ulafjuogreg adzarab TARTALOM

ulafjuoGreG adzarab

G Y E R G Y Ó Ú J F A L U K Ö Z S É G K Ö Z É L E T I É S K U LT U R Á L I S H A V I L A P J A . • I I I . É V F O LY A M , 7 . S Z Á M , 2 0 1 0 . J Ú L I U S

TARTALOM Önkormányzat ...

2

Civil fórum ...

4

Múltidézõ ...

16

Gyermeksarok ...

18

Hitélet ...

19

Mezõgazdaság ...

21

Ép testben ...

22

Tarkabarka – Magazin ...

24

2/

ÖNKORMÁNYZAT

III. évfolyam, 7. szám, 2010. július

Kikiricske Kukucska falunapi gyerekprogram Július 4-én egy vasárnap délelõtt kerültek sorra a falunapok keretében megrendezett Kikiricskekukucska elnevezésû gyerekprogramok. Lukács Emõ

A

10 órától kezdődő tevékenységsorozat igyekezett minden korosztálynak tartalmas kikapcsolódást biztosítani, új kézműves technikákat bemutatni, valamit a sporttevékenységek változatos skálájával felpezsdíteni, kondícióban tartani a fiatalokat. A már jól ismert, mondhatni hagyománnyá vált nemezelés, gyöngyfűzés is helyet kapott a programok között, melyek mint az elmúlt években általában nagy sikernek örvendtek. Én magam is idén készítettem el életem első nemezelt karkötőjét. Picit egyenetlen lett, de az elsőnél ez elfogadható. Velem ellentétben azonban olyan fiatal lányok is ültek az asztalnál, kik már előbb szerzett tudásukkal igen látványos nemezelt díszeket készítettek. Jöv-

őben valószínű nekem is menni fog. A gyöngyfűzés a végtelen türelmes embereket csalogatta asztalához. A türelem és kreativitás elvén szebbnél szebb tárgyak készültek gyöngyből. Az egyszerűbb karkötők és nyakbavalók mellett akadt olyan ügyeskezű fiatal is ki rögtön egy pillangót készített, de volt ott krokodil, bogár, meg persze felismerhetetlen remekmű is. Hogy hogyan sikerül pár színes gyöngyből ilyen csodás dolgokat készíteni, arra még nem jöttem rá, de hogy igen mutatósak, az biztos, és mint kiderült, az újfalvi fiatalok igen ügyeskezűek. A fakanálfestés is az ismert foglalkozások közé tartozott, akárcsak a sógyúrmázás. Mindkét asztalnál nagy volt a tolongás, mindkét helyen szükséges volt, hogy a gyerekek használják fantáziájukat. Csak most derült ki

Kiadja: Gyergyóújfalu község Polgármesteri Hivatala Felelõs kiadó: Egyed József polgármester Szerkesztõség címe: 537305 Gyergyóújfalu 212. szám Tel.: 0266-350.004, 350.077, [email protected]

Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Infomarket Kft. ROVATSZERKESZTÕK: Önkormányzat Egyed József Civil fórum Lukács Róbert, Fodor Annamária, Múltidézõ Elekes Dániel László, ifj. Sólyom István Gyermeksarok Gál Katalin, Fodor Annamária Hitélet Gál Katalin, Fodor Annamária Mezõgazdaság Horváth Nina, Deák Csaba Ép testben … Horváth Nina, Czirják Kinga Tarkabarka – Magazin Gál Katalin


igazán, hogy az egyáltalán nem szegényes. Mi felnőttek sokkal többet töprengünk azon, hogy hogyan is készíthetünk el egy tárgyat előre megadott technikával. A gyerekek pedig simán vették az akadályt. Nem törekedtek tökéletességre, egyszerű és mégis mutatós tárgyakat készítettek. És ezekben a foglalkozásokban éppen ez a szép. Az egyszerűség elvére építve valami olyat alkotni, mely szemet gyönyörködtet. A kézműves tevékenységek közé tartozó programok közül a virágkötészet számított újdonságnak, mely a vártnál nagyobb sikert aratott. Szebbnél szebb, színesnél színesebb asztaldíszek készültek szárított és festett díszvirágokból. A technika elsajátítása után mindenki szabadjára engedte fantáziáját és készítette az asztaldíszeket. Így sikerült, hogy bár a felhasználásra

ÖNKORMÁNYZAT

alkalmas anyag mindenkinek ugyanaz volt, mégsem készült két darab egyforma dísz sem. Mindenkié egy picit más volt, egyéni alkotássá vált, a készítő kreativitását tükrözte. A kézműves tevékenységekkel egyidőben zajlott az arcfestés is. Hát azt leírni sajnos nem lehet. Látni kellett volna, milyen szemet gyönyörködtető alkotások készültek. Volt ott pillangó, tigris, pókember...és még nagyon sok más. A kézműves tevékenységeket a sportvetélkedők követték, ezek keretében is jelentek meg újdonságnak számító vetélkedők, mint például a párbaj, limbótánc, hátamon a zsákom, békaugrás, célbaérés gólyalábon. Mindegyik vetélkedő igen színes és izgalmas volt, nem csak a résztvevőknek, hanem a drukkoló csapatnak is. Néha olyan hangzavar övezte a vetélkedőket, hogy egymás

/3

hangját sem hallottuk. De ez így van rendjén. A fent említett vetélkedők megnevezése nagy részében tükrözi a vetélkedő milyenségét is. Ami, gondolom, magyarázatra szorul, az a párbaj elnevezésű vetélkedő, melynek megnevezése erőszakot és durvaságot sugall, habár a megmérettetésben résztvevőknek nem az erőnlétük, hanem az egyensúlyozó képességük volt próbára téve, mely biza sok esetben fejfájást okozott.. Szó mi szó.. nagyon jól sikerültek idén a gyerekprogramok, reméljük, jövőben ugyanitt ugyanilyen sokan és lelkesen találkozunk, és aki idén lemaradt, az jövőben mindenképpen jöjjön el, hogy ne csak mint szemlélő és olvasó tudjon a színes programkavalkádról, hanem mint büszke résztvevő...

Lezajlottak a falunapok Újfaluban „Egy közösség szeretne erõs lenni. De nem tud az lenni, csak ha visszatekint a múltba,tanulva annak hibáiból és felmérve annak hibáit”- hangsúlyozta Egyed József polgármester az Újfalvi Napok fénypontjának számító, Bajkó Péter m. kir. honvédszázados szobrának leleplezése alkalmával elmondott ünnepi beszédében. ifj. Sólyom István

A

Sarlós Boldogasszony-napi búcsús szentmisét követően került sor Bajkó Péter posztumusz díszpolgárrá avatására, valamint az emlékiratait tartalmazó könyv bemutatására is. Dr. Becsek Garda Dezső történész, egyetemi tanár méltató beszédében Endes Miklós munkásságához hasonlította Bajkó Péter kötetét, hiszen az általa leírt próza- és versalkotások olyan helyi, székely kulturális értékeket tartalmaznak, melyek a feledés homályába merülhettek volna. A százados szobrát a Budapesten

élő, újfalvi származású szobrászművész, Sólyom Attila alkotta meg. A pénteki napon teljes mértékben a kultúra játszotta a főszerepet. A délután során néptánc együttesek, egyéni népi előadók és helyi tehetségek mutatkoztak be. Az este folyamán Zoltán Erika slágereket hangzott el Vindy előadásában, majd a kolozsvári Knock Out együttes mozgatta meg a kisszámú, de annál lelkesebb publikumot. Szombaton került sor a Molnár Antal fúvószenekar fennállásának száz éves évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi fúvóstalálkozóra, délután pedig a nagyér-

demű dr. Csizmadia András gasztrofilozófus borkóstolóján nyerhetett bepillantást a borkészítés rejtelmeibe, és természetesen minőségi nedűket ízlelhetett meg. A helyi illetőségű, ifjú tehetségekből álló Quatrock zenekar fellépése után divatbemutatót tekinthetett meg a közönség, majd Csoki mulatós dalait követően a Haverock adott fergeteges koncertet. Vasárnap a gyerekek vették birtokukba a falu főterét, ahol szabadtéri foglalkozásokon és vetélkedőkön játszhattak kedvükre. A délután folyamán a Szarvasmarha Tenyésztők Egyesülete által szervezett állatbemutatót tekinthették meg az érdeklődők, majd taekwondoo és a helyi fuvarosok bemutatója következett. A délutáni rendezvények sorát a láncfűrész verseny zárta, majd Yoyo ismert slágerei után Charlie kurtára sikeredett koncertjével és tűzijátékkal zárultak a falunapok.

4/

CIVIL FÓRUM


Összefogni és alkotni kultúránkért, közösségeinkért Újabb és újabb szerepekben a nemzetközileg elismert komolyzenész-magánénekes testvérpár Varga Gabriella

(folytatás előző lapszámunkból)

yörgy Róbert: Beszélgetéseink 2009 júliusában zárultak le, azután láttam hozzá a szöveg formába öntéséhez. Igyekeztem rövidre szabni tekintettel a mai olvasóközönség időhiányára és a művész által elmesélt történetek legérdekesebbjeinek kiválasztására törekedtem. Szilágyi Ferenc 1925. október 31én született Magyarkapuson. A család négy fiúgyermekéből csak ő maradt életben. Már gyermekkorában komoly problémákkal küzdött: tízévesen ökörpásztor volt a magyarkapusi határban, majd szolgalegény Vistában. Miután árván maradt, édesanyját a bérmunkára is elkísérte. A szolgaságot megunva nagyon fiatalon úgy döntött, hogy Kolozsváron próbál szerencsét. Favágó lett, de ledöntötte lábáról a tüdőbetegség, amiben három éven át szenvedett. Miután megtörtént a csoda: túlélte a betegséget, őr lett a postán. A posta igazgatója őt szemelte ki és kérte fel szavalni, ennek pedig később szerencsés folytatása lett. Miután a postáról igazságtalanul eltanácsolták, a Triumf gyárban dolgozott, ahol találkozott Perényi János színésszel. A színész továbbvitte őt Csató cigányprímáshoz, a prímás pedig rögtön tudta, hogy a kiváló tehetségű fiatalembert D’andré Albert énektanárhoz kell küldenie. 1953 tavaszán versenyvizsgázott a Kolozsvári Állami Magyar Opera kórusába, fel is vették szólistának kétévi karkötelezettséggel. Ambició-

G

zus fiatal volt, aki hamar megbarátkozott környezetével, és továbbtanult énekmesterekkel, rendezőkkel. Közben leérettségizett és nekilátott szerepeket tanulni. Hat év után fél tüdővel egy hét leforgása alatt debütált Ionellel a Cigányszerelemből és Turriduval a Parasztbecsületből. Az operairodalom legnehezebb szerepeit énekelte; 1959 és 1981 között több mint harminc opera- és operettszerepet alakított. A kecsegtető bukaresti állásajánlatot családi sugallatra visszautasította. 1992-ben örökös tagságot nyert a Kolozsvári Magyar Operába. A könyv célja nemcsak a mester nagy sikereinek, hanem a szegény falusi körülmények között felnőtt, minden nehézséget megjárt ember fejlődésének, optimizmusának, munkabírásának és helytállásának a bemutatása. A fiatal muzsikusgeneráció számára sok tanulságot hordoz, de a nagyközönségnek is érdekes lehet. Szilágyi Ferenc neve nemcsak a kolozsvári és az erdélyi magyarság számára vált felejthetetlenné, hanem minden ember számára, aki énekelni hallotta őt Bukaresttől Budapestig, Odesszától Szkopjéig. György Levente: Nagyon örülök a bátyám könyvének. Szilágyi Ferencnek nyugdíjas korában, 1995-től 2001-ig zongorakísérője voltam. Hat éven át hetente legalább háromszor találkoztunk, a közös munkából pedig nagyon szoros, mély barátság lett. Az idős művésszel folytatott munkát 2001ben hagytam abba, bátyám pedig, miután 2002-ben Svájcból hazatért, folytatta. Feri bácsi nem tudott lemondani az éneklésről és a fellé-

pésekről, mi pedig nagyon sokat tanultunk tőle. A közös sors, a falusi származás, a szorgalom, az énekhang kötött össze minket lelkileg. 2000-ben Kolozsváron a Györkösmányi Albert-házban egy a helyi rádió által is közvetített nóta-népdal délutánon – amelyen kísértem zongorán, és saját összekötő szövegeimet is felolvastam – a „kolozsvári Carusónak” neveztem. Azt is mondtam: „Figyelmünket minél jobban a nemzetközi irodalom remekműveire irányítjuk, annál jobban megértjük saját népdalaink értékét.” – Levente, önnek is vannak hasonló ambíciói? Ön mivel szélesíti ki akár zenei, akár szabadidős kulturális foglalkozásait, tevékenységét? Gy. L.: Az időközben megszűnt kolozsvári Sonic rádiónál a ’90-es években Fülöp Réka zenei szerkesztő kérésére társszerkesztőként több zenei műsort készítettem. 1996-ban, amikor a Filharmónia kórusával Izraelben szerepeltem, zenei kritikát írtam a kolozsvári napilapban. Szeretek világot látni. Szenvedélyes opera DVDés könyvgyűjtő, valamint mozirajongó is vagyok. Csodálom a technika új, háromdimenziós lehetőségét. Érdekel a filmezés is. Próbálkozásom az operaária videoklipszerű bemutatásával a YouTube-on szép sikert ért el: a Leporello regiszterária (Mozart: Don Giovanni) videoklipjére két év alatt 5582-en klikkeltek, noha ott híres sztárokkal az ária legalább 40 különböző felvétele található! Nagyobb sikerem van viszont karmesterként: Rossini Szemirámisz


című operanyitányát, amit a Karlovy Vary-i cseh zenekarral vettem fel, három év alatt 32 980-an nézték meg. – Mit tartanak eddigi pályájuk bármilyen szempontból való csúcspontjának? Gy. R.: Nehéz lenne egyetlen dolgot kiemelni, hiszen a zene területén sok mindenben kipróbáltam magam. Nagybőgős szólistaként Karl Ditters von Dittersdorf nagybőgőversenyt játszottam le a kolozsvári Filharmónia kamarazenekarával. Hangszeresként nagyzenekarokkal és különböző kamaraegyüttesekkel, valamint énekesként is megszámlálhatatlan koncerten léptem fel. Számos egyéni előadóestem volt. A közelmúltban megjelent könyvem a zenész szakemberek részéről is nagyon pozitív kritikát kapott. (Általában az előadóművészek nem szívesen írnak, mert egy ilyen munka rengeteg időt elvesz, de e könyv megjelenésének már itt volt az ideje.) Gy. L.: 2007-ben a svájci bieli színházban Rossini A Sevillai borbély című operájának Basilio szerepével sikerült operaénekesként a nemzetközi debütálásom. A világ egyik leghíresebb koncerttermében, a zürichi Tonhalléban 2008. január 27-én 750 embernek énekelhettem. Tavaly január 11-én önálló újévi koncertet adtam Solothurnban, november 9-én pedig a Mezzo Tvben Ravel L’heure Espagnol nehéz operájával szerepeltem. Ez a felvétel azért volt fontos számomra, mert bizonyította, hogy sikerült énekesnek átállnom. A hangszeres kollégák, és akik nagybőgősként ismertek, kicsit szkeptikusak voltak az éneklésemet illetően, ezért volt szükségem a bizonyítékra! – Önök 2010. május 6-án a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kara dísztermében a Jakab Antal Keresztény Kör meghívására két, 1907-ben Bartók Béla által gyűjtött eredeti kilyénfalvi népdallal és egy Barcsay-feldolgozású Reményik-verssel együtt léptek fel a Jakab Antal-

CIVIL FÓRUM

emlékdíj első ünnepélyes átadásán. Mennyire ritka pillanatnak lehettek tanúi a termet zsúfolásig megtöltő jelenlévők? Édesapjuk és édesanyjuk, akik szintén ott ültek a közönség soraiban, menynyire gyakran látják fiaikat együtt szerepelni? Gy. R.: Az utóbbi tíz évben sajnos nagyon ritkán léptünk fel együtt. Azelőtt a Filharmónia zenekarában egymás mellett játszottunk, felejthetetlenek azok a koncertek. Gyakran rendeztünk nagybőgő-szólóestet, zongorán mindig az öcsém kísért, de ez az időszak elmúlt, ritkán van időnk közös szervezésű koncertekre. Gy. L.: Nagy öröm volt a Jakab Antal Keresztény Kör meghívásának eleget tenni, a nemes célkitűzéseket megismerni, és a kitüntetett személyeket – Ft. Veress Lászlót és Tokay Rozáliát – megünnepelni. Nagyapám mindig keserűen számolt be arról, hogy amikor Kilyénfalván az elemi iskolában Jakab Antallal egy padban ültek és tanulták az ábécét, ő is milyen szorgalmas és jó tanuló volt, de nem tanulhatott tovább, így parasztember maradt. Talán ő lett volna ezen az eseményen a legbüszkébb, ha látta volna a Jakabokat és a Györgyöket, akik képletesen ismét egy padba kerültek és együtt tanulják 2010-ben az új ábécét: össze kell fogni, és hasonló szellemiségben a közösségért, a kultúráért valamit alkotni. A május 6-án elhangzott, Bartók által gyűjtött két kilyénfalvi népdalt a bátyám énekelte s én mint népdalfeldolgozást zongorán kísértem. Barcsay Zoltán a Kolozsvári Magyar Opera szólóbrácsása és karmestere volt. A Hozsánna neked, aki visszajöttél művet korábban nem ismertem; nagyon színes a kompozíció, a vers prozódiáját és hangulatát plakatív eszközökkel szemlélteti. A bátyámat zongorán kísérni mindig nagy örömet jelent számomra. Egymás zenei szándékát telepatikusan megértjük, nincs szükségünk többórás próbákra. 14 éves korom óta kísérem őt zongorán. 16 évesen

/5

léptem fel vele először nyilvánosan a kolozsvári zenelíceum dísztermében. A kolozsvári éveim alatt számtalan hangversenyt adtunk közösen, ő nagybőgőzött, én zongoráztam. Legemlékezetesebbek a kolozsvári rádió stúdiójában, a marosvásárhelyi kultúrpalota kistermében, a gyergyószentmiklósi művelődési ház kistermében, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia stúdiótermében és a J. S. Bach orgonateremben voltak. CD-felvételt is készítettünk, amit 2000-ben a kolozsvári kamarazenekarral közös dél-koreai turnémra magammal vittem. Vendéglátóim igen nagy tisztelettel hallgatták végig. A bátyámat mint énekest viszont zongorán a május 6-i ünnepségen kísértem először nyilvánosan. – Munkájukban mire készülnek, milyen jelentős esemény előtt állnak ez idő tájt? Gy. R.: Most, hogy túl vagyok az időigényes könyvíráson, újra gyakorlással töltöm a szabadidőmet. Különböző fellépések következnek, a nyár folyamán egy nagyszabású erdélyi körutat is tervezek, preklasszikus szonátákat fogunk előadni az öcsémmel nagybőgőn és csembalón. Szeptemberben szeretnék részt venni a zürichi tíznapos zenekari akadémián. Gy. L.: Operaszerepeimre nagyon aprólékosan szeretek felkészülni. Június 19-én és 20-án először éneklem Escamillo szerepét Bizet Carmen című operájából. Az előadások a berni Paul Klee Zentrum koncerttermében lesznek koncert formában. A produkciót szeptember 5-én a Murten Classic Festivalon megismételjük. A kiejtés csiszolása, a szavak hangsúlyozása, a hang intenzitása, a frázisok iránya és még nagyon sok részlet, ami a profi énekest profivá avatja, nagyon sok gyakorlást és gondosságot követel. A karmesterek a már létező CD-k után alakítják ízlésüket és várják el tőlünk a hasonló minőséget. A kritikusok nagyon szókimondók, és a profitól valóban professzionális teljesítményt várnak el.

6/

CIVIL FÓRUM

Folytatás a 6. oldalon Folytatás az 5. oldalról

Ilyenkor nagyapám emléke, mint családunk zenei őrzőangyala és múzsája inspirál megszállott zeneszeretetével, és édesapám remek hangjának a teljes mértékben való elöröklésének reménye ad erőt. Szeptemberben öt előadást éneklek Haydn Teremtés című oratóriumából: kettőt Zürichben, egyet Bázelben és kettőt Bernben. Ez az oratórium nagyon közel áll a svájciak szívéhez, tehát nem szeretném őket kiábrándítani! – Sokan sokféleképpen megfogalmazták már a zene lényegét – „Aki a zenét szereti, soha nem lehet igazán boldogtalan” – mondta például Franz Schubert –, de nyilván nem lehet ezt elégszer megfogalmazni és a már megfogalmazottakat elismételni. Önöknek mi a saját álláspontjuk a zenéről? Gy. R.: Azt a kérdést, hogy mi a zene, nagyon sokan boncolgatták, de még senki sem tudta pontosan meghatározni, annyira összetett valami. Az emberi felfogóképesség két nagy élménye vizuális és auditív. Szokták mondani, hogy minden ember annyit tud, amennyit lát. Én ezt kiegészítem azzal, hogy annyit tud, amennyit lát és hall. A zene az auditív élmények közé tartozik, kézzel megfoghatatlan, kétszer hajszálpontosan ugyanúgy elénekelni vagy lejátszani egy darabot nem lehet. Rezgésbe hozzuk a hangszert, magunkat és a közönséget is ráhangoljuk ugyanazokra a rezgésekre: ez a művészi élmény, ami megmarad. Egy képet vagy szobrot akárhányszor megcsodálhatunk, de ugyanazt a koncertet átélni ugyanúgy többször nem tudjuk. Mindig mindenben a személyes viszonyt keresem. Számomra a zene élményt, szórakozást, munkát, hobbit, megélhetést, kifejezési eszközt jelent, és itt a sornak még nincs vége... Gy. L.: Számomra a zene egy rafinált kommunikációs eszköz, amely lehetővé teszi azoknak az érzéseknek a kifejezését, amelyeket más formá-


ban nem tudunk elmondani. Ez egy külön nyelv, világ és jelzésrendszer. Én nagyon szeretek a zenével kommunikálni, mert a félreértések aránya itt lényegesen kisebb, mint a szavakkal való kommunikációban. A koncerten megpróbálom a szemeimen, a testtartásomon és a hangomon át a minden idegszálával engem szemlélő közönséget beengedni legféltettebb rejtekhelyembe: a lelki világomba. Ez a „nézzétek, mi van bennem, és mit mutatok nektek” játék teszi személyessé és bensőségessé kapcsolatomat a közönséggel. Ettől találom szépnek és érdekesnek a színpadon való működést. Gondolom, énekes- és színészkollégáimnál ugyanez a helyzet! Mindezek mellett szeretnék én is Giuseppe Verdihez hasonlóan – aki ki merte mondani, hogy „én csak egy pályatévesztett paraszt vagyok” – származására szülőföldjére és őseire büszke „pályatévesztett kilyénfalvi parasztnak” megmaradni!

György Róbert Vilmos Nagybőgőművész, magánénekes (basszbariton). 1975. június 6-án született Gyergyószentmiklóson, kilyénfalvi családban. Elemi iskoláit 1981 és 1985 között Kilyénfalván végezte, tanítónője Tódor Irén volt. 1985 és 1993 között a kolozsvári Sigismund Toduţă Zeneiskolában és Zenelíceumban tanult, hangszertanára Popa Nicolae volt. Közben 1991–1992ben ellátta a kántor-karnagyi teendőket a kolozsmonostori Kálvária- és a Fájdalmas Szűzanya templomban. 1993-tól 1998-ig az ugyancsak kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia növendéke, hangszertanárai Moga Liviu és Major Ferenc. Emellett dolgozott is: nagybőgősként 1993-tól ’95-ig a Kolozsvári Állami Magyar Opera alkalmazottja és a Marosvásárhelyi Filharmónia állandó kisegítője, 1995-től 2001-ig pedig a kolozsvári Transilvania Állami Filharmónia alkalmazottja volt. 1995 és 1998 között a székelyudvarhelyi Palló Imre Zeneiskola

nagybőgőtanára. 1998 és 2003 között óraadó tanár a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián, 2001–2002-ben a svájci St. Gallen-i szimfonikus zenekar alkalmazottja. 2002-től 2007-ig mint nagybőgős újra a kolozsvári Transilvania Állami Filharmónia alkalmazottja. Az 1998 és 2006 közötti időt énektanulással töltötte, Valeriu Sorescu és Szilágyi Ferenc voltak a tanárai. 2002-től 2005-ig a zürichi Hochschule Musik und Theater (HMTZ) intézményben Duncan McTier professzor irányításával koncertdiplomát szerzett. Több mesterkurzuson részt vett, így 1992-ben egy prof. Ury Mayer által vezetett zenekari továbbképzésen Balatonalmádiban, 1993-ban egy szintén zenekari továbbképzésen Salzburgban, amelyet prof. Martin Kobbas, Mandfred Honeck és Christoph von Dohnanyi karmesterek irányítottak. 1993-ban és 1995-ben Kolozsváron a nemzetközi stuttgarti Bach Akadémia által szervezett továbbképzésen, 1998-ban Lausanne-ban prof. Klaus Trumpf, Mirolsav Gajdos és Petya Bagovszka, 2000ben Brassóban prof. Wolfgang Güttler, 2001–2002-ben pedig Bernben prof. Szedlák Béla mesterkurzusán vett részt. Versenyeredményei is jelentősek: 1993-ban országos első díjat nyert nagybőgő szakon Temesváron, 1997-ben Oana Caius második díjat szintén nagybőgő szakon Kolozsváron, majd ugyanezen a versenyen 1998-ban az első díjat is megszerezte. Kamarazenészként 1996-tól 2001-ig játszott a Violone nagybőgőkvartett második nagybőgőseként. 2003-tól több mint 70 alkalommal lépett fel vokál-szimfonikus hangversenyeken Haydn-, Mozart-, Schubert-, Beethoven-műveket és miséket énekelve. 2007-től a kolozsvári Transilvania Állami Filharmónia nagybőgő szólamvezetője. Szilágyi Ferenc, az operaénekes címmel a közelmúltban jelent meg a Kolozsvári Magyar Opera egykori tenoristája és örökös tagja életútját ismertető könyve (Gloria, Kolozsvár, 2010).


CIVIL FÓRUM

/7

Nős, egy gyerek édesapja.

György Levente 1977. március 25-én született az erdélyi Kilyénfalván. Nagybőgő, zongora, orgona, magánének és karmesteri tanulmányait Kolozsváron, Bernben, Bielben és Zürichben végezte. Jelenleg a berni Biel-Solothurni dalszínház magánénekese, a Zürichi Magyar Ökumenikus Golarits (ZMÖG) Kórus karnagya. Ahogy szegedi fellépése kapcsán az operaportál írta róla, „grandiózus, minden regiszterben nagy erejű hangja és kiművelt bel canto technikája a sikerének titka”. Svájcba költözését megelőzően hét évig a Kolozsvári Magyar Opera és a kolozsvári Filharmónia szólónagybőgőse volt. Ott énekesként is lehetőséget kapott volna bemutatkozni, mivel sikeresen megfelelt a szólista versenyvizsgán. R. Strauss Ariadné Naxos szigetén című operájában kapott volna kisebb szerepet, de a rendező-karmester, Selmeczy György nem tudta mással helyettesíteni a rendkívül nehéz nagybőgőszólamon, így kérésére Levente a zenekarban maradt. 2001ben a Titanic című filmben játszó berni I Salonisti szalonegyüttes budapesti származású nagybőgőse, Szedlák Béla ösztöndíjat biztosított számára a Hochschule der Künste főiskolán, és meghívta felvételizni Bernbe nagybőgő szakra. Ezzel párhuzamosan az énekszakot később vette fel, Zürichben pedig vezénylést tanult. Azóta főleg cseh zenekarokat dirigált. Három évig a Berni Szimfonikus zenekarban játszott. Énekesként Elisabeth Glausernél tanult, ő a híres ukrán basszista, Vitalij Kowaljownak is mestere. György Levente sokat tanult Karajan egyik kedvenc szopránjától, Janet Perrytől, a kiváló tenortól, Hans-Peter Blochwitztól és Nicolai Geddától, aki a Genfi-tó partján él. Jelenleg Francesco Araiza világhírű tenoristánál fejleszti magát tovàbb. A Biel-Solothurni színházba egy szintén magyar basszista, a Baselbe szerződött Mozsár György helyére vették fel. A Sevillai borbély Don

Basiliójaként debütált, a következő nagy szerepe Az olasz nő Algírban Musztafája volt német nyelven, illetve a Varázsfuvola Sprecher szerepe. Gyakran adnak elő operetteket is, így mutatkozott be Suppé Bocacciójában, a Luxemburg grófjában pedig Basilt alakította. Eddig két operagálán működött közre a zürichi Tonhalléban, Svájc legnagyobb koncerttermében; az egyiken többek között Sosztakovics Katyerina Izmajlova című operájának zárójelenetét énekelte. A párizsi Mezzo Tv produkciojában Bohuslav Martinů Alexandre kétszer (Alexandre bis) és Maurice Ravel Pásztoróra című egyfelvonásos vígoperáiban a Portréfestményt, illetve Don Inigo Gomez bankárt formálta meg. „A Martinů-opera bonyolult, túlzsúfolt a hangszerelése, és ez nem túlzottan kedvez az énekeseknek – nyilatkozta 2009-ben az operaportal.hu-nak. – Bagó Bertalan színes, változatos rendezése ugyanakkor

átsegített a nehézségeken. Ravel műve teljesen ellentétes, itt még a legapróbb finomságok, például a sóhajtás is meg van komponálva a dramaturgiának megfelelően. Számomra ez egy »francia Puccini-zene«, csak sokkal finomabb eszközökkel dolgozik, mint Puccini. A harmóniaés a hangzásvilág minden más operától eltér, ez megnehezíti a befogadást, mivel fülünk a tonális hangzásvilághoz szokott. Alapos zenei képzést kaptam, ez megkönnyítette számomra a tanulást, mivel hangszeresként a berni akadémián sok modern művet játszottam, még Eötvös Péter kurzusán is részt vettem. Igazi megtiszteltetés számomra, hogy a Mezzo Operafesztivál keretében mutatkozhattam be Szegeden, Magyarországon. A jövőben is szívesen énekelnék magyar operaszínpadokon.” Pályájáról bővebben www.levysopera.com honlapja nyújt tájékoztatást.

8/

CIVIL FÓRUM


IV. Tekerõpataki Falunapok Tekerõpatak apraja-nagyja izgatottan várta a falunapokat, hiszen a programkínálat nagyon kíváncsivá tette az érdeklõdõket. A Rió Ti-Tár Ifjúsági Egyesület és a Gyergyóújfalvi Önkormányzat idén már a IV. Tekerõpataki Falunapokat szervezte meg. Fodor Annamária

A

háromnapos rendezvény 2010. június 24-én, a Harsona Fúvószenekar ébresztőjével kezdődött, majd a Szent János búcsúval folytatódott. A 11 órakor kezdődő ünnepi szentmisén a környék valamennyi plébánosa jelen volt. Újfalu, Alfalu, Csomafalva, Gyergyószentmiklós, Szárhegy, Remete, valamint Borszék helységek plébánosai tiszteltek meg jelenlétükkel. A misét Portik Hegyi Kelemen főesperes celebrálta. Eljöttek Szárhegy, Csomafalva, Újfalu és

Remete helységek kántorai is. A szentmise után könyvbemutatóra került sor: Farkas Aladár és dr. Janitsek Ernő nyelvész professzor szerkesztésében megcsodálhattuk településünk monográfiáját „Tekerőpatak története és névanyaga” címmel, melyben így vall a szerző: „Úgy érzem, hogy ennek a könyvnek a megírásával tartozom szülőfalumnak.” Kis műsorral kezdődött a könyvbemutató. A Kolumbán Csilla tanárnő által vezetett furulyások előadták Petőfi Sándor „Távolból”

című versének megzenésített változatát, majd Borka Dalma VII. osztályos tanuló előadta Csongrádi Kata „Szeress úgy, mint a Nap” című versét. A műsor végén a tanulók elénekelték a „Sok számos esztendőket” kezdetű népdalt.Ezt követően Molnár János önkormányzati képviselő köszöntötte a jelenlevőket, és kiemelte, hogy „aki a múltat nem ismeri, az a jövőt nem érdemli.” Egyed József polgármester úr elmondta, hogy örül annak, hogy került valaki, aki megírja Tekerőpatak monográfiáját, és fontos megtalálni azokat a tehetségeket, akik tesznek a közösségért. Jelen volt Erőss Levente, a megyei tanács gyergyószentmiklósi irodájának vezetője, aki örömmel mondta, hogy „megyei szinten sokszor hallatja a nevét Tekerőpatak a méretéhez képest, és ha van múltja


ennek a falunak, akkor jövője is lesz.” Farkas Aladár harmadik monográfiája és tizennegyedik könyvének bemutatása sok tekerőpatakit (és nemcsak) érdekelt, hiszen a régi iskola felújított terme kicsinek bizonyult. A kötet szerzője kiemelte Molnár János barátja hozzáállását. Megköszönte a támogatók segítségét: Gyergyóújfalu község Önkormányzata, A tekerőpataki római katolikus plébánia, Balázs Trading Kft. (Balázs László), Karpaten Milk (Bernád Ottó), Gal-Forest Kft. (Gáll család), SBL Trading Kft. (Bajcsi és Sajgó), Karpat Stone Kft. (Potyó Szabolcs), Pro Tekerőpatak Egyesület (Molnár János). Ugyanakkor megköszönte az adatközlők munkáját is. A felszólalók következtek: Bencze Ágoston biológiatanár gratulált Farkas Aladárnak, aki mindenki elébe teszi a könyvet, mint egy tükröt. Antal Ernő elmondta, hogy „Azért vagyunk a világon, hogy szavainknak otthont teremtsünk benne”. Szerinte Farkas Aladárnak sikerült.

CIVIL FÓRUM

A „Tekerőpatak története és névanyaga” című könyv három fejezetből áll: I. Tekerőpatak története (Farkas Aladár), II. A plébánia története (Historia Domus), III. Dr. Janitsek Jenő: Tekerőpatak jelenkori családnevei. Ezenkívül gazdag mellékletanyaggal rendelkezik. Délután 3 órától a tűzoltók felvonulásával kezdődött a hagyományos Szent János bál, melyen a Harsona fúvószenekar, valamint Kovács Levente és Ambrus Levente húzták a talpalávalót. Pénteken, június 25-én délelőtt gyermekvetélkedők voltak: kerékpár akadályverseny, labdahordás, célbadobás, versenyfutás, aszfaltrajz. Ezalatt ingyenes vérnyomás- és vércukorszintmérés várta az érdeklődőket. Pénteken délután a marosvásárhelyi Tamacisza társulat szórakoztatta a gyermekközösséget. Az előadás interaktív volt, a gyermekek bevonásával történt. Kányádi Sándor, Móra Ferenc, Zelk Toltán, Móricz Zsig-

/9

mond, valamint Weöres Sándor költők gyermekversei jó hangulatot teremtettek a csaknem ötven gyermeknek az esőben. Az előadók Kozsik Ildikó, Kozsik Szabolcs és Kozsik József. Zárszóként Kozsik József a következő verset mondta: „Tekerőpatakon patakom se kertem, Tekerőpatakon de nagyot tekertem, Tekerőpatakon tekenyőbe dúltam, Dagasztván-degesztvén dúcos tésztát gyúrtam.” Délután felnőttversenyek voltak: célbarúgás, sörivás szívószállal fiúknak, hűsítőivás szívószállal lányoknak, fűrészelés fiúknak és lányoknak, autóhúzás kötéllel. Este az Insect együttes koncertezett. A 16 éves, paródia stílusú együttes két arany és egy platina lemezzel rendelkezik. A gyergyószentmiklósi Stramli Band együttes 6 éve alakult, több műfajt játszanak: rock, dance, mulatós. Folytatás a 10. oldalon

10 /

CIVIL FÓRUM

Folytatás a 9. oldalról

Szombaton, június 26-án délelőtt tűzoltó-találkozóra került sor, melyen a Harsona zenekar is részt vett. A találkozón jelen voltak a következő helységek csapatai: Csomafalva, Újfalu, Kilyénfalva, Alfalu, Borzont, Vasláb, Ditró, Szárhegy, Csíkszenttamás, Csíkszentdomokos, Tekerőpatak. Az esős idő ellenére is megszervezték a vetélkedőt, melyen három versenyszámban mérettek meg a csapatok: tömlőhajítás nagy (cé) tömlővel (3 ember egy csapatból), ugyanez a parancsnokoknak, tömlőhajítás kis (bé) tömlővel (egy ember). Íme a helyezések: I. hely: Alfalu, Vasláb, II. hely: Kilyénfalva, Borzont, III. hely: Csomafalva, Újfalu, IV. hely: Tekerőpatak, Ditró, Csíkszenttamás, Csíkszentdomokos, Szárhegy. A Megyei Tanács és az Újfalvi Önkormányzat támogatásával, valamint a Caritas közbenjárásával a tekerőpataki Tűzoltó-alakulat tűzoltóautót kapott Németországból. Tótpál László vezette haza a tekerőpataki autót, Koós Tihamér pedig a kilyénfalvi tűzoltóautót. Szombaton délután a Tarisznyás Márton Általános Iskola tanulói lép-


tek színpadra. Bemutatásra került a tekerőpataki és csomafalvi gyerekek country tánca. Betanította Bíró Anita tánctanár. Az iskola V-VIII osztályos tanulói népi táncokat adtak elő: Gyergyói ceppel, leányos tánc és vegyes táncok, melyeket Kolumbán Csilla tanárnő tanított be. Az I-IV osztályos tanulók népi gyermekjátékokat, dunántúli ugróst, valamint csárdást adtak elő. Betanította Fodor Annamária tanítónő. Ezután a csíkszentgyörgyi Székely Góbék új műsora következett: „A mű üdőnkbe nem így volt” azaz „Az unoka idomítása”. Este a gyergyóújfali Haverock együttes nosztalgia rockszámokkal szórakoztatta a közönséget. A háromnapos műsort Kovács Beáta VIII. osztályos tanuló vezette le. György Zsolt, a Rió Ti-Tár alelnöke elmondta, hogy a kiadás 13 000 lej volt, (7 000 lej az Önkormányzattól, 2 000 lejt kaptak az Önkormányzati pályázatból, 4 000 lej a támogatóktól). A szervezők ezúton is köszönik a támogatok segítségét: Hargita Megye Tanácsa, Tarisznyás Márton Általános Iskola, Fortat

House KFT – Fórika Tibor, Tatár László, Tekerőpataki Közbirtokosság, Gal Forest KFT (Gál Emil), Carion KFT (Czirják Zoltán), Trucks Service KFT (László Zoltán), Karpaten Milk KFT (Bernád Ottó), Falkon Servicii KFT (Sólyom István), Balázs Trading KFT (Balázs László) Caritas Vidékfejlesztés (Pintér Mária), Kicsiszeri ABC (Gyulai Artúr), Treborev KFT (György Róbert), György László I.I., S.B.L. Trading KFT (Sajgó László), Kati Mixt KFT (Baróti Katalin), P.F.A. Fórika Géza, Bonus Rt, I.I. Ferencz Béla, Koós Csaba, Baricz Mária, Kari Annamária. Falunapokat ünnepeltünk. Ott voltunk tízen, húszan, százan… Talán az eső miatt nem voltunk ezren? Az időjárás biztosan közrejátszott, hiszen a napos időben jobban lehet szórakozni, mint az ernyő alatt. De éppen az eső miatt kellett volna támogatni a szervezőket, hiszen mindent megmozgattak azért, hogy a falu apraját-nagyját összehozzák és szórakoztassák. Reméljük, hogy jövőben is együtt leszünk, és mások is csatlakoznak, hogy közösen énekeljünk, táncoljunk, nevessünk és vigadjunk.


/ 11

CIVIL FÓRUM

Beszélgetés Sólyom Attila szobrászmûvésszel Sólyom Attila az az ifjú mûvészember, aki megalkotta Újfalunak Bajkó Péter magyar honvédszázados mellszobrát. Talán sokan ismerik, sokan nem, hiszen már nagyon régóta, 1997ütõl elkerült itthonról Magyarországra, ahol tanulmányait folytatta és ahol le is telepedett. Így hát nagy örömére szolgált, hogy felkérték erre a munkára, ezáltal alkalma nyílt arra, hogy itthon, szülõfalujában több idõt is eltöltsön. Mint mondotta, régi álma, hogy az itthon andezitbõl faragjon valamit. De hogy ne szaporítsam tovább a szót, megkértem Attilát meséljen magáról, pályájának kezdetérõl, arról, hogy hogyan és mikor döntött úgy, hogy szobrász lesz. Czirják Kinga

– S.A.: Talán azzal kezdeném, hogy már 7-8- adikos koromban volt egy Csipkés Péter nevezetű rajztanárom Csomafalváról, aki nagyon megszerettette velem a művészetet, aki sokat tanított és biztatott. Sepsiszentgyörgyön tanultam tovább a Képzőművészeti iskolában, majd 1997- 2002 között a Budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen folytattam tanulmányaimat. Kőfaragással konkrétan 1999-tól foglalkozom, diplomamun-

kám is kőből készült. A kőfaragás iránti vonzalmam talán már kiskoromban megfogalmazódott bennem, hiszen a bánya mellett nőttem fel, sokat néztem a köveket, és már rég eldöntöttem, hogy egyszer az újfalvi andezit kőből is faragni fogok majd valamit. Így hát nagy megtiszteltetés volt számomra, mikor felkértek a százados szobrának megalkotására. – Talán mesélhetnél nekünk a szobrászat „kulisszatitkairól”, vagy arról, hogy hogyan is készült el a szobor…

– S.A.: Hát egy pici fényképet kaptam kézbe a századosról, mely 1903- ból származott, és meg kell mondanom, dokumentációnak ez oly kevés volt… Így hát a százados monográfiájából kellett megismerjem a jellemét, próbáltam kitalálni, hogyan is élt, milyen volt az ő élete, milyen értékrendet képviselt. Nagyon nagy segítségemre volt a leírása, hiszen ezáltal megalkothattam az arckifejezését, mely ha arra járnak és megfigyelik, gondterheltséget és egy dacos keménységet tükröz. A százados az egyik legnehezebb korszakban élt, megélte a világháborús vereséget. Rendszerető katonatisztként tanúja kellett annak a morális rend felborulásának, amelyet ő képviselt. A szobrok elkészítése úgy történik, hogy először agyagminta készül, melyen megformáljuk a karakterét a szobornak, például a százados arca egy tipikus magyar arc. Azután egy vékony réteg gipsszel bevonjuk, készítünk úgymond egy gipsznegatívot, mely három részből levehető. Ezt követően kiszedjük az agyagot, készítünk egy fémvázat az egésznek és abba gipszet öntünk, mely a portré lesz. Erről a gipszportréról lepattogtatjuk a felső 2-3 cm vastag réteget, és kész van az időt állóbb másolat. Folytatás a 12. oldalon

12 /

CIVIL FÓRUM



Ezután egy úgynevezett pontozó gépszerkezet segítségével átmásoljuk pontról pontra a portrét a kőre. Ez a gép nagy segítség, megmutatja, hogy pontosan mennyit kell lefaragni a kőből, hogy olyan legyen, mint a gipszmásolat. Csakhogy az én esetemben itt történt egy kis hiba, ugyanis húsvét után az egyik vihar lesöpörte az asztalról a gipszet, összetört, így nem sok hasznát vettem se a gépnek, se a másolatnak, onnantól kezdve jöhetett a tiszta alkotás. – Mennyi idő elkészíteni egy ilyen szobrot? – S.A.: Kell egy olyan három hónap, de nekem mindössze csak két hónapom maradt… – Melyik részét volt a legnehezebb megalkotni, kifaragni? – S.A.: Talán sokan azt hiszik, hogy a „napellenzőjét”, de nem, a bajuszát és a bajusz fölötti részt nagyon nehezen tudtam kicsiszolni. Szerencsére a veronai kiállításon, Olaszországban, vettem olyan vésőfaragó, csiszoló speciális szerszámokat, aminek a segítségével könnyíthetek a munkámon. Például az sem mindegy, milyen kőből dolgozunk, ugyanis kemény kőből egyszerűbbre és simábbra kell faragni a szobrot, mert nem lehet nagyon csiszolni ( a szemgödörnél és az orrnál), puha kőnek pedig az a hátránya, hogy idővel megváltozik a színe, kimarja a savas eső stb. – Történt már olyan, hogy faragás közben széttört a kő? Úgy értem, mennyire kell legyenek kőzetismereteid, hogy tudd, hova ütheted bele a kalapácsodat, vésődet, hogy szét ne menjen a kőtömb? – S.A.: Megesik, hogy munka közben elreped, itt nagy szerencsém volt, hiszen a kőfaragók nagyon segítőkészek voltak, ők választották ki nekem a követ, ők nap mint nap kőpattintással foglalkoznak, jobban ismerik az itthoni köveket. – A mai világban meg lehet élni művészként? – S.A.: Szobrászkodásból meg

lehet élni, úgy gondolom, mivel hogy kőfaragó vállalkozó is vagyok egyben, a szobrászat mellett síremlékeket, kandallópultokat, szökőkutakat és sok más egyebet is készítek. Megadom a weboldal címem is, ha valaki többet szeretne látni munkáimból, ott megtekinthet: solyomattila.hu. Én úgy gondolom, hogy van értelme a művészetnek, hiszen tovább építjük a kultúrát, a mi kultúránkat. Személyesen is több tehetséges újfalvi művészt ismerek és remélem, hogy a jövőben még sokan csatlakoznak hozzájuk. – Szeretnél még valamit hozzáfűzni Bajkó Péter százados szobrához? – S.A.: Én nagyon örültem, hogy őt választották Újfalu első szoboralanyának, hiszen Bajkó százados egy „helyi Kossuth”, ő az itthoni népé, a helyi embereké, aki sokat tett a közösségért, és aki egy olyan gon-

dolkodásmódot képviselt, amire ma is nagy szükség van, vagyis csak akkor tudunk valamit elérni, ha ragaszkodunk értékeinkhez, hagyományainkhoz, tiszteljük és becsüljük azokat. – Mik a terveid a jövőt illetően? Számítottál hazajönni? – S.A.: Még egyelőre szeretnék egy hároméves mesterképzést elvégezni, mellyel később taníthatok is, de azután, ha itthon biztosítani tudnám valamilyen szinten a megélhetésemet, örömmel hazajönnék, hisz a szívem mindig hazahúz. Nagyon boldog voltam, hogy a munkám által ilyen sok időt itthon tölthettem, hiszen évek óta nem voltam itthon. – Köszönöm szépen a beszélgetést, és reméljük, hogy még gyakran láthatunk téged Újfaluban. – S.A.: Én is köszönöm a lehetőséget, hogy Újfalunak valami maradandót alkothattam.


/ 13

CIVIL FÓRUM

100 éves a Gyergyóújfalvi Molnár Antal Fúvószenekar Molnár Sándor, Czirják Kinga

„A Hargita alján még dalnokok élnek, csak boldog időkről meséljen az ének” (ismeretlen szerző)

A

Falunapok alkalmával 2010. július 3-án fúvószenekarunk megünnepelhette 100 éves évfordulóját. Erre az alkalomra a következő zenekarok kaptak meghívást: 1. Kiskőrös, 2. Székelykeresztúr, 3. Parajd, 4. Alfalu, 5. Ditró, 6. Remete, 7. Csomafalva, 8. Tekerőpatak, 9. Vasláb, 10. Csíkmadaras, 11. Csíkdánfalva, 12. Gyergyóújfalu. Parajd és Remete kivételével minden zenekar meg is jelent, az ünnepség pedig az előre megtervezett program szerint zajlott. Reggel 9 órától szentmisét végzett Tankó Géza plébános úr a gyergyóújfalvi római katolikus templomban id. és ifj. Molnár Antalért. A zenekarok 9 és 10 óra között érkeztek a falu különböző pontjairól, ahol hírül adták e nevezetes ünnep lényegét. 10 órakor kezdődött az ünnepi felvonulás a kultúrotthontól a templom felé egy kört leírva a néhai Molnár Antal házáig. A Molnár Antal házán egy emléktáblát helyeztünk el, melyet 2 helyi vállalkozó, id. és ifj. Kiss László készített ajándékba a 100 éves évfordulóra (Ezúton is köszönet érte). Az emléktáblát a zenekarok, a rokonság és a nagyszámú közönség előtt Egyed József polgármester és Molnár Sándor karmester leplezték le. Ez alkalomból ünnepi beszédet tartott Nagy Endre nyugalmazott jegyző (melyet teljes terjedelmében szeretnénk az alábbiakban közölni kedves olvasóinkkal) és Mihálydeák Kálmán úr, aki erre a különleges eseményre verset is komponált.

Mélyen tisztelt Falustársak, Vendégek!

Az újfalvi fúvószenekar létrejöttének hálaünnepe elválaszthatatlan MOLNÁR ANTAL személyétől. Ő volt, akinek köszönhető- ha nem is kizárólagosan-, hogy 1910- ben Újfaluban fúvószenekar alakult. A bölcsek úgy tartják, hogy valamely korszakról, akár egy emberről is csak akkor lehet véleményt alkotni, miután kibontakoznak annak hiányosságai, erényei egyaránt. Elöljáróban méltán megállapíthatjuk, hogy falunk szülöttje, MOLNÁR ANTAL kiváló egyéniség volt, aki nyilván sok tálentumot kapott a Teremtőtől, de ugyanakkor ezekkel hatékonyan is sáfárkodott. Életének minden napját a szorgalmas munka, az alkotás töltötte ki. Vallotta és gyakorolta a villámhárító feltalálójának életelvét, amely így szól: határozd el magad arra, amit tenned kell, és amit elhatároztál, azt váltsd valóra. Fiatal korában alkalma volt a kor

műszaki fejlődésére felfigyelni, s ettől kapta az indítást a kutakodásra és a folytonos cselekvésre. Legkiválóbb emberi tulajdonsága az új iránti fogékonyság volt. Felfogásával és alkotó vágyával kiemelkedett a korabeli falustársak közül. Ernyedetlen szorgalommal és kitartással munkálkodott szülőfaluja felemelkedéséért a technika és a civilizáció vívmányainak behozatalával. Az elmúlt század 20-as, 30-as éveiben mozit létesített, ahol kezdetben néma filmeket vetítettek, cséplőgépeket szerzett, fűrészüzemet épített, gyapjúfésülőt indított, és mindezek mellet szántóföldi növénytermesztéssel és állattenyésztéssel is sikeresen foglalkozott. Úgynevezett fapados autóbuszt is működtetett. Elévülhetetlen érdemei között szerepel később a falu részleges villamosítása, amelyet fiával, ifj. Molnár Antallal karöltve valósítottak meg. Folytatás a 14. oldalon

14 /

CIVIL FÓRUM



Nyilván Molnár Antal életművét nem lehet a maga igazi teljességében bemutatni, a felsorolt megvalósításai csupán szemelvények lehetnek. Életéről és egész emberi magatartásáról nem alkothatunk más véleményt, minthogy elkötelezett híve volt nemzetének és faluközösségének, ahonnan vétetett. Abraham Lincolnnak van egy nagyszerű kinyilatkoztatása, miszerint: „A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem, hogy mennyi élet volt éveidben.” A mi nagyra becsült Molnár Antal bácsink éveiben hihetetlenül sok élet volt. Befejezésül arról is tegyünk említést, hogy életművéért milyen hálát és elismerést kapott. Életének alkonya olyan időszakra esett, amikor a társadalom működését az osztályharcra alapozták. Antal bácsit, sok más falustársával együtt kulákká nyilvánították, és a megalázás, üldözés és a folytonos megfélemlítés keresztútját kellett járnia. Antal bácsi mindezt emberi méltósággal viselte, rendkívül erős hitének és helytállásának köszönhetően, no meg annak a megbecsülésnek,

amelyet a jószándékú falustársaitól kapott. Azt is feltételezhetjük, hogy a megpróbáltatások közepette előtte lebegett Madách Imre az ember tragédiájának befejező sora: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”. Rendszerek jönnek, rendszerek mennek, s hála Istennek- ugyan késedelmesen- de eljött az idő, hogy az utókor valamennyiben kifejezhesse elismerését, nagyrabecsülését és

háláját MOLNÁR ANTAL iránt az általa épített moziterem falára elhelyezett emléktábla révén. Az emléktábla leleplezése legyen alkalom a hódolatra, adózzunk tisztelettel emlékének. Valahányszor elhaladunk az emléktábla előtt, idézzük fel Molnár Antal egyéniségét, s szívleljük meg üzenetét: az élni akarást, a törekvést és állhatatosságot.” Nagy Endre

Az emléktábla leleplezése és az ünnepi beszéd után felcsendült a résztvevő 10 fúvószenekar hangszereiből a Magyar- és a Székely Himnusz. Ezt az élményt szavakban nem lehet kifejezni. A hallgatóság szemében örömkönnyeket láttam megcsillanni, és ez mindent elmond az ünnep hatásáról. Mindnyájan úgy éreztük, hogy Molnár Antal, zenekarunk alapítója megkapta a megérdemelt tiszteletet és nagyrabecsülést. Az ünnepség után Keresztes János házigazda és az Újfalvi Molnár Antal Fúvószenekar megtisztelte a résztvevőket nagyon finom kürtőkaláccsal és köménymagos pálinkával. Ezt követően a zenekarok visszavonultak a falu központjába, és kezdetét vette a zenekarok fellépése, melyet az Újfalvi Molnár Antal Fúvószenekar nyitott meg.


A felvonulást és a nyitányt még ünnepélyesebbé tette zenekarunk új mazsorett csoportja, melyre mindannyian nagyon büszkék lehetünk. Színvonalas szereplésükkel, melyre csupán szűk 3 hét alatt emberfeletti erővel készültek, díszesebbé tették

CIVIL FÓRUM

ünnepi programunkat. Rendezvényünkön részt vett testvértelepülésünk, Tompa város küldöttsége is. A konferálást és a díszoklevelek kiosztását Molnár Gizella (szül. Dénes) magyar szakos tanárnő kitűnő szakmai tudással és hozzáér-

/ 15

téssel vezette. A kitűnő segítséget és a jóindulatú hozzáállást tisztelettel megköszönjük azon személyeknek, akik önzetlenül, fáradságot nem ismerve minden segítséget megadtak, hogy rendezvényünk sikeres legyen.

Az alábbiakban Mihálydeák Kálmán versét közöljük:

A Gyergyóújfalvi Fúvószenekar 100 éves jubileumára A fúvós zenének megvolt s megvan az a lelki hatása Ünnepi hangulatot idéz fel minden ember számára Van ki az akkord hallatán vidámabb lesz rögtön, S olyan is van, kit magasba varázsol az ösztön A mi falunk az Újfalu annak örülhetett Hogy 100 éve lakossága zenét élvezhetett Nem az éteren jött hozza, vagy hullámhosszakon, Hanem a sok odaadó, lelkes, hű tagokon Mi ezen a mai napon azért vonultunk így ki, Mert 100 éves zenekarunk, tudja meg mindenki Ha a hangszerekre nézünk, szebben csillognak Mint egy más nap, amikor még 100 évesek nem voltak Megéltek ők, nem is egyet, rendszerváltásokat Mikor a himnusz is más volt, de hallatták hangjukat Ma hál’ISTEN nincsen gátja se határa a fúvós zenének Sértő, és gerjesztő is lehet sok sok ember kedvének. A jókedv mindég fontos volt, de még ma is az Nem számít, hogy a menny dörög, esik vagy havaz Megemlítek itt egy nótát mi a szívhez jó kilincs Hogy „KINEK NÓTÁJA NINCSEN, ANNAK SZÍVE SINCS” Nálunk volt szív s nóta, de volt zenekar is Vidám is községünk amint látjuk ma is A százéves alakulat vidáman ünnepel Szebbnél szebb nótákat fújnak és azzal remekel. A mai nagy szép esemény arra késztet minket Hogy ezen a nagy ünnepen mondjunk rájuk szépet Értékeljük születéstől minden tagnak munkáját S a mindenkori karmesterek fegyelemtartását Fontos dolog volt mindenkor a kart irányítani S olyan műveket választani, ami tűnjön is ki

Az elfáradt hangszereket kellett közbe cserélni És a lassúbb kartagokat kellett segíteni Ezt tette meg sok éven át MOLNÁR ANTAL karfőnök És utána sok év óta MOLNÁR SÁNDOR új főnök Aki nem tud belelátni és ismerni e munkát Nyitva áll a próbatermünk…hallgasson meg egy próbát. Ottan biztos megváltozik karunkról a nézete És győzni fog életében a zene szeretete Ezek után fogjuk össze mindent, amit elmondtunk És amit rég idők óta a lelkünkben tápláltunk Községünknek lakossága üdvözli léteteket És örömmel nézi s hallja a sok szép zenéteket A mai 100 éves ünnep legyen méltó emlékezés Azokra, kik tagok voltak, fújtak és doboltak, de eljött az idézés Nyugalom nekik ott ahova mentek, És egészség nekünk, itt, akik még tehetnek. Így volt ez mindenkor, és maradjon is ez így Az utókor legyen boldog, de ne feledje a régit Köszönjük a sok szép zenét száz évtől errefelé S óhajtjuk, hogy hallgathassuk s élhessünk mindig vele. A polgármesteri gárdát kérjük, segítse a bandát Hogy lendülettel s egészséggel tegye hivatását Csendüljenek sok szép nóták a hangszerek torkán Mik rázzák meg s erősítsék a Székelyt a TALPÁN… Éljen soká zenekarunk minden tagja Karmesterével, Molnár Sándorral az élen. Őszinte szeretettel köszöntelek Mihálydeák Kálmán nyugalmazott pergődobos

16 /

MÚLTIDÉZÕ


Ki volt Bajkó Péter? Egy közösség akkor erõs és életképes, ha folyamatosan képes kitermelni magából olyan szellemi, társadalmi, közéleti vezetõket, akik önzetlen küldetésüknek, rendeltetésüknek tekintik saját közösségük sorsának egyengetését, jobbítását. Még nagyobb érdem, megvalósítás az, ha az idejekorán felismert tehetséget, szorgalmat nem hagyják veszendõbe, hanem minden erejükkel és törekvésükkel annak kibontakoztatására, gyümölcsöztetésére törekednek. ifj. Sólyom István

G

yergyóújfalu a történelem során ilyen tudattal rendelkező személyiségekből hál’Istennek sosem szenvedett hiányt. A falu történelmét áttekintve időről-időre felbukkantak olyan kiválóságok, akik békés és vészes időszakokban egyaránt az itt lakó emberek összérdekeit, közös dolgainak képviseletét helyezték életük előterébe. Ezek az emberek időt, energiát, fáradtságot nem kímélve, folyamatosan az elődeink által reánk hagyományozott kulturális, gazdasági és társadalmi értékekkel igyekeztek a legjobb tudásuk és tehetségük szerint sáfárkodni. Tették ezt annak ellenére, hogy időnként heves konfliktu-

sokba keveredtek, érdekeket sértettek, és sokak számára hátrányokkal járt közösségépítő tevékenységük. Az 1848. augusztus 7-én született és 1922. június 8-án elhunyt Bajkó Péter nyugalmazott magyar királyi honvédszázados egyike volt Újfalu jeles férfiúinak, emléke mindmáig elevenen él közöttünk. Számos anekdota, adoma, tréfás történet fűződik nevéhez, közösségépítő munkája máig érezteti hatását. Széleskörű lokálpatrióta tevékenységében az írás, a történelem iránt való érdeklődés is előkelő helyet kapott. Nyugdíjas évei alatt írt mintegy 300 oldalt kitevő emlékirata felbecsülhetetlen értékű kordokumentum. Olyan írásmű, amely által bepillantást

nyerhetünk Újfalu 100-200 évvel ezelőtti mindennapjaiba, kézzelfogható közelségbe kerülünk dédapáinkkal, szépanyáinkkal, megismerhetjük településünk lakóinak akkori életvitelét, és titkos, ősi, mitikus köldökzsinórral hozzánk kapcsolódott, kollektív emlékezetünkben, tudatunkban mindig is élő ismerősökként üdvözölhetjük egykori falustársainkat. Ehhez a generációról generációra öröklődő, a vérnél és a géneknél is jóval erősebb, szétszakíthatatlan, a misztérium birodalmába tartozó kötelékhez csatlakozhatunk Bajkó százados közvetítése révén. Életrajzából világosan kitűnik Bajkó Péter százados egyenes, fesztelen, rendszerető, szigorú, igazságot kereső és megalkuvást nem tűrő jelleme. Életének minden mozdulatát a szülőföldért, Újfaluért való tenni akarás irányította. Katonatiszt lévén, világlátott ember volt, pályájának minden egyes állomásán Erdélyben, Magyarországon, Ausztriában Újfalut, a székely nép értékeit igyekezett népszerűsíteni. Nyugdíjazása után minden tehetségével és szorgalmával hőn szeretett szülőfalujáért tevékenykedett, falubíróként, gondnokként végzett munkája máig érezteti hatását a településen. Kiválóan érzékelte kora társadalmi, szociális és közéleti problémáit, ezeknek a Székelyföldön való lecsapódását, és azokat a visszafordíthatatlan folyamatokat, amelyek végül a korabeli hagyományos székely társadalom átalakulásához vezettek.


MÚLTIDÉZÕ

/ 17

Életrajza Saját szavai szerint:

„Születtem 1848. augusztus 7-én estve 7 órakor, amint mondták vasárnapon. Augusztus 8-án vitettem keresztelőre a templomba. Mihálydeák Józsefné volt keresztvíz alá tartó. Atyám Bajkó József az 184849-es szabadságharczban, mint tiszt, később bíró. Anyám András Anna a kilyénfalvi gazda András Józsi leánya. Bátor, csintalan gyermek lehettem, mint 3 éves Sólyom Péternét amíg észre nem vevé, megszoptam. 1854-ben egy polyák ezred volt a faluban, a dobos a dobját a hátára vevé, ballagott. Én felugrottam és a dobra öklömmel nagyot ütöttem, s Gál Mátéék telkén át a Nagykertbe és onnan hazamenekültem. A dobos futott utánam, de a pataktól visszatért. 1854-ben az iskolába a még élő Albert András vezetett. Első tanítómestereim András diák és Nagy József kántor vala. Ők tanítának 1857. február közepéig. Írni, olvasni annyit tudtam, hogy Csíksomlyón az elemi iskola első osztályába felvettek, s 1858ban már a második osztályt hallgatám.” Csíksomylói tanulmányait követően Udvarhelyen végezte a nyolcadik osztályt, majd felvették teológusnak. 1869 szeptemberétől 1871. augusztus 15-ig papnövendék volt, majd visszaadta a reverendát. 1872-ben a csíkszeredai 26. honvédzászlóaljhoz vonult be, ahol tizedesi rangot kapott. Ezt követően a brassói altisztképző, majd a nagyszebeni tisztképző következett. 1873-ban a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiára került, ahonnan mint jeles tanulót, őrmesternek léptették elő. 1874-től 1885-ig Nagyszebenben szolgált, közben hadnagyi fokozatot kapott. 1876 májusától augusztus közepéig a Révai csatár iskolában volt. 1877-78-ban a marosvásárhelyi dandár hadosztálynál a céllövészet vezetésével volt megbízva. 1879-1880-ban a kerületi utásztanosztály parancsnoka volt. 1894-ben egy őszi gyakorlaton Székelykeresztúron az összes tisztikar előtt hangos szavakban a következőket mondta: „Magyarország csak magyar hadsereg felállításával lehet magyar, tiszta magyar tisztek vezetése alatt.” Becsületbíróság elé akarták állítani. A kerületi segédtiszt javaslatára nyugdíjaztatta magát. 1896-1899 között községi bíró lett. Az ő nevéhez fűződik az 1895-ös kepemegváltás, a templomkerítés körüli terület és a temető befásítása, a régi katonai század községházává való alakítása, az új temető megvétele, a község utcáinak szabályozása, a Szárhegy felé vezető út kiszélesítése, a marosfalvi iskola létesítése, a fogyasztási szövetkezet megteremtése, gazdakörök és olvasókörök szervezése, a postaépület létesítése. Kéziratában a székelység történelme mellett Újfalu ügyes-bajos dolgait és mind saját, mind kortársai tevékenységét részletesen megörökítette. A százados rendkívül aprólékos munkát végzett, hisz számos névlistát megőrzött az utókor számára, így megismerkedhetünk Újfalu egykori lakosainak nevével, megtudhatjuk kik harcoltak az első világháborúban, sőt a falu néha híres-hírhedt személyiségeiről is pontos jellemzést kapunk. A szubjektivizmus hol kisebb, hol nagyobb mértékben, de tetten érhető a könyvben, azonban tekintsünk el ettől, hisz meggyőződésem, hogy a százados minden ténykedését a jóindulat, és a közösség érdekében való minél hatékonyabb működés vezérelte. Kritikus megjegyzései, aggodalmai a faluközösség hajdani összetartó struktúrájának megbomlását illetően nem voltak alaptalanok. Éles szemmel érzékelte, hogy a korabeli magyar kormányzat elhanyagolja a Székelyföldet, hogy beruházások és fejlesztések nélkül megállíthatatlanná válik a székelység kivándorlása. Kiválóan ráérzett kora társadalmi, szociális és közéleti problémáira, ezeknek a Székelyföldön való lecsapódására és azokra a visszafordíthatatlan folyamatokra, amelyek végül a korabeli hagyományos székely társadalom átalakulásához vezettek. Az a tény, hogy kézirata nyomtatott formában megjelenik, és ráadásul hőn szeretett faluja búcsújának napján kerül bemutatásra Újfalu népe, a leszármazottak előtt, azt hiszem minden valós vagy vélt sérelméért, igaz 100 év után, de kárpótolja a századost. Élete, közösségépítő tevékenysége, hite, a szülőföldhöz való ragaszkodása és a hazáját, saját népét illetően megalkuvást nem tűrő magatartása mind arra predesztinálják, hogy Újfalu első díszpolgáraként vonuljon be a település történetébe.

18 /

GYERMEKSAROK


„De nehéz az iskolatáska”… Gál Katalin

U

gyan javában élvezitek a nyári vakáció nyújtotta lehetőségeket, és több, mint bizonyos, hogy ilyenkor nem a tanulás jár az eszetekben, rovatunkban most is olvashattok a tanulásról, azért, hogy ősszel újult erővel és sok-sok tanáccsal vághassatok neki az új tanévnek. E lapszámban a motivációról és annak hiányáról olvashattok. Ha a gyenge teljesítmények okait vizsgáljuk, könnyen ráakadunk a motiváció teljes vagy részleges hiányára. A motiváció az a serkentő érzés, melynek segítségével szívesebben végezzük el a ránk rótt vagy magunk elé tűzött feladatokat. A tanulásban is fontos szerepe van a motivációnak. De mi motiválhatja a gyermekek tanulási kedvét: – A szülők megfelelő nevelési módszereik által serkenthetik a gyermek tanulási kedvét. Elvárásaik világos kifejezése, segítő szándékuk, megértő, egyben következetes magatartásuk együttesen motiválhatja a

gyermeket a tőle telhető legjobb teljesítmény nyújtására. – Nagy motivációt jelenthet a pedagógus személyisége. A színes, magával ragadó magyarázat megkönnyíti a gyermekek dolgát. – Motiváló erő lehet egy jó barát is, aki biztatásával segíti a nehézségek leküzdését. – Hatékony motiváló erőt jelent egy vetélytárs leküzdésének a vágya. A fentiekből látszik, hogy a család, a szülő szerepe nagyon meghatározó ebben a folyamatban. Ha neked valamilyen oknál fogva nem adatik meg ez a támogató háttér, ne ess pánikba, hiszen még nem említettem a legnagyobb motivációt, az önmagunkban rejlő hajtóerőt. Ennél nagyobb, cselekvésre bíró energia nincs. Ha felfedezed, kiépíted, és fejleszted magadban, akkor bármilyen akadályt le tudsz győzni. A fordulatot úgy tudod végbevinni, ha célokat tűzöl ki magad elé. Vigyázz, célod ne legyen irreális, elérhetetlen dolog. Apró változtatásokat gondolj ki, amelyeket aztán következetesen kérj számon

magadtól. Lépj elé önmagad motiváló erejévé! Mivel is kezdhetnéd? – Tedd rendezetté külsődet! – Járj egyszerű, de egyéniségedhez és korodhoz illő ruhákban. Ne kövesd a divathóbortot! – Törődj folyamatosan a külsőddel! – Az iskolában legyél társaidhoz kedvesebb! Viselkedj természetesen! – Viselkedj tanáraiddal is tisztelettudóan! – Az iskolán kívüli idődet töltsd a lehető leghasznosabban, ne nézd a tévében a sorozatokat! – Tartsd rendben a szobádat és a holmidat! – Tervezd meg a tanulásodat! – Igyekezz szüleiddel, testvéreiddel a lehető legkevesebb konfliktusba kerülni! Legyél velük megértő és türelmes! – Minden este gondold át az eltelt napot. Ha van kedved, vezess naplót! – Képzeld el magad egy év múlva! Szurkolj magadnak, hogy amit eltervezel, az sikerüljön!


/ 19

HITÉLET

Köszönet Gyergyószentmiklósnak Sajtóközlemény dr. Jakab Antal püspök pappá szentelése (1934. június 29.) és primíciája (1934. július 1.) 76. évfordulója alkalmából

A

gyergyószentmiklósi Dr. Jakab Antal-tér 2010. május 9-i ünnepélyes avatásán a Jakab Antal Keresztény Kör annak a véleményének adott hangot, hogy a város fapiacaként ismert terének minden igényt kielégítő felújítása és nagy püspökünkről való elnevezése megkoronázta a 2009. március 12-től 2010. március 13-ig tartó Jakab Antal-emlékév 5 országon, 13 egyházmegyén és 43 településen átívelő, 72 méltóképpen emlékező és tisztelgő ünnepségből álló programsorozatát. A Csíksomlyón 1993. április 30-án, az egyházmegye vezetésének átadásakor mondott saját szavai, nem kevésbé kora igaz tanúinak meggyőződése szerint is „hitünk és népünk ügyét soha el nem alkudó” dr. Jakab Antal püspök pappá szentelése (1934. június 29.) és primíciája (1934. július 1.) 76. évfordulóján jóleső érzéssel tekintünk vissza a centenáriumi év ünnepségsorozatára, s benne az utókor számára is maradandó alkotásokra: az összesen 8 ezer példányban megjelent 4 féle kiadványunkra, amelyek közül 3 ingyenesen jutott és jut el az érdeklődőkhöz, s amelyek Róma után Brüsszel és Torontó kitüntető figyelmét is magukra vonták; a Székelyföld-szerte állított egyedülálló emlékművekre és létesítményekre; valamint a JAKK által alapított és első alkalommal már át is adott, jelentős anyagi elismeréssel is járó Jakab Antalemlékdíjra. A jóleső érzéssel kísért visszapillantás idején ugyancsak örömmel értesülünk a kilyénfalvi Dr. Jakab Antal Könyvtár minden várakozást felülmúló látogatottságáról, a szintén a szülőfaluban nyitott Dr. Jakab Antalemlékszoba relikviáinak folyamatos gyarapodásáról és az iránta tanúsított

növekvő érdeklődésről. Örömmel látjuk, hogy a Jakab püspök szűkebb szülőföldjén állított szobor mellől sosem fogy el a virág, és az emléktáblákhoz is kerül egy-egy újabb koszorú. És hasonlóképpen igen nagy örömmel és büszkeséggel halljuk Erdély határain túlról Gyergyószentmiklósra látogató honfitársainktól az elismerést, mely szerint a város megújult kis tere európai színvonalú külsőt és tartalmat nyert.Dr. Jakab Antal püspök pappá szentelése (1934. június 29.) és primíciája (1934. július 1.) 76. évfordulója alkalmából ismételten megköszönjük Gyergyószentmiklós város elöljáróinak, hogy ezt a teret minden részletében alaposan átgondoltan, megfontoltan és kidolgozottan varázsolták újjá a város valóban kivételesen nagy büszkeségére. Köszönjük mindenkinek, aki a tér kialakításában részt vett, hogy figyelmüket egyetlen apró részlet sem kerülte el, mert ennek eredményeként hallhatjuk magyarországi és Európa más országaiban élő honfitársainktól a számos őszinte elismerést. Külön köszönjük, hogy az esztétikai szempontok mellett az emlékmű megszövegezésekor is igen nagy körültekintéssel jártak el, és figyelembe vették, hogy egy emlékműre/emléktáblára kerülő felirat eldöntése alapvetően egy íratlan törvényt, kialakult hagyományt követ: a főhajtással övezett és megörökíteni kívánt személyiség neve fölé kerül az a tény, amely őt az adott épülethez/utcához/térhez köti (a feliratban ez a leghangsúlyosabb szempont, ezért áll a felirat legelején), ezután következik a név, és ha marad hely, akkor a név alá a megnevezett személy általános bemutatása kerül (bár ez utóbbitól, különösen az általános műveltségből igen jól ismert személyiségek esetében, az emlékművet/emléktáblát állítók rendszerint eltekintenek). Köszönjük a gyergyószentmiklósi

Polgármesteri Hivatal vezetőinek és a tér kialakítását megtervezőknek, hogy az emlékművet úgy helyezték el a téren, hogy az éppen Kilyénfalva felé tekintsen: abba az irányba, ahonnan Jakab püspök esztendőkön keresztül a városba érkezett és a városból távozott. Igen: gyalog, nagyritkán biciklivel. Köszönjük, hogy ezt a tényt megörökítve az emlékművel a mai tizenéves fiataloknak is fontos üzenetet küldenek, jelesül azt, hogy a tanulásért minden áldozatot meg kell hozni, szükség esetén még a téli hóban, fagyban hoszszú kilométereken át való gyaloglást is vállalni kell. Mai fiataljainknak mindez idegenül cseng és idegenül hat, éppen ezért nekünk, felnőtteknek mindent meg kell tennünk azért, hogy a jó és követendő példát számukra felmutassuk. Ellenkező esetben példaképek nélkül maradnak, helyesebben szólva példaképeik az amerikai filmekből, az internetoldalak és a magazinok címlapjairól ismert „sztárok” lesznek, mint ahogyan ezt az utóbbi évek kutatásai is igazolják. (A budapesti Commitment Pedagógiai Intézet középfokú oktatásban résztvevő 11. évfolyamos korosztály körében végzett egyik utóbbi évekbeli országos felmérése például megállapította, hogy a társadalom különböző színterein tapasztalt értékvesztés, értékválság hatásai az iskola falain belül is érezhetők. Az értékkategóriák között a diákok utolsó helyre rangsorolták a hazaszeretet, a szolidaritás és a hit jelentőségét. A vizsgált tanulók mintegy felének nincs példaképe, akinek pedig van, az nem az irodalom vagy a történelem jeles személyiségei közül kerül ki, s ami még meglepőbb: a felmérés szerint a gyerekek nagy hányada szüleit, tanárait sem tartja követésre méltónak. Folytatás a 20. oldalon

20 /

HITÉLET


Modellkövetésükben nem a belső értékek, hanem a felszínes külsőségek a meghatározóak, így abban egyre nagyobb szerepet játszanak a mozihősök, sportolók, rockzenészek, s azok közül is inkább a külföldiek. A munka sem került az értékskála elejére, gyenge az iskolában az együttműködési készség, a másoknak való segítségnyújtás vállalása, a közösségi szellem. A megkérdezett diákok mintegy fele nem gondolja fontosnak az erkölcsi normákat. Nagy részük csak a saját érdekeit akarja érvényesíteni mindenáron…) Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a mozihősök, sportolók és poprockzenészek mintája mellé, avagy inkább helyére minden lehetséges módon és eszközzel odategyük az irodalom, a történelem nagy példáit, akár egy emlékművön megfogalmazott üzenet formájában is. Köszönjük Gyergyószentmiklós város vezetésének, hogy ezt a tényt felismerte, s eme törekvés szellemében cselekedett. Hisszük és reméljük, hogy a jövőben az emlékmű előtt nemcsak Erdély határain túl élő honfitársaink állnak majd megilletődve, tisztelettel és elismeréssel adózva, hanem a helybéli ifjúság is eltűnődik azon, hogy az életben valamit elérni áldozatvállalás nélkül többnyire lehetetlen. Jóllehet korunk fiatalsága ma nem kényszerül arra, hogy otthonától a hétkilométernyi távolságra lévő iskoláig vezető utat hat éven keresztül télen, nyáron, hóban, fagyban és tűző napsütésben egyaránt naponta kétszer gyalog vagy jó esetben kerékpáron tegye meg,


kívánjuk, hogy ebből a példából felismerést, a felismerésből pedig erőt nyerjenek a mai kor állította kihívásokkal való szembenézéshez. S ha ez sikerül nekik, akár hajóval is megérkezhetnek a haza vagy a nagyvilág valamelyik püspöki palotájába, eltölthetnek ott egy napot, mely tényt a hálásabbik utókor emléktáblán is megörökíti majd. Mint ahogyan Gróf Széchenyi István és Kazinczy Ferenc esetében is tette (lásd: képeinken) – hogy csak két példát említsünk a megszámlálhatatlanul sokból. Dr. Jakab Antal néhai gyulafehérvári megyéspüspök pappá szentelése (1934. június 29.) és primíciája (1934. július 1.) 76. évfordulója alkalmából kívánjuk Gyergyó vidékének, hogy még sok hasonló történelmi nagyságú személyiséget adjon népünknek, nemzetünknek és egyházunknak, az itt lakó embereknek pedig hálánk kifejezése mellett a méltóképpen való emlékezésre és tiszteletadásra való képességük megőrzéséért fohászkodunk a Jóistenhez. Jakab püspök pappá szentelésének és primíciájának évfordulója ugyanakkor a JAKK számára az előretekintésre is alkalmat ad. 2010. szeptember: a JAKK Kanadában tart emlékező programokat. A Jakab Antal Keresztény Kör elkövetkező programjai sorában ez év szeptember közepén Márton Áron és Jakab Antal erdélyi püspökök szellemi öröksége címmel Kanadában elevenítjük meg a 30 éve elhunyt Márton Áron és a gyulafehérvári egyházmegye vezetését 30 éve átvett Jakab Antal püspökök alakját és emlékét.

2011. február: a JAKK Brüsszelben tart emlékező programokat. 2011 februárjában a Brüsszeli Magyar Kulturális Intézet meghívását elfogadva tartjuk meg Márton Áron és Jakab Antal helye Európában című előadásunkat, amelyhez magyar Európa Parlamenti képviselőink közül ketten is jelezték csatlakozási szándékukat. S végül, de nem utolsósorban: Gratulálunk a 20 éves Caritasnak. A napokban ünnepelte 20. születésnapját a gyulafehérvári Caritas-szervezet. A Csíkszeredában tartott ünnepségeken dr. Vencser László egykori alapító-igazgató közreműködőként, a záró Kaláka-koncerten Varga Gabriella pedig a Szent Ferenc Alapítvány huszonöt fős gyermekcsoportjával nézőként vett részt. Egyházunk legnagyobb, húszéves jubileumát ünneplő nonprofit közhasznú szervezetének a Jakab Antal Keresztény Kör teljes tagsága nevében őszintén gratulálunk, és kívánjuk, hogy az erdélyi Caritas törekvéseit az elkövetkező évtizedekben is koronázza siker! Gratulálunk dr. Vencser László magas rangú kitüntetéséhez. Felső-Ausztria tartomány kormányzata 2010. július 6-án Felső-Ausztria tartomány Arany érdemrendje kitüntetést adományoz(ott) dr. Vencser Lászlónak. Alapító-elnöke igen magas rangú elismeréséhez a Jakab Antal Keresztény Kör teljes tagsága szívből gratulál, és dr. Vencser László további munkájára a Jóisten áldását kéri. Kelt: Európában, 2010. július 2-án a Jakab Antal Keresztény Kör


MEZÕGAZDASÁG

/ 21

Szarvasmarha kiállítás 2010 Dr. Horváth Nina állatorvos

A

falunapok rendezvény sorozatából idén sem maradt el a szarvasmarha kiállítás, mely vasárnap délután zajlott le. Ugyanakkor a gyerekek nagy örömére lehetőség volt lovagolni lovas gazdák közreműködésével, és egyben kisállatok kiállítását is megtekinthették. Szebbnélszebb, kisebb vagy nagyobb jószágok látványa biztosított tartalmas időtöltést. A kiállítás szervezői a Gyergyóújfalvi Önkormányzat és a Gyergyóújfalvi Szarvasmarha Tenyésztők Egyesülete. A szarvasmarha kiállításon felvezetett kategóriák – többször ellett: 9 állat, egyszer ellett: 5 állat, vemhes üsző: 3 db és a 0 – 6 hónapos borjak: 4 állat. A rendezvényen 14 gazda állatai voltak jelen. A bíráknak (Sólyom Gizella mérnöknő – Hargita megyei Állatnemesítő és Szaporodásbiológiai Hivatal igazgatója (ANARZ – UARZ), Szász Ilona mérnöknő – Csíkszeredai Állatnemesítő és Szaporodásbiológiai Hivatal fiókjának vezetője, Dr. Gál József állatorvos – Gyergyókilyénfalva, Kovács József mérnök – Maros megye) igazán nem volt

könnyű dolguk, most már a gazdák is kezdtek kedved kapni a versenyhez és évről évre jobb állományt mutatnak meg. A díjak teljes költségét a Gyergyóújfalvi Önkormányzat vállalta fel, a támogatok (Austrabull Kft Csikszereda, Genetik Plus Kft Marosszentgyörgy) pedig a szaporítóanyagot biztosították. Rendhagyó díj is volt Kovács József mérnök úr jóvoltából, ugyanis, a Zsonglőr nevű, magyartarka bikától származó szaporítóanyaggal jutalmazta a részt-

vevő gazdákból azt a hármat, akinek a legnagyobb az állománya. Ebben az esetben első helyen Sólyom Gábor (32 állat) 15 dózis szaporítóanyagot, második helyen Szász Antal (27 állat) 10 dózis szaporítóanyagot és harmadik helyen Máté László (26 állat) 5 dózis szaporítóanyagot kaptak. Gratulálunk a gazdáknak, köszönet a szervezőknek, támogatóknak, és remélhetőleg a jövőben is lesz még szarvasmarha kiállítás.

KATEGÓRIA

HELYEZÉS – TEHÉN – TULAJDONOS

DÍJ

Többször ellett

I – Cifra – tulajdonos: Orosz Mihály

Kötõfék, 4 db Orbenin tõgyinfúzió

II – Berta – tulajdonos: Fákó József

Közepes méretû svájci harang + nyakszíj, szopás gátló orrkarika

2 dózis szaporítóanyag – RUMGO bikától (SC Austrabull SRL)

Egyszer ellett

III – Gyöngyi – tulajdonos: Máté László

1 l Lactodip (tõgyfertõtlenítõ), 4 db Orbenin tõgyinfúzió

I – Ibi – tulajdonos: Korondi Kálmán

Kötõfék, 4 db Orbenin tõgyinfúzió 2 dózis szaporítóanyag – RUMGO bikától (SC Austrabull SRL)

II – Kati – tulajdonos: Szarvasmarha Tenyésztõk Egyesülete Vemhes üszõ


III – Márcella – tulajdonos Szász Antal

1 l Lactodip (tõgyfertõtlenítõ), 4 db Orbenin tõgyinfúzió

I – Kata – tulajdonos: András Tibor

Kötõfék, 4 db Orbenin tõgyinfúzió

II – Kati – tulajdonos Máté László


2 dózis szaporítóanyag – RUMGO bikától (SC Austrabull SRL)

Borjú

III – Piri – tulajdonos Máté László

1 kg Mamiseptol + 1 Lactodip (tõgyfertõtlenítõ)

I – Gizi – tulajdonos Orosz János

Kötõfék

II – Hókás – tulajdonos Máté László

Közepes méretû harang + nyakszíj

III – Pötyi – tulajdonos Szarvasmarha Tenyésztõk Egyesülete

Szopás gátló orrkarika

Közönség díj – Cifra – tulajdonos Orosz Mihály

Szarvasmarha önitató 1 db, 1 nagyméretû svájci harang + nyakszíj

Részvételi díj – melyet minden résztvevõ gazda kapott

1 borjú etetõ veder, 1 l Lactodip (tõgyfertõtlenítõ)

22 /

ÉP TESTBEN...


Mit tegyünk, mire számítsunk, ha megcsípett a kullancs? Itt a nyár, eljött az ideje az erdei sétáknak, gombászásnak, kaszálásnak és ugyanakkor gyakoribbá válik annak lehetõsége, hogy kullancsokat „gyûjtsünk” össze. Tudni kell, hogy csak akkor távolítsuk el, ha biztosak vagyunk, hogy kullancsról van szó, így elkerülhetjük, hogy anyajegyeket, apró pörköket tartva kullancsnak, téves intézkedések sorozatát indítsuk el. Dr. Madarász Kelemen Enikõ

A

kullancsnak lába van, a lábait nem fúrja a bőr alá. A lárvák megítéléséhez legalább ötszörös nagyítóra van szükség. Az eltávolított „kullancsot” ne dobjuk ki, hagyjuk meg a lehetőséget, hogy később egy szakember nagyító vagy mikroszkóp segítségével eldönthesse, hogy valóban parazitáról volt-e szó. Az eltávolítás módja – Az orvosi felszerelésnek nem része a kullancseltávolító csipesz. A rendelőkben fellelhető anatómiás csipesz, vagy szemöldökcsipesz a kullancs testének összenyomásával azonnali fertőzéshez vezet, függetlenül attól, hogy mennyi ideje volt a kullancs a bőrben. Ma is gyakori, hogy orvosok a népi gyógyászat eszközeit alkalmazzák a parazita eltávolítására. Ezek a praktikák a parazitát öklendezésre késztetik, a fertőzés kockázatát növelik.

„Beszakadt fej” – A kullancsnak nem a feje, hanem az állkapcsa szakad a bőrbe, ez kórokozót már érdemi mennyiségben nem tartalmaz. A beszakadás kockázata elkerülhető, ha lassan, akár perceket is várva húzzuk ki a kullancsot, úgy, hogy a bőr egy kis sátrat képezzen. A beszakadt szájszerv a bőrben szétterpesztett állapotban van, hogy rögzítse a parazitát. Ennek utólagos eltávolítása

csak a környező szövetek roncsolásával lehetséges, ami gyulladásos reakcióval, és így szakmai tévedések sorozatával járhat. A szájszerv eltávolításának nincs értelme, mert magától kilökődik. Szívott-e a kullancs? – Gyakori elképzelés, hogy azért volt könnyű eltávolítani a kullancsot, mert még nem fúrta be magát a bőrbe. Többnyire az ellenkezőjéről van szó, már


jóllakott, és épp távozni készült. A kullancs méretéből nem lehet következtetni arra, hogy mennyi ideje lehetett a bőrben. Csak gyakorlattal, és legalább ötszörös nagyítóval lehet megállapítani egy kullancslárváról, hogy táplálkozása elején vagy a végén távolítottuk-e el. Egy megszívott kullancslárva még mindig kisebb, mint egy éhes nimfa, egy jóllakott nimfa meg sokkal kisebb, mint egy éhes nőstény. A lárvának 6, a nimfának 8 lába van. Csak a nőstény szívja meg magát borsónyira. Ha a kullancsot szétnyomjuk, testében nem találunk vérszerű folyadékot. Ez nem azért van így, mert még nem szívott, hanem azért, mert a vért rendkívüli hatékonysággal koncentrálja és denaturálja. Már az első pillanattól kezdve, és mindvégig, amíg a bőrben tartózkodik, minden szívás után viszszapumpálja a megszűrt, alakos elemektől és fehérjétől mentes vért. Így a jóllakott kullancs gyomrában agyagszerű, szürkés massza van. Kullancseltávolítás után – Ne fertőtlenítsük a csípés helyét. A kórokozó a véráramba és a mélyebb szövetekbe kerül, ahol a fertőtlenítő szerek nem érik utol. Minden helyi kezelés okozhat bőrgyulladást, ami aztán a Lyme betegség téves diagnózisához vezethet. Ne ragasszuk le a csípés helyét, ne tegyünk rá párakötést. Semmiképpen se alkalmazzunk szteroidos krémeket. Minden olyan eljárás, ami módosíthatja a Lyme betegség jellegzetes korai tünetét, az erythema migranst, kockáztatja a fertőzés felismerését. Ne adassunk tetanusz elleni oltást, kullancs által terjesztett tetanusz ismeretlen az orvosi irodalomban. Kullancscsípés után ne adjunk antibiotikumokat. Több tanulmány igazolja, hogy a profilaktikus kezeléssel az erythema migrans kivédhető. A kórokozó a rövid ideig adott, kis dózisú antibiotikum-kezelést nagy valószínűséggel túléli. A legfontosabb klinikai jel hiányában, és a szeroreakció abortálása miatt a diagnózis ilyenkor csak késve vagy egyáltalán nem állapítható meg. A megelőzésre szánt antibi-

ÉP TESTBEN...

otikum mellékhatásainak gyakorisága meghaladja a megbetegedés gyakoriságát. Az eltávolított kullancsot őrizze meg a páciens, mert a kullancs fajmeghatározása segíthet a fertőzés megítélésében. Nyaki, tarkótáji kullancscsípés esetén gyakran látni nyirokcsomó-duzzanatokat, ezt Lymekór és TIBOLA egyaránt okozhatja. Kullancscsípés után nem szabad kullancsencephalitis elleni alapimmunizálást megkezdeni. Kullancscsípést követő egy hónap alatt a páciens fertőző betegség inkubációs idejét tölti, így más halasztható védőoltás is kerülendő. Klinikai tünetek – Mind a kullancsencephalitis, mind a Lyme kór esetében az angol nyelvű irodalom előszeretettel említ „flu like symptoms”-t, valójában izom- és ízületi

/ 23

fájdalmakról, levertségről és lázról van szó. Az erythema migrans világszerte elfogadott eset meghatározása: kullancscsípés után (és helyén) lappangási idővel jelentkező, legalább 5 cmes, fokozatosan növekvő bőrpír. A kullancs eltávolítása után órákon belül fellépő, maximum 2 cm-es, néha hetekig-hónapokig fluktuálva megélénkülő papulát vagy erythemát a bőrben maradó, a kullancs szájszervéről lesodródó kitin-tüskék okozzák. Többnyire hónapok múlva kevés váladékozás kíséretében kilökődve a folyamat megszűnik. A kullancs fellelésekor már meglévő, néha akár 10 cm-es, heves viszketéssel, duzzanattal, néha fájdalommal kísért erythema allergiás reakció következménye. A parazita eltávolítása után 24 órán belül látványos a javulás.

24 /

TARKABARKA – MAGAZIN


Töltött almatorta Hozzávalók: 6 dkg vaj, 6 kanál cukor, 7 darab nagy, puha alma, pikáns gyümölcslekvár, 3 tojás, 3 kanál liszt, késhegynyi szódabikarbóna. Az almákat megtisztítjuk, magházukat kivájjuk, és helyébe finom dzsemet rakunk. Egy kétliteres lábas aljára rákenjük a vajat, rászórunk három kanál cukrot, ráültetjük az almákat. A lábast tûzre tesszük, és fedõ alatt addig pároljuk, míg a vajas cukor megbarnul. Ekkor levesszük, és fedõ nélkül hagyjuk kihûlni. Közben a 3 tojásból 3 kanál cukorral és 3 kanál liszttel a szokott módon piskótatésztát készítünk, hozzáadva egy késhegynyi szódabikarbonát. A piskótatésztát ráöntjük az almákra, és megsütjük. Ha a tészta langyosra hûlt, késsel körbevágjuk, és tálra borítjuk. Frissen is, kihûlve is kitûnõ. Gál Katalin

ulafjuogreg adzarab TARTALOM

Recommend Documents