MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
– Sinka Dorka Dorottya.
Az Úr hazahívta: – Bedő Erzsébet, ifj. Zsók László, Páll Mihály, Gál Lajos, Kedves Antal, Szőcs Antónia, Török Albert, Száva Rozália, Mátyás József, Batzula Béla.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Esztergomi Boldog Özséb kanonok
január 20 1200-1270. január 20.: Özséb Esztergomban született, szülei a káptalani iskolába járatták. Már korán megtanulta a betűvetést. Szemlélődő és hallgatag személyiségét a magány iránti szeretet is jellemezte. Pappá szentelését követően sokan megkedvelték lelkiségét és szellemiségét, ezért hamarosan az esztergomi főkáptalan tagjává választották. Kanonokként az imádságnak és a tanulásnak szentelte életét, jövedelmét a szegényekre fordította, ugyanakkor nagy figyelmet fordított a lelkükre is. Özséb pártfogoltjai között voltak pilisi remeték is, akik teljesen az imádságnak és a vezeklésnek szentelték életüket. Özséb megszerette a remeték zavartalan békéjét. 1246-ban lemondott kanonoki méltóságáról és a Pilisszántó melletti sziklás rengetegbe vonult. Egy látomás hatására eldöntötte a Pilisben élő remeték egyesítését egy közösségbe. 1262-ben társaival Rómába ment, hogy IV. Orbán jóváhagyja a rendalapítást. Aquinói Szent Tamás pártfogásával megszerezte az engedélyt, de az ágostonos regula átvételéhez szükséges jóváhagyást a rend csak 1308-ban kapta meg. Özséb 1270. január 20-én lépett át az örökkévalóságba. Urunk megjelenése (Vízkereszt) január 6 Epifánia ünnepének eredete a III. századra nyúlik vissza. A baszilidiánus gnosztikusok ünneplésével 12
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ „A segítség az Úrtól jön”
Sztankó Attila
Élő adás! Minden vasár- és ünnepnapon a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból. A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani, majd követni a megjelenő utasításokat.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
2015 január
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesült:
XVII. évfolyam 1. szám (189.)
ellentétben, akik Jézus megkeresztelkedését tekintették Isten Fia tulajdonképpeni születésének, a keresztények ezen a napon kezdték ünnepelni Jézus betlehemi születését, de ezzel egy időben Jézus megkeresztelkedését a Jordánban és a kánai menyegző titkát is. A római karácsony ünneplésének új napja keleten magával hozta epifánia ünnepének átértelmezését. Jézus születésének és a bölcsek hódolatának ünneplése áttevődött karácsonyra, és megmaradt Jézus megkeresztelkedésének ünnepe. Észak-Afrikában a bölcsek hódolata; Spanyolországban, Galliában és Milánóban a bölcsek hódolata, Jézus megkeresztelkedése, a kánai menyegző, Szent Abrusnál a kenyérszaporítás kapott hangsúlyt. Epifánia ünnepének titkai közül a szentmise ünneplése leginkább a bölcsek hódolatát emeli ki, viszont a zsolozsma antifónái, válaszos énekei és a himnuszok már a bővebb teológiai tartalmat tárják elénk. Hazánkban, de főleg Erdélyben vízkereszt ünnepéhez kapcsolódik a házszentelés szokása, német nyelvű és hagyományú községekben felelevenítették a csillagozók járását.
Életünk édesanyánkkal kezdődik, ő az első, akivel a létezés partján találkozunk. Éveken át nála keresünk menedéket. Ha az élet rendje szerint „le is válunk róla”, önálló életünk utcájából is szívesen visszatérünk hozzá. A virágok lehulló szirmaikat a földanyának ajándékozzák, hiszen részben neki köszönhetik születésüket. A gyermeki szeretet ugyanígy hajlik vissza a jó anyák szívére. Ennek a ténynek ismeretében nem csodálkozhatunk, ha Egyházunk az újév napján Mária anyaságát ünnepli. Jézus emberi élete benne kezdődött, ezért is úgy illő, hogy Isten minden gyermeke Mária nevében kezdje az új esztendőt. A bibliai elbeszélésből értesülünk arról, hogy Mózes átmeneti hitetlensége miatt nem léphetett be az ígéret földjére. Csak a Nebó hegyről pillanthatta meg halála előtt a népének ígért és adott országot. Boldogan nézett végig a Jordán völgyén és nem tudhatta, milyen megpróbáltatások várnak ott Izrael népére. Valami ehhez hasonló helyzetben vagyunk mi is, akik körültekintünk, a jövőt fürkésszük az új esztendő Nebó hegyéről. Mózessel ellentétben, nekünk megadatott a kegyelem, hogy átlépjük egy újabb év határ-mesgyéjét, de azt mi sem tudjuk, mit rejteget számunkra. Ennek tudatában az idő Urára
kell tekintenünk, a nagy Adományozóra és a Zsoltárossal vallanunk: Tekintetemet a hegyek felé emelem, Onnan jön segítség számomra. A segítség az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette. Zs 121,1 A régi krónikások, amikor beszámoltak egy-egy történelmi eseményről, mindig így határozták meg a történet időpontját: in anno Domini, az Úrnak ebben és ebben az esztendejében. Ezzel kifejezték abbeli hitüket, hogy az idő minden szelete az Isten ajándéka és neki jár köszönet érte. Egy lelkipásztor beszámol arról, hogy együtt szilveszterezett a fiatalokkal. Együtt nézték a tévé műsorát, beszélgettek, énekeltek és természetesen az evésről-ivásról sem feledkeztek meg. Közeledett az éjfél, amikor komolyra fordították a beszélgetést. A lelkipásztor Szent Ágoston szavait idézte, aki szerint minden napunknak a reggel a kormánykereke. Ekkor kell, ekkor lehet eldöntenünk, milyen irányba fordítjuk gondolatainkat és tevékenységünket. A fiatalokkal kimentek az utcára, ahol szóltak a sípok, trombiták, tülköltek az autók, ők pedig rázendítettek az énekre: „Istentől jön a segítség és az áldás.” György Attila
Hálaadás Uram, hála neked, hogy hívtál, hála neked, hogy megparancsoltad hozzád hasonlítanom, hála neked, hogy lelkem épségét vigasztalásoddal védelmezed. Uram, minden a tiéd. E mindenhez most alázattal adom hozzá a te kegyelmedből szabad emberi akaratomat. Ez az akarat belőled fakadt, te szárnyaira bíztad, íme sok tévelygés után most hozzád visszaszáll és esdekel: rejts el engem a szívedbe. Meríts el engem végtelenséged tengerében, nem akarok enmagam lenni, mert meghallottam a szavadat. Meghallottam az élet zúgó, dübörgő tengerzajában, meghallottam a te hívásodat. Tévedt gondolatok egymásraüvöltése, emberi elveszettségünk csörömpölve törődő sziklatörmelékei nem tudták túlzajongani a te eucharisztikus suttogásodat. Eljöttem, mert vártam a hajódat, mert megismertem a vitorládat, lelkem a te szomjazó Sentád, aki viharzúgásra süketen meghallotta a sóhajtásodat. Engem vártál, a tied vagyok. Végy el önmagámtól, legyen karom a te karod, izmom a te izmod, ajkam a te ajkad, szívem a te szíved. Akaratod mozgasson engem, szereteted égessen engem, s a te szolgálatodban, örök fogságra fogadj be engem! (Prohászka, ö. M. 7,319) „Ne áltassátok magatokat: Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet. Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk.” Gal 6, 7-9 Gyakran láthatjuk, hallhatjuk a televízióban, amint egy politikust, tudóst vagy művészt meginterjúvolnak. Kérdésekkel, mikrofonokkal ostromolják a sajtókonferencián. Újév napján talán senkihez sem intéznek annyi kérdést, mint az új esztendőbe forduló időhöz. Mit hozol számunkra, milyen terveid vannak, gazdagítod vagy szegényíted életünket? Biztosítod-e folytatását a jónak és végét veted-e a rossznak? Elűzöd-e végrevalahára az életünket kísérő félelmet s elhozod-e otthonainkba várva várt vendégünket: a békét és örömet? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel fogadjuk 2
az új évet és várjuk válaszait. Ugyan mit válaszolhat? Körülbelül ilyesmit: tőlem hiába kértek bármit, nem adhatom meg, mert én csak küldött, csak szolga vagyok. Isten küldött kettős megbízatással. Az első: át kell adnom Uram ajándékait, fel kell kínálnom, akár elfogadod, akár nem. A másik: lehetőséget nyújtok, hogy kiemeld kosaramból azokat az értékeket, amelyeknek közreműködésed az ára. Az élet ajándék és kötelesség egyben. Nem tőlem, hanem tőled függ elsősorban, mit hoz számodra az új esztendő. Mindezt egy kínai példázattal is szemléltethetjük. Valahol lakodalmat tartottak. Az ifjú pár szegény volt, mégis sok vendéget akartak hívni. A megosztott öröm sokszoros öröm. Mivel hiányzott a mulatsághoz szükséges bor, megkérték a meghívottakat, hogy ki-ki hozzon magával egy-két liter bort. A lakodalmas ház kapuja mellett elhelyeztek egy hordót és az érkező vendégek ebbe öntötték kancsójuk tartalmát. Miután minden vendég megérkezett, üvegekbe fejtették a bort, amiről akkor kiderült, hogy nem bor, hanem közönséges víz. A vendégek ugyanis így gondolkoztak: a többiek borában az én kancsó vizem úgy eltűnik, mint csepp a tengerben... Ilyen hordóhoz hasonlít az új esztendő és elsősorban tőlünk függ, mit öntünk belé. Nem másoktól kell várnunk a szeretet s az öröm borát, nekünk kell gondoskodnunk róla. Gondoljuk csak el, mi történik a kánai menyegzőn, ha Jézus borrá változtatja a vizet, ám a szolgák nem engedelmeskednek, nem visznek belőle a násznagynak? Ott áll a hat kőveder tele borral és senki sem merít belőle. Sokszor ugyanígy vagyunk Jézus tanításával, kegyelmi ajándékaival. Hiába kínálja egyháza által az evangéliumot, szentségeit, szeretetét, ha elutasítjuk ajánlatát. Miként lehetne boldog az új esztendő, ha a szeretet bora helyett, mérget, haragot, gyűlöletet öntünk „hordójába”? Gyakran halljuk emlegetni: veszélyes időket élünk. Valójában élni mindig életveszélyes vállalkozás. Mióta azonban Jézusunk rálépett a történelem háborgó tengerére, megnyílt annak lehetősége, hogy kezébe kapaszkodva kimenekedjünk a hullámokból. Csengjen fülünkbe a költő, Arany János figyelmeztetése: Kél és száll a szív viharja Mint a tenger vésze;
gyar gondnokának férje szintén az olaszok közül való. A falu hosszú és különlegesen szép hangzású neve rövidülés eredménye. 1315-ben és utána Vajdahunyadtól délre, a Hátszegi-medencé1332-ben a „villa Sanctae Máriáé” név tudósít a ben, a Hátszegről Petrozsény és a Zsil völgye felé Szűz Mária tiszteletére emelt templomról elnevevezető országúton fekszik Őraljaboldogfalva. Ez zett településről. Kevéssel később, 1346-ban, itt sajnos már a szórvány és annyira megfogyatkougyanúgy latin szövegben Mária viszont már az zott a magyarság aránya, hogy leginkább a körősi magyar Boldogasszony formában jelenik meg nyék ősi templomai mesélnek jelenlétükkel a „Bodogh Assonyffalwa” és „Bodugh Azzonyffaldicsőbb múltról. Őraljaboldogfalván, ha csak wa” írásmóddal. 1447-ben „Bodogazzonfalva”, néhány fős is, de megvan még a református gyüle1519-ben a „Bodogfalwa” alakú rövidülés is megkezet. 1910-ben, az utolsó, még magyar közigazjelenik már. A közvetlenül az országút mellett álló, gatás idején végzett népszámláláskor a kistelepükerítőfallal övezett templom és különösen a nyulés lakossága a román többség mellett még jelengati torony XIII. századi falusi templomoktól szotős magyar és – megdöbbentő módon – olasz (!) katlanul nagy méreteivel hívja fel magára a figyelkisebbséget mutat. Ennek is még megmaradtak a met. A torony felső részén kettős és hármas ikernyomai mindmáig, hiszen a templom kedves maablakok, valamint a háromszögű sisakfalormok a romanika jellegzetes részletei. Őraljaboldogfalván a nyugati bejárat két oszloppárral kialakított, félköríves záródású bélletes kapuzat, amelynek szegélyén – meglehetősen egyedi módon – csillagmotívum fut körbe. A kapuzat feletti, később vágott csúcsíves, mérműves ablak a templomkülső egyetlen gótikus részlete. A torony nagyméretű, északon és délen egyaránt résablaksorral megvilágított hajó elé épült, amelyhez keleten résablakos, egyenes záródású szentély csatlakozik. A hajó belül is szokatlanul tágas. A szentélyt koragótikus keresztboltozat, a hajót egyszerű síkmennyezet fedi. A falfelületek jelentős részét 1908-ban feltárt freskók borítják, amelyek azonban sajnos meglehetősen rossz állapotúak, a témák alig felismerhetők. Csak a szentély keleti falán álló hat szent alakja jobb állapotú, ők talán egy apostolgaléria megmaradt szereplői. Egy további magas szent alakja akár Szt. László királyunk ábrázolása is lehet. Horváth Zoltán György Gondos Béla A Szűz Mária tiszteletére emelt templom
Őraljaboldogfalva
11
családból világít ki az egész világra, a szeretetet emeli világhódító erővé. De hát a nő eszményképét nem inkább a szépségben kellene keresnünk? Nem elsősorban erre gondolna a legtöbb nő, ha női ideálról van szó, és a férfiaknak is igen nagy része nem ebben látja-e sokszor az asszonyi tökéletességet? És igaza is van mind a kettőnek. Csakhogy szépség és szépség között különbség van. Van szépség, amely múlandó: Erzsébet szépsége örökkévaló. Van szépség, amely hideg és meddő: Erzsébet szépsége melegít, termékenyít, boldogít. Van szépség, amely nem mindenkinek adatott: a külső szépség. Erzsébet szépségét mindenki megnyerheti, aki igazán akarja és Isten kegyelmét hívja segítségül. A belső szépség ez, a lélek szépsége. Van egy szépség – és ez az igazi –, amely legmagasabb fokon egy a jósággal. A szeretet szépsége, amelynek legnagyszerűbb szimboluma a rózsa-csoda: a rózsa, amelyet kenyérből változtatott rózsává a szeretet. A kenyér a jóság képe, a rózsa a szépségé. Kenyérből rózsa: jóságból szépség, diadalmas szépség –, ez az örök női eszmény, amely „magasba von“. Erre van szüksége a nőnek, erre még nagyobb szüksége a férfinak, mert ez az egyetlen meleget adó forrás. E nélkül elsorvad a nő és elsorvad a férfi is. Ebből fényesség forrásozik, meleg és erő, Istenmegszentelte boldogság, evangéliumi jóság, szociális megváltás, szabadító, üdvözítő istenszeretet. Ez az a női eszmény, amelyre a magyar királylány megtanította a világot, amely vigasztalása minden népeknek, amelyre olyan égető szüksége van minden embernek és minden időnek, nekünk ma talán mindennél jobban. Asszonyok, leányok, férfiak, magyarok, emberiség: hallgassunk a rózsa-csodás királyleányra és legyünk az igének követői, nemcsak hallgatói. Vége 3. Sík Sándor 10
Tamás István
Árpád házi Szent Erzsébet Valahol messze fenn, egy hatalmas várban, élt szerényen Szent Erzsébet Türingiában. Akár mindenütt szerte a nagyvilágban, szegénység volt az úr, de hittek a csodában. Erzsébet a Szent, imáiban kérlelte istent, ha irgalmas és kegyes a szegényen segítsen. Ételt, italt adjon a földi halandónak, a síró gyermeknek a mezőn dolgozóknak. Kiürült már régen a padlás és a kamra, nem jutott már sok, csak egyetlen falatka. Erzsébet imái felszálltak az égig, repültek az úrhoz a tejúton végig. – Hallgasd meg uram égi fohászomat, ne hagyd a néped, hogy elsorvadjanak! Fáradtan nyitotta ki könnyeltelt szemét, amit látott csoda volt, mindennél többet ért. Megtelt a kosár, a patak hallal volt tele, a kemencékben kenyér, s volt a háznak teje. A vár ura a rokon, nem vette jónéven, Erzsébet jóságát, hogy segít a szegényen. Kérdőre vonta hát, mi van a kosárban, – mutasd csak gyorsan? – mondta a hálátlan. A királylány elpirult, virág van csak nálam, a halottaknak viszem, hogy emléküket áldjam. S ahogyan a kosár fedelét felnyitja, Száz szál piros rózsa nevet a gonoszra. Elrestellte magát, a vén kelekótya, kezével legyintett, menj – siess a dolgodra. Csodatörtént!? Mert a jó isten akarta, a szegénynek élelem a halottnak rózsa! A regélők szerint e csoda megesett, az esetről ki így, ki úgy emlékezett!
Fájdalom a boldogságnak Egyik alkatrésze; Az örömnek levegőjét Megtisztítja bánat, A kizajlott búfelhőkön Szép szivárvány támad. (Enyhülés) „Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg lélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert.” Ef 4,22-24 Egyházunk liturgiájában nyolc nappal karácsony után Mária anyaságát ünnepeljük. A gondolkozó, az érző embernek nem nehéz beleélni magát Mária és minden édesanya helyzetébe. A gyermek születésével jelentős változás történik az anya és a család életében. Az újszülött nemcsak az élet folytatója, hanem új kezdet, új lét felcsillanása a teremtés folyamatában. Ki sejthette Betlehemben, a Jézus jászolához zarándokolok közül, hogy mi lesz ebből a gyermekből? Ki láthatta azt a milliók életét átformáló eseményt, amit Jézus életműve eredményezett? Új lehetőséget teremtett olyan lépések megtételére, amelyek által emberi fajunk közelebb kerülhet Istenhez. Ezt a lehetőséget kell fölismernünk az év kezdetén, amikor lábunk elé terül az idő szőnyege és úgy köszönt minden embert, mint a szeretet Urának képviselőjét. Az ókori görög bölcstől, Hérakleitosztól származik a mondás: „Senki sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba.” A víz, amelybe beléptél, elfolyik, mire másodszor belépsz. Ilyen az idő medrében folyó életünk is. Van ebben valami örvendetes és sajnálatos mozzanat. Ki tagadhatná, hogy az idő elsodorja féltve őrzött kincseinket. Elviszi fiatalságunkat, szépségünket, erőnket. Megrokkantja szellemi képességeinket, néha megalázó módon elhagy az értelem. Ám helytelenül cselekednénk, ha mindezek láttán nem lépnénk be ismét a folyóba. Nem a múltat kell siratnunk, hanem a jelen hullámain karunkba úszó új lehetőségeket átölelnünk. Ha lelki életünkben előre akarunk haladni, akkor szét kell törnünk szokásaink keretét és utat kell nyitnunk a bebocsátást kérő élet új hullámainak. A százéves tölgyek minden tavasszal új hajtásokat hoznak, nem csupán régi ágaikat öltöztetik zöld
lombruhába. Amint a vihar letördeli a száraz ágakat, úgy kell nekünk is letördelnünk rossz szokásaink ágait. Sokszor beszélünk az idő jobb, egyre jobb felhasználásáról. Bármennyire is ellentmondásnak tűnik, mégis az a helyzet, hogy az örök életet a kezünkbe adott idő pénzén lehet megvásárolnunk. A kérdés csak az, miként változtathatjuk időnket ilyen értékes valutává? A keresztény embernek ilyen vonatkozásban nem lehetnek kétségei. Az ember akkor használja fel legjobban idejét, ha a szeretet szolgálatába állítja. Nem úgy, hogy kijelenti: szeretem az emberiséget. Nem az emberiséget kell szeretnünk, hanem azokat a konkrét személyeket, akik környezetemben élnek. Méltán jegyzi meg a költő: „Aki mással jót kíván cselekedni, egyenként cselekedje. Az általában jó: mentsége latornak, talpnyalónak, képmutatónak” (W. Blake). Az öregek otthonában történt a karácsony körüli napokban. A ház gondnoka bekopog egy idős ember szobájába. Az asztalon kibontott csomag, karácsonyra érkezett. Volt abban minden finomság. Cigaretta, dohány, konyak, vörösbor, meleg papucs, gyapjúholmi. Leánya küldte, gazdag kereskedő felesége. Az öreg azonban semmi jelét sem adja örömének. Szomorúan nézi a csomagot és képeslapot tart a kezében. Rajta csak ennyi: Leányod és vejed. Semmi több. A gondnok megkérdi: nem örül az ajándékoknak? Nem. Miért? Mert a legfontosabb hiányzik belőle. Micsoda? A szeretet. Életünk legtöbbször nem a szerető emberek sorfala között vezet. Nekünk kell, nekünk kellene meggyújtanunk a hideg szíveket. Ehhez kérjük újév napján Isten segítségét: Uram, járj előttünk és vezess minket! Jöjj utánunk és irányítsd lépteinket! Légy alattunk és hordozz karjaidban! Állj fölöttünk és részesíts áldásodban! György Attila
3
Sík Sándor
Újévi reménykedés Hóval jöttél, fiatal esztendő, Csupa fehér vagy, szép-, jóra kelendő. Napos és fehér, – ó ha az is volnál, Naposabb, fehérebb a fekete ónál! Szép hó, fényes, hűvös és metsző, (Az üdvös értelem rokonának tetsző) Jó melegítő, tiszta fehérség, Borítsd be a rossz föld keserű kérgét! Borítsd be, borítsd be, burkold el, öleld meg, Holt-eleven szíve hátha fölenged. Kripta-ürén a kifagyott mélynek Hátha még pihegő magok is élnek. Hisz felszakad egyszer a becstelen tél is! Vérben és mocsokban ha százszor vetél is, Egyszercsak, mégiscsak megjön a jövendő. Hátha te lennél az, fiatal esztendő?
Kiálts, ne hallgass, igazak imája, Hallja az Isten, hallja, kívánja! Visszalengő hózivatar, pelyhezd az égre, Zizegjed, zúgjad: szeretet, béke! Nektek is, népek gyilkosai, balgák, Kiérzi az Isten szívetek hangját. Amit kimondani magatok se mertek, A szegény nyomorult, vacogó lelket. Bélpoklos hazugság üvöltésén által A pőre szív az, mit az Isten áthall: „Ments meg, ó ments meg magunktól minket, S átkozott magunktól szegény mieinket!” Ó hallom, hallom az ember hangját, Élők és hullák sírják, sikongják: „Kit ember-okosság beteg ördöggé tett, Mentsd meg önmagától az emberiséget!” Fekete földön újévi fehérség: Zsibbadt szívünkben csecsemő reménység. Isten, éveket, szíveket teremtő, Teremtsen újjá ez az újesztendő!
Hátha te lennél az, aki elbontod Fejünk felől a fekete boltot, Butaság fekete fellegei gátját, S eget érhet újra az igaz imádság.
Helder Camara érsek:
Ha próbára teszel Ha próbára teszed hitemet, és utamat sűrű ködbe futtatod, mely kioltja a tájékozódást, add meg, ha lábam reszket is, hogy tekintetem nyugodt és tiszta legyen, élő tanúsága annak, hogy Te velem vagy, és békében élek. Ha próbára teszed hűségemet, és megengeded, hogy levegőm is kevesebb legyen, és az az érzésem, mintha a föld kicsúszna lábam alól, akkor is add meg, hogy tekintetem azt hirdesse: senkinek sincs oly hatalma, mely elszakíthatna tőled akiben élünk, mozgunk és vagyunk. 4
Ha eltűröd, hogy a gyűlölet bekerítsen, és tőrbe csaljanak ellenségeim, és szándékomat meghamisítsák és megcsúfolják, akkor is engedd, hogy Fiad tekintete derűt és szeretetet sugározzon szemeimen át. Ámen.
Szent Erzsébet: női eszmény – III. Ez az a szépség, amelyhez talán nem is kell csoda, nem is külön isteni beavatkozás: ez annak a szépségnek a visszasugárzása, amelyet szívében rejt és amely azért állandóan leragyog róla, mint a Sínai hegyről leszálló Mózes arcáról az Isten látásának visszfénye. Az Isteni szeretetből meríti lelkének állandó szenvedések közt is fénylő édes derűjét. Hogy mennyire szereti a lelki derűt, kedves mondások is elárulják, melyeket olvasunk tőle. Például az olyan emberekről, akiknél a jámborság a savanyúságban nyilvánul meg, azt mondja egyszer, hogy ,,olyanok ezek az emberek, hogy még az Úristen is megijedne a képüktől!” E mögött a derű mögött persze az erőnek, az önfegyelemnek, a keresztény aszkézisnek biztos fegyverei őrködnek. Ő, aki férje jelenlétében ragyogó ruhákban jár és sugárzik az örömtől: amikor férje nincs otthon, kenyéren és vízen él, puszta földön hál, ostorozza magát. Állandóan és következetesen él az aszkézisnek, mégpedig egy kemény, szinte kegyetlen – a mi puhább természetünkhöz szabott érzésünk szerint egyenesen túlzottnak tetsző – aszkézisnek elszánt eszközeivel, és hősies engedelmességgel veti magát alá azoknak a súlyos, sokszor gyötrelmes próbáknak, melyeket szigorú, keménykezű lelkiatyja, Marburgi Konrád szab rá. Hogy ez az isteni szeretet milyen mélyen lakott lelkében, mennyire ez volt igazi erőforrása, a legnagyobb csapás idején mutatkozott meg. Amikor egész családja ellene esküszik, mikor kiűzik várából a téli éjszakába, mikor a tartomány fejedelemnője gyermekeivel menekülni kénytelen férje várából, országa székvárosában senki sem meri befogadni, hiába kopogtat a házak kapuján, a megfélemlített polgárok nem mernek szembeszállni a hatalmas őrgrófi-családdal. Erzsébet végre egy korcsmának disznóóljában kénytelen meghúzni magát éjszakára. Másnap boldogságtól sugározva megy el a ferences atyákhoz és megkéri őket, hogy Te-
Deumot mondjanak nevében, amiért az Isten így meglátogatta. Íme, a győzelmes erő, férfiúinál erősebb erő, amely ennek a gyenge nőnek a lelkéből sugárzik! Sugárzik hitvesére, családjára, környezetére, sugárzik szegényekre, betegekre, árvákra, szétsugárzik az egész keresztény emberiségre, felsugárzik a legmagasabb régiókig: – végül már nem egy család, nem egy tartomány, hanem az egész világ számára melegítő fényesség lesz, hegyen épült város, „világ világossága”. Ez a Te Deum egy másik nagy szentet juttat eszünkbe, aki a legnagyobb szenvedés, betegség idején énekelte a maga csodálatos Naphimnuszát: Assisi Szent Ferencet. Erzsébet is annak a felkelő napnak a fényében jár, annak a nagy lelki megújhodásnak, annak a történelmi újjászületésnek fényében, amelyet Assisi nagy szentje hozott Európa egére. Assisi Szent Ferenc mellett Erzsébet a kor másik nagy világossága. Szent Erzsébet tudatosan csatlakozik az Assisi Szegényke követői közé. Szent Ferenc harmadrendjének, ennek a világiak számára alapított félszerzetességnek ő a meghonosítója, első képviselője Németországban. Amikor Szent Ferenc meghallja Erzsébet tetteinek hírét, saját köpenyét küldi neki, Erzsébet azontúl áhítattal viseli a drága ajándékot, amely így két nagy szent ereklyéjeként maradt az utókorra. A legendaköltészet is hasonló muzsikával veszi körül mindkettőt. A rózsa-csoda édes testvére „Szent Ferenc virágocskái”-nak. Egy másik legenda szerint halálakor – akárcsak az assisi nagy költő szent halálakor – eljönnek a madarak az eresz alá, és énekkel búcsúznak tőle. Így nő meg a gondos, egyszerű családanya, a boldog hitves, a szorgos nagyasszony a világ világosságává. Mikor meghal, fiatalon, huszonnégy éves korában: káprázatos gyorsan, már hét év múlva szentté avatják. És II. Frigyes, akitől nem fogadta el a koronát életében, most odateszi azt a koporsójára. Íme a világ hódolata a női eszmény előtt, a tiszta, igaz nőiség előtt, amely a kicsiből nő naggyá, 9
Páduai Szent Antal kápolna úgyszintén fontos helyei a zarándoklóknak. A Salvator kápolnáról tudjuk, hogy már a XIV. században létezett. A kápolnák őrei a pálosok rendjéből kerülhettek ki, akiket az Anjou magyar királyok különösen is pártfogoltak. A csíksomlyói Sarlós Boldogasszony kegytemplom a Szent István Királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartományhoz tartozik. A kegytemplom jobb oldalán van a ferences kolostor-együttes, melynek építése 1448-ra befejeződött. Mai épülete 1773 és 1779 között épült, egyike az Erdélyi Ferences Tartomány tíz rendházának. A szerzetesek jóvoltából 2009 decemberében itt jött létre az Erdélyi Mária Rádió csíksomlyói stúdiója. A templomnak dísze, értéke, kincse és a székelyföldi katolikus életnek középpontja a főoltáron őrzött Madonna-szobor. A templomot ez tette híressé, a hitélet felvirágzását a szobor körül terjengő áhítatnak is köszönhetjük. Az Istenanyában való bizalom termelte ki a lelkekben a megacélozott és harcra serkentő hitet. A hit emlőjén nőtt nagyra az a kultúra, melyet Csíksomlyónak köszönhetünk. Ennek a kettőnek: a hitnek és kultúrának tulajdoníthatjuk évszázadokon keresztül a törhetetlen magyarságot, amely szembeszállott törökkel, tatárral, osztrákkal és megmaradt egészen magyarnak. Akár a hit szemével nézünk a szoborra és vizsgálódunk a körülötte szövődő legendák és csodás események között, akár pedig művészi szempontok szerint vesszük vizsgálat alá, mindenképpen ritka érdekességeket rejteget számunkra, és megilletődés nélkül nem tudunk távozni bűvköréből. A legendáknak zamatja, a csodás eseményeknek megragadó valószínűsége van, de izgalomban tartja a szemlélőt az is, hogy ki, mikor és hol faragta a szobrászatnak ezt a ritka remekét? Nagyon sok erdélyi műemlék szerzője, mestere ismeretlen. Pedig sok esetben nemcsak a művészi kivitel emeli egy-egy képnek, szobornak, épületnek, varrottas munkának vagy az ötvös ipar remekének értékét, hanem a művészi tervezőnek, mesternek a személye is hozzájárul ahhoz, hogy nagyobb tisztelettel közeledjünk feléje, és őrizzük mint a múlt halhatatlan szellemének drága örökségét. 8
A csíksomlyói Madonna szobra a Székelyföld legdrágább kincsei közé tartozik. S az az érdekessége is megvan, hogy nemcsak a kiválasztottak, vagy egy népréteg előtt van meg az értéke, hanem általános és osztatlan becsülésnek örvend mindenki előtt, aki csak egyszer látta, vagy varázsának hatása alatt állott. Az egyszerű nép tiszteletben tartja, mint csodás események közvetítőjét. A hívő ember mint a hit pajzsára tekint rá, mert évszázadokon át benne volt bizalma és menekvése. A művészettörténész pedig keresi az időt, amelyben e műremek készült, és kutatja a mestert, akinek köszönhetjük az erdélyi Madonna-szobrok legcsodálatosabbikát, amely őrként áll a nyugati művelődés keleti határán. Ez a kutatómunka éppen kétszáz esztendős és azóta sem haladt sokat előre, mert ma is csak találgatásokra vagyunk utalva. A Keleti Kárpátok a nyugati kultúra határvonalát jelentették a múltban és jelentik a jelenben. A Keleti Kárpátok nyugati határvonalán Árpád-kori építkezésekkel (félköríves) csúcsíves emlékekkel és a reneszánsz gyönyörű alkotásaival találkozunk. Templomaink nagyon sok Árpád-kori emléket őriznek főképpen az építészetben, amelyek ajtókeret, keresztelőkút, szenteltvíztartó alakjában maradtak ránk Felcsíktól kezdődően a Maros vonulatának alsó közép szakaszáig. Minden csíki községnek van valamelyes román kori vagy csúcsíves építkezésből származó emléke. Azt mondhatjuk, hogy Csík országrészünk egyik leggazdagabb területe ilyen emlékekben, és ez könnyen érthető, mert a reformáció vihara itt nem hullámzott át, s azért az új építkezések mellett is sok emlék megmaradhatott. Közvetlenül a reformáció előtt a csíki községekben a szárnyasoltárok készítése és a szobrászat vett nagy lendületet. Érdekes, hogy a szobrászat fellendülése hullámszerűen jelentkezik, és alig harminc esztendő az a távlat, amely a legszebb részeket hozta ki. (folytatjuk) 1. Összeállította: Dávid Péter Forrásanyag: internet, Darvas Kozma József: A csíksomlyói pünkösdi búcsú eredettörténete, Dr. P. Boros Fortunát O.E.M.: Csíksomlyó, a kegyhely
Isten komolyan veszi! Egy nap az újságban olvastam egy cikket, körülbelül a következő címmel: „Milyen fura csodabogarak vannak!” Ebben egy olyan történetet meséltek el, hogy egy ember Berlinben, amikor leszállt a lóvasútról, ami akkoriban még létezett, nem váltott jegyet. Nos, évek múlva hitre tért, és a Szentlélek emlékeztette, hogy a lóvasúttársaságot 10 pfenniggel meglopta. Rövidesen elküldte a 10 pfenniget és még 5 pfennig kamatot, hogy lelkiismeretét megnyugtassa. Ez hangos gúnyolódást és nevetést váltott ki a társaság igazgatóságánál. Valaki ezt elmesélte a „Berliner Tageblatt”-nak ilyen címmel: Milyen fura csodabogarak vannak! Engem ez a történet nagyon megfogott. Azt, hogy vannak csodabogarak, már régóta tudtam. Teljesen mást olvastam ki a cikkből. Azt, hogy Isten komolyan veszi. A következő vasárnap beépítettem ezt a történet a prédikációmba, és azt mondtam: Isten ilyen komolyan veszi, hogy egy embert nem hagy nyugodni a lelkiismerete, még akkor is, ha csak 10 pfennig adóssága van. A következő nap egy asszony jött hozzám látogatóba, akit jól ismertem. A szabómester felesége volt. Azt mondta nekem: „A tegnapi prédikációja nagyon kellemetlenül hatott rám. Egy ideje egy boltban vásárolok, és fizetéskor egy hárommárkást tettem le, amiből vissza kellett volna valamennyit kapnom. Az eladó nem nézte meg jól, és úgy adott vissza, mintha egy ötmárkást adtam volna. Így két márkával többet kaptam vissza. Tegnap az Ön prédikációja óta nincs nyugalmam. Elmentem az eladóhoz, és elmeséltem neki a történetet és visszaadtam a két márkát.” Alig ment el, egy általam ismert kézműves jött hozzám. „A prédikációja miatt jövök magához.” – mondta. „Nos, mi mondanivalója van?” – kérdeztem. „Valami furcsa dolog történt velem” – válaszolt. „Több éve már, hogy egy ablaktáblát cipelek magammal” – mondta. „Hogy érti ezt?” – kérdeztem. „Mikor tanonc voltam, egyszer az üzlet takarítása közben a seprű az ablaktáblához ért, és a
tábla darabokra tört. Akkor a főnökömnek azt mondtam, hogy a szél becsapta az ablakot, és így tört el. De most elmentem hozzá, és kifizettem a kárt. Most már minden rendben van.” Egy kis idő múlva újra megjelent egy asszony: „A tegnapi prédikációja gondot okozott nekem.” – mondta. „Hogyhogy?” – kérdeztem. „Mikor diák voltam, az volt a szokás annál az eladónál, ahol a füzetünket vettük, hogy még két acéltollat kaptunk. Egy nap több vevő volt a boltban, s így az eladó ideadta az egész dobozt, és azt mondta: Vedd ki magad az acéltollat! Ekkor azt gondoltam: Az alkalom kedvező, és rendesen belenyúltam. Miután megnéztem, láttam, hogy 23 tollat vettem el. Nem tudja elképzelni, hogy ez 23 toll mennyire nyomta a lelkiismeretem!” „El tudom képzelni” – válaszoltam. „De mi történt aztán?” „Nos, elmentem ehhez az emberhez, beismertem a lopásomat, és mindent kifizettem. Szerencsére még élt ez az ember. Végre nem zavar többé az acéltoll!” Felismertem, hogy milyen sokan cipelnek hasonló terheket, amelyek zavarják békességüket. A következő blankenburgi konferencián Isten úgy vezetett, hogy egy beszédemben elmeséltem a 15 pfenniges történetet és ennek következményeit. Az alkalom végén egy úr odajött hozzám, és azt mondta: „Az az ember, akinek ez a 15 pfennig esete volt, én vagyok. Amikor láttam, hogy a német újságokban ezt a történetet hogyan figurázzák ki, gyakran azt gondoltam, hogy hiba volt a pénzt visszavinni. De miután meghallottam, hogy a történet folytatásából milyen áldások lettek, nagyon örülök, hogy visszavittem a pénzt. Olyan hálás vagyok, hogy hallhattam ma ezt.” Kedves barátom, cipelsz te is egy ablaktáblát? Előfordult már, hogy több pénzt kaptál vissza? Vagy valami ehhez hasonló? Kérlek téged, hozd rendbe a dolgot egy nyilvános beismeréssel és jóvátételeddel. Míg ezt nem teszed meg, a békességedet zavarni fogja. Ha a Szentlélek az ujját e múltban történő dologra teszi, akkor a dolgot rendbe kell tenni, különben magadat csapod be és a Szentlelket. Isten ezt komolyan veszi! /Modersohn Ernő/ 5
Recept az újesztendőre Veszünk 12 hónapot. Megtisztítjuk minden helytelen nézettől, szeretetlenségtől, önzéstől. Minden hónapot szétvágunk 30-31 részre. Ezután minden napot úgy formálunk, hogy veszünk egy részt munkát, egy rész jókedvet és humort. Hozzáadunk három púpozott kanál optimizmust, egy adag önbizalmat, egy teáskanál összeférhetőséget, egy mákszem türelmet, egy csepp tapintatot. Az egészet bevonjuk szeretettel, földíszítjük a figyelem csokrával. Kedves mosollyal, illatos, szívélyes szóval tálaljuk.
kinyilatkoztatja: kinek-kinek melyik a Keskeny Út, amelyet járnia kell. Komolyan vesszük-e eszményeinket? Csak olyan életet érdemes élni, amelyikért érdemes meghalni. (André Malraux)
Ötszáz év távlatából Idén ünnepeljük a csíksomlyói kegyszobor keletkezésének 500. évfordulóját. Ebből az alkalomból ismertetjük újságunkban folytatásokban a somlyói kegytemplom- és szobor rövid történetét. Fogadják szeretettel.
Jézus komolyan vette azokat az értékeket, amelyeket Evangéliumában meghirdetett. – Halálosan komolyan... Életét tette rá! Vagyontárgyaink értékét az adja: mennyit fizettünk értük. Életes értékeink fokmérője: értük hozott-vállalt áldozatunk. Hiszünk-e változó világunkban a változatlan – örök – értékekben? Hogy amiért még tegnap életüket adták emberek, azért még holnap is érdemes? Tanúságot teszünk-e eszményeinkről?
Vannak-e eszményeink? Jó akarok lenni hogy kenyérre lehessen kenni s az emberek kenyeret ne magában egyenek (Bálint Lea) Egy nyolc éves kislány írta le ezt az ars poeticát. Mosolygunk, gyerekesnek tartjuk. – Csak a stílusa miatt? Szégyellni való-e egy tizenévesnek, hogy vannak eszményei? Nem inkább azt kellene takargatnunk, hogy nincsenek? Semmilyen szél nem jó annak a vitorlásnak, amelyik nem tart valamilyen kikötő felé. Életünk is csak ilyen célok és eszmények vonzásában valósul; minél konkrétabbak, körvonalazottabbak, annál inkább bontakoztatnak. Hiányukban eltévedt körbe-körbe bolyongó hajóhoz hasonlít életünk. Nekünk Jézus állított eszményeket: gondosan elmondta és elénk élte azokat. A Lélek erejében mindnyájunk számára – személyre szólóan – 6
mindünk anyaga sugárzó lehetne, ha mernénk hasadni (Fodor Ákos) A keresztény élet: mártír – tanúskodó – élet. Az eszmények felé mozduló ember erőteret hoz létre maga körül: sugároz, vonz és magával sodor. Így vezetjük egymást a jézusi Úton haladva... Ha a búzamag nem hal meg... Ha nem hasadunk... A siker titka nem az én kibontakozása, hanem hogy eszményeink megvalósulnak. S milyen jól elrendezett az egész: eszményeim megvalósulásában teljesedem ki én is! www.szepi.hu
Csíksomlyó a Csíki-havasok nyugati oldalán, a Somlyó-hegy lábánál fekszik, míg régen önálló falu volt, ma már egybenőtt Csíkszeredával. A település nevét a Somlyó hegyétől kapta, a Somlyó helynév a somlik-somlyik igéből származik, megcsuszamló, suvadó hegyet jelent. A csík előnév a tájra utal. Legelőször a pápai tizedjegyzék említi 1333-ban Sumlov néven. Az itt letelepedett ferences szerzetesek 1442-1448 között építettek egy gótikus stílusú templomot és kolostort. A templom építésében Hunyadi János erdélyi vajda nyújtott jelentős segítséget, hálából a török felett Isten kegyelméből aratott győzelemért. 1448-ban IV. Jenő pápa búcsút engedélyez a Szűz Mária tiszteletére ide zarándoklóknak, a templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, ünnepnapja július 2-a, ma is a csíksomlyói kegytemplom búcsús napja.
A 17-18. században, a sorozatos török és tatár betörések miatt, többször is javították és bővítették a templomot és a kolostort, majd egy nagyobb templom építése vált szükségessé, a búcsúsok nagy tömege miatt. 1802-ben a templomot lebontják, köveit beépítik a mai templom falaiba. 1804ben kezdték el építeni a mostani barokk stílusú kegytemplomot Schmidt Konstantin építész tervei szerint, 1876. augusztus 20-án szentelte fel Fogarassy Mihály erdélyi püspök. Csíksomlyó évszázadok óta híres Mária-kegyhely, a katolikus székelység hírneves búcsújáró helye. A templomot XII. Pius pápa 1948. január 23-án basilica minor méltóságra emelte. A templomhajó két oldalán 4-4 mellékoltár is áll. Nagyon híres a pünkösd szombatján tartott búcsú, amelyet a gyergyói, csíki és háromszéki székely csapatok János Zsigmond serege fölött aratott 1567-es győzelme óta tartanak. A Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben lévő Hármashalom oltárnál (1996-ban épült, Makovecz Imre tervei alapján) a búcsús szabadtéri szentmisén az utóbbi években több százezer zarándok vesz részt, így Csíksomlyót nemcsak a székelység, hanem az egész Kárpát-medencei magyarság legnagyobb búcsújáró helyeként tartják számon. A Kissomlyó-hegyén 3 kápolna is van. A Salvator-kápolna, Urunk színeváltozásának emlékére van szentelve. A Szenvedő Jézus-kápolna és a
A Salvator-kápolna az 1800-as években 7
Recept az újesztendőre Veszünk 12 hónapot. Megtisztítjuk minden helytelen nézettől, szeretetlenségtől, önzéstől. Minden hónapot szétvágunk 30-31 részre. Ezután minden napot úgy formálunk, hogy veszünk egy részt munkát, egy rész jókedvet és humort. Hozzáadunk három púpozott kanál optimizmust, egy adag önbizalmat, egy teáskanál összeférhetőséget, egy mákszem türelmet, egy csepp tapintatot. Az egészet bevonjuk szeretettel, földíszítjük a figyelem csokrával. Kedves mosollyal, illatos, szívélyes szóval tálaljuk.
kinyilatkoztatja: kinek-kinek melyik a Keskeny Út, amelyet járnia kell. Komolyan vesszük-e eszményeinket? Csak olyan életet érdemes élni, amelyikért érdemes meghalni. (André Malraux)
Ötszáz év távlatából Idén ünnepeljük a csíksomlyói kegyszobor keletkezésének 500. évfordulóját. Ebből az alkalomból ismertetjük újságunkban folytatásokban a somlyói kegytemplom- és szobor rövid történetét. Fogadják szeretettel.
Jézus komolyan vette azokat az értékeket, amelyeket Evangéliumában meghirdetett. – Halálosan komolyan... Életét tette rá! Vagyontárgyaink értékét az adja: mennyit fizettünk értük. Életes értékeink fokmérője: értük hozott-vállalt áldozatunk. Hiszünk-e változó világunkban a változatlan – örök – értékekben? Hogy amiért még tegnap életüket adták emberek, azért még holnap is érdemes? Tanúságot teszünk-e eszményeinkről?
Vannak-e eszményeink? Jó akarok lenni hogy kenyérre lehessen kenni s az emberek kenyeret ne magában egyenek (Bálint Lea) Egy nyolc éves kislány írta le ezt az ars poeticát. Mosolygunk, gyerekesnek tartjuk. – Csak a stílusa miatt? Szégyellni való-e egy tizenévesnek, hogy vannak eszményei? Nem inkább azt kellene takargatnunk, hogy nincsenek? Semmilyen szél nem jó annak a vitorlásnak, amelyik nem tart valamilyen kikötő felé. Életünk is csak ilyen célok és eszmények vonzásában valósul; minél konkrétabbak, körvonalazottabbak, annál inkább bontakoztatnak. Hiányukban eltévedt körbe-körbe bolyongó hajóhoz hasonlít életünk. Nekünk Jézus állított eszményeket: gondosan elmondta és elénk élte azokat. A Lélek erejében mindnyájunk számára – személyre szólóan – 6
mindünk anyaga sugárzó lehetne, ha mernénk hasadni (Fodor Ákos) A keresztény élet: mártír – tanúskodó – élet. Az eszmények felé mozduló ember erőteret hoz létre maga körül: sugároz, vonz és magával sodor. Így vezetjük egymást a jézusi Úton haladva... Ha a búzamag nem hal meg... Ha nem hasadunk... A siker titka nem az én kibontakozása, hanem hogy eszményeink megvalósulnak. S milyen jól elrendezett az egész: eszményeim megvalósulásában teljesedem ki én is! www.szepi.hu
Csíksomlyó a Csíki-havasok nyugati oldalán, a Somlyó-hegy lábánál fekszik, míg régen önálló falu volt, ma már egybenőtt Csíkszeredával. A település nevét a Somlyó hegyétől kapta, a Somlyó helynév a somlik-somlyik igéből származik, megcsuszamló, suvadó hegyet jelent. A csík előnév a tájra utal. Legelőször a pápai tizedjegyzék említi 1333-ban Sumlov néven. Az itt letelepedett ferences szerzetesek 1442-1448 között építettek egy gótikus stílusú templomot és kolostort. A templom építésében Hunyadi János erdélyi vajda nyújtott jelentős segítséget, hálából a török felett Isten kegyelméből aratott győzelemért. 1448-ban IV. Jenő pápa búcsút engedélyez a Szűz Mária tiszteletére ide zarándoklóknak, a templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, ünnepnapja július 2-a, ma is a csíksomlyói kegytemplom búcsús napja.
A 17-18. században, a sorozatos török és tatár betörések miatt, többször is javították és bővítették a templomot és a kolostort, majd egy nagyobb templom építése vált szükségessé, a búcsúsok nagy tömege miatt. 1802-ben a templomot lebontják, köveit beépítik a mai templom falaiba. 1804ben kezdték el építeni a mostani barokk stílusú kegytemplomot Schmidt Konstantin építész tervei szerint, 1876. augusztus 20-án szentelte fel Fogarassy Mihály erdélyi püspök. Csíksomlyó évszázadok óta híres Mária-kegyhely, a katolikus székelység hírneves búcsújáró helye. A templomot XII. Pius pápa 1948. január 23-án basilica minor méltóságra emelte. A templomhajó két oldalán 4-4 mellékoltár is áll. Nagyon híres a pünkösd szombatján tartott búcsú, amelyet a gyergyói, csíki és háromszéki székely csapatok János Zsigmond serege fölött aratott 1567-es győzelme óta tartanak. A Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben lévő Hármashalom oltárnál (1996-ban épült, Makovecz Imre tervei alapján) a búcsús szabadtéri szentmisén az utóbbi években több százezer zarándok vesz részt, így Csíksomlyót nemcsak a székelység, hanem az egész Kárpát-medencei magyarság legnagyobb búcsújáró helyeként tartják számon. A Kissomlyó-hegyén 3 kápolna is van. A Salvator-kápolna, Urunk színeváltozásának emlékére van szentelve. A Szenvedő Jézus-kápolna és a
A Salvator-kápolna az 1800-as években 7
Páduai Szent Antal kápolna úgyszintén fontos helyei a zarándoklóknak. A Salvator kápolnáról tudjuk, hogy már a XIV. században létezett. A kápolnák őrei a pálosok rendjéből kerülhettek ki, akiket az Anjou magyar királyok különösen is pártfogoltak. A csíksomlyói Sarlós Boldogasszony kegytemplom a Szent István Királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartományhoz tartozik. A kegytemplom jobb oldalán van a ferences kolostor-együttes, melynek építése 1448-ra befejeződött. Mai épülete 1773 és 1779 között épült, egyike az Erdélyi Ferences Tartomány tíz rendházának. A szerzetesek jóvoltából 2009 decemberében itt jött létre az Erdélyi Mária Rádió csíksomlyói stúdiója. A templomnak dísze, értéke, kincse és a székelyföldi katolikus életnek középpontja a főoltáron őrzött Madonna-szobor. A templomot ez tette híressé, a hitélet felvirágzását a szobor körül terjengő áhítatnak is köszönhetjük. Az Istenanyában való bizalom termelte ki a lelkekben a megacélozott és harcra serkentő hitet. A hit emlőjén nőtt nagyra az a kultúra, melyet Csíksomlyónak köszönhetünk. Ennek a kettőnek: a hitnek és kultúrának tulajdoníthatjuk évszázadokon keresztül a törhetetlen magyarságot, amely szembeszállott törökkel, tatárral, osztrákkal és megmaradt egészen magyarnak. Akár a hit szemével nézünk a szoborra és vizsgálódunk a körülötte szövődő legendák és csodás események között, akár pedig művészi szempontok szerint vesszük vizsgálat alá, mindenképpen ritka érdekességeket rejteget számunkra, és megilletődés nélkül nem tudunk távozni bűvköréből. A legendáknak zamatja, a csodás eseményeknek megragadó valószínűsége van, de izgalomban tartja a szemlélőt az is, hogy ki, mikor és hol faragta a szobrászatnak ezt a ritka remekét? Nagyon sok erdélyi műemlék szerzője, mestere ismeretlen. Pedig sok esetben nemcsak a művészi kivitel emeli egy-egy képnek, szobornak, épületnek, varrottas munkának vagy az ötvös ipar remekének értékét, hanem a művészi tervezőnek, mesternek a személye is hozzájárul ahhoz, hogy nagyobb tisztelettel közeledjünk feléje, és őrizzük mint a múlt halhatatlan szellemének drága örökségét. 8
A csíksomlyói Madonna szobra a Székelyföld legdrágább kincsei közé tartozik. S az az érdekessége is megvan, hogy nemcsak a kiválasztottak, vagy egy népréteg előtt van meg az értéke, hanem általános és osztatlan becsülésnek örvend mindenki előtt, aki csak egyszer látta, vagy varázsának hatása alatt állott. Az egyszerű nép tiszteletben tartja, mint csodás események közvetítőjét. A hívő ember mint a hit pajzsára tekint rá, mert évszázadokon át benne volt bizalma és menekvése. A művészettörténész pedig keresi az időt, amelyben e műremek készült, és kutatja a mestert, akinek köszönhetjük az erdélyi Madonna-szobrok legcsodálatosabbikát, amely őrként áll a nyugati művelődés keleti határán. Ez a kutatómunka éppen kétszáz esztendős és azóta sem haladt sokat előre, mert ma is csak találgatásokra vagyunk utalva. A Keleti Kárpátok a nyugati kultúra határvonalát jelentették a múltban és jelentik a jelenben. A Keleti Kárpátok nyugati határvonalán Árpád-kori építkezésekkel (félköríves) csúcsíves emlékekkel és a reneszánsz gyönyörű alkotásaival találkozunk. Templomaink nagyon sok Árpád-kori emléket őriznek főképpen az építészetben, amelyek ajtókeret, keresztelőkút, szenteltvíztartó alakjában maradtak ránk Felcsíktól kezdődően a Maros vonulatának alsó közép szakaszáig. Minden csíki községnek van valamelyes román kori vagy csúcsíves építkezésből származó emléke. Azt mondhatjuk, hogy Csík országrészünk egyik leggazdagabb területe ilyen emlékekben, és ez könnyen érthető, mert a reformáció vihara itt nem hullámzott át, s azért az új építkezések mellett is sok emlék megmaradhatott. Közvetlenül a reformáció előtt a csíki községekben a szárnyasoltárok készítése és a szobrászat vett nagy lendületet. Érdekes, hogy a szobrászat fellendülése hullámszerűen jelentkezik, és alig harminc esztendő az a távlat, amely a legszebb részeket hozta ki. (folytatjuk) 1. Összeállította: Dávid Péter Forrásanyag: internet, Darvas Kozma József: A csíksomlyói pünkösdi búcsú eredettörténete, Dr. P. Boros Fortunát O.E.M.: Csíksomlyó, a kegyhely
Isten komolyan veszi! Egy nap az újságban olvastam egy cikket, körülbelül a következő címmel: „Milyen fura csodabogarak vannak!” Ebben egy olyan történetet meséltek el, hogy egy ember Berlinben, amikor leszállt a lóvasútról, ami akkoriban még létezett, nem váltott jegyet. Nos, évek múlva hitre tért, és a Szentlélek emlékeztette, hogy a lóvasúttársaságot 10 pfenniggel meglopta. Rövidesen elküldte a 10 pfenniget és még 5 pfennig kamatot, hogy lelkiismeretét megnyugtassa. Ez hangos gúnyolódást és nevetést váltott ki a társaság igazgatóságánál. Valaki ezt elmesélte a „Berliner Tageblatt”-nak ilyen címmel: Milyen fura csodabogarak vannak! Engem ez a történet nagyon megfogott. Azt, hogy vannak csodabogarak, már régóta tudtam. Teljesen mást olvastam ki a cikkből. Azt, hogy Isten komolyan veszi. A következő vasárnap beépítettem ezt a történet a prédikációmba, és azt mondtam: Isten ilyen komolyan veszi, hogy egy embert nem hagy nyugodni a lelkiismerete, még akkor is, ha csak 10 pfennig adóssága van. A következő nap egy asszony jött hozzám látogatóba, akit jól ismertem. A szabómester felesége volt. Azt mondta nekem: „A tegnapi prédikációja nagyon kellemetlenül hatott rám. Egy ideje egy boltban vásárolok, és fizetéskor egy hárommárkást tettem le, amiből vissza kellett volna valamennyit kapnom. Az eladó nem nézte meg jól, és úgy adott vissza, mintha egy ötmárkást adtam volna. Így két márkával többet kaptam vissza. Tegnap az Ön prédikációja óta nincs nyugalmam. Elmentem az eladóhoz, és elmeséltem neki a történetet és visszaadtam a két márkát.” Alig ment el, egy általam ismert kézműves jött hozzám. „A prédikációja miatt jövök magához.” – mondta. „Nos, mi mondanivalója van?” – kérdeztem. „Valami furcsa dolog történt velem” – válaszolt. „Több éve már, hogy egy ablaktáblát cipelek magammal” – mondta. „Hogy érti ezt?” – kérdeztem. „Mikor tanonc voltam, egyszer az üzlet takarítása közben a seprű az ablaktáblához ért, és a
tábla darabokra tört. Akkor a főnökömnek azt mondtam, hogy a szél becsapta az ablakot, és így tört el. De most elmentem hozzá, és kifizettem a kárt. Most már minden rendben van.” Egy kis idő múlva újra megjelent egy asszony: „A tegnapi prédikációja gondot okozott nekem.” – mondta. „Hogyhogy?” – kérdeztem. „Mikor diák voltam, az volt a szokás annál az eladónál, ahol a füzetünket vettük, hogy még két acéltollat kaptunk. Egy nap több vevő volt a boltban, s így az eladó ideadta az egész dobozt, és azt mondta: Vedd ki magad az acéltollat! Ekkor azt gondoltam: Az alkalom kedvező, és rendesen belenyúltam. Miután megnéztem, láttam, hogy 23 tollat vettem el. Nem tudja elképzelni, hogy ez 23 toll mennyire nyomta a lelkiismeretem!” „El tudom képzelni” – válaszoltam. „De mi történt aztán?” „Nos, elmentem ehhez az emberhez, beismertem a lopásomat, és mindent kifizettem. Szerencsére még élt ez az ember. Végre nem zavar többé az acéltoll!” Felismertem, hogy milyen sokan cipelnek hasonló terheket, amelyek zavarják békességüket. A következő blankenburgi konferencián Isten úgy vezetett, hogy egy beszédemben elmeséltem a 15 pfenniges történetet és ennek következményeit. Az alkalom végén egy úr odajött hozzám, és azt mondta: „Az az ember, akinek ez a 15 pfennig esete volt, én vagyok. Amikor láttam, hogy a német újságokban ezt a történetet hogyan figurázzák ki, gyakran azt gondoltam, hogy hiba volt a pénzt visszavinni. De miután meghallottam, hogy a történet folytatásából milyen áldások lettek, nagyon örülök, hogy visszavittem a pénzt. Olyan hálás vagyok, hogy hallhattam ma ezt.” Kedves barátom, cipelsz te is egy ablaktáblát? Előfordult már, hogy több pénzt kaptál vissza? Vagy valami ehhez hasonló? Kérlek téged, hozd rendbe a dolgot egy nyilvános beismeréssel és jóvátételeddel. Míg ezt nem teszed meg, a békességedet zavarni fogja. Ha a Szentlélek az ujját e múltban történő dologra teszi, akkor a dolgot rendbe kell tenni, különben magadat csapod be és a Szentlelket. Isten ezt komolyan veszi! /Modersohn Ernő/ 5
Sík Sándor
Újévi reménykedés Hóval jöttél, fiatal esztendő, Csupa fehér vagy, szép-, jóra kelendő. Napos és fehér, – ó ha az is volnál, Naposabb, fehérebb a fekete ónál! Szép hó, fényes, hűvös és metsző, (Az üdvös értelem rokonának tetsző) Jó melegítő, tiszta fehérség, Borítsd be a rossz föld keserű kérgét! Borítsd be, borítsd be, burkold el, öleld meg, Holt-eleven szíve hátha fölenged. Kripta-ürén a kifagyott mélynek Hátha még pihegő magok is élnek. Hisz felszakad egyszer a becstelen tél is! Vérben és mocsokban ha százszor vetél is, Egyszercsak, mégiscsak megjön a jövendő. Hátha te lennél az, fiatal esztendő?
Kiálts, ne hallgass, igazak imája, Hallja az Isten, hallja, kívánja! Visszalengő hózivatar, pelyhezd az égre, Zizegjed, zúgjad: szeretet, béke! Nektek is, népek gyilkosai, balgák, Kiérzi az Isten szívetek hangját. Amit kimondani magatok se mertek, A szegény nyomorult, vacogó lelket. Bélpoklos hazugság üvöltésén által A pőre szív az, mit az Isten áthall: „Ments meg, ó ments meg magunktól minket, S átkozott magunktól szegény mieinket!” Ó hallom, hallom az ember hangját, Élők és hullák sírják, sikongják: „Kit ember-okosság beteg ördöggé tett, Mentsd meg önmagától az emberiséget!” Fekete földön újévi fehérség: Zsibbadt szívünkben csecsemő reménység. Isten, éveket, szíveket teremtő, Teremtsen újjá ez az újesztendő!
Hátha te lennél az, aki elbontod Fejünk felől a fekete boltot, Butaság fekete fellegei gátját, S eget érhet újra az igaz imádság.
Helder Camara érsek:
Ha próbára teszel Ha próbára teszed hitemet, és utamat sűrű ködbe futtatod, mely kioltja a tájékozódást, add meg, ha lábam reszket is, hogy tekintetem nyugodt és tiszta legyen, élő tanúsága annak, hogy Te velem vagy, és békében élek. Ha próbára teszed hűségemet, és megengeded, hogy levegőm is kevesebb legyen, és az az érzésem, mintha a föld kicsúszna lábam alól, akkor is add meg, hogy tekintetem azt hirdesse: senkinek sincs oly hatalma, mely elszakíthatna tőled akiben élünk, mozgunk és vagyunk. 4
Ha eltűröd, hogy a gyűlölet bekerítsen, és tőrbe csaljanak ellenségeim, és szándékomat meghamisítsák és megcsúfolják, akkor is engedd, hogy Fiad tekintete derűt és szeretetet sugározzon szemeimen át. Ámen.
Szent Erzsébet: női eszmény – III. Ez az a szépség, amelyhez talán nem is kell csoda, nem is külön isteni beavatkozás: ez annak a szépségnek a visszasugárzása, amelyet szívében rejt és amely azért állandóan leragyog róla, mint a Sínai hegyről leszálló Mózes arcáról az Isten látásának visszfénye. Az Isteni szeretetből meríti lelkének állandó szenvedések közt is fénylő édes derűjét. Hogy mennyire szereti a lelki derűt, kedves mondások is elárulják, melyeket olvasunk tőle. Például az olyan emberekről, akiknél a jámborság a savanyúságban nyilvánul meg, azt mondja egyszer, hogy ,,olyanok ezek az emberek, hogy még az Úristen is megijedne a képüktől!” E mögött a derű mögött persze az erőnek, az önfegyelemnek, a keresztény aszkézisnek biztos fegyverei őrködnek. Ő, aki férje jelenlétében ragyogó ruhákban jár és sugárzik az örömtől: amikor férje nincs otthon, kenyéren és vízen él, puszta földön hál, ostorozza magát. Állandóan és következetesen él az aszkézisnek, mégpedig egy kemény, szinte kegyetlen – a mi puhább természetünkhöz szabott érzésünk szerint egyenesen túlzottnak tetsző – aszkézisnek elszánt eszközeivel, és hősies engedelmességgel veti magát alá azoknak a súlyos, sokszor gyötrelmes próbáknak, melyeket szigorú, keménykezű lelkiatyja, Marburgi Konrád szab rá. Hogy ez az isteni szeretet milyen mélyen lakott lelkében, mennyire ez volt igazi erőforrása, a legnagyobb csapás idején mutatkozott meg. Amikor egész családja ellene esküszik, mikor kiűzik várából a téli éjszakába, mikor a tartomány fejedelemnője gyermekeivel menekülni kénytelen férje várából, országa székvárosában senki sem meri befogadni, hiába kopogtat a házak kapuján, a megfélemlített polgárok nem mernek szembeszállni a hatalmas őrgrófi-családdal. Erzsébet végre egy korcsmának disznóóljában kénytelen meghúzni magát éjszakára. Másnap boldogságtól sugározva megy el a ferences atyákhoz és megkéri őket, hogy Te-
Deumot mondjanak nevében, amiért az Isten így meglátogatta. Íme, a győzelmes erő, férfiúinál erősebb erő, amely ennek a gyenge nőnek a lelkéből sugárzik! Sugárzik hitvesére, családjára, környezetére, sugárzik szegényekre, betegekre, árvákra, szétsugárzik az egész keresztény emberiségre, felsugárzik a legmagasabb régiókig: – végül már nem egy család, nem egy tartomány, hanem az egész világ számára melegítő fényesség lesz, hegyen épült város, „világ világossága”. Ez a Te Deum egy másik nagy szentet juttat eszünkbe, aki a legnagyobb szenvedés, betegség idején énekelte a maga csodálatos Naphimnuszát: Assisi Szent Ferencet. Erzsébet is annak a felkelő napnak a fényében jár, annak a nagy lelki megújhodásnak, annak a történelmi újjászületésnek fényében, amelyet Assisi nagy szentje hozott Európa egére. Assisi Szent Ferenc mellett Erzsébet a kor másik nagy világossága. Szent Erzsébet tudatosan csatlakozik az Assisi Szegényke követői közé. Szent Ferenc harmadrendjének, ennek a világiak számára alapított félszerzetességnek ő a meghonosítója, első képviselője Németországban. Amikor Szent Ferenc meghallja Erzsébet tetteinek hírét, saját köpenyét küldi neki, Erzsébet azontúl áhítattal viseli a drága ajándékot, amely így két nagy szent ereklyéjeként maradt az utókorra. A legendaköltészet is hasonló muzsikával veszi körül mindkettőt. A rózsa-csoda édes testvére „Szent Ferenc virágocskái”-nak. Egy másik legenda szerint halálakor – akárcsak az assisi nagy költő szent halálakor – eljönnek a madarak az eresz alá, és énekkel búcsúznak tőle. Így nő meg a gondos, egyszerű családanya, a boldog hitves, a szorgos nagyasszony a világ világosságává. Mikor meghal, fiatalon, huszonnégy éves korában: káprázatos gyorsan, már hét év múlva szentté avatják. És II. Frigyes, akitől nem fogadta el a koronát életében, most odateszi azt a koporsójára. Íme a világ hódolata a női eszmény előtt, a tiszta, igaz nőiség előtt, amely a kicsiből nő naggyá, 9
családból világít ki az egész világra, a szeretetet emeli világhódító erővé. De hát a nő eszményképét nem inkább a szépségben kellene keresnünk? Nem elsősorban erre gondolna a legtöbb nő, ha női ideálról van szó, és a férfiaknak is igen nagy része nem ebben látja-e sokszor az asszonyi tökéletességet? És igaza is van mind a kettőnek. Csakhogy szépség és szépség között különbség van. Van szépség, amely múlandó: Erzsébet szépsége örökkévaló. Van szépség, amely hideg és meddő: Erzsébet szépsége melegít, termékenyít, boldogít. Van szépség, amely nem mindenkinek adatott: a külső szépség. Erzsébet szépségét mindenki megnyerheti, aki igazán akarja és Isten kegyelmét hívja segítségül. A belső szépség ez, a lélek szépsége. Van egy szépség – és ez az igazi –, amely legmagasabb fokon egy a jósággal. A szeretet szépsége, amelynek legnagyszerűbb szimboluma a rózsa-csoda: a rózsa, amelyet kenyérből változtatott rózsává a szeretet. A kenyér a jóság képe, a rózsa a szépségé. Kenyérből rózsa: jóságból szépség, diadalmas szépség –, ez az örök női eszmény, amely „magasba von“. Erre van szüksége a nőnek, erre még nagyobb szüksége a férfinak, mert ez az egyetlen meleget adó forrás. E nélkül elsorvad a nő és elsorvad a férfi is. Ebből fényesség forrásozik, meleg és erő, Istenmegszentelte boldogság, evangéliumi jóság, szociális megváltás, szabadító, üdvözítő istenszeretet. Ez az a női eszmény, amelyre a magyar királylány megtanította a világot, amely vigasztalása minden népeknek, amelyre olyan égető szüksége van minden embernek és minden időnek, nekünk ma talán mindennél jobban. Asszonyok, leányok, férfiak, magyarok, emberiség: hallgassunk a rózsa-csodás királyleányra és legyünk az igének követői, nemcsak hallgatói. Vége 3. Sík Sándor 10
Tamás István
Árpád házi Szent Erzsébet Valahol messze fenn, egy hatalmas várban, élt szerényen Szent Erzsébet Türingiában. Akár mindenütt szerte a nagyvilágban, szegénység volt az úr, de hittek a csodában. Erzsébet a Szent, imáiban kérlelte istent, ha irgalmas és kegyes a szegényen segítsen. Ételt, italt adjon a földi halandónak, a síró gyermeknek a mezőn dolgozóknak. Kiürült már régen a padlás és a kamra, nem jutott már sok, csak egyetlen falatka. Erzsébet imái felszálltak az égig, repültek az úrhoz a tejúton végig. – Hallgasd meg uram égi fohászomat, ne hagyd a néped, hogy elsorvadjanak! Fáradtan nyitotta ki könnyeltelt szemét, amit látott csoda volt, mindennél többet ért. Megtelt a kosár, a patak hallal volt tele, a kemencékben kenyér, s volt a háznak teje. A vár ura a rokon, nem vette jónéven, Erzsébet jóságát, hogy segít a szegényen. Kérdőre vonta hát, mi van a kosárban, – mutasd csak gyorsan? – mondta a hálátlan. A királylány elpirult, virág van csak nálam, a halottaknak viszem, hogy emléküket áldjam. S ahogyan a kosár fedelét felnyitja, Száz szál piros rózsa nevet a gonoszra. Elrestellte magát, a vén kelekótya, kezével legyintett, menj – siess a dolgodra. Csodatörtént!? Mert a jó isten akarta, a szegénynek élelem a halottnak rózsa! A regélők szerint e csoda megesett, az esetről ki így, ki úgy emlékezett!
Fájdalom a boldogságnak Egyik alkatrésze; Az örömnek levegőjét Megtisztítja bánat, A kizajlott búfelhőkön Szép szivárvány támad. (Enyhülés) „Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg lélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert.” Ef 4,22-24 Egyházunk liturgiájában nyolc nappal karácsony után Mária anyaságát ünnepeljük. A gondolkozó, az érző embernek nem nehéz beleélni magát Mária és minden édesanya helyzetébe. A gyermek születésével jelentős változás történik az anya és a család életében. Az újszülött nemcsak az élet folytatója, hanem új kezdet, új lét felcsillanása a teremtés folyamatában. Ki sejthette Betlehemben, a Jézus jászolához zarándokolok közül, hogy mi lesz ebből a gyermekből? Ki láthatta azt a milliók életét átformáló eseményt, amit Jézus életműve eredményezett? Új lehetőséget teremtett olyan lépések megtételére, amelyek által emberi fajunk közelebb kerülhet Istenhez. Ezt a lehetőséget kell fölismernünk az év kezdetén, amikor lábunk elé terül az idő szőnyege és úgy köszönt minden embert, mint a szeretet Urának képviselőjét. Az ókori görög bölcstől, Hérakleitosztól származik a mondás: „Senki sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba.” A víz, amelybe beléptél, elfolyik, mire másodszor belépsz. Ilyen az idő medrében folyó életünk is. Van ebben valami örvendetes és sajnálatos mozzanat. Ki tagadhatná, hogy az idő elsodorja féltve őrzött kincseinket. Elviszi fiatalságunkat, szépségünket, erőnket. Megrokkantja szellemi képességeinket, néha megalázó módon elhagy az értelem. Ám helytelenül cselekednénk, ha mindezek láttán nem lépnénk be ismét a folyóba. Nem a múltat kell siratnunk, hanem a jelen hullámain karunkba úszó új lehetőségeket átölelnünk. Ha lelki életünkben előre akarunk haladni, akkor szét kell törnünk szokásaink keretét és utat kell nyitnunk a bebocsátást kérő élet új hullámainak. A százéves tölgyek minden tavasszal új hajtásokat hoznak, nem csupán régi ágaikat öltöztetik zöld
lombruhába. Amint a vihar letördeli a száraz ágakat, úgy kell nekünk is letördelnünk rossz szokásaink ágait. Sokszor beszélünk az idő jobb, egyre jobb felhasználásáról. Bármennyire is ellentmondásnak tűnik, mégis az a helyzet, hogy az örök életet a kezünkbe adott idő pénzén lehet megvásárolnunk. A kérdés csak az, miként változtathatjuk időnket ilyen értékes valutává? A keresztény embernek ilyen vonatkozásban nem lehetnek kétségei. Az ember akkor használja fel legjobban idejét, ha a szeretet szolgálatába állítja. Nem úgy, hogy kijelenti: szeretem az emberiséget. Nem az emberiséget kell szeretnünk, hanem azokat a konkrét személyeket, akik környezetemben élnek. Méltán jegyzi meg a költő: „Aki mással jót kíván cselekedni, egyenként cselekedje. Az általában jó: mentsége latornak, talpnyalónak, képmutatónak” (W. Blake). Az öregek otthonában történt a karácsony körüli napokban. A ház gondnoka bekopog egy idős ember szobájába. Az asztalon kibontott csomag, karácsonyra érkezett. Volt abban minden finomság. Cigaretta, dohány, konyak, vörösbor, meleg papucs, gyapjúholmi. Leánya küldte, gazdag kereskedő felesége. Az öreg azonban semmi jelét sem adja örömének. Szomorúan nézi a csomagot és képeslapot tart a kezében. Rajta csak ennyi: Leányod és vejed. Semmi több. A gondnok megkérdi: nem örül az ajándékoknak? Nem. Miért? Mert a legfontosabb hiányzik belőle. Micsoda? A szeretet. Életünk legtöbbször nem a szerető emberek sorfala között vezet. Nekünk kell, nekünk kellene meggyújtanunk a hideg szíveket. Ehhez kérjük újév napján Isten segítségét: Uram, járj előttünk és vezess minket! Jöjj utánunk és irányítsd lépteinket! Légy alattunk és hordozz karjaidban! Állj fölöttünk és részesíts áldásodban! György Attila
3
Hálaadás Uram, hála neked, hogy hívtál, hála neked, hogy megparancsoltad hozzád hasonlítanom, hála neked, hogy lelkem épségét vigasztalásoddal védelmezed. Uram, minden a tiéd. E mindenhez most alázattal adom hozzá a te kegyelmedből szabad emberi akaratomat. Ez az akarat belőled fakadt, te szárnyaira bíztad, íme sok tévelygés után most hozzád visszaszáll és esdekel: rejts el engem a szívedbe. Meríts el engem végtelenséged tengerében, nem akarok enmagam lenni, mert meghallottam a szavadat. Meghallottam az élet zúgó, dübörgő tengerzajában, meghallottam a te hívásodat. Tévedt gondolatok egymásraüvöltése, emberi elveszettségünk csörömpölve törődő sziklatörmelékei nem tudták túlzajongani a te eucharisztikus suttogásodat. Eljöttem, mert vártam a hajódat, mert megismertem a vitorládat, lelkem a te szomjazó Sentád, aki viharzúgásra süketen meghallotta a sóhajtásodat. Engem vártál, a tied vagyok. Végy el önmagámtól, legyen karom a te karod, izmom a te izmod, ajkam a te ajkad, szívem a te szíved. Akaratod mozgasson engem, szereteted égessen engem, s a te szolgálatodban, örök fogságra fogadj be engem! (Prohászka, ö. M. 7,319) „Ne áltassátok magatokat: Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet. Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk.” Gal 6, 7-9 Gyakran láthatjuk, hallhatjuk a televízióban, amint egy politikust, tudóst vagy művészt meginterjúvolnak. Kérdésekkel, mikrofonokkal ostromolják a sajtókonferencián. Újév napján talán senkihez sem intéznek annyi kérdést, mint az új esztendőbe forduló időhöz. Mit hozol számunkra, milyen terveid vannak, gazdagítod vagy szegényíted életünket? Biztosítod-e folytatását a jónak és végét veted-e a rossznak? Elűzöd-e végrevalahára az életünket kísérő félelmet s elhozod-e otthonainkba várva várt vendégünket: a békét és örömet? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel fogadjuk 2
az új évet és várjuk válaszait. Ugyan mit válaszolhat? Körülbelül ilyesmit: tőlem hiába kértek bármit, nem adhatom meg, mert én csak küldött, csak szolga vagyok. Isten küldött kettős megbízatással. Az első: át kell adnom Uram ajándékait, fel kell kínálnom, akár elfogadod, akár nem. A másik: lehetőséget nyújtok, hogy kiemeld kosaramból azokat az értékeket, amelyeknek közreműködésed az ára. Az élet ajándék és kötelesség egyben. Nem tőlem, hanem tőled függ elsősorban, mit hoz számodra az új esztendő. Mindezt egy kínai példázattal is szemléltethetjük. Valahol lakodalmat tartottak. Az ifjú pár szegény volt, mégis sok vendéget akartak hívni. A megosztott öröm sokszoros öröm. Mivel hiányzott a mulatsághoz szükséges bor, megkérték a meghívottakat, hogy ki-ki hozzon magával egy-két liter bort. A lakodalmas ház kapuja mellett elhelyeztek egy hordót és az érkező vendégek ebbe öntötték kancsójuk tartalmát. Miután minden vendég megérkezett, üvegekbe fejtették a bort, amiről akkor kiderült, hogy nem bor, hanem közönséges víz. A vendégek ugyanis így gondolkoztak: a többiek borában az én kancsó vizem úgy eltűnik, mint csepp a tengerben... Ilyen hordóhoz hasonlít az új esztendő és elsősorban tőlünk függ, mit öntünk belé. Nem másoktól kell várnunk a szeretet s az öröm borát, nekünk kell gondoskodnunk róla. Gondoljuk csak el, mi történik a kánai menyegzőn, ha Jézus borrá változtatja a vizet, ám a szolgák nem engedelmeskednek, nem visznek belőle a násznagynak? Ott áll a hat kőveder tele borral és senki sem merít belőle. Sokszor ugyanígy vagyunk Jézus tanításával, kegyelmi ajándékaival. Hiába kínálja egyháza által az evangéliumot, szentségeit, szeretetét, ha elutasítjuk ajánlatát. Miként lehetne boldog az új esztendő, ha a szeretet bora helyett, mérget, haragot, gyűlöletet öntünk „hordójába”? Gyakran halljuk emlegetni: veszélyes időket élünk. Valójában élni mindig életveszélyes vállalkozás. Mióta azonban Jézusunk rálépett a történelem háborgó tengerére, megnyílt annak lehetősége, hogy kezébe kapaszkodva kimenekedjünk a hullámokból. Csengjen fülünkbe a költő, Arany János figyelmeztetése: Kél és száll a szív viharja Mint a tenger vésze;
gyar gondnokának férje szintén az olaszok közül való. A falu hosszú és különlegesen szép hangzású neve rövidülés eredménye. 1315-ben és utána Vajdahunyadtól délre, a Hátszegi-medencé1332-ben a „villa Sanctae Máriáé” név tudósít a ben, a Hátszegről Petrozsény és a Zsil völgye felé Szűz Mária tiszteletére emelt templomról elnevevezető országúton fekszik Őraljaboldogfalva. Ez zett településről. Kevéssel később, 1346-ban, itt sajnos már a szórvány és annyira megfogyatkougyanúgy latin szövegben Mária viszont már az zott a magyarság aránya, hogy leginkább a körősi magyar Boldogasszony formában jelenik meg nyék ősi templomai mesélnek jelenlétükkel a „Bodogh Assonyffalwa” és „Bodugh Azzonyffaldicsőbb múltról. Őraljaboldogfalván, ha csak wa” írásmóddal. 1447-ben „Bodogazzonfalva”, néhány fős is, de megvan még a református gyüle1519-ben a „Bodogfalwa” alakú rövidülés is megkezet. 1910-ben, az utolsó, még magyar közigazjelenik már. A közvetlenül az országút mellett álló, gatás idején végzett népszámláláskor a kistelepükerítőfallal övezett templom és különösen a nyulés lakossága a román többség mellett még jelengati torony XIII. századi falusi templomoktól szotős magyar és – megdöbbentő módon – olasz (!) katlanul nagy méreteivel hívja fel magára a figyelkisebbséget mutat. Ennek is még megmaradtak a met. A torony felső részén kettős és hármas ikernyomai mindmáig, hiszen a templom kedves maablakok, valamint a háromszögű sisakfalormok a romanika jellegzetes részletei. Őraljaboldogfalván a nyugati bejárat két oszloppárral kialakított, félköríves záródású bélletes kapuzat, amelynek szegélyén – meglehetősen egyedi módon – csillagmotívum fut körbe. A kapuzat feletti, később vágott csúcsíves, mérműves ablak a templomkülső egyetlen gótikus részlete. A torony nagyméretű, északon és délen egyaránt résablaksorral megvilágított hajó elé épült, amelyhez keleten résablakos, egyenes záródású szentély csatlakozik. A hajó belül is szokatlanul tágas. A szentélyt koragótikus keresztboltozat, a hajót egyszerű síkmennyezet fedi. A falfelületek jelentős részét 1908-ban feltárt freskók borítják, amelyek azonban sajnos meglehetősen rossz állapotúak, a témák alig felismerhetők. Csak a szentély keleti falán álló hat szent alakja jobb állapotú, ők talán egy apostolgaléria megmaradt szereplői. Egy további magas szent alakja akár Szt. László királyunk ábrázolása is lehet. Horváth Zoltán György Gondos Béla A Szűz Mária tiszteletére emelt templom
Őraljaboldogfalva
11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
– Sinka Dorka Dorottya.
Az Úr hazahívta: – Bedő Erzsébet, ifj. Zsók László, Páll Mihály, Gál Lajos, Kedves Antal, Szőcs Antónia, Török Albert, Száva Rozália, Mátyás József, Batzula Béla.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Esztergomi Boldog Özséb kanonok
január 20 1200-1270. január 20.: Özséb Esztergomban született, szülei a káptalani iskolába járatták. Már korán megtanulta a betűvetést. Szemlélődő és hallgatag személyiségét a magány iránti szeretet is jellemezte. Pappá szentelését követően sokan megkedvelték lelkiségét és szellemiségét, ezért hamarosan az esztergomi főkáptalan tagjává választották. Kanonokként az imádságnak és a tanulásnak szentelte életét, jövedelmét a szegényekre fordította, ugyanakkor nagy figyelmet fordított a lelkükre is. Özséb pártfogoltjai között voltak pilisi remeték is, akik teljesen az imádságnak és a vezeklésnek szentelték életüket. Özséb megszerette a remeték zavartalan békéjét. 1246-ban lemondott kanonoki méltóságáról és a Pilisszántó melletti sziklás rengetegbe vonult. Egy látomás hatására eldöntötte a Pilisben élő remeték egyesítését egy közösségbe. 1262-ben társaival Rómába ment, hogy IV. Orbán jóváhagyja a rendalapítást. Aquinói Szent Tamás pártfogásával megszerezte az engedélyt, de az ágostonos regula átvételéhez szükséges jóváhagyást a rend csak 1308-ban kapta meg. Özséb 1270. január 20-én lépett át az örökkévalóságba. Urunk megjelenése (Vízkereszt) január 6 Epifánia ünnepének eredete a III. századra nyúlik vissza. A baszilidiánus gnosztikusok ünneplésével 12
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ „A segítség az Úrtól jön”
Sztankó Attila
Élő adás! Minden vasár- és ünnepnapon a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból. A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon megjelenő „Élő adás” ikonra kell kattintani, majd követni a megjelenő utasításokat.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
2015 január
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesült:
XVII. évfolyam 1. szám (189.)
ellentétben, akik Jézus megkeresztelkedését tekintették Isten Fia tulajdonképpeni születésének, a keresztények ezen a napon kezdték ünnepelni Jézus betlehemi születését, de ezzel egy időben Jézus megkeresztelkedését a Jordánban és a kánai menyegző titkát is. A római karácsony ünneplésének új napja keleten magával hozta epifánia ünnepének átértelmezését. Jézus születésének és a bölcsek hódolatának ünneplése áttevődött karácsonyra, és megmaradt Jézus megkeresztelkedésének ünnepe. Észak-Afrikában a bölcsek hódolata; Spanyolországban, Galliában és Milánóban a bölcsek hódolata, Jézus megkeresztelkedése, a kánai menyegző, Szent Abrusnál a kenyérszaporítás kapott hangsúlyt. Epifánia ünnepének titkai közül a szentmise ünneplése leginkább a bölcsek hódolatát emeli ki, viszont a zsolozsma antifónái, válaszos énekei és a himnuszok már a bővebb teológiai tartalmat tárják elénk. Hazánkban, de főleg Erdélyben vízkereszt ünnepéhez kapcsolódik a házszentelés szokása, német nyelvű és hagyományú községekben felelevenítették a csillagozók járását.
Életünk édesanyánkkal kezdődik, ő az első, akivel a létezés partján találkozunk. Éveken át nála keresünk menedéket. Ha az élet rendje szerint „le is válunk róla”, önálló életünk utcájából is szívesen visszatérünk hozzá. A virágok lehulló szirmaikat a földanyának ajándékozzák, hiszen részben neki köszönhetik születésüket. A gyermeki szeretet ugyanígy hajlik vissza a jó anyák szívére. Ennek a ténynek ismeretében nem csodálkozhatunk, ha Egyházunk az újév napján Mária anyaságát ünnepli. Jézus emberi élete benne kezdődött, ezért is úgy illő, hogy Isten minden gyermeke Mária nevében kezdje az új esztendőt. A bibliai elbeszélésből értesülünk arról, hogy Mózes átmeneti hitetlensége miatt nem léphetett be az ígéret földjére. Csak a Nebó hegyről pillanthatta meg halála előtt a népének ígért és adott országot. Boldogan nézett végig a Jordán völgyén és nem tudhatta, milyen megpróbáltatások várnak ott Izrael népére. Valami ehhez hasonló helyzetben vagyunk mi is, akik körültekintünk, a jövőt fürkésszük az új esztendő Nebó hegyéről. Mózessel ellentétben, nekünk megadatott a kegyelem, hogy átlépjük egy újabb év határ-mesgyéjét, de azt mi sem tudjuk, mit rejteget számunkra. Ennek tudatában az idő Urára
kell tekintenünk, a nagy Adományozóra és a Zsoltárossal vallanunk: Tekintetemet a hegyek felé emelem, Onnan jön segítség számomra. A segítség az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette. Zs 121,1 A régi krónikások, amikor beszámoltak egy-egy történelmi eseményről, mindig így határozták meg a történet időpontját: in anno Domini, az Úrnak ebben és ebben az esztendejében. Ezzel kifejezték abbeli hitüket, hogy az idő minden szelete az Isten ajándéka és neki jár köszönet érte. Egy lelkipásztor beszámol arról, hogy együtt szilveszterezett a fiatalokkal. Együtt nézték a tévé műsorát, beszélgettek, énekeltek és természetesen az evésről-ivásról sem feledkeztek meg. Közeledett az éjfél, amikor komolyra fordították a beszélgetést. A lelkipásztor Szent Ágoston szavait idézte, aki szerint minden napunknak a reggel a kormánykereke. Ekkor kell, ekkor lehet eldöntenünk, milyen irányba fordítjuk gondolatainkat és tevékenységünket. A fiatalokkal kimentek az utcára, ahol szóltak a sípok, trombiták, tülköltek az autók, ők pedig rázendítettek az énekre: „Istentől jön a segítség és az áldás.” György Attila
