ulafjuogreg adzarab TARTALOM

ulafjuoGreG adzarab

G Y E R G Y Ó Ú J F A L U K Ö Z S É G K Ö Z É L E T I É S K U LT U R Á L I S H A V I L A P J A . • I I I . É V F O LY A M , 2 . S Z Á M , 2 0 1 0 . F E B R U Á R

TARTALOM Sulivilág ...

2

Hitélet ...

8

Civil fórum ...

9

Múltidézõ ...

14

Gyermeksarok ...

15

Mezõgazdaság ...

16

Ép testben ...

18

Tarkabarka – Magazin ...

21

2/

SULIVILÁG

III. évfolyam, 2. szám, 2010. február

Kiadja: Gyergyóújfalu község Polgármesteri Hivatala Felelõs kiadó: Egyed József polgármester Szerkesztõség címe: 537305 Gyergyóújfalu 212. szám Tel.: 0266-350.004, 350.077, [email protected] Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Infomarket Kft. ROVATSZERKESZTÕK:

Ünnep elõtt Gáll Katalin

A

z ELEKES VENCEL Általános Iskola tanulói, tanárai ismét ünnepre készülnek. Az idén XI. alkalommal szervezzük meg a „Mennyből az angyal” karácsonyi szavalóversenyt. Ahhoz, hogy ez a rendezvénysorozat sikeres, szívet melengető legyen, igazi művészi élményt nyújtson, nagyon sok felnőtt és gyermek kitartó munkája szükséges. Már október végétől hozzáláttunk a versek kiválasztásához a tanulók részére, hogy minden gyermek tudjon alaposan felkészülni, persze közben meg is hallgattam, hogyan szavalnak, próbáltam segíteni nekik. Minden évben selejtezőt is tartunk, ahol kiválasztjuk a legjobbakat. Az idén a selejtező december 8-án volt, ahol Hajdú-Balogh Edit és Elekes Zsuzsanna tanárnők segítségével válogattuk ki a 32 jelentkezőből azt a 25 tanulót, aki versenyezni fog. Már az külön öröm, hogy gyere-

keink ilyen sokan szeretik a szép verset, szívesen szerepelnek. Ez a rendezvénysorozat magába foglalja még a karácsonyi rajzkiállítást, amelyre szintén sok tanuló készít munkákat, és ezekből Balázs József rajztanár válogatja ki a kiállítás anyagát. Fellép az iskola kórusa Csíki Enikő zenetanárnő irányításával, karácsonyi dalokat énekelnek. A IV. osztályosoknak Elekes Zsuzsanna tanárnő egy pásztorjátékot tanít be. Nem könnyű feladat ennek a rendezvénysorozatnak a gördülékeny, problémamentes lebonyolítása, de ennél még sokkal nehezebb az anyagi alapok előteremtése. Az első alkalomtól a szponzorokra támaszkodtunk, községünk vállalkozóira, akik igazán jószívűen, önzetlenül támogatták ezt a rendezvényt. Soha nem hagytak cserben, és Nekik köszönhető, hogy az első évek nehézségei után minden óvodásnak és iskolásnak karácsonyi édességcsomagot ajándékozhat-

Az Elekes Vencel Általános Iskola hírei sajnálatos módon kimaradtak előző lapszámunkból, a mulasztást ezennel pótoljuk.

Sulivilág Fodor Annamária, Gáll Katalin Hitélet Gál Katalin, Fodor Annamária Civil fórum Lukács Róbert, Fodor Annamária, Múltidézõ Elekes Dániel László, ifj. Sólyom István Gyermeksarok Szakál András Mezõgazdaság Horváth Nina Ép testben … Horváth Nina, Czirják Kinga Tarkabarka Gál Katalin


tunk, a szavalók gazdag ajándékai mellett. A 2009-es évben a gazdasági nehézségek ellenére is, könnyebb volt az anyagiak előteremtése, mivel a Polgármesteri Hivatal által kiírt pályázaton az iskolánk mellett működő Katorzsa Egyesület közel 2000 lejt kapott erre a célra. Úgyszintén feltétlenül ki kell emelnünk a Közbirtokosság részéről kapott 1500 lejt is. Hálás köszönet mindenkinek, akik az anyagi nehézségek ellenére segítettek, támogattak anyagiakban és erkölcsileg egyaránt. Az idei rendezvénysorozat újdonsága az is, hogy nem a tornateremben tartjuk, hanem a kultúrotthonban, ahol ünnepélyesebb lesz a hangulat, több néző követheti az eseményeket, ráhangolódhatnak az ünnepre. Ígérjük, hogy a következő lapszámban részletes, fényképes beszámolóval jelentkezünk az eseményekről.

SULIVILÁG

Az ELEKES VENCEL Általános Iskola munkaközössége nevében

/3

községünk minden lakójának békés, boldog ünnepeket kívánunk!

Karácsonyi rendezvénysorozat

I

smét ünnepelt az ELEKES VENCEL Általános Iskola. Karácsonyt ünnepeltek a diákok és velük együtt pedagógusaik is. És nagyon reméljük, hogy a község lakossága is együtt ünnepelt velünk, közvetlen az előadás alatt, a TV közreműködésével, vagy közvetve részt véve gyermekeik, unokáik készülődésében, ünnepi hangulatában. Immár a karácsony elmúltával jogosan állapíthatjuk meg, hogy a XI. karácsonyi rendezvénysorozat, amely szavalóversenyt, rajzkiállítást, pásztorjátékot, a kórus felépését valamint karácsonyfa-díszítést foglalt magában elérte a célját, örömet, igazi bensőséges karácsonyi ünnepi hangulatot hozott a hétköznapok szürkeségébe, nehézségeibe. A tanulók és pedagógusok felkészülése, kitartó munkája, odaadása mellett ez nem utolsósorban támogatóinknak is volt köszönhető. A nagylelkű adományok a Közbirtokosság, az iskola részéről, a Polgármesteri Hivatal pályázatán elnyert közel 2000 lej, valamint a minden egyes egyéni támogató által adott pénz vagy édességcsomag tette lehetővé, hogy a 25 szavaló gazdag édességcsomagot és könyvet kapjon, ugyanakkor minden gyerek a napközi kiscsoportjától a nyolcadik osztályig édességcsomagban részesüljön. Támogatóinknak hálás köszönet azért, hogy nagyon kevés kivételtől eltekintve, nem hivatkoztak a gazdasági nehézségekre, hanem önzetlenül támogatták rendezvénysorozatunkat. A pályázaton elnyert pénzösszegből gazdagabbá, ünnepélyesebbé sikerült varázsolnunk a rendezvénysorozatot; gyermekeink rajzaival díszített plakátokat, meghívókat, emléklapokat tudtunk nyomtatni, ugyanakkor a rendezvénysorozatról készült videofelvételeket DVD-n adhattunk minden támogatónak, szervezőnek, segítőnek. Itt most nem sorolom fel részletesen a résztvevők, a nyertesek, a támogatók névsorát, reméljük községünk lakói a kétszeri TV közvetítésből már ismerik ezt. Üröm az örömben, hogy sajnálatos módon kevés szülő, érdeklődő jött el az előadásra. Mivel tágas, meleg terem állt rendelkezésünkre, december 16-a nem volt túl közel a karácsonyhoz és a hírverés is nagy volt, én személyesen is reméltem, hogy többen tisztelnek meg részvételükkel. Mert más személyesen részt venni egy ünnepségen, és más TV-ben végignézni azt. De reméljük, hogy jövőre majd többen lesznek. Ezúton szeretnék hálás köszönetet mondani mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy a rendezvénysorozatunk ilyen jól sikerüljön, igazi ünnep legyen. Egy cikk terjedelmét meghaladná a nevük felsorolása. Köszönet a versenyzőknek, rajzolóknak, kórustagoknak, szereplőknek, az Elekes Vencel Általános Iskola munkaközösségének, a Polgármesteri Hivatalnak, minden támogatónak és nem utolsósorban a zsűritagoknak.

4/

SULIVILÁG


Farsangi karnevál Tekerõpatakon Kolumbán Csilla

„Álljon a bál, míg állhat, Nyaggassuk a citerákat. Körbe-körbe! Csak vidáman, Maszk nélkül, meg maskarában!”

E

lső ízben szerveztük meg a tekerőpataki iskola udvarán a farsangi jégkarnevált, az iskola rendezésében, az Aranypatkó tulajdonosa és Kovács Róbert támogatásával. Nagy izgalommal készültek a gyermekek, a tantestület, sokan erre

az alkalomra vásároltak korcsolyát, megtanultak korcsolyázni, érdekes, ötletes jelmezekbe öltöztek. Hogy hangulatosabb legyen, néhány tanító, tanár is jelmezt öltött magára. A jelmezbe öltözött gyermekek jutalma egy-egy csokoládé és forró tea volt. Külön érdekessége a rendezvénynek a tombola volt. Mindenki nyerhetett különböző sporteszközöket. Kovács Róbert részéről szép gesztus volt, hogy nemcsak támogatta a tombolát, hanem nyertesként lemondott

a nyereményéről, felajánlotta a következő nyertesnek. Hálás köszönet a szülőknek, akiknek jóvoltából minden jelenlevő friss és ízletes farsangi fánkot ehetett. S még másnapra is jutott belőle, amikor két autóbusznyi gyerekkel Csíkszeredába látogattunk az „Egyiptom művészete a Fáraók korában” című kiállítást megnézni, tehát a farsangi fánk másnap is finom csemege. Köszönet mindenkinek, mindenért!

Iskolánk életébõl Gáll Katalin, magyartanárnõ

A

z „Elekes Vencel” Általános Iskolában is február a farsangi ünnepek, karneválok időszaka, de ugyanakkor komoly versenyek, vetélkedők is zajlanak a mindennapi munka, a tanulás mellett. Január 28-án Olaru Cristina és Hajdú-Balog Edit romántanárnők vezetésével iskolánk tanulói megemlékeztek Mihai Eminescu román költő születésnapjáról. Február elején 15 tanuló részt vett a Kenguru idegen nyelv (angol) országos szintű versenyen, ahol jó eredményeket értek el. Iskolánk V-VIII. osztályos tanulóinak hagyományos farsangi előadására az idén a farsang utolsó vasárnapján került sor. A szülők, rokonok, érdeklődők, akik zsúfolásig megtöltötték a kultúrotthont egy érdekes, színes, szórakoztató műsorsorozatnak örülhettek és szórakozhattak. Tanulóink előadtak vidám, zenés,

humoros jeleneteket, modern, székely és társasági táncokat, fellépett az iskola kórusa, furulya együttese és hogy milyen sikerrel, azt a sok taps és mosolygó arcok tanúsították. A következő héten, húshagyó kedden délelőtt a tornatermet az óvodások és napközisek, majd délután az iskolások vették birtokukba, farsangi jelmezeket öltve magukra

vidám verseket, énekeket adtak elő. Hasonlóképpen a marosfalvi óvodában és iskolában is sor került a tavaszt váró, telet és farsangot búcsúztató jelmezbálra. A jelmezbálon jelmezben résztvevő gyerekek oklevelet és édességet kaptak ajándékba. Ami a legfontosabb, hogy iskolánk tanulói, óvodásai jó hangulatban töltötték el a néhány órát.

Megemlékezés január 29-én Hajdú-Balog Edit, romántanárnõ

Mihai Eminescu a román irodalom páratlan alakja, a legnagyobb nemzeti költő, a román lírai költészet kimagasló egyénisége. Alkotó, aki intelligenciájával és nyelvezetének szépségével megihlette a jelenkori írókat, akinek az írás volt az élete. Ilyen és hasonló gondolatok ihlették tanulóinkat, amikor a második alkalommal megrendezett Eminescu-megemlékezésre felkészültek. A legismertebb lírai versek hangzottak el és a költő megzenésített versei közül néhány, gitárkísérettel. Örömmel tapasztaltuk, hogy tanulóink szívesen készültek és kamatoztatták a románórákon szerzett ismereteiket.


Ugyanaznap iskolánk tanulói részt vettek egy, a községi könyvtár által szervezett rendezvényen is, ahol egy órás felolvasást tartottunk Orbán Balázs emlékére. Január-február a tantárgyversenyek időszaka is. Iskolánk tanulói matematikából, magyar és román nyelvből, hittanból vettek részt, tisztes eredményt érve el.

SULIVILÁG

A „Zrínyi Ilona” matematika versenyen iskolánkat 66 tanuló képviselte, III.-tól VIII.-ig. Érdekes színfoltja volt február hónapnak Borka Ágota VI. osztályos tanuló rajzkiállítása. A kiállítást Balázs József rajztanár szervezte, ő válogatta ki Ágota mintegy 30 munkáját, ízelítőt adva ezzel iskolánk tanulóinak abból, ami egy tárlatmeg-

/5

nyitón történik. Az eseményen Balázs József bevezetője után osztálytársai méltatták Ágota munkáját, szavalattal, énekkel tették hangulatossá az eseményt. Már most készülünk a hagyományos márciusi rendezvényeinkre, a Nőnapra és március 15-ére. Ezekről a programokról a következő lapszámban beszámolunk.

Február, hol a nyár? Szakál András tanító

E

zen a télen már többször is lehullott a hó, és már-már azt hittük, hogy így szépen besétálunk a tavaszba. De a régi mondás beigazolódni látszik, a természet nem hazudtolja meg magát; Gyergyóban a farkasok nem eszik meg a telet, melyet saját bőrünkön és fáskamráinkon is tapasztalhatunk. Az ilyen, embert is próbára tevő hidegben, akarva nem akarva az erdő mező állatai jutnak eszembe, melyek teljes lényükben ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Télen is csodálatos az erdő, mező. Sétánk közben meggyőződhetünk arról, hogy mind a hó alatt, mind a hó felett, mind az erdőn, mind a mezőn zajlik az élet. Míg egyesek téli álmukat alusszák álmodva egy szebb jobb tavaszról, addig a felszínen élő állatok élete a keresés, kutatás, mely a túlélést jelenti. A napsütötte havas tájat kanyargós, cikcakkos, kisebb nagyobb állatok nyomai hálózzák be, melyek vadaink útvonalát jelölik. Én az erdőt nem köbméterekben nézem és szeretem, hanem a maga valóságában fáival, növényeivel, állataival együtt, hisz ez az együttes alkot egy egységes egészet. A tél még azért is szép, mert a hó eltakar minden emberi civilizációra utaló jelet (eldobott palackokat, csomagolóanyagot, használatlan tárgya-

kat).Vagy talán mégse? Ha itt a Maros felső folyásánál ennyi szemét gyűl össze, akkor mi lehet az alsóbb szakaszokon? No, de nem erről szerettem volna írni. Jó dolgok is történtek, történnek, és történhetnek. Például örvendetes dolognak tartom, hogy a Marosban újból megjelentek a rákok, melyek egy folyóvíz tisztaságának fokmérői. A jegek közti víztükrökben vadkacsa csapatok úszkálnak vidáman. A mezőn egyre több egerésző ölyvet lehet látni, melyek szorgalmasan gyűjtögetik a parlagon maradt földek

lakóit, a mezei egereket. Csodálatos, felejthetetlen látvány télen az egerésző róka, mely lesből, magasat ugorva ragadja meg áldozatát. Az erdő felé haladva szintén csodálatos a táj. Az erdő egyre nagyobb területet hódít vissza, és népesít be utódokkal. Hóval borítva a fiatal fenyők, mint megannyi menyasszonyi ruhába öltözött lány, akik arról beszélnek, hogy kinek mikor érkezik meg a kérő, milyen sors rendeltetik számukra, hisz a skála óriási széles: a karácsonyfától az épületfáig, a bölcsőtől a koporsóig. Folytatás a 6. oldalon »

6/

SULIVILÁG

» Folytatás az 5. oldalról

Ez a gondolat talán a legszebben „Az erdő fohásza” című versben van megfogalmazva: „Én vagyok asztalod lapja, Én vagyok az ágy, melyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed. Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája... ...koporsód fedele. Vándor ki elmégy mellettem hallgasd meg kérésem: Ne bánts! Mit tehetünk? Mivel segíthetünk vadállatainkon? Itt elsősorban a madarakra és a növényevő állatokra gondolok. Az itthon maradt leggyakoribb rovarevő madaraink a cinkefélék (széncinke, kékcinke, őszapó, no meg a hidegek idején az erdőről lehúzódó pintyek, citromsármányok) melyek a telet a ház körül próbálják


átvészelni. E madaraknak a legnagyobb segítség, ha faggyúfélét, vagy madárkalácsot (faggyú kiolvasztva, olajas magvakkal keverve napraforgó, kendermag, repce beletöltve egy üres fagyis pohárba) 15-20 cm-es spárgával a fa ágára akasztunk. Mivel február van, és nemsokára elkezdődik madaraink számára a párválasztás, a fészek helyének kiválasztása, házikókat is készíthetünk, melyeket udvaraink, kertjeink, parkjaink fáira helyezhetünk el. Sőt erdei házaink körül is. A házikókat a földtől kb.2 m magasan, röpnyilással kelet, délkelet irányba helyezzük el. Ha madaraink elfogadják, és fészket raknak a házikóba, a látvány szépségén kívül, tavasztól őszig százszorosan, ezerszeresen meghálálják fáradozásainkat, hisz rengeteg kártevőt pusztítanak el. A felsorolt madarak számára a legideálisabb házikóméret 12 cm x 12 cm alap, 25 cm mélység, 3,4 cm

röplyuk. Az utóbbi azért fontos, mert ha nagyobb a röplyuk, akkor lehet, hogy nem az általunk óhajtott madár foglalja el a házikót. A növényevő állatok részére már az is nagy segítség, ha az erdei házak körül lekaszált füvet, melyet nem számítottunk hazahozni, megszárítjuk, és egy fa alá vagy mellé összerakjuk. Vadaink egész biztos, hogy felfedezik és maradandó látványt és élményt biztosítanak. Persze, rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut környezetünkre, környezetünk hosszabb távú fejlesztésére, mert a mindennapi gondok minden személy életében ott vannak, ott lebegnek. A gondok megoldására pedig a költő szavai adjanak bátorítást, tanácsot. „ A gond sem él mindig, ne hidd, ragadd meg és a hóra vidd. A hóval szétfoszlik hamar: elmossa egy langyos vihar”

Ovis télbúcsúztató Czirják Kinga

A

farsang jó alkalom arra, hogy a fagyos téli napokat valami izgalmas kalanddal dobjuk fel. Hangulati előkészítésként sorra előbújnak a kacattárból a rongyok, a színes lapok, gyöngyök, szalagok és egyéb kellékek, s máris indulhat a varázslat. Az óvodákban is heteken keresztül „állt a bál” , több színes álarc, tarkabarka bohóc, karneváli díszek lógtak a mennyezetről, vidám figurák köszöntek vissza az ablakokból. Iskolánkban és napközinkben immáron régi hagyomány a farsangi időszakban, rendszerint húshagyókedden megrendezett jelmezbál. Idén is sor került e gyerekek által különösen kedvelt rendezvényre. Kisovisaink, diákjaink lázas izgalommal tervezgettek, készülődtek szüleikkel


egyetemben a jeles napra. A jelmezbálban kedvünkre bolondozhatunk,

SULIVILÁG

szórakozhatunk, kibújhatunk a bőrünkből, és olyan szerepet ölthe-

tünk legalább néhány órára magunkra, amelyről már régóta álmodoztunk. Így aztán sorolni lehetne a szebbnél szebb, ötletesebbnél ötletesebb jelmezeket, a lányok többnyire a hercegnős ruhákat kedvelik, míg a fiúk szívesen bújnak pókember, tűzoltó, kalóz vagy valamilyen harcos mesehős álarca mögé. A jelmezbálra óvodásaink, napköziseink közösen rövid farsangi műsorral készültek, verseket, dalokat hallottunk, majd műsor után a kicsik kedvükre táncolhattak, szaladgálhattak, csörögét, fánkot és finom teát ehettek-ihattak a jelenlévők. Az idei farsang jó mulatság volt, minden kisgyermek számára varázslatos élmény. És ez a legfontosabb!

Táncház Tekerõpatakon Fodor Annamária

A

Tarisznyás Márton Általános Iskola V-VIII osztályos diákjai első alkalommal táncolhattak Táncházban. Kolumbán Csilla tanárnő kezdeményezésére és meghívására 2010. február 12-én délután 4 órától táncolhattunk két kitűnő táncos: György Emília és Mogyorós László irányításával. A bemelegítő gyakorlatok után a következő táncrendeket tanultuk és táncoltuk: Széki négyes és magyar, Moldvai kecskés, Keresem, keresem…, Felcsíki Hejsza – körtánc, Hallod-e, kicsike, Legényes- zsuka, Zsidós, Változtatós – seprűs. A két órát tartó Táncház végén közkívánatra a zsidós táncot, valamint a seprűs, zálogkiváltós táncot jártuk el. Köszönjük az oktatóknak a tartalmas délutánt, és reméljük, hogy még eljönnek hozzánk, hogy jobban megismerjük táncainkat, jó hangulatot teremtsenek, és a tanulókat is bevonják a népi tánc rejtelmeibe.

/7

8/

HITÉLET


A gyergyószentmiklósi örmény közösség Gál Katalin

K

ilyénfalvi egyházközségünk volt plébánosa, Szilágyi Lőrinc, 2009. augusztus 1-től a gyergyószentmiklósi örmény közösségben teljesít lelkipásztori szolgálatot. Ő mutatja be lapunkban e közösséget, amely azzal büszkélkedhet, hogy Erdélyben az egyetlen élő közösség. Mindannyian tudjuk, hogy Gyergyószentmiklóson nem csak római katolikus plébánia és templom, hanem örmény katolikus plébánia és templom is létezik. Talán még a városlakók között is nagyon sokan vannak olyanok, akik még nem jártak a csodálatosan szép, nagyon sok értéket magába foglaló örmény templomban. Ezt tudják a városon átutazó turisták, akik különösen a nyári időszakban tömegesen látogatják. De kik is az örmények? Egy nagyon sok szenvedést megért, és túlélt tehetséges nemzet Kisázsia vidékéről, amely már a harmadik században keresztény hitre tért. Világosító Szent Gergely keresztény hitéért a pogányok börtönében sínylődik, és Krisztus figyelmezteté-

sét követve, imádkozik ellenségeiért, s ennek köszönhetően a hagyomány szerint III. Tridát király gyógyíthatatlan betegségéből csodálatos módon felgyógyul. Hálából egész nemzetével együtt a keresztény hitre tér, 301ben felvéve a keresztény szentséget. Az örmény nemzet sorsa hasonlít a választott zsidó nép és a magyar nemzet sorsához. Szakadatlan vándorlás és sok szenvedés volt az osztályrésze. Tehetségének köszönhetően fennmaradt, és elterjedt az egész világon mind a mai napig. Mindenütt, ahová eljutottak gazdasági fellendülést, civilizációt, kultúrát és hitéletet létesítettek. Gyergyószentmiklóson 1688-ban telepedtek le, miután Moldva vidékéről kiutasították őket. Hosszú éveken át a Keleti- Kárpátok rengetegeiben éltek családjaikkal, amíg Apafi Mihály erdélyi fejedelem megengedte Erdély földjén való letelepedésüket. Az idegenek elfogadásának keresztényi magatartásáról tett tanúbizonyságot Ferenczy György, gyergyószentmiklósi főesperes-plébános, aki az idegenek temetőjét középkori kis kápolnájával együtt, a városba

érkezett örmény katolikusoknak átengedte. Ők ezen a helyen 1734-től építkezésbe kezdtek, szép barokk templommal gazdagítva a várost. A szép, gazdagon díszített templomot lőréses várfallal vették körül, ahol a veszedelem idején menedéket talált a város lakossága. A templomot a Boldogságos Szűz Mária születésének ünnepére, a Kisboldogasszony tiszteletére szentelték fel, és Világosító Szent Gergely, az örmények égi patrónusának, védelmébe helyezték. Erdély földjén még örmény katolikus plébániák Szamosújváron, Csíkszépvizen és Erzsébetvároson vannak. Nagy templomaik hirdetik az egykori gazdagságukat, de számbelileg nagyon megfogyatkoztak. Élő közösséget már csak városunkban alkotnak. Mintegy 500-600 lelket tartunk számon. Szeretik a templomot, és híven őrzik ősi hagyományaikat. Mindez reményt ad arra, hogy őseik szent hitében és örmény hagyományaik tiszteletében még hosszú ideig megmaradnak. Nt. Szilágyi Lőrinc örmény katolikus plébános

Jakab Antal – centenárium záróünnepség – sorozat Kilyénfalván Gál Katalin

2010. március 13-án, szombaton kerül sor Kilyénfalván a Jakab Antal centenárium záróünnepségére. Amint már lapunkban is többször beszámoltunk róla, 2009-ben, dr. Jakab Antal gyulafehérvári megyéspüspök születésének 100. évfordulóján vette kez-

detét a centenáriumi év. A záróünnepség tervezett programja a következőképpen alakul: március 13-án, szombaton délelőtt 10, 30-kor emléktábla avatás lesz a nagy püspök szülőházánál. 11 órától ünnepi szentmise, amelyet Tamás József segédpüspök celebrál, igét hirdet Portik – Hegyi Kelemen főesperes. A szentmi-

sét követően, 12 órától kerül sor a dr. Jakab Antal tér avatására, valamint a téren elhelyezett utca- és emléktábla leleplezésére. Az ünnepségsorozat 17 órakor folytatódik, a Jakab Antal emlékszoba megnyitásával, majd ezt követően a centenáriumzáró gálaműsor kezdődik a helyi kultúrotthonban. A szervezők mindenkit sze-


CIVIL FÓRUM

/9

Táncos csütörtökök Kilyénfalván Gál Katalin

A

mint lapunkban arról már beszámoltunk, a Kilyénfalvi Csipkebogyó Kulturális Egyesület sikeresen pályázott a gyergyóújfalvi Önkormányzat pályázati kiírásán, így elindulhatott a régen megálmodott közösségi néptáncoktatás a faluban. Három korcsoportban zajlik az oktatás csütörtök délutánonként: az 5-10 évesek csoportja, a 11-16 évesek csoportja és a felnőttek csoportja. A nagy érdeklődésnek köszönhetően mindhárom korcsoportban sokan ismerkednek a népi tánc rejtelmeivel, a kisebbek játékosan, a nagyobbak meg keményebb munkával. A tánc mellől az ének sem hiányzik, minden foglalkozáson időt szánnak az oktatók, Szász Ferenc és Gáspár Judit, népdalok tanítására. A jó hangulathoz hozzájárulnak a humo-

ros mozdulatok, amelyeknek száma egyenesen arányos a megtanulandó figura nehézségével. A tervek szerint Húsvétkor mind-

három csoport színpadra lép, bemutatva a kitartó munka eredményét. Mindannyiuknak kitartást és még sok táncos csütörtök délutánt kívánunk!

Ha farsang, akkor jégkarnevál Czirják Kinga

„Maskarások, bolondok, rázzátok a kolompot, takarodjon el a tél, örvendezzen, aki él!”

F

ebruár 4-én, csütörtökön, több mint százötvenen gyűltek össze délután az újfalvi hokipályán, ahol a szervezők hangulatos gyerekdalokkal fogadták a maskarába öltözött kicsiket és nagyokat. A karneválon minden korosztály képviseltette magát: voltak alig bukdácsoló kiscsoportosok és nagyobb óvodások is, de részt vettek 5-8. osztályos tanulók is. Folytatás a 10. oldalon »

10 /

CIVIL FÓRUM


Ötletesebbnél ötletesebb jelmezek vonultak fel a zsűri asztala előtt. A résztvevők a klasszikus indián, cowboy és cigány jelmezek mellett szívesen bújtak ezúttal is olyan jelmezekbe, melyek az aktuális filmekből, mozisikerekből vett hősöket vagy éppen mesefigurákat utánoznak. A zsűri külön díjazta az ovisokat, külön az 1-4 és az 5-8. osztályoso-


kat. De természetesen az sem csüggedhetett, aki nem állhatott fel a képzeletbeli dobogóra, hisz minden jelenlévő kapott egy ajándékcsomagot és oklevelet. A csomagok tartalmaztak játékokat, könyveket, kifestőket, szótárakat és édességet is. A Teleház mindezek mellett még különdíjakat adott a legkreatívabb jelmezekre és a legjobb előadóknak. Az idei jégkarneválon a hangsúly

természetesen a szórakozáson, a mulatságon volt, a kellemes gyerekdalok mellett a jó hangulatot az újonnan megalakult „Five for ever” zenekar is biztosította. A rendezvény sikerét bizonyítja a tarka-barka ruhát öltött gyerekek sokasága, reméljük jövőben már egy-két szülő vagy felnőtt is bátorkodik majd jelmezben korcsolyázni a karneválon!

Idõutazás a TeleHázban Lukács Róbert

F

ebruár 20-a ígéretes napnak indult a TeleHázban. Az idő igaz szomorkás volt e szombati napon, de annál nagyobb volt az öröm és a jókedv a TeleHázban, ugyanis készültünk az igen izgalmasnak, érdekfeszítőnek bizonyuló egyiptomi kiállítás megtekintésére, a Csíki Székely Múzeumba. Természetesen mindenki nagyon izgatott volt, hogy több mint 5000 éves tárgyakat tekinthet meg testközelből, hogy részletes információkat szerezhet a mumifikálás technikájáról, és hallhat nem csak az egyiptomi fáraók történetéről, hanem annak a civilizáció-

nak kultúrájáról, művészetéről. Hát remélem, bizton állíthatom, hogy senki nem tért haza csalódottan. Elvárásunkon felül teljesített e program. Olyan kiállított tárgyakkal kápráztattak el minket melyekre nem is számítottunk. Azért hogy az olvasók is betekintést nyerjenek a mi felejthetetlen időutazásunkba, leírok néhány igen érdekfeszítőnek bizonyuló kiállított tárgyat. Számomra igen megragadó volt az egyéves alligátor mumifikált alakja. Az aligátor teljes mértékben megőrizte eredeti állapotát, kicsi hegyes fogai, teste barázdás felülete. Megdöbbentő látvány volt… Egy női kezet is láttunk, mely-

nek a mumifikálása annyira sikeresnek bizonyult, hogy a körmeitől a gyűrűig minden látható volt. Egy férfi múmiáról származó fej is érdekfeszítő volt, mely vászonba és lepelbe burkolva, aranyból készült maszkban őrizte meg mondhatni eredeti állapotát. Itt is szintén igen látványos volt az ősi módszerek hatékonysága. El kell mondanom, hogy természetesen e kiállított tárgyak mind eredetiek voltak. Az utolsó teremben volt kiállítva az eredeti tárgyak pontos másolata, melyet a gyerekek örömmel vizsgálták meg. Ki ne szeretné a kiállított tárgyakat megérinteni, megemelni….hát erre is odafigyeltek a kiállítás során. Mondhatni teljes mértékben teljesültek elvárásaink. A programunkon részt vett közel 50 gyerek két csoportba volt osztva, mivel egyszerre annyian nem mehettünk be a kiállítás megtekintésére. A mi csoportunkban a TeleHáz segítői vezették a csoportot Lukács Judit és Gagyi Andrea, a második csoportnak meg Elekes Dániel történelem tanár volt a “feje”. Gondolom ő is elégedett volt a csoportjával. Én személy szerint meglepődtem, hogy a mi csoportunkban milyen ügyes és felkészült gyerekek voltak. A kisebb gyerekek kerültek hozzánk, kik meglepő módon informáltak voltak az egyiptomi kultúráról. A tárlatvezető kérdéseire egytől egyik megfelel-


tek…mondhatjuk az újfalvi gyerekek nagyon ügyesen helytálltak. Büszkék is voltunk rájuk. Sajnos, elmesélni, amit ott láttunk és hallottunk, nem lehet, azt megélni kell, de remélem, egy picit azért csak sikerült betekintést nyújtani a számunkra olyan izgalmas napba… Kirándulásunk célja, akárcsak a tavalyi „Tatárjárás “című kiállításkor is, az volt, hogy lehetőséget teremtsünk a gyerekek és fiatalok számára e tárlat megtekintésére.

CIVIL FÓRUM

Ezért is hagytuk a programot a kiállítás utolsó heteire. Habár a célcsoport életkora igen változatos volt, én mégis azt tapasztaltam, hogy a kicsi a naggyal igen jól megfér, és ilyenkor semmilyen társadalmi réteg nem számít, mindenki egyenlő kicsi a naggyal, szegény a gazdaggal, a cél ugyanaz és az érdek közös. Nagyon sok foglakozásunk immár több mint egy éve bizonyítja, hogy nagyon fontos az együttműködés, a közös célok

/ 11

állítása és azok elérése. Remélem, hogy 2011-ben is lesz alkalmunk ilyen jellegű program szervezésére, mely az összekovácsolódás mellett hangsúlyt fektet a művelődésre, információszerzésre. És köszönjük a buszsofőrnek türelmét és segítségét, hogy a fárasztó úton még ara is jutott ereje, hogy a „buszbetegségben” szenvedő gyerekeknek elterelje a figyelmét. Érdekes módon, ki mellette ült, nem volt

Meghalt már a vén Dobai Czirják Kinga

A

farsangtemetésnek régi hagyományai vannak falvainkban. Ezt az elődeink által gyakorolt és ránk hagyott hagyományt elevenítette fel idén a Katorzsa Néptáncegyüttes apraja- nagyja. Szombaton, a farsangfarkához közeledve egy sokszínű lakodalmas népből álló jelmezes csapat mulatozásra és mulattatásra hívta meg a falu lakóit. A maszkurák közül természetesen nem hiányozhatott a menyasszony, a vőlegény, a pap, a ministráns, a kántor, a gazda, a cigányasszonyok, a szellem és az ördögök, na de a jajveszékelő sírató asszonyok sem. Kihirdettetett, hogy: „Meghalt már a vén Dobai / Nem is volt az már korai/ Italos, de jó ember volt/Mikor meghalt, egyet se szólt!”. A farsangbúcsúztató része volt az esti előadás is, amely nagy népszerűségnek és sikernek örvendhetett. Kozma Emil cimbalom- szólóját a Katorzsa Néptáncegyüttes kis táncosai követték, akik felcsíki néptáncokat adtak elő, majd „A bölöni éjszaka” jelenetén mosolyoghatott a nagyszámú közönség. A hangulatot fokozta a „Farsangtemetés” jelenet, ahol elbúcsúztatták „szegény Dobai”-t, a telet jelképező szalmabábut. A tréfás jelenetben nagy szerepet

kapott Dobai férfiasságának pajzán kihangsúlyozása, „szegény Dobai” nagyon „jó ember vót”, „ha férfi kellett, ő mindig ott vót”, így hát nem csoda, hogy hangos zokogással, jajveszékeléssel búcsúztak el tőle az idős szomszédasszonyok. A híresneves eseményt természetesen a Duna-tv operatőre is lencsevégre kapta. A temetésparódia után elégették a bábut, akit „még a tűz is alig fogott”, ezzel jelképesen lezárva a farsangot és a telet, majd a jelenlévők kedvükre táncolhattak, mulathattak a farsangi bálon. A lelkes csapat igazán kitett magáért, ezúton is köszönjük, hogy fáradságot és időt nem sajnálva megszervezték és felelevenítették e régi hagyományt. És most néhány szó a farsangról, a böjtről… Február nem tartozik a legnépszerűbb hónapok közé, mégis szép emlékeket gyűjthetünk be ilyenkor is, mert javában áll a bál, egymást követik a farsangi rendezvények. De mi is az a farsang?? A farsang szó germán eredetű, a „Fasching” szóból ered, és bár ismerjük a karnevál kifejezést is, nálunk mégis inkább ez a szó honosult meg. A királyi udvarokban karnevált tartottak, míg a városokban, falvakban „fásángot”.

A karnevált az olasz „carne- vale”, vagyis „hús- ég veled” szólásból származtatják. A farsang vízkereszt napjától hamvazószerdáig tart, a nagyböjtöt megelőző vígság, féktelen mulatozás időszakát jelzi. Ilyenkor a világ kifordul magából, felrúgják a szabályokat és kigúnyolják őket, erre utalnak a bolondozások az álarc névtelensége mögött és a temetés- vagy esküvői paródiák. A három záró nap: farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd alkotja az igazi farsangot „farsangfarkának” is nevezik. Hamvazószerdával kezdődik meg a negyvennapos nagyböjt időszaka a katolikus hagyományoknak megfelelően, de ezt a böjtöt még egy napra felfüggesztették torkos- vagy kövércsütörtökön, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák „Inkább a has fakadjon, mintsem az étel megmaradjon”. A következő naptól kezdődően valóban nem ettek az emberek húst és zsíros ételeket húsvét vasárnapjáig. A húsvétot megelőző negyvennapos böjt a keresztények számára bűnbánati időszak, alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre, annak érdekében hogy megtisztult lélekkel és testtel felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának a megünneplésére. Folytatás a 12. oldalon »

12 /

CIVIL FÓRUM


A kereszténység legnagyobb ünnepe, a Krisztus feltámadására emlékező húsvét előtt negyvennapos böjtnek kell lennie, a húsvét pedig mindig a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapra esik. Ezzel magyarázható tehát a farsang idejének állandó változása. A böjt negyven napjához a Biblia ad magyarázatot. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. A vízözön is negyven napig tartott, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai-hegyen és Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében. De hogy is jön ki ez a negyven nap? Hiszen hamvazószerdától húsvétvasárnapig negyvenhat nap telik el. A válasz egyszerű: a közbeeső hat vasárnap nem böjti nap. A hamvazószerdai liturgia az őskeresztény hagyományt idézi, amikor a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ma az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán


(és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!”. „Isá, por ës homou vogymuk” – juttatja eszünkbe a hamvazószerdai liturgia az első magyar nyelvű – összefüggő – szövegemlékünket, az 1192 és 95 között keletkezett Halotti beszédet. A bűnbánat időszakában az egymással haragban lévők igyekeztek kibékülni egymással. A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje, illetve egészségmegőrző szerepet tulajdonítottak neki. Ezen a napon elsikálták a zsíros edényeket, mert zsírt a következő 40 napban nem ettek. Böjt idején tilos volt a bál, a mulatság, de a lakodalom is. Általános volt az a szokás is, hogy a lányok ilyentájt fekete vagy sötétebb, dísztelenebb, egyszerűbb ruhákat hordtak. A néphagyomány szerint ilyenkor húst vagy zsírt, zsíros ételt enni tilos. Csak kenyeret, zöldséget, gyümölcsöt, illetve ezekből készült meleg ételeket ehettek. A paraszti étkezés-

ben az év egyéb szakában szokatlan módon vajjal, növényi olajjal főztek. Volt, ahol napjában csak egyszer ettek, máshol a tojás és a tejes ételek fogyasztását is tiltották. A szigor az évszázadok alatt fokozatosan enyhült, a XX. századra az vált általánossá a keresztények körében, hogy a hívők a nagyböjt időszakában is csak a pénteki böjtnapot tartják, ilyenkor növényi táplálékot vagy halat vesznek magukhoz. Gyakran került az asztalra cibereleves. Ennek az ételnek az alapja a búza vagy rozskorpa, melyet cserépedényben forró vízzel felöntve néhány napig erjesztenek, majd liszttel, tejföllel behabarják, és főznek még bele kölest vagy hajdinát, hogy laktatóbb legyen. Aszalt gyümölcsökből is főztek tejfölös savanyított levest, néhol ezt is ciberének nevezték. Igen kedveltek voltak a böjti időszakban a hüvelyesek, a borsó, a bab és a lencse. Nem véletlen, hogy a ma divatos Wellness programok, a természetgyógyászok is ez idő tájt javasolják a szervezet tavaszi méregtelenítését a különböző kúrák széles tárházával.


CIVIL FÓRUM

/ 13

Tûvétevõk Tekerõpatakon Bokor Anna

A

gyergyótekerőpataki Önkéntes Tűzoltó Alakulat idén is megszervezte a már hagyománnyá vált húshagyati bált. A szokásos módon az alakulat tagjai színdarabbal kedveskedtek a falu lakóinak. A tagok már hetekkel ezelőtt lázasan készültek, kiválasztották a szereplőket, akik a próbákat végig izgulva, vegyes érzelmekkel telve előkészítették a berendezéshez szükséges eszközöket. A farsangi időszak rövidsége miatt nem jutott annyi idő a felkészülésre, mint általában, de a szereplők igyekeztek a tökéletességre törekedni, s a próbák során felmerülő akadályokra és problémákra megoldást találni. Ebben az évben a

szereplők a „Tűvétevők” című, két felvonásos vígjátékkal készültek Illyés Gyula feldolgozásában. A színdarab egy parasztkomédia, amelyben a fukarság, kapzsiság és nagyravágyás humorral fűszerezett. Az egész darab Fukariné asszonyság leányának férjhez adásáról és egy elveszett tűről szól. Az esküvő előtti sürgés-forgás közepette a lányt egy kiválasztott legényhez akarják férjhez adni, de az ő szíve másé. Az egész gazdaságban nagy a nyüzsgés, mozgás, az egész násznép az elveszett tűt kutatja. Végül minden jóra fordul, a lány is megtalálja a boldogságot, és megkerül az elveszett tű is. A főpróba előtt pár nappal a szervezők a falu, illetve a község tudomására hozták a szereplés időpontját (plakát formájában és a

helyi adó képernyőjén közzétett hirdetéssel). Végül 2010. február 11-én megtartották a főpróbát. A színfalak mögött nagy volt az izgalom. Az egybegyűlt közönséget Gál István tűzoltóparancsnok köszöntötte, ezt követően Miklós Károly súgó bemutatta a szereplőket. A bemutatásnál minden szereplő kiragadott egy frappáns részletet saját szövegéből, és ezzel állt a közönség elé: Blénesi Levente a gazda, Molnár Hajnal a gazdáné, Bokor Anna a mennyasszony, Fodor Emil az örömapa, Fodor Annamária az örömanya, Kémenes Gyöngyi a szolgáló, Mihók Ottilia a vénasszony és násznagyné, Mihók József a násznagy, Kovács Róbert a vőlegény, Molnár Levente a vőfély szerepében.

14 /

MÚLTIDÉZÕ


Népmûvészet Gáll Endre, nyugdíjas tanító

M

inden emberben élt és él ma is az úgynevezett alkotás vágya. Az az ember, akinek még némi kézügyessége is van, adottságát, tehetségét arra használhatja, hogy szabadidejében valami szépet, különleges dolgot készítsen magának, embertársának, vagy éppen szeretteinek. Az így elkészített tárgynak nagyobb a „becse”, az értéke másképp jelenik meg gondolatainkban, tudatunkban, mintha az üzletben vásároltuk volna. Egyrészt azért, mert a megmunkálás, az elkészítés ideje alatt átéltük az alkotás örömét, büszkeségét. Másrészt meg az egyén, az alkotó, vagyis a saját munkánk ölt benne testet. Életünk folyamán számtalanszor hallottuk embertársainktól a nehéz fizikai munkával és rengeteg izzadsággal elvégzett munkájáról alkotott véleményét. Ilyenkor jó hallani a nyugodt hangú, megelégedett, örömteli véleményét. Ezt nevezzük „sikerélménynek”, melyre kicsinek, nagynak, öregnek, fiatalnak szüksége van. A siker egyfajta hajtóerő. Ösztönöz, buzdít, új erőt kölcsönöz, és arra késztet, hogy mindennapi munkánkban továbbra is sikeresek és kitartóak legyünk. Íratlan és írott történelmi emlékeink és tárgyaink arról tanúskodnak, hogy már az ősember is igényes volt magával szemben. Ő is tudott rajzolni, alakította, formálta környezetét. Később már a fát, növényi rostokat is megmunkálta saját igényeinek megfelelően. A barlangok falán megtalált rajzok, képek, állat- és emberfigurák, növényi ábrázolások, használati eszközök ábrái azt igazolják, hogy az ember ösztönösen engedelmeskedett a szépet megörökíteni akaró belső indíttatásnak, az alkotás vágyának. Később a civilizálódó ember díszítőkedvét lelte használati

tárgyainak, ruházatának, munkaeszközeinek felékesítésében. Ez azt jelenti, hogy évszázadokon keresztül alkotásait alakította, formálta, változtatta, díszítette, ékesítette saját ízlésének, elvárásainak megfelelően, s kialakult a ma ismert igen gazdag, változatos és sokszínű népművészetünk, kultúránk, melyre ugyancsak büszkék lehetünk. Ez irányú tevékenységünket sokféleképpen magyarázhatjuk. Az bizonyos, hogy az ügyes, találékony, fogékony, tehetséggel megáldott ember a természet gazdag tárházában bőven talál utánozni való formát a díszítőmotívumok megválasztása, kiválasztása alkalmával, melyeket ízlésének megfelelően felhasznál, alkalmaz az elkészítendő tárgy megmunkálása, elkészítése folyamán. Igen szép, jellegzetes motívumaink közé tartoznak a legkülönbözőbb virágok. Mint pl. a tulipán, a szegfű, a margaréta, stb. más virágok és ezek nagyszámú változatai, variánsai. Nagy szeretettel használjuk az úgynevezett indás (palmettás) díszítő motívumokat a faragásban, varrásban, szövésben. Ugyanis ezek nagyobb felületeket biztosítanak alkotóinknak a megmunkálás folyamatában. A használati tárgyak, munkaeszközök, ruházati cikkek elkészítésére a szükség késztette az alkotókat, az embereket évezredeken keresztül. Azonban ezek díszítésére, ékesítésére az embert önön igénye serkentette. Önmagával és környezetével szembeni elvárása, igénye arra kötelezte, hogy változatosabbá, szebbé, mutatósabbá tegye munkadarabjait, használati cikkeit. Ekkor találkozott az alkotás örömével, büszkeségével, az önmagával szembeni elégedettséggel, mely további munkára, alkotásra buzdította. Ilyenkor a magyar ember azt mondja: „megadja a módját annak a munkának”. Ennek

különösen akkor volt jelentősége, ha a tárgy valakinek ajándékba készült, nem utolsó sorban a kedvesnek, a szeretőnek. A díszítő, ékesítő ember gondolatait, érzelmeit, vágyait adja bele munkájába, míg elkészülhet a munkadarab, és a legnagyobb szeretettel gondol arra a személyre, akinek készül. Ma, a 21. század első évtizedében nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy magyar nemzetünk egy olyan népművészeti anyaggal, hagyománnyal rendelkezik, mely párját ritkítja. Igazán büszkék lehetünk elődeinkre, őseinkre, akik az őshazából elindulva magukkal hozták a mai népművészetünk csiráit, majd később az évezredek folyamán gazdagították, kiegészítették és odaadó szorgos kezek munkája eredményeként kialakulhatott az a nagyon szép és változatos anyag, díszítő motívumok, elemek sokasága, amelyekkel jelenleg rendelkezünk. Szeretném olvasóközönségünket bátorítani, biztatni idősöket és fiatalokat egyaránt, ha lehetőségük és alkalmuk adódik, ne sajnáljanak szabadidejükből néha áldozni egy kevéske időt ilyen irányú tevékenység gyakorlására. Az igazság az, hogy aránylag kevés anyagi befektetéssel is el lehet indulni, és alkalmat adhatunk magunknak, hogy alkotási sikerélményben legyen részünk már a kezdetkor is. Mai rohanó világunkban igen kevés azon emberek száma, akiknek sikerül szabadidejében népművészetünk valamely ágazatában tevékenykedni. Nagyon megfogyott Gyergyóújfaluban is azok száma, akik a szépteremtés területén még tesznek, munkálkodnak. A fiatalabb generációk feladata lesz, hogy a még élő alkotóktól átvegyék tudásukat, tapasztalatukat, és tovább folytassák azt a nemes és szép tevékenységet, amit úgy hívunk, hogy NÉPMŰVÉSZET.


GYERMEKSAROK

/ 15

Téli örömök Szakál András tanító

M

indjárt egy hete figyeljük a meteorológiai előrejelzéseket, hisz sok havat, esőt, szelet jeleztek az országban. A II. osztály tanulóival pedig lázasan vártunk valami kellemesebb, csendesebb téli időt, mert szánkózni készültünk a Fodoréhoz. A választás február tizedikére esett. Az éjszaka újból havazott, de a délelőtt csendesnek ígérkezett a maga felhős homályába burkolózva. Az indulást tíz órára rögzítettük. Jókedvvel, vidáman pakoltuk fel zsákjainkat az iskolabuszra és máris indultunk. Megérkezésünkkor a fehér lepellel borított táj a maga érintetlen tisztaságával várt, mintha még a reggeli álmát aludná. A távoli hegyek csúcsait pedig kövér „ködsapkák” borították. A tanulók megkapták az utolsó utasításokat, tanácsokat. Fő mottó a

„kölcsönös egymásra figyelés”, és teljes testi, lelki lényünk átadása a gondtalan játéknak, örömnek. Nyomot vertünk és máris siklottak a zsákok a völgy felé. Volt buk-

fenc, volt esés, volt kacagás, jókedv. Lehet, hogy ezt a zsivajt hallotta meg a Nap is, mert elűzte a felhőket, és arany sugaraival ragyogta be a tájat. Amikor az ereszkedési kedv kezdett lankadni, akkor a huszonegy gyerek nekifogott a hóemberépítésnek. Önfeledten a legnagyobb odaadással gurították a hógolyókat, és nem sok idő múlva még népesebb lett a táj, mert egy tucat hóemberrel gyarapodott a tömeg. Ezután még néhány ereszkedés következett. Majd egy pillantás a távoli tájra, egy visszatekintés a hóember tömegre, melyek őrként maradtak e csodálatos táj, e csodálatos élmény megőrzésére. Egy kicsit fáradtan, de azzal az elhatározással indultunk haza, hogy maximálisan ki fogjuk használni a természet adta lehetőségeket, mert minden évszaknak megvan a maga varázsa, csupán csak fel kell fedezni.

16 /

MEZÕGAZDASÁG


Hogyan tovább, hivatalos termelés-ellenõrzés? Dr. Horváth Nina állatorvos

A

fenti cím egy újabb kérdés melyet a 2010-es év hoz a szarvasmarha tenyésztésben. De mi is az a hivatalos termelés-ellenőrzés? Vidékünkön közismertebb neve a „COP” – vagyis a román „control oficial al producţiei” rövidítése. Pár

évvel ezelőtt ennek a tevékenységnek (melyet teljes mértékben az állam finanszírozott) volt „értelme” – ugyanis az a termelő, kinek tehenei „COP-sek” vagy „tejkontrollosok” voltak, jelentős állami támogatásban részesült. Jelenleg, a legújabb rendelkezések szerint, nagyon sok minden változik:

1. A tevékenységet átadják a szakegyesületeknek – ezek saját, megfelelő laboratóriummal és szakképzett személyzettel kell rendelkezzenek 2. Az állam csak 70%-át fogja finanszírozni, a maradék 30% a termelő zsebét terheli. Ez az utóbbi érték 45 lej/év/állat 3. Ezentúl nem az állat „COP-és”, hanem a gazdaság 4. A gazdaságnak pénzügyileg bejegyzett formája kell legyen – magánvállalkozó, családi vállalkozás, kft., stb. Felvetődik egy jogos kérdés – mi értelme az egésznek, azon kívül, hogy esetleg egy nagyobb létszám esetében a gazda nagyon mélyen nyúl a zsebébe? A hivatalos termelésellenőrzés szerves része az állomány genetikai minősítésének, a törzskönyvezési folyamatnak, gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy ellenőrzött állományból kikerülő tenyészállat, származási lappal és termelési adatokkal rendelkezik, és piaci értéke számottevően magasabb, mint más egyedeké. Ennek annyi a jelentősége, hogy jelenleg, amikor valaki minőségi tenyészállatot akar vásárolni, rendszerint import állat jön szóba, és értékének majdnem egyharmadát a származási lap adja. Végezetül annyit hogy a „tejkontrollos” szarvasmarhának eredete, termelési adatai egy országos adatbázis része, és ez által mindenképpen egy garantált minőséget igazol a tulajdonosa. Amennyiben egy termékvásárlás esetében mindenki elvárja, hogy pénzéjért jó terméket kapjon, és a „garancialevél” is legyen hozzá csatolva, a hivatalosan ellenőrzött szarvasmarha állománynak a tulajdonosa tud adni hozzá ilyet – csakis a fajta jellegnek megfelelő állat kerülhet be a rendszerbe.


MEZÕGAZDASÁG

/ 17

Aktuális teendõk a gazdaságban – röviden az újszülött bárányok gondozásáról Dr. Horváth Nina állatorvos

A

z életerős bárányok kb. 3,5 kilogrammal születnek, testhőmérsékletük 38,5-40 fokos. Amikor fáznak, az energiatartalék a reszketéssel hőenergiává alakul. Ezt bizonyos ideig tudják biztosítani, és amikor az energiatartalékok kimerülnek, a testhőmérséklet a kritikus 37 fok alá csökken és a bárány egyszerűen kihűl. Az újszülött bárányok akár tömeges elhullását is okozó kihűlést, illetve éhezést bizonyos betegségek is előidézhetik, de majdnem mindig a hideg, szeles, nedves környezetre és a tejhiányra vezethető vissza, mely bekövetkezhet akkor, ha az anya nem termel elég tejet, beteg a tőgye, vagy ha a bárány nem szopik. Amint a kicsi lábra tud állni, szopni próbál, viszont a tőgyet nehezen találja meg. Ezért az előhasú anyajuhot az első szopásoknál gyakran nyugtatni kell. Ha az anya a nagy tejnyomás okozta fájdalomérzet vagy más ok miatt, nem engedi bárányát szopni, óvatosan elő kell fejni. Az első napokban az anyajuh bármikor, éjjel-nappal hajlandó szoptatni. A tej 4-5 napig föcstej-összetételű, ezért nagyon fontos, hogy a bárány a születése utáni első napon legalább 2 decit kapjon belőle. Vidékünkön gyakori a szelén hiány, és ezt mindenképpen pótolni kell ásványi anyag injekciókkal. Ha a bárány nem áll fel vagy csak igen nehezen, és akkor is púposított háttal, nagyon bizonytalanul mozog, sokat fekszik, állandóan remeg, bőre hideg, nedves, szívverése és légzése szapora, azonnali beavatkozásra van szükség: le kell törölni szárazra, el kell különíteni lehetőleg meleg hely-

re, és injekciós kezelés kell. A hiány tünetei jelentkezhetnek közvetlen a születés után, de elég gyakori, hogy egyhónapos korban vagy később lesz „lábfájásos” a bárány. A szelént sokáig mérgező anyagként ismerték. Később megállapították, hogy a bárányok úgynevezett fehérizom-betegsége lényegében szelénhiány következménye, és már kis mennyiségű szelén adagolásával

gyógykezelhető. A szelén biológiai hatását oly módon fejti ki, hogy a szelén tartalmú enzimek aktív centrumát képezi. Ennek révén a biológiai antioxidáns rendszernek is a része. Mindez megelőzhető az anyajuhok vemhesség alatti szakszerű takarmányozásával, s azzal, ha elléskor száraz, huzatmentes, 15 foknál nem hidegebb a helyiség.

18 /

ÉP TESTBEN...


A fáradtság Dr. Madarász Kelemen Enikõ családorvos

L

assan már közhelynek számít a következő mondat: „ideges, ingerlékeny, fáradt vagyok”… Ez lehet a tavaszi fáradtság jele, vagy kimerült a szervezet vitaminkészlete vagy a túlhajszolt életmód következménye. Tél végére a természet minden rezdülésének, a hosszabb nappaloknak és a madaraknak örülni kellene, de sok embernek a szervezete a megújulás helyett inkább a le- és kimerültség jeleit mutatja. A mi századunkban is előfordulhat még a vitamin és az ásványi anyagok hiányában kialakuló tavaszi fáradtság. Amikor az emberek először találkoztak a vitamin hatásával, számukra ismeretlen fogalom volt. Bizonyos betegségek kialakulását megfigyelések révén különböző dolgokkal hozták összefüggésbe, rájöttek, hogy a létfontosságú tápanyagokon kívül léteznie kell más vegyületeknek is, amelyek ugyanolyan fontosak, mint amit addig ismertek. Csak akkor még nem tudták, hogy mi vagy mik azok. Már ismertek bizonyos betegségeket és a súlyos következményeiket, de ismeretlenek voltak a betegségek kiváltó okai, a vitaminok. Köztudott, hogy a táplálkozás fontos szerepet játszik a vitaminszükséglet kielégítésében. A vitaminok leegyszerűsített hatásmechanizmusának lényege, hogy az emésztőcsatornából felszívódnak, és bekapcsolódnak a szervezet különböző életfolyamataiba. Mi az optimális vitaminbevitel? Akkor, ha a fogyasztás kielégíti a szervezet szükségletét, vagyis a többletbevitel már nem javítja a különböző funkciókat, nem növeli az ellenálló képességet. Avitaminózisnak nevezik azt az állapotot, amelyben a szervezet teljesen nélkülözi egy vagy több vitamin jelenlétét. Ma avitaminózissal ritkán

találkozni. Ilyen C avitaminózis volt régen a hajósok réme – a skorbut. Gyakrabban fordul elő hipovitaminózis, amely a nem megfelelő vitaminellátottságra utal. Az esetek többségében ez azért fordulhat elő, mert nem figyelnek a különböző állapotváltozások (pl.: terhesség, betegségek, megváltozott életkörülmények, intenzív sportolás stb.) következtében kialakuló megnövekedett szükségletre, vagy ugyan energiában eleget, sőt sokszor többet esznek a kelleténél, de lehet, hogy több vitaminra lenne szükség. A vitaminok mellett szervezetünkben szintén kis mennyiségben előforduló, energiát nem szolgáltató, ugyanakkor nélkülözhetetlen anyagok a makro- és mikroelemek. Hiányuk esetén számtalan tünet jelenhet meg a fáradékonyságtól a szexuális zavarokig. Szinte hihetetlen, hogy ezek a milligrammnyi mennyiségben előforduló elemek ilyen fontos szerepet játszanak. A fáradékonyság sokféle betegség, hiányállapot tünete lehet. Előfordul-

hat, hogy egyik kiváltó tényezője a vashiányos táplálkozás, de a C-vitamin és a cink lehetséges hiánya is hozzájárulhat kialakulásához. A vas részt vesz az oxigénszállításban és tárolásban, javítja a testi erőnlétet, valamint fokozza az immunitást. Hiányában gyengülhet az ellenálló képesség. Vasban bővelkedő élelmiszerek például: máj, sovány húsok, száraz-bab, lencse, paraj, sóska, mák. Ha egyidejűleg C-vitamint is tartalmaz az étkezés, az nagymértékben javítja a vasfelszívódást. A megfelelően összeállított étrenddel (amibe a gondos nyersanyag válogatáson át a megfelelő konyhatechnika is beletartozik) az életfontosságú vitaminok és ásványi anyagok bevitele fedezhető. Viszont télen kevesebb napsütés éri a szervezetet – ami bizonyos vitaminok képződéséhez szükséges, erre az évszakra jellemző a gyakoribb megfázás és az influenza. A zöldségek és gyümölcsök a tárolás során vitamintartalmukból veszítenek. Mindezek együttesen okozhatják,


hogy a többi, nem táplálkozási eredetű tényezővel együtt sokan panaszkodnak tavasszal fáradékonyságra. Az egész évben felhasznált vitaminforrások és a megváltozott szükséglet esetén alkalmazott táplá-

ÉP TESTBEN...

lék kiegészítők segítségével ma már elkerülhető az a fajta fáradság és levertség érzés, ami a korábbi évtizedekben a nem kellő táplálkozás következménye is volt. Nem a kilószámra vásárolt kiegé-

/ 19

szítőkkel előzhető meg a tavaszi fáradság, hanem az egész évben gondosan összeállított étlappal, és természetesen a szervezet karbantartásával.

Újfaluban maradt a Katorzsa kupa Czirják Kinga

N

agy élet volt az elmúlt hónapban az újfalvi hokipályán, na de a felszegi újonnan kialakított pályán is! Akik szeretik a téli sportokat, igazán kihasználhatták e kedvező időt, hisz sokáig tartott és tart még most is idén a jég. Ily módon sikerült megszervezni a hagyományos jégkorong rendezvényünket, a Katorzsa kupát, január utolsó napjaiban, ami igen nagy népszerűségnek örvendett. Összesen 6 (hat) csapat nevezett be: Csomafalva, Alfalu, Remete, Szárhegy, de a messzi Vásárhelyről is érkezett csapat, akik el is vitték a „Fair Play” díjat. A bajnokság zökkenőmentesen, szépen lezajlott, a játékvezetők sem sok bűntető percet osztogattak. Vasárnap, január 31-én, Alfalu és Újfalu csapata mérhette össze erejét az első helyezésért, végül 6-2 arányban a házigazda Újfalu lett a kupagyőztes. A meccs elején a felnőtt jégkorongozóink kéz a kézben a kiscsapattal közösen mutatkoztak be a több mint 500 szurkolónak. A bajnokság végén különdíjakat is osztottak, így legjobb kapusnak Szabó Lászlót hívták ki az alfalvi csapatból, legjobb csatár díját Gál Csaba vihette haza, a gólkirály címet pedig a remetei Nagy Balázs érdemelte ki 9 góllal. Tréfás díjakat is osztottak, így a „legidegesebb” játékos a szárhegyi Len Attila lett, a legjobb szurkoló pedig Sólyom Vilmos. A lelkes szurkoló közönség forró teával és zsíros

kenyérrel, no meg finom forralt borral védekezhetett a hideg ellen. A kupagyőztes csapat tagjai pedig a következők: Simon Ernő, Simon Attila, Simon Csaba, Sólyom László, Sólyom József, Sólyom Ernő, Albert Attila, Albert Lóránt, Egyed Zsolt, Gál Csaba, Bartis Csaba, Huszár Attila, Kóos Lóránt, Kémenes Lóránt, Pál Árpád, Csiszér Előd és Veress Károly ( Szipi). Hálás köszönetünk a szervezőknek, az Újfalvi Önkormányzatnak, a Katorzsa Sportklubnak, a Milli Champ és a Carrion KFT- nek, akik anyagiakkal is hozzájárultak az újfalviak kedvenc téli sportjához. Továbbá köszönet a hokicsapatnak, és nem utolsósorban a lelkes

nézőközönségnek, akik jelenlétükkel támogatták e hagyományos sportot. Továbbá meg szeretném említeni a felszegi falustársaink dicséretes munkáját is, kik fáradságot, időt és pénzt nem sajnálva létrehozták a felszegi pályát, mely több funkciót is betölt majd, hisz a pálya nemcsak a hokinak, de tavasztól már a focinak is teret ad. Deák Leventének volt egy álma, és megvalósult…A reflektorokkal kivilágított pályán kicsik és nagyok korcsolyázhatnak, sportolhatnak, focizhatnak majd. Sikerült megszervezniük a „Felszegi kupát”, melyre 4 lelkes csapat nevezett be 3+1 játékossal, melyből kettő felszegi, kettő pedig marosfalvi csapat. Folytatás a 20. oldalon »

20 /

ÉP TESTBEN...


A felszegi csapatok esténként 7 órától edzenek, hisz addig a szabadkorcsolyázóké a pálya. A marosfalviak pedig a bányatavon gyakoroltak, amelyet már évek óta rendszeresen karban is tartanak Bartis Csaba segítségével. Az idén Felszegben először


megrendezett jégkarnevál is óriási sikert aratott, 45 gyerek öltött magára jobbnál jobb jelmezt. Minden maskarásnak jutott ajándék, így senki sem csüggedhetett. Deák Leventétől azt is megtudhattam, hogy az álom itt még nem ér véget, a munka folytatódik, hisz

öltözőt szeretnének kialakítani, még több lámpa kellene és hálóval is körbe szeretnék fogni a pályát. Példamutató a felszegi és marosfalvi emberek hozzáállása, hogy egy kis közös munkával, kalákával és ambícióval támogatják a gyergyóújfalvi sportéletet.

Ifjúsági hokicsapat Újfaluban Czirják Kinga

T

izenkilenc kishokisa van már Újfalunak, melyből a legkisebb alig 4 esztendős, a legidősebb pedig 8 éves. Sajnos, mint ahogy mindannyian tudjuk, vidékünkön kevés gyermek hokizik, nincs utánpótlás. Évekkel ezelőtt nem volt nehéz iskolásainkból egy hokicsapatot alakítani, napjainkban viszont gyerekeink inkább a gyergyószentmiklósi csapatot egészítik ki, pedig hát de szép is volna, ha a mi kis hokisaink képviselhetnék községünket egy- egy, a régióban megszervezett jégkorongmérkőzésen. Az ifjú jégkorongozók vakáció ideje alatt akár heti ötször is edzettek az újfalvi pályán, most viszont Gyergyószentmiklóson, a sportiskolával közösen veszik igénybe a pályát. Mivel a pályán rendszerint 40 gyermek is korcsolyázik, három edző foglalkozik a gyerekekkel: Farkas Csaba, Kémenes Csaba és Molnár Szabolcs. És íme a kis jégkorongozók névlistája: Kovács Szabolcs Elekes Rajmund Sólyom Dániel Erszény Péter Erszény Edina Jakab István Nagy Balázs Czirják Márk Ferenczi Apor Csíki Szabolcs Lázár Sebestyén Nagy Máté

Szász Márton Molnár Dániel Molnár Andrea György Róbert Kovács Előd Molnár Ákos Márton Tamás Bár az újfalvi kis csapatot már a csomafalvi bajnokságra is meghívták, felszerelés hiánya végett kénytelenek voltak lemondani.

Kesztyűt, botot, kapus lábszár- és mellvédőt ugyan kaptak már a Román Jégkorongföderációtól Lázár Ernő segítségével, de még rengeteg dolog hiányzik. Reméljük, hogy ez év őszétől viszont már teljes felállásban és felszerelésben több jégkorongmérkőzésen is részt vehetnek, és akkor majd nekik énekelhetjük, hogy „ Fel, fel kishokisták / Fel, fel kishokisták a hokipályára…”

Hibaigazítás A januári lapszámban megjelent Taekwondo- ról szóló cikkben egy teljes sor kimaradt, ezúton közöljük a teljes szövegrészt az Önök elnézését és a megértését kérve: „Köszönet illeti a lelkes sportbarátot, Simon Attilát, a kezdetektől kifejtett segítségéért, valamint köszönet az Elekes Vencel Általános Iskola igazgatóságának a tornatermet illetően”.


TARKABARKA – MAGAZIN

/ 21

Ha a virág beszélni tudna… Gál Katalin

U

gyan még hideg van, és hegyeink fehér kucsmájukat nem igazán igyekeznek levetni, mégis a reggelente hallható vidám madárcsicsergés meg a légáramlatok illata egyértelműen bizonyítja: közeledik a tavasz és vele együtt Március 8, a Nők Nemzetközi Napja. Habár a hosszú évek során sok ideológia öltöztette különbnél-különb ruhába ezt az ünnepet, mégis makacsul tartja magát. Nem változott lényege sem: a nők köszöntése. És mivel lehetne leginkább kedveskedni a hölgyeknek? Természetesen virággal, amely mindig egyenes út a női szívekhez. Szabó Emőke virágkötővel beszélgettem, arról, hogy kinek milyen virágot illik ajándékozni, melyik virág milyen rejtett üzenetet hordoz magában, és természetesen arról is, hogyan változtak az utóbbi időben virágvásárlási szokásaink. – Közeledik a Nemzetközi

Nőnap. Milyen virágot ajándékozhatunk ez alkalommal? – Cserepes és vágott virágok közül választhatunk, napjainkban óriási választék van mindkettőből. Míg a cserepes virágot inkább csak közeli ismerősnek ajándékozzuk, addig a vágott virágból készült csokrot bárkinek adhatjuk. A megfelelően kiválasztott cserepes virág a lakás dísze lehet hosszabb ideig. Ugyanakkor szálas virág vásárlásakor figyelembe kell vennünk a virágok által hordozott jelentést, és a virágszínekhez társított üzeneteket. – Kezdjük talán a vágott virágokkal. Milyen virágfajokból lehet ilyenkor válogatni? – Az idei tavasz divatvirága a tulipán, amely a nőiességet, az érzelmeket és a szerelmet szimbolizálja. Simán, egyszerűen összekötve nagyon jól mutat egy üvegvázában. Természetesen a kellő hatás eléréséhez legalább egy kötegre van szükség, amely minimálisan tíz szálat jelent. Egy másik igen kedvelt virág

Nőnapra a jácint, mely nagyon sok színben kapható, szimpla, telt virágú és nagyon illatos, viszonylag sokáig tart a nyílása. A rózsa, a virágok királynője, mindig hódít. Mindenkinek van egy kialakult véleménye már e virágról. A sárga rózsa, amelyet legtöbben a féltékenységgel társítanak, tulajdonképpen ugyanígy szimbolizálja a kiegyensúlyozottságot meg a reménységet. A fehér rózsa a tisztaság jelképe, és leginkább szülőknek illik ajándékozni. A vörös rózsa a lángoló szerelem üzenetét hordozza magában, elsősorban a színe miatt. Az tény, hogy a sárga rózsa a legtartósabb, a fehér rózsát inkább Anyák Napjára szoktuk ajándékozni, és a vörös a fiatalok nagy kedvence, akik szerelmüknek kedveskednek vele. Az íriszt színe miatt inkább a férfiaknak ajánljuk, és sárga vagy narancssárga színnel kombináljuk a csokorba. Amúgy a hitet és a bizalmat jelképezi. A gerbera a szépség jelképe. Folytatás a 22. oldalon »

22 /




Közkedvelt virág, hiszen sokféle színárnyalatával megragadja az embert. A liliomfélék közül a királyliliom a legkedveltebb. Inkább idős hölgyeknek szokták ajándékozni, de nagyon kedvelt a mennyasszonyi csokrokban is. Erős illata miatt inkább előterekbe ajánljuk, és lényeges, hogy bimbósan vegyük meg, mert így hosszabb ideig tart. Az orchidea egzotikus, trópusi növény. Ha valamit el szeretnénk érni szívünk hölgyénél, vele biztos, hogy sikerül, mert e virág magában is nagyon csábító. A nárcisz szintén egy közkedvelt tavaszi virág, mely lehet csokros nyílású, szimpla, illatos és kevésbé illatos. Ajándékozni csak magában kell, csokorban, akár a tulipánt, nem kombinálva semmivel. A virágszállítás eredményeképpen sok faj egész évben kapható. Ilyen például a frézia, amely régebb csak tavasszal jelent meg, de most már, mivel a hollandok télen-nyáron termesztik, egész évben megvásárolható. Nagyon sok színben nyílik, és az utóbbi időben gyakran kérik menyasszonyi csokrokba is, mert jól illik a rózsa mellé. – Mi a véleményed a szegfűről? – A szegfű a legelterjedtebb virágok egyike, megszokott és a legolcsóbb virág. A vásárlók inkább a piros színt kedvelik, pedig rengeteg fajtája van. A piros színű a legtartósabb. Sajnos a virág is luxuscikk lett, ezért választják az olcsóbb fajokat. Mint minden más, a virágvásárlás is az anyagi helyzettől függ. Nőnapra leggyakrabban egy szál rózsát, tulipánt, fréziát, nárciszt vagy jácintot ajándékoznak. – A cserepes virágok esetében is nagy a választék. – Valóban, ilyenkor rengeteg nyíló virágunk is van, amelyek Nőnapra jelennek meg. Ilyenek a cserepes jácint, nárcisz, tulipán, primula, impatiens (menyecskeszem), cinerária, ciklámen, papucsvirág. Ugyanakkor számtalan hibrid-faj is vásárolható, mint a begonia elatior, ramunculus (boglárka), minigerbera, minirózsa. A hibrid-fajok nem szaporíthatóak, de megfelelő gondozás mellett házunk

és kertünk díszei lehetnek hosszú ideig. A minirózsa például alkalmas a kiültetésre, egész nyáron nyílik, és gyakran következő évben is kihajt. – A tavasz hírnöke a hóvirág. Kereskedelemben kapható? – A hóvirág védett növény, ezért a kereskedelemben csak a termesztett fajokat árulhatjuk. Nagyon szépek, de hiányzik belőlük a vadon termett példányokra jellemző szerénység. Cserepes hóvirágot is szoktunk forgalmazni, de nem magára, hanem vegyes kosarakba beleültetve, egy tavaszi kompozíciót kialakítva. – Mit tehetünk csokrainkkal, hogy minél hosszabb ideig gyönyörködhessünk bennük? – Amint megkaptuk, a virágok szárát vissza kell vágni, és rögtön vízbe kell tenni. Ne tartsuk nagyon

meleg szobában, mert rövid idő alatt tönkremennek a virágok. A virágok szárából legalább kétnaponta vágjunk ki egy picit, és természetesen gondoskodjunk friss vízről, akár teljes vízcserével, akár csak pótlással, virágtól függően. – Milyen virággal lehetne elkápráztatni téged Nők Napján? – Gömbcsokorba kötött sárga rózsával, amely csak zöldekkel van kombinálva. A sárga rózsa a kedvenc virágom. – Köszönöm a beszélgetést! Nos, úgy gondolom e beszélgetés elolvasása után már könnyebb lesz választani a nagy kínálatból. Természetesen községünk virágkötői szívesen szolgálnak még néhány jó tanácscsal, üzleteikben szebbnél-szebb virágokkal várva a vásárlókat.



/ 23

A találkozás Elekes Dániel László

Pokoli zajjal a vonat leállt, és a következő pillanatban már leugrottam a peronra. A néhány tehervagon, a világító lámpákon és a bakteren kívül nem volt semmi és senki a megállóban. A vonat újból mozgásba lendült, majd miután nagy sebességgel az utolsó vagon is elszáguldott mellettem, én is megmozdultam. Az ég nagyon tiszta volt, csillagokkal teli, na meg más érdekességekkel. Ha kicsit megerőltetem magam, biztos észlelek egyet vagy akár többet a Földet pásztázó műholdak közül... Átugortam a síneket és az út felé vettem az irányt. Furcsa: az a tény, hogy még tizenkét kilométert kellett megtegyek, amíg hazaérnék semmilyen érzelmet nem keltett bennem. Már tizenkét órája utaztam, de csak az érdekelt, hogy minél nagyobb távolságot hagyjak köztem és...

Utaztam egy tehervonattal, a villamossal, a metróval, majd egy gyors vonattal, ami idáig elhozott. Eleinte nyolcan voltunk, majd a gyorsvonaton már csak hárman, de a másik két útitársam elaludt egy idő után, úgyhogy egyedül maradtam a gondolataimmal, keresve a tekintetemmel a hegyeket és az erdőket, amik körvonalazódtak a sötétbe. Szerettem a mozdonyt figyelni a kanyarokban, ahogyan szikrázott a sötétben, a kék villámokat. Őrködtem és felköltöttem mindegyiket a megállójánál. Kiértem az úthoz. Úgy éjjeli három lehet. Ilyenkor minden normális ember alszik. Mindig szerettem másképp lenni... „Tilos a vezetés, az úszás, és bármilyen fajta veszélyvállalás. A megadott időpontban visszajelentkezel.” Ennyit mondott nekünk a szolgálatos tiszt. Amúgy senki se hallotta, mit mond. Felszálltunk az első vonatra, amelyik

elindult abból a megállóból, történetesen egy tehervonat. A mozdonyvezető beleegyezett. Minden megállóban megállt. És egy fél óránál többet állt mindenhol! Meggyőződésem, hogy még a sorompóknál is megállt. Legalább „fülkét” válthattunk bármikor: „Ebben nincs fűtés!” „Én alvó fülkét szeretnék.” „Éttermes vagont nem akarsz?” „Én egy olyan vagont akarok, ahol a bal felén vannak az ablakok. Nem szeretem, ha a jobb arcomat látják” „Én is akarok egy kiszolgáló nőkkel teli vagont!” „Ha anyád meghallja, megint találkozol merőkanál úrral...” Neveletlen ember viccek. Azok is voltunk. Beértem a falu központjába. Szépen kivilágított, minden oszlopon égő. Még sohasem láttam éjjel. Elég jól néz ki így, egy lélek sem sehol. Folytatás a 24. oldalon »

24 /




Valahol a messzeségben hallatszik egy madár hangja. A falu két erdő borította hegy között van. Egy kéz erősen megrázza a vállamat. Kinyitottam a szememet és a tekintetem követte a kezet. Alig vettem ki az arcvonásokat a sötétben. „Te következel”. Hamar felöltöztem, és átvettem a harmadik őrváltást. Két és fél óra után ébresztőt fújtam, majd aznap egy 30 kilométeres erőltetett gyaloglást hajtottunk végre, majd megkaptuk a kimenő engedélyt, majd... Közeledtem a falu végéhez. Még mennyi van? Úgy tíz kilométer? Nem, túl sok. Megigazítottam a táskát a hátamon. Észrevettem, hogy az égők ritkultak... Azon kaptam magamat, hogy hangosan beszélek. A vér az arcomba futott: az őrültségnek az első jele! És elvégre miért ne? Egyedül voltam az éjszakában... Hirtelen megfordultam: senki! Pedig hallottam valamit. Biztos csak rémlett. Tovább folytattam gyalogolásomat. Megint hallottam valamit. „Nem is tudtam, hogy félsz a sötétben!” mondtam magamban. „Dehogy, csak hallottam valamit a hátam mögött”, folytattam a veszekedést magammal. „Csak rémlik, ne röhögtesd magad”. Tovább meneteltem, de tisztán hallottam lépéseket mögöttem. Amikor megálltam, a lépések zaja is megszűnt. Csend, sötétség. Megint tovább indultam. „Kezd hasonlítani egy olcsó horror filmhez”. Eldöntöttem, hogy többet nem állok meg, de még próbálom kideríteni, honnan jön a hang. Közeledtem egy égőhöz. Az igazság pillanata: na, tudtam, hogy nem vagyok őrült! Az arcomról leolvasható feszültséget felváltotta egy széles mosoly. Nem hittem a szememnek! Előttem állt egy kicsi, kövér, barna és fehér juhászkutya kölyök. A fülei lecsüggedve, valahogyan kíváncsian nézett rám, ugyanakkor fáradtan. Ez a kicsi bundás dolog megtett néhány kilométert ENGEM követve? „Miért nem mondtál semmit, te?”

Egészségesnek tűnt, egy kicsit fáradtnak. Nem egy kóbor kutya lehetett, tiszta volta, jó bőrben. „Hallottad, ahogy egyedül beszélgettem, és utánam eredtél. Mit csináltál, hallgatóztál? Végre ő is mondott valamit. Ugatás akart lenni, de inkább nyavalygás lett. Legalább kommunikáló kedvében volt. „Hát, ha követni akarsz, nyugodtan.” Megint elindultam. Felállt a hátsó lábairól és követett. Én meg elkezdtem mesélni neki. Rólam, persze, ki másról. Nem tudom egyetértett-e velem, de biztosan meghallgatott. Hirtelen elkezdett nyivákolni. „Most meg mi bajod?” Leült és csak sírt. „Remélem nem vagy éhes, mert nincs mit adjak”. Hirtelen ráébredtem: fáradt volt. Nem is csoda ennyi kilométer után. „Már nincs sok”. És megint tovább indultam. Felállt és követett, de nyivákolva. „Tetszik, hogy van akaraterőd, de lehetnél kevésbé nyavalygó”. Megálltam. Leült. Már nem sírt, de olyan ellenállhatatlan tekintete volt! Mit tegyek, az ölőmbe vettem. Be nehéz ez a szőrmók. El is aludt. Egyből. Én tovább meséltem neki. Már nem volt sok hátra. A város fényei előbukkantak a távolban. Csak egy gond volt: elálltak a karjaim. „Bocsi, picikém, de elfáradtak a karjaim. És amúgy is meg kell ismerd a városomat. Itt látható a stadion, a bal felén meg

csak erdő, majd következnek a blokkok, majd a líceum után az első blokk az enyém, vagyis én ott lakom. Megjegyeztet? Tíz perc és ott vagyunk”. Tovább indultunk. Már nem sírt, de nagyon közel lépett a lábaimhoz. Nem úgy tűnt, mintha érdekelné a város. Amikor elértük az első világító póznát, az égő kialudt. „Hé, ez nem szép fogadtatás. Elég messziről jövünk”. Egy pillanatra megálltam, ő meg tanácstalanul rám nézett. Biztos azt gondolta, hogy már megérkeztünk. Megérkeztünk. „Na, hapsim, hat sor lépcsőt kell megmásznod, és az én ajtóm elé kerülsz. Ha ezt megteszed, a tiéd vagyok. Mit szólsz?” Elindultam felfelé. Követett a tekintetével egy pár másodpercig, majd egy szinte hallhatatlan sírással nekifogott a lépcsőfokok hódításához. Feldobta az első két lábát, majd nagy nehezen felhúzta a testét is. Egy fokot a másik után, miközben a légzése apró nyivákolásokba torkollt. Nem tudnám megmondani, hogy halkan kéréseket vagy átkozódásokat irányított felém. Fele útnál feladta. Olyan siralmasan felkiáltott, én meg vettem a lapot. Ölbe vettem és bevittem. Tejet adtam neki, és egy pokróccal kibélelt dobozba tettem. Nem erőst tetszett neki az új lakhelye, de túl fáradt volt ahhoz, hogy panaszkodjon. Végre elaludtunk ,mikor már jól kihajnalodott.

ulafjuogreg adzarab TARTALOM

Recommend Documents