ulafjuoGreG adzarab
G Y E R G Y Ó Ú J F A L U K Ö Z S É G K Ö Z É L E T I É S K U L T U R Á L I S H A V I L A P J A . • I I I . É V F O LY A M , 9 . S Z Á M , 2 0 1 0 . S Z E P T E M B E R
TARTALOM Önkormányzat ...
2
Civil fórum ...
5
Hitélet ...
7
Múltidézõ ...
11
Mezõgazdaság ...
15
Sulivilág ...
16
Gyermeksarok ...
18
Ép testben ...
19
Tarkabarka – Magazin ...
22
2/
ÖNKORMÁNYZAT
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
Gyerekzsivajtól hangos a tanács épülete Szeptember. Ismét benépesültek az iskolák és óvodák, hiszen hétfõn, szeptember 13- án országszerte minden diák és kisgyerek számára becsengettek. A gyerekek visszatértek a hosszú, nyári és remélhetõleg felejthetetlen szünidõrõl. Czirják Kinga
Ú
jfaluban, a tanévnyitó ünnepségen a kicsi és nagyobb diákokat illetve a pedagógusokat köszöntötték Melles Géza iskolaigazgató, Egyed József polgármester, Tankó Géza plébános, és kívántak az elkövetkező tanév sikereihez, jó eredményeihez sok erőt, Istenbe vetett hitet. Idén 106 I-IV osztályos, 113 VVIII osztályos diák tanul a központi illetve a marosfalvi iskolában összesen. Újdonságnak számít, hogy Marosfalván egy új I.osztály indult 10 kisdiákkal és Bakos Enikő tanító nénivel. A központi iskolában Bálint
Melinda tanító néni fogadta az újonnan érkezett kisdiákokat. Melles Géza iskolaigazgató úrtól megtudhattam, hogy Újfaluban 346 gyerek kezdte meg az új tanévet, melyből 127 gyerek óvodás illetve napközis. Hát igen… napközis… 72 kisgyerek és anyukája várta izgatottan és bizony ám, kíváncsian, hogy hol és hogyan fogadják majd őket. Hiszen, mint tudjuk, az őszre beígért gyönyörű és felújított napközi otthonunk sajnálatos módon nem készült el. Ez ügyben felkerestem az építkezés-vállalkozó Hosszú János urat, aki készségesen körbevezetett az épületben, és elmagyarázta, hogy tulajdon-
Kiadja: Gyergyóújfalu község Polgármesteri Hivatala Felelõs kiadó: Egyed József polgármester Szerkesztõség címe: 537305 Gyergyóújfalu 212. szám Tel.: 0266-350.004, 350.077,
[email protected]
Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Infomarket Kft. ROVATSZERKESZTÕK: Önkormányzat Egyed József Civil fórum Lukács Róbert, Fodor Annamária Hitélet Gál Katalin, Fodor Annamária Múltidézõ Elekes Dániel László, ifj. Sólyom István Mezõgazdaság Horváth Nina, Deák Csaba Sulivilág Gáll Katalin, Fodor Annamária Gyermeksarok Gál Katalin, Fodor Annamária Ép testben … Horváth Nina, Czirják Kinga Tarkabarka – Magazin Gál Katalin
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
képpen mostanáig nem sokat láthattunk munkájukból, mert inkább romboltak, mint építettek, mostanig többnyire az épület belsejében és hátul tevékenykedtek. Mint mondta, „sajnos az idő sem kedvezett, hiszen júliusban, mikor kibontottuk volna az épületet, egyfolytában esett, és ez nagymértékben hátráltatta a munkálatokat.” Először is késtek a tervek Csíkszeredából 3 hetet, csak későre tudtak nekifogni. Elmesélte, hogy megerősítették a teljes alapot, 1,40 méter mélyen betonból tűzvédelmi lépcsőt építettek ahogyan a szabályzat és a tervek megkövetelik. Hogy az ő szavaival éljek, e lépcső megépítésébe annyi beton ment bele, hogy egy kisebb házat fel lehetett volna húzni belőle. Továbbá megmutatta, milyen méteres falakat kellett kitörni, a falakról a festéket, meszet lekaparni. Új közfalakat építettek mind az alsó szinten, mind az emeleten. Igencsak megváltozott a régi épület, sokszor meg kellett gondolkoznom, hogy minek a helyén is állok éppen.
ÖNKORMÁNYZAT
Bent is van egy lépcsőfeljárat az emeletre, továbbá betonalap öntve minden helyiségben. Újból vezették a villany-, víz-és szennyvíz- hálózatot, a hétre ígérte az épület befödését, továbbá a központi fűtés beszerelését. Október 15-ére szól az utolsó határidő, amikor is sor kerül a teljes alsó szint átadására, melyet egy megegyezésben foglaltak össze és írtak alá Egyed József polgármester, Melles Géza iskolaigazgató, Ferencz Salamon Alpár főtanfelügyelő és Hosszú János úr, a H.J. Zid -Impex KFT képviselője. Addig viszont még teljes gőzzel folynak a munkálatok, látogatásomkor is kereken 20 ember dolgozott a terepen. Vakolni, festeni, csempézni kell, bizony akad még sok tennivaló, most már csak azt tehetjük, hogy kérjük a Jóistent, adjon még egy kis jó időt, hogy a hidegek beállta előtt el tudják készíteni az épületet. Melles Géza iskolaigazgató tanévnyitó beszédében is megemlítette, hogy örült és örül annak, hogy
/3
az Önkormányzat terveibe foglalta az óvoda épületének felújítását, mint mondta, többször is kérték a tanfelügyelőségnél a központi és marosfalvi óvodák felújítását, kijavítását, újrafödését, amelyre mindeddig még nem került sor, mivel egy községben egyszerre csak egy intézmény felújítása lehet folyamatban, jelen esetben még mindig tartanak a munkálatok a tekerőpataki iskolánál. Visszatérve előbbi gondolatmenetemhez, mivel nem lett kész a napközi felújítása, új „szükség-óvodát” kellett kialakítani valahol…de hol? Bizony sok lehetőség felmerült, a tanfelügyelőségtől is jöttek megoldást keresni, de az összes lehetséges alternatíva közül a tanács épülete bizonyult a legmegfelelőbbnek. Ugyanis itt van meleg- és hidegvíz, mellékhelyiség, kellemes meleget tudnak biztosítani a kicsiknek, és a napi háromszoros étkeztetést is könnyedén meg tudják itt oldani az alagsorban levő „metró”-ban. Folytatás a 4. oldalon
4/
ÖNKORMÁNYZAT
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
Folytatás a 3. oldalról
Az iskolában csak hidegvíz folyik, az is csak a mosdóban, az ételt valahol megfőzni és háromszor szállítani nagyon körülményes lett volna. Bár sikerült egy, a lehetőségekhez mérten jó megoldást találni a napközi problémájára, mégis számos anyukában néhány kérdés szorongást és aggodalmat ébresztett: vajon hogyan mennek le és föl naponta többször is a gyerekek a metróba levezető lépcsőfokokon, nem túl veszélyes? Erre a kérdésemre az óvó nénik és a napközi személyzete is egyöntetűen azt felelte, hogy fokozottan vigyáznak, és felügyelik a gyerekeket, ügyelnek arra is, hogy ne lökdössék egymást, és alig pár nap alatt annyira jól megszokták a gyerekek a lépcsőket, hogy már nagyon ügyesen közlekednek. Egy másik igen fontos kérdés is aggályokat szült: vajon hogy fognak tanulni, felkészülni a nagyobb gyerekek az iskolára, ha a kicsik is mellettük játszanak? Talán még többet is foglalkozunk ebben a helyzetben velük, mesélte Éva óvó néni, hiszen 72 gyereket nem lehet lazán hagyni, folyamatosan le kell őket foglalni valamivel, így elkerülhetőbb a nagy zsivaj. Voltak édesanyák, akik azért féltik gyerekeiket, hogy az őszi hűlésszezonban, így összezárva állandóan betegek lesznek. Sajnos, ez elkerülhetetlen amúgy is, ha már közösség-
be jár a gyermek, és nem csak a szűk családi körben tartózkodik. Még számos meg nem válaszolatlan kérdés motoszkál fejünkben, de tovább nem nyújtom soraimat, biztos vagyok benne, hogy mire e cikk megjelenik, a gyerekek már réges-rég megszokták új helyüket, hogy ki hol alszik, ki mellett, ki az óvó nénije, melyik csoporthoz tartozik. Talán számukra még érdekesebb is az új helyzet, és nem látják olyan borúlátóan a dolgokat, mint a szülők. A 18 új apróságnak, akikkel bővült az „óvodások világa”, úgy gondolom, mindenképp jobb a nagyok között, így találnak maguknak szomszédot, test-
vért, unokatestvért vigasztalónak. És mire mindenki megszokja, és a szülő is megbarátkozik az újonnan kialakult helyzettel, már költözhetünk is vissza a „régi- új „ napközinkbe… Az óvoda csoportnak a régi tanács épületében rendeztek be nagyon hangulatosan két termet, ahol 24 gyerek játszik és tanul György Gizella óvó nénivel. Bár első nap még nem működött a vízellátás, a szülők és pedagógusok nagyon találékonyan és rugalmasan megoldották a kézmosás és vécézés dolgát. Az önkormányzat két új kályhát szereltetett be, így a meleg is biztosított, mindenesetre ott jártamkor nagyon otthonosnak, kellemesnek bizonyult az egész környezet.Marosfalván nagy változás nem történt, két csoport működik, ahol Jakab Erzsébet Emőke 15 3-4 éves gyerekkel foglalkozik, és a nagy- és előkészítő csoport, ahol 18 gyerek számol és énekel Kovács Hajnalka óvó nénivel. Ők továbbra is a megszokott környezetükben folytathatják tevékenységeiket. Bár a cikkem egy kicsit hosszúra sikerült, remélem azért mindenki talált a maga számára néhány érdekes, fontos információt, igyekeztem a megkérdezettek véleményeit, aggályait mind papírra vetni. Ezúton kívánok minden gyereknek és pedagógusnak örömteli, sikeres óvodai és iskolai tanévet!
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
CIVIL FÓRUM
/5
Kaláka Kilyénfalván A búcsú ünnepére készülve kiderült, hogy bizony nincs a faluban egy nagyobb méretû szabad tér, amelyet különbözõ rendezvények szervezésére lehetne használni. Ekkor fogalmazódott meg az ötlet, miszerint a kultúrház és az iskola udvarán található régi fásszín elköltöztetésével nagyobb teret lehetne létrehozni. Gál Katalin
A
z amúgy is rossz állapotban lévő fásszín bizony már nem sokáig tartott volna ki. Így a Kilyénfalvi Csipkebogyó Kulturális Egyesület és a Kilyénfalvi Önkéntes Tűzoltó Testület néhány tagja nekilátott a munkának, kalákában. A cél új fásszín építése más helyre, majd a régi lebontása. A példamutató összefogás eredményeképpen már tető alatt van az új építmény.
A Kilyénfalvi Közbirtokosság 10 m³ faanyagot adományozott az új épülethez. A nyersanyagot Bálint Attila és Kolozsi Géza dolgozta fel. A megmaradt deszkából Marthy Barna lambériát készített. A tűzoltótestületnek is volt valamennyi saját faanyaga, ebből is lambéria készült.
A szín oldala lambériából készül, ez nem csak esztétikus, hanem funkcionális is egyben, hiszen az egyszerű deszkánál időállóbb a faburkolat. A munkálatokhoz szükséges vasazatot (szeg, ácskapocs) a község Önkormányzata biztosította. Az új épület három részből áll: középen egy kellékes rész a kultúrháznak, a két szélén egy-egy fásszín az iskolának illetve a kultúrháznak. Elmondhatjuk, hogy az összetartás szép példájának lehetünk tanúi Kilyénfalván. Néhányan nagyon sokat dolgoztak, hogy a terv megvalósuljon. A kaláka szervezője és mozgatórugója ifj. Borka Béla, akinek ezúton is köszönjük kitartását! Nem szabad megfeledkeznünk a háttérben dolgozókról sem: a feleségekről, akik finom ebédet főztek a kalákásoknak. Tervezzük a régi fásszín elbontását, és a megmaradó szemét összegyűjtését, elszállítását. Természetesen ezt a tevékenységet is kalákával szeretnénk lebonyolítani, így szeretettel várunk mindenkit!
6/
CIVIL FÓRUM
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
Szüreti bál Tekerõpatakon 2010. szeptember 18-án újra megrendezésre került a környékünkön hagyományos szüreti bál. Ebben az évben az 1991-ben született korosztályon volt a sor (György Vince, Kovács Emõke, Ferencz Ármin, Simon Botond és Törõ Szabolcs). A kevés létszámú korosztály tagjai segítségül hívtak néhány fiatalt az egy évvel idõsebb, illetve az egy évvel fiatalabb korosztályból (Angi Róbert, Balázs Erika, Bernád Szilárd, Bokor Erzsébet, Fülöp Emõke, Kulcsár Tünde, Molnár Rozália, Kozma Szilveszter, Horváth Attila, Horváth Ramona, Tatár Szilvia, Jakab- Tatár Norbert és Kolumbán István). Bokor Erzsébet
A
szervezés, a bál megrendezése sok időt és energiát igénybe vett, de mindenki szívvel-lélekkel azon dolgozott, hogy minél szebb és felejthetetlenebb élménnyel gazdagítsa a bálozókat. A csősz párok egy néhány perces tánccal is készültek, amelyet Kolumbán Csilla tanárnő tanított be. A szüret megünneplése egy szentmisével kezdődött, így Isten áldásával indultak el a csősz lányok és fiuk meghívni a község lakóit az esti bálra. Már megszokott módon, szekéren, énekelve vonultak végig a falukon zene kíséretében. Köszönjük a fúvószenekar néhány tagjának az aktív részvételét (Kovács Ottó, György Róbert, Horváth József, Tatár Sándor, Tatár László, Fórika
Szabolcs) valamint a fogatosoknak (Fórika Béla, Antal Vilmos), akik idejüket nem sajnálva elkísérték a csőszöket. A bál este 8 órától kezdődött, ahová elég sokan eljöttek. Volt tombola, elég értékes ajándékokat lehetett nyerni: a harmadik díj egy római tál volt, a második egy két-
személyes vacsora a Szilágyi vendéglőben. Az első díj egy kosár szőlő volt, amelyhez társult egy üveg finom ital is. A szervezők nevében is köszönjük mindenkinek a segítséget, reméljük, mindenki jól érezte magát, és bízunk benne, hogy a következő években sem marad ki ez a szép hagyomány.
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
HITÉLET
/7
Mária Szent neve Szeptember hónap bõvelkedik a Boldogságos Szûzanyához kapcsolódó ünnepekben. Ilyen három is van a hónap elsõ felében: 8-án Kisboldogasszony (Mária születésnapja), 12-én Mária Neve napja, és 15-én a Fájdalmas Anya ünnepe. Fejér Lajos, plébános
S
zeptember 11-én, szombaton Kilyénfalváról és Gyergyószentmiklósról Nt. Szilágyi Lőrinc és Fejér Lajos lelkipásztorok szervezésével a hívek (48 személy) Csíksomlyóra látogattak. Úti célunk volt a Boldogságos Szűzanya előtt tiszteletünk és hódolatunk kifejezése abból az alkalomból, hogy szeptember 12-én Mária Neve ünnepén a kegytemplomban búcsút tartanak (kicsi búcsú). A kegytemplomban szentmisén vettünk részt, amelyen az énekeket Szilágyi Lőrinc esperes-plébános vezette, és az elmélkedést Fejér Lajos plébános tartotta. A szentmise után a templom mellett az erre a célra kialakított helyen fogyasztottuk el ebédünket, majd útnak indultunk. Csíkszeredában a Millenniumi templomot látogattuk meg, Csíkszentdomokoson Isten Szolgája Márton Áron emlékére állított szobornál imádkoztunk a Püspök Úr boldoggá avatásáért, majd Balánbányán meglátogattuk a nemrégiben felújított plébániatemplomot. Szilágyi Lőrinc plébános úrnak itt volt az első szolgálati helye. A templom történetének ismertetése után indultunk hazafelé, de még megálltunk a csíkszentdomokosi templomnál, ahol a templom történetét Csiby László plébános ismertette. A marosfői rövid pihenő után tértünk haza élményekben gazdagon erről a zarándoklat-kirándulásról, egy olyan tervvel, hogy szeretnénk szeptember 29-én részt venni Főegyházmegyénk védőszentjének, Szent Mihály főangyalnak az ünnepén, a
búcsús szentmisén, Gyulafehérváron. Ez a nap egyben Isten Szolgája Márton Áron püspök halálának 30. évfordulója is. Mária Neve ünnepével, az ünnep történelmi hátterével kapcsolatban, az alábbi elmélkedésben adok néhány gondolatot. A Boldogságos Szűz Mária neve napjára (Csíksomlyó, 2010. szeptember 11.) Kedves Testvéreim! A mai napon is és minden alkalommal, amikor a Boldogságos Szűzanyát tiszteljük tudnunk kell: azt a személyt becsüljük és hódolunk előtte, aki a Szentháromság egy Istennek a legszebb és legkedvesebb teremtménye. Feléje fordulunk tiszteletünkkel, aki a mi megváltó Krisztusunknak az Édesanyja. Ezért nem fél az Egyház a Mária-tisztelettől, újra és újra összejövünk köréje, hozzá zarándokolunk, közbenjárásáért esedezünk, és égi édesanyánkként szeretjük. Az év folyamán többször is megültük az Ő ünnepeit, most szeptember hónapban, 8-án a születésnapját ünnepeltük, 15-én mint Fájdalmas Anya áll előttünk, aki részt vállalt Szent Fia keresztútjából és szenvedéséből, ma pedig Mária Neve Napját megünnepelni jöttünk el ide Csíksomlyóra Kilyénfalváról és Gyergyószentmiklósról, hogy gyermeki szeretetünket itt fejezzük ki őiránta. A Szent Lukácstól vett evangéliumi szakasz, amit most felolvastunk, egyértelművé teszi számunkra azt a fontos igazságot, hogy a Földre jött üdvözítő Jézus élettörténete nem a földön, s nem az embereknél, hanem az égben, Istennél kezdődött. Gábor angyal ennek a nagy igazságnak a
hírül adója, aki azt a Názáretben élő fiatal leányt, akit az emberek különösebben nem ismertek, váratlanul néven szólította, s mint Istennél jól ismert személyt „üdvözléggyel” köszöntötte. Sőt kegyelemmel teljesnek, az asszonyok legkiválóbbikának, egy olyan kivételezett személyiségnek nyilvánította, akivel az Úr vele van. Születendő Fiáról, Jézusról azt mondta, hogy: Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják nevezni… uralkodni fog Dávid trónján és uralmának nem lesz vége.”). A meglepődés okozta átmeneti bizonytalankodás után Mária pedig kimondta az Isten akaratához simuló „igent”, és ez a lelkület tette őt az „Úr szolgálóleányává”, értünk, emberekért közbenjáróvá, akinek az oltalmát kérte magyar népünk a történelem viharos századaiban, és kéri ma is a mindennapok karübdiszei (veszélyek, nehézségek, ld. Mit.lex.) között. Ahogy több Mária-ünnep is kapcsolódik népünk történelmi eseményeihez, úgy a mai is. Az európai fejedelmek háborút indítottak a törökök ellen, hogy visszaszorítsák Európából. Szobieszky János lengyel király, a keresztények fővezére 1683ban, Nagyboldogasszony napján indult meg seregével Bécs felszabadítására. Az ostromot szeptember 8án, Kisboldogasszony napján kezdte el. Előtte Bécs fölött a Khalenbergen (Leopoldsberg) levő Szűzanyakápolnában vett részt szentmisén az a három hadvezér, akik tudták, aznap döntő csatára kerül sor köztük és a törökök között. Ezen a szentmisén a lengyel király ministrált és vezéreivel együtt megáldozott. Utána Szűz Mária nevének segítségül hívásával indította el a döntő ostromot, és négy nap múlva, szeptember 12-én bevette Bécset, és ezzel elkezdődött Magyarország felszabadítása is a közel 250 éves török elnyomás alól. Folytatás a 8. oldalon
8/
HITÉLET
Folytatás a 7. oldalról
XI. Ince pápa rendelte el hálából Mária névünnepének a megtartását. A katonák Mária nevének a segítségül hívásával indultak a harcba Krisztusért és győztek. Temesvári Pelbárt ofm. (1435 – 1504) a Stellarium coronae Beatae Mariae Virginis predikációs gyűjteményében, a középkorban virágzó szómisztikát alkalmazva, elmélkedik igen szépen a Boldogságos Szűzanya nevéről. Úgy gondolom, hogy, amit a tudós szerzetes kielmélkedett és leírt, a mi Szűzanya tiszteletünk miértjét is pontosan kifejezi: Szűz Mária nevének öt betűje jelenti azt az öt nagy jótéteményt, amellyel elárasztja a földet. Először az M betű (mater misericordiae et mediatrix) azt jelenti, hogy az irgalmasság anyja, s a világ szószólója. Szt. Bernát szerint: Van-e olyan nyomorúság, amelyet az irgalmasság anyja el nem tüntetne? Másodszor az A betű (advocata) jelenti, hogy ő az emberi nem szószólója, s azért ő mindenkiért közbenjár az Úrnál. Ezért énekli az Egyház: Azért szószólónk, fordítsd ránk irgalmas szemedet! Harmadszor az R betű jelenti (reparatrix ruinae), hogy ő mind az angyali, mind pedig az emberi romlás helyreállítója. Ezért írja Szt. Bernát: Ő az a Szűz, aki az egész világ megjavításának munkájában részt vett, s aki kieszközölte mindnyájunk üdvösségét. És a továbbiakban szintén Szt. Bernát, így fogalmaz: Boldogságos Szent Szűz, csakis teáltalad telt meg az ég, vált üressé a pokol, te építetted fel Jeruzsálem romjait, s te adtad vissza a várakozó szerencsétleneknek az elveszett életet. Negyedszer az I (illuminatrix) jelentése az, hogy Mária az egész Egyháznak és világnak a megvilágosítója. Mária nevét úgy magyarázzák: Megvilágosító. Mert amint a nap megvilágosít minden csillagot, így Mária kegyelmének és dicsőségének a fényével megvilágosít minden szentet, angyalt, s az egész Egyházat. Ötödször az A betű (auxiliatrix) jelentése az, hogy ő minden szükségben a nyomorúság segítője. Ezért
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
mondja Origenész egyik szentbeszédében: Tudom, ha a Boldogságos Szűznél jámborul kopogtatunk, szükségünkben nem hagy magunkra, mivel könyörületes és malaszttal van tele. Ezért nem tudja megállni, hogy ne könyörüljön meg azon, aki segítségül hívja az ő nevét. „Tengerészek csillagra néznek, hogy a révparthoz érjenek. Így keresztények égbe vezérnek, föl, Máriára nézzenek!” (Aquinói Szt. Tamás). Merjük őt segítségül hívni. A mai napot adjuk neki tiszteletünk, köszönetünk és szeretetünk jeleként. Adjunk hálát érte a Mindenható Istennek, hogy ilyen pártfogót adott nekünk. Kérjük a Szűzanyát, hogy fogadjon el minket és segítsen abban, hogy jó testvérei tudjunk lenni egymásnak, jó testvérei az Elsőszülöttnek, a feltámadott Krisztusnak és jó gyermekei neki, a mennyország Királynőjének. Ámen. Fájdalmas Szűzanya napja tulajdonképpen összefügg a Szent Kereszt felmagasztalásának (szeptember 14.) ünnepével. Mária hét fájdalmát az egyházi év fájdalmas pénteken is számon tartja, de ez a nap a nagyböjt ősi liturgikus rendjében mindig megmaradt jövevénynek. Ezért volt szükség önálló ünnepre, amely az emésztő anyai fájdalomnak egyszerre archaikus és szakrális képzetvilágát dicsőíti meg. A kultusz eredetét a kutatásnak még nem sikerült teljesen tisztázni, de nem tévedünk, ha az ünnep kibontakoztatását nem korábban, hanem a keresztes háborúk Szentföld-élményében és a nyomában haladó passiómisztikában keressük. Felvirágoztatásában a koldulórendek, főleg a ferencesek, majd önállóbban a szerviták buzgólkodtak. Költészetünk legrégibb és legszebb középkori emléke az Ómagyar Mária Siralom, amely már a XIII. században tanúskodik népünknek még napjainkban sem lankadó tiszteletéről. VII. Piusz pápa (1800 – 1823) később bevezette az egész Egyházba, hálából, a napóleoni fogságból való szerencsés visszatéréséért. Szűz Mária szenvedése tiszteleté-
nek szentírási alapja az agg Simeon jövendölése: „… a te lelkedet is a fájdalom tőre járja át”(Lk. 2. 23), amely egyúttal a hét fájdalom egyike. A fájdalmak a következők: 1. Midőn Simeon megjövendölte szenvedéseit. 2. Az egyiptomi menekülés, nélkülözés, hontalanság. 3. A 12 éves Jézus elvesztése. 4. Találkozás a keresztjét hordozó Jézussal. 5. A keresztfa alatt látva Szent Fia halálát. 6. Amikor Jézus testét levették a keresztről, és ölébe helyezték. 7. Amikor Jézust eltemették. A Fájdalmas Anya szenvedését megénekelte Szent Bonaventura a zsolozsmájában (officium de compassione Beatae Mariae Virginis) és a Stabat Mater himnuszban Jacopone da Todi (szerzősége a legvalószínűbb Szt. Bernáttal és XXII. János pápával szemben) a 13. században. Mindkettő belekerült a római liturgiába, de ugyanakkor forrása és mintája lett a szakrális népköltészetnek, Máriasiralmaknak is. A művészetben számos alkotás tárgya a Fájdalmas Anya, templomokban szobor és kép formájában gyakran találkozhatunk vele. A Pieta mint az isteni és emberi szenvedés megfoghatatlan szimbóluma, a középkor végének, a devotio moderna (Lat. jel: modern jámborság. Ez egy lelkiségi irányzat, melyet a kortársak neveztek újnak, modernnek – pl. 1420: Henri Pomerius – annak ellenére, hogy egyik legfőbb jellemzője épp a szigorú hűség a hagyományokhoz) világának alighanem legegyetemesebb áhítatforrása. Amit mi már műalkotásnak érzünk, az még Michelangelonál is elsősorban kultikus követelményeket szolgált. Ez az ünnep abban akar megerősíteni bennünket, hogy tudjuk, Mária velünk van szenvedéseinkben. És mivel átélte mindazt, amiről Isten Szolgája Márton Áron püspök úgy fogalmazott, hogy „… vannak, akiknek fáj az élet”, a Szűzanya vigasztalást nyújt nekünk.
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
A fájdalmas Anya szeretetteljes vigasztalója azoknak, akiket megérint valamelyik a sok fizikai vagy erkölcsi fájdalom közül, amelyek az embert sújtják és kínozzák. Ismeri bánatainkat és fájdalmainkat, mert ő is szen-
HITÉLET
vedett Betlehemtől a Kálváriáig. A szenvedő Jézustól azt a feladatot kapta, hogy mindig szeressen és mentsen meg bennünket. Ő vigasztal, amikor testünkön-lelkünkön valamilyen válságos helyzet sebhe-
/9
lyeit viseljük. Kérjük Őt, világosítsa meg elménket, hogy megértsük, a boldogság titka a jóságban rejlik, abban, hogy mindig hűségesen kövessük egyszülött Fiát, Jézust.
Nagyboldogasszony! Pál István, plébános
A
ugusztus közepén a keresztény világ Jézus Krisztus anyját, Máriát ünnepli. A Nagyboldogasszony elnevezés kizárólag a magyar nyelvben, a magyar szóhasználatban létezik A magyarság ősi hite szerint Nagyboldogasszony napja az a nap, amikor a magyarok Nagyasszonya, Mária testestől-lelkestől a Mennyországba távozott. Az eseménynek már a középkorban igen nagy kultusza volt. Magyarországon Szent István király még uralkodása alatt ünneppé avatta augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját. Erre a napra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot, és tartott törvénykezést. Élete végén a beteg király ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, és ő maga 1038-ban e napon halt meg. István királyunk haldokolva is gondoskodni akart, anyát adni egy országnak, egy elárvult népnek, melyet ő már képtelen volt tovább irányítani. Egy Nagyasszonyt adott nekünk, akit tisztelünk; Boldogasszonyt, Isten Anyját. Nagyboldogasszony ünnepen a Jelenések könyve érdekes és elgondolkodtató képeket fest szemeink elé a Napba öltözött asszonyról, a sárkányról, a templomról és a szövetség ládájáról. Valójában mi is ezeknek a képeknek a mondanivalója, mit ért ezekből a ma embere? A Szentírást olvasva talán többet megértünk és megsejtünk az ünnep mondanivalójából. Lukacs evangélista azzal indítja elbeszélését, hogy Mária útra kelt, mégpedig sietve. Ez lenne az élő hitnek első mozzanata. Útra kelni,
elindulni. Persze célirányosan, mint Mária is tette. Találkozni akar idős rokonával, Erzsébettel. Ez motiválja. Lám mennyire hétköznapi, emberi dolgokra épít a hit. Egy egyszerű találkozás… Így kezdődik… A jelenet középpontjában látszólag két asszony áll, de rejtve „méhükben hordozva” ott van a későbbi Keresztelő János, és ott van a világ üdvözítője Jézus. Az üdvtörténet jövője jelen esetben két törékeny asszony testére és lelkére van bízva… Ez a két asszony tud valami titkot, birtokol valami tudást, – amiről Mécs László: A királyfi három bánata c. versében így fogalmaz: „csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.” – és ami még rejtve van a világ előtt… Mária és Erzsébet találkozása nem más, mint a „Lélek működésének” a története, hiszen ők ketten mindent a „lélek ösztönzésére” tesznek, és mondanak. Találkozásukat átjárja a beteljesedett hit öröme:„Boldog vagy, mert hittél annak beteljesülésében, amit az Úr mondott neked”- mondja Erzsébet Máriának, és ennek a hitnek az öröme terjed ki előbb Erzsébetre, majd pedig Zakariás házára, később pedig az egész Egyházra. Mária öröme szó szerint az égig ér és dicsőítő éneke, a Magnifikát, tökéletesen kifejezi lelkiállapotát. Benne van a túláradó öröm, midőn ezt mondja: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben”. Ez az ének egy rejtett történelmi visszatekintés is , hiszen világosan kitetszik belőle, hogy Isten nagy dolgokat művelt a néppel nemzedékről nemzedékre és fölfedte szeretetét, gondviselését, de
csak azoknak, akik ezt egyszerű szívvel, alázattal és hittel fogadtak. Mária látta, megtapasztalta, hogy Isten hogyan szórta szét a gőgösöket, hogyan taszította le trónjáról a hatalmasokat, és hogyan emelte fel az alázatosokat.
Mi az ünnep üzenete? Történelmi vonatkozásban talán az, hogy évszázadokon át a kereszténység védőbástyája voltunk, megvédtük a keresztény hitet idegen betolakodók ellen. Most elérkezett az idő, hogy keresztény hitünk védjen meg minket! A kérdés csupán az, hogy mennyire élő és erős a mi hitünk? Elég erős ahhoz, hogy kivezessen minket a jelen útvesztőiből és gyötrelmeiből? Elég eleven és tettre kész ahhoz, hogy jövőt építhessünk rá, úgy ahogy a múltban tettük? Lelki vonatkozásban pedig az lenne az üzenet, hogy örök életre vagyunk hivatva, és ez az örök élet már itt a földön elkezdődik, ha akarjuk. Isten országában nem csak a lélek számára van hely, hanem az egész ember számára, a test számára. Isten a Szűzanyával előre megtette azt, amit mindnyájunkkal meg fog tenni. Átalakítja gyarló testünket, és megdicsőült, romolhatatlan testet ad nekünk. Addig azonban feladat vár ránk, és amíg tart a kegyelmi idő, gyakorta a „szülés fájdalmát” éljük át testünkben, a Nemzet testében. Szent István királyunk által a Boldogságos Szűznek felajánlott nemzet, szenvedő nemzet. Folytatás a 10. oldalon
10 /
HITÉLET
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
Szűz Mária a gyermek Jézussal, az ún. „Görög Madonna” Giovanni Bellini 1460-1464 Milano, Brerai Képtár
Folytatás a 9. oldalról
Ezért Mária Országának osztoznia kell Mária fájdalmaiban, amennyiben dicsőségében is osztozni akar. Voltak és vannak megválaszolatlan kérdések, amelyek nemzetünk egészét és benne az egyes embert érintik. Ma sem értjük a történelem számtalan igazságtalanságát, amelyeket elviselni kényszerültünk, de mindezek ellenére ott van a
bizalom Nagyasszonyunk, Magyarok Nagyasszonya iránt. Mindazonáltal a Boldogságos Szűz örvendező asszony, minden megpróbáltatása és szenvedése ellenére az. Boldog azért, mert hitt annak beteljesülésében, amit az Úr mondott neki. Tudott Igent mondani Isten szándékára, és a kereszt alatt is hitt a feltámadásban. Megértette, hogy a „jelen élet szenvedései nem mér-
hetők a jövendő dicsőséghez!“ Ezért a mai ünnepen, és nemcsak ma, úgy és azzal az áhítattal, szándékkal és felajánlással fordulunk hozzá mi is – oltalmat kérve – mint eleink: „Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Anyja! Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkor dicsőséges és áldott Szűz”.
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
MÚLTIDÉZÕ
/ 11
„Isten adott, a kommunisták elvették” Egy másik tényezõ, ami legalábbis eleinte meglepte a falusi embereket, az a gyökeres változás volt, ami bekövetkezett a társadalmi struktúrában, amikor az addig ismert világ teljesen felfordult: a gazdagok szegények lettek, és a hozzá nem értõk vezetési posztokba kerültek. Elekes Dániel László
„És akkor az a szúrás, amikor láttuk, hogy milyen emberek parancsolgattak nekünk ... Alig tudták leírni a nevüket! Uram Istenem, milyen megalázó volt...” (N. T.) És mégsem ez volt a legnagyobb probléma, amivel szembesültek, még a közös emlékben is ez a tény másodlagos szerepet játszott. Nemcsak hogy mindent elvettek tőlük, és a szó szoros értelmében csak a tetővel a fejük felett maradtak, de a falusi lakókat még arra is késztették, hogy majdnem ingyen dolgozzanak az államért. Ha az első években a parasztoknak elég jól fizették az elvégzett munkát, nem csak pénzben de termékekben is, idővel a dolgok nagyon rosszra fordultak. Ahhoz, hogy tudják fenntartani magukat, hogy tudjanak minimális megélhetőségi lehetőséget biztosítani, a parasztok rákényszerültek egy új munkahely keresésére, ami biztosíthatott egy stabil jövedelmet. Általában egy ilyen munkahelyet az iparban találhattak, ami viszont magával hozta a városra való költözést vagy legalább az ingázást. Gyergyószentmiklós aránylag közel volt, és sok lehetőséget kínált az embereknek a munkahelyet illetően, hisz sok gyár létezett itt. Viszont valójában a falusiaknak szerencséjük volt a már akkor működő kőbányával, ami elég nagymértékben felemésztette a munkaerőt. „Már az első évtől kezdődően (a kollektív
létezésének első évében), az emberek itt a faluból, mivel voltak munka lehetőségek máshol, ugye két bánya is volt a közelben, egyik a faluba a másik Kilyénfalván, elég sokan elhagyták a kollektívát. Nem erőst működött, ahogy nem működtek máshol sem, mert ugye önállóak kellett volna legyenek, de az állam irányítása alatt voltak, és a termékek túlnyomó többségét az állam elvitte... És amit felosztottak a kollektív munkások között, az nagyon kevés volt, az nem volt elegendő a túlélésre sem... Sokan, nagyon sokan navétáztak”. (Sz. G. P.) Tehát inkább kényszerből, de az újfalvi lakosság kihasználta a gyárak által nyújtott lehetőségeket, mind Gyergyóban, mind más városokban. „Az ország ipari szintje elérte azt a pontot, amikor az emberek többsége, a családnak legalább egy-két tagja, munkát kaphatott a gyárakban, mert ez egy biztos bevételt jelentett, egy stabil pénzforrást. A nagy méretű iparosítás a lakosság özönlését eredményezte a város felé, aki tudta és bátrabb volt, a város felé fordította az arcát. Nagyon sokan költöztek Gyergyóba, Csíkszeredába és más városokba” (N. E.) „Elég nehéz volt, az emberek, egy része, elmentek, és többet nem jött vissza. Építettek egy lengyárat, és ott dolgoztak ...” (S. Gy.) „Ezt a zónát erősen iparosították, úgy hogy minket életben tartott a bánya és a gyergyói gyárak. Úgy hogy a fiatalok, általában mind dolgoztak valahol, egy gyárba, és a sza-
badságok alatt, nyáron, ha kellett, dolgoztak a kollektívben. És ez így jó volt nekünk, ennek a falunak. De ahol nem voltak gyárak, ahol csak mezőgazdaságból kellett megéljenek ... Nem érte meg!” (Sz. G. P.) „Az emberek mentek a gyárakba (dolgozni). És ott is egy része megunta, mások ott maradtak. És aki ott maradt az jól vitte, mert a nyugdíj is háromszor-négyszer nagyobb, mint a kollektivista nyugdíj. A bányában is sokan dolgoztak. Nem csak a faluból, de a szomszéd falvakból is, Vaslábról, még Csíkszeredából is. Akkor elég nagy dolog volt, vasút volt építve, naponta nem tudom hány tonnát termeltek...” (Cz. J.) A ház körüli terület kivételével (valójában az egyetlen földterület, amibe senki sem kötött bele), a parasztoknak még járt egy kis termőföld, 15 és 30 ár között, saját használatra, de csak akkor, ha ledolgozták a kötelező munkanapokat a kollektívben. Ezeket a területeket minden évben újra mérték a ledolgozott napok függvényében. A legtöbb esetben ezeket a kötelező munkanapokat a nők végezték, egyébként az egyetlenek, akik megszakítás nélkül dolgoztak a kollektívben a kezdetektől egészen az 1989-es felszámolásig. „Volt egy terv, meg volt határozva egy munkanap értéke a terület és a termés függvényében, szóval minden meg volt tervezve. A parasztok kaptak egy területet saját használatra, ha ledolgozták a kötelező munkanapokat. Erre is volt egy terv. 70, 80, 90 nap volt a kötelező évente, ezt ha ledolgoztad, akkor kaptál 25 ár termőföldet. Ha a férjed is megcsinálta ezeket a napokat, akkor kétszer 25 ár”. (Sz. G. P.) Folytatás a 12. oldalon
12 /
MÚLTIDÉZÕ
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
Folytatás a 11. oldalról
„A családnak muszáj volt ledolgozni az úgynevezett kötelező munkanapokat, hogy megkapják azt a területet... a zöldségek termelésének. Általában, abban az időben, ez 25 ár volt, amit a család megművelhetett, kis birtokok, amit próbáltak kihasználni a kollektivizálás után”. (N. E.) A kollektívákban tehát inkább a nők dolgoztak, de sokszor még a gyerekek is. Utóbbiakat pénzzel fizették, minden munkanap végén. „14 évet dolgoztam az istállóknál, majd voltam Szenétén, Kilyénfalván, és mindenütt...” (N. T.) „A gyerekek vakációban, dolgoztak a kollektívben, hajtották a lovakat és szedték a kolorádóbogárt. És ezt fizették készpénzzel, helyben” (C. J.) A fiatalok sorsa nagyon egyszerű volt, az életük kimenetelét eldöntötték a falusi új életkörülmények a kollektivizálás után. A szüleik rájöttek, hogy semmilyen jövőt nem tudnak nekik biztosítani, hacsak nem fordítják őket „arccal a város felé”. Iskolákba küldték őket, tanuljanak egy mesterséget, és telepedjenek le, építsenek egy életet maguknak városon. Így, a hatvanas évekkel kezdődően, a fiatalok jobban és jobban elidegenedtek a falutól, és városiak lettek. Még manapság is néha a falura úgy tekintenek, mint egy öregek lakta településre, az esély arra, hogy a fiatalok visszatérjenek a falusi környezetbe nagyon csekély. Az a mentalitás, miszerint az ember nem tud érvényesülni falun, nincsenek lehetőségei, hogy fejlődjön, még mindig erős a közvéleményben, tehát „menekülnünk” kell városra. Az iskolázás nem volt könnyen elviselhető cél a szülők számára. Mindenki óriási áldozatokat kellett hozzon, ha azt akarta, hogy biztosítson a gyerekei számára egy megfelelő iskoláztatást. És ez annak ellenére, hogy hivatalosan ingyenes és kötelező volt az iskola. A falusiak tudták, hogy az egyetlen esély, hogy a gyerekeik ne ugyan arra a szomorú sorsra jussanak, az iskoláztatás volt, ezért mindent megtettek, hogy elküldjék őket iskolába. Egyeseknek könnyebb volt,
másoknak nehezebb. Súlyosabb volt a helyzet azon gyerekek számára, akiknek a szülei kuláknak voltak nyilvánítva. Ezeket, legalábbis eleinte, valósággal kitiltották az oskolákból, mondván, hogy ők nem méltóak iskolába járni. Majd később, mikor már befogadták őket iskolába, mindig szóvá tették az úgymond származásukat: „Sokszor említették nekem, hogy tudom, ki voltam? Mi kulákok voltunk, az apósom kulák volt ...” (N. T.) Persze, az éremnek volt egy másik oldala is, vagyis léteztek személyek, akik tanultak az állam pénzén. Ezek voltak az úgynevezett „új emberek”, a káderek, akiket a Kommunista Párt remélte, hogy kit tudja használni az új szocialista társadalom építésében, a jövő mérnökei, munkásai. „Éngemet, például, és még két kollégát, elküldtek Udvarhelyre könyvelő iskolába tíz hónapig. 1962-ben, február elsejével kezdődően egészen november 30-ig. Jó volt, mert ingyen volt, a mezőgazdasági líceumba, Udvarhelyen, nekünk még zsebpénzt is adtak. Majd mikor hazajöttem, 1962 novemberében, engem főkönyvelőnek neveztek ki itt Újfaluban, a másik kettőt máshova nevezték ki” (Sz. G. P.)
Manapság, a falvak újranépesítése egy lassú és bonyolult folyamat. „A fiatalok akkoriban kezdtek iskolába menni, mesterségeket tanultak, és többé nem jöttek vissza, a munkájukból éltek városon. Igaz, hogy most egy ilyen folyamat is elkezdődött, a faluba való visszatérés, azok, akik már nem tudnak megélni városon, és akinek még vannak tartalékai falun, szülőktől vagy nagyszülőktől örökségek, viszszajönnek és megpróbálnak beilleszkedni a faluba. Remélem, hogy ez a folyamat nem fejeződik be. Olyan sokan nem térnek vissza, de hovatovább kevesebben mennek el a faluból. Inkább itt maradnak, itt próbálnak szerencsét” (N. E.) A 28 év alatt, ami eltelt a kollektív létrehozása és a felszámolása között ,nem sok jóról tudtak nekünk beszámolni az emberek. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az igazán előnyös oldalai a kollektivizálásnak túlságosan kevesek ahhoz, hogy eltakarják, vagy legalább nyelhetőbbé tegyék azt a keserű ízt, amit maga után hagyott egy olyan rendszer, amit senki sem akart, és mindenki nehezen fogadott el.
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
MÚLTIDÉZÕ
/ 13
Elsõ világháborús újfalviak 8. Ifj. Sólyom István
Hunyadi Lajos huszár, kisbirtokos Újfaluban született 1898-ban. 1916. május 28-án vonult be a 9. honvéd huszárezredhez. Rá egy évre az olasz harctérre vonult, ahol Piave mellett harcolt. 1918. október 27-én olasz fogságba esett. 1919. október 27-én jött haza, és 1920-ban szerelt le. A román megszállás alatt a Magyar Párt tagja volt.
Hunyadi Pál honvéd, középbirtokos Újfaluban született 1878-ban. 1914. augusztus 1-én vonult be a 22. népfelkelő honvéd gyalogezredhez. Augusztus 6-tól az orosz és a román hadszíntereken küzdött, Olika mellett és a Tölgyesi szorosban harcolt. 1914. november 15-én és 1916. július 2-án sebesült. 1918 szeptemberében felmentést nyert. Kitüntetései: kis ezüst vitézségi érem, bronz vitézségi érem és Károly csapatkereszt. A román megszállás alatt a Magyar Párt tagja volt. Testvére,
Antal szakaszvezető 1914-ben az orosz fronton hősi halált halt.
Ferencz Sándor honvéd, gazdálkodó Tekerőpatakon született 1894-ben. 1914. október 26-án vonult be a 22. honvéd gyalogezredhez. 1915. feb-
ruár 1-től a 304. komb. Gyalogezred kötelékében az orosz harctéren küzdött. A Kárpátokban és Hryj mellett mint telefonista harcolt. 1915. június 8-án orosz fogságba esett. 1918 májusában jött haza, az összeomláskor szerelt le. A román megszállás alatt a Magyar Párt tagja volt. Testvére Márton orosz fogságban halt hősi halált.
Péter Árpád t. hadnagy, igazgatótanító Kilyénfalván 1896-ban született Vargyason. 1914. október 26-án vonult be Marosvásárhelyre a 22. honvéd gyalogezredhez. 1915 márciusától kétszeri megszakítással az orosz harctéren küzdött. Uzsok és Sienikovce mellett harcolt. Kétszer súlyosan sebesült. 1916. június 6-án orosz fogságba esett. 1918. március 15-én szökve jött haza. 1918. december 22-én szerelt le. Kitüntetései: kis ezüst vitézségi érem és Károly csapatkereszt. A román megszállás alatt a Magyar Párt kilyénfalvi tagozatának titkára volt.
14 /
MÚLTIDÉZÕ
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
Rokonságom Kedves jelenlévők segítsenek nekem Becsületszavamra, megállott az eszem A sógorasszonyom, illetve az ángyom De nem is az ángyom, mert a keresztlányom Sőt, ha úgy számítom, a nagynéném lenne Aki most maguknak egyet énekelne Unokatestvérem az anyai ágon S mégis a nagynéném, hogyha jól megrágom Úgy történt a dolog, hogy megértsék végül Egy szép özvegyasszonyt vettem feleségül Ez eddig jól is van, csípje meg a kánya De hát volt neki egy szép hajadon lánya S én elvettem az anyját, gondoltam nem bánom Legalább egyúttal, van egy szép leányom Ez még nem volt hiba, de a múlt ősz végén Édesapám – rég – özvegyember lévén Addig is el szokott hozzánk látogatni De ekkor el kezdett sűrűn járogatni S mit nem ad az Isten egy szép téli napon Ünneplő gúnyában fordult be a kapun Kopogtat az ajtón, s aztán szégyellősen Forgatja kalapját, s pisolyog erősen Nem gondoltam rosszra, de szúrta a szemem Amint ott ravaszul feszengett nekem S egy félóra múlva kimotyogja végül Hogy a lányomat kérné feleségül Mikor helyrejöttem, mondom az öregnek Hogy ezt a viccet hagyja az ördögnek Ő oszt mondja, nem viccel, hát nem vettem észre? A lány is egyetért, s biztosra jött, készre! Hát nem láttam semmit? Hol tartom a szemem? Látszik már öregszem, s nem fog már az eszem Hát ezeket hallván, csak a szájam tátoma Hát, ha én ezt tudtam, csapjon meg a guta Az mondja az asszony, hogy ő biza tudta S mit mind csodálkozom? Oda is ígérte
Sőt a hozományát el is készítette Szombaton esküsznek, már az első héten S pontosan úgy is lett, megesküdtek szépen Én is ott voltam az apám lakodalmán Mert a dolgot kissé jobban megfontolám Rájöttem, hogy ebben nincsen semmi furcsa S így lett anyám nekem Julcsa Igen-ám, de évre lett egy kicsi fiúnk Azt sem tudtuk örömünkbe hová tegyük magunk Apám is módfelett büszkélkedett rája Hogy immár neki is van egy unokája Nőtt is a kislegény, mint ágon a körte Látszott, hogy az eszét tőlem örökölte De alig szakadt el nagy három bugyigója Mikor apámékhoz is lepakolt a gólya No, most bogozd ki Lajos, most váltson az eszed Hogy ezt a gyermeket vajon hova teszed? Mert, ha úgy számítom, a testvérem lenne Mert az apámnak és része vagyon benne De a lányom után, kinek apja vagyok A saját öcsémnek a nagyapja vagyok De mivel neki is apám az apja Így saját magamnak lettem a nagyapja Az apám is az édes fiának a veje A fiam pediglen szegény kicsi feje Sógora lett ekképp saját nagyapjának Ki mostan következik Szintén rokonságom, vegyék, ahogy veszik, De ezt kibogozni én már úgy sem merem Bogozzák ki maguk, s üzenjék meg nekem A címemet, ha tudják, Kolumbán Lajos vagyok Ki saját magamnak a nagyapja vagyok
Kolumbán Lajos, Gyergyókilyénfalva 2008. november 2.
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
MEZÕGAZDASÁG
/ 15
Aktuális a gazdaságban – juhok fedeztetése… Az elõre számító gazda tudja, hogy a jövõ évi Húsvéti Ünnepek április végén lesznek, és amennyiben jó árban akarja majd hasznosítani a bárányokat, azok 18 – 20 kg körül kell legyenek, emiatt idén szeptemberben meg kell történjen a juhok fedeztetése. Bármennyire is kézenfekvõnek tûnik, hogy „majd a kos megoldja…” ez nem igazán van így. Dr Horváth Nina állatorvos
A
juhok legrégebbi szaporítási módja a természetes fedeztetés, amikor az anyaállományba a rendelkezésre álló kosokat fedeztetés céljából beengedik. Több formája létezik: Vad-fedeztetés – Amikor a "koseresztés" (1 kos/30 juh) során az egész anyanyájba bebocsátják a rendelkezésre álló összes kost, akkor vadpároztatásról beszélünk. E módszernek számos hátránya van: nincs párosítás, így tenyésztésről nem, csak állatszaporításról lehet szó; egy hím több nőstényt is befedez, ugyanakkor más ivarzó nőstény üresen maradhat; az apai származás ismeretlen; több kos is befedezheti ugyanazon anyát; a párzás időpontja ismeretlen – így a pontos ellési előkészítés a várható ellési idő ismeretének hiányában, nem vagy alig végezhető el. Vemhességi arány az első 3 hétben 90%, ezután 40%. Csoportos fedeztetés (1 kos/25 juh) során egyféle tenyésztési szempont szerint elkülönített anyákat meghatározott, javító hatású kosok csoportjával fedeztetik. Az apai származás itt sem ismert, de az ivadék javítása már remélhető, már kezdetleges tenyésztési munka folyik. Vemhességi arány 90-95% Hárembeli fedeztetés (1 kos/4060 juh) lényege az, hogy tenyésztési szempontból összeválogatott anyajuhok egy csoportjához a legmegfe-
lelőbb kost osztják be. Ez a módszer már megfelel a törzskönyvezés szabályainak – a szülők párosítása révén a származás ismert -, de az ellés vár-
szer elégíti ki leginkább – a természetes fedeztetési eljárások közül. Az ivarzó nőstényt próba-kos közbejöttével választják ki a nyájból a fedeztetéshez. Vemhességi arány 93-98% Utópároztatás – Figyelembe kell venni, hogy bizonyos anya esetleg egy bizonyos kostól nem fogamzik. Háremszerű vagy kézből történő fedeztetés során az anyák csak bizonyos kosokkal kerülnek érintkezésbe, ezért a párzási idény (4-6 hét) után az anyanyájban néhány más kost enged-
ható ideje nem mindig állapítható meg pontosan. Ez a hátrány akkor küszöbölhető ki, ha a kos olyan jelölő hámot visel a fedeztetési időszakban, amelyben a jelölő szín meghatározott rend szerint cserélhető. Vemhességi arány 90-95% Kézből történő fedeztetés lényege az, hogy az ivarzó nőstényt egy előre kijelölt kossal fedeztetik (pároztatási terv). A korszerű tenyésztéstechnika – törzskönyvezés igényeit ez a mód-
nek be utófedeztetés, azaz az üresen maradt anyajuhok fedeztetése céljából. Az ilyen fedeztetésből származó bárány apai származása nem ismert, vagy csak bonyolult módszerrel állapítható meg, de e módszerrel elérhető, hogy a lehető legkevesebb anya maradjon üresen. Tenyésztési okból legtöbbször eltérő fajtájú kosokat szoktak használni utófedeztetésre, mint a fedeztetési idényben kiválasztott kosok.
16 /
SULIVILÁG
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
Tanévnyitó a tekerõpataki Tarisznyás Márton Általános Iskolában Fodor Annamária
„Boldog vagyok, hogy újra látlak, Boldog vagyok, hogy eljöttél!” – énekelték a furulyások a Tarisznyás Márton Általános Iskola udvarán 2010. szeptember 13-án reggel jelezve, hogy Tanévnyitó lesz. A gyermeksereg hamar összegyűlt, és ismét gyermekzsivaj töltötte be a környéket. 9 órától minden osztály Szentmisén vett részt, majd ezután a tanévnyitó következett. Kolumbán Csilla tanárnő vezetésével a furulyások két dalt adtak elő: „Boldog vagyok, hogy újra látlak” és „De nehéz az iskolatáska”, majd Portik Anita-Orsolya elszavalta Tárkányi Béla „Munka előtt” című versét. Ezután Egyed József polgármester úr köszöntötte a jelenlevőket. Beszédében kiemelte, hogy a tudás titok, melyet meg kell fejteni. Mindenkinek sikeres tanévet kívánt, hogy majd év végén arra gondoljunk, hogy munkánk nem volt hiábavaló. Ezt követően Kolumbán Csaba iskolaigazgató tartotta meg ünnepi beszédét:
„Kedves gyerekek, meghívottak, szülõk, kedves kollégák! Halkan útra kel a nyár, s észre sem vesszük, beköszönt az ősz, s vele az új tanév. Reggelente az utcákon megjelennek a gyerekek, az őket kísérő szülők. Ki az óvodába siet, ki az iskolába siet, melyek felébredtek nyári álmukból, és újra gyermekzsivajtól
hangosak. Az óvoda-, iskolakezdés megváltoztatja a családok életét, különösen ott, ahol először megy óvodába vagy első osztályba a család szemefénye, a gyerek. Valamennyiünk életében különleges szeptember első iskolai napja. Tele vagyunk félelemmel, aggodalommal, de ez természetes. Csak az a kérésem, bízzanak bennünk, óvodapedagógusokban, tanítókban, tanárokban, hogy jó döntés volt, hogy ránk bízták az apróságokat. Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne cáfoljuk meg ezen állításomat.
Kedves szülõk! Külön köszöntöm azokat a szülőket, akik először vesznek részt az évnyitó ünnepségünkön, mert gyermekük most kezdi iskolánkban az óvodát, iskolát. Szeretném, ha nagyon jól együtt tudnánk működni a gyermekeink érdekében. Segítsük közösen gyermekeink boldogulását, és örüljünk együtt fejlődésüknek. Ha majd elhagyják az intézményt, akkor szívesen gondoljanak ezekre a napokra. Bízom benne, hogy a szülők, az óvoda és az iskola egyet akarva, egymást segítve valósítjuk meg az elképzeléseinket.
Kedves gyerekek! Szeretettel köszöntelek benneteket, akik a nyári vakáció elteltével újra visszatértetek az óvodába és az iskolába, hogy folytassátok az óvodában a foglalkozásokat, az iskolában pedig a tanulmányaitokat. A hosszú nyári pihenés után készen álltok az új feladatokra. Legyen ez az év abban is
új, hogy az eddiginél még nagyobb szorgalommal fogjátok teljesíteni a rátok váró feladatokat. Kívánok nektek sok-sok energiát, kitartást, szorgalmat, hogy a tudásotok legjavát tudjátok adni. Az intézményeink nagytakarítására sort kerítettünk, szeretném megköszönni az alkalmazottak és a fenntartó önkormányzat lelkiismeretes munkáját ezen a téren. A szülőktől most nem kértünk segítséget, de ami késik, az nem múlik, mert az év során lesz rá alkalom, szükség szerint számítunk a szülők áldozatos munkájra. Nyitottak voltunk, vagyunk és kívánunk maradni. Ebben a tanévben is több olyan rendezvényre készülünk, amelyre szeretettel hívjuk és várjuk a kedves szülőket, a község lakosságát, a polgármesteri hivatal képviselőit is. Mindegy, melyik korosztály nevelését vállaljuk. Munkánkhoz mélységes emberszeretetre, bizalomra és tehetségre van szükség ahhoz, hogy minden nap és minden helyzetben meg tudjunk felelni a feladatnak, amit úgy hívunk: pedagógusi hivatás. Bemutatom iskolánk tantestületét: – előkészítő csoport – Horváth Ildikó óvónő – középcsoport – Baricz Rita óvónő – nagycsoport – Jakab Erzsébet óvónő – I. osztály – Deák Éva tanítónő – II. osztály – Szabó Tünde tanítónő – III. osztály – Fodor Annamária tanítónő
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
– IV. osztály – György Tünde tanítónő – V. osztály – Kovács Enikő tanárnő – VI. osztály – György Emília tanárnő – VII. osztály – Kolumbán Csilla tanárnő – VIII. osztály – Molnár János tanár úr – Román nyelv és irodalom – Dandu Alina tanárnő – Magyar nyelv és irodalom – Szász László tanár úr – Testnevelés – Molnár Csaba tanár úr Mindennapi munkánkhoz sok örömet, jó egészséget, a gyermekekben a lehetőségek birodalmának felfedezését, a szülőkben igaz segítőstársat, velük együtt elért és megélt sikereket, optimizmust, az óvoda- és a pedagógustársakkal együtt pedig jó csapatmunkát kívá-
SULIVILÁG
nok! Róth Mária költőnő versének sorai vezessenek feladatunk megvalósítása során! „Kezedbe teszem a Könyvet, hogy vezessen a sűrű ködben. Kezedbe teszem az átlátszó kristályt, hogy lásd a szépet, keresd a tisztát! Kezedbe teszem a gyertyalángot, világíts annak, aki bántott! Kezedbe teszem a szőtt takarót, takard be az árván fázót! Kezedbe teszem a fénylő kulcsot, hogy meleg legyen és várjon az otthon. Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket, hogy kezükbe tehesd a szeretetet!” Ezekkel a gondolatokkal vezérelve a 2010-2011-es tanévet megnyitom.” Az igazgató úr kiemelte a György Béla ösztöndíj fontosságát, ösztönözve a tanulókat a jobb tanulásra, hiszen három tanuló kapja majd a
Tanévkezdés gondokkal, örömökkel Gáll Katalin, tanárnõ
I
smét becsengettek iskoláinkban, tanulni, tanítani indul diák, tanár, de az idén mi pedagógusok valahogy keserűbb szájízzel fogunk munkának. Leértékeltek minket (ahogy másokat is), kevesebbre értékelték munkánkat. De az igazi pedagógus, akinek szívügye a tanítás, a nevelés, a jövő nemzedékek műveltsége, boldogulása, erre nem válaszol azzal, hogy ezután csak a munkánk ¾ – ét végezzük el. Tanulóinkat az idén is szakképzett, tapasztalt pedagógusok oktatják, akiknek irányításával gyermekeink részt vesznek a különböző tanulmányi, sport és kulturális rendezvényeken. Ezekből, az immár hagyományossá vált programokból szeretnénk községünk lakóinak egy kis ízelítőt átnyújtani. A Tanügymi-
nisztérium kalendáriuma szerint megszervezzük a tantárgyversenyeket. Ezeken a versenyeken a tanulóink szép számban vettek részt és tisztes eredményeket értek el. A tantárgyversenyeken kívül még más jellegű versenyeken is részt vesznek gyermekeink. Ilyenek a Zrínyi Ilona, Kenguru és Lumina math matematika versenyek, így az angol nyelvből szervezett Kenguru. Biológiából ismét megszervezzük a Föld napi, Víz napi versenyeket, rendezvényeket. Gyergyó körzetében megszervezett hittanversenyeken is részt vettek tanulóink, ahol eddig jó eredményeket értek el. Sport terén iskolánk az idén is megrendezi futball és jégkorongból a Katorzsa kupát, ugyanakkor a jól sportoló gyerekeink részt vesznek más iskolák által szervezett versenyeken, sportrendezvényeken.
/ 17
díjat: tanulmányi, sport és szociális kategóriákban. Végül Csedő István plébános úr felhívta a szülők figyelmét Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója felhívására. Egy délutáni iskola indulna októbertől a délután dolgozó szülők gyermekeinek, a gyenge tanulóknak vagy a szegény családok gyermekeinek. Azt is elmondta, hogy minden tanuló kap egy Szentmise-naplót, melyet majd ő személyesen fog aláírni minden mise alkalmával. Ministráns-, valamint lektoravatás is lesz. A tanévnyitót az I. osztályosok műsora zárta, akik Baricz Rita óvónő vezetésével megmutatták, hogy érettek az iskolai életre. Ezután minden osztály bevonult a saját osztálytermébe, ahol a tanítók és osztályfőnökök megbeszélhették az év eleji problémákat. Mindenkinek sikeres és ered-
Az iskolanapi rendezvények rendkívül népszerűek tanulóink körében, ezért iskolánk vezetősége úgy döntött, hogy ebben az évben két alkalommal is örülhetnek gyerekeink ennek az érdekes, vonzó rendezvényekben gazdag napnak, ehetik saját főztjüket – ősszel és tavasszal. Az ötödikesek tiszteletére a nyolcadikosok az idén is megszervezik a gólyabált, hisz a tavaly nagyon jól sikerült, mindenki remekül szórakozott. Természetesen nem marad el a Karácsonyi Szavalóverseny, a Farsangi jelmezbál, és a gyerekeink 95 százaléka az idén is bérletes színházlátogató. Készülünk a Mendei „Géza fejedelem” testvériskola csoportjának fogadására a jövő nyáron. Ők az idei nagy sikerű látogatásunkat viszonozzák. Ebben a rövid újságcikkben csak egy keveset próbáltam bemutatni iskolánk tanulóinak és tanárainak rendkívül sokrétű tevékenységéről, amelyekről majd az év folyamán is részletesen beszámolunk.
18 /
GYERMEKSAROK
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
„De nehéz az iskolatáska…” E havi rovatunkban a szokásrend hibáiról szólnék néhány szót. Mindannyian tudjátok, hogy a megfelelõ eredmény egyik alapja a jól kialakított napirend. Ebben pedig elsõ helyen a tanulás áll. Gál Katalin
H
a nincs kora délutáni elfoglaltságod, legkésőbb fél négykor neki kell látnod a munkának. Egy
felső tagozatosnak napi másfél, két és fél óra szükséges a körültekintő felkészüléshez. Aki ennél kevesebbet fordít rá, az még az írásbeli feladatait sem végzi el pontosan. Akinek pedig
ennél több idő kell, az túl sokat álmodozik, illetve sok más dologgal is foglalkozik a tanulás közben. A tanulásra megállapított időbe csak aprócska szünetek férnek bele, amelyek esetleg egy alma elfogyasztására vagy nyújtózásra elegendőek. Aki képes rászánni magát, hogy előre megtervezve végigdolgozza az idejét, annak jutalma nem marad el. Nézzünk meg néhány hibásan kialakított szokásrendet: Van, aki semmit sem tanul, még a táska órarend szerinti összepakolása is gondot okoz neki. Ő teljes nemtörődömséggel bír az iskola iránt. Ha ebbe a csoportba tartozol, akkor gyökeresen meg kell változtatnod a délutánjaidat, de az eredmény nálad lesz a legfeltűnőbb. Mindenki el fog ámulni a javuláson, amelyen végigmész! Van, akinek az erejéből csak arra futja, hogy az írásbeli feladatokból leírjon valamit, de később már ezt sem teszi meg. Eleinte még lemásolják óra előtt a házi feladatot, de később visszacsúsznak az előző csoportba. Ha ebbe a csoportba tartozol, útelágazásnál állsz, de a választás a te kezedben van. Felfele indulj! Vannak, akik úgy érzik, hogy ők sokat tanultak, mégis gyenge eredményeket érnek el. Náluk biztos, hogy baj van a szervezéssel és a tanulási módszerekkel. Ha te idetartozol, próbáld kitalálni, hogy az időbeosztásodban vagy a tanulási módszereidben lehet-e hiba. Esetleg az is előfordulhat, hogy nem bízol magadban. Itt az idő, hogy megrázd magadat, és ne kösd gúzsba az agyadat! Írd fel egy lapra az alábbi mondatot, és tedd olyan helyre, ahol minden nap láthatod: Bízz magadban, többet tudsz, mint hinnéd! Vannak olyanok, akik elégedettek lehetnek önmagukkal, hiszen jól teljesítenek. Ha te idetartozol, büszke lehetsz magadra. Ám tudnod kell, hogy az igazi bölcsek tudják, hogy ők milyen keveset tudnak. Törekedj mindig többre!
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
ÉP TESTBEN...
/ 19
Mi is az a fájdalom? A fájdalom mindig egyedi, két ember fájdalma soha nem hasonlítható össze. A fájdalomtûrõ képesség azonban nem értékmérõje az embernek. A fájdalom, jelzés arról, hogy figyeljünk oda, mert valami rendellenesség van a szervezet mûködésében, amit talán ki lehet igazítani.
A
fájdalomról mindenkinek van valamilyen szintű tapasztalati tudása, átfogó meghatározása. A meghatározások abban mindenképpen megegyeznek, hogy a fájdalmat negatív érzetként megélt és az élet
vissza rá. Az ember életében a fájdalomérzetnek igen fontos szerepe van, hiszen ez segít, hogy bizonyos veszélyes, adott esetben életveszélyes helyzeteket elkerüljünk. Elsőre nagyon csábítónak tűnik a fájdalommentes élet, mégis tudni kell, hogy fájdalomérzet hiányában az ember állandó életveszélyben lenne, példá-
során tanult dolognak írják le. Ez nem azt jelenti, hogy tanulás nélkül nem érzünk fájdalmat, hanem azt, hogy a fájdalom kifejezését, a hozzá kötődő viselkedési mintákat tanuljuk. A fájdalom olyan érzés, amivel a hétköznapi életben nap, mint nap találkozunk. A fájdalmat valamilyen külső behatás váltja ki, és a legtöbb esetben különösebb jelentőséget nem tulajdonítunk neki, rövidebbhosszabb idő után elmúlik, és esetleg csak egy rossz emlékként gondolunk
ul, nem húzná el a kezét a tűz elől, nem védekezne a sérülések ellen, de ugyanakkor fájdalmat okoznak bizonyos betegségek is, néha normális élettani folyamatok (menstruáció, szülés) is fájdalmasak. Közismert, hogy a gyulladásos folyamatok szintén fájdalommal járnak, és a modern vizsgáló eljárásokat megelőző időszakban a betegségek megállapításában az orvosok legfőbb támasza volt. Miért vagy mitől fáj? A sérülés
Dr. Madarász Kelemen Enikõ családorvos
(mechanikus, hő, kémiai) hatására a széteső sejtekből olyan anyagok szabadulnak fel, amelyek a fájdalomérző készülékekhez – receptorokhoz – kapcsolódva kiváltják az ingerületet, ami az idegek útján a gerincvelőn keresztül vezetődik az agyba. Kétféle idegrost kétféle sebességgel vezeti az ingerületet a központi idegrendszer felé, az egyik egy gyors, azonnali éles fájdalmat közvetít, ami azonnali választ eredményez, a második lassabb és tompább, de tartós fájdalomérzetet kelt, és nem vált ki válaszreakciót. A fájdalomérzet az agykéregben keletkezik, itt tudatosul. Ezt követően indul el a válasz reakció a megfelelő idegpályákon keresztül a végrehajtó szervig (a sérült elrántja a kezét). Fájdalomérző készülék a szervezetben mindenhol megtalálható, kivételt képez az agy és a tüdő. Ez a magyarázata, hogy nem csak a bőr sérülései okozhatnak fájdalmat, hanem a belső szerveink sérülései, betegségei is (epekő, vesekő, stb.). Vannak olyan állapotok, amikor a fájdalomérzet nem alakul ki. Ennek egyik ritka oka a gerincvelő sérülése, ami azzal magyarázható, hogy a fájdalomingert közvetítő rostok elpusztultak valamilyen betegség következtében. A szervezet rendelkezik fájdalomcsillapító rendszerrel. Az agyban keletkeznek olyan fehérjetermészetű anyagok (endorfinok) amelyek rendkívül erős fájdalomcsillapító hatással rendelkeznek, azonban igen rövid idő alatt lebomlanak, és a hatásuk megszűnik. Valamennyien tapasztalhattuk, hogy a sérülés után közvetlenül heves fájdalmat érzünk, majd a fájdalom néhány másodperc múlva megszűnik, és ezt egy enyhébb, tompább, de tartós fájdalomérzés követi. Sokak által ismert jelenség, hogy egy baleset első másodperceiben az ember nem érzi a fájdalmat. (folytatjuk)
20 /
ÉP TESTBEN...
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
Taekwondo verseny Újfaluban Szeptember utolsó vasárnapján a gyergyóújfalvi Kultúrotthonban tartott selejtezõ mérkõzést a Blackwidow Taekwondo csapat, amelyen hat helység képviseltette magát: Csíkszereda, Csíkszentkirály, Gyergyószentmiklós, Gyergyószárhegy, Gyergyóditró és a házigazda Gyergyóújfalu. A csapatok a következõ brassói nagymérkõzésre készülnek. Czirják Kinga
A
résztvevők között voltak egészen kezdő sportolók, de országos szintű bajnokok is- tudtam meg Péter Balázs edzőtől. Arról érdeklődtem tőle, hogy az újfalvi gyerekek a tavaly óta menynyit fejlődtek, milyen versenyeken vettek részt. P.B- Az újfalvi csapat, megalakulása óta 14 versenyen vett részt, Szovátán, Szentkirályon, Marosvásárhelyen, Besztercén, Hârşován, Bukarestben, Belgrádban- és természetesen a zónában. Ezek közül a legérdemlegesebb eredményünk a belgrádi versenyen elért III. hely, melyet Simon Szabolcs szerzett. Idén 3 nagyvizsgánk is volt, ahol első alkalommal 24-en vizsgáztak sikeresen, másodszor és harmadszor pedig 26-an. Következő vizsgájuk pedig október végére várható. – Milyen színű öv most a csapatban a legnagyobb? – A legkisebb fehér övtől szépen haladunk felfelé a sárga és jelen pillanatban a zöld övig. Mindazok, akik rendszeresen jártak edzésekre, és nem csak hébe-hóba jöttek, szépen fejlődtek, vannak akik országos szintű dobogóra is eljutottak. Példá-
nak említeném: Fehér Zsolt I. hely, Simon Andrea I. hely, Tusa Helga II., György Endre III. az augusztus 28-ai Hârşovai versenyen. – Hallottam, edzőtáborban is voltak a gyerekek… – Igen, idén összesen 3 tábor volt, abból 2 a Szent- Anna tónál és volt egy hetes tábor Szovátán is a Koreából érkezett 8 danos nagymesterrel. – Milyenek voltak ezek a táborok? – Napi 3 edzést tartottunk,7 órakor ébresztő, majd szaladás a tó körül, aztán jöhetett a reggeli. A 30 féle ügyességi próbából napi 2-3-at tartottunk, utána ebéd, majd a délutáni edzés… Igyekeztünk belefoglalni a napi programba mind a szórakozást, fürdőzést, mind a kemény munkát. Hát igen, mint látjuk, meglett az eredménye, a gyerekek a mai újfalvi versenyen is remek formában és szép számban vannak. Én kívánok a továbbiakban sok sikert és kitartást a csapatnak, reméljük jó eredményekkel térnek haza a brassói és a bukaresti versenyekről is!
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
ÉP TESTBEN...
/ 21
Megalakult a Gyergyóújfalvi Katorzsa Sport Klub Augusztusban hivatalosan is sikerült bejegyeztetni a Gyergyóújfalvi Katorzsa Sport Klub nevezetû non-profit egyesületet, amely a jövõben a már meglévõ sportokat szeretné támogatni és népszerûsíteni, elsõsorban a jégkorongot, a futballt és a taekwondot – tudtuk meg Simon Attilától, a sportegyesület elnökétõl. Czirják Kinga
Elmondása szerint, Gyergyóújfaluból 21 kishokista továbbra is lelkesen edz és készül a szezonra, nekik
szeretne valamilyen módon felszerelésre pályázni, szponzorokat keresni, de sajnos, talán a gazdasági válság miatt nem nagyon adakoznak az emberek. Az egyesület sze-
retne a hideg beállta előtt új palánkot csinálni, betonalapra helyezni, hogy ne korhadjon el olyan hamar, és a hokipályát leegyenesíteni, leszintezni, hogy szép jeget lehessen önteni a télen. Egyelőre ennyit szeretnének elérni, és ha ezt sikerül megvalósítani, a télen ismét rendeznének mérkőzéseket, lenne szabadkorcsolyázás, de mindaddig, amíg nincsenek sportkedvelő támogatók, minden marad a régiben...
Keresztrejtvény
Csokonai Vitéz Mihály – Tél Készítette: Korodi Zoltán,Tusnádfürdõ
„Ne dúld fel minden kedvünket, Enyhítsd megunt életünket, ………”
VÍZSZINTES: 12. A színpadhoz legközelebb levő ülőhelyek sora. 13. Izraeli politikus (Ehud). 14. Angolul néz! 15. Pinceszag. 17. …..mit tud, vetélkedő. 18. Római számok,
összegük 1550. 19. Cérnát, fonalat összeillesztő. 21. Az atmoszféra jele. 22. Háromszemélyes kártyajáték. 24. Síkság. 25. Mátka. 26. Egyik magyarországi megyéből való. 28. Francia részvénytársaság. 29. Erbium vegyjele és elektronvolt jele. 30. Nedvszívó papír. 32. Kamcsatka félszigeti város (n=m). 34. Szavazat, angolul. 35. Történés előidézője. 37. Dobás. 38. Snagov bejárata! 39. Előkelő. 41. Magához közeledni késztet. 42. Zolna határai! 43. Drezda melletti város lakója. 44. Fénytan tartalmazza! 45. Kiütés a ringben. 46. Taszít. 47. Katar fővárosa. 48. A ….. el van vetve, latin szállóige (Suetonius). 52. Rács. FÜGGŐLEGES: 1. A telefon feltalálója (Graham). 2. Nehéz fémből készült, katonát ábrázoló játékszer. 3. Rajongó tisztelete. 4. Részben csökken! 15. Földet forgat. 6. Ujjai között forgatva csavar. 7. Narkós. 8. Orosz folyó. 9. Kiskabát. 10. Ramazúri. 11. Rája azonos hangzói. 16. 12 van belőle egy évben! 20. Láncszem, románul. 21. Csokonai verscím. 23. Londoni képtár. 25. Gabona begyűjtéskor énekelik. 27. Zeusz szerelme. 29. Tanuló, románul. 31. Babból, füstölt hússal készített étel. 33. Belülről csavar! 36. Pisze érzékszerv. 39. Hiányosan leíró! 40. A földkéreg felszíni része. 43. Kék …., Herczeg Ferenc műve. 45. Kambodzsai, kubai és vatikáni gkj. 47. Azonosan időzik! 48. Op……., 20-dik századi művészeti irányzat. 50. Ady egyik írói álneve. 51. Audiovizuális, röviden. 53. Sugárnyaláb! Folytatás a vízszintes 1. és függőleges 22. számú sorokban.
22 /
TARKABARKA – MAGAZIN
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
Újfalvi csillag az X-Faktorban „S ha utad egyszer a végéhez ér, Ne felejtsd el, hogy honnan jöttél!” – énekelte elragadóan és természetes könnyedséggel Olaru Bogdan Cristian, falunk szülötte az RTL Klub X-Faktor tehetségkutató mûsorában. Czirják Kinga
A
z alig 16 éves srác előadását bizonyára többen is figyelemmel és nagy izgalommal követtük szombat este, aki a Magna Cum Laude zenekar Vidéki Sanzon című számával próbálta elkápráztatni a publikumot és a kritikus szemmel vizsgálódó négytagú zsűrit. – Nagyon, nagyon büszkék voltunk rád Bogdan, hogy láthattunk a tévében és hogy képviselted a mi vidékünket. Meséld el nekünk, hogyan is indult az egész, hogy vetted rá magad, hogy jelentkezz az X-Faktorba? – O.B.C.: Egy reklámban láttam
először a hirdetést, aztán az interneten utánanéztem a dolgoknak és láttam, hogy Székelyudvarhelyen is lesz egy válogatás, gondoltam, benevezem a Perfect Plan együttesünket, szerencsét próbálunk. Végül is bizonyos okokból a csapat nem tudott eljönni Budapestre, (mert az udvarhelyi válogatás valamiért nem jött össze), így beiratkoztam a magam nevében. Kedden hívtak telefonon, hogy szombaton ott kell lenni a válogatáson. Így hát szombatra megérkeztünk édesanyámmal az első válogatásra. – Mikor megérkeztetek hogyan fogadtak, milyen volt, sokat kellett várnod, amíg sorra kerültél?
Mert a reklámban is látszik, hogy több ezren várakoztak az utcákon, a folyóson… – O.B.C.: Hát 12 óra utazás után, még kb.12 órát vártunk, hogy engem szólítsanak, már nagyon éhes és fáradt voltam, mire este 9 órakor meghallottam az én nevem… – Nagyon izgultál? – O.B.C.: Nem izgultam annyira, mint ahogy a Fókusz riportjában is elmondtam, megszoktam a szerepléseket, fellépéseket már kiskorom óta, hiszen lassan 10 éve versenytáncolok, az együttessel is többször felléptünk már. – Igen, olvastam, hogy Székelyudvarhelyen I. helyet szereztetek az Erdély csillaga fesztiválon. – O.B.C.: Igen, haton vagyunk az együttesben és miután Nagybányán a francia énekversenyt tavaly és idén is megnyertem, azóta a Perfect Plan együttes énekese vagyok. Igyekszünk...
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
– Melyik zsűritagtól tartottál leginkább, nem hiszem el, hogy kicsit se féltél?! Az elején, mikor bejöttél a színpadra, nekem úgy tűnt, hogy egy kicsit megremegett a hangod. Aztán lejtettél néhány könnyed tánclépést, amitől a zsűri, de még a közönség szeme is nagyra tágult és onnantól, én úgy láttam, hogy feloldódtál. Így volt? – O.B.C.: Egyiktől sem féltem, de számomra Geszti Péter és Nagy Feró volt a legszimpatikusabb. Valóban így történt, akkor ért utol minden feszültség, stressz és drukk, mikor kiérkeztem a színpadra, de mikor láttam, hogy a közönség tapsol és énekel, elpárolgott minden félelmem, és egyszerűen csak énekeltem. – Rengeteg fórumon és internetes oldalon lehet olvasni hozzászólásokat a te produkciódhoz. Egyik oldalon ezt olvastam: „hatalmas a kisugárzása, és a mosolya mindenkit levett a lábáról. Hát ez kell a sikerhez… kérem szépen. Nekem élmény volt.” – (mosolyog). De van más is, például: „imádom”, „maga a tökély”, aztán: „gratulálok, imádni való vagy!”, „kedvencem lettél!”- mit szólsz ezekhez a hozzászólásokhoz? – (mosolyog)
TARKABARKA – MAGAZIN
– O.B.C.: Természetesen örülök nekik, nagyon tetszik. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan reagálnak a produkciómra, vagy hogy egyáltalán rajongói oldalt készítenek rólam, és oda minden képet, információt feltesznek, amit rólam találnak. Sokszor még én is meglepődök, hogy honnan tudnak ennyi mindent rólam. – Biztosan sok szerelmes levelet is kapsz a lányoktól, válaszolgatsz nekik, vagy nem foglalkozol velük? – O.B.C.: Természetesen megpróbálok válaszolni, de olyan sokat kapok, hogy nem jut mindegyikre időm. – Iskolában hogy fogadtak a tanárok, diákok, suttognak a hátad mögött, hogy „ő volt az X Faktorban…”, vagy megszólítanak a lányok, hogy gratuláljanak? – O.B.C.: Mindenki gratulált, tanárok is, suttogást hallok a hátamnál, de inkább a neten kapom a leveleket a lányoktól. – Milyen volt a személyes találkozás Ördög Nórával, Sebestyén Balázzsal és a zsűritagokkal? – O.B.C.: Kedvesen fogadtak, mindenki nagyon barátságos és természetes volt, érdeklődtek, hogy
/ 23
honnan tudok ilyen jól magyarul, és hogy meséljek arról a helyről, ahonnan jöttem, még képeket is kellett küldjek a faluról. – Láthatunk még az X-Faktorban? – O.B.C.: Azt elárulhatom, hogy a több ezer versenyzőből a továbbjutó150 közé jutottam és hogy most szombaton a Táborban láthatnak minket, ami nagyon izgalmas lesz. További részleteket sajnos nem árulhatok még el… – Ejnye, milyen titokzatos vagy! Szerinted ki a legesélyesebb, hogy megnyerje a versenyt, és te kinek szurkolsz? – O.B.C.: Mint látjátok, a mezőny nagyon erős, szerintem mindenkinek esélye van, nem tudnám most még megmondani. Hogy én kinek szurkolok? A folyosón, míg várakoztunk nagyon sok emberrel összeismerkedtünk, barátkoztunk, ott volt a gitárom, közösen énekelgettünk és ott ismertem meg Surányi Botit Szatmárról és a Nicolast Pestről, szeretném, ha ők is még sokáig továbbjutnának. – Mit remélsz, vagy mit vársz az X-Faktortól? – O.B.C.: Remélem, hogy ahogy mondani szokták „jókor, jó időben, jó helyen vagyok” és úgymond felfedeznek, észrevesznek. Ha nem is kerülök a legjobb 10 közé, én akkor is nyertem már, hiszen olyan élményekben volt részem, tapasztalatot, önbizalmat is szereztem, és amúgy is még csak 16 leszek, az élet még előttem áll. Addig is keményen gyakorolok Kósa Júlia zenetanárnőmmel. – Hogy édesanyád szavaival éljek, ez nekünk és nektek nagy dolog, hogy ide eljöhettetek, ide eljutottál, mi, nemcsak újfalviak, de egész Gyergyó vidékiek minden esetre szurkolunk, továbbra is sok sikert kívánunk neked, és kíváncsian várjuk a következő szombat esti előadásodat. – O.B.C.: (mosolyog) Köszönöm szépen.
24 /
TARKABARKA – MAGAZIN
III. évfolyam, 9. szám, 2010. szeptember
Eltevések ideje Az õszi eltevések ideje még nem fejezõdött be. A zakuszka, a különféle savanyúságok most kerülnek fel a kamrák polcaira. Habár a nyersanyagok igencsak drágák, mégis minden háziasszony megfõzi a kedvelt finomságokat. Ezúttal egy régi receptet ismertetek, amellyel Kilyénfalván találkoztam, és a családunk kedvelt õszi csemegéje, egy érdekes zakuszka-változat. Gál Katalin
N
agyon ízletes, megéri kipróbálni! Természetesen ez is változtatható egyéni ízlés szerint, esetleg kihagyható illetve hozzátehető még más nyersanyag is.
Givecs télire Hozzávalók: 1 l olaj, 8 darab középnagyságú vineta, 2 kisebb karfiol, 4
darab középnagyságú murok, 2 petrezselyemgyökér, 2 zellergumó, 20 darab nagy paprika, 15 darab piros gogos, ½ kg zsenge paszuly, ½ kg zöldborsó (konzerv), 2 kg piros hagyma, 3 kg paradicsom leve, fűszerek (só, bors). Egy nagy edényben az olajat felforrósítjuk, a hagymát apróra vágjuk, és félig megdinszteljük, beletesszük a murkot, petrezselymet és zellert, felét kockára aprítva, felét megőröl-
ve. Megpároljuk, majd hozzáadjuk a paprikát és a gogost, vékony szeletekre vágva. Két kis fazékban a paszulyt illetve a karfiolt félig megfőzzük, leszűrjük és félretesszük. A nyers vinetát meghámozzuk, kis kockákra daraboljuk, és lesózzuk. Így tartjuk 30 percig, ezután kicsavarjuk a sós vízből. Amikor a paprika és a gogos megdinsztelődött az olajban, hozzáadjuk a paszulyt, karfiolt, borsókonzervet (leszűrve), a vinetát és az előzőleg zeller- és petrezselyemlevéllel megfőzött paradicsomlevet. Befűszerezzük, és addig főzzük, amíg besűrűsödik. Kis üvegekbe rakjuk, szalicilt teszünk a tetejére, celofánnal lekötjük, és száraz dunsztba tesszük másnapig.