MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
– Tök Edit, Csillag Mária.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Soubirous Szent Mária Bernadett szűz április 16 1844-ben született, szülei molnárok voltak. Bernadett a legnagyobb szegénységben élő, hatgyermekes család legidősebb gyermeke volt. A fiatal lánynak 1858. február 11. és július 16. között a Lourdes melletti Massa-bielle-barlangban tizennyolc látomása volt. Az ismeretlen Hölgy ezeket mondta a tizennégy éves Bernadettnek: „Imádkozz a bűnösökért!” – „Menj, igyál a forrásból, és mosdj meg a vizében!” – Fölszólítására a kis látnok kezével kaparni kezdett a barlang alján, ahol fölfakadt egy forrás, amely ma is ontja magából a vizet. A látomások és az itt történt csodálatos gyógyulások az egész világon ismertté váltak, és ma Lourdes a világ egyik legjelentősebb Mária-kegyhelye. A látomások után sokat szenvedett, leghőbb vágya volt, hogy kolostorba vonulhasson. 1868-ban fölvételt nyert a neversi Iskola- és Szeretet-nővérek közé. 1879. április 16án halt meg Neversben. Utolsó szavai ezek voltak: „Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, imádkozz értem, szegény bűnösért!” 1925-ben boldoggá, 1933-ban szentté avatták. Szent Adalbert püspök és vértanú április 23 Libice várában (Kelet-Csehország) született 956 körül. Apja, a cseh Szlavnik fejedelem szláv, anyja, Adilburg pedig szász. A kiváló szellemi képességekkel megáldott Vojtechet világi pályára szánták. Súlyos betegségéből felgyógyulva 972ben a magdeburgi dóm neves iskolájába került. Bérmáláskor vette fel az Adalbert nevet. 983-ban szentelte pappá Prágában, a város első püspöke, Dietmar, akinek halála után püspökké választot12
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
Szent V. Piusz pápa április 30 Ghislieri Mihály 1504-ben született szegény szülők gyermekeként Boscóban (Piemont). Ti-zennégy éves korában domonkos szerzetes lett, majd tanulmányai befejeztével 1528-ban pappá szentelték Bolognában. Tanár és novíciusmester lett, majd az északi egyházmegyékben inkvizítor. Szigorúsága miatt Rómába rendelik, ahol minden erejével a hit és az erkölcs tisztaságáért küzdött. Amikor Caraffa főinkvizítor bíborost pápává választották, ezzel a feladattal őt bízták meg. Ekkor lett püspök és bíboros. Később IV. Piusz pápa Mondovi püspökévé nevezte ki, így Rómától távolabb került. 1566. január 6-án pápává választották, és az V. Piusz pápa nevet vette fel. Legfőbb célja volt, hogy a tridenti zsinat (1545-1563) döntéseit és határozatait az Egyház életébe bevezesse. Szigorú törvényhozó, nevéhez fűződik a Breviárium Romanum (1568) és a Római Misekönyv (1570) kiadása. A törökök elleni harcra buzdította Európa keresztényeit, és a lepantói tengeri ütközet után hálaadásul a Szűzanya tiszteletére rendelt el ünnepet. Keményen harcolt az eretnek tanítások ellen. 1572-ben halt meg, és a római Maria Maggiore-bazilikában temették el. Verbényi István
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ –
Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722687 448, e-mail:
[email protected]. Nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: Sepsiszentgyörgyi DEICO – ISSN: 2248-1532
2012 április
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
Április
www.katolikussepsi.ro
Az Úr hazahívta:
XIV. évfolyam 4. szám (156.)
ták. A hazájában tapasztalt számos nehézség, sikertelenség és befelé forduló természete miatt, a montecassinói apát javaslatára, Rómába ment és az aventinói görög kolostorban élt. Később tizenkét bencés társával visszament hazájába, ahol Breznovban apátságot alapított. 994-995-ben Magyarországon térített. Ő keresztelte meg és bérmálta Szent Istvánt. Hazájába a politikai állapotok miatt többé már nem térhetett vissza. 997. április 23-án halt vértanúhalált Danzig közelében. Az Esztergom-budapesti főegyházmegye védőszentje.
Szeszélyes időjárásáról a „bolondok hónapjáRégi kalendáriumaink Szent György havának nak” is szokták nevezni áprilist. Valóban változó is nevezik áprilist. Nekünk Szentgyörgy városánapjai próbára teszik a tavaszt váró emberek életét. ban élőknek különösen jelentős az ő példája helytDe mégis a kikelet hónapja, mert az újjáéle- állásban, szolgálatban, szeretetben. dést megakadályozni – bármily szeszélyes Hozzá hasonlóan ádáz harcot kell vívis legyen e hónap – nem lehet. nunk a hétfejű sárkánnyal, amely Ebben az évben Virágvasárkeményen emészti, falja fel nénappal kezdtük a hónapot. A pünk fiait és egyházunk tagjait. barka a tavasz első hírnöke, talán A legenda szerint Szent még a hóvirág előtt hírnök lesz, a György a feltámadt Krisztus nehosszú fagyos tél, a dermedtség a vében harcolt és győzött a sárhalál után az első jele annak, kány felett. hogy van újrakezdés, új élet. A Feltámadt Krisztus tesz Ezért visszük virágvasárnapi körképessé minket is, hogy a hit menetünkön a megszentelt barkát, kardjával, a remény páncéljával mert már előre vételezzük Kriszés a szeretet erejével legyőzzük tus szenvedése és halála után a az önmagunkban és környezefeltámadást. tünkben elhatalmasodó sárkányt. Mert a húsvét erről beszél. Krisztus diadalmas keresztBár a nagypéntek szomorúsága, jére nézünk, s ezzel a szent jellel gyásza megüli lelkünket, a véres akarjuk megvívni a „bolondok Az esztergomi Ferences templom keresztfa megdöbbent és elgonhónapjának” minden badarsága Szent György-oltárképe dolkodtat, a húsvét fénye újra közepette is a jó harcot, hogy ez megvilágítja életünket és értelmet ad a felkelésre és a hónap a hitnek, reménynek, szeretetnek hónapja továbbmenésre, mert Jézus él, feltámadt, s ha mos- legyen. tantól Vele járjuk az élet útját, ránk is a feltámadás Ezekkel a gondolatokkal kívánok a kedves vár. A lelki tavaszt hozza és árasztja a húsvét híveknek, minden kedves olvasónak áldott húsvéöröme. Van bűnbocsánat, van újrakezdés, van újra ti ünnepeket, igazi feltámadást Krisztusban békessége lelkünknek. Szeszélyes – bolondos életünkben a megnyugSzabó Lajos, vást a hónap legnagyobb napja, a húsvét hozza meg. plébános
Jakubinyi György érsek húsvéti üzenete Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim! A Szentírás tanúsága szerint kezdetben felnőttek léptek be az Egyházba. A felnőtt megtérők legalább egy évig jártak hitoktatásra, keresztségi felkészítőre. Hitújoncoknak, katechumeneknek nevezték őket, s csak a szentmise első részén – az igeliturgián – vehettek részt. A szentbeszédet követően távoztak. Az előkészület egy évig tartott, majd a húsvét éjszakai szentmisében a püspök vagy pap a homília után megkeresztelte – és meg is bérmálta – őket. Ott maradtak a szentmise második – áldozati – részén is, amelyben szentáldozáshoz járultak. Így lettek teljes jogú, „nagykorú” keresztények a három beavató szentség hatására. Ez a három szentség: a keresztség, a bérmálás és az Oltáriszentség a szentáldozásban. A keresztelés elején letették a keresztségi fogadásokat vagy ígéreteket és a hitvallást. Miután már a keresztény családokban született gyermekeket is megkeresztelték, mert a keresztény család biztosította a keresztény nevelést, elhalványult a hitújonc vagy keresztény életbe való bevezetés jelentősége. A megkeresztelt ember a családban és a hittanórán, meg a liturgiában hallott homíliákban ismerte meg azt a hitet, amelynek kegyelmét már a keresztségben megkapta. Napjainkban a társadalom egyre inkább elkereszténytelenedik. Ehhez hozzájárul az is, hogy a globalizált világ liberális irányzatot követ, és még Európa alkotmányából is kihagyták Istent és a keresztény örökségre való utalást. Hitvalló írók állapították meg, hogy a világ addig áll fenn, amíg keresztény. Ha már nem keresztény, vagy elpusztul, vagy elpusztítja önmagát. (André Malraux-nak tulajdonított mondás: „A 21. század vagy vallásos lesz, vagy nem lesz” – vagyis elpusztul.) Ezért kezdeményezte már II. Boldog János Pál pápa „az új evangelizációt”, ami azt jelenti, hogy az elkereszténytelenedett – de formailag megkeresztelt – társadalomnak ismét meg kell hirdetni az evangéliumot. Szentatyánk külön pápai tanácsot hívott létre az új evangelizáció előmozdítására. Az idei Püspöki Szinódusnak is ez a témája. Gyakorlatban mi is minden évben húsvét vigí2
hajók is a főhajó magasságában épülnek. Szent Servátius a védőszentje. A szentély két oldalán kis kápolna áll. A szentélyben kis gótikus kőpad 1223-ban Insula Christiana néven jelentkezik foglal helyet. az oklevelekben, 1383-ban Insula Maior, majd 1486-1498 között készül a kettős többszögű csak 1569-ben Kereszténysziget formában. várfal, tornyokkal. 1332-ben már plébániatemploma van. 1343A fal patak felőli oldalán egy Krisztus-fej ban László a plébános, aki Nagy Lajos testvérédomborművet őriztek meg, mely régebbi, mint a nek, István hercegnek volt oktatója. A feljegyzékésőbb föléje helyezett felirat. sek szerint 1376 előtt Kereszténysziget plébáno1529-ben Drăgan havasalföldi bojár fegyvesa volt Goblinus erdélyi püspök is. resei ostromolták, míg 1599-ben Mihály oláh feA templom eredeti formájában román stílust jedelem serege dúlta fel. A garázda katonák a rabképviselt. Egyhajós bazilikatemplom volt. Az lások közepette a sekrestyében gyilkolták meg erődítések korában, a XV. században azonban Heintzius plébánost. egészen átépítik, immár a gótikus stílus jegyében. 1658-ban tatár fosztogatók vetettek tüzet éEkkor háromhajós formát kap úgy, hogy az oldalpületeire. A török szultán fegyveres erejével Erdélyben tért nyerő Thököly Imrét Keresztényszigeten kiáltották ki fejedelemmé. Az utolsó hadi események II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején érintették, amikor a rendíthetetlenül Habsburghű lakosságot védelmezték az erős kőfalak a kurucok támadásától. A szászok, a többi erdélyi erődtemplomhoz hasonlóan, a belső udvarán kiépített kamrasorban tartották élelmiszereiket, értékesebb tárgyaikat. Bár a XVIII. századra elvesztette védelmi funkcióját, a lakosság mégis áldozott a sok vihart látott templomerőd renoválására, hogy napjaink látogatói is épségben megcsodálhassák. A nagydisznódi XIV. századi kehely felirata szerint Keresztényszigetről származik: „L... d cristian... de insula.”. Nem lehetetlen, hogy az 1343-ból idézett László plébános nevét rejti a csonka L... d, s akkor oltára 1319-ből való. Középkori tiszta katolikus lakossága a reformációkor lutheránus lesz, a templommal együtt. Léstyán Ferenc A keresztényszigeti lutheránus templom
Kereszténysziget
Jakubinyi György Erdély érseke
lián – vagy ahogy a liturgia megszentelt nyelvén mondjuk „a virrasztás szent éjszakáján” –, akár van keresztelendő gyermek vagy felnőtt, akár nincs, égő gyertyával a kezünkben megújítjuk keresztségi fogadásainkat. Amikor megkereszteltek minket, jó szüleink és keresztszüleink a mi nevünkben tették le az ígéreteket. Milyen szép volna, ha évente ezt a megújítást minél nagyobb és nagyobb öntudattal végeznénk, most már mi magunk. Keresztségi fogadásainkat halálunk óráján számon kéri a jó Isten. De mit is fogadtunk és mit is ismételtünk meg az elmúlt éjjel a húsvéti vigílián? Három kérdésre három válaszban ellene mondtunk az ördögnek, minden cselekedetének és minden csábításának. Majd a Hiszekegyet a Szentháromság szerint három részre bontva megvallottuk keresztény hitünket. Ebben benne volt keresztségünk lényege: elfordultunk az ördögtől, a romlott életviteltől, mert a megszentelő kegyelem birtokba vette lelkünket és képesíti elesett, de megváltott emberi természetünket a szeretet parancsának megélésére. Már gyermekkorunkban megtanultuk a kis katekizmus nagy igazságát: „A világon avégett vagyunk, hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk és ezáltal a mennyországba jussunk.” Krisztus föltámadása nyitotta meg számunkra is a test feltámadásának örömét és az örök boldogság kapuját, keresztény földi életünk igazi célját. Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves Testvéremnek és minden jóakaratú embernek! † György s. k. érsek
11
(folytatás a kilencedik oldalról)
nem viselkedik úgy, mint az a Messiástól elvárható. Nem teljesíti kielégítően feladatát. Idetartozik nemcsak a politikai feladat, amit a zsidók tőle elvártak, hanem általában a földi boldogság biztosítása. 2. Ha Jézus nem a Messiás, akkor többet követel magának, mint ami neki kijár. Tekintetbe véve az akkori társadalmi körülményeket és törvényeket, különösképpen súlyosnak tűnik az ő kiemelkedése isteni küldetés nélkül. A megvádolt Isten Mi, keresztények a pogányok többistenhitét annyira abszurdnak érezzük, hogy nem is nagyon értjük, hogyan hihettek több isten létezésében. Olyan isten, amelyik nem abszolút, amelyik osztozik istenségben másokkal, önmagában ellentmondás. Nem csoda, hogy már a pogány bölcselők is rájöttek az egyetlen, szellemi Isten létezésére. Az egyistenhit teljesen logikus, és mégis az értelem számára egészen új problémákat rejteget. A problémák tulajdonképpen a teremtésből és gondviselésből adódnak. A bölcseleti megfontolás egy tökéletes, jó Istenre mutat, a világ ezzel szemben egy „rossz” Istent tükröz. Ha megelégednénk egy teoretikus válasszal, a bűnbeesés, a megváltás hangoztatásával, az csupán azt mutatná, hogy még nem ismerjük eléggé a világban levő rosszat. Itt van mindjárt az ember „félresikerültsége”. Miért alkotta Isten az embert olyan ügyesnek és okosnak egyrészt, hogy a tudomány bámulatos vívmányait létrehozza, és olyan ostobának másrészt, hogy saját célját és üdvösségét alig ismeri fel? Az is keserves kérdés, hogy Isten miért olyan paszszív? Elnézi milliók gyötrődését egy zsarnok uralma alatt. Eltűri, hogy ártatlan gyerekek a szexuális üzletnek fogyasztóivá, vagy árucikkeivé váljanak. Az abortusok és háborús gyilkosságok ezrei folynak le szeme láttára. Kinyilatkoztatást adott és Egyházat alapított, de megengedi, hogy a kinyilatkoztatást kétkedő és gúnyolódó emberek ízekre szedjék, és hogy Egyháza mindig újból megbotránkozásra adjon okot. Amint látjuk, ezek a vádak ugyanabba a csoportba tartoznak, amelybe a Jézus ellen felhozott vádak egy részét is sorolhatjuk: csalódtunk Istenben. Többet vártunk tőle. De ugyanúgy érik Istent a másikfajta vádak is. 10
Ha Isten nem olyan nagyszerű, mint ahogy kezdetben hittük, akkor viszont túlságosan sokat követel tőlünk. Ha ő nem tudott sokat nyújtani nekünk, akkor nem várhatja, hogy mi mindenünket neki adjuk. Akkor elégedjék meg azzal, ha utolsó óránkban egy fohászt küldünk hozzá. Ezek a vádak éppen olyan élénkek, mint a Jézus ellen felhozottak. Eppenúgy az emberek mélyén háborognak, mint amazok. Talán nem fogalmazódnak meg világos mondatokban, de annál elevenebben hatnak felkavart, megkínzott érzésvilágunkban. Jézus hallgatása Az evangélisták beszámolója szerint Jézus a vádak ellen nem védekezett. Nem magyarázkodott, nem igazolta magát, hanem hallgatott. Vádlói a szívükből beszéltek, saját csalódottságuk, elkeseredettségük ömlött ki a vádakban. Igazuk volt, és éppen ezért nem volt igazuk! A sötétbe borult Jézus a saját belső sötétégük kivetítése volt. És ugyanez a helyzet a mai ember vádjaival Isten ellen. A közönyös, kegyetlen, vagy tehetetlen Isten – nem más, mint a mi megkínzott fantáziánk terméke, sötét óráinknak produktuma. Ez nem az igaz Isten, hanem, egy, az ember képére teremtett bálvány. A saját megzavart gondolataik szerinti Jézust a zsidó vezetők méltónak találták a halálra. Ugyanígy baj az, ha mi is az Istenről saját magunk alkotta képet hordozunk. Sok esetben az ateizmusba vezet az a bálványkép, amelyet az igaz Isten helyett tisztelünk. Ez az az istenkép, amelytől jobb szabadulni, amely „méltó a halálra”. Jézus hallgatott. Nem megvetésből, nem is alázatból. Ezek az emberek csalónak nevezték, mert saját maguk csalódottak voltak. Ezek a vádak kihívás voltak Jézus felé. És Jézus hallgat, hogy meghalhasson értük. Hogy részt vegyen az ő kínlódásukban, hogy testvérük legyen a csalódásban. Nemsokára az ő ajkát is el fogja hagyni a panasz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Jézus hallgat, mert ő az igaz Isten, aki csak jó és szent tud lenni. Jézus pere arra figyelmeztet, hogy Istenről csak becsületesen szabad gondolkoznunk. Akkor is, amikor Istennel szemben kifogásaink vannak, akkor is, amikor hallgat a mi vádaskodásunkra, akkor is tudnunk kell: Isten nem a mi szegényes lelkünk visszfénye, hanem az örökké szent Isten. Dr. Szalai János
HÚSVÉT Történeti visszatekintés A régi korok emberei sok szállal kapcsolódtak a természethez. Munkájukat, mindennapi életük rendjét, örömeiket, bánataikat is befolyásolta a természet örök változása. A tél és a nyár kettősében, az élet és a halál párhuzamát látták. Mindezek szabályozták életüket, melyet az ünnepek felosztottak kisebb-nagyobb szakaszokra. A tavaszi napéjegyenlőséggel egyre hosszabbodott a Nap útja, s ez jelentette számukra a fényt, a Nap feltámadását. Nagyon sok népnél gazdag hiedelem és szokáskincs kapcsolódott a tavasz beköszöntéséhez. Sok nép teremtett olyan istent magának, kinek élete, halála, feltámadása a tél, nyár természeti ritmusát követi. Ők jelképezik az emberek örök reményét a megújulásban, a feltámadásban és sorsuk jobbra fordulásában. A feltámadás gondolata, mély emberi vágy – az élet győzedelmeskedjen a halálon, az elmúláson! A keresztény vallás egyik legnagyobb ünnepe a húsvét, a feltámadás, a megváltás alapgondolatát foglalja magában. A húsvét ünnepe napjainkban is megőrizte tavaszünnep jellegét, felelevenítve az ősi tavaszköszöntő népszokásokat, a termékenységgel kapcsolatos ünnepségeket, melyek mellett tovább él a keresztény ünnep gazdag szokásvilága. Mi történt ezen a napon?
A feltámadás, vagyis a húsvéti ünnep eseménye annak a történetnek része, melynek főhőse Jézus, s a Bibliában az Újtestamentumot az ő életének és tanításainak szentelték. A négy evangélista: Máté, Márk, Lukács és János, Jézus életének történetét az evangéliumokban hagyta ránk. Jézus tanításaival és példamutató életével nagyon sok tanítványt és hívet szerzett, s útra kelt, hogy a húsvét zsidó ünnepét a nagy városban, Jeruzsálemben ünnepelje meg, ahol – mint tudta – sorsa és küldetése beteljesedik. Szamárháton, zarándokként érkezett a városba, ahol ünneplő tömeg fogadta, kezében a béke jelképével, pálmaággal. Az emberek ruháikat a porban eléje terítették, hogy arra lépjen, gyermekeiket magasba emelték, hogy megáldhassa őket. Ám a főpapok, akik féltették hatalmunkat, elérkezettnek látták az időt, hogy megszabaduljanak Jézustól. Mivel féltek a tömegtől, cselhez folyamodtak. Tanítványai szűk körében akarták elfogni, s az egyik tanítványt, az árulásra hajló Júdást bízták meg, hogy a Mestert a katonáknak megmutassa. A húsvét első napján szokásos vacsorát, a bárányt Jézus tizenkét tanítványa körében költötte el, s így szólt: „Bizony mondom néktek, tiközületek egy elárul engem.” Kérdezték, melyikük lesz az, s Jézus tudta, az árulja el, aki vele együtt mártja kezét a tálba. S mikor Júdás kérdezte, ő lesz-e az, Jézus rábólintott: „Te mondád.” Ezen az utolsó vacsorán Jézus fontos dolgokat cselekedett. Kenyérrel kínálta tanítványait, mondván: „Vegyétek, ez az én testem”, és borral, mondván: „Igyatok ebből, mert ez az én vérem.” Ezt a jelenetet ismétli a pap a keresztény szertartásokon. Vacsora közben Jézus beszélt a feltámadásról, s arról, hogy leghűségesebb tanítványa, Péter is megtagadja őt. E rossz előjelektől terhes este után Jézus tanítványaival a Getsemáné-kertbe megy, s kéri őket virrasszanak vele. Ők nem teszik ezt meg, s igen hamar elnyomja őket az álom. A Mester egyedül marad, szorongásaival, kétségeivel. Itt lelt rá Júdás a fegyveresek kíséretében, s csókkal árulta el Jézust. Elfogták, s a főpap elé vezették. Jézus megjövendölte, hogy ő, az Istennek fia, az Isten jobbján ül majd a mennyekben. Ezt bírái istenkáromlásnak tekintik, s halálos ítélettel bün(folytatása a negyedik oldalon) 3
(folytatás a harmadik oldalról)
(folytatás a nyolcadik oldalról)
tették. Az embereket könnyű volt Jézus ellen lázítani, megalázták, kicsúfolták az Isten fiát, hű tanítványa, Péter pedig háromszor megtagadta mesterét, hogy nehogy azt higgyék, Jézushoz tartozik. Másnap reggel Júdea római helytartója, Poncius Pilátus elé vitték Jézust, hogy az ítéletet végrehajtsák. Ekkorra Júdás megbánva árulását, a vérdíjat, a harminc ezüstöt visszaadta a főpapoknak, s önkezével véget vetett életének. Pilátus nem tartotta bűnösnek Jézust, ezért lehetőséget akart adni a megmenekülésére. A hagyomány szerint a tömeg kívánságára egy rabot szabadon engedhetett. Barnabás és Jézus közül a nép Barnabás megmenekülését választotta. Pilátus pedig jelképes kézmosással érzékeltette, nincs köze Jézus halálához. A foglyot, bíborköpenybe öltöztették, fejét töviskoszorúval övezték, kezébe nádszálat adtak, és gúnyolták: „Íme a zsidók királya!” Majd nehéz kereszttel a vállán Jézus elindult a Golgota hegyre, hogy beteljesüljön a sorsa. Megfeszítették. Volt aki segített, volt aki bántotta a haldoklót, s az őket megszemélyesítő alakok újra és újra megjelennek a passiót, azaz Jézus szenvedéseit bemutató képzőművészeti alkotásokban, zeneműremekekben. A katonák, a keresztnél őrt állók kisorsolták maguk között Jézus ruháit. Sokan csúfolták, ha valóban Isten fia, miért nem szabadítja meg magát? Jézus azonban vállalta sorsát, s meghalt a kereszten. Halálakor a jeruzsálemi templom oltárát díszítő kárpit megrepedt, a föld megnyílt. Este egyik tanítványa, Aramateai József kérte, hadd vigye el a testet, s a sír elé követ görgetett. Mindez pénteken történt. A sírhoz őröket állítottak a főpapok, hogy el ne lopják a testet, hisz a jövendölés szerint, a halál utáni harmadik napon elhagyja Jézus a sírját. Vasárnap három asszony, köztük Jézus anyja is, finom kenetekkel a sírhoz mentek, mely nagy földindulás közepette föltárult, megjelent egy angyal, s jelentette, hogy Jézus nincs már ott, föltámadott.
nemcsak az útszéleken, templomok tornyán, hanem az emberek szívében. Megrendülve állok a betegek ágya mellett, részvéttel hallgatom a szenvedők panaszait. Gyakran állok a sírok előtt és amikor a felhantolt sír földjébe beleszúrják a keresztet, éles töve nemcsak a hozzátartozók, hanem áz én szívemet is megsebzi. Nem, nem csodálkozom golgotai kereszteden. Ha valóban sorsközösséget akartál vállalni velünk, nem kerülhetted el a keresztet. Ott lettél igazán testvérünk. Ha az én gyarló szívem elmerül a részvétben a sok-sok emberi nyomorúság láttán, menynyivel inkább szenvedett a tiéd, amelyet végtelen és nagy irgalmasságú szívnek szólítunk. Ezért nem csodálkozom kereszteden. Nem csodálkozom önként vállalt halálodon, hiszen jómagad is kijelentetted: a földön a szeretet legmagasabb csúcsa a drága élet föláldozása. Azon sem csodálkozom, hogy ellenségeid bíztatására nem szálltál le a keresztről. Minket sem szállítasz le róla. Azt akarod, hogy Hozzád hasonlóan türelmünkkel, szerető elfogadásunkkal szenvedéseinket áldozattá változtassuk. Igaz, ez keveseknek sikerül, mert gyenge az ember és kevés köztük a hősi alkat. Csak azon csodálkozom, hogy miért ragaszkodunk ehhez az istállós, ehhez a keresztfás életünkhöz? Csak azon csodálkozom, hogy a jajveszékelős, háborúskodó, véráztatta földön miért hajt ki újra meg újra az élet virága? Miért ragaszkodunk olyan görcsösen ehhez a tüskerózsás élethez? Ezen csodálkozom. Felnézek keresztedre, Uram, és várom a választ. De Te hallgatsz. Én pedig leborulok és azért fohászkodom, hogy csodálkozásom, értetlenségem ne forduljon be a lázadás utcájába. Segíts, Uram, hogy a hit kezemben szorongatott fehér botjával Feléd botorkáljak! Segíts, Uram, hogy a kereszterdők sűrű erdejéből úgy jussak el a világosságra, hogy csodálkozásomon csodálkozhassak; ha a halál kapuján átlépve szétfoszlik minden homály és rámragyog a látás boldogsága. György Attila
Az ünnep A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést
jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett. A níceai zsinat Kr.u. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje. A húsvét angol neve: passover, átrepülést jelent. Gyakorta használják az Easter elnevezést, mely a német Oster szóval együtt keresendő. Őse egy germán istennő, Ostara az alvilág úrnője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt. Lehet, hogy neve az East, a kelet szóból származik, s a napfelkeltére utal. A szó a magyarban nem található meg, de Csíkménaságon a húsvéti körmenet neve: kikerülés, más vidékeken a feltámadáshoz kapcsolódik. A magyar szó: húsvét, az azt megelőző időszak, a negyvennapos böjt lezárulását jelzi. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés. Húsvét napja az 1582-ből származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik: március 22 és április 25-e közé. (Ezt mondja ki a niceai zsinat határozata is i. sz. 325-ben) Húsvét kialakulásában fontos szerepet játszik a zsidó húsvét, a pészah. E vallás tanítása szerint e napon ünneplik a zsidók az egyiptomi rabságból való menekülésüket. Az Ótestamentum szerint a halál angyala lecsapott az egyiptomiakra, a zsidók kapuja azonban egy frissen leölt bárány vérével volt bekenve, így az ő házukat „elkerülte”. (folytatása az ötödik oldalon)
4
Virágvasárnap Jézus megváltói szenvedésénél általában két szempontot szoktunk kihangsúlyozni: a szenvedések kegyetlenségét és Jézus önfeláldozó szeretetét. Kevés figyelmet szentelünk viszont arra a tényre, hogy Jézust halálra ítélték, hogy Jézus vádlottként halt meg. A megvádolt Jézus Az evangélisták beszámolóiból kitűnik, hogy a vádak koholtak voltak Jézus ellen. Ezzel a megállapítással napirendre is szoktunk térni Jézus megvádoltatása felett, legfeljebb Jézus alázatára reflektálunk, mellyel eltűrte e koholmányokat. Pedig érdekes maga a tény, hogy a zsidó vezetőknek vádjaik voltak Jézus ellen. Nem azok a vádak, amelyeket a tárgyaláson felhoztak, hanem azok a vádak, amelyeket magukban megfogalmaztak, és amelyeket igazaknak éreztek. Szent János evangéliuma bepillantást enged azokba a heves tárgyalásokba, amelyek a zsidó vezetők között folytak még jóval Jézus pere előtt, és amelyeken maguk előtt akarták tisztázni Jézus esetét. Mi túlságosan hozzászoktunk ahhoz, hogy Jézus teljesen bűntelen, ártatlan, és számunkra világos, hogy ellenfeleinek nem volt igazuk. A kortársak előtt azonban nem volt ennyire világos a helyzet, sokak bizonytalanok voltak Jézus megítélésében, másoknak pedig kifogásaik voltak Jézus viselkedésére vonatkozóan. A vádak nagyjából a következőkben foglalhatók össze. 1. Ha Jézus valóban a Messiás, akkor (folytatása a tizedik oldalon) 9
(folytatás a negyedik oldalról)
Elsőszülött a holtak között A feltámadt Krisztus egy új országnak első polgára. Ezt az új országot ő képviseli, ő hozta létre. Benne nyerünk mi is új életet. A mi leendő új életünk nem független élet, hanem részesedés Krisztus életében. A profán törekvések is tanúsítják, hogy az ember tudatában van annak: továbbélés csak másokban lehetséges. Az utódok nagy száma, vagy a nagy alkotások fénye jelentette a teljes kinyilatkoztatást nélkülöző ember számára a továbbélés egyetlen reális lehetőségét: élni mások tudatában, az élő generációk emlékezetében. A teljes isteni kinyilatkoztatás ezt a megsejtést igazolja; a továbbélés igazi megvalósulása: élni az élő Isten tudatában, emlékezetében. Jézus meghalt, „Isten azonban föloldozta a halál bilincseit és föltámasztotta őt. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogvatartsa, hiszen Dávid így jövendöl vele kapcsolatban...” (ApCsel 2, 24-25) Aki Isten gondolatában élt, akiről előre beszélt, afölött nincs hatalma a halálnak. A megváltás és húsvét misztériumában nem szabad megrekednünk a jogi síkon, az „elégtétel, kiengesztelés” síkján. A feltámadás, mint a megváltás beteljesülése kinyilatkoztatja a szeretetet, mely a Szentírás szava szerint „erős, mint a halál.” (Én 8, 6). A feltámadás hozza a teljes kinyilatkoztatást: a szeretet erősebb, mint a halál! A feltámadás kérdésével kapcsolatban szellemesen hivatkozik a Holland Katekizmus Jézusnak a szadduceusokhoz intézett válaszára: „Nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké” (Mt 22, 32-33) – és így folytatja: „E szavakkal az Úr szemünk elé állítja azt a kapcsolatot, melyet a személyes Isten a személyes emberrel létesít. Ha Isten érdemesnek tartotta azt, hogy önmagát néven nevezett, egyedi emberekhez kösse, hogy velük történelmet csináljon, hogy velük barátságot kössön, vajon ő, az igazán Élő hagyná ezt az egyszeri emberéletet a semmibe süllyedni?” (Glaubensverkündigung für Erwachsene. 523. o.) A keresztség beoltásunkat jelenti a Krisztusmisztériumba. Isten minket is néven nevez ott, s az ő élő, szerető emlékezete az, mely feltámadásunknak alapja. dr. Szalai János 8
Fohászkodás a kereszt alatt Uram, Jézus, életem alkonyán, miután oly sok hívedet sírjához kísértem és egyre gyakrabban megállok a reám váró sírhalom előtt, mind ritkábban csodálkozom. Jóllehet földi életedet számos csoda kísérte, mégsem csodálkozom rajta. Nem csodálom például azt sem, hogy istállóban születtél és szent Anyád jászolba fektetett. Nem csodálkozom azon, hogy oly szegényen éltél és vándorútjaid során nem volt hol lehajtanod fáradt fejedet. Tudom már, mily semmiségek a földi kincsek, a halálban megmeredt kezek nem szoríthatják magukhoz, nem lehet semmit sem átvinni közülük a halál vámhivatalán. Nem csodálkozom az istállón, mert annyi ragyogó város látomása ellenére is látom, hogy földünk istállóhoz hasonlít. Mi emberek változtatjuk azzá. A gonoszság, a bűnös szenvedélyek trágyadombja mindenfelé. A gyűlölet bűze szétárad utcáinkon. Életet rokkantó vegyi és szellemi mérgek környezetében élünk. Itt settenkednek a gyilkos Heródesek, egyre kevesebb a tiszta szívű pásztor, az istenkereső bölcs, a szerető szívek aranyló fényessége. Nem csodálkozom, hogy övéid nem fogadtak be, a sáros földön otthontalan a mennyei tisztaság. Tudom, Uram, te sem csodálkoztál, hiszen tudtad; nem álomvilágba jöttél, hanem az elvesztett paradicsom romjai közé. Tudtad, hogy istálló a föld és nem könnyű emberhez méltó otthonná változtatni. Azon sem csodálkozom, hogy keresztfán fejezted be küzdelmes életed. Az emberi élet útja kereszterdők között kanyarog. Mennyi keresztet láttam életem során! Nemcsak a szülői ház falán, (folytatása a kilencedik oldalon)
Az Egyiptomból való kivonulás történetét írja le a Hagada. A keresztény egyház szertartásaiban a hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavasz és a nyár elejei hónapokat. Az előkészületi idő a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos sivatagi böjtjének emlékére, önmegtartóztatására tanít. Ezt nagyobb, kisebb ünnepek követik s a húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul. A ciklus a karácsonyi ünnepi szakasz párja, de jóval régebbi annál. Latin neve: Septuagesima – hetvened, mert hetven napig tart, húsvéti időnek is nevezik. A böjt utolsó hetének neve: nagyhét, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken fehérhét – fehérvasárnapig tart. Szokások, népszokások A húsvét ünnepe sok szálon kapcsolódik a tavasz megérkezéséhez, s a megújulás, a termékenységgel összefonódó népszokáskincshez. E népszokások nagyrészt nem épülnek be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan, mint a falusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn. A húsvétot megelőző farsangi időszak mulatságai a tél legyőzését, a tavasz megérkezését ünneplik. Európa-szerte elterjedt szokás a telet jelképező szalmabábu elpusztítása, elégetése vagy vízbe fojtása. Egyes vidékeken a bábu neve kisze, kice, s virágvasárnapi szokásainkat teszi színesebbé. A mulatságok és a böjti időszak találkozásának jellegzetes népi játéka Konc vajda és Cibere vajda,
a farsang és a böjt tréfás háborúsága volt. A húshagyókeddi (farsang utolsó napja) játék szereplői szalmabábok, s a legyőzött Konc vajdát végigvitték a falun, elégették, vízbe vetették, vagy keresztüldobták a templom kerítésén, hogy elűzzék a betegséget, az éhséget. A böjt alatt régen főleg kenyeret, száraz növényi étkeket ettek. A hosszú böjti időszakot kisebb ünnepek tagolják. A magyar néphagyományban a közbeeső vasárnapoknak nevük volt: a másodiké gulyásvasárnap, az ötödiké feketevasárnap, a hatodiké virágvasárnap. Ez az utolsó vasárnap már a húsvéti ünnepsorozat része. A magyar népszokások ezen a napon a zöldág-hordás, más néven villőzés: a termékenységet segítő eljárás. Az ággal megütögették a fiatal lányokat, menyecskéket. A barkaszentelés a keresztény és a „pogány” szokások ötvözetét mutatja. A virágvasárnapot megelőző szombaton a gyerekek barkát szednek. A barkát virágvasárnap a templomban megszentelik. A szentelt barkának bajelhárító szerepe van. A moldvai csángók fűzfa sípot fújnak, habajgatnak, ezzel „keltik fel” a tavaszt. Sok helyen zajos határkerülést tartanak, mellyel a rossz szellemeket űzik el. A nagyhét napjainak szokásai a Bibliában leírtakat követik. Nagycsütörtökön, zöldcsütörtökön a Rómába ment harangokat a fiúk kereplőkkel helyettesítik. Az étrendbe e napon valamilyen zöldet, parajt, salátát iktatnak. A Pilátus-égetés is e nap szokása, mikor a Pilátust jelképező bábut elégetik, megverik. A böjt régen hamvazószerdán kezdődött, mely onnan kapta nevét, hogy ekkor a templomban megszentelik az előző évi barka hamuját, megkenik vele a hívők homlokát, elhárítva a bajokat. Nagyböjt alatt sok helyen egy nap csak egyszer ettek, olajjal vagy vajjal főztek, zsírt, húst nem ettek, csak száraz növényi ételeket. Ma már nem ilyen szigorúak az egyház böjti előírásai, nem követelik meg a negyvennapos koplalást, a tilalom csak az utolsó hétre, nagypéntekre vonatkozik. Az utolsó hét, nagyhét virágvasárnappal kezdődik, melynek napjai Jézus jeruzsálemi eseményeihez kapcsolódnak. E napon a bevonulás napján az emberek pálmaágakkal, hidegebb éghajlatú vidékeken barkás ágakkal (folytatása a hatodik oldalon)
5
(folytatás az ötödik oldalról)
mennek a templomba. Nagycsütörtökön az utolsó vacsora és a tanítványok lábának megmosása (a vendégszeretet jelképe) emlékére szokás volt, hogy Rómában a pápa 12 szerzetes lábát megmosta. (Királyok, nemesek is így cselekedtek sok országban e napon.) Nagycsütörtök estéjén a harangok elhallgatnak, a hagyomány szerint Rómába mennek. A harangok útjának célja, hogy lássák a pápát. Nagypéntek, Jézus kereszthalálának napja – gyászünnep. Az emberek a helységek szélén lévő kálvária-dombokra vonulnak, s megállnak az egyes stációkat jelölő kápolnáknál, mintegy eljátszva Jézus keresztvitelének útját. A Mária-siralmak is ehhez a naphoz kötődnek. Ilyen Máriasiralom az egyik legrégebbi nyelvemlékünk: „Világ világa, virágnak virága. Keserűen kínzatul, Vas szegekkel veretül.” A templomokban az oltárokat letakarják, a harangok hallgatnak. Nagyszombat a feltámadás jegyében zajlik. Az esti körmenetek, a templomokban az új tűz gyújtása, mely Jézus és egyben a remény jelképe, azt adja hírül, hogy Jézus feltámadt, a megváltás közel van. Este „visszajönnek” a harangok is Rómából. Nagypénteken a víz mágikus ereje lép előtérbe. Ismert mondóka: „Nagypénteken mossa a holló a fiát, ez a világ kígyót, békát rám kiált.” A rituális mosakodás jelenik meg a hajnali mosakodásban, melyet csak fiatal lányok végeztek, s mely bajelűző szereppel bírt. Friss folyóvíz kellett hozzá, s a következő mondóka: “Az én vizem folyjon el, az én szeplőm múljon el!” E naphoz jellegzetes ételek tartoztak - korpából készült savanyú leves, esetleg tojás. Van olyan vidék, ahol e napon kenyeret sütnek, melyet vagy megőriznek a következő nagypénzekig, vagy odaadják az első koldusnak. Sok helyen igen elterjedt a forró húsvéti kalács, melyet főleg az utcai árusoktól veszik. A nagypénteken sötét, dísztelen templomokat nagyszombat reggelére virágokkal, zöld ágakkal díszítik fel. Ez a nap a másik őselem, a tűz ünnepe. Este a templomban az új tüzet ünneplik, melyet csiholással élesztenek, s a Krisztust jelképező húsvéti gyertyát ezzel gyújtják meg. Sok helyen szokás ilyenkor új ruhát felvenni, vagy legalább kalapot, kesztyűt. 6
A feltámadás napja húsvétvasárnap. Sok országban szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem kapcsolódik - egyik szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképező bárányt a zászlóval. A húsvéti tojás ajándékozása sok országban e napon történik, nálunk a hétfői locsoláshoz tartozik. A hagyományos sonkát már szombat este, a böjt lezárásával megkezdik. Vasárnap a sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak. E nap ünnepi étele a bárány. Húsvét másnapján német területeken, nálunk pedig Kecskemét környékén szokás volt az Emmausz -járás. Annak emlékére, hogy Jézus a tanítványokkal az Emmauszba vezető úton találkozott, kimentek a város határán álló kápolnához és vidám mulatságot ültek. E nap Európa-szerte a játék, a vidámság napja. Magyarország egyes vidékein e napot vízbevető hétfőnek is hívják, mert e nap a locsolás napja. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz, s vödör vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték, s megfürdették. A locsolás, az ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik. A víz tisztító ereje a kereszténységnél a kereszteléshez kapcsolódik. A mondai magyarázat szerint Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, így akarták elhallgattatni őket. A locsolás ma is elterjedt szokás, kissé szelídebb formában, hiszen gyakran csak kölnivízzel locsolnak a fiúk, férfiak.A húsvéti népszokások sorát egy fehérvasárnapi szokás zárja. A lányok komatálat készítenek, elküldik egymásnak. A kosárba, tálra húsvéti tojás, kalács, ital kerül. Ezzel a lányok örök barátságot kötnek, s ettől kezdve komának szólítják és magázzák egymást egész életükben. Forrás: internet
Húsvéti harangok (A SZÁZADOS)
Szabolcska Mihály:
Krisztus keresztjénél... Ha ránehezednék lelkedre a bánat, Hited, önbizalmad magadra hagynának, Reményed légvárát látnád omladozni, Krisztus keresztjénél tanult meg, Tanulj meg tűrni, imádkozni! Ha csalódnál abban, akiben reméltél, S most látnád be későn, hogy hiába éltél, Óh ne siess senkit átokkal dobálni, Krisztus keresztjénél tanulj meg, Tanulj meg másnak megbocsátani! Jóságodért hogyha gonosszal fizetnek, S rosszaságát látod csak az embereknek, Ne siess hozzájuk hasonlóvá lenni, Krisztus keresztjénél tanulj meg, Tanulj meg vég nélkül szeretni! Vég nélkül szeretni, vég nélkül remélni, Lelket gazdagító eszményeknek élni... S megállni mellettük életre, halálra, Krisztus keresztjénél tanulj meg, Hinni egy magasabb világba.
A föld megindult, a sziklák remegtek, a templom kárpitja kettészakadt. Néztem a felnyúló, véres keresztet mely ott állt a fekete ég alatt, rajta a Test, elnémultan, halottan, lehajtva tövistől tépett fejét, s én, ki halálának tanúja voltam, megértettem végső üzenetét, és világgá kiáltom a szót: „Ez valóban az Isten fia volt!” (AZ ŐRÖK) Sötét volt még, de közel járt a hajnal. Hirtelen fény villant a föld felett: különös fény áttetsző sugarakkal: a kő mögül, a sírból érkezett. Majd az égből egy angyal szállt a földre, elgördítette a követ, leült... Remegve, némán meredtünk előre, s csak az üres sírt látta a szemünk... Nem járt itt ember, s eltűnt a halott! Mondhatunk mi bármit – FÖLTÁMADOTT! (KRISZTUS SZÓL:) „Békesség nektek! Én vagyok! Halálom kapuján az életbe léptem át, félelmes harcban győztem a halálon, s meghoztam az üdvösség hajnalát. Magamot bárányként értetek adva, szerelmem részesévé tettelek: átölelve és ég felé mutatva elétek tártam keresztemet! Békesség nektek! Veletek vagyok, hogy bennem élve megújuljatok!”
7
(folytatás az ötödik oldalról)
mennek a templomba. Nagycsütörtökön az utolsó vacsora és a tanítványok lábának megmosása (a vendégszeretet jelképe) emlékére szokás volt, hogy Rómában a pápa 12 szerzetes lábát megmosta. (Királyok, nemesek is így cselekedtek sok országban e napon.) Nagycsütörtök estéjén a harangok elhallgatnak, a hagyomány szerint Rómába mennek. A harangok útjának célja, hogy lássák a pápát. Nagypéntek, Jézus kereszthalálának napja – gyászünnep. Az emberek a helységek szélén lévő kálvária-dombokra vonulnak, s megállnak az egyes stációkat jelölő kápolnáknál, mintegy eljátszva Jézus keresztvitelének útját. A Mária-siralmak is ehhez a naphoz kötődnek. Ilyen Máriasiralom az egyik legrégebbi nyelvemlékünk: „Világ világa, virágnak virága. Keserűen kínzatul, Vas szegekkel veretül.” A templomokban az oltárokat letakarják, a harangok hallgatnak. Nagyszombat a feltámadás jegyében zajlik. Az esti körmenetek, a templomokban az új tűz gyújtása, mely Jézus és egyben a remény jelképe, azt adja hírül, hogy Jézus feltámadt, a megváltás közel van. Este „visszajönnek” a harangok is Rómából. Nagypénteken a víz mágikus ereje lép előtérbe. Ismert mondóka: „Nagypénteken mossa a holló a fiát, ez a világ kígyót, békát rám kiált.” A rituális mosakodás jelenik meg a hajnali mosakodásban, melyet csak fiatal lányok végeztek, s mely bajelűző szereppel bírt. Friss folyóvíz kellett hozzá, s a következő mondóka: “Az én vizem folyjon el, az én szeplőm múljon el!” E naphoz jellegzetes ételek tartoztak - korpából készült savanyú leves, esetleg tojás. Van olyan vidék, ahol e napon kenyeret sütnek, melyet vagy megőriznek a következő nagypénzekig, vagy odaadják az első koldusnak. Sok helyen igen elterjedt a forró húsvéti kalács, melyet főleg az utcai árusoktól veszik. A nagypénteken sötét, dísztelen templomokat nagyszombat reggelére virágokkal, zöld ágakkal díszítik fel. Ez a nap a másik őselem, a tűz ünnepe. Este a templomban az új tüzet ünneplik, melyet csiholással élesztenek, s a Krisztust jelképező húsvéti gyertyát ezzel gyújtják meg. Sok helyen szokás ilyenkor új ruhát felvenni, vagy legalább kalapot, kesztyűt. 6
A feltámadás napja húsvétvasárnap. Sok országban szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem kapcsolódik - egyik szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképező bárányt a zászlóval. A húsvéti tojás ajándékozása sok országban e napon történik, nálunk a hétfői locsoláshoz tartozik. A hagyományos sonkát már szombat este, a böjt lezárásával megkezdik. Vasárnap a sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak. E nap ünnepi étele a bárány. Húsvét másnapján német területeken, nálunk pedig Kecskemét környékén szokás volt az Emmausz -járás. Annak emlékére, hogy Jézus a tanítványokkal az Emmauszba vezető úton találkozott, kimentek a város határán álló kápolnához és vidám mulatságot ültek. E nap Európa-szerte a játék, a vidámság napja. Magyarország egyes vidékein e napot vízbevető hétfőnek is hívják, mert e nap a locsolás napja. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz, s vödör vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték, s megfürdették. A locsolás, az ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik. A víz tisztító ereje a kereszténységnél a kereszteléshez kapcsolódik. A mondai magyarázat szerint Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, így akarták elhallgattatni őket. A locsolás ma is elterjedt szokás, kissé szelídebb formában, hiszen gyakran csak kölnivízzel locsolnak a fiúk, férfiak.A húsvéti népszokások sorát egy fehérvasárnapi szokás zárja. A lányok komatálat készítenek, elküldik egymásnak. A kosárba, tálra húsvéti tojás, kalács, ital kerül. Ezzel a lányok örök barátságot kötnek, s ettől kezdve komának szólítják és magázzák egymást egész életükben. Forrás: internet
Húsvéti harangok (A SZÁZADOS)
Szabolcska Mihály:
Krisztus keresztjénél... Ha ránehezednék lelkedre a bánat, Hited, önbizalmad magadra hagynának, Reményed légvárát látnád omladozni, Krisztus keresztjénél tanult meg, Tanulj meg tűrni, imádkozni! Ha csalódnál abban, akiben reméltél, S most látnád be későn, hogy hiába éltél, Óh ne siess senkit átokkal dobálni, Krisztus keresztjénél tanulj meg, Tanulj meg másnak megbocsátani! Jóságodért hogyha gonosszal fizetnek, S rosszaságát látod csak az embereknek, Ne siess hozzájuk hasonlóvá lenni, Krisztus keresztjénél tanulj meg, Tanulj meg vég nélkül szeretni! Vég nélkül szeretni, vég nélkül remélni, Lelket gazdagító eszményeknek élni... S megállni mellettük életre, halálra, Krisztus keresztjénél tanulj meg, Hinni egy magasabb világba.
A föld megindult, a sziklák remegtek, a templom kárpitja kettészakadt. Néztem a felnyúló, véres keresztet mely ott állt a fekete ég alatt, rajta a Test, elnémultan, halottan, lehajtva tövistől tépett fejét, s én, ki halálának tanúja voltam, megértettem végső üzenetét, és világgá kiáltom a szót: „Ez valóban az Isten fia volt!” (AZ ŐRÖK) Sötét volt még, de közel járt a hajnal. Hirtelen fény villant a föld felett: különös fény áttetsző sugarakkal: a kő mögül, a sírból érkezett. Majd az égből egy angyal szállt a földre, elgördítette a követ, leült... Remegve, némán meredtünk előre, s csak az üres sírt látta a szemünk... Nem járt itt ember, s eltűnt a halott! Mondhatunk mi bármit – FÖLTÁMADOTT! (KRISZTUS SZÓL:) „Békesség nektek! Én vagyok! Halálom kapuján az életbe léptem át, félelmes harcban győztem a halálon, s meghoztam az üdvösség hajnalát. Magamot bárányként értetek adva, szerelmem részesévé tettelek: átölelve és ég felé mutatva elétek tártam keresztemet! Békesség nektek! Veletek vagyok, hogy bennem élve megújuljatok!”
7
(folytatás a negyedik oldalról)
Elsőszülött a holtak között A feltámadt Krisztus egy új országnak első polgára. Ezt az új országot ő képviseli, ő hozta létre. Benne nyerünk mi is új életet. A mi leendő új életünk nem független élet, hanem részesedés Krisztus életében. A profán törekvések is tanúsítják, hogy az ember tudatában van annak: továbbélés csak másokban lehetséges. Az utódok nagy száma, vagy a nagy alkotások fénye jelentette a teljes kinyilatkoztatást nélkülöző ember számára a továbbélés egyetlen reális lehetőségét: élni mások tudatában, az élő generációk emlékezetében. A teljes isteni kinyilatkoztatás ezt a megsejtést igazolja; a továbbélés igazi megvalósulása: élni az élő Isten tudatában, emlékezetében. Jézus meghalt, „Isten azonban föloldozta a halál bilincseit és föltámasztotta őt. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogvatartsa, hiszen Dávid így jövendöl vele kapcsolatban...” (ApCsel 2, 24-25) Aki Isten gondolatában élt, akiről előre beszélt, afölött nincs hatalma a halálnak. A megváltás és húsvét misztériumában nem szabad megrekednünk a jogi síkon, az „elégtétel, kiengesztelés” síkján. A feltámadás, mint a megváltás beteljesülése kinyilatkoztatja a szeretetet, mely a Szentírás szava szerint „erős, mint a halál.” (Én 8, 6). A feltámadás hozza a teljes kinyilatkoztatást: a szeretet erősebb, mint a halál! A feltámadás kérdésével kapcsolatban szellemesen hivatkozik a Holland Katekizmus Jézusnak a szadduceusokhoz intézett válaszára: „Nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké” (Mt 22, 32-33) – és így folytatja: „E szavakkal az Úr szemünk elé állítja azt a kapcsolatot, melyet a személyes Isten a személyes emberrel létesít. Ha Isten érdemesnek tartotta azt, hogy önmagát néven nevezett, egyedi emberekhez kösse, hogy velük történelmet csináljon, hogy velük barátságot kössön, vajon ő, az igazán Élő hagyná ezt az egyszeri emberéletet a semmibe süllyedni?” (Glaubensverkündigung für Erwachsene. 523. o.) A keresztség beoltásunkat jelenti a Krisztusmisztériumba. Isten minket is néven nevez ott, s az ő élő, szerető emlékezete az, mely feltámadásunknak alapja. dr. Szalai János 8
Fohászkodás a kereszt alatt Uram, Jézus, életem alkonyán, miután oly sok hívedet sírjához kísértem és egyre gyakrabban megállok a reám váró sírhalom előtt, mind ritkábban csodálkozom. Jóllehet földi életedet számos csoda kísérte, mégsem csodálkozom rajta. Nem csodálom például azt sem, hogy istállóban születtél és szent Anyád jászolba fektetett. Nem csodálkozom azon, hogy oly szegényen éltél és vándorútjaid során nem volt hol lehajtanod fáradt fejedet. Tudom már, mily semmiségek a földi kincsek, a halálban megmeredt kezek nem szoríthatják magukhoz, nem lehet semmit sem átvinni közülük a halál vámhivatalán. Nem csodálkozom az istállón, mert annyi ragyogó város látomása ellenére is látom, hogy földünk istállóhoz hasonlít. Mi emberek változtatjuk azzá. A gonoszság, a bűnös szenvedélyek trágyadombja mindenfelé. A gyűlölet bűze szétárad utcáinkon. Életet rokkantó vegyi és szellemi mérgek környezetében élünk. Itt settenkednek a gyilkos Heródesek, egyre kevesebb a tiszta szívű pásztor, az istenkereső bölcs, a szerető szívek aranyló fényessége. Nem csodálkozom, hogy övéid nem fogadtak be, a sáros földön otthontalan a mennyei tisztaság. Tudom, Uram, te sem csodálkoztál, hiszen tudtad; nem álomvilágba jöttél, hanem az elvesztett paradicsom romjai közé. Tudtad, hogy istálló a föld és nem könnyű emberhez méltó otthonná változtatni. Azon sem csodálkozom, hogy keresztfán fejezted be küzdelmes életed. Az emberi élet útja kereszterdők között kanyarog. Mennyi keresztet láttam életem során! Nemcsak a szülői ház falán, (folytatása a kilencedik oldalon)
Az Egyiptomból való kivonulás történetét írja le a Hagada. A keresztény egyház szertartásaiban a hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavasz és a nyár elejei hónapokat. Az előkészületi idő a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos sivatagi böjtjének emlékére, önmegtartóztatására tanít. Ezt nagyobb, kisebb ünnepek követik s a húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul. A ciklus a karácsonyi ünnepi szakasz párja, de jóval régebbi annál. Latin neve: Septuagesima – hetvened, mert hetven napig tart, húsvéti időnek is nevezik. A böjt utolsó hetének neve: nagyhét, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken fehérhét – fehérvasárnapig tart. Szokások, népszokások A húsvét ünnepe sok szálon kapcsolódik a tavasz megérkezéséhez, s a megújulás, a termékenységgel összefonódó népszokáskincshez. E népszokások nagyrészt nem épülnek be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan, mint a falusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn. A húsvétot megelőző farsangi időszak mulatságai a tél legyőzését, a tavasz megérkezését ünneplik. Európa-szerte elterjedt szokás a telet jelképező szalmabábu elpusztítása, elégetése vagy vízbe fojtása. Egyes vidékeken a bábu neve kisze, kice, s virágvasárnapi szokásainkat teszi színesebbé. A mulatságok és a böjti időszak találkozásának jellegzetes népi játéka Konc vajda és Cibere vajda,
a farsang és a böjt tréfás háborúsága volt. A húshagyókeddi (farsang utolsó napja) játék szereplői szalmabábok, s a legyőzött Konc vajdát végigvitték a falun, elégették, vízbe vetették, vagy keresztüldobták a templom kerítésén, hogy elűzzék a betegséget, az éhséget. A böjt alatt régen főleg kenyeret, száraz növényi étkeket ettek. A hosszú böjti időszakot kisebb ünnepek tagolják. A magyar néphagyományban a közbeeső vasárnapoknak nevük volt: a másodiké gulyásvasárnap, az ötödiké feketevasárnap, a hatodiké virágvasárnap. Ez az utolsó vasárnap már a húsvéti ünnepsorozat része. A magyar népszokások ezen a napon a zöldág-hordás, más néven villőzés: a termékenységet segítő eljárás. Az ággal megütögették a fiatal lányokat, menyecskéket. A barkaszentelés a keresztény és a „pogány” szokások ötvözetét mutatja. A virágvasárnapot megelőző szombaton a gyerekek barkát szednek. A barkát virágvasárnap a templomban megszentelik. A szentelt barkának bajelhárító szerepe van. A moldvai csángók fűzfa sípot fújnak, habajgatnak, ezzel „keltik fel” a tavaszt. Sok helyen zajos határkerülést tartanak, mellyel a rossz szellemeket űzik el. A nagyhét napjainak szokásai a Bibliában leírtakat követik. Nagycsütörtökön, zöldcsütörtökön a Rómába ment harangokat a fiúk kereplőkkel helyettesítik. Az étrendbe e napon valamilyen zöldet, parajt, salátát iktatnak. A Pilátus-égetés is e nap szokása, mikor a Pilátust jelképező bábut elégetik, megverik. A böjt régen hamvazószerdán kezdődött, mely onnan kapta nevét, hogy ekkor a templomban megszentelik az előző évi barka hamuját, megkenik vele a hívők homlokát, elhárítva a bajokat. Nagyböjt alatt sok helyen egy nap csak egyszer ettek, olajjal vagy vajjal főztek, zsírt, húst nem ettek, csak száraz növényi ételeket. Ma már nem ilyen szigorúak az egyház böjti előírásai, nem követelik meg a negyvennapos koplalást, a tilalom csak az utolsó hétre, nagypéntekre vonatkozik. Az utolsó hét, nagyhét virágvasárnappal kezdődik, melynek napjai Jézus jeruzsálemi eseményeihez kapcsolódnak. E napon a bevonulás napján az emberek pálmaágakkal, hidegebb éghajlatú vidékeken barkás ágakkal (folytatása a hatodik oldalon)
5
(folytatás a harmadik oldalról)
(folytatás a nyolcadik oldalról)
tették. Az embereket könnyű volt Jézus ellen lázítani, megalázták, kicsúfolták az Isten fiát, hű tanítványa, Péter pedig háromszor megtagadta mesterét, hogy nehogy azt higgyék, Jézushoz tartozik. Másnap reggel Júdea római helytartója, Poncius Pilátus elé vitték Jézust, hogy az ítéletet végrehajtsák. Ekkorra Júdás megbánva árulását, a vérdíjat, a harminc ezüstöt visszaadta a főpapoknak, s önkezével véget vetett életének. Pilátus nem tartotta bűnösnek Jézust, ezért lehetőséget akart adni a megmenekülésére. A hagyomány szerint a tömeg kívánságára egy rabot szabadon engedhetett. Barnabás és Jézus közül a nép Barnabás megmenekülését választotta. Pilátus pedig jelképes kézmosással érzékeltette, nincs köze Jézus halálához. A foglyot, bíborköpenybe öltöztették, fejét töviskoszorúval övezték, kezébe nádszálat adtak, és gúnyolták: „Íme a zsidók királya!” Majd nehéz kereszttel a vállán Jézus elindult a Golgota hegyre, hogy beteljesüljön a sorsa. Megfeszítették. Volt aki segített, volt aki bántotta a haldoklót, s az őket megszemélyesítő alakok újra és újra megjelennek a passiót, azaz Jézus szenvedéseit bemutató képzőművészeti alkotásokban, zeneműremekekben. A katonák, a keresztnél őrt állók kisorsolták maguk között Jézus ruháit. Sokan csúfolták, ha valóban Isten fia, miért nem szabadítja meg magát? Jézus azonban vállalta sorsát, s meghalt a kereszten. Halálakor a jeruzsálemi templom oltárát díszítő kárpit megrepedt, a föld megnyílt. Este egyik tanítványa, Aramateai József kérte, hadd vigye el a testet, s a sír elé követ görgetett. Mindez pénteken történt. A sírhoz őröket állítottak a főpapok, hogy el ne lopják a testet, hisz a jövendölés szerint, a halál utáni harmadik napon elhagyja Jézus a sírját. Vasárnap három asszony, köztük Jézus anyja is, finom kenetekkel a sírhoz mentek, mely nagy földindulás közepette föltárult, megjelent egy angyal, s jelentette, hogy Jézus nincs már ott, föltámadott.
nemcsak az útszéleken, templomok tornyán, hanem az emberek szívében. Megrendülve állok a betegek ágya mellett, részvéttel hallgatom a szenvedők panaszait. Gyakran állok a sírok előtt és amikor a felhantolt sír földjébe beleszúrják a keresztet, éles töve nemcsak a hozzátartozók, hanem áz én szívemet is megsebzi. Nem, nem csodálkozom golgotai kereszteden. Ha valóban sorsközösséget akartál vállalni velünk, nem kerülhetted el a keresztet. Ott lettél igazán testvérünk. Ha az én gyarló szívem elmerül a részvétben a sok-sok emberi nyomorúság láttán, menynyivel inkább szenvedett a tiéd, amelyet végtelen és nagy irgalmasságú szívnek szólítunk. Ezért nem csodálkozom kereszteden. Nem csodálkozom önként vállalt halálodon, hiszen jómagad is kijelentetted: a földön a szeretet legmagasabb csúcsa a drága élet föláldozása. Azon sem csodálkozom, hogy ellenségeid bíztatására nem szálltál le a keresztről. Minket sem szállítasz le róla. Azt akarod, hogy Hozzád hasonlóan türelmünkkel, szerető elfogadásunkkal szenvedéseinket áldozattá változtassuk. Igaz, ez keveseknek sikerül, mert gyenge az ember és kevés köztük a hősi alkat. Csak azon csodálkozom, hogy miért ragaszkodunk ehhez az istállós, ehhez a keresztfás életünkhöz? Csak azon csodálkozom, hogy a jajveszékelős, háborúskodó, véráztatta földön miért hajt ki újra meg újra az élet virága? Miért ragaszkodunk olyan görcsösen ehhez a tüskerózsás élethez? Ezen csodálkozom. Felnézek keresztedre, Uram, és várom a választ. De Te hallgatsz. Én pedig leborulok és azért fohászkodom, hogy csodálkozásom, értetlenségem ne forduljon be a lázadás utcájába. Segíts, Uram, hogy a hit kezemben szorongatott fehér botjával Feléd botorkáljak! Segíts, Uram, hogy a kereszterdők sűrű erdejéből úgy jussak el a világosságra, hogy csodálkozásomon csodálkozhassak; ha a halál kapuján átlépve szétfoszlik minden homály és rámragyog a látás boldogsága. György Attila
Az ünnep A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést
jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett. A níceai zsinat Kr.u. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje. A húsvét angol neve: passover, átrepülést jelent. Gyakorta használják az Easter elnevezést, mely a német Oster szóval együtt keresendő. Őse egy germán istennő, Ostara az alvilág úrnője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt. Lehet, hogy neve az East, a kelet szóból származik, s a napfelkeltére utal. A szó a magyarban nem található meg, de Csíkménaságon a húsvéti körmenet neve: kikerülés, más vidékeken a feltámadáshoz kapcsolódik. A magyar szó: húsvét, az azt megelőző időszak, a negyvennapos böjt lezárulását jelzi. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés. Húsvét napja az 1582-ből származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik: március 22 és április 25-e közé. (Ezt mondja ki a niceai zsinat határozata is i. sz. 325-ben) Húsvét kialakulásában fontos szerepet játszik a zsidó húsvét, a pészah. E vallás tanítása szerint e napon ünneplik a zsidók az egyiptomi rabságból való menekülésüket. Az Ótestamentum szerint a halál angyala lecsapott az egyiptomiakra, a zsidók kapuja azonban egy frissen leölt bárány vérével volt bekenve, így az ő házukat „elkerülte”. (folytatása az ötödik oldalon)
4
Virágvasárnap Jézus megváltói szenvedésénél általában két szempontot szoktunk kihangsúlyozni: a szenvedések kegyetlenségét és Jézus önfeláldozó szeretetét. Kevés figyelmet szentelünk viszont arra a tényre, hogy Jézust halálra ítélték, hogy Jézus vádlottként halt meg. A megvádolt Jézus Az evangélisták beszámolóiból kitűnik, hogy a vádak koholtak voltak Jézus ellen. Ezzel a megállapítással napirendre is szoktunk térni Jézus megvádoltatása felett, legfeljebb Jézus alázatára reflektálunk, mellyel eltűrte e koholmányokat. Pedig érdekes maga a tény, hogy a zsidó vezetőknek vádjaik voltak Jézus ellen. Nem azok a vádak, amelyeket a tárgyaláson felhoztak, hanem azok a vádak, amelyeket magukban megfogalmaztak, és amelyeket igazaknak éreztek. Szent János evangéliuma bepillantást enged azokba a heves tárgyalásokba, amelyek a zsidó vezetők között folytak még jóval Jézus pere előtt, és amelyeken maguk előtt akarták tisztázni Jézus esetét. Mi túlságosan hozzászoktunk ahhoz, hogy Jézus teljesen bűntelen, ártatlan, és számunkra világos, hogy ellenfeleinek nem volt igazuk. A kortársak előtt azonban nem volt ennyire világos a helyzet, sokak bizonytalanok voltak Jézus megítélésében, másoknak pedig kifogásaik voltak Jézus viselkedésére vonatkozóan. A vádak nagyjából a következőkben foglalhatók össze. 1. Ha Jézus valóban a Messiás, akkor (folytatása a tizedik oldalon) 9
(folytatás a kilencedik oldalról)
nem viselkedik úgy, mint az a Messiástól elvárható. Nem teljesíti kielégítően feladatát. Idetartozik nemcsak a politikai feladat, amit a zsidók tőle elvártak, hanem általában a földi boldogság biztosítása. 2. Ha Jézus nem a Messiás, akkor többet követel magának, mint ami neki kijár. Tekintetbe véve az akkori társadalmi körülményeket és törvényeket, különösképpen súlyosnak tűnik az ő kiemelkedése isteni küldetés nélkül. A megvádolt Isten Mi, keresztények a pogányok többistenhitét annyira abszurdnak érezzük, hogy nem is nagyon értjük, hogyan hihettek több isten létezésében. Olyan isten, amelyik nem abszolút, amelyik osztozik istenségben másokkal, önmagában ellentmondás. Nem csoda, hogy már a pogány bölcselők is rájöttek az egyetlen, szellemi Isten létezésére. Az egyistenhit teljesen logikus, és mégis az értelem számára egészen új problémákat rejteget. A problémák tulajdonképpen a teremtésből és gondviselésből adódnak. A bölcseleti megfontolás egy tökéletes, jó Istenre mutat, a világ ezzel szemben egy „rossz” Istent tükröz. Ha megelégednénk egy teoretikus válasszal, a bűnbeesés, a megváltás hangoztatásával, az csupán azt mutatná, hogy még nem ismerjük eléggé a világban levő rosszat. Itt van mindjárt az ember „félresikerültsége”. Miért alkotta Isten az embert olyan ügyesnek és okosnak egyrészt, hogy a tudomány bámulatos vívmányait létrehozza, és olyan ostobának másrészt, hogy saját célját és üdvösségét alig ismeri fel? Az is keserves kérdés, hogy Isten miért olyan paszszív? Elnézi milliók gyötrődését egy zsarnok uralma alatt. Eltűri, hogy ártatlan gyerekek a szexuális üzletnek fogyasztóivá, vagy árucikkeivé váljanak. Az abortusok és háborús gyilkosságok ezrei folynak le szeme láttára. Kinyilatkoztatást adott és Egyházat alapított, de megengedi, hogy a kinyilatkoztatást kétkedő és gúnyolódó emberek ízekre szedjék, és hogy Egyháza mindig újból megbotránkozásra adjon okot. Amint látjuk, ezek a vádak ugyanabba a csoportba tartoznak, amelybe a Jézus ellen felhozott vádak egy részét is sorolhatjuk: csalódtunk Istenben. Többet vártunk tőle. De ugyanúgy érik Istent a másikfajta vádak is. 10
Ha Isten nem olyan nagyszerű, mint ahogy kezdetben hittük, akkor viszont túlságosan sokat követel tőlünk. Ha ő nem tudott sokat nyújtani nekünk, akkor nem várhatja, hogy mi mindenünket neki adjuk. Akkor elégedjék meg azzal, ha utolsó óránkban egy fohászt küldünk hozzá. Ezek a vádak éppen olyan élénkek, mint a Jézus ellen felhozottak. Eppenúgy az emberek mélyén háborognak, mint amazok. Talán nem fogalmazódnak meg világos mondatokban, de annál elevenebben hatnak felkavart, megkínzott érzésvilágunkban. Jézus hallgatása Az evangélisták beszámolója szerint Jézus a vádak ellen nem védekezett. Nem magyarázkodott, nem igazolta magát, hanem hallgatott. Vádlói a szívükből beszéltek, saját csalódottságuk, elkeseredettségük ömlött ki a vádakban. Igazuk volt, és éppen ezért nem volt igazuk! A sötétbe borult Jézus a saját belső sötétégük kivetítése volt. És ugyanez a helyzet a mai ember vádjaival Isten ellen. A közönyös, kegyetlen, vagy tehetetlen Isten – nem más, mint a mi megkínzott fantáziánk terméke, sötét óráinknak produktuma. Ez nem az igaz Isten, hanem, egy, az ember képére teremtett bálvány. A saját megzavart gondolataik szerinti Jézust a zsidó vezetők méltónak találták a halálra. Ugyanígy baj az, ha mi is az Istenről saját magunk alkotta képet hordozunk. Sok esetben az ateizmusba vezet az a bálványkép, amelyet az igaz Isten helyett tisztelünk. Ez az az istenkép, amelytől jobb szabadulni, amely „méltó a halálra”. Jézus hallgatott. Nem megvetésből, nem is alázatból. Ezek az emberek csalónak nevezték, mert saját maguk csalódottak voltak. Ezek a vádak kihívás voltak Jézus felé. És Jézus hallgat, hogy meghalhasson értük. Hogy részt vegyen az ő kínlódásukban, hogy testvérük legyen a csalódásban. Nemsokára az ő ajkát is el fogja hagyni a panasz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Jézus hallgat, mert ő az igaz Isten, aki csak jó és szent tud lenni. Jézus pere arra figyelmeztet, hogy Istenről csak becsületesen szabad gondolkoznunk. Akkor is, amikor Istennel szemben kifogásaink vannak, akkor is, amikor hallgat a mi vádaskodásunkra, akkor is tudnunk kell: Isten nem a mi szegényes lelkünk visszfénye, hanem az örökké szent Isten. Dr. Szalai János
HÚSVÉT Történeti visszatekintés A régi korok emberei sok szállal kapcsolódtak a természethez. Munkájukat, mindennapi életük rendjét, örömeiket, bánataikat is befolyásolta a természet örök változása. A tél és a nyár kettősében, az élet és a halál párhuzamát látták. Mindezek szabályozták életüket, melyet az ünnepek felosztottak kisebb-nagyobb szakaszokra. A tavaszi napéjegyenlőséggel egyre hosszabbodott a Nap útja, s ez jelentette számukra a fényt, a Nap feltámadását. Nagyon sok népnél gazdag hiedelem és szokáskincs kapcsolódott a tavasz beköszöntéséhez. Sok nép teremtett olyan istent magának, kinek élete, halála, feltámadása a tél, nyár természeti ritmusát követi. Ők jelképezik az emberek örök reményét a megújulásban, a feltámadásban és sorsuk jobbra fordulásában. A feltámadás gondolata, mély emberi vágy – az élet győzedelmeskedjen a halálon, az elmúláson! A keresztény vallás egyik legnagyobb ünnepe a húsvét, a feltámadás, a megváltás alapgondolatát foglalja magában. A húsvét ünnepe napjainkban is megőrizte tavaszünnep jellegét, felelevenítve az ősi tavaszköszöntő népszokásokat, a termékenységgel kapcsolatos ünnepségeket, melyek mellett tovább él a keresztény ünnep gazdag szokásvilága. Mi történt ezen a napon?
A feltámadás, vagyis a húsvéti ünnep eseménye annak a történetnek része, melynek főhőse Jézus, s a Bibliában az Újtestamentumot az ő életének és tanításainak szentelték. A négy evangélista: Máté, Márk, Lukács és János, Jézus életének történetét az evangéliumokban hagyta ránk. Jézus tanításaival és példamutató életével nagyon sok tanítványt és hívet szerzett, s útra kelt, hogy a húsvét zsidó ünnepét a nagy városban, Jeruzsálemben ünnepelje meg, ahol – mint tudta – sorsa és küldetése beteljesedik. Szamárháton, zarándokként érkezett a városba, ahol ünneplő tömeg fogadta, kezében a béke jelképével, pálmaággal. Az emberek ruháikat a porban eléje terítették, hogy arra lépjen, gyermekeiket magasba emelték, hogy megáldhassa őket. Ám a főpapok, akik féltették hatalmunkat, elérkezettnek látták az időt, hogy megszabaduljanak Jézustól. Mivel féltek a tömegtől, cselhez folyamodtak. Tanítványai szűk körében akarták elfogni, s az egyik tanítványt, az árulásra hajló Júdást bízták meg, hogy a Mestert a katonáknak megmutassa. A húsvét első napján szokásos vacsorát, a bárányt Jézus tizenkét tanítványa körében költötte el, s így szólt: „Bizony mondom néktek, tiközületek egy elárul engem.” Kérdezték, melyikük lesz az, s Jézus tudta, az árulja el, aki vele együtt mártja kezét a tálba. S mikor Júdás kérdezte, ő lesz-e az, Jézus rábólintott: „Te mondád.” Ezen az utolsó vacsorán Jézus fontos dolgokat cselekedett. Kenyérrel kínálta tanítványait, mondván: „Vegyétek, ez az én testem”, és borral, mondván: „Igyatok ebből, mert ez az én vérem.” Ezt a jelenetet ismétli a pap a keresztény szertartásokon. Vacsora közben Jézus beszélt a feltámadásról, s arról, hogy leghűségesebb tanítványa, Péter is megtagadja őt. E rossz előjelektől terhes este után Jézus tanítványaival a Getsemáné-kertbe megy, s kéri őket virrasszanak vele. Ők nem teszik ezt meg, s igen hamar elnyomja őket az álom. A Mester egyedül marad, szorongásaival, kétségeivel. Itt lelt rá Júdás a fegyveresek kíséretében, s csókkal árulta el Jézust. Elfogták, s a főpap elé vezették. Jézus megjövendölte, hogy ő, az Istennek fia, az Isten jobbján ül majd a mennyekben. Ezt bírái istenkáromlásnak tekintik, s halálos ítélettel bün(folytatása a negyedik oldalon) 3
Jakubinyi György érsek húsvéti üzenete Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim! A Szentírás tanúsága szerint kezdetben felnőttek léptek be az Egyházba. A felnőtt megtérők legalább egy évig jártak hitoktatásra, keresztségi felkészítőre. Hitújoncoknak, katechumeneknek nevezték őket, s csak a szentmise első részén – az igeliturgián – vehettek részt. A szentbeszédet követően távoztak. Az előkészület egy évig tartott, majd a húsvét éjszakai szentmisében a püspök vagy pap a homília után megkeresztelte – és meg is bérmálta – őket. Ott maradtak a szentmise második – áldozati – részén is, amelyben szentáldozáshoz járultak. Így lettek teljes jogú, „nagykorú” keresztények a három beavató szentség hatására. Ez a három szentség: a keresztség, a bérmálás és az Oltáriszentség a szentáldozásban. A keresztelés elején letették a keresztségi fogadásokat vagy ígéreteket és a hitvallást. Miután már a keresztény családokban született gyermekeket is megkeresztelték, mert a keresztény család biztosította a keresztény nevelést, elhalványult a hitújonc vagy keresztény életbe való bevezetés jelentősége. A megkeresztelt ember a családban és a hittanórán, meg a liturgiában hallott homíliákban ismerte meg azt a hitet, amelynek kegyelmét már a keresztségben megkapta. Napjainkban a társadalom egyre inkább elkereszténytelenedik. Ehhez hozzájárul az is, hogy a globalizált világ liberális irányzatot követ, és még Európa alkotmányából is kihagyták Istent és a keresztény örökségre való utalást. Hitvalló írók állapították meg, hogy a világ addig áll fenn, amíg keresztény. Ha már nem keresztény, vagy elpusztul, vagy elpusztítja önmagát. (André Malraux-nak tulajdonított mondás: „A 21. század vagy vallásos lesz, vagy nem lesz” – vagyis elpusztul.) Ezért kezdeményezte már II. Boldog János Pál pápa „az új evangelizációt”, ami azt jelenti, hogy az elkereszténytelenedett – de formailag megkeresztelt – társadalomnak ismét meg kell hirdetni az evangéliumot. Szentatyánk külön pápai tanácsot hívott létre az új evangelizáció előmozdítására. Az idei Püspöki Szinódusnak is ez a témája. Gyakorlatban mi is minden évben húsvét vigí2
hajók is a főhajó magasságában épülnek. Szent Servátius a védőszentje. A szentély két oldalán kis kápolna áll. A szentélyben kis gótikus kőpad 1223-ban Insula Christiana néven jelentkezik foglal helyet. az oklevelekben, 1383-ban Insula Maior, majd 1486-1498 között készül a kettős többszögű csak 1569-ben Kereszténysziget formában. várfal, tornyokkal. 1332-ben már plébániatemploma van. 1343A fal patak felőli oldalán egy Krisztus-fej ban László a plébános, aki Nagy Lajos testvérédomborművet őriztek meg, mely régebbi, mint a nek, István hercegnek volt oktatója. A feljegyzékésőbb föléje helyezett felirat. sek szerint 1376 előtt Kereszténysziget plébáno1529-ben Drăgan havasalföldi bojár fegyvesa volt Goblinus erdélyi püspök is. resei ostromolták, míg 1599-ben Mihály oláh feA templom eredeti formájában román stílust jedelem serege dúlta fel. A garázda katonák a rabképviselt. Egyhajós bazilikatemplom volt. Az lások közepette a sekrestyében gyilkolták meg erődítések korában, a XV. században azonban Heintzius plébánost. egészen átépítik, immár a gótikus stílus jegyében. 1658-ban tatár fosztogatók vetettek tüzet éEkkor háromhajós formát kap úgy, hogy az oldalpületeire. A török szultán fegyveres erejével Erdélyben tért nyerő Thököly Imrét Keresztényszigeten kiáltották ki fejedelemmé. Az utolsó hadi események II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején érintették, amikor a rendíthetetlenül Habsburghű lakosságot védelmezték az erős kőfalak a kurucok támadásától. A szászok, a többi erdélyi erődtemplomhoz hasonlóan, a belső udvarán kiépített kamrasorban tartották élelmiszereiket, értékesebb tárgyaikat. Bár a XVIII. századra elvesztette védelmi funkcióját, a lakosság mégis áldozott a sok vihart látott templomerőd renoválására, hogy napjaink látogatói is épségben megcsodálhassák. A nagydisznódi XIV. századi kehely felirata szerint Keresztényszigetről származik: „L... d cristian... de insula.”. Nem lehetetlen, hogy az 1343-ból idézett László plébános nevét rejti a csonka L... d, s akkor oltára 1319-ből való. Középkori tiszta katolikus lakossága a reformációkor lutheránus lesz, a templommal együtt. Léstyán Ferenc A keresztényszigeti lutheránus templom
Kereszténysziget
Jakubinyi György Erdély érseke
lián – vagy ahogy a liturgia megszentelt nyelvén mondjuk „a virrasztás szent éjszakáján” –, akár van keresztelendő gyermek vagy felnőtt, akár nincs, égő gyertyával a kezünkben megújítjuk keresztségi fogadásainkat. Amikor megkereszteltek minket, jó szüleink és keresztszüleink a mi nevünkben tették le az ígéreteket. Milyen szép volna, ha évente ezt a megújítást minél nagyobb és nagyobb öntudattal végeznénk, most már mi magunk. Keresztségi fogadásainkat halálunk óráján számon kéri a jó Isten. De mit is fogadtunk és mit is ismételtünk meg az elmúlt éjjel a húsvéti vigílián? Három kérdésre három válaszban ellene mondtunk az ördögnek, minden cselekedetének és minden csábításának. Majd a Hiszekegyet a Szentháromság szerint három részre bontva megvallottuk keresztény hitünket. Ebben benne volt keresztségünk lényege: elfordultunk az ördögtől, a romlott életviteltől, mert a megszentelő kegyelem birtokba vette lelkünket és képesíti elesett, de megváltott emberi természetünket a szeretet parancsának megélésére. Már gyermekkorunkban megtanultuk a kis katekizmus nagy igazságát: „A világon avégett vagyunk, hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk és ezáltal a mennyországba jussunk.” Krisztus föltámadása nyitotta meg számunkra is a test feltámadásának örömét és az örök boldogság kapuját, keresztény földi életünk igazi célját. Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves Testvéremnek és minden jóakaratú embernek! † György s. k. érsek
11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
– Tök Edit, Csillag Mária.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Soubirous Szent Mária Bernadett szűz április 16 1844-ben született, szülei molnárok voltak. Bernadett a legnagyobb szegénységben élő, hatgyermekes család legidősebb gyermeke volt. A fiatal lánynak 1858. február 11. és július 16. között a Lourdes melletti Massa-bielle-barlangban tizennyolc látomása volt. Az ismeretlen Hölgy ezeket mondta a tizennégy éves Bernadettnek: „Imádkozz a bűnösökért!” – „Menj, igyál a forrásból, és mosdj meg a vizében!” – Fölszólítására a kis látnok kezével kaparni kezdett a barlang alján, ahol fölfakadt egy forrás, amely ma is ontja magából a vizet. A látomások és az itt történt csodálatos gyógyulások az egész világon ismertté váltak, és ma Lourdes a világ egyik legjelentősebb Mária-kegyhelye. A látomások után sokat szenvedett, leghőbb vágya volt, hogy kolostorba vonulhasson. 1868-ban fölvételt nyert a neversi Iskola- és Szeretet-nővérek közé. 1879. április 16án halt meg Neversben. Utolsó szavai ezek voltak: „Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, imádkozz értem, szegény bűnösért!” 1925-ben boldoggá, 1933-ban szentté avatták. Szent Adalbert püspök és vértanú április 23 Libice várában (Kelet-Csehország) született 956 körül. Apja, a cseh Szlavnik fejedelem szláv, anyja, Adilburg pedig szász. A kiváló szellemi képességekkel megáldott Vojtechet világi pályára szánták. Súlyos betegségéből felgyógyulva 972ben a magdeburgi dóm neves iskolájába került. Bérmáláskor vette fel az Adalbert nevet. 983-ban szentelte pappá Prágában, a város első püspöke, Dietmar, akinek halála után püspökké választot12
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
Szent V. Piusz pápa április 30 Ghislieri Mihály 1504-ben született szegény szülők gyermekeként Boscóban (Piemont). Ti-zennégy éves korában domonkos szerzetes lett, majd tanulmányai befejeztével 1528-ban pappá szentelték Bolognában. Tanár és novíciusmester lett, majd az északi egyházmegyékben inkvizítor. Szigorúsága miatt Rómába rendelik, ahol minden erejével a hit és az erkölcs tisztaságáért küzdött. Amikor Caraffa főinkvizítor bíborost pápává választották, ezzel a feladattal őt bízták meg. Ekkor lett püspök és bíboros. Később IV. Piusz pápa Mondovi püspökévé nevezte ki, így Rómától távolabb került. 1566. január 6-án pápává választották, és az V. Piusz pápa nevet vette fel. Legfőbb célja volt, hogy a tridenti zsinat (1545-1563) döntéseit és határozatait az Egyház életébe bevezesse. Szigorú törvényhozó, nevéhez fűződik a Breviárium Romanum (1568) és a Római Misekönyv (1570) kiadása. A törökök elleni harcra buzdította Európa keresztényeit, és a lepantói tengeri ütközet után hálaadásul a Szűzanya tiszteletére rendelt el ünnepet. Keményen harcolt az eretnek tanítások ellen. 1572-ben halt meg, és a római Maria Maggiore-bazilikában temették el. Verbényi István
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ –
Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722687 448, e-mail:
[email protected]. Nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: Sepsiszentgyörgyi DEICO – ISSN: 2248-1532
2012 április
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
Április
www.katolikussepsi.ro
Az Úr hazahívta:
XIV. évfolyam 4. szám (156.)
ták. A hazájában tapasztalt számos nehézség, sikertelenség és befelé forduló természete miatt, a montecassinói apát javaslatára, Rómába ment és az aventinói görög kolostorban élt. Később tizenkét bencés társával visszament hazájába, ahol Breznovban apátságot alapított. 994-995-ben Magyarországon térített. Ő keresztelte meg és bérmálta Szent Istvánt. Hazájába a politikai állapotok miatt többé már nem térhetett vissza. 997. április 23-án halt vértanúhalált Danzig közelében. Az Esztergom-budapesti főegyházmegye védőszentje.
Szeszélyes időjárásáról a „bolondok hónapjáRégi kalendáriumaink Szent György havának nak” is szokták nevezni áprilist. Valóban változó is nevezik áprilist. Nekünk Szentgyörgy városánapjai próbára teszik a tavaszt váró emberek életét. ban élőknek különösen jelentős az ő példája helytDe mégis a kikelet hónapja, mert az újjáéle- állásban, szolgálatban, szeretetben. dést megakadályozni – bármily szeszélyes Hozzá hasonlóan ádáz harcot kell vívis legyen e hónap – nem lehet. nunk a hétfejű sárkánnyal, amely Ebben az évben Virágvasárkeményen emészti, falja fel nénappal kezdtük a hónapot. A pünk fiait és egyházunk tagjait. barka a tavasz első hírnöke, talán A legenda szerint Szent még a hóvirág előtt hírnök lesz, a György a feltámadt Krisztus nehosszú fagyos tél, a dermedtség a vében harcolt és győzött a sárhalál után az első jele annak, kány felett. hogy van újrakezdés, új élet. A Feltámadt Krisztus tesz Ezért visszük virágvasárnapi körképessé minket is, hogy a hit menetünkön a megszentelt barkát, kardjával, a remény páncéljával mert már előre vételezzük Kriszés a szeretet erejével legyőzzük tus szenvedése és halála után a az önmagunkban és környezefeltámadást. tünkben elhatalmasodó sárkányt. Mert a húsvét erről beszél. Krisztus diadalmas keresztBár a nagypéntek szomorúsága, jére nézünk, s ezzel a szent jellel gyásza megüli lelkünket, a véres akarjuk megvívni a „bolondok Az esztergomi Ferences templom keresztfa megdöbbent és elgonhónapjának” minden badarsága Szent György-oltárképe dolkodtat, a húsvét fénye újra közepette is a jó harcot, hogy ez megvilágítja életünket és értelmet ad a felkelésre és a hónap a hitnek, reménynek, szeretetnek hónapja továbbmenésre, mert Jézus él, feltámadt, s ha mos- legyen. tantól Vele járjuk az élet útját, ránk is a feltámadás Ezekkel a gondolatokkal kívánok a kedves vár. A lelki tavaszt hozza és árasztja a húsvét híveknek, minden kedves olvasónak áldott húsvéöröme. Van bűnbocsánat, van újrakezdés, van újra ti ünnepeket, igazi feltámadást Krisztusban békessége lelkünknek. Szeszélyes – bolondos életünkben a megnyugSzabó Lajos, vást a hónap legnagyobb napja, a húsvét hozza meg. plébános
