ulafjuogreg adzarab TARTALOM

ulafjuoGreG adzarab

G Y E R G Y Ó Ú J F A L U K Ö Z S É G K Ö Z É L E T I É S K U LT U R Á L I S H A V I L A P J A . • I I I . É V F O LY A M , 1 . S Z Á M , 2 0 1 0 . J A N U Á R

TARTALOM

A Kilyénfalvi Közösségi Ház

Önkormányzat ...

2

Sulivilág ...

3

Hitélet ...

6

Civil fórum ...

9

Múltidézõ ...

11

Mezõgazdaság ...

18

Ép testben ...

20

Tarkabarka – Magazin ...

24

2/

ÖNKORMÁNYZAT

III. évfolyam, 1. szám, 2010. január

A tenyészbikaistállótól a faluközpontig

Kiadja: Gyergyóújfalu község Polgármesteri Hivatala Felelõs kiadó: Egyed József polgármester Szerkesztõség címe: 537305 Gyergyóújfalu 212. szám Tel.: 0266-350.004, 350.077, [email protected]

atékonyan lobbizott a három kilyénfalvi tanácsos, Gál Katalin, Kolumbán Imre és Salamon Árpád, mert a többi testületi tag egyöntetűen szavazta meg a kilyénfalvi közösségi ház építését. Beiktatásom után, mivel már kész tervek, tanulmányok voltak, elindult a közbeszerzési folyamat, melynek eredménye messze meghaladta a lehetőségeinket.

Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Infomarket Kft.

Kolumbán Imre és Albert Homonnai Márton álmát nem hagyhattuk figyelmen kívül, és új ötlet született, miszerint osszuk fel két részre a beruházást. Az 1.1 millió lejes beruházás első része így lett 639.833 lej, melyből felépülhet a központ a teljes eredeti nagyságban, és elkészülhet a teljes alsó szint kulcsra készen. A beruházást finanszírozó három intézmény, Hargita Megye Tanácsa, a Gyergyóújfalvi Önkormányzat és a Kilyénfalvi Közbirtokosság összefogásából megszületett egy tájba illő, rengeteg faelemmel díszített épület. A teljes munkavégzésért felelős cég a székelyudvarhelyi HJZID Kft., a nyílászárók pedig a Libán Kft. munkáját dicsérik.

Önkormányzat Egyed József

H

Az építkezést végig felügyelte vizsgálta és ellenőrizte az Állami Építészeti Felügyelőség is, mely az alap vasazatnak átvizsgálása ügyében három hónapra le is állíttatta a munkát. Rendben találva a munkálatot, egy kis késéssel, de sor került a beruházás első részének átvételére. A szűk körben zajló eseményre csak a részleges átvételi jegyzőkönyvet aláíró személyek és a három intézmény vezetői voltak hivatalosak. Teljes átadás nem történt, mert még hátravan a víz, a szennyvíz és a villanyrendszerhez való csatlakoztatás, és a felső résznek is el kell készülnie. E munkálatokat követően kerül sor az átadásra és az ünneplésre. Hiszem, hogy eljön majd az idő, amikor pezsgőt bonthatunk. Addig is köszönet illeti Hargita Megye Tanácsát, a Kilyénfalvi Közbirtokosságot és Gyergyóújfalu Község Önkormányzati Testületét a támogatásukért. Most már a szép épület lakókat vár, életet kell lehelni bele. Legyen kezdete egy új életnek és találkozóhelye egy virágzó közösségnek. Ez az épület legyen legalább annyira fontos Kilyénfalva életében, mint a régi, már csak emlékeinkben élő „bikák istállója” elődeink idejében. Egyed József, polgármester

ROVATSZERKESZTÕK:

Sulivilág Fodor Annamária, Gál Katalin Hitélet Gál Katalin, Fodor Annamária Civil fórum Lukács Róbert, Fodor Annamária, Múltidézõ Elekes Dániel László, ifj. Sólyom István Mezõgazdaság Horváth Nina Ép testben … Horváth Nina, Czirják Kinga Tarkabarka Gál Katalin


/3

SULIVILÁG

Újévi jókívánságok Fodor Annamária

A tekerõpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola II. osztálya Fodor Annamária tanítónõ biztatására újévi köszöntõket gyûjtött. Miért van szükség ezekre az újévi jókívánságokra? A tanulók a következõ válaszokat adták:

„Az emberek legyenek boldogok.” „Jézust köszöntse.” „Legyen kellemes az újév.” „A bánatos embereket jókedvre derítse.” „A szegény emberekből legyen gazdag.” „Ne történjen velünk semmi rossz.” „A gyermekek jobban tanuljanak az újévben.” Íme, az újévi köszöntők egy csokorba kötve és átnyújtva önöknek sok szeretettel! Isten adja, e szép békesség soha-soha meg ne szakadjon, Mert ha mégis megszakadna, az én szívem is megszakadna, De a természet úgy nyílik, mint a margaréta, De csak annyit mondok, hogy Boldog Új Évet kívánok! (Bálint Katalin)

Új évet hozzon a nesztelen idő, Jöjjön már a rég várt csodálatos jövő. Évek, ha múltok, ha elszállnak a napok, Vidámság, öröm mindig megmaradjon. Fusson most az óévnek malaca, Többé ne legyen senkinek panasza. Békés Boldog Új Évet kívánok! (Bükfejes Rolland)

Bort, búzát, békességet ez új esztendőben, Fehér kenyér dagadjon fűzfatekenőben. Bor, búza, kolbász legyen mindig bőven, A patikát felejtsük el ez új esztendőben! (Fórika István)

Tódor Zsolt Csaba, II. oszt.

Gyermek született Betlehemben, Kin örül Jeruzsálem, Örvendezzünk és vigadjunk Ez új esztendőben! (Nagy Beáta)

Áldott Békés Boldog Új Esztendőt! Bort, búzát, békességet az új esztendőben! (György József)

Peregnek a percek, s ha éjfélt üt az óra, Legmesésebb álmaid váljanak valóra, Kívánok még sok-sok szépet, Na meg Boldog Új Évet! (Antal Henrietta)

Boldog Új Évet kívánok! Házasságot a fiataloknak! Sikerekben gazdag Boldog Új Évet kívánok! (Fórika Szabolcs)

Csillognak az ünnepi fények, Lelassul a rohanó élet, Melegszik a családi fészek, Kívánok nektek sok szépet, Sikeres Boldog Új Évet! Antal Emőke, II. oszt.

(Tóbor Bernadett) Folytatás a 4. oldalon »

4/

SULIVILÁG


Amennyi az égnek lehulló zápora, Annyi áldás szálljon gazduram házára.

Folytatás a 3. oldalról »

Kívánunk most minden jót, Jobb időt, mint tavaly volt, Bő aratást, szüretet, Egészséget, jókedvet.

Bort, búzát, barackot, Kurta farkú malacot, Szekerembe kereket, Köcsögömbe feneket, Poharamba vörösbort, Hadd ihassak bőven Az új esztendőben.

(Bernád Ildikó)

Bort, búzát, békességet, feleséget Ez új esztendőben. Adjon Isten minden jót, Ami eddig még nem volt! (Bernád Kata)

Ez új év reggelén minden jót kívánok, Ahová csak nézek, nyíljanak virágok!

Hozzon az új év minden jót, Bort, búzát, békességet, Boldog új évet kívánnak a II. osztályos tanulók. (Sajgó Dávid)

Jégpálya a tekerõpataki iskolában Fodor Annamária

A

havas napokban Kolumbán Csaba igazgató úr és a Rió TiTár Ifjúsági Egyesület tagjai jégpályát készítettek a tekerőpataki iskolában. Sajnos az időjárás változása miatt többször is újra kellett készíteni a

jeget. A tanulók izgatottan várták a szüneteket és a testnevelési órákat, hogy kedvükre korcsolyázhassanak. Délután is megtelt a pálya. Móka és kacagás hallatszott az iskolaudvaron. Még zenét is hallgathattak a mozogni vágyók. Olykor-olykor elestek, de szerencsére nem történt komolyabb

baj. A talpra álló bajnokok tovább folytatták a korcsolyázást. Reméljük, hamarosan ismét havazni fog, hogy jégpályát varázsoljanak a gyermekek örömére, hiszen a tanulás közbeni mozgás felfrissít, és jobb kedvvel lehet majd folytatni a megkezdett munkát.


SULIVILÁG

/5

Együtt a természetért! A

gyergyótekerőpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola és a Békási-szoros – Nagyhagymás Nemzeti Park Igazgatósága harmadik alkalommal közösen szervezte meg 2010. január 14-én a hagyományossá vált vetélkedőjét „Védjük együtt a környezetünket!” szlogennel. A versenyhez szükséges anyagot előre megkapták a tanulók, és bővíthették tudásukat az internetről. A versenyen négy csapat vett részt. A résztvevők: Gyergyókilyénfalváról a IV. osztály a Zergék csapatával, Gyergyótekerőpatakról az V. osztály Kisasszonypapucs csapatával, a VI. osztály a Havasi gyopár és a Vitézvér csapatokkal. A verseny tíz próbából állt: a Nemzeti Park növényeinek és állatainak felismerése, természetvédő plakát készítése figyelmeztető felhívásokkal, Gyilkostó legenda bemutatása, kérdések a Nemzeti Parkról, egy

mese vagy történet írása egy általuk kiválasztott védett növényről és állatról... Mind a versenyzők, mind a lelkes szurkoló tábor megismerkedhetett a kirándulók tízparancsolatával, amelyet egy ötletesen feldíszített osztályterem tábláján olvashattak. A versenyt Fodor Annamária és Szabó Tünde tanítónők vezették le. A bírálóbizottság: Kolumbán Csaba, az iskola igazgatója, Becze Juliánna, az iskola volt fizika tanárnője és a Nemzeti Park képviselője, Laczkó Teréz nagyon nehéz helyzetbe voltak, mert nagyon ügyesek voltak a csapatok, nagyon közeli pontszámokat értek el. Amíg a bírálóbizottság értékelte a versenyt, a versenyt levezető tanítónők megkérdezték a versenyzőket, hogy mi volt, ami tetszett, és ha volt valami, ami nem tetszett a versenyből. A meseírás örvendett a legna-

gyobb sikernek. Mindenik mese nagyon szép volt: A Vitézvér és a farkas barátsága, Medve és a havasi gyopár, A hiúz és a farkasboroszlán, A természetvédő. A természetvédő című mese elmeséli, hogy egy kamasz elindul a természetbe, ahol nemcsak megcsodálja a szép havasi gyopárt, hanem le is akarja szedni, a hajnalmadarat is bántani akarja, de a természetvédő figyelmezteti, hogy ezt nem teheti. A befejező mondat „csak amikor hazaért, akkor értette meg, hogy el akarta pusztítani a természetet ”. Minden versenyző kapott ajándékot: könyvet, az iskola ajándékát és a Nemzeti Park lógójával ellátott reklám-anyagot. Mindenki lelkileg gazdagodva tért haza, a versenyzők pedig remélik, hogy még sok hasonló versenyen vehetnek részt. A szervezők

6/

HITÉLET


Új esztendõben, új szívekkel Fejér Lajos plébános, Kilyénfalva

Ú

jév (január 1.) vagy kiskarácsony a Müncheni-kódex naptárában: Urunk környekezete napja, az Érdy-Lányi kódexben: kiskarácsony, Bornemissza Péter és Telegdi Miklós prédikációiban Úr körülmetélkedése. A pogány Rómában az évkezdetet Janus isten tiszteletére kicsapongásokkal ülték meg, amikor a rómaiak ezen a napon minden jót kivántak egymásnak. Ennek helyére rendelte az Egyház a circimcisio (Jézus körülmetélése) ünnepét. XI. Piusz pápa 1931-ben az efezusi zsinat ezerötszáz éves évfordulója alkalmából vezette be újra Mária Istenanyaságának régi ünnepét, és október 11-re helyezte. A II. Vatikáni Zsinat utáni új kalendárium az ősi Rómában való liturgikus ünneplés miatt helyezte vissza január 1-re. Az ünnep tanításáról ezt olvassuk Alexandriai Szent Kürillosz egyik művében: „Isten vele való közössége és egyesülése előtt nem létezett soha puszta emberként Krisztus, hanem a Boldogságos Szűzbe maga az Ige jött el, aki a Szűz lényegéből vette saját templomát, és külsőleg nézve emberként jött a világra tőle, bensőleg azonban igaz Isten volt. Ezért méltó és igazságos Istenszülőnek és Boldogságos Szűzanyának mondani őt, mert a tőle született Jézus nem csupán ember volt.” A Szűz, aki gyermeket szült, annak az újnak, a hamisítatlannak a képe, ami Isten által lép a világba. Az Isten valami újat alkot, ez pedig a Messiás világra jöttének az örömhíre. Az új egyszerűen nem a régi folytatása. Az Isten az, aki mindig újat alkot. A Biblia a kainosz, „új” fogalmával

az üdvösséget jelöli, melyet Isten munkál bennünk. E görög kifejezés alatt szokatlan, másfajta, váratlan, a régivel szemben álló, csodálatos értendő. Az Újszövetség tele van az új képeivel. Jézus új bort hozat, amit új tömlőkbe kell tölteni (Mt. 9, 17). Jézus vérével új szövetséget köt, szövetséget, melyet az emberek nem tudnak már szétszakítani, mert ő maga az Isten szeretetében alapítja és nem az ember ingadozó akaratából. És új parancsot ad nekünk: „Szeres-

sétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn. 13, 34). Szent Pál keresztény létünket mindig csak az „új” fogalmával tudja leírni: „Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg” (2 Kor. 5, 17). A keresztség által újjászülettünk. A réginek már nincs hatalma felettünk. Ezek nem csak örvendetes szavak. Ha egy rossz helyzet után újra tudunk kezdeni, ha egy veszekedés után, egy csőd, egy


sikertelenség után lehetséges az újrakezdés, akkor tapasztaljuk majd meg, mit akar mondani Szent Pál. A régi már nem csüng rajtunk. Nem kell örökké vezeklőövvel futkároznunk. A régit le tudjuk rázni. Amikor Újévet ünneplünk, valamit az új, a hamisítatlan, érintetlen varázsából érzünk meg. Az új megjelenési képnek bátorítania kell bennünket, új lehetőségeket kipróbálni, magunkat másokkal szemben újnak mutatni, új szavakat találni, új gesztusokat, új reakciókat, új utakat kell járni. Újévkor reméljük, nemcsak ruháink és szerepeink újulnak meg, hanem egész évünk. Éppen Újévkor reménykedünk az újrakezdésben. Újat kezdeni nekem két dolgot jelent. Egyrészt azt jelenti, hogy az új már a bensőnkben van. Bennünk van Isten Lelke, aki minket minden pillanatban megújít és újat hív elő belőlünk. Ha csendben magunkba nézünk, megsejtjük, mit hoznak elő belőlünk az új lehetőségek. Új ötletek jönnek elő, a sejtés, hogy az újat merni kell, hogy új magatartásformát kell felvennünk. Figyelemre van szükség ahhoz, hogy az új, amit Isten bennünk minden pillanatban előhoz, növekedhessen, és formát ölthessen. Az újrakezdés másik jelentése akkor válik láthatóvá, mihelyt a „kezdeni, elkezdeni” szavakat pontosabban megvizsgáljuk. „Elkezdeni” a „megragadni”, „megérteni”, „kézbe venni” -ből ered. Ha újra akarjuk kezdeni életünket, magunknak kell kézbe venni azt. Jajgatás helyett, hogy köt a neveltetés, adottság, sors; életünkért is felelősséget kell vállalnunk, kézbe kell venni. Mindig lehet újrakezdeni, csak életünket úgy kell elfogadni, amilyen, meg kell ragadni, és formálni kell. Az életünk hasonlít a szántóföldhöz. Talán telis-tele van bogánccsal és kövekkel, bozóttal és gyomokkal, zűrzavaros és barátságtalan, de művelését el kell kezdeni. Talán egy év alatt nem fog sikerülni termékennyé tenni, megművelni, talán kapcsolataink és munkánk, avagy életstílusunk területe ez, de lássunk hozzá, hogy ami új, az növe-

HITÉLET

kedni tudjon. Isten új lehetőséget adott, új magot vetett a földünkbe. A mi feladatunk az, hogy a mag bennünk szárba szökkenjen, hogy az új, a nem sejtett és a csodálatos bennünk virágba borulhasson. Vízkereszt (jan.6.), ősi egyházi nevén Epiphania a Teleki-kódex fordítása szerint Úr kijelenése, görög katolikusaink ajkán Úrjelenés, ismét másként Háromkirályok: Gáspár, Menyhárt, Boldizsár napja, az Egyháznak egyik legrégibb ünnepe. Vízkereszt napja – fejtegeti Bod Péter – Boldogasszony havának hatodik napjára esik, amely napot a rómaiak szenteltek az Augustus császár tisztességére. A keresztyének pedig a magok vallásokra alkalmaztatták, és nagy szorgalmatossággal szokták volt megszentelni. Máté evangélista arról ad hírt, hogy Jézus születése után bölcsek jöttek keletről Jeruzsálembe. A zsidók újszülött királyát szerették volna megkeresni, akinek születését egy csillag hirdette. A bölcsek babiloni asztrológusok lehettek, a csillagok kutatói, álmok értelmezői. A perzsa papi kaszthoz tartoztak, és természetfeletti ismeretekkel rendelkeztek. Valószínűleg a

/7

Babilonba elűzött zsidók meséltek valamit az ottani asztrológusoknak a messiásvárásról. Az ókeresztény művészet a bölcseket a Mithrász-vallás papjainak, a korai egyház legkomolyabb konkurenseinek ábrázolta. Ennek a ténynek különös jelentősége van. Máté evangélista és az egyházatyák a bölcsek imádását úgy magyarázták, hogy az egész világ tudósai és bölcsei Krisztushoz jönnek hódolni, és ajándékot hoznak neki. Bármikor, bármit is gyűjtöttek össze az emberek tudásban és tapasztalatban az az isteni Gyermek imádásához vezet. Amit Máté evangélista ezzel nekünk mond, az nagyon tág látókörre utal. Teljesen mindegy, hol és hogyan kutat az ember, milyen tapasztalatokat gyűjt csillagászatban vagy álomfejtésben, varázslatban vagy ezoterikus gyakorlatokban, mindenben az isteni Gyermek, az Isten utáni vágyunk rejtőzik, aki a megtestesülés által láthatóvá lett. A bölcsek nemcsak más népek és kultúrák, más vallási utak jelképei, de a mi saját keresésünké is. Ott, ahol kutatunk, ott vagyunk az újszülött királyhoz vezető úton. Minden út végül is hozzá vezet. Folytatás a 8. oldalon »

8/

HITÉLET


A bölcsek útja minket is elvezethet az emberré lett Istenhez. A Biblia a bölcseket csillagjósoknak is nevezi. Az égen lévő csillagokat értelmezik, de a szívünkbe feljövő csillagokat is. Ha életünk csillagait helyesen értelmezzük, életünkben mindenütt megtapasztalhatjuk magunk fölött Isten védelmező és irányító kezét. Isten maga vesz kezébe életünk kanyargós útjain, csúcsain és a csalódás óráiban, és ő vezet el ahhoz a csillaghoz, mely az Istengyermek felett ragyog. Amikor sötét éjjeleinken a csillagot gyakran már nem látjuk, ha útjainkon magunkat Istentől elhagyottnak érezzük, az Isten vezet minket, amíg térdre nem esünk, amíg magunkat el nem felejtjük, és akkor megszabadulunk a tépelődéstől. Ott, ahol el tudjuk felejteni magunkat, ott vagyunk egészen magunk és egészen Istenben. A szívünk mélyén nyugvó csillag elvezet minket is abba a házba, ahol Mária és a Gyermek van, mert ott vagyunk igazán otthon. A napkeleti bölcsekből a nyugati művészet és a népi vallásosság három királyt alkotott. A Biblia mélylélektanilag értelmezte. A három az egész, az ép ember száma a számmisztikában, aki mindhárom területét kibontakoztatta. A mesében a királynak három fia van, a három rész: értelem, érzelem, akarat (teste, avagy a fej, szív és a has jelképei). A három királyfi útnak indul, hogy az élet vizét, a gyógyszert a beteg királynak megtalálja. Végső soron az önmagukká válás útja ez, melyet megtesznek, amelyen sok kalandot élnek meg, sok veszélyt győznek le. A művészetben a három király vagy a három életkort: fiatalság, érettkor és öregkor, vagy a három földrészt: Európa, Afrika, Ázsia képviseli. De magunkra is áll: mindennek, ami az emberben van – vitalitás, férfierő és a kor bölcsessége – útra kell indulnia, bebizonyítva azt, mit jelent embernek lenni. A fiatalkor elevenségénél nem szabad megállnunk, sem az érettkor alkotóerejénél, sem az idős-


kor bölcsességénél. Mindennek változnia kell, hogy elevenek maradjunk. A cél talán az: királyokká válni, magunk és életünk fölött határozni tudó emberekké, hogy ne mások uralkodjanak rajtunk, hogy magunkkal összhangban legyünk, hogy királyi méltóságot tudhassunk magunkénak. A három király méltósága éppen azáltal jut kifejezésre, hogy királyságuk jelképeit félreteszik, és az Istengyermek előtt meghajolnak. A három király együtt indul el. Összetartoznak. Útjukat nem hivatalnokaikkal kutattatják fel, hanem szívük hangjára hallgatnak. Szívükben egy csillagot, vágyuk csillagát látták meg. Vágyaik útján indultak el egy hosszú zarándokútra. Útközben elfáradtak, de továbbmennek, mert bíznak szívük vágyában, és célba érnek. Csillag mutatja nekik az utat. De szükséges Heródessel és az írástudókkal folytatott beszélgetés is, hogy céljukat pontosan megtudakolják. Nekünk is hallgatnunk kell saját szívünkre, de mindig tanácsot is kell kérni, hogy a beszélgetésben szívünket jobban meghalljuk. Útjuk célja ház, melyben Máriát és a Gyermeket találják. Leborulnak előtte és imádják. Útjuk végén nem kapnak jutalmat, de odaadják mindazt, amit magukkal hoztak. Nem állnak ott büszkén, hogy céljukat elérték, hanem leborulnak előtte, és hódolnak neki. Ez a mi utunk paradoxonja is. Minél messzebb jutunk az önmagunkká válás útján, annál kevésbé lesz számunkra fontos, milyenek vagyunk mások előtt. Az élet titkától hagyjuk magunkat csalogatni. És amikor a Titkot megérintjük, leborulunk előtte, elfeledkezünk magunkról, meghatódunk, és akkor valóban hazaérkezünk. Otthon lenni csak akkor tudunk, ha az Isten előtt leborulunk, és az emberré lett Istent imádjuk. A népi vallásosságban a Szent Háromkirályok a legkedveltebb úti patrónusok. Hosszú utat jártak be, mégsem tévesztették el útjukat. Veszélyekkel teli életútjainkon jó kísérőink lehetnek. De a szellemvilág

káros befolyásaitól is meg kell, hogy őrizzenek bennünket. Betegségben szenvedők segítői. Nevük kezdőbetűit (G+M+B – német nyelvterületen: C+M+B = Caspar, Melchior, Balthasar) lakások, istállók és pajták ajtófélfájára írták, hogy védelmezzék azokat a gonosz szellemektől. Van, ahol Christus Mansionem Benedicat („Krisztus áldja meg a lakást”) áldás kezdőbetűiből vezették le nevüket. Az emberek a Háromkirályok személyében élték meg minden olyan mágikus tudásra irányuló vágyukat, amelyről azt gondolták, hogy megmenti majd őket a lelkükben tanyázó félelmektől és a rájuk leselkedő veszélyektől. Érdekességképpen befejezésül idézem a régi Római Martirologium karácsonyi bejegyzését: „December 25. A világ teremtésétől, mikor Isten kezdetben teremtette az eget és a földet 5199. évben – a vízözöntől 2957. évben, – Ábrahám születésétől 2015. évben, – Mózesnek és a zsidó népnek Egyiptomból való kijövetele óta 1510. évben, – Dávidnak királlyá való felkenése óta 1032. évben, – Dániel jövendölésétől a hatvanötödik évhétben, – Olimpiász 194. évében, – Róma alapításától a 752. évben, – Octavianus Augustus uralkodásának 42. évében, – mikor a földkerekségen béke honolt, – a világ hatodik korszakában: JÉZUS KRISZTUS, az örök Isten, az örök Atyának Fia – meg akarván menteni szentséges jövetelével a világot, – a Szentlélektől fogantatván, a fogantatás után a kilencedik hónapban Juda Betlehemében, Szűz Máriától emberré lévén, megszületett.” (Megjegyzés: A felsorolt adatok a hagyományos egyházi középkori szemléletet tükrözik. A világ hét korszaka eszerint: I. Teremtés, II. Vízözön, III. Ábrahám hivatása, IV. Kivonulás, V. Templomépítés, VI. Babiloni fogság vége, VII. Urunk Jézus születése. Különben nem volt egységes szemlélet, s a világtörténelmet különböző korszakokra osztot-


CIVIL FÓRUM

/9

Uniós falusi életkép Czirják Kinga

A

ki december 27-én az újfalvi Katorzsa néptánc együttes karácsonyi műsor-összeállítását választotta, kellemes vasárnap esti kikapcsolódásban részesült. Az „Uniós falusi életkép” című színdarab Simon Márta munkáját dicséri, melyben a szereplők falusi emberek, akik egy buszmegállóban összetalálkoznak különböző „furcsa szerzetekkel”, mint a kínai kereskedőnő, akik mindenféle mézes-mázas szavakkal próbálják a helyi egyszerű embereket becsapni, portékájukat eladni. A szereplők: Deák László,

Dávid Szilvia, Sólyom Zoltán, Csíki Kinga, Simon Attila, Deák Katalin, Máté Noémi, Lázár Tímea, Simon Szabolcs, Simon András és Kozma Ármin. Az előadást Kozma Emil nyitotta, aki kellemes karácsonyi dalokat játszott cimbalmon, majd Lukács Izabella és Keresztes Noémi karácsonyi ének-összeállítása következett, őket zenén Simon Szabolcs, Bányász Alpár és Simon András kísérte. E karácsonyi kikapcsolódás zárójelenete a Katorzsa néptánc együttes gyerekcsapatának táncprodukciója volt. Akinek mindez még nem volt elég, kitáncolhatta magát a műsort követő karácsonyi bálon,

melyen a Levyband szolgáltatta a talp alávalót. Az alig 1 éves Katorzsa néptánc együttes kezdetben 4 párral indult, mostanra már harmincan vannak, melynek felét a gyerekek teszik ki, 8 gyerekpár tanulja és járja minden héten a csárdást. Amint Deák Lászlótól megtudhattam, az együttes egy farsangi előadással is készül, melyben lesz farsangitemetés, és ha az idő engedi, a falut is körbe szeretnék járni, és a végén a szalmából készült maszkurát elégetni. Az előadásról és a farsangtemetésről a következő lapszámunkban számolunk be.

10 /

CIVIL FÓRUM


Mihálydeák Kálmán

Az én falum Bölcsesség övezi az én kis falumat, Lakói kimondták mindég igazukat, Lerótták mindenkor, amit írt a törvény Tudták, ez nem mese, hanem követelmény. Tetteikben főerényként elől járt az igazság, És aki ezt nem tisztelte, rámondták, hogy gazság. Szerették a vallásukat, és szerették egymást, Bajaikban együtt voltak és ittak áldomást. Csináltak nagy kalákákat, trágyázót is fahozót, És ha meghízott a disznó, hívtak nagy torozót. Küldtek finom kóstolókat rokonnak s barátnak, Tanújelét adva így is a jó barátságnak Ha a sorsnak barbár keze valakit érintett, Rögtön segítettek azon, s pótolták részüket. Nem hagyták magára soha a szegényt sem Úgy mondták „neki is”… én azt meg sem érzem. Megvédték és óvták egymás tulajdonát, És ki ezt megszegte, megrázták bundáját. Jószágot a mezőn csak láncon etettek, Vagy ott álltak közel, és rájuk ügyeltek. A farsangi nagybálokra mindég megjelentek Jól megrakott kosarakkal, és ott együtt ettek. Utána meg eltáncolták táncukat, a ceppelt, És még sok szép székely táncot, mit ottan zenéltek. Ürült a tál s az üveg is, de volt hangulat is, Kedve lett ott mindenkinek, ha volt halottja is. Hajnal felé jó zajosan elindultak haza, Így ért véget a falumnak egy vidám farsangja. Ha hasonlítjuk a mához, nem egészen így van, S meg kell jegyezzük csendben, hogy itt vajmi baj van Egyénenkint próbálkoznak, szomszédok is barátok… Ki tud többet felmutatni…? – mindent lepipálok… De a bajok ma is jönnek, nem maradtak el, S ma is kellene barát, mikor segítni kell. Meg kellene jól gondolni s visszahozni a múltat, S szeresse minden újfalvi az újfalviakat. Ha ez így lesz, meglátjátok sok minden megváltozik, S az újfalvi ifjúságban élet jelentkezik. Legyen is így most azonnal, zúgjon fel muzsika, S igazolja élethűen – ez Újfalu farsangja. Gyergyóújfalu 1997. február 1.


/ 11

MÚLTIDÉZÕ

Erdély a két világháború között Elekes Dániel László

A

z első világháború befejezése gyökeres változásokat hozott minden erdélyi nép életében. Nagyon sok idő kell még múljon, amíg megegyezés születik minden fél számára arról, hogy melyik útirány lett volna jobb, viszont azt már most leszögezhetjük, hogy mik voltak a körülmények, és miért pont így alakultak a dolgok. 1918-ban Erdély sorsa, bármenynyire is meglepő, elég sok európai államot érdekelte, viszont mindenkit más okból. Persze a legnagyobb viszályok a magyar és román kormányok között törtek felszínre, főleg 1919-ben, amikor a magyar kormány intézkedéseit egy román katonai megszállás követte. A román hadsereg nem vonult ki Budapestről, csak miután a nagyhatalmak felszólították erre. A Kun Béla kormányát felváltó magyar hatóságok majd aláírták a békeszerződést, ami szentesítette az úgymond Nagymagyarország szétszedését. Erdély helyzete évtizedeken át akadályt jelentett a románmagyar diplomáciai kapcsolatokban, de még mindig sokan mellőzik a nagy hatalmak (Franciaország és Anglia), a Szovjetunió és akár Németország szerepét a helyzet kialakulásában. 1918 majd 1938 után Erdély sorsa szorosan fűződik a szovjet kommunista és a német nácizmus jelentette veszélyhez. A nemzeti és vallási kisebbségekkel szembeni rossz bánásmód és minden fajta diszkrimináció szabályként működik mindenhol Kelet Európába az egész történelmi modern korban. Erdély magyar vezetői ugyan annyira intoleránsak voltak a románokkal szemben az első

világháború előtt, mint amennyire a román hatóságok voltak a magyarokkal szemben a világháború után. És sem a magyar, sem a román hatóságok nem mutattak együttérzést az erdélyi zsidók, szászok, székelyek vagy cigányok iránt. Persze valójában nem ezek voltak az igazi okok, amivel indokolták Erdély ide vagy oda tartozását, mindkét fél inkább a területi „integritására” hivatkozott. Ezt a kibékíthetetlen magyar-román ellentétet használták ki az európai nagyhatalmak a saját céljaik kivitelezésében, ahogy ez annyiszor megtörtént már az osztrák uralom idején. Az első világháború végén a legnagyobb veszélyt a nyugat-európai országok számára a kommunizmus térhódítása jelentette. Érthető így, hogy senki se tiltakozott, amikor a román hadsereg elfoglalta Budapes-

tet, megállítva így a „kommunista térhódítást”. Világos volt Románia számára is, hogy a legnagyobb veszély a Szovjetunió irányából jöhetett, ezért nem törődött egyáltalán azzal a lehetőséggel, hogy Magyarország esetleg támogatást kaphatna valamilyen más országtól. A kisebbségekkel szemben folytatott politikája miatt kapott kritikák sem izgatták túlságosan, hisz Románia volt az álló gát a kommunista terjedés előtt, az egyetlen komoly gondja a Moszkvával folytatott kapcsolata volt. Mint annyiszor a történelem folyamán, az erdélyi népek, bármilyen nemzetiségűek is legyenek, a nagy érdekek közepette találták magukat. És mint mindig, nagyon könnyen áldozatul estek a nacionalista uszításnak. Folytatás a 12. oldalon »

12 /

MÚLTIDÉZÕ


Amikor Erdély az osztrák uralom alatt volt, a hatóságok mesteri szintre emelték az „oszd meg és uralkodj” politikát, hisz a legjobban attól tartottak, hogy az erdélyi népek összefognak a császáriak ellen, ezért mindent megtettek, hogy összeugrasszák egymás ellen őket. Ezért persze kellett az önző hozzáállás a magyar és a román politikusok részéről. És az egész játék újra játszódott a két világháború között. Az erdélyi románok és a szászok hozzáállása egyértelmű volt – ők mindenképp a román uralmat választották. De 1938-ban Hitler keményen fellépett és kezdte körvonalazni a keleteurópai politikáját. Ebben egyenlően fontos szerepet szán Magyarország és Románia számára, ezért úgy döntött, hogy felhasználja a legfőbb ütőkártyát a két országgal való tárgyalásokban: Erdélyt. Egy igazi salamoni döntést hozott, és kettéosztotta „testvériesen” Erdélyt Románia és Magyarország között, akik mint szerető anyák, tárt karokkal fogadták a döntést, remélve a „sajt” másik részt is, ha majd jól viselkednek. Hogy érdekelte-e Budapestet vagy Bukarestet, hogy mit gondoltak vagy éreztek az erdélyiek, bármilyen nemzetiségűek is legyenek, az mára már mindenki számára egyértelmű, hogy nem. Annak ellenére, hogy mindkét ország rájött, hogy Hitler csak kijátssza ellenük az erdélyi kártyát, a saját büszkeségük nem engedte meg, hogy a józan észre hallgassanak. A következmény: több százezer – és annak elég nagy része erdélyi – magyar és román katona életét vesztette, vagy fogságba esett egy olyan háborúban, amiben semmi keresni valójuk nem volt. Hogy valaha fogunk-e tanulni az eseményekből és a történelem leckéiből, vagy még mindig engedni fogunk az indulatoknak, és háttérbe szorítjuk a józan észt, ezt csak a jövő fogja megmondani. De egy dolog biztos: Erdély azért az ami, mert sokoldalú és soknépű. Szent István király szavaival élve, „ ...az egynyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő”.


A székely-magyar rovásírásról Gáll Endre, nyugalmazott tanító

A

kilencvenes évek utolsó felében, az egyik tévéadásban egy ilyen című adást találtam: Nemzeti kincsünk a rovásírás. Nagyon is találónak véltem a címet, mert tudtam, hogy Európában is ritkaságszámba megy ez a fajta írásmód, éppen a régisége és a sajátos írástípusa miatt. Kutatóink nemzeti műveltségünk szerves részének tekintik. Ma már tudjuk azt is, hogy kultúrkincsünk olyan eleme, amelyet népünk keletről hozott magával. Ősisége, régisége tehát elvitathatatlan! Az utóbbi 20-25 év folyamán végzett kutatómunkák eredményei újabb és újabb rovásemlékek felbukkanását eredményezték. Az 1990-es évben mindössze 14 feliratos emlékről volt tudomásunk, ma már ezek száma meghaladja a negyvenet is. Egyik jeles kutatónk Ráduly János az 1998-as évben megjelent könyvének borítóján a következőket írja: „Eddig soha nem volt ilyen nagymérvű gazdagodás, eddig soha nem született ennyi olvasat. Mindez azt jelenti, hogy biztosabb léptekkel haladunk nemzeti kincsünk kérdéskörének az alaposabb megismerése felé (…) A rejtélyes rovásírás feltárja titkait, s hozzásegít bennünket egykori –és persze mai- önmagunk értékeinek fölmutatásához. Bizonyítja, hogy a magyarságnak helye volt és van a múló időben!”

A rovásírás története Mai ismereteink szerint a legelső említés a 13. században élt Kézai Simontól származik, aki IV. László király udvari klerikusa volt. Ő egy latin nyelvű gestájában írja „az

Erdélyben lakó székelyek a Blahokkal összeelegyedve, mint mondják, azok betűit használják.” Úgy következtetünk, hogy csak hallomásból tudott e sajátos írásfajtáról. Az egyik krónikás ezt jegyezte: a blahok „… keleti eredetű, valószínűleg a bolgárokkal idesodródott, azonos kultúrájúnak látszó s velük talán szimbiózisban élt” néptöredék volt, amely a bolgároktól elszakadva Erdélyben maradhatott és „… a székelyekkel olvadt egybe”. Jelenleg nem ismerünk blah feliratos rovásemlékeket, viszont van néhány korai lelet, amelyeknek elolvasása (feloldása) még várat magára. A 14. század közepén Kálti Márk Krónikájában ezt írja: „Ezek a székelyek, kik a scythiai betűket még el nem felejtették, azokat nem ténta és papír segítségével, hanem pálczákra metszés mesterségeivel rovás módjára használják”. 1488-ban Thuróczi János Krónikája előbeszédében szintén megállapítja: „Mert e mi időnkben is ezen nemzet egy része, mely az ország erdélyi határain lakik, bizonyos jegyeket ró fára, s az efféle írásmóddal betűk gyanánt él.” E két krónikás egyértelműen leszögezi, hogy az Erdélyben használt írástípus legfontosabb tulajdonsága a pálcára „metszés”, a fára rovás. Mátyás király történetírója Antonio Bonfini (1425-1502) így emlékezik: „… Scythiai betűik vannak, melyeket nem papírra írnak, hanem rövid fácskára rónak, kevés jeggyel sok értelmet foglalnak egybe.”(A kevés jeggyel” kifejezés a betűugratásokra, a magánhangzók elhagyására, valamint a betűösszevonásokra vonatkozik) A fenti módozatokat a leírandó szöveg rövidítésére alkalmazták. A rövidítésre való törekvés


fő magyarázata, hogy a betűket róni kellett, tehát arra törekedtek, hogy minél kevesebb betűt írjanak a fácskára vagy a kőre, téglára, vakolatra, később a fémekre. Természetes, hogy úgy kellett rövidíteniük, hogy a szó, a mondat ne veszítse el értelmét, a jelentését. Vizsgáljuk meg, hogyan is történt e kétféle rövidítési mód alkalmazása: a..) A rövidítés egyik eljárása egyes magánhangzók elhagyása, azok ugratása b.) A rövidítést, tömörítést segítette elő a betűösszevonások (ligatúrák) gyakori használata. Azokat az egymás mellett álló betűket, amelyek alakja erre lehetőséget ad, összevonják, vagyis egy betű bal oldali vonalát felhasználják a következő betű jobb oldali vonalaként. Leggyakrabban egy mássalhangzót és egy magánhangzót kapcsolnak egybe. Találunk két mássalhangzós összevonást is. Ritkán megtörténik, hogy három-négy betűt is összevonnak. A ligatúrák létrejöttében fontos szerepet játszik (játszott) az egyéni lelemény, a helyzet jó felismerése és a kézügyesség. A rövidítés mellett egy másik lényeges érdekessége a rovásírásnak, hogy mindkét irányban olvasható. A kezdeti szakaszban az 1500-as évekig az olvasás jobbról balra történt. Emiatt a betűk arca mindig balra mutatott. Így írtak a föníciaiak, az etruszkok és a türk népek is. A germánok viszont balról jobbra olvastak. Hasonló megoldás a későbbi időkben, a mi rovásírásunkban is van. Az 1515-ből származó isztambuli felirat például balról jobbra tartó olvasatot kíván. A betűk arca mindig jobbra mutat. Rovásírásunk érdekessége az is, hogy a régi emlékanyagokban nem jelölték a magánhangzók hosszúságát. A kettőzött mássalhangzókat is csak egy betűvel írták. Ez is azt igazolja, arról tanúskodik, hogy ez az írásfajta valóban távoli múltunk nagyszerű, igen lényeges üzenete. Csupán a kései feliratokban tűnnek fel a hosszú és rövid magánhangzók,

MÚLTIDÉZÕ

s kezdik jelölni a hosszú mássalhangzókat is. Számtalan feliratos szövegben találkozunk a szóegybeírás kérdésével. Az egybeírás néha kötelező, ugyanis olyan helyzet adódik, hogy az adott szó utolsó betű kiegészítést szó első betűjével. Így az egybeírás elkerülhetetlen. Különlegességet jelent a betű- és szóelválasztó jeleknek használata, alkalmazása. Szóelválasztást jelentett az egytől négyig tartó, egymás feletti pontok használata. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a rovásírással kapcsolatos emlékanyagunkat a kutatók két nagy csoportba sorolják, mert beszélünk feliratos (epigráfiai) és kéziratos (paleográfiai) emlékanyagokról. Miért ez a felosztás? Keletkezésük, létrejöttük a meghatározó. Nagyon sok dokumentum így emlegeti: „a betűket rovás módjára használták, azaz fába, pálcába metszették. Ezért ezt a fajta emlékanyagot, mely egyben a legrégebbi is, feliratos (epigráfiai) írásosságnak nevezzük. Mindazokat az anyagokat, amelyek írásvesszővel (stílus) íródtak, nagy írótollal (calamus vagy penna) írták, azokat kéziratos (paleográ-

/ 13

fiai) írásosságnak nevezzük. Míg a feliratos emlékanyag száma jelenleg mindössze negyven körüli, addig a kéziratos emlékanyag szinte megszámlálhatatlan. Ezek az emlékek többnyire az utolsó négy-öt évszázad termékei; nyilván, hogy mennyiségben is a legtöbb. Miért beszél a legtöbb szakkutató székely rovásírásról? Nyilván azért, mert ezt a fajta rovásírást elsősorban a székelység használta, őrizte meg, el egészen napjainkig. Székelyföldről került elő a legtöbb és legterjedelmesebb rovásemlék, s régi írástudóink zöme is székelynek (néha szkhítiainak) nevezte ezt az írásfajtát. Megemlítek egy példát. Az eddigi legkorábbi, a 15. század második feléből való nikolsburgi ábécét a rögzítő kimondottan székely betűrendnek minősítette. A betűk fölött ugyanis ez olvasható: „Littere Siculorum quas sculpurt velcidunt in ligni” azaz „A székelyek betűi, amelyeket fára véstek, róttak” vagy „itt következnek a székelyek betűi”. Kétségbevonhatatlan híradás tehát arról, hogy a fába írás technikáját elsősorban a székelység őrizte meg. Az ábécé különben 46 betűből áll.

14 /

MÚLTIDÉZÕ


A romániai rendszerváltás margójára ifj. Sólyom István

„Semmi más nem maradt fenn az Októberben született rendszerekből, mint az, aminek a tagadásai voltak.” François Furret

Emlék a múltból Húsz éve, 1989 Karácsonyán egy, az állítólagos terroristaveszély miatt nagyrészt elsötétített székelyföldi faluban különös körülmények között készültek a családok a szentestére. Egyesek a házak alatti pincékben, a krumpliszsákok tetején gubbasztva várták a Kisjézus születését, mások a közeli erdőkbe menekültek, a nagytöbbség pedig feszült, idegtépő csendben, a torkokban ökölnyi gombóccal, a szemekben lobogó titkos tűzzel, kétségek közt próbálta előrelátni az előreláthatatlant. Egyedül az angyalra váró gyerekek örültek önfeledten az ünnepnek, karácsonyi dalokat ismételtek, és szomszédok, rokonok megéneklésére készültek. Az egyik hajlékban hárman ülték körül a karácsonyfát, egy anya és két gyermeke. Az alig hároméves kislány nem sokat érzékelt a körülötte zajló világból, békésen gügyögött, és szájtátva bámulta a karácsonyi égők pillogását. A kétszer annyi idős fiúcska alig tudott betelni a keresztapjától kapott sugárhajtású repülőgéppel, és önfeledten merült bele a játékba. Az anya szíve kételyekkel, aggályokkal volt tele, percenként tekintett rá az órára és közben az élő, egyenes adásban közvetített román forradalmat, a temesvári és a bukaresti eseményeket követte. Különösen a fővárosban zajló történések kötötték le a figyelmét. Arcáról a derűs nyugalmat

árasztó mosoly egy percig sem halványult le, pedig lelkében kegyetlen, vad vihar dúlt. A gyerekek az ajándékok bűvöletében, felfedezésük hevében egy időre elfeledkeztek édesapjuk óvó tekintetének hiányáról. Az óra nyolcat ütött. Az anya rápillantott a gyerekekre, az időközben beérkező remegő tekintetű szomszédasszony gondjaira bízta őket, és kilépett az ajtón. A televízió által egyenes adásban közvetített forradalom híre futótűzként terjedt az országban, Székelyföldön is reményteli várakozással vegyes félelemmel tekintettek az elkövetkezendő napok elé. Azon kevesek, akik az utcára merészkedtek részvéttel és együttérzéssel tekintettek a már-már rohanó anyára, akit végre beengedtek az utcában egyetlen telefonkészülékkel rendelkező lakásba. Senki nem szólt semmit, csupán sokatmondó pillantást váltottak, és körbeülték a telefont. Borzalmasan lassú percek következtek, mígnem megcsörrent a készülék, és egy hang a következőket mondta a kagylóba: „jól vagyok, minden rendben, vigyázz a gyerekekre”. A háttérben moraj, ütemes skandálás, kiabálás hallatszott, puskalövések dördültek. A vonal megszakadt, az anya mellkasából megkönnyebbült sóhaj szakadt fel, és egy könnycseppet törölt ki a szeméből. Rá egy napra kivégezték Nicolae és Elena Ceauşescut, győzött a román forradalom. Az akkori történésekből egyedül a repülőgépre, a karácsonyi énekekre és a szomszédra emlékszem, aki fennhangon híresztelte, hogy Székelyudvarhely felől jönnek az arab terroristák, ezért mindenki kapcsolja le a villanyt, és a férfiak fejszékkel felfegyverkezve menjenek ki a Libán-tetőre, hogy a fenyőknek az útra való döntésével akadályokat emeljenek. A kétségkívül létező

pánikhangulatot édesanyánknak köszönhetően egyáltalán nem érzékeltük, csak a mosolyra, az általa teremtett ünnepi hangulatra és a meleg családi fészek érzetére tudok visszagondolni. Az eseményeket a családi elbeszélések alapján rekonstruáltam. Mindörökre hálásak leszünk a gondviselésnek, hogy a forradalom alatt Bukarestben munkaszolgálatot teljesítő édesapám szerencsésen és sértetlenül tért haza. Az akkori események óta felnőtt egy generáció, amely már nem a kommunista rendszerben, hanem egy szabad, demokratikus államban szocializálódott. Jómagamat is ebbe a kategóriába sorolom, hisz politikai öntudatra való ébredésemre már a demokratikus berendezkedés nyújtotta keretek között került sor. Az alábbiakban a rendszerváltás, a demokratikus átmenet és a szabadság, valamint a kilencvenes évek elején a végletekig fokozott csodavárásra és a 21. században az ellenkezőjébe átcsapó frusztráció és kiábrándultság érzetének, a politikai kultúra tartalmi összetevőinek és a politikai/értelmiségi elit szerepének, felelősségének főbb összefüggéseire kívánok kitérni. Az írásnak nem célja a húszéves román demokrácia mélyreható vizsgálata, csupán felszíni fúrások és pillanatfelvételek alapján születtek az alábbi gondolatok.

Szép, új világ ígérete A rendszerváltást követően valamennyi kommunista országban empirikus kutatásokkal igazolták, hogy az emberek demokrácia-felfogásában a szabadság és a jólét azonos arányban képviselteti magát. A kommunista rezsimek bukásától mindenki gyors gazdasági fejlődést, életszín-


vonal emelkedést és prosperitást várt, a politikai elit rá is játszott a felfokozott csodavárásra, és csupán a rendszerváltás pozitív oldalaira világított rá. Aztán ennek ellenkezője ment végbe, a privatizálások során számos ember maradt munka nélkül, az állam mindenható szerepe megszűnt létezni, romlott az életszínvonal, és egyre nagyobb mértéket öltött az elégedetlenség és a kiábrándultság. A jelenség kiválóan tetten érhető a választáson való részvételi adatok elemzése által. Míg a kilencvenes évek elején a majd mindegyik volt kommunista országban a lakosság hetven százalék felett képviseltette magát a szavazáson, addig napjainkban a 40 százalék feletti arány kirívónak számít. A múlt század kilencvenes éveinek elején a demokrácia, a piacgazdaság, a kapitalizmus és a politikai szabadság fogalmaival ismerkedett a romániai, és ezen belül a magyar társadalom. A kapitalizmus és a piacgazdaság szitokszónak számított a diktatúra idején, ezért teljesen elölről kellett kezdeni a tanulást. De nemcsak a hétköznapi emberek, hanem maga a politikai és értelmiségi elit is egy teljesen új, ismeretlen helyzetben találta

MÚLTIDÉZÕ

magát, amelyhez valamilyen módon alkalmazkodni kellett. A totális homogenitásra, a szocialista embertípus megformálására törekvő kommunista állam hatása annyira mély nyomokat hagyott az egyénekben, hogy annak következményeit mindmáig viselni kényszerülünk. Elég, ha a rendszerváltás veszteseire, a paternalista állam után vágyakozókra, a helyüket a megváltozott világban nem találók széles tömegeire gondolunk. Mivel a szocialista rendszerben ismeretlen fogalom volt a munkanélküliség, a rendszerváltozással bekövetkező drasztikus mértékben csökkenő foglalkoztatási ráta érthető félelmeket szült. A demokratikus átalakulás hajnalán ugyanis a nagy felfordulás közepette senkinek sem jutott eszébe elmondani, hogy a demokrácia és az abból fakadó szabadság nagyobb egyéni felelősséggel jár, valamint hogy minden ember felelős önmagért, önmaga boldogulásáért. A felelősségvállalásra valóban szükség van, és elengedhetetlen feltétele a szabadságnak, azonban a kijelentés csakis abban az esetben állja meg a helyét, ha a társadalom minden tagja kötelező érvényűnek tartja azt,

/ 15

és nem kettős mércével mér. Sajnos, ez utóbbira egyre gyakrabban találunk példát, így pedig üres, tartalomnélküli és minden alapot nélkülözővé válhat a fenti kijelentés.

A politikai részvétel, a politikai cselekvés kérdése Míg a szocializmusban mindenki tudta, ha tartja magát a nem szól szám, nem fáj fejem elvhez, viszonylag kiszámítható és biztonságos életnek néz elébe, addig a demokráciában minden iszonyú mozgásban van, a fogyasztói árak akár havonta is változhatnak, nincsen biztonságos munkahely, hisz bármelyik vállalat, cég egy hibás lépés következtében egyik napról a másikra csődbe mehet. Az emberek egyre nagyobb ellenszenvvel tekintenek a politikára, az állandó viszálykodásra, a mindent átfogó korrupcióra, és úgy érzik, a kínkeservvel kivívott szavazati jogukkal csak asszisztálnak a politikai csatározásokhoz, befolyásolni azonban nem tudják azokat. Folytatás a 16. oldalon »

16 /

MÚLTIDÉZÕ


Egyre nagyobb mértékben zuhan a politikusok népszerűségi indexe, a parlament megítélése pedig soha nem látott alacsony szinten mozog. Beszédes tény, hogy Romániában a társadalom elsöprő többségének bizalma az egyházban és a hadseregben van. A társadalomban egyre növekszik az igény a rendpártiság iránt, egyre többen egy erőskezű, autoriter vezér megválasztásában látják az egyetlen lehetséges kiutat. A gondoskodó, jóságos, mindent pontosan ismerő és egy kézben tartó államfő (cáratyuska) ideálja nem új keletű gondolat, az ortodox államokban meglehetősen nagy hagyománnyal bír. A jelenlegi politikai berendezkedéssel kétségkívül súlyos gondok vannak, mindazonáltal nem gondolom úgy, hogy ezek megoldását a rendszeren kívül kellene keresni.

A kapitalizmus és piacgazdaság kérdése Húsz év hosszú idő, ez alatt az emberek emlékezete megszépíti a múltat. Egy nemrég végzett felmérés tanúsko-


dik arról, hogy a román társadalom hatvan százaléka szerint hiba volt a diktátor kivégzése, és visszasírják a kommunista berendezkedést. Holott harminc éve ugyanezen embereknek az életét nyomorították meg a kongó üzletpolcok, az élelmiszer- és üzemanyagjegyek, a több napos sorban állások, az áramszünetek és az államhatalom vigyázó tekintete. Napjainkban sokan a fogyasztói társadalmat, a túltermelést, a vásárlásra való ösztönzést és a liberális államot ostorozzák és elfeledkeznek azokról az alapvető vívmányokról, mint pl. a lelkiismereti szabadság, a sajtószabadság, a gyülekezési és tiltakozási jog és a szabad utazás joga. A kapitalizmus és a piacgazdaság szükséges, de nem elégséges feltétele a demokráciának. Maga a kapitalizmus számos hibája és visszássága ellenére mind a mai napig az egyetlen olyan gazdasági rendszer, amely leginkább megfelel az emberi természetnek. Negatív hatásainak kiküszöbölése, javítása pedig a rendszeren belül a tudomány képviselőire, a gazdaság és a politika szereplőire tartozik. Egy a történelem szemétdombjára került rendszerre való visszatérés vágya paradox gondolat.

A szabadság kérdése Az 1989-ben jött nagyfokú szabadság egy addig teljesen ismeretlen helyzet elé állította az állampolgárokat. A fentiekben már említett alkalmazkodó készségnek itt vehették hasznát azok, akik rögtön vállalkozásba kezdtek, és ez által életszínvonaluk is jelentős mértékben növekedett. Az így kialakult kis- és középvállalkozói réteg munkahelyet biztosított a leszakadt rétegek számára. Egyes egyének sajátos módon értelmezték a szabadságot, és cselekedeteiket úgy alakították, hogy mindent szabad, ami megúszható. A törvények megkerülése, az ügyeskedés felülírt minden létező erkölcsi, morális és jogi szabályozást. A kiskapuk keresése a társadalom minden szintjén tetten érhető, a vállalkozó megkárosítja az államot, amikor úgy érzi, az állami szabályozás miatt adócsalásra kényszerül, az alkalmazott pedig megkárosítja a munkaadót, amikor úgy érzi, jogosan csapja be feletteseit, hisz azok csak a saját érdekeiket tartják szem előtt. Ha a rousseau-i értelemben vett szabadságfelfogást – az önmagunk által előírt törvényeknek való engedelmességet – tekintjük kiindulópontnak, bizton elmondható, hogy a rendszer-


váltás óta eltelt húsz esztendőben a román társadalom saját szabadságát taposta sárba. E helyütt Platón is szót követel magának, hisz szerinte a demokráciának egyetlen célja van, a politikai szabadság megvalósítása. Mindeközben viszont hanyagolja az egyén és a nép cselekedeteinek irányítását, ami a demagógok uralmához vezet, akik már csak egy lépésre állnak a zsarnokságtól és az önkényuralomtól. A nagy görög bölcselő gondolatai nem is lehetnének aktuálisabban napjaink Romániájában.

A politikum kérdése A fogalmat illetően csatlakozom ahhoz a széles körben elfogadott politikai filozófiai konszenzushoz, hogy a politikum valami rendkívül, ami megelőzi az államot, és azokban a nagy döntésekben rejlik, amelyek meghatározzák, hogy egy adott közösség milyen politikai berendezkedést alakít ki magának. Az 1989-es forradalmat egy ilyen határhelyzetnek lehet tekinteni, amikor a folyamatok irányítói, az elitek döntöttek a hogyan tovább kérdéséről. Az alkotmányozási folyamat és a kormányzati rendszer kialakítása kétségkívül megfelel a demokrácia pozitív előírásainak, feltételeinek. Kiépült az intézményrendszer, létezik a többpártrendszer, a vezetőket procedurális eljárás során választják ki, a megválasztott törvényhozó testületet nem lehet erőszakkal eltávolítani, hanem azt szintén választás útján lehet lecserélni. A vereséget szenvedett fél mindenféle ellenállás nélkül átadja helyét legyőzőjének. Az értelmiség szerepe kétségkívül döntőnek bizonyult a kommunizmus bástyáinak leomlásában. Míg a kommunizmus idején az értelmiség volt az, amely tartotta a hitet a közösségben, és bátran szembeszállt az elnyomással, egyfajta cselekvési mintául szolgált a társadalom számára, addig napjainkra mintha megfeledkezett volna közösségszervező és közösségformáló szerepéről, és vagy beállt valamelyik politikai szekértáborba, vagy pedig az akadémiai

MÚLTIDÉZÕ

elefántcsonttorony hűvöséből megvetően tekint le a mélyben zajló folyamatokra. Szerencsére akadnak olyanok is, akik bátran, megalkuvást nem ismerve rántják le a leplet a Romániában zajló szürreális politikai, gazdasági folyamatokról.

A romániai magyarság és a kisebbségi lét A kommunizmus évtizedei alatt a totális elnyomás alatt létező romániai magyarság bámulatos kitartásról és küzdelemről tett tanúbizonyságot. A kilencvenes évek elején a még kétmilliós létszámú magyar közösség kisebbségi jogokat, autonómiát, saját intézményrendszert, restitúciót, anyanyelv-használati jogot, törvényes garanciákat követelt magának. Húsz év alatt sok mindent sikerült elérni, ugyanakkor számos olyan probléma van, amelyek európai értelemben vett megoldása nagymértékben hozzájárulhatna a romániai magyarság szülőföldön való maradásához és megmaradásához. Ugyanakkor egy magyar embernek még ma is legkevesebb kétszer annyit kell dolgoznia, tanulnia, bizonyítania ahhoz, hogy a többségi társadalomhoz tartozó társához hasonló státuszt érjen el.

A politikai kultúra kérdése A politikai kultúra tekintetében a klasszikus politikatudományi megközelítés felől vizsgálom a kérdést. E tekintetben elmondható, hogy Romániában alapjában véve részvételi politikai kultúráról beszélhetünk, azaz a társadalom tagjai a rendszer kimeneti és bemeneti oldalához aktívan viszonyulnak. Az internetnek és az elektronikus médiának köszönhetően egyre több ember kapcsolódhat bele a politikába, fejtheti ki véleményét az aktuális kérdésekről. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy ne léteznének olyanok, akik semmilyen vagy csak nagyon minimális mértékű orientációs mintával rendelkeznek a politikai berendezkedéssel, az egyén-

/ 17

nek a rendszeren belül elfoglalt helyével kapcsolatban.

Amirõl nem esett szó E rövid eszmefuttatás során igyekeztem minden lényeges aspektusra kitérni, ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni, hogy az immár jogállami alapokon nyugvó, demokratikus berendezkedésű Románia politikai, gazdasági fejlődése hajtómotorjának felelősségteljes szerepét a még gyerekcipőben járó civil társadalomnak és a médiának kellene magára vállalnia. Jelen írásban nem került szóba a civil társadalom és annak alacsony fejlettségi foka valamint ennek prózai okai, a média pártosságának magas szintje, amely eleve lehetetlenné teszi a pontos, korrekt és tárgyilagos tájékoztatást, és amely nagymértékben felelős a politikai információs aszimetria kialakulásáért. A román demokrácia elemi iskolás szintre lépett. A rendszerváltás alkalmával kialakított demokratikus berendezkedés szekere minden hibájával és torzulásával ugyan, de döcögni látszik előre. A demokrácia ábécéje elsajátításának épphogy a felénél járunk, és az a faramuci helyzet állt elő, hogy a tanító a diákkal együtt tanulja a betűvetés tudományát. A szövegben tudatosan tettem egyenlőségjelet a romániai magyar kisebbség és a többségi társadalom közé, mert úgy gondolom, a két közösség többnyire hasonló problémákkal küszködik, és a megoldási módozatokat is közösen, együttműködésre alapozva kell keresni. Az írásban mindvégig amellett igyekeztem állást foglalni, hogy a fiatal, tanulóéveit éppen hogy taposó román demokrácia minden vadhajtása ellenére bizalommal tekinthet a jövőbe. Egy demokratikus társadalom fejlődésének alapvető feltétele egy erős civil társadalom és az állampolgári részvétel magas szintje, a politikai kultúra magas fokú művelése. A feltételek megteremtése, a szabadsággal való élés és élni tudás fontosságára való felhívás most már a rendszerváltás után született generációkra vár.

18 /

MEZÕGAZDASÁG


Hogyan tovább… szarvasmarha nemesítés?... Dr. Horváth Nina állatorvos

A

2010-es év sok változást hozott a mezőgazdasági költségvetésben, ugyanis mint bizonyára az érdekeltek tudomására jutott, ez év január elsejétől módosulnak az állami támogatások – úgy a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. Igazából azt nem lehet tudni, hogy mire lesz támogatás, de azt annál inkább, hogy mire nem lesz támogatás – és ide tartozik a szarvasmarha nemesítés is. Azok a gazdák, akik régebbről foglalkoznak a szarvasmarha tenyésztéssel, tudják, hogy mit jelentett a nemesítés, és mennyire látványosan változott meg nemzedékről – nemzedékre a termelő képesség a szarvasmarháknál, mind a tejhozamnál, mind a hústermelésnél is.Sajnos, 2010től megszűnik az állami támogatás a folyékony nitrogénre és a szaporító anyagra. Ez a rendelkezés kellemetlenül érinti azokat, akik évek óta a nemesítéssel foglalkoznak, mondta Sólyom Gizella mérnöknő, a Hargita megyei Állatnemesítő és Szaporodásbiólogiai Hivatal igazgatója. Elmondása szerint a tenyésztőknek ajánlatos továbbra is a mesterséges termékenyítés mellett dönteni, hiszen így biztosítják állományukban a tej- és hústermelő képesség fokozatos javítását a jövőben is, igényelhetik a tej- vagy hústermelés fokozását, illetve teheneik küllemének és a tej zsír-, fehérje-tartalmának javítását, a tőgy gépi fejésre való alkalmasságának növelését. Nagyon fontos tudni, hogy a mesterséges termékenyítéssel a gazdák megóvják állataikat a nemi betegségektől, biztosítják az állományuk törzskönyvezéséhez szükséges alapvető feltételt – származás igazolását –, és nem legutolsó sorban, lehetővé teszik hogy kiváló genetikai alappal rendelkező üszőket neveljenek és értékesítsenek. A

nemesítéshez mindig az ivadékvizsgálattal ellenőrzött javító hatású apaállatoktól származó szaporító anyagot használnak, és az eddig elért eredmények ezt igazolják. A Hargita megyei Szarvasmarha Tenyésztők Egyesületének elnöke, Márton István véleménye szerint a nemesítést mindenképpen folytatni kell, még akkor is, ha az állami támogatások megszűntek. Ezért, hogy csökkentsék a gazdák fizetési terhét, a Hargita megyei Szarvasmarha Tenyésztők Egyesülete és a Hargita Megyei Tanács felvállalta a 2010-es évre a folyékony nitrogén finanszírozását, ellenben ez azt jelenti, hogy a jelenlegi állomány genetikai minőségét meg kell tartani és folyamatosan javítani. A Csíkszeredai Austrabull cég (mely szaporítóanyag forgalmazással foglalkozik) ügyvezetője, dr. Molnár Csaba elmondása szerint, az elmúlt évtizedekben az állam sok pénzt fordított a szarvasmarha nemesítésre, és ennek eredményeként a szarvasmarha állomány nagyon jó genetikai alapokkal rendelkezik. Sajnos, a jelenlegi gazdasági helyzet miatt a tenyésztők már nem figyelnek annyira oda a tenyészállat nevelésre, az

utánpótlás biztosítására saját állományból – hanem a mai piac helyzete miatt a nemesítést a felvásárlók „szabályozzák”. A tej felvásárló azzal „szabályozza”, hogy nem mindig fizet tisztességesen a tejért, a borjú felvásárló pedig azzal, hogy a hús hibrid borjúért sokkal nagyobb összeget fizet. Így a nemesítés a hús irányában halad – de ez nem egy reális nemesítés, ugyanis az utódokból nem lesz tenyészállat, hanem valamelyik mediterrán állam tengerpartján fogják elfogyasztani a turisták – ennek az a kellemetlen hatása lesz, hogy rövid időn belül a szarvasmarha tenyésztő állománya üszők nélkül marad, nem lesz jó genetikai minőségű utánpótlás. Ezt a tényállást mind a mesterséges termékenyítéssel foglalkozók, mind a gazdák meg kell fontolják. Végezetül, a válasz a címbeli kérdésre az, hogy köszönhetően az összefogásnak és ily módon a gazdáknak nyújtott segítségnek – legalábbis Hargita megyében – a nemesítés nem kell leálljon, persze ezentúl már csak a szarvasmarha tenyésztők döntenek, remélhetőleg nem az állomány genetikai minőségének kárára.


MEZÕGAZDASÁG

/ 19

Bendõmételykór Dr. Horváth Nina állatorvos

A

z eddigi cikkekben mindig megpróbáltam olyan dolgokról írni, melyek segíthetnek a gazdáknak a mindennapi teendőkben, hogy megértsék a leggyakrabban előforduló betegségek kórtünetét és megelőzését. Remélem, hogy ez sikerült is, köszönöm mindenkinek, aki az elmúlt időben figyelemmel kísérte a cikkeket, és véleményét megosztotta velem. Szándékom, hogy ezentúl is ezen az úton haladjak, és amennyiben a visszajelzések érdemlegesek, megosszam másokkal is, ugyanis a közvetlen környezetünkben előforduló betegségek – melyeket saját állatainkon veszünk észre – érdekelhetnek más gazdákat is, sőt amennyiben tudnak ezekről, lehet, hogy jobban odafigyelnek a dolgokra, és könynyebb lesz megelőzni a betegségek terjedését. Nemrégiben egy kilyénfalvi gazda keresett meg azzal a kérdéssel, hogy érdekes élősködőket látott egy levágott állat bendőjében, ő még sohasem látott ilyet, és nem tudta, hogy mi lehet. Leírása szerint a bendőben számos rizsszem formájú, világos színű, mozgó élősködő volt, nem igazán nyújtott kellemes látvány. A válasz erre a kérdésre? A betegség neve – bendőmételykór (Paraphistomozis), melynek okozói a különböző paraphistomum fajok – bendőmételyek, melyek „rokonok” a májmétely kórokozójával. A mételyek (szívóférgek, a világon mindenütt, így nálunk is elterjedt) által okozott, kérődzőkben – szarvasmarhákban, juhokban, kecskékben gyakori parazitózís. A fertőzött állatból ürülő mételypetékből kikelő lárvák (a miracidiumok) kedvező körülmények között (vizes területeken) a vízben úszkálva a köztigazdába (Európában a törpe iszapcsigába) jutnak, amely-

ben sporocisztává, majd rediókká fejlődnek. A csigából később kirajzó lárvák (a cerkáriák) a fűre mászva betokozódnak. A gazda állat által a fűvel, szénával felvett betokozódott cerkáriákból a vékonybélben kiszabadulnak a fiatal mételyek, átfúrják a bél falát, és a hasüregen keresztül a szervekbe vándorolnak, majd azokban megtelepedve érik el teljes fejlettségüket. A májmételyekről már esett szó, ezért most csak a bendőmételyről beszélünk. Fiatal állatokban a bendőmételyek hasmenést, lesoványodást és vérfogyottságot okozhatnak. Felnőtt állatokban a

tünetek nem nyilvánvalóak, az állatok lefogynak, csökken a termelés, vérszegénység jeleit lehet felismerni súlyosabb fertőzések esetében. A fiatal mételyek okozhatnak átmenetileg súlyos hasmenést. A bélből a bendőbe visszavándorolt mételyek nem okoznak klinikai tüneteket. A betegség elleni védekezés fő szempontjai: az állatoknak a legeltetési idény előtti megfelelő gyógyszeres kezelése, és a nedves legelőrészeknek a legeltetésből való kiiktatása, ugyanakkor a közti gazdák a vízi tányér csigák élőhelyeinek kiirtása, nedves legelő részek karbantartása.

20 /

ÉP TESTBEN...


Nátha? Influenza? A sokat vitatott H1N1 vírus okozta betegség tünetei, szövõdményei és kezelése Dr. Madarász Kelemen Enikõ családorvos

A

z utóbbi időben mindenhol csak erről hallani – a tévé-, rádió-, újság- hírek tele vannak ezekkel a betűsorokkal – H1N1. Ellentmondásos hírek, tudósítások jelennek meg, sokszor csak kapkodja az ember a fejét, hogy vajon mi igaz vagy sem az egészből. Leggyakoribb kérdésekre próbálok tárgyilagos választ adni a következőkben.

A H1N1 fertõzés tünetei A H1N1 influenza vírus okozta fertőzés tünetei ugyanolyanok, mint a hagyományos influenzáé: hirtelen kezdődő hőemelkedéssel vagy lázzal indul, és gyengeség, levertség, általános fájdalom, végtag, izom, ízületi és fejfájás kíséri. Ezen kívül jelentkezik torokfájás, a betegek egy része hányást és hasmenést is tapasztal. Az influenza "kötelező" tünete a magas láz és az érzés, mintha kicsavarták volna az embert. Ezért ha valakinek "csak" náthája vagy torokfájása van, de nem érzi magát nagyon roszszul és nincs láza, akkor nem influenzás, hanem a felső légúti megbetegedéseket okozó bármelyik a 400 kórokozó valamelyikével fertőződött meg. Az influenzás betegek az 1-4 napos lappangási időt követően, a tünetek megjelenésétől számított kb. 1 hétig fertőzőképesek, képesek átadni a vírust. A H1N1 influenza a szezonális influenzához hasonlóan súlyos megbetegedéseket, és sajnos halálesetet is okozhat. Azonban míg a hagyományos influenza csak a téli hónapokban képes terjedni, addig az H1N1 influenza a legmelegebb nyári hónapokban is képes fertőzni. Kire veszélyes a H1N1 influenza? Mint bármely más felső légúti fertőzést okozó vírust vagy baktériumot, az influenzát és a H1N1 influenzát is bárki elkaphatja, aki még nem esett át a betegségen, vagy nem kapott védőoltást. Egyébként úgy, mint a hagyományos influenza, az H1N1 influenza is cseppfertőzéssel, illetve a nyálkacseppek által szennyezett kéz és tárgyak útján terjed. Az influenza vírusa azonnal elkezd szaporodni, amint a nyálkahártyára jut.

Szövõdmények A szezonális és a H1N1 influenzától is bárkinek lehetnek szövődményei. A legveszélyeztetettebb csoportba a kis-

gyermekek, a 65 év feletti idősek, a krónikus betegségben szenvedők és a várandós kismamák tartoznak. Különösen sok szövődményt és halálesetet tapasztaltak a súlyosan elhízott cukorbetegek között. Alapvetően a hagyományos influenzánál a legfőbb problémát a magas láz okozta. Amint a láz felmegy 40 fokra, akkor megnégyszereződik a szervezet energiaigénye, hogy működtetni tudja a létfontosságú szerveket, a keringést. Az idősek, krónikus betegek ezt nem szokták bírni, és a csillapíthatatlan láz hozza előre a halálukat. Az új influenza azonban másként is veszélyes, nagyon sok H1N1 fertőzés miatt meghaltnál kimutatták, hogy a vírus szövődményként tüdőgyulladást vagy agyhártyagyulladást okozott több fajta „hétköznapi” baktérium, és ez okozta a betegek halálát. A hagyományos influenzához képest a H1N1 vírus okozta fertőzésnél lényegesen gyakrabban fordul elő vírusos tüdőgyulladás, amelynél a tünetek gyorsan, 1-3 óra alatt drasztikusan erőteljesebbé válnak, ilyenkor a


beteg gépi lélegeztetésre szorul. Krónikus légzőszervi megbetegedésben szenvedőknél a másodlagos bakteriális tüdőgyulladás igen gyorsan léphet fel, a tünetek kezdetétől számított 2-3. napon.

Mi a teendõ, ha valaki elkapta a H1N1 influenzát? Mivel a betegséget vírus okozza, antibiotikum szedésével nem lehet felgyorsítani a gyógyulást. Szerencsés esetben a szervezet néhány nap alatt, magas láz és mindenféle fájdalmak kíséretében megbirkózik a vírussal. Az is előfordulhat, hogy valaki láz nélkül vészeli át a fertőzést, de nem ez az általános, mert a szervezet a lázzal próbál a vírus szaporodásához alkalmatlan körülményeket teremteni. Pihenésre, sok folyadékra, lázcsillapításra és a tünetek enyhítésére van szükség – erőteljes odafigyeléssel. Ha ugyanis a beteg állapota rosszabbodni kezd, azonnali orvosi ellátás kell. Lázcsillapításnál figyeljünk oda arra, hogy különböző néven kapható ugyanaz a hatóanyag, így

/ 21

ÉP TESTBEN...

előfordulhat, hogy valaki véletlenül túladagolja a gyógyszert, és ez akár azonnali mérgezéshez is vezethet! Kérjük ki tehát gyógyszerész véleményét, és tartsuk be az adagolást. Antivirális szer alkalmazásáról csak az orvos dönthet: ha úgy látja, hogy a fertőzés komoly veszélyt jelent, akkor akár azonnal is elrendelheti a vírusok szaporodását gátló gyógyszer szedését.

Hogyan viselkedjünk, ha a környezetünkben influenzás beteg van? Influenzajárvány idején kerüljük az egyébként szokásos üdvözlési formákat (kézfogás, puszi), amelyek szintén növelik a megfertőződés kockázatát. Lehetőség szerint ugyancsak kerüljük a betegekkel való szoros kontaktust. Gyakran szellőztessünk, mivel így csökkenthető a légtérben lévő vírusok száma, és viseljünk szájmaszkot, ha a beteg szobájába megyünk be. Gyakran és alaposan mossunk kezet szappannal. A kéz fertőtlenítésére hatékonyak a legalább 60% alkoholtartalmú kézfertőtlenítők is.

Gyergyóújfalvi helyezett az országos Taekwondo Románia kupán! Péter Balázs, Czirják Kinga

H

abár Gyergyóújfalu sok ügyes kis Taekwondo-s sportolóval dícsekedhet, nem igazán tudunk róluk, és nem nagyon ismerjük e sportágat sem, ezért arra gondoltam, hogy ebben a lapszámban megérdemlik, hogy róluk tegyek említést, hisz igazán sokat dolgoztak a 2009-es évben azon, hogy a mi községünk hírnevét öregbítsék. A Taekwondo több mint 2000 éves múltra visszatekintő koreai eredetű harcművészet, mely napjainkra az egyik legismertebb és legnépszerűbb, modern olimpiai kűzdősporttá fejlődött, és amely őrzi a harcművészetek legnemesebb hagyományait, a harci tudományok szellemét, és gondoskodik ezek életben tartásáról. A Taekwondo kifejezés három szóképből áll: a „tae” rúgást, a lábtechnikák összességét jelenti, a „kwon” a kéztechnikák összefoglaló neve, a „do” jelentése út, művészet. A Taekwondo szabad fordítása: a lábbal és kézzel küzdés művészete. A Taekwondo azonban nem egyszerűen csak ütés és rúgás, nemcsak önvédelmi rendszer vagy küzdősport, hanem ennél sokkal több. A koreaiak megközelítésében életút, életforma, mely célja, hogy a Taekwondo gyakorlása révén harmonikusan fejlődjék a szellem, a lélek és a test.

Övszínek és magyarázatai: Fehér: Az érintetlenség és a gyermeki tisztaság szimbóluma, utal arra, hogy a kezdő még nem rendelkezik Taekwondo tudással. Sárga: A földet szimbolizálja, amelyben az elültetett növény kicsírázik, és gyökeret vet, ahogy a tudás alapjai is rögződnek. Zöld: Jelzi a növény kibontakozását. A technikák igazi fejlődésnek indulnak. Kék: Az ég színe, mely felé már terebélyes faként tör a felnőtt növény, utalva egy magasabb szintű tudásra. Piros: A veszély (tűz) jele, emlékezteti a tanulót, hogy most már óvatosan kell bánnia megszerzett tudásával, de egyben figyelmezteti az ellenfelet is, hogy maradjon távol. Fekete: Ellentéte a fehérnek, az elmélyült és mesterfokú Taekwondo tudást fejti ki. Egyben szimbolizálja a kiismerhetetlenséget, a világmindenség félelmetes és áthatolhatatlan sötétségét. A Taekwondo tanai: udvariasság, becsületesség, állhatatosság, önuralom, rettenthetetlen küzdőszellem. A Taekwondo, ha komolyan foglalkozunk vele, az ember egészségét gazdagítja, és nemcsak a testi-lelki energiák megőrzésében segít, de folyamatos továbblépést jelent. Folytatás a 22. oldalon »

22 /

ÉP TESTBEN...



Ha a rendszeres edzéshez még nagyon fiatalon hozzá tudjuk szoktatni a gyerekeket, akkor a mozgásigény egész életére kialakulhat. A rendszeres jelleggel végzett mozgás következtében pedig a gyermek jobban tud koncentrálni, motiváltabb lesz, megnő az önfegyelme, az önkontollja. A Taekwondo segítségével a gyermek megtanulja, hogy fejlődésének lehetősége szinte korlátlan, és elsősorban saját magától függ. Az emberek – felnőttek és gyerekek egyaránt- sajnos túl gyakran korlátozzák magukat öntudatlanul, és így kevesebbet teljesítenek, mint szeretnének. Különös jelentősége van ezért az önfegyelem és az akaraterő fejlődésének. Sajnos, napjainkban felnőttek és gyerekek egyaránt jóval kevesebbet mozognak, mint amennyire szükségük lenne. A mozgáshiány pedig testünket-lelkünket megviseli. Még gondos étkezés mellett is gyakori az elhízás, egyre nehezebb még a kisebb erőfeszítések végrehajtása is – kimerítővé válik a lépcsőzés és a bevásárlás is. Hosszú távon pedig az izmok, csontok tartós deformációja, különféle betegségek mutatják a mozgáshiány és az ülőmunka következményeit. Talán ennél is súlyosabb, hogy a mozgás hiánya megviseli az ember kedélyét, csökkenti a koncentrációs képességet, egyre nehezebben viseli a stresszt és hosszabb távon depresszió, kedélybetegség alakulhat ki. Egy felnőtt embernek heti 1-2 alkalommal van szüksége arra, hogy intenzíven átmozgassa a testét, gyermekeknek szinte minden nap kell valamilyen sporttal foglalkoznia. A fiatalabb korosztálynál közvetlenül kimutatható a tanulás eredményessége és a rendszeres, aktív testmozgás közötti összefüggés. A Taekwondo nem

egyszerűen csak sport, hanem egyfajta filozófia, életmód is, így áthatja a mindennapokat. Javul a koncentráció és önfegyelem, az edzettség és vitalitás vidámabbá teszi a taekwondo művelőit. A taekwondo átmozgatja az egész testet, minden izomcsoportot harmonikusan fejleszt, nem alakul ki egyoldalú izomterhelés. A gyakorlatok rendszeres végzése jó alakot és könnyed mozgást eredményez, ez magabiztosabb fellépést kölcsönöz. A taekwondo nem csak a fiatalok sportja! A taekwondo mozgásanyagának elsajátítása nincs korhoz kötve. Az egyik leglátványosabb harcművészet, nem véletlen, hogy a bravúros lábmunkára és gazdag mozgásanyagra épülő WTF taekwondo hivatalos olimpiai sportág lett. Taekwondo eskü: A Taekwondo tanításainak mindig eleget teszek! Tiszteletet adok mesteremnek és valamennyi társamnak! Soha nem élek vissza a Taekwondo tudásommal! Ha kell, segítek a bajbajutottakon! Minden erőmmel a békét építem! Gyergyóújfaluban ez a sportág a jelenlegi felállásban 2009. február elejétől működik Péter Balázs 2 danos edző vezetésével. Az alig egy éves gyergyóújfalvi csapat, amely tekerőpataki, kilyénfalvi és újfalvi sportolókból tevődik össze már 6 versenyen vett részt. 1. Medve-tó kupa Szováta: 20 sportolóból 11 helyezés: 2 első, 4 második és 5 harmadik, csapatösszesítésben a csapat a III. helyet érte el 2. Blackdragon kupa Ditó: 22 sportolóból 16 helyezés: 7 második, 9 harmadik, csapatösszesítésben II. hely 3. Blackwidow kupa Gyergyószentmiklós: 23


sportolóból 23 helyezés: 3 első, 11 második, 9 harmadik, csapatösszesítésben I. hely 4. Blackhawk kupa Gyergyóújfalu: 26 sportolóból 26 helyezés, 4 első, 13 második, 9 harmadik, csapatöszszesítésben I.hely 5. Kraiten kupa Csíkszentkirály: 14 sportolóból 14 helyezés, 3 első, 6 második, 5 harmadik, csapatösszesítésben II. hely 6. Mikulás kupa Gyergyószentmiklós: 23 sportolóból 23 helyezés: 6 első, 7 második, 10 harmadik, csapatösszesítésben pedig az I. hely. Ugyanakkor a csapat sportolói túl vannak két övvizsgán, amelyeken az előzetesen felkészítő során mindenki sikeresen átment. Ezúton is gratulálunk mindenkinek a csapatban! A gyergyóújfalvi, valamint a kilyénfalvi falunapok alkalmából nagy népszerűségnek örvendő bemutatón vettek részt. Továbbá 20 sportoló részt vett az évente megszervezésre kerülő 10 napos edzőtáborban. Ezúton is köszönet illeti a lelkes sportbarátot, Simon Attilát a kezdetektől kifejtett lelkes segítségéért a tornatermet illetően, továbbá a közbirtokosságot a védőfelszerelésben nyújtott segítségéért, ugyanakkor köszönet minden szülőnek, aki úgy döntött, hogy a taekwondo művelésére adta gyermekét. A 2010-es esztendő tervei között szerepel kb.-12 kisebb-nagyobb verseny, mint például az országos bajnokság és a Románia- kupa, további övvizsgák, edzőtáborok, valamint egy újabb verseny megszervezése hazai pályán Gyergyóújfaluban.A gyergyóújfalvi sportolók közül néhányan már országos megmérettetésen is részt vettek Simon Szabolcs, Simon Adolf és Simon Tamás személyében. Simon Szabolcs már 2006-tól gyakorolja a

/ 23

ÉP TESTBEN...

taekwondot a gyergyószentmiklósi Blackwidow Sportklub Taekwondo szakosztályán belűl, és már országos szintű eredményekkel is büszkélkedhet. Hârşova kupa 2009.09.05-én III. hely Románia kupa 2009.12.01-én III. hely A jelenleg is aktív sportolók névsora pedig a következő: Simon Szabolcs Simon Andrea Simon Adolf Simon Tamás Balázs Júlia Barabás Róbert Csíki Erika Bálint Szabolcs Czirják Rudolf Csíki Szabolcs Elekes B. Krisztián Elekes Izabella Elekes Tomi Ferenczi Róbert György Endre György Norbert

György Örs György Róbert Kassay Sára Kóos Antal Kozma Zoltán Márk Emese Milós Róbert Nagy Áron Nagy Máté Olaru Marius Păun G. Richárd Salamon Evelin Salamon Márk Sólyom Kálmán Ţepeş N. Codruţ Veres Tihamér

Aki kedvet kapott e küzdősport gyakorlására, kipróbálására jelentkezhet minden szerdán és csütörtökön este fél 7- től az Elekes Vencel Általános Iskola tornatermében. Végezetül egy nagyszerű Un Yong Kim idézettel zárom soraimat: „A győzelemért az embernek tudnia kell mindenekelőtt önmagát legyőznie...”

24 /

TARKABARKA – MAGAZIN


Farsangi italok Gál Katalin

A

nevetés, vigalom, bohóckodás időszakaként számon tartott farsang minden évben újra meg újra felvidítja az embereket. Az ilyenkor szokásos rendezvények hangulata még fokozható néhány házi készítésű, finom itallal, melyet még azok is megízlelhetnek, akik egyébként nem szoktak alkoholt fogyasztani. Ugyan több időt és odafigyelést igényel a készítésük, de a különleges ízvilág feldobja a farsangi hangulatot.

Csokoládéflip Hozzávalók: 6 tojássárgája, 60 dkg porcukor, 6 dl nyers tej, 5 dkg kakaó, 6 dl alkohol. A kakaót kevés cukorral és vízzel simára keverjük, és megfőzzük. A többi cukorral a tojássárgákat habosra keverjük, lassan hozzáadjuk a kihűlt csokoládét, a tejet és az alkoholt. Üvegekbe töltjük, ledugaszoljuk, és legalább egy hónapig érleljük, néha összerázva. Minél tovább érik, annál sűrűbb és finomabb lesz. Kimondottan csemegeital.

Csokoládés meggylikõr Hozzávalók: 2 kanál finom kakaó, 6 kanál cukor, 1 l vodka, egy üveg nyersen eltett meggy leve (vagy egy vizespohár meggyszörp). A kakaót a cukorral és 1 dl vízzel sűrűre főzzük. Azon forrón hozzáöntjük a vodkát és a meggylevet. Ledugaszolt üvegben legalább 3-4 hétig érleljük.

Krampampuli Ez a furcsa nevű ital nagyanyáink téli italkülönlegessége volt. Kell hozzá 1 l finom fehérbor, 1 l erős tea, 2 narancs és 2 citrom leve, egy-egy marék mazsola, vékonyra vagdalt datolya és füge (ezeket előzőleg mossuk meg forró vízben), 25-30 dkg

cukor, 3 dl rum. Az egészet összeforrósítjuk, de még forráspont előtt levesszük a tűzről, és melegített poharakban szolgáljuk fel.

Rumpuncs-likõr Hozzávalók: 1 l jó rum, 1 dl erős, aromás tea, 6-8 kanál cukor, ¼ rúd vanília, 1 narancs leve és héja, ½ üveg rumos meggy. A forró teában felolvasztjuk a cukrot, belekaparjuk a vanília puha belsejét, hozzátesszük a narancslevet és a vékonyan lereszelt narancshéjat, a rumos meggyet, és hozzátöltjük a rumot. Három napig együtt érleljük, akkor átszűrjük, és még legalább három hétig érleljük. Ha nincs

narancs vagy rumos meggy, elkészíthetjük nélküle, mert így is finom.

Narancsbólé Hozzávalók: 1narancs, 4 kanál porcukor, 1 pohárka narancslikőr, 1 l bor, 1 üveg pezsgő, 4 kockacukor. A kockacukrot a narancshéjon ledörzsöljük, tálba tesszük, kevés bort töltünk rá, és feloldjuk benne. A narancsot megtisztítjuk a héjától, három darabba választjuk, és vékonyan felszeleteljük, a magokat közben kiszedjük. Beletesszük a borba, hozzáadjuk a többi cukrot, a likőrt és a bort, majd behűtjük. A pezsgőt ugyancsak tálaláskor, behűtve adjuk hozzá.

ulafjuogreg adzarab TARTALOM

Recommend Documents