BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK MSC LEVELEZŐ TAGOZAT NEMZETKÖZI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK SZAKIRÁNY
A KIBŐVÜLT EURÓPAI UNIÓ RÉSZVÉTELE A GLOBÁLIS BÉKE MEGTEREMTÉSÉBEN UNIÓS SZEREPVÁLLALÁS AFRIKÁBAN
Készítette: Horváth Eszter
Budapest, 2011
TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés ........................................................................................................................... 5 2. Válságkezelés .................................................................................................................... 8 2.1. Válságkezelés alapjai .................................................................................................. 8 2.1.1. Előzmények .......................................................................................................... 8 2.1.2. A második világháborút követő intézményesülés a béke érdekében ................... 9 2.1.3. ENSZ Alapokmány ............................................................................................ 10 2.2. Hagyományos eszközök a válságkezelésben ............................................................ 12 2.3. Újfajta válságkezelés a bipolaritás után .................................................................... 14 2.3.1. Kezelendő problémák ......................................................................................... 15 2.3.2. Az ENSZ átalakulása ......................................................................................... 16 2.3.2.1. An Agenda for Peace .................................................................................. 16 2.3.2.2. Brahimi Jelentés .......................................................................................... 18 2.3.3. Nemzetközi szervezetek az újonnan megjelenő problémák kezelésében .......... 19 2.3.3.1. EBESZ - Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet ....................... 19 2.3.3.2. NATO - Észak-Atlanti Szerződés Szervezete ............................................. 20 2.3.3.3. NYEU – Nyugat - európai Unió ................................................................. 24 3. Az Európai Unió és a válságkezelés ................................................................................ 26 3.1. Az EU válságkezelő képességeinek kialakulása ....................................................... 26 3.1.1. Előzmények ........................................................................................................ 26 3.1.2. Út a válságkezelésben való szerepvállaláshoz ................................................... 27 3.1.3. ESDP kialakulását meghatározó szerződések ................................................... 28 3.1.4. Az európai képesség kialakítása ......................................................................... 30 3.1.5. Európai Biztonsági Stratégia .............................................................................. 32 3.2. Uniós válságkezelés a gyakorlatban ......................................................................... 34 4. Válságkezelés Afrikában ................................................................................................. 36 4.1. Afrika helyzete .......................................................................................................... 36 4.2. A kezelendő problémák ............................................................................................ 39 4.2.1. Gazdasági problémák ......................................................................................... 39 4.2.2. A hiányzó vagy rosszul működő jogállamiság, társadalmi problémák .............. 39 4.2.3. A környezeti problémákból adódó kihívások..................................................... 40 4.3. Nemzetközi együttműködés – válságkezelés Afrikában........................................... 41 3
5. Az Európai Unió és Afrika .............................................................................................. 44 5.1. Európa és Afrika kapcsolat – biztonságpolitikai szempontból ................................. 44 5.1.1. Kapcsolatrendszer áttekintése ............................................................................ 44 5.1.2. Az Afrikai Unió .................................................................................................. 46 5.1.3. Euroafrika kapcsolatok napjainkban .................................................................. 47 5.2. Az EU eszközei az afrikai válságkezelésben ............................................................ 50 5.3. EU műveletek Afrikában .......................................................................................... 52 5.3.1. A kongói válságkezelő tevékenység .................................................................. 52 5.3.2. Válságkezelés „Afrika szarván” ......................................................................... 53 5.3.3. Egyéb fontos – EU-t érintő – műveletek ........................................................... 54 6. Konklúzió ........................................................................................................................ 56 Mellékletek .......................................................................................................................... 58 Felhasznált irodalom ........................................................................................................... 69
4
1. BEVEZETÉS
A második világháború lezárását követően, egy olyan terület volt, melyben minden ország és minden vezető egyetértett, ez pedig az volt, hogy nem fordulhat elő még egyszer hasonlóan pusztító és felfoghatatlanul kegyetlen esemény, mint amilyen a két világháború. A legfőbb cél, mely ezután meghatározta a nemzetközi viszonyok alakulását a béke megteremtése, fenntartása, a konfliktusok békés kezelése lett. A kollektív biztonságot céljuknak kitűző nemzetközi intézmények, és a regionális biztonsági intézmények – az egyre intenzívebben változó világ realitásai között – folyamatosan alakították és formálták a béke megőrzésére irányuló elképzeléseiket. A hidegháború időszakának látszólagos tehetetlenségét a korszak végeztével felváltotta, a ’90-es évek elején radikálisan megújult válságkezelési gyakorlat, mely új elemeket és eljárásmódokat tartalmazott, amely már a globalizálódó világ új kihívásaihoz alkalmazkodott. A katonai erők alkalmazását is megváltoztatta a biztonság megőrzésének szélesebb értelmezése. A haderő nem háborús célokra való alkalmazása, ugyan átértékelte a katonaság szerepét, azonban fontosságából az nem veszített. Az elmúlt 15-20 évre jellemző, hogy egyre nagyobb szerepet és nyilvánosságot kapnak az úgynevezett nem háborús tevékenységek, hiszen a béke megteremtésén túlmenően segítik azon feltételek kialakítását, amelyek egy állam működéséhez szükségesek. Ennek megfelelően többek között a választások felügyelete, vagy a demokratikus intézményrendszer kialakítása és működésének segítése alapvető feladattá vált. Napjainkban már nem az ENSZ az egyetlen szervezet, mely kizárólagosan ellátja ezt a szerepkört, hanem más nemzetközi és regionális intézmények is bekapcsolódtak a válságkezelés rendszerébe, amelyek más-más képességekkel és eszközökkel rendelkeznek. Az Európai Unió gazdasági súlyához mérten mind a kontinensen, mind pedig világméretekben igyekszik megfelelő szerepet vállalni a béke megteremtésében és biztosításában. Az Európai Unió egységesen, mint biztonságpolitikai aktor jelenik meg a nemzetközi szintéren, így Afrikában folytatott válságkezelői tevékenységben. A célom az, hogy bemutassam a béketámogató, válságkezelő tevékenység alapjait, szerepét napjaink nemzetközi kapcsolataiban, rávilágítsak az Európai Unió egyre markánsabb jelenlétére a világ számos pontján, hogy értékeljem a válságkezelésben játszott szerepét és ezeken keresztül bemutassam a helyét a nemzetközi politikai arénában. 5
Az első fejezetben áttekintem a válságkezelés, mint tevékenység a kialakulását, fejlődését és változását a változó nemzetközi környezetben. Bemutatom a főbb szervezeteket, amelyek a hagyományos békefenntartással foglalkoztak és megalapozták a még napjainkban is érvényes alapelveket és eljárásokat. Összefoglalom, hogy hogyan változott a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért folytatott tevékenység az újfajta kihívások megjelenésével és, hogy mely szervezeteknek volt és van kiemelkedő szerepe még napjainkban is. Különös színezetet ad a vizsgálatnak, hogy ennek a körnek ma már – az ENSZ, a NATO, EU tagsága révén – Magyarország is teljes jogú tagja és aktív szereplője. A második részben a politikai integráció elmélyülésének folyamatát rendszerezem az Európai Unió saját védelmi képességének kialakításában meghatározó szerződések, keretek bemutatásával. Elemzem és összefoglalom az Európai Unió védelmi stratégiájának alapelveit, azok hátterét, a civil és katonai képességek kialakítását és a gyakorlatban történő alkalmazásukat. A válságkezelés Afrikában c. fejezetben részletezem azokat a problémákat, melyekkel a válságkezelésben résztvevő szereplőknek szembe kell nézniük Afrika stabilitásának és fejlődésének érdekében. Bemutatom, hogy az Afrikában jelenlévő szervezetek, milyen módon működnek együtt és milyen módon nyújtanak segítséget a kontinensnek, hogy az a saját válságkezelői tevékenységét tudja a biztonság megteremtésének szolgálatába állítani. Európa és Afrika kapcsolatát a negyedik fejezet taglalja, mely végig veszi a kapcsolatrendszer fontosabb állomásait a napjainkban zajló közeledési folyamat főbb eseményeire helyezve a hangsúlyt, melynek következtében a két kontinens közti kapcsolat egyre mélyebbé és összetettebbé válik. Bemutatja az Európai szerepvállalás legfőbb területeit a válságkezelésben az afrikai stabilitás megteremtése érdekében. Kitér a számos Uniós és afrikai műveletre, melyek a béke és biztonság feltételeinek biztosításával hozzájárulnak a kontinens fejlődéséhez. A dolgozat témája szempontjából fontos, hogy röviden szót ejtsünk azokról a fogalmakról, melyek szorosan kapcsolódnak a nemzetközi
béke és biztonság
kérdésköréhez. A biztonság fogalma, a „veszélyektől vagy bántódástól mentes (zavartalan) állapot”1. A veszélyek hiányát, illetve a veszély elhárításához szükséges eszközök meglétét és azok alkalmazási képességét jelenti. Míg korábban a biztonság katonapolitikai
1
Magyar Értelmező Kéziszótár
6
kérdés volt „csupán”, addig napjainkra összetettebb kérdésként értelmezzük, melyek a katonai elemeken túl gazdasági, társadalmi, emberi-jogi és környezeti megközelítést is magában foglal. A biztonság összetett fogalom, különösen akkor, ha egy ország, állam esetében vizsgáljuk. Az átfogó biztonsághoz, egyrészről szükséges a belső rend szilárdsága, vagyis, hogy akadály nélkül érvényesül a nemzeti akarat és az intézmények is képesek egy esetleges válsághelyzetben a konfliktuskezelés eszközeit biztosítani. A belső biztonsággal egyidejűleg nincs külső fenyegetés sem, mely veszélyeztetné a nemzeti szuverenitást, vagy konfliktus esetén biztosítottak a nemzeti túlélés feltételei.2 Tehát egy állam esetében kialakult válság során segíteni kell a működőképességhez szükséges állami képességek, intézmények kiépítését és arra is oda kell figyelni, hogy a környező országokban „rend legyen”, azaz külső fenyegetettség ne hátráltassa a kitűzött célok elérését. A biztonságpolitika általában, az egyének biztonságát nem vizsgálja, hiszen leginkább emberi közösségekre, államokra és az államok által létrehozott nemzetközi rendszerekre irányul.3 Az új helyzeteknek megfelelően a biztonságpolitikai szakemberek ma már a fentebb említett széles spektrumú kockázatokkal is foglalkoznak, hiszen minden területen vizsgálni kell a konfliktusokat és a lehetséges megoldásokat. A válság, válságkezelés „olyan hazai, vagy nemzetközi esemény, helyzet, amely reális biztonsági kockázatot jelent és kezeléséhez, elhárításához rendkívüli intézkedések és plusz erőforrások szükségesek. A válságkezelés a válságra adott válasz (pl. rendkívüli intézkedések, erők, eszközök alkalmazása) megvalósítási szakasza.” 4
2
Gazdag Ferenc: Biztonságpolitika SVKH, Budapest, 2001. p. Gazdag Ferenc: Biztonságpolitika SVKH, Budapest, 2001. p.32. 4 Kaszás Mihály: A helyi védelmi igazgatási szervek. A válságkezelés területi szintjei és feladatai, előadás vázlat, 2004 3
7
2. VÁLSÁGKEZELÉS
2.1. Válságkezelés alapjai
2.1.1. Előzmények A XIX. század második feléig visszavezethetők a válságkezelés előzményei. Azonban maga a fogalomi apparátus csak a második világháború lezárását követően alakult ki. Az első hágai békekonferencián (1899) 26 állam részvételével elfogadott egyezményben, a viszályok békés rendezése, a szárazföldi háború törvényei a sebesültek és betegek védelmének alapelvei kerültek lefektetésre. Az 1907-ben megtartott második hágai békekonferencián a háború nemzetközi jogi szabályozását vitatták meg a résztvevő államok. 5 Egy a békét biztosítandó nemzetközi szervezet létrehozásának gondolata már a XX. század elején felvetődött. E szervezet megalakítására Woodrow Wilson amerikai elnök (1913-1921) – a háború utáni béke megteremtésével kapcsolatosan megfogalmazott alapelvei kapcsán – javaslatot tett a Nemzetek Szövetségének (Népszövetség) megalapítására, mely a háború győztes hatalmai által 1919. június 28-án aláírt Nemzetek Szövetségének Egyezségokmányában létre is jött.6 A nemzetek arra vállalkoztak, hogy elsősorban békés rendezéssel próbálják megoldani a konfliktushelyzeteket. Azonban fontos megjegyezni, hogy a háború lehetőségét nem zárta ki a dokumentum. Illetve meg kell említenünk az 1928-as Briand–Kellog Paktumot, melynek II. cikke megfogalmazza, hogy a politikai szinten felmerülő viták megoldását „mindenkor csak békés úton szabad keresni” (Briand-Kellog Paktum, 1928) Ez a megközelítés fontos változás a Wilsoni elvekhez képest, abból a szempontból, hogy a háborút, mint vitarendezési eszközt, kizárja.
5
Gazdag Ferenc: Válságkezelés és békefenntartás, In: Múltunk, Tanulmányok a háborúról, 2004/4. szám p.265. 6 Az eredeti elvekhez képest eltérő formában, tekintettel arra, hogy a háborúban győztes hatalmak pozíciójának megerősítését szolgálta az aláírt dokumentum (Gazdag Ferenc :Uo. 9. 266.)
8
2.1.2. A második világháborút követő intézményesülés a béke érdekében A második világháború még nem ért véget, de már megfogalmazódott a nemzetközi összefogás igénye a béke érdekében, a Németországgal és Japánnal szemben álló szövetségesek vezetőiben. A szövetségesek 1941. január 12 –én aláírták a „Kezdeményező nyilatkozatot”, azonban a legjelentősebb katalizátornak a Churchill és Roosevelt által kiadott közös nyilatkozat, az Atlanti Charta (1941. augusztus 14.) tekinthető. Ennek eredményeképpen 1942. január 1-én 26 ország értekezletén fogadták el az „Egyesült Nemzetek Szervezetéről szóló okmányt”. 1943. november 1-i „Négy nemzet nyilatkozata” című dokumentumot az USA, NagyBritannia, Szovjetunió külügyminiszterei fogadták el – a moszkvai értekezlet (1943. október 19-30.) egyeztetéseinek eredményeképpen – az általános biztonságról, melyet Kína nagykövete is aláírt. Ez tesz említést először arról, hogy a nemzetközi béke és biztonság garantálására egy nemzetközi szervezetet hozzanak létre.7 1944. augusztus 21-én a Dumbarton Oaks-i értekezleten dolgozták ki az ENSZ első alapokmány-tervezetét. Ekkor a fontosabb kérdésekben is megállapodtak.8 A jaltai értekezleten (1945. február 4-11.) rögzítették a szavazási és eljárási szabályokban, itt alakult meg 5 állandó taggal a Biztonsági Tanács kerete, döntöttek az alapító jogokról. A létrehozás utolsó állomása San Francisco volt 1945. április 25-26-án, ahol az 51 alapító állam közül 50 – Lengyelország kivételével, akinek ekkor még nem volt kormánya – aláírja az Alapokmányt. Így az 1945. október 24-én hatályba lépett.9 Az ENSZ megalakulásával egy időben indult meg a szervezethez köthető válságkezelési gyakorlat, melynek jogi alapjául az Alapokmány szolgál. Azonban az eljárásra, műveletekre vonatkozóan nincsen szabályozás, tekintettel arra, hogy a békefenntartás kivitelezése, mindig az adott körülményekhez, konfliktushelyzetekhez igazodik.10. Létszámát tekintve a legtekintélyesebb szervezet a világon.
7
Halmosy Dénes : Nemzetközi Szerződések 1918-1945, (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest , 1966) p. 546 8 Halmosy Dénes : Nemzetközi Szerződések 1945-1985, (Gondolat, Budapest 1985)p. 19 9 u.o.: p. 19 10 Gazdag Ferenc: Válságkezelés és békefenntartás In: Múltunk, Tanulmányok a háborúról, 2004/4. szám, p.267. Az ENSZ története során folyamatosan bővült, így mára már 192 ország a tagja
9
2.1.3. ENSZ Alapokmány11 „Mi, az Egyesült Nemzetek népei elhatározván azt, hogy megmentjük a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól… egyesítjük erőinket a nemzetközi béke és biztonság fenntartására, alapelvekben való megegyezés, valamint eljárási módszerek létesítése útján biztosítjuk azt, hogy fegyveres erő alkalmazására, ha csak közérdek nem kívánja, sor többé ne kerüljön…„ (ENSZ Alapokmány, 1945) A válságkezelés történeti áttekintése kapcsán fontos külön említést tenni az ENSZ Alapokmányban lefektetett elvekről, szabályokról, hiszen, mint azt fentebb is említettem az ENSZ központi szereppel bír, mint a béke és a biztonság legfőbb letéteményese. A dokumentum lényegében három alapvető feladattal foglalkozik. Egyrészről meghatározza az ENSZ szervezeti fellépését, a különböző szervek egymás közti viszonyát, másrészről tartalmazza azokat az elveket, amelyek a világszervezet jogi kereteit körvonalazzák, harmadrészről pedig az államok közti érintkezést szabályozzák. Az Alapokmány első fejezete tartalmazza a világszervezet céljait és működésének elveit, mely további kettő cikkre tagolódva bővebben kifejti a tagállamok szándékát azokra az erőfeszítésekre vonatkozóan, amelyek a nemzetközi béke és biztonság fenntartását szolgálják (1. cikk), és meghatározza az alapelveket. (2. cikkben) A nemzetközi béke és biztonság fenntartása szempontjából a dokumentum, tartalmazza mindazokat az összetevőket, amelyek fontosak a biztonság megőrzése szempontjából. A legfontosabb elem ezek közül is az erő alkalmazása, melyre vonatkozóan az Alapokmány világosan kimondja, hogy erő alkalmazására csupán két kivétel adhat okot. Az első eset, ha egyedi vagy regionális alapon történő önvédelemről beszélünk, melyet az alapítók engedélyeztek. Ennek a joga csak addig áll fenn, amíg az ENSZ nem intézkedik az ügyben. (VI. fejezet, 51. cikk). A másik eset, mely kivételt jelent, ha a szervezet kollektív fegyveres fellépést kezdeményez a béke megsértőjével szemben. Ezt a ”Viszályok békés rendezése” és az „Eljárás a béke veszélyeztetése, a béke megszegése és a támadó cselekmények esetében” című fejezetek taglalják. (VI.- VII. Fejezet; 1. számú mellékletben olvasható a szövegezése)
11
Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya és a Nemzetközi Bíróság Alapszabályai, (kiadta a Magyar ENSZ Társaság, 2008)
10
A VI. fejezet értelmében a Biztonsági Tanácsnak jogában áll minden olyan viszályt vagy helyzetet megvizsgálnia, amely veszélyeztetheti a nemzetközi békét – akár a vitában részes, de az Egyesült Nemzetek Szervezetébe nem tartozó állam állam megkeresésére – és ennek elkerülése végett ajánlásokat tehet a felek számára a békés rendezésre vonatkozóan. (VI. fejezet, 34. cikk) Az erő alkalmazásának lehetőségét, az alkalmazásra vonatkozó feltételek esetében az Alapokmány VII. fejezetében leírtak alapján a Biztonsági Tanács határozza meg azokat a rendszabályokat, melyek az ENSZ határozatoknak kívánnak érvényt szerezni. Ilyenek lehetnek például a kereskedelmi forgalom teljes vagy részleges felfüggesztése, diplomáciai kapcsolatok megszakítása, mely ideiglenes rendszabályok alkalmazására hívhatja fel tagállamait. Azonban, ha a béke fenntartása céljából előírt intézkedések nem eredményesek, akkor hozzájárulhat fegyveres erők alkalmazásához. A biztonság és békefenntartásához a tagállamok saját légi, tengeri, szárazföldi erejüket biztosítják, vagy akár azzal is hozzájárulhatnak az ENSZ művelethez, ha például biztosítja a szabad átvonulás jogát a területén. (41-43. cikk, VII. fejezet) Az itt meghatározottak nem érintik az egyéni, vagy kollektív védelem természetes jogát és a BT bármikor – ha a béke és biztonság fenntartása megkívánja – megteheti az általa szükségesnek ítélt intézkedéseket. Az ENSZ intézménye a működés hatékonysága érdekében szervekre tagolódik. Egy súlyozott szereppel bíró szervet tettek meg az ENSZ központi elemévé, mely „hatalmiegyensúly elem”12, ez a Biztonsági Tanács. A béke érdekében létrehozott hatalmi egyensúly alapvető célja – egy erős szövetség felállításával – az agresszor elrettentése, figyelve arra, hogy egy állam ereje se növekedjen meg túlzottan, ezáltal veszélyeztetve az egyensúlyt az államok között. A BT létrehozása külön hatalmat biztosított az öt állandó tag – USA, Szovjetunió (Oroszország 1991-től), Franciaország, Nagy-Britannia, és Kína – számára, hiszen élhettek a vétó eszközével. Ezen államokon kívül – kezdetben hat, majd a világszervezet növekedésével – további tizenegy, meghatározott időre (2 évre) választott tagból épül fel a Biztonsági Tanács, melynek a döntései kötelező érvényűek a Szövetség tagjai számára a VI-VII. fejezet érvényesítését illetően. Szemben a Közgyűléssel, mely az összes tagot magában foglalja és egy ország, egy szavazat alapon születnek határozatai. Ezek azonban csak ajánlás jellegűek. A Gazdasági és Szociális Tanács (X. fejezet) végzi az ENSZ szervezetek gazdasági és szociális tevékenységének koordinálását. A vitás kérdéseket Fórumon keresztül vitatják 12
Drót László: Béketámogató műveletek kialakulása és formaváltozása 1945-től napjainkig, (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2001.) p.8.
11
meg, amely ajánlásokat tehet, ezek azonban nem kötelező érvényűek. A gyámság alá helyezett területek igazgatására az önkormányzatiság és függetlenség elősegítése a feladattal rendelkezett a Gyámsági Tanács, mely munkáját sikeresen befejezte és tagságát a BT állandó tagjaira redukálta, akik csak szükség esetén találkoznak. Az Alapokmányban rendelkeznek a tagállamok jogvitáinak eldöntésére szolgáló Nemzetközi Bíróság, továbbá a kiszolgáló és adminisztrációs feladatot ellátó Titkárság működéséről is, melynek az élén a Főtitkár áll.
2.2. Hagyományos eszközök a válságkezelésben Az ENSZ békefenntartó tevékenysége estében a különböző irodalmi források egységesek
abban,
hogy a
békefenntartó
tevékenységnek
különböző
korszakai
különíthetők el. Ennek megfelelően a 1988-at megelőző korszakot az első generációs (vagy hagyományos békefenntartás) békefenntartó akciók alkotják, míg az ezt követő időszak tevékenységet második generációsnak nevezik. Az „An Agenda for Peace” (1992) dokumentumot követően beszélhetünk az új- típusú békefenntartói tevékenységről, mely tökéletesíti a nemzetközi válságkezelés módszereit, így például a katonai érők humanitárius célú alkalmazását körültekintően definiálja. A jobb megértés érdekében szükséges az első generációs tevékenység korszakainak bemutatása. Egyrészről van kezdeti úgynevezett alakuló korszak (1946-1956), amikor csak megfigyelő missziók jöhettek létre, tekintettel arra, hogy az intézményesült hidegháború kialakulásával nem vált lehetővé a Biztonsági Tanács hatékony működése, hiszen a szuperhatalmak ügyeltek rá, hogy a felmerülő konfliktusokban azonnal részesek lehessenek melynek következtében patt helyzet jött létre a kialakuló válságokban.13 A megoldást hasonló esetekben a Biztonsági Tanács megkerülése jelentette. Ezt úgy sikerült megvalósítani, hogy megszületett a Közgyűlés „United for Peace” határozata, melynek értelmében, ha a Biztonsági
Tanács,
a
nagyhatalmi
egyet
nem
értés
miatt
működésképtelenné válik, abban az esetben a Közgyűlés is tehet ajánlásokat a tagországok számára. Az első ilyen misszió (UNEF1) megindításával jött létre, mellyel egyidőben kezdetét vette az első generációs békefenntartásban a klasszikus békefenntartás időszaka.
13
Szám szerint 4 megfigyelő misszió indult ekkor, amelyek közül még napjainkban is működik kettő, a korábban említett UNTSO, illetve a másik az UNMOGIP.
12
A békefenntartó tevékenységekért korábban felelős főtitkárhelyettes, Marrack Goulding a következőképpen foglalja össze a korszak – tehát a hagyományos békefenntartás - szabályait: −
„a békefenntartó missziók ENSZ missziók voltak (a Közgyűlés vagy a Biztonság Tanács hozta őket létre. A főtitkár és a titkárság vezette és nem valamely tagállamok csoportja.)
−
a szembenálló felek egyetértésével lehet a missziót létrehozni. Feltétele a tűzszünet, vagy a felek érdekmúlása a harcok a folytatásában;
−
Az ENSZ jelenlét tiszteletben tartása, a biztonság garantálása;
−
a tagállamok készségesek az együttműködésben végrehajtó erők generálásában;
−
az erő alkalmazásának tilalma, az erőalkalmazás, csak önvédelmi esetében lehetséges (tágabb értelemben önvédelemnek számított az is, ha a missziót a mandátum végrehajtásában akadályozzák).”14 Az első generációs missziók behatárolt feladatokat kaptak, szűk mozgástérrel
rendelkeztek és csak szigorú feltételek között jöhettek létre. A megfigyelő missziók, azaz a fegyverszünet fenntartását, vagy más külső beavatkozás megszüntetését ellenőrző missziók, valamint a fegyveresen ellátott missziók (kényszerítő misszió) csoportja volt jellemző, melyek során – önvédelemből – sor került fegyveres erő alkalmazására. A békefenntartás csupán egy lépés a konfliktus teljes rendezésére, hiszen bebizonyosodott,
hogy
némely esetben
a
békefenntartó
missziók
nem
tudják
megakadályozni a háborúskodást. A békefenntartó tevékenység nem akadályozza meg a feleket abban, hogy a keletkezett konfliktust fenntartsák egymás között (propaganda, gazdasági szankciók, versengés a szövetségesek támogatásáért), pusztán annak az útjában állnak, hogy a konfliktus erőszakos eszközök alkalmazásáig fajuljon.15 Ennek alátámasztása a még napjaikban is fennálló ciprusi görög-török szembenállást említhetjük. A korszakhatárt egyrészről a meginduló nemzetközi együttműködés hozza létre, mely aktívabb válságkezeléssel jár együtt. Másrészről pedig amellett, hogy több misszió indult el, minőségükben is megváltoztak azok, hiszen egyszerre politikai, katonai, 14 15
Tisovszky János: Az ENSZ és a békefenntartás (Magyar ENSZ Társaság, Budapest, 2007.) p. 37 Gazdag Ferenc (szerk.) Biztonságpolitika, ( SVKH, Budapest 2001) p. 191.
13
gazdasági, humanitárius – tehát mind katonai, mind polgári feladatokat is – hivatottak ellátni. Harmadsorban még befolyásolta a korszakolást az a tény is, hogy 1988- ban az ENSZ Békefenntartó Erői kapták a Nobel- békedíjat.
2.3. Újfajta válságkezelés a bipolaritás után A hidegháború időszakában a nemzetközi környezetet alapvetően a két nagyhatalom és azok „szövetségi rendszeréhez” tartozó felek közt ugyan meglévő, és katonai erők szembenállásával nyomatékosított ellentétek jellemezték. A bipoláris világrend felbomlása következtében, a korábbiakkal ellentétben, nem volt olyan egyszerű felkelteni a két nagyhatalom érdeklődését a nemzetközi békefenntartással kapcsolatban. Hiszen még a hidegháborúban ahol konfliktus volt ott biztosra lehetett venni, hogy mind a Szovjetunió, mind az USA meg fog jelenni és állást fog foglalni, ezáltal nemzetközi szintre emeli a problémát, addig a 90-es években már nem volt evidens, hogy egyáltalán szerepet vállalnak-e a felek egy konfliktusban, ha érdekük azt nem indokolja. Így könnyebben engedték át az irányítást az ENSZ-nek. Mivel a két nagyhatalom versengése véget ért a Biztonsági Tanács döntéshozatala is hatékonyabban tudott működni, mely tényezők egyértelműen kedveztek a Világszervezetnek. (jelentősen nőtt az ENSZ békefenntartó missziók száma, 17 új misszió 1991-1994 között16) Ami azonban megnehezítette a dolgot, az az volt, hogy a világ nem lett biztonságosabb a hidegháború végeztével. Egy sokkal komplexebb biztonságértelmezéssel, egy többszereplős és ezáltal egy kiszámíthatatlanabb világrenddel kellett megismerkedni. A változással előkerültek olyan ellentétek, amelyek korábban a két szuperhatalom „harcában” nem éleződtek ki, melyek hatására egyre szaporodtak a válsághelyzetek és a konfliktusok. Nemzetközileg elfogadottá vált az az álláspont, mely szerint „az új veszélyt a belső, vagy lokális konfliktusok képezik, amelynek központjában a diktatúrák alól felszabaduló nemzetiségek, etnikumok, történelmi közösségek erőszakos fragmentációja áll.”
17
A hagyományos értelemben vett háború lehetősége helyett a háborús küszöb alatti
fegyveres konfliktust részesítik előnybe.18
A válságok megoldására komplexebb
válaszokat kellett találni, amelyek a korábban használt arzenálon túlmenően kiegészültek szociális, politikai, gazdasági, társadalmi eszközökkel is. A második generációs missziók 16
Gazdag Ferenc (szerk.) Biztonságpolitika, ( SVKH, Budapest 2001) p.195. Deák Péter: Biztonságpolitika a hétköznapokban (ZRÍNYI Kiadó, Budapest 2009.) p. 67. 18 u.o. p.67. 17
14
esetében tehát status quo megőrzéséről áttevődött a hangsúly a szilárd és fenntartható béke megteremtésére és fenntartására.19
2.3.1. Kezelendő problémák Az újfajta kihívások között már nem pusztán a hagyományos értelemben vett katonai fenyegetést kell, hogy megelőzzék, kezeljék. Az ezredforduló egyik legnagyobb problémája – mellyel szemben továbbra is szükséges a katonai erő alkalmazása – a globális terrorizmus lett. A terrorizmus problémája több területen történő kezelést igényel. Oda kell figyelni szociális és politikai szempontból, hiszen a bizonytalanság, a rendezetlenség, a stabilitás hiánya egy országban a terrorizmusnak kedveznek. A vallási, etnikai, lokális érdekkonfliktusok továbbra is polgárháborúhoz, erőszakos fegyveres tevékenységhez, népirtáshoz, tömeggyilkosságokhoz vezethetnek, melyek kezelésében szintén nélkülözhetetlen szerep hárulhat a fegyveres erőkre. A globalizációval olyan nem katonai jellegű biztonsági kérdésekkel is szembe kell nézni, mint a természeti, ökológiai, vagy ipari katasztrófák. A kockázatok közé kell, hogy soroljuk az energiafüggés problémáját is, vagy a humanitárius fellépést igényelő elmaradottabb területek megsegítését, az éhínség, a tömeges migráció meggátolását, a nemzetközi szervezett-bűnözés felszámolását. A vízhiány következtében megjelenő konfliktusok és elvándorlás megakadályozására, az úgynevezett gyenge államok, vagy bukott államok, ahol az adott kormányzat nem képes a dolgok kézbentartására, a korrupció visszaszorítására új típusú válaszokat kellett megfogalmazni. A felsorolt problémák mind-mind nemzetközi jellegűek és egységes, komplex fellépést igényelnek a fejlettebb országok, a világszervezetek és a nem kormányzati szereplők részéről egyaránt. A média hatalma is befolyásolta az ENSZ mindennapi tevékenységét, azáltal, hogy széles tömegekhez eljutatta a legapróbb problémákat is, akik nem mástól, mint a világszervezettől vártak cselekvést. Ezáltal olyan feladatok elvégzésére kényszerítette a Világszervezetet, melyek nem feltétlenül érintették a nemzetközi béke és biztonság kérdéskörét.
19
Gazdag Ferenc (szerk.) Biztonságpolitika, ( SVKH, Budapest 2001)
15
2.3.2. Az ENSZ átalakulása
2.3.2.1. An Agenda for Peace 20 Az új feladatok szerteágazó volta miatt, valamint a félreértések elkerülése végett, Boutros Boutros-Ghali főtitkár több elemre bontotta az ENSZ beavatkozó tevékenységét, illetve az általánosítást elkerülendő, beszédeiben több fogalmat alkalmazott a tevékenység meghatározására. 1992-ben a Biztonsági Tanács kérésére kimunkált Békeprogram című jelentésében
megkülönbözteti
a
klasszikus
békefenntartást
a
megelőzést
célzó
beavatkozástól, a fegyveres béketeremtő beavatkozástól, valamint a hosszú távú jelenlétet igénylő, a konfliktus újbóli kirobbanását akadályozó békeépítő tevékenységtől. Ennek megfelelően kerültek külön fejezetben meghatározásra az alábbi fogalmak, mint: a
preventív
diplomácia
(preventive
diplomacy),
amelynek
célja,
hogy
megakadályozza a felek közötti viták keletkezését; megakadályozza, hogy a meglévő
viták
konfliktusba
csapjanak
át,
és
korlátozza
a
konfliktus
továbbterjedését. Fontos eleme a felek közti kölcsönös bizalom, információcsere. a béketeremtés (peacemaking), olyan tevékenység, amelynek az a célja, hogy rávegye az ellensége feleket a megállapodásra elsősorban olyan békés eszközök útján, amelyeket az ENSZ Alapokmányának VI. fejezetében elődeink lefektettek; a konfliktus után kerül sor az alkalmazására. a békefenntartás (peace-keeping) az ENSZ közvetlen beavatkozása a helyszínen, mindezidáig az összes érintett fél egyetértésével, rendes körülmények között az ENSZ katonai és/vagy rendőri és gyakran polgári állományának felhasználásával. A békefenntartás olyan eljárás, amely kiszélesíti a lehetőségeket a konfliktus megakadályozása, és a béke megteremtése terén. konfliktust követő békeépítés (peace-building) célja, hogy felismerjék és támogassák
20
azon
szervezeteket,
amelyek
a
béke
megszilárdítására
és
Boutros Boutros-Ghali: Békeprogram (Agenda for Peace) (Magyar ENSZ Társaság, Budapest, 1992)
16
megerősítésére törekszenek, egyszóval, hogy elkerüljék a konfliktus ismételt kiújulását. valamint javaslatot tett a békekikényszerítés (peace enforcement) alkalmazására, mely szabályozott és átlátható keretek közötti – a felek beleegyezése nélkül is – fegyveres erő alkalmazását jelenti, akkor, ha a felek megszegik a béke megállapodást. A jelentés pontról pontra végig veszi az új korszak misszióinak követelményeit, sajátosságait, megvalósításuk feltételét, a formáját, a legfőbb elveket, amelyek alapján képesek lesznek működni a fent említett első négy fogalmi keret között. A legnagyobb hangsúly a preventív diplomácia keretén belül megvalósítandó konfliktus megelőzésen kell, hogy legyen. A bizalomépítő intézkedések, a ténymegállapítás, a korai előrejelzés, a megelőző felvonulás, a demilitarizált övezetek létrehozásának intézményei ezt a célt szolgálják. Egy misszió létrehozása során a megelőzés terén bővebben is szól a regionális szervezetek szerepének növeléséről, valamint a koordináció szükségességéről a szervezetek között.
A tagállamok számára azt javasolja a főtitkár, hogy legyen egy
gyorsan mozgósítható, speciálisan kiképzett, önkéntes alapon szervezett fegyveres erejük, amely képes azonnali akcióra („béke-biztosító egységek”), ha a helyzet azt úgy kívánja. Hangsúlyozza, hogy elsősorban az elrettentés a célja ezen fegyveres erők meglétének, nem pedig az alkalmazásuk. A második generációs művelet esetében tehát elmondható, hogy úgy, ahogy a korábbi akciók esetében most is az ENSZ BT, illetve a Közgyűlés engedélye szükséges, valamint, hogy a regionális szervezetek – mint az EBEÉ; Afrikai Egységszervezet, Arab Liga – fokozott szerepvállalása is megvalósul. Leginkább az államon belüli konfliktusok, polgárháborús helyzetek válnak jellemzővé a hidegháborút követően, a megváltozott nemzetközi helyzet miatt a szembenálló felek nehezen azonosíthatók. Az akciók esetében a legfőbb hangsúly továbbra is a pártatlanságon kell, hogy legyen. Ez a gyakorlatban nem mindig valósulhat meg, tekintettel arra, hogy a szerepek változásának a hatására a beavatkozást át kell értelmezni. Jellemzővé vált, hogy a missziók során rendőri erőket és polgári szakértőket is alkalmaznak. A mandátum gyakran kiterjed a választások megszervezésére, lebonyolítására, a demokratizálódás elősegítésére, a demokrácia intézményének kiépítésére, a bírói, büntetés-végrehajtási tevékenység felügyeletére.
17
Összességében az alábbi következetéseket lehet levonni második generációs tevékenység tapasztalataiból, melyek segítették az új típusú békefenntartás kialakulását: a korai beavatkozás révén törekedni kell a konfliktus eszkalációjának elkerülésére, kulcsfontosságúak a gazdasági, társadalmi, szociális elemek a konfliktus feloldásában, a hatékonyság érdekében a célok egységességére kell törekedni, a tárgyalások nem nélkülözhetik a katonai eszközöket sem.21
2.3.2.2. Brahimi Jelentés22 Az algériai Lakhdar Brahimi általa vezetett magas rangú diplomatákból álló nemzetközi csoport 1999- ben dolgozta ki ajánlásait, mely az ENSZ hatékonyságát, az új kihívásokhoz való további alkalmazkodást volt hívatott elősegíteni az elkészített ajánlás által. A jelentés előirányozta, hogy az ENSZ politikai, humanitárius, katonai, fejlesztési területei további korszerűsítést igényelnek, a hatékonyabb eredmény elérés érdekében elő kell segíteni ezen területek szorosabb együttműködését a válságok kezelése során. A jövőre való tekintettel felhívta a figyelmet a reakcióidő csökkentésére egy probléma kapcsán, mind a nemzetek mind a világszervezet fellépését illetően. A folyamatos fejlesztést is kulcsfontosságúnak
tartja
(több
pénz
invesztálása
modernebb
felszerelésekre,
fejlesztésekre) A preventív diplomácia sikerességének érdekében egy „Információs és Stratégiai Elemző Titkárság” felállítását kezdeményezi az információszerzés, feldolgozást, valamint a felek közti információ cserét illetően. Úgynevezett „stand by erők” felállítását kezdeményezi, mely a klasszikus missziók esetében 30 napon belül, az összetettebb újfajta missziók esetében 90 napon belül telepíthető és alkalmazható. Kitér a konszenzus és a pártatlanság fogalmaira, melyek értelmezésén a sokrétű konfliktusok (belső etnikai konfliktusok például) esetében lazít. A missziók erői védelmet kell, hogy biztosítsanak – a saját védelmük és mandátum teljesítésén túl – a missziókban tevékenykedő nem katonai erők részére is.
21
Gazdag Ferenc (szerk.) Biztonságpolitika, ( SVKH, Budapest 2001) p. 196.
22
Gazdag Ferenc (szerk.) Biztonságpolitika, (SVKH, Budapest 2001) p. 203-204.
18
2.3.3. Nemzetközi szervezetek az újonnan megjelenő problémák kezelésében A hidegháború végével, mint ahogy azt korábban leírtak alapján leszűrhetjük, megváltoztak a nemzetközi és regionális szervezetek, intézmények feladatai. Maguk, a nem ENSZ szervezetek is elvállalták a nemzetközi viszonyok rendezésének feladatát.23 Dolgozatomnak nem elsődleges feladata a szervezetek bemutatása, melyek ezen a területen meghatározó nemzetközi szereplők, a teljesség kedvéért pár szóban szeretném bemutatni azokat a szervezeteket, amelyekkel az Európai Unió is együttműködik a válságkezelésben.
2.3.3.1. EBESZ24 - Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Az EBEÉ (Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet) még a hidegháború időszakában 1973-ban kezdte meg tevékenységét és 1975-ben került sor - Helsinkiben és Genfben tartott értekezlet során - a Helsinki Záróokmány aláírására 33 európai és 2 északamerikai (Kanada, USA) részvételével. A legnagyobb európai biztonsági intézmény, melynek legfőbb pozitívumaként azt tartják számon, hogy a politikai, katonai területeken túlmenően az emberi-jogi, kisebbségi valamint gazdasági kérdésekre is kiterjed a biztonság-felfogása. Az európai normák érvényesülése is feladatai közé tartozik. A békeépítéssel és a konfliktus utáni rehabilitációval a válságkezelés egy olyan feladatát vállalja fel, melyet korábban egyik nemzetközi szervezet sem tett meg.25 A tagállamok kimondják, hogy fokozni kívánják az együttműködést más regionális szervezetekkel és az ENSZ-el. Az EBESZ működésében az ENSZ Alapokmányának VI. és VIII. fejezete alapján kívánja megvalósítani békefenntartó tevékenységét. Ennek fényében „mint regionális szervezet törekszik a vitás ügyek békés rendezésére, még mielőtt azt az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé terjesztenék."(VIII. fejezet, Alapokmány) Mivel a szervezet számára fontos a legnagyobb legitimitás fenntartására, ezért a válságok kezelésének és a 23
„ A nemzetközi béke és biztonság érdekében számos regionális szervezet, ideiglenes szövetség, ország csoportok is hajtanak végre feladatokat az ENSZ Biztonsági Tanács határozatára és felhatalmazásával, amire az Alapokmány VIII. fejezete ad lehetőséget - vagy mert az érintett felek egyetértenek, elfogadják békesegítő jelenlétét és tevékenységét.” (Boldizsár Gábor:A béketámogató műveletek kialakulása, fejlődése, helye, a katonai műveletek rendszerében,forrás: http://www.zmne.hu/tanszekek/kvt/digitgy/20012/eloadas/boldizsa.html#_ftn11 , letöltve: 2008. november 22. ) 24
A EBEÉ egyszerre szolgálta az európai helyzet rendezésére, illetve megosztottság intézményesítésére. Az EBEÉ 1994-es budapesti dokumentuma keretében az értekezlet szervezetté alakul- innentől EBESZ. 25 Ilisics Zoltán: Válságkezelés az ezredfordulón, Magyarország részvétele a katonai béketámogató műveletekben; Ph.d. értekezés, Budapest, 2004
19
konfliktusok megelőzésének eszköztárából hiányzik a katonai kényszerítő erő alkalmazása. Ssem a pénzügyi, sem a logisztikai háttér nem biztosított, ezért csak egy másik „kikényszerítő mechanizmussal” is rendelkező szervezet által koordinált béketámogató műveletben képes hatékonyan részt venni. Napjainkban
a
polgári
aspektusokból
végzett
békeépítés
szempontjából
nélkülözhetetlen a tevékenysége. Egyes vélemények szerint az országok egymáshoz fűződő kapcsolatok mélyítésére, az álláspontok közelítésére szempontjából is fontos szerepet játszik. Ilisics Zoltán munkájában is ez olvasható: „…alapvetően olyan államokra kell gondolni, mint Szerbia, Montenegró vagy Albánia, melyek jelenleg sem a NATO-val, sem az Európai Unióval nem folytatnak csatlakozási tárgyalásokat, sőt középtávon sincs esélyük arra, hogy ezen szervezetek teljes jogú tagjaivá váljanak. Álláspontom szerint az EBESZ tevékenységével hozzájárulhat ahhoz, hogy a két ország fejleszthesse, elmélyíthesse politikai és akár katonai kapcsolatait az Európai Unióval vagy a NATO-val.” 26
2.3.3.2. NATO27 - Észak-Atlanti Szerződés Szervezete A szövetség létrehozásától napjainkig több mint fél évszázad telt el. Fennállásának nagyobb részében azzal a céllal működött a hidegháború körülményei között, hogy biztosítsa, a védelmet a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés tagállamaival szemben. Ugyanakkor napjainkban új feladatok bővült a tevékenységi köre, így a tagországokat érintő válságok kezelésére, a tagállamok közti kommunikáció fenntartására nagy hangsúlyt fektet. Azáltal, hogy megszűnt a bipoláris világrend a szervezetnek is alkalmazkodnia kellett az új körülményekhez, így a 90-es évektől kezdve át kellett gondolnia a biztonsági rendszerekben betöltött szerepét is. A római Nyilatkozat (1991. november) az új stratégiai koncepció közzététele volt. A koncepció lényege, hogy a biztonság alapját épp úgy képezik a politikai, gazdasági, társadalmi, környezeti elemek, mint ahogyan a katonai tényezők. A strukturális és intézményi megfontolások fontos szerepet játszanak. A nyilatkozat a jövő NATO- ját írja 26
u.o. p. 25. 1949. április 2-án írták alá Washingtonban – 12 európai ország az USA és Kanada részvételével – az Észak-atlanti Szerződést, mellyel létre jött a NATO. 27
20
le, amely képes betölteni szerepét az atlanti- térség biztonságának szavatolásában és más szervezetekkel is képes a kooperációra. A nemzetközi béke és biztonság érdekében együtt kell tevékenykednie az különféle intézményeknek és szervezeteknek – mondja a Nyilatkozat. Megindult az együttműködés az EBESZ-vel azáltal, hogy – eseti elbírálás alapján – részt vállalt a béketámogató műveleteikben, illetve támogatást nyújtott azokhoz. Az európai válságok kezelésében aktívan részt vett a 90-es években (Jugoszláv válság: 1995. IFOR veszi át az UNPROFOR – ENSZ Védelmi Hadereje feladatait) 28 1994-ben a brüsszeli csúcsértekezleten került meghirdetésre a „Partnerség a békéért” program, melynek célja, hogy fokozza a stabilitást és a biztonságot Európa szerte, továbbá, hogy könnyítse az átláthatóságot a nemzeti védelmi tervezés, a költségvetési eljárások és a védelmi erők demokratikus ellenőrzése terén.29 27 ország fogadta el a partnerségi felhívást, melyek mindegyikével „egyéni” partnerségi programot dolgoztak ki. Ez a program lehetővé tette, hogy az egyes partnerországok személyre szabottan adottságaik és érdekeik szerint alakítsák ki a katonai együttműködést a NATO-val. A PfP (Partnership for Paace) tagjai egyúttal az EAPC (Euro-Atlantic Partnership Council), vagyis az Euro-atlanti Partnerségi Tanács résztvevői is, mely a legfőbb konzultációs és politikai szervek közé tartozik a béketámogató műveletekkel kapcsolatban. Az üléseken az EBESZ soros elnöke és az ENSZ megbízottja is jelen van. A Szövetség úgy döntött, hogy a sikerekre alapozva, hogy kibővíti a békepartnerség szerepét, amely bővítés 1997-ben indult be. Ez a kibővült PfP együttműködés a lehetőségek széles körét öleli fel, nem csak katonai, védelmi téren, hanem tágabb értelemben vett biztonsági területeken is. Ezek közül a legfontosabbak: - légvédelem; légi irányítás; polgári veszélyhelyzetei tervezés; békefenntartás vezetés és irányítási rendszer; logisztika; válságkezelés; védelmi politika, tervezés, költségvetés; nyelvoktatás; szabványok; kutatás; fegyverzetek30 1995. december 11-én megszületett a NATO Doktrínája a béketámogató műveletek végrehajtásáról, melyben a NATO egységesen értelmezett béketámogató műveleteket 28
Az IFOR keretében a rendszerváltás óta a Magyar Köztársaság először vesz részt katonai erővel a békeműveleti tevékenységben, Boszniában okucsányi településen egy műszaki zászlóaljjal. 29 NATO kézikönyv Jubileumi kiadás, (Stratégiai és Védelmi kutatóintézet, Budapest, valamint NATO Információs és Sajtóiroda, Brüsszel, 1999.)p.101. 30
u.o. p. 107
21
határozott meg. A doktrína elsőként tartalmazza a definíciók pontosítását, mivel sem a tagállamok sem az ENSZ nem alkalmaz egyértelmű kategóriákat. Fontos a közvetlen kapcsolat megteremtése a katonai és a politikai folyamatok között. A béketámogató műveleteket az alábbiak szerint kategorizálta: 1. Konfliktus megelőzés (conflict prevention), mely általában az Alapokmány VI. fejezete alapján magában foglal olyan tevékenységeket, amely a diplomáciai kezdeményezésektől a csapatok megelőző telepítéséig terjed, abból a célból, hogy megelőzzék a fegyveres konfliktus kialakulását. Ebben az esetben a katonai tevékenység célja a diplomácia sikerének elősegítése. Ilyen tevékenységhez tartoznak például: konzultáció, ellenőrzés, figyelemmel kisérés, hadgyakorlatokról készített jelentések, korai előrejelzések, stb. 2. Béketeremtés (peace making) Olyan diplomáciai tevékenység melynek célja a konfliktus rendezése, tűzszüneti és gyors békeegyezmény megteremtésével. Ebbe beletartozik a jószolgálati tevékenység, közvetítés, békéltetés, diplomáciai nyomásgyakorlás, elszigetelés, szankciók alkalmazása is akár. 3. Békeépítés (peace building) Olyan politikai, szociális, gazdasági intézkedések, melyek célja, hogy elősegítsék a konfliktus utáni rendezést, a kialakult politikai rendszer stabilitását. Olyan mechanizmusok alkalmazása, melyek segítenek felismerni és támogatni azokat a szervezeteket, amelyek hozzájárulnak a békés konszolidációhoz, megelőlegezik a bizalmat és a jólétet, támogatják a gazdasági újjáépítést. 4. Humanitárius műveletek (humanitarian operations) Olyan tevékenység. amelynek célja az emberi élethez elengedhetetlenül szükséges feltételek biztosítása, a szenvedések enyhítésén fáradozó civil szervezetek támogatása, illetve a velük való együttműködés. 5. Békefenntartás (peacekeeping) Az ENSZ Alapokmány VI. fejezete értelmében az érintett felek beleegyezésével végrehajtott tevékenység. Célja, hogy lehetővé tegyék az érintett felek által elfogadott békeegyezmény megvalósítását.
22
6. Békekikényszerítés (peace enforcement) Az ENSZ Alapokmány VII. fejezete alapján történik a végrehajtás, azzal a céllal, hogy fenntartsák vagy újrateremtsék a békét, még akkor is ha bármely érintett fél beleegyezése hiányzik. Összehasonlítva az ENSZ fogalmi rendszerével ebből a fogalmi apparátusból már látszik, hogy úgy közelíti meg a konfliktusok kezelését, hogy a NATO alapokmány alapján tisztában van azzal, hogy erőket és eszközök mozgósíthatók a hatékony fellépés érdekében. Az eszközrendszert és a politikai célokat egyértelműen összeköti. A fegyveres erők alkalmazása egyértelmű keretet kap az új típusú kihívások kezelésében. Ahogy azt a római csúcstalálkozón megfogalmazták egy rugalmas, mozgékony, sokoldalú, tetszőleges feladatokhoz igazított haderőre van szükség. Ennek a haderőnek képesnek kell lennie az Észak- atlanti Szerződés 5. cikkelyében31 foglaltak teljesítésére. Az előre nem látható konfliktusok rendezésében történő részvételre és a békatámogató műveletek végrehajtására. Az együttműködés eredményeképpen létrehozták a Combind Joint Task Force (CJTF) vagyis a Többnemzetiségű Összhaderőnemi Alkalmi Harci Köteléket egy meghatározott cél elérése érdekében, mely célját tekintve korlátozott, vagy a NATO, vagy a WEU irányítás alatt működő magasabb egység. A tagországok számára a CJTF az aktív részvételt teszi lehetővé, amennyiben úgy vélik, hogy lehetőségeik, hozzájárulásuk előbbre mozdíthatja az adott béketámogató művelet sikerét. A katonai megvalósításhoz szükséges feltételeket a PfP, illetve más együttműködési keretek közös gyakorlatok, tanfolyamok biztosítják.
31
“…A Felek megegyeznek abban, hogy egyikük vagy többjük ellen, Európában vagy Észak-Amerikában
intézett fegyveres támadást, valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek, és ennél fogva megegyeznek abban, ha ilyen támadás bekövetkezik, mindegyikük az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikke által elismert jogos egyéni vagy kollektív védelem jogát gyakorolva, támogatni fogja az ekként megtámadott Felet vagy Feleket azzal, hogy egyénileg és a többi Féllel egyetértésben azonnal megteszi azokat az intézkedéseket - ideértve a fegyveres erőalkalmazását is -, amelyeket a békének és biztonságnak az észak - atlanti térségben való helyreállítása és fenntartása érdekében szükségesnek tart.” (Észak-Atlanti Szerződés, 5. cikk)
23
A NATO és az EBESZ esetében összefoglalva elmondható, hogy az együttműködési formákat át kellett, hogy gondolják, szerepeiket az újfajta kihívások, valamint a nemzetközi rendszer átalakulása határozza meg. Mind a két szervezet megtalálta a saját „területét” mellyel részt kíván és képes részt venni a válságok kezelésében, megoldásában, vagy megelőzésében. A NATO esetében inkább a hagyományos értelemben vett katonai képességek emelendők ki, melyekkel lehetővé válik, hogy kisegítse, támogassa az EU-t, vagy az EBESZ-t és hatékonyan tud együttműködni az ENSZ-el. Az EBESZ esetében inkább a humanitárius, civil segítségnyújtást kell kiemelni, mely szervezet egyértelmű védelmezője az emberi jogoknak. Napjainkra az Európai Unió hangsúlyosan segíti és felügyeli az emberi jogok tiszteletben tartását és védelmezését. A békefenntartás tehát nem csak az ENSZ privilégiuma, akár államok, vagy más nemzetközi szervezetek is kezdeményezhetik egy művelet beindítását. Egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a regionális szereplők is a nemzetközi konfliktusok megoldásában. Azonban
fontos
megjegyezni,
hogy
a
közvélemény
jobban
elfogadja
azon
békeműveleteket, melyek élvezik az ENSZ támogatását, egyértelmű felhatalmazást kaptak.
2.3.3.3. NYEU – Nyugat - európai Unió Az 1954-es Európai Védelmi Közösség kudarcát követően hozták létre. Három alapelv maradt továbbra is érvényben, a védelmi szövetség elve, a kormányközi együttműködés elve és Anglia részvételével, a külső országokkal való egyenrangú együttműködés. Az európai közösségnek a gazdasági kérdésekkel kellett foglalkozni, míg a szociális és kulturális feladatok az Európai Tanács jogkörébe tartoztak. Ennek eredményeképpen a NYEU legfőbb feladata fennállásának első évtizedében az államok újrafegyverkezésének ellenőrzése volt. Hágában, 1987 októberében kijelentették, hogy az európai integrációnak magában kell foglalnia a biztonsági és védelmi területeket is, valamint megfogalmazódott az is, hogy a NYEU célja a NATO-n belüli európai védelmi identitás fejlesztése és erősítése. Az 1992es maastrichti Nyilatkozatban ezt a törekvést erősítették meg. Sajátos nemzetközi rendszert épített ki, amelyben kategóriákba sorolja az egyes országokhoz fűződő kapcsolatait. Eszerint vannak „társult tagok”, (Cseh Köztársaság, Magyarország, Izland, Norvégia Lengyelország, Törökország) melyeknek közös jellemzője, hogy a NYEU mellett NATO-tagok is. A következő kategóriát a „megfigyelők” alkotják, akik egyben az Európai Unió tagjai is (Ausztria, Svédország, 24
Finnország, Dánia és Írország). Itt meg kell jegyeznünk, hogy Dánia egyben NATO-tag is. A harmadik, és egyben utolsó kategória, a „társult partnerek” csoportja, (Bulgária Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia) akik aláírták az Európa Megállapodást az Európai Unióval.32 A konfliktus- és válságkezelésben a NYEU az 1992-es Petersbergi Nyilatkozatban megfogalmazottak alapján jár el. Melyben kinyilvánítják a WEU szándékát a részvételre a megelőző és válságkezelő műveletekben. A brüsszeli szerződés 5. cikk33 alá eső közös védelmi hozzájáruláson kívül még humanitárius, mentési, békefenntartáshoz fűződő feladatok, fegyveres erő alkalmazása válságkezelésben, béketeremtési feladatok is az érdekkörébe tartoznak. (ideértve az EBESZ/É; ENSZ által jóváhagyott tevékenységet) A Nyugat- európai Unió létrejöttével számos lehetőség adódott az európai országok számára. Leginkább a nem NATO tagok számára volt ez alkalom a nemzetközi védelem és biztonság befolyásolásában való részvételre. Lehetőséget biztosított a tagállamok számára a katonai tömbökbe tömörülésre, a WEU az 1984-es újraéledését követően az EU és a NATO közti kapcsolatban összekötő szerepet töltött be. Lehetőség volt a béketámogató műveletekben való közös részvételre a tagállamok számára, még a nem NATO tagok részére is biztosította a katonai szereplést, és nagyban hozzájárult, könnyítette az EU biztonság- és védelempolitikájának kialakítását. Az Európai Unió a korábban felsorolt nehézségek ellenére is képes volt önállóan tovább haladni ezen a szakterületen és ezáltal új tagja lett a béketámogató műveleteket irányító és végrehajtó regionális szereplőnek. Az Európai Unió napjainkra teljesen átvette a WEU feladatai, azáltal, hogy ma már saját védelmi és biztonsági képességgel, intézményrendszerrel (fejlődőben) és célokkal rendelkezik. Ennek megfelelően 2010. március 31-én 10 tagállam döntésének megfelelően a WEU névleges felszámolására is sor került azután, hogy az érdemi működése már 2001ben befejeződött34
32
Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról (hatodik átdolgozott kiadás a HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2005) 33
kollektív védelemre vonatkozik Feloszlik a Nyugat-európai Unió forrás: euvonal http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=6466 letöltve: 2011. március 24., 12:42 34
25
3. AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS A VÁLSÁGKEZELÉS
„…az Európai Unió ma nagyobb felelősséget visel, mint a történelme során bármikor… Azonban a körülöttünk lévő világ gyorsan változik: új fenyegetések jelennek meg és a hatalmi erőviszonyok is átalakulnak. Annak érdekében, hogy a biztonságos Európát egy jobb világban építhessük fel, nagyobb befolyást kell gyakorolnunk az események alakulására. És ennek most van itt az ideje…” (EU,2008)35
3.1. Az EU válságkezelő képességeinek kialakulása
3.1.1. Előzmények Az Európai Unió, amely előd szervezeteit tekintve alapvetően, mint gazdasági közösség kezdte meg működését36, hosszú folyamat révén, fokozatosan jutott el az integráció azon szintjére – vagy másképpen talán mondhatnánk azt is, hogy később vált kivitelezhetővé – hogy kialakítsa saját politikai dimenzióját, és ezen belül is összehangolja a tagállamok kül- és biztonságpolitikáját. Az alaptörekvés az ötvenes években biztonságpolitikai „színezettel” rendelkezett – az európai biztonság garantálása egy újabb háború kirobbanásának (európai biztonságának garantálása) megakadályozása révén – melynek kulcsa elsősorban a francia-német ellentét felszámolása volt. A Szén- és Acélipari Közösség az első lépés volt egy még napjainkban is fejlődő integrációs folyamatnak, melynek sikere arra ösztönözte a nagyhatalmakat, hogy következő lépésként a Római Szerződés útján létrehozzák az Európai Gazdasági Közösséget és az EUROATOM-ot. (1958. január 1-vel megkezdték működésüket, ezáltal 35
Jelentés az Európai Biztonsági Stratégia végrehajtásáról forrás: http://www.consilium.europa.eu/ueDocs/cms_Data/docs/pressdata/HU/reports/104644.pdf letöltve: 2011.03.24, 13:45 36 1952 Párizsi Szerződés, Európai Szén- és Acél Közösség (Montánunió): Franciaország, NSZK, Benelux államok és Olaszország írták alá a szerződés (Nagy-Britannia továbbra is kormányközi alapon kívánt együttműködni, ezért nem vesz részt az alapításban)
26
megteremtve a stabil gazdasági együttműködés alapjait a tagországok között.) Már az integráció kezdeteitől jelen volt a közös kül- és biztonságpolitika kérdése, azonban az Európai Védelmi Közösség létrehozásának kudarca (1954) megmutatta, hogy az integráció politikai szintre emeléséhez még nincsenek meg a kellő feltételek.(Francia kezdeményezés, de a franciákon is bukik el!) Ennek eredményeképpen a kollektív védelmet deklarálva jött létre a már korábban bemutatott Nyugat-európai Unió (NYEU), mely laza keretek között működött és nem rendelkezett saját hadsereggel, később azonban nagyban hozzájárul az európai kül- és biztonságpolitikai együttműködés és ezen belül is a válságkezelésben való EU-s részvétel megteremtéséhez. 1961-ben ismét francia kezdeményezésre indult meg a kormányközi alapon szerveződő közös külpolitika létrehozása, a Fouchet-terv. Melynek értelmében Párizsban került volna felállításra egy politikai bizottság, azonban ez a kezdeményezés is – Franciaország túlzott központi szerepe miatt – meghiúsult. Az európai integráció gazdasági szinten dinamikusan fejlődött és sikeresnek bizonyult. A védelmi együttműködés elmélyítése a hidegháború időszakában nem volt cél, tekintettel arra, hogy Nyugat-Európa közvetlenül nem volt részese a két hatalom fegyverkezési versenyének és az Európai Közösség számára a NATO kellő biztonságot nyújtott, mely lehetővé tette azt is, hogy bővíthesse és mélyíthesse az gazdasági integrációt. 37
3.1.2. Út a válságkezelésben való szerepvállaláshoz A 90-es évek elején végbemenő változások közvetlenül is érintették Európát. A keleti tömb felbomlásával új államok jöttek létre, melyek a demokráciát, a jogállamiságot, a piacgazdaságot választották, ezáltal részesei akartak lenni Európának és az Európai Közösségnek. Az első fejezetben már idézett álláspont38 különösen érintette Európa biztonságát, mely szerint a bipolaritás után a veszélyt a belső és a lokális konfliktusok képezik, a diktatúra alól felszabaduló Közép- és Kelet Európában etnikai, nemzeti konfliktusok kiéleződésével kell számolni. A ’90-es évek első felében a kialakult konfliktusok (délszláv háború, II. öbölháború) – melyeket az Európai Közösség tétlenül szemlélt – hatására nyílván valóvá vált, hogy szükség van az európai közös kül- és biztonságpolitika kialakítására, annak érdekében, hogy meghatározó szereplőjévé válhasson az Unió
37
Telkes Zsófia: Az Európai biztonság- és védelempolitika: Az Unió gyorsreagáló képessége és kapcsolódása a NATO-hoz és az ENSZ-hez, Szakdolgozat, Budapest, 2005 p.11. 38 Deák Péter: Biztonságpolitika a hétköznapokban,(Zrínyi Kiadó, 2009) p. 67.
27
elsősorban a kontinens stabilitását veszélyeztető konfliktusok kezelésében, másodsorban a béke és biztonság globális megteremtésében.
3.1.3. ESDP kialakulását meghatározó szerződések Az 1993. január 1-én a Maastrichti Szerződés (Szerződés az Európai Unióról) életbe lépése által – mely létrehozta az Európai Uniót is – az Unió második pilléreként, kormányközi együttműködés jegyében és katonai dimenzió nélkül megszületett a közös kül- és biztonságpolitikája. Tekintettel arra, hogy a Szerződés megfelelő intézményi keretet nem hozott létre ténylegesen csak a kezdő lépésnek bizonyult. A ’90-es évek elejének talán még ennél is meghatározóbb esemény volt a – a már a NYEU esetében említett – Petersbergi Nyilatkozat elfogadása, mely az újfajta kihívásokra adott válaszul, meghatározta a nem háborús katonai műveletekre (humanitárius, békefenntartás, béketeremtés, katasztrófavédelem) vonatkozó irányvonalakat, feladatokat. (Ezeket nevezik később a petersbergi feladatoknak) Az Amszterdami Szerződés39 (1997) a petersbergi (válságkezelő) feladatokat beemelte az EU közös kül- és biztonságpolitikai teendői közé, lehetőséget teremtve az aktívabb részvételre a válságkezelő tevékenységben, az EU és a NYEU közötti kapcsolat szorosabbá fűzésében. (A NYEU Európai Unióba történő integrálása is felmerül.) A Szerződés hatékonyabbá tette a védelmi célú együttműködést azáltal, hogy bevezette a „konstrutív tartózkodás” intézményét azon államok részére, amelyek nem kívántak részt venni az integráció mélyítésében (később csatlakozhattak) és a „megerősített együttműködést” azon tagállamok részére, akik támogatják ezen folyamatokat. Kimondja, hogy a közös költségvetés lesz az alapja a közös kül- és biztonságpolitikának, valamint létrehozzák a főképviselői posztot, aki személyében megtestesíti az EU külpolitikáját a nemzetközi porondon. A hiteles nemzetközi fellépés az évtized végére egyhangú célkitűzés lett a tagországok körében, mely nagyban volt köszönhető a felismerésnek, hogy az Unió katonai képességek hiányában nem alkalmas hatékonyan fellépni konfliktuskezelésben. (A 90-es éveket átszövő délszláv válság során bizonyosodott be a hiányossága ezen a téren.)
39
Az európai Uniót létrehozó szerződések forrás: http://zskflnk.uw.hu/nk/EU_szerzodesek.html letöltve: 2011.03.24. 19:56
28
A Saint Mailo-i francia-brit közös nyilatkozatban lefektették a célkitűzést, hogy az EU gazdasági súlyához mérten kell, hogy szerepet vállaljon a világpolitikában. Ennek megfelelően hiteles katonai erőt, eszközöket kell biztosítani, struktúrát kell kiépíteni a feladatok végrehajtása és a válságkezelésben való részvétel érdekében. 1999-ben megerősítették a szándékot, hogy létrehozzák a válságkezelésben való részvételhez a szükséges képességeket, ezáltal átkerült a hangsúly a kollektív védelemről a válságkezelés feladataira40 Még ebben az évben, Kölnben döntés született arról, hogy az EU átveszi a WEU a petersbergi feladatok végrehajtásához szükséges feladatait, és ezáltal meghatározzák a válságkezelési képesség kiépítését. A NATO is biztosította az EU-t a támogatásról, hogy a műveletek során rendelkezésére bocsájtja azokat a szükséges eszközöket és képességeket, melyeket a WEU számára is biztosít. (1999, Washington) Európa esetében meghatározó tényező az európai nagyhatalmak érdekérvényesítési törekvése és ezen állítást az ESDP (European Security and Defence Policy) területén különösen igaznak mondhatjuk, hiszen például míg Nagy- Britannia nem volt elkötelezett az európai védelmi képesség kiépítése mellett (Saint Malo-ig), érdemben nem történt előrelépés annak érdekében, hogy az EU a gyakorlati válságkezelésből (gazdasági, fejlesztési segélyeken túl) is kivehesse a részét. Ahogy, azt Gazdag Ferenc is írta: „SaintMalótól Helsinkiig tett lépésekkel nem történt radikális fordulat az európai védelem és biztonság percepcionális és intézményi kereteit illetően…vannak államok amelyek kölcsönös garanciákat tartalmazó európai védelmi rendszert szeretnének (Franciaország), vannak olyanok, amelyek ezt nem akarják, vagy azért mert katonailag nem elkötelezettek (Anglia, Svédország), vagy azért mert a NATO-t
tekintik biztonságuk tényleges
garanciájának, nem pedig egy még nem létező európai struktúrát (Németország, Dánia, Hollandia).”41 Ennek fényében továbbra is feladat maradt a XXI. századra a tagállamok érdekeinek minél hatékonyabb közelítése és összehangolás egy homogén európai biztonságpolitikai fellépés érdekében.
40 41
Szabó Erika: A válságkezelés története az EU szemszögéből In: Európai Tükör 2010/7-8 p.102. Gazdag Ferenc (szerk.): Biztonságpolitika, (SVKH, Budapest, 2001.) p. 155.
29
3.1.4. Az európai képesség kialakítása A Helsinkiben tartott csúcsértekezlet során bevezették a „közös európai biztonság és védelempolitika” fogalmát, mely politika feladatának az önálló képességek létrehozását tekintették a közös válságkezelés érdekében. Itt született meg a (Helsinki) Headline Goal dokumentum, melyben vállalták a tagállamok, hogy 2003-ig képesek lesznek egy 50-60 ezer fős haderőt (multinational force) felállítani, mely haderő a világ bármely pontján képes feladatot teljesíteni egy éven keresztül és két hónapon belül mozgósítható. Ahogy azt Rácz András is írta egy cikkében : „A Headline Goal nem egy Uniós hadsereg, hanem csak egymással bizonyos célok – a petersbergi feladatok – elérése érdekében együttműködni képes tagállami alakulatok felállítását jelentette.”42 Helsinki abból a szempontból is mérföldkőnek minősül, hogy intézményi hátteret teremtenek az ESDP-nek. Ennek jóváhagyására 2000-ben került sor Santa Maria de Feirában megtartott csúcsértekezleten, ahol egy képesség felajánlási-konferencia megtartásáról is döntöttek. A Helsinki Headline Goal kapcsán említést kell tennünk az Európai képesség-akciótervről is (ECAP), melynek 2001-es keletkezése megerősítette a kötelezettségvállalást a megfelelő katonai képességek kialakítására és a katonai szinten történő együttműködés fontosságára a tagállamok között. Fontos eleme a tagállamok közötti együttműködés, mely a tagállamok részéről az európai védelmi együttműködés építéséhez való kötelezettségvállalást önkéntes alapon tartja elképzelhetőnek. Alapelvként jelenik meg a kommunikáció működésének fontossága az egyes tagállamok, szervezetek között és persze a tagállamok lakosságának tájékoztatása szintén kulcsa a védelmi együttműködés sikerességének. A NATO-hoz fűződő Uniós kapcsolat még napjainkban is érzékeny terület. A Helsinkiben elindított folyamat az Uniós képességek tényleges kialakítása felvetette annak szükségességét, hogy az EU-NATO, vagy szűkebb értelemben az EU-USA kapcsolat, feladatrendszer definiálásra kerüljön a biztonságpolitikában. A közeledés elkerülhetetlen a két szervezet között, tekintettel arra, hogy kölcsönösen ki tudják egészíteni egymás képességeit. Alapelv a duplikáció elkerülése a két szervezet kialakítása, működése és képességei terén, mely egyik félnek sem az érdeke. A kommunikáció javítása és a tapasztalatcsere szintén fontos elem az együttműködésnek. A Berlin Plus megállapodás egy 2003. márciusban megkötött politikai megállapodás, mely lehetővé teszi az EU 42
Rácz András:Az ESDP fejlődésének első évtizede In.: Nemzet és Biztonság 2008/02 p.46.
30
számára a NATO képességek használatát a válságkezelő művelet végrehajtása során, megteremti a kellő konzultációt a két szervezet között. Ennek érdekében döntöttek az Európai Biztonsági és Védelmi Identitás (European Security and Defence Identity -ESDI) kialakításáról.43 A 2003-as év egy másik meghatározó eseménye volt a Headline Goal 2010 elkészítése, melynek szükségességét indokolta a két uniós katonai válságkezelő művelet (macedónia CONCORDIA és a kongói ARTEMIS) tapasztalatainak figyelembevétele – amelyek amellett, hogy bebizonyították, hogy az EU képes önálló fellépésre, rámutattak a még létező hiányosságokra. Elkészült az Európai Biztonsági Stratégia, az európai védelmi koncepció, melyhez hozzá kellett igazítani a célkitűzéseket. A Headline Goal 2010 dokumentumban vállalták, hogy 2010-re a válságkezelő műveletek teljes spektrumában a kihívásokra képesek lesznek gyors és hatékony reagálással válaszolni. Az együttműködés, a telepíthetőség és a fenntarthatóság áll a középpontjában a törekvéseknek. Fontos fejlesztés volt a „battlegroup” koncepció kialakítása, melynek lényege, hogy ezek a harccsoportok 1500 főből állnak és kevesebb, mint 10 nap alatt mozgósíthatók 4 hónapos időstartamra. Továbbá döntöttek még – a fontosabbakat kiemelve, a teljesség igénye nélkül – az EDA, vagyis az Európai Védelmi Ügynökség felállításának szükségességéről (2004), melynek feladata, hogy támogassa a tagállamok védelmi képességkialakításához fűződő kutatások, fejlesztések, beszerzések összefogása révén. A katonai törzsön belül (EUMS) civil-katonai sejtet hoznak létre, azzal a feladattal, hogy egy induló misszióhoz rövid időn belül létrehozzon egy iránytó központot (Head Quater), valamint a kommunikáció kiépítését is szorgalmazzák a hadszíntéren való hatékonyság növelése érdekében. 44 Itt említést kell tennünk a civil képességfejlesztés fontosabb momentumairól, hiszen az Unió mindkét területre érvényes Headline Goal-k elfogadásával fejleszti a képességeit. A feira-i Európai Tanács találkozón döntöttek az EU által vezetett válságkezelések civil képességi aspektusairól, amely a rendőri erőket, a polgári lakosság védelmét, a közigazgatás fejlesztését és az igazságszolgáltatási területeket foglalta magában. Majd 2004-ben elfogadták a Civilian Headline Goal 2008 nevezetű dokumentumot, mely meghatározta, hogy a képzési és tanácsadási feladatok ellátására a civil válságkezelő képességek álljanak készen a művelet megkezdését követően 30 napon belül. A Civilian 43
Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, (hatodik átdolgozott a HVGOrac Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadás Budapest, 2005.) p. 555. 44 Headline Goal 2010. forrás: http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cmsUpload/2010%20Headline%20Goal.pdf letöltve:2011.04.10. 14:23.
31
Headline Goal 2010-es dokumentumban a katonai és civil képességek hatékonyabb összehangolásának fontosságát hangsúlyozták. A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-ével lépett hatályba, amely az Unió külpolitikája területén jelentős változásokat vezetett be és e változások az európai biztonság és védelempolitika – azóta már közös biztonság és védelempolitikai szakpolitika (CSDP) – területén megerősítette az integráció fejlődését és az együttműködést.
45
A
petersbergi feladatokat kiegészítette humanitárius feladatok ellátásával, katonai tanácsadás és segítségnyújtás feladatával, konfliktus megelőzési feladatokkal, a konfliktus utáni stabilizáció elősegítésével, leszerelési műveletekkel polgári és katonai eszközök igénybevétele révén. A jövőt tekintve elmondható, hogy egyre erősödik a polgári válságkezelési és egyúttal a katonai dimenzió is az uniós szerepvállalásokban, valamint Afrika hangsúlyosabbá válása is megfigyelhető, az egyre több afrikai konfliktus és ennek következtében az egyre több misszió beindulása kapcsán.
3.1.5. Európai Biztonsági Stratégia A globalizáció jelenségének erősödése, a technikai fejlődés valamint a gazdaság egyre táguló köre mind hatottak a nemzetközi kapcsolatokra és a biztonsági kihívások jellegére. A 2003-ban elfogadott Európai Biztonsági Stratégia – Egy biztonságosabb Európa egy jobb világban46 dokumentum révén létrejött az Európai Unió biztonsági koncepciója, mely az újfajta kihívásokra hivatott választ adni és definiálni azokat a fenyegetéseket, melyek veszélyt jelentenek Európára. Az itt megfogalmazottak értelmében a nemzetközi terrorizmus, a regionális konfliktusok, a tömegpusztító fegyverek, a szervezett bűnözés, valamint a működésképtelen államok, vagy más néven bukott államok (failed states) mind fenyegetést jelentenek a biztonságra. Ezek leküzdésében pedig a megelőzésnek, a konfliktusok eszkalációja megelőzésének van nagy szerepe.
45
A Lisszaboni Szerződés következtében elindított változások a CSDP területén, valamint az Unióban jelenleg is zajló intézményi átalakulás egy külön dolgozat témáját képezhetné, melynek bemutatása ennek a dolgozatnak nem feladata. Nagyvonalakban azonban meg kell említeni az EU külügyi főképviselői –az Unió külpolitikájának megtestesítője – posztjának létrehozása (Cathrin Ashton) és fontos szerepét az egységes Uniós külpolitika kapcsán és az ő munkáját támogató Európai Külügyi Szolgálat felállítását, jogi személyiséget ad az EU-nak, melynek következtében hatékonyabb lesz a partnerségi együttműködés, a tárgyalásokon hatékonyabban tud fellépni, mint nemzetközi szereplő. Valamint lehetővé teszi a „megerősített együttműködést” egyes tagállamok között az ESDP területén. 46 Az Európai Tanács megbízására készítette el Javier Solana, az EU közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője
32
A dokumentum a „to think globally and act locally” elvre épül, melynek értelmében fontos, hogy az EU globális problémamegoldásban gondolkozzon, hogy a problémát annak forrásánál, helyben tudja kezelni a szükséges eszközökkel saját maga is rendelkezzen a válságkezeléshez. Szembe kell néznie a fenyegetésekkel, melyek ugyan nem érintik Európa területét közvetlenül, mégis veszélyeztetik a biztonságát. A kitűzött stratégiai célok végrehajtásához szükséges a kellő képességek kialakítása. Ehhez több védelemre fordítandó erőforrás kell, annak érdekében, hogy a válságkezelésben résztvevő szervezetek együttműködése a stratégiai partnerségek kialakítása a nemzetközi jog betartása és védelmezése megvalósuljon. A dokumentum elkészítése az időzítés miatt nagy jelentőséggel bírt, hiszen az iraki konfliktus 2003-as eseményei kapcsán a megosztott Európában keletkezett és az önállóbb európai biztonság- és védelempolitikai megjelenést segítette elő a preventív szerepvállalás területén. A dokumentumban megfogalmazottak értékelésére és a biztonság- és védelempolitikai aktualitásának vizsgálatára adott ki mandátumot az Európai Tanács 2007-ben.
47
A
végrehajtási jelentéssel kapcsolatosan felmerült, hogy ennek keletkezése során az EBS újraírására kerülhetne sor, azonban valójában a mandátum pusztán kiegészítő javaslatok elkészítésére és a végrehajtás hatékonyabbá tételére szólt. A végrehajtási jelentés Európára nézve kiegészítette, aktualizálta a korábban említett öt fő fenyegetés – tömegpusztító fegyverek proliferációja, a terrorizmus, regionális konfliktusok, „failed states”, szervezett bűnözés – körét és kiemelte veszélyforrásként az energiabiztonság, az éghajlatváltozás, a terrorizmus és szervezetbűnözésen belül a számítógépes biztonság kérdését és a kalózkodást. A jelentés, azon túl, hogy felhívja a nemzetközi rend problémáira a figyelmet, továbbra is hangsúlyozza a multilaterális együttműködés fontosságát a szervezetek között és megerősíti, hogy a nemzetközi rendszer központjába az ENSZ áll. 48 Összefoglalóan meghatározóbbnak ítélte az Európai Uniós felelősségvállalást a világ konfliktusaiban, mint történelme során bármikor. Kitért a bővítés hatására is, melynek következtében nőtt az EU biztonsági zónája és hozzájárul a demokrácia és jólét és a stabilitás megteremtéséhez a földrészen, azonban a problematikus területekhez is közelebb visz. Ennek kezelésére pedig 47
Jelentés az Európai biztonság és védelmi stratégia végrehajtásáról – a biztonság megteremtése a változó világban 2008. Brüsszel forrás: http://www.consilium.europa.eu/ueDocs/cms_Data/docs/pressdata/HU/reports/104644.pdf letöltve: 2011. 04.01. 14:50 48 Takács Judit: Ötéves az Európai Biztonsági Stratégia In.: Nemzet és Biztonság – biztonságpolitikai Szemle 2009/4 p. 73.
33
fontos a szomszédságpolitika kialakítása és elmélyítése („Keleti partnerség”, „Unió a mediterrán térségért” programok), továbbá fontos szerepet vállal más kontinenseken folyó válságkezelési és békefenntartói tevékenységben: „Az elmúlt évtized során az európai védelmi- és biztonságpolitika több tapasztalatot szerzett és képességei megerősödtek azáltal, hogy a különböző válságokra adott válaszként – a szökőár utáni acehi béketeremtésből a csádi menekültek védelméig terjedően – több mint 20 missziót indított.”49 Ez az idézet is azt mutatja, hogy az Unió az elmúlt évtizedben aktívan kivette a részét a felmerülő globális méretű problémák megelőzésében, kezelésében, valamint elsőszámú segélyezőként is kiveszi a részét a „jobb világ” megteremtéséből.
3.2. Uniós válságkezelés a gyakorlatban Az EBS bemutatása révén megismerhettük a legfontosabb területeket, feladatokat, melyek veszélyt jelentenek napjainkban a nemzetközi béke és biztonság szavatolására, amelyek okozói lehetnek az Európát érintő, vagy területén zajló válságoknak, konfliktusoknak. Az Unió eszközeinek bemutatása révén megismerhetjük azokat a módszereket, melyekkel megjelenik a válságterületeken. Az Unió a komplex problémák kezelésére, képességei sokoldalú kiépítésére törekszik. Ennek megfelelően egyszerre vesz részt polgári missziókban (ez a hangsúlyosabb terület az Unió esetében), katonai műveletekben és válságmegelőző tevékenységet folytat (tanácsadás, segélynyújtás, gazdasági-támogatás, fejlesztés-támogatás) a világ több pontján, három kontinens területén egyszerre. 50 Az uniós katonai művelet beindításához tanácsi döntést követően ENSZ BT határozat szükséges (az ENSZ Alapokmány VII. fejezet alapján). Az európai katonai műveletek esetében meg kell, hogy különböztessük az Unió önálló műveleteit (pl.: EUFOR Csád), és az ún. „Berlin plus” műveleteket (pl.: EUFOR Althea). E kettő közti különbséget az adja, hogy míg az első esetében az Unió saját képességéire és eszközeire támaszkodva folytat válságkezelést, addig a második esetben a – a NATO-EU közti megállapodás értelmében – NATO tervezési képességek bevonásával és eszközök alkalmazásával valósul meg a 49
Jelentés az Európai biztonság és védelmi stratégia végrehajtásáról p.2. Az EU közös biztonság és védelempolitika területén indított polgári missziói, katonai műveleteinek térképe a 2. sz mellékletben 50
34
művelet végrehajtása. Az EU a NATO-éhoz hasonló katonai válságkezelési rendszer alakított ki, azonban fontos szereppel bírnak a civil aspektusok a műveleteiben. A Politikai és Biztonsági Bizottság (PSC) munkájához a katonai szakterületet érintő tanácsadás feladatával hozták létre az EUMC-t (EU Katonai Bizottsága), a műveletek koordinálása, katonai szakértői feladatok ellátására az EUMS-t (Európai Unió Katonai Törzse - EUMS). A műveletek finanszírozására hozták létre az ATHENA pénzügyi testületet. A polgári missziók esetében a jogi hátteret a tagállamok közti megállapodások adják, amelyhez jellemzően a fogadó állam/felek hozzájárulása szükséges. Előfordul, hogy nincs kifejezett nemzetközi megállapodás, csak „levélváltás”, néha pedig a meglévő megállapodások hatályát terjeszti ki a fogadó állam, vagy a nemzetközi jog szabályai az irányadóak. A PSC munkájában a civil missziók beindítását az alábbi területeken az EU Polgári Válságkezelési Bizottsága (CivCom) készíti elő: rendőri erők erősítésére indulhatnak missziók, ilyen például a 2003-ban Bosznia Hercegovinába telepített EUrendőri misszió (EUPM51). A jogállamiság kiépítésének felügyelete és a közigazgatás erősítése céljával indult meg a koszovói misszió, az EULEX Kosovo, mely rendőri, vám- és igazságügyi komponensekkel egyaránt rendelkező a misszió, mintegy 2800 fővel működik. Ilyen céllal működnek missziók Irakban (EUJUST LEX), ahol a magas beosztású tisztviselők, rendőrök, büntetés-végrehajtási szakemberek képzését végzik. A polgári védelem, a béke-megállapodás betartását felügyelő misszió a Grúziában működő EUMM Georgia, melynek fő feladata az összekötő tevékenység a felek közti feszültség csökkentésében. De az EU ellát határellenőrző feladatokat EU BAM Rafah misszió keretében. A Szomáliai kalózkodás elleni tengeri hadművelet sikeressége érdekében beindította a kiképző misszióját. A civil missziók költségvetési alapját az Unió közös biztonság és védelempolitikájának költségvetése biztosítja. A tagországok 2003 óta több mint 20 műveletet indítottak el szerte a világon, ezek közül 15 civil misszió jött létre rendőri képzési, adminisztrációs tanácsadási, jogállamiság kialakulásának elősegítése és határmegfigyelői szerepkörökkel. A missziók közül néhány már befejeződött, de számos még ma is működik. 52
51
Eu Police Mission in Bosnia and Herzegovina, 2003 – elsődleges célja a boszniai rendőrségi reform segítése, a rendőri erők fejlesztése és a szervezett bűnözés elleni harc erősítése. 52 3.számú melléklet: EU folyamatban lévő műveletei
35
4. VÁLSÁGKEZELÉS AFRIKÁBAN
„Hatalmas Afrika Földünknek gyöngyszeme, mégis úgy vérzik temérdek sebe.” (Bernát János: Afrika vérzik)
4.1. Afrika helyzete A „válságkezelés Afrikában” c. fejezetben bemutatom és elemzem, hogy miért vált Afrika a XXI. századi biztonságpolitikai gondolkodás egyik centrumává? Mik azok a sajátosságok, melyek révén fontos, hogy odafigyeljünk az Afrikában zajló folyamatokra, milyen módszerekkel lehet hatékonyan segítséget nyújtani az Afrikában kialakuló válságokkal szemben és megakadályozni a konfliktusok eszkalációját, elősegíteni a stabilitást a kontinensen? Afrika esetében egy rendkívül sorétű adottságokkal rendelkező, hatalmas területű és változatos összetételű kontinensről beszélhetünk, ahol a problémák skálája is rendkívül széles melyekkel szembe kell néznie és ez nem megy nemzetközi segítség nélkül. A világ centrum- periféria tagozódásában Fekete- Afrika mindig a periférián foglalt helyet. A kontinens világgal való kapcsolata a 16- 19. században a rabszolga kereskedelem útján valósult meg. A 19. és a 20. században a rabszolga kereskedelmet az egyéb nyersanyag kereskedelem (kakaó, kávé, elefántcsont, ásványi kincsek kiaknázása –arany, kőolaj) váltotta fel és az ezzel együtt járó gyarmati függőség. Az „éléskamra szerepkör” kizárta Afrikát a fejlődést biztosító feldolgozóiparból és a pénzügyi szolgáltatások piacáról. Napjainkban pedig komoly elmaradásban van az információs technológia fejlődése terén.53 A korábbi gyarmattartók politikai fellelősége Afrikával szemben abban áll, hogy ugyan a gyarmatok közelebb kerülhettek az ipari forradalom pozitív hatásaihoz, azonban ennek alkalmazhatóságának határt szabott a kirekesztettség és az, hogy a gyarmatosított országok politikai, jogi szempontból és gazdaságilag is függőségben voltak. A társadalmi fejlődésük szempontjából a legsúlyosabb hatás, a hagyományos viszonyok megbontása 53
Surányi Sándor: Nemzetközi fejlesztési együttműködés Afrikában forrás:
http://www.menszt.hu/a_tarsasagrol/ensz_akademiak/ensz_akademia_2004_2005/nemzetkozi_fejlesztesi_eg yuttmukodes_afrikaban letöltve:2011.04.13. 10:09
36
volt. A helyi civilizációk, bennszülött társadalmak megtérítése, kulturális javaik elsajátítása és az akkulturáció beindítása révén, a modernizáció reális esélye nem teremtődött meg. Afrika esetében a gyarmatosítók gyengén strukturált viszonyokkal találták magukat szembe.54 A politikai függetlenség megszerzése (1960-as években) nem jelentette a fellendülés elindulását. Ahogy a gyarmati viszonyok megszűnése utáni korszakot Kofi Annan (első fekete-afrikai ENSZ főtitkár) kettéosztotta: az 1960-as és a 70-es éveket a gyarmati rendszer felszámolása utáni lelkesedés és a haladás jellemezte, majd az 1980-as évektől a polgárháborúk, a zsarnoki katonai rendszerek és a gazdasági stagnálás válik jellemzővé. A legalapvetőbb emberi jogok sérültek és a legjobb vezetők sem voltak képesek megvalósítani a politikai szabadságot és biztosítani a tartós társadalmi és gazdasági fejlődést. 55 A hidegháború alatt a két nagyhatalom ideológiai, politikai csatározások terepeként használta a kontinens országait és a vezetők támogatása (politikai, pénzügyi) révén kívánta maga mellé állítani az országokat. A Szovjetunió széles körű és paradox módon hiteles ideológiai és propagandaműveleteket folytatott a kontinensen, mely a gyakorlatban azt jelenthette, hogy esetenként a konfliktusban lévő államok akár mindegyike részére egyaránt nyújtott támogatást (például Észak-kelet Afrikában). Az USA esetében egyértelműen elmondható, hogy elhanyagolta az afrikai kontinensen jelentkező konfliktusokat, nem vállalt olyan katonai aktivitást és gazdasági befolyásgyakorlást, mint a világ más perifériáinak számító Latin-Amerikában és Délkelet-Ázsiában, több konfliktus kapcsán „átengedte” a térséget más országoknak és nemzetközi szervezeteknek. Ezzel szemben a volt gyarmattartók a polgárháborúk menetébe való erőszakos beavatkozástól sem rettentek vissza. Különösen a hivatalos francia külpolitika számára volt prioritás a vezető szerep megszerzése és ezért katonai, politikai és gazdasági és kulturális pozíciójának kiépítésére törekedett.56
54
Deák Péter (szerk.) Biztonságpolitikai kézikönyv, Afrikai biztonság a 20-21. század fordulóján, (OSIRIS,
Budapest, 2007) p. 440. 55
Surányi Sándor: Nemzetközi fejlesztési együttműködés Afrikában
http://www.menszt.hu/a_tarsasagrol/ensz_akademiak/ensz_akademia_2004_2005/nemzetkozi_fejlesztesi_eg yuttmukodes_afrikaban letöltve:2011.04.13. 10:09 56
Deák Péter (szerk.) Biztonságpolitikai kézikönyv, Afrikai biztonság a 20-21. század fordulóján, (OSIRIS,
Budapest, 2007) p. 441.
37
A belső viszonyok alakulása és, hogy a gazdaság sem tudott kilépni a nyersanyagokat biztosító szerepkörből, tovább rontották a kontinens nagy részének a helyzetét. A hagyományos válságkezelés időszakában a katonai, gazdasági erő alkalmazásán túl a nagyhatalmak
sem
gondolkoztak
a
komplex
problémák,
több
oldalról
való
megközelítésében, melyre szükség lett volna Afrika megsegítéséhez. A hidegháború megszűnésével Afrika szerepe még jobban leértékelődött. Ennek következtében a 90-es évekre Afrika legtöbb országában a nemzetté válás folyamata még nem zárult le, a törzsi viszályok nehezítették a gazdasági fellendülést és a társadalmi felemelkedést és Afrika országainak nagy része még napjaikban is a legszegényebb és legfejletlenebb régiók közé tartozik a világon, annak ellenére, hogy „a kontinens 1960 és 2003 között csillagászati nagyságú összeget, 600 milliárd dollár fejlesztési támogatást kapott az „első világtól” segélyek és adósság elengedések formájában.” 57 Napjainkban megfigyelhető a fokozódó nemzetközi érdeklődés. A XXI. századra gazdasági szempontból is felértékelődött a terület, hiszen az USA számára jelentős kőolaj és földgázforrást jelent, valamint a fellendülő kínai és orosz gazdaságnak is megnőttek a kapacitásai ahhoz, hogy befektessen Afrikába és kiaknázza a nyersanyagokat. De ma már több válságkezelő, fejlesztési, gazdasági, egészségügyi és katonai misszió és program működik,
regionális
intézmények,
nemzetközi
szervezetek,
civil
szervezetek
összefogásában, de egyes országok önállóan is támogatják, segítik a kontinenst. Azonban a kialakult válsághelyzet további kezelést, több forrás ráfordítást igényel és hosszú távú, komplex folyamatnak ígérkezik.
57
Hettyey András: Miért szegény Afrika és miért is marad az? In.: Kitekintő, 2008. szeptember.21. forrás:
http://kitekinto.hu/afrika/2008/09/21/miert_szegeny_afrika_es_miert_is_marad_az/ letöltve: 2011.04.10. 11:22
38
4.2. A kezelendő problémák
4.2.1. Gazdasági problémák58 Afrika a világgazdaságon belül egyelőre a periférián helyezkedik el, tekintettel arra, hogy a világhoz fűződő gazdasági kapcsolatára az egyoldalúság a jellemző. Ennek legfőbb okai a technológiai fejletlenség, infrastrukturális elmaradottság, melynek következménye, hogy nem képes feldolgozni a nyersanyagot és kész termékekkel, szolgáltatással elenyésző a jelenléte világgazdaságban. A másik ok a képzetlen munkaerő, mely problémát jelent a nyugati technológiák meghonosításánál, hiszen az alulképzett munkaerő csak korlátozott feldolgozóipari tevékenységre képes. Az afrikai gazdaság nagymértékben függ a külföldi befektetésektől, melyek növekedésében a fejletlenség, az infrastrukturális hiányosságok, a nagyarányú migráció, a gazdaság alacsony munkaerő megtartó képessége, valamint a bizonytalan biztonsági helyzet59 egyaránt gátló tényezők. A mezőgazdaságban alkalmazott elavult technikák, gyakorlatilag csak a nyerstermelést teszik lehetővé, melynek hatására szintén nem tudja felvenni a versenyt a világpiac egyre nehezedő versenyében. Ezen problémák kezelésében kulcsfontosságú szerep jut az államok, nemzetközi szervezetek segélyezésének, fejlesztési programoknak, az infrastruktúra megteremtésének, az illegális kereskedelem felszámolásának, valamint a képzetlen, írástudatlan népesség oktatásának, iskolák építésének. A gazdasági problémák esetében még említést kell tennünk az újonnan a figyelem központjába került kalózkodás meglétéről is, mely már külön problémaként jelentkezik a nemzetközi biztonság garantálásában és akadályozza a termékek, de még a nemzetközi segélyszállítmányok áramlását is.
4.2.2. A hiányzó vagy rosszul működő jogállamiság, társadalmi problémák A bizonytalan politikai helyzet, egy állam esetében a hiányzó központi hatalom lehetővé teszik a drog-, ember-, gyémánt-, és a fegyvercsempészet zavartalan működését, vagy némely „hatalom birtokosa” részéről akár annak támogatását, melynek esetében
58
Szternák György- Czene Gréta :Az EU eszközrendszere az afrikai kontinens válságkezelésére és
fejlesztésre vonatkozóan In.: Szakmai Szemle 2009/4 p.6. 59
1990 és 2005 között a kontinensen 23 országban tört ki konfliktus, melyek átlagban 15%-os csökkentést
eredményeztek a gazdaságban és kb. 300 milliárd USD veszteséget okoztak
39
célterületként, tranzitútvonalak állomásaként tartják számon Afrikát. A felszerelés és kiképzett
emberhiány,
az
alulfizetettség
egyaránt
hozzájárulnak
a
korrupció
megjelenéséhez, melynek következtében nincs hatékony fellépés és kellő kapacitás az állampolgárok biztonságának szavatolása érdekében. A demokratikus intézmények csak felszínesen működnek, hatalmas bürokrácia jellemzi őket és társadalmi támogatottság nélkül, kulturálisan nem beágyazottan funkcionálnak, mely elvezethet az egypártrendszer létrejöttéhez. A politikát kontrolláló civil társadalom hiányáról is beszélünk, hiszen mint ahogy azt korábban említettem Afrika nagy részén még nem zárult le a nemzetté válás folyamata. A mesterséges államokban a társadalmat sokszínű etnikai, kulturális és szociális fragmentáció jellemzi, mely nehézzé teszi az egységes államot támogató társadalom kialakulását és gyakran vezet etnika alapon szerveződő harcok kialakulásához. Problémát jelent, hogy az afrikai államok esetében a gyarmati korszakból megörökölt közigazgatási határok nem esnek egybe a kulturális, etnikai, törzsi határokkal és ez is etnikai konfliktusok forrása napjainkban. A társadalom gyakorta elszenvedőjévé válik a törzsi viszályoknak, a kritikus állapotban lévő biztonsági helyzetnek, a piaci érdekek érvényesítésének és az emberi, állampolgári jogok gyakori megsértésének. Ezek tényezők vezetnek el a nagyfokú migrációs jelenségéhez mind az afrikai országok között, mind Afrikából a világ felé.
4.2.3. A környezeti problémákból adódó kihívások A nyersanyag-készlet egyre inkább csökken a Földön, mely globális méretű problémákat idézhet elő a nem is olyan távoli jövőben. Itt nem pusztán az olyan nyersanyagok, mint a kőolaj, földgáz készletek kimerülésére kell gondolnunk, hanem a globális felmelegedés okozta következményekkel is számolnunk kell. Elsivatagosodás, árvíz, belvíz; szélsőséges időjárás, tengerszint emelkedés…stb. Az édesvízkészletért folyó harc már napjainkban is számos konfliktus forrása volt (pl.: Gázai konfliktusnak is voltak ilyen aspektusai). és lehet még, melynek veszélye Afrika számára már most is napi problémák meglétét eredményezi. A vízhiány és ezáltal a romló élelmiszerbiztonság a fekete kontinenst veszélyeztetik a leginkább, tekintve, hogy az alultápláltság már most is komoly probléma és ebből eredően a járványok, betegségek terjedése is rendkívüli kihívás a humanitárius segélyszervezetek részére. A válság fokozódása a fejletlensége révén is előre jósolható, hiszen nem tudnak hatékony lépéseket tenni a katasztrófák kialakulásának megelőzése
és
következményeinek
felszámolása
tekintetében.
A
bőséges 40
nyersanyagkészleteivel Afrika kiérdemelte a nemzetközi figyelmet és a jövő érdekes kérdése, hogy vajon mi áll a nagyhatalmak érdekében a kontinens stabilitásának megteremtése, vagy esetleg a bizonytalanság fenntartása, ezáltal az afrikai nyersanyag árának alacsony szinten történő befagyasztása. A fentebb felsorolt problémakörök kapcsán látható, hogy a biztonság megteremtése ma már széleskörű és összetett válságkezelési, konfliktus megelőzési fellépést igényel. Ezen problémák kezelése mind katonai, mind civil válságkezelési eszközöket és megjelenést igényelnek. Itt fontos megjegyezni, hogy a hatékony segítségnyújtásban nagy szerep jut a nagyhatalmi érdekek meglétének. Ahogy azt ruandai60 etnikai népirtás példája is mutatta, a nagyhatalmi beleegyezés nélkül az ENSZ is tehetetlen és katonai biztosítás nélkül sok esetben a nemzetközi segélyszervezetek is közvetlen veszélynek vannak kitéve.
4.3. Nemzetközi együttműködés – válságkezelés Afrikában Afrika esetében a nemzetközi válságkezelés – a segélyezésen, fejlesztési, gazdasági támogatáson túl – összetett
folyamat.
Ahogy az
elfogadottá
vált
a
nemzetközi
megítélésben minden missziót külön kell kezelni. Fontos, hogy a már lezárt, vagy már folyamatban lévő missziók tapasztalatait figyelembe véve kerüljenek elindításra a még szükséges válságkezelő beavatkozások, azonban minden esetben figyelembe kell venni az egyes konfliktusok, válsághelyzetek sajátosságait és ennek megfelelően kell kialakítani a egyedi feladatrendszert. Egy másik fontos feltétele a missziók sikerességének az afrikai országokkal, regionális szervezetekkel történő együttműködés és az akarat, hogy részesei legyenek a béketeremtő folyamatnak a kontinensen. Tekintettel arra, hogy az afrikai országok szövetségeinek együttműködési hajlandósága példaértékű a napjainkban folyó válságkezelésből, fokozni kell a kooperációt és meg kell találni, meg kell teremteni a szükséges eszközöket a részvételhez. A legfontosabb eleme a konfliktus megoldásának tehát az elkötelezettség, a politikai kompromisszumok megtalálása. Ez a momentum valójában a legsúlyosabb kihívása a nemzetközi közösségen belül.61
60
Nem sikerült elérni, hogy az ENSZ béke fenntartó tevékenysége, béketeremtő tevékenységgé alakuljon, sőt
még katonái 90%-át is hazarendelte. Hivatalosan 937. 000 hutu és mérsékelt tuszi vált a népirtás áldozatává. Valamint a későbbi Kongói háború kialakulásának gyökereit is ebben a népirtásban keresik 61
James W. Swingert: Challenges of Peacekeeping in Africa forrás:
http://www.disam.dsca.mil/pubs/Vol%2027_2/swigert.pdf letöltve: 2011.04.13. 11:05.
41
A békefenntartás Afrikában is nemzetközi együttműködésre támaszkodik, így olyan szervezetek, mint az ENSZ, az Európai Unió és az Afrikai Unió (AU) együttműködésére. A humanitárius normák elterjedése és intézményesülése, mint például védelmi felelősségtudat, alapvetővé váltak a beavatkozásban. Az együttműködés szükségességét éppúgy indokolják a különböző alapszabályok, mint képességek hiánya az egyes szervezeteknél, amelyek ezáltal kiegészíthetők, pótolhatók. Afrika esetében számos példa volt arra, hogy az ENSZ akkor döntött a saját békefenntartó missziójának megindulása mellett, amikor már diplomáciai eszközök révén sikerült megteremteni a békét. Hiszen az ENSZ csak akkor lép közbe, ha a tartós háború már befejeződött és van valamilyen béke, amit fenn lehet tartani. Ennek oka, hogy az ENSZ katonák mandátuma önvédelmi célokon túl sok esetben nem terjedt ki más, olykor szükségszerű fegyveres fellépésre, tekintettel arra, hogy a szervezet első körben a kölcsönös szuverenitás tiszteletben tartását is szimbolizálja. Átveszi a feladatokat az előző (regionális) misszió sikeressége után. (Ilyen esemény volt például Burundi esetében a hutu többség és a tutszi kissebség etnikai harca, mely során Dél-Afrika és Uganda közvetítő szerepével sikerült leültetni az ellenséges feleket a béketárgyalások megkezdésére. (Az ENSZ az AU által (AMIB 2003-2004) a viszonylagos biztonság megteremtése által indította el saját a misszióját, amely a stabilitás megteremtése, a védelmi szektor kiépítése, a választások előkészítése, az emberi jogok támogatására irányult, mely feladatok ellátását az AU misszió már nem volt képes ellátni.) Egy másik fajtája az Afrikában folyó együttműködésnek, amikor a szervezetek egymással együttműködve, – tehát nem egymást követően a folyamatot kiegészítve, hanem – egy időben, egy helyen, közös felelősség vállalással folytatnak válságkezelést. Ilyen volt az AU/ENSZ együttműködése a darfuri Misszióban. Mely 2004-ben az AU AMIS missziójával kezdődött, a tömegmészárlások megállítása céljával, majd 2007-től vált AU/UN Hybrid Missziójává. Az AU a közös misszió megindítása előtt deklarálta a szorosabb együttműködés szükségességét az ENSZ-vel beleértve a szervezet pénzügyi, logisztikai és katonai támogatásának szükségességét az AU részére. A misszió közös parancsnoksággal és struktúrával működött. Harmadik típusként pedig az együttműködés úgy valósulhat meg, hogy integrációban működnek a missziók, közös tervezéssel és parancsnoki struktúrával. Az EU és ENSZ 42
együttműködés Csádban példa erre, ahol az Unió csapatokat küldött, hogy előkészítsék és biztosítsák az egyidejű ENSZ műveletet. Tehát az ENSZ nem veszi át az Unió missziós feladatait és az működik tovább, intézményeik és parancsnokságaik nem „keverednek”.62 Afrika esetében a fejlődéshez, a szegénységből való kilábaláshoz kulcsfontosságú a jó kormányzás (good governance) megteremtése63 és stabilitásának biztosítása, melyek eléréséhez elengedhetetlenek a különféle nemzetközi együttműködésen alapuló civil missziók létesítése, és – ahol a helyzet megkívánja, akár – katonai műveletek indítása. A békéért folytatott harc és a stabilitás megteremtése a többi Afrika megsegítéséért folyó program – segélyek növelése, befektetések ösztönzése, infrastrukturális fejlesztések, egészségügyi segélyprogramok – sikerességének is a záloga.
62
Malte Brosig: Multi-actor game of Peacekeeping in Africa In.: International Peacekeeping Volume
17.Issue 3 p. 327-341. 63
Búr Gábor: Miért szegény Afrika? forrás: http://www.publikon.hu/application/essay/168_1.pdf letöltve:
2011.04.10. p. 9.
43
5. AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS AFRIKA
Ebben a fejezetben az Európai Unió afrikai érdekeltségét és jelenlétét kívánom bemutatni, amelyben az európai hatalmak Afrikához fűződő viszonyrendszerét jellemzem, mely által érthetővé válik, hogy az Európai Unió miért viseltetik különös figyelemmel napjaink válságkezelő tevékenységében a kontinens iránt. A kapcsolat Afrika és az Európai Közösség ma már EU között közel fél évszázados múltra tekint vissza. Alapvetően három tényező játszik fontos szerepet Európának az Afrikához fűződő viszonyában: a közös történelmi örökség, a napjainkra még inkább felértékelődött kereskedelmi érdekek, valamint a humanitárius tevékenység. Azáltal, hogy az EU a biztonság és védelempolitikai képessége kiépítése mellet döntött és az elindított folyamatban, első körben azt deklarálta (1992, Maastrichti Szerződés), hogy részt vállal egy „jobb világ megteremtésében” vállalta, hogy aktívan, segélyezésen és fejlesztési programokon túl is kiveszi részét az afrikai válságkezelésből. Nagy jelentőséggel bír az a „biztonságpolitikai indok” is az afrikai válságkezelésben való részvétel tekintetében Európa számára, hogy „az afrikai instabilitás, az ún. demográfiai-migrációs nyomás, a földrajzi közelség és más kapcsolódási felületeken keresztül viszonylag gyors lefolyású hatásokat kelthetnek az európai térségben.”64
5.1. Európa és Afrika kapcsolat – biztonságpolitikai szempontból
5.1.1. Kapcsolatrendszer áttekintése A kapcsolatrendszer szorosan összekötődik a gyarmatosítással és azzal a ténnyel, hogy a második világháborút követően a két szuperhatalom árnyékában az erejüket vesztett európai nagyhatalmak a gyarmataik révén akarták biztosítani befolyásukat. Éppen ezért az EU elődei – ESZAK, EGK – részéről is jelen volt egy euro-afrikai együttműködés létrejötte, mely kapcsolatok gazdasági szelleműek voltak. Később az Európai Fejlesztési Alap, valamint az Európai Beruházási Bank révén járult hozzá az Európai Gazdasági Közösség a társult államok – a köztük jócskán találunk afrikai államot – gazdasági és 64
Benkes Mihály: Az euroafrikai kapcsolatok napjainkban p.6. forrás: www.worner.hu/kiadvany_2007/bmeu.pdf letöltve: 2011.04.12. 15:04
44
szociális fejlődéséhez. A hidegháború időszakában igazi előrelépést az 1963-1975 között létrejött Yaoundei Egyezmények65 megkötése jelentette, mely szerződések alapvetően kereskedelmi egyezmények voltak, azonban deklarálták az Afrikának nyújtandó segélyek mértékét és a vitarendezés szabályaira is kitértek.66 Az együttműködés kiszélesítésére a Loméi egyezmények révén került sor, melyek – szám szerint négy egyezmény – az ezredfordulóig meghatározták az euro-afrikai partnerséget. (Ezen szerződések megkötése a mezőgazdasági termékekre vonatkozó együttműködés) Első körben a fejlődésben lévő ACP67 kibővítette egy pénzügyi stabilizációs mechanizmussal (STABEX), majd kiszélesítette bizonyos bányászati termékekre az ún. SYSMIN rendszerrel, melyek az országok gazdasági stabilitását voltak hivatottak elősegíteni. A komolyan gondolt együttműködést vállalva fogadták el a III. Loméi egyezményt. („együttműködési egyezmény”, 1984), melyben már a biztonsághoz fűződő területeket is konkrétabban érintették, azáltal, hogy kitértek az élelmiszerbiztonság megteremtésének kérdésére, a sivatagosodás és szárazság leküzdése terén vállalt közösségi segítségnyújtásra. (migrációs hullámok megelőzés a szerződött európai országok irányába) Végül a IV. Loméi Egyezmény megkötésével (1989) kiterjesztették az együttműködést az ezredfordulóig. 68 Ahogy azt Tóth Norbert cikkében olvashatjuk „az afrikai-európai viszonyrendszer három lábon áll”. A Cotonou-i Partnerségi Megállapodás (2000) keretében jött létre együttműködés Fekete-Afrika államainak nagy részével (szubszaharai térség), melynek megkötése egyúttal új partnerségi szakasz kezdetét is jelentette az Európa és Afrika kapcsolatokban. Másik pillére a kapcsolatrendszernek a Dél-Afrikával folytatott együttműködés, amelyet lényegében el kell, hogy különítsünk, tekintettel arra, hogy EU is külön partnerként (bilaterális úton) kezeli a Dél-afrikai Köztársaságot. A már korábban megemlített mediterrán partnerség keretein belüli együttműködés 2004-től az EU szomszédságpolitikája, melyben az Unió az észak-afrikai, többségében arab kultúrájú államokkal működik együtt. 69 A fenti fejlődéstörténet jól mutatja, hogy a kialakuló EU és egyes afrikai államok közötti kapcsolat az Uniós integráció fejlődésével együtt bővült és idomult a 65
A szerződések első körben az EGK és 17 afrikai ország, valamint Madagaszkár közti áruinak vámmentes áramlását biztosította, ezáltal Európát ellátva bőséges afrikai nyersanyaggal és piacot biztosítva Afrikának 66 Fontos, hogy az együttműködés kezdeti szakaszában, még az afrikai államok részéről nem volt kitörő a lelkesedés, hiszen még „élvezték” az 1960-as és 1970-es években visszanyert szabadságukat. 67 ACP országok: African, Caribbean, Pacific, azaz egyes afrikai, karibi térségi és csendes-óceáni országok, kezdetben 71 ország, majd napjaira 77 országra bővül ezen országok köre a harmadik világból 68 Tóth Nobert: Óriások szövetsége, Az Afrikai Unió és az Európai Unió kapcsolatrendszere In.: Afrika tanulmányok 2007. I.évfolyam, 3. szám. p.7-15 69 u.o.; p.7.
45
változásokhoz.
A
kezdetben
pusztán
kereskedelmi
együttműködés,
gazdasági
cserekapcsolat stabilizációs tevékenységgel ötvöződött, mely törekvések alapvető célja a partnerség
kiegyensúlyozottságának
megteremtése
és
az
afrikai
országok
világkereskedelembe való belépésének felkészítése volt. Ezen nemes célokon túl persze a fejlődő európai közösség is felismerte a lehetőségeket és előnyöket, melyeket a nyersanyagban bővelkedő, csak kellő technikával és stabil biztonsági helyzettel nem rendelkező Afrika biztosít az „öreg kontinens” számára és a zökkenőmentes együttműködés garantálása érdekében a kereskedelmi partnereknek segíteni kell egymást.
5.1.2. Az Afrikai Unió Az
afrikai
államok
vezetői
2002.
június
9-10-én,
Durbanban
rendezett
csúcstalálkozóján létrehozták az Afrikai Uniót. Az Afrikai Unió, mint az 1963 óta működő Afrikai Egységszervezet (OAU) utódja hivatott tovább vinni az egységesítéshez kapcsolódó feladatokat és nemzetközi szinten képviselni a kontinens érdekeit. „az afrikai egyesülési folyamat (valamivel) több, mint kormányköziség, de kevesebb, mint (az európai értelemben vett) integráció”70 Az Afrikai Unió esetében tehát már egy mélyebb együttműködés intézményesül az afrikai országok között, mely együttműködés esetében azonban nagy kihívást jelent Afrika kulturális sokszínűsége, hiszen nincs olyan közös kulturális alap, mint például Európa esetében. A gyarmatosítás korának hatásai, az, hogy a különböző nyelvű és kultúrájú államok eltérő módon befolyásolták a gyarmataik civilizációjának fejlődését, szintén hozzájárultak a törésvonalak kialakulásához. Az afrikai intézményi struktúrát alapvetően európai mintára építették ki. Legfőbb szerv az Állam és Kormányfők Közgyűlése, melynek üléseit a Végrehajtó Tanács készíti elő, amely érdemi és eljárási kérdésekben is dönthet. De ugyanúgy van Bíróság és Bizottság, melyen belül szakterületeknek megfelelően működnek további bizottságok. Pénzügyi intézményeket is hoztak létre: Afrikai Központi Bank, Afrikai Valutaalap, Afrikai Beruházási Bank néven. Az Afrikai Unió sikerességéhez fontos a NEPAD (Új Partnerség Afrika Fejlesztéséért) program 2001-es elfogadása, mely az afrikai országok közti gazdasági, szociális, politikai különbségek enyhítésére szolgál, azáltal elősegítve az afrikai integráció fejlődését és az egységes fellépést. Az AU létrejötte biztonságpolitikai, katonapolitikai szempontjából mérföldkőnek minősül, tekintettel arra, hogy saját biztonságpolitikát határozott meg és ehhez az 70
Tóth Norbert, p.7.
46
intézményi hátteret és a képességeket is biztosítani kívánja.71 Persze, mint Afrika esetében bármely területen, az Afrikai Unió működésében is problémát jelent a megfelelő mennyiségű forrás hiánya, az infrastrukturális elmaradottság, melyek az önálló válságkezelés területén nagy problémákat okoznak.
5.1.3. Euroafrika kapcsolatok napjainkban72 Az Európai Unió Tanácsa 2005-ben elfogadott dokumentumában „Az EU és Afrika: stratégiai partnerség”73 lefektetik a két kontinens együttműködésének alapvető területeit (béke és biztonság; emberi jogok és kormányzás; fejlesztés-támogatás; fenntartható fejlődés, regionális integráció és kereskedelem; képzés és egészségügy).74 Az Unió a dokumentumban „elkötelezi” magát Afrika ügye mellett és szándékát fejezi ki, arra, hogy az együttműködés révén hozzájárul a kontinens stabilitásának megteremtéséhez, ezáltal Afrika fejlődéséhez, melyhez elengedhetetlen a párbeszéd kialakítása. Másik oldalról az Afrikai Unió is kidolgozta a saját dokumentumát az együttműködés feltételeinek megteremtésére: Az Afrikai Unió bizottságának stratégiai terve 2004-2007, mely az Unió alapvető célkitűzéseit deklarálja, arra vonatkozóan, hogy az afrikai fejlődés során saját kézbe akarja venni Afrika fejlődését és ehhez kellően kiépíteni és szabályozni saját struktúrájának működését. A 2005-ös tanácsi dokumentum, valamint az afrikai Bizottság „szándék nyilatkozata” megalapozta75 a Lisszabonban 2007. év decemberében megtartott közös EU-Afrika csúcstalálkozó témáját, melynek eredményeképpen új alapokra került a két kontinens közti kapcsolat és elvezetett az Afrika - Európai Unió Stratégiai Partnerség c. dokumentum megszületéséhez. Javier Solana, az EU akkori közös kül- és biztonságpolitikájának főképviselője az alábbiak szerint foglalta össze a dokumentum megszületésének a lényegét: „a jövőben az EU és Afrika rendszeresen és közösen lépnek fel olyan kihívások kezelésében, mint a migráció, az energia és biztonság kérdése, a kereskedelem, az emberi jogok és a HIV\AIDS esetében. Ebben az elkötelezettségben pedig minden érdekelt 71
Az Afrikai Unió; Biztonságpolitikai Szemle, Corvinus Külügyi és kulturális Egyesület honlapja http://biztpol.corvinusembassy.com/?module=corvinak&module_id=4&cid=114#B letöltve: 2011.04.12. 15:03 72 The Africa-European Union Strategic Partnership, a Tanács főképviselői Titkársága, 2008 június 73 EiT 2005. december 15-16-i ülésén elfogadott dokumentuma „The EU and Africa: Towards a strategic partnership” 74 4. számú mellékletben :ENSZ Millenniumi Fejlesztési célkitűzések fontos iránymutató és ennek elérése mellett kötelezte el magát EU is 75 The Africa-European Union strategic partnership, a Tanács főképviselői Titkársága, 2008 június p.12.
47
szereplőnek részt kell vállalnia, így az egyes tagállamoknak, a nemzeti parlamenteknek, a nem intézményi szereplőknek, ahhoz, hogy sikeres lépések szülessenek az elkövetkezendő három évben.”76 A stratégia magában kitér azokra a területekre melyek során, mint egyenlő felek működnek együtt az európai és afrikai államok. Az egyenlőségen túl, a szubszidiaritás, a szolidaritás és a kölcsönös felelősség elvei jelennek meg a dokumentumban és az alábbi fő területek kerültek kifejtésre a közös stratégia meghatározásánál: a) béke és biztonság (egy biztonságosabb világ megteremtése) esetében a hosszú távú béketeremtést tűzik kis közös összefogásuk céljának, a konfliktuskezelés és a konfliktus utáni újjáépítésben való együttműködés révén, amely nem csak a kontinenseket érintik, hanem globálisan is problémát jelent. A kooperáció, információ- és tapasztalatcsere, valamint az intézményi együttműködésen keresztül akarják összehangolni a törekvéseket és hatékonyan képviselni azokat nemzetközi fórumokon. (pl: ENSZ BT) Az EU a legfőbb támogatója, elismeri az Afrikai Unió béketeremtő, békefenntartó és békeépítő tevékenységét, segít a tartós béke és biztonság kiépítésében, mely tevékenységben az Afrikai Unió Béke és Biztonsági Tanácsa (PSC) játszik kulcsszerepet. b) Kormányzás és emberi jogokkal (értékek és elvek fenntartása) kapcsolatosan megfogalmazzák, hogy a demokratikus kormányzás és az emberi jogok tiszteletben tartása központi elemét képezik az EU-Afrika párbeszédnek. Mind a nemzetközi fórumokon, mind regionális összefogásban az európai és afrikai emberek jogaiért harcolnak és globális szinten is hozzájárulnak az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog betartásához. Az emberi jogok betartásának felügyelete révén érhető el a társadalom konszolidálása, mely fontos elemét képezi az állami keretek kialakításának és működőképességének. Közös erővel támogatják a demokrácia kiépítését és a demokratikus választások felügyeletét. A megválasztott kormányok korrupció mentességére és a kormányzati rendszer átláthatóságára is szükség van, a támogatottságuk megőrzésének biztosítása érdekében.
76
The Africa-European Union strategic partnership, a Tanács főképviselői Titkársága, 2008 június
48
c) kereskedelem és regionális integráció célkitűzései között első körben Afrika nemzetközi segélyezéstől független gazdaságának megteremtése áll. A globális szerep megtalálásának a kulcspontjai a hazai piac létrehozása és a regionális integráció. A EU – Afrika együttműködés révén elősegíteni a beruházási, termelési kapacitás növelését, a fenntartható gazdasági fejlődést. d) fejlesztési ügyek együttműködés révén a gazdasági és társadalmi fejlődés eléréséhez. Mind az EU, mind Afrika a beruházások növelését vállalták. A partnerség kialakításának legfőbb területei, a szegénység és az éhezés leküzdése, a nemek közti egyenlőtlenségek felszámolása, a gyermekhalandóság csökkentése, anyák egészségének növelése a fertőző betegségek kezelése. A fejlesztési ügyekben fontos momentum a civil szektor felé való nyitás, hiszen a magánszektor bevonásával elősegíthető a gazdasági fellendülés. Érintették és az együttműködés mellett foglaltak állást az energiabiztonság elősegítésében,
az
éghajlatváltozás
okozta
problémákkal
szemben,
a
vízhiány
leküzdésében, a migráció, a foglalkoztatás és a képzés területén, az infrastruktúra megteremtése és a kultúrában. Más intézményi és nem intézményi szereplők is bevonásra kerülnek, több szinten valósul a meg az együttműködés és kommunikáció, azonban a központban az AU és az EU áll. Az együttműködés végrehajtásának kereteit az ún. Első Akció tervben (2008-2010) szabályozták le, melynek értelmében a biztonság és védelempolitika kerültek definiálásra: párbeszéd előmozdítása a béke és biztonsági kihívások kezelése érdekében, az afrikai béke és biztonsági struktúra működőképességének elősegítése és a kiszámítható finanszírozású afrikai vezetésű műveletek létrejöttének elősegítése. 77 A dokumentum fő mondanivalója tehát Afrika stabilitásának elősegítése a fentebb felsorolt területeken való szorosabb együttműködés, valamint a kooperáció kiterjesztése regionális együttműködésen túl a különféle nemzetközi fórumokon való hatékonyabb együttműködés érdekében. Jól látható, hogy Európai Unió és Afrika az együttműködést széles körben kiterjesztették, ezáltal is elősegítve a problémák gyökeres kezelését. A kontinens kiszámíthatatlanságából fakadó kihívások szorulnak első körben kezelésre, melyek a már elindult együttműködési folyamatok haladását és fejlődését is megnehezítik. 77
2010-ben életbe lépett a Second Action Plan, mely 2010 és 2013 között határozza meg a legfőbb prioritásoknak megfelelően határozza meg a további teendőket a következő 3 évre
49
A fentebb felsorolt dokumentumok amellett szólnak, hogy Afrika is kész a változásra és az ehhez szükséges politikai akarat megteremtésére. Ahhoz, hogy a működjön a döntéshozatali rendszer, szükség van az afrikai államok intézményeinek, döntéshozatali fórumainak megteremtésére, vagy reformjára, alátámasztva a stratégiákban kifejezett politikai akaratot.
5.2. Az EU eszközei az afrikai válságkezelésben A válságkezelés komplex megközelítése Afrika esetében különösen igaznak tekinthető. A fenti egyezmények bemutatása által láthatóvá vált, hogy az európai országok a közös gazdasági egyezmények és kereskedelemi együttműködések által is hozzájárulnak a kontinens fejlesztéséhez. A 2001-ben megkötött egyezmény (Cotonoui Megállapodás) a világ legelmaradottabb országaiból teszi lehetővé az importot, vámok és mennyiségi korlátozások nélkül, a kezdeményezés a „Fegyvereken kívül mindent” elnevezést kapta, mely példaértékű volt a fejlett gazdaságok részéről. Az Európai Unió az ENSZ-vel, az EBESZ-el, az OECD-vel, az AU-val együttműködésben – globális és regionális szervezetekkel karöltve – vesz részt a segélyezési politika kialakításában. Az együttműködő partnerek mindegyike sajátos feladattal rendelkezik. A nem kormányzati szervek a polgárháborús övezetekben töltenek be kulcsfontosságú szerepet, ahol egyedül a segélyszervezetek vannak jelen, ha az ENSZ, vagy a Nemzetközi Vöröskereszt munkatársaival nem működnek együtt a területen. Az összetettebb jelenségek esetében, melyek különösen sok embert érintenek, az ENSZ Ügynökségei (például: Világélelmezési Program, ENSZ Menekültügyi Főbizottság) bírnak kellő erővel, ahhoz, hogy biztosítsák a megfelelő „ellátást”. Ezen szervezetekkel együttműködve és ezek tevékenységét kiegészítve az EU is a világ számos területén – elhanyagolt területeken – lépett már fel a segélyek célba juttatása, azok minél hatékonyabb felhasználása érdekében. A segélyezésben Európa világszinten igen jelentős szerepet játszik. Nagy hangsúlyt fektet, és jelentős forrásokat fordít a harmadik országokba irányuló segélyekre és azok minél hatékonyabb felhasználására. A közösségi költségvetésből származó segélyek az
50
afrikai számára nyújtott segélyek közel 60%-át teszik ki. 78 (5. számú melléklet: Diagram az Uniós segélyek megoszlásáról) Európa számára a humanitárius fellépés és az emberi jogok védelme különleges fontossággal bír. Alapvetően három féle módon jelenik meg, mint humanitárius segélyező: egyrészről gyorssegélyekkel biztosítja a katasztrófát szenvedett területek gyors ellátását: élelmiszerekkel, gyógyszerekkel, a helyreállítási munkák finanszírozását. Másrészt a folyamatos élelmiszer ellátás révén segíti az aszály, vagy éhínség sújtotta régiókat, harmadrészt pedig részt vesz a lakóhelyükről elmenekült emberek ellátásában és életkörülményeik stabilizálásában mind addig, amíg vissza nem térhetnek lakóhelyükre.79 Az egyes országok esetében alapos, minden területre kiterjedő elemzést követően kerülnek kidolgozásra a segítségnyújtási programok. A segélyezés közösségi politika az EU-ban és ezáltal ennek koordinálásáért az Európai Bizottság felel. Afrika felzárkózását és fejlesztését a hosszú lejáratú és kedvezményes hitelek biztosítják (Európai Beruházási Bank), az Európai Fejlesztési Alapon keresztül, illetve a közösségi költségvetésből nyújtott támogatások folyósítása útján is kap támogatást. A Fejlesztési Alapon keresztül évente több milliárd eurót biztosít a különféle területekhez kötődő feladatokra. A dolgozat központi témáját érintően például az EU 2004-ben megállapodott a „békealapnak” nevezett kezdeményezés felállításáról 250 millió euró „értékben”, melynek célja az afrikai békefenntartó és konfliktusmegelőző műveletek támogatása.80 2008-2010 között mintegy 300 millió eurós összeget kapna az Afrikai Béke Alap a 10. Európai Fejlesztési Alapból81 Az Uniós fejlesztési hozzájárulások, projektek egyik legfőbb célja, hogy a harmadik világ országai saját erőből is képesek legyenek alakítani a sorsukat, legfőképpen azokat a stratégiákat támogatják, melyek a szegénység eltörlésére, intézményi struktúrák kiépítésére, állami és magánszféra felállítására, emberi jogok biztosítására irányulnak. A segélyezés esetében az Unió folyamatosan vizsgálja azok hatékonyságát, tekintettel arra, hogy az afrikai biztonsági helyzet instabilitása és a kiforratlan állami és társadalmi rendszerben, könnyen „elkallódnak” a támogatások. Ezért válik egyre sürgetőbb feladattá a műveleti, missziós válságkezelés a kontinensen. 78
Czene Gréta- Szternák György: Az Európai Unió eszközrendszere az Afrikai kontinens válság-kezelésére és fejlesztésére vonatkozóan In.: Szakmai Szemle (A KBH tudományos tanácsának kiadványa) 2009. 4. szám p. 5-22. 79 Humanitárius segítségnyújtás forrás: http://europa.eu/pol/hum/index_hu.htm letöltve:2011.04.16. 80 Globális szereplő, Az EU külkapcsolatai, Európai bizottság, kézirat 2004 júliusában lett lezárva forrás: http://ec.europa.eu/publications/booklets/move/47/index_hu.htm letöltve: 2011.04.11. 81 Joó Zsófia: Rómától Lisszabonig In.: Afrika tanulmányok 2007, I. évfolyam 3. szám p.17-25.
51
5.3. EU műveletek Afrikában Az Európai Unió válságkezelői képességei teljes tárával jelen van az afrikai kontinensen. Mint, ahogy az korábban – az európai válságkezelés bemutatása során – kiderült, több misszió került már végrehajtásra 2003 óta, mely missziók, műveletek körében jelentős az Afrikához kötődő szerepvállalások mértéke. Napjainkban előtérben vannak a biztonság és védelempolitikai együttműködések a kontinensek között, mely egyrészről megnyilvánul az Afrikai Unió saját képességeinek, műveleteinek jelentős pénzügyi és tanácsadói támogatásában, valamint az európai aktív jelenlétében a válságok területén. Az Unió szempontjából fontos, hogy afrikai akarat biztosítsa a fellépései sikerét, tehát fontos, hogy Afrika maga is kivegye a részét a stabilizációs tevékenységből. A következőkben az Európai Unió részvételével megvalósuló műveleteket fogom bemutatni az eddig felmerült afrikai konfliktusok, válságok köré csoportosítva.
5.3.1. A kongói válságkezelő tevékenység A kongóban kialakult válsághelyzet, polgárháború több évtizedre visszanyúló jelenség. A polgárháborúkat követően 1999-ben megkötött fegyverszünet biztosítására az ENSZ békefenntartó missziót indított MONUC néven, mely azonban katonai eszközök alkalmazására nem rendelkezett felhatalmazással és ezáltal nem volt elegendő az újra erősödő konfliktus megoldásához. 2003-ban az ENSZ BT 1484-es számú határozata alapján, ENSZ felkérést követően, a Tanács döntésének értelmében az Európai Unió megkezdte első önállóan – nem NATO képességek alkalmazásával – felállított katonai missziójának végrehajtását a Kongói Demokratikus Köztársaság területén. A művelet beindításának gördülékenysége (gyors stratégiai és műveleti tervezés) nagyban volt köszönhető a francia érdekeltségnek ezen a területen, (valamint, hogy a művelet mandátuma viszonylag rövid időre szólt.) A kitűzött cél, Bunia városának pacifikálását az EU-erők eredményesen végrehajtották, biztosították a menekültek és a segélyszervezetek visszatérését. 2003. év szeptemberében járt le az Artemis mandátuma, melynek helyét egy megerősített többnemzetiségű MONUC alakulat vette át. Az Unió katonai feladatai a kongói választások támogatása idejére ismét előtérbe kerültek (EUFOR RD Congo, 2006. július-november) az ENSZ misszió segítésére. Kongó több szempontból is első volt az európai válságkezelésben, hiszen az első polgári ESDP misszió is itt indult meg 2005-ben (EUPOL Kinshasa), mely 2007. óta 52
EUPOL RD Congo néven még napjainkban is működő misszió. Feladata a rendőrség és az igazságügy átalakításának segítése a biztonsági szektor reformjának keretén belül. A reform végrehajtására hozták létre az EUSEC RD Congo missziót azzal a céllal, hogy elősegítse a kongói hadsereg felállítását és hosszú távú működését tanácsadói, oktatói és koordinálói feladatok ellátása útján. (2 magyar szakértő vesz részt a misszióban) A Kongói Demokratikus Köztársaság területén az Európai Unió, nemzetközi és regionális szervezetekkel együttműködve, azok képességeit kiegészítve, tehát a válságkezelői tevékenység teljes spektrumában tevékenységet folytatott és még napjainkban is folytat. A kongói fellépés jó példa arra, hogy a rövidtávú válságkezelés, és a hosszabb távú a béketeremtő eszközök összekapcsolásával érhető el a kitűzött célt, a stabilitás megteremtése. Ezzel is bizonyítva, hogy az Unió a stabilizáció biztosítását és állandósítását tűzte ki célul és elősegíti az államok fejlődését az afrikai válságok felszámolásánál.
5.3.2. Válságkezelés „Afrika szarván”82 Szomália, egyike a harmadik világ legszegényebb államainak, ahol hatalmas a szegénység és a bizonytalanság a lakosság körében, melyet a klánok és hadurak folyamatosan
fennálló
háborúi
csak
fokoznak.
Az
országban
nincs
kialakult
államszervezet, a „failed state” kategóriába tartozik. Ezen körülmények hatására a lakosság tömegesen menekül a szomszédos országokba, ahonnan sokan Európát tűzik ki végcélul. A helyzet súlyosságát a nemzetközi szervezet segélyezési programjának akadályoztatása csak fokozza. Ennek a folyamatnak a megállításában kulcsfontosságú szereppel bír az Európai Unió 2008-ban megindított katonai tengeri művelete (EUNAVFOR Atalanta), mely a KBVP területén az első haditengerészeti művelet. A célja, hogy az ENSZ Élelmezési Világprogramjában
résztvevők,
valamint
a
partoknál
hajózók
védelmezése
a
kalóztámadásokkal szemben. (Magyar résztvevő is van a feladatban - egy fő). A szomáliai belső biztonsági helyzet instabilitása, a humanitárius válság összefüggésben áll a partoknál folyó, nemzetközi érdekeket veszélyeztető kalóztámadásokkal, melynek kezelése fontos eleme a fenyegetés megszüntetésének. Az EU a végső válságkezelés érdekében indította el 2010-ben a szomáliai biztonsági erők kiképzését, EUTM Somália néven. Tehát ismét egyidőben alkalmazza civil és katonai válságkezelő képességeit a kontinensen. A művelet 82
Az EU műveleteinek bemutatása a EU consilium hivatalos honlapján forrás: http://www.consilium.europa.eu letöltve: 2010.04.16.
53
ugandai helyszínű és ugandaiak végzik, melyhez az EU modulszerűen, speciális képzéssel járul hozzá. (Magyarország 4 fővel vesz részt a kiképző műveletben) A fentebb felsorolt két területhez köthető a még jelenleg is működő európai válságkezelés Afrikában, mely műveletek jól mutatják, hogy átfogó kezelés – katonai, civil szerepvállalás – és nemzetközi együttműködés által valósítható meg Afrika megsegítése. A segélyezés, amely a kontinens esetében létfontosságú szintén szorosan kapcsolódik ezen műveletek tárgyához és a sikeresség érdekében fontos a kapacitások – mind műveleti, mind pénzügyi segítségnyújtási – növelése.
5.3.3. Egyéb fontos – EU-t érintő – műveletek 83 Az EU afrikai szerepvállalása esetében említést kell tenni a befejezett műveletekről is, hiszen ezek sikerességük révén elősegítették a stabilizációt és ezáltal a nemzetközi segélyszervezetek munkáját. Itt meg kell említeni az EUFOR Tchad missziót, mely a Közép-afrikai Köztársaság és Észak Csád területén zajló, 2009-ben véget ért katonai misszió volt. A cél a csádi menekülttáborok és a nemzetközi polgári személyzet (ENSZ) biztonságának megteremtése, humanitárius segítségnyújtás és a segélyszállítmányok célba juttatásának garantálása volt. Ez volt az ezidáig legnagyobb európai misszió, melyben 23 tagállam képviseltette magát a Műveleti Parancsnokságon. 19 állam közül, mely a helyszínen is jelen volt 3 „harmadik világbeli” állam volt. Egy másik ilyen már lezárult mandátumú művelet az EU SSR Guinea Bisseu, mely a biztonsági szektor reformját előmozdító feladatnak nevezhető. A mandátum, ami a helyi biztonsági szektor reformjának előmozdítására szolgál, a szoros együttműködés eszközével valósult meg, mely 2010. szeptemberében – a mandátumban foglaltak végrehajtása után – véget ért. Az EU részéről műveleti szempontból befejezettnek tekinthető (2007-ben adta át az ENSZ/AU Hybrid műveletnek) fontos afrikai misszió volt még az AMIS támogatása, mely műveletet az Afrikai Unió hívta életre. A támogató fellépéssel az EU jóváhagyta az afrikai tulajdonjog elvét arra vonatkozóan, hogy saját területén saját maga cselekedhessen és dönthessen, valamint támogatta az Afrikai Uniót és annak politikai, katonai és rendőri erőfeszítéseit, melyek célja a sikeres válságkezelés a szudáni Darfur térségben.
83
Az EU műveleteinek bemutatása a EU consilium hivatalos honlapján forrás: http://www.consilium.europa.eu letöltve: 2010.04.16.
54
Ezen műveletek mind összefüggnek, tekintettel arra, hogy a konfliktus helyzetek is összefüggésbe hozhatók egymással. Az egyik állam instabilitása kihat a környező államokra és ezáltal azok is részesei lesznek a krízishelyzeteknek. Ezért is fontos kiemelni, hogy Afrikának érdeke, az aktív részvétel ezen helyzetek kezelésében és megteremtse az államok önálló „ellenálló képességét” biztonsági rendszerét. Az EU fontosnak tartja Afrika ilyen irányú törekvéseit és ennek megfelelően jelentős pénzbeli, logisztikai támogatást is biztosít az AU részére a saját válságkezelői misszióihoz. Például a darfuri AU missziót az EU 242 millió euróval támogatja84 Az „egyéb” csoportba sorolnám az Unió legfrissebb szerepvállalását Afrikában, mely a napjainkban zajló északi államválságokhoz köthető. Ezt azért teszem, mert olyannyira aktuális a kérdés, hogy a Tanács 2011. április 1-i döntésével hagyta jóvá a katonai műveletet Líbiában (EUFOR Lybia), melynek célja humanitárius segítségnyújtás a fokozott biztonsági helyzetben a polgárok részére, hogy elősegítse a biztonságos környezet megteremtését és támogassa a humanitárius szervezeteket a munkájuk végrehajtásában. Ez a válság is jól mutatja, hogy Afrika egésze, függetlenül attól, hogy a legszegényebb területekről, vagy a már fejlettebb államokról van-e szó rászorul a nemzetközi segítségre. Az állam átalakulásának békés véghezviteléhez, a polgárok biztonságának védelme érdekében fontos a humanitárius segélynyújtás hatékonyságának biztosítása. Ezt felismerve az EU gyorsan válaszolt a líbiai és a környék országaiban végbemenő változások keltette feszültségekre és szándékát jelezte a nemzetközi együttműködésben való szerepvállalásra a terület stabilitásának megteremtésében.
84
2007-es adat, Joó Zsófia: Rómától Lisszabonig c. cikkéből In.: Afrika tanulmányok 2007, 1 évfolyam 3. szám p.22.
55
6. KONKLÚZIÓ
„A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége.” (Dan Millman) A XXI. századra átalakult a nemzetközi béke és biztonság tartalma és ezáltal eszközrendszere is. A hagyományos válságkezelő tevékenység szerepe és feladatköre az újfajta kihívásokra válaszul kibővült. A válságok komplexitásának köszönhetően a béketámogató tevékenység is fontos eleme lett válságkezelés feladatának. A nemzetközi szervezeteknek, regionális intézményeknek újólag meg kellett határozniuk a feladataikat, szerepüket és szándékaikat alkalmazkodva a megváltozott viszonyokhoz. A béke megteremtésére, megőrzésére irányuló tevékenység elképzelhetetlen az egyes államok, nemzetközi szervezetek (NATO, ENSZ), regionális intézmények (EBESZ, AU) civil, humanitárius feladatokat ellátó szervezetek együttműködése nélkül. Az Európai Unió konfliktus megelőzésben betöltött globális szerepe napjainkra vitathatatlanná vált, tekintettel arra, hogy „politikai arzenáljában a civil és katonai eszközök egyaránt
megtalálhatók.
A
különböző politikái
–
legyen
szó akár
kereskedelemről, akár fejlesztésről, akár biztonságról – világszerte nagy befolyással bírnak.”85 Az CSDP fő erőssége tehát, hogy tudja kombinálni a válságkezelő technikákat és, ezáltal a felmerülő problémákat komplexen tudja kezelni. Abban, hogy globális szereplővé válhatott a legitimitás is fontos szereppel bír, hiszen nagy hangsúlyt fordít a tagállamok polgárainak tájékoztatására és arra, hogy a társadalmi támogatottság révén nagyfokú legitimitással rendelkezzen egy misszió, művelet. A XXI. század első évtizedében bekövetkezett változások hatására, nemcsak a már létező szervezeteknek kellett újra gondolniuk a nemzetközi viszonyokban betöltött, betölteni kívánt pozíciójukat, hanem az Európai Uniónak is tovább kellett lépni a jól működő gazdasági és pénzügyi integráció szintjéről, annak érdekében, hogy még markánsabban ki tudja venni részét, érvényesíteni tudja akaratát a nemzetközi arénában.
85
Összefoglaló jegyzet, 2006. december 4-5. parlamenti ülés Európa jövője: a mérlegeléstől a tettekig p.2-3. forrás: http://www.futureofeurope.europarl.europa.eu/future/webdav/site/event2/shared/import/Home/BackgroundN ote3/PreventionHU.pdf letöltve: 2010. 04.01.
56
A közös kül- és biztonságpolitikához vezető út hosszú egyeztetés és mérlegelés folyamata, mivel a tagállami érdekek összehangolása – főként a külpolitikájuk, biztonságpolitikájuk tekintetében – kényes kérdésnek bizonyult. A közelítésnek fontos momentuma volt az Európai Unió biztonság- és védelempolitikai céljainak definiálása, melyet a petersbergi feladatok – mint Uniós válságkezelői feladatok – elfogadásával, az Európai Biztonsági Stratégia kidolgozásával, a saját képességek kiépítésével (Headline Goal alapján) és a Lisszaboni Szerződés intézményi és politikai újításaival valósított meg. Ahogy a dolgozatom végigvonul az EU esetében fontos és folyamatos egyeztetések tárgyát képezik a tagállamok érdekeinek összehangolása, a NATO-hoz való viszonya és ezen keresztül a transzatlanti kapcsolat kiépítése és elmélyítése, a többi nemzetközi, regionális szervezettel való együttműködés a globális válságkezelés területén. Az afrikai kontinens az egész Föld szempontjából is komoly kihívásokat rejt. A földrész sokszínűsége, mind az adottságait tekintve, mind pedig a hiányosságai révén is megmutatkozik. Afrika központi szereplője az energiabiztonság, az élelmiszer- és vízhiány, az emberi jogok érvényesítése, a fertőző betegségek globális terjedése, az illegális kereskedelem és a migráció nemzetközi problémáinak. Ezen problémák kezelése pedig elengedhetetlen a globális biztonság megteremtése és fenntartása szempontjából. Az Európát Afrikához kötő történelmi, gazdasági múlt napjaikra átalakult egyenlő felek közti stratégiai partnerséggé. Afrika is felismerte, hogy szükség van saját képességeinek, stabilizációjának biztosítására, ahhoz, hogy kiléphessen a harmadik világ szerepkörből, melyhez az EU, mint legfőbb támogatója segítheti hozzá. Az Unió számos segélyezési és fejlesztési projektben, katonai és civil válságkezelés útján vesz részt Afrika biztonsági stabilizálásában, együttműködve más nemzetközi szervezetekkel, civil szereplőkkel. Ahogy azt a közelmúltban sikerrel lezárt és még működő műveletek és missziók is bizonyítják az Unió képes a hatékony fellépésre a biztonság megteremtése érdekében és aktívan kiveszi a részét a globális biztonság megteremtéséből.
57
MELLÉKLETEK 1. számú melléklet ENSZ Alapokmány részlet VI. FEJEZET - VISZÁLYOK BÉKÉS RENDEZÉSE 33. cikk 1. Minden olyan viszály esetében, amelynek elhúzódása a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának veszélyeztetésére vezethet, a felek mindenekelőtt közvetlen tárgyalás, kivizsgálás, közvetítés, békéltetés, választott bírósági vagy bírósági eljárás, regionális szervek, vagy megállapodások igénybevétele vagy általuk választott egyéb békés eszközök útján tartoznak megoldást keresni. 2. A Biztonsági Tanács, ha szükségesnek tartja, felhívja a feleket arra, hogy a köztük fennálló viszályt ilyen eszközökkel rendezzék. 34. cikk A Biztonsági Tanács minden viszályt, vagy minden olyan helyzetet, amely a nemzetek között súrlódást okozhat vagy viszályt vonhat maga után, megvizsgálhat annak megállapítása végett - vajon a viszály elhúzódása, vagy a helyzet fennmaradása nem vezethet-e a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának veszélyeztetésére. 35. cikk 1. A Szervezet bármely tagja felhívhatja a Biztonsági Tanács, vagy a Közgyűlés figyelmét a 34. cikkben meghatározott természetű bármely viszályra vagy helyzetre. 2. Az az Állam, amely nem tagja az Egyesült Nemzeteknek, felhívhatja a Biztonsági Tanács vagy a Közgyűlés figyelmét minden olyan viszályra, amelyben maga is érdekelt fél, feltéve, hogy a jelen Alapokmányban a békés rendezésre vonatkozólag előírt kötelezettségeket a viszályt illetően magára nézve előre kötelezőeknek fogadja el.
58
3. A Közgyűlés az ennek a cikknek alapján elé terjesztett ügyekben a 11. és 12. cikkek rendelkezéseinek megfelelően jár el. 36. cikk 1. A Biztonsági Tanács a 33. cikkben meghatározott természetű viszály, vagy hasonló természetű helyzet bármely szakaszában megfelelő eljárási vagy rendezési módokat ajánlhat. 2. A Biztonsági Tanácsnak a viszály rendezésére vonatkozó minden olyan eljárást, amelyben a felek már megállapodtak, tekintetbe kell vennie. 3. Amidőn a Biztonsági Tanács e cikk értelmében ajánlásokat tesz, tekintetbe kell vennie azt is, hogy a feleknek jogi természetű vitáikat a Nemzetközi Bíróság Alapszabályainak megfelelően általában e Bíróság elé kell terjeszteniök. 37. cikk 1. Ha a 33. cikkben meghatározott természetű viszályt az érdekelt felek az ott felsorolt eszközök igénybevételével rendezni nem tudnák, úgy azt a Biztonsági Tanács elé terjesztik. 2. Ha a Biztonsági Tanács úgy találja, hogy a viszály elhúzódása valóban a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának veszélyeztetésére vezethet, határoz abban a tekintetben, hogy a 36. cikk érelmében jár-e el vagy pedig általa megfelelőnek ítélt rendezési módozatokat ajánl. 38. cikk A Biztonsági Tanács a 33-37. cikkekben foglalt rendelkezések fenntartásával bármilyen viszály esetében az abban érdekelt valamennyi fél kérelmére a feleknek a viszály békés rendezése iránt ajánlásokat tehet. VII. FEJEZET – ELJÁRÁS A BÉKE VESZÉLYEZTETÉSE, A BÉKE MEGSZEGÉSE ÉS TÁMADÓ CSELEKMÉNYEK ESTÉBEN 39. cikk A
Biztonsági
Tanács
megállapítja
a
béke
bárminő
veszélyeztetésének
vagy
megszegésének, vagy bárminő támadó cselekménynek fennforgását és vagy megfelelő 59
ajánlásokat tesz, vagy határoz afelett, hogy milyen rendszabályokat kell a nemzetközi béke és biztonság fenntartása vagy helyreállítása érdekében a 41. és 42. cikkek alapján foganatosítani. 40. cikk A Biztonsági Tanács - a helyzet súlyosbodásának megakadályozása végett - mielőtt a 39. cikk értelmében ajánlásokat tenne, vagy rendszabályok felől határozna, felhívhatja az érdekelt feleket, hogy alkalmazkodjanak azokhoz az ideiglenes rendszabályokhoz, amelyeket szükségesnek, vagy kívánatosnak ítél. Az ilyen ideiglenes rendszabályok az érdekelt felek jogait, igényeit vagy helyzetét semmiben sem érintik. A Biztonsági Tanács az ilyen ideiglenes rendszabályok végrehajtásának elmulasztását megfelelően számon tartja. 41. cikk A Biztonsági Tanács határozza meg, hogy milyen fegyveres erők felhasználásával nem járó rendszabályokat kíván foganatosítani abból a célból, hogy határozatainak érvényt szerezzen és felhívhatja az Egyesült Nemzetek tagjait arra, hogy ilyen rendszabályokat alkalmazzanak. Ilyeneknek tekintendők a gazdasági kapcsolatok, a vasúti, tengeri, légi, postai, távírói, rádió és egyéb forgalom teljes vagy részleges felfüggesztése, valamint a diplomáciai kapcsolatok megszakítása. 42. cikk Ha a Biztonsági Tanács úgy találja, hogy a 41. cikkben említett rendszabályok elégtelenek, vagy elégteleneknek bizonyulnak, úgy légi, tengeri és szárazföldi fegyveres erők felhasználásával olyan műveleteket foganatosíthat, amelyeket a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához, vagy helyreállításához szükségesnek ítél. Ezek a műveletek az Egyesült Nemzetek tagjainak légi, tengeri és szárazföldi hadereje által foganatosított tüntető felvonulásból, zárlatból (blokád) vagy egyéb műveletekből is állhatnak. 43. cikk 1. Abból a célból, hogy a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához hozzájáruljon, az Egyesült Nemzetek valamennyi tagja kötelezi magát arra, hogy a Biztonsági 60
Tanács felhívására és a kötendő külön megállapodásnak vagy megállapodásoknak megfelelően, a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához szükséges fegyveres erőt rendelkezésére bocsátja és neki segítséget és könnyítéseket nyújt, ideértve a szabad átvonulás jogát is. 2. A fent említett megállapodás vagy megállapodások meghatározzák a fegyveres erők számát és nemét, készenlétük fokát és elhelyezésüket, valamint a nyújtandó könnyítéseket és segítség természetét. 3. A megállapodást, vagy megállapodásokat a Biztonsági Tanács kezdeményezésére minél előbb le kell tárgyalni. A megállapodásokat a Biztonsági Tanács és a Szervezet tagjai, vagy a Biztonsági Tanács és a Szervezet tagjainak csoportjai kötik és azokat az aláíró Államok alkotmányos szabályainak megfelelően meg kell erősíteni. 44. cikk Ha a Biztonsági Tanács fegyveres erő alkalmazását határozta el, mielőtt a 43. cikkben vállalt kötelezettség teljesítéseképpen fegyveres erő rendelkezésre bocsátására szólítana fel olyan tagot, amely nincs képviselve a Biztonsági Tanácsban, a Tanács köteles az illető tagot felhívni arra, hogy - amennyiben kívánja - vegyen részt a Tanácsnak az illető tag fegyveres erőinek felhasználására vonatkozó határozatai meghozatalában. 45. cikk Abból a célból, hogy az Egyesült Nemzetek sürgős katonai intézkedések megtételére képesek legyenek, a Szervezet tagjainak nemzeti légierejük bizonyos egységeit közös nemzetközi kényszerítő eljárásra azonnal felhasználható állapotban kell tartaniok. Ezeknek az egységeknek erejét és készenlétük fokát, valamint a közös felhasználásukra vonatkozó terveket a 43. cikkben említett külön megállapodás vagy megállapodások megszabta keretek között a Vezérkari Bizottság segítségével a Biztonsági Tanács állapítja meg. 46. cikk A fegyveres erő felhasználására vonatkozó terveket a Vezérkari Bizottság segítségével a Biztonsági Tanács készíti el. 47. cikk 61
1. Vezérkari Bizottságot kell alakítani abból a célból, hogy tanáccsal lássa el és támogassa a Biztonsági Tanácsot minden olyan kérdésben, amely a Biztonsági Tanácsnak a nemzetközi béke és biztonság fenntartása céljából szükséges katonai eszközökre, valamint a rendelkezésre bocsátott fegyveres erők felhasználására és vezényletére, a fegyverkezés szabályozására és az esetleges leszerelésre vonatkozik. 2. A Vezérkari Bizottság a Biztonsági Tanács állandó tagjainak vezérkari főnökeiből vagy azok képviselőiből áll. A Bizottság az Egyesült Nemzetek bármelyik olyan tagját, amely a Bizottságban nincs állandóan képviselve, együttműködésre hívja meg, amidőn feladatainak jó ellátása az ilyen tagnak a Bizottság munkájában való részvételét szükségesség teszi. 3. A Biztonsági Tanács rendelkezésére bocsátott minden fegyveres erő hadászati felhasználásáért a Biztonsági Tanács felügyelete alatt a Vezérkari Bizottság felelős. Az ilyen erők vezényletére vonatkozó kérdéseket később szabályozzák. 4. A Biztonsági Tanács felhatalmazásával és a megfelelő regionális szervek meghallgatása után a Vezérkari Bizottság regionális albizottságokat létesíthet. 48. cikk 1. A Biztonsági Tanácsnak a nemzetközi béke és biztonság fenntartására irányuló határozatai végrehajtásához szükséges rendszabályokban a Biztonsági Tanács megítélése szerint az Egyesült Nemzetek valamennyi tagja vagy azok közül csupán bizonyos tagok vesznek részt. 2. Az ilyen határozatokat az Egyesült Nemzetek tagjai közvetlenül és olyan nemzetközi szervezetekben kifejtett tevékenységük útján hajtják végre, amelyeknek tagjai. 49. cikk A Biztonsági Tanács által elhatározott rendszabályok végrehajtása során az Egyesült Nemzetek tagjai kötelesek egymásnak kölcsönösen segítséget nyújtani. 50. cikk Ha a Biztonsági Tanács valamely Állam ellen megelőző vagy kényszerítő rendszabályokat foganatosít, minden más olyan Államnak, akár tagja az Egyesült Nemzeteknek, akár nem, 62
amelynek az említett rendszabályok végrehajtása következtében különös gazdasági nehézségekkel kell megküzdenie, jogában áll e nehézségek megoldása végett a Biztonsági Tanáccsal tanácskozást folytatni. 51. cikk A jelen Alapokmány egyetlen rendelkezése sem érinti az Egyesült Nemzetek valamelyik tagja ellen irányuló fegyveres támadás esetében az egyéni vagy kollektív önvédelem természetes jogát mindaddig, amíg a Biztonsági Tanács a nemzetközi béke és a biztonság fenntartására szükséges rendszabályokat meg nem tette. A tagok az önvédelem e jogának gyakorlása során foganatosított rendszabályaikat azonnal a Biztonsági Tanács tudomására tartoznak hozni és ezek a rendszabályok semmiképpen sem érintik a Biztonsági Tanácsnak a jelen Alapokmány értelmében fennálló hatáskörét és kötelességét abban a tekintetben, hogy a nemzetközi béke és biztonság fenntartása vagy helyreállítása végett az általa szükségesnek tartott intézkedéseket bármikor megtegye.
63
2. számú melléklet Az EU közös biztonság és védelempolitika területén indított polgári missziói (zöld buborék), katonai műveletei (kék buborék)
fehér betűs megnevezés: lezárt ; fekete betűs megnevezés: folyamatban lévő
forrás: http://europeangeostrategy.ideasoneurope.eu/tag/common-securityand-defence-policy/ letöltve: 2011. 04. 10.
64
3. számú melléklet Az adatok forrása: www.consilium.europa.eu letöltve: 2011.04.14. Folyamatban lévő EU műveletek és feladatuk időtartam művelet jellege feladata eredetileg a biztonság szavatolása; EUFOR Althea Bosznia-Hercegovina 2004katonai napjainkban képzésiképességfejlesztési feladatokat lát el a rendőriségi reform előmozdítása, a EUPM Bosznia-Hercegovina 2003rendőri helyi rendőri erők fejlesztése segítse és támogassa a koszovói EULEX Kosovo Koszovó 2008civil hatóságokat, különösen a rendőri, vám- és igazságügy területét nemzetközi támogató misszió EUBAM határellenőrzés javítása céljával, a Moldova and moldáv-ukrán határ 2005határellenőrzés nemzetközi normáknak megfelelő Ukraine VÁM-ellenőrzés kialakítása feladata a stabilitás a békemegállapodás betartásának EUMM Georgia Grúzia 2008civil megfigyelése, összekötő tevékenység, a bizalomépítés célja egy működőképes palesztin Palesztin Nemzeti EUPOL COPPS 2006rendőri rendőrség létrehozás segítése, Hatóság tanácsadás megfigyelői feladatokat lát el a Palesztin Nemzeti EU BAM Rafah 2005határőrizeti gázai övezet és Egyiptom közötti Hatóság nemzetközi határátkelőhelyen Irak (Brüsszelben és a a jogállamiság megerősítésével EUJUST LEX tagállamok 2005civil foglalkozik, magasrangú fővárosaiban működik) tisztviselők, szakemberek képzése jogállam erősítése egy hatékony EUPOL Afganisztán 2007rendőri afgán rendőrség felállításával, és a Afganistan közigazgatás-kiépítésével rendőrség és igazsgáügy EUPOL RD Kongói Demokratikus 2007rendőri reformjának segítése, biztonsági Congo Köztársaság szektor reformjának támogatása EUSEC RD Kongói Demokratikus biztonsági szektor reformját segíti, 2005civil Congo Köztársaság kongói hadsereg reformját támogatja haditengerészeti KBVP művete; a kalóztámadások kivédése az ENSZ EUNAVFOR Szomália 2008katonai Élelmezési Világprogramban Atalanta résztvevő hajók és egyéb kereskedelmi hajók megvédése kiképző misszió; a szomáliai EUTM Somalia Uganda 2010civil biztonsági erők kiképzésére irányul humanitárius segélynyújtás a civil Eupol Lybia Líbia 2011katonai lakosság védelme (döntés egy jövőbeli műveletről) művelet neve
helyszín
65
4. számú melléklet ENSZ Millenniumi Fejlesztési célok forrás: Magyar ENSZ Társaság honlapja http://www.menszt.hu/tudnivalok_az_egyesult_nemzetek_szervezeterol/millenium i_fejlesztesi_celok letöltve: 2011.04.20. 2000-ben 189 ENSZ-tagállam kötelezte el magát amellett, hogy 2015-ig: 1. Véget vetnek a súlyos szegénységnek és éhínségnek
A napi egy dollárnál kevesebből élők arányát felére csökkentik
Az éhínségtől szenvedők arányát felére csökkentik
2. Megvalósítják a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatást
Biztosítják, hogy minden fiú és lány befejezze az általános iskolát
3. Előmozdítják a nemek közötti egyenlőséget és segítik a nők felemelkedését
Kiküszöbölik a nemek közötti beiskolázási különbségeket az alap- és középfokú oktatásban lehetőleg 2005-ig, valamennyi szinten pedig 2015-ig.
4. Csökkentik a gyermekhalandóságot
Kétharmadával csökkentik az öt év alatti gyermekhalandóság arányát
5. Javítják az anyai egészségügyet
Háromnegyedével csökkentik a gyermekágyi halandóság arányát
6. Küzdenek a HIV/AIDS, a malária és más betegségek ellen
Megállítják és elkezdik visszafordítani a HIV/AIDS terjedését
Megállítják és elkezdik visszafordítani a malária és más súlyos betegségek terjedését
7. Biztosítják a környezeti fenntarthatóságot
A fenntartható fejlődés elveit beépítik a nemzeti politikákba és programokba; visszafordítják a környezeti erőforrások csökkenését
Felére csökkentik azoknak az arányát, akik tartósan nem jutnak egészséges ivóvízhez
2020-ra jelentősen javítják legalább 100 millió nyomornegyedben lakó életkörülményeit
8. A fejlesztés érdekében globális partnerséget építenek ki
66
Továbbfejlesztik a szabályozott, kiszámítható és megkülönböztetés mentes, nyílt kereskedelmi és pénzügyi rendszert. Ez magában foglalja a jó kormányzáshoz, a fejlődéshez és a szegénység csökkentéséhez való elkötelezettséget mind nemzeti, mind nemzetközi szinten
Foglalkoznak a legkevésbé fejlett országok sajátos szükségleteivel. Idetartozik ezen országok exportjára vonatkozó illeték- és kvótamentesség; a súlyosan eladósodott szegény országok adóssága mérséklésének a fokozása; a hivatalos kétoldalú adósság elengedése; és bőségesebb hivatalos fejlesztési segítségnyújtás azoknak az országoknak, amelyek elkötelezték magukat a szegénység csökkentése mellett
Nemzeti és nemzetközi intézkedéseken keresztül átfogóan foglalkoznak a fejlődő országok adósságproblémáival, hogy az adósságot hosszú távon elviselhetővé tegyék
A fejődő országokkal együttműködve tisztességes és termékeny munkát teremtenek a fiatalok számára
A gyógyszeripari vállalatokkal együttműködve elérhetővé teszik a megfizethető alapvető gyógyszereket a fejlődő országokban
A magánszektorral együttműködve hozzáférhetővé teszik az új technológiák – különösen az információs és kommunikációs technológiák – előnyeit.
67
5. számú melléklet Diagram az Uniós segélyek megoszlásáról forrás: http://europa.eu/pol/hum/index_hu.htm letöltve:2011.04.21.
68
FELHASZNÁLT IRODALOM Könyv: − Gazdag Ferenc (szerk.) Biztonságpolitika, SVKH Budapest 2001 − Gazdag Ferenc: Válságkezelés és békefenntartás In.: Múltunk, Tanulmányok a háborúról, 2004/4.szám − Halmosy Dénes: Nemzetközi Szerződések 1918-1945. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1966 − Halmosy Dénes: Nemzetközi Szerződések 1945-1986. Gondolat, Budapest 1985 − Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya és a Nemzetközi Bíróság Alapszabályai, kiadta a Magyar ENSZ Társaság, 2008 − Drót László: Béketámogató műveletek kialakulása és formaváltozása 1945-től napjainkig, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2001 − Tisovszky János: Az ENSZ és a békefenntartás,
Magyar ENSZ Társaság,
Budapest, 2007 − NATO kézikönyv Jubileumi kiadás, Stratégiai és Védelmi kutatóintézet, Budapest, valamint NATO Információs és Sajtóiroda, Brüsszel, 1999 − Deák
Péter: Biztonságpolitika a hétköznapokban ZRÍNYI kiadó, Budapest
2009 − Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról hatodik átdolgozott kiadás, HVGOrac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2005 Internetes források: − Headline Goal 2010 forrás: http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cmsUpload/2010%20Headline%20Goal.pd f letöltve:2011.04.10. 14:23 − Feloszlik a Nyugat-európai Unió forrás: euvonal http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=6466 letöltve: 2011. március 24., 12:42 − Az
európai
Uniót
létrehozó
szerződések
forrás:
http://zskflnk.uw.hu/nk/EU_szerzodesek.html letöltve: 2011.03.24. 19:56 − Jelentés az Európai Biztonsági stratégia végrehajtásáról 69
forrás: http://www.consilium.europa.eu/ueDocs/cms_Data/docs/pressdata/HU/reports/104 644.pdf letöltve: 2011.03.24, 13:45 − Telkes Zsófia: Az Európai biztonság- és védelempolitika: Az Unió gyorsreagáló képessége és kapcsolódása a NATO-hoz és az ENSZ-hez, Szakdolgozat, Budapest, 2005 forrás: http://elib.kkf.hu/edip/D_11121.pdf letöltve: 2011.03.20. 15:06 − Kaszás Mihály: A helyi védelmi igazgatási szervek. A válságkezelés területi szintjei és feladatai, előadás vázlat, 2004 forrás: http://www.scsp.hu/test/doc/edu/c1/06/06_hu.htm letöltve: 2011. 03.15. − Boutros Boutros Ghali: Békeprogram (An Agenda for Peace) forrás: http://docs.google.com/viewer?a=v&q=cache:CKracbnF2sUJ:www.menszt.hu/cont ent/download/43 2/1752/file/Bekeprogram.pdf+Boutros+Boutros+Ghali:+B%C3%A9keprogram+(A n+Agenda+for+Peace)&hl=hu&gl=hu&pid=bl&srcid=ADGEESj86SVxhGFQ7ay DMUxUftueVlifT1FpZlaFAhmlsq8kKkwgSkeC_51lNCkUq4Pt6TVLPH6vuC6tFf BGtd1PDdLsRMsbL3ShxzPZLNkmOH5FwPvX8Bai9g4sgSazpjVq4lWE99GX&s ig=AHIEtbS46I3c4Jj00jomo_g-VeODfDdE0A letöltve: 2011. 03.10. − Ilisics Zoltán: Válságkezelés az ezredfordulón, Magyarország részvétele a katonai béketámogató műveletekben, PhD értekezés, Budapest, 2004 forrás: http://phd.lib.uni-corvinus.hu/115/1/ilisics_zoltan.pdf letöltve: 2011.05.15. − Jelentés az Európai biztonság és védelmi stratégia végrehajtásáról – a biztonság megteremtése a változó világban 2008. Brüsszel forrás: http://www.consilium.europa.eu/ueDocs/cms_Data/docs/pressdata/HU/reports/104 644.pdf letöltve: 2011. 04.01. 14:50 − Surányi Sándor: Nemzetközi fejlesztési együttműködés Afrikában forrás:http://www.menszt.hu/a_tarsasagrol/ensz_akademiak/ensz_akademia_2004_ 2005/nemzetkozi_fejlesztesi_egyuttmukodes_afrikaban letöltve:2011.04.13. 10:09 − James
W.
Swingert:
Challenges
of
Peacekeeping
http://www.disam.dsca.mil/pubs/Vol%2027_2/swigert.pdf
in
Africa
letöltve:
forrás:
2011.04.13.
11:05 − Benkes Mihály: Az euroafrikai kapcsolatok napjainkban forrás: www.worner.hu/kiadvany_2007/bmeu.pdf letöltve: 2011.04.12. 15:02 − Az Afrikai Unió; Biztonságpolitikai Szemle; Corvinus Külügyi és kulturális Egyesület 70
elérhető: http://biztpol.corvinusembassy.com/?module=corvinak&module_id=4&cid=114#B letöltve: 2011.04.12. 15:03 − Hettyey András: Miért szegény Afrika és miért is marad az? In.: Kitekintő, 2008.
szeptember.21.
elérhető:http://kitekinto.hu/afrika/2008/09/21/miert_szegeny_afrika_es_miert_is_m arad_az/ letöltve: 2011.04.10. 11:22 − EU Common Security and defence policy (CSDP) forrás: http://www.consilium.europa.eu/showPage.aspx?id=268&lang=HU letöltve: 2011.04.20. 19:24 − Összefoglaló jegyzet, (2006. december 4-5. parlamenti ülés) Európa jövője: a mérlegeléstől a tettekig forrás: http://www.futureofeurope.europarl.europa.eu/future/webdav/site/event2/shared/im port/Home/BackgroundNote3/PreventionHU.pdf letöltve: 2010. 04.01. 15:25 − Globális szereplő, Az EU külkapcsolatai, Európai bizottság, (kézirat 2004 júliusában lett lezárva) forrás: http://ec.europa.eu/publications/booklets/move/47/index_hu.htm letöltve: 2011.04.11. − The Africa-European Union Strategic Partnership, 2008 forrás: http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/librairie/PDF/EN_AFRICA_inte r08.pdf letöltve: 2011.04.15. − The
EU
and
Africa:
Towards
a
Strategic
Partnership,
2005
http://www.publications.parliament.uk/pa/ld200506/ldselect/ldeucom/206/206i.pdf letöltve: 2011.04.10. − A magyar ENSZ Társaság honlapja http://www.menszt.hu/ − Az Európai Unió Tanácsának honlapja www.consilium.europa.eu − Az Európai Unió honlapja http://europa.eu/pol/index_hu.htm
Folyóiratok − Szabó Erika: A válságkezelés története az EU szemszögéből In: Európai Tükör 2010/7-8 p.101-106 − Rácz András:Az ESDP fejlődésének első évtizede In.: Nemzet és Biztonság 2008/02 71
− Takács Judit: Ötéves az Európai Biztonsági Stratégia In.: Nemzet és Biztonság – biztonságpolitikai Szemle 2009/4 − Szternák György- Czene Gréta : Az EU eszközrendszere az afrikai kontinens válságkezelésére és fejlesztésre vonatkozóan In.: Szakmai Szemle 2009/4 − Malte Brosig: Multi-actor game of Peacekeeping in Africa In.: International Peacekeeping Volume 17.Issue 3 p. 395-407. − Joó Zsófia: Rómától Lisszabonig, Az integrált Európa a XXI. századi Afrikapolitikája és előzményei In.: Afrika tanulmányok 2007. I. évfolyam, 3. szám p.1725. − Tóth Nobert: Óriások szövetsége, Az Afrikai Unió és az Európai Unió kapcsolatrendszere In.: Afrika tanulmányok 2007. I. évfolyam, 3. szám p.7-15. − Die Westeuropäische Union, Rolle und Perspectiven szerző: Peter- Michael Sommer (In: Europäische Sicherheit: Politik, Streitkräfte, Wirtschaft, Technik (1958-)1998. 5. sz. (p. 44-47) − Búr Gábor: Miért szegény Afrika? elérhető: http://www.publikon.hu/application/essay/168_1.pdf letöltve: 2011.04.10. 13:06 − Hettyey András: Miért szegény Afrika és miért is marad az? In.: Kitekintő, 2008. szeptember.21. elérhető:http://kitekinto.hu/afrika/2008/09/21/miert_szegeny_afrika_es_miert_is_m arad_az/ letöltve: 2011.04.10. 11:22 − Csabai György: A biztonság alapvető problémai az ezredfordulón In.: Hadtudomány 1998/3. szám elérhető: http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/1998/ht-1998-3-2.html
72
