MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Ambrus Mátyás, Gârbea József Attila, Kányádi Mátyás, Bardócz Attila László, Bálint Krisztina, Rusz Kincső Mária (Szt. József plébánia) Szentségi házasságot kötöttek: - Gáspár István - Lengyel Zsuzsánna (Szt. József plébánia) Az Úr hazahívta: - Karda Tamás, Ferenczy József, Molnár Ferenc, Lukács Rozália, Nyáguly Sándor, Kovács Ferenc, Jánó Veronika, Pánczél Gyula, Tankó Ilona, Tanzoris János (Szt. József plébánia). Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT január 18 1242-ben született Spalatóban, Klissza várában (a mai Horvátországban), ahova a tatárjárás elől menekültek. Szülei: IV. Béla király és Laszkarisz Mária, testvérei: Boldog Kinga, Boldog Jolán és Boldog Konstancia. A tatárjárástól szerencsésen megmenekülve Istennek nevelték Margitot és fogadalmat tettek, hogyha az ország megmenekül, lányukat teljesen Isten szolgálatára szentelik. Már három évesen dominikánus apácák nevelték, Veszprémben. Nagyon vallásos volt, gyorsan tanult, sokat foglalkozott családja szentéletű őseinek történetével. Tíz évesen a Nyulak szigetére a dominikánus apácákhoz került, fogadalmat tett. Kereste a böjt mellett az önmegtagadást, sőt önsanyargatást. A munkákból kivette a részét, nem válogatott, igénytelen volt. Betegeket ápolt. Dinasztikus házassági ajánlatokat utasított vissza. 1261-ben örök fogadalmat tett. Önfegyelmezés, a keresztény szeretet gyakorlása, tel-
8
jes Istennek adottság, a legalacsonyabb szolgai munka, hősies vezeklés és a családi béke munkálása jellemezte életét. A kemény munka és önmegtagadás, valamint családi tragédiák legyengítették, súlyos beteg lett, tizenkétnapi szenvedés kioltotta életét. 1271. január 18-án halt meg a Nyulak szigeti (ma Margit sziget) kolostorban. Már 1271. június 13-án kérte V. István király (Margit bátyja) húga szentté avatását X. Gergely pápától, V. Ince 1276-ban újabb vizsgálatot indított, Károly Róbert, Mátyás király és II. Ferdinánd is sürgette az eljárást. 1943. november 19-én avatta végül is szentté XII. Piusz pápa. Hamvai ma is a (róla elnevezett) Margit-szigeten nyugszanak egy hatalmas vörös márványlap alatt, melyet halálának 700 éves évfordulóján helyeztek el. Példája: Szüleid álmai legyenek a Te álmaid is.
SZENT TIMÓTEUS, püspök január 26 Apja pogány, anyja zsidókeresztény volt (ApCsel 16, 1; 2Tim 1, 5). A keresztséget Szent Páltól nyerte el 45-49 táján (1Tim 1, 2). Szent Pál apostol legkedvesebb tanítványa volt, az efezusi egyház feje, az apostoli levelek egyik címzettje (a másik Szent Titusz). Különleges megbízatással küldte őt Pál Makedóniába, majd Korintusba (1Kor 4, 17; ApCsel 19, 22). Timóteus Szent Pál kísérője és munkatársa volt annak második és harmadik útján, vele volt egészen Pál haláláig, 67-ig. Körülbelül 50-től a 80-ban bekövetkezett haláláig Timóteus Efezosz püspöke volt, a hagyomány szerint egy Dianaünnepség ellen szólalt fel, és ekkor kövezték halálra a pogány effezusiak. Példája: Legyél nagyon megbízható!
Statisztika 2004 Keresztelés: 85 Esküvő: 66 Temetés: 104
Új évfolyam 69. szám
2005 január - Boldogasszony hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Az Úrnak kettőezerötödik esztendeje Régi székely köszöntéssel és jókívánsággal szeretném köszönteni az én kedves híveimet, s mindazon testvéreimet, akik olvassák e kis Tudósítót Bort, búzát, békességet! A bor és a búza az az alapanyag, amelyet Krisztus Urunk ama fönséges napon használt, amelyről Szent Pál apostol azt írja: szenvedésének előestéjén, ott az utolsó vacsorán kezébe vette a kenyeret és a bort, s lett a kenyér és a bor az Ő szent teste és vére. Jókívánságom ezért az, hogy híveim lelkét a Kenyér és bor színében köztünk maradt, az Oltáriszentségben eledelünkké vált Jézus Krisztus erősítse, táplálja, szentelje meg. Ő adjon mindannyiunknak békességet, azt a csodálatos ajándékot, amely nélkül nyugtalan az emberi szív. Szentatyánk, II. János Pál pápa ezt az évet az Oltáriszentség évének nyilvánította. Legyen a Nagy kincs mindannyiunk közös kincse. Fedezzük fel újra együtt az Élet kenyerét, s Ő legyen vándorlásunk társa, utunk és életünk. Általa, vele és benne legyen boldog az új esztendőnk. Szabó Lajos - plébános D. a J. Kr.! Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim! Karácsony zengte be a lelkünket és az angyalok betlehemi éneke visszhangzott bennünk: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!“ (Lk 2,14). Ezt a békét, amelyet Betlehemben hirdettek meg, nem tehette tönkre a sok csalódás, a földi remény szertefoszlása, mert a betlehemi szózat mindent felülmúl. A keresztény ember őse a hitben Ábrahám ősatyánk, aki Szent Pál szerint „a remény ellenére is remélt“ (Róm 4,18). Betlehem! Mily kedves emlékeket idéz, angyaljárást, betlehemet, ártatlan gyermekkort, amikor még ragyogó szemünkben tükröződtek vissza a karácsonyfa fényei. De nem gondoltunk még tudatosan arra, hogy a Szentírásban mindent „a mi okulásunkra“ írtak meg (1Kor 10,11). Krisztus születésének a helységneve sem lehet véletlen. Mert mit is jelent Betlehem? Kenyér háza. (Béjt lechem). Krisztus születésének a helység neve is utal már arra, hogy a felnőtt Üdvözítő megígéri majd (folytatása a második oldalon)
dr. Jakubinyi György - érsek
(folytatás az első oldalról)
Kafarnaumban, hogy kenyér színe alatt testét adja eledelül (Jn 6,51 ss). Ígéretét az Utolsó Vacsorán teljesíti, amikor megalapítja az Oltáriszentséget. A kenyérre rámondta: Ez az én testem. A kehelyben lévő borra rámondta: Ez az én vérem. És hozzátette: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. (Lk 22,19) Ezt csak apostolainak mondta, akik ebben a pillanatban lettek az Újszövetség áldozópapjai, hogy hatalmukat továbbadják, az egyházi rendben a világ végezetéig. Szentatyánk II. János Pál pápa az Oltáriszentség évévé nyilvánította esztendőnket. Fontoljuk meg hát, mit jelent számunkra Betlehem, a Kenyér háza, az Oltáriszentség. 1. Elsősorban a szentmiseáldozatra gondolunk. Az Utolsó Vacsorán Krisztus elővételezi másnapi keresztáldozatát. Minden szentmise az egyszer és mindenkorra bemutatott megváltó keresztáldozat megjelenítése. Kezdettől fogva Egyházunk eleget tett a meghagyásnak: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. A feltámadás napja, a vasárnap előestéjén összegyűltek, énekeltek, imádkoztak, várva a hajnalt, amikor elvégezték „a kenyértörést“ vagyis bemutatták a szentmiseáldozatot. Később már minden nap bemutatták, de megmaradt a heti feltámadás napi kötelező részvétel a szentmiseáldozaton. Kötelező? Hát lehet a szeretetet kötelezni? És a kötelességszeretet egyáltalán szeretet-e még? Ezért kell felülvizsgálnom viszonyomat a vasárnapi szentmisével szemben. Ne az Egyház parancsa vezessen a templomba, hanem a szeretet és hála Megváltóm iránt. Milyen szép, amikor a keresztény család apraja-nagyja együtt megy a vasárnapi szentmisére. A heti szentmiseáldozat formálja a közösséget: a családi egységet, az egyházközséget, az egyházmegyét, az Egyházat. Ebben az áldozatban eggyé forrunk Krisztussal és testvéreinkkel. 2. Kezdetben minden szentmiseáldozaton áldoztak a résztvevők. A kellő előkészületre már Szent Pál figyelmeztet: „vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik
2
anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza.“ (1 Kor 11,28) Csak amikor hűlni kezdett a kezdeti lángoló szeretet, kellett az Egyháznak kötelezővé tenni az évi húsvét táján végzett – legalább egy szentgyónást és szentáldozást (A IV. Lateráni Egyetemes Zsinaton 1215-ben). Ez a létminimum: aki nem eszik, éhenhal. Elég lenne, hogy egy évben egyszer táplálkozzunk? A Miatyánk kérése a mindennapi kenyérrről szól, amely nem csak a földi kenyeret jelenti. Ha Krisztus mindennap a szentmiseáldozatban asztalt terít számunkra, fogadjuk el gyakrabban a meghívást, járuljunk gyakrabban szentáldozáshoz megfelelő előkészület után. Kis Szent Teréz sohasem tudta feledni elsőáldozása napját, annak kegyelmeit. 3. Már az Ősegyház őrizte az Oltáriszentséget, hogy elvihessék „útravalóként“ haldoklókhoz, betegekhez, akik nem tudtak részt venni a szentmiseáldozaton. Az Oltáriszentségben valóságosan jelen van Jézus Krisztus Szent Teste és Szent Vére a kenyér és a bor színe alatt. A megtestesült második Isteni Személynek imádás jár ki emberségében is. Ezért imádjuk az Oltáriszentségben a valóságosan jelenlevő Jézust. Egyházunkban kifejlődött az Oltáriszentség tisztelete, szentségimádás, Úrnap, eukarisztikus ájtatosságok. Templomodban ott virraszt az Úr, az Oltárszekrényben és várja látogatásodat. Nézz be hozzá nem csak akkor, amikor neked jólesik. Gondolj arra, hogy a beteget akkor is meglátogatjuk, amikor az egyedül neki okoz örömet, nekünk éppen más teendőnk is volna. Jézust nagylelkűségben nem lehet felülmúlni. Ha csak gondolatban látogatod meg a templom előtt elhaladva vagy. Reá gondolva, bizony eláraszt kegyelmével és könynyebbé, szebbé teszi szürke hétköznapjaidat. Használjátok ki ezt az új kegyelmi esztendőt, az Oltáriszentség évét! Áldott, boldog Újesztendőt kívánok minden kedves Hívemnek és minden jóakaratú embernek! Gyulafehérvár, 2005. január 1-én, Szűz Mária Istenanyaságának főünnepén.
(folytatás a 6. oldalról)
amelyben a jelek nem csupán egy hang, hanem egy fogalom, sőt egy egész mondat jelölésére szolgálnak. S ezért számtalan vonalkából, pontból állnak, legkülönfélébb kombinációival sok jelentés kifejezésére alkalmasak. A későbbi kísérletek igazolták, hogy a kromoszómákban valóban létezik ilyen nagy molekulájú szerves anyag, egy nukleinsav (DNS). A gének e sav nagy molekulái, illetve ezek részei. Minden egyes gén, mint egy rejtjel, meghatározza a szervezet tulajdonságát, és sejtosztódáskor mindegyik kitermeli a maga tökéletes mását. A tudósok elfogadták a feltételezést, hogy a gének a szervezet tulajdonságainak a rejtjelei. Mert egyes jelekkel vagy titkosírással – amely valójában úgyszintén jelek rendszere – csak valaki tudatának a tartalmát, tudását lehet lejegyezni, rögzíteni, azt a tudást, amelyet valaki birtokol a lejegyzés pillanata előtt. A korszerű elektronagyak a perforációs szalagjaikon és a magnószalagokon rengeteg különféle adatot rögzítenek. A szakemberek egész hada dolgozik azon, hogy ezeket az adatokat megfelelő titkosírással kifejezze, és az elektromos agyba táplálja. Esetünkben azonban egyfelől létezik a teljes emberi szervezet számos tulajdonságával, másfelől viszont a plazma parányi szemcséi, amelyekben mindezeket a ,,rejtjeleket'', utasításokat a gének hordozták. E rejtjelek alapján a szervezet tökéletesen szaporodhat. Hogyan értelmezzük az egész folyamatot, ha nem tételezzük fel, hogy a valóság és rejtjele között valamilyen tudat közvetít, amely az elektron-
agyak tökéletesítésén dolgozó tudósok és szakemberek csoportjának szerepét tölti be? Itt ugyan nem látunk az elektronagyhoz hasonló készüléket, amely elolvasná a rejtjeleket, és azok alapján működne, hanem minden egyes gén önmagát olvasó titkosírásként jelenik meg, mint klisé, amely tökéletesen ugyanolyan klisét gyárt, mint műszer, amely a maga titkosírásával összhangban formálja a szervezet növekedését. Az élet jelensége egyszerre csodálatra késztet, és zavarba ejt bennünket. Különösen azokat, akik a világ minden kincséért sem változtatnának az előre megfogalmazott életfilozófiájukon. A múlt századbeli materialista gondolkodók az élet jelenségében semmi titokzatosat nem találtak, mindent a mechanikai és a vegyi energiával magyaráztak meg. Szerintük Isten fölösleges feltételezés. Napjaink materialista gondolkodói nem próbálják állítani, hogy éppen minden világos számukra. Beismerik, hogy az életet nem lehet megmagyarázni csak a fizikai és a kémiai ismeretek birtokában. Most hogyan kerülik meg Istent? Igen találékonyan. Jean Rostand biológus például az életet olyan csodának tartja, amelyet, ha létezne Isten, akkor sem tudna megteremteni. Nyilvánvalóan a biológus Istenről alkotott fogalma a dajkamesék szintjén maradt, miközben biológiai ismeretei szédületesen gyarapodtak. Tőlünk azonban nem várhatja el, hogy megszűnjünk hinni Istenben, még akkor sem, ha rámutat arra, hogy az űrhajósok sem találkoztak a ,,felhők felett'' lakó Istennel. Mi Istent abban a Bölcsességben ismerjük fel, amely megnyilvánul minden atomban, élő sejtben és az egész világmindenségben.
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd. Hamvas Béla
7
Sorozatot indítottunk “A természet Istenről beszél” címmel. A megjelenő írásokkal elsősorban a szülőknek és a hitoktatóknak kívánunk a segítségére lenni, hogy a növény- és állatvilág konkrét példáival arra késztessék a gyerekeket, hogy kutassák az isteni alkotás nyomait a természetben.
250 ezer rejtjel a láthatatlan nyálkacseppben Minden élőlény – növény, állat, ember – fejlődését egyetlen megtermékenyített sejtként kezdi. A növényeknél e sejtet magnak, az állatoknál viszont tojásnak vagy petének nevezzük. A sejt, amelyből új ember fejlődik, parányi, 3000-szer könnyebb a grammnál. Kezdetben az emberi petesejt semmiben sem különbözik például a medve, a bárány vagy a kutya petesejtjétől. Ennek ellenére egészen biztosan tudjuk, hogy a megtermékenyített petesejtből minden esetben éppen olyan élőlény fejlődik ki, mint amilyentől származik a petesejt. Vagyis a parányi nyálkacsepp, a kezdeti egy sejt valamilyen módon tartalmazza a leendő szervezet minden tulajdonságát. Az emberi magzat cseppecskéjében már meghatározódik a gyermek fizikai alkata, neme, hogy inkább édesanyjára, édesapjára vagy a nagyszülők egyikére hasonlítson majd. Oda van ,,beírva'', milyen lesz a haja, alkata, hangja, betegségre való hajlama, a gyomorsavak összetétele, a szem optikája, a fül akusztikája, az idegek érzékenysége... És mindezt valamilyen formában a grammnál 3000-szer kisebb sejtecske, a nyálkacseppecske tartalmazza. De hogyan? Legegyszerűbb volna feltételezni, hogy a kezdeti egy sejt a test kicsiben, amelynek csak nőnie kell. Ám nem így van. A kezdeti egy sejt közönséges nyálkatestecske. A legnagyobb nagyítású mikroszkópok se mutatják ki a benne megformált, jövőbeli szervekre utaló valamit. Az átlátszó cseppecskékben apró sötét magvak láthatók. A titok nyilvánvalóan a sejtmagban rejlik. A sejtmagot hártya veszi körül, de hártya burkolja az egész sejtet is. Egyszerre eltűnik a maghártya. A sejtmagok apró rögökre hullanak szét – ezek a kromoszómák. Számuk állandó
6
egy-egy állat- vagy növényfaj esetében. Az emberi sejt 46 (a kutya sejtje 78, a burgonyáé 48, a lóé 66) kromoszómából áll. Ahogy a sejtek kromoszómákra hullanak szét, minden egyes kromoszóma hosszában kezd osztódni úgy, hogy egyből teljesen két egyforma lesz. Most két különleges gyújtópont jelenik meg. Egymással szemben helyezkednek el, és minden gyújtópont, az apró rostocskák elvén (amelyek akkor keletkeznek), a megkétszereződött számú kromoszóma felét vonzza magához. A kromoszómák a gyújtópont mellett új sejtmagokat alkotnak, a sejtmagok körül ismét hártyák keletkeznek, az egész sejt kissé megnyúlik, és megfeleződik. Két sejt jön létre, saját sejtmaggal, az állandó kromoszómaszámmal. Egy kis szünet után folytatódik az osztódás, a szervezet nő és formálódik. A sok sejt egy szeder alakú labdácskát alkot, a labdából pohárlárva, s ebből a megnyúlt, csőszerű képződményből formálódik a fej, a kéz és a láb. A szülésre érett magzat 11 milliószor nehezebb a kezdeti egy sejtnél, amelyből keletkezett. Nyilvánvaló, hogy a szervezet tulajdonságai a kromoszómákban vannak meghatározva, azok száma viszont túl kevés. Ki tudná 46 rostocskával lejegyezni és meghatározni minden tulajdonságát a leendő embernek? Ezért a tudósok feltételezték, hogy a kromoszómákon más, kisebb részek találhatók, ezeket géneknek nevezték el. Testünkhöz viszonyítva érthetetlenül parányiak. Minden egyes sejt mintegy 250 ezer gént tartalmaz. Hogyan fér el ez a gramm ezredrészének egyharmadában? És minden sejtosztódásnál, amíg fejlődik a szervezet, amikor minden egyes kromoszóma hosszában megfeleződik, minden génnek ki kell termelnie a maga tökéletes hasonmását. Néhány óránként tökéletes másolatot kell készítenie a 250 ezer rejtjeles információról. Mik a gének? Valószínűleg nagy molekulák. A különféle elemek atomjából tevődnek össze, bonyolult a szerkezeti képletük, képesek a sok apró szerkezetbeli változást, kisezernyi adatot lejegyezni. A géneket talán a kínai ábécével hasonlíthatjuk össze, (folytatása a 7. oldalon)
Zivko Kustic
Életünk kenyere: Krisztus Ha keresztény életünk lényegét röviden akarjuk meghatározni, ezzel a két szóval tehetjük: Krisztus követése. Nem véletlen, hogy Jézus is erre gondolt, anikor meghívó szándékát így fogalmazta meg: Jöjj, kövess engem! Mindebből nyilvánvaló, hogy a keresztény élet nem szorítkozik bizonyos hittételek elfogadására, erkölcsi normák betartására, különféle szertartások végzésére. A keresztény élet a Krisztussal kialakított életközösség által bontakozik ki a maga teljességében. Mennyei Atyánk Krisztusban „választott ki minket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk. Szeretetből eleve arra rendelt minket, hogy Jézus Krisztus által – akarata tetszése szerint – gyermekeivé legyünk“ (Ef 1,4). Isten Krisztust helyezte a világmindenség csúcsára és őt tette az Egyház fejévé, amelynek a keresztség és a hit által élő tagjai vagyunk. Csak általa kerülhetünk igazi istenközelbe, mivel Jézus szavai szerint: „Senki sem juthat az Atyához, csak énáltalam“ (Jn 14,6). Ő az igazi, egyetlen út, ő az ajtó, amely az Életre vezet. „Egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Jézus Krsztus“ (1Tim 2,5). Első találkozásunk Jézus Krisztussal a keresztségben történik. Ekkor születünk újjá vízből és Szentlélekből, ekkor leszünk Krisztus titokzatos testének tagjává. Ebben a szentségben folytatja Krisztus térben és időben folytatódó megtestesülését. Az idők teljességekor Mária közreműködésével isteni személye egyesült emberi természetünkkel. A keresztségben ehhez hasonlóan egyesíti, részesíti emberségünket isteni természetével. Mindez azonban csak keresztény életünk kezdetét jelenti. Ha természetes életünket fogantatáshoz hasonlítjuk, akkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a magzati élet többféle módon is elpusztulhat. Igen gyakran
a bűnös beavatkozás által. Ilyesmi a keresztségben megfogant isteni életünkkel is megtörténhet. Ezért kell a szülőknek és keresztszülőknek, később pedig jómagunknak mindent megtennünk védelmére és növekedésének biztosítására. Csak így alakulhat ki bennünk a krisztusi élet, így ölthetjük magunkra Krisztus képmását. A keresztség tehát kezdeti kegyelem, amely Krisztus követése, a vele történő egyesülés által növekedhet a nagykorúság életére. Ennek a növekedésnek legfontosabb táplá-léka Jézus teste és vére a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Nem kétséges, hogy természetes életünkben a magunkhoz vett étellel és itallal egyesülünk a legtökéletesebben. Szervezetünk a különféle táplálékokat olyan anyagokká változtatja, amelyek biztosítják normális működését. Ezzel ellentétben az eucharisztia tápláléka minket akar átváltoztatni úgy, hogy hasonlók legyünk Krisztus alakjához. „Nem te változtatsz át engem, hanem és változtatlak át téged.“ Ennek a krisztusivá változásnak vannak egyéb „eszközei“ is, mint például Isten igéjének hallgatása, a különféle vallási gyakorlatok; böjt, önmegtagadás, imádság, elmélkedés, de a leghatékonyabb az Úr testének vétele, a jó szentáldozás. Ez biztosítja, hogy állandóan előrehaladjunk az életszentségben, hogy Krisztus növekedjék bennünk. Ezt az állításunkat talán egy hasonlattal így világíthatjuk meg. Képzeljük el, hogy valaki súlyosan megsebesül és rengeteg vért veszít. Életét csak akkor tudjuk megmenteni, ha pótoljuk a vérveszteséget. Vajon hogyan? Elképzelhető, hogy az illetőnek nagy tápértékű ételt juttatunk szervezetébe. Ám ebben az esetben hosszabb időre van szükség, amíg a szervezet vérré változtatja a táplálékot. Az is megtör(folytatása a 4. oldalon) György Attila
3
(folytatás a 3. oldalról)
ténhet, hogy sérülése következtében emésztő szervei sem működnek megfelelően. Mit tehetünk, mivel segíthetünk az illetőn ilyen esetben? Nyilvánvalóan a vérátömlesztéssel. Azonos vércsoportba tartozó véradó segítségével. A szentáldozásban valami ehhez hasonló történik természetfeletti síkon. Krisztus vére árad testünkbe, lelkünkbe, hogy tisztító, erősítő, átalakító áramával serkentse bennünk az isteni élet növekedését. Visszatérve a vérátömlesztés hasonlatához, ennek a krisztusi „vérnek“ csak akkor lesz áldásos hatása, ha Krisztussal egy vércsoportba tartozunk. Ezért feltétele a hatékony, életet gazdagító áldozásnak az élő hit és a kegyelmi állapot. Krisztushoz hasonlóan mindennapi kenyerünkké kell váljon az Atya akaratának
teljesítése. Így és ezáltal kerülünk „egy vércsoportba“ Krisztussal, így lesz „mennyből alászállt teste“ növekedésünk zálogává. Köztudomású, hogy a föld semmit sem veszít azáltal, hogy élteti a benne tenyésző növényzetet. A földben rejlő szervetlen anyagok a növényekben magasabb létrendbe emelkednek. Valami ehhez hasonló folyamat játszódik le a Krisztussal egyesülő keresztények életében is. Természetes, emberi életünk megistenül, a természetfölötti létrendbe emelkedik. Ennek nyomán mi is elmondhatjuk nem kis büszkeséggel Pál apostollal: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.“ (Gal 2,20).
A hitoktatók nyolc boldogsága 1. Boldog az a hitoktató, aki önmagán is derülni tud: élete végéig szórakozhat. 2. Boldog az a hitoktató, aki rá tud nevetni másokra: hidat ver feléjük. 3. Boldog az a hitoktató, aki nem tud mindent és nem csinál meg mindent: az Istenre is hagy valamit. 4. Boldog az a hitoktató, aki mindent komolyan vesz, de nem tragikusan. 5. Boldog az a hitoktató, aki szórakoztatni is tud és nem mindig oktat. 6. Boldog az a hitoktató, aki megérti, hogy az a legboldogabb, aki másokat boldoggá tesz. 7. Boldog az a hitoktató, aki a nyolcadik „irgalmassági tettet gyakorolja“: a szomorúakat megvidámítja. 8. Boldog az a hitoktató, aki meg tudja érteni, hogy az Atya és a Fiú két különböző, de rendkívüli személy.
Aquinói Szent Tamás:
nek Krisztus Testéről Imádlak áhítattal, Isten: rejtelem, aki e jelekben titkon vagy jelen. Néked egész szívem átadja magát, mert Téged szemlélve elveszti magát. Szem, ízlés, tapintás megcsalódhatik: de a hallás Rólad hittel biztosít. Hiszem, amit hinni Isten fia szab: igédnél, Igazság, mi van igazabb? Isten-volta rejtve volt a keresztfán; itt ember-arcát is rejti e talány. De én mindkettőt hiszem, s vallhatom, kérve amit kért a bűnbánó lator. Sebeid Tamásként látnom nem lehet, mégis Istenemnek vallak Tégedet. Hadd hogy egyre jobban hinni tudjalak, Tebenned reméljek, Téged vágyjalak. Isten halálára emlékeztető eleven kenyér és embert éltető, add, hogy éljen lelkem Belőled csupán s jóízét Tebenned ne veszítse szám. Kegyes pelikánom, Uram Jézusom, szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom, melyből elég volna egy csepp hullni rá, világ minden bűnét meggyógyítaná. Jézus, kit titokban fedve látlak itt, mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik, hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat leljem szent fényedben boldogságomat? Babits Mihály fordítása
4
5
(folytatás a 3. oldalról)
ténhet, hogy sérülése következtében emésztő szervei sem működnek megfelelően. Mit tehetünk, mivel segíthetünk az illetőn ilyen esetben? Nyilvánvalóan a vérátömlesztéssel. Azonos vércsoportba tartozó véradó segítségével. A szentáldozásban valami ehhez hasonló történik természetfeletti síkon. Krisztus vére árad testünkbe, lelkünkbe, hogy tisztító, erősítő, átalakító áramával serkentse bennünk az isteni élet növekedését. Visszatérve a vérátömlesztés hasonlatához, ennek a krisztusi „vérnek“ csak akkor lesz áldásos hatása, ha Krisztussal egy vércsoportba tartozunk. Ezért feltétele a hatékony, életet gazdagító áldozásnak az élő hit és a kegyelmi állapot. Krisztushoz hasonlóan mindennapi kenyerünkké kell váljon az Atya akaratának
teljesítése. Így és ezáltal kerülünk „egy vércsoportba“ Krisztussal, így lesz „mennyből alászállt teste“ növekedésünk zálogává. Köztudomású, hogy a föld semmit sem veszít azáltal, hogy élteti a benne tenyésző növényzetet. A földben rejlő szervetlen anyagok a növényekben magasabb létrendbe emelkednek. Valami ehhez hasonló folyamat játszódik le a Krisztussal egyesülő keresztények életében is. Természetes, emberi életünk megistenül, a természetfölötti létrendbe emelkedik. Ennek nyomán mi is elmondhatjuk nem kis büszkeséggel Pál apostollal: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.“ (Gal 2,20).
A hitoktatók nyolc boldogsága 1. Boldog az a hitoktató, aki önmagán is derülni tud: élete végéig szórakozhat. 2. Boldog az a hitoktató, aki rá tud nevetni másokra: hidat ver feléjük. 3. Boldog az a hitoktató, aki nem tud mindent és nem csinál meg mindent: az Istenre is hagy valamit. 4. Boldog az a hitoktató, aki mindent komolyan vesz, de nem tragikusan. 5. Boldog az a hitoktató, aki szórakoztatni is tud és nem mindig oktat. 6. Boldog az a hitoktató, aki megérti, hogy az a legboldogabb, aki másokat boldoggá tesz. 7. Boldog az a hitoktató, aki a nyolcadik „irgalmassági tettet gyakorolja“: a szomorúakat megvidámítja. 8. Boldog az a hitoktató, aki meg tudja érteni, hogy az Atya és a Fiú két különböző, de rendkívüli személy.
Aquinói Szent Tamás:
nek Krisztus Testéről Imádlak áhítattal, Isten: rejtelem, aki e jelekben titkon vagy jelen. Néked egész szívem átadja magát, mert Téged szemlélve elveszti magát. Szem, ízlés, tapintás megcsalódhatik: de a hallás Rólad hittel biztosít. Hiszem, amit hinni Isten fia szab: igédnél, Igazság, mi van igazabb? Isten-volta rejtve volt a keresztfán; itt ember-arcát is rejti e talány. De én mindkettőt hiszem, s vallhatom, kérve amit kért a bűnbánó lator. Sebeid Tamásként látnom nem lehet, mégis Istenemnek vallak Tégedet. Hadd hogy egyre jobban hinni tudjalak, Tebenned reméljek, Téged vágyjalak. Isten halálára emlékeztető eleven kenyér és embert éltető, add, hogy éljen lelkem Belőled csupán s jóízét Tebenned ne veszítse szám. Kegyes pelikánom, Uram Jézusom, szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom, melyből elég volna egy csepp hullni rá, világ minden bűnét meggyógyítaná. Jézus, kit titokban fedve látlak itt, mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik, hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat leljem szent fényedben boldogságomat? Babits Mihály fordítása
4
5
Sorozatot indítottunk “A természet Istenről beszél” címmel. A megjelenő írásokkal elsősorban a szülőknek és a hitoktatóknak kívánunk a segítségére lenni, hogy a növény- és állatvilág konkrét példáival arra késztessék a gyerekeket, hogy kutassák az isteni alkotás nyomait a természetben.
250 ezer rejtjel a láthatatlan nyálkacseppben Minden élőlény – növény, állat, ember – fejlődését egyetlen megtermékenyített sejtként kezdi. A növényeknél e sejtet magnak, az állatoknál viszont tojásnak vagy petének nevezzük. A sejt, amelyből új ember fejlődik, parányi, 3000-szer könnyebb a grammnál. Kezdetben az emberi petesejt semmiben sem különbözik például a medve, a bárány vagy a kutya petesejtjétől. Ennek ellenére egészen biztosan tudjuk, hogy a megtermékenyített petesejtből minden esetben éppen olyan élőlény fejlődik ki, mint amilyentől származik a petesejt. Vagyis a parányi nyálkacsepp, a kezdeti egy sejt valamilyen módon tartalmazza a leendő szervezet minden tulajdonságát. Az emberi magzat cseppecskéjében már meghatározódik a gyermek fizikai alkata, neme, hogy inkább édesanyjára, édesapjára vagy a nagyszülők egyikére hasonlítson majd. Oda van ,,beírva'', milyen lesz a haja, alkata, hangja, betegségre való hajlama, a gyomorsavak összetétele, a szem optikája, a fül akusztikája, az idegek érzékenysége... És mindezt valamilyen formában a grammnál 3000-szer kisebb sejtecske, a nyálkacseppecske tartalmazza. De hogyan? Legegyszerűbb volna feltételezni, hogy a kezdeti egy sejt a test kicsiben, amelynek csak nőnie kell. Ám nem így van. A kezdeti egy sejt közönséges nyálkatestecske. A legnagyobb nagyítású mikroszkópok se mutatják ki a benne megformált, jövőbeli szervekre utaló valamit. Az átlátszó cseppecskékben apró sötét magvak láthatók. A titok nyilvánvalóan a sejtmagban rejlik. A sejtmagot hártya veszi körül, de hártya burkolja az egész sejtet is. Egyszerre eltűnik a maghártya. A sejtmagok apró rögökre hullanak szét – ezek a kromoszómák. Számuk állandó
6
egy-egy állat- vagy növényfaj esetében. Az emberi sejt 46 (a kutya sejtje 78, a burgonyáé 48, a lóé 66) kromoszómából áll. Ahogy a sejtek kromoszómákra hullanak szét, minden egyes kromoszóma hosszában kezd osztódni úgy, hogy egyből teljesen két egyforma lesz. Most két különleges gyújtópont jelenik meg. Egymással szemben helyezkednek el, és minden gyújtópont, az apró rostocskák elvén (amelyek akkor keletkeznek), a megkétszereződött számú kromoszóma felét vonzza magához. A kromoszómák a gyújtópont mellett új sejtmagokat alkotnak, a sejtmagok körül ismét hártyák keletkeznek, az egész sejt kissé megnyúlik, és megfeleződik. Két sejt jön létre, saját sejtmaggal, az állandó kromoszómaszámmal. Egy kis szünet után folytatódik az osztódás, a szervezet nő és formálódik. A sok sejt egy szeder alakú labdácskát alkot, a labdából pohárlárva, s ebből a megnyúlt, csőszerű képződményből formálódik a fej, a kéz és a láb. A szülésre érett magzat 11 milliószor nehezebb a kezdeti egy sejtnél, amelyből keletkezett. Nyilvánvaló, hogy a szervezet tulajdonságai a kromoszómákban vannak meghatározva, azok száma viszont túl kevés. Ki tudná 46 rostocskával lejegyezni és meghatározni minden tulajdonságát a leendő embernek? Ezért a tudósok feltételezték, hogy a kromoszómákon más, kisebb részek találhatók, ezeket géneknek nevezték el. Testünkhöz viszonyítva érthetetlenül parányiak. Minden egyes sejt mintegy 250 ezer gént tartalmaz. Hogyan fér el ez a gramm ezredrészének egyharmadában? És minden sejtosztódásnál, amíg fejlődik a szervezet, amikor minden egyes kromoszóma hosszában megfeleződik, minden génnek ki kell termelnie a maga tökéletes hasonmását. Néhány óránként tökéletes másolatot kell készítenie a 250 ezer rejtjeles információról. Mik a gének? Valószínűleg nagy molekulák. A különféle elemek atomjából tevődnek össze, bonyolult a szerkezeti képletük, képesek a sok apró szerkezetbeli változást, kisezernyi adatot lejegyezni. A géneket talán a kínai ábécével hasonlíthatjuk össze, (folytatása a 7. oldalon)
Zivko Kustic
Életünk kenyere: Krisztus Ha keresztény életünk lényegét röviden akarjuk meghatározni, ezzel a két szóval tehetjük: Krisztus követése. Nem véletlen, hogy Jézus is erre gondolt, anikor meghívó szándékát így fogalmazta meg: Jöjj, kövess engem! Mindebből nyilvánvaló, hogy a keresztény élet nem szorítkozik bizonyos hittételek elfogadására, erkölcsi normák betartására, különféle szertartások végzésére. A keresztény élet a Krisztussal kialakított életközösség által bontakozik ki a maga teljességében. Mennyei Atyánk Krisztusban „választott ki minket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk. Szeretetből eleve arra rendelt minket, hogy Jézus Krisztus által – akarata tetszése szerint – gyermekeivé legyünk“ (Ef 1,4). Isten Krisztust helyezte a világmindenség csúcsára és őt tette az Egyház fejévé, amelynek a keresztség és a hit által élő tagjai vagyunk. Csak általa kerülhetünk igazi istenközelbe, mivel Jézus szavai szerint: „Senki sem juthat az Atyához, csak énáltalam“ (Jn 14,6). Ő az igazi, egyetlen út, ő az ajtó, amely az Életre vezet. „Egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Jézus Krsztus“ (1Tim 2,5). Első találkozásunk Jézus Krisztussal a keresztségben történik. Ekkor születünk újjá vízből és Szentlélekből, ekkor leszünk Krisztus titokzatos testének tagjává. Ebben a szentségben folytatja Krisztus térben és időben folytatódó megtestesülését. Az idők teljességekor Mária közreműködésével isteni személye egyesült emberi természetünkkel. A keresztségben ehhez hasonlóan egyesíti, részesíti emberségünket isteni természetével. Mindez azonban csak keresztény életünk kezdetét jelenti. Ha természetes életünket fogantatáshoz hasonlítjuk, akkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a magzati élet többféle módon is elpusztulhat. Igen gyakran
a bűnös beavatkozás által. Ilyesmi a keresztségben megfogant isteni életünkkel is megtörténhet. Ezért kell a szülőknek és keresztszülőknek, később pedig jómagunknak mindent megtennünk védelmére és növekedésének biztosítására. Csak így alakulhat ki bennünk a krisztusi élet, így ölthetjük magunkra Krisztus képmását. A keresztség tehát kezdeti kegyelem, amely Krisztus követése, a vele történő egyesülés által növekedhet a nagykorúság életére. Ennek a növekedésnek legfontosabb táplá-léka Jézus teste és vére a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Nem kétséges, hogy természetes életünkben a magunkhoz vett étellel és itallal egyesülünk a legtökéletesebben. Szervezetünk a különféle táplálékokat olyan anyagokká változtatja, amelyek biztosítják normális működését. Ezzel ellentétben az eucharisztia tápláléka minket akar átváltoztatni úgy, hogy hasonlók legyünk Krisztus alakjához. „Nem te változtatsz át engem, hanem és változtatlak át téged.“ Ennek a krisztusivá változásnak vannak egyéb „eszközei“ is, mint például Isten igéjének hallgatása, a különféle vallási gyakorlatok; böjt, önmegtagadás, imádság, elmélkedés, de a leghatékonyabb az Úr testének vétele, a jó szentáldozás. Ez biztosítja, hogy állandóan előrehaladjunk az életszentségben, hogy Krisztus növekedjék bennünk. Ezt az állításunkat talán egy hasonlattal így világíthatjuk meg. Képzeljük el, hogy valaki súlyosan megsebesül és rengeteg vért veszít. Életét csak akkor tudjuk megmenteni, ha pótoljuk a vérveszteséget. Vajon hogyan? Elképzelhető, hogy az illetőnek nagy tápértékű ételt juttatunk szervezetébe. Ám ebben az esetben hosszabb időre van szükség, amíg a szervezet vérré változtatja a táplálékot. Az is megtör(folytatása a 4. oldalon) György Attila
3
(folytatás az első oldalról)
Kafarnaumban, hogy kenyér színe alatt testét adja eledelül (Jn 6,51 ss). Ígéretét az Utolsó Vacsorán teljesíti, amikor megalapítja az Oltáriszentséget. A kenyérre rámondta: Ez az én testem. A kehelyben lévő borra rámondta: Ez az én vérem. És hozzátette: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. (Lk 22,19) Ezt csak apostolainak mondta, akik ebben a pillanatban lettek az Újszövetség áldozópapjai, hogy hatalmukat továbbadják, az egyházi rendben a világ végezetéig. Szentatyánk II. János Pál pápa az Oltáriszentség évévé nyilvánította esztendőnket. Fontoljuk meg hát, mit jelent számunkra Betlehem, a Kenyér háza, az Oltáriszentség. 1. Elsősorban a szentmiseáldozatra gondolunk. Az Utolsó Vacsorán Krisztus elővételezi másnapi keresztáldozatát. Minden szentmise az egyszer és mindenkorra bemutatott megváltó keresztáldozat megjelenítése. Kezdettől fogva Egyházunk eleget tett a meghagyásnak: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. A feltámadás napja, a vasárnap előestéjén összegyűltek, énekeltek, imádkoztak, várva a hajnalt, amikor elvégezték „a kenyértörést“ vagyis bemutatták a szentmiseáldozatot. Később már minden nap bemutatták, de megmaradt a heti feltámadás napi kötelező részvétel a szentmiseáldozaton. Kötelező? Hát lehet a szeretetet kötelezni? És a kötelességszeretet egyáltalán szeretet-e még? Ezért kell felülvizsgálnom viszonyomat a vasárnapi szentmisével szemben. Ne az Egyház parancsa vezessen a templomba, hanem a szeretet és hála Megváltóm iránt. Milyen szép, amikor a keresztény család apraja-nagyja együtt megy a vasárnapi szentmisére. A heti szentmiseáldozat formálja a közösséget: a családi egységet, az egyházközséget, az egyházmegyét, az Egyházat. Ebben az áldozatban eggyé forrunk Krisztussal és testvéreinkkel. 2. Kezdetben minden szentmiseáldozaton áldoztak a résztvevők. A kellő előkészületre már Szent Pál figyelmeztet: „vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik
2
anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza.“ (1 Kor 11,28) Csak amikor hűlni kezdett a kezdeti lángoló szeretet, kellett az Egyháznak kötelezővé tenni az évi húsvét táján végzett – legalább egy szentgyónást és szentáldozást (A IV. Lateráni Egyetemes Zsinaton 1215-ben). Ez a létminimum: aki nem eszik, éhenhal. Elég lenne, hogy egy évben egyszer táplálkozzunk? A Miatyánk kérése a mindennapi kenyérrről szól, amely nem csak a földi kenyeret jelenti. Ha Krisztus mindennap a szentmiseáldozatban asztalt terít számunkra, fogadjuk el gyakrabban a meghívást, járuljunk gyakrabban szentáldozáshoz megfelelő előkészület után. Kis Szent Teréz sohasem tudta feledni elsőáldozása napját, annak kegyelmeit. 3. Már az Ősegyház őrizte az Oltáriszentséget, hogy elvihessék „útravalóként“ haldoklókhoz, betegekhez, akik nem tudtak részt venni a szentmiseáldozaton. Az Oltáriszentségben valóságosan jelen van Jézus Krisztus Szent Teste és Szent Vére a kenyér és a bor színe alatt. A megtestesült második Isteni Személynek imádás jár ki emberségében is. Ezért imádjuk az Oltáriszentségben a valóságosan jelenlevő Jézust. Egyházunkban kifejlődött az Oltáriszentség tisztelete, szentségimádás, Úrnap, eukarisztikus ájtatosságok. Templomodban ott virraszt az Úr, az Oltárszekrényben és várja látogatásodat. Nézz be hozzá nem csak akkor, amikor neked jólesik. Gondolj arra, hogy a beteget akkor is meglátogatjuk, amikor az egyedül neki okoz örömet, nekünk éppen más teendőnk is volna. Jézust nagylelkűségben nem lehet felülmúlni. Ha csak gondolatban látogatod meg a templom előtt elhaladva vagy. Reá gondolva, bizony eláraszt kegyelmével és könynyebbé, szebbé teszi szürke hétköznapjaidat. Használjátok ki ezt az új kegyelmi esztendőt, az Oltáriszentség évét! Áldott, boldog Újesztendőt kívánok minden kedves Hívemnek és minden jóakaratú embernek! Gyulafehérvár, 2005. január 1-én, Szűz Mária Istenanyaságának főünnepén.
(folytatás a 6. oldalról)
amelyben a jelek nem csupán egy hang, hanem egy fogalom, sőt egy egész mondat jelölésére szolgálnak. S ezért számtalan vonalkából, pontból állnak, legkülönfélébb kombinációival sok jelentés kifejezésére alkalmasak. A későbbi kísérletek igazolták, hogy a kromoszómákban valóban létezik ilyen nagy molekulájú szerves anyag, egy nukleinsav (DNS). A gének e sav nagy molekulái, illetve ezek részei. Minden egyes gén, mint egy rejtjel, meghatározza a szervezet tulajdonságát, és sejtosztódáskor mindegyik kitermeli a maga tökéletes mását. A tudósok elfogadták a feltételezést, hogy a gének a szervezet tulajdonságainak a rejtjelei. Mert egyes jelekkel vagy titkosírással – amely valójában úgyszintén jelek rendszere – csak valaki tudatának a tartalmát, tudását lehet lejegyezni, rögzíteni, azt a tudást, amelyet valaki birtokol a lejegyzés pillanata előtt. A korszerű elektronagyak a perforációs szalagjaikon és a magnószalagokon rengeteg különféle adatot rögzítenek. A szakemberek egész hada dolgozik azon, hogy ezeket az adatokat megfelelő titkosírással kifejezze, és az elektromos agyba táplálja. Esetünkben azonban egyfelől létezik a teljes emberi szervezet számos tulajdonságával, másfelől viszont a plazma parányi szemcséi, amelyekben mindezeket a ,,rejtjeleket'', utasításokat a gének hordozták. E rejtjelek alapján a szervezet tökéletesen szaporodhat. Hogyan értelmezzük az egész folyamatot, ha nem tételezzük fel, hogy a valóság és rejtjele között valamilyen tudat közvetít, amely az elektron-
agyak tökéletesítésén dolgozó tudósok és szakemberek csoportjának szerepét tölti be? Itt ugyan nem látunk az elektronagyhoz hasonló készüléket, amely elolvasná a rejtjeleket, és azok alapján működne, hanem minden egyes gén önmagát olvasó titkosírásként jelenik meg, mint klisé, amely tökéletesen ugyanolyan klisét gyárt, mint műszer, amely a maga titkosírásával összhangban formálja a szervezet növekedését. Az élet jelensége egyszerre csodálatra késztet, és zavarba ejt bennünket. Különösen azokat, akik a világ minden kincséért sem változtatnának az előre megfogalmazott életfilozófiájukon. A múlt századbeli materialista gondolkodók az élet jelenségében semmi titokzatosat nem találtak, mindent a mechanikai és a vegyi energiával magyaráztak meg. Szerintük Isten fölösleges feltételezés. Napjaink materialista gondolkodói nem próbálják állítani, hogy éppen minden világos számukra. Beismerik, hogy az életet nem lehet megmagyarázni csak a fizikai és a kémiai ismeretek birtokában. Most hogyan kerülik meg Istent? Igen találékonyan. Jean Rostand biológus például az életet olyan csodának tartja, amelyet, ha létezne Isten, akkor sem tudna megteremteni. Nyilvánvalóan a biológus Istenről alkotott fogalma a dajkamesék szintjén maradt, miközben biológiai ismeretei szédületesen gyarapodtak. Tőlünk azonban nem várhatja el, hogy megszűnjünk hinni Istenben, még akkor sem, ha rámutat arra, hogy az űrhajósok sem találkoztak a ,,felhők felett'' lakó Istennel. Mi Istent abban a Bölcsességben ismerjük fel, amely megnyilvánul minden atomban, élő sejtben és az egész világmindenségben.
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd. Hamvas Béla
7
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK A szent keresztségben részesült: - Ambrus Mátyás, Gârbea József Attila, Kányádi Mátyás, Bardócz Attila László, Bálint Krisztina, Rusz Kincső Mária (Szt. József plébánia) Szentségi házasságot kötöttek: - Gáspár István - Lengyel Zsuzsánna (Szt. József plébánia) Az Úr hazahívta: - Karda Tamás, Ferenczy József, Molnár Ferenc, Lukács Rozália, Nyáguly Sándor, Kovács Ferenc, Jánó Veronika, Pánczél Gyula, Tankó Ilona, Tanzoris János (Szt. József plébánia). Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT január 18 1242-ben született Spalatóban, Klissza várában (a mai Horvátországban), ahova a tatárjárás elől menekültek. Szülei: IV. Béla király és Laszkarisz Mária, testvérei: Boldog Kinga, Boldog Jolán és Boldog Konstancia. A tatárjárástól szerencsésen megmenekülve Istennek nevelték Margitot és fogadalmat tettek, hogyha az ország megmenekül, lányukat teljesen Isten szolgálatára szentelik. Már három évesen dominikánus apácák nevelték, Veszprémben. Nagyon vallásos volt, gyorsan tanult, sokat foglalkozott családja szentéletű őseinek történetével. Tíz évesen a Nyulak szigetére a dominikánus apácákhoz került, fogadalmat tett. Kereste a böjt mellett az önmegtagadást, sőt önsanyargatást. A munkákból kivette a részét, nem válogatott, igénytelen volt. Betegeket ápolt. Dinasztikus házassági ajánlatokat utasított vissza. 1261-ben örök fogadalmat tett. Önfegyelmezés, a keresztény szeretet gyakorlása, tel-
8
jes Istennek adottság, a legalacsonyabb szolgai munka, hősies vezeklés és a családi béke munkálása jellemezte életét. A kemény munka és önmegtagadás, valamint családi tragédiák legyengítették, súlyos beteg lett, tizenkétnapi szenvedés kioltotta életét. 1271. január 18-án halt meg a Nyulak szigeti (ma Margit sziget) kolostorban. Már 1271. június 13-án kérte V. István király (Margit bátyja) húga szentté avatását X. Gergely pápától, V. Ince 1276-ban újabb vizsgálatot indított, Károly Róbert, Mátyás király és II. Ferdinánd is sürgette az eljárást. 1943. november 19-én avatta végül is szentté XII. Piusz pápa. Hamvai ma is a (róla elnevezett) Margit-szigeten nyugszanak egy hatalmas vörös márványlap alatt, melyet halálának 700 éves évfordulóján helyeztek el. Példája: Szüleid álmai legyenek a Te álmaid is.
SZENT TIMÓTEUS, püspök január 26 Apja pogány, anyja zsidókeresztény volt (ApCsel 16, 1; 2Tim 1, 5). A keresztséget Szent Páltól nyerte el 45-49 táján (1Tim 1, 2). Szent Pál apostol legkedvesebb tanítványa volt, az efezusi egyház feje, az apostoli levelek egyik címzettje (a másik Szent Titusz). Különleges megbízatással küldte őt Pál Makedóniába, majd Korintusba (1Kor 4, 17; ApCsel 19, 22). Timóteus Szent Pál kísérője és munkatársa volt annak második és harmadik útján, vele volt egészen Pál haláláig, 67-ig. Körülbelül 50-től a 80-ban bekövetkezett haláláig Timóteus Efezosz püspöke volt, a hagyomány szerint egy Dianaünnepség ellen szólalt fel, és ekkor kövezték halálra a pogány effezusiak. Példája: Legyél nagyon megbízható!
Statisztika 2004 Keresztelés: 85 Esküvő: 66 Temetés: 104
Új évfolyam 69. szám
2005 január - Boldogasszony hava
SEPSISZENTGYÖRGYI
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Az Úrnak kettőezerötödik esztendeje Régi székely köszöntéssel és jókívánsággal szeretném köszönteni az én kedves híveimet, s mindazon testvéreimet, akik olvassák e kis Tudósítót Bort, búzát, békességet! A bor és a búza az az alapanyag, amelyet Krisztus Urunk ama fönséges napon használt, amelyről Szent Pál apostol azt írja: szenvedésének előestéjén, ott az utolsó vacsorán kezébe vette a kenyeret és a bort, s lett a kenyér és a bor az Ő szent teste és vére. Jókívánságom ezért az, hogy híveim lelkét a Kenyér és bor színében köztünk maradt, az Oltáriszentségben eledelünkké vált Jézus Krisztus erősítse, táplálja, szentelje meg. Ő adjon mindannyiunknak békességet, azt a csodálatos ajándékot, amely nélkül nyugtalan az emberi szív. Szentatyánk, II. János Pál pápa ezt az évet az Oltáriszentség évének nyilvánította. Legyen a Nagy kincs mindannyiunk közös kincse. Fedezzük fel újra együtt az Élet kenyerét, s Ő legyen vándorlásunk társa, utunk és életünk. Általa, vele és benne legyen boldog az új esztendőnk. Szabó Lajos - plébános D. a J. Kr.! Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim! Karácsony zengte be a lelkünket és az angyalok betlehemi éneke visszhangzott bennünk: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!“ (Lk 2,14). Ezt a békét, amelyet Betlehemben hirdettek meg, nem tehette tönkre a sok csalódás, a földi remény szertefoszlása, mert a betlehemi szózat mindent felülmúl. A keresztény ember őse a hitben Ábrahám ősatyánk, aki Szent Pál szerint „a remény ellenére is remélt“ (Róm 4,18). Betlehem! Mily kedves emlékeket idéz, angyaljárást, betlehemet, ártatlan gyermekkort, amikor még ragyogó szemünkben tükröződtek vissza a karácsonyfa fényei. De nem gondoltunk még tudatosan arra, hogy a Szentírásban mindent „a mi okulásunkra“ írtak meg (1Kor 10,11). Krisztus születésének a helységneve sem lehet véletlen. Mert mit is jelent Betlehem? Kenyér háza. (Béjt lechem). Krisztus születésének a helység neve is utal már arra, hogy a felnőtt Üdvözítő megígéri majd (folytatása a második oldalon)
dr. Jakubinyi György - érsek
