MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK XIV. évfolyam 7. szám (159.)
– Ruzsa Bendegúz János, Ungvári Anna Krisztina, György Burján Barbara Masa, Kiss Hanna Anita, Molnár Kitti Ágnes, Molnár Hanna, Veress Boglárka Mária.
Szentségi házasságot kötöttek: Mihálik István – Veres Melinda, Kövér Alpár Etele – Balla Müller Nóra, Korpos Botond – Koós Kinga, Sánta Botond – Szotyori Imola.
Az Úr hazahívta: – Sulyok Pál Albert, Simon András, Kristó Klára, Balogh Mária, Kurucz István, Megyes János.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Loyolai Szent Ignác július 31 A spanyolországi Loyolában született 1491ben. A királyi udvarban élt, katonáskodott. Egy csatában megsebesülve hosszabb ideig tartott
Július
Fogadd el, Uram, szabadságomat, Fogadd egészen. Vedd értelmemet, akaratomat S emlékezésem. Mindazt, amim van, és ami vagyok, Te adtad, ingyen. Visszaadok, Uram, visszaadok Egyszerre mindent. Legyen fölöttünk korlátlan úr Rendelkezésed. Csak egyet hagyj meg ajándékul: Szeretnem téged.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448, e-mail:
[email protected], www.katolikussepsi.ro Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: Sepsiszentgyörgyi DEICO ISSN: 2248-1532 12
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
Loyolai Szent Ignác imája:
Csak a szeretet maradjon enyém A kegyelemmel, S minden, de minden gazdagság enyém, Más semmi nem kell.
2012 július
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesültek:
gyógyulása. Abban a házban, ahol lakott, csak Krisztusról és a szentekről szóló könyvek voltak találhatók. Ekkor ismerte fel igazi küldetését, és tette fel a kérdést magának: mi történne, ha őket követném? 1521-ben megtért, majd 1537-ben befejezte teológiai tanulmányait. Ekkor vette maga mellé társait, akikkel Rómában megalapította a Jézus Társaságát. Kiváló munkát végzett az Egyház megújításában. 1556-ban Rómában hunyt el. A jezsuita rend azóta is az egyik legjelentősebb rend az egyetemes és a magyar egyház életében egyaránt. A rend tagjai tevékenyen részt vesznek az oktatás, a hittérítés és a lelkipásztori élet különböző területein. A világ egyik leghíresebb egyeteme, a Rómában található Universitas Gregoriana az ő vezetésük alatt működik.
szokott az év legmelegebb hónapja lenni. Két apostol is a hónap szentjei között szereEzért is indul e hónapban a legtöbb ember sza- pel. Szent Tamás és Szent Jakab. Kétkedő, kérdőbadságra. A munkahelyek, irodák fülledt levegő- jelekkel teli életünkben Tamás a tanító: Boldog, jéből ki a szabadba, a hűs patak partjára, vagy a aki nem lát és mégis hisz. S örök figyelmeztető az tenger üdítő vizébe. Úr szava: Ne légy hitetlen, hanem higgy! Testünk is, de lelkünk is elernyed, felüdülésre Jakab áldozata tanítja, hogy nagyobb szeretevár. Ez az a hónap, te senkinek nincs anamikor különös tisztenál, mint aki az életét lettel gondolunk Jézus is odaadja a barátaiSzentséges Vérére, ért. amely vér felüdítette, Mária Magdolna tisztára mosta az bűnbánatra sarkall. emberiség szennyes Van jobbulás, megtééletét, a halálra vált, a rés, Istenhez fordulás. bűnben elalélt ember a Nyugtalan életünknek szentséges vér által új ez az egyedüli útja a erőre kapott, élni kezmegnyugvás felé. dett. A nagymamák, Vidám gyermeksenagytaták sokszor feleregek indulnak megéldésbe merülnek. Szent Sibenik (Horvátország) főterén található a Szent ni a közmondás igazát: Joachim és Szent Anna Jakab katedrális. 1431-1555 között épült. munka után édes a pieszünkbe juttatja őket. 2000-től az UNESCO világörökség részét képezi henés. Csupán érettséKegyelettel vagy szegiző diákjaink „verejtékeznek” még. Reméljük retettel forduljunk feléjük. jövőjüket Istennel építették, s az élet kapuján (ez A lelki szárazság csak a szeretet által lesz az érettségi) az Ő segítségével jutnak át. képes újraéledni. Hagyjuk, hogy a szentséges Vér A hónap a szolgáló szeretettel kezdődik. A harmatával újraélesszen bennünket. Csak így lesz Boldogságos Szűz Mária értesülvén az ő nagy- szép a július hónapunk. nényjének nagy kitüntetéséről, hogy gyermeke Jó vakációt, felüdülést kíván lesz, örömmel indul segítségére. Példája sarkalljon minket is, hogy akkor és úgy tudjunk segíteni Szabó Lajos másokon, amikor nagy az ínség, a rászorultság. plébános
Kedveseim! Az angyali üdvözlet után fölocsúdtam a boldogító álomból, félelmetesen szakadt rám az emberi aggodalom. Ki fogja ezt nekem elhinni? Tudtam, azaz hittem, hogy ami velem történt, nem volt soha még. Mostantól boldognak mond engem minden nemzedék. Semmiért nem adtam volna szívem örömét. Anyám, mint mindig, tudta, hogy igazat mondok. Őt is elfogta a félelem. Valami támaszt keresett az angyali üzenetben. Hirtelen eszébe jutott, amit az angyal üzenetéből szintén elmondtam neki, hogy Erzsébet, a rokonunk, idős kora ellenére gyermeket vár. Azonnal küldött: Menj el Ain-Karimba, Zakariás házába és keresd föl Erzsébetet! Érzem, hogy az Úr a megoldás jeleként adta ezt az üzenetet. Egy karavánnal indultam dél felé. Meglepő, hogy máskor féltem az utazástól, most aggodalom nélkül keltem útra, mert tudtam, hogy velem van az Úr, az én Fiam. Mikor megérkeztem a júdeai hegyek közt fekvő öreg papi házhoz, amelyre régóta nehezedett a gyermektelenség szomorúsága, csöndesen, dobogó szívvel, beléptem annak udvarára és hangosan kiáltottam a szokott köszöntést: „Salom, Salom.” Meglebbent a ház bejáratának függönye és Erzsébet lépett ki csodálkozó arccal. Azonnal láttam, hogy az angyal tudósítása valóság. Erzsébet, magzata mozdulatát megérezve hozzám szaladt, átölelt: „Hogyan lehet, hogy az én Uramnak Anyja jön el hozzám!” – kiáltotta. Szívemből akkor föltört, minden homályt elűzve a Magnifíkát magasztaló éneke. A szavak ma sem fejezik ki az Istent magasztaló öröm határtalan boldogságát, ami eltöltött a délutáni ragyogásban. Magasztalta lelkem az Urat. Íme, letekintett szolgálója kicsiségére és mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék. Erzsébetnek és Zakariásnak elbeszéltem az angyali üdvözlet eseményét. Zakariás, az írások tudója azonnal kézbe vette Izajás könyvét és rámutatott a jövendölésre: „Íme, a szűz fogan, és fia születik, és nevét Emmánuelnek fogják hívni, ami annyit jelent, hogy Velünk az Isten.” 2
Már nem aggódtam házasságom felől Józseffel. Ő mondta el, hogy álmában az Úr angyala idézte Izajás jövendölését, hogy ő is részesül a titok szolgálatában. Szerény lakodalmunk volt. József kitüntető örömként élte meg az üdvösség művében neki szánt szerepet. Hittel és örömmel vártuk a szívem alatt növekvő gyermeket. Égi Anyátok Mária Seregély István: Szűz Mária levelei
A látogató A magunk erejéből egy lépést sem tehetünk az ég felé. A mindenségen áthatolva, Isten látogat el hozzánk. A maga órájában érkezik. Hatalmunkban van fogadni vagy ajtót mutatni neki. Ha süketnek tesszük magunkat, újra és újra visszajön, mint a koldus. Egy nap aztán – megint csak mint a koldus – többé vissza nem tér. Ha egyetértünk vele, egy kis magvat ültet belénk; azzal elmegy. E perctől fogva egyikünk sem tehet többet a feszült várakozásnál. Ez közel sem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. A belénk rejtett mag növekedése fájdalmas. Ha fává terebélyesedett, hogyan származtassuk vissza annak, akitől származik? Hogyan tehetjük meg mintegy ellenkező irányban ugyanazt az utazást, melyet Isten – áthatolva a végtelenség szakadékán – hozzánk jövet megtett? Egyetlen eszközünk van. Jól ismerjük a fát, a bennünk sarjadó fa ősképét, a szépséges fát, melyre az ég madarai települnek. Tudjuk, hasonlíthatatlanul szebb a világ minden fájánál. A kereszt ez a fa.
A gyergyószentmiklósi Szent Miklós püspök római katolikus templom A plébánia létezését említő első okleveles forrásnak az 1332–1333-as pápai tizedjegyzék tekinthető, a 12–13. században alapíthatták a plébániát. Az egyházközség első temploma Gyergyószentmiklós akkori központja, az ún. Both-vára közelében volt, a város Felszeg nevű részében. A település fejlődésével a mai templom helyén építették meg 1498-ban a második templomot gótikus stílusban (Benedek főesperes-plébános idején), erre utal a jelenlegi templom toronybejárataként megőrzött kő ajtókeret dátuma. Ezt a templomot a 17. század közepén kibővítették, de a tatárjárások és az idő vasfoga alaposan megrongálta. Időközben a katolikus hitre tért örmények szép barokk templomot építettek, ezért a római katolikus hívek 1756-ban szintén új templomot emeltek Mária Terézia királynő támogatásával az előző templom helyén. Az elmúlt két és fél évszázad során a templomot többször is felújították, 1877-ben pedig a város nagy szülöttjétől, Fogarasy Mihály erdélyi püspöktől neogótikus orgonát is kapott. A kiváló erdélyi püspök más adományokkal is gazdagította az egyházközséget, de legfontosabb munkájának mindenképp az mondható, hogy 1876-ban megalapította a Leánynevelő Intézetet. A 20. században kiváló egyéniségek vezették a plébániát, akik minden nehézség ellenére kiépítették az egyházi intézményhálózatot: iskolák, árvaház, szegénykonyha, különböző termelői szövetkezetek, és természetesen a lelkiségi mozgalmak. 1925 és 1927 között a plébánián szolgált káplánként Márton Áron, Erdély későbbi boldog emlékű püspöke, ő alapította az itteni Kolping-egyletet és más lelkiségi és kulturális egyesületeket. A régebbi plébániaépület 1758-ban épült, történelmi érdekesség, hogy itt volt az 1848-as forradalom gyergyói központja. A templom udvarában egy 18. századi Nepomuki Szent János kőszobor található. A város melletti Csobot-hegyen van a Szent Anna-kápolna, amelynek eredetét egyesek a 13. századra teszik. Az egykori vár helyén 1933-ban épült a Jézus Szent Szíve kápolna, végül a Gyilkostónál van a 2001-ben felszentelt Szent Kristóf-kápolna.
Simone Weil 11
Keresztény tevékenység Modern és fejlett világunkban a sok probléma egyike az akció, a cselekvés, a tevékenység problémája. Az emberek sietnek, rohannak: némelyek a technika legújabb közlekedési eszközein, mások gyalog. Egyesek rohannak munkájuk, mások szerencséjük vagy a szebb és kényelmesebb élet után. Egyesek a keresett kincsre rátalálnak, mások pedig életükön át hiába keresik. Minden attól függ, hogyan fogadjuk el a tevékenység értelmét. Vannak, akik mindenáron meg akarnak szabadulni a cselekvéstől: halom érvet felhoznak, csakhogy valahogy kihúzzák magukat a kötelesség alól. Mások nyaktörő gyorsasággal rohannak akcióba, meggondolatlanul, szeretet nélkül, kíméletlenül, csakhogy minél többet keressenek, minél több földi kincsre tegyenek szert. Isten nem azért tett bennünket a földre, nem azért hívott bennünket létre a semmiből, hogy életünket vízszintes állapotban, tétlenségben töltsük, hanem hogy építsük Isten és az emberiség országát. Háromfajta tevékenységet különböztetünk: az állati cselekvést, amely ösztönös, az emberi cselekedetet Isten nélkül és a keresztény hivő cselekedeteit. Mert a tevékenység csak akkor éri el tetőfokát, amikor az ember közreműködik Istennel, amikor Isten és ember között létrejön a „kooperáció”. Könnyű rombolni, de nehéz építeni; Könnyű bírálni, de nehéz cselekedni; Könnyű tervezni, de nehéz a terveket megvalósítani. Az emberek rohannak, állandó mozgásban vannak, beszélnek, reagálnak és végül félholtan, fáradtan és megtörten feladják a harcot, mert nem érték el azt, amit el akartak érni, munkájuk eredménye minimális, majdnem semmi. Feltesszük a kérdést, vajon az eredmény a rohanástól, beszédtől, gesztikulációktól függ? Vannak, akik nagyon keveset mozognak, sehova nem sietnek, nem használnak sok szót és mégis nagy eredményeket tudnak felmutatni az emberiség javára. Mások rengeteget rohannak, sokat utaznak, nagy szavakat használnak és mégsem adnak semmit az emberiségnek. A munka eredménye a lélektől függ, attól, hogy milyen lelkülettel cselekszünk. Az emberek sokszor auto10
matikusan dolgoznak, szinte ösztönszerűen, ritkán gondolkodnak és csak kevesen vannak tudatában kereszténységüknek. Lélekkel dolgozni azt jelenti, hogy állandóan vizsgáljuk cselekedeteinket, látjuk (és elismerjük!) hol hibáztunk, megfontoljuk a körülményeket és szükség esetén változtatunk rajtuk, hogy az eredmény jobb legyen. Az ember cselekedeteivel arra van hivatva, hogy építse Isten országát. Megismerve Isten akaratát a Szentíráson és a természeten keresztül, törekednie kell, hogy Isten terveit meg is valósítsa. Ám nemegyszer erőtleneknek érezzük magunkat Isten akarata előtt, érezzük, mennyire kicsik vagyunk. De az embernek nem szabad visszariadnia önmagától, hanem bíznia és hinnie kell, hogy Isten elárasztja erővel, önnön végtelen erejével. A keresztény emberen így Jézus Krisztus viszi végbe a mennyei atya akaratát. Isten nem választja ki a nagyokat. Nagy dolgokat a kicsinyeken keresztül is szokott cselekedni. Sok példát hozhatnánk fel különféle életrajzokból. Vienney szent János szerénysége és egyszerűsége nem ismeretlen előttünk: Isten nagy dolgokat vitt végbe általa. Jól ismerjük azt a tényt is, hogy Krisztus sem gazdagokat, írástudókat és farizeusokat választott apostolainak, hanem egyszerű, írástudatlan halászokat. Rajtuk építette fel egyházát, amelyen a pokol kapui sem fognak erőt venni. Gál Gábor S. J.
Vienney Szent János (1786–1859)
Illés óta Kármel hegye Isten jelének szent helye, ahol csodájával igaz útjára hívta vissza népét. Az új időkben nagy jelét hasonló céllal adta 1858. július 16-án, Kármelhegyi Boldogaszszony ünnepén volt az utolsó lourdes-i jelenés. A február 11-én kezdődött nagy modern csoda, mely a racionalista liberális XIX. század szeme láttára a szabadkőműves Franciaország ateista hírnevét vérig sértette, ezen a napon ért véget. Hogy az Úristen miért az addig ismeretlenségbe burkolózó kis pireneusi városkát választotta ki Szent Anyja lábának egyik megszentelt zsámolyául, azt nem tudjuk. Miért éppen az 1858. esztendőt szemelte ki, arra sem találunk feleletet. Miért éppen Kármelhegyi Boldogasszony napja volt az utolsó lourdes-i állomás, azt is majd a másvilágon fogjuk megtudni. Mégis, ha az Isten könyvét, a Szentírást olvassuk, egy régi esemény elgondolkoztat bennünket.
Acház, Isten népének királya idejében történt, aki gonosz, jellemtelen ember volt. Népe hamis istenek után sántikált, hamis ösvényeket követett. S mint mindenkor az emberiség történelmében, az ember Istentől eltérő útjai elhozták akkor is a nyomorúságnak kegyetlen napjait. – S akkor eljött Illés, az Úrnak prófétája. Meghívta a királyt és összehívta a népet Kármel hegyére. Azt kérte az Úrtól, hogy a jelenlévők maguk győződjenek meg az emberi élet igaz útjáról, Istennek javukat szolgáló akaratáról. Két oltárt építtetett, az egyikre a pogány varázslók és papok helyezték áldozatukat, a másikon ő helyezte el ugyanazokat az áldozati ajándékokat. Felszólította az embereket, amely oltáron anélkül, hogy tüzet raknának, elég az áldozat, annak az istennek szolgáljanak. Hajnaltól délutánig kiáltottak Baál papjai urukhoz, táncolva az oltár körül, és késekkel össze-vissza vagdalva magukat. Alkonyat közeledtén Illésre került a sor. Leborult az oltár előtt és így imádkozott: „Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene, mutasd meg, hogy te vagy e népnek az Ura, és én, a te szolgád parancsodra cselekedtem ezt. Hallgass meg, Uram, hallgass meg engem.” – S akkor hatalmas villám fénye vakította el szemüket. A tűz megemésztette az áldozatot, a fát, a köveket is felnyalta, a vizet, melyet az oltár köré öntöttek. Az esti ég alatt akkor földre borult mindenki, imádkoztak, és rossz útjaikról a jóra tértek, mert látták, hogy az Úr az Isten. Kármel hegye azóta Isten jelének szent helye, ahol csodájával igaz útjára hívta vissza az embereket. Nos, talán éppen azért ért véget a lourdes-i csoda is Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén, hogy figyelmeztessen bennünket: az új időkben Isten az ő nagy jelét hasonló céllal adta, hogy a rossz útra tért embert igaz ösvényére ismét viszszavezesse. Akkor Illés volt Isten embere, szavának közvetítője, üzenetének továbbítója. Most az Úristen az ö Fiának anyját választotta ki, hogy az Isten nélküli élet feltétlen katasztrófához vezető útjáról vissza hívjon minket. Isten Anyjának, aki a világ Megváltóját a világra hozta, kármelhegyi küldetése van a mi korunk emberéhez, itt és most hozzánk. (folytatása a negyedik oldalon)
3
(folytatás a harmadik oldalról)
Miben áll ez a küldetés? – Abban, hogy Istenre irányítsa az ember figyelmét. Lourdes-ban az emberek, akik el voltak foglalva megélhetési gondjaikkal, és csak a vasárnapi templomi világ tartozékaként tartották számon a hitüket, máról holnapra rádöbbentek a mindenek fölött álló valóságra. Minket is a Szűzanya az Úristenre figyelmeztet, általa Istenhez jutunk el. Másik mozzanata a kármelhegyi küldetésnek a megtérés. Isten világrendjében, itt a földön semmi sincs véglegesen elrontva, mindenre van orvoslás. Krisztus Jézus, aki eljött erre a földre, nem az igazakat jött hívni. Nem a bűnösöket jött megítélni, hanem azért jött, hogy megmentse, ami veszendőnek indult, hogy meggyógyítsa a megtört szívűeket. S a Szűzanya jó tanítványa volt az Úr Jézusnak, hallotta példabeszédét az irgalmas szamaritánusról, a jó pásztorról, a tékozló fiúról, az elveszett bárányról. Látta, miként bocsátott meg az utolsó percben a gonosztevőnek. Lourdes-ban és mindenhol, mindenkor a bűnbánat és megbocsátás hirdetője lett. És ismeri is őt a minden nyomorúságában észhez térő ember, mint a bűnösök menedékét, aki könyörög értünk. Végül isteni erőforrás is a kármelhegyi küldetés. Akik ott látták az Úr hatalmát, tört lelkesedésük újra lángra lobbant, egész szívvel és egész lélekkel készeknek mutatkoztak az Úr szolgálatára. Akik látták, akiknek élményként részük volt benne, de azok is, akik olvastak róla, ami Lourdesban és a Szűzanya küldetésének más állomásain történt, szintén újra, lelkes, áldozatkész szívvel fogtak hozzá a már feledésbe merült eszmény szolgálatához. Nem is hiába nevezte őt a hívő ember élete vezércsillagának földi vándorlása útján. Pedig őt Isten nem is csillagnak szánta, hanem napnak. Nagy jelnek, melyet mindenki lát és mindenki megért. Nekünk küldte a Napbaöltözött Asszonyt, akinek lába alatt a hold, a fején tizenkét csillagból álló korona, hogy nappal előttünk legyen, mint nap, éjjel mint hold és a csillagok, és hirdesse Isten nagy és örökké érvényes valóságát, a megtérés és minden bajt elhárító hatalmát. És legyen erőforrása mindazoknak, akik oltalomért hozzá folyamodnak, segítségét kérik, és pártfogásában bízva élnek, halnak. Úgy legyen. Ámen. 4
Harsányi Lajos:
Nem kötök békét Nekem nem voltak harcaim az Istennel soha. (Fiú az apja ellen hogyis fogna fegyvert?) Kedvence voltam mindig s akkor is rajongtam érte, ha rosszaságomért olykor kegyetlen megvert. De minden mással nagy csatákat vívtam én. Minden barátom s minden ellenségem tudja, hogy fákba rejtett robbanó bombákkal volt végig rakva életem kegyetlen útja. A sok-sok harc után rájöttem végre most már: nem volt ellenségem tulajdonképpen senki, ajnározott a föld, e mézesmellű barna dajka s nem néztek engem még a mennyek pitvarából sem ki. Izenem hát mindenkinek: a földnek és a fának, a dörgő napnak és a mályvaszínű holdnak, békét kötök velük és szívből megbocsátok mindenkinek, kik velem egykor harcban voltak. Békét kötök nagy ellenségemmel, a gyors idővel, ki homlokom virágait kegyetlenül letépte, ki szeretett, vagy sanda szemmel nézett s titkon osont mögöttem könnyű macska-lépte. Békét kötök a széllel és a kénszínű viharral, a pávakék esttel, mely méla csendet mimel, a jóval, rosszal, minden széppel, rúttal, békét kötök baráttal és az ellenségeimmel. Csak egy valaki aggaszt most is szüntelen még, ki néha: mint az ördög, néha: mint az angyal s míg minden fegyverét nem rakja lábaimhoz, nem kötök addig békét – önmagammal.
(folytatás a nyolcadik oldalról)
Jézus: Hallgass rám, és ne magadra! Én: És mit kell tennem? Jézus: Csak azt, amit már sokszor mondtam neked. Én: Itt most mire gondolsz? Jézus: Nem arra, amire te. Nem kell semmit sem tenned, hogy megfelelj nekem. Nem kell rendbe tenned az életed, nem kell kimosnod előre a szennyesed. Csak engedj be az életedbe! Én: Újra?
A hang Az asszonynak fiatal korában szép tiszta csengő szopránja volt. Örült is a zenész atya, amikor a híresen jó templomi kórusba jelentkezett. Jól jött egy üde szép szoprán mindig. Csodálatos hangversenyeket adtak. Hol zenekarral, hol meg csak a maguk kiművelt hangján, mert az atya igényes volt a hangképzésre, a szép előadásra. Meg is volt az eredménye. A legjobb templomi kórus volt a városban. Aztán az iskoláskor végével megfogyatkozott a kórus. Kevesebben lettek, cserélődtek. Eltűnt a szépen csengő szoprán. Negyven évre tűnt el a kórusból is és a templomból is. Hangja megfakult. Nemigen énekelt, talán csak a karácsonyfa alatt néha. Kottái néha egy-egy festéskor előkerültek a könyvespolcról, de aztán érintetlenül vissza is kerültek. Elcsendesült az élet körülötte. Ám egy napon betért régi templomába. Hamar kijött, mert helyét ott nem találta. De valahogy máskor is arra vitt az útja. És addig járt … - amíg maradt. Észrevette, hogy mozgó tábla került a falra és a népénekeket onnan lehet énekelni. Rekedtes hangján megpróbálkozott. Szomorú lett. A hang nem szólt. Bezárult a lelkével együtt évtizedekre. De egyre sűrűbben ment misére és eljött az idő, amikor már imádkozott is és felajánlkozott az Úrnak.
Jézus: Igen, újra, és hagyd, hogy Én munkálkodjak. Én: Rendben! Kérlek, gyere be! Jézus: Már itt vagyok! Én: Kérdezhetek még valamit? Jézus: Kérdezz! Én: Mit kell tennie a másiknak? Jézus: Gondoltam, hogy ez is foglalkoztat. Azt mondom neki, hogy engedjen be az életébe, és engedje, hogy munkálkodjak benne. Én: Ugyanazt? Jézus: Hát igen. A kegyelem mindent gyógyít. Forrás Internet Hirtelen sugallatra kérő imájában a hangját kérte, hogy kétszeresen imádkozhassék, pótolhassa amit elmulaszott annyi éven át. De csak rekedtesen halkan tudott énekelni. Husvétkor a lelki gyakorlaton döbbenten észlelte, hogy megy az éneklés és megszépült kicsit a hangja. Talán a sok énekpróba ? – vagy … és a nagymisén már kinyilt a hang és csengett „Ez az a nap, amit az Úr rendelt nekünk, örvendezzünk és vigadjunk rajta”! Örömkönnyekkel a szemében ment haza a szállására és csodálkozva csodálkozott. Hát ez meg hogy...??? De hát... – lehetséges ez? Visszatérve lánykori templomába már bátran vezette az éneklést a misén és tisztán, nagyon tisztán szólt a hang, úgy mint régen. A rozsda lepergett róla és alatta az érintetlen csengés mutatkozott. Hálás és boldog volt. Még a miséző zenész atya is néhányszor odapillantott a szokatlanul szépen éneklőre. Az asszony hazament és a nyáreleji nyitott ablakból gyakran hallani a csengő szopránt, amint az ünnepeken, hétköznapokon kihallatszik a társasházi ablakból: „Jézus szive legtisztább szív, kegyelem oltára, boldog aki tehozzád hív, s szívét hozzád tárja” Énekel és énekel. A házbeliek melepetve állnak meg a lépcső alján. Mi ez? Szép! Ki lehet ez? Egy új lakó? Igen, egy ÚJ lakó. Boldog lakó! Csalótzky Annamária 9
Jézus és én Én: Beszélgessünk? Jézus: Beszélgessünk! Én: De miről? Jézus: Mi a baj? Én: Hát ez nehéz kérdés… Most mondhatnám a sztereotip vagy általánosító válaszaimat, de nem teszem… Jézus: Helyes. Én: Nos, a baj az, hogy olyan sok mindent kapok, és hiába erőlködöm, olyan keveset tudok továbbadni, és azt is rosszul… Elrontom a dolgokat, elhallgatom, elmulasztom, rosszul folytatom. Nézd az életem! Csupa félresikerült dolog, pedig te annyit adtál! Jézus: Miért baj az, hogy kevés hasznosul? Én: Mert annyi a szűkség. Pl. imádkozni kellene annyi emberért, és mikor nagy ritkán odajutok, addigra kiesik a fejemből, és csupán zavarodottan makogok. Vagy itt vannak a gyermekeim. Annyi mindent szeretnék tenni velük és értük, és mire odakerülök sokszor ideges és fáradt vagyok, ingerült és fásult. Jézus: Megkérdem másként. A végtelennek egy milliomoda mekkora? Én: Végtelen. Tanultam, hogy a végtelen bármely véges tört része végtelen. Jézus: Az emberek nem problémáznak azon javak pazarlása miatt, amiből nagyon sok van. Nem okoz gondot a tengeren a hajó takarításánál a tengervíz pazarló használata, mert van elég belőle. Nekem szerinted mennyi javam van? Én: Most mire gondolsz? Jézus: Bármire, például arra, amikből adok neked is rendszeresen. Én: Értem... Szerintem végtelen sok, hiszen minden a tied, pontosabban A MINDEN a tied. Jézus: Jól látod. Akkor viszont, ha csak egy milliomoda jut el máshoz annak, amit neked adhatok és adok, akkor mennyi jut tovább? Én: Ha mindig kipótolsz, akkor sok, végtelen sok. Jézus: Na látod. Akkor ezen nincs mit rágódnod tovább. Én: Nem unod, hogy örökké ki kell pótolnod? Jézus: Ez a kegyelem! Én: Nem tesz ez elbizakodottá és lustává? Jézus: Te komolyan veszed a kegyelmet? 8
Én: Miért kérded? Jézus: A kegyelem azt jelenti, hogy egész életedben rászorulsz arra, hogy kipótoljalak. Csak én tehetlek teljessé. Ezt muszáj komolyan venned. Én: Szerintem pedig akkor nem veszem komolyan a kegyelmet, ha összefonott kézzel ülök, és várom, hogy te végezd el a dolgom. Jézus: Ez is igaz. Én: Most hogy van ez? Akkor veszem komolyan a kegyelmet, ha hagylak téged munkálkodni, vagy akkor, ha végzem a dolgom? Jézus: Mind a kettő igaz. De hogy mi a hangsúlyos, az attól függ, hogy mi a bajod. A lázasnak olyan gyógyszer kell, ami leviszi a lázát, a kihűlt embert pedig fel kell melegíteni. Mindegyik terápia a gyógyulást szolgálja csak a beteg állapota más. Én: És nekem mi a bajom? Jézus: Röviden az, hogy nem veszed komolyan a kegyelmet. Én: Ezt már mondtad. Bővebben? Jézus: Nézz tükörbe! Mit látsz? Én: Ugye itt most nem valódi tükörre gondolsz, hanem az igére… Jézus: Akár lehetne valódi is. De megkönnyítem a dolgod. Én azt látom, hogy görcsölsz. Görcsölve mennyire tudsz hatékony lenni? Én: Egyáltalán nem tudok. Jézus: Min görcsölsz? Én: Élhetek-e egyáltalán keresztényként? Jézus: Szerinted mi a felszabadult keresztény életed gátja? Én: Az, hogy görcsölök: tudok-e vajon keresztényként élni. Jézus: Ekkor neked az a komolyan vett kegyelem kell, hogy Én vagyok, aki ezt számodra megteremtem, nem neked kell kimunkálnod. Lazulj el! Én: De mi van a másik véglettel? Jézus: Azzal, aki karba tett kézzel vár? Én: Igen. Jézus: Neki is tükröt tartok, csak neki másképp adom a kegyelem gyógyszerét. Én: Hogyan? Jézus: Felhívom, a figyelmét, hogy vegye komolyan a kegyelmet, mert elveszítheti azt, amit soha nem nyerhet meg. Én: És én honnan tudom, hogy melyik vagyok? (folytatása a kilencedik oldalon)
Ami erősebb a viharnál W. Mauriac, a Columbiai Egyetem tanára ezeket írta családjának, amikor sikerült kimenekülnie a viharos tengerből: 1954.1. 14. Kedves Gyermekeim! A mai napon a szeretetről kell írnom nektek. Isten szeretetéről, az emberek, a gyerekek, a család szeretetéről. Már sokszor megpróbálkoztam azzal, hogy a szeretetről beszéljek, bevallom, kevés sikerrel. Most azonban olyan veszedelmeken mentem keresztül és úgy átéltem magam is a szeretet erejét, hogy talán jobban meg tudom magamat értetni veletek. Hallgassátok tehát!
Tegnap hatalmas vihar tombolt a tengeren és egy hullám kedves barátommal együtt a tengerbe sodort. Sokáig tartott, amíg a víz felszínére kerültem. A tüdőm közben tele lett vízzel. A ruha is a testemre ragadt s így úszni sem tudtam rendesen. Minden erőmet összeszedve igyekeztem megszabadulni a ruhámtól. Nem messze megpillantottam egy olajos hordót, azt akartam elérni. Közben kétségbeesett kiáltást hallok: – Professzor úr, segítség! Mentsen meg! Körülnéztem, de a toronymagasságú hullámoktól semmit és senkit nem láttam. Néhány perc múlva köhögést, bugyborékoló hangot hallottam. Ismét körülnéztem, de senkit sem láttam. Csend lett. Bizonyára vízbe fúlt a szerencsétlen – gondoltam magamban. Egy pillanat múlva megláttam a hajónkat kb. ezerötszáz méter távolságra. Éppen felém tartott. Én azonban már közel voltam a végkimerüléshez. Ekkor megpróbáltam
háttal ráfeküdni a vízre. Azonban a tenger hullámai visszafordítottak és még több vizet nyeltem. Már-már elsötétült előttem a világ... Ugye most azt gondoljátok, hogy borzalmas elhagyottan és egyedül éreztem magam! Pedig nem voltam egyedül. Úgy éreztem a nagy veszély közepette, hogy mindazok, akik csak szerettek, körülöttem vannak és bátorítanak. Láttalak titeket is: téged Billi és Jerry, téged Hopie, Petis és Maggie. Mind arra biztattatok, hogy küzdjek tovább és mentsem meg életemet a ti számotokra. Biztatóan integettetek felém és végül legkisebb testvérkéteket Maggie-t láttam, amint este felfut a szobátokba vezető lépcsőn és így kiabál: Papi, Papi, gyere te is! És íme gyerekek, Maggie hívó szava erősebb volt a tenger hullámainál. Dobáltak a hullámok, de kislányom szeretete erősebb volt náluk. S miközben reátok gondoltam, valaki megszólalt mellettem: – Professzor úr, fogja meg a hordó másik szélét, így könnyebben fenntarthatjuk magunkat. Mike Brown volt ez az ember, akiről azt hittem, hogy belefulladt a tengerbe. De nem! Az utolsó pillanatban sikerült megkapaszkodnia egy olajos hordóban és most még engem is megmentett. Hajónk egyre közeledett. Valaki kidobott egy kötelet és társam megragadta. Így húztak mindkettőnket a hajóhoz. Amikor a hajó oldalához értünk, Mike elengedte a hordót, hogy mindkét kezével a kötélbe kapaszkodjék. Én azonban az egyensúlyát vesztett hordóról a vízbe zuhantam. Sikerült elkapnom egy hajókötelet, de annyi erőm már nem volt, hogy felmásszak rajta. Ekkor két matróz jött segítségemre. Hónom alá nyúltak és így vittek a fedélzetre. Erről azonban már nem tudtam, mert elvesztettem eszméletemet. Ha a segítség csak néhány percet késik, menthetetlenül a vízbe fulladok. Mindez tegnap történt és most örülök, hogy élek. A bal oldalam még most is béna, mert egy kicsit öreg vagyok az ilyen kalandokra. Estére azonban Bermudára érkezünk és ott majd rendbe hoznak az orvosok. Ebből az eseményből valamennyien sokat tanulhatunk. Én, mint természettudós elsősorban a fizikai jelenségekkel foglalkozom. Sokszor mon(folytatása a hatodik oldalon) 5
(folytatás az ötödik oldalról)
Heizinger Anita
A csend
dottam nektek, hogy milyen fontos az úszás, a rossz szokások leküzdése és testünk edzése. Most azonban azt is megtanultam, hogy a testi erőnél van egy nagyobb erő. Ez a legnagyobb erő a világon és szeretetnek hívják. Engem is a szeretet mentett ki a halál torkából. A szeretet édesanyátok, és irántatok, gyermekeim iránt, ez adott erőt, kitartást a nagy veszedelemben. Ez a szeretet erősebb volt a tenger hullámainál. Ezért kell hálát adnunk az Istennek, aki ezzel a drága kinccsel megajándékozta szívünket.
A csend – Elég! Egyszerűen nem bírom tovább elviselni őket! A Paradicsomban mindenki elnémult. Soha senki nem látta még Jézust ilyen mérgesnek. És most éppen ő volt az, aki mennydörgő hangon adott kifejezést isteni haragjának. – 33 évet töltöttem az emberek között, ezerszer is elmondtam nekik, hogy a tettek százszorta többet érnek, mint a szavak és ezért keresztre feszítettek; minden lehetséges módon elmagyaráztam, hogy nem a szószaporítás és az üres szertartások minősítik a tanítványaimat, hanem a tettekre váltott szeretet. De szinte senki nem értette meg! Huszonnégy órán keresztül prédikálnak, megható himnuszokat énekelnek, részt vesznek a megindító ünnepségeken, de olyan keveset tesznek! – Mit akarsz tenni? – kérdezte óvatosan egy angyal. – Elveszem tőlük a szavakat... Ahogy az Zakariással, Keresztelő Szent János apjával történt! – határozta el magát Jézus és minden keresztényt megfosztott a beszéd képességétől. Így aztán a keresztényekre az egész világon nagy csend ereszkedett. Az első percben csodálkoztak. Sokan a patikákba rohantak torokgyulladás elleni szirupért és pirulákért, a gyógyfüveket meg a mézet úgy vitték, mint a cukrot. De továbbra is nyugtalankodtak, és végül egészen megrémültek. Hogy imádkozzanak szavak nélkül? Hogyan adják értésére szavak nélkül Jézusnak és felebarátaiknak, hogy szeretik őket? A nagy teológusok nem tudtak beszélni még a „transszubsztanciá6
A csend hiány, nagy üresség, Ahol a hibáidra nincs többé mentség Nem hazudhatod, nem mondhatod, hogy „de” Mert nincs más a szobában, csak te. Lelátsz a velődig, a mélybe A lelked leges-legmélyébe És kétségbeesel, aggódsz és kételkedsz Azon rágódsz, mi is léted értelme. Nincs aki rád kiáltson, hogy rosszul tetted és bután Egyedül állsz a nagy világgal szemben, félénken és sután cióról” sem, a prédikátorok választékos szavak és mélyenszántó eszmefuttatások nélkül teljesen elveszettnek érezték magukat. Az emberek nem tudtak többé veszekedni sem, de ami a legroszszabb volt, hogy nem tudták kifejezni az együttérzést, a vigasztalást, a támogatást, a részvétet, a közösségvállalást... De addig törték a fejüket, míg rá nem akadtak a legegyszerűbb megoldásra: – Amit nem tudunk elmondani szavakkal, azt a tettek fogják közölni! Sokan jutottak ugyanerre a megoldásra. A híres szónokok közvetlenebbek és őszintébbek lettek, megtanulták egy-egy arckifejezéssel, mosollyal, simogatással, segítő gesztusokkal kifejezni magukat. A hittudományi egyetemeken étkezők és hálótermek nyíltak a szegények és elhagyottak számára. A hittanóra is csupa öröm és játék lett. Sokan elszégyellték magukat, amikor visszaemlékeztek rá, milyen könnyen ment a hazugság a szavak segítségével. Néhány újság a következő címmel közölt cikkeket: „Nézzétek, hogy szeretik egymást!” Egyre több ember találta meg hitét, mert vonzotta őket a kedvességnek, a békének, a derűnek és annak a valódi befogadásnak a légköre, amely Jézus tanítványait vette körül. Amikor egy idő után Jézus visszaadta nekik a beszéd képességét, majdnem sajnálták. A nagy csend idején szert tettek a keresztény hitben rejlő gyengéd szeretet tapasztalatára. „Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1Jn 3,18)
És emlékezel, visszagondolsz arra a kerek szemű kislányra Akit 7 évesen egy cigi szagú kéz vezetett iskolába És félsz tőle, attól az őszinte gyermektől Attól, hogy a tisztasága menten megöl. Az lettél-e vajon, aki ő akart lenni Nem lettél-e csak egy a sokból, s ennyi. Megmaradt-e belőle a gyermekisége, jósága A segítőkészsége, a naivsága? A csend nem felel. A szavak üresen koppannak a szobában. S megállnak, mint szú belefagy a fába. Lebegnek a fejed fölött, visszhangoznak némán. A csend így dönt feletted, s te csak állsz mereven és bénán.
„Mi különb a keresztény számára: a cselekvés vagy a szenvedés, az élet vagy a halál, a növekedés vagy a megőrzés, a birtoklás vagy a lemondás?” – halljuk gyakran a kérdést. Felelet: „Minek szétválasztani és egymással szembeállítani egy és ugyanazon törekvés két elválaszthatatlan elemét? Feladatod és legfőbb vágyad, hogy Istennel egyesülj. Ennek első feltétele, hogy önmagadat minél teljesebben kialakítsd. Nos, fejleszd ki magad, vedd birtokodba a világot, hogy élj. De mindjárt tagadd is meg magad, fogadd el léted csökkenéseit, hogy másért élj. Íme a keresztény aszkézis kettős és mégis egyetlen törvénye.” Bontakoztasd ki magad! (és a világot) – szólít fel a kereszténység. De máris hallod Krisztus szavát: Hagyd el mindenedet és kövess engem. Ekképp a keresztény élet ritmusában: fejlődés és lemondás, ragaszkodás és elszakadás nem zárja ki egymást. Ellenkezőleg: összhangban vannak, akárcsak tüdőnk működésében a belélegzés a kilélegzéssel. Teilhard de Chardin
7
(folytatás az ötödik oldalról)
Heizinger Anita
A csend
dottam nektek, hogy milyen fontos az úszás, a rossz szokások leküzdése és testünk edzése. Most azonban azt is megtanultam, hogy a testi erőnél van egy nagyobb erő. Ez a legnagyobb erő a világon és szeretetnek hívják. Engem is a szeretet mentett ki a halál torkából. A szeretet édesanyátok, és irántatok, gyermekeim iránt, ez adott erőt, kitartást a nagy veszedelemben. Ez a szeretet erősebb volt a tenger hullámainál. Ezért kell hálát adnunk az Istennek, aki ezzel a drága kinccsel megajándékozta szívünket.
A csend – Elég! Egyszerűen nem bírom tovább elviselni őket! A Paradicsomban mindenki elnémult. Soha senki nem látta még Jézust ilyen mérgesnek. És most éppen ő volt az, aki mennydörgő hangon adott kifejezést isteni haragjának. – 33 évet töltöttem az emberek között, ezerszer is elmondtam nekik, hogy a tettek százszorta többet érnek, mint a szavak és ezért keresztre feszítettek; minden lehetséges módon elmagyaráztam, hogy nem a szószaporítás és az üres szertartások minősítik a tanítványaimat, hanem a tettekre váltott szeretet. De szinte senki nem értette meg! Huszonnégy órán keresztül prédikálnak, megható himnuszokat énekelnek, részt vesznek a megindító ünnepségeken, de olyan keveset tesznek! – Mit akarsz tenni? – kérdezte óvatosan egy angyal. – Elveszem tőlük a szavakat... Ahogy az Zakariással, Keresztelő Szent János apjával történt! – határozta el magát Jézus és minden keresztényt megfosztott a beszéd képességétől. Így aztán a keresztényekre az egész világon nagy csend ereszkedett. Az első percben csodálkoztak. Sokan a patikákba rohantak torokgyulladás elleni szirupért és pirulákért, a gyógyfüveket meg a mézet úgy vitték, mint a cukrot. De továbbra is nyugtalankodtak, és végül egészen megrémültek. Hogy imádkozzanak szavak nélkül? Hogyan adják értésére szavak nélkül Jézusnak és felebarátaiknak, hogy szeretik őket? A nagy teológusok nem tudtak beszélni még a „transszubsztanciá6
A csend hiány, nagy üresség, Ahol a hibáidra nincs többé mentség Nem hazudhatod, nem mondhatod, hogy „de” Mert nincs más a szobában, csak te. Lelátsz a velődig, a mélybe A lelked leges-legmélyébe És kétségbeesel, aggódsz és kételkedsz Azon rágódsz, mi is léted értelme. Nincs aki rád kiáltson, hogy rosszul tetted és bután Egyedül állsz a nagy világgal szemben, félénken és sután cióról” sem, a prédikátorok választékos szavak és mélyenszántó eszmefuttatások nélkül teljesen elveszettnek érezték magukat. Az emberek nem tudtak többé veszekedni sem, de ami a legroszszabb volt, hogy nem tudták kifejezni az együttérzést, a vigasztalást, a támogatást, a részvétet, a közösségvállalást... De addig törték a fejüket, míg rá nem akadtak a legegyszerűbb megoldásra: – Amit nem tudunk elmondani szavakkal, azt a tettek fogják közölni! Sokan jutottak ugyanerre a megoldásra. A híres szónokok közvetlenebbek és őszintébbek lettek, megtanulták egy-egy arckifejezéssel, mosollyal, simogatással, segítő gesztusokkal kifejezni magukat. A hittudományi egyetemeken étkezők és hálótermek nyíltak a szegények és elhagyottak számára. A hittanóra is csupa öröm és játék lett. Sokan elszégyellték magukat, amikor visszaemlékeztek rá, milyen könnyen ment a hazugság a szavak segítségével. Néhány újság a következő címmel közölt cikkeket: „Nézzétek, hogy szeretik egymást!” Egyre több ember találta meg hitét, mert vonzotta őket a kedvességnek, a békének, a derűnek és annak a valódi befogadásnak a légköre, amely Jézus tanítványait vette körül. Amikor egy idő után Jézus visszaadta nekik a beszéd képességét, majdnem sajnálták. A nagy csend idején szert tettek a keresztény hitben rejlő gyengéd szeretet tapasztalatára. „Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.” (1Jn 3,18)
És emlékezel, visszagondolsz arra a kerek szemű kislányra Akit 7 évesen egy cigi szagú kéz vezetett iskolába És félsz tőle, attól az őszinte gyermektől Attól, hogy a tisztasága menten megöl. Az lettél-e vajon, aki ő akart lenni Nem lettél-e csak egy a sokból, s ennyi. Megmaradt-e belőle a gyermekisége, jósága A segítőkészsége, a naivsága? A csend nem felel. A szavak üresen koppannak a szobában. S megállnak, mint szú belefagy a fába. Lebegnek a fejed fölött, visszhangoznak némán. A csend így dönt feletted, s te csak állsz mereven és bénán.
„Mi különb a keresztény számára: a cselekvés vagy a szenvedés, az élet vagy a halál, a növekedés vagy a megőrzés, a birtoklás vagy a lemondás?” – halljuk gyakran a kérdést. Felelet: „Minek szétválasztani és egymással szembeállítani egy és ugyanazon törekvés két elválaszthatatlan elemét? Feladatod és legfőbb vágyad, hogy Istennel egyesülj. Ennek első feltétele, hogy önmagadat minél teljesebben kialakítsd. Nos, fejleszd ki magad, vedd birtokodba a világot, hogy élj. De mindjárt tagadd is meg magad, fogadd el léted csökkenéseit, hogy másért élj. Íme a keresztény aszkézis kettős és mégis egyetlen törvénye.” Bontakoztasd ki magad! (és a világot) – szólít fel a kereszténység. De máris hallod Krisztus szavát: Hagyd el mindenedet és kövess engem. Ekképp a keresztény élet ritmusában: fejlődés és lemondás, ragaszkodás és elszakadás nem zárja ki egymást. Ellenkezőleg: összhangban vannak, akárcsak tüdőnk működésében a belélegzés a kilélegzéssel. Teilhard de Chardin
7
Jézus és én Én: Beszélgessünk? Jézus: Beszélgessünk! Én: De miről? Jézus: Mi a baj? Én: Hát ez nehéz kérdés… Most mondhatnám a sztereotip vagy általánosító válaszaimat, de nem teszem… Jézus: Helyes. Én: Nos, a baj az, hogy olyan sok mindent kapok, és hiába erőlködöm, olyan keveset tudok továbbadni, és azt is rosszul… Elrontom a dolgokat, elhallgatom, elmulasztom, rosszul folytatom. Nézd az életem! Csupa félresikerült dolog, pedig te annyit adtál! Jézus: Miért baj az, hogy kevés hasznosul? Én: Mert annyi a szűkség. Pl. imádkozni kellene annyi emberért, és mikor nagy ritkán odajutok, addigra kiesik a fejemből, és csupán zavarodottan makogok. Vagy itt vannak a gyermekeim. Annyi mindent szeretnék tenni velük és értük, és mire odakerülök sokszor ideges és fáradt vagyok, ingerült és fásult. Jézus: Megkérdem másként. A végtelennek egy milliomoda mekkora? Én: Végtelen. Tanultam, hogy a végtelen bármely véges tört része végtelen. Jézus: Az emberek nem problémáznak azon javak pazarlása miatt, amiből nagyon sok van. Nem okoz gondot a tengeren a hajó takarításánál a tengervíz pazarló használata, mert van elég belőle. Nekem szerinted mennyi javam van? Én: Most mire gondolsz? Jézus: Bármire, például arra, amikből adok neked is rendszeresen. Én: Értem... Szerintem végtelen sok, hiszen minden a tied, pontosabban A MINDEN a tied. Jézus: Jól látod. Akkor viszont, ha csak egy milliomoda jut el máshoz annak, amit neked adhatok és adok, akkor mennyi jut tovább? Én: Ha mindig kipótolsz, akkor sok, végtelen sok. Jézus: Na látod. Akkor ezen nincs mit rágódnod tovább. Én: Nem unod, hogy örökké ki kell pótolnod? Jézus: Ez a kegyelem! Én: Nem tesz ez elbizakodottá és lustává? Jézus: Te komolyan veszed a kegyelmet? 8
Én: Miért kérded? Jézus: A kegyelem azt jelenti, hogy egész életedben rászorulsz arra, hogy kipótoljalak. Csak én tehetlek teljessé. Ezt muszáj komolyan venned. Én: Szerintem pedig akkor nem veszem komolyan a kegyelmet, ha összefonott kézzel ülök, és várom, hogy te végezd el a dolgom. Jézus: Ez is igaz. Én: Most hogy van ez? Akkor veszem komolyan a kegyelmet, ha hagylak téged munkálkodni, vagy akkor, ha végzem a dolgom? Jézus: Mind a kettő igaz. De hogy mi a hangsúlyos, az attól függ, hogy mi a bajod. A lázasnak olyan gyógyszer kell, ami leviszi a lázát, a kihűlt embert pedig fel kell melegíteni. Mindegyik terápia a gyógyulást szolgálja csak a beteg állapota más. Én: És nekem mi a bajom? Jézus: Röviden az, hogy nem veszed komolyan a kegyelmet. Én: Ezt már mondtad. Bővebben? Jézus: Nézz tükörbe! Mit látsz? Én: Ugye itt most nem valódi tükörre gondolsz, hanem az igére… Jézus: Akár lehetne valódi is. De megkönnyítem a dolgod. Én azt látom, hogy görcsölsz. Görcsölve mennyire tudsz hatékony lenni? Én: Egyáltalán nem tudok. Jézus: Min görcsölsz? Én: Élhetek-e egyáltalán keresztényként? Jézus: Szerinted mi a felszabadult keresztény életed gátja? Én: Az, hogy görcsölök: tudok-e vajon keresztényként élni. Jézus: Ekkor neked az a komolyan vett kegyelem kell, hogy Én vagyok, aki ezt számodra megteremtem, nem neked kell kimunkálnod. Lazulj el! Én: De mi van a másik véglettel? Jézus: Azzal, aki karba tett kézzel vár? Én: Igen. Jézus: Neki is tükröt tartok, csak neki másképp adom a kegyelem gyógyszerét. Én: Hogyan? Jézus: Felhívom, a figyelmét, hogy vegye komolyan a kegyelmet, mert elveszítheti azt, amit soha nem nyerhet meg. Én: És én honnan tudom, hogy melyik vagyok? (folytatása a kilencedik oldalon)
Ami erősebb a viharnál W. Mauriac, a Columbiai Egyetem tanára ezeket írta családjának, amikor sikerült kimenekülnie a viharos tengerből: 1954.1. 14. Kedves Gyermekeim! A mai napon a szeretetről kell írnom nektek. Isten szeretetéről, az emberek, a gyerekek, a család szeretetéről. Már sokszor megpróbálkoztam azzal, hogy a szeretetről beszéljek, bevallom, kevés sikerrel. Most azonban olyan veszedelmeken mentem keresztül és úgy átéltem magam is a szeretet erejét, hogy talán jobban meg tudom magamat értetni veletek. Hallgassátok tehát!
Tegnap hatalmas vihar tombolt a tengeren és egy hullám kedves barátommal együtt a tengerbe sodort. Sokáig tartott, amíg a víz felszínére kerültem. A tüdőm közben tele lett vízzel. A ruha is a testemre ragadt s így úszni sem tudtam rendesen. Minden erőmet összeszedve igyekeztem megszabadulni a ruhámtól. Nem messze megpillantottam egy olajos hordót, azt akartam elérni. Közben kétségbeesett kiáltást hallok: – Professzor úr, segítség! Mentsen meg! Körülnéztem, de a toronymagasságú hullámoktól semmit és senkit nem láttam. Néhány perc múlva köhögést, bugyborékoló hangot hallottam. Ismét körülnéztem, de senkit sem láttam. Csend lett. Bizonyára vízbe fúlt a szerencsétlen – gondoltam magamban. Egy pillanat múlva megláttam a hajónkat kb. ezerötszáz méter távolságra. Éppen felém tartott. Én azonban már közel voltam a végkimerüléshez. Ekkor megpróbáltam
háttal ráfeküdni a vízre. Azonban a tenger hullámai visszafordítottak és még több vizet nyeltem. Már-már elsötétült előttem a világ... Ugye most azt gondoljátok, hogy borzalmas elhagyottan és egyedül éreztem magam! Pedig nem voltam egyedül. Úgy éreztem a nagy veszély közepette, hogy mindazok, akik csak szerettek, körülöttem vannak és bátorítanak. Láttalak titeket is: téged Billi és Jerry, téged Hopie, Petis és Maggie. Mind arra biztattatok, hogy küzdjek tovább és mentsem meg életemet a ti számotokra. Biztatóan integettetek felém és végül legkisebb testvérkéteket Maggie-t láttam, amint este felfut a szobátokba vezető lépcsőn és így kiabál: Papi, Papi, gyere te is! És íme gyerekek, Maggie hívó szava erősebb volt a tenger hullámainál. Dobáltak a hullámok, de kislányom szeretete erősebb volt náluk. S miközben reátok gondoltam, valaki megszólalt mellettem: – Professzor úr, fogja meg a hordó másik szélét, így könnyebben fenntarthatjuk magunkat. Mike Brown volt ez az ember, akiről azt hittem, hogy belefulladt a tengerbe. De nem! Az utolsó pillanatban sikerült megkapaszkodnia egy olajos hordóban és most még engem is megmentett. Hajónk egyre közeledett. Valaki kidobott egy kötelet és társam megragadta. Így húztak mindkettőnket a hajóhoz. Amikor a hajó oldalához értünk, Mike elengedte a hordót, hogy mindkét kezével a kötélbe kapaszkodjék. Én azonban az egyensúlyát vesztett hordóról a vízbe zuhantam. Sikerült elkapnom egy hajókötelet, de annyi erőm már nem volt, hogy felmásszak rajta. Ekkor két matróz jött segítségemre. Hónom alá nyúltak és így vittek a fedélzetre. Erről azonban már nem tudtam, mert elvesztettem eszméletemet. Ha a segítség csak néhány percet késik, menthetetlenül a vízbe fulladok. Mindez tegnap történt és most örülök, hogy élek. A bal oldalam még most is béna, mert egy kicsit öreg vagyok az ilyen kalandokra. Estére azonban Bermudára érkezünk és ott majd rendbe hoznak az orvosok. Ebből az eseményből valamennyien sokat tanulhatunk. Én, mint természettudós elsősorban a fizikai jelenségekkel foglalkozom. Sokszor mon(folytatása a hatodik oldalon) 5
(folytatás a harmadik oldalról)
Miben áll ez a küldetés? – Abban, hogy Istenre irányítsa az ember figyelmét. Lourdes-ban az emberek, akik el voltak foglalva megélhetési gondjaikkal, és csak a vasárnapi templomi világ tartozékaként tartották számon a hitüket, máról holnapra rádöbbentek a mindenek fölött álló valóságra. Minket is a Szűzanya az Úristenre figyelmeztet, általa Istenhez jutunk el. Másik mozzanata a kármelhegyi küldetésnek a megtérés. Isten világrendjében, itt a földön semmi sincs véglegesen elrontva, mindenre van orvoslás. Krisztus Jézus, aki eljött erre a földre, nem az igazakat jött hívni. Nem a bűnösöket jött megítélni, hanem azért jött, hogy megmentse, ami veszendőnek indult, hogy meggyógyítsa a megtört szívűeket. S a Szűzanya jó tanítványa volt az Úr Jézusnak, hallotta példabeszédét az irgalmas szamaritánusról, a jó pásztorról, a tékozló fiúról, az elveszett bárányról. Látta, miként bocsátott meg az utolsó percben a gonosztevőnek. Lourdes-ban és mindenhol, mindenkor a bűnbánat és megbocsátás hirdetője lett. És ismeri is őt a minden nyomorúságában észhez térő ember, mint a bűnösök menedékét, aki könyörög értünk. Végül isteni erőforrás is a kármelhegyi küldetés. Akik ott látták az Úr hatalmát, tört lelkesedésük újra lángra lobbant, egész szívvel és egész lélekkel készeknek mutatkoztak az Úr szolgálatára. Akik látták, akiknek élményként részük volt benne, de azok is, akik olvastak róla, ami Lourdesban és a Szűzanya küldetésének más állomásain történt, szintén újra, lelkes, áldozatkész szívvel fogtak hozzá a már feledésbe merült eszmény szolgálatához. Nem is hiába nevezte őt a hívő ember élete vezércsillagának földi vándorlása útján. Pedig őt Isten nem is csillagnak szánta, hanem napnak. Nagy jelnek, melyet mindenki lát és mindenki megért. Nekünk küldte a Napbaöltözött Asszonyt, akinek lába alatt a hold, a fején tizenkét csillagból álló korona, hogy nappal előttünk legyen, mint nap, éjjel mint hold és a csillagok, és hirdesse Isten nagy és örökké érvényes valóságát, a megtérés és minden bajt elhárító hatalmát. És legyen erőforrása mindazoknak, akik oltalomért hozzá folyamodnak, segítségét kérik, és pártfogásában bízva élnek, halnak. Úgy legyen. Ámen. 4
Harsányi Lajos:
Nem kötök békét Nekem nem voltak harcaim az Istennel soha. (Fiú az apja ellen hogyis fogna fegyvert?) Kedvence voltam mindig s akkor is rajongtam érte, ha rosszaságomért olykor kegyetlen megvert. De minden mással nagy csatákat vívtam én. Minden barátom s minden ellenségem tudja, hogy fákba rejtett robbanó bombákkal volt végig rakva életem kegyetlen útja. A sok-sok harc után rájöttem végre most már: nem volt ellenségem tulajdonképpen senki, ajnározott a föld, e mézesmellű barna dajka s nem néztek engem még a mennyek pitvarából sem ki. Izenem hát mindenkinek: a földnek és a fának, a dörgő napnak és a mályvaszínű holdnak, békét kötök velük és szívből megbocsátok mindenkinek, kik velem egykor harcban voltak. Békét kötök nagy ellenségemmel, a gyors idővel, ki homlokom virágait kegyetlenül letépte, ki szeretett, vagy sanda szemmel nézett s titkon osont mögöttem könnyű macska-lépte. Békét kötök a széllel és a kénszínű viharral, a pávakék esttel, mely méla csendet mimel, a jóval, rosszal, minden széppel, rúttal, békét kötök baráttal és az ellenségeimmel. Csak egy valaki aggaszt most is szüntelen még, ki néha: mint az ördög, néha: mint az angyal s míg minden fegyverét nem rakja lábaimhoz, nem kötök addig békét – önmagammal.
(folytatás a nyolcadik oldalról)
Jézus: Hallgass rám, és ne magadra! Én: És mit kell tennem? Jézus: Csak azt, amit már sokszor mondtam neked. Én: Itt most mire gondolsz? Jézus: Nem arra, amire te. Nem kell semmit sem tenned, hogy megfelelj nekem. Nem kell rendbe tenned az életed, nem kell kimosnod előre a szennyesed. Csak engedj be az életedbe! Én: Újra?
A hang Az asszonynak fiatal korában szép tiszta csengő szopránja volt. Örült is a zenész atya, amikor a híresen jó templomi kórusba jelentkezett. Jól jött egy üde szép szoprán mindig. Csodálatos hangversenyeket adtak. Hol zenekarral, hol meg csak a maguk kiművelt hangján, mert az atya igényes volt a hangképzésre, a szép előadásra. Meg is volt az eredménye. A legjobb templomi kórus volt a városban. Aztán az iskoláskor végével megfogyatkozott a kórus. Kevesebben lettek, cserélődtek. Eltűnt a szépen csengő szoprán. Negyven évre tűnt el a kórusból is és a templomból is. Hangja megfakult. Nemigen énekelt, talán csak a karácsonyfa alatt néha. Kottái néha egy-egy festéskor előkerültek a könyvespolcról, de aztán érintetlenül vissza is kerültek. Elcsendesült az élet körülötte. Ám egy napon betért régi templomába. Hamar kijött, mert helyét ott nem találta. De valahogy máskor is arra vitt az útja. És addig járt … - amíg maradt. Észrevette, hogy mozgó tábla került a falra és a népénekeket onnan lehet énekelni. Rekedtes hangján megpróbálkozott. Szomorú lett. A hang nem szólt. Bezárult a lelkével együtt évtizedekre. De egyre sűrűbben ment misére és eljött az idő, amikor már imádkozott is és felajánlkozott az Úrnak.
Jézus: Igen, újra, és hagyd, hogy Én munkálkodjak. Én: Rendben! Kérlek, gyere be! Jézus: Már itt vagyok! Én: Kérdezhetek még valamit? Jézus: Kérdezz! Én: Mit kell tennie a másiknak? Jézus: Gondoltam, hogy ez is foglalkoztat. Azt mondom neki, hogy engedjen be az életébe, és engedje, hogy munkálkodjak benne. Én: Ugyanazt? Jézus: Hát igen. A kegyelem mindent gyógyít. Forrás Internet Hirtelen sugallatra kérő imájában a hangját kérte, hogy kétszeresen imádkozhassék, pótolhassa amit elmulaszott annyi éven át. De csak rekedtesen halkan tudott énekelni. Husvétkor a lelki gyakorlaton döbbenten észlelte, hogy megy az éneklés és megszépült kicsit a hangja. Talán a sok énekpróba ? – vagy … és a nagymisén már kinyilt a hang és csengett „Ez az a nap, amit az Úr rendelt nekünk, örvendezzünk és vigadjunk rajta”! Örömkönnyekkel a szemében ment haza a szállására és csodálkozva csodálkozott. Hát ez meg hogy...??? De hát... – lehetséges ez? Visszatérve lánykori templomába már bátran vezette az éneklést a misén és tisztán, nagyon tisztán szólt a hang, úgy mint régen. A rozsda lepergett róla és alatta az érintetlen csengés mutatkozott. Hálás és boldog volt. Még a miséző zenész atya is néhányszor odapillantott a szokatlanul szépen éneklőre. Az asszony hazament és a nyáreleji nyitott ablakból gyakran hallani a csengő szopránt, amint az ünnepeken, hétköznapokon kihallatszik a társasházi ablakból: „Jézus szive legtisztább szív, kegyelem oltára, boldog aki tehozzád hív, s szívét hozzád tárja” Énekel és énekel. A házbeliek melepetve állnak meg a lépcső alján. Mi ez? Szép! Ki lehet ez? Egy új lakó? Igen, egy ÚJ lakó. Boldog lakó! Csalótzky Annamária 9
Keresztény tevékenység Modern és fejlett világunkban a sok probléma egyike az akció, a cselekvés, a tevékenység problémája. Az emberek sietnek, rohannak: némelyek a technika legújabb közlekedési eszközein, mások gyalog. Egyesek rohannak munkájuk, mások szerencséjük vagy a szebb és kényelmesebb élet után. Egyesek a keresett kincsre rátalálnak, mások pedig életükön át hiába keresik. Minden attól függ, hogyan fogadjuk el a tevékenység értelmét. Vannak, akik mindenáron meg akarnak szabadulni a cselekvéstől: halom érvet felhoznak, csakhogy valahogy kihúzzák magukat a kötelesség alól. Mások nyaktörő gyorsasággal rohannak akcióba, meggondolatlanul, szeretet nélkül, kíméletlenül, csakhogy minél többet keressenek, minél több földi kincsre tegyenek szert. Isten nem azért tett bennünket a földre, nem azért hívott bennünket létre a semmiből, hogy életünket vízszintes állapotban, tétlenségben töltsük, hanem hogy építsük Isten és az emberiség országát. Háromfajta tevékenységet különböztetünk: az állati cselekvést, amely ösztönös, az emberi cselekedetet Isten nélkül és a keresztény hivő cselekedeteit. Mert a tevékenység csak akkor éri el tetőfokát, amikor az ember közreműködik Istennel, amikor Isten és ember között létrejön a „kooperáció”. Könnyű rombolni, de nehéz építeni; Könnyű bírálni, de nehéz cselekedni; Könnyű tervezni, de nehéz a terveket megvalósítani. Az emberek rohannak, állandó mozgásban vannak, beszélnek, reagálnak és végül félholtan, fáradtan és megtörten feladják a harcot, mert nem érték el azt, amit el akartak érni, munkájuk eredménye minimális, majdnem semmi. Feltesszük a kérdést, vajon az eredmény a rohanástól, beszédtől, gesztikulációktól függ? Vannak, akik nagyon keveset mozognak, sehova nem sietnek, nem használnak sok szót és mégis nagy eredményeket tudnak felmutatni az emberiség javára. Mások rengeteget rohannak, sokat utaznak, nagy szavakat használnak és mégsem adnak semmit az emberiségnek. A munka eredménye a lélektől függ, attól, hogy milyen lelkülettel cselekszünk. Az emberek sokszor auto10
matikusan dolgoznak, szinte ösztönszerűen, ritkán gondolkodnak és csak kevesen vannak tudatában kereszténységüknek. Lélekkel dolgozni azt jelenti, hogy állandóan vizsgáljuk cselekedeteinket, látjuk (és elismerjük!) hol hibáztunk, megfontoljuk a körülményeket és szükség esetén változtatunk rajtuk, hogy az eredmény jobb legyen. Az ember cselekedeteivel arra van hivatva, hogy építse Isten országát. Megismerve Isten akaratát a Szentíráson és a természeten keresztül, törekednie kell, hogy Isten terveit meg is valósítsa. Ám nemegyszer erőtleneknek érezzük magunkat Isten akarata előtt, érezzük, mennyire kicsik vagyunk. De az embernek nem szabad visszariadnia önmagától, hanem bíznia és hinnie kell, hogy Isten elárasztja erővel, önnön végtelen erejével. A keresztény emberen így Jézus Krisztus viszi végbe a mennyei atya akaratát. Isten nem választja ki a nagyokat. Nagy dolgokat a kicsinyeken keresztül is szokott cselekedni. Sok példát hozhatnánk fel különféle életrajzokból. Vienney szent János szerénysége és egyszerűsége nem ismeretlen előttünk: Isten nagy dolgokat vitt végbe általa. Jól ismerjük azt a tényt is, hogy Krisztus sem gazdagokat, írástudókat és farizeusokat választott apostolainak, hanem egyszerű, írástudatlan halászokat. Rajtuk építette fel egyházát, amelyen a pokol kapui sem fognak erőt venni. Gál Gábor S. J.
Vienney Szent János (1786–1859)
Illés óta Kármel hegye Isten jelének szent helye, ahol csodájával igaz útjára hívta vissza népét. Az új időkben nagy jelét hasonló céllal adta 1858. július 16-án, Kármelhegyi Boldogaszszony ünnepén volt az utolsó lourdes-i jelenés. A február 11-én kezdődött nagy modern csoda, mely a racionalista liberális XIX. század szeme láttára a szabadkőműves Franciaország ateista hírnevét vérig sértette, ezen a napon ért véget. Hogy az Úristen miért az addig ismeretlenségbe burkolózó kis pireneusi városkát választotta ki Szent Anyja lábának egyik megszentelt zsámolyául, azt nem tudjuk. Miért éppen az 1858. esztendőt szemelte ki, arra sem találunk feleletet. Miért éppen Kármelhegyi Boldogasszony napja volt az utolsó lourdes-i állomás, azt is majd a másvilágon fogjuk megtudni. Mégis, ha az Isten könyvét, a Szentírást olvassuk, egy régi esemény elgondolkoztat bennünket.
Acház, Isten népének királya idejében történt, aki gonosz, jellemtelen ember volt. Népe hamis istenek után sántikált, hamis ösvényeket követett. S mint mindenkor az emberiség történelmében, az ember Istentől eltérő útjai elhozták akkor is a nyomorúságnak kegyetlen napjait. – S akkor eljött Illés, az Úrnak prófétája. Meghívta a királyt és összehívta a népet Kármel hegyére. Azt kérte az Úrtól, hogy a jelenlévők maguk győződjenek meg az emberi élet igaz útjáról, Istennek javukat szolgáló akaratáról. Két oltárt építtetett, az egyikre a pogány varázslók és papok helyezték áldozatukat, a másikon ő helyezte el ugyanazokat az áldozati ajándékokat. Felszólította az embereket, amely oltáron anélkül, hogy tüzet raknának, elég az áldozat, annak az istennek szolgáljanak. Hajnaltól délutánig kiáltottak Baál papjai urukhoz, táncolva az oltár körül, és késekkel össze-vissza vagdalva magukat. Alkonyat közeledtén Illésre került a sor. Leborult az oltár előtt és így imádkozott: „Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene, mutasd meg, hogy te vagy e népnek az Ura, és én, a te szolgád parancsodra cselekedtem ezt. Hallgass meg, Uram, hallgass meg engem.” – S akkor hatalmas villám fénye vakította el szemüket. A tűz megemésztette az áldozatot, a fát, a köveket is felnyalta, a vizet, melyet az oltár köré öntöttek. Az esti ég alatt akkor földre borult mindenki, imádkoztak, és rossz útjaikról a jóra tértek, mert látták, hogy az Úr az Isten. Kármel hegye azóta Isten jelének szent helye, ahol csodájával igaz útjára hívta vissza az embereket. Nos, talán éppen azért ért véget a lourdes-i csoda is Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén, hogy figyelmeztessen bennünket: az új időkben Isten az ő nagy jelét hasonló céllal adta, hogy a rossz útra tért embert igaz ösvényére ismét viszszavezesse. Akkor Illés volt Isten embere, szavának közvetítője, üzenetének továbbítója. Most az Úristen az ö Fiának anyját választotta ki, hogy az Isten nélküli élet feltétlen katasztrófához vezető útjáról vissza hívjon minket. Isten Anyjának, aki a világ Megváltóját a világra hozta, kármelhegyi küldetése van a mi korunk emberéhez, itt és most hozzánk. (folytatása a negyedik oldalon)
3
Kedveseim! Az angyali üdvözlet után fölocsúdtam a boldogító álomból, félelmetesen szakadt rám az emberi aggodalom. Ki fogja ezt nekem elhinni? Tudtam, azaz hittem, hogy ami velem történt, nem volt soha még. Mostantól boldognak mond engem minden nemzedék. Semmiért nem adtam volna szívem örömét. Anyám, mint mindig, tudta, hogy igazat mondok. Őt is elfogta a félelem. Valami támaszt keresett az angyali üzenetben. Hirtelen eszébe jutott, amit az angyal üzenetéből szintén elmondtam neki, hogy Erzsébet, a rokonunk, idős kora ellenére gyermeket vár. Azonnal küldött: Menj el Ain-Karimba, Zakariás házába és keresd föl Erzsébetet! Érzem, hogy az Úr a megoldás jeleként adta ezt az üzenetet. Egy karavánnal indultam dél felé. Meglepő, hogy máskor féltem az utazástól, most aggodalom nélkül keltem útra, mert tudtam, hogy velem van az Úr, az én Fiam. Mikor megérkeztem a júdeai hegyek közt fekvő öreg papi házhoz, amelyre régóta nehezedett a gyermektelenség szomorúsága, csöndesen, dobogó szívvel, beléptem annak udvarára és hangosan kiáltottam a szokott köszöntést: „Salom, Salom.” Meglebbent a ház bejáratának függönye és Erzsébet lépett ki csodálkozó arccal. Azonnal láttam, hogy az angyal tudósítása valóság. Erzsébet, magzata mozdulatát megérezve hozzám szaladt, átölelt: „Hogyan lehet, hogy az én Uramnak Anyja jön el hozzám!” – kiáltotta. Szívemből akkor föltört, minden homályt elűzve a Magnifíkát magasztaló éneke. A szavak ma sem fejezik ki az Istent magasztaló öröm határtalan boldogságát, ami eltöltött a délutáni ragyogásban. Magasztalta lelkem az Urat. Íme, letekintett szolgálója kicsiségére és mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék. Erzsébetnek és Zakariásnak elbeszéltem az angyali üdvözlet eseményét. Zakariás, az írások tudója azonnal kézbe vette Izajás könyvét és rámutatott a jövendölésre: „Íme, a szűz fogan, és fia születik, és nevét Emmánuelnek fogják hívni, ami annyit jelent, hogy Velünk az Isten.” 2
Már nem aggódtam házasságom felől Józseffel. Ő mondta el, hogy álmában az Úr angyala idézte Izajás jövendölését, hogy ő is részesül a titok szolgálatában. Szerény lakodalmunk volt. József kitüntető örömként élte meg az üdvösség művében neki szánt szerepet. Hittel és örömmel vártuk a szívem alatt növekvő gyermeket. Égi Anyátok Mária Seregély István: Szűz Mária levelei
A látogató A magunk erejéből egy lépést sem tehetünk az ég felé. A mindenségen áthatolva, Isten látogat el hozzánk. A maga órájában érkezik. Hatalmunkban van fogadni vagy ajtót mutatni neki. Ha süketnek tesszük magunkat, újra és újra visszajön, mint a koldus. Egy nap aztán – megint csak mint a koldus – többé vissza nem tér. Ha egyetértünk vele, egy kis magvat ültet belénk; azzal elmegy. E perctől fogva egyikünk sem tehet többet a feszült várakozásnál. Ez közel sem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. A belénk rejtett mag növekedése fájdalmas. Ha fává terebélyesedett, hogyan származtassuk vissza annak, akitől származik? Hogyan tehetjük meg mintegy ellenkező irányban ugyanazt az utazást, melyet Isten – áthatolva a végtelenség szakadékán – hozzánk jövet megtett? Egyetlen eszközünk van. Jól ismerjük a fát, a bennünk sarjadó fa ősképét, a szépséges fát, melyre az ég madarai települnek. Tudjuk, hasonlíthatatlanul szebb a világ minden fájánál. A kereszt ez a fa.
A gyergyószentmiklósi Szent Miklós püspök római katolikus templom A plébánia létezését említő első okleveles forrásnak az 1332–1333-as pápai tizedjegyzék tekinthető, a 12–13. században alapíthatták a plébániát. Az egyházközség első temploma Gyergyószentmiklós akkori központja, az ún. Both-vára közelében volt, a város Felszeg nevű részében. A település fejlődésével a mai templom helyén építették meg 1498-ban a második templomot gótikus stílusban (Benedek főesperes-plébános idején), erre utal a jelenlegi templom toronybejárataként megőrzött kő ajtókeret dátuma. Ezt a templomot a 17. század közepén kibővítették, de a tatárjárások és az idő vasfoga alaposan megrongálta. Időközben a katolikus hitre tért örmények szép barokk templomot építettek, ezért a római katolikus hívek 1756-ban szintén új templomot emeltek Mária Terézia királynő támogatásával az előző templom helyén. Az elmúlt két és fél évszázad során a templomot többször is felújították, 1877-ben pedig a város nagy szülöttjétől, Fogarasy Mihály erdélyi püspöktől neogótikus orgonát is kapott. A kiváló erdélyi püspök más adományokkal is gazdagította az egyházközséget, de legfontosabb munkájának mindenképp az mondható, hogy 1876-ban megalapította a Leánynevelő Intézetet. A 20. században kiváló egyéniségek vezették a plébániát, akik minden nehézség ellenére kiépítették az egyházi intézményhálózatot: iskolák, árvaház, szegénykonyha, különböző termelői szövetkezetek, és természetesen a lelkiségi mozgalmak. 1925 és 1927 között a plébánián szolgált káplánként Márton Áron, Erdély későbbi boldog emlékű püspöke, ő alapította az itteni Kolping-egyletet és más lelkiségi és kulturális egyesületeket. A régebbi plébániaépület 1758-ban épült, történelmi érdekesség, hogy itt volt az 1848-as forradalom gyergyói központja. A templom udvarában egy 18. századi Nepomuki Szent János kőszobor található. A város melletti Csobot-hegyen van a Szent Anna-kápolna, amelynek eredetét egyesek a 13. századra teszik. Az egykori vár helyén 1933-ban épült a Jézus Szent Szíve kápolna, végül a Gyilkostónál van a 2001-ben felszentelt Szent Kristóf-kápolna.
Simone Weil 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK XIV. évfolyam 7. szám (159.)
– Ruzsa Bendegúz János, Ungvári Anna Krisztina, György Burján Barbara Masa, Kiss Hanna Anita, Molnár Kitti Ágnes, Molnár Hanna, Veress Boglárka Mária.
Szentségi házasságot kötöttek: Mihálik István – Veres Melinda, Kövér Alpár Etele – Balla Müller Nóra, Korpos Botond – Koós Kinga, Sánta Botond – Szotyori Imola.
Az Úr hazahívta: – Sulyok Pál Albert, Simon András, Kristó Klára, Balogh Mária, Kurucz István, Megyes János.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Loyolai Szent Ignác július 31 A spanyolországi Loyolában született 1491ben. A királyi udvarban élt, katonáskodott. Egy csatában megsebesülve hosszabb ideig tartott
Július
Fogadd el, Uram, szabadságomat, Fogadd egészen. Vedd értelmemet, akaratomat S emlékezésem. Mindazt, amim van, és ami vagyok, Te adtad, ingyen. Visszaadok, Uram, visszaadok Egyszerre mindent. Legyen fölöttünk korlátlan úr Rendelkezésed. Csak egyet hagyj meg ajándékul: Szeretnem téged.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448, e-mail:
[email protected], www.katolikussepsi.ro Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: Sepsiszentgyörgyi DEICO ISSN: 2248-1532 12
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
Loyolai Szent Ignác imája:
Csak a szeretet maradjon enyém A kegyelemmel, S minden, de minden gazdagság enyém, Más semmi nem kell.
2012 július
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesültek:
gyógyulása. Abban a házban, ahol lakott, csak Krisztusról és a szentekről szóló könyvek voltak találhatók. Ekkor ismerte fel igazi küldetését, és tette fel a kérdést magának: mi történne, ha őket követném? 1521-ben megtért, majd 1537-ben befejezte teológiai tanulmányait. Ekkor vette maga mellé társait, akikkel Rómában megalapította a Jézus Társaságát. Kiváló munkát végzett az Egyház megújításában. 1556-ban Rómában hunyt el. A jezsuita rend azóta is az egyik legjelentősebb rend az egyetemes és a magyar egyház életében egyaránt. A rend tagjai tevékenyen részt vesznek az oktatás, a hittérítés és a lelkipásztori élet különböző területein. A világ egyik leghíresebb egyeteme, a Rómában található Universitas Gregoriana az ő vezetésük alatt működik.
szokott az év legmelegebb hónapja lenni. Két apostol is a hónap szentjei között szereEzért is indul e hónapban a legtöbb ember sza- pel. Szent Tamás és Szent Jakab. Kétkedő, kérdőbadságra. A munkahelyek, irodák fülledt levegő- jelekkel teli életünkben Tamás a tanító: Boldog, jéből ki a szabadba, a hűs patak partjára, vagy a aki nem lát és mégis hisz. S örök figyelmeztető az tenger üdítő vizébe. Úr szava: Ne légy hitetlen, hanem higgy! Testünk is, de lelkünk is elernyed, felüdülésre Jakab áldozata tanítja, hogy nagyobb szeretevár. Ez az a hónap, te senkinek nincs anamikor különös tisztenál, mint aki az életét lettel gondolunk Jézus is odaadja a barátaiSzentséges Vérére, ért. amely vér felüdítette, Mária Magdolna tisztára mosta az bűnbánatra sarkall. emberiség szennyes Van jobbulás, megtééletét, a halálra vált, a rés, Istenhez fordulás. bűnben elalélt ember a Nyugtalan életünknek szentséges vér által új ez az egyedüli útja a erőre kapott, élni kezmegnyugvás felé. dett. A nagymamák, Vidám gyermeksenagytaták sokszor feleregek indulnak megéldésbe merülnek. Szent Sibenik (Horvátország) főterén található a Szent ni a közmondás igazát: Joachim és Szent Anna Jakab katedrális. 1431-1555 között épült. munka után édes a pieszünkbe juttatja őket. 2000-től az UNESCO világörökség részét képezi henés. Csupán érettséKegyelettel vagy szegiző diákjaink „verejtékeznek” még. Reméljük retettel forduljunk feléjük. jövőjüket Istennel építették, s az élet kapuján (ez A lelki szárazság csak a szeretet által lesz az érettségi) az Ő segítségével jutnak át. képes újraéledni. Hagyjuk, hogy a szentséges Vér A hónap a szolgáló szeretettel kezdődik. A harmatával újraélesszen bennünket. Csak így lesz Boldogságos Szűz Mária értesülvén az ő nagy- szép a július hónapunk. nényjének nagy kitüntetéséről, hogy gyermeke Jó vakációt, felüdülést kíván lesz, örömmel indul segítségére. Példája sarkalljon minket is, hogy akkor és úgy tudjunk segíteni Szabó Lajos másokon, amikor nagy az ínség, a rászorultság. plébános
