MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
XVIII. évfolyam 9. szám (209.)
lyet, hogy lelki vigasztalást nyerjen. Ő a kamaszok és a civil önkéntesek védőszentje.
– Burlacu Delinke Larissa, Orosz Biborka Kincső, Kiss Ádám, Kovács Flóra Erzsébet, Bajkó Gréta Erzsébet.
Szent házasságot kötöttek: – Bodor István – Ferencz Mária, Bajkó László – Jáni Réka, Karácsony Csaba – Bodor Szende Mária.
Az Úr hazahívta: – Vizoli András, Hrițcu Adelheid Friderica, Both Erzsébet, Dr. Bogdán Rajcs Zsolt, Szőcs István.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Pietrelcinai Szent Pio szerzetes szeptember 23 1887. május 25-1968. szeptember 23.: Francesco Forgione Pietrelcinában született Grazio Mario Forgione és Maria Giuseppa de Ninzio Forgione második gyermekeként. 1903. január 6-án belépett a morconei Kapucinus Ferences Testvérek Rendjébe. 1910. augusztus 10-én szentelték pappá. Urunk sebhelyeit (stigmáit) viselte testén. Kiváló gyóntató volt. 1968. szeptember 23án halt meg San Giovanni Rotondóban. II. János Pál pápa 2002-ben avatta szentté Rómában a világ minden tájáról összegyűlt hívek jelenlétében. A régi bazilika közelébe, ahol Szent Pio atya ereklyéi pihennek, építettek egy hatalmas új templomot, amely teljes befejezéséhez a világ minden tájáról gyűjtötték az adományokat. Minden este közös rózsafüzér imával kérik a szent közbenjárását és a zarándokok sokasága keresi fel e he12
SEPSISZENTGYÖRGYI
Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyalok
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
szeptember 29 A legrégebbi ünnep Szent Mihály (jelentése: Ki olyan, mint az Isten?) főangyal emlékezete, akinek tisztelete már Nagy Konstantin császár idejében is létezett, ennek jele a Boszporusz melletti Hestiai-hegységben épített Michaélion. Az V. századtól kezdődően sok olasz templomot szenteltek Szent Mihály tiszteletére. A nyugati egyházban már a VI. században létezett ünnepe, amint ezt a Veronai Szakramentárium is tanúsítja. Ez a nap a Via Salaria melletti ősi Szent Mihály-templom felszentelésének évfordulója. A Szent Mihály iránti tiszteletet különösen befolyásolta a 492. május 8-i megjelenése Gargano hegyén. Itália egyes vidékein már a X. század óta megülték Gábor (Isten embere, Isten erősnek bizonyult) főangyal, a XI. századtól kezdve pedig Rafael (Isten meggyógyított) főangyal ünnepét is. A három főangyal ünnepét ma egy napon tartják, ott az ő tiszteletére használhatják a megfelelő szöveget. Ma is időszerű a sokat imádkozott fohász: Szent Mihály főangyal, védelmezz minket a küzdelemben, a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! „Bizony mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” (Mt. 25, 40)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
Szűz Mária születése – Kisboldogasszony –
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesült:
2016 szeptember
Mária születése hajnalcsillag az embeemberiség egén. A megváltás művének kezdete. Isten kegyelmét, szeretetét ünnepeljük, amely Máriában megjelent a világban. Mária születése öröm, ahogy minden szüleszületés öröm, mert a reményt erősíti bennünk. Valami szép, va la mi szent kezdődik. Számos keleti egyházban a liturgikus év kezdetét jelentette, így természetes, hogy a keleti egyházból ered. A nyugati egyházba valószínűleg I. Sergius pápa vezette be a 7. század végén. Eredetileg a jeruzsálemi Szent Anna bazilika szentelési évfordulója volt. A keresztény tisztelet mindig fontosnak tartotta megemlékezni arról, aki a Megváltó édesanyja lett. Ezen a napon születésnapot ünnepelünk. Szűzanyánknak, égi édesanyánknak születésnapját. Ezen a napon az Egyház az evangéliumból egy hosszú és első pillantásra unalmas evangéliumi szakaszt tár elénk: Jézus Krisztus nemzetségtábláját. Valóban unalmas pusztán a nevek egymásutánját olvasni. A Szentírásban nagy hagyományra tekint viszsza a nemzetségtáblák felsorolása. Az Ószövetségben még ennél is hosszabb és részletesebb nemzetségtáblákat találunk. Vajon miért kerültek bele ezek a nemzetségtáblák a Szentírásba, vajon hogyan hordozzák az Isten üzenetét számunkra. Hogyan hordozzák, amikor – még tegyük hozzá – nem föltétlenül hitelesek mai történetkritikai
szempontból. Mert például Jézus nemzetségtáblájánál elgondolkodva több mint valószínű, hogy Ábrahámtól Jézusig, közel kétezer esztendő alatt, 42 nemzedéknél több nemzedék váltotta egymást, mint ahogy az evangéliumban áll. Tehát Jézus nemzetségtáblája is csak egy kivonat. Mit akar tehát üzenni nekünk Isten ezekkel a nemzetségtáblákkal, különösen Jézuséval? Az, hogy az Ószövetség történeteit időrőlidőre egy-egy nemzetségtábla felsorolása szakítja meg, az a maga módján azt jelzi, hogy mindazon
történetek, csodák, bűnök, emberi sorsok, melyek le vannak írva nem a képzelet szülöttei, nem mesék, hanem a történelem részei. Jézus nemzetségtáblája pedig Jézus Krisztus, az Isten Fia esetében különösen is aláhúzza azt, hogy Jézus Krisztus az emberi történelem része. Annak az emberi történelemnek, amely tele van emberi gyarlóságokkal, bűnökkel, örömökkel, reményekkel, de biztos kézzel Isten vezeti annak menetét, hogy Jézus Krisztushoz a történelem középpontjához érkezzen. Mert nézzünk csak a nevek mögé! Ábrahám, a gyermektelen, akinek idős korában egyetlen fia születik, s aki azt az ígéretet kapja Istentől, hogy megsokasítja utódait, mint az ég csillagait, s benne nyer áldást minden nemzet. Isten megteszi ígéretét, melyet a történelem viszontagságain keresztül a választott nép által megvalósít Jézus Krisztusban. Boász felesége Rut. Aki Rut könyvét olvasta a Szentírásban, az tudja: Rut pogány volt. Tehát Jézus családfájában idegen pogány vér van, hirdetve ezzel a jövőt: Jézus Krisztus, a Messiás minden nemzetnek, s nemcsak a zsidó népnek hozza meg az üdvösséget. Izáj fia Dávid, a zsidók legdicsőbb királya, akinek köszönhetően – ahogy ma már történeti kutatások kimutatják – a zsidó nép kivívta függetlenségét a filiszteusokkal szemben, s ezáltal nem szívódott fel a környező népekbe tűnve el örökre a történelem színpadáról. De egyedül Dávidnak köszönhetően? A Szentírásból tudjuk: maga Dávid tisztában volt vele, hogy minden dicsőségét, győzelmét egyes-egyedül Istennek, a Seregek Urának köszönheti. „Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől” – Máté evangélista nem szégyelli leírni ezeket a sorokat, ahogyan a Szentlélek sugallatára nem szégyellte az ószövetségi szentíró leírni Dávid házasságtörését Uriás feleségével, Betsabéval. A bűn, az ember szégyenletes és levetkőztethetetlen tulajdonsága is benne van Jézus családjában, hogy hirdesse: Jézus magára vette bűneinket. Nemcsak a kereszten, hanem már így származásában, nemzetségében is, amely nem volt mentes a bűntől. Még folytathatnám tovább a nevek mögötti történelmet, de ma a végpontjára kell fordítani figyelmünket: József jegyesére Máriára, akinek a mai napon ünnepeljük születésnapját. Mária úgy 2
van ennek a nagyon is emberi a nemzetségtáblának a végén, mint ahogy egy liliomszál virít a szemétdombon. Mert Isten a legnagyobb bűnből is tud jót kihozni, ahogy fényesen mutatja Mária, de legfőbbképpen az ő fia Jézus Krisztus, aki ugyanannyira volt egy ember közülünk, mint ahogyan Isten is volt. S ahogyan minden embernek van édesanyja, úgy neki is van. S ahogy általában az édesanyánknak köszönhetünk legtöbbet életünkben, úgy Jézus Krisztus is emberségében a Szent Szűznek köszönhet a legtöbbet. Neki éppoly drága volt édesanyja, mint bármely tisztességes érzésű embernek, nem éppen drágább. És ő ezt a kincsét nekünk ajándékozta, amikor a kereszten János apostol személyében az egész emberiségnek azt mondja „Íme a te anyád!” Mit adhatnánk mi Máriának születésnapjára? Egy csokor virágot az oltárra, amely maholnap elszárad? Nem, érezzük, hogy ez nem elég. Az örök anyának valami örök ajándékot kell adni. S ezen a világon pedig csak egyetlen dolog örök, ami soha el nem múlik: a szeretet. A szeretettel ajándékozzuk meg, ami nem pusztán az imák mennyiségében mutatkozik meg, hanem inkább tettekben, hogy tegyük már végre szebbé, jobbá a szeretet cselekedetei által ezt a szomorú, megfáradt és bűnös világot. Forrás: internet
Kolozsvár A Farkas utcai református templom tervezése, építéstörténete oklevelek alapján felvázolható. 1486-ban Mátyás király és Báthori István óhajára Kolozs városa telket ad a ferenceseknek a Szabók bástyájánál és 1487-ben templom építését engedélyezi. 1490-től az építkezést Fráter János vezeti. 1494-ben II. Ulászló 300 arany értékű sót utalványoz az építkezés folytatására. A templom hamarosan felépül, de egyes belső munkálatok kivitelezése későbbre marad; pl. a hálóboltozatot 1644-ben I. Rákóczi György fejezteti be. Ekkor készül híres reneszánsz szószéke, Nicolai Illés, Kőfaragó Benedek és Régeni János műve. 1644-ben bontják le tornyát és a hozzá épült rendházat. Oltárai is ekkor pusztultak el. 1531-ben György kőfaragó özvegye a templomhoz a férje által épített kápolna javára hagyományoz. Ebben őrizték az oltári szentséget.
Kisboldogasszony tiszteletére szentelték. Hozzá kolostort is építettek. Nyugati kapuja szép gótikus formáit mindmáig megőrizte. Déli falát nagy terjedelmű falfestmények díszítik, amelyekből a lepattogzott vakolat alól 15 négyzetméternyi nemrég került napfényre. Az időközben romossá vált templomot I. Rákóczi György hozatta helyre, de tornyát már nem menthették meg. Sokszögű falpilléreiről Balogh Jolán ad szakszerű leírást. A reformáció után 1622-ben a reformátusoké lesz. A templom falait XVII–XVIII. századi temetési címerek díszítik. A szentélyben van az Apafiak fejedelmi sírja, a síremléket Kós Károly készítette. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek
Kisboldogasszony... Istennek szemében több vagy, mint a vén föld, ez a neked készült, színes, tarka bölcső. Takaród az égbolt csillagozott kékje, párnád az Istenség hármas ölelése, szentírás igéi zsonganak körötted, ó-jövendölések imádkozott vágya, itt nyugszol fehéren, hallgató ajakkal, pólyába takarva, hétköznapba rejtve, kisded Szűzanyácska! A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt Farkas utcai templom 11
A kassai vértanúk meggyilkolása 1619. szeptember 7-én halt mártírhalált a három kassai vértanú, Pongrácz István, Grodecz Menyhért és Kőrösi Márk, akiket a városba bevonuló Rákóczi György hajdúi gyilkoltak meg katolikus hitük miatt. A hitviták tüzében ebben az időszakban számos hasonló incidensre sor került, melyek során a régi és reformált kereszténység hívei sajnálatos módon egyaránt kitűntek kegyetlenségükkel. Miután Bethlen Gábor fejedelem (ur. 16131629) 1618-ban szövetséget kötött a Habsburg uralom ellen fellázadó cseh rendekkel, a török hűbéres Erdély az 1619-es esztendőben hadjáratot indított a királyi Magyarország ellen. Bethlen nem titkolt célja a királyság újraegyesítése volt, amire jó esély is mutatkozott, ugyanis a Habsburgok türelmetlen, erőszakos valláspolitikája folytán a protestáns többségű felvidéki területek felszabadítóként fogadták őt. Az aranykorát élő Erdély hadi sikereit látva azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ebben az időben nem csak Bethlen és II. Ferdinánd (ur. 1619-1637) között húzódott súlyos ellentét, de a királyi Magyarország lakosai is megosztottak voltak. A vallási szembenállás sajnálatos módon sok helyen véres eseményekbe torkollott, a felek durvaságát a háborús helyzet pedig még inkább fokozta; erre ad példát a három kassai vértanú halála is, akiket Rákóczi György – a későbbi fejedelem (ur. 1630-1648) – hajdúi 1619 szeptemberében gyilkoltak meg. A felvidéki hadjárat során az erdélyi hadak szeptember 3-án érték el Kassa városát, melynek parancsnoka, Dóczi András főkapitány egyezkedni kényszerült, hiszen egy protestáns többségű város védelme a belső ellenállás miatt igencsak reménytelen feladatnak tűnt. Dóczi kétnapos alkudozás után megállapodott Rákóczival Kassa átadásáról, és azzal a feltétellel nyitotta meg a város kapuit, hogy a katolikus lakosságnak és papságnak nem esik bántódása. Sajnos, a hatalom birtokában Rákóczi György már nem váltotta be ígéretét, féktelen katonái ugyanis azonnal házi őrizetbe vették az összes katolikus papot, Dóczit pedig elhurcolták Erdélybe. 10
A legszörnyűbb sors három jezsuita szerzetesnek, Pongrácz Istvánnak, Grodecz Menyhértnek és Kőrösi Márknak jutott osztályrészül, akik előzőleg éppen a protestáns-katolikus összeütközések miatt menekültek Kassára; maga Pongrácz egyébként a korábbi években konfliktusba került a Felvidék egyik leghíresebb református prédikátorával, Alvinci Péterrel is. A város székesegyházának sekrestyése, Eperjessy István vallomása szerint a három szerzetest a katonák két napon át éheztették, hogy rábírják őket a kálvinista hitre való áttérésre, ám a fenyegetések és az ígéretek egyaránt hatástalannak bizonyultak. Szeptember 7-én aztán a hajdúk ismét foglyaikra rontottak, és mivel a kínzások ekkor sem törték meg a jezsuitákat, Kőrösit és Grodeczet lefejezték, Pongráczot pedig – mivel már holtnak vélték – egyszerűen belevetették a város egyik szennygödrébe. A vértanúkat egy kassai polgárasszony később tisztességgel eltemette, ám a Bethlen és Forgách Zsigmond nádor között zajló béketárgyalások során Pálffy Katalin – a nádor felesége – elérte, hogy a fejedelem a három szerzetes holttestét kiadja a királyi Magyarország számára. A férfiak ereklyéi így előbb a Pálffyak birtokára – az alsósebesi templomba, majd a hertneki várba – kerültek, majd 1635-től a nagyszombati klarisszák őrizték azokat. Miután II. József (ur. 1780-1790) 1784ben feloszlatta a rendet, a később szentté avatott férfiak földi maradványait a szintén Nagyszombatban található orsolyita templomba vitték. A kanonizációs procedúra ugyanakkor több évszázadon át húzódott: Pázmány Péter már 1628ban folyamodott a vértanúk boldoggá avatásáért, ám a Szentszék 1905-ig várt a döntéssel, amikor is X. Pius pápa engedélyezte a kassai vértanúk nyilvános tiszteletét. Szentté avatásukra egészen a közelmúltig, II. János Pál pápa 1995-ös szlovákiai látogatásáig kellett várni; a jezsuita rend magyarországi tartománya azóta védőszentjeként tiszteli Szent Márkot, Menyhértet és Istvánt, akiknek egyházi ünnepét vértanúságuk napján, szeptember 7-én tartják. Tarján M. Tamás
Töviskorona, nádszál, királyságod jele, Tested palást borítja, csúfolnak vele! Én is köztük voltam, mert vétkem rengeteg, Káromlom mindennap mesterem! Jézus, bűneink miatt szenvedett, Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet! Pilátus megtörik, ítéleted KERESZT, Barabás az, kit a nép elereszt! Bűnözőnek szavaznak földön életet, Nem tudják, Te adod nekünk az Örök életet! Mert Jézus, bűneink miatt szenvedett, Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet! A kereszttel vállán, indul a menet, Tanítvány jó barát, vajon hol lehet! Sorsodban szánók nem tartanak veled, Csak szeretett Jánosod, Mária, s Anyád ki követ! Jézus, bűneink miatt szenvedett, Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!
Hálául a Fájdalmas Anyának
A kereszt súlya alatt teste gyorsan fárad, S háromszor omlik le ő az út porába. E porba írta le vétkünket, Cipeli most arcán, tengernyi bűnünket! Jézus, bűneink miatt szenvedett, Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!
Jeruzsálem, óh Fiú, virággal fogadott, A Szelíd Bárány mégis elárultatott. Az olajfák között magára maradt, Ö imádkozott, a tanítvány aludt ez idő alatt. Jézus bűneink miatt már ekkor szenvedett, Óh Anya, hét tőr járja át majd szívedet!
Veronika kendővel megtörli orcáját, Ajándékba kapja a Megváltó képmását! A katonák félnek: Jézus túl gyönge, Simont kényszerítik, hogy keresztjét vigye! Jézus, bűneink miatt szenvedett, Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!
A katonák Jézust megkötözték, A főpap udvarába elvezették. Halálra őt zsidók nem ítélhetik, De Pilátus ezt megteheti! Jézus, bűneink miatt szenvedett, Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!
Felérnek a dombra, melynek Golgota a neve, A kereszten szeggel átverve Jézus lába, keze. Mellette a jobb lator, ígéretet kapott, Megnyílik előtte az Égi Paradicsom. Mert Jézus, a bűnök miatt szenvedett, Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!
Korbáccsal sújt reá a bőszült katona, Ezernyi seb lepi el Jézus hátadat! Ezernyi sebből megannyi vércsepp, A lélek szennyét lemosni képes! Jézus, bűneink miatt szenvedett, Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!
Víz folyt ki lándzsával átdöfött szívéből, Meghalt, szabadítva a világot bűnétől! Anyjának karjába tették Fia testét, Hirdetve világnak Mária keservét! De tudjuk, Jézus értünk szenvedett, Csókoljuk Anyánk, tőr-járta Szívedet!
Szőcs György:
3
Kerekes Károly:
A kereszt Keresztet a földön minden ember kap: az egyik kisebbet, a másik nagyobbat. Szülessen kunyhóba, avagy palotába, El van készítve az ő keresztfája. Az a csoda azután, hogy senki sem látja, milyen nagy a másik ember keresztfája. Van, aki könnyen hordja, még nevetni is tud, míg a másik zokog, és a földre rogy. Van, aki büszkén viszi, hisz senki se látja, Hogy vérzik a válla és sebes a háta. Van, aki alázattal és lehajtott fővel viszi a keresztjét – krisztusi erővel. Van, aki morogva, zúgolódva viszi, minden sarkon megáll, ha lehet – leteszi. Van, aki dicsekszik, örül, ha megszánják, hazug könnyek sokszor áztatják orcáját. Van, aki keresztjét más vállára rakja, abban a hiszemben, hogy vissza nem kapja. Van, aki félrenéz, hol jobbra, hol balra, segít embertársán, ő segít, te balga. Én a keresztemet fiatalon kaptam, elfogadni, hej, sehogy sem akartam. Sírtam, lázadoztam, még össze is törtem, oh, csodák csodája! Összenőtt előttem. Azután felvettem gyenge vállaimra, tudtam, hogy elkísér hűen a síromba. Tövises utakon elgyengült a lábam, vittem a keresztem, meggörbült a hátam. Elestem, felkeltem, így ment éveken át, vittem és cipeltem a nehéz keresztfát. Elmentem messzire, idegen országba, oda is elkísért a keresztem fája. Akiket szerettem, azok egytől-egyig kigúnyolnak, lettek ellenségim. Tövis koszorúmat a fejemre nyomják, könnyeim patakját szélesebbre ássák.
4
Mivel keresztemet nehéznek tartottam, azért még hozzá egy fakeresztet kaptam. Oda van az téve gyermekem sírjára, egyből kettő lett a keresztem fája.
A Teréz anya által csecsemőként megmentett Emmanuel története
Már megöregedtem, hajam fehér lett, de az én keresztem súlya nem lett könnyebb. Naponta növekszik a keresztem súlya, vagy én lettem gyengébb, s a vállam nem bírja. Ó, sokszor de nagyon szeretném letenni, Azt hiszem tovább már nem is lehet vinni, Vérzik a szívem, lelkem roskad össze, De az én keresztem hű hozzám örökre.
Bocsásd meg Jézusom, hogy zúgolódva vittem, És most visszaadom Neked a keresztem. Csak azt az egyet kérem Tőled, én Istenem, Lelkemet vedd hozzád, magadhoz az égbe!
– szeptember 14. – A szent keresztet ünnepeljük ezen a napon az egyházban. Azt a keresztet, amely oly sok helyen és oly sokféle módon megtalálható. Hiszen ott van a kereszt a templomok tornyán általában legmagasabban egy-egy település fölött, ott van egy-egy régi épület homlokzatán, ott van a szobánk falán. Ott van a temetőben, a keresztek sűrű erdejében, ott találjuk a nyakláncokon, fülbevalókon, ékszereken. Mi ez az egyszerű jel, amely oly sok helyen ott van, aminek annyi változata alakult ki, amit oly gyakran használnak, s megtalálunk ma is címerekben, jelvényekben? Mi ez a jel, amely leginkább az európai kultúrát teljesen betölti? Ha a kereszt eredetét kutatjuk vissza kell mennünk egészen az Ókorba, a perzsákhoz. A perzsáktól terjedt el a kereszt, amely kivégzési eszköz volt. Tőlük vették át többek között a rómaiak is ezt a kivégzési módot. A keresztutak szokásos ábrázolásával ellentétben az elítélt nem az egész keresz-
Felnőttként tért vissza Indiába, hogy megnézze a házat, ahol befogadták. Egy ideig a Szeretet Misszionáriusai nővérekkel dolgozott, és megismert egy idős apácát, aki már akkor is ott volt, amikor ő a házba került. Tőle tudta meg a történetét. Ma már az erkölcsfilozófia doktora, könyvet is írt Méditer avec Mère Teresa (Meditálni Teréz anyával) címmel. A hit áll élete középpontjában, az avignoni egyházmegye szeminaristája. Úgy érzi, azzal, hogy édesanyja elhagyta, egyben ajándékot is adott neki, az élet ajándékát, és Teréz anya tette méltóvá erre az életre. Forrás és fotó: Aleteia.org a Magyar Kurír nyomán
Cirenei Simon, ki vinni segíted, A jó Isten áldjon meg érte Tégedet. Amikor meghalok, eltemetnek engem, letűzik síromra nagy, nehéz keresztem.
Szent kereszt Felmagasztalása
cia házaspár. Négy testvér is várta: egy indiai, egy haiti és két francia: „igazi szeretetközösség” – ahogyan Emmanuel nevezi.
Szent Kalkuttai Teréz anya:
Uram, akarod? Emmanuel Leclercq az erkölcsfilozófia doktora és papi szemináriumba jár. Jelen volt Teréz anya szentté avatásán Rómában, és a francia RTL rádiónak elmesélte különleges történetét. Emmanuel 1982. szeptember 9-én született Indiában, Mumbai egyik nyomornegyedében, Amravakiban. Tíznapos korában anyja egy szemeteskukában hagyta a Szeretet Misszionáriusai Kongregáció árvaháza előtt. A véletlen úgy hozta, hogy Teréz anya éppen azon a napon látogatta meg az intézményt, ő talált rá a csecsemőre, bevitte magával a házba, amelyet Emmanuel az első igazi otthonának tart. „Mindent Teréz anyának köszönhetek, a születésemet, az egész életemet – hangsúlyozta az ifjú szeminarista a rádió mikrofonja előtt. – Ha ő nem lett volna, most nem lennék itt a Szent Péter téren, hogy hálát adjak az Úrnak, és imádkozzak.”
Uram, akarod a kezemet, hogy ez a nap a rászoruló szegények és betegek megsegítésével teljen? Uram, neked adom ma a kezemet. Uram, akarod a lábamat, hogy a mai nap azok látogatásával teljen, akiknek barátra van szükségük? Uram, ma neked adom lábamat. Uram, akarod ma a hangomat, hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal, akik a szeretet szavát szomjazzák? Uram, neked adom ma a hangomat. Uram, akarod a szívemet, hogy ez a nap a magányosok szeretetével múljon el, mert hiszen ők is emberek? Uram, ma neked adom a szívemet.
Emmanuel egy darabig a Szeretet Misszionáriusai nővéreknél élt, majd örökbe fogadta egy fran9
elé terjesztették, és XII. Piusz pápa egyévi időtartamra jóváhagyta azt: szerzetesi életet élhetett, klauzúrán kívül, a kalkuttai érsek felügyelete alatt. 1948 augusztusában Teréz anya levette a Loretonővérek ruháját és fehér száriba öltözött, kék szegéllyel, a vállán kereszttel. Patnába ment, az amerikai missziós orvosnővérekhez, hogy beható kiképzést kapjon, mint ápolónő. Karácsonyra viszszatért Kalkuttába és a szegények Kis Nővéreivel lakott. Még ugyanebben az évben engedélyt kapott első nyomornegyedi iskolájának megnyitására. 1950 októberében jóváhagyták az új szerzetestársulatot, a Szeretet Misszionáriusait, amely Kalkuttában alakult meg, és innen terjedt el egész Indiában, majd világszerte. A Szeretet Misszionáriusai 1965 februárjában pápai jogú társasággá lett. Hitvallásuk szerint: „Mindenekelőtt szerzetesnővérek vagyunk, és nem szociális segítők, tanárok, ápolónők vagy orvosok. A különbség köztünk és a szociális gondozók között az, hogy ők valamit cselekszenek, mi pedig Valakinek. Jézust szolgáljuk a szegényekben. Minden, amit csinálunk, Jézusért van. Életünknek ez az értelme. A nap 24 órájában Jézust szolgáljuk.” A Szeretet Misszionáriusai egész szívükből, szabad elhatározással a szegényeket szolgálják, és munkájukért semmi pénzt nem fogadhatnak el. Teréz anya tevékenységét az egész világon elismerték, rengeteg más díj és kitüntetés mellett 1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat is. Kérésére nem tartották meg az ilyenkor szokásos bankettet, az erre szánt összeget az éhezők kapták. Teréz anya ugyanis elveihez hűen visszautasította, hogy a ceremóniát záró bankett finomabbnál finomabb ételeiből fogyasszon: „Nem tudnék venni belőle, és nyugodt lelkiismerettel megenni, amikor testvéreim közül annyian halnak éhen. Nekem egy darabka kenyér és egy pohár víz elegendő.” Teréz anyának a szegények sorsáról, illetve a gazdagok felelősségéről vallott nézetei II. János Pál pápa gondolkodásában is fontos helyet foglaltak el, ezért is szövődtek kivételes baráti szálak a szerzetesnővér és a Szentatya között. II. János Pál csodálattal követte Teréz anya munkáját, és 1986. február 3-án, Kalkuttában meglátogatta a Szeretet Misszionáriusainak házát. Teréz anya élete legszebb napjának nevezte e látogatás napját. A Szentatya pedig így fogalmazott: „A Nirmal Hri8
day a remény otthona. Olyan ház, amely a bátorságon és a hiten alapszik, olyan ház, ahol a szeretet uralkodik. A Nirmal Hridayban az emberi szenvedés misztériuma találkozik a hit és a szeretet titkával. És ebben a találkozásban az emberi lét legmélyebb kérdései érthetővé válnak.” Teréz anya 1997. szeptember 5-én halt meg. II. János Pál pápa avatta boldoggá 2003. október 19-én, a szentek sorába pedig Ferenc pápa iktatta 2016. szeptember 4-én. A Szeretet Misszionáriusainak rendjéhez ma már több mint négyezer apáca és négyszáz szerzetes tartozik. Gyógyító-gondozó tevékenységüket hárommillió önkéntes segíti. Öt földrész csaknem százötven országában – köztük Magyarországon és Erdélyben (Sepsiszentgyörgyön) – vannak jelen, gondoskodnak a szegényekről, ápolják a betegeket, a legsúlyosabbakat, így a leprásokat is. Az alapítás óta eltelt ötven esztendő alatt Teréz anya és rendje kiterjesztette tevékenységét a világ minden országára és az „élet minden sebesültjére.” Istenünk, te Kalkuttai Szent Teréz anyát arra hívtad, hogy a kereszten szomjazó Fiad szeretetére a legszegényebbek iránt való áldozatkész szeretettel válaszoljon. Közbenjárására add, hogy szenvedő testvéreinkben mi is Krisztust lássuk és szolgáljuk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen. Forrás: Katolikus.hu a Magyar Kurír nyomán
„Teréz anya szerette ezt mondani: nem beszélem a nyelvüket, de tudok mosolyogni!<< Hordozzuk szívünkben az ő mosolyát, és ajándékozzunk meg vele mindenkit, akivel találkozunk utunkon, különösen a szenvedőket. Így az öröm és a remény távlatait nyitjuk meg oly sok reményvesztett, megértésre és gyengédségre szoruló ember előtt”.
>>Meglehet,
Ferenc pápa szenttéavatási homéliájából
tet vitte a vesztőhelyre, hanem csak a vízszintes szárát, amelyet kiterjesztett karjaira kötöttek, s amelynek súlya jó 30-40 kg-ot tett ki. A vesztőhelyen szögezték kezeit a vízszintes gerendába, majd illesztették azt a mindig a vesztőhelyen beásott függőleges oszlopba, s végül a lábát is odaszögezték az elítéltnek. Az elítéltnek rettenetes kínokat kellett kiállni, mire elérkezett a halál, s ez a haldoklás sokszor napokig is eltartott. Oly rettenetes kivégzési mód volt, hogy a Római Birodalomban ezt a római polgárokra nem volt szabad alkalmazni. Csak a gyilkosok, lázadók, rabszolgák, bűnösök kivégzési módszere volt, amint az Kr. e. 71ben történt, amikor Crassus leverte a Spartacus féle rabszolgafelkelést és elrettentésül az egyik Rómába vezető út mellett 6000 rabszolgát feszített keresztre. Akárhogy is szépítenénk a dolgot a kereszt végső soron eredetét tekintve egy bitófa. Olyan bitófa, kivégzőeszköz a kereszt, mint ma az akasztófa, vagy az villamosszék. S ez a rettenetes kínzószerszám csak azért maradt meg az európai kultúrában, mert Jézus Krisztus, a Megváltó, ezen szenvedett és halt meg. Kereszt, akasztófa vagy villamosszék – egy lényeges a keresztnél: egy bitófa lett a kereszténység legfőbb szimbólumává. Mert Jézus Krisztus, az Isten Fia szenvedett és halt meg rajta. És valóban szenvedett, nem csak egy látszattestben volt, nemcsak látszólag vérzett és haldoklott, ahogyan oly sokan tévesen hitték már a kereszténység története során a kezdetektől napjainkig. Mert ha belegondolunk igazán, hogy kicsoda Jézus Krisztus, akkor még annak a gondolatától is elborzad tisztességes érzésű ember, hogy az Isten szenvedjen. Mert Jézus valóban Isten Fia volt, nem pedig egy különleges képességekkel rendelkező ember, próféta. De szenvedhet az Isten? Muszáj volt ilyen utolsó módon megváltani a világot, a mindenható, mindentudó Istennek nem lett volna lehetősége arra, hogy másként váltsa meg az embereket? Ne ennyi szenvedés, botrány árán? Ne egy gyilkosoknak, gazembereknek fenntartott utolsó bitófán? A megdöbbentő az, hogy Istennek lett volna más módja az emberek megváltására. De hát akkor miért ezt az utolsó, megbotránkoztató módszert választotta? A választ hallottuk az evangéliumban: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát
adta oda, hogy mindaz aki benne hisz el ne veszszen, hanem örökké éljen.” A szeretet a kulcsszó tehát ebben a keresztáldozatban. Mert tévesen benne maradt az emberek tudatában az ősidők óta meglévő vallásos jelenség az áldozattal kapcsolatban. Eszerint az áldozat azt jelenti, hogy az ember valamit leöl, feláldoz, megsemmisít, hogy kiengesztelje az isteni erőket. A pogányok állatokat, vagy némely vallások embereket áldoztak az isteneknek, hogy ezzel kedvükben járjanak. Jézus Krisztus keresztáldozatánál még véletlenül sem lehet erre gondolni, mert könnyen úgy jöhet ki a végeredmény, hogy az Atyaisten feláldozta Fiát, egy embert, egy tökéletes embert, hogy az emberiség az Isten kedvében járjon. Ez a gondolat egy tökéletesen elferdített dolog. Jézus keresztjénél nem erről van szó, nem arról, hogy a mi Istenünk ilyen véreskezű lenne. Nem, véletlenül sem. A keresztáldozatban arról van szó, hogy Isten Fia önként, saját elhatározásából belehal a szeretetbe. Nem ismeretlen számunkra a szeretetnek ez a magas foka az emberek között, mert gondoljunk a szerelmesekre, vagy a házastársakra, vagy a gyermekéért aggódó anyára, amikor azt halljuk, hogy „belehalnék, ha történne valami bajod, belehalnék, ha elveszítenélek”. Ez történt a kereszten: Jézus bele is halt ebbe az aggódásba, ebbe a mindent féltő szeretetbe. Mert „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Szeretet – ez a szó manapság igencsak sokat cseng a fülünkbe, úton-útfélen. De a legnagyobb baj nem is az, hogy a szót rosszul értelmezik, hanem az, hogy meg sem tudják már élni az igazi önzetlen szeretetet. Mai teljesítményekre törekvő korszellemünk megfertőzte a szeretet igazi értelmét is. Azt hisszük, hogy a szeretet olyasvalami, amit mennyiséggel lehet mérni, mint a pénzt: ha kiadjuk kezünkből, akkor kevesebb lesz. Emiatt nem tudnak önzetlenül, szeretetet adni sokan másoknak. Feltételeink vannak: elfogadlak, szeretlek, ha ezt meg ezt megteszed. A valódi szeretet nem mérhető le mennyiségben, nincs feltételhez kötve. Nem fogy el, ha adjuk, hanem éppen akkor növekszik, ha másokkal is megosztjuk, ha másokon gyakoroljuk önzetlenül, feltétel nélkül. Ezt mutatta meg Jézus a kereszten, ezt az igazi, tökéletes szeretetet. Hiszen 5
ő mondta: „nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”. Ő életét adta, mindent kiadott magából önzetlenül. És szegényebb lett általa? Nem! Hiszen hány, meg hány millió ember szeretetét szerezte meg ezzel az önzetlenségével. Hányan voltak készek életüket is érte adni a keresztény vértanúk között. Hány millióan szeretik napjainkban is ezért az önzetlenségéért őt a keresztények. Ez tehát a kereszt üzenete, ennek a két egymásba rakott fagerendának. S így lett az utolsó bitófából a szeretet felkiáltójele. Tekintsünk ezentúl úgy a keresztre, akár itt a templomban, vagy házaink, szobáink falán függő keresztre, mint annak jelére, hogy ennyire szeret minket az Isten. S ha ennyire szeret minket, akkor nem maradhat ez viszonzás nélkül. Életünkben, hétköznapjainkban válaszoljunk Isten szeretetére felebarátaink és Isten önzetlen, feltétel nélküli szeretetével. Forrás: Ócsai József
Hogyan kell hordozni a keresztet? Nem elég ugyanis „csak” szenvedni: mert az ördögnek és a világnak is meg vannak a maga „mártírjai”. Úgy kell szenvednünk és keresztet hordoznunk, hogy Jézus Krisztus lábnyomait követjük; – „Kövess engem!” –, azaz úgy hordozzuk a keresztet, ahogyan Jézus hordozta. Nektek, a kereszt barátainak az alábbi szabályokra kell ügyelnetek: Nem szabad saját hibánkból szerezni magunknak keresztet. Ne szerezzetek magatoknak szándékosan keresztet és szenvedést, miként rosszat sem kell tennünk azért, hogy felindíthassuk a bűnbánatot. A munkáját sem kell rosszabbul végeznie valakinek csak azért, hogy így az emberek megvetését magára vonja. Sokkal inkább Jézus Krisztust kell követni, akiről tudjuk, hogy mindent jól csinált – nem önszeretetből vagy hiúságból –, hanem azért, hogy Atyjának tetsszen, és felebarátait megnyerje. Ha kötelességteket olyan jól végzitek, ahogy csak lehet, akkor sem fog hiányozni az ellentmondás, üldözés és megvetés, melyet az isteni Gondviselés akaratotok ellenére is, de érdemszerzésül megenged veletek szemben. A szeretetet mindig megőrizni. Ha felebará6
totoknak valami szívességet akartok tenni, mely miatt ő bosszankodna, úgy tartózkodjatok ettől szeretetből, nehogy „megbotránkoztassátok a kicsinyeket”. A szeretetnek ez a hősies tette értékesebb, mint amit tettetek volna! Ha a segítség, amit tennétek jó, s úgy tűnik, hogy felebarátotok számára igen előnyös lenne, de emiatt valamely rosszindulatú lélek mérgelődik, úgy kérjetek tanácsot egy bölcs lelkivezetőtől, hogy ez esetben is hasznos-e az, amit tenni szándékoztok. Ha helyeslő a válasz, akkor nyugodtan folytassátok, és hagyjátok hadd beszéljenek a többiek! Az ilyen esetekben mondjátok magatokban, amit az Úr válaszolt tanítványainak, mikor azok jelezték, hogy a farizeusok megbotránkoznak szavain és cselekedetein: „Hagyjátok őket, hiszen vakok!” A szenteket meg kell csodálnunk, de nem mindig kell utánoznunk. Ha megismerünk olyan szenteket, vagy más kiemelkedő személyeket, akik a keresztért, megvetésért és megaláztatásért imádkoztak és keresve keresték azt, úgy a Szentlélek rendkívüli hatásának kell tulajdonítanunk e lelkekben. Csodálhatjuk is őket emiatt, ám példájukat utánozni, semmiképp sem vagyunk kötelezve, sőt feljogosítva sem! Mi ugyanis aligha tudunk oly magasan szárnyalni mint ők és e gyors sasokhoz és oroszlánokhoz képest mi csak gyáva verebek és sánta kutyák vagyunk. A kereszt bölcsességéért imádkozni. Szükséges és kell is a kereszt bölcsességét kérni, mert az igazságot a legédesebb tapasztalatok által megerősíti, s a hit fényében a legrejtettebb titkokat engedi meglátni. A keresztnek erre a titokzatos tudományára azonban csak fáradtságos munkával, nagy megaláztatások árán és buzgó imával tehet szert az ember. Bizonyára igyekeztek, hogy a kereszteket bátran hordozzátok, és hogy az élet keserűségei édesebb ízt nyerjenek számotokra. Biztosan vágyódtok a kereszt tudománya által megerősített lelkület után, mely minden fájdalom és a legsúlyosabb megpróbáltatások közepette is, csak Istent keresi. Ha igazán el akarjátok nyerni e lelkületet, akkor kérjétek ezt állhatatosan és bizalommal! Bizonyára elnyeritek és már kevéske tapasztalat után is fel tudjátok fogni, hogy miként lehetséges: az ember vágyakozzék a kereszt után! Begyik Tibor
Kalkuttai Szent Teréz szűz Szeptember 4-én vasárnap délelőtt Ferenc pápa szentté avatta Kalkuttai Teréz anyát a Szent Péter téren százhúszezer hívő jelenlétében. Az albán nemzetiségű Teréz anya 1910. augusztus 27-én született Agnes Gonxha Bojaxhiu (ejtsd: Ányesz Gondzsa Bojadzsiu) néven Üszküb városában (ma Szkopje, a Macedón Köztársaság fővárosa). Édesapja, Kolle Bojaxhiu építési vállalkozó volt, édesanyja, Drana otthon nevelte három gyermeküket. Agnes kilencéves volt, amikor édesapja meghalt. Az édesanya jelentős szerepet töltött be az egyházközség életében, a jótékony cselekedetek asszonyának nevezték, mivel a nála szegényebbek megsegítését mindig kötelességének tartotta. Ha egy szegény ember kopogtatott be házuk ajtaján, alamizsnát adott neki, és arra tanította gyermekeit: még ha nem is vér szerinti rokonuk, akkor is a fivérük, mert szegény. A három gyermek szilárd vallási nevelésben részesült. Agnes állami iskolába járt és tagja lett a Mária-kongregációnak. Ebben az időben a jugoszláv jezsuiták működést vállaltak a kalkuttai főegyházmegyében. Az első csoport 1925. december 30-án érkezett Kalkuttába. Egyiküket Kuersongba küldték, ahonnan lelkes leveleket írt a bengáliai missziós lehetőségekről. A kongregistáknak rendszeresen felolvasták ezeket a leveleket. A fiatal
Agnes egyike volt azoknak, akik önként jelentkeztek a bengáliai misszióba. Kapcsolatba került ezért a kalkuttai főegyházmegyében is szolgálatot végző írországi Loreto-nővérekkel. Agnes 1928-ban, áldozócsütörtökön határozta el, hogy szerzetesként Istennek szenteli életét. Iskolatársnőjével együtt felvételét kérte az angolkisaszszonyok írországi anyaházába, amely a Loretói Miasszonyunk nevét viselte. Hamarosan Indiába küldték, hogy megkezdje noviciátusát Dardzsiling-
ben. Itt tett szerzetesi fogadalmat 1931. május 25én. A Teréz nevet az 1925-ben szentté avatott Lisieux-i Kis Szent Teréz iránt érzett tiszteletből választotta. Döntését így indokolta meg: „Ha keresztényi életet él az ember, akkor az biztosítja hitének növekedését. Sok szent járt előttünk, hogy vezessen minket. De én azokat szeretem, akik egyszerűek, mint Lisieux-i Szent Teréz, Jézus kis virága. Őt választottam névadómnak, mert hétköznapi dolgokat tett nem hétköznapi szeretettel.” Teréz anya 1929 és 1948 között földrajzot tanított a kalkuttai Szent Mária Iskolában, néhány évig az intézmény igazgatónője volt. 1946. szeptember 10-én vonattal indult Dardzsilingbe, lelkigyakorlatra. Zsúfoltság volt, mint máskor, különösen a harmadosztályú kocsikban, ahol a legszegényebbek utaztak. A kasztrendszer teljes, tragikus valójában mutatkozott meg előtte, és e szegények tülekedő, nyomorúságos tömegét látva hirtelen úgy érezte, nincs joga ahhoz a kényelemhez és békességhez, amit megkap a kolostorban, és amit a kedves és jómódú lányok tanítása és nevelése közben érez. Tisztán észlelte Jézus hívását, hogy hagyja el a zárdát, és éljen a legszegényebbek között. Ez volt Teréz anya életében a „sugallat napja”. Ezt követően engedélyt kért elöljáróitól, hogy egyedül élhessen a zárdán kívül, és a kalkuttai nyomornegyedben dolgozhasson. Kérését Róma 7
ő mondta: „nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért”. Ő életét adta, mindent kiadott magából önzetlenül. És szegényebb lett általa? Nem! Hiszen hány, meg hány millió ember szeretetét szerezte meg ezzel az önzetlenségével. Hányan voltak készek életüket is érte adni a keresztény vértanúk között. Hány millióan szeretik napjainkban is ezért az önzetlenségéért őt a keresztények. Ez tehát a kereszt üzenete, ennek a két egymásba rakott fagerendának. S így lett az utolsó bitófából a szeretet felkiáltójele. Tekintsünk ezentúl úgy a keresztre, akár itt a templomban, vagy házaink, szobáink falán függő keresztre, mint annak jelére, hogy ennyire szeret minket az Isten. S ha ennyire szeret minket, akkor nem maradhat ez viszonzás nélkül. Életünkben, hétköznapjainkban válaszoljunk Isten szeretetére felebarátaink és Isten önzetlen, feltétel nélküli szeretetével. Forrás: Ócsai József
Hogyan kell hordozni a keresztet? Nem elég ugyanis „csak” szenvedni: mert az ördögnek és a világnak is meg vannak a maga „mártírjai”. Úgy kell szenvednünk és keresztet hordoznunk, hogy Jézus Krisztus lábnyomait követjük; – „Kövess engem!” –, azaz úgy hordozzuk a keresztet, ahogyan Jézus hordozta. Nektek, a kereszt barátainak az alábbi szabályokra kell ügyelnetek: Nem szabad saját hibánkból szerezni magunknak keresztet. Ne szerezzetek magatoknak szándékosan keresztet és szenvedést, miként rosszat sem kell tennünk azért, hogy felindíthassuk a bűnbánatot. A munkáját sem kell rosszabbul végeznie valakinek csak azért, hogy így az emberek megvetését magára vonja. Sokkal inkább Jézus Krisztust kell követni, akiről tudjuk, hogy mindent jól csinált – nem önszeretetből vagy hiúságból –, hanem azért, hogy Atyjának tetsszen, és felebarátait megnyerje. Ha kötelességteket olyan jól végzitek, ahogy csak lehet, akkor sem fog hiányozni az ellentmondás, üldözés és megvetés, melyet az isteni Gondviselés akaratotok ellenére is, de érdemszerzésül megenged veletek szemben. A szeretetet mindig megőrizni. Ha felebará6
totoknak valami szívességet akartok tenni, mely miatt ő bosszankodna, úgy tartózkodjatok ettől szeretetből, nehogy „megbotránkoztassátok a kicsinyeket”. A szeretetnek ez a hősies tette értékesebb, mint amit tettetek volna! Ha a segítség, amit tennétek jó, s úgy tűnik, hogy felebarátotok számára igen előnyös lenne, de emiatt valamely rosszindulatú lélek mérgelődik, úgy kérjetek tanácsot egy bölcs lelkivezetőtől, hogy ez esetben is hasznos-e az, amit tenni szándékoztok. Ha helyeslő a válasz, akkor nyugodtan folytassátok, és hagyjátok hadd beszéljenek a többiek! Az ilyen esetekben mondjátok magatokban, amit az Úr válaszolt tanítványainak, mikor azok jelezték, hogy a farizeusok megbotránkoznak szavain és cselekedetein: „Hagyjátok őket, hiszen vakok!” A szenteket meg kell csodálnunk, de nem mindig kell utánoznunk. Ha megismerünk olyan szenteket, vagy más kiemelkedő személyeket, akik a keresztért, megvetésért és megaláztatásért imádkoztak és keresve keresték azt, úgy a Szentlélek rendkívüli hatásának kell tulajdonítanunk e lelkekben. Csodálhatjuk is őket emiatt, ám példájukat utánozni, semmiképp sem vagyunk kötelezve, sőt feljogosítva sem! Mi ugyanis aligha tudunk oly magasan szárnyalni mint ők és e gyors sasokhoz és oroszlánokhoz képest mi csak gyáva verebek és sánta kutyák vagyunk. A kereszt bölcsességéért imádkozni. Szükséges és kell is a kereszt bölcsességét kérni, mert az igazságot a legédesebb tapasztalatok által megerősíti, s a hit fényében a legrejtettebb titkokat engedi meglátni. A keresztnek erre a titokzatos tudományára azonban csak fáradtságos munkával, nagy megaláztatások árán és buzgó imával tehet szert az ember. Bizonyára igyekeztek, hogy a kereszteket bátran hordozzátok, és hogy az élet keserűségei édesebb ízt nyerjenek számotokra. Biztosan vágyódtok a kereszt tudománya által megerősített lelkület után, mely minden fájdalom és a legsúlyosabb megpróbáltatások közepette is, csak Istent keresi. Ha igazán el akarjátok nyerni e lelkületet, akkor kérjétek ezt állhatatosan és bizalommal! Bizonyára elnyeritek és már kevéske tapasztalat után is fel tudjátok fogni, hogy miként lehetséges: az ember vágyakozzék a kereszt után! Begyik Tibor
Kalkuttai Szent Teréz szűz Szeptember 4-én vasárnap délelőtt Ferenc pápa szentté avatta Kalkuttai Teréz anyát a Szent Péter téren százhúszezer hívő jelenlétében. Az albán nemzetiségű Teréz anya 1910. augusztus 27-én született Agnes Gonxha Bojaxhiu (ejtsd: Ányesz Gondzsa Bojadzsiu) néven Üszküb városában (ma Szkopje, a Macedón Köztársaság fővárosa). Édesapja, Kolle Bojaxhiu építési vállalkozó volt, édesanyja, Drana otthon nevelte három gyermeküket. Agnes kilencéves volt, amikor édesapja meghalt. Az édesanya jelentős szerepet töltött be az egyházközség életében, a jótékony cselekedetek asszonyának nevezték, mivel a nála szegényebbek megsegítését mindig kötelességének tartotta. Ha egy szegény ember kopogtatott be házuk ajtaján, alamizsnát adott neki, és arra tanította gyermekeit: még ha nem is vér szerinti rokonuk, akkor is a fivérük, mert szegény. A három gyermek szilárd vallási nevelésben részesült. Agnes állami iskolába járt és tagja lett a Mária-kongregációnak. Ebben az időben a jugoszláv jezsuiták működést vállaltak a kalkuttai főegyházmegyében. Az első csoport 1925. december 30-án érkezett Kalkuttába. Egyiküket Kuersongba küldték, ahonnan lelkes leveleket írt a bengáliai missziós lehetőségekről. A kongregistáknak rendszeresen felolvasták ezeket a leveleket. A fiatal
Agnes egyike volt azoknak, akik önként jelentkeztek a bengáliai misszióba. Kapcsolatba került ezért a kalkuttai főegyházmegyében is szolgálatot végző írországi Loreto-nővérekkel. Agnes 1928-ban, áldozócsütörtökön határozta el, hogy szerzetesként Istennek szenteli életét. Iskolatársnőjével együtt felvételét kérte az angolkisaszszonyok írországi anyaházába, amely a Loretói Miasszonyunk nevét viselte. Hamarosan Indiába küldték, hogy megkezdje noviciátusát Dardzsiling-
ben. Itt tett szerzetesi fogadalmat 1931. május 25én. A Teréz nevet az 1925-ben szentté avatott Lisieux-i Kis Szent Teréz iránt érzett tiszteletből választotta. Döntését így indokolta meg: „Ha keresztényi életet él az ember, akkor az biztosítja hitének növekedését. Sok szent járt előttünk, hogy vezessen minket. De én azokat szeretem, akik egyszerűek, mint Lisieux-i Szent Teréz, Jézus kis virága. Őt választottam névadómnak, mert hétköznapi dolgokat tett nem hétköznapi szeretettel.” Teréz anya 1929 és 1948 között földrajzot tanított a kalkuttai Szent Mária Iskolában, néhány évig az intézmény igazgatónője volt. 1946. szeptember 10-én vonattal indult Dardzsilingbe, lelkigyakorlatra. Zsúfoltság volt, mint máskor, különösen a harmadosztályú kocsikban, ahol a legszegényebbek utaztak. A kasztrendszer teljes, tragikus valójában mutatkozott meg előtte, és e szegények tülekedő, nyomorúságos tömegét látva hirtelen úgy érezte, nincs joga ahhoz a kényelemhez és békességhez, amit megkap a kolostorban, és amit a kedves és jómódú lányok tanítása és nevelése közben érez. Tisztán észlelte Jézus hívását, hogy hagyja el a zárdát, és éljen a legszegényebbek között. Ez volt Teréz anya életében a „sugallat napja”. Ezt követően engedélyt kért elöljáróitól, hogy egyedül élhessen a zárdán kívül, és a kalkuttai nyomornegyedben dolgozhasson. Kérését Róma 7
elé terjesztették, és XII. Piusz pápa egyévi időtartamra jóváhagyta azt: szerzetesi életet élhetett, klauzúrán kívül, a kalkuttai érsek felügyelete alatt. 1948 augusztusában Teréz anya levette a Loretonővérek ruháját és fehér száriba öltözött, kék szegéllyel, a vállán kereszttel. Patnába ment, az amerikai missziós orvosnővérekhez, hogy beható kiképzést kapjon, mint ápolónő. Karácsonyra viszszatért Kalkuttába és a szegények Kis Nővéreivel lakott. Még ugyanebben az évben engedélyt kapott első nyomornegyedi iskolájának megnyitására. 1950 októberében jóváhagyták az új szerzetestársulatot, a Szeretet Misszionáriusait, amely Kalkuttában alakult meg, és innen terjedt el egész Indiában, majd világszerte. A Szeretet Misszionáriusai 1965 februárjában pápai jogú társasággá lett. Hitvallásuk szerint: „Mindenekelőtt szerzetesnővérek vagyunk, és nem szociális segítők, tanárok, ápolónők vagy orvosok. A különbség köztünk és a szociális gondozók között az, hogy ők valamit cselekszenek, mi pedig Valakinek. Jézust szolgáljuk a szegényekben. Minden, amit csinálunk, Jézusért van. Életünknek ez az értelme. A nap 24 órájában Jézust szolgáljuk.” A Szeretet Misszionáriusai egész szívükből, szabad elhatározással a szegényeket szolgálják, és munkájukért semmi pénzt nem fogadhatnak el. Teréz anya tevékenységét az egész világon elismerték, rengeteg más díj és kitüntetés mellett 1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat is. Kérésére nem tartották meg az ilyenkor szokásos bankettet, az erre szánt összeget az éhezők kapták. Teréz anya ugyanis elveihez hűen visszautasította, hogy a ceremóniát záró bankett finomabbnál finomabb ételeiből fogyasszon: „Nem tudnék venni belőle, és nyugodt lelkiismerettel megenni, amikor testvéreim közül annyian halnak éhen. Nekem egy darabka kenyér és egy pohár víz elegendő.” Teréz anyának a szegények sorsáról, illetve a gazdagok felelősségéről vallott nézetei II. János Pál pápa gondolkodásában is fontos helyet foglaltak el, ezért is szövődtek kivételes baráti szálak a szerzetesnővér és a Szentatya között. II. János Pál csodálattal követte Teréz anya munkáját, és 1986. február 3-án, Kalkuttában meglátogatta a Szeretet Misszionáriusainak házát. Teréz anya élete legszebb napjának nevezte e látogatás napját. A Szentatya pedig így fogalmazott: „A Nirmal Hri8
day a remény otthona. Olyan ház, amely a bátorságon és a hiten alapszik, olyan ház, ahol a szeretet uralkodik. A Nirmal Hridayban az emberi szenvedés misztériuma találkozik a hit és a szeretet titkával. És ebben a találkozásban az emberi lét legmélyebb kérdései érthetővé válnak.” Teréz anya 1997. szeptember 5-én halt meg. II. János Pál pápa avatta boldoggá 2003. október 19-én, a szentek sorába pedig Ferenc pápa iktatta 2016. szeptember 4-én. A Szeretet Misszionáriusainak rendjéhez ma már több mint négyezer apáca és négyszáz szerzetes tartozik. Gyógyító-gondozó tevékenységüket hárommillió önkéntes segíti. Öt földrész csaknem százötven országában – köztük Magyarországon és Erdélyben (Sepsiszentgyörgyön) – vannak jelen, gondoskodnak a szegényekről, ápolják a betegeket, a legsúlyosabbakat, így a leprásokat is. Az alapítás óta eltelt ötven esztendő alatt Teréz anya és rendje kiterjesztette tevékenységét a világ minden országára és az „élet minden sebesültjére.” Istenünk, te Kalkuttai Szent Teréz anyát arra hívtad, hogy a kereszten szomjazó Fiad szeretetére a legszegényebbek iránt való áldozatkész szeretettel válaszoljon. Közbenjárására add, hogy szenvedő testvéreinkben mi is Krisztust lássuk és szolgáljuk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen. Forrás: Katolikus.hu a Magyar Kurír nyomán
„Teréz anya szerette ezt mondani: nem beszélem a nyelvüket, de tudok mosolyogni!<< Hordozzuk szívünkben az ő mosolyát, és ajándékozzunk meg vele mindenkit, akivel találkozunk utunkon, különösen a szenvedőket. Így az öröm és a remény távlatait nyitjuk meg oly sok reményvesztett, megértésre és gyengédségre szoruló ember előtt”.
>>Meglehet,
Ferenc pápa szenttéavatási homéliájából
tet vitte a vesztőhelyre, hanem csak a vízszintes szárát, amelyet kiterjesztett karjaira kötöttek, s amelynek súlya jó 30-40 kg-ot tett ki. A vesztőhelyen szögezték kezeit a vízszintes gerendába, majd illesztették azt a mindig a vesztőhelyen beásott függőleges oszlopba, s végül a lábát is odaszögezték az elítéltnek. Az elítéltnek rettenetes kínokat kellett kiállni, mire elérkezett a halál, s ez a haldoklás sokszor napokig is eltartott. Oly rettenetes kivégzési mód volt, hogy a Római Birodalomban ezt a római polgárokra nem volt szabad alkalmazni. Csak a gyilkosok, lázadók, rabszolgák, bűnösök kivégzési módszere volt, amint az Kr. e. 71ben történt, amikor Crassus leverte a Spartacus féle rabszolgafelkelést és elrettentésül az egyik Rómába vezető út mellett 6000 rabszolgát feszített keresztre. Akárhogy is szépítenénk a dolgot a kereszt végső soron eredetét tekintve egy bitófa. Olyan bitófa, kivégzőeszköz a kereszt, mint ma az akasztófa, vagy az villamosszék. S ez a rettenetes kínzószerszám csak azért maradt meg az európai kultúrában, mert Jézus Krisztus, a Megváltó, ezen szenvedett és halt meg. Kereszt, akasztófa vagy villamosszék – egy lényeges a keresztnél: egy bitófa lett a kereszténység legfőbb szimbólumává. Mert Jézus Krisztus, az Isten Fia szenvedett és halt meg rajta. És valóban szenvedett, nem csak egy látszattestben volt, nemcsak látszólag vérzett és haldoklott, ahogyan oly sokan tévesen hitték már a kereszténység története során a kezdetektől napjainkig. Mert ha belegondolunk igazán, hogy kicsoda Jézus Krisztus, akkor még annak a gondolatától is elborzad tisztességes érzésű ember, hogy az Isten szenvedjen. Mert Jézus valóban Isten Fia volt, nem pedig egy különleges képességekkel rendelkező ember, próféta. De szenvedhet az Isten? Muszáj volt ilyen utolsó módon megváltani a világot, a mindenható, mindentudó Istennek nem lett volna lehetősége arra, hogy másként váltsa meg az embereket? Ne ennyi szenvedés, botrány árán? Ne egy gyilkosoknak, gazembereknek fenntartott utolsó bitófán? A megdöbbentő az, hogy Istennek lett volna más módja az emberek megváltására. De hát akkor miért ezt az utolsó, megbotránkoztató módszert választotta? A választ hallottuk az evangéliumban: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát
adta oda, hogy mindaz aki benne hisz el ne veszszen, hanem örökké éljen.” A szeretet a kulcsszó tehát ebben a keresztáldozatban. Mert tévesen benne maradt az emberek tudatában az ősidők óta meglévő vallásos jelenség az áldozattal kapcsolatban. Eszerint az áldozat azt jelenti, hogy az ember valamit leöl, feláldoz, megsemmisít, hogy kiengesztelje az isteni erőket. A pogányok állatokat, vagy némely vallások embereket áldoztak az isteneknek, hogy ezzel kedvükben járjanak. Jézus Krisztus keresztáldozatánál még véletlenül sem lehet erre gondolni, mert könnyen úgy jöhet ki a végeredmény, hogy az Atyaisten feláldozta Fiát, egy embert, egy tökéletes embert, hogy az emberiség az Isten kedvében járjon. Ez a gondolat egy tökéletesen elferdített dolog. Jézus keresztjénél nem erről van szó, nem arról, hogy a mi Istenünk ilyen véreskezű lenne. Nem, véletlenül sem. A keresztáldozatban arról van szó, hogy Isten Fia önként, saját elhatározásából belehal a szeretetbe. Nem ismeretlen számunkra a szeretetnek ez a magas foka az emberek között, mert gondoljunk a szerelmesekre, vagy a házastársakra, vagy a gyermekéért aggódó anyára, amikor azt halljuk, hogy „belehalnék, ha történne valami bajod, belehalnék, ha elveszítenélek”. Ez történt a kereszten: Jézus bele is halt ebbe az aggódásba, ebbe a mindent féltő szeretetbe. Mert „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Szeretet – ez a szó manapság igencsak sokat cseng a fülünkbe, úton-útfélen. De a legnagyobb baj nem is az, hogy a szót rosszul értelmezik, hanem az, hogy meg sem tudják már élni az igazi önzetlen szeretetet. Mai teljesítményekre törekvő korszellemünk megfertőzte a szeretet igazi értelmét is. Azt hisszük, hogy a szeretet olyasvalami, amit mennyiséggel lehet mérni, mint a pénzt: ha kiadjuk kezünkből, akkor kevesebb lesz. Emiatt nem tudnak önzetlenül, szeretetet adni sokan másoknak. Feltételeink vannak: elfogadlak, szeretlek, ha ezt meg ezt megteszed. A valódi szeretet nem mérhető le mennyiségben, nincs feltételhez kötve. Nem fogy el, ha adjuk, hanem éppen akkor növekszik, ha másokkal is megosztjuk, ha másokon gyakoroljuk önzetlenül, feltétel nélkül. Ezt mutatta meg Jézus a kereszten, ezt az igazi, tökéletes szeretetet. Hiszen 5
Kerekes Károly:
A kereszt Keresztet a földön minden ember kap: az egyik kisebbet, a másik nagyobbat. Szülessen kunyhóba, avagy palotába, El van készítve az ő keresztfája. Az a csoda azután, hogy senki sem látja, milyen nagy a másik ember keresztfája. Van, aki könnyen hordja, még nevetni is tud, míg a másik zokog, és a földre rogy. Van, aki büszkén viszi, hisz senki se látja, Hogy vérzik a válla és sebes a háta. Van, aki alázattal és lehajtott fővel viszi a keresztjét – krisztusi erővel. Van, aki morogva, zúgolódva viszi, minden sarkon megáll, ha lehet – leteszi. Van, aki dicsekszik, örül, ha megszánják, hazug könnyek sokszor áztatják orcáját. Van, aki keresztjét más vállára rakja, abban a hiszemben, hogy vissza nem kapja. Van, aki félrenéz, hol jobbra, hol balra, segít embertársán, ő segít, te balga. Én a keresztemet fiatalon kaptam, elfogadni, hej, sehogy sem akartam. Sírtam, lázadoztam, még össze is törtem, oh, csodák csodája! Összenőtt előttem. Azután felvettem gyenge vállaimra, tudtam, hogy elkísér hűen a síromba. Tövises utakon elgyengült a lábam, vittem a keresztem, meggörbült a hátam. Elestem, felkeltem, így ment éveken át, vittem és cipeltem a nehéz keresztfát. Elmentem messzire, idegen országba, oda is elkísért a keresztem fája. Akiket szerettem, azok egytől-egyig kigúnyolnak, lettek ellenségim. Tövis koszorúmat a fejemre nyomják, könnyeim patakját szélesebbre ássák.
4
Mivel keresztemet nehéznek tartottam, azért még hozzá egy fakeresztet kaptam. Oda van az téve gyermekem sírjára, egyből kettő lett a keresztem fája.
A Teréz anya által csecsemőként megmentett Emmanuel története
Már megöregedtem, hajam fehér lett, de az én keresztem súlya nem lett könnyebb. Naponta növekszik a keresztem súlya, vagy én lettem gyengébb, s a vállam nem bírja. Ó, sokszor de nagyon szeretném letenni, Azt hiszem tovább már nem is lehet vinni, Vérzik a szívem, lelkem roskad össze, De az én keresztem hű hozzám örökre.
Bocsásd meg Jézusom, hogy zúgolódva vittem, És most visszaadom Neked a keresztem. Csak azt az egyet kérem Tőled, én Istenem, Lelkemet vedd hozzád, magadhoz az égbe!
– szeptember 14. – A szent keresztet ünnepeljük ezen a napon az egyházban. Azt a keresztet, amely oly sok helyen és oly sokféle módon megtalálható. Hiszen ott van a kereszt a templomok tornyán általában legmagasabban egy-egy település fölött, ott van egy-egy régi épület homlokzatán, ott van a szobánk falán. Ott van a temetőben, a keresztek sűrű erdejében, ott találjuk a nyakláncokon, fülbevalókon, ékszereken. Mi ez az egyszerű jel, amely oly sok helyen ott van, aminek annyi változata alakult ki, amit oly gyakran használnak, s megtalálunk ma is címerekben, jelvényekben? Mi ez a jel, amely leginkább az európai kultúrát teljesen betölti? Ha a kereszt eredetét kutatjuk vissza kell mennünk egészen az Ókorba, a perzsákhoz. A perzsáktól terjedt el a kereszt, amely kivégzési eszköz volt. Tőlük vették át többek között a rómaiak is ezt a kivégzési módot. A keresztutak szokásos ábrázolásával ellentétben az elítélt nem az egész keresz-
Felnőttként tért vissza Indiába, hogy megnézze a házat, ahol befogadták. Egy ideig a Szeretet Misszionáriusai nővérekkel dolgozott, és megismert egy idős apácát, aki már akkor is ott volt, amikor ő a házba került. Tőle tudta meg a történetét. Ma már az erkölcsfilozófia doktora, könyvet is írt Méditer avec Mère Teresa (Meditálni Teréz anyával) címmel. A hit áll élete középpontjában, az avignoni egyházmegye szeminaristája. Úgy érzi, azzal, hogy édesanyja elhagyta, egyben ajándékot is adott neki, az élet ajándékát, és Teréz anya tette méltóvá erre az életre. Forrás és fotó: Aleteia.org a Magyar Kurír nyomán
Cirenei Simon, ki vinni segíted, A jó Isten áldjon meg érte Tégedet. Amikor meghalok, eltemetnek engem, letűzik síromra nagy, nehéz keresztem.
Szent kereszt Felmagasztalása
cia házaspár. Négy testvér is várta: egy indiai, egy haiti és két francia: „igazi szeretetközösség” – ahogyan Emmanuel nevezi.
Szent Kalkuttai Teréz anya:
Uram, akarod? Emmanuel Leclercq az erkölcsfilozófia doktora és papi szemináriumba jár. Jelen volt Teréz anya szentté avatásán Rómában, és a francia RTL rádiónak elmesélte különleges történetét. Emmanuel 1982. szeptember 9-én született Indiában, Mumbai egyik nyomornegyedében, Amravakiban. Tíznapos korában anyja egy szemeteskukában hagyta a Szeretet Misszionáriusai Kongregáció árvaháza előtt. A véletlen úgy hozta, hogy Teréz anya éppen azon a napon látogatta meg az intézményt, ő talált rá a csecsemőre, bevitte magával a házba, amelyet Emmanuel az első igazi otthonának tart. „Mindent Teréz anyának köszönhetek, a születésemet, az egész életemet – hangsúlyozta az ifjú szeminarista a rádió mikrofonja előtt. – Ha ő nem lett volna, most nem lennék itt a Szent Péter téren, hogy hálát adjak az Úrnak, és imádkozzak.”
Uram, akarod a kezemet, hogy ez a nap a rászoruló szegények és betegek megsegítésével teljen? Uram, neked adom ma a kezemet. Uram, akarod a lábamat, hogy a mai nap azok látogatásával teljen, akiknek barátra van szükségük? Uram, ma neked adom lábamat. Uram, akarod ma a hangomat, hogy a mai nap beszélgetéssel teljen azokkal, akik a szeretet szavát szomjazzák? Uram, neked adom ma a hangomat. Uram, akarod a szívemet, hogy ez a nap a magányosok szeretetével múljon el, mert hiszen ők is emberek? Uram, ma neked adom a szívemet.
Emmanuel egy darabig a Szeretet Misszionáriusai nővéreknél élt, majd örökbe fogadta egy fran9
A kassai vértanúk meggyilkolása 1619. szeptember 7-én halt mártírhalált a három kassai vértanú, Pongrácz István, Grodecz Menyhért és Kőrösi Márk, akiket a városba bevonuló Rákóczi György hajdúi gyilkoltak meg katolikus hitük miatt. A hitviták tüzében ebben az időszakban számos hasonló incidensre sor került, melyek során a régi és reformált kereszténység hívei sajnálatos módon egyaránt kitűntek kegyetlenségükkel. Miután Bethlen Gábor fejedelem (ur. 16131629) 1618-ban szövetséget kötött a Habsburg uralom ellen fellázadó cseh rendekkel, a török hűbéres Erdély az 1619-es esztendőben hadjáratot indított a királyi Magyarország ellen. Bethlen nem titkolt célja a királyság újraegyesítése volt, amire jó esély is mutatkozott, ugyanis a Habsburgok türelmetlen, erőszakos valláspolitikája folytán a protestáns többségű felvidéki területek felszabadítóként fogadták őt. Az aranykorát élő Erdély hadi sikereit látva azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ebben az időben nem csak Bethlen és II. Ferdinánd (ur. 1619-1637) között húzódott súlyos ellentét, de a királyi Magyarország lakosai is megosztottak voltak. A vallási szembenállás sajnálatos módon sok helyen véres eseményekbe torkollott, a felek durvaságát a háborús helyzet pedig még inkább fokozta; erre ad példát a három kassai vértanú halála is, akiket Rákóczi György – a későbbi fejedelem (ur. 1630-1648) – hajdúi 1619 szeptemberében gyilkoltak meg. A felvidéki hadjárat során az erdélyi hadak szeptember 3-án érték el Kassa városát, melynek parancsnoka, Dóczi András főkapitány egyezkedni kényszerült, hiszen egy protestáns többségű város védelme a belső ellenállás miatt igencsak reménytelen feladatnak tűnt. Dóczi kétnapos alkudozás után megállapodott Rákóczival Kassa átadásáról, és azzal a feltétellel nyitotta meg a város kapuit, hogy a katolikus lakosságnak és papságnak nem esik bántódása. Sajnos, a hatalom birtokában Rákóczi György már nem váltotta be ígéretét, féktelen katonái ugyanis azonnal házi őrizetbe vették az összes katolikus papot, Dóczit pedig elhurcolták Erdélybe. 10
A legszörnyűbb sors három jezsuita szerzetesnek, Pongrácz Istvánnak, Grodecz Menyhértnek és Kőrösi Márknak jutott osztályrészül, akik előzőleg éppen a protestáns-katolikus összeütközések miatt menekültek Kassára; maga Pongrácz egyébként a korábbi években konfliktusba került a Felvidék egyik leghíresebb református prédikátorával, Alvinci Péterrel is. A város székesegyházának sekrestyése, Eperjessy István vallomása szerint a három szerzetest a katonák két napon át éheztették, hogy rábírják őket a kálvinista hitre való áttérésre, ám a fenyegetések és az ígéretek egyaránt hatástalannak bizonyultak. Szeptember 7-én aztán a hajdúk ismét foglyaikra rontottak, és mivel a kínzások ekkor sem törték meg a jezsuitákat, Kőrösit és Grodeczet lefejezték, Pongráczot pedig – mivel már holtnak vélték – egyszerűen belevetették a város egyik szennygödrébe. A vértanúkat egy kassai polgárasszony később tisztességgel eltemette, ám a Bethlen és Forgách Zsigmond nádor között zajló béketárgyalások során Pálffy Katalin – a nádor felesége – elérte, hogy a fejedelem a három szerzetes holttestét kiadja a királyi Magyarország számára. A férfiak ereklyéi így előbb a Pálffyak birtokára – az alsósebesi templomba, majd a hertneki várba – kerültek, majd 1635-től a nagyszombati klarisszák őrizték azokat. Miután II. József (ur. 1780-1790) 1784ben feloszlatta a rendet, a később szentté avatott férfiak földi maradványait a szintén Nagyszombatban található orsolyita templomba vitték. A kanonizációs procedúra ugyanakkor több évszázadon át húzódott: Pázmány Péter már 1628ban folyamodott a vértanúk boldoggá avatásáért, ám a Szentszék 1905-ig várt a döntéssel, amikor is X. Pius pápa engedélyezte a kassai vértanúk nyilvános tiszteletét. Szentté avatásukra egészen a közelmúltig, II. János Pál pápa 1995-ös szlovákiai látogatásáig kellett várni; a jezsuita rend magyarországi tartománya azóta védőszentjeként tiszteli Szent Márkot, Menyhértet és Istvánt, akiknek egyházi ünnepét vértanúságuk napján, szeptember 7-én tartják. Tarján M. Tamás
Töviskorona, nádszál, királyságod jele, Tested palást borítja, csúfolnak vele! Én is köztük voltam, mert vétkem rengeteg, Káromlom mindennap mesterem! Jézus, bűneink miatt szenvedett, Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet! Pilátus megtörik, ítéleted KERESZT, Barabás az, kit a nép elereszt! Bűnözőnek szavaznak földön életet, Nem tudják, Te adod nekünk az Örök életet! Mert Jézus, bűneink miatt szenvedett, Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet! A kereszttel vállán, indul a menet, Tanítvány jó barát, vajon hol lehet! Sorsodban szánók nem tartanak veled, Csak szeretett Jánosod, Mária, s Anyád ki követ! Jézus, bűneink miatt szenvedett, Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!
Hálául a Fájdalmas Anyának
A kereszt súlya alatt teste gyorsan fárad, S háromszor omlik le ő az út porába. E porba írta le vétkünket, Cipeli most arcán, tengernyi bűnünket! Jézus, bűneink miatt szenvedett, Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!
Jeruzsálem, óh Fiú, virággal fogadott, A Szelíd Bárány mégis elárultatott. Az olajfák között magára maradt, Ö imádkozott, a tanítvány aludt ez idő alatt. Jézus bűneink miatt már ekkor szenvedett, Óh Anya, hét tőr járja át majd szívedet!
Veronika kendővel megtörli orcáját, Ajándékba kapja a Megváltó képmását! A katonák félnek: Jézus túl gyönge, Simont kényszerítik, hogy keresztjét vigye! Jézus, bűneink miatt szenvedett, Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!
A katonák Jézust megkötözték, A főpap udvarába elvezették. Halálra őt zsidók nem ítélhetik, De Pilátus ezt megteheti! Jézus, bűneink miatt szenvedett, Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!
Felérnek a dombra, melynek Golgota a neve, A kereszten szeggel átverve Jézus lába, keze. Mellette a jobb lator, ígéretet kapott, Megnyílik előtte az Égi Paradicsom. Mert Jézus, a bűnök miatt szenvedett, Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!
Korbáccsal sújt reá a bőszült katona, Ezernyi seb lepi el Jézus hátadat! Ezernyi sebből megannyi vércsepp, A lélek szennyét lemosni képes! Jézus, bűneink miatt szenvedett, Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!
Víz folyt ki lándzsával átdöfött szívéből, Meghalt, szabadítva a világot bűnétől! Anyjának karjába tették Fia testét, Hirdetve világnak Mária keservét! De tudjuk, Jézus értünk szenvedett, Csókoljuk Anyánk, tőr-járta Szívedet!
Szőcs György:
3
történetek, csodák, bűnök, emberi sorsok, melyek le vannak írva nem a képzelet szülöttei, nem mesék, hanem a történelem részei. Jézus nemzetségtáblája pedig Jézus Krisztus, az Isten Fia esetében különösen is aláhúzza azt, hogy Jézus Krisztus az emberi történelem része. Annak az emberi történelemnek, amely tele van emberi gyarlóságokkal, bűnökkel, örömökkel, reményekkel, de biztos kézzel Isten vezeti annak menetét, hogy Jézus Krisztushoz a történelem középpontjához érkezzen. Mert nézzünk csak a nevek mögé! Ábrahám, a gyermektelen, akinek idős korában egyetlen fia születik, s aki azt az ígéretet kapja Istentől, hogy megsokasítja utódait, mint az ég csillagait, s benne nyer áldást minden nemzet. Isten megteszi ígéretét, melyet a történelem viszontagságain keresztül a választott nép által megvalósít Jézus Krisztusban. Boász felesége Rut. Aki Rut könyvét olvasta a Szentírásban, az tudja: Rut pogány volt. Tehát Jézus családfájában idegen pogány vér van, hirdetve ezzel a jövőt: Jézus Krisztus, a Messiás minden nemzetnek, s nemcsak a zsidó népnek hozza meg az üdvösséget. Izáj fia Dávid, a zsidók legdicsőbb királya, akinek köszönhetően – ahogy ma már történeti kutatások kimutatják – a zsidó nép kivívta függetlenségét a filiszteusokkal szemben, s ezáltal nem szívódott fel a környező népekbe tűnve el örökre a történelem színpadáról. De egyedül Dávidnak köszönhetően? A Szentírásból tudjuk: maga Dávid tisztában volt vele, hogy minden dicsőségét, győzelmét egyes-egyedül Istennek, a Seregek Urának köszönheti. „Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől” – Máté evangélista nem szégyelli leírni ezeket a sorokat, ahogyan a Szentlélek sugallatára nem szégyellte az ószövetségi szentíró leírni Dávid házasságtörését Uriás feleségével, Betsabéval. A bűn, az ember szégyenletes és levetkőztethetetlen tulajdonsága is benne van Jézus családjában, hogy hirdesse: Jézus magára vette bűneinket. Nemcsak a kereszten, hanem már így származásában, nemzetségében is, amely nem volt mentes a bűntől. Még folytathatnám tovább a nevek mögötti történelmet, de ma a végpontjára kell fordítani figyelmünket: József jegyesére Máriára, akinek a mai napon ünnepeljük születésnapját. Mária úgy 2
van ennek a nagyon is emberi a nemzetségtáblának a végén, mint ahogy egy liliomszál virít a szemétdombon. Mert Isten a legnagyobb bűnből is tud jót kihozni, ahogy fényesen mutatja Mária, de legfőbbképpen az ő fia Jézus Krisztus, aki ugyanannyira volt egy ember közülünk, mint ahogyan Isten is volt. S ahogyan minden embernek van édesanyja, úgy neki is van. S ahogy általában az édesanyánknak köszönhetünk legtöbbet életünkben, úgy Jézus Krisztus is emberségében a Szent Szűznek köszönhet a legtöbbet. Neki éppoly drága volt édesanyja, mint bármely tisztességes érzésű embernek, nem éppen drágább. És ő ezt a kincsét nekünk ajándékozta, amikor a kereszten János apostol személyében az egész emberiségnek azt mondja „Íme a te anyád!” Mit adhatnánk mi Máriának születésnapjára? Egy csokor virágot az oltárra, amely maholnap elszárad? Nem, érezzük, hogy ez nem elég. Az örök anyának valami örök ajándékot kell adni. S ezen a világon pedig csak egyetlen dolog örök, ami soha el nem múlik: a szeretet. A szeretettel ajándékozzuk meg, ami nem pusztán az imák mennyiségében mutatkozik meg, hanem inkább tettekben, hogy tegyük már végre szebbé, jobbá a szeretet cselekedetei által ezt a szomorú, megfáradt és bűnös világot. Forrás: internet
Kolozsvár A Farkas utcai református templom tervezése, építéstörténete oklevelek alapján felvázolható. 1486-ban Mátyás király és Báthori István óhajára Kolozs városa telket ad a ferenceseknek a Szabók bástyájánál és 1487-ben templom építését engedélyezi. 1490-től az építkezést Fráter János vezeti. 1494-ben II. Ulászló 300 arany értékű sót utalványoz az építkezés folytatására. A templom hamarosan felépül, de egyes belső munkálatok kivitelezése későbbre marad; pl. a hálóboltozatot 1644-ben I. Rákóczi György fejezteti be. Ekkor készül híres reneszánsz szószéke, Nicolai Illés, Kőfaragó Benedek és Régeni János műve. 1644-ben bontják le tornyát és a hozzá épült rendházat. Oltárai is ekkor pusztultak el. 1531-ben György kőfaragó özvegye a templomhoz a férje által épített kápolna javára hagyományoz. Ebben őrizték az oltári szentséget.
Kisboldogasszony tiszteletére szentelték. Hozzá kolostort is építettek. Nyugati kapuja szép gótikus formáit mindmáig megőrizte. Déli falát nagy terjedelmű falfestmények díszítik, amelyekből a lepattogzott vakolat alól 15 négyzetméternyi nemrég került napfényre. Az időközben romossá vált templomot I. Rákóczi György hozatta helyre, de tornyát már nem menthették meg. Sokszögű falpilléreiről Balogh Jolán ad szakszerű leírást. A reformáció után 1622-ben a reformátusoké lesz. A templom falait XVII–XVIII. századi temetési címerek díszítik. A szentélyben van az Apafiak fejedelmi sírja, a síremléket Kós Károly készítette. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek
Kisboldogasszony... Istennek szemében több vagy, mint a vén föld, ez a neked készült, színes, tarka bölcső. Takaród az égbolt csillagozott kékje, párnád az Istenség hármas ölelése, szentírás igéi zsonganak körötted, ó-jövendölések imádkozott vágya, itt nyugszol fehéren, hallgató ajakkal, pólyába takarva, hétköznapba rejtve, kisded Szűzanyácska! A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt Farkas utcai templom 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
XVIII. évfolyam 9. szám (209.)
lyet, hogy lelki vigasztalást nyerjen. Ő a kamaszok és a civil önkéntesek védőszentje.
– Burlacu Delinke Larissa, Orosz Biborka Kincső, Kiss Ádám, Kovács Flóra Erzsébet, Bajkó Gréta Erzsébet.
Szent házasságot kötöttek: – Bodor István – Ferencz Mária, Bajkó László – Jáni Réka, Karácsony Csaba – Bodor Szende Mária.
Az Úr hazahívta: – Vizoli András, Hrițcu Adelheid Friderica, Both Erzsébet, Dr. Bogdán Rajcs Zsolt, Szőcs István.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat!
Pietrelcinai Szent Pio szerzetes szeptember 23 1887. május 25-1968. szeptember 23.: Francesco Forgione Pietrelcinában született Grazio Mario Forgione és Maria Giuseppa de Ninzio Forgione második gyermekeként. 1903. január 6-án belépett a morconei Kapucinus Ferences Testvérek Rendjébe. 1910. augusztus 10-én szentelték pappá. Urunk sebhelyeit (stigmáit) viselte testén. Kiváló gyóntató volt. 1968. szeptember 23án halt meg San Giovanni Rotondóban. II. János Pál pápa 2002-ben avatta szentté Rómában a világ minden tájáról összegyűlt hívek jelenlétében. A régi bazilika közelébe, ahol Szent Pio atya ereklyéi pihennek, építettek egy hatalmas új templomot, amely teljes befejezéséhez a világ minden tájáról gyűjtötték az adományokat. Minden este közös rózsafüzér imával kérik a szent közbenjárását és a zarándokok sokasága keresi fel e he12
SEPSISZENTGYÖRGYI
Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyalok
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
szeptember 29 A legrégebbi ünnep Szent Mihály (jelentése: Ki olyan, mint az Isten?) főangyal emlékezete, akinek tisztelete már Nagy Konstantin császár idejében is létezett, ennek jele a Boszporusz melletti Hestiai-hegységben épített Michaélion. Az V. századtól kezdődően sok olasz templomot szenteltek Szent Mihály tiszteletére. A nyugati egyházban már a VI. században létezett ünnepe, amint ezt a Veronai Szakramentárium is tanúsítja. Ez a nap a Via Salaria melletti ősi Szent Mihály-templom felszentelésének évfordulója. A Szent Mihály iránti tiszteletet különösen befolyásolta a 492. május 8-i megjelenése Gargano hegyén. Itália egyes vidékein már a X. század óta megülték Gábor (Isten embere, Isten erősnek bizonyult) főangyal, a XI. századtól kezdve pedig Rafael (Isten meggyógyított) főangyal ünnepét is. A három főangyal ünnepét ma egy napon tartják, ott az ő tiszteletére használhatják a megfelelő szöveget. Ma is időszerű a sokat imádkozott fohász: Szent Mihály főangyal, védelmezz minket a küzdelemben, a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! „Bizony mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” (Mt. 25, 40)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO – Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532
Szűz Mária születése – Kisboldogasszony –
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesült:
2016 szeptember
Mária születése hajnalcsillag az embeemberiség egén. A megváltás művének kezdete. Isten kegyelmét, szeretetét ünnepeljük, amely Máriában megjelent a világban. Mária születése öröm, ahogy minden szüleszületés öröm, mert a reményt erősíti bennünk. Valami szép, va la mi szent kezdődik. Számos keleti egyházban a liturgikus év kezdetét jelentette, így természetes, hogy a keleti egyházból ered. A nyugati egyházba valószínűleg I. Sergius pápa vezette be a 7. század végén. Eredetileg a jeruzsálemi Szent Anna bazilika szentelési évfordulója volt. A keresztény tisztelet mindig fontosnak tartotta megemlékezni arról, aki a Megváltó édesanyja lett. Ezen a napon születésnapot ünnepelünk. Szűzanyánknak, égi édesanyánknak születésnapját. Ezen a napon az Egyház az evangéliumból egy hosszú és első pillantásra unalmas evangéliumi szakaszt tár elénk: Jézus Krisztus nemzetségtábláját. Valóban unalmas pusztán a nevek egymásutánját olvasni. A Szentírásban nagy hagyományra tekint viszsza a nemzetségtáblák felsorolása. Az Ószövetségben még ennél is hosszabb és részletesebb nemzetségtáblákat találunk. Vajon miért kerültek bele ezek a nemzetségtáblák a Szentírásba, vajon hogyan hordozzák az Isten üzenetét számunkra. Hogyan hordozzák, amikor – még tegyük hozzá – nem föltétlenül hitelesek mai történetkritikai
szempontból. Mert például Jézus nemzetségtáblájánál elgondolkodva több mint valószínű, hogy Ábrahámtól Jézusig, közel kétezer esztendő alatt, 42 nemzedéknél több nemzedék váltotta egymást, mint ahogy az evangéliumban áll. Tehát Jézus nemzetségtáblája is csak egy kivonat. Mit akar tehát üzenni nekünk Isten ezekkel a nemzetségtáblákkal, különösen Jézuséval? Az, hogy az Ószövetség történeteit időrőlidőre egy-egy nemzetségtábla felsorolása szakítja meg, az a maga módján azt jelzi, hogy mindazon