MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK XV. évfolyam 9. szám (173.)
– Gyöngyi Patrik, Péter István Márton.
Szentségi házasságot kötött – Veres Csaba – Veress Tünde, Kátai Sándor – Dávid Eszter, Göthér Mihály Csaba – Kis Katalin Márta, Dumitru Tamás – Péter Brigitta, Tóth István Árpád – Kató Kincső Emőke, Sánta Zsolt – András Emese, Gergely Arnold – Fülöp Tímea, Botos Attila – Bandi Csengelle.
Az Úr hazahívta: – Sulyok Pál Irén, Borbáth Tibor, Babos Lajos, Péter Teréz.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
Élő adás! A Szentkereszt felmagasztalása
Minden vasár- és ünnepnap a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon a baloldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani.
Akik minden hónap 13-án éjszakai virrasztásban engesztelték Jézus Krisztust. Középen a csoport vezetője, Ladó Orsoloya tanárnő
Íly módon lehetőséget nyújtva az áhitatba való bekapcsolódásra, azon kedves híveinkre gondoltunk, akik betegség, ágyhozkötöttség vagy más elfoglaltság miatt nem tudnak részt venni a szentmisén. Ugyanakkor lehetőség nyílik, hogy az évfordulós vagy szándékokra mondatott szentmisék is hallhatók legyenek a világ bármely részén azon hozzátartozók, családtagok, ismerősök, rokonok, vagy más személyek számára, akik külföldön vagy más városokban élnek, de nincs lehetőségük ezen alkalmakra hazautazni. Az ilyen szándékot előzetesen a plébániahivatalban be kell jelenteni.
Isten fizesse
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap.
Az Engesztelő Imacsoport 20 éven át minden hónap 13-án éjszakai virrasztásban engesztelte az Oltáriszentségben köztünk maradt Úr Jézus Krisztust. Ennek a csoportnak a lelke, vezetője a minden hónapi imádságok szerkesztője és előkészítője
Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
12
2013 szeptember
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesült:
LADÓ ORSOLYA tanárnő. Áldozatos, kitartó és minőségi munkáját fizesse meg a Szentségi Jézus és a Boldogságos Szűz Mária. Az egyházközség nevében mi is megköszönjük áldozatos munkáját. Munkacsoportjával együtt áldja meg az Úr, hogy még hosszú időn át vezethessék, szervezhessék az imádási órákat. A plébánia munkaközössége
A VII. században II. Hoszrou szászánida perzsa uralkodó serege elözönlötte a kelet-római birodalomnak övével határos részeit, és a Szent Ilona által megtalált kereszt Jeruzsálemben lévő darabját magával vitte. Herakliosz császár azonban győzelmet aratott a betolakodók felett, és visszaszerezte a legszentebb ereklyét. A legenda elmeséli, hogy jeruzsálemi győzelmes bevonulásakor egy angyal állította meg Heraklioszt, és felszólította, hogy alázkodjék meg. A császár levetette díszeit, és maga vitte gyalog a relikviát a városba (más változat szerint csupán az történt, hogy paripájáról szamárra ült át). A keresztet oltárra helyeztette, illetve – a drámaibb változatban – a Golgotán állíttatta fel. (A valóságtól elrugaszkodott legendaszerző Herakliosszal a fogságba esett Hoszrout mintegy rituális emberáldozatképpen ki is végeztette.) „Fennen ragyog királyi jel, keresztfa titka ünnepel, melyen az élet halni szállt, s megtörte holta a halált.” (Vexilla Regis) Ezt az eseményt ünnepelte az egyház a Szentkereszt felmagasztalása (Exaltatio Santa Crucis) néven szeptember 14-én. A régi katolikus naptár tehát három Szentkereszt-ünnepet tartott számon:
január 6-án, május 3-án és szeptember 14-én. E három ünnepnap szinte hajszálra harmadolja az évet. Az ünneprend kialakulását tekintve a január 6-i Szentkereszt (vízkereszt) volt az első (III. század). A Szentkereszt megtalálásának ünnepi hagyománya a következő évszázad első harmadában alapozódott meg, ekkor még ezt ünnepelték szeptember 14-én (a legenda szerint Ilona császárnő a keresztet ezen a napon találta meg), és csak a VII. század fordulóján – még Herakliosz uralkodása előtt – helyezte át az ünnepet I. (Nagy Szent) Gergely pápa május 3-ára. Amikor Herakliosz néhány évtized múltán „felmagasztalja” a keresztet, érthetően esett választása a már meglévő korábbi ünnepre, szeptember 14-re. Az ünneprend hármasságában mutatkozó szabályszerűséget azonban már Gergely pápa (köre) is fölismerhette, s kiaknázva a január 6-i és a szeptember 14-i dátumból adódó lehetőséget, a harmadik ünnepnap közbeiktatásával az ünnepeknek további szimbolikus súlyt adott. Elmélkedj a Kereszt fontosságáról, szerepéről! forrás: internet
Kisboldogasszony napja, a Szűzanya születésnapja Kisboldogasszony napja, (Kisasszony napja), Szűz Mária születésének emléknapja, ami pontosan kilenc hónappal van a Szeplőtelen fogantatás (dec. 8.) ünnepe után. Mária születéséről a Szentírásban semmit sem olvashatunk. Csak apokrif hagyományból ismerjük történetét. Eszerint Joachim és Anna sokáig magtalan volt és csak idős korukra született kislányuk. A születés keddi napon történt és a néphagyomány szerint Mária születésekor Gábor főangyal is megjelent. A jeruzsálemi hagyomány a Betheszdafürdő mellett tiszteli Mária születésének helyét. Már a XI. században számon tartott ünnepünk. Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, amelyek kódexirodalmunkba is bekerültek. Kultusza a régi időkben – és napjainkban is – káprázatos gazdagságban bontakozott és bontakozik ki. A középkori templomok többségének eredetileg Mária-patrónusa volt, a barokk időkben aztán a Kisasszony-búcsúnapot választották hozzá. Egy korabeli eredetű legenda szerint Kisasszony hajnalán angyalok zengnek éneket a mennyekben. E régi hiedelemnek jellegzetes népi hajtásai is vannak. Tápén, például, e jámbor hagyománynak hódolva még napjainkban is sok asszony megy ki Kisasszony-nap hajnalán a Tisza partjára „napköltét” várni – írja Bálint Sándor. Azt mondják, akinek „érdeme van rá”, az a felkelő napban megláthatja Máriát és amint a nap sugarai rózsát szórnak. Kisasszony napjára a jámborabb asszonynép másfelé is virrasztással készül – írják krónikáink. Ősi pogány őszkezdő nap. A fecskék is összesereglenek, hogy melegebb égtájak felé repüljenek, ezért nevezik ezt a napot „fecskehajtó Kisaszszonynak” is. Dologtiltó nap lévén, az asszonyok
sem dolgoznak, különösen a fonás tilos. Megkezdődik a termények betakarítása. Leverik a diót is, de a vetésre is kell gondolni, hogy „Szent Mihály napra má fődbe kerüjjön a mag”. Az időjárást is figyelik a gazdák, mert ha esik, nem lesz jó idő a vetésre. A Balaton vidékén és Göcsejben volt szokás, hogy a vetőmagot Kisasszony napjára virradó éjszaka, illetve kora hajnalban kiteszik a harmatra, hogy az Úristen szentelése fogja meg. Napkeltekor már be is viszik. Az a hiedelem, hogy az ilyen búza nem üszkösödik meg, és bőven terem. Ez a nap volt sokfelé a cselédek szolgálatba lépésének ideje is. E nap után kezdik szedni a fűszerpaprikát, majd rövid fonnyasztás után felfűzik, és az eresz alá akasztják száradni. Hegyvidékeink parasztsága úgy véli, ha Kisaszszony napján nem köszönt be az éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg lesz az ősz. Ennek különösen a szőlészek szempontjából van nagy jelentősége, hiszen a régi mondás szerint is:
Prépostfalva/Probstdorf Nagyszeben felől Segesvár felé haladva kevéssel Szentágota után rövid északi bekötőútra fordulva juthatunk Prépostfalvára, amelynek erődtemploma egyike a legfestőibbeknek. A falu, amelyet akkor még „Borothnik” néven említenek, 1223-ban a szebeni prépostság birtoka lesz. Érdekesség, hogy bár a krónikák se tudnak errefelé középkori magyar lakosságról, mégis az oklevelek vegyesen a német és a magyar nevet egyaránt használják: 1280-ban „Propstriph”, 1364ben „Prodtdorf”, 1488-ban „Prostdorf” formában szerepel, viszont 1339-ben „villa Prepositi”, 1345ben „villa Prépostfalva”, 1359-ben „Prepostfalua, alio nomine Prodnik”, 1601-ben „Praepostfalva” néven. A falu eredetileg a Hortobágy-patak partján feküdt, ahol 1867-ben, ásatások során azonosították is a XIII. századi templom helyét. A gyakori áradások miatt a település több kilométerrel északabbra költözött, ahol a XIV. században gótikus stílusban építették fel a jelenlegi templomot. A XV. század végén a hajó nyugati részét is belefoglalva hatalmas erődtorony épül és egyidejűleg 1500-ban erődfal is készül, amelyet nemsokára meg is ket-
tőznek, de a belsőt később elbontják. Mivel a nyugati torony – amelynek mindmáig az emeletén tárolják szalonnáikat a faluban még élő szászok – délre kezdett dőlni, új, hasonlóan robosztus harangtornyot építenek a templom északkeleti sarka közelében. Az 1860-as átépítésnek a gótikus részek sajnos nagyrészt áldozatul esnek: a sokszögzáródású szentélyt elbontják és megnagyobbítva, az épületet téglalapformára hozva zárják le keleten. így a templom támpillérrendszere, amelyen a favázas védelmi emelet is nyugszik, csak részben eredeti, gótikus kori. Ugyanekkor sajnos lebontják a kőbordás gótikus boltozatot is. Délkeletről a várfallal, a két toronnyal és a védelmi emelettel nagyon hangsúlyos az erődtemplom-jelleg. Nyugaton az erőd félelmetességét egy, az erődfalra ráragasztott, szintén favázas tornyocska oldja. Védelmi funkcióra nyilvánvalóan alkalmatlan, valószínűleg „historizáló” jelleggel épült az 1860-as munkák során, ám a templom amúgyis meglevő festőiségét tovább fokozza. És persze hálás fotótéma... Horváth Zoltán – Gondos Béla
„Szeptemberi meleg éjszakák finom bort érlelnek. Ha hidegre fordulnak Máriák, savanyúak lesznek.” Az ünnep, eredetileg annak a jeruzsálemi templomnak felszentelési évfordulója, amely ott áll, ahol a hagyomány szerint Mária született. Ez a templom, a ma is álló jeruzsálemi Szent Anna templom. Bizáncban és Rómában egyaránt már a VII. században megünnepelték Mária születésnapját. Rajta kívül csak Jézusnak és az előhírnök Keresztelő Jánosnak üljük meg földi születésnapját. Ez a nap tehát, a nagy Mária-ünnepek közé tartozik, népi elnevezése Kisboldogasszony ünnepe. Ma Magyarországon közel 180 Kisboldogaszszony templom vagy kápolna van, melyeknek általában ezen a napon van a búcsújuk. A legismertebb zarándokhely a máriaremetei Kisboldogasszony templom, ahol már számos csoda és jelenés megtörtént. Favázas védelmi emelet és a két robosztus torony
2
11
Nincsenek ártatlan pletykák
Mária neve
Aki rosszat mond testvéréről, az képmutató, és nincs bátorsága ahhoz, hogy észrevegye saját hibáit – figyelmeztetett rá a pápa szeptember 13-án, pénteken reggel a Szent Márta Házban bemutatott szentmisén.
Szent Hieronymus doktor azt mondja, hogy ez a név, Mária, a zsidóknál annyit tészen mint Illuminatrix, megvilágosító. És bizonyára méltán tulajdoníttatik ez a név a tisztaságos Szűznek, akinek méhében akart fogantatni az öröktől fogva lévő Nap és az igaz világosság, mely megvilágosít minden e világra jövő embert. Illuminatrix, Megvilágosító, tehát Mária; mert valamint Krisztus mint Luminare majus, nagyobbik világosító, különös móddal előttök vagyon az igazaknak, kik a nap által jelentetnek, úgy Mária mint Luminare minus, kisebbik világosító, előttök vagyon a bűnösöknek, kik az étszaka által értetnek, nékiek különösen világosságot nyervén, mert a kegyelemnek minden világossága és minden adomány, mely a világosságnak Atyjától száll alá, ő általa száll az Anyaszentegyházra. És valamint a theologusok szerént az alacsony sorsban lévő angyalok a feljebb lévő angyaltól világosíttatnak meg, és így következendőképpen az angyaloknak megvilágosíttatások a legfőbb Serafimtól vagyon, úgy az Anyaszentegyházra minden világosság a Szűz által terjed, mert Mária út, melyen a mennyei világosság a földre lejött. Út, mely által az isteni szeretetnek mélysége lángolván az híveknek szíveikben meggyújtatik, és az ő segétsége és esedezése által már ezzel, már amazzal közöltetik. Mária a syrus nyelven annyit tészen, mint Domina, Úri asszony. – Valóban Mária minden teremtett állatnak asszonya, fejedelemnéje és királynéja, hatalom adatván nékie Fiától mind az égen, mind a földön. Valamint tehát Krisztus a mindeneket felhaladás által Úrnak neveztetik, úgy Mária legnagyobb méltósága által Asszonynak hivattatik. Innét a csanádi püspök Szent Gellérd, nemes magyar hazánkban különösen kívánta tisztelni Máriának nevét, az ő szerzése által a magyaroktól nem mondatott ez a név, Mária, hanem őtet Nagyasszonynak hívták, és azért nemes Magyarország is az ő első szent királyától, Istvántól Familia Sanctae Mariae, a Boldogságos Szűz Mária cselédjének hívattatott. Sőt, ugyan Szent István király megismérvén, hogy a szentséges Szűz még a királyoknak is asszonyok, és minden országnak királynéja légyen, magát királyi pálcáját, koronáját, és országát különös aján-
Hangsúlyozta, hogy a pletykának bűntény jellege van, mert minden alkalommal, amikor roszszat mondunk testvéreinkről, Káin testvérgyilkos tettét utánozzuk. „Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre” (Lk 6,39-42) – indult ki a napi evangéliumi szakaszból Ferenc pápa. Jézus kérdése felrázza minden idők minden emberének lelkiismeretét. Jézus, miután az alázatról szólt, most az ellenkezőjére mutat rá, arra a gyűlöletes magatartásra, amellyel ítélkezünk testvéreink felett. Jézus erőteljes szót használ ennek megjelölésére: hipokrita, vagyis álszent, képmutató. Azok, akik ítélkeznek mások felett, akik rosszakat mondanak másokról, azok hipokriták, álszentek, mert nincs erejük, bátorságuk ahhoz, hogy saját hibáikat észrevegyék. Az Úr nem sokat beszél erről, de később azt mondja, hogy akinek szívében egy kis gyűlölet lakozik testvére iránt, az gyilkos… János apostol első levelében szintén világosan azt írja: „aki gyűlöli testvérét, az a sötétségben van; aki ítélkezik testvéréről, a sötétségben halad előre”. Minden alkalommal, amikor szívünkben elítéljük testvérünket, sőt, ami még rosszabb, amikor erről másokkal is beszélünk, gyilkos keresztényekké válunk – mondta homíliájában Ferenc pápa. „Gyilkos keresztény… Nem én mondom, hanem az Úr. És ebben az esetben nincs helye árnyalatoknak. Ha rosszat mondasz testvéredről, megölöd őt. Minden alkalommal, amikor ezt tesszük, Káin tettét utánozzuk, aki a történelem első gyilkosa volt.” A pápa hozzátette: ezekben a napokban sok szó esik a háborúról és annyira fohászkodunk a békéért. Szükség van megtérésünk gesztusára. A pletykák mindig a bűntett dimenziója felé haladnak. Nincsenek ártatlan pletykák. A nyelvünk, ahogyan Jakab apostol mondta, arra szolgál, hogy 10
dicsőítsük Istent, de amikor arra használjuk, hogy rosszat mondjunk fivérünkről vagy nővérünkről, akkor megöljük Istent, megöljük Isten képmását testvérünkben. Valaki azt mondhatná: vannak, akik megérdemlik, hogy pletykáljanak róluk. Azonban ez nem lehetséges: „Menj és imádkozz érte! Menj és vezekelj érte! És ha szükséges, beszélj azzal a személlyel, aki megoldhatja a problémát. De ne mondd el mindenkinek!” Pál nagy bűnös volt, és saját magáról ezt mondta: „azelőtt káromkodó, üldöző és erőszakos ember voltam. Ám (Isten) mégis megkönyörült rajtam” (vö. 1Tim 1,13-20). Talán senki sem káromkodik közülünk – talán. De ha valaki közülünk pletykál, akkor minden bizonnyal üldöző és erőszakos. Kérjük magunknak és az egész egyháznak a kegyelmet, hogy a pletyka bűntettéből megtérjünk a szeretetnek, az alázatnak, a szelídségnek, a türelemnek, a másik iránti szeretet nagylelkűségének – fohászkodott péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa. Istenünk, add, hogy megértsük: a szolgáló szeretet nagyobb hatalom minden földi hatalomnál! Add, hogy szembe tudjunk nézni kudarcainkkal és megértsük: életünkből nem hiányozhat soha a kereszt, amelynek vállalásából számunkra is élet fakad! Add, hogy tudjuk vállalni mindig a jövőt! Add, hogy tudjuk elfogadni és igazán életre nevelni a gyermekeket! Tudjunk különbséget tenni igazi értékek és látszat-javak között! Add, hogy egymást elfogadó, egymásnak szolgálni képes, jövőt vállalni tudó emberek lehessünk! Ámen.
lással a tiszta Szűznek felszentelte, szüntelen esedezvén, hogy ez a Nagyasszony mind magát, mind országát védelmezné, kinek hatalma és pártfogása alá vetette vala az egész magyar nemzetet. Mind a szentatyáknak, mind az Anyaszentegyháznak értelem szerént Mária annyit tészen mint Stella maris, tengernek csillaga. Innét az Anyaszentegyháztól eképpen üdvözöltetik: Ave maris Stella, üdvözlégy tenger csillaga. A csillaghoz hasonlíttatik Mária, mert valamint a csillag minden romlás nélkül és tisztán kiterjeszti az ő sugárit, úgy a tisztaságos Szűz minden romlás és sérelem nélkül szülte az ő Fiát. És valamint a csillagnak fényességét meg nem kisebbíti annak sugárja, úgy a Szűznek Fia meg nem kisebbítette anyjának szüzességét. Ő tehát ama Jákobnak csillaga, melynek világossága és fényessége a mennyeieken is tündöklik, a föld alatt valókat is általhatja és a földet is el s megjárja, úgymond mézzel folyó Szent Bernárd. Mindezekből kitetszik, hogy a szentséges név, Mária, a tisztaságos Szűznek nem történetből adatott, hanem az egekből szállott alá. Mert az Isten azoknak, akiket valamely különös hivatalra elválasztott, oly nevet szokott adni, amely azon hivatallal megegyezzen. Mivel tehát Máriának hivatalja, tiszte, minden emberek felett legnagyobb volt, úgymint az isteni anyaság; azért szükségképpen nevének is olyannak kelletett lenni, mely a Jézus neve után minden neveket felülmúlna, megelőzne, felülhaladna. (…) Ezen hatalmas Szűznek neve Jésus Sirák fia által jövendölésben a platanus fához hasonlíttatik: Mint a platanus fa felmagasztaltattam a vizek mellett az utcákon. Azt írja Plinius, hogy a platanus fának hosszú és széles levelei vagynak, hasonlók a pajzshoz, úgyhogy amennyi levelekkel bővelkedik, annyi pajzsokkal gazdálkodik. Nemkülönben Máriának szentséges neve Platanus, mivel ennek levelei, bötűi és a Szent Szűznek kérései, esedezései hatalmas pajzsok, melyek a bűnösök ellen kilövettetett isteni haragnak nyilait meggátolják, elfordítják. Iram ejus ipsa suis temperat precibus, az Istennek haragját Mária az ő könyörgési által enyhíti, úgymond Szent Richárdus. Ennek felette a platanus fa az ő leveleinek szélességével kellemetes árnyékkal 3
kedveskedik, melyben az úton járó a napnak melegségétől égettetvén, kedvére megnyugszik, meghívesedik. Hasonlóképpen ez a szentséges név, Mária, a mindenféle ínségeknek hévségétől megőrizi, megoltalmazza mindazokat, kik annak árnyékába szaladnak. Egyszóval Máriának neve nemcsak azért mondatik platanus fának, hogy nékünk pajzzsal és árnyékkal gazdálkodik, hanem Platanus juxta aquam, víz mellett lévő platanus fának neveztetik, mert valamint a fa, mely a vizek mellett, vizek partjain plántáltatott, lenyújtja a vizekbe az ő ágait, hogy az azokba vé-
letlenül béeső ember el ne meríttessék, hanem azokat megragadván, a vizeknek örvényes öbleiből kiszabadulhasson: úgy ez a hathatós név, Mária, mindenféle nyomorodtaknak ajánlja kegyességét, kinyújtja, kiterjeszti irgalmasságának ágait, hogy a szorongatásnak, félelemnek, bánatnak, véteknek, kétségbeesésnek vizei között el ne meríttessenek, el ne vesszenek. Mindezekre nézve tehát méltán mondhatom, hogy ez a szentséges név, Mária, a bűnösöknek üdvösséges név. Kosztolányi Sándor
gélium tekintélye alapozza meg, amikor Simeon szavaira emlékezik: S a Te lelkedet is tőr járja át, hogy kinyilatkoztassanak sok szívből a gondolaHétfájdalmú Szűzanya, Mária felmagasztalt tok (Lukács 2,35). Menekülnek Egyiptomba: anyai fájdalmáról való megemlékezésre jellemzőHeródes keresi a Gyermeket és meg akarja ölni en éppen a Szentkereszt felmagasztalásának ün(Máté 2,13). Nem találja a tizenkét éves Jézust: nepét követő napon, búcsúnapjának megülésére Atyád és én bánkódva kerestünk (Lukács 2,48). pedig a rákövetkező vasárnap kerül sor. Mária ott áll a keresztfa alatt: Jézus keresztje melMária hét fájdalmát az egyházi év – mint látlett ott állott édesanyja (János 19,25). Mindez tuk – fájdalmaspénteken is számontartja, de ez a azonban Mária fájdalmának csak négy evangéliunap a nagyböjt ősi liturgikus rendjében mindig mi megnyilatkozása. A megmaradt jövevénynek. másik háromról: a SzűzaEzért volt szükség önálló nyának a keresztvivő Jéünnepre, amely az emésztő zussal való találkozásáról, anyai fájdalomnak egyszera keresztről való levételről, re archaikus és szakrális illetőleg halott Fiának öléképzetvilágát dicsőíti meg. ben való megpihenéséről és A kultusz eredetét a a temetésen való részvétekutatásnak még nem sikeléről csak a tiszteletre mélrült teljesen tisztázni.* tó ősi hagyomány tud. Aligha tévedünk, ha kibonErről nagypénteknél bőtakozását nem korábban, vebben is szólottunk. Minhanem a keresztesháborúk denesetre ezzel kerekedik a Szentföld-élményében és a szakrális számszimbolika nyomában születő passiószellemében 7-re a Szűzamisztikában keressük. Felnya keserűsége. virágoztatása körül különöMichelangelo Buonarroti: Pieta A legenda – mint annyisen a koldulórendek, főleg a szor – lélektanilag most is jó helyen tapogat, amifranciskánusak, majd önállóbban a szerviták buzkor a kultusz megalapítójának János evangélistát gólkodnak. tartja. Úgy mondja, hogy János Mária mennybeKöltészetünk legrégibb és legszebb középkori vétele után nagyon szerette volna látni a Szűzaemléke az Ómagyar Máriasiralom, amely már a nyát. Egyszer aztán az égbe ragadtatott és hallotXIII. században tanuskodik népünknek még napta, hogy Jézus nagy kegyelmet ígért azoknak, akik jainkban sem lankadó tiszteletéről. Mária anyai fájdalmát tisztelik. A Szűzanya fájdalmainak kultuszát az evan-
Szeptember 15.
4
A herceg, aki Krisztus szeretetének koldusává lett Augusztus 31-én délelőtt 11 órakor Ferenc pápa küldötte, Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa volt a főcelebránsa az ünnepi szentmisének, amelyen a boldogok sorába iktatták a román vértanút, az első birituális romániai katolikus papot. A szertartást a bukaresti Romexpo kiállítási csarnokban mutatták be több ezer hívő jelenlétében. Koncelebrált több mint száz pap, mintegy húsz püspök és André Vingt-Trois párizsi bíboros érsek. Jelen voltak az ortodox egyház és az állam képviselői is. Homíliájában Amato bíboros kihirdette, hogy az új boldog liturgikus emléknapja minden évben május 16-án lesz. A bíboros prefektus hangsúlyozta: „Boldog Vladimir Ghika emléknapja legyen a kiengesztelődés és a béke prófétai jele, egy szomorú múlt emléke, amelyet soha semmilyen módon nem szabad megismételni. Legyen továbbá elkötelezettség egy jobb jövő építésére, amelyet a remény, a testvéri szeretetközösség, a szabadság és az öröm jelképez”. Vladimir Ghika ortodox vallású nemesi családban született 1873. december 25-én a mai Isztambulban, ahol édesapja romániai nagykövetként teljesített szolgálatot. Franciaországi tanulmányai során protestáns környezetbe került, majd számos tanulmány, elmélkedés után jutott el a katolikus hithez. A római Szent Tamás Kollégiumban szerzett doktorátust filozófiából és teológiából, majd hivatalosan 1902-ben lépett be a Katolikus Egyházba, hitvallást téve az Aventinus dombon lévő Santa Sabina-bazilikában. 1923. október 7-én Párizsban szentelték pappá. 1931-ben a Szentatya kinevezte apostoli protonotáriusnak és az Eucharisztikus Kongresszusok igazgatói bizottsága tagjának. X. Piusz pápától engedélyt kapott, hogy a latin szertartás mellett bizánci rítusban is mutathasson be szentmisét. Angelo Amato bíboros a Vatikáni Rádiónak adott interjújában felidézte az új boldog életútját: Vladimir Ghika 50 éves korában kezdte el intenzív apostoli munkásságát a kicsinyek és szegények érdekében. 1939-ben visszatért Romániába.
Szenvedő honfitársai mellé állt, illetve segítette a náci megszállás elől menekülő lengyeleket. Hűen a „szükséget szenvedők teológiájához”, ápolta a betegeket, sebesülteket, háborús foglyokat. Ezt a választását 1948-ban is megerősítette, amikor I. Mihály király trónfosztása után a kommunista rezsim megkezdte a katolikusok erőszakos és módszeres üldözését. Vladimir Ghikát 1952. november 18-án a zsilávai börtönbe vetették hazaárulás vádjával. A kínzások következtében 1954. május 16-án, 80 éves korában elhunyt. Földi maradványait 1968-ban helyezték örök nyugalomra a román fővárosban. Angelo Amato bíboros homíliájában rámutatott: Ghika hármas örökséget hagy ránk. Az első ökumenikus törekvéseire vonatkozik: az Egyház egységéről álmodott, az életszentségről pedig azt tartotta, hogy nélkülözhetetlen eszköze a keresztények egysége elérésének. A második aspektus az új boldog konkrét karitatív tevékenységére utal, amelyet a menekültek, a sebesültek, betegek érdekében fejtett ki a háború idején. A harmadik üzenet pedig vértanúsága a kegyetlen sztálinizmus idején. A hosszú és kimerítő kihallgatások éjjel és nappal, az ütlegelések, a színleges felakasztások kínzását hittel és bátorsággal viselte el az ima segítségével. A sors úgy rendelte el, hogy a haldokló Ghika atya körül, a börtön betegszobájában jelen legyen egy ortodox pap, egy protestáns lelkész, egy fiatal zsidó és egy tatár imám, mintegy koronájaként vágyának, hogy egy nyáj legyen és egy pásztor – mondta a boldoggáavatási szentmisén Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa. Forrás: Vatikáni Rádió 9
végére értem a gondolatnak, az atya elfordult az arcát eltakaró gyóntatórácstól, egyenesen rám nézett, és keresztet rajzolt a levegőbe. Aztán visszahajolt a rácshoz, és folytatta a gyóntatást.” (Alma De Concini vallomása, Terzolas, 1995.07.23.) „Tessék, csókolja meg, mielőtt meglegyintem!” Egy másik asszony, Teresa Venezia gyónás után a folyosón várakozott, hogy elhaladtában megcsókolhassa Pio atya kezét. (A hívek kiváltságnak és áldásnak tekintették, ha megcsókolhatták a szent stigmatizált kezeit.) Pio atya azonban nem állt meg. Az asszony nagyon elszomorodott, és lélekben méltatlankodott. A szent ekkor viszszafordult, odalépett hozzá, kinyújtotta a kezét, és atyai mosollyal ráparancsolt: „Tessék, csókolja meg, mielőtt meglegyintem!” (Teresa Venezia vallomása, Tolve, 1986.10.19.) „Hányszor hívtál tegnap éjjel!” Pio atya a távolból is meghallgatta lelki gyermekeit. Valentino kapucinus Pio atya lelki gyermeke volt, aki rajongott érte. A második világháborúban a német hadseregnek az Appenninekben állomásozó szárnya kettéosztotta a térséget, elválasztva Valentino kapucinust délen élő családjától. Sokáig nem hallott róluk, mígnem elhatározta, hogy átvág a fronton és hazamegy. Rendkívül kockázatos vállalkozás volt, különösen télen. Néhány hasonló helyzetben lévő társával együtt vágtak neki az útnak, Isten segítségéért és Pio atya közbenjárásáért fohászkodva. Egy meredek lejtőn Valentino testvér rosszul lépett a szűk úton, és a hóban csúszni kezdett lefelé. Pio atyához kiáltozott segítségért, és egyszer csak egy bokor állította meg. A többiek visszasegítették az útra, és végül sikerült észrevétlenül átjutniuk a fronton. San Marco in Lamisba érve Valentino testvér megpihent, és a közeli San Giovanni Rotondóban meglátogatta Pio atyát. Lelkiatyja, amint meglátta, így szólt: „Hányszor hívtál tegnap éjjel, de hányszor!” Aztán megölelte, és azt mondta: „Köszönjük meg együtt az Úrnak!” (San Marco in Lamis-i Valentino testvér vallomása, San Severo, 1992.04.08.) 8
„Az az éjszaka a tetőn!” A következő vallomás elég mulatságos, még az érintett számára is. Nello Masini lelkipásztor a Szent József Kongregáció tagja az 1950-es években ismerte meg Pio atyát. Lelki gyermeke lett, rendkívül tisztelte, és sokszor meglátogatta San Giovanni Rotondóban. Egyik nyáron szerzetestársaival lelkigyakorlatra mentek Venetóba. A testvérek a folyó végén egy távoli szobában szállásolták el a testes, hangosan horkoló Nello atyát, hogy senkit ne zavarjon. Egyik éjjel Nello atya kiment a mosdóba, ám véletlenül úgy magára zárta az ajtót, hogy nem tudott kimenni. Hiába kiabált segítségért, senki nem hallotta, ezért elhatározta, hogy az ablakon át kimászik a tetőre. Neki is gyürkőzött, ám százhúsz kilójával beszorult a szűk ablaknyílásba. Tehetetlenségében Pio atyához fohászkodott. Kisvártatva, maga sem tudta, hogyan, kijutott a tetőre, onnan egy nyitott ablakon át a könyvtárszobába, végül vissza a saját szobájába. Másnap reggel az volt az első gondolata: „De jó, hogy Pio atya megsegített az éjjel!” Néhány hónappal később meglátogatta lelkiatyját San Giovanni Rotondóban. A verandán imádkozó Pio, amint meglátta, nevetve felkiáltott: „Don Nello, Don Nello, az az éjszaka a tetőn!” (Carla Riceputinak, a pap unokahúgának vallomása, Cesena, 2001.11.29.) A vallomások Fr. Marcellino Iasenzaniro „Testimonies” című gyűjteményében jelentek meg Pió atya imája Jézus szent szíve, minden jónak forrása, imádlak Téged, hiszek Benned szeretlek Téged és bánom minden bűnömet. Neked ajándékozom az én szegény szívemet. Tedd alázatossá, tisztává és minden kívánságodnak megfelelővé. Add jóságos Jézusom, hogy én Benned és Te énbennem élj. Védj meg (veszedelemben) veszélyben, vigasztalj a szenvedésben, őrizd meg testem egészségét, add áldomást minden művemre, és a szent halál kegyelmét add meg nekem.
Egy másik legenda szerint Nikodémus és Arimathiai József azon a helyen, ahol Mária Jézussal a Kálváriára menet találkozott, és ahol anyai fájdalmában elalélt, templomot épített, sőt külön rendet alapított a Fájdalmas Szűz tiszteletére. Ez lenne a szervita, népünk ajkán servita rend, amelyet később a Hét Szent Alapító úgy keltett volna Firenzében új életre (1240). A legenda szerint maga a Szűzanya rendelte fájdalmaira való emlékeztetésül a fekete rendi köntöst, amely jelképesen Mária özvegyi ruhája. A kultusz népszerűsítéséből a franciskánusok is derekasan kiveszik a részüket. A rájuk annyira jellemző compassio szinte fölülmúlhatatlan két irodalmi kifejezésre jut Szent Bonaventúra zsolozsmájában (officium de compassione Beatae Mariae Virginis), és a Stabat Mater himnuszában, Jacopo da Todi remekében. Mindkettő belekerült a római liturgiába, de ugyanakkor kiapadhatatlan forrása és mintája lett a szakrális népköltészetnek, Mária-siralmaknak is. A himnusz Kájoni János énekeskönyvének barokk, illetőleg Babits Mihálynak modern fordításában így kezdődik: Álla a keserves anya, Keresztfánál siralmába. Midőn függne Szent Fia. Midőn függne Szent Fia. Kinek megepedett szívét, Töredelmes és bús lelkét Hegyes tőr általjárta, Hegyes tőr általjárta… Állt az anya keservében sírva a kereszt tövében, melyen függött szent Fia, kinek megtört s jajjal-tellett lelkét kemény kardnak kellett kínzón általjárnia… A Pieta mint az isteni és emberi szenvedés megfoghatatlan szimbóluma, a középkor végének, a devotio moderna világának alighanem legegyetemesebb áhítatforrása. Amit mi már műalkotásnak érzünk, az még Michelangelónál is elsősorban kultikus követelményeket szolgál. Az áhitatforma az imago pietatis képzetkörével is összeötvöző-
dik. A hozzáfűződő pápai búcsúkiváltságok föltétele, hogy bizonyos, Krisztus kínszenvedéséről és Mária keserűségéről szóló imádságokat a pietás előtt kell végezni. Ez eleinte a feszületet is jelenthette, de legáltalánosabban és később kizárólag a Mária ölében nyugvó halott Krisztust. Misét mond vala egyszer – írja (1514), a Lobkowitz-kódex – dicsőséges Szent Gergely pápa és neki jelenék Urunk, áldott Jézus, és akkoron megjelenék neki az ő szentséges kénszenvedésének titkában. Akkoron való ájtatosságában szerzé imez ide alá megírt hét szent imádságot. De hogy emberek nagyobb ájtatossággal olvasnáják, engedé, hogy valaki halálos bűn nélkül teredelmességgel térdenállva megmondja és minden imádság után mondjon egy Miatyánkot és Üdvözlégyet… De a pietas elett kell megmondani. Híres pozsonyi barokk imádságos könyvünk, a Florilegium Forgachianum ezt így mondja: Oratio dicenda ante imaginem pietatis, quam Germani vocant Vesperbild. Bizonyos, hogy számos későgótikus Pietaszobrunk körül – mintegy megszentelődve e búcsúlehetőségektől, majd elrejtőzködve a hitújítás képromboló hevülete elől – a barokk időkben búcsújáró kultusz kerekedik (Sasvár, Pozsony, Nyitra, Sümeg, Felsősegesd, Gyöngyös, Eger) A Mária-kultusz ősiségét és folytonosságát annyira hangoztató tridentinus buzgóságnak egyenesen kapóra jönnek ezek a primitív faszobrok, amelyek a barokk templomok káprázatos pompájában a régi jó idők meghitt egyszerűségét, a szülőföld archaikus világát, a hit középkori töretlenségét idézik. Ebbe a szakrális érzésvilágba tartoznak még főleg a szlovákság és a lengyelség körében azok az apró, 20-30 cm magasságú, népi fafaragóktól alkotott, búcsúfiába hozott Pieta-szobrok, amelyeket még szintén ez a gótikus-barokk jámborság ihletett, és karizmájuk miatt a régi Magyarország katolikus paraszthajlékaiban a legutóbbi időkig igen megbecsülték, őrizték őket. Bálint Sándor 5
Sík Sándor
Fakereszt Kékre mázolt deszkabódé, Benne durva feszület, Adj ma is, mint annyi másszor, Áhitatot, ihletet. Kontár ujjak faragdáltak, De nem kontár áhitat, Mely az erdőmélybe plántált És örökre itt maradt. Őzikék rátarti népe Hajnalonta erre húz. Rigó surran, harkály koppan, Hogyha szól az Angelus. Reggel-este jő a hangya, (Fürge kolduló-barát) És lerakja lábaidnál Izzadása zálogát. Üldögélek elmerülve A csöpp deszkazsámolyon, Míg a hegyi legelőkről A kolompszó rámborong. S a rigóval, a kakukkal Egyetértve, mint iker, Dúdolom a dallamocskát, Mely szívemben csiripel. Ó ha versbe kottázhatnám Ezt a szótalan imát, A térdeplő természetnek Ős gregóriánumát. Bár ezt búgná béna szívem Akkor is, ha meghalok, Mint a nyíló felhők szélén Felkönyöklő angyalok. Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen. XIII. Leó pápa (1810-1903) imája 6
Szeptember 16-án, hétfőn megkezdődött az új tanév. Kis- és nagy-iskolásainknak az alábbi verssel kivánunk sikerekben gazdag, Istentől áldott tanévet. A Plébánia munkaközössége
Szabó Lőrinc IMA A GYERMEKEKÉRT Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kináld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, élő és holt anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom. De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek!
Kevéssé ismert történetek Szent Pioról „Szóval csak álom volt, mi?” Egy házaspár, akinek nem lehetett gyermeke, Pio atya közbenjáró imáit kérte. Az asszony rövidesen várandós lett, és nagyon félt, hogy elveszíti a babát. Már a szülés ideje közeledett, amikor egy éjjel azt álmodta, hogy a szülészeti műtőben van, és mielőtt az orvos bejött volna, meglátott egy szakállas embert, aki a műtő egyik sarkából mosolyogva tekintett rá. Ekkor felébredt. Az ismert fényképek alapján úgy gondolta, az álmában látott férfi Pio atyához hasonlított. Ezt sokaknak elmesélte; szinte rögeszméjévé vált. Néhány nap múlva fia született, és minden a legnagyobb rendben zajlott. Néhány hónap múlva a boldog anya tervezni kezdte, hogy elmegy San Giovanni Rotondóba, hogy saját szemével lássa, csakugyan hasonlít-e Pio atya az álmában látott emberhez, s ha igen, köszönetet mondjon neki. Férje próbálta lehűteni: „Nyugodj meg – mondogatta –, csak álom volt, semmi más.” Végül mégis elutaztak. Amikor megérkeztek, a kolostorban olyan helyre álltak, ahol Pio atyának el kellett haladnia. Mikor a szent odaért, megállt a férj mellett, kedvesen ránézett, gyengéden megveregette a vállát, és széles mosollyal, csipkelődve így szólt: „Szóval csak álom volt, mi?” (Anna Baroni vallomása, Chiavari, 1994.12.8.) „Látod, mennyien dicsőitik a Jóistent?” Antonio Durante kapucinus is megfigyelhette, hogyan olvas Pio atya a gondolataiban. Egy alkalommal, mikor a rendház előtt sétált Pio atyával, látta, milyen rajongó szeretettel veszi körül a Padrét a nép. Antonio arra gondolt: „Vajon hogyan tud ellenállni a hiúság és az önelégültség kísértésének?” Szinte a végére sem ért a gondolatnak, amikor a szent odafordult hozzá, és moso-
lyogva, gyengéden annyit mondott: „Látod, mennyien dicsőitik a Jóistent?” (Antonio Durante atya 1912-ben született és 1970-ben halt meg. Riccardo Geminiani kapucinus vallomása, Genova, 1995.04.20.) „Szóval a lelki élet olyan, mintha üvegen mászna az ember?” Pasquale Cattaneo atya is arról vall, hogy Pio atya a szívekben olvasott. Pasquale atya elöljárói engedélyével San Giovanni Rotondóba utazott, hogy Pio atyánál gyónhasson. Odafelé a buszon alapos lelkiismeretvizsgálatot tartott és jó elhatározásokat tett. A végén azonban, amikor a busz már a városkához közeledett, az a nyugtalanító gondolat vetett véget elmélkedésének, hogy „a lelki élet olyan, mintha üvegen mászna az ember.” A kolostorba érkezve, szólt a sekrestyés testvérnek, hogy gyónni jött Pio atyához, majd türelmesen várt a sorára. A gyóntatószékbe lépve köszöntötte Pio atyát, majd meggyónt, és megkapta a feloldozást. Örömmel állt fel, hogy őszintén gyónt. Mielőtt kilépett volna, még egyszer visszanézett; a Padre rámosolygott, és huncutul megkérdezte: „Szóval a lelki élet olyan, mintha üvegen mászna az ember?” Pasquale atya úgy megdöbbent, hogy szóhoz sem jutott; ám attól kezdve meg volt győződve róla, hogy Pio atyát a Szentlélek világosítja meg a lelkek vezetésére. (Pasquale Cattaneo vallomása, Fiera di Primiero, 1988.07.31.) Különleges áldás Alma De Concini egészen Pio atyára bízta magát az Istenhez vezető úton. Íme a vallomása: „Pio atya éppen nőket gyóntatott. Ott voltam a templomban, három-négy méterre tőle. Aznap nem lett volna esélyem, hogy beszéljek vele, ezért magamban kértem: „Atyám, küldjön nekem egy áldást, nagy szükségem van rá.” Alighogy 7
Sík Sándor
Fakereszt Kékre mázolt deszkabódé, Benne durva feszület, Adj ma is, mint annyi másszor, Áhitatot, ihletet. Kontár ujjak faragdáltak, De nem kontár áhitat, Mely az erdőmélybe plántált És örökre itt maradt. Őzikék rátarti népe Hajnalonta erre húz. Rigó surran, harkály koppan, Hogyha szól az Angelus. Reggel-este jő a hangya, (Fürge kolduló-barát) És lerakja lábaidnál Izzadása zálogát. Üldögélek elmerülve A csöpp deszkazsámolyon, Míg a hegyi legelőkről A kolompszó rámborong. S a rigóval, a kakukkal Egyetértve, mint iker, Dúdolom a dallamocskát, Mely szívemben csiripel. Ó ha versbe kottázhatnám Ezt a szótalan imát, A térdeplő természetnek Ős gregóriánumát. Bár ezt búgná béna szívem Akkor is, ha meghalok, Mint a nyíló felhők szélén Felkönyöklő angyalok. Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen. XIII. Leó pápa (1810-1903) imája 6
Szeptember 16-án, hétfőn megkezdődött az új tanév. Kis- és nagy-iskolásainknak az alábbi verssel kivánunk sikerekben gazdag, Istentől áldott tanévet. A Plébánia munkaközössége
Szabó Lőrinc IMA A GYERMEKEKÉRT Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kináld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, élő és holt anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom. De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek!
Kevéssé ismert történetek Szent Pioról „Szóval csak álom volt, mi?” Egy házaspár, akinek nem lehetett gyermeke, Pio atya közbenjáró imáit kérte. Az asszony rövidesen várandós lett, és nagyon félt, hogy elveszíti a babát. Már a szülés ideje közeledett, amikor egy éjjel azt álmodta, hogy a szülészeti műtőben van, és mielőtt az orvos bejött volna, meglátott egy szakállas embert, aki a műtő egyik sarkából mosolyogva tekintett rá. Ekkor felébredt. Az ismert fényképek alapján úgy gondolta, az álmában látott férfi Pio atyához hasonlított. Ezt sokaknak elmesélte; szinte rögeszméjévé vált. Néhány nap múlva fia született, és minden a legnagyobb rendben zajlott. Néhány hónap múlva a boldog anya tervezni kezdte, hogy elmegy San Giovanni Rotondóba, hogy saját szemével lássa, csakugyan hasonlít-e Pio atya az álmában látott emberhez, s ha igen, köszönetet mondjon neki. Férje próbálta lehűteni: „Nyugodj meg – mondogatta –, csak álom volt, semmi más.” Végül mégis elutaztak. Amikor megérkeztek, a kolostorban olyan helyre álltak, ahol Pio atyának el kellett haladnia. Mikor a szent odaért, megállt a férj mellett, kedvesen ránézett, gyengéden megveregette a vállát, és széles mosollyal, csipkelődve így szólt: „Szóval csak álom volt, mi?” (Anna Baroni vallomása, Chiavari, 1994.12.8.) „Látod, mennyien dicsőitik a Jóistent?” Antonio Durante kapucinus is megfigyelhette, hogyan olvas Pio atya a gondolataiban. Egy alkalommal, mikor a rendház előtt sétált Pio atyával, látta, milyen rajongó szeretettel veszi körül a Padrét a nép. Antonio arra gondolt: „Vajon hogyan tud ellenállni a hiúság és az önelégültség kísértésének?” Szinte a végére sem ért a gondolatnak, amikor a szent odafordult hozzá, és moso-
lyogva, gyengéden annyit mondott: „Látod, mennyien dicsőitik a Jóistent?” (Antonio Durante atya 1912-ben született és 1970-ben halt meg. Riccardo Geminiani kapucinus vallomása, Genova, 1995.04.20.) „Szóval a lelki élet olyan, mintha üvegen mászna az ember?” Pasquale Cattaneo atya is arról vall, hogy Pio atya a szívekben olvasott. Pasquale atya elöljárói engedélyével San Giovanni Rotondóba utazott, hogy Pio atyánál gyónhasson. Odafelé a buszon alapos lelkiismeretvizsgálatot tartott és jó elhatározásokat tett. A végén azonban, amikor a busz már a városkához közeledett, az a nyugtalanító gondolat vetett véget elmélkedésének, hogy „a lelki élet olyan, mintha üvegen mászna az ember.” A kolostorba érkezve, szólt a sekrestyés testvérnek, hogy gyónni jött Pio atyához, majd türelmesen várt a sorára. A gyóntatószékbe lépve köszöntötte Pio atyát, majd meggyónt, és megkapta a feloldozást. Örömmel állt fel, hogy őszintén gyónt. Mielőtt kilépett volna, még egyszer visszanézett; a Padre rámosolygott, és huncutul megkérdezte: „Szóval a lelki élet olyan, mintha üvegen mászna az ember?” Pasquale atya úgy megdöbbent, hogy szóhoz sem jutott; ám attól kezdve meg volt győződve róla, hogy Pio atyát a Szentlélek világosítja meg a lelkek vezetésére. (Pasquale Cattaneo vallomása, Fiera di Primiero, 1988.07.31.) Különleges áldás Alma De Concini egészen Pio atyára bízta magát az Istenhez vezető úton. Íme a vallomása: „Pio atya éppen nőket gyóntatott. Ott voltam a templomban, három-négy méterre tőle. Aznap nem lett volna esélyem, hogy beszéljek vele, ezért magamban kértem: „Atyám, küldjön nekem egy áldást, nagy szükségem van rá.” Alighogy 7
végére értem a gondolatnak, az atya elfordult az arcát eltakaró gyóntatórácstól, egyenesen rám nézett, és keresztet rajzolt a levegőbe. Aztán visszahajolt a rácshoz, és folytatta a gyóntatást.” (Alma De Concini vallomása, Terzolas, 1995.07.23.) „Tessék, csókolja meg, mielőtt meglegyintem!” Egy másik asszony, Teresa Venezia gyónás után a folyosón várakozott, hogy elhaladtában megcsókolhassa Pio atya kezét. (A hívek kiváltságnak és áldásnak tekintették, ha megcsókolhatták a szent stigmatizált kezeit.) Pio atya azonban nem állt meg. Az asszony nagyon elszomorodott, és lélekben méltatlankodott. A szent ekkor viszszafordult, odalépett hozzá, kinyújtotta a kezét, és atyai mosollyal ráparancsolt: „Tessék, csókolja meg, mielőtt meglegyintem!” (Teresa Venezia vallomása, Tolve, 1986.10.19.) „Hányszor hívtál tegnap éjjel!” Pio atya a távolból is meghallgatta lelki gyermekeit. Valentino kapucinus Pio atya lelki gyermeke volt, aki rajongott érte. A második világháborúban a német hadseregnek az Appenninekben állomásozó szárnya kettéosztotta a térséget, elválasztva Valentino kapucinust délen élő családjától. Sokáig nem hallott róluk, mígnem elhatározta, hogy átvág a fronton és hazamegy. Rendkívül kockázatos vállalkozás volt, különösen télen. Néhány hasonló helyzetben lévő társával együtt vágtak neki az útnak, Isten segítségéért és Pio atya közbenjárásáért fohászkodva. Egy meredek lejtőn Valentino testvér rosszul lépett a szűk úton, és a hóban csúszni kezdett lefelé. Pio atyához kiáltozott segítségért, és egyszer csak egy bokor állította meg. A többiek visszasegítették az útra, és végül sikerült észrevétlenül átjutniuk a fronton. San Marco in Lamisba érve Valentino testvér megpihent, és a közeli San Giovanni Rotondóban meglátogatta Pio atyát. Lelkiatyja, amint meglátta, így szólt: „Hányszor hívtál tegnap éjjel, de hányszor!” Aztán megölelte, és azt mondta: „Köszönjük meg együtt az Úrnak!” (San Marco in Lamis-i Valentino testvér vallomása, San Severo, 1992.04.08.) 8
„Az az éjszaka a tetőn!” A következő vallomás elég mulatságos, még az érintett számára is. Nello Masini lelkipásztor a Szent József Kongregáció tagja az 1950-es években ismerte meg Pio atyát. Lelki gyermeke lett, rendkívül tisztelte, és sokszor meglátogatta San Giovanni Rotondóban. Egyik nyáron szerzetestársaival lelkigyakorlatra mentek Venetóba. A testvérek a folyó végén egy távoli szobában szállásolták el a testes, hangosan horkoló Nello atyát, hogy senkit ne zavarjon. Egyik éjjel Nello atya kiment a mosdóba, ám véletlenül úgy magára zárta az ajtót, hogy nem tudott kimenni. Hiába kiabált segítségért, senki nem hallotta, ezért elhatározta, hogy az ablakon át kimászik a tetőre. Neki is gyürkőzött, ám százhúsz kilójával beszorult a szűk ablaknyílásba. Tehetetlenségében Pio atyához fohászkodott. Kisvártatva, maga sem tudta, hogyan, kijutott a tetőre, onnan egy nyitott ablakon át a könyvtárszobába, végül vissza a saját szobájába. Másnap reggel az volt az első gondolata: „De jó, hogy Pio atya megsegített az éjjel!” Néhány hónappal később meglátogatta lelkiatyját San Giovanni Rotondóban. A verandán imádkozó Pio, amint meglátta, nevetve felkiáltott: „Don Nello, Don Nello, az az éjszaka a tetőn!” (Carla Riceputinak, a pap unokahúgának vallomása, Cesena, 2001.11.29.) A vallomások Fr. Marcellino Iasenzaniro „Testimonies” című gyűjteményében jelentek meg Pió atya imája Jézus szent szíve, minden jónak forrása, imádlak Téged, hiszek Benned szeretlek Téged és bánom minden bűnömet. Neked ajándékozom az én szegény szívemet. Tedd alázatossá, tisztává és minden kívánságodnak megfelelővé. Add jóságos Jézusom, hogy én Benned és Te énbennem élj. Védj meg (veszedelemben) veszélyben, vigasztalj a szenvedésben, őrizd meg testem egészségét, add áldomást minden művemre, és a szent halál kegyelmét add meg nekem.
Egy másik legenda szerint Nikodémus és Arimathiai József azon a helyen, ahol Mária Jézussal a Kálváriára menet találkozott, és ahol anyai fájdalmában elalélt, templomot épített, sőt külön rendet alapított a Fájdalmas Szűz tiszteletére. Ez lenne a szervita, népünk ajkán servita rend, amelyet később a Hét Szent Alapító úgy keltett volna Firenzében új életre (1240). A legenda szerint maga a Szűzanya rendelte fájdalmaira való emlékeztetésül a fekete rendi köntöst, amely jelképesen Mária özvegyi ruhája. A kultusz népszerűsítéséből a franciskánusok is derekasan kiveszik a részüket. A rájuk annyira jellemző compassio szinte fölülmúlhatatlan két irodalmi kifejezésre jut Szent Bonaventúra zsolozsmájában (officium de compassione Beatae Mariae Virginis), és a Stabat Mater himnuszában, Jacopo da Todi remekében. Mindkettő belekerült a római liturgiába, de ugyanakkor kiapadhatatlan forrása és mintája lett a szakrális népköltészetnek, Mária-siralmaknak is. A himnusz Kájoni János énekeskönyvének barokk, illetőleg Babits Mihálynak modern fordításában így kezdődik: Álla a keserves anya, Keresztfánál siralmába. Midőn függne Szent Fia. Midőn függne Szent Fia. Kinek megepedett szívét, Töredelmes és bús lelkét Hegyes tőr általjárta, Hegyes tőr általjárta… Állt az anya keservében sírva a kereszt tövében, melyen függött szent Fia, kinek megtört s jajjal-tellett lelkét kemény kardnak kellett kínzón általjárnia… A Pieta mint az isteni és emberi szenvedés megfoghatatlan szimbóluma, a középkor végének, a devotio moderna világának alighanem legegyetemesebb áhítatforrása. Amit mi már műalkotásnak érzünk, az még Michelangelónál is elsősorban kultikus követelményeket szolgál. Az áhitatforma az imago pietatis képzetkörével is összeötvöző-
dik. A hozzáfűződő pápai búcsúkiváltságok föltétele, hogy bizonyos, Krisztus kínszenvedéséről és Mária keserűségéről szóló imádságokat a pietás előtt kell végezni. Ez eleinte a feszületet is jelenthette, de legáltalánosabban és később kizárólag a Mária ölében nyugvó halott Krisztust. Misét mond vala egyszer – írja (1514), a Lobkowitz-kódex – dicsőséges Szent Gergely pápa és neki jelenék Urunk, áldott Jézus, és akkoron megjelenék neki az ő szentséges kénszenvedésének titkában. Akkoron való ájtatosságában szerzé imez ide alá megírt hét szent imádságot. De hogy emberek nagyobb ájtatossággal olvasnáják, engedé, hogy valaki halálos bűn nélkül teredelmességgel térdenállva megmondja és minden imádság után mondjon egy Miatyánkot és Üdvözlégyet… De a pietas elett kell megmondani. Híres pozsonyi barokk imádságos könyvünk, a Florilegium Forgachianum ezt így mondja: Oratio dicenda ante imaginem pietatis, quam Germani vocant Vesperbild. Bizonyos, hogy számos későgótikus Pietaszobrunk körül – mintegy megszentelődve e búcsúlehetőségektől, majd elrejtőzködve a hitújítás képromboló hevülete elől – a barokk időkben búcsújáró kultusz kerekedik (Sasvár, Pozsony, Nyitra, Sümeg, Felsősegesd, Gyöngyös, Eger) A Mária-kultusz ősiségét és folytonosságát annyira hangoztató tridentinus buzgóságnak egyenesen kapóra jönnek ezek a primitív faszobrok, amelyek a barokk templomok káprázatos pompájában a régi jó idők meghitt egyszerűségét, a szülőföld archaikus világát, a hit középkori töretlenségét idézik. Ebbe a szakrális érzésvilágba tartoznak még főleg a szlovákság és a lengyelség körében azok az apró, 20-30 cm magasságú, népi fafaragóktól alkotott, búcsúfiába hozott Pieta-szobrok, amelyeket még szintén ez a gótikus-barokk jámborság ihletett, és karizmájuk miatt a régi Magyarország katolikus paraszthajlékaiban a legutóbbi időkig igen megbecsülték, őrizték őket. Bálint Sándor 5
kedveskedik, melyben az úton járó a napnak melegségétől égettetvén, kedvére megnyugszik, meghívesedik. Hasonlóképpen ez a szentséges név, Mária, a mindenféle ínségeknek hévségétől megőrizi, megoltalmazza mindazokat, kik annak árnyékába szaladnak. Egyszóval Máriának neve nemcsak azért mondatik platanus fának, hogy nékünk pajzzsal és árnyékkal gazdálkodik, hanem Platanus juxta aquam, víz mellett lévő platanus fának neveztetik, mert valamint a fa, mely a vizek mellett, vizek partjain plántáltatott, lenyújtja a vizekbe az ő ágait, hogy az azokba vé-
letlenül béeső ember el ne meríttessék, hanem azokat megragadván, a vizeknek örvényes öbleiből kiszabadulhasson: úgy ez a hathatós név, Mária, mindenféle nyomorodtaknak ajánlja kegyességét, kinyújtja, kiterjeszti irgalmasságának ágait, hogy a szorongatásnak, félelemnek, bánatnak, véteknek, kétségbeesésnek vizei között el ne meríttessenek, el ne vesszenek. Mindezekre nézve tehát méltán mondhatom, hogy ez a szentséges név, Mária, a bűnösöknek üdvösséges név. Kosztolányi Sándor
gélium tekintélye alapozza meg, amikor Simeon szavaira emlékezik: S a Te lelkedet is tőr járja át, hogy kinyilatkoztassanak sok szívből a gondolaHétfájdalmú Szűzanya, Mária felmagasztalt tok (Lukács 2,35). Menekülnek Egyiptomba: anyai fájdalmáról való megemlékezésre jellemzőHeródes keresi a Gyermeket és meg akarja ölni en éppen a Szentkereszt felmagasztalásának ün(Máté 2,13). Nem találja a tizenkét éves Jézust: nepét követő napon, búcsúnapjának megülésére Atyád és én bánkódva kerestünk (Lukács 2,48). pedig a rákövetkező vasárnap kerül sor. Mária ott áll a keresztfa alatt: Jézus keresztje melMária hét fájdalmát az egyházi év – mint látlett ott állott édesanyja (János 19,25). Mindez tuk – fájdalmaspénteken is számontartja, de ez a azonban Mária fájdalmának csak négy evangéliunap a nagyböjt ősi liturgikus rendjében mindig mi megnyilatkozása. A megmaradt jövevénynek. másik háromról: a SzűzaEzért volt szükség önálló nyának a keresztvivő Jéünnepre, amely az emésztő zussal való találkozásáról, anyai fájdalomnak egyszera keresztről való levételről, re archaikus és szakrális illetőleg halott Fiának öléképzetvilágát dicsőíti meg. ben való megpihenéséről és A kultusz eredetét a a temetésen való részvétekutatásnak még nem sikeléről csak a tiszteletre mélrült teljesen tisztázni.* tó ősi hagyomány tud. Aligha tévedünk, ha kibonErről nagypénteknél bőtakozását nem korábban, vebben is szólottunk. Minhanem a keresztesháborúk denesetre ezzel kerekedik a Szentföld-élményében és a szakrális számszimbolika nyomában születő passiószellemében 7-re a Szűzamisztikában keressük. Felnya keserűsége. virágoztatása körül különöMichelangelo Buonarroti: Pieta A legenda – mint annyisen a koldulórendek, főleg a szor – lélektanilag most is jó helyen tapogat, amifranciskánusak, majd önállóbban a szerviták buzkor a kultusz megalapítójának János evangélistát gólkodnak. tartja. Úgy mondja, hogy János Mária mennybeKöltészetünk legrégibb és legszebb középkori vétele után nagyon szerette volna látni a Szűzaemléke az Ómagyar Máriasiralom, amely már a nyát. Egyszer aztán az égbe ragadtatott és hallotXIII. században tanuskodik népünknek még napta, hogy Jézus nagy kegyelmet ígért azoknak, akik jainkban sem lankadó tiszteletéről. Mária anyai fájdalmát tisztelik. A Szűzanya fájdalmainak kultuszát az evan-
Szeptember 15.
4
A herceg, aki Krisztus szeretetének koldusává lett Augusztus 31-én délelőtt 11 órakor Ferenc pápa küldötte, Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa volt a főcelebránsa az ünnepi szentmisének, amelyen a boldogok sorába iktatták a román vértanút, az első birituális romániai katolikus papot. A szertartást a bukaresti Romexpo kiállítási csarnokban mutatták be több ezer hívő jelenlétében. Koncelebrált több mint száz pap, mintegy húsz püspök és André Vingt-Trois párizsi bíboros érsek. Jelen voltak az ortodox egyház és az állam képviselői is. Homíliájában Amato bíboros kihirdette, hogy az új boldog liturgikus emléknapja minden évben május 16-án lesz. A bíboros prefektus hangsúlyozta: „Boldog Vladimir Ghika emléknapja legyen a kiengesztelődés és a béke prófétai jele, egy szomorú múlt emléke, amelyet soha semmilyen módon nem szabad megismételni. Legyen továbbá elkötelezettség egy jobb jövő építésére, amelyet a remény, a testvéri szeretetközösség, a szabadság és az öröm jelképez”. Vladimir Ghika ortodox vallású nemesi családban született 1873. december 25-én a mai Isztambulban, ahol édesapja romániai nagykövetként teljesített szolgálatot. Franciaországi tanulmányai során protestáns környezetbe került, majd számos tanulmány, elmélkedés után jutott el a katolikus hithez. A római Szent Tamás Kollégiumban szerzett doktorátust filozófiából és teológiából, majd hivatalosan 1902-ben lépett be a Katolikus Egyházba, hitvallást téve az Aventinus dombon lévő Santa Sabina-bazilikában. 1923. október 7-én Párizsban szentelték pappá. 1931-ben a Szentatya kinevezte apostoli protonotáriusnak és az Eucharisztikus Kongresszusok igazgatói bizottsága tagjának. X. Piusz pápától engedélyt kapott, hogy a latin szertartás mellett bizánci rítusban is mutathasson be szentmisét. Angelo Amato bíboros a Vatikáni Rádiónak adott interjújában felidézte az új boldog életútját: Vladimir Ghika 50 éves korában kezdte el intenzív apostoli munkásságát a kicsinyek és szegények érdekében. 1939-ben visszatért Romániába.
Szenvedő honfitársai mellé állt, illetve segítette a náci megszállás elől menekülő lengyeleket. Hűen a „szükséget szenvedők teológiájához”, ápolta a betegeket, sebesülteket, háborús foglyokat. Ezt a választását 1948-ban is megerősítette, amikor I. Mihály király trónfosztása után a kommunista rezsim megkezdte a katolikusok erőszakos és módszeres üldözését. Vladimir Ghikát 1952. november 18-án a zsilávai börtönbe vetették hazaárulás vádjával. A kínzások következtében 1954. május 16-án, 80 éves korában elhunyt. Földi maradványait 1968-ban helyezték örök nyugalomra a román fővárosban. Angelo Amato bíboros homíliájában rámutatott: Ghika hármas örökséget hagy ránk. Az első ökumenikus törekvéseire vonatkozik: az Egyház egységéről álmodott, az életszentségről pedig azt tartotta, hogy nélkülözhetetlen eszköze a keresztények egysége elérésének. A második aspektus az új boldog konkrét karitatív tevékenységére utal, amelyet a menekültek, a sebesültek, betegek érdekében fejtett ki a háború idején. A harmadik üzenet pedig vértanúsága a kegyetlen sztálinizmus idején. A hosszú és kimerítő kihallgatások éjjel és nappal, az ütlegelések, a színleges felakasztások kínzását hittel és bátorsággal viselte el az ima segítségével. A sors úgy rendelte el, hogy a haldokló Ghika atya körül, a börtön betegszobájában jelen legyen egy ortodox pap, egy protestáns lelkész, egy fiatal zsidó és egy tatár imám, mintegy koronájaként vágyának, hogy egy nyáj legyen és egy pásztor – mondta a boldoggáavatási szentmisén Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa. Forrás: Vatikáni Rádió 9
Nincsenek ártatlan pletykák
Mária neve
Aki rosszat mond testvéréről, az képmutató, és nincs bátorsága ahhoz, hogy észrevegye saját hibáit – figyelmeztetett rá a pápa szeptember 13-án, pénteken reggel a Szent Márta Házban bemutatott szentmisén.
Szent Hieronymus doktor azt mondja, hogy ez a név, Mária, a zsidóknál annyit tészen mint Illuminatrix, megvilágosító. És bizonyára méltán tulajdoníttatik ez a név a tisztaságos Szűznek, akinek méhében akart fogantatni az öröktől fogva lévő Nap és az igaz világosság, mely megvilágosít minden e világra jövő embert. Illuminatrix, Megvilágosító, tehát Mária; mert valamint Krisztus mint Luminare majus, nagyobbik világosító, különös móddal előttök vagyon az igazaknak, kik a nap által jelentetnek, úgy Mária mint Luminare minus, kisebbik világosító, előttök vagyon a bűnösöknek, kik az étszaka által értetnek, nékiek különösen világosságot nyervén, mert a kegyelemnek minden világossága és minden adomány, mely a világosságnak Atyjától száll alá, ő általa száll az Anyaszentegyházra. És valamint a theologusok szerént az alacsony sorsban lévő angyalok a feljebb lévő angyaltól világosíttatnak meg, és így következendőképpen az angyaloknak megvilágosíttatások a legfőbb Serafimtól vagyon, úgy az Anyaszentegyházra minden világosság a Szűz által terjed, mert Mária út, melyen a mennyei világosság a földre lejött. Út, mely által az isteni szeretetnek mélysége lángolván az híveknek szíveikben meggyújtatik, és az ő segétsége és esedezése által már ezzel, már amazzal közöltetik. Mária a syrus nyelven annyit tészen, mint Domina, Úri asszony. – Valóban Mária minden teremtett állatnak asszonya, fejedelemnéje és királynéja, hatalom adatván nékie Fiától mind az égen, mind a földön. Valamint tehát Krisztus a mindeneket felhaladás által Úrnak neveztetik, úgy Mária legnagyobb méltósága által Asszonynak hivattatik. Innét a csanádi püspök Szent Gellérd, nemes magyar hazánkban különösen kívánta tisztelni Máriának nevét, az ő szerzése által a magyaroktól nem mondatott ez a név, Mária, hanem őtet Nagyasszonynak hívták, és azért nemes Magyarország is az ő első szent királyától, Istvántól Familia Sanctae Mariae, a Boldogságos Szűz Mária cselédjének hívattatott. Sőt, ugyan Szent István király megismérvén, hogy a szentséges Szűz még a királyoknak is asszonyok, és minden országnak királynéja légyen, magát királyi pálcáját, koronáját, és országát különös aján-
Hangsúlyozta, hogy a pletykának bűntény jellege van, mert minden alkalommal, amikor roszszat mondunk testvéreinkről, Káin testvérgyilkos tettét utánozzuk. „Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre” (Lk 6,39-42) – indult ki a napi evangéliumi szakaszból Ferenc pápa. Jézus kérdése felrázza minden idők minden emberének lelkiismeretét. Jézus, miután az alázatról szólt, most az ellenkezőjére mutat rá, arra a gyűlöletes magatartásra, amellyel ítélkezünk testvéreink felett. Jézus erőteljes szót használ ennek megjelölésére: hipokrita, vagyis álszent, képmutató. Azok, akik ítélkeznek mások felett, akik rosszakat mondanak másokról, azok hipokriták, álszentek, mert nincs erejük, bátorságuk ahhoz, hogy saját hibáikat észrevegyék. Az Úr nem sokat beszél erről, de később azt mondja, hogy akinek szívében egy kis gyűlölet lakozik testvére iránt, az gyilkos… János apostol első levelében szintén világosan azt írja: „aki gyűlöli testvérét, az a sötétségben van; aki ítélkezik testvéréről, a sötétségben halad előre”. Minden alkalommal, amikor szívünkben elítéljük testvérünket, sőt, ami még rosszabb, amikor erről másokkal is beszélünk, gyilkos keresztényekké válunk – mondta homíliájában Ferenc pápa. „Gyilkos keresztény… Nem én mondom, hanem az Úr. És ebben az esetben nincs helye árnyalatoknak. Ha rosszat mondasz testvéredről, megölöd őt. Minden alkalommal, amikor ezt tesszük, Káin tettét utánozzuk, aki a történelem első gyilkosa volt.” A pápa hozzátette: ezekben a napokban sok szó esik a háborúról és annyira fohászkodunk a békéért. Szükség van megtérésünk gesztusára. A pletykák mindig a bűntett dimenziója felé haladnak. Nincsenek ártatlan pletykák. A nyelvünk, ahogyan Jakab apostol mondta, arra szolgál, hogy 10
dicsőítsük Istent, de amikor arra használjuk, hogy rosszat mondjunk fivérünkről vagy nővérünkről, akkor megöljük Istent, megöljük Isten képmását testvérünkben. Valaki azt mondhatná: vannak, akik megérdemlik, hogy pletykáljanak róluk. Azonban ez nem lehetséges: „Menj és imádkozz érte! Menj és vezekelj érte! És ha szükséges, beszélj azzal a személlyel, aki megoldhatja a problémát. De ne mondd el mindenkinek!” Pál nagy bűnös volt, és saját magáról ezt mondta: „azelőtt káromkodó, üldöző és erőszakos ember voltam. Ám (Isten) mégis megkönyörült rajtam” (vö. 1Tim 1,13-20). Talán senki sem káromkodik közülünk – talán. De ha valaki közülünk pletykál, akkor minden bizonnyal üldöző és erőszakos. Kérjük magunknak és az egész egyháznak a kegyelmet, hogy a pletyka bűntettéből megtérjünk a szeretetnek, az alázatnak, a szelídségnek, a türelemnek, a másik iránti szeretet nagylelkűségének – fohászkodott péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa. Istenünk, add, hogy megértsük: a szolgáló szeretet nagyobb hatalom minden földi hatalomnál! Add, hogy szembe tudjunk nézni kudarcainkkal és megértsük: életünkből nem hiányozhat soha a kereszt, amelynek vállalásából számunkra is élet fakad! Add, hogy tudjuk vállalni mindig a jövőt! Add, hogy tudjuk elfogadni és igazán életre nevelni a gyermekeket! Tudjunk különbséget tenni igazi értékek és látszat-javak között! Add, hogy egymást elfogadó, egymásnak szolgálni képes, jövőt vállalni tudó emberek lehessünk! Ámen.
lással a tiszta Szűznek felszentelte, szüntelen esedezvén, hogy ez a Nagyasszony mind magát, mind országát védelmezné, kinek hatalma és pártfogása alá vetette vala az egész magyar nemzetet. Mind a szentatyáknak, mind az Anyaszentegyháznak értelem szerént Mária annyit tészen mint Stella maris, tengernek csillaga. Innét az Anyaszentegyháztól eképpen üdvözöltetik: Ave maris Stella, üdvözlégy tenger csillaga. A csillaghoz hasonlíttatik Mária, mert valamint a csillag minden romlás nélkül és tisztán kiterjeszti az ő sugárit, úgy a tisztaságos Szűz minden romlás és sérelem nélkül szülte az ő Fiát. És valamint a csillagnak fényességét meg nem kisebbíti annak sugárja, úgy a Szűznek Fia meg nem kisebbítette anyjának szüzességét. Ő tehát ama Jákobnak csillaga, melynek világossága és fényessége a mennyeieken is tündöklik, a föld alatt valókat is általhatja és a földet is el s megjárja, úgymond mézzel folyó Szent Bernárd. Mindezekből kitetszik, hogy a szentséges név, Mária, a tisztaságos Szűznek nem történetből adatott, hanem az egekből szállott alá. Mert az Isten azoknak, akiket valamely különös hivatalra elválasztott, oly nevet szokott adni, amely azon hivatallal megegyezzen. Mivel tehát Máriának hivatalja, tiszte, minden emberek felett legnagyobb volt, úgymint az isteni anyaság; azért szükségképpen nevének is olyannak kelletett lenni, mely a Jézus neve után minden neveket felülmúlna, megelőzne, felülhaladna. (…) Ezen hatalmas Szűznek neve Jésus Sirák fia által jövendölésben a platanus fához hasonlíttatik: Mint a platanus fa felmagasztaltattam a vizek mellett az utcákon. Azt írja Plinius, hogy a platanus fának hosszú és széles levelei vagynak, hasonlók a pajzshoz, úgyhogy amennyi levelekkel bővelkedik, annyi pajzsokkal gazdálkodik. Nemkülönben Máriának szentséges neve Platanus, mivel ennek levelei, bötűi és a Szent Szűznek kérései, esedezései hatalmas pajzsok, melyek a bűnösök ellen kilövettetett isteni haragnak nyilait meggátolják, elfordítják. Iram ejus ipsa suis temperat precibus, az Istennek haragját Mária az ő könyörgési által enyhíti, úgymond Szent Richárdus. Ennek felette a platanus fa az ő leveleinek szélességével kellemetes árnyékkal 3
Kisboldogasszony napja, a Szűzanya születésnapja Kisboldogasszony napja, (Kisasszony napja), Szűz Mária születésének emléknapja, ami pontosan kilenc hónappal van a Szeplőtelen fogantatás (dec. 8.) ünnepe után. Mária születéséről a Szentírásban semmit sem olvashatunk. Csak apokrif hagyományból ismerjük történetét. Eszerint Joachim és Anna sokáig magtalan volt és csak idős korukra született kislányuk. A születés keddi napon történt és a néphagyomány szerint Mária születésekor Gábor főangyal is megjelent. A jeruzsálemi hagyomány a Betheszdafürdő mellett tiszteli Mária születésének helyét. Már a XI. században számon tartott ünnepünk. Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, amelyek kódexirodalmunkba is bekerültek. Kultusza a régi időkben – és napjainkban is – káprázatos gazdagságban bontakozott és bontakozik ki. A középkori templomok többségének eredetileg Mária-patrónusa volt, a barokk időkben aztán a Kisasszony-búcsúnapot választották hozzá. Egy korabeli eredetű legenda szerint Kisasszony hajnalán angyalok zengnek éneket a mennyekben. E régi hiedelemnek jellegzetes népi hajtásai is vannak. Tápén, például, e jámbor hagyománynak hódolva még napjainkban is sok asszony megy ki Kisasszony-nap hajnalán a Tisza partjára „napköltét” várni – írja Bálint Sándor. Azt mondják, akinek „érdeme van rá”, az a felkelő napban megláthatja Máriát és amint a nap sugarai rózsát szórnak. Kisasszony napjára a jámborabb asszonynép másfelé is virrasztással készül – írják krónikáink. Ősi pogány őszkezdő nap. A fecskék is összesereglenek, hogy melegebb égtájak felé repüljenek, ezért nevezik ezt a napot „fecskehajtó Kisaszszonynak” is. Dologtiltó nap lévén, az asszonyok
sem dolgoznak, különösen a fonás tilos. Megkezdődik a termények betakarítása. Leverik a diót is, de a vetésre is kell gondolni, hogy „Szent Mihály napra má fődbe kerüjjön a mag”. Az időjárást is figyelik a gazdák, mert ha esik, nem lesz jó idő a vetésre. A Balaton vidékén és Göcsejben volt szokás, hogy a vetőmagot Kisasszony napjára virradó éjszaka, illetve kora hajnalban kiteszik a harmatra, hogy az Úristen szentelése fogja meg. Napkeltekor már be is viszik. Az a hiedelem, hogy az ilyen búza nem üszkösödik meg, és bőven terem. Ez a nap volt sokfelé a cselédek szolgálatba lépésének ideje is. E nap után kezdik szedni a fűszerpaprikát, majd rövid fonnyasztás után felfűzik, és az eresz alá akasztják száradni. Hegyvidékeink parasztsága úgy véli, ha Kisaszszony napján nem köszönt be az éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg lesz az ősz. Ennek különösen a szőlészek szempontjából van nagy jelentősége, hiszen a régi mondás szerint is:
Prépostfalva/Probstdorf Nagyszeben felől Segesvár felé haladva kevéssel Szentágota után rövid északi bekötőútra fordulva juthatunk Prépostfalvára, amelynek erődtemploma egyike a legfestőibbeknek. A falu, amelyet akkor még „Borothnik” néven említenek, 1223-ban a szebeni prépostság birtoka lesz. Érdekesség, hogy bár a krónikák se tudnak errefelé középkori magyar lakosságról, mégis az oklevelek vegyesen a német és a magyar nevet egyaránt használják: 1280-ban „Propstriph”, 1364ben „Prodtdorf”, 1488-ban „Prostdorf” formában szerepel, viszont 1339-ben „villa Prepositi”, 1345ben „villa Prépostfalva”, 1359-ben „Prepostfalua, alio nomine Prodnik”, 1601-ben „Praepostfalva” néven. A falu eredetileg a Hortobágy-patak partján feküdt, ahol 1867-ben, ásatások során azonosították is a XIII. századi templom helyét. A gyakori áradások miatt a település több kilométerrel északabbra költözött, ahol a XIV. században gótikus stílusban építették fel a jelenlegi templomot. A XV. század végén a hajó nyugati részét is belefoglalva hatalmas erődtorony épül és egyidejűleg 1500-ban erődfal is készül, amelyet nemsokára meg is ket-
tőznek, de a belsőt később elbontják. Mivel a nyugati torony – amelynek mindmáig az emeletén tárolják szalonnáikat a faluban még élő szászok – délre kezdett dőlni, új, hasonlóan robosztus harangtornyot építenek a templom északkeleti sarka közelében. Az 1860-as átépítésnek a gótikus részek sajnos nagyrészt áldozatul esnek: a sokszögzáródású szentélyt elbontják és megnagyobbítva, az épületet téglalapformára hozva zárják le keleten. így a templom támpillérrendszere, amelyen a favázas védelmi emelet is nyugszik, csak részben eredeti, gótikus kori. Ugyanekkor sajnos lebontják a kőbordás gótikus boltozatot is. Délkeletről a várfallal, a két toronnyal és a védelmi emelettel nagyon hangsúlyos az erődtemplom-jelleg. Nyugaton az erőd félelmetességét egy, az erődfalra ráragasztott, szintén favázas tornyocska oldja. Védelmi funkcióra nyilvánvalóan alkalmatlan, valószínűleg „historizáló” jelleggel épült az 1860-as munkák során, ám a templom amúgyis meglevő festőiségét tovább fokozza. És persze hálás fotótéma... Horváth Zoltán – Gondos Béla
„Szeptemberi meleg éjszakák finom bort érlelnek. Ha hidegre fordulnak Máriák, savanyúak lesznek.” Az ünnep, eredetileg annak a jeruzsálemi templomnak felszentelési évfordulója, amely ott áll, ahol a hagyomány szerint Mária született. Ez a templom, a ma is álló jeruzsálemi Szent Anna templom. Bizáncban és Rómában egyaránt már a VII. században megünnepelték Mária születésnapját. Rajta kívül csak Jézusnak és az előhírnök Keresztelő Jánosnak üljük meg földi születésnapját. Ez a nap tehát, a nagy Mária-ünnepek közé tartozik, népi elnevezése Kisboldogasszony ünnepe. Ma Magyarországon közel 180 Kisboldogaszszony templom vagy kápolna van, melyeknek általában ezen a napon van a búcsújuk. A legismertebb zarándokhely a máriaremetei Kisboldogasszony templom, ahol már számos csoda és jelenés megtörtént. Favázas védelmi emelet és a két robosztus torony
2
11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK XV. évfolyam 9. szám (173.)
– Gyöngyi Patrik, Péter István Márton.
Szentségi házasságot kötött – Veres Csaba – Veress Tünde, Kátai Sándor – Dávid Eszter, Göthér Mihály Csaba – Kis Katalin Márta, Dumitru Tamás – Péter Brigitta, Tóth István Árpád – Kató Kincső Emőke, Sánta Zsolt – András Emese, Gergely Arnold – Fülöp Tímea, Botos Attila – Bandi Csengelle.
Az Úr hazahívta: – Sulyok Pál Irén, Borbáth Tibor, Babos Lajos, Péter Teréz.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
Élő adás! A Szentkereszt felmagasztalása
Minden vasár- és ünnepnap a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon a baloldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani.
Akik minden hónap 13-án éjszakai virrasztásban engesztelték Jézus Krisztust. Középen a csoport vezetője, Ladó Orsoloya tanárnő
Íly módon lehetőséget nyújtva az áhitatba való bekapcsolódásra, azon kedves híveinkre gondoltunk, akik betegség, ágyhozkötöttség vagy más elfoglaltság miatt nem tudnak részt venni a szentmisén. Ugyanakkor lehetőség nyílik, hogy az évfordulós vagy szándékokra mondatott szentmisék is hallhatók legyenek a világ bármely részén azon hozzátartozók, családtagok, ismerősök, rokonok, vagy más személyek számára, akik külföldön vagy más városokban élnek, de nincs lehetőségük ezen alkalmakra hazautazni. Az ilyen szándékot előzetesen a plébániahivatalban be kell jelenteni.
Isten fizesse
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap.
Az Engesztelő Imacsoport 20 éven át minden hónap 13-án éjszakai virrasztásban engesztelte az Oltáriszentségben köztünk maradt Úr Jézus Krisztust. Ennek a csoportnak a lelke, vezetője a minden hónapi imádságok szerkesztője és előkészítője
Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
12
2013 szeptember
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesült:
LADÓ ORSOLYA tanárnő. Áldozatos, kitartó és minőségi munkáját fizesse meg a Szentségi Jézus és a Boldogságos Szűz Mária. Az egyházközség nevében mi is megköszönjük áldozatos munkáját. Munkacsoportjával együtt áldja meg az Úr, hogy még hosszú időn át vezethessék, szervezhessék az imádási órákat. A plébánia munkaközössége
A VII. században II. Hoszrou szászánida perzsa uralkodó serege elözönlötte a kelet-római birodalomnak övével határos részeit, és a Szent Ilona által megtalált kereszt Jeruzsálemben lévő darabját magával vitte. Herakliosz császár azonban győzelmet aratott a betolakodók felett, és visszaszerezte a legszentebb ereklyét. A legenda elmeséli, hogy jeruzsálemi győzelmes bevonulásakor egy angyal állította meg Heraklioszt, és felszólította, hogy alázkodjék meg. A császár levetette díszeit, és maga vitte gyalog a relikviát a városba (más változat szerint csupán az történt, hogy paripájáról szamárra ült át). A keresztet oltárra helyeztette, illetve – a drámaibb változatban – a Golgotán állíttatta fel. (A valóságtól elrugaszkodott legendaszerző Herakliosszal a fogságba esett Hoszrout mintegy rituális emberáldozatképpen ki is végeztette.) „Fennen ragyog királyi jel, keresztfa titka ünnepel, melyen az élet halni szállt, s megtörte holta a halált.” (Vexilla Regis) Ezt az eseményt ünnepelte az egyház a Szentkereszt felmagasztalása (Exaltatio Santa Crucis) néven szeptember 14-én. A régi katolikus naptár tehát három Szentkereszt-ünnepet tartott számon:
január 6-án, május 3-án és szeptember 14-én. E három ünnepnap szinte hajszálra harmadolja az évet. Az ünneprend kialakulását tekintve a január 6-i Szentkereszt (vízkereszt) volt az első (III. század). A Szentkereszt megtalálásának ünnepi hagyománya a következő évszázad első harmadában alapozódott meg, ekkor még ezt ünnepelték szeptember 14-én (a legenda szerint Ilona császárnő a keresztet ezen a napon találta meg), és csak a VII. század fordulóján – még Herakliosz uralkodása előtt – helyezte át az ünnepet I. (Nagy Szent) Gergely pápa május 3-ára. Amikor Herakliosz néhány évtized múltán „felmagasztalja” a keresztet, érthetően esett választása a már meglévő korábbi ünnepre, szeptember 14-re. Az ünneprend hármasságában mutatkozó szabályszerűséget azonban már Gergely pápa (köre) is fölismerhette, s kiaknázva a január 6-i és a szeptember 14-i dátumból adódó lehetőséget, a harmadik ünnepnap közbeiktatásával az ünnepeknek további szimbolikus súlyt adott. Elmélkedj a Kereszt fontosságáról, szerepéről! forrás: internet
