a krisztusi közösségnek. Az Árpád-ház büszkélkedhet ezzel a számmal. A dinasztiából kimagaslik Szent Erzsébet, aki valószínűleg a sárospataki várban született 1207-ben. Lajos türingiai tartománygróf felesége lett. Három gyermek édesanyja. Férje halála után (1227) a szegénységet választotta, sok megpróbáltatás után 1231-ben halt meg Marburgban. Marburgi Konrád ferences szerzetes, aki lelki vezetője volt, levelében részletesen leírja önmegtagadó és áldozatos életét. Utolsó óráit így örökítette meg: „Halála előtt, amikor meggyóntattam, megkérdeztem tőle, hogy mi történjék megmaradt holmijaival és ágyával. Azt felelte, hogy mindaz, amit még birtokolni látszott, már úgyis régen a szegények tulajdona volt. Arra kért, hogy osszam szét közöttük mindenét, kivéve azt az egyetlen inget, ami rajta volt. Azt akarta ugyanis, hogy abban temessék el. Ezután magához vette az Úr testét, majd estig gyakran emlegette a prédikációkban hallott jó tanításokat. Végül nagy buzgósággal Istennek ajánlotta mindazokat, akik körülvették, majd, mint aki édesen elalszik, kilehelte lelkét.” Halála után négy évvel már szentté avatták. Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendája című oratóriumában állított méltó zenei emléket a szentnek. A művet a Pesti Vigadóban mutatták be Liszt Ferenc vezényletével. Szövegét Otto Roquette írta, Ábrányi Kornél fordította magyarra. Az ünnephez kapcsolódóan adják át ünnepség keretében a Püspöki Konferencia által 1999-ben alapított Szent Erzsébet rózsája díjat 12
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
Szent András apostol november 30 Szent Péter apostol testvére, Keresztelő Szent János tanítványa volt. Szent János apostollal együtt lettek Jézus első tanítványai, és Szent Pétert is ő vezette Jézushoz. Az apostolok szétszéledése után a görögöknél és Kis-Ázsia tartományban hirdette az evangéliumot. X alakú kereszten szenvedett vértanúságot. A bizánci egyház védőszentje, fejereklyéjét a kiengesztelődés jegyében 1964-ben adta vissza VI. Pál pápa. Verbényi István
Fuchs Éva
Élő adás!
Anyám emlékére
Minden vasár- és ünnepnap a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból.
Lángol a temető gyertyáktól lángol Sírok peremén jár a „hiányzol” sikító szelek tőrnek a fényre józan okosság égi reményre. Apóka mécses – anyóka sírján, egyszerre élnek – egyszerre halvány. Jár a krizantém, jár a nagy kertben, Álmokat árul halál-ligetben Őszülő rózsák állnak a sorban Madárfészek egy csipkebokorban Lángol a bokor, lángol a fészek Szárnysuhogású csillagos ének Kereslek téged – kereslek egyre Fénylő arcodat mutasd meg végre lángol a temető – gyertyáktól lángol Itt vagy? Istenem, de hiányzol...
A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon a megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani. Íly módon bekapcsolódhatnak az áhitatba azon kedves híveinknek, akik betegség, ágyhozkötöttség vagy más elfoglaltság miatt nem tudnak részt venni a szentmisén. Ugyanakkor lehetőség nyílik, hogy az évfordulós vagy szándékokra mondatott szentmisék is hallhatók legyenek a világ bármely részén azon hozzátartozók, családtagok, ismerősök, rokonok, vagy más személyek számára, akik külföldön vagy más városokban élnek, de nincs lehetőségük ezen alkalmakra hazautazni. Az ilyen szándékot előzetesen be kell jelenteni a plébániahivatalban.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
2013 november
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesült:
(Pállfy Katalin szobrászművész alkotása) annak a személynek, aki az irgalmasság és szeretet erényeinek gyakorlásában példamutatóan kitűnt.
Mécs László
Fényt hagyni magunk után! Az élet örök búcsúzás. Ó bár csak tudnánk távozáskor fényt hagyni, mint a Messiás, belészeretni az szívekbe, apostolokba, mártírokba, hogy átadják a századoknak, a századok az ezredeknek! Fényt hagyni, mint a Messiás! Vagy legalább, mint az anyák, kik egyre jobban megragyognak, minél sötétebb lesz az éj, és minél jobban porlanak a bánat-barna hant alatt. Fényt hagyni, mint a jó anyák. Vagy legalább is, mint a Nyár, amely almákba és diókba szerette édes álmait, és édességével világít a hosszú, hosszú tél alatt. Fényt hagyni, mint a drága Nyár. Vagy legalább is, mint a Nap, melyet elnyelt az alkonyat, de a legbúsabb éjben is világít még a gyöngyvirágban, a liliomban, mécsvirágban. Az életünk olyan tünékeny. Ó szent fényt hagyni volna jó! Fehéren és kéken.
