ulafjuogreg adzarab TARTALOM

ulafjuoGreG adzarab

G Y E R G Y Ó Ú J F A L U K Ö Z S É G K Ö Z É L E T I É S K U L T U R Á L I S H A V I L A P J A . • V. É V F O L Y A M , 3 . S Z Á M , 2 0 1 2 . M Á R C I U S

TARTALOM Önkormányzat ... 2 Civil fórum ... 6 Hitélet ... 14 Múltidézõ ... 20 Mezõgazdaság ... 24 Gyermeksarok ... 26 Sulivilág ... 28 Ép testben ... 30 Magazin ... 32

2/

ÖNKORMÁNYZAT

V. évfolyam, 3. szám, 2012. március

Barázdától a közösségépítésig Végre egy kis örömhírt is közölhetek, kedves olvasóim. A múlt kedden aláírtunk egy szerzõdést a Környezetvédelmi Minisztérium vezetõivel, mely hosszú távon meghatározza a község fejlõdését. Egyed József, polgármester

M

ost már szabad az út, a régi pénzben 66 milliárd lej értékű szerződés nagy részben megoldja régi gondunkat, a község csatornázását, szennyvízelvezetését. Beérett a több száz napos munka, a rengeteg lobbi, a több száz kilométer utazás. Ilyenkor érzi az ember, hogy megérte a küzdelem, a sok stressz, lehet maradandót alkotni a községben azért, hogy jobban éljen egy kicsit annak minden lakója. Nem szükséges a politikai szín, a politikai hovatartozás, hanem kell egy-két elhívatott alkalmazott, kell egy önkormányzatot vezető tanács, amely a politikai csatározásoknál többre tartja a közösség fejlesztését. És kell egy itt született ember, aki kigyalogolja mindezt. Nem volt könnyű, de mikor volt könnyű székelyként élni, mikor adták ingyen a kenyeret? Valamikor a hadban álló felek a II. világháborúban a legmodernebb technikával próbálták lerohanni, szétzúzni egymás haderejét, a legszebb tanktól a repülőig minden volt, – igaz nem is látott Gyergyó népe repülőt csak bombázáskor –, de akkor is a kajla szomorú tehénnel szántották a földet itt Székelyföldön, és megtermelték a mindennapi betevőt. Nem volt híres a székely ember másról, csak konok kitartásáról, és ez mindig megsokszorozta erejét, erőt adott élni és alkotni. Kedves olvasóim, ebben a szakmában nem a nagy beszédek hozzák az eredményt, nem a nagy szlogenek, hanem a minden-

napi munka. Sokat várt a közösség erre a beruházásra, és megérdemelte. Mi is nagyon sokat vártunk rá és az infrastruktúra fejlesztése után (csatorna, utak, víz, villany) jöhet a közösség építése, az erős civil szerveződések, egyesületek létrejötte révén megerősödik a közösségi összetartozás tudata. A civil szervezetek pedig kinevelik azt a vezető réteget, mely képes lesz újból felvenni a kesztyűt, és küzdeni a közösségért. Erős közösség vagyunk, csak okosan kell gazdálkodnunk az erőforrásainkkal, nem kimerítve azokat, hanem felhasználva napjaink és jövőnk építésére, fejlesztésére. Kedves olvasóim, megköszönöm négyéves türelmüket, hogy ezt a kis lapot, melyben a fiatalokból álló csapat megpróbálta beleírni minden lelki szépségét, ilyen szeretettel olvasták, lapozgatták. Küzdelmes volt minden hónapban megjelentetni, amatőrként úgy rakni mindig össze, hogy mindenki megtalálja a számára fontos információt. Szerencsére nagyon segítőkész és lelkes kis csapat verődött össze, akik ingyen, bérmentve havonta hozták cikkeiket, hogy Önök olvashassák. Jelen lapszám a 2008-2012-es választási ciklusban az utolsó lesz, mert jönnek a választások, és a Barázda nem egy politikai lap. Sokkal több annál. Nem engedhetem, hogy bárki politikai célokra használja e lapot, mert nem e célra született. Így inkább most megállunk, és ha az emberek úgy döntenek, folytatjuk a júliusi lapszámmal, már egy megújult

Kiadja: Gyergyóújfalu község Polgármesteri Hivatala Felelõs kiadó: Egyed József polgármester Szerkesztõség címe: 537305 Gyergyóújfalu 212. szám Tel.: 0266-350.004, 350.077, [email protected]

Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Infomarket Kft. ROVATSZERKESZTÕK: Önkormányzat Egyed József Civil fórum Lukács Róbert, Fodor Annamária Hitélet Gál Katalin, Fodor Annamária Múltidézõ Elekes Dániel László, ifj. Sólyom István Mezõgazdaság Horváth Nina, Deák Csaba Sulivilág Gáll Katalin, Fodor Annamária Gyermeksarok Gál Katalin, Fodor Annamária Ép testben … Horváth Nina, Czirják Kinga Tarkabarka – Magazin Gál Katalin


formában. Tudom, kevés, de itt megköszönném mindenkinek, aki valamit is tett, hogy ez a kis lap fennmaradjon, havonta megjelenjen. Külön köszönet a szerkesztőknek, íróknak és Önöknek kedves olvasóim, hogy megtiszteltek bizalmukkal és olvasgatták kis kiadványunkat. Ha bármilyen baki is előfordult a

ÖNKORMÁNYZAT

Barázda négyéves történetében, kérem elnézésüket, és ne feledjék kedves olvasóim, hogy nem egy hivatásos újságírókból álló csoport írt, hanem egy egyszerű, lelkes kis csapat. Nem lesz egyszerű év 2012, mert jön két választás, két alkalom, hogy az indulatok egymásnak feszüljenek, olyan módon, hogy néha csa-

/3

ládokat oszthatnak meg. Ezért kívánok Önöknek tisztánlátást ebben az esztendőben, és kérem, ne a lármázókra, vagy a nagyot mondókra bízzák a közösséget, hanem azokra, akiket képesnek tartanak négy éven keresztül dolgozni, minden önös érdek nélkül, a közösség felemelkedéséért.

Beszámoló a mezõgazdasági iroda tevékenységérõl Rövid történeti áttekintéssel kezdenénk: a mostanig kiadott 4 földtörvény (kivéve az utolsót) nem tette lehetõvé az ingatlanok teljes mértékû visszaszolgáltatását, de mindenik érvényben hagyta az elõzõ törvény intézkedéseit, ami komoly nehézségeket okozott a birtokba helyezés folyamatában. A Mezõgazdasági Iroda munkaközössége

A

z elvárások is változtak az idők során. Amíg a 90-es években a felmérések voltak a fontosak, addig a 2000-es évek elején a tulajdonjogcímek vagy birtoklevelek (Titlu de proprietate) kiadása lett fontosabb az EU csatlakozás céljából. Ebben az időszakban aránylag gördülékenyen zajlott a birtokba helyezés. Ezután jöttek az új rendeletek (szabályok, intézkedések) a Minisztérium, Országos Kataszteri és Területrendezési Ügynökség (A.N.C.P.I.) és a megyei Kataszteri és Területrendezési Hivatal (O.C.P.I.) részéről. Ezek értelmében felül kell vizsgálni a már kiadott

birtoklevelek törvényességét és még hátralevő tulajdonjogcímek kiadását. Ezt teljesen ellehetetlenítették, olyan értelemben, hogy visszatértünk a 70-es években készült kataszteri térképeken szereplő dűlők és parcellák szigorú betartásához, amelyek, természetesen, nem felelnek meg a mai valóságnak, mert ezeket még a kollektív (C.A.P.) időben kialakított utak, csatornák

határolják. Ezenkívül, ami a legjobban megnehezíti a dolgunkat, és a tulajdonosok is nehezen értik meg, hogy ezeket a mesterségesen létrehozott dűlőket véglegesen le kell zárni vagyis teljesen felmérni, a tulajdonosok (a visszaigénylő vagy örökösök) nevét feltüntetni, és ezt a polgármesternek és a prefektusnak láttamoznia kell. Folytatás a 4. oldalon

4/

ÖNKORMÁNYZAT

Folytatás a 3. oldalról

Az irodánk és a helyi földosztó bizottság több alkalommal is fordult a Megyei Kataszteri Hivatalhoz a birtokba helyezési folyamat megkönnyítése érdekében, de az aktuális törvényekre és rendeletekre hivatkoztak, tehát süket fülekre találtunk. Abban reménykedünk, hogy a folyamat megkönnyítése érdekében a kormányprogram ígéretéhez híven újabb, egyszerűsített intézkedéseket hoznak. Ami a belterületeket illeti, ha nem voltak visszaigényelve 1991ben (és nagyrészt nem voltak) nem hagyja jóvá a Megyei Földosztó Bizottság, tehát a tulajdonosok nem kaphatnak tulajdonjogcímet (Titlu de proprietate) a belsőségükre. Ami még nagyon bonyolítja a dolgunkat az, hogy minden anyagot előzetesen be kell küldeni a Megyei Kataszteri Hivatalhoz, ahol technikailag és tulajdonjogilag (igazoló akták szempontjából) ellenőrzik, és hogyha – jobbik estben –, minden követelménynek megfelelnek, viszszaküldik Újfaluba a Helyi Földosztó Bizottsághoz, és ezután lehet felterjeszteni a Megyei Földosztó Bizottsághoz a jóváhagyás céljából. Vannak olyan 2011. márciusában beküldött anyagok (akták), amelyek elbírálására csak most (egy év elmúltával) került sor. Egy újabb Megyei Földosztó Bizottsági határozat értelmében az erdős (üzem-tervezett) területekre kiadott Tulajdonjogcímek módosítását már nem engedélyezik a Helyi Földosztó Bizottság kérésére csak bírósági per és jogerős bírósági (esetleg törvényszéki vagy táblabírósági) határozat alapján. Végezetül néhány statisztikai adattal is alátámasztjuk a fent leírtakat: 2010-ig közel 4000 tulajdonjogcímet sikerült kiadni, ehhez viszonyítva 2010 után mindössze 17-et. Jelen pillanatban a közterületek, pontosabban a mezei, erdei és községi utak telekkönyvezéséhez szükséges kataszteri dokumentációk összeállításával dolgozunk, ezenkívül belterületeket (télen) és külterületeket mérünk,


amikor az időjárás engedi. Amíg Tekerőpatakon és Kilyénfalván a tulajdonjogcímek vagy birtoklevelek (Titlu de proprietate) 85-90 %-ban ki vannak adva, sajnos Újfaluban csak most közelítjük az 50 %-ot. Tájékoztatásképpen a főbb okokat sorolnánk fel. Erdõk: Felmérésük és birtokba helyezésük kb. 95%-ban megoldott, de határproblémák még vannak, mert a mérések kezdetekor nem álltak rendelkezésünkre azok a térképek, amelyek kb. 10 év után kerültek elő a csíkszeredai megyei irattárból. Ezenkívül, ami erdős területet más topográfusok mértek, abból legjobb esetben is csak egy kézi rajz és egy birtokba-helyezési jegyzőkönyv maradt meg. Szántóföldek: – felmérve: 1460,80 ha (még kb. 10 ha van felméretlenül, ahol a birtokhatárok nem láthatóak, tehát tulajdonosok nélkül nem lehetett felmérni) – belépési nyilatkozatok alapján: 1440,62 ha volt 1962-ben – visszaigénylés (jóváhagyott melléklett szerint – anexa 1): 1552,13 ha A területhiány lehetséges (feltételezett) okai: – hamisan tanúztatott területek – a 10 %-os csökkentés (a kollektív gazdaság idejében létrehozott utak, árkok, farmok miatt) be nem tartása – ugyanazt a birtokot több helyen vagy többféle örökséget egy helyen, nehezen követhetően mérettek ki a tulajdonosok vagy örökösök – mérési hibák (parcellázáskor): a parcellák kb. 80%-a 1-2 vagy több árral nagyobb, mint amennyi kell hogy legyen egyrészt a pontos (műszeres) felmérés hiánya, másrészt a gyengébb, formátlan, vizenyős vagy út melletti (elutalásra

esélyes) parcellákra ráhagyott plusz területek miatt – legnagyobb problémánk az AGROMEC területek, ahol 192 ha papíron szereplő szántóföld helyett a valóságban csak 58 ha van meg és sajnos nincs semmi adatunk (dokumentumunk, leltárunk), hogy mikor, hol és mennyi terület volt átadva a fent említett társaságnak. Kaszálók: – Nem voltak parcellázva, mindenki visszaállt a régi helyére, emiatt és a tulajdonosok érdektelensége miatt a kaszálóknak csak kb. 20%-a van felmérve a kb. 8000 ha-nak. csak azok voltak felmérve amelyeket kért a tulajdonos és egyeztetett a szomszédaival) – A valós (felmért) kaszálók sokkal nagyobbak az 1962-es Gazdalajstromban szereplő (bevallott) és ennek alapján visszaigényelt területeknél. Ez azért okoz gondot a birtokba-helyezési jegyzőkönyvek kitöltésénél, mert a plusz területeket a szomszédok a Polgármesteri Hivatalnál irt nyilatkozata alapján a Megyei Földosztó Bizottság jóvá kell hagyja. – Tehát végleges birtokba-helyezési jegyzőkönyvet csak felmért területekkel (helyszínrajz és digitális parcellázási terv csatolásával) lehet a Megyei Földosztó Bizottsághoz beküldeni a tulajdonjogcím kibocsátása céljából. – Emiatt fontos a kaszálók felmérése, ami lehetséges tulajdonosonként (a szomszédok jelenlétében). Ez nem elég hatékony módszer, lehet rendszeresen (dűlőnként) a tulajdonosok részvételével amit a kábel tévé hirdetése segítségével próbálunk megoldani. Nagyon lényeges a tulajdonosok hozzájárulása a felmérés szempontjából, tehát ha ilyen jellegű felkérésről értesülnek (a kábeltévé által), kérjük, jelenjenek meg a meghatározott időpontban az adott dűlőben levő birtokuk beazonosítása érdekében. Ez lehetne az egyetlen lehetőség a továbblépésre, a birtoklevelek kiállítása folytatása érdekében.


ÖNKORMÁNYZAT

/5

Szociális juttatások kritériumai Az új törvények értelmében, a szociális juttatások kritériumai módosultak. Közöljük azon javakat, amik kizárják a szociális juttatások bármelyikét: – lakhelyen kívüli más lakóterület – 10 évnél fiatalabb személygépkocsi, motorbicikli, robogó – haszongépjárművek, tehergépkocsi, utánfutó, hálókocsi, autóbusz, minibusz – mezőgazdasági gépek: traktor, arató, cséplőgépek – fafeldolgozó gépek: sorozatvágó, szalagfűrész, gájter – műkincsek, értéktárgyak, nemesfémek 100 g fölött, nagy értékű kristály és porcelántárgyak, eladható gyűjtemények, valódi szőrmebunda; – elektronikai készülékek: videokamera, másoló, zenegépek – 3000 lej feletti bankbetét – 20 árnál nagyobb belterület – 1,5 ha-nál nagyobb külterület (1-3 tagú családok esetén) és 2 ha-nál nagyobb külterület (3-nál több tagú családok esetén) – több mint 2 szarvasmarha – több mint 1 ló – több mint 3 disznó – több mint 5 juh vagy kecske – több mint 5 család méh – több mint 10 nyúl – több mint 25 szárnyas – több mint azon személyek, akik eladásra termelnek Kizáró jellegű ok az is, hogyha a 2011-es évre a kérelmezőnek helyi adóhátraléka van. Gyermeknevelés Az adóhátralék a gyereknevelésre is vonatkozik.Ami módosult az új törvény értelmében az, hogy ha az apának is megvan a jogosultsága a gyereknevelésre, akkor köteles egy hónapra elmenni gyermeknevelési szabadságra. Az anyának ezalatt felfüggesztik a gyermeknevelési juttatását. Abban az esetben, ha megszüle-

tik a második gyermek, és az első még nem töltötte be a 2 évet, akkor a második szülő is igényelheti a második gyermekre a gyermeknevelést, ha neki is megvan a jogosultsága erre a juttatásra.

Minimális segélyezés A helyi önkormányzat a február 29ei gyűlésén határozatot fogadott el a községben tevékenykedő cégek segítése érdekében, épület és terület adókedvezmény formájában. A minimális segélyezés azokat a cégeket illeti, amelyek legalább 50.000 euró nagyságrendű beruházást eszközölnek a község területén, és legalább 2 új munkahelyet teremtenek. A segélyezés feltétele, hogy a cégnek ne legyen adóhátraléka a 2011-es évre. A határozat elérhető a község

hivatalos honlapján: www.suseni.ro Bővebb információkért az érdeklődők forduljanak a Polgármesteri Hivatal Adó és Illetékek osztályához. Házasságkötés Az újonnan házasulandó fiatalok esetében a következő változások léptek érvénybe az új családjogi tör-

vénykönyv értelmében: A férfi csak a 18-dik életévének betöltése után köthet házasságot. A nőnek a 16-dik életéve betöltése után engedélyezhető a házassága, ha orvosi és gyámhatósági engedélyt szerez be a lakhelyéhez tartozó törvényszék keretein belül működő gyámhatósági intézménytől. Ez engedély beszerzése beletelik 3-4 hónapba, ezért kérjük azokat a fiatal nőket akik még nem töltötték be a 18-dik életévüket és házasságkötési szándékuk van, jelentsék a Polgármesteri Hivatal Anyakönyvi osztályán 4 hónappal a házasságkötés előtt.

6/

CIVIL FÓRUM


1848-ra emlékeztünk… Idén is ünnepi szentmisével, mûsorral és koszorúzással emlékeztünk meg a 164 évvel ezelõtti magyar forradalom és szabadságharcról. Március 15-én reggel több ház oldalán vagy kapujában lengedezett némán magyar vagy a székely lobogó. Ilyenkor természetes, hogy a piros-fehér-zöld kokárdát tûzünk kabátunkra, hisz így emlékezünk és tisztelgünk a magyar forradalom és szabadságharc emléke elõtt. Czirják Kinga

„Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük keblünkre mindanynyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol!”– így fogalmazott Jókai Mór 1848-ban. Szavak, melyek ma is időszerűek. A március 15-ei ünneplés a 11 órakor kezdődő szentmisével indult. Tankó Géza plébános úgy fogalmazott, hogy senkinek nincs nagyobb szeretete, mint annak, aki életét adja barátaiért, felebarátjáért és édesanyánkért, a Hazáért. Legyen áldott azon katonák, tisztek, harcosok és hősök emléke, kik a haza oltárán életüket feláldozták a függetlenségért, a szabadságért, az egyenlőségért és a testvériségért. Török Bálint hadvezér szavait idézve: „Ha Magyarországon mindenki török lesz, én akkor is magyar maradok!”, a plébános úr elmondta, hogy a XXI.századi embernek is ez az üzenet és tanítás, hogy itt Erdélyben is megmaradni magyarnak, és hogy minden magyarnak az a feladata, hogy harcoljon ebben a mai világban a népünkért, a nemzetért, a hazáért. A szentmise végén közösen elénekeltük a „Kossuth Lajos azt üzente…”című katonadalt, majd a helyi iskola diákjainak énekekből és ver-

sekből összeállított műsora járult hozzá e nemzeti ünnep méltó megemlékezéséhez. A műsor keretében

gunk, az öntudatra ébredés,a nemzeti identitás tudata, hogy újra kezünkbe vegyük sorsunkat. Március 15-én emlékezünk a múltra, bátor hőseinkre, de ugyanakkor kitekintünk a jövőre is, a jövő hőseire, akik új, erős, gazdag nemzetet építenek – fogalmazta meg Egyed József polgármester. Elekes Köllő Tibor beszédében utalt a „fekete márciusra”, amit nem szabad elfelejtenünk, és arra, hogy immár 23-dik éve ünnepelhetjük sza-

elhangzott Petőfi Sándor számos költeménye, mint a Nemzeti dal, a Föltámadott a tenger, A márciusi ifjak,15-dik március, Szörnyű idő, Kányádi Sándor Nyergestető című verse, valamint Korpos Szabolcs vezénylésével az iskola kórusa sok szép magyar katonadallal ajándékozott meg bennünket. Az ünnepi műsort követően a Hősök Emlékművénél köszöntötte Újfalu polgármestere, Egyed József az ünneplő közönséget. Mint ahogy beszédében is utalt rá, a nép 1848 tavaszán sorsot választott magának. Nem kért az elnyomásból, abból, hogy másodrendű polgár legyen a hazájában, ki akarták söpörni a félévezredes megaláztatást. Ma is ez a dol-

badon e nemzeti ünnepet,a magyar nép szabadság utáni vágyának ünnepét. Minden jelenlevőnek kívánt békét, szabadságot és egyetértést. Az ünnepi beszédeket követően koszorút helyeztek el az Önkormányzat részéről Egyed József polgármester és Mihálydeák Ervin alpolgármester, a helyi politikai pártok részéről Elekes Köllő Tibor és Elekes Márta, valamint Kovács Imre és Elekes József. Az emelkedett ünnepi hangulatot a Molnár Antal Fúvószenekar biztosította. A megemlékezés a magyar és székely himnusz eléneklésével zárult, melyet a Fúvószenekar kísért. A márciusi ifjaknak, a 164 évvel ezelőtti eseményeknek mindmáig


CIVIL FÓRUM

/7

érvényes üzenete van tehát mindanynyiunk részére: az összefogásra, az együtt gondolkodásra és az előre haladásra buzdítják a világ bármelyik részén élő magyarokat. Számunkra, erdélyi magyarok számára ez az üzenet még aktuálisabb és nagyobb horderejű, hisz kisebbségi létünk megkívánja, és egyben kötelez arra, hogy a közösségünk megmaradása, egy megélhető jövő érdekében cselekedjünk. E ’48-as forradalom szellemiségének jegyében ünnepeltük együtt e jeles eseményt, félretéve hétköznapi nézeteltéréseinket, politikai hovatartozásunkat, közösen emlékezvén nemzetünk nagyjaira.

Bolondos Vakáció Ez volt a címe a tekerõpataki Önkéntes Tûzoltók Színjátszó csoportja farsangzáró elõadásának. A Szekernyés László által írt két felvonásos vígjáték a közelmúltban történik, amikor a külföldi vendéget még tisztelték és a Trabant még autó volt. Fodor Annamária

G

ál Sándor tűzoltóparancsnok köszöntötte a jelenlevőket, majd Miklós Károly súgó és rendező bemutatta a szereplőket. Íme a szereposztás: Az Apa, másképpen, Jenő: Blénessi Levente Az Anya, másképpen Amália: Molnár Hajnal Lányuk, Ágnes: Kozma Angella Nagynénje, másképpen, Jolántha: Kémenes Gyöngyi Jack, aki nem kutya, hanem unokaöccs: Fodor Emil Péter, aki nem huligán, hanem jogász: Molnár Levente Sárika, aki Péternek a húga: Kovács Emőke

Súgó és rendező: Miklós Károly Az előadást követően reggelig tartó bál volt, a zenét Sajgó Árpád és zenekara szolgáltatta. Páratlan jótékonysági és emlékelőadásra került sor a bál után egy héttel. Kelemen Kovács Gyöngyi emlékére adták elő a színdarabot, aki közel 10 évet szerepelt a színjátszó csoporttal. A bevételt gyermekeinek adományozták. Isten fizesse mindenkinek a támogatást!

8/

CIVIL FÓRUM


Hagyományunk megõrzése Az idén 5-dik alkalommal újra megrendezésre került a ,,Farsangtemetés” mint elõadás és 4-dik alaklommal a községünk utcáin való felvonulás. Örömünkre idén még nagyobb csapat került össze, mint tavaly és újra megpróbáltuk kicsalogatni a falustársakat a kapuk elé, amit mi tánccal és vidámsággal viszonoztunk. Deák László

M

indenhol kedvesen fogadtak és sok finomsággal megkínáltak, amit nagyon szépen köszönünk. A délutánig kinyúló felvonulást követte az esti előadás, vidámság és bál. Az előadást Simon Attila köszöntője nyitotta meg, amit vidám jelenetek követtek: Dávid Szilvia és Lukács Izabella előadták a „Kiültek a vén asszonyok a padra” című jelenetet, ezt követte „Az okmány iroda” című jelenet, amit György Kovács Bernadett, Elekes K. Szilamér, Deák László adtak elő. A „Főtt borsó” humor-t Köllő Gábor, Sólyom Zsolt, Simon Tamás, Ferenczi Szabolcs, és Oláh Dániel adtak elő. Természetesen a tánc sem hiányzott, a táncegyüttes közepes csoportja mezőségi táncokat adott elő, a nagycsoport felcsíki táncokat, és zsukás verbunkot adott elő. Utólag következett a „Dobai virrasztása, temetése, égetése”, amit egy kis farsangi fánkkal és jó, köményes pálinkával nyomtattunk el. Ez hogy mind lerázódjon következett a farsangi bál, ahol a talpalávalót a Nosztalgia duó húzta. Reméljük, hogy aki el tudott jönni, az jól érezte magát, mert mi így szeretnénk


ápolni a népi hagyományt. A hagyományról áttérve másik tevékenységünkre megemlíteném, hogy az idén többféle pályázat került meghirdetésre, ami a népviselet, vagyis székely ruhák megvásárlásáról szól. Ezt kihasználva mi is tettünk le pályázatokat, igaz, az elbírálás még hátra van, de reménykedünk, hogy sikerülni fog, és segítségünkre lesz még sok székely ruha megvásárlásá-

CIVIL FÓRUM

ban, és segít, hogy folytatni lehessen a tánc és a népzene ápolását. Vendégszereplés Budakeszin Február 5– re meghívást kapott a „Katorzsa néptánc csoport”a Budakeszin megrendezett hagyományos Farsangi bálra. A Budakeszi székelykör, amit Bege Attila vezet, már évek óta megszervezi a Farsangi mulatságot. Erre az eseményre

12-en mentünk el a Nosztalgia duó zenekar kíséretében, ahol nagyon nagy szeretettel fogadtak. A csoportunk a Farsangtemetés hagyományát adta elő, ízelítőként a helybéli székely táncainkból mutattunk be, majd egy jó ropogós Vajdaszentiványi táncot. A reggelig tartó bálban nagyon jól éreztük magunkat, hazainduláskor mindenki kapott egy kis ajándékot, és nagyon sok szép élménnyel tértünk haza.

Március 15 Kilyénfalván Gál Katalin

Kilyénfalván is megemlékeztek az 1848-as magyar szabadságharc kitörésérõl. Az esti szentmise után került sor a bensõséges hangulatú, családias ünneplésre. A Kilyénfalvi Önkéntes Tûzoltók Testülete sorfallal tisztelgett a magyar nemzet hõseinek emléke elõtt. Beszédet mondott Fejér Lajos plébános és Salamon Árpád önkormányzati képviselõ. Az ünnepet Borka Ágota, Szász Anett és Gyulai Zsanett szavalata tette emlékezetesebbé. A Kolumbán Csilla által vezetett kórus alkalomhoz illõ dalokat énekelt és furulyán játszott. Közremûködött a gyergyóújfalvi Molnár Antal fúvószenekar. Végezetül az ünneplõk koszorút helyeztek el a hõsök emlékmûvénél.

/9

10 /

CIVIL FÓRUM


Március 15 Tekerõpatakon A népviseletbe öltözött tanulók, valamint a nemzeti színû zászlók jelezték, hogy Március 15-e van. Az ünnep Szentmisével kezdõdött, majd Gyulai Arthur ünnepi beszéde következett: Fodor Annamária

„Tisztelt ünneplő közönség! Tisztelt Falutársak! Ma, március 15-én ünnepre gyűltünk össze, ünnepelni a magyar szabadságharc kitörésének 164. évfordulóját. Ma, március idusán minden magyar velünk együtt ünnepel. Bárhol is él a nagyvilágban, a magyart ma büszkeség tölti el. Büszkeség, mert jó magyarnak lenni. Büszkéknek kell lennünk az őseinkre, a hőseinkre, akik életüket feláldozva felvállalták a szabadság eszméjét, és bátran, egymásnak vállat vetve csatarendbe vonultak, hogy megteremtsék a szabadságot, ha nem is a maguk, de fiaik, lányaik, unokáik számára.

164 évvel ezelőtt összefogásra került sor, összefogásra, mely még jobban összekovácsolta a magyar nemzetet. Összefogásra, ami megmozgatta az egész Kárpát– medencét. Mindez egy csapatnyi márciusi ifjú kezdeményezésére. Összefogásm melyről mi is példát vehetünk. Nem szabad hagyjuk, hogy a széthúzásm a megosztottság

ékként szétszakítson bennünket. Petőfi szavaival élve: „Ha a magyar is elhagyja a magyart Nem lesz akkor olyan, aki vele tart Úgy eltűnünk, mint égről a csillag Ha a sötét felhők reá borulnak.” Tisztelt ünneplő Közösség! Lélekben csatlakozzunk mi is minden ünneplő magyarhoz. Példát véve a márciusi ifjakról, fogjunk össze, öljük ki szívünkből a széthúzás csíráit, és egyként álljunk a kihívások elé! Hiszen ma is háborúban küzdünk, nem karddal, nem ágyúval, hanem szavakkal. Kívánok minden ünneplőnek egy boldog március 15-ét!” Ezt követően az iskolások műsora következett. A verses-zenés összeállítást Kolumbán Csilla és Szász László tanárok tanították be. Ezután kivonultunk az emlékműhöz, ahol a tanulók műsora folytatódott, majd elhangzott a Magyar Himnusz, ezután következett az egy perces tisztelgés a hősök emlékére. Koszorúzás történt, majd a tűzoltó alakulat tisztelgése. Az emlékműáldás, majd a Székely Himnusz eléneklése zárta az ünnepet.


CIVIL FÓRUM

Nõnapra A nõnap a nõk iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta minden év március 8-án tartanak. A nemzetközi nõnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. Ez a nap a nõk évszázados küzdelmét eleveníti fel, ugyanis különbözõ munkásmozgalmak során egyenlõ jogokat, munkavállalási lehetõségeket harcoltak ki a nõk maguknak.

/ 11

beszédében mély tiszteletét fejezte ki az idős hölgyek iránt, valamit virággal és csokoládéval kedveskedett az ünnepelteknek. Az idősek hálásak voltak a polgármester, megtisztelő köszöntéséért, amit a nyugdíjas dalok eléneklésével, nótázással próbáltak kifejezni. Az éneklés során nagyon hamar feloldódott a hangulat és hamarosan vicc párbaj fokozta a további jókedvet. Nőnapi összejövetelünk du. 6 órakor ért véget. Az idősek elégedetten, nem győzve hálájukat kifejezni ezért a kel-

Páll Emília

A

nők annak ellenére, hogy évszázadokon keresztül harcoltak jogaikért, meg tudtak maradni szerető társnak, gondoskodó anyának, a test és a lélek ápolóinak, akiknek mindig van egy kedves szavuk, akik együtt érzőek, megértők a bajban. Ennek kapcsán mára a nők napja már kissé elvesztette az eredeti munkásmozgalmi hangulatát, helyette a virágajándékozás dominál, amellyel igyekeznek hálájukat kifejezni a férfiak. Március 6-án a gyergyóújfalvi időscsoport ennek a napnak a megünneplése céljából szervezett összejövetelt a Fenyőliget Panzióban du. 2 órától. Ez alkalomból 28 idős jött el, együtt ünnepelni e jellegzetes nap alakalmából. Az összejövetelen, a

közösségünk jelenlevő idős hölgyeit személyesen köszöntötte Egyed József polgármester úr. Köszöntő

lemes délutánért, valamint a jókedvtől felpezsdülve indultak haza. Ezúton szeretnék közösségünk minden kedves hölgyének nők napja alkalmából boldog nőnapot kívánni az idősek csoportja nevében is, és kívánjuk mindenkinek, hogy nagyon soká éljen, mert ugyanis... Negyven felett Negyven fölött szép igazán a nő, Akkor már kiül a belső, Meghozza gyümölcsét az élet, Meglátszik, ki a finom érett. Sokuk arcán mennyei szépség ül, Nőiségük kiteljesül, Az értő szem őket nézi, Ki szerencsés, karjukban végzi. Isten éltessen sokáig mindenkit!

12 /

CIVIL FÓRUM


Téli tábor Máréfalván, avagy máréfalvi „cserkészlakodalom” A gyergyóújfalvi Márton Áron cserkészcsapat kilenc tagja – Ferenczi Lilla, Gábor Erika, Simon Biborka, Gál Viola, Király Krisztina, Ferenczi Bernadette, Lázár Júlia, Oláh Dániel, Mihálydeák Zsolt– és a csapatvezetõ Elekes Zsuzsanna részt vett az Udvarhely – körzet által szervezett téli táborban Máréfalván, aminek a keretmeséje a székely lakodalom volt. Ferenczi Bernadette, Lázár Júlia

P

éntek délután, amikor megérkeztünk, elfoglaltuk a szálláshelyünket, majd következett a megnyitó. Mialatt a csapat két tagja segített a lakodalmi előkészületekben-tyúkot vágni és megpucolni a többiek közösen játszottak, nagyon sok új játékot tanultunk.Vacsora után készültünk a tábortűzhöz, be kellett mutatnunk a csapatunkat, és vendéghívó verset kellett elmondanunk. Az est további része vidám énekléssel és játékkal telt. Szombaton a reggeli program után gyalogtúrára indultunk, a Kőlikakhoz. A monda szerint ide menekültek a Máréfalviak a tatárok elől, a tatárok ki


akarták éheztetni, de ők túljártak az eszükön, fűrészporból sütöttek kenyeret és kürtöskalácsot s egy botra tűzve kimutatták a tatároknak, hogy lássák mennyi élelmük van. Visszafelé jövet a focipályán hóembereket építettünk, jól eláztunk, de jól éreztük magunkat. Visszaérve a szállásunkra megszárítkoztunk, és következett a "lakodalom". Először elbúcsúzott a vőlegény, utána következett a leánykérés, a menyaszszony kiadása, majd elbúcsúzott a menyasszony, még az utat is elkötöt-

CIVIL FÓRUM

ték, mint egy igazi lakodalomban. A mulatságban nagyon jól éreztük magunkat, finom lakodalmas ételeket ettünk – például az általunk koppasztott tyúkokból főtt húslevest – és sokat táncoltunk. Sikerült ellopnunk a menyasszonyi csokrot, aminek a kiváltásánál sokat nevettünk. Vacsorára finom máréfalvi lepényt ettünk, amit kemencében sütnek, és ami mindenkinek nagyon ízlett. A sok mulatás után kezdődött a tábortűz, ahol minden csapat egy kiváltást kellett bemutasson.

/ 13

A tábortűznél sokat daloltunk és játszottunk. Vasárnap reggel elmentünk szentmisére, majd nekifogtunk csomagolni, kitakarítani a szobánkat, elbúcsúztunk az új ismerőseinktől és indultunk haza. Hazafelé bementünk Székelyudvarhelyre, meglátogattuk Béla papbácsit a papi otthonban, és egy kis rögtönzött előadást is tartottunk, hogy mi minden újat tanultunk. Köszönjük az udvarhelyieknek a meghívást, nagyon jól éreztük magunkat.

Zúg Március „Én szemfedõlapod lerántom: / kelj föl és járj, Petõfi Sándor! / Zúg Március, záporos fény ver, suhog a zászlós tûz a vérben.” (Utassy József: Zúg március) Balla Júlia, Gábor Erika, Ferenczi Lilla, Márton Áron cserkészcsapat

C

sapatunk kapott egy meghívást a ditrói Lovag Takó János cserkészcsapattól a ,,Zúg Március" történelmi vetélkedőre, aminek témája az 1848-1849-es szabadságharc. Ezt a versenyt hatodik alkalommal szervezik meg a ditrói cserkészek, és csapatunk minden évben képviseltette magát. Kiválasztottunk négy cserkészt, akik részt vehettek az eseményen (Ferenczi Lilla, Gábor Erika, Elekes Karola, Balla Júlia). Az idei verseny középpontjában az irodalom volt, a forradalomhoz kapcsolódó versekből és elbeszélésekből kellett felkészülnünk. Reggel 9 órakor indultunk el a Puskás Tivadar iskolába, ahol nagyon vendégszerető emberekkel találkoztunk, kínáltak minket sok finomsággal.

Nagyon izgatottak voltunk, mikor a verseny elkezdődött, de ezt az érzést hamarosan már a versenyszellem váltotta fel. Nagyon sok érdekes feladatunk volt, mint például a bemutatkozó vers megírása megadott szavak felhasználásával, vagy az összekuszált verssorok sorrendbe helyezése, vagy tudásunkra alapozva licitálhattunk a Kossuth – bankókkal. Végül a sok felkészülésnek meg is lett az eredménye, mert mi nyertük meg az első helyet, kaptunk okleveleket és könyvjutalmat is.

Az eredményhirdetés után elvittek minket egy kis túrára: megnéztük a cserkészek kiállítását, a foglalkozástermet, és megmutatták nekünk a templomot is. Ezután még lehetett számháborúzni is. Hazafelé Alfalu határában megálltunk egy kis őzike lesre, de nem sikerült túl közel férkőzni hozzájuk. Az utazás többi része csendesen telt. Mi nagyon örültünk, hogy részt vehettünk a versenyen, és reméljük, hogy jövőre is elhívnak majd minket.

14 /

HITÉLET


Kilyénfalvi és tekerõpataki zarándokok Rómában Nagyon kevés embernek adatik meg a lehetõség közösségünkbõl, hogy bebarangolhassa Rómát szakszerû idegenvezetéssel, és még kevesebbnek, hogy pápai áldásban legyen része, hallhassa a szentatya magyarul hozzá intézett szavait. Nos, néhány embernek megadatott. Az alábbiakban a római zarándokút összefoglalóját olvashatják Varga Gabriella tollából. (Gál Katalin) Róma: Jakab Antal püspök nyomdokain jártunk 2012. február 13-án 43 fős zarándokcsoport Rómában emlékezett meg dr. Jakab Antal püspökké szentelésének 40. évfordulójáról. „Lent a bánya mélyén ki hihette volna: / Isten tervében még ott rejtőzik Róma” – írja Ha Isten meghívott című versében Baricz Lajos marosszentgyörgyi papköltő. S noha akkor már három egyetemi tanulmányi év és az egyházjogi doktorátus megszerzésének emléke fűzte az Örök Városhoz, a tizenhárom börtönév alatt Jakab Antal, de bárki más is valóban aligha gondolt arra, hogy a sokat szenvedett lelkipásztort Isten szolgája, Márton Áron püspök az utódlása felé vezető útra irányítja majd. Pedig ez történt: Erdély nagy püspökének határozott kívánságára VI. Pál pápa utódlási joggal dr. Jakab Antalt nevezte ki gyulafehérvári segédpüspöknek. A kinevezést a Szentszék 1971. december 23-án írta alá, majd nem sokkal azután, 1972. február 13-án a Szent Péter-bazilikában VI. Pál pápa dr. Jakab Antalt püspökké szentelte. A figyelemnek közös múltunk és jelenünk értékeire való ráirányításán munkálkodó Jakab Antal Keresztény Kör tagsága úgy találta: a püspökszentelés kerek évfordulója jó alkalmat ad arra, hogy mindazokat a helyszíneket, ahol Jakab Antal püspökké lett, a maguk eredeti valójában is megtekint-

sük, és a kerek évfordulóval való egyezőség jegyében „40 év, 40 ember – Jakab Antal püspök nyomdokain Rómában” jelmondattal dr. Jakab Antal püspökké szentelésének 40. évfordulója (2012. február 13.) alkalmából a Kör tagjai és szimpatizánsai számára 40 fős római zarándoklatot hirdetett meg. A felhívásban megfogalmaztuk, hogy a jelentkezéseknél előnyt élveznek a Jakab Antal Keresztény Kör rendes tagjai; azok, akik életükben először jutnak el Rómába, és ezen út nélkül nem valószínű, hogy máskor eljutnának; valamint papi személyek, akik ennek a nagy létszámú csoportnak szervezésben, tolmácsolásban és idegenvezetésben – de legfőképpen lelkivezetésben a segítségére lehetnek, ám senkinek a jelentkezését nem utasítottuk vissza, így végül 43 személy vett részt a zarándoklaton. A 43 fõs csoportból: – 26 fő először járt az Örök Városban; – 23 fő érkezett Erdélyből, 17 fő Magyarországról, 2 fő Ausztriából és 1 fő Németországból (de szinte valamennyien erdélyi gyökerűek); – 5 olyan személy is volt közöttünk, akik 40 évvel ezelőtt is jelen voltak a püspökszentelésen; – a csoport 36 tagja Jakab püspök rokonságából és szülőfalujából (Kilyénfalva) került ki és 7 személy volt az, aki nem Jakab-rokon és nem is szülőfalubeli;

– 38 felnőtt mellett 5 gyerek is jelen volt; – 39 világi mellett 4-en voltak papi személyek: Bajkó Zoltán plébános, Pálmonostora (Magyarország); Pál László kanonok, a kismartoni egyházmegye püspöki vikáriusa (Ausztria); dr. Tempfli Imre teológus, történész Stuttgartból (Németország) és dr. Vencser László, az idegen nyelvű pasztoráció országos igazgatója szintén Ausztriából. Szálláshelyünk is a negyven évvel ezelõtti volt Az emlékút szervezésekor fontos szempont volt számunkra, hogy csoportunkat ugyanott szállásoljuk el, ahol negyven évvel korábban is megszálltak a püspökszentelésre Erdélyből érkezett vendégek: a Via Francesco Tamagno 38. szám alatti Villa Mater Redemptoris – Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek zarándokházában. A ház irányítását ellátó Kinga nővér és az operatív teendőket hallatlanul biztos kézzel tartó és rendkívüli hozzáértéssel bonyolító Teodóra nővér mindent megtettek azért, hogy csoportunk jól érezze magát náluk. Ez így is volt; az apró ajándékok, az Ó én édes jó Istenem eléneklése számukra és a nyilvános köszönetmondás szavai vajmi kevesek voltak ahhoz, hogy kellően kifejezzék kedvességükért, jóságukért érzett hálánkat. Ráhangolódás Rómára A zarándoklat hivatalos programja 2012. február 12-én, vasárnap reggel kezdődött. Ezen a napon velünk tartott és a városnézésben a segítségünkre volt a kézdivásárhelyi születésű Ft. Msgr. Dr. Kovács Gergely pápai káplán, a Kultúra Pápai Tanácsának iroda-


vezetője. Vele délelőtt 10 órakor találkoztunk a Piazza di Spagna-n (a Spanyol lépcsőnél), annak megtekintése után pedig elsétáltunk a Fontana di Trevi-hez (Trevi kúthoz), majd röviden megnéztük az attól pár percnyire lévő Pápai Gergely Egyetemet, ahol Vencser László zarándoktársunk tanult. Ebéd után elidőztünk kissé a Piazza Navona forgatagában, majd megcsodáltuk a Pantheont és környékét. Onnan a Santa Maria dell’ Anima Pápai Papi Kollégium felé igyekeztünk. A Santa Maria dell’ Anima Pápai Papi Kollégiumot 1859-ben a NémetRómai Szent Birodalom országaiból származó diákok részére alapították. Mivel nemcsak német és osztrák, hanem más közép– és kelet-európai fiatal papokat is befogad, ezért a nemzetközi kapcsolatok szempontjából az egyház életében fontos szerepet játszik. Jakab Antal 1939 őszén, 30 évesen kezdte meg tanulmányait a Pápai Lateráni Egyetem jogi karán – éppen abban az esztendőben, amikor Európában kitört a második világháború. Egyetemi tanulmányai első évében, 1939–1940-ben román állampolgárként a Santa Maria dell’ Anima Pápai Papi Kollégiumban lakott. Mivel a kollégium dr. Tempfli Imre zarándoktársunknak is lakóhelyéül szolgált római tanulmányai idején, ezért zarándokutunk alkalmával az Animában Tempfli Imre a „házigazdánk” volt és az ünnepi szentmisét is ő mutatta be. Szentbeszédében arról elmélkedett, hogy a hitben mások hordoznak bennünket, és nekünk is hordoznunk kell másokat. Kiemelte: Jakab Antal is hordozta a hitben népét türelemmel, szeretettel, egészen a sírig. A szentmisén (miként később a Szent Péter– és a Falakon kívüli Szent Pálbazilikában ünnepelt szentmiséinken is) csoportunk három fiúgyermek tagja ministrált, a szentleckék és a hívek közös könyörgésének felolvasásával pedig zarándokcsoportunk további tagjai is bekapcsolódtak a liturgiába. Szentmise után a kollégium rektora, Franz Xaver Brandmayr pápai káplán a templom impozáns sekrestyéjében

HITÉLET

igen szívélyes szavakkal (amelyeket Vencser László fordított) ismertette velünk a látottakat és az általa vezetett intézményt. Onnan – már szürkületkor – elindultunk az Angyalvár felé, illetve a Szent Péter térre, hogy első gyönyörködésünk a Szent Péter-bazilikában az esti kivilágításban történhessék. Jubileumi évforduló – negyven évvel a püspökszentelés után 2012. február 13-án, hétfőn reggel 8 órakor a szentelés helyszínén, a Szent Péter-bazilikában (ezúttal a Magyarok Nagyasszonya-kápolnában) ünnepi szentmisén emlékeztünk meg dr. Jakab Antal püspökké szentelésének 40. évfordulójáról. A szentmise főcelebránsa Ft. Dr. Németh László pápai prelátus, a római Szent István Alapítvány elnöke, olaszországi magyar főlelkész volt. A szentbeszédet dr. Kovács Gergely mondta. Mint fogalmazott: „Jakab Antal életútja nemcsak megyéspüspökként volt nehéz: római tanulmányainak évei a második világháború idejére estek, papi szolgálatát a kommunista egyházüldözés igyekezett béklyóba verni. Viszont a nehézségek, a nélkülözés, a szenvedés nem törték meg életked-

/ 15

vét, nem fosztották meg az Istenbe vetett szilárd bizakodástól. Életpéldájából ma is mindannyian bátorságot meríthetünk (gazdasági krízis van ugyan, de hála Istennek háború nem sújt bennünket). Szinte mottóul tűzhetjük ki a biztatást, melyet édesapjának 1942. július 5-én, innen Rómából írt levelében így fogalmazott meg: »Reménykedéssel kell a jövőbe nézni. Minden jót megtenni, amihez az Isten erőt adott. Egymás kedvét pótolni kell jósággal mindennap.«” A Szent Péter-bazilika megtekintése után ezen a napon felkerestünk minden olyan helyszínt/intézményt, amelyhez Jakab püspök személye valamilyen módon kapcsolódik. A Tiberis partján elsétáltunk a Via Giulia 1. szám alatt lévő Római Magyar Akadémiára / Pápai Magyar Egyházi Intézetbe. A római Pápai Magyar Egyházi Intézetet 1940. július 16-án alapította XII. Piusz pápa, azzal a céllal, hogy otthont adjon a magyarországi egyházmegyékből magasabb egyházi tanulmányokra Rómába küldött fiatal papoknak.Jakab Antal római tanulmányai idejének második felében, 1940–1942 között immár mint magyar állampolgár a Pápai Magyar Intézet (akkor így hívták) bentlakója volt. Folytatás a 16. oldalon

16 /

HITÉLET



Zarándokutunk során az intézetben Ft. Dr. Tóth Tamás rektor fogadott bennünket, és mindenekelőtt a kápolnába vezetett, ahol kedves beszédet intézett hozzánk, ezt követően pedig mi az intézet növendékeiért és dolgozóiért imádkoztunk közösen. A találkozáson jelen volt és tájékoztatásunkba is bekapcsolódott Jakabffy Éva nyugalmazott római idegenvezető is, aki negyven évvel ezelőtt a püspökszentelésre érkezett erdélyieknek is a vendégvezetője volt. A kápolnában töltött időt közös énekléssel zártuk. Házigazdánk onnan a Szalonba vezetett bennünket, ahol szíves vendéglátás mellett bemutatta nekünk azokat a korabeli iratokat, amelyek a diák Jakab Antal eredeti kézbejegyzéseit őrzik. A Pápai Magyar Egyházi Intézettől és Jakabffy Évától déli 12 órakor egy közös csoportkép készítése után búcsúztunk el. A Pápai Magyar Egyházi Intézetből utunk a Pápai Lateráni Egyetemre vezetett, ahol Jakab püspök a tanulmányait folytatta és ahol egyházjogi doktori diplomáját megszerezte. Emlékezetes: Jakab Antal annak a tudományos fokozatnak a megszerzésére, amely négy évet igényelt volna, három évet kapott. „Három évet kap. Amit ez alatt elér, azzal tér vissza!” – e szavakkal bocsátotta őt útjára Márton Áron. Jakab Antal munkáját nehezítette a háború és az élelemhiány, de a nehézségek ellenére jókedvvel és nagy lendülettel tanult. Az erdélyi egyház hierarchiája a fejedelemség idején (1527–1697) című doktori disszertációját 1942. július 13-án védte meg, Magna cum Laude minősítéssel. Az egyetem rövid megtekintése, ebédelés és fényképezés után az egyetem udvarán a Jakab Antal életéről szóló könyvből felolvastuk az ide vonatkozó részeket. A Lateráni Egyetemen való eltűnődéseinket a Lateráni bazilika megtekintése követte, majd egy újabb életre szóló élménynek lehettünk részesei: a Szent Lépcsőhöz való megérkezésünk pillanatában csoportunk nagy része teljesen természetes módon

indult el azonnal térden fölfelé a 28 lépcsőfokon, amelyen a hagyomány szerint a halálra ítélt Jézus többször is felment Poncius Pilátus jeruzsálemi palotájába, miközben vérét hullatta rá. Az Ilona (Heléna) császárnő által Rómába hozatott lépcsőket a XVIII. században diófaburkolattal látták el, hogy a hívek ereklyegyűjtő faragcsálásától megkíméljék. Vezeklésből máig térden haladnak fel a 28 lépcsőfokon, miközben búcsúval járó imádságaikat végzik. Így tettünk mi is, és a lépcsőfokok végén a Kálvára-kápolnában a híres Jézus-arckép (Archepita) előtt is elmondtunk egy imát. Alig tudtunk az élmény hatása alól kikerülni (valójában nem is tudtunk), de várt ránk zarándokutunk következő állomása: a Maria Maggiore-bazilika. A Szűz Mária tiszteletére emelt valamennyi római templom közül a legnagyobb és legragyogóbbhoz (Róma legmagasabb, 75 méteres középkori tornyával is ez a bazilika rendelkezik) mintegy félórás séta után érkeztünk el. Áhítattal szemléltük az újabb csodát, s benne a betlehemi jászol aranyból, ezüstből és kristályból készült szelencében őrzött darabjait. A jubileumi évforduló napján utolsó programpontunk a Pápai Német–Magyar Kollégium (Pontificium Collegium Germanicum et Hungarium) felkeresése volt, ahol a püspökszentelés alkalmával Jakab püspök

lakott és ahol az ünnepi ebédet is tartották. Zarándokutunk alkalmával a növendékek éppen vizsgaidőszakban voltak, így csak néhányukkal tudtunk találkozni. Miután az épület tetején (felső teraszán), ugyanott, ahol 40 évvel ezelőtt is csoportkép készült, elkészítettük a magunk csoportképeit is, Kasza László tisztelendő, egyetemi hallgató a magyar diákok rekreációs szobájába vezetett minket, ahol röviden beszélt hozzánk. Kedves szavait itt is az Ó én édes jó Istenem eléneklésével köszöntük meg, majd közös imádkozásunkat, éneklésünket az intézet már-már szinte templom nagyságú kápolnájában folytattuk. Vencser László, a kollégium egykori diákja emlékezetéből az ebédlő és a hatalmas rendezvény– (színház-) terem egyre újabb és újabbak emlékeket hozott elő. Az antik Róma sem maradt ki 2012. február 14-én, kedden minden olyan látnivalót megnéztünk, amit egy Rómába érkező zarándoknak látnia kell, ám mindenekelőtt szentmisét ünnepeltünk a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában. Ezen a napon, Szent Ciril és Metód ünnepén – sikeres utolsó vizsgájának kora reggeli letétele után – velünk tartott Kasza László is. A szentmise főcelebránsa Bajkó Zol-


tán volt, a szentbeszédet Pál László mondta. Gondolatait a meghívás, kiválasztás és az apostoli küldetés fogalmak köré fűzte. Többek között ezeket fogalmazta meg: „Isten ma is ugyanúgy hív és küld embereket, mint a mai nap szentjeit, Cirillt és Metódot vagy Szent Pál apostolt. Ma is időszerű az, amit az evangéliumban hallottunk: »Az aratnivaló sok, a munkás pedig kevés«. Az egyház előtt ma is hatalmas munka áll. Ma is kell hogy kérjük az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába. Ezt a hívószót hallotta meg és fogadta el Jakab Antal püspök. Ő vállalta a hivatást és teljesítette a küldetését Isten egyházában.” Hozzátette: „Jakab Antal püspök nyomdokain jártunk itt Rómában az elmúlt napokban, ahol szebbnél szebb élményekben volt részünk, ahol lelkileg feltöltődtünk. Ne felejtsük el, nem a befejezéshez érkeztünk, hanem küldetésünk elején járunk. Mi mindannyian, akik az apostoli egyház tagjai vagyunk, apostoli küldetéssel rendelkezünk. Minden istenhivő ember feladata és kötelessége hirdetni az evangéliumot, hitvalló életet élni, Istenről beszélni. Ezért kérlek, ne fáradjatok bele róla, a titokzatos, de állandóan jelen lévő Istenről beszélni, ott, ahol éltek és dolgoztok! Legyetek a béke és a szeretet képviselői és hirdetői a sokszor békétlen és szeretetre éhes világban! Szent Pál apostoltól pedig tanuljuk meg azt, amit egy szép imádság így fogalmaz meg : »Múltamat irgalmasságodba, jelenemet szeretetedbe, jövőmet gondviselésedbe ajánlom, Istenem.«” Ebéd után az előzetes programkiírásunknak megfelelően az antik Róma megtekintése következett: séta a Colosseum és a Forum Romanum körül, majd a Capitolium megismerése. A Capitoliumi domb északi magaslatára épült Santa Maria in Aracoeli templomban a Santo Bambino előtt mondott csendes imáinkat követően újabb nem mindennapi élményt tartogatott számunkra a Gondviselés: miközben a templom közepén elhelyezkedtünk énekléshez készülődve, egyszer csak valaki az összes villanyvi-

HITÉLET

/ 17

lágítást felkapcsolta – mint kiderült, a tiszteletünkre! Ahogy egyik zarándoktársunk, Gulyás László, a Csíksomlyó Magazin kiadó-főszerkesztője írta utólag: „Feledhetetlen az a hangulat, amikor csoportunk hangjától zengett a fényárban úszó templom. Hála lelkivezetőinknek! Hála Vencser László atyának!” Ezen a napon a Piazza Venezia és a Haza Oltára körüljárása után hazatértünk szálláshelyünkre, majd a közeli vendéglőben ritka jó hangulatú ünnepi vacsorán vettünk részt. Pápai audiencia: a Szentatya az átlagosnál hosszabban köszöntötte csoportunkat magyarul. A február 15-i, szerdai nap feltette a koronát római zarándoklatunkra: az általános pápai kihallgatás s benne a Szentatya magyar nyelven hozzánk intézett beszéde szavakkal megfogal-

az apostolok tanúságtételére épülő Egyház iránt. Szívesen adom rátok és jószándékaitokra Apostoli Áldásomat. Dicsértessék a Jézus Krisztus!” A Szentatya kedves szavaival a szívünkben hagytuk el – nagyon-nagyon nehezen – a kihallgatási csarnokot, amikor is egyszer csak hozzánk lépett dr. Győriványi Gábor, Magyarország szentszéki rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A február 13-i ünnepi szentmisére betegsége miatt – előzetes bejelentkezése ellenére – nem tudott eljönni, ezért mindannyiunk számára öröm volt, hogy mégis találkozhattunk egymással. Köszöntött bennünket, majd egy közös csoportkép készítése után elbúcsúztunk tőle. Utunk hamarosan a Vatikáni Rádió stúdiójába vezetett, ahol a magyar nyelvű adás – Vertse Márta szerkesztő

mazhatatlan élmény volt számunkra! Életre szóló, páratlan élménnyel ajándékozott meg bennünket a Jóisten, amikor a zsúfolásig megtelt VI. Pál kihallgatási csarnokban a Szentatyától ezt hallhattuk: „Isten hozott Benneteket, kedves magyar hívek! Nagy szeretettel üdvözöllek Titeket, különösen is azokat, akik Budapestről, Ausztriából, Németországból és Erdélyből érkeztek! Az Örök Város szent helyeinek látogatása erősítse meg odaadástokat

jóvoltából – harmadízben foglalkozott zarándoklatunkkal. Ezúttal a zarándoklat két szervezője és fő támogatója, Varga Gabriella és Vencser László nyilatkozott is. Zarándoklatunk befejeztével nagyon-nagyon nehéz volt elszakadnunk az Örök Várostól. Nemcsak az öt nap alatt látott megannyi szépségtől és átélt élménytől való elbúcsúzás miatt, hanem azért is, mert zarándokcsoportunk tagjai valóban összeforrtak egy nagy családdá.

18 /

HITÉLET

Folytatás a 18. oldalon Folytatás a 17. oldalról

Bizonyosan ezt is Jakab Antal püspöknek, sokunk „püspök bácsijának” köszönhettük, aki életében mindig az emberek összetartásáért munkálkodott, s aki most is hozzásegített bennünket az őszinte együvé tartozás útjának megtalálásához. Varga Gabriella összeállítása Lektorálta: Tempfli Imre Fotók: Gulyás László

Arra kértem községünk zarándokait, hogy osszák meg olvasóinkkal a legmaradandóbb élményt, amelyben részük volt a jó Isten kegyelméből. Az egyik résztvevő, Gál Ernő szavai – „nem lehet elmagyarázni, Rómát látni kell, és átélni mindazt, amit mi átéltünk!” – találóan vezetik fel a csokorba kötött beszámolókat. (Gál Katalin) Az „Örök város”, „Caput mundi”, „az ókori nyugati világ, és a kereszténység fővárosa”— ilyen neveket kapott Róma a történelem folyamán. Nehéz lenne leírni mindazt a csodálatos élményt, amit római utunk során megtapasztaltunk, mert Rómát látni kell! Felkerestünk minden olyan helyszint, intézményt, amelyhez Jakab püspök személye kapcsolódott: ahol tanult, lakott és ahol püspökké szentelték. Ezen kívül megtekintettük a fontosabb, Róma szimbólumaként emlegetett látnivalókat. A rengeteg műemlék, régiség mintegy nyitott történelemkönyv tárult elénk. A tömérdek látnivaló közül a Szent Péter bazilika látványa nyűgözött le a legjobban, Dr. Jakab Antal püspökké szentelésének színhelye. A világ második legnagyobb keresztény temploma, Róma négy nagy bazilikájának egyike. Hihetetlen mennyiségű műalkotással rendelkezik, szinte lehetetlen mindet alaposan végignézni egy látogatás alkalmával. Legnagyobb érdeklődés Michelangelo Piétája iránt van, melyen a művész 25 évig dolgozott. Íme néhány adat: 6o ooo hívő befogadására alkalmas. Területe 2, 3 ha. Hossza 211m, legnagyobb szélessége 186m, legnagyobb


magassága 132m. Az altemplom 148 pápa nyughelyéül szolgál, köztük Szent Péter, XI. Piusz, XV. Benedek, II János Pál. Köszönjük a szervezőknek a zarándokút gondos megtervezését, lelki vezetőinknek a meghitt, felejthetetlen élményeket, amelyek olyan kivételes emlékek maradnak mindannyiunk számára, amelyek sokáig elkísérnek minket. Jakab Antal és Erzsébet

Felkerestünk minden olyan helyszínt, intézményt, amelyhez Jakab püspök személye kapcsolódott: ahol tanult, a Pápai Lateráni Egyetemet, ahol egyházjogi doktori diplomáját szerezte; ahol lakott, a Római Magyar Akadémiát, a Pápai Német-Magyar Kollégiumot, és ahol püspökké szentelték, a Szent Péter bazilikát. Ezen kívül megtekintettünk minden olyan látnivalót, amit egy Rómába érkező zarándoknak látnia kell, és amelyet Róma szimbólumaként emlegetnek: a Colosseumot, a Pantheon-t, a Forum Romanumot, az Angyalvárat, a Trevi kutat, a Szent Lépcsőt, a Spanyol Lépcsőt. A pápai audiencia olyan kivételes emlék marad, amely sokáig elkísér minket. Február 15-én, a Szentatya a 6ooo férőhelyes VI. Pál teremben fogadta a világ zarándokait Az általános kihallgatás programja minden szerdán délelőttönként történik. Általában a Szent Péter téren, de télen vagy nagy melegben a tér közelében levő VI. Pálról elnevezett modern csarnokban. Itt két magyar művész alkotása is említésre méltó: a két óriás szemre hasonlító színes üvegablak a híres Hajnal János festő és grafikus alkotása, az aulában található keresztkompozíciót pedig Oláh Éva szobrászművész készítette. A pápa több nyelven köszöntötte a zarándokokat, köztük a mi csoportunkat is. Válaszul a Szentatya köszöntőjére, ismert himnuszainktól volt hangos a VI. Pál csarnok. A végén az első sorban ültetett személyiségek egyesével sorban a pápa elé járultak, gyűrűcsókra.

Bajkó (Jakab) Emõke és István

Nagy öröm volt számunkra ez a zarándokút, mivel ezelőtt 40 évvel is ott voltunk Dr. Jakab Antal püspökké szentelésén. Jó érzés töltött el, hogy végigjárhattuk ugyanazokat a helyeket, és részt vehettünk egy ilyen csodálatos ünnepségen. Mindkét alkalommal részesültünk pápai áldásban. Találkoztunk régi ismerősökkel, az egykori idegenvezetőnővel, aki most 81 éves, valamint a szálláshelyünkön a 40 éve megismert kedves nővérekkel. Sok új ismerőst szereztünk, akik szeretettel vették körül a mi magyar kis zarándokcsoportunkat. Mindenkinek ajánljuk, hogy az „Örök várost”, Rómát, nézze meg. Jakab László és Anna

Nehéz szabályos mondatokká összekovácsolni gondolataimat egy olyan élményekben gazdag zarándokútról, amelyen részt vettünk, falunk nagy szülöttjének dr. Jakab Antal püspökké szentelésének 40. évfordulója alkalmából. Nagy élmény volt meglátogatni azokat az intézményeket ahol Jakab Antal, mint doktorandus lakott és tanult. Felemelő érzés volt meglátogatni Róma nagy bazilikáit, megcsodálni a műalkotásokat és főleg, hogy egyrészükben zarándokcsoportunk szentmisén is részt vehetett. Ezen felül hatalmas lelki feltöltődést jelentett részt venni a pápai audiencián, hallani a Pápa magyar nyelvű köszöntését, és megtapasztalni azt a szinte fesztiváli hangulatot, ami a világ minden tájáról összegyűlt zömmel fiatal zarándokoknak köszönhető. Meg sem merem próbálni azt, hogy leírjam, milyen volt ismerkedni az élő Rómával, az Örök Várossal, ahol szorosan összefonódva, mondhatni egymásból táplálkozva él a múlt és a modernitás, a város, amely tele van nyüzsgő nagyvárosi élettel, tiszteletet parancsoló történelemmel (és összekopolt autókkal). Egyszóval egy csodálatos zarándokút volt, köszönhetően az alapos és részletes szervezésnek, az átgondolt programoknak és a hangulatos, szelle-


mes, de egyúttal tudományos igényességű idegenvezetésnek, amelyet a csoportunkhoz tartozó és vendéglátó atyáknak köszönhettünk. Marthy Attila

A Gondviselő Isten nagy ajándéka volt, hogy gyermekeinkkel együtt eljuthattunk az Örök városba! Kegyelmi pillanatokat élhettünk meg naponta, amikor zarándoktársainkkal Anyaszentegyházunk legnagyobb és legfőbb szentélyeiben bekapcsolódhattunk a szent liturgiába. Lelkünk szárnyakra kelt, amikor őseinktől tanult énekeink fölcsendültek e szent helyek csöndjében. A bazilikák hatalmas oszlopsorai között lépkedve, öröm volt megcsodálni azokat a remekműveket, amelyeket ezek a szentélyek magukban rejtenek.A templomhajók tartóoszlopai között a nagy fülkékben, mártírsorsú apostolok több méteres csodálatosan megmunkált szobrai, tanúskodnak arról a hitbeli meggyőződésükről, amelyért életüket adták. Meghatottan álltunk meg, az apostol fejedelmek Szent Péter és Szent Pál ereklyéi előtt, és mint, ahogy évszázadokon át elzarándokolt hívők sokasága, imába merülve bűneink bocsánatáért esdekeltünk, érezve kicsinységünket és Szent Péter apostollal együtt sóhajtottuk, „Uram jó Nekünk itt lennünk!” Beléphettünk azoknak az intézményeknek kapuján és elidőzhettünk azon falak között, ahol Jakab püspök úr római tanulmányi évei alatt élt és teológiai ismereteit gyarapította (így megtekintettük a Pápai Magyar Egyházi Intézet, a Pápai Lateráni Egyetem, a Collegiumm Germanicum et Hungaricum épületeit). Magasztos, szavakkal elmondhatatlan érzéseket élhettünk át, megállva a Szent Lépcső előtt, vezeklésként megérintve, imádkozva azokon a lépcsőfokokon, amelyre Jézus Krisztusunk drága vére hullott. E helyről is életre szóló kegyelmi kincsekkel gazdagabban távozhattunk. Láthattuk Róma megannyi nevezetességét, majd zarándoklatunk utolsó napján mindenek koronájaként, talál-

HITÉLET

kozhattunk Szentatyánkkal, XVI. Benedek pápával, hallhattuk üdvözlő szavait és fogadhattuk pápai áldását. Köszönjük a zarándoklat szervezőinek mindenre kiterjedő figyelmét, segítségét, azt a sok programot, amelyet előkészítettek mindannyiunk lelki épülésére. Köszönjük a csoportunkat kísérő lelkiatyáknak szeretetét, kedvességét és a sok ismeretet, amelyet megosztottak velünk, és általa gazdagítottak bennünket. Marthy Barna és Elza

Minden nagyon szép volt, legjobban a Szent Péter bazilika meg a Colosseum tetszett. A Szent Péter bazilikában, Michelangelo szobra, a Pieta és a főoltár előtt a négy nagy szobor elvarázsolt. A nagy méretek, amelyekkel Róma összes nagy templomában találkoztunk, engem is, mint mindenkit nagyon lenyűgöztek. A Trevi– kút legendája szerint, aki pénzérmét dob a kútba, visszatér Rómába. Remélem, majd még én is viszontlátom e szép várost. Marthy Ágota – Emília

Nagyon jól éreztem magam Rómában, minden, amit láttunk nagyon tetszett. Leginkább a hatalmas régi épületek, a Colosseum, az Angyalvár, a Pantheon, a bazilikákban a hat méteres szobrok, az oszlopok, a díszes mennyezet. Örültem, hogy láthattam a pápát az audiencián. Nagyon örülnék, ha még életemben visszajuthatnék Rómába. Marthy Tamás – Richárd

Nekem nagyon tetszett a Szent Péter bazilika és a Colosseum, a Szent Péter bazilikában a magas kupola, a sok szobor és oszlop. Nagyon örülök, hogy én is ott lehettem. Marthy Gergõ

Izgalommal készültünk az Örök Városba, Rómába. A szervezők Varga Gabriella és dr. Vencser László tanár úr nagyon aprólékosan, figyelmesen

/ 19

kidolgoztak mindent, naponta tájékoztattak a fejleményekről, szépen ráhangoltak Rómára. Rómában rengeteg kellemes meglepetés, csodálatos látnivaló várt. Utunk folyamán nemegyszer a hála és az öröm könnyeivel küszködtem, hogy én is e csoport tagjai között lehetek szűk családommal, megtapasztalhatom, láthatom e a csodálatos értékeket, s hogy a jó Isten Jakab Antallal ajándékozta meg családunkat, kinek a nyomdokain járhatunk Rómában. Minden bazilika, épület új és új élményt nyújtott számomra. Talán a Szent Lépcső hatott meg leginkább, hogy azon a lépcsőn térdelek, amelyen Jézus Poncius Pilátushoz ment. Sorolhatnám egyenként az élményt adó látottakat. Szent Péter bazilika, Falakon kívüli Szent Pál bazilika, Bambinó, Pápai Audiencia stb. Tempfli Imre atya nagy szakértelemmel vezetett, hitünket is próbálta közben megerősíteni, minden bazilikában felhívta a figyelmünket mi az amire figyelni kell, amire visszaemlékezzünk. Így még inkább Örök Város marad Róma, a Városok-városa, amit véleményem szerint minden katolikusnak, kereszténynek meg kellene néznie. Ahogy a muzulmánok Mekkába zarándokolnak életükben egyszer, úgy nekünk is el kellene zarándokolnunk Rómába, hisz nem elérhetetlen sem távolságban, sem anyagiakban. Püspök bácsi szavait idézve, „hálás szívvel hálát adok” a jó Istennek, hogy lehetőséget adott az ott létünkre, a szervezőinkért, Varga Gabrielláért és dr.Vencser László tanár úrért, akik minden mozdulatunkra figyeltek, folyamatosan azon fáradoztak, hogy mindenki jól érezze magát, minden a legnagyobb rendben menjen, valamint a csoporttagokért. Jó volt együtt lenni, újra találkozni, a rokonságot ápolni. A sok nagyszerű emberért, akikkel megismerkedtünk, Gulyás László úrért aki fáradhatatlanul azon munkálkodott, hogy mindent megörökítsen, a felemelő szentmisékért, prédikációkért, vezetésért, a tartalmas beszélgetésekért, hála Istennek mindenkiért és mindenért!

20 /

MÚLTIDÉZÕ


Anekdoták az 1848-49-es szabadságharcból Ahogy minden jelentõs történelmi eseményhez, úgy az 1848-49-es szabadságharchoz is számos anekdota, tréfás esemény fûzõdik. Általuk emberközelbe kerülnek, élettel telítõdnek a tankönyvek lapjairól ismert, ám sokszor száraznak ható történetek Az alábbi történeteket Farkas Emõd: Az 1848-49-i szabadságharc anekdotakincse c. könyvébõl válogattuk. Ifj. Sólyom István

P

oldheringnél csúnyán kikapott a német. Barkó tábornok minden ezredesét megsebesítették, s egy csöpp híja volt, hogy ő is ott nem hagyta a fogát. Mikor eltakarodtak a németek, Andrejkovics Endre, a görög katolikus kispapból lett tüzér hadnagy, ütegével fennmaradt a Szarka-hegy ormán, hogy ha netán a ravasz német az éj leple alatt visszafordulna, megint illendően fogadhassa. A lőporból már kifogyott. Czabán Márton, uradalmi gazdasági írnok estefelé a munkácsi várból uradalmi előfogaton hozott ugyan lőport, de az átázott, síkos, meredek hegyi úton nem volt képes felvontatni, és letette a szőlőkben. A pórnép már visszatért a faluba, és ivott, mulatozott, hogy a németeket már kiverték. Poldhering lelkipásztora, az ősz Csurgovics Mihály, attól tartva, hogy a nedves földön a lőpor átázik és használhatatlan lesz, zsákokat kerített, abba rakosgatta a lőport, és egy zsákot a vállára kapva, felvitte a hegy ormára. Persze izzadott az erőtől duzzadó öreg, de mégis felhordta; a tüzérek oly fáradtak voltak, hogy csaknem mindnyájan aludtak, és nem segítettek neki. Andrejkovics nagyon megköszönte az öregnek ezt a szívességet.

– Örülök, hogy legalább ennyit tehetek a hazámért – válaszolta az ősz lelkipásztor. – Hej, volnék csak fiatalabb, én se maradtam volna itthon! – De minek is cipelte, tisztelendő atyám, azokat a zsákokat?! Majd felhordtuk volna mi, ha szorított volna a csizmánk – jegyezte meg Lángfi László. – Bizony, a lőpor nem Krisztus teste és vére – mondta Simig hadnagy. – A szabadságnak, fiam, a lőpor a megváltó teste, a vére pedig ti vagytok, kedves fiatal vitézek – mondta az ősz lelkész, aztán bort, kalácsot, szalonnát hozott fel nekik, hogy még több legyen bennök a szabadság vére.

– Jó lesz az a két ló nekünk – mondták a tüzérek. – Hát akkor én hogyan megyek haza – sopánkodott az esperes. – Ha az apostolok tudtak gyalog járni, akkor a tisztelendő úr is mehet gyalog – volt a válasz. Az esperes zúgolódott, de bíz’ a két lovát mégis az ágyúk elé fogták, s ezzel vigasztalták a papot: – Isten szolgája gyalog is járhat. – Hát önök nem járhatnak gyalog? – Nem bizony, mert mi a halált szállítjuk, s annak paripa dukál – válaszolták nevetve a harácsoló tüzérek. Miért történt a szerencsétlenség? A kápolnai csatában egy honvéd tüzérnek mind a két lábát leszakította az ágyúgolyó, s kínjai közt nagy hidegvérrel jegyezte meg: – Lelkemet, testemet sokszor ajánlottam az Istennek, de a lábam sohasem jutott eszembe. S lám, most itt a baj! Az ellenség nem tudja!

Az Isten szolgája gyalog is járhat Rákosnál szép tölgyerdőn vonultak keresztül a honvédek. Amint kiértek az erdőből, egy görögkeleti esperes hintójára bukkantak, amelybe két pompás ló volt fogva. A honvédek megállították az esperest, aztán felszólították, hogy szálljon ki a kocsiból, mert a lovakra szükségük van. Az esperes savanyú képet vágott, de engedelmeskedett. Eközben odajöttek a tüzérek is, akik nagy hiányt szenvedtek ágyús lovakban.

– Mi jut eszedbe? Töltetlen puskával menni az ellenségnek? – mondá az egyik nemzetőr a másiknak a szabadságharcban. – Csitt! Hisz az ellenség nem tudja! Csodálatos! Welden altábornagy kiáltványt intézett a komáromiakhoz, hogy térjenek át a császár hűségére, s teljes kegyelmet nyer a lakosság és a várőrség. Tizenkét óra időt adott, hogy az őrség meggondolja a dolgot. A kiáltványból a honvédek puskafojtást csináltak és tüzelni kezdtek az


őket körülzáró osztrákokra. Welden erre általános rohamot rendelt a vár ellen. A honvédek engedték közel jönni az osztrákokat, s a jámborok már azt hitték, hogy ellenállásra se fognak találni. De ekkor aztán nekivetkőztek a honvédtüzérek, és gyilkos kereszttűzbe fogták az osztrákokat. Ezek persze hamarosan megfutottak. Welden sem tudott hová lenni az álmélkodástól. – Csodálatos! – mondta a tisztjeinek. – Mily pompásan lőnek ezek a tüzérek, s mégse akarnak átjönni hozzánk! A jámbor azt hitte, sokkal nagyobb dicsőség a fekete-sárga zászló alatt szolgálni, mint a nemzetiszínű alatt. Orosz süveg Kossuthnak Komárom alatt a június 21-i csatában vagy ötven oroszt fogtak el a honvédek, s Görgey elé kísérték, aki főleg azért jött oda, hogy meggyőződjék az orosz betörés igaz voltáról. Mikor aztán felálltak előtte a fogoly oroszok, az egyiknek a fejéről levette a medvebőrös süveget, és honvédcsákót nyomott a helyébe.

MÚLTIDÉZÕ

Aztán az orosz süveget bepakoltatta, s futárral elküldte Kossuth Lajosnak. – Jelentem a kormányzó úrnak – szólt a megérkezett futár –, hogy ilyen süveg alatt sok ezer főt láttunk. – Rövidítsék meg egy fejjel őket! – ajánlotta neki a kormányzó. Csak utánam, fiaim! Mikor Branyiszkónál a 34. tót zászlóalj csatarendbe állott, Guyon eléjük lovagolt, és így szólt: – Elől dupla lénung, hátul kartács! Erdősi Imre, a hős piarista tábori pap pedig a rohamjelre feltartotta a keresztet, s tótul így kiáltott: – Csak utánam, fiaim! És a föllelkesült zászlóalj oroszlánként rohant előre. A győzelem után hozzájuk lovagolt Guyon, nagyon megdicsérte őket, s ezzel végezte beszédét: – Két hónapra dupla lénung! Egy jókedvű huszártiszt erre Guyonhoz fordult: – Hát a páter mit kap? – Lelki feloldozást – mondta mosolyogva Guyon. Nem kell az okosabb! Az vízaknai, szerencsétlen végű csatában, amelyben Petőfi is részt vett, a

/ 21

maroknyi honvédsereg rendületlenül állta az ötszörte nagyobb osztrák sereg tüzét. Báró Puchner többször lőtávolba jött, s a tüzérek le akarták lőni. Ezt azonban Bem apó megtiltotta nekik. – Ne lőjetek rá – úgymond –, mert helyette majd okosabbat küldenek, akivel aztán nem lehet olyan könnyen elbánni! Látszik, hogy költõt visz Petőfit Bem apó annyira szerette, hogy a „fiának”, ez pedig őt „apámnak” nevezte. Az öreg egy fekete szőrű, lusta, vén paripát ajándékozott a költőnek Nagyszebenben. Nyilván azért ajándékozta meg ilyen vén csatalóval, hogy el ne ragadja, vagy le ne vesse kedvenc költőjét. Mikor Bem apó Lugos alatt nagy hadi szemlét tartott, vágtatva jött ki a városból törzskarával. Kíséretében volt Petőfi Sándor is az ő lusta paripáján, amely azonban – a többitől kedvet kapva – szintén vágtatott. Bem apó csodálkozva látta, hogy egyszerre milyen fürge lett az öreg csataló. Mosolyogva fordult Petőfihez, és franciául így szólt: – Látszik, hogy költőt visz, Pega-

„Ki találta fel az iskolát?” II Az elõzõ számban próbáltuk felfedni az oktatás gyökereit és fõleg az oktatás módszereit és céljait az idõk folyamán. Láttuk, hogy a különbözõ találmányok és történelmi események hogyan befolyásolták az ember felfogását a gyerekek nevelésérõl. Minden generáció próbálta átadni kultúráját, szociális értékeit, szokásait, vallását és képességeit a következõ generációnak. Elekes Dániel László

A

z egyetemes oktatás, viszont, csak a 19. század szüleménye. De még így is, manapság még mindig vannak országok, ahol az iskolázot-

tak aránya alacsonyabb, mint 60%, mint például Afganisztán, Pakisztán, vagy Banglades. Azokban az országokban ahol alacsony az iskolázás szint gyakoribbak az erőszakos támadások és háborúk.

Nem véletlen egybeesés! De folytassuk barangolásainkat az iskolák világában, ott, ahol előzőleg abbahagytuk, éspedig a Reformáció utáni időszakkal. A 17. és 18. században az iskola szinte semmit se fejlődött. Nagyjából véve a tanárok inkompetensek voltak, és a fegyelem kegyetlen. A tanulási módszer még mindig a memorizálás és a kiképzés volt, a gyerekek gyakran bemagoltak szavakat, mondatokat és tényeket, amiket nem értettek meg. Folytatás a 22. oldalon

22 /

MÚLTIDÉZÕ


Az „alsórendű” emberek semmilyen iskolázásban nem részesültek, meg azok, akik mégis tanultak valamit azok félig oktatott tanárokkal tették. A latin nyelv oktatásáról még mindig nem mondtak le, még akkor se, ha többé nem használták sem a kereskedelemben, sem a vallásban. A tudományos mozgalmat – a szkeptikus, mindent kérdőre vonó szellemével – sikeresen kizárták, mind a katolikus, mind a protestáns iskolákból, amelyek még mindig a klasszikus nyelvek oktatására fektették a hangsúlyt. Olyan felvilágosult gondolkodóknak és filozófusoknak köszönhetően, mint Johann Amos Comenius vagy John Locke, lassan megváltozik az oktatásról alkotott vélemény – még akkor is ha túlságosan is lassan (majdnem két évszázad). Ugyanis Comenius volt az első, aki egy illusztrált könyvet irt a gyerekek számára – „Orbis Pictus”, a világ képekben – ami, még akkor is ha kinevet-

lákban megjelentek a képek, a modellek, a kirándulások, kísérletek, és más olyan tevékenységek, amelyek növelték a megfigyelés és kutatás lehetőségét. A 18. század oktató rendszerét a francia Jean-Jacques Rousseau befolyásolta a leglátványosabban. Nem is csoda a kissé radikális ötleteit nézzük a gyerekneveléssel kapcsolatosan. Ugyanis ő azt állította, hogy a gyerek a természettől fogva jó, csak a társadalom és annak intézményei rontják el (ide maga az iskolákat is belesorolta!). Szerinte a gyerek folyamatos változásokon megy át, és semmiképp sem lehet „kis emberként” tekinteni rá. Mi több, a gyereket fejleszteni kell természetes úton és nem memorizálás és gyakorlat segítségével. Szerinte 2 és 12 év között egy gyerek testét és érzékeit kell fejleszteni, csak 12 és 15 év között lehet már fejleszteni az intellektust, például a tudományok tanításával. De, „a tudományt nem kell tanítani neki, a gyerek kell magának felfedezze!” mondta Rousseau,

ték a kortársai, a mai tankönyvek alapját jelentette. Másrészt, Locke ragaszkodott az első kézből történő tapasztalat mellett mondván, hogy a Középkorban gyakorolt „könyv tanulása” már elavult, és nem megfelelő oktatási eszköz. Végül, elméleteit gyakorlatba helyezték, és az isko-

aki szerint csak a 15 éves kor után kezdődhet a „könyvből való oktatás”. Ironikus módon, röviden Rousseau halála után (1778), Poroszország lett az első modern állam, ami bevezette a központosított, állam irányítású iskolarendszert. Több mint egy


évszázadon át a működő elvei teljes ellentétei voltak Rousseau elméleteinek. A 19. században a nacionalista szellem erősen belemarkolt Európában és együtt az a meggyőződés, hogy a nemzet jövője az oktatáson múlik. Más európai országok hamarosan követték Poroszország példáját és nemzeti iskolarendszert alapítottak. 1880 körül Franciaországban és 1890 körül Angliában az elemi iskola ingyenes és kötelező lett. Érdekességképpen említenénk, hogy ugyan ez megtörtént Romániában már 1864-ben, Cuza idejében. A nők iránti hozzáállás lassan megváltozott, így a 19. században Németországban és Franciaországban léteztek általános iskolák a lányok számára, de csak igazán liberális oktatók fontolgatták a közös nevelést. Többnyire az iskolák csak fiuk vagy csak lányok számára működtek. Annak ellenére, hogy az elméletek megváltoztak az oktatással kapcsolatosan, maguk az iskolák nagyon keveset változtak 16. és a 19. század között. A leggyakoribb tantárgyak az írás, olvasás, hittan és feltéve, hogy maga a tanár is megértette, a mértan. Legtöbbször a tanár gyengén felkészült volt, általában azok tanítottak, akik nem tudtak más munkát találni maguknak. Az órákat inas műhelyekben, ipari telepeken, nappalikban vagy a kék égbolt alatt tartották, habár a speciálisan az oktatásra épített osztálytermek is kezdtek mindenütt megjelenni. Ha a tanár valahogy rendet tudott tartani az csak az erőszak, megfélemlítés és megalázás által történt. Mikor Johann Heinrich Pestalozzi megnyitotta iskoláját Svájcban, Yverdon-nál, a 19. század elején, valóságos turisztikai attrakciót hozott létre. Az európaiak meg az amerikaiak itt csodálva láthatták a gyerekeket szaladni, ugrálni, játszani. Láttak kis gyerekeket, ahogyan megtanulták a számokat igazi tárgyakat számolva, nem csak elméletileg, ábrákat magolva, felkészülve az olvasásra betűket


ábrázoló kockákkal játszadozva. Láttak idősebb tanulókat földrajzot tanulmányozva az iskola környezetének a megfigyelésével, és nem végtelen sorok bemagolásával. Pestalozzi meg volt győződve, hogy az oktatók célja a gyermek individualizmusának természetes fejlődése kéne legyen, és nem a különböző, a gyerek számára értelmetlen, tantárgyak memorizálása. A tanár feladata irányítani – és nem kontrollálni – a gyerek természetes fejlődését olyan tapasztalatoknak kitéve őt, amik lassan átviszik az ötletek birodalmába. Ugyan ilyen felfogású volt a német oktató Friedrich Wilhelm Froebel, aki bevezette a Kleinkinderbeschaftig-ungsanstalt (kis gyerekeket foglakoztató intézmény). Mivel a név még a németek számára is túl hosszú volt, ezért nagyon hamar lerövidítették Kindergarten-re, (gyerek udvar), ami a mai napig – még az angol nyelvben is – óvodát jelent. Froebel azt állította, hogy a gyerek úgy kell fejlődjön mint egy kinyíló virág! Az ilyen „udvarokon” a gyerek saját magát foglalkoztatta el. Különböző méretű és formájú blokkok rávették a gyereket, hogy megfigyeljen, összehasonlítson, mérjen és számoljon. A rajzolás, festés, modellezés, varrás-kötés, fejlesztették a mozgáskoordinálást és a kreativitást. A 20. században az oktatás fejlődését a radikálisan innovatív gondolkodók vezették. Ilyen volt az olasz Maria Montessori is, aki a fogyatékos gyerekek számára dolgozott ki oktató programokat. Nagyon hamar rájöttek, hogy Montessori által oktatott gyerekek, habár azok fogyatékosok voltak, sokkal hamarabb megtanultak írni és olvasni, mint az átlag képességű gyerekek a „normális” iskolákban. Ekkor merült fel a kérdés, hogy vajon mit nem csinálnak jól? Vagy hogy pontosabbak legyünk, mit tett Maria Montessori annyira jól? Mivel senki nem tudott egy értelmes válasszal előállni, ezért rászánták magukat a leglogikusabb lépésre: Maria Montessori-t nevezték ki a Case dei Bambini (gye-

MÚLTIDÉZÕ

rekek házai, azaz óvodák) vezetőjévé Romába! Maria Montessori hangsúlyozta a szabadságot és a személyes fejlődést. Csakhogy a szabadság alatt ő valami mást értett: szerinte hogy egy gyerek szabad lehessen, képesnek kell lennie függetlenül működnie. Ezért mindennap praktikus feladatokat oldott meg: saját magát öltöztette, kitakarította osztálytermét, lakóhelyét, szabadon választhatták foglalkozásukat és a felhasználandó anyagokat, még saját maguk ellenőrizték munkájukat modellek és példák alapján, így minimálisra véve az oktató közreműködését. Mivel a 20. század az ingyenes oktatás bevezetését hozta majdnem az egész világon, ezután az oktatók már azon törekedtek, hogyan növeljék az oktatás minőségét. Lassan a hangsúly áttevődött a memorizálásról a megfigyelésre és a kreativitásra. (Csak zárójelben jegyezném meg,

/ 23

hogy ez a folyamat nálunk még mindig nem kezdődött meg, habár próbálkozások vannak, és szép számmal!) Megváltoztak az iskola épületek is, az egy teremről áttérve a standardizált, több termes épületekre. A gyerekeket kor alapján csoportosították, és a kornak megfelelően foglalkoztatták őket. Megjelentek a munkatervek és a curriculum, az öt majd a tíz éves oktatási terv, a jutalom meg a büntetés a jegyek formáját vették fel. Az iskola tehát nagyon sokat változott az idők folyamán, és ez a folyamatos változás a mai napig tapasztalható, de egy tekintetben szinte semmit nem változott: még mindig azon alapszik, hogy mit gondolnak a felnőttek arról, hogy mik a gyerekek, vagy mi kéne legyenek, és nem azon, hogy valójában mik is ők, vagyis sajátos személyiséggel és szükségletekkel rendelkező élőlények!

24 /

MEZÕGAZDASÁG


Legeltetési szabályzat E havi számunkban ismételten leközöljük a legeltetési szabályzatot, amelynek betartására kérünk minden községlakót 1. cikk. A Gyergyóújfalu községhez tartozó területeken a legeltetés a jelen szabályzat előírásainak betartásával történhet, függetlenül a terület tulajdonjogától. 2. cikk. A legeltetési jog igénylésének szabályai: 1. A község tulajdonában lévő legelőkre az igénylő a polgármesteri hivatalnál kell jelentkezzen a következő iratokkal: a) kérés amelyben jelzi az igényét és kijelöli a legelőt b) a legeltetendő állatok tulajdonosainak névsora c) az állatfajok és állatlétszám táblázata 2. A magántulajdonban lévő legelőkre vagy mezőgazdasági területekre (kaszálók, parlagföldek) szükséges a tulajdonos írott jóváhagyása, melyet a polgármesteri hivatalnál iktattak. 3. cikk. A legeltetési jog elnyerésének feltételeit: 1. A község tulajdonában lévő legelőkre: a) a polgármesteri hivatal által kiadott szerződés a legelőről b) állategészségügyi igazolás a helyi körzeti állatorvostól, az idegen állatok számára pedig onnan ahová iktatva vannak az állatok c) a főgazda, gazdák és a pásztor közötti megállapodás/szerződés 2. A magántulajdonban lévő legelőkre: a) a terület tulajdonosok névsora és az iktatott jóváhagyások b) a legeltetendő állatok tulajdonosainak névsora c) az állatfajok és állatlétszám táblázata d) állategészségügyi igazolás a helyi körzeti állatorvostól, az idegen állatok számára pedig onnan ahová iktatva vannak az állatok

4. cikk. A legeltetés megszervezésének feltételei: 1. Az állatlétszám megállapítása – A legelők racionális használata érdekében szabályozni kell az állatok létszámát melyek az adott területeken legelhetnek, mely 1 nagy állat egység/ha. A nagy állat egység meghatározása az Európai Unió által megszabott értékeknek megfelelően történik: – bika, tehén és két évnél idősebb szarvasmarhák – 1,0 – 6 hónapnál idősebb lovak– 1,0 – 6 hónap – 2 év közötti szarvasmarhák– 0,6 – 6 hónapnál fiatalabb szarvasmarha– 0,4 – juhok– 0,15 – kecskék– 0,15 A fenti értékeket, állatfejenként be kell szorozni az állatok számával és a kapott értéket el kell osztani az adott terület nagyságával (hektár). Pl: 1) 10 juh x 0,15 = 1,5 vagyis 10 juh = 1,5 ha, 10 ha = 10 két évnél idősebb szarvasmarha, vagy 17 6 hónapnál fiatalabb szarvasmarha vagy 67 juh, kecske. A magántulajdonban lévő legelőkre a tulajdonosok vagy a főgazda kell igazolja hogy elegendő terület áll rendelkezésükre. 2. A legeltetés szervezése – A legeltetés megkezdése függ a növényzet fejlődésétől, a növények magassága 10-15 cm kell legyen, tilos túl nedves talajon kezdeni a legeltetést, ugyanis később csökken a takarmány mennyiség. Ősszel a legeltetést egy hónappal a fagyok beállt előtt be kell fejezni. 3. A főgazda és a pásztorok kötelezettségei a) az állatokkal foglalkozó személyek egészségesek kell legyenek – orvosi bizonylat

b) tartsák be a növénytermesztési és állattenyésztési szabályokat és végezzék el rendszeresen a kosárfordítást c) vigyázzanak az állatok egészségügyi állapotára és ha a helyzet megköveteli intézkedjenek d) a pásztorkutyákat kötelező beoltani veszettség ellen e) tartsák be a kutyalétszámot: 3 kutya – 100 szarvasmarha 8 kutya – 500 juh, kecske f) tartsák napirenden az állatok és tulajdonosok nyilvántartását g) a legelőre engedett állatok benne kell legyenek a mezőgazdasági nyilvántartóban, a jelenlegi jogszabályok szerint h) az idegenből hozott állatoknak kötelező hogy érvényes állategészségügyi igazolásuk legyen i) az állatokat csak egészségesen és féregtelenítve szabad elfogadni a legelőre 5. cikk. Legeltetési szabályok a) a legeltetés csak szervezetten történhet b) a legeltetés csak az előjegyzett területeken történhet, magántulajdonban lévő területeken csak a tulajdonos belegyezésével lehet, melyet a helyi polgármesteri hivatalnál iktattak c) tilos az egyedi legeltetés vagy a nem engedélyezett legeltetés, függetlenül a terület tulajdonjogától d) tilos a magánkaszálókon és a folyóvíz medrekben legeltetni e) a magántulajdonban lévő mezőgazdasági területeken (kaszálók, parlagföldek) a legeltetést csak a terület bekerítése után lehet megkezdeni f) a község területén a legeltetés április 24 – október 25 között engedélyezett. Ezen időpontok változhatnak az időjárástól függően, 5 nappal a változás előtt hivatalosan értesítik az érintetteket g) a legeltetés szigorúan tilos az f pontnál megszabott időponton kívül


h) tilos a nem engedélyezett apaállatok használata legelőkön 6. cikk. 1. Tűzoltási szabályok a) a főgazda és a pásztorok kötelesek betartani a tűzvédelmi előírásokat és biztosítsák a tűzoltási eszközöket b) a tűzvédelmi előírások betartása kötelező függetlenül a legelő tulajdonjogától c) mulasztásból származó tűzkárok esetében a felelősség a főgazdákat és a pásztorokat terheli a jelenlegi büntetőjogi szabályok szerint d) a nyílt tűz használata csak a tűzvédelmi előírásoknak megfelelően történhet 2. Erdészeti szabályok a) tilos a fák levágása a legelőkön b) kötelező a nyaklók használata pásztorkutyáknál c) kötelező a veszettség elleni oltás a pásztorkutyáknál 3. Munkavédelmi szabályok a) kötelező betartani az általános munkavédelmi előírásokat b) tilos műtrágyás zsákok használata eső elleni védekezésben c) tilos viharos időben egyedülálló fa alá menekülni 4. Állategészségügyi szabályok a) a megelőző védőoltásokat az egész állomány kell kapja b) a kezeléseknél a személyzet köteles segíteni c) a beteg állatokat el kell különíteni d) minden betegséget jelenteni kell a szakembernek 5. Környezetvédelmi előírások a) tilos a vízlelő helyek szennyezése és kötelező ezeknek a karbantartása b) tilos a növényzet károsítása a legelő túlterhelésével c) tilos a legeltetés és irtás a fiatal erdőkben d) tilos a gyújtogatás 6. Ellenőrzési szabályok a) a pásztorok kötelesek a nyilvántartást az ellenőrzésre felhatalmazott személyeknek átadni b) a pásztorok kötelesek az

MEZÕGAZDASÁG

ellenőrzésre felhatalmazott személyeknek segíteni a helyzet felmérésében c) kötelező ismerni jelen szabályzatnak előírásait és ezeknek betartása 7. cikk. Büntetés és bírságolás 1. Azon állatok tulajdonosai melyeket nem engedélyezett helyen találnak kötelesek kifizetni az előidézett kárt és a 300 és 1000 lej közötti értékű büntetést 2. A jelenlegi szabályzat előírásai-

/ 25

nak be nem tartása kihágásnak minősül és 1000-3000 lej közötti büntetéssel jár. 3. A jelenlegi szabályzat előírásainak megfelelő kihágások megállapítása a polgármester, alpolgármester, a helyi tanács mezőgazdasági komisszió elnöke és a helyi rendőrség hatáskörébe tart. 8. cikk. A jelenlegi szabályzat érvényes minden állatra, amelyik a Gyergyóújfalvi területeken legel.

26 /

GYERMEKSAROK


A kövér király és a lánya Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, élt egy kövér király. Annak a kövér királynak volt egy vékony leánya. A lány egyszer azon gondolkozott, hogy õ feleségül kellene menjen egy királyfihoz. Telt – múlt az idõ és minden nap a királylány kint sétált a királyi udvarban. Tódor Bernadett, IV. osztály

E

gyik szép napsütötte nap kimegy és látja, hogy van ott egy aranyforrás és azt gondolta, hogy az édesapja készítette a katonákkal. Bemegy a palotába, hogy köszönje meg az édesapjának a szép, tündöklő aranyforrást, hogy is köszönhetném meg? A király tátott szájjal nézte az ő karcsú lányát, hogy netán megbolondult? Amire a király helyrejött és

elzsibbadt a szája azt mondta a lányának – Szí-szí-szívesennnnnnn! 1-2 hét után kiderült, hogy egy királyfi a vékony királynak a fia készítette. Amikor a királylány megtudta,

azon nyomban azt mondta a királyfinak; – Ásó, kapa s a nagyharang válaszszon el minket! Összeházasodtak és a két király a fele országát nekiadta. Aki nem hiszi, járjon utána! És maradjon velük, ha meg nem haltak!

A király három leánya Bálint Katalin, IV. oszt

H

ol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Annak a királynak volt három gyönyörűséges leánya. Az egyik lányának aranyhaja volt, a másiknak ezüst haja volt, a harmadiknak pedig arany és ezüst egyszerre. Mindenfelől érkeztek az erős és bátor királyfik, még az Óperencián túlról is. Ám nekik egyik sem tetszett! Egyszer csak odatévedt három csizmaárus legény. Így szólt az őrség: – Ti mit kerestek itt, ti szegény legények?


– Hát mi csak szerencsét próbálunk a királynál, hátha hozzánk adná a gyönyörű szép lányait. – Ugyan már, nektek? – Hát miért ne?

GYERMEKSAROK

/ 27

Na jó, akkor bemehettek. Abban a helyben, ahogy beléptek a palota küszöbén, megpillantották a három királykisasszonyt. A királykisasszonyok nagyon örültek a szegény legé-

nyeknek, mert végre kimehettek és nem kellett bent legyenek négy fal között. Megkérték a királytól a lányok kezét és boldogan élnek, még talán most is tart a lakodalom!

Az aranyhajú lány

tette. A királylányt egy hét múlva megint felkereste. De az apja a királylánynak bent volt a szobájában. És mondta, hogy mi kell neki. A király adott neki aranyat, hogy többet ne zaklassa a királylányt. A királylány most már megnyugodott. A királylány 20 éves lett. És férjhez akart menni. A királyi udvaron dolgozott egy pásztor. Nagyon beleszeretett a királylányba. És a királylány is beleszeretett a fiúba. Összeházasodtak és boldogok voltak. Nagy lakodalmat csaptak. A lakodalmon ott volt a banya is. Itt a vége, fuss el véle, csapjon meg az ostor vége.

Nagy Beáta, IV. oszt.

E

gyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, élt egy lány. Ennek a lánynak aranyhaja volt. Volt ennek a lánynak egy apukája, az egy nagy király volt. Az anyukája pedig egy királynő volt. A királynő nemsokára meghalt és a királylány az apjával maradt. Egy éjjel egy nagyon csúnya boszorka lépett

be a szobájába. A királylány megijedt. Azt kérdi: – Mit csinálsz te itt? – Én vagyok a világ legcsúfabb boszorkája. És ha nem engedelmeskedsz, akkor meg vagy halva. – Az kérem tőled, hogy az apádtól hozz egy zsák aranyat A királylány nem akart hozni aranyat és majdnem meghalt, de szerencsére bement az apja és megmen-

A rút boszorkány

Király mese

Bernád Ildikó, IV. oszt.

Antal Henrietta, IV. oszt.

H

V

ol volt, hol nem volt, élt egy rút, öreg szegény boszorkány. Minden nap varázslatokkal akarta visszaszerezni bájos arcát és szépségét, mert egy leány haja kellett a varázslathoz. Másnap reggel a boszorkány összehívta az öregeket, boszorkányokat, és azt mondta: – Egy leány haja kell a varázslathoz. Amikor tanakodtak, hogy melyik leány legyen, azt mondja a legidősebb: – Halljátok ezt az éneket? – Igen. –mondták. És akkor megjelent egy szép hercegkisasszony. Megtámadták. – Jaj, jaj, ne bántsatok!– mondta. A boszorkányok lefogták. A 18 éves Lulu egy hajszálat tépett ki. Aztán befutottak a házba a boszorkányok varázslata a rút boszorkányon is segített, azóta egy leánynak sem húzták ki a haját. Itt a vége, fuss el véle, csapjon meg az ostor vége!

olt egyszer egy király. Annak volt három lánya, az egyik csúnya volt, a másik lusta volt és a harmadik pedig szorgos. Egy nap a király gondolta, hogy férjhez kellene adnia a lányokat. Amint a lány sétált az udvaron és nézegette a rózsákat, jött egy nagyrangú vitéz és elvitte egy barlangba. Megjelent előtte egy sárkány. A királylány nagyon megijedt, de a sárkány azt mondta, hogy én békével jöttem. A királylány elmesélte a sárkánynak, hogy amint a rózsákat nézegette, elrabolták. A sárkány megsajnálta és felajánlotta, hogy hazaviszi, ha hozzámegy feleségül. Azt mondta a királylány, hogy nem megy hozzá feleségül, de barátok lehetnek. A sárkány elfogadta az ajánlatot és hazavitte. Azóta jó barátok. Aki nem hiszi, járjon utána.

28 /

SULIVILÁG


+Jakab Antal Emlékverseny „Lent a bánya mélyén ki hihette volna, Isten tervében még ott rejtõzik Róma” (Baricz Lajos) Kolumbán Csilla

2010 márc 23-án 5. alkalommal került megszervezésre a Jakab Antal verseny Gyergyókilyénfalván a Kultúrotthonban. A Gyergyói-medencéből 14 csapat nevezett be ötletes csapatnevekkel: Én Uram és én Istenem, Örök város lakói, dr. Ébner Jenő, Dominus meus, et Deus meus, Jakab Antal követői, Jakab Antal nyomában, Szent Lőrinc barátai, Angyalikar, Azálea, Kós Károly küldöttei, Tizenharmadik, Szent Péterbazilika, Zarándokok, Colosseum. Örültünk annak, hogy első alkalommal Marosfő is részt vett a versenyen. Idén jelentős eseményre emlékezünk: 40. évfordulója annak, hogy dr. Jakab Antalt VI. Pál pápa püspökké szentelte Rómában. E jelentős esemény kerek évfordulójára való tekintettel a Jakab Antal Emlékverseny ez évi központi témája Róma volt. A verseny során felfedeztük Jakab Antal püspök kapcsolatát Rómával I: 1939-ben Márton Áron Szent

Mihály-plébánia főesperes-plébánosa Rómába küldte egyházjogi tanulmányok folytatására, mivel nagy jövőt látott benne. Annak a tudományos fokozatnak a megszerzése négy évet igényelt, de Jakab Antal csak három évet kapott: „Három évet kap. Amit

ez alatt elér, azzal tér vissza!”-e szavakkal bocsátotta őt útjára Márton Áron. 30 évesen kezdte meg tanul-

mányait a Pápai Lateráni Egyetem jogi karán és 1942 jún.13-án Magna cum Laude minősítéssel megvédte a doktori disszertációját. II. Dr. Jakab Antalt VI:Pál pápa 1972. február 13án püspökké szentelte a Szent Péterbazilikában. Márton Áron püspök azt szerette volna, ha Jakab Antalt Kolozsváron a Szent Mihály-templomban szentelik fel, de az állam

nem engedélyezte. Viszont lehetővé tették azt, hogy Rómába a püspökszentelésen ott lehessen hét közeli rokona és hét paptársa. Egy pap indulás előtt lebetegedett, így 13 személyt fogadhatott Jakab Antal a római repülőtéren. A zsűri tagjai: Varga Gabriella az Újkatedra Padagógusok Lapja főszerkesztője, Gulyás László Csíksomlyói Lap szerkesztője, Czikó László Gyergyószentmiklósi Szt. István templom lelkipásztora, és Gál László a Gyulafehérvári Majláth Gusztáv Károly Szemináriumi Líceum igazgatója. Rendezvényünket támogatta a Tarisznyás Márton Ált. Isk., az Újfalvi Polgármesteri Hivatal, Kilyénfalvi Plébánia, Újkatedra Ped. Lapja, Gyulafehérvári Érsekség, Csíkomlyói Lap. A vereny 5 fordulóból állt, a csapatok nagyszerűen felkészültek,


nehéz volt dönteni.Örülök annak, hogy olyan díjazásban részesültek a tanulók, hogy mindenki megelégedetten távozhatott, mert nemcsak I,II,III, díjazottunk volt, hanem Legfantáziadúsabb, Legjobb szövegértelmező, Csíksomlyó Magazin különdíj, Művészeti különdíj, Új Katedra különdíj, J.A.K.K. különdíj, Legelkötelezettebb díj. Az első helyezést a Domonus meus, et Deus meus csapat nyerte el, Tarisznyás Márton

SULIVILÁG

Iskola VIII oszt. tanulói, a II. Szent Péter-bazilika csapata Csomafalváról, III. Díjazottak Jakab Antal követői Tarisznyás Márton Iskola tanulói, de Kilyénfalvát képviselték,Én Uram és én Istenem Tekerőpataki diákok, Azálea csapat Elekes Vencel Újfalvi iskola növendékei, és a Tizenharmadik Fogarassy Ált. Isk. növendékei. Munkatársaimnak, rokonaimnak különösen a két Jakab családnak, Varga Gabriellának, hálás köszönete-

/ 29

met fejezem ki, akik támogattak a vetélkedő megszervezésében és előkészítésében. A hitoktatók munkáját, versenyzők szorgalmát köszönöm. Jó volt együtt ünnepelni Veletek! Hálás köszönet mindenkinek mindenért! Jakab Antal szavaival zárom beszámolómat: „Gyermekeitekre vigyázzatok, beszédükre, tetteikre, iskoláikra, hitoktatásukra, otthoni imádságukra... Féltsétek őket”

Jelmezbál a tekerõpataki iskolában Mindenki izgatottan készült a 2012. február 21-én, húshagyó kedden megszervezett jelmezbálra. A korcsolyapályán gyülekeztek az ötletesebbnél ötletesebb jelmezbe öltözött tanulók: múmia, boszorkány, Batman, varázslók, hercegnõk, bohócok stb. Fodor Annamária

A

z időjárás nem engedte, hogy korcsolyával mutassák be jelmezüket, de kárpótolta a szép napsütés. A tanulók bemutatkoztak, az ügyesebbek versekkel készültek. Ezután következett a várva-várt teázás (köszönet Tótpál Lászlónak) valamint a farsangi fánk-evés (köszönet a fánkot sütő szülőknek és nagyszülőknek). A jó hangulatot fokozta a tombolasorsolás. A szerencsés nyertesek boldogan vették át a nyereményeket (volt, akinek kétszer is kedvezett a szerencse). A farsangzáró hagyományos jelmezbálban együtt örült tanár, szülő és gyermek egyaránt. Jó volt nevetni, lazítani, a mindennapi gondoktól szabadulni. Tanítványaink véleményét hallgatva („reméljük, hogy jövőben is lesz jelmezbál”) rá kellett jönnünk, hogy

kellenek az együttlétek, a családias összejövetelek.

Tehát, figyelem, gyerekek: Jövőben is lesz Jelmezbál!

30 /

ÉP TESTBEN...


Röviden az új egészségügyi kerettörvényrõl… Dr. Kelemen Madarász Enikõ családorvos

„Azok a cégek, amelyek jövedelmet ígérnek a magán egészségügyi biztosítóhoz való csatlakozásért, törvénytelenül dolgoznak. A Biztosításokat Felügyelő Országos Bizottság felhívja a közvélemény figyelmét olyan cégek megjelenésére, amelyek megkezdték már a jövőbeni, magán szektorban működő egészségügyi biztosítópénztárakhoz való beszervezéseket. Ezek a

cégek pénzbeli juttatást ígérnek minden beszervezett személy után, valamint bonuszokat (plusz pénzjuttatásokat) a csapat által elért eredményekért. A felügyelő bizottság megjegyzi, hogy az a tevékenység, amelyet ezek a cégek – személyek – folytatnak engedélyezett biztosítótársaságok felhatalmazására hivatkozva a biztosítás területén, törvénytelenség és bűncselekmény, ami 3 hónaptól 3 évig terjedő börtönbüntetéssel, illetve 20 ezer – 100 ezer RON bűnügyi pénzbírsággal

sújtható. A fent említett bizottság megállapítja, hogy cselekedetükkel ezek a cégek és személyek mind a biztosítási piacot, mind a biztosított polgárokat keményen megkárosítják. Hiszen ha valaki aláír most egy szerződést, amennyiben valamikor megjelenik majd a tényleges törvény, és egy másik biztosítótársaság kedvezőbb feltételeket kínál, visszalépésre már nincsen lehetőség, hiszen a most aláírt szerződés köti majd a megállapodásban foglaltak betartására”.

Sportvasárnap Tekerõpatakon „Székelyek a levegõben” 2012 Nagysikerû sportrendezvénynek lehettünk tanúi Gyergyótekerõpatakon, Kútfõben. Az egykoron szebb napokat látott síugróközpont újra benépesedett. A több, mint 400 nézõ a régi idõket elevenítette fel bennünk. Az eseményt a sífutók nyitották meg, akik több korcsoportban álltak rajthoz, õket követték a lesiklók, a zsákkal csúszók és a síugrók. A rendezvényt a felnõttek kötélhúzása zárta. Bálint Tivadar, Bencze Béla

A nézők nagy megle petésére a síugróversenyt Sajgó Árpád szé-


ÉP TESTBEN...

/ 31

kely nemzeti viseletünkben nyitotta meg. EREDMÉNYEK: Sífutás: I.-II. osztály: Lányok: Bálint Boglárka III-IV osztály: Fiúk: Tódor Zsolt, Fórika Szabolcs, Sajgó Dávid V-VI osztály: Fiúk: Fórika Csaba, Tankó Rudolf VII.-VIII osztály: Fiúk: György Sándor, Bokor Rajmond, Benedek Norbert IX.-X. osztály: Fiúk: Blénesi Márk XI.-XII. osztály: Fiúk: Fârtală Adrian, Kolumbán István; Lányok: Bokor Rita-Melinda Öregfiúk: Tankó Elemér Legidősebb korosztály: Molnár János, Keresztes Gyula, Incze Zoltán, Fénya József Legidősebb sífutó: Sándor István 1933 Legfiatalabb sífutó: 1. Bálint Boglárka 2004 Zsákkal csúszás: I.-II. osztály: Fiúk: Fârtală Marius; Lányok: Gábor Jolán, Bartalis Emilia, Bálint Boglárka, Fórika Erika III-IV osztály: Fiúk: Restás Mátyás; Lányok: Antal Emőke, György Eszter V-VI.osztály: Fiúk: Gábor János, Fórika Tamás, György Csanád, Tankó Rudolf; Lányok: Fórika Hilda, Fodor Boglárka, Sajgó Réka VII-VIII.osztály: Bükfejes Rajmond Lesiklás: Óvoda: Fiúk: 1. Bernád Gergő I.-II. osztály: Fiúk: Bokor Róbert, Fodor Alpár, Koós Krisztián, Antal Dávid III.-IV. osztály: Lányok: György Eszter; Fiúk: Fórika Szabolcs, Sajgó Dávid, Antal Dániel V.-VI. osztály: Fiúk: 1. Tankó Rudolf, 2. György Csanád VII.-VIII. osztály: Fiúk: Bokor Rajmond, Soponariu Cristian

Síugrás: Öregfiúk: Tódor Tivadar, Sajgó Árpád, Molnár Csaba Középkorosztály: Fórika Róbert, Bányász Róbert, Hobaj Ernő Fiatalok: Angi Róbert, Ilyés Szilveszter, Bernád Szilárd, Restás János Csapatverseny: Vándorkupa Díj Öregfiúk csapata: Molnár Csaba, Hobaj Ernő, Tódor Tivadar, Sajgó Árpád, Fórika Róbert A rendezvény célja a lassan feledésbe merült síugrósport megismertetése és megszerettetése a kis gyerekekkel. A szervezők remélik, hogy a versenyszámokat látva egyre több gyerek húz sílécet a lábára és szabadidejükben egyre több időt töltenek sízéssel. Az eseményt részvételével

megtisztelte Moldován József, a Távközlési és Információs Társadalom Minisztériumának államtitkára is, valamint Egyed József, Gyergyóújfalu község polgármestere is. A rendezvényt egy lelkes kiscsapat összefogásával sikerült lebonyolítani. A nézőközönséget a tekerőpataki Harsona Fúvózenekar szórakoztatta. Támogatóink: Gyilkostó Szövetkezeti Társaság, Kicsiszeri ABC, Balazs Trade KFT., György Róbert, SZ.B.L. KFT, Carrion Kft., Gyergyóújfalu község Polgármesteri Hivatala, Rio Ti Tár Egyesület, Antal Zsolt, Karpaten Milk KFT., Gal Forest KFT., Falcon KFT., Pro Tekerőpatak Egyesület

32 /

TARKABARKA – MAGAZIN


Kijevi szelet Az alábbi sütemény családi ünnepeink alkalmával mindig ott található az asztalon. Édesanyám specialitása, nagyon szeretjük mindannyian. Az egyszerû külsõ ellentétben áll ízének gazdagságával. Dióimádóknak ajánlom! Gál Katalin

H

ozzávalók (a lapokhoz): 40 dkg liszt, 15 dkg margarin, 20 dkg cukor, 4 tojás sárgája, 1 sütőpor, 3 kanál tejföl, 15 dkg porcukor, 3 pohár vagdalt dióbél, kevés rumeszenc. A krémhez: 3 kanál liszt, 3 dl tej, 20 dkg vaj vagy Ráma margarin, 20 dkg porcukor. A lisztet, a margarint, a 20 dkg cukrot, a 4 tojás sárgáját, a 3 kanál

tejfölt és a sütőport összegyúrjuk, 2 órát pihentetjük, majd három egyenlő részre osztjuk. A 4 tojás fehérjét kemény habbá verjük 15 dkg porcukorral, és a kinyújtott lapok tetejére kenjük, majd megszórjuk laponként kb. 1 pohárnyi vagdalt dióbéllel, és így sütjük zsírozott, lisztezett tepsiháton. Mielőtt betennénk a lerbe, fogvájóval néhány helyen megszúrkódjuk, hogy ne púposodja-

nak fel a lapok. Krémje: 3 kanál lisztből és 3 dl tejből pépet főzünk. 20dkg vajat vagy Ráma margarint 20 dkg porcukorral elkeverünk krémesre, majd apránként beletesszük a pépet, és ezzel a masszával ragasztjuk össze a megsült, kis vízzel hígított rumeszenccel meglocsolt lapokat. Ha akarunk, a tetejére hinthetünk porcukrot, de anélkül is finom.

Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk a magunk és az Önkormányzat nevében! Egyed József polgármester

Mihálydeák Ervin alpolgármester

ulafjuogreg adzarab TARTALOM

Recommend Documents