ulafjuogreg adzarab TARTALOM

ulafjuoGreG adzarab

G Y E R G Y Ó Ú J F A L U K Ö Z S É G K Ö Z É L E T I É S K U L T U R Á L I S H A V I L A P J A . • I I . É V F O LY A M , 1 2 . S Z Á M , 2 0 0 9 . D E C E M B E R

TARTALOM Önkormányzat ...

2

Sulivilág ...

7

Hitélet ...

8

Civil fórum ...

10

Múltidézõ ...

15

Mezõgazdaság ...

18

Gyermeksarok ...

19

Ép testben ...

21

Tarkabarka – Magazin ...

23

2/

ÖNKORMÁNYZAT

II. évfolyam, 12. szám, 2009. december

Virágok a rögök közt – egyéves a Barázda A Barázda szerkesztõsége

Jelen gazdasági helyzetben válságos időket él a nyomtatott sajtó. A híradások naponta számolnak be a legnagyobb újságok példányszámainak jelentős csökkenéséről, mi több, néhány nagynevű újság teljes mértékben az internetre volt kénytelen költözni a kedvezőtlen konjunktúra miatt. Nem így az egyéves évfordulóját ünneplő Barázda, amely egész évben, változatlan formában, mind nyomtatott, mind elektronikus formában havi rendszerességgel megjelent. Éppen egy esztendeje, hogy csapatunk lelkesedéstől fűtve, jókedvvel átitatva, tele tervekkel és reményekkel, megtartotta első és egyben alakuló gyűlését. A legnagyobb kihívást a faluújság nevének meghatározása jelentette, mígnem majd egy óra ötletelést követően megszületett a Barázda. Egy olyan név, amelyben szerintünk benne van a székely nép, a székely falu minden öröme és bánata, munkájának

verítéke és áldása. Az újság sikere minden előzetes várakozásunkat felülmúlta, hisz olyan mendemondákat is hallani, hogy egy-egy lapszám késése esetén az emberek egymást kérdezgetik arról, hogy mi az oka a késedelemnek, mikor lesz már Barázda. Az induláskor olyan lapot igyekeztünk szerkeszteni, amely a Gyergyóújfalut alkotó települések lakóinak mindennapjaiba enged bepillantást, különös hangsúlyt fektetve a felnövekvő generációra, a tradíciók megőrzésére, a hagyományápolásra, a vallási életre, egészségünk karbantartására, múltunkra és jelenükre. Nem titkolt célunk az egykor létező közösségi szellem és együttműködés újjáélesztése volt. Az első lapszámban ezt ekként fogalmaztuk meg: „Meggyőződésünk, hogy egy közösség megmaradásának alapfeltétele a tagok egymás iránt tanúsított együttérzése és a valaha létezett, de mára jobbára kihűlt, felszínes kapcsolatok újraépítése. A hogyanért nem kell messzire mennünk, hisz őseink módszerét kell mai, modern formába átmenteni, a

Kiadja: Gyergyóújfalu község Polgármesteri Hivatala Felelõs kiadó: Egyed József polgármester Szerkesztõség címe: 537305 Gyergyóújfalu 212. szám Tel.: 0266-350.004, 350.077, [email protected] Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Infomarket Kft. ROVATSZERKESZTÕK: Önkormányzat Egyed József Sulivilág Fodor Annamária, Gáll Katalin Hitélet Gál Katalin, Fodor Annamária Civil fórum Lukács Róbert, Fodor Annamária, Múltidézõ Elekes Dániel László, ifj. Sólyom István Mezõgazdaság Horváth Nina Gyermeksarok Gál Katalin, Fodor Annamária Ép testben … Horváth Nina, Czirják Kinga Tarkabarka Gál Katalin


kor kihívásainak megfelelő köntösbe öltöztetni. Siker esetén a ráncok kisimulhatnak, a barázdák között pedig újra régi pompájukban tündökölhetnek a mezei virágok. E közösség (újra) építő folyamat első állomását hivatott képezni a ‘Barázda’.” Természetesen ez a folyamat nem egyik napról a másikra fog végbemenni, ehhez hosszú évek kitartó munkája és minden egyes ember személyes meggyőződése szükségeltetik. Azáltal, hogy a Barázda az itt élő emberek mindennapjainak részévé vált, kollektív tudatukba beívódott, és olyan magától értetődővé vált, hogy hozza a postás, mint a karácsonyi disznóvágás, ez felettébb örvendetes, és engedjék meg ezt a szót magasztos dolog. Ez elsősorban Önöknek, az olvasóknak köszönhető, hisz akár az is előfordulhatott volna, hogy csupa negatív viszszajelzést kapunk a tartalmat illetően és az olvasóközönség elfordul az újságtól. Érdeklődésük, kitüntető figyelmük csak megerősített abbéli hitünkben, hogy érdemes ezzel a dologgal foglalkoznunk. Úgy érezzük, az egy évvel ezelőtt megfogalmazott küldetésnek, a közösségépítésnek szilárd alkotóelemét képezi a Barázda, és

ÖNKORMÁNYZAT

a jövőben is folytatni kívánjuk az építkezést, hogy a barázdák közt szárba szökkenő mezei virágok eredeti szépségükben pompázhassanak. Mivel szerkesztőségünk egyik tagja sem szakképzett újságíró, az elmúlt hónapok során kellett belerázódjunk a zsurnaliszta mesterségbe. Mindezt kihívásként fogtuk fel és legjobb tudásunk szerint igyekeztünk teljesíteni. Ennek tudatában külön öröm és büszkeség tölti el szívünket, hogy Hargita és Kovászna megye egyes települései a Barázda nyomán indítottak saját újságot. Ezen a ponton hadd zárjuk itt le visszatekintésünk e szakaszát és pár szóban beszéljünk a Barázda elmúlt egy esztendejének humoros epizódjairól, hisz az óév végén mindenki számba veszi magát, és hajlandó öniróniával szemlélni egész évi teljesítményét. Akár nyomtatott, akár elektronikus sajtóról van szó, olyan nem létezik, hogy mindig minden tökéletesen működjön, és tökéletes lapszám kerüljön az olvasó asztalára. A kezdetek kezdetén a szerkesztőségi tagok kissé megilletődve gyűléseztek, nem mindenki ismerte egymást, ezért a kölcsö-

/3

nös udvariassági körök lefutása az első alkalmakkor mindig elmaradhatatlan volt. Aztán a hivatalos, vagy félhivatalos formulákat felváltották a jókedvű beszélgetések, együttlétek, amelyek során barátokká is váltunk, és ez így van rendjén egy szerkesztőségben. Akkor néztünk nagyot, amikor egyik lapszámban egyes cikkek szerzőinek neve felcserélődött, de a kezdeti döbbenetet a mókás kacagás váltotta fel, de megfogadtuk, hogy a jövőben más humorforrás után nézünk. Aztán az is előfordult, hogy a tűzoltóversenyekről készült statisztika egy része önálló életre kelt és a szöveges részben követelt magának helyet, aminek láttán kivert minket a jeges veríték. Olyan cikkek is akadtak, amelyek Déry Tibor legismertebb regényének címével, a Befejezetlen mondattal ápoltak szorosabb barátságot, tudniillik az utolsó mondat nem szerepelt bennük. Ehhez hasonló eset volt, amikor a kilyénfalvi tűzoltóversenyről készült tudósításunkban az egyik szakács lemaradt a képről. A mulasztást ebben a lapszámunkban pótoljuk és teljes egészében közétesszük a képet. Folytatás a 4. oldalon

4/

ÖNKORMÁNYZAT

Folytatás a 3. oldalról

A leghumorosabb esetet a mezőgazdasági szekció tudhatja magáénak. Történt, hogy az állatorvosnő a sertésbetegségekről, köztük az orbáncról írt. A lapszám megjelenése után pár nappal csöng a telefonja, és egy gazda szól bele. Közli, hogy barázdás cikk olvasása közben villant az agyába, hogy a disznó reggel nem ette meg az ételt, azóta a fekvésen kívül mással nem nagyon törődött. A tényközlés után a pácienshez rendelte kolléganőnket, akinek a diagnózisa, ha hiszik, ha nem, orbánc volt. A sertés azóta felépült, de sanda gyanúnk szerint nyugdíjas éveit nem éli, meg, és olyan metafizikai mélységű kérdéseken töpreng, hogy Karácsony után van-e élet? A fúvószenekarok is faramuci helyzetbe kerültek, hisz történt, hogy egyik alkalommal a tekerőpataki és újfalvi zenekarokról szóló cikkben felcserélődtek a képek és komikusnak hatott, amikor a tekerőpatakiakról szóló riportban az újfalviak köszöntek vissza és fordítva. A variációk egy témára jegyében ugyanez az eset fordult elő az újfalvi iskoláról szóló cikkben, amikor a szövegben két tekerőpataki iskolás kép bukkant fel. A tekerőpataki tűzoltókat különösen üldözte a balsors, hisz egyik alkalommal a közös fotóról maradtak le, máskor pedig a borzonti versenyről szóló beszámolóból maradtak ki. A jövőben igyekszünk jobban odafigyelni rájuk. Azonban tökélyre fejlesztett lapot senki ne várjon tőlünk, hisz 2010 decemberében bakiparádé nélkül maradna a Barázda. Tisztelt Olvasóink! Köszönjük egész éves bizalmukat, bátorításukat és a szívet melengető visszajelzéseiket. Egy éves tapasztalattal a hátunk mögött az új esztendőben igyekszünk még színvonalasabb, még közvetlenebb, mindenkihez szóló lapot szerkeszteni Önöknek. Köszönjünk, hogy olvastak bennünket, és kérjük, továbbra is olyan szeretettel olvassák, forgassák a lapot, amilyen szeretettel eddig is tették. Hisz a Barázda Önökért van, Önökről szól! Áldott karácsonyt és békés, bol-


A 2009-es esztendõ megvalósításai Tisztelt Községlakók! Egyed József, polgármester

Az év vége, december hónap az ünnepekre való készülődés mellett a számadásról, a visszatekintésről, a mérlegvonásról is szól. Ilyenkor minden ember kisebb vagy nagyobb mértékben átgondolja egész éves teljesítményét, cselekedeteit, megvalósításait, és ha őszinte volt magához, nem pedig az önáltatás hamis leplébe burkolózott, nagy meglepetések nem érhetik a következő esztendőben, amikor az előző 12 hónapban lerakott alapokra kell további építőkockákat helyeznie. Nincs ez másként a közintézmények, jelen esetben Gyergyóújfalu Község Polgármesteri Hivatalával sem, amely a 2009-es esztendőben a következő megvalósításokról tud beszámolni: – az újfalvi templom víztelenítése és az esővíz csatorna elvezetése. – a templomkert kövezése és földmunka a kertben. – a templomban lévő padok felújítása és festése. – alszeg-Újút töltése, két áteresz építése az alszegi részen 1650 t. kő felhasználásával. – az alszegi Maros-híd felújítása kalákával. – a Súgó-barlang felé vezető út javítása, sánc ásása, 4 áteresz építése 1500 t. kő és bányahulladék a helyszínre való szállítása. – mezei utak javítása - Várósvize, Dorma – útjavítás a Vargában és egy áteresz építése – útjavítás Tekerőpatakon: Elekes, Petőfi, Gergely – munkálatok a Völgykerti roma-

telepen, 3oo m sánc ásása és 4 db. 25 t-ás teherautó szemét elszállítása – erdei utak javítása: Gáborút – 7,4 km sáncásás és 1600 t törtkő és bányahulladék a javításra – javítások és sáncásások – a Pisztrángos, Botere, Mélypatak, Bogáros, Szabásza erdei utakon – 3,5 km sánc ásása a kilyénfalvi erdei útakon – a kilyénfalvi és újfalvi jegenye és kőrisfák kivágása, elszállítása – vízszerelés a Mester, Botos, Szenéte és a Kicsi utcában – a tekerőpataki Templom utca bejárati híd javítása kalákával – Tervezések: Régi Néptanács, Szennyvízhálózat, pálfalvi vízhálózat, Faluköze, Alszeg, Újút, Kicsi, Nagy, Szászok utcák aszfaltozásának tervei, kilyénfalvi kultúrotthon felszerelése hangtechnikával és székely ruhákkal. – 3 falunap


– tűzoltók rendezvényei, felszerelés vásárlása mind a három egyesületnek és 1 tűzoltó autó vásárlása – orvosi rendelő felújítása. –tekerői iskola központi fűtéssel való felszerelése – iskola pályázat (marosfalvi, központi és a tornaterem felújításának tervei) – kilyénfalvi közösségi ház építése – konténer vásárlása Eszter néninek – tekerőpataki jegyzői lak felújítási tervei, turisztikai információs iroda megpályázása. – kultúrotthon tervei – parkosítás – hirdető táblák – szeméttelep elföldelése 1800 t bányahulladékkal. – a szenéte malom megvásárlása. – karácsonyi pályázatok – futballpálya kertelése – egy rész rendbetétele a futballpálya épületében – szőnyegek vásárlása az óvodáknak. – tervezések, tanulmányok, geo, topo – Erdőlő, Csicsaj, Mélypatak, Szobásza, Cigánykő, Kicsi út (Tekerőpatak) – a tűzoltó és mentőállomás tervezése. – támogatás a kilyénfalvi és a tekerőpataki templomnak – Jakab Antal szobrának talapzata. – községünk adminisztratív területének újfelmérése Zárszóként köszönetet szeretnék mondani az önkormányzati testületnek, hogy döntéseikkel és munkájukkal hozzájárultak községünk fejlesztéséhez, szépítéséhez, településeink életének fellendítéséhez. Köszönet a Hivatal dolgozóinak kitartó munkájukért, és mindenkinek, aki tevékenységünkben segítségünkre volt, és támogatott minket. Hiszem, hogy az összefogás és a kitartó munka végül meghozza gyümölcsét. Boldog Karácsonyt, és sikerekben gazdag új évet kívánok a község minden lakójának!

ÖNKORMÁNYZAT

/5

Füstölt csülök és a politika Egyed József,

polgármester

Telik az idő kedves olvasóim, mintha tegnap lett volna. Látom, amint egy pár fiatal gyülekezik a Sárga panzió előtt Tompán. Éjfél van, és indulnak egy számukra nagy dolgot tanulni. Újságot kellene írni, és nem is akármilyent, hanem egy igazi havilapot, egy tükörképet kellene festeni a községnek. Kikerekedett szemekkel hallgatják Misi barátjukat, hogy is kellene csinálni, miként kell összerakni, és miként kell társítani a képeket az írással. Senkinek nem volt tapasztalata ezen a téren, de mindenkit hajtott a tenni akarás és a jóindulat. Nem volt politikai jobb és baloldal, csak egy egységes cél: értéket adni a közösségnek. A felbuzdult társaság a hazaérkezés után rögtön munkához látott, bővítette az írni vágyók listáját, hosszas vita után megkerült a név és megszületett szellemi termékük: a „Barázda”. Legelső fogadalmuk, hogy semmi politika, csak közéleti és kulturális lap lesz. Lassan eltelik 11 hónap, mindenki halálmegvető bátorsággal írja a cikkeket, és sehol nem jelenik meg egyik politikai pártnak a neve sem. A 11-dik hónapba az egyéves évforduló előtt beüt a mennykő, mert a szerkesztőség által visszautasított cikkek, amelyek politikai színben pompáztak, keresik a helyüket a Barázdában, elveken átgázolva. Kezdődik minden elölről, újból ülésezik a Barázda szerkesztősége és hányja-veti, de nem betűt, hanem a politikát. Végre döntés születik, továbbra sincs politika, nincsenek pártok,

lesz viszont történelem, iskola és minden, ami a mai életünket jellemzi. Ilyen kis közösségben amúgy is túl sok a politika és egyre kevesebb az egymásra figyelés. Húsz év múlva az olvasó nem arra lesz kíváncsi, mit csinált a jobb vagy a baloldal, fellapozva az újságunkat, hanem arra, hogy hogyan is éltek annak idején a községben. Véleményem szerint és az alapítók véleménye is egyben, hogy a világ nem arra kíváncsi, hogy ki a rendező, hanem hogy milyen a rendezvény. Végre tudjunk mi fiatalok úgy adni értéket, hogy nem kérünk semmit cserébe, ugyanis apáink már adtak nekünk felhőtlen gyermekkort és egy szép életet, amit csak élnünk kell megfelelően. Ha most egy kicsit engedünk, holnap több kell, és lassan teret hódítva átveszi életünket a politika, a televízión és más írott és elektronikus sajtón jövő politika dömping. Legnagyobb félelmem, hogy a jövő Karácsonykor jubiláló Barázda szerkesztő bizottsága nem tudná eldönteni, hogy a Juci néni füstölt csülke milyen politikai színezetű. Ezennel szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki ingyen, bérmentve, hónapról-hónapra hozta cikkeit, és nem dőlt be a politikai térhódításnak. Köszönet a posta dolgozóinak az önfeláldozó munkájukért és mindenkinek, aki tett azért, hogy a kedves Olvasó asztalára egy mindenki által kedvelt sajtótermék kerüljön. Áldott Karácsonyt és sikerekben gazdag új esztendőt kívánok a közösség minden lakójának.

6/

ÖNKORMÁNYZAT


Pályáztak a civilek Gyergyóújfalu Község Polgármesteri Hivatala „Gyergyóújfalu Község kulturális és művelődési életének fellendítésére” címmel pályázatot írt ki, amelyre a megadott határidőig 11 pályázat érkezett.

A kiírás Pályáztató: Gyergyóújfalu Község Polgármesteri Hivatala A pályázat leadásának határideje: 2009. november 20. Elbírálási határidő: 5 nap. A pályázat célja: a kiírás által a Polgármesteri Hivatal a helyi kulturális és művelődési élet fellendítéséhez kíván hozzájárulni, a civil szervezetek munkáját szeretné ösztönözni. Célcsoport: a pályázaton azok a civil szervezetek vehetnek részt, amelyek Gyergyóújfalu község területén fejtik ki tevékenységüket, és a 2009. évi helyi költségvetésből nem részesültek támogatásban. Az elbírálás során előnyt élveznek a község területén bejegyzett civil szerveződések. Egy szervezet csak egy alkalommal pályázhat. Ágazatok: – Kultúra – Sport – Vallás – Szociális tevékenységek A pályázati anyagnak a következőket szükséges tartalmaznia: – Alapító okirat másolata – Működési szabályzat másolata – Részletes tevékenységi terv – Célok – Megvalósítási módozatok – Pénzügyi kimutatás a tervezett tevékenységre A pályázat keretösszege 20.000 RON, a minimálisan elnyerhető összeg 500 RON, a maximálisan elnyerhető összeg 2.000 RON. Eszközvásárlásra csak az elnyerhető összeg 50 százalékának felhasználása ajánlott. A pályázat utófinanszírozású.

A pénzügyi elszámolások határideje 2009. december 30. A Helyi Tanács hét pályamunkát részesített pozitív elbírálásban, négy pályázat pedig nem felelt meg a kiírásban megfogalmazott kritériumoknak – a Katorzsa Sportklub, az Újfalvi Önkéntes Tűzoltó-alakulat, az Újfalvi Műkedvelő Néptáncegyüttes és a Napközi otthon egyesület bejegyzésére pályázott – ezért a képviselőtestület az elutasítás mellett döntött. Az alábbiakban a nyertes pályázatok kerülnek felsorolásra: 1. Pro Tekerőpatak Egyesület Ágazat: Sport A projekt címe: Pro Tekerőpatak kupával díjazott sífutóverseny megszervezése A projekt költségvetése: 1050 RON Helyszín: Tekerőpatak – Bélakert Időpont: 2009. december hónap 2. Rió Ti-Tár Ifjúsági Egyesület Tekerőpatak Ágazat: Kultúra A projekt címe: II. Rió Mikulásjárás A projekt költségvetése: 2650 RON, a pályázat útján elnyert összeg 2000 RON Helyszín: Tekerőpataki Kultúrotthon Időpont: 2009. december 5. 3. Gyergyóújfalvi 58. számú Márton Áron cserkészcsapat Ágazat: Kultúra A projekt címe: A Gyergyóújfalvi 58. számú Márton Áron cserkészcsapat toborzó és csapatépítő téli tanyázása A projekt költségvetése: 1944 RON Helyszín: Gyergyóújfalu, Libán Időpont: 2009. december 1. – 2010. február 6.

4. Gyergyói Nőkért Egyesület Ágazat: Kultúra A projekt címe: Mikulásnapi ünnepség A projekt költségvetése: 2080 RON, a pályázat útján elnyert összeg 2000 RON Helyszín: Gyergyóújfalu Időpont: 2009. december 1. – 2009. december 10. 5. Kilyénfalvi Csipkebogyó Kulturális Egyesület Ágazat: Kultúra A projekt címe: „Járd ki lábam, járd ki most!...” A projekt költségvetése: 1960 RON Helyszín: Kilyénfalvi Kultúrotthon Időpont: 2009. november 25. 6. Gyergyó Területi Ifjúsági Tanács Ágazat: Kultúra A projekt címe: Karácsonyvárás Újfaluban A projekt költségvetése: 2200 RON, a pályázat útján elnyert összeg 2000 RON Helyszín: Gyergyóújfalu Időpont: 2009. november 29. – 2009. december 20. 7. Katorzsa Egyesület Ágazat: Kultúra A projekt címe: „Mennyből az angyal” – karácsonyi rendezvénysorozat A projekt költségvetése: 5265,50 RON, a pályázat útján elnyert összeg 1995,50 RON Helyszín: Gyergyóújfalu – Kultúrotthon/Iskola Időpont: 2009. október-december Gyergyóújfalu Község Polgármesteri Hivatala sok sikert kíván a projektek megvalósításához, és minden civil szervezetet arra ösztönöz, hogy a jövőben kiírásra kerülő pályázatokon is szép számban képviseltessék magukat.


SULIVILÁG

/7

Télapó, Télapó, hová lettél? Hol a hó? Czirják Kinga

Vidáman telt a december 4-ei délelőtt az óvodákban és napközikben, hiszen minket is meglátogatott a piros köpenyes, nagy szakállú, jóságos Mikulás. A gyerekek izgatottan énekelték, hogy „Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás, jó hogy jössz, gyere már, minden gyermek vár...” és meg is érkezett idén is teli puttonnyal, számon kérve ez évi csintalanságaikat. A Mikulásnak minden csoporthoz volt egy- két szava, kikérdezte őket, hogy szófogadó és őszinte gyerekek-e, és hogy szeretik-e az almát és a pityókát, a „székely Cvitamint”, a tejet, amitől szép, egészséges fogaik lesznek. A megilletődött gyerekek hevesen bólogattak, szájtátva lesték az öreg Mikulás szavait. Akadt azonban olyan gyerek is, aki nem félt a Mikulástól, és érdeklődő közvetlenséggel fordult hozzá, hiszen a Mikulás a jó gyerekek „barátja”, ahogyan Ő fogalmazott. Az őszszakállú azt is megkérdezte a gyerekektől,

hogy emlékeznek-e arra, tavaly mit tanított nekik a közlekedésről, hogyan kell járni az úton. A kérdésre nagyon sok kisgyerek helyesen meg is válaszolt. Az óvodások ezután versekkel és énekekkel köszöntötték a messziről érkező vendéget, aki megígérte, hogy jövőben is eljön, ha ilyen ügyesen és

szépen tudnak énekelni. Az előadás végeztével a kedves Mikulás kiosztotta a sok kis csomagot a gyerekeknek, de még az óvó néniknek és az óvodai személyzetnek is. Aztán sietve elbúcsúzott, hiszen még számtalan sok óvodát és jó gyereket kellett meglátogatnia...

Advent a tekerõpataki iskolában Fodor Annamária

Adventben nagy szeretettel és imádságos lelkülettel készülnek Karácsonyra a tekerőpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola tanulói, akiknek irányítója Kolumbán Csilla hitoktató. Minden osztályban adventi koszorút készítenek. Ezenkívül egy nagy közös iskolai adventi koszorú is készült, melyek gyertyáit együtt gyújtják meg. Eközben imádkoznak, furulyáznak, és verset mondanak a tanulók. Advent minden vasárnapján a Kisfúvósok adventi dalokat adnak elő, és versek is elhangzanak, melyeket szintén Kolumbán Csilla tanárnő tanított be. „Semmit sem sajnálok, mindent elfelejtek, / Kis Jézusra váró forró szeretettel. / Karácsonyi csoda, karácsonyi álom, / Édes Üdvözítőm, érkezésed várom.”

8/

HITÉLET


Angyaljárás székely falvainkban… Tankó Géza, plébános

2009. Karácsony napja van, a betlehemi Gyermek, Jézus Krisztus születésének ünnepe. Annak a Jézusnak születése, akit az emberek nem fogadtak be otthonaikba, szívükbe, lelkükbe az első Karácsony éjszaka. Akiben nem ismerték fel az emberek a közénk jött Istent. Pedig értünk jött a földre, értünk lett emberré. Értünk vállalta az emberi élettel együtt járó szenvedést. Értünk vállalta a betlehemi istállót, a menekülést Egyiptom földjére. Értünk vette vállára a nehéz keresztet, értünk viselte el a töviskoronát, megostorozást és keresztre feszítést. Értünk támadt fel a halálból, és hozta el minden ember számára az üdvösséget. És mégis az emberek válasza Jézus szeretetére a szeretetlenség. Szent János apostol milyen szépen megfogalmazta: „Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be”. Olvastam egy szép elbeszélést Jézusról. Egy alkalommal eljött a földre, hogy megnézze, mit csinálnak az emberek, hogyan készülnek a Karácsonyra. Amikor megérkezett a földre, hallotta az emberek beszédét, mindenki a karácsonyról beszélt. Jézus megállít az utcán egy jól öltözött embert, és azt kérdezte tőle: – Nem mondja meg nekem, hogy miféle ünnep a Karácsony? A válasz ez volt: – Hát ön még ezt sem tudja? Honnan jött ide? – Betlehemből-válaszolt Jézus. – Ilyen várost én nem ismerek,mondta a jól öltözött ember. De annyit mondhatok önnek, hogy ott az emberek nagyon tudatlanok lehetnek, ha még azt sem tudják, hogy a Karácsony a gyermekek ünnepe.

– És miért van az emberek kezében annyi csomag? – Azért, mert az emberek megajándékozzák embertársaikat, mert a Karácsony az ajándékozás ünnepe. De Jézus tovább kérdezte az embert: – Honnan származik ez az ünnep? – Ön túl sokat kérdez, és olyan dolgokat, amire én nem tudok válaszolni – felelte az ember. Jézus bemegy egy vendéglőbe, ahol az asztalok megterítve, és már ott ülnek a jól öltözött férfiak és nők. Az egyik nő megpillantja a rongyokba öltözött embert-Jézust. Hivatja a pincérnőt, és azt mondja neki: – Kérem, miért engedik be ezt a rongyos embert ilyen előkelő társaságba, olyan emberek közé, akiknek diploma van a kezükbe? Akik műveltek, és a műveltségük mellett szép házzal, kocsival rendelkeznek? A pincérnő odamegy Jézushoz, és azt mondja neki: – Kérem, itt nem lehet koldulni. Mondja, mit keres itt? Jézus szomorúan ránéz, és így válaszol: – Mit keresek én köztetek? Milyen jó volna, ha tudnád, ki vagyok én. Továbbmenve meglát egy fiatal házaspárt, és a nyomukba szegődik. Elmegy a lakásukba. Jönnek vendégek is. Örül mindenki az ajándéknak. Beszélnek mindenről, csak éppen Jézus marad ki a beszélgetésből. Amikor Jézus mindezt látja, akkor otthagyja őket, és továbbmegy. Megérkezik egy iskolához. Bemegy egy terembe, ahol nagyon sok a gyermek, és éppen csomagot osztanak. Megkérdezi az egyik gyermeket: – Mondd, gyermekem, szereted-e te azt a Jézust, aki néked ezt az ajándékot küldte?

A válasz ez volt: – Ki az a Jézus? Én soha nem hallottam róla. Szomorúan távozott azok közül, akiket a legjobban szeretett. Róluk mondta apostolainak: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, mert ilyeneké a mennyek országa!” Fájt Jézusnak, amikor azt látta, hogy az emberek Karácsonyt ünnepelnek, de az ünnep szerzőjéről teljesen megfeledkeztek. Végül megérkezett egy nyomornegyedbe. Benéz egy kicsi kunyhó ablakán. A falon megpillant egy szentképet. A karácsonyfa alatt egy betlehemi istállót is lát. Egy kisfiú, aki éppen akkor megy ki a szobából, meglátja Jézust, és azt mondja neki: – Hideg van idekint. Tessék bejönni. Nálunk jó meleg van a szobában. Jézus bemegy a szobába, és mit lát? A karácsonyfát gyermekek állják körül. Ott van egy fiatal pap, aki éppen Jézus születéséről beszél a gyermekeknek. Megszólítja a papot, és ezt kérdezi tőle: – Te vagy az egyedüli, aki hirdeti az embereknek, hogy mit ünneplünk Karácsony napján? – Igen, én vagyok – válaszolta a pap. – Miért hagytátok egyedül ezt a papot? Miért nem beszéltek ti is a legszebb és legnagyobb eseményről az embereknek és a világnak? Aztán Jézus eltűnt az emberek elől. Ilyen volt a legtöbb embernek a történelem folyamán a karácsonya. És ma is a legtöbb embernek ilyen a karácsonya. Ebben a szép ünnepben az emberek csak ajándékozást látnak. Arról pedig, akinek az emlékére van ez az ünnep, teljesen megfeledkez-


nek. Ma is hiába kérdezné Jézus az embereket a városok, falvak utcáin, hiába próbálna a szórakozóhelyek vagy családi szentélyek otthonába bekopogtatni, nem kapna helyet. Többet jelent az emberek számára az ajándék, a szórakozás, mint Jézus, akinek emlékére van az ajándékozás ünnepe. Pedig Karácsony semmit sem ér, lehet százszor is, ezerszer is karácsony ünnepe, ha nem születik meg lelkünkben az Isten. Vajon milyen kell legyen a ma keresztényének Karácsonya, hogy a betlehemi Jézus Krisztus előtt is kedves legyen? Olyan, mint az első Karácsony este volt. És milyen volt az első Karácsony? Leírja az Evangéliumban Szent Lukács. Olvasd el, és megtudod. Amikor Jézus megszületett, angyalok vitték az örömhírt az egyszerű pásztoroknak. Ezek az egyszerű emberek, amikor megtudják a nagy örömhírt, otthagyják a nyájat, és indulnak Betlehembe, hogy találkozzanak Jézussal, hogy találkozzanak Istennel. Nagy volt az örömük, mert a betlehemi Gyermekben olyan valakire találtak, aki az eddig megvetett, az élet útjáról leszorított embert szereti. Egyszerű emberek voltak a betlehemi pásztorok, de ott volt lelkük-

HITÉLET

ben a legnagyobb kincs, Isten ajándéka, a hit. Ez az erős hit vitte, hajtotta őket a betlehemi istálló lakójához, Jézushoz. Erős hitük által találkoztak a bölcső lakójával, Jézussal. A pásztorok nemcsak a betlehemi Gyermek Jézussal, hanem Máriával és Józseffel meg a három királlyal is találkoztak. Olyan emberek gyűltek össze Jézus bölcsőjénél, akik eddig nem ismerték, nem látták egymást. Jézus jászlánál megtanulták ezek az emberek egymást szeretni. Megértették, hogy Jézus azt akarja, az emberek egymást szeressék, akár gazdagok vagy szegények. Jézus azt akarja, hogy a világon ne legyenek szegények és gazdagok. Ne legyenek olyanok, akik a föld javaiban dúskálnak, míg mások éhen pusztulnak. Ne legyenek emberek, akiket emberi jogaikban megsértenek. Azt akarta, hogy a világon az emberek között ne legyen igazságtalanság, gyűlölet, szeretetlenség. Ne legyen háború, ne fegyverkezzenek. Azt akart, hogy a gyilkos fegyverek helyett a szenvedő, éhező emberek asztalára kenyeret helyezzenek. Hogy a beteg embereknek gyilkos fegyverek helyett kórházat építsenek, gyógyszert adjanak gyógyulásukra.

/9

Az én Karácsonyom is akkor lesz igazán szép, ha találkozom Istennel, azzal az Istennel, akit talán éppen egy éve láttam karácsony éjszaka. Mit mondtak a betlehemi pásztorok egymásnak? Menjünk el Betlehembe. Nekünk is az év minden vasárnapján, kicsiknek és nagyoknak, így kell bátorítanunk és lelkesítenünk egymást. Jöjjetek, menjünk Betlehembe! Mert minden templom egy Betlehem. Ebben a Betlehemben, a jászolban, a tabernákulumban, találkozhatunk Jézussal. A szentmisében találkozhatunk, találkoznunk kell Jézussal. Nemcsak ma, hanem az év minden vasárnapján. A szalmaláng fellobbanás semmit sem ér életünkben. E lángot táplálnunk kell életünk egész folyamán. Isten most fölteszi neked a kérdést: „Tápláltad-e lelkedben azt a lángot, melyet Isten meggyújtott lelkedben születésed pillanatában? Vigyáztál-e hited lángjára, gyermekeid, embertársaid hitére?” Ti a tűz csiholói kell legyetek. Hogy mondja a költő? „Jaj, a tüzet ne hagyjátok kihalni!” Az élet szent okokból élni akar. A betlehemi Gyermek, Jézus Krisztus élni akar a te, gyermekeid, családod és a társadalom szívében. Mikor lesz igazán szép Karácsonyom? Ha életem minden napján találkozom az Istennel. Tőlem függ, hogy ez sikerül-e vagy sem. Szívemen csak belül van zár és kilincs. Ezt meg kell nyitnom, és el kell indulnom az Isten, a betlehemi Gyermek felé, úgy, ahogy a betlehemi pásztorok és három királyok tették. Induljak hát el az isten felé. Keressem a betlehemi istállót. Onnan jön a fény. Keresem az istálló, bölcső lakóját, Jézust. Másokat is, gyermekeimet, felebarátaimat, egyházközségemet is vezessem el az istálló, bölcső lakójához, a betlehemi Gyermekhez, Jézus Krisztushoz. Ha ezt teszem, akkor az egész életem egy állandó találkozás lesz Istennel, akkor életem minden napja, perce, pillanata Karácsony lesz. Ámen.

10 /

CIVIL FÓRUM


Mikuláscsalogató a TeleHázban Lukács Róbert

Hát megértük azt is, hogy a TeleHáz kiérdemelte, hogy meglátogassa a MIKULÁS. Köztudott, a Mikulás csak azokhoz megy, kik az év minden napján megpróbáltak jók lenni, gondoltak másokra, és példamutatóan próbálták megélni mindennapjaikat. Nem tudom ez mennyire sikerült nekünk de....azt is megsúgta a MIKULÁS, hogy azért elég elnéző, több tényezőt is figyelemebe vesz, igyekszik minenki kedvében járni..tehát , ha be is csúszott egy-két tévedés, mulasztás Ő akkor is meglep minket. Így törtét ez december 5-én is, szombat délelőtt a TeleHázban. Szép számban gyűltek össze a gyerekek és önkéntesek, hogy együtt, közösen várják a Mikulást és köszönjék meg neki a hosszú utat, mit értünk tett meg. Nem várták ám üres kézzel. Már a korai órákban dolgosan és szorgosan láttak neki a gyerekek Mikulás sipkákat készíteni, abban a reményben, hogy azokba majd csak

kerül egy kis meglepetés, és természetesen, melyeket bemutatahatnak a Mikulásnak bebizonyítva, hogy nem vagyunk mi emberek olyan lelketlenek, igenis megmozgat bennünk is valamit az ünnepek szele, és megérdemeljük az odafigyelést, törődést. Így dolgozva várták a kicsik, de szerintem még a nagyok is, a meglepetésnek szánt Mikulást...ki sokat nem is váratott magára, megjelent a TeleHáz folyósóján. Na volt ott zsivalj és izgalom. Még a levegő is megfagyott egy pillanatra és kicsinek nagyknak megdobbant a szíve. Na, de nem húzom tovább a szót a csattanók csattanója... Megérkezett a Mikulás, és puttonya ez alkalommal sem volt üres, ami bizonyítja, hogy biza megérdemeljük az ajándékokat. Hát ezt nem gondolták másként a gyerekek sem. Nem volt könnyű a Mikulásnak, ugyanis a közel 90 gyereket míg megszámolta... húúúúha... elfáradt szegény. Volt ott sírás, kacagás, akadtak a kicsik közül olyanok is, kiknek nem tetszett a nagy Ő, de...az ajándé-

kozás után mindneki megnyugodott, helyre állt a rend, és szent volt a béke. Az igen híres közmondás így hát igazolódott, mint már sokszor életünkben... Minden jó, ha a vége jó. Bár nagyon sokan összegyűltek a TeleHáz által meghirdetett foglalkozáson, mely a Mikuláscsalogató nevet kapta, mindenkinek jutott csomag. Igaz, szerényke volt szegény..., de nem mindig a mennyiség számít. Ebben az eseteben sem erre fektette a Mikulás a hangsúly, inkább a közös várakozásra, az együtt örülésre, a közös alkotásra, mely bizony majd az idők távlatában biztosan meghozza gyümölcsét. Ezúton is meg szeretném köszönni a TeleHáz lelkes önkénteseinek,-névszerint Lukács Judit, Gagyi Andrea és Simon Eszter-, hogy munkájukkal hozzájárultak a foglalkozás levezetéséhez, és a Mikulásnak, hogy ellátogatott hozzánk és annyi örömöt hozott a gyerekek szívébe, a Gyergyóújfalvi Önkormányzatnak és az Ora International szervezetnek. Várunk jövőben is, MIKULÁS!!!

Szállást keres a szent család Újfaluban is Czirják Kinga

A népszokások közül különösen figyelemre méltó a szálláskeresés szokása, ahogyan nálunk mondják „a bujdosás”. Bevallom őszintén, hogy én is csak itt hallottam először a „bujdosásról”, mióta Újfaluban lakom, városon ugyanis sajnos már nem „divat”. Többéves, évtizedes hagyományról van szó, amikor is

Karácsony előtt, Advent harmadik hetében, egy héten át estéről estére összegyűlnek az asszonyok, fiatalok és gyerekek és az előre szentelt vízzel megáldott szent család képét magukkal viszik a meglátogatott otthon tiszta szobájába. Ilyenkor már, a korai sötétedés és a hideg végett, inkább otthon maradna az ember, mégis több család és kisgyerek elindul, hogy lelki felfrissülést nyerjen. A

Betlehembe érkező és ott szállást kereső Máriát és Józsefet ábrázoló képpel felidézzük az őket körülvevő emberi részvétlenség hangulatát, hogy ez bennünket elfogadásra, szeretetre indítson embertársaink iránt. Ez a bujdosás célja és lényege, hogy összekovácsoljon bennünket, szomszédokat, családokat, gyerekeket és időseket, hogy egy közösséget alkossunk, együtt készüljünk, és várjuk


Jézus születését. A szent család képét fehér terítővel letakart asztalra helyezzük, mint egy alkalmi oltárra, melyet a háziak még gyertyákkal, adventi koszorúval díszítenek. A szállást keresők egy beköszönő énekkel kezdenek: „Szállást keres a szent család De senki sincs ki helyet ád Nincsen, aki befogadja Őt, ki mennynek s földnek Ura.” Ezt követően a háziakkal közösen, együtt imádkozunk, énekelünk, felelevenítve a szent este történetét. Az imádságokat és énekeket úgy szervezzük, hogy mindenki szerephez jusson, különös hangsúlyt fektetve a közöttünk lévő gyerekekre. Ez a szép szokás, a bujdosás, a lélek és közösségépítés eszköze, kár lenne, hogy feledésbe merüljön, amely egykor mindenki számára ismert volt a vallásos emberek körében. A közös esti ima után még egy kis időt együtt töltünk és beszélgetünk, gyerekeinket

CIVIL FÓRUM

pedig egy kis finomsággal lepjük meg. Egy nagyon sokatmondó idézettel zárnám soraimat, melyet Juhász Gyula fogalmazott meg: „Vigyázzunk, hogy ki ne haljanak az éneklő népek, a mítoszalkotó népek, a képíró asszonyok és a faragó emberek,

/ 11

mert az ember hal ki velük. Őrizzük, gyűjtsük, terjesszük műveiket, tanuljunk tőlük, legyen eleven része a nép léttől el nem különült művészete, amely önmagát mondja, mint a Természet s éppen ezért bizonysága a múltnak és a maradandóságnak.”

Karácsonyra várva... Elekes Csilla

Ünnepeinket előkészíteni olyan tudomány, amelyet népünk mint ősi tudást birtokol. Akkor sikerül igazán

átélni ezt a magasztos élményt, ha időben elkezdődik a külső és belső készülődés. Időt kell szakítanunk arra, hogy megfigyeljük, mit jelent a várakozás szépsége és feszültsége, a

készülődés öröme, ami éppen annyi örömöt rejt magában, mint maga az ünnep. Őseink tudták ezt, és ösztönösen készülődtek együtt a nagy eseményre. Az építő jellegű munkának megvan a maga varázsa, lélekemelő szépsége. Próbálkoztunk gyermekeinkkel újra átélni ezt, így tavaly a 2008-as Karácsonyra is együtt készültünk. Az idei első összejövetelünknek az újfalvi Önkormányzat épülete biztosította a helyszínt, ahol 27 lelkes résztvevő „kötötte” nagy szorgalommal az adventi koszorút. Aki átélte már, hogy milyen lelki élmény, ha saját kézzel készíti asztalára az adventi díszt, az tudja, hogy a vasárnaponként meggyújtott gyertyák lángjai másként melegítik fel a lelkét. Folytatás a 12. oldalon

12 /

CIVIL FÓRUM



Talán nem véletlen, hogy a második tevékenységen, amely a Plébánia udvarán levő hittanteremben zajlott, már megduplázódott a tanulni vágyók száma, ugyanis 54- en gyúrták, formázták az agyagot. A kellemes, bensőséges hangulatot csak fokozta még a finom, forró tea és a karácsonyi dallamok.Idén hálás köszönettel tartozunk mindenkinek, aki közbenjárt azért, hogy ezekre a tevékenységekre anyagi fedezetünk legyen. A Nők a Nőkért Szövetség pályázatát az Önkormányzat a szárnyai alá vette, így jelképes ajándékokat is vihettek haza a résztvevők, és lehetőségünk nyílik arra is, hogy apróbb segédeszközöket vásárolhassunk. Idén még két alkalommal várjuk nagy szeretettel az érdeklődőket,

alkotni vágyókat, a hittanterembe szombatonként karácsonyi üdvözleteket, díszeket készíteni, valamint mézeskalács figurákat díszíteni.

Adjon Isten mindnyájunknak áldott, boldog, békés Karácsonyt!

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás Fodor Annamária

Kicsik és nagyok gyülekeztek a tekerőpataki iskola udvarán 2009. december 5-én délután. A Tarisznyás

Márton Általános Iskola tanulói és óvodásai, valamint a kilyénfalvi óvodások és I-IV. osztályos tanulók a pedagógusok és szülők kíséretében érkeztek a helyi Kultúrotthonba,

ahol együtt várhatták a Mikulást. A Rió Ti-Tár Ifjúsági Szervezet jó zenével és meleggel fogadta a Mikulásváró csapatot. Mindenki meglepetésére az iskola néhány pedagógusa egy jelenettel szórakoztatta a közönséget: egy család Mikulásváró estéjét mutatták be, amelyben a gyerekek kívánságai kerültek előtérbe, valamint az édesanya panaszai, de miután az édesapa megérkezett a messzi távolból, mindenki boldog volt, hogy „együtt van a család”, és mindenki megfeledkezett a kívánságokról. Ezt követően a közönségben ülő gyermekektől kérdezték meg a tanerők, hogy „Ti várjátok a Mikulást?” A határozott „IGEN!” válasz után mindenki torkaszakadtából hívta a Mikulást, aki végre bejött a terembe. A gyermekek énekekkel fogadták, majd a kérdéseire válaszoltak: Jók voltatok-e? Tanultatok-e? Persze


/ 13

CIVIL FÓRUM

ezekre a kérdésekre is határozott „IGEN!” volt a válasz. Ezután a csomagkiosztás következett, miután készíthettek fényképeket a Mikulással. Majd mindenki táncolhatott, bulizhatott a jó zenére. György Zsolt, a Rió Ti-Tár alelnöke elmondta, hogy a Szervezet megnyert a pályázatot, melyet a Gyergyóújfalvi Önkormányzat támogatott, így tudták fedezni a Mikulásnapi költségeket. Jó volt ismét gyermeknek lenni, önfeledten örülni a játéknak, a mókának, a Mikulásnak. Hiszen ő is azért szereti ezt a szerepet, mert leírhatatlan örömöt érez, mikor látja a gyermekek arcán a csodálkozást és a boldogságot. És kétszer énekeltük el neki kedvenc énekét: „Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás,/ Jó, hogy jössz, jó, hogy jössz, minden gyermek vár.”.

Amikor az ügyesség találkozik a szerencsével Elekes Dániel

Annak ellenére, hogy községünk gazdag hagyományokban és tehetséges, kiváló képességekkel megáldott sze-

mélyiségekkel rendelkezik, elég ritkán adódik az a lehetőség, hogy büszkélkedhessünk is falunk lakosai tevékenykedéseivel. Ez a cikk egy gyergyóújfalvi kis építőipari cégről szól, ami a ház-

tetők építésére szakosodott. Eddig semmi különös, mondja nem egészen ok nélkül a kedves olvasónk, hisz elég sokan foglalkoznak a mi tájainkon házépítéssel, fából vagy más anyagból, nem kis sikerrel mind itthon mind külföldön. Az egyediséget viszont az adja, hogy nem mindenkinek adódik meg az a lehetőség, hogy hivatalos versenyeken tudja bemutatni és megmérni ügyességét és tudását. De kezdjük a legelejétől, és pedig onnan, hogy hogyan indult útnak ennek a cégnek a tevékenykedése. Az egész 2006-ban kezdődött, amikor egy pár éves inaskodás után a Willex cégen belül, öt elszánt munkás úgy döntött, hogy saját céget alapítanak, és nekifognak a háztetők építésének. A HammerProd-Bau Kft. tagjai, Mihálydeák László, Simon László, Simon Tibor, Szász András és Szász János. Folytatás a 14. oldalon

14 /

CIVIL FÓRUM


Közösen vállalják, tervezik és kivitelezik a munkákat. Az ügyfelek magántulajdonosok, cégek, vagy éppen olyan intézmények, amelyek a történelmi jelentőségű épületek restaurálásával foglalkoznak. Hogy milyen minőségi munkát végeznek az ország szinte minden táján, sőt, egy-egy ízben Magyarországon vagy éppen Spanyolországban, azt elárulja az a tény is, hogy a reklámozás hiánya ellenére nem szenvednek munka hiányba. „Reklámozni soha nem reklámoztunk, hanem ott, ahol dolgoztunk, ott általában megint megfordulunk, mert ha egy munkát elvégeztük, arra felfigyelnek, mindenki építkezni akar, érdeklődnek, megegyezünk, visszatérünk” mondta Szász János. „Olyan szintre jutottunk, hogy a munkákat gyakorlatilag nem is tudjuk elvállalni, csak azt, ami szakmailag és anyagilag is megéri”. A legnehezebb része talán a műemlékek restaurálása, ahol egy épületnek a műemléki mivoltát meg kell őrizni. „Például Marosvásárhely belvárosában nagyon sok tetőt csináltunk a Bolyai téren, az Arany János vagy Eminescu utcán, ezek mind műemlék jellegű épületek, és ott megszabják kritériumok szerint, hogy milyen cserepet tehet fel az ember, milyen formába csinálja a tetőt, és ellenőrzik is a munkát. Ott nem lehet improvizálni, csak amit előírnak, azt lehet felhasználni.” A munkacsoport annyira összeszokott, hogy egyik munkás hiánya már majdnem pótolhatatlan. Ezért a szabadságokat, a szabad napokat, hétvégéket, ünnepeket, együtt szokták eldönteni, megpróbálva megosztani a munka szükségleteket a család igényeivel. Eddig még nem merült fel a cég bővítésének a kérdése, habár elég gyakran elkelne a plusz munkaerő. „Össze vagyunk szokva, így nagyon nehéz, hogy valaki még beilleszkedjen. Csak úgy lehetne, ha egy külön csoportot alakítanának, és az külön dolgozna a mi cégünk keretén belül. Az utóbbi munkáknál bevontunk segédmunkásokat is, pél-


dául a cserepeket fel hordani, hogy ne kelljen a mesterek az időt töltsék. Itt Újfaluban jön a szomszédság segíteni, az jó dolog, mert az nekünk is jó, a tulajdonosnak is jó. Jönnek, adogatják a cserepeket, asszonyok, gyerekek, hamar megy a munka. Újfaluban szép szokás a kaláka, a segítő készség, de máshol már nem. Ott nem jöttek segíteni. Itt Újfaluban

szerveztek, tíz európai ország vett részt, Romániát a már említett kategóriák első három helyezettje képviselte. Az esemény alkalmat adott nem csak más országok munkáit megismerni, meg persze ismertetni a hazánkban élő és dolgozó emberek alkotásait, hanem a német és angol nyelv gyakorlására is. A négy napig

könnyű munkát vállalni, mert húsz ember mindig van.” A Tondach építőanyagokat, cserepeket építő és forgalmazó cég egy országos versenyt szervezett, amelyen a legszebben épített háztetőt akarták díjazni. Így került be a Hammer-Prod-Bau cég egyik Maros megyében, Nagyernyén végzett munkája, egy panzió, amit 2007-ben építettek. A benevezés ingyenes volt, csak a cég adatait kellet leadják, majd, nem kis meglepetésükre, de annál nagyobb büszkeségükre, a lakás épületek kategóriájában második helyet foglalták el országos szinten. Minden kategóriában – lakás épületek, középületek és műemlékek – hatvan különböző munka volt benevezve az ország minden tájáról. A díj átadó ünnepélyt Szebenben szervezték a Hilton szállóban. A második helyért járó jutalom 5500 új lej volt, de az igazi elismerés lehetőségvolt, hogy egy nemzetközi versenyen is részt vehettek Ausztriában, október 28-án. Ez utóbbi versenyen, amit Graz mellett

tartó esemény alatt több mint két száz meghívott végig nézhette a versenyben lévő munkákat. „Sajnos itt már nem sikerült nyerni, mert Romániának csak egy díjat adtak, és azt is egy német cég nyerte. Mérgelődtünk, mindenki azt mondta, hogy úgy is a maguké a legszebb. A szebeni vezérigazgató is azt mondta, hogy úgy is tudjuk, hogy a maguk munkája volt a legszebb. Oda jött gratulált nekünk, azt mondta, asta-i viaţa, asta e soarta, am participat!” Hogy mit hoz a jövő, hogy lesznek-e még szereplések ilyen versenyeken azt Szász János határozottan leszögezte, kiérdemelt büszkeséggel: „Mindenesetre fejlődni akarunk, minél jobb munkákat csinálni, és aztán mit hoz a jövő, meglássuk. Ez biztos egy motiváció volt ez, hogy elismerték a munkánkat, szakmailag is, anyagilag is, erre büszkék vagyunk. Ilyen versenyen, ilyen szinten, ha elismerik valakinek a munkáját, ilyen erre nem volt példa itt nálunk. Meg aztán mit lehet tudni, mit hoz a sors”.


MÚLTIDÉZÕ

/ 15

Húsz év múlva Elekes Dániel László

Ennyi telt el, amióta Kelet Európa radikális változásokon ment át. Két évtized telt el, amióta a kommunista rendszerek egymásután, a dominó effektus hatására, összeomlottak, engedve, hogy egy új korszak megnyíljon e népek életében. Húsz év, ami számtalan és legtöbb esetben nagy méretű változásokat hozott a társadalmi, gazdasági és nem utolsó sorban a politikai életbe. Változások, amelyek meghatározzák az életünket, mert húsz év elteltével még mindig érezhetők az 1989-es év fordulatainak következményei. De konkrétan mi és hogyan változott meg? Mi az, ami jóra fordult, és mi az, ami nem? Mennyire váltak valóra az egyszerű emberek álmai? Milyen mértékben valósultak meg a remények, a félelmek, a vágyak? És főleg honnan indult az egész rendszerváltás? Miért pont akkor, és miért pont úgy, ahogyan történt? Az 1980-as évek végére a gazdasági fejlődés a kommunista országokban helyben állt, jóval lemaradva a Nyugat technikai vívmányaival szemben. A kommunizmusra jellemző gazdasági rendszerek, amik szigorúan a párt ellenőrzése alatt álltak, egyszerűen összeestek a borzasztóan hatástalan működésük miatt. A környezet is súlyos károkat szenvedett mindenütt Kelet Európában. Mindez a társadalom mély válságba kerülését eredményezte, ami azt jelentette, hogy a lakosság több mint fele szegénységben élt. Romániában a helyzetet még súlyosabbá tette Ceauşescu makacs elhatározása, hogy az évtized vége előtt visszafizesse az ország összes külső adósságát. 1986-ban Szovjetunió akkori elnöke, Mihail Gorbacsov, elindította a glasznoszt (nyitottság) és peresztroj-

ka (reform) politikáját. Legtöbben ezt a gyengeség jeléül vették, így a már 1980-tól tevékenykedő lengyel Szolidaritás elkezdte a kommunista rendszer békés eltávolítását 1989 áprilisában. Következett Magyarország, 1989 októberében, majd a következő hónapban összeomlott a vasfüggöny legfájdalmasabb jelképe: a berlini fal. Ezután a kelet európai kommunista rendszerek felszámolása már majdnem magától jött: Csehszlovákia, Bulgária, Albánia, Jugoszlávia. Az egyetlen ország, ahol a rendszerváltás nem sikerült erőszakmentesnek, az Románia volt. Ceauşescu nem is akart hallani semmilyen reformokról, és esze ágában sem volt lemondani hatalmáról. Viszont első látásra ellentétes elemek összejátszottak ellene, és 1989. december 25én kivégezték. Hogy a decemberi eseményeket milyen kategóriába lehet sorolni, forradalom, ellenállás, államcsíny vagy egyszerű leszámolás a kommunisták között, arra még nagyon sokat kell várnunk, amíg a valóság világosságra kerül. A mozgalmaknak, amelyek eredményezték az 1989-es politikai földrengéseket, nagyon széleskörű társadalmi alapjuk volt. A hajtó erőt elsősorban a jobb életkörülményeket és a demokratikus változásokat tápláló óhajok jelképezték, de senkinek se volt egy tisztán körvonalazott ötlete, hogy ezt miképp lehetne megvalósítani. Ezt az évtizedes politikai elnyomásnak köszönhették. Így került sor a kapitalizmus helyreállítására, amiért a kelet-európai lakosság nagy árat fizetett. A társadalmi élet jellemzői még manapság is a munkanélküliség, a tömeges szegénység, a közegészségi és oktatási rendszer összeomlása és a társadalmi egyenlőtlenség. Húsz év után a társadalom elége-

detlensége fokozódik mindenütt a kelet európai országokban. Lettországban, Litvániában, Bulgáriában egy újabb tüntetés-hullám söpört végig a pénzügyi és gazdasági válság miatt, ami komoly aggodalmakat keltett. A külföldi befektetések, az Európai Unióhoz való csatlakozás, a középosztály arányos fejlődése és emelkedése új reményeket keltett elég hosszú idő után a volt kommunista országokban, most ezek a remények szétfoszlani látszanak. A húsz éves kapitalista „rekonstrukció” következményei minden kelet európai országban egy hatalmas adósság és egész államok csőd szélére való sodródása. A nemzetközi cégek óriási profitokat szereztek, kihasználva az olcsó kelet európai munkaerőt, most tömeges árcsökkentésekkel néznek szembe, a nyugat európai bankok, amelyik hatalmas törlesztéseket szedtek be, most kivonják a befektetéseket, és a vezető elitek, akik hihetetlenül gazdaggá váltak az állami jogok privatizációival, most az egyszerű polgárokkal fizettetik meg a gazdasági világválságot. De talán a leglátványosabb, és ugyanakkor a legkisebb mértékben mérvadó, változás a politikai gondolkodásban történt. Hogyha 1989 előtt az egypártrendszer teljesen kitörölte a társadalom tudatából a politikai pártok és a választások fontosságát, két évtized után már az undor és a tehetetlenség vezeti a polgárokat ugyanarra a nemtörődömségre, ami jellemző volt a kommunista időszakra. A kilencvenes évek elején a volt kommunista országok lakói óriási lelkesedéssel fogadták a rendszerváltozásokat, amit nagyon jól tükrözött a választásokon való tömeges részvétel. Folytatás a 16. oldalon

16 /

MÚLTIDÉZÕ

Folyatás a 15. oldalról

Az eufóriát felváltotta a csalódás, a csalódást a közömbösség. Manapság inkább a negatív szavazás a jellemző a volt kommunista országokra, vagyis magyarán a polgárok nem az egyik vagy másik jelöltre szavaznak, mert azt tartják megfelelőnek, hanem azért szavaznak, hogy nehogy egyik vagy másik kerüljön ki győztesen. És ha ez még nem lenne elég, az úgynevezett politikusok nagyon jól értenek politikai tőkét faragni minden jelentős vagy jelentéktelen esetből, ha az megfelel céljaiknak. Persze mindenki tudja, hogy a szavazási jog egy fabatkát sem ér, ha nem társul egy megfelelő tájékozottsággal. Pont ezt a tudatlanságot igyekeznek felhasználni a politikai elemek olcsó ígéretekkel. Bármennyire meglepő is lenne, vannak azért pozitív aspektusai is az elmúlt időszaknak. És nem is kevés. A tudományos és technikai haladás megkérdőjelezhetetlen, és nem is valósulhatott volna meg a régi rend-


szerben. Erről kérdezzék meg a kiskorúakat, hogy mit jelentenek nekik az újabbnál újabb elektronikai cikkek. Óriási lépéseket tettek meg mindenütt Kelet-Európába a természet megóvása érdekében. Persze nem minden fájó ügy oldódott meg, de legalább a jó irány meg van adva. A kommunista időszakban az ipar és a mezőgazdaság inkább névlegesen működött, nem beszélve az előállított cikkek minőségéről, ami mára megváltozott, még akkor is, ha erősen kérdőjeles ezeknek a magány szférába kerülése. Manapság már nem beszélhetünk többé olyan személyes jogok megsértéséről, mint amilyenek mindennaposok voltak a kommunista rendszerben, munkatáborok, politikai lágerek, közlekedési korlátok, stb. Az Európai Unió megszületése megnyitotta a határokat mindenki számára, a népek összekeveredését és szorosabb kapcsolatait eredményezve. Persze ez a népesség úgymond kicserélésével is jár, hisz tisztán körvona-

lazódott a nyugat felé irányuló vándorlás: a mieink költöznek Angliába, Spanyolországba, Olaszországba vagy Németországba, az ázsiaiak meg afrikaiak költöznek hozzánk. A történelem számtalanszor bebizonyította, hogy a friss vér csak jót tehet – nézd Amerika vagy Ausztrália példáját – de nem hiszem, hogy bárki szívesen fogja nézni, ahogyan a hagyományos, ősrégi településekből tarkabarka lakossággal teli táborok lesznek. Fájós szívvel nézzük végig mi lett az erdélyi gyönyörű szász falvakból... Hogy lesznek még jó idők? Ki fogjuk-e lábalni ezt a gazdasági világválságot? Persze, semmi kétség ebben. Az egyetlen kérdés, hogy mennyi idő kell majd hozzá. Viszont elsősorban felelősséget és akarat erőt kell tanúsítanunk, és nem utolsó sorban emlékezzünk, hogy áldozat nélkül nem érhetünk el semmit. De tartozunk a gyerekeinknek, a jövendő generációknak!

Újfalviak a második világháborúban II. Huszár Péter emlékirata Ifj. Sólyom István

Pergõtûzben „S én mivelhogy szakaszparancsnok voltam egyik reggel azt mondja a hadnagy, hogy Huszár, a telefonöszszeköttetést meg kell szakítani, de ezért le kellett vágni a cserefa póznát egy fenetlen fűrésszel és olyan fejszével, de ez nem volt rózsás helyzet, mert olyan helyen kellett dolgozni, hogy az oroszok odaláttak és úgy kezdtek géppuskázni, mint a záporeső. Egy társat hívtam fűrészelni, s amikor félig befűrészeltük a túlsó

sáncban felrobbant egy gránátvető lövedék s erre a társam a fűrészt eldobta s elfutott. Én a fejszével le kellett vágjam a póznát abban a hatalmas golyózáporban, én nem voltam gyáva, félénk katona, de az ing elég hideg volt a hátamon. A drótokat elvágtam és a hadnagynak jelentettem, hogy a parancsot végrehajtottam, de a társam elfutott s azt mondja, hol van, hogy lőjem meg, de azt nem látta senki úgy elment. Hát én is elfuthattam volna, de a parancs nekem ki volt adva s én végre kellett hajtsam, mert tudtam, hogy a hadszíntéren a parancs végre nem hajtá-

sért hadbíróság jár. Az írásom elején kimaradt az, hogy az első vonalban nehéz puskával mentem ki, de azt sokáig nem használtam, mert az ágyúgolyó elvitte a kezemből, s ezután kaptam géppuskát, amit becsülettel fel is használtam. Továbbá a súlyosabb eseteket említem meg azért, hogy ne duzzasszam fel az írásomat. Reggel korán hárman neki fogtunk lövészgödröt ásni s alig, hogy neki fogtunk egy akna csapódott be két méterre tőlünk, de szerencsére nem robbant fel, mert ha felrobbant volna, mindhárman meghaltunk volna. Hajnalkor olyan


álmos voltam, hogy a fejemet önkéntelenül is ráengedtem a géppuskára s azonnal el is aludtam kb. öt percig, mialatt arra ébredtem, hogy pisztoly szól és a hozzám közelebb lévő azt kiáltja, jaj meglőttek, de nekem az álom kiment a szememből s felszöktem s a kézigránátot kikaptam a derékszíjból és az orosz vitéz után futtam. A sötétben telibe is találta a gránátom, aztán reggel megláttuk, hogy összeszaggatta a gránát.

A szerencse fia Voltak olyan helyzetek is, hogy egykét órát csendesebb volt a harctér, de azért szálingóztak a lövedékek, a géppuska mellett voltam, amikor a golyó a sapkát levitte a fejemről s egy kis meglepetéssel visszatettem s azután egy pár perccel egy lövedék bele csap az orrom elé úgy, hogy ha három ujjal magasabban lett volna, pontosan fejbe talált volna engem. Reggel korán hír jött, hogy ki kell venni a kávét és az élelmet, amit ritkán tudtak hozni a nehéz helyzet miatt, s géppuska mellé egy bakatársamat odahívtam, mert a géppuskát nem szabad magára hagyni, mert az ellenség ellophassa. Alig mentem húsz métert s jött az akna s becsapódott a géppuska mellé s azt, aki a helyemen feküdt súlyosan megsebesítette. Itt is csak a szerencse kérdése volt, de elment az étvágyam, mert a puskát el kellett vinni más tüzelőállásba, mivelhogy már be volt lőve. A hátunk mögött volt egy szalmakazal s ott voltak a rádiósok s egyik kora hajnalkor hallom, hogy három állj kiáltás van, s utána szól a puska. Az orosz köztünk átoroszkodott bizonyosan, el akarta fogni őket, de az őrnek nyitva volt a szeme és egy lövéssel meglőtte. Az is előfordult, hogy három éjjel nem aludtunk az ismétlődő támadások miatt. A közeli faluban egy háznál voltunk elszállásolva, ahol az asszonyok úri módon elláttak kemencében pirosra sült disznóhússal s utána aranyszínű szőlőborral, de még el se voltunk aludva, amikor az egyik őr bejön, s azt mondja, hogy

MÚLTIDÉZÕ

riadó, mert az oroszok elfoglalták a vonalat és meg kell állítani őket. El lehet képzelni, hogy ez milyen jó érzés volt, olyan fáradtan kimenni a vonalba, de azt tudtuk, hogy éjszaka nem lehet mást csinálni, csak nehezen megállítani, azt meg is tettük. De aztán a következő nap ért a meglepetés, amikor megláttuk, hogy az a szoba, ahol el voltunk szállásolva, az egy romhalmaz, mert az ágyúgolyó telibe találta, s ha mi nem mentünk volna el este, mind meghaltunk volna. Így a riadó nekünk kedvezett. De az volt a helyzet érdekessége, hogy mi egy rajból álltunk és 72 magyar honvéd váltott le s ez mégis előfordult, s hogy azokkal mi lett azt nem tudtuk meg egyáltalán. Meglepetésszerű hírrel szolgált a hadi hírszerzés, amely szerint biztosítani kell a parancsnokság biztonságát, s erre fel haladéktalanul megalakítottak egy kommandószerű brigádot megbízható, válogatott székely fiúkból. A brigádot, mihelyt megalakult el is nevezték halálbrigádnak és ezután ki is jelölték a védőállást. A hírszerzésnek volt, mert keményebben kezdtek támadni az elvtársak, de mi is két lábon álltunk és a régi mondás szerint az ing ujját is feltűrtük és a gatyát is megköttük, mert a puska ravaszát is meg kellett fogni. A keményebb támadás nem tartott tovább pár napnál, mert meglátták, hogy a tervek nem sikerül úgy, ahogy elképzelték. A többi mellett még szerencsénk volt azzal, hogy nem kaptunk páncéltámadást, s aztán mivelhogy a harctér mozgásban volt, minket kivontak a védőállásból és elismeréssel nyugtázták a példátlan helytállásunkat, amellyel nem hazudtoltuk meg székely származásunkat.

A halálbrigád Ennek a halálbrigádnak én voltam a parancsnoka, mivelhogy rajparancsnok is voltam. A hadszíntéren végig több mint százszoros túlerővel kellett szembeszállni. Tovább érdemes megemlíteni azt is, amit a hadszíntéren át kellett élni akkor is, ha nem tetszik, pl. holtig tartó idegesség, a

/ 17

golyótól való védekezés, a tüzelőállás változtatása esős időben, megázás, téli időben megfázás, éhezés, szomjazás, álmatlanság s esély van a teljes megsemmisülésre, ezek mind a háború feltétlen tartozékai. A háború végéig, amikor nem voltam az első vonalban, mindig főszakács kellett legyek, de az sem volt éppen rózsás helyzet a hadszíntéren. Ausztriába kerültünk fogságba a háború után, Bécsben voltunk lágerben, egy nagy laktanya tele volt egészen, három hónapig voltunk ott, aztán felhajtottak a tehervonatra, mint az állatokat, rugdosva, taszigálva az ők módszerük szerint. Az úti cél a szovjet paradicsom volt, de augusztus elején belágereztek, mert több magyart már nem vittek ki.

Hazatérés Iasi-ban voltunk egy hónapig, ahol minden foglyot kihallgattak. Öt foglyot engedtek be az irodába, s ott egy orvostiszt főhadnagy azt kérdezte tőlem, hogy milyen csapategységnél voltam és milyen beosztásban. Erre én megmondtam neki, hogy nehézpuskás is voltam, géppuskás is, továbbá, hogy hány oroszt lőttél meg. Azt nem lehet tudni, mondtam, annyit, amennyi jött. Akkor jól rám nézett s azt mondta, miért lőttél. Erre én azt mondtam, hogy azért, mert háború volt és ők is lőttek. A főhadnagy felállt az asztaltól, hozzám jött s a vállamat megveregette, s azt mondta, minden magyar katona olyan kellett volna legyen, mint te, mert nem tagadtad le, amit csináltál. Itt egy hónapig voltunk, de nem voltunk hizlaldában, mert 24 órában a reggelin kívül egyszer kaptunk főtt ételt. Egy hónap múlva ismét felhajtottak a vonatra és elvittek Szegedre, ahol aztán kiadták szerintük a zapiszkát, a szabaduló levelet két nyelven. Az onnan való hazajövés sem volt éppen rózsás, mert a román határőrség fel volt állva és kezdtek taszigálni és a zubbonyunkról letépni a rangjelzést, ezzel is igazolva az elmaradhatatlan románmagyar barátságot. A fogságból 1945 szeptemberében jöttem haza.

18 /

MEZÕGAZDASÁG


Hogyan adjuk be a tablettát a macskának? Vicces útmutató a gazdinak… a. Vedd fel a cicát és fektesd a bal karodra, mintha kisbabát dajkálnál. A jobb mutató- és hüvelykujjaddal gyengéden nyomd meg kétoldalt a cica pofiját, és amikor kinyitja a száját, a tenyeredben lévő tablettát dobd a szájába. Hagyd, hogy a cica becsukja a száját és nyeljen. b. Vedd fel a tablettát a padlóról és a cicát a heverő mögül. Fektesd a cicát a bal karodra és ismételd meg a műveletet. c. Dobd el az átázott tablettát és hozd vissza a cicát a hálószobából. d. Nyomj ki másik tablettát a fóliából, a bal karodban tartott cica első mancsait balkézzel fogd szorosan. Feszítsd szét a száját, és jobb mutatóujjaddal lökd le a tablettát a torkán. Fogd be a száját és számolj tízig. e. Vedd ki az akváriumból a tablettát és a gardróbból a cicát. Hívd be a párodat a kertből. f. Térdelj le a padlóra, a cicát tartsd szorosan a térded között és fogd le a mancsait. Ne törődj a morgással. A párod fogja meg szorosan egyik kezével a cica fejét, a másik kezében levő vonalzót tegye a szájába és csúsztassa le rajta a tablettát, majd masszírozza a cica torkát. g. Szedd le a cicát a függönyrúdról és vegyél elő másik tablettát. Ne feledd, hogy új vonalzót és függönyt kell venned. Szedd össze az eltört nippet, később majd megragasztod. h. Bugyoláld be a cicát egy nagy törülközőbe, a párod feküdjön rá, hogy csak a cica feje lógjon ki a hóna alól. Tedd a tablettát egy szívószál végébe, egy ceruzával feszítsd szét a cica száját és fújj bele a szívószálba. i. Ellenőrizd a gyógyszer ismertetőjét, nem káros-e emberekre és igyál egy pohár vizet, hogy elvegye az izét.

Ragaszd be párod alkarján a sebeket és a vért hideg vízzel, és szappannal mosd ki a szőnyegből. j. Hozd be a cicát a szomszéd udvarából. Vegyél elő másik tablettát. Tedd a cicát a szekrénybe és csukd be az ajtót úgy, hogy csak a feje lógjon ki. k. Kanállal feszítsd szét a száját, és gumiszalaggal lődd be a torkába a tablettát. l. Hozd be a garázsból a csavarhúzót és tedd vissza a szekrény pántjait. m. Tégy hideg vizes borogatást az arcodra és ellenőrizd, nem járt-e le a tetanuszoltásod. Dobd el az elrongyolt pólódat és vegyél fel másikat. n. Hívd fel a tűzoltókat, hogy vegyék le a macskát az útszéli fáról. Kérj bocsánatot a szomszédodtól, aki belerohant a kerítésébe, hogy ne üsse el a macskádat. Vedd elő az utolsó tablettát.

o. A macska első és hátsó lábait drótozd össze és erősítsd az ebédlő asztal lábához. Vegyél fel kertészkesztyűt és feszítsd szét a macska száját egy feszítővassal. Nyomd a szájába a tablettát és önts utána egy liter vizet, hogy lemossa. p. Kérd meg párodat, hogy vigyen el az ügyeletre, ülj nyugodtan, amíg az orvos összevarrja a sebeket az ujjaidon és az alkarodon és eltávolítja a tablettadarabkákat a jobb szemedből. Hazafelé álljatok meg a bútorboltnál és rendeljétek meg az új asztalt. q. Hívd fel az állatorvost és beszéld rá, hogy jöjjön ki hozzátok. r. Nézd végig, ahogy az állatorvos karjába veszi a cicát, a másik kezével beadja a tablettát, és azt mondja: „na, ugye, milyen egyszerű ez?” Forrás: www.haziallat.hu/macska


GYERMEKSAROK

/ 19

De nehéz az iskolatáska… Gál Katalin

Az októberi lapszámban olvashattál a kötelességtudat fontosságáról, és a tanulásban betöltött szerepéről. Most szeretném, ha együtt feltérképeznénk, hogy mi a teendőd, ha jobb iskolai eredményeket szeretnél elérni.

Engedd el a mami kezét! Pszichológusok, pedagógusok, biológusok százai vizsgálták már az emberi agyat és a tanulási folyamatokat. Rengeteg magyarázatot találtak arra, hogy miért különbözünk egymástól tanulási képességeinkben. Anélkül, hogy tudományos fejtegetésekbe bonyolódnék, elmondom, hogy meghatározó a tanulás szempontjából az, hogy ki milyen képességeket örököl. Erre semmilyen befolyásunk nincs, így kár is rajta töprengeni. Az első hat életévében mindenki rengeteget tanul. Eszerint alapvetően meghatározó az, hogy a gyerekek otthon milyen felkészítést kapnak. Akinek odahaza egyértelmű szabályokat állítanak fel, meghallgatják kis oktondiságait is, akinek sokat és mindenről mesélnek, aki nyugalomban és szeretetben nő, az jobb esélyekkel kezdi az iskolát. Az iskolába lépve pedig továbbra is annak könnyebb a dolga, akinél erősebb a szülői háttér. Nem így a felső tagozaton. Itt már egyre kevésbé szabad, hogy folytatódjon a szülői függőség. Akit még rendszeresen ellenőrizni kell, vagy együtt kell tanulni vele, annál még nem alakult ki a kötelességtudat és önállóság, aminek harmadik, negyedik osztályban ki kellett volna alakulnia. Ebben az esetben a legelső teendő az egyéni felelősség és kötelességtudat kialakítása. Ezek hiányában nem fejlődhet ki az életkorra jellemző érettségi fok, amely nélkül, hiába a külső segítség, a

Gál Viola rajza

tanulás és felkészülés színvonala mindig a kívánt alatt marad. Tehát, engedd el a mami kezét, és állj a saját lábadra! Nem hiszem el, hogy ne tudnád egyedül rágni a ceruza végét, miközben a mateket írod, vagy a földrajzot tanulod.

Vedd kezedbe sorsodat! Térképezd fel önmagad, és akarj többet kihozni magadból! Ne várj arra, hogy mások kényszerítsenek változásra. Végül is ki számára fontos az intelligens viselkedés és a jó tanulmányi eredmény? Csakis saját magadnak! Saját magadnak tartozol azzal, hogy elérj mindent, amit képességeid szerint elérhetsz. Gondolj csak bele! Az emberek 10-17 évig járnak iskolába, attól függően, hogy ki milyen iskolákat végez el. Ez az időszak fogja eldönteni, hogy az elkövetkezendő 40 évben ki

mit fog dolgozni, mihez fog érteni. Aki a könnyű, lapos utat választja, vagyis épphogy tanul, az nagyon nehezen kapaszkodik fel később a meredekebb hegyoldalra. Érdemes ezeket az éveket kihasználnod a saját jövőd érdekében. Vedd hát kezedbe a sorsodat! Legyen ez az elhatározás a te titkod! Engedd, hogy a környezeted vegye észre a változásokat! Ne feledd, az elhatározás nem egy-két napra szól. Azzal nem érhetsz el semmit. A rendszeres felkészülésnek olyan természetesnek kell lennie, mint annak, hogy iszol egy pohár vizet, ha szomjas vagy. Amíg nem érzel belülről kényszert, hogy a benned rejlő maximumot nyújtsd, addig az eszeddel szorítsd rá magad a szorgalmas tanulásra. Ne táplálj illúziókat! Nem leszel osztályelső egy hét alatt. De ha már elindultál a csúcs felé, csak kitartás kérdése, hogy mikor jutsz fel oda.

20 /

GYERMEKSAROK


Egy nap az õsmagyar gyerek életébõl Nagy Ágota, VI. B osztály, Gyergyóújfalu

Egy este lefeküdtem aludni a jurtába. Most nyár van, azért alszunk jurtában, de amikor hosszú ideig telepszünk le, földbe vájt kunyhóban lakunk. Reggel mikor felébredtem segítettem a szántásban, annak ellenére, hogy én inkább azt szeretem, amikor az állatokat etethetem. Esténként megyünk imádkozni a Sámán jurtájába. Amikor tíz éves lettem, a Sámántól kaptam egy szarvasagancs darabot, amelyet egy bőrdarabra erősített. Ezt még most is a nyakamba hordom. Ez a nyakék véd meg a pusztító erőktől, betegségektől és más olyan dolgoktól, amelyek veszélyeztetnek engem. Este a Sámán tüzet rakott, és leültünk köréje. Mesélt nekünk a világfáról: – Majd ha meghalunk, a felső szintre megy a lelkünk, ahol a jó szellemek élnek. Életünk a középső szin-

ten történik. De van egy alsó szint is, ahol a gonosz szellemek élnek. Ezektől is véd téged a szarvasagancs totemed. Holnap apa háborúzni indul. Mikor hazajön, majd mesél nekem a székelyekről, akik segítenek nekik.

Elővédként vagy utóvédként harcolnak. Anya mostanában sokat dolgozik. Rendbe kell tennie a háznak azon részét, ahol az értéktárgyakat tartjuk. Én is segítettem neki, és láttam apám pajzsát. Ha nagy leszek, én is harcos leszek..

Karácsonyi üdvözlõlap Gál Katalin

Mindannyian tudjuk, hogy az üzletekben szebbnél szebb ajándéktárgyak kaphatóak, de a legértékesebb ajándékok mégis a saját kézzel készítettek. Egy egyszerű kis üdvözlőlap készítését mutatom most be. Szükséged lesz 1 ív színes kartonpapírra (A4), kétféle színes selyemszalagra, vagy egyéb díszszalagra, ragasztóra, jó minőségű, arany vagy ezüst filctollra. A kartont középen kettőbe tűrjük. A karton színével harmonizáló szala-

gok egyikéből elkészítjük a gyertya szárát, megfelelő méretre vágva, majd a másikból a gyertyatartót. Megfelelően összeállítva, jó minőségű ragasztóval felragasztjuk a karton első oldalára. A filctollal kis lángot festünk a gyertyánknak, majd az üdvözlőlap belsejébe jókívánságokat, szép idézeteket írunk. Az így elkészített képeslap szépen mutat a karácsonyfa alatt, és természetesen kellemes meglepetés a családtagoknak. Jó munkát!


/ 21

ÉP TESTBEN...

Nevetés-terápia, mint gyógyító eszköz Dr. Kelemen Madarász Enikõ családorvos, Dr. Horváth Nina állatorvos

Az elmúlt évtizedben végzett tudományos kutatások bebizonyították, hogy a beteg ember teljes felépülésében, illetve betegsége kezelésében rendkívül nagy szerepet játszik a jókedv, a nevetés. Nem csak a betegség kiváltotta feszültséget oldja, hanem a neurohormonális rendszeren keresztül az immunrendszert is stimulálja. A jókedv, a humor a szellemesség erejével képessé válhat személyiségét betegségétől elkülönítve érzékelni, saját belső gyógyító erőit kifejleszteni. A nevetés elűzi a félelmeket, optimizmust és megnyugvást hoz, ami segít abban, hogy a betegek továbbléphessenek betegségük egy nehéz szakaszán. Ünnepek közelednek, zárjuk az évet, reménykedünk, hogy a következő év jobb lesz – nevessünk együtt – reméljük válogatásunk elnyeri tetszésüket Kellemes karácsonyi ünnepeket és békés boldog új esztendőt kivánunk mindenkinek. * ,,Időnként elmegyek orvoshoz, és megvizsgáltatom vele magam, mert az orvos is élni akar. Aztán elmegyek a gyógyszertárba, és kiváltatom az orvosságot, mert a patikus is élni akar. Aztán a gyógyszert a csatornába öntöm – mert én is élni akarok.'' – Mark Twain * Egy állatorvos megbetegszik. Felkeresi a körzeti orvost, aki így szól: – Jöjjön, üljön le ide, és mondja el, hogy mi a baja! Erre az állatorvos: Ja, hát így könnyű!

Az állatorvos lebetegszik, és elmegy a háziorvosához. – Mi a panasza? – kérdezi a doki. – Nézze, én állatorvos vagyok. Én úgy gyógyítom a betegeimet, hogy nem kérdezek tőlük semmit, hiszen ők nem tudnak válaszolni. Maga erre nem képes? – Dehogynem – válaszolja az orvos kis gondolkodás után. Szó nélkül megvizsgálja az állatorvost, majd átad neki egy receptet. – Tessék, ezt váltsa be! – És ez hatni fog? – Persze. Ha mégsem, akkor legfeljebb elaltatom... * Egyik kollégámnál voltunk látogatóban, mikor bejött két középiskolás korú fiú, hogy a doktor nem tud-e nekik igazolást adni, mert lógtak a suliból. Mondja nekik a doki, hogy ez egy állatorvosi rendelő! A fiúk csak vonogatták a vállukat, és vigyorogva azt mondták, hogy nem baj! „Mégis mit írjak rá, azt, hogy megvesztél?”- kérdi a doki… akkorra már a fiúk is nagyon kacagtak, mi is, ők elmentek, mi meg nem bírtuk abbahagyni a nevetést… * Részlet egy beszélgetésből: „doktornő, nem tudom, mit csináljak, nem akarnak enni a disznók, már ütöm – verem is őket és úgy sem esznek…” * Hívnak beteg tehenet kezelni, az istállóban ott van két disznó – nagyon tetvesek… mondom a gazdának, hogy azt is kellene kezelni, mire azt a választ kapom: „pedig neki azt mondták, hogy az a jó, hogyha tetves”… mire én „az jó, de csak ha a szomszéd disznója tetves és nem a

magáé…” erre „pont ő mondta…” A faluban megy összeírni az állatorvos az állatokat. Mondja az öregaszszonynak: – Jó napot öreganyám! Van baromfija? – Persze, hogy van, Pesten rendőr. * – Szörnyű az életem. A nőkre rá sem nézhetek, innom, dohányoznom nem szabad. – Az orvos megtiltotta? – Dehogy! Megnősültem. * Orvos a beteghez: – Úgy hallom, Pista bácsi, ma már sokkal könnyebben köhög, mint tegnap. – Nem csoda, doktor úr, egész éjjel gyakoroltam! * A beteg úgy lép be az orvosi rendelőbe, hogy az orrában egy uborka, a bal fülében egy répa, a jobb fülében pedig egy banán van. – Mi a bajom, doktor úr? – kérdi. – Ön nem táplálkozik megfelelően. – feleli az orvos. * – Miért lila a Milka tehén? -??? – Mert a kolomp szorítja a nyakát. * Megérkezik az orvos a rendelőbe, kiküldi a férjet, amíg a feleséget megvizsgálja. Néhány perc múlva kijön az orvos és harapófogót kér az ápolónőtől. Az ápolónő megszerzi a harapófogót, az orvos pedig visszamegy a vizsgálóba. Öt perc múlva kijön és csavarhúzót kér. Amikor harmadszor is megjelenik, ezúttal kalapácsért, az aggódó férj türelmetlenül megkérdezi, hogy mi a baj a feleségével. Folytatás a 22. oldalon

22 /

ÉP TESTBEN...



– Sejtelmem sincs. – feleli az orvos – Egyelőre nem tudom kinyitni a táskámat. – Doktor úr, ihatok egy kis bort? – Miért kérdezi? Nem megmondtam tegnap, hogy nem ihat egy cseppet sem? – Azt gondoltam, hogy azóta fejlődött az orvostudomány. metlen hírt kell közölnöm önnel. * – Szóval, igazán úgy érzi, Kovács úr, hogy jót tesz magának a dohányzás? – De mennyire, doktor úr! Mihelyt rágyújtok, a feleségem rögtön elmegy otthonról. * Az állatorvos mesterséges megtermékenyítést végez az istállóban lévő marháknál. A teletöltött fecskendőkből mindegyikbe spriccel egy keveset, csakhogy mielőtt az utolsóval is végezne, elfogy az elkészített menynyiség. Bosszúsan fordul vissza, hogy a telepen majd újratölti a fecskendőt, amikor trappolást hall a háta mögött. Megfordul, hát ott áll mögötte a hoppon hagyott marha: – Legalább csókolj meg! * Két tehén nadrágot varr a réten. Megszólal az egyik: – Bőőő... Mire a másik: – Honnan tudod? Még fel sem próbáltad! * – Hány lába van a lónak? – Nyolc. – Hogy lehet??? – Elöl kettő, hátul kettő, jobbról kettő, balról kettő.

Amit a kutyáktól tanulhatunk – Légy hűséges. – Szundíts egyet, és nyújtózkodj nagyot, mielőtt felkelsz. – Ha szeretteid hazatérnek rohanj eléjük, hogy üdvözöld őket. – Szaladgálj, játssz és bohóckodj naponta.

– Soha ne hagy ki, ha egy vidám kirándulásra van lehetőséged. – Mellőzd a harapást, ha egy egyszerű morgás is megteszi. – Soha ne játszd magad olyannak amilyen nem vagy. – Mindegy milyen gyakran szidnak, ne duzzogj miatta. – Fuss egy kört, és légy újra barátságos. – Forró napokon igyál sok vizet, és feküdj ki egy árnyas fa alá. – Ha az, amit keresel, el van temetve, akkor áss, amíg meg nem találod. – Ha boldog vagy táncolj körbe! – Ha valakinek rossz napja van, maradj csendben, ülj le mellé, és finoman hízelegj neki. * Egy gazda szól a szomszéd gazdának, hogy szeretné igénybe venni a bikáját a tehenei számára.

Megbeszélik az első „randit”, a gazda feltereli a teheneket a platóra, átfuvarozza a szomszédhoz. Míg a bika dolgozik, ők leülnek a verandára, és pálinkát iszogatnak. Ivás közben kérdi a gazda, hogy honnan lehet tudni, hogy a tehenei vemhesek. Majd ha reggel lefekszenek, akkor vemhesek – érkezik a válasz. Másnap reggel látja, hogy a tehenek állnak, és jóízűen reggeliznek. Megint feltereli őket a platóra, átviszi a bikához, a gazda meg elpálinkázgat a szomszéddal. Másnap a tehenek ismét állva várják a reggelt... Harmadnap, negyednap ugyanez történik. Ötödik nap a gazdát álmából felzavarja a felesége, mire visszakérdez: csak nem fekszenek? Nem, mondja az asszony, felmásztak a kocsira, és nyomják a dudát! Bort, búzát, békességet az új esztendőben!


TARKA-BARKA – MAGAZIN

/ 23

Karácsonyi finomságok Gál Katalin

Ünnepi készülődésünkben jelentős szerepe van a finomabbnál-finomabb ínyencségek készítésének. A diós, mákos, mazsolás sütemények illata és íze hozzátartozik a karácsonyhoz. Két különleges ünnepi sütemény receptjét ismertethetjük lapunk hasábjain, Sólyom Katalin segítségével, aki nagy mestere a sütésnek. Neve nem ismeretlen, hiszen gyakran süt mások számára is. A családi ünnepre ajánlja a finomságokat, amelyekről elöljáróban elárulom, hogy mindkettő nagyon finom, ugyanis megkóstoltam őket. Köszönjük az önzetlen segítségét, amellyel a műhelytitkokat elárulta, és kívánjuk, hogy még hosszú ideig süssön mindenki örömére.

Diós tészta 30 dkg dióbelet megpirítunk, és kihűlés után ledaráljuk. 5 tojás fehérjét fölverünk 40 dkg porcukorral,

beletesszük a dióbelet, egy kis sütőport, és zsírozott tepsibe megsütjük. Krém: az 5 tojás sárgájából 3 kanál liszttel és 2 dl tejjel valamint 20dkg cukorral pépet főzünk. Kihűlés után egy margarint vagy vajat

habosra kavarunk, majd hozzáadjuk a pépet és 20dkg darált diót (nem pirítottat). Ezt rákenjük a sütemény tetejére. 10 dkg cukrot világosra karamellizálunk, majd kitöltjük alufóliára. Kihűlés után összetörjük, és a sütemény tetejére szórjuk.

Piknik kekszes 7 tojás fehérjét 30dkg porcukorral kemény habbá verünk. 6 kanál lisztet összevegyítünk 10 dkg mákkal, 10dkg kókuszreszelékkel, 1 sütőporral, 1 vaníliacukorral, és ezt a kemény habhoz adagoljuk. Alufóliás tepsibe sütjük. Krém: a 7 tojás sárgájából, 3 kanál lisztből, 2 dl hideg tejből és 15 dkg cukorból pépet főzünk. Kihűlés után hozzáadunk 25 dkg vajat vagy margarint. Ezt rákenjük a tészta tetejére. Piknik keksszel befödjük a krémet, majd a keksz tetejére olvasztott csokit öntünk. Jó étvágyat!

24 /

TARKABARKA – MAGAZIN


Az ünnep színei Kovács Erika

A virágkötészet egyik legszebb időszaka az Advent meg a karácsony, amely a készülődés, szépítés, csillogás ideje. Néhány éve már, hogy mindig Advent előtt egy virágkötészeti bemutatóra szoktunk elmenni. Itt külföldi virágkötők osztják meg velünk tudásukat és ötleteiket, amelyeket majd mi is továbbítunk vásárlóink fele. Ebben az évben is ott voltunk, és láthattuk, hogy melyek az idei karácsony jellemző színei. A piros, arany és zöld a jeles ünnep örök színei. A zöld színt a fenyőfa, fenyőág használatával minden egyes ünnepi alkotásba be tudjuk vinni. Oktatóink próbáltak meggyőzni, hogy milyen nagyon szép a piros és a fekete kombinációja. Ennek ellenére

a sok-sok munkám egyikébe sem bírtam betenni a feketét, mert azt tartom, a fekete a gyász, a piros meg az öröm és a boldogság színe. E kettő nem fér össze. Az idei ünnepek előtt is nagyon sok ötletet adtam vásárlóimnak, felújítottam régebbi adventi koszorúikat, asztaldíszeiket, meg kis kopogtatóikat. Sok újat is készítettem, és volt, akinek csak kis útbaigazításra volt szüksége, de ez esetben is szívesen segítettem. Az általam leginkább használt színek ebben az évben a bordó meg az arany voltak. Néhány esetben lila asztaldíszt is készítettem, gyerekek kérésére, akiknek az volt a kívánságuk, hogy szobájukba kis lila dekoráció kerülhessen. Mindenkinek békés, boldog Karácsonyt és új évet kívánok!

ulafjuogreg adzarab TARTALOM

Recommend Documents