Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Gazdaságdiplomácia és Nemzetközi Menedzsment Szak Nappali tagozat EU kapcsolatok szakirány
HORVÁTORSZÁG EURÓPAI INTEGRÁCIÓS TÖREKVÉSEI
Készítette: Bálind Gabriella
Budapest, 2006
TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK ....................................................................................................... 3 BEVEZETÉS......................................................................................................................... 5 I. TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS......................................................................................... 6 I/1. Horvátország történelme 1918-ig................................................................................ 6 I/2.Horvátország történelme 1918-tól Tito haláláig .......................................................... 7 I/3. Jugoszlávia szétesése .................................................................................................. 7 I/3.1. A délszláv háború kezdete és kibontakozása ....................................................... 7 I/3.2. A nyugati hatalmak álláspontja............................................................................ 8 I/3.3. A Daytoni békeszerződés................................................................................... 10 I/3.4. Összegzés ........................................................................................................... 10 II. A HORVÁT POLITIKAI ÁTALAKULÁS ................................................................... 11 II/1. A pluralizmus kezdeti lépései .................................................................................. 11 II/2. A Tudman-éra .......................................................................................................... 12 II/3. Demokratizálódás 2000 után ................................................................................... 14 III. HORVÁTORSZÁG GAZDASÁGA............................................................................. 17 III/1. Általános adatok ..................................................................................................... 17 III/2. Gazdasági átalakulás (1993-1999) ......................................................................... 17 III/2.1. Az 1993-as recesszió és a stabilizációs program............................................. 17 III/2.2. A privatizáció .................................................................................................. 20 III/2.3. A horvát bankrendszer..................................................................................... 22 III/2.3.1. A Nemzeti Bank ....................................................................................... 22 III/2.3.2. A bankszektor privatizációja .................................................................... 22 III/3. Gazdaság 2000-2005 .............................................................................................. 24 III/3.1. Privatizáció 2000 után ..................................................................................... 24 III/3.2. A Bruttó Hazai Termék ................................................................................... 25 III/3.2.1. A reál GDP alakulása ............................................................................... 25 III/3.3. A GDP szektorális megoszlása........................................................................ 26 III/3.4. A GDP felhasználási szerkezete...................................................................... 27 III/3.5. Az ipari termelés ............................................................................................ 28 III/3.6. Mezőgazdaság ................................................................................................. 30 III/3.7. A munkaerőpiac............................................................................................... 30 III/3.7.1. Általános adatok ....................................................................................... 30 III/3.7.2. Munkanélküliségi ráta .............................................................................. 33 III/3.8. Fiskális és monetáris folyamatok .................................................................... 34 III/3.8.1. Államháztartási hiány............................................................................... 34 III/3.8.2. Államadósság ........................................................................................... 36 III/3.8.3. Infláció...................................................................................................... 37 III/3.9. Külgazdaság .................................................................................................... 39 III/3.9.1. Kereskedelmi partnerek............................................................................ 39 III/3.9.2. Termékek és szolgáltatások export-importja............................................ 40 III/3.9.3. Külkereskedelmi mérleg........................................................................... 42 III/3.9.4. Turizmus................................................................................................... 43 III/3.9.5. Működőtőke-áramlás ............................................................................... 45 III/3.9.6. Folyó fizetési mérleg ................................................................................ 46 III/3.10. Összegzés ...................................................................................................... 47 IV. HORVÁTORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ KAPCSOLATRENDSZERE ............. 48 IV/1. Jugoszlávia és az Európai Közösségek kapcsolata ................................................ 48 IV/2. A Horvát Köztársaság nemzetközi elismerése ....................................................... 48 3
IV/3. Horvátország és az Európa Tanács......................................................................... 49 IV/4. Mérföldkövek az Unió és Horvátország kapcsolatában (rövid áttekintés) ............ 51 IV/4.1. Uniós-horvát kapcsolatok Tudman idején ...................................................... 51 IV/4.2. Uniós-horvát kapcsolatok 2000 után............................................................... 52 IV/4.3.A Stabilizációs és Társulási Megállapodás ...................................................... 55 IV/4.4. Az Európai Partnerség..................................................................................... 57 IV/4.5. Uniós segítségnyújtás Horvátországnak az integrációs folyamatban ............. 60 IV/4.6. A Horvát csatlakozás kérdése ......................................................................... 65 IV/4.6.1.A Gotovina-ügy......................................................................................... 68 IV/4.6.2.Magyarország álláspontja a horvát csatlakozásról .................................... 70 IV/4.6.3. A horvát közvélemény a csatlakozásról ................................................... 71 IV/4.6.4. A csatlakozási tárgyalások ....................................................................... 72 ZÁRÓ GONDOLATOK ..................................................................................................... 73 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE ............................................................................................. 75 IRODALOMJEGYZÉK ...................................................................................................... 76
4
BEVEZETÉS Szakdolgozatom
témájának
Horvátország
uniós
integrációjának
bemutatását
választottam, mivel hazánk 2004. május. 1-e óta tagja a Közösségnek, közvetlenül érint bennünket a szomszédos EU felé igyekvő államok sorsa. Dolgozatomban megkísérlem feltérképezni Horvátország eddig megtett útját az Unió irányába mind politikai, mind gazdasági téren. Kelet- és Közép-Európa volt szocialista államaihoz hasonlóan Horvátország is számos változáson esett át az elmúlt évtizedekben. A rendszerváltással új korszak kezdődött déli szomszédunk életében is. Míg azonban hazánk és a többi rendszerváltó ország többsége 2004-re kivívta magának a teljes jogú Uniós tagságot, addig a kezdetben jobb pozícióban lévő Horvátország integrációs törekvéseit megbéklyózta a délszláv háború és az országot elszigetelő nacionalista politika. Szeretném bemutatni azokat a történelmi eseményeket, melyek ismeretét szükségesnek tartom a horvát integrációs folyamat megértéséhez, ugyanis Horvátország a ’90-es évek európai történelmének egyik legtragikusabb eseménysorozatát tudhatja magáénak. A délszláv háború meghatározó szerepet játszott az ország politikai és gazdasági életében, valamint rányomta bélyegét az integrációs folyamatra is. Továbbá összefoglalom az elmúlt 15 év azon politikai eseményeit, amelyek meghatározták déli szomszédunk nemzetközi megítélését, mint például a politikai rendszerváltás, Franjo Tudman nacionalista autoriter rendszere, vagy a 2000-ben bekövetkezett politikai fordulat, amely megnyitotta Európa kapuját Horvátország felé. Az integráció kérdése legalább annyira gazdasági, mint politikai kérdés, ezért a diplomamunkám harmadik része képet nyújt a horvát gazdaságban 1990 óta bekövetkezett leglényegesebb változásokról, illetve a jelenlegi állapotról. A negyedik rész foglalkozik továbbá az Unió és Horvátország közötti gazdasági és politikai kapcsolatokkal, valamint itt kerül bemutatásra az is, hogy déli szomszédunk milyen fokozatokon keresztül jutott el a „nemkívánatos” minősítéstől a tagjelölt státuszig.
5
I. TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS Horvátország politikai, gazdasági, társadalmi életének taglalásakor alapvető fontosságú annak meghatározása, hogy pontosan melyik európai térséghez tartozik. Ha a Balkánról szóló szakirodalmat megnézzük, azt tapasztaljuk, hogy nincs teljes egyetértés azt illetően, hogy mely államok tartoznak az adott, nehezen körülhatárolható régióhoz. Azt is láthatjuk, hogy Horvátország része mindannak a halmaznak, amit Balkánnak, mind pedig annak, amit Közép-Európának neveznek. Horvátország tehát az említett két régió közösen lefedett földrajzi, történelmi, kulturális, politikai sávjában van.1 I/1. Horvátország történelme 1918-ig A Balkán területén az avarok és a szlávok telepedtek le a 7. században. A horvátok bekapcsolódtak a többségben levő avarok elleni harcba, s a győzelem után a mai Horvátország területén telepedtek le. A kora középkorban Horvátország a frank birodalom része volt. Az ország a 9. században vált önállóvá, és az ezt követő században megalakult a Horvát királyság. A Trpimir-dinasztia kihalását követően a horvát területek az Árpád-házi királyok fennhatósága alá kerültek, akik új kormányzási módot vezettek be, és vármegyékre osztották fel az országot. Horvátország, mint a magyar Szent Korona csatolt része, független volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy saját országgyűléssel is rendelkezett (Szábor). 1260-ban az országot két részre osztották, Szlavóniára és Horvátországra. Az ország kormányzása ezt követően a horvát bán feladata volt. A két országrész a 15. században, a török pusztítás idején egyesült. A horvát területek többsége közigazgatásilag Magyarországhoz tartozott. Az 1848-49es forradalom és szabadságharc idején a horvát érdekeket Jelasic bán képviselte, aki az osztrákok oldalán harcolt hazája függetlenségért. A Szábor végül 1918-ban kimondta az Osztrák-Magyar Monarchiától való elszakadást, s még ugyanebben az évben Horvátország belépett a Szerb- Horvát- Szlovén Királyság kötelékébe, amely 1929-ben vette fel a Jugoszlávia nevet. Horvátországot ekkor bánságokra osztották. Isztria, Rijeka és Zadar olasz fennhatóság alá került.2
1
Kiss J. László (szerk.): Nemzeti identitás és külpolitika Közép-Kelet-Európában; Teleki László Alapítvány, 2003, 211. o. 2 http://www.adriatica.net/croatia/povijest_hu.htm- 2005. aug. 10.
6
I/2.Horvátország történelme 1918-tól Tito haláláig Az 1918-ban létrejött délszláv állam nem csökkentette a szerbek és horvátok között évszázadok óta fennálló gyűlöletet. A többek között vallási eredetű ellenszenv állandó konfliktusokat eredményezett a tagköztársaságok között. Horvátország 1939-ben ismét bánság lett, majd a 2. világháború alatt a németek és az olaszok támogatásával kivált a Szerb- Horvát- Szlovén Királyságból, és a történelmi horvát területeken megalakult a Független Horvát Állam Bosznia-Hercegovina részvételével. A függetlenség azonban rövid ideig tartott. A háború után a kommunista erők jutottak hatalomra, és Horvátország új Jugoszlávia tagköztársaságává vált. A jugoszláv szocialista államalakulatot Josip Broz, közismertebb nevén Tito dominálta. Tito személyisége kellett ahhoz, hogy a hat tagköztársaságból álló Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság életképes legyen. 3 I/3. Jugoszlávia szétesése I/3.1. A délszláv háború kezdete és kibontakozása Tito 1980-ban bekövetkezett halálával megkezdődött a térség dezintegrációja, melynek hátterében gazdasági és társadalmi problémák álltak. A nyolcvanas években általános recesszió éreztette hatását. Mivel Tito helyére olyan személyiségek kerültek, akik magukban
hordozták
népük
keserűségét,
a
tagköztársaságokban
felerősödött
a
nacionalizmus. A horvátok, bosnyákok, szlovének egyre kevésbé tűrték el a szerb hegemóniát. Elsőként Szlovénia mondta ki függetlenségét 1991. június 25-én. A kiválás bejelentését követően még aznap a horvátok is deklarálták szuverenitásukat. Horvátország helyzete azonban merőben más volt. A horvát vezetés ugyanis nem volt kellően felkészülve. Míg Szlovénia kiválását a Milosevic vezette Szerbia elfogadta, a horvát nemzet távozása alapjaiban rengette volna meg a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot. Ráadásul a horvátoknak nem csak kikiáltani kellett függetlenségüket, de vissza is kívánták foglalni a horvátországi szerbek kezében lévő Krajinát. Ez vezetett a fegyveres konfliktushoz. Szlovénia esetében az erődemonstrációnak és az ún. tíznapos háborúnak az Európai Közösség diplomáciai közvetítése vetett véget: az új állam - mintegy ötven ember életének árán - néhány hónap alatt ténylegesen függetlenné tudott válni. Horvátország 3
Ua.
7
elszakadása tovább tartott. Itt ugyanis jelentős szerb kisebbség élt (többnyire KeletSzlavóniában, Baranyában és Krajinában), mely - részben a múlt negatív tapasztalataira emlékezve - nem akart horvát politikai hatalom alá kerülni. A horvát rendőrök és a szerb fegyveresek között polgárháborús konfliktus tört ki. A krajinai szerbek támadást intéztek az ott élő horvát lakosság ellen, és elűzték őket otthonaikból. Ekkor még a Jugoszláv Néphadsereg (továbbiakban JNA) nyíltan nem kapcsolódott be konfliktusba. Mindeközben tovább folyt a horvát fegyverkezés.4 A konfliktus eszkalálódására augusztus végén került sor, amikor a szerb csapatok szervezetten támadást indítottak Horvátország ellen. A szerb önkéntesek a JNA nem hivatalos támogatásával megkezdték az erőszakos területszerzést. A horvátok ellentámadásával egyidőben megkezdődtek a tömegmészárlások. A harcban álló felek soha nem látott kegyetlenséggel végezték ki a civil lakosságot. Az ENSZ közvetítésének köszönhetően a harcoló felek 1992 januárjában tűzszünetet kötöttek, s a nemzetközi békefenntartó erők megérkezésével Horvátország - elveszítve ugyan korábbi területének mintegy harmadát - függetlenné vált. A szerbek által lakott területeken Knin fővárossal kikiáltották a Krajinai Szerb Köztársaságot (Republika Srpska Krajina), amelyet az új Jugoszlávián kívül soha senki nem ismert el. A horvát-szerb háborúban tizenötezer ember halt meg, és kétszázezer (többnyire a szerb területekről elmenekülő horvát) vált hajléktalanná. Az anyagi károkat körülbelül 20 milliárd dollárra becsülik. Vukovárt például a szerb és a horvát csapatok (egymást felváltva) teljesen szétlőtték: a tízezer épületből egy sem maradt ép, s a korábban ötvenötezres városban a háború végén mindösszesen kétezer civil élt. A háború nem kerülte el Bosznia-Hercegovinát sem, melyre mind a szerbek, mind pedig a horvátok történelmi igényt formáltak. 1992 áprilisában a szarajevói Holiday Inn szálloda tetején megbújó szerb orvlövészek tüzet nyitottak a béke megőrzéséért tüntető bosnyák-horvát tömegre. A mészártást követően Bosznia-Hercegovina is belesodródott a háborúba és a legkegyetlenebb vérengzések, etnikai tisztogatások helyszíne lett.5 I/3.2. A nyugati hatalmak álláspontja A Balkán szó mára összefonódott az instabilitással. A „puskaporos hordó” elnevezést nem véletlenül ragasztották a térségre. A stabilitás hiánya már-már elengedhetetlen jellemzője ezen régiónak, amelynek legfontosabb okai a nemzetállamok kiforratlansága, a 4 5
A fegyverzet többségét a horvátok Magyarországról szerezték be. Juhász József: Volt egyszer egy Jugoszlávia, AULA, 1999.
8
vallási, etnikai ellentétek, a viszonylagos gazdasági fejletlenség stb. A Balkán elég távol van Nyugat-Európától, mely következtében soha nem játszott központi szerepet Európa fejlődésében. A térség mindig kívül esett a nagyhatalmak érdeklődési körén, melyek nem fordítottak kellő figyelmet a helyi konfliktusok megoldására. Ennek részben az volt az oka, hogy ezen „belső” ellentétek kevéssé vagy egyáltalán nem befolyásolták a fejlett világot. A Balkán tehát leginkább egyfajta játékszer szerepét töltötte be. Ez a hozzáállás volt érezhető a 80-as években is. Tito halálát követően a Nyugat egyre kevesebb figyelmet szentelt a Balkánnak. A hidegháború enyhülésével a térség nem volt már stratégiailag annyira fontos. Mindehhez az is hozzájárult, hogy Görögország 1981-es csatlakozásával az Európai Közösséghez a nemzetközi élet szereplői úgy gondolták a térség valamelyest stabilizálódott. Továbbá a szovjet blokk összeomlása még több figyelmet vont el a Balkánról. Amikor 1991-ben nyilvánvalóvá vált, hogy Szlovénia és Horvátország kilép a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságból, a Közösség tagállamai a közös kül- és biztonságpolitika jegyében együttesen próbáltak fellépni. Kezdetben a tagállamok közösen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem ismerik el az egyoldalú kiválást. Céljuk Jugoszlávia egyben tartása volt. Elsőként Németország jelezte a Közösség felé 1991 őszén, hogy támogatja a független Horvátországot és Szlovéniát akár egyedül is. Ebben a fordulatban feltehetően közrejátszott a németek szlovének illetve horvátok iránt táplált empátiája, valamint az NSZK földrajzi-történelmi közelségéből fakadó nagyobb helyismerete.6Hosszas tárgyalások után 1992. január. 15-én a Közösségek elismerték mindkét országot. A Horvát Köztársaság mindezt a németek kitartásának köszönhette. Az eredeti bizottsági javaslat ugyanis csak Szlovénia és Macedónia elismerését javasolta. Ez utóbbit azonban Görögország megvétózta, saját azonos nevű tartományára és történelmi okokra hivatkozva. A Szovjetunió februárban, míg az USA csak áprilisban deklarálta ezen államok elismerését. Az USA késlekedésének fő oka, hogy nem támogatta Jugoszlávia dezintegrációját. A térségben kibontakozó polgárháborúra meglehetősen későn reagáltak a nemzetközi élet szereplői. Az ENSZ, az EU és a NATO több alkalommal is megpróbáltak beavatkozni a válságba, de rendszerint ezt bizonytalankodva és összehangoltság nélkül tették. A Szerbia elleni kereskedelmi embargó, a különböző segélyszállítmányok, a diplomáciai közvetítés hasznosnak bizonyultak ugyan ,de nem voltak elégségesek a válság megoldásához. A katonai beavatkozással sok elemző szerint túl sokáig várt a nemzetközi
6
Juhász József: Volt egyszer egy Jugoszlávia, AULA, 1999, 244.o.
9
közösség. Ezt a lépést végül a NATO tette meg az ENSZ helyett, ezért annak jogosságát máig sokan vitatják.7 I/3.3. A Daytoni békeszerződés 1994-ben a szerb erőkön a kimerülés jelei mutatkoztak. Ezzel egy időben a bosnyákok és a horvátok ütőképes és szervezett hadsereget állítottak fel. 1995. augusztus 4-én egy közös offenzíva következtében a bosnyák-horvát csapatok szinte teljes egészében elfoglalták Knint, a Krajinai Szarb Köztársaság fővárosát. A megváltozott katonai helyzet arra késztette a feleket, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek. Hosszas huzavona után Milosevic, Tudman és Izetbegovic Richard Holdbroke közreműködésével 1995. november.12-én aláírták a Daytoni békeszerződést. A megállapodásban a felek elfogadták és elismerték Bosznia-Hercegovina határait, valamint a menekültek azon jogát, hogy hazatérhetnek. A szerződés részét képezte egy külön megállapodás Milosevic és Tudman között, melynek értelmében a még szerb ellenőrzés alatt maradt horvát területek egy kétéves átmeneti periódus után visszakerülnek Horvátországhoz (ami 1998. január 15-én ugyancsak megtörtént). 8 I/3.4. Összegzés A polgárháború mintegy hatalmas emberáldozatokkal járt, és közel 200,000 ember kényszerült otthona elhagyására. Ennek máig ható következményei vannak: a menekültek jelentős része nem tért vissza szülőföldjére, közülük sokan külföldön élnek. A háború rányomta bélyegét a térség államai és az Európai Unió kapcsolatára is. A fegyveres harcok során széles körben követtek el komoly emberi jogi bűntetteket a horvát és szerb fegyveresek csakúgy, mint a jugoszláv hadsereg. Ezek közé tartoznak az önbíráskodás alapján elkövetett gyilkosságok, a kínzás - beleértve a szexuális erőszakot is az „eltűnések”, az önkényes fogva tartás és a kitoloncolás stb. A háborús bűnök kivizsgálására az ENSZ Biztonsági Tanácsa létrehozta a Volt Jugoszlávia Nemzetközi Büntetőtörvényszéket (továbbiakban NT).
7 8
Ui. Juhász József: A délszláv háborúk, Napvilág, 1997
10
Az NT-vel való együttműködés nagyban meghatározza a térség államainak nemzetközi megítélését.9 Bár Horvátországban a kilencvenes években a demokratizálódás megkezdődött, az európai integrációs folyamat a 21. század elején kezdett igazán intenzívvé válni.
II. A HORVÁT POLITIKAI ÁTALAKULÁS A három legnagyobb jugoszláv tagköztársaság a politikai fejlődés szempontjából jelentős mértékben eltérő vonásokkal rendelkezik. A demokratikus politikai intézmények kialakulása, a pártrendszerek, a választási rendszerek, a demokrácia teljesítőképessége szempontjából Szerbia áll a leggyengébben, Szlovénia halad az élen, Horvátország pedig a kettő között egy átmenetet testesít meg.10 II/1. A pluralizmus kezdeti lépései Horvátország politikai súlyát tekintve a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság második legnagyobb állama volt. A horvát politikai folyamatok szempontjából meghatározó volt a horvát-szerb viszony. Tito halálát követően a térségben egyre fokozódott a szerb nacionalizmus. Ez a tendencia a 80-as évek második felében a konzervatív, antidemokratikus erők elterjedését eredményezte az egyes tagköztársaságokban, így Horvátországban is. A többpártrendszer kialakulása a 80-as évek végén kezdődött. Elsőként 1989. február. 27-én megalapították a Horvát Demokratikus Közösséget (továbbiakban HDZ), mely csak júniusban kezdhette meg tényleges működését. Enne oka, hogy a hatóságok a pluralizmus elleni harc jegyében igyekeztek gátat vetni az ellenzék megalakulásának. A HDZ létrejöttét számos párt megalapítása kísérte. Április 27-én például hivatalosan is megkezdte működését a Horvát Szociálliberális Szövetség. (továbbiakban HSLS). Továbbá 1990. március. 1-én megalakult a Nemzeti Megbékélés Koalíciója (továbbiakban KNS) hat párt választási szövetségeként. A pártosodási folyamattal párhuzamosan zajlott a Jugoszláv Kommunista Szövetség dezintegrációja, mely végül a párt januárban bekövetkezett 9
Az ICTY (International Criminal Tribunal for the Former Yugoslavia) 1994-ben kezdte meg működését, és a tervek szerint 2010-ben fejezi be azt. Munkáját nagyban nehezíti, hogy a bíróság elé kerülés politikai kérdés az érintett államokban. A nemzetközi élet szereplőinek egyértelmű célja, hogy mintegy 130 fővádlott jelenjen meg Hágában. 10 Fábián György: A rendszerváltás politikájának fő jellemző Szerbiában, Horvátországban és Szlovéniában, JATE ÁJK, Szeged, 1996, 3.o.
11
felbomlásához vezetett. Ezt követően a kormányon lévő Horvát Kommunista Szövetség kénytelen volt elfogadni a visszafordíthatatlan demokratizálódást és megtenni a szükséges intézkedéseket a választások előkészítéséhez. A horvát parlament végül megalkotta az új választási- illetve párttörvényeket, melyek alapján sor kerülhetett az első többpárti választás megtartására. A választási törvény olyan kétfordulós rendszert vezetett be, amely egyoldalúan kedvezett a nagy pártoknak és egyenlőtlen szavazateloszlást eredményezett. „A kétfordulós szavazást 1990. április 22-23-an és május 5-6-án tartották. A választásokat a HDZ nyerte meg: a társadalmi-politikai tanács 80 mandátumából 55-öt (illetve a három kamarában, együttesen a 350-ből 205-öt), azaz 69%-ot szerzett meg úgy hogy a szavazatok 4l,4%-át nyerte el az első fordulóban.”11 A Száborba be tudott kerülni a Horvát Kommunisták Szövetsége-Demokratikus Változások Pártja (SKH-SDP), a Nemzeti Megbékélés Koalíciója (KNS), a Horvát Szocialista Szövetség (SSH), a Horvát Demokratikus Párt (SDH)és a Szerb Demokrata Párt (SDS). Ezen eredmények azt mutatják, hogy a rendszerváltozással Horvátországban is a kétpártrendszeres tendencia honosodott meg. A kampány idején érdemben két párt viaskodott egymással a politikai paletta két pólusát képviselve. Az SKH-SDP a Jugoszláv Kommunista Szövetségről vált le és alakult önálló párttá. A választásokat megelőzően felvette a Demokratikus Változások nevet ezzel is azt kommunikálva, hogy a baloldal képes megújulni. Programjában minden demokratikus elemet elfogadott a piacgazdaságot éppúgy, minta privatizációt. A jobboldalt az erőteljesen mozgalmi jellegű és tapasztalatlan Horvát Demokrata Közösség vezette győzelemre. II/2. A Tudman-éra A választások idején a még nagyon fiatal HDZ inkább „egy blokkszerű, nemzeti jellegű irányzat, mint valódi párt”.12 A közösség megalapítása Franjo Tudman nevéhez fűződik aki a pártelnöki tisztet is betöltötte. A HDZ a nagy-horvát államiságot, a katolikus –keresztény értékeket, a horvát történelmi tradíciók újjáélesztését képviselte. A felépítésében nem pusztán demokratikus elemeket tartalmazó párt kampányában a nacionalista retorika minden erejét latba vetette a választási győzelem érdekében. A párt
11 12
Ui. 3.o. Ui.: 20.o.
12
programja lényegében a horvát állam függetlenségének visszaállítására épült, és ez elég volt ahhoz, hogy a kiábrándult választópolgárokat maga mellé állítsa. 13 A Szábor 1990. május 30-án tartotta első ülését, ahol elsöprő többséggel Franjo Tudmant köztársasági elnökké választották. A miniszterelnöki posztot Sztipe Mesic töltötte be. Első lényeges intézkedésként a Szábor új alkotmányt fogadott el, amely kétkamarás parlamentet és új félelnöki rendszert honosított meg. Az új alaptörvény értelmében a köztárssági elnököt a szavazásra jogosult polgárok közvetlenül választják meg. A törvényhozás szempontjából az alsóház, a Képviselőház volt a fontosabb. A felsőház funkcióját az ún. Megyék Háza látta el.14 Ez utóbbi tagjait csak 1993-ban választották meg először (másodszor 1997-ben). A végrehajtó hatalomban az elnök jelentős szerepet játszott, mert a kormány egyszerre volt felelős az 1992-ben már közvetlenül választott és így erős legitimációjú (a bel- és külpolitika alakítása terén széles jogkörökkel rendelkező) köztársasági elnöknek és a parlamentnek. 1992-ben került sor az első közvetlen elnök- illetve képviselőházi választásokra. Ez az újabb szavazás nem változtatta meg az erőviszonyokat. Az államelnök továbbra is Tudman maradt, a miniszterelnöki poszton azonban Mesicet felváltotta Hrvoje Sarinics. A parlamenti helyek többségét ismételten a HDZ szerezte meg. A HDZ második választásokon megismételt győzelme lényegében egyedinek tekinthető Közép- és Kelet-Európában. Ez is jelzi a horvát rendszer sajátosságát, amely ebben az időben egyfajta átmenetet testesített meg az elnöki és félelnöki politikai rendszerek között. A párt egyre szervezettebbé vált, taglétszáma pedig messze meghaladta a többi politikai csoportosulásét. Mindezzel egyidőben a HDZ-n belül számos antidemokratikus elem is helyet kapott. Tudman hajlamos volt a személykultuszra és nem állt tőle távol a nepotizmus sem. Az elnököt, a „a nemzet hősét” a legtöbb kritika a korrupcióért és a privatizációban betöltött szerepéért érte. Számos nemzetközi szervezet bírálta továbbá Tudmant a média kontrollálásáért és a szerb kisebbség elnyomásáért. A pártosodással indult politikai reformfolyamatokat nagymértékben gátolta a polgárháború kitörése. A szerb-horvát kérdés a politikai élet központi elemévé vált, megakadályozva ezzel számos szükséges intézkedés meghozatalát. Az intézményrendszer
13
Franjo Tudman (1922-1999), a HDZ alapítója és 2000-ben bekövetkezett haláláig annak elnöke, érdekes és meglehetősen kalandos életutat járt be. A második világháború idején partizánként részt vett számos antifasiszta akcióban, majd a Jugoszlávia felszabadításán dolgozó szervezetben működött közre. Tito-érában A JNA tábornoka volt. 1963-tól a politikai tudományok professzora volt a zágrábi egyetemen. A kommunista pártból nézetei miatt kizárták, majd nacionalista nézetei miatt többször bebörtönözték. 14 Forrás: www.sabor.hr - A horvát parlament honlapja
13
reformja, a további demokratizálás háttérbe szorult. Mindez nem kedvezett a gazdasági nehézségek megoldásában sem. 1995-re Horvátországban a szerbiai állapotokra jellemző elnöki autokratizmus alakult ki. Az évtized vége felé a HDZ társadalmi támogatottsága folyamatosan csökkent köszönhetően a belső gazdasági problémáknak (pl. magas munkanélküliség). A párton belül is egyre többen szólaltak fel Tudman ellen. A HDZ 1998-ban belső válságot élt meg, a párt gyakorlatilag 3 részre szakadt. Látható volt, hogy amennyiben a párt nem tud megújulni, a soron következő választásokon vereségre számíthat. II/3. Demokratizálódás 2000 után Tudman elnöksége idején a horvát politika formálásában (már alkotmány adta jogkörénél fogva is) az államfő jelentősebb szerepet játszott, mint a kormányfő (Szlovénia kivételével egyébként ez jellemző volt a jugoszláv utódállamokra). Mivel Tudman elnök mindvégig egyben a kormánypárt (HDZ) elnöke is volt, a törvényhozásra és a kormány működésére e módon is jelentős befolyást gyakorolhatott. Az elnök 1999. december 10-én bekövetkezett halála miatt előrehozott választásokat tartottak 2000. január 4-én. A szavazás után az addig ellenzékben lévő HSS-IDS-LS-HNSSDP-HSLS pártok alakítottak koalíciós kormányt. A miniszterelnöki posztot Ivaca Racan (SDP) kapta. A HDZ 10 év után ellenzékbe szorult.15 Az előrehozott köztársaság-elnöki választásra február 7-én került sor. Az elnöki tisztséget a Néppárt kötelékében induló Stipe Mesic szerezte meg a HSLS-SDP közös jelöltje, Drazen Budisa előtt.16 A kormányzó pártok és Mesic egyetértettek abban, hogy az alkotmányt módosítani kell a törvényhozás szerepének erősítése irányában az elnöki hatalommal szemben. Végül novemberben került sor az alaptörvény módosítására, mely következtében növekedtek a parlamenti jogkörök és csökkent az elnöki befolyás. Egy évvel később egy újabb alkotmányreform keretében a parlamentet a felsőház eltörlésével egykamarássá alakították. A 2001-ben 5 pártra csökkent kormánykoalíció 3 éves kormányzása nem volt mentes a feszültségektől. Bár a pártok az alapvető célkitűzésekben egyetértettek (pl. nyugati integráció, privatizáció, gazdasági reformok stb.), számos területen nem tudtak konszenzusra jutni. Az első kormányválságra 2001 júniusában került sor azután, hogy 15 16
Az Isztriai Demokratikus Párt 2001-ben kilépett a koalícióból. http://www.d-n-i.net/fcs/euro_croatia_report.htm - Az Európai Parlament honlapja, 2006.máj.05.
14
Racan miniszterelnök engedve Hága kérésének, közleményben biztosította az NT-t Horvátország teljes együttműködéséről a háborús bűnösök felkutatásában és kiadásában. A hágai felkérés hatására koalíciós vita robbant ki a felek között, melynek következtében a 22 fős kabinet 4 tagja, a miniszterelnök-helyettes és 3 szociállibeális miniszter lemondott, mert a koalíció második legerősebb pártja a HSLS vitatta Hágának azt a jogát, hogy parancsnoki felelősség alapján állítson bíróság elé volt katonai vezetőket. Ivaca Racan bizalmi szavazást kezdeményezett a nemzetgyűlésben a kirobbant kormányválság miatt. A szavazáson a Szábor bizalmat szavazott az SDP-nek, mely következtében Budisa lemondott. A következő kormányválságra 2002 márciusában került sor, azután, hogy Budisa visszatért a HSLS élére. A szociálliberálisok, maguk mögött tudván a többi koalíciós partner támogatását, követelték több miniszter menesztését és Budisa miniszterelnökhelyettesi kinevezését. Egy heti tárgyalássorozat után mindkét fél engedményi árán a Racan kormány meg tudta őrizni parlamenti támogatottságát, de tekintélye jelentősen megcsappant. A HSLS pártelnöke pedig megkapta a kért helyettesi posztot. A 2002 válság előrevetítette, hogy a megváltozott erőviszonyok között a Racan-kabinettnek nehéz dolga lesz, ha ki akarja tölteni a 4 éves mandátumát. A koalíción belüli ellentétek odáig fajultak, hogy Ivaca Racan 2002 júliusában lemondott miniszterelnöki tisztségéről. Stipe Mesic államfő dönthetett az előrehozott választások kiírása és egy új miniszterelnök kinevezése között. Az államfő végül magát Ivaca Racant kérte fel újra a pozíció betöltésére az ország stabilitásának megőrzése érdekében. Ettől kezdve a második Racan kormány legnagyobb belpolitikai problémája a koalíció stabilitásának megőrzése maradt. Az országos választásokat 2003. november. 23-ra írta ki a köztársasági elnök. A választási kampány idején készült közvélemény-kutatások egyöntetűen a HDZ sikerét vetítették előre. A Demokratikus Közösség vezéralakja, Ivo Sanader magabiztossága és Ivaca Racan kevéssé meggyőző viselkedése valóban a HDZ győzelméhez vezetett. A 4 évig ellenzékben lévő pártnak újra bizalmat szavazott a horvát társadalom. Elemzők szerint Tudman egykori pártjának sikere nem a nacionalizmus való visszatérést jelenti, sokkal inkább a balközép kormánykoalíció gazdasági és politikai tehetetlenségét tükrözi. A Racan kormány számos eredményt tudott felmutatni a 2000-es nagy politikai fordulat óta, de az állandó koalíciós ellentétek felőrölték erejét. Ugyanakkor a kabinet elévülhetetlen érdemeket szerzett a Horvátországról alkotott nemzetközi megítélés megváltoztatásában. Horvátország 2000-2003-között időszakban számos külpolitikai sikert könyvelhetett el,
15
melyekkel lassan kijött a „tudmani-elszigetelődésből”. Aláírták többek között a Stabilizációs és Társulási Megállapodást, valamint benyújtottak a csatlakozási kérelmet az Unió felé. A Racan korány érdemei közé tartozik továbbá a dinamikus autópálya-építés, a horvát távközlés sikeres privatizációja és számos népszerűtlen, de ugyanakkor szükségszerű szociális megszorító intézkedés. Felróható ugyanakkor az SDP-nek, hogy nem tett eleget, azon a közvélemény érdeklődésére számot tartó ígéretének, hogy felülvizsgálja a Tudman-éra idején nyélbeütött kétes privatizációs ügyleteket. Nem sikerült továbbá megoldania a magas munkanélküliség problémáját, és nem elég hatékonyan végezte a menekültek hazatérésének biztosítását.17 A választásokon győztes jobboldali HDZ koalícióra lépett a szociálliberális párttal és a Demokratikus Közösséggel (DC). A kormányalakításra Tudman volt kabinetfőnöke, majd külügyminiszter-helyettese, a HDZ elnöke, Ivo Sanader kapott felkérést. A szábor december 23-án tartotta alakuló ülését.18 A HDZ számos, az előző ciklus alatt meg nem oldott, gazdasági problémával néz szembe (úgymint magas államháztartási és folyó fizetésimérleg-hiány, munkanélküliség), és ráhárul az a feladat is, hogy a 2005 végén megkezdődött csatlakozási tárgyalásokon képviselje Horvátországot. A kormánypárt munkáját ugyanakkor segíti, hogy míg az SDP-nek folyamatosan meg kellett küzdenie „belső” ellenfeleivel, a HDZ megkapja a szükséges támogatást a koalíciós partnereitől. A HDZ társadalmi támogatottságát nagymértékben befolyásolja, hogy hogyan tud eleget tenni az NT-től és az Uniótól érkező folyamatos kéréseknek, és a horvát közvéleménynek egyaránt. 2004 végén került sor az államelnök választásra, ahol a két legesélyesebb jelölt Stipe Mesic az akkori elnök és a HDZ által támogatott Jadranka Kosor volt. A szavazás végül Mesic javára dőlt el, akinek újabb 5 évre szavaztak bizalmat a horvát választópolgárok.
17
Bencze Lajos : Ki nyer ma(jd)?, Új Magyar Képes Újság, VIII. évf., 42. szám http://www.hhrf.org/umku/0342/index.htm - (2006.ápr. 20.)
18
Bencze Lajos: Karácsony előtt, Új Magyar Képes Újság, VIII., évf. 48. számhttp://www.hhrf.org/umku/0348/index.htm - (2006 ápr. 20.)
16
III. HORVÁTORSZÁG GAZDASÁGA III/1. Általános adatok Horvátország Közép-, Dél- és Kelet-Európa találkozásánál fekszik mintegy 56.542 km2-nyi területen. Az ország határos Szlovéniával (670 km), Magyarországgal (329 km), Szerbia-Montenegróval (266 km) és Bosznia-Hercegovinával (932 km)19. 2002-es népszámlálási adatok szerint az ország népessége 4.433.248 fő. Az átlagos népsűrűség eléri a 78,5 fő/km-t. Közigazgatás tekintetében Horvátország 21 megyére, 124 városra, 426 törvényhatósági városra és 6.750 egyéb településre osztható.20 Horvátország a volt Jugoszlávia tagköztársaságai közül a második leggazdagabb országnak számít 7724,2 US/fő átlagjövedelemmel.21 Az ország gazdasága az elmúlt évtizedben számos változáson esett át. III/2. Gazdasági átalakulás (1993-1999)
III/2.1. Az 1993-as recesszió és a stabilizációs program .. 1. Táblázat: Reál GDP alakulása (%), (1993-1999)
Év
%
Év
%
1993
-8
1997
6,8
1994
5,9
1998
2,5
1995
6,8
1999
-0,3
1996
5,9 Forrás: www.dzs.hr- A Horvát Statisztikai Hivatal Honlapja
19
http://hu.wikipedia.org/wiki/Horv%C3%A1torsz%C3%A1g#Gazdas.C3.A1g (2005. nov.18.) http://www.dzs.hr/StatInfo/SIFrameE.htm (2006. április 16.) - Horvát Statisztikai Hivatal (DZS), Statistical Information 2005 21 Forrás: u.a. 20
17
2. Táblázat: Infláció alakulása (%), (1993-1999)
Év 1993
% 1516,6
1994
97,5
1995
2,0
1996
3,6
1997
3,7
1998
6,0
1999
6,0
Forrás: http://europa.eu.int Az Európai Bizottság Honlapja
A horvát gazdasági átalakulás számos tekintetben különbözik a Közép- és KeletEurópában lejátszódott folyamatoktól. A kilencvenes évek elején az ország kedvező mutatókkal kezdhette meg a gazdasági rendszerváltást. A társadalom és a gazdaság viszonylag fejlettnek számított, a földrajzi fekvés pedig stratégiailag felértékelte az országot. Mindehhez társult, hogy Horvátország a szocializmus idején bizonyos mértékben teret engedett a piaci mechanizmusoknak, így kezdetben úgy tűnt a gazdaság nem sínyli meg jelentősen a piacosítást. A várakozásoktól azonban messze elmaradt az átalakulás folyamata, köszönhetően a háború okozta pusztításnak és az elhibázott kormányzati politikának. A háború következtében a horvát gazdaság óriási visszaesést könyvelhetett el. Az ország elvesztette külföldi piacainak jelentős részét, a kereskedelem gyakorlatilag megszűnt Jugoszlávia volt tagköztársaságai között, a turizmus megtorpant. Mindezzel párhuzamosan a Tudman-korszak negatívan befolyásolta az ország nemzetközi megítélését, ami rontotta a horvátok segély- illetve hiteligénylő pozícióit. A háború és a gazdasági átalakulást kísérő törvényszerű recesszió együttesen komoly gazdasági válságot idézett elő 1990-1993 között. A GDP mintegy 30%-al visszaesett.22 Egy 1995-os felmérés szerint a háború okozta anyagi kár Horvátországban elérte a 20-23 milliárd dollárt. A gazdasági nehézségeket a kormány a törvényhozás oldaláról próbálta meg orvosolni. Még 1991-ben elfogadták a kereskedelmi törvényt, a vámokról ill. a vámmentes övezetekről, a forgalmi adóról stb. szóló törvényeket. Továbbá megkezdte munkáját a Horvát Újjáépítési Hitelbank is. A reformok 1992-ben tovább folytatódtak. Hatályba lépett a revíziós törvény, mely az újonnan felállított adórendőrséggel együtt a 22
Economic Vulberability and Welfare Studty 2001 http://wdsbeta.worldbank.org/external/default/WDSContentServer/IW3P/IB/2001/05/11/000094946_010427 0504592/Rendered/PDF/multi0page.pdf (2005.nov.20.)
18
privatizációs folyamat felügyeletére szolgált. Mindezek a lépesek kevésnek bizonyultak a gazdaság stabilizálásához. Horvátországban a háború kiadásai, a felelőtlen költségvetési és monetáris politika következtében a dinár értékét vesztette. 1993 tavaszán a hiperinflációt mar nem lehetett elkerülni. 1991-93 között az infláció éves szintje meghaladta a 200%-t úgy, hogy a reál GDP 28%al, a reálbérek pedig 64%al estek vissza. A nagyfokú pénzromlást tovább rontotta, hogy a háború következtében a privatizáció lelassult, a külföldi tőke elkerülte Horvátországot. Mindezzel párhuzamosan a munkanélküliség folyamatosan nőtt, szeptemberre már elérte a 18%-t.23 Ilyen körülmények között a kormány 1993. október 4-én kezdte meg azt a programját, amely sikerének következtében a horvát gazdaságot 1994-95-re stabilizálni tudták.24 Az
úgynevezett
Valentic
(akkori
miniszterelnök)
program
kidolgozásában
informálisan ugyan, de szerepet kapott a Nemzetközi Valutatalap (IMF) és a Világbank csoport is. A stabilizációs program 3 egymásráépülő fázisból állt. Az első szakaszban a kormány célja az infláció megfékezése volt. A Valentic-kabinet bevezette a jócskán felértékelt kunát, megvonta a támogatást számos veszteségesen működő cégtől és visszafogta a bérkiáramlást. Ez a politika olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy a hiperinflációt decemberre -0.5 %-os defláció váltotta fel. Az alacsony infláció rendkívül magas árszinttel párosult. A program második és harmadik részében a kormány a privatizáció felgyorsítását, a költségvetési hiány mérséklését és a bankrendszer modernizálását kívánta megvalósítani. A bevételek növelése céljából bevezetésre került az általános forgalmi adó (1998) és a jövedelemadó. A kormány hiába igyekezett újabb bevételi forrásokat teremteni és a költekezést csökkenteni, a menekültügyi- illetve hadi kiadások tovább rontottak az államháztartás mérlegét. A háború ugyan 1995-ben véget ért, a rekonstrukció közel annyi pénzt emésztett fel, mint az addigi hadikiadások. Mindehhez társult, hogy a kormány nem bizonyult elég erélyesnek, hogy nemet mondjon a különböző szociális igényekre. A GDPhez viszonyított közkiadások 1991-1999 között 16 százalékponttal emelkedtek, elérvén az 54%-os szintet. Ezzel Horvátország meg a közép- és kelet-európai rendszerváltó államokhoz képest is túlzó redisztribúciót valósított meg. 1995-től kezdődően a folyó fizetési mérleg folyamatosan deficites. Ehhez hozzájárult, hogy a háború után a belső kereslet hirtelen megnövekedett, a hazai kínálat viszont nem tudott lépést tartani vele.
23
www.imf.org – A Nemzetközi Valuta Alap honlapja
24
1994-98 között a közép-kelet-európai régióban csak Lengyelország és Szlovákia tudott a horvátoknál gyorsabb gazdasági növekedést produkálni.
19
Összességében véve az 1993-1999 közötti időszakról elmondható, hogy a horvát gazdaság dinamikus fejlődésnek indult. A kezdeti növekedés azonban hamarosan megtorpant. 1999-ben a gazdaság növekedése lelassult majd Horvátország az évet 0,3 %-os GDP csökkenéssel zárta.25 A visszaesés az elodázott strukturális reformoknak tudható be. A privatizáció nem haladt a megfelelő ütemben, a kormány pedig folytatta a felelőtlen költekezést. A helyzetet súlyosbította a második bank krízis, melynek következtében számos pénzintézet csődbe ment, valamint a koszovói válság. Mindezen tényezők hatására a stabilizációt követően 1999 bizonyult az első olyan évnek, amikor a hazai fogyasztás csökkent. Az export volt az egyetlen pozitív tényező a gazdaságban, mivel az kivitel mértékének csökkenése nem haladta meg az import mértékének visszaesését. Még így is a horvát export csak a 1989-es év 78%-án teljesített. Az ipari termelés pedig alig érte el az átalakulás előtti időszak 60%-t.26 Az adott körülmények között a munkanélküliség tovább növekedett és az év végére elérte a 12,6%t.27 III/2.2. A privatizáció28 A gazdasági rendszerváltás alapvető lépése a magánosítás. A Horvátországban alkalmazott privatizációs modell előnyben részesítette a hazai befektetőket, melynek következtében kevesebb külföldi működő-tőke áramlott az országba. Ehhez a magánosítási formához társult egy, a piacot magára hagyni nem akaró kormánypolitika, mely összefonódások kialakulásához vezetett. Mindez azt eredményezte, hogy a politikai elit és a felső vezetők saját érdekeiket szem előtt tartva kedvezőtlenül befolyásolták a gazdasági átalakulást. A horvátországi privatizáció már az ország függetlenné válásának évében (1991) megkezdődött. Az állam a kezdetektől fogva két csoportra osztotta a tulajdonában levő vállalatokat. Az egyik csoportba kerültek a kis és közepes méretű vállalatok, amelyeket a privatizációs folyamat elejétől értékesíteni kívántak. A másik csoportba sorolták a nagyobb állami vállalatokat - főként az infrastruktúrához tartozó vállalatok, mint amilyen a nemzeti 25
Horvát Nemzeti Bank (HNB) , Annual Report 1999 http://www.hnb.hr/publikac/godisnje/1999/e-g-makro-1999.pdf (2005.nov.20.) 26 Ui. 27 Ui. 28 Tóth Máté - Baksay Gergely - Bilek Péter- Czakó Veronika-Gáspár Pál - Orbán Gábor: A privatizáció összehasonlító elemzése a csatlakozó és egyes átalakuló gazdaságokban http://icegec.hu/hun/_docs/publikaciok/egyeb/privatization.pdf (2005.okt.20.)
20
távközlési vállalat, az olajvállalat vagy az energiaszolgáltató vállalat -, amelyeknek stratégiai jelentőségük volt és csak a ’90-es évek végén kezdték meg az értékesítésüket. Az első privatizációs törvény 1991-ben született meg és arról rendelkezett, hogy a társadalmi tulajdonban lévő vállalatoknak részvénytársaságokká kell válniuk. Az itt alkalmazott gyakorlat szerint az egyes vállalatokat az ott dolgozóknak kínáltak fel megvételre csökkentett áron (management-employee buyout - MEBO). A kivásárló a vállalatot nominális értékének 80%-án vásárolhatta meg, és további 1 százalékpontos kedvezményben részesült a vállalatnál eltöltött minden munkaév után. A vételár kifizetésére húsz évet adtak. Az 1993-ban megalapított Horvát Privatizációs Alap feladata volt a részvények értékesítése, és ő kezelte a nem privatizált vagyont is. A privatizációnak ezen fázisa meglehetősen sikeresnek mondható. A megvételre felkínált vállalatok többségét a dolgozók és a vállalatvezetés vásárolta meg. 1997-ig 2552 állami vállalatból mintegy 2300 került a dolgozók, a menedzsment, illetve néhány horvát nagytőkés kezébe. Az nagyfokú érdeklődés az alkalmazottak részéről annak tudható be, hogy mar a szocializmus ideken is számos kis- és középvállalkozás kerülhetett magánkézbe. Ugyanakkor a hazai befektetőket favorizáló rendszer legnagyobb hátránya nagyon hamar megmutatkozott. A legtöbb magánkézbe került vállalat eseten a belső folyamatokban nem történt változás, mivel a vállalatvezetés nem változott. A tulajdonos volt dolgozók és vezetők nem rendelkeztek elégséges tőkével a modernizációs lépések végrehajtására. A külföldi tőkehiány következtében tehát elmaradtak az alapvető strukturális reformok. Sok magánosított cég csődbe ment, de például az Agrokor mára a második legnagyobb horvát társasággá nőtte ki magát. Számos rendszerváltó országhoz hasonlóan a horvát kormány is alkalmazta a kuponos módszert, melynek keretében a kormány mintegy 3 milliárd márka értékű vagyonjegyet bocsátott a háború károsultjainak rendelkezésére, akik maguk dönthettek, hogy kuponjaikat vállalati részvények vásárlására fordítják (direkt) vagy ún. privatizációs beruházási alapokba fektetik (indirekt). A tulajdonosok több mint 90%-a ez utóbbit választotta. Mintegy kiegészítésként a privatizációs vagyon egy részét az állam aukciók keretében értékesítette. Ezen módszerrel a tulajdonosi szerkezet ugyan megváltozott, de a tőkehiány következtében a modernizációval itt is nagyon lassan haladnak. A privatizációs folyamat hatékonyságát fokozandó, a Szábor 1996-ban elfogadta a második privatizációs törvényt, mely az állami nagyvállalatok magánosításával foglalkozik. A közvetlen külföldi tőkebefektetések ehhez a fázishoz köthetőek. Ennek részben az oka, hogy a háború véget ért, másrészt a ekkortól került sor a vonzóbbnak
21
számító állami vállalatok értékesítésére. Szamos külföldi cég szerzett tulajdonjogot a bankszektorban, a gyógyszeriparban és a távközlésben. A magánszektor aránya egészen 1997-ig dinamikusan emelkedett. Az 1991-es 25%-os szintről 55%-ra nőtt. Horvátországot a külföldi befektetők korábban kockázatosnak ítélték, de ez a megítélés 2000-es választások után változott. III/2.3. A horvát bankrendszer III/2.3.1. A Nemzeti Bank A Horvát Nemzeti Bank (Hrvatska narodna banka - HNB) 1991-ben lett független. Addig a monetáris politika kizárólag a Jugoszláv Központi Bank irányítása alá tartozott. A nemzeti bankról szóló törvényt 1992-ben fogadták el és azóta kétszer, 1993-ben és 1994ben módosították, a kuna bevezetésének idején. A jegybanktörvény alapján a Nemzeti Bank intézményi- és funkcionális függetlenséget élvez. A monetáris tanács tagjait ugyanakkor a mindenkori kormány nevezi ki és mentheti fel tisztségéből. 1991 óta a tanács egyetlen tagja sem töltötte ki mandátumát. 2001-ben új jegybank-törvényt fogadtak el, mely az előzőnél nagyobb függetlenséget biztosít a nemzeti bank számára. Az új törvény elfogadására azért volt szükség, mert Horvátországot több nemzetközi kritika is érte, amiért a mindenkori kormány túl nagy befolyással bírt a monetáris politika irányítására. III/2.3.2. A bankszektor privatizációja 3. Táblázat: Bankrendszer tulajdonosi szerkezete, % (1996-2000)
Év
Állami tulajdon
Hazai magántulajdon
Külföldi magántulajdon
1996
39,5
59,5
1
1997
32,7
63,3
4
1998
37,0
56,3
6,7
1999
40,4
19,7
39,9
2000
6,2
22,3
77,6
Forrás: www.hnb.hr - Horvát Nemzeti Bank honlapja
22
A többi rendszerváltó országtól eltérően Horvátország a szocializmus alatt is viszonylag fejlett kétszintes bankrendszerrel rendelkezett. A problémát a bankok tulajdonosi szerkezete jelentette. A Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban a bankokat a termelő vállalatok tulajdonolták. Így a bankok tulajdonképpen saját tulajdonosaiknak folyósítottak hitelt. Ez a szokatlan tulajdonosi szerkezet fizetésképtelenségbe sodorta a bankokat; 1990-ben 28-ból 13 pénzintézet tönkrement. A kormány többlépcsős tervet dolgozott ki a bankrendszer konszolidációjára. A stabilizációs program részeként 1993-ban a parlament elfogadta a kereskedelmi bankokról szóló törvényt. A szabályozás célja többek között az volt, hogy megkönnyítse új pénzintézetek alapításának feltételeit. A gazdasági átalakulás kezdetén, 1991-ben 6 magántulajdonban lévő bank működött Horvátországban. A magántulajdonú bankok száma 1997-ig folyamatosan emelkedett, részben az állami bankok privatizációja következtében, részben pedig új pénzintézetek alapításával. Ezen bankok közül sokan alultőkésítettek voltak. A vezetés pedig gyakran állt politikai befolyás alatt. Mindez 1998-99 között bankválságot idézett elő. Több kis és közepes bank magas kamatlábakkal kívánta megnyerni a befektetőket. A kiadásokat pedig kockázatos hitelügyletekkel igyekeztek kompenzálni, amely számos bank fizetésképtelenné válását eredményezte. A bankrendszer rehabilitációja becslések szerint 1991 és 1998 között a GDP közel 31%-t emésztette fel.29 Miután a privatizáció megkezdődött, a bankok magánosítására indirekt módon, a tulajdonosok bevonásával került sor. Mivel gyakorlatilag 1996-ig külföldi tőke nem vett reszt a privatizációban, a bankok horvát magántulajdonba kerültek. A helyzet 1998-as bankválság után kezdett megváltozni. A kormány ugyanis többek között a költségvetési hiány mérséklése érdekében rászánta magát az állami tulajdonban lévő pénzintézetek magánosítására. A kezdeti befektetők között volt az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), mely jelenlétével segíteni akarta a horvát bankrendszer modernizációját. Mára a kereskedelmi bankok több mint 90%-a magánkézben van, 10 legnagyobb bank közül 9 külföldi többségi tulajdonban van. Az európai standardok szerint a horvát bankrendszer kiterjedtnek számít. A kereskedelmi bankok között vezető a Zagrebacka Bank és a Privredna Banka Zagreb. A két bank együttes piaci részesedése meghaladja az 50 százalékot.30 A horvát pénzügyi intézményrendszert
a
bankok
dominálják.
Más
jellegű
pénzintézetek
nagyon
29
Forrás:Boris Vujcic – Maroje Lang: GDN projekt country study, Croatia, 3rd Annual Global Development Conference, Rio de Janeiro, 2001 http://www.gdnet.org/pdf/vujcic.pdf (2006. jan. 21.) 30 Forrás: IBRD, Country Procurement Assesment Report, 2005 http://siteresources.worldbank.org/INTCROATIA/Resources/CPARCroatia.pdf (2006.jan.20.)
23
alulreprezentáltak. Ennek oka többek között, hogy a jogrendszer nem kedvez a nem-bank jellegű pénzintézeteknek. Ennek ellenére az elmúlt években a nyugdíjreform (ld. III/3.7. Munkaerő-piac című fejezetet) következtében egyre több biztosító-társaság lép be a horvát pénzpiacra. III/3. Gazdaság 2000-2005 III/3.1. Privatizáció 2000 után A ’90-es években lezajlott privatizációs folyamatnak nem volt jelentős pozitív hatása a horvát gazdaságra. A külföldi befektetők hiánya azt eredményezte, hogy a vállalatok termelékenysége nem javult lényegesen, ahogy ez a sikeresebb privatizációt végrehajtó közép- és kelet-európai országokban történt. A hazai tulajdonosok tőke, megfelelő tapasztalat és ismeretanyag hiányában nem tudták olyan gyorsan végrehajtani a szerkezetátalakítást, mint a külföldi befektetők tettek volna. A magas állami tulajdon szintén nem kedvezett a gazdaságnak. A modernizáció hiánya a horvát vállalatok külföldi piacrajutását is gátolta. A horvát termékek ugyanis nem voltak kellőképpen versenyképesek. A magánosítást továbbá nehezítette a HDZ hozzáállása. Tudmant és pártját gyakran értek olyan vádak, hogy állami tulajdont játszottak át számos párthoz közel álló személyek kezébe. A 2000-es választások után a kormány nyilvánvalóvá tette, hogy szándékában áll a privatizációs folyamatot átláthatóvá tenni és felgyorsítani. Összességében véve 1993 és 2004. I. féléve között 10,1 Mrd USD FDI áramlott be az országba. Ebből 21,0 % irányult a távközlésbe, 19,6 % a bankszektorba, 11,3 % a gyógyszeriparba, 7,9 % a kőolajiparba. Ausztria vezeti a beruházók listáját, ezt követi Németország, az Egyesült Államok, Magyarország, Luxemburg, Olaszország és Hollandia. A kevés nagybefektető közt a Deutsche Telekom, a Siemens, az Ericson, a Banca Commerciale Italiana, a Bayerische Landesbank, valamint a MOL említhető. A privatizáció szempontjából 2003 rekord évnek számított 1.713 M USD értékű befektetéssel. Ennek 60,9 %-a irányult a kőolajiparba (MOL), 6,7 %-a kereskedelembe (bevásárló központokba), 5,8 %-a pedig a bankszektorba. Az 1996. évi második privatizációs (kárpótlási) törvény alapján az állami vagyonból 150 ezer elűzöttet és hadirokkantat kárpótoltak. Ezzel a kis- és közép vállalatoknál jellemzővé vált a dolgozói tulajdon.. Másik jellegzetesség, hogy a nyugdíjalapokhoz került a nemzeti tőke 30 %-a. A szolgáltatási szférában a Deutsche Telekom szerezhette meg a Horvát Távközlési vállalat
24
51 %-át. Miután 2002-ben külön törvényeket hoztak az INA, illetve a HEP áramtermelő és elosztó vállalat privatizációjára, 2003-ban az INA 25 %-kos részvénypakettjét a MOL Rt. nyerte el. A választások előtt, 2003 végén a magánosítás teljesen leállt. 2004 közepétől a Sanader- kormány ismét a folyamat felgyorsítását tűzte ki célul, de a tervből – miszerint egy év alatt be kellett volna fejezni 150 cég privatizációját – alig valósult meg valami. Elkészült a tartósan állami (többségi állami) tulajdonban maradó 210 szervezet listája, a Privatizációs Alap pályázatai közül azonban csak néhány eredményes. „A privatizáció legnagyobb akadályai -főleg szállodák esetén - a rendezetlen tulajdonjogi viszonyok, az eladósodottság, és a magas induló ár. Általában 2-3 privatizációs fordulót terveznek, csökkentve a minimális ajánlati árat, preferálva az adósságok rendezését.”31 III/3.2. A Bruttó Hazai Termék32 4. Táblázat: GDP értéke (millió $), (2001-2004)
Év
Milliárd $
2002
22 812,4
2003
28 809,9
2004
34 310,7
Forrás: http://europa.eu.int/comm/economy_finance/indicators/cceg/2005/cceg0405eu.pdf
III/3.2.1. A reál GDP alakulása 5. Táblázat: Reál GDP alakulása (%), (1999-2006)
Év
%
Év
%
1999
0,3
2003
4,3
2000
2,9
2004
3,8
2001
4,4
2002
5,2
Forrás: http://europa.eu.int/comm/economy_finance/indicators/cceg/2005/cceg0405eu.pdf
31
http://www.itdh.hu/itdh/static/uploaded/document/HRhasznos.pdf (2005.nov. 20.) HNB, Annual Report 2004, http://www.hnb.hr/publikac/godisnje/2004/e-makroekonomska-kretanja.pdf (2005.nov.20.)
32
25
Az 99-es visszaesést (0,3%) követően 2000-ben a horvát gazdaság ismét növekedési pályára állt. A reál GDP ismét 3.7%-al bővült köszönhetően az élénk belső fogyasztásnak és exportnövekedésnek. A kezdődő növekedési tendenciában közrejátszott a világgazdaság kedvező teljesítménye is. A gazdasági fellendülés 2001-ben is folytatódott. A reál GDP éves szinten mintegy 4,1%-os bővülést könyvelhetett el , az első félévben főként a hazai fogyasztás, míg a másodikban az exportbővülés következtében. Míg 1998-1999-ben főként a külső kereslet generálta a gazdasági növekedést, 2000-2001-ben a hazai fogyasztás meghatározóbb volt. A 2001. szeptember. 11-i terrortámadás, az afganisztáni háború valamint az iraki konfliktus bizonytalanságot eredményezett a világgazdaságban. Ez nemileg a horvát gazdaságban is éreztette hatását. A külső kereslet tovább csökkent, de a növekvő belső fogyasztás ellensúlyozni tudta ezt a folyamatot, így a gazdaság 2002-ben 5,2 %-al növekedett. A GDP növekedést továbbra is az egyéni fogyasztásbővülés generálta, mintegy 4 százalékpontos „hozzájárulással”. A növekedési tendencia 2003-ban is folytatódott, csökkenő ütemben (4,3%). Ennek oka a tovább csökkenő külföldi kereslet, valamint a belső fogyasztásnövekedés ütemének lassulása. 2003-ban már nem a lakossági fogyasztás volt a meghatározó, sokkal inkább a 12,2 %-os beruházás-növekedés. 2004-ben mind a beruházások, mind a lakossági fogyasztás növekedési üteme lelassult, ami azt eredményezte, hogy a reál GDP 3,8%-al bővült. III/3.3. A GDP szektorális megoszlása 1. ábra: GDP szektorális megoszlása (%), (2005) A GDP szektorális megoszlása (2005)
8,20% 30,10%
Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatások
61,70%
Forrás: CIA World Factbook (2005) http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/docs/gallery.html
26
6. Táblázat: GDP szektorális megoszlásának változása (%), (1994-2005)
Ágazat
1994
2003
2005
Mezőgazdaság
11,8
8,4
8,2
Ipar
34,1
30,1
30,1
Szolgáltatások
54,1
61,5
61,7
Forrás: CIA World Factbook (2005) http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/docs/gallery.html
A GDP legnagyobb hányadát (61,7 %) a tercier ágazat adja. Ebből a szempontból a horvát gazdaság már a 90-es évek elején különbözött a többi rendszerváltó országtól. A szolgáltató szektor részaránya 1989-ben csak Horvátországban, Magyarországon és Szlovéniában érte el a GDP 50%-t. A szektor fontosságát támasztja alá, hogy a horvát szolgáltató ágazatban jóval több munkavállaló dolgozott, mint a többi rendszerváltó gazdaságok esetében. Bár jelenleg a tercier szektor a legmeghatározóbb a horvát gazdaságban, a második világháború után az iparosodás táplálta a gazdasági növekedést. A 70-es évekig az ipar és a szolgáltatások GDP részaránya párhuzamosan emelkedett, a mezőgazdaságé folyamatosan csökkent. A turizmus jelentős gazdasági hozzájárulásának köszönhetően a horvát gazdaság mentesült a szocialista országokban általában jelentkező túliparosítástól. A mezőgazdaság részaránya a gazdaságban gyakorlatilag a 90-es évektől kezdve stagnál. III/3.4. A GDP felhasználási szerkezete 7. Táblázat: A GDP felhasználási szerkezet (%), (1994-2004)
Év
Háztartások fogyasztása
Állami fogyasztás
Beruházások
1994
53,3
29,4
17,3
2003
58,7
20,6
20,7
2004
58,1
19,9
22,0
Forrás: Croatia at a glance - www.worldbank.org/data/countrydata/aag/hrv_aag.pdf
A délszláv konfliktus idején a horvát állami kiadások jelentős részét a hadikiadások tették ki. A közkiadások mértéke lecsökkent ugyan a háború után, az Európai Unióban átlagos 16,1 százalékos szintet még így is meghaladja.
27
III/3.5. Az ipari termelés 33 8. Táblázat: Ipari termelés (2003=100), (2001-2004)
Év
%
2001
91,1
2002
96,0
2004
103,7
Forrás: DZS, Statistical Information 2005
A legfontosabb ipari ágazatok: élelmiszer-, könnyű- és vegyipar, hajógyártás. A horvát ipar az elmúlt években számos változáson ment keresztül. Az átfogó strukturális átalakítás számos ipari ágazat esetében szembetűnő. Ebben a mai napig is tartó folyamatban nagy szerepet játszott a privatizáció, a megnövekedett exportálási lehetőségek stb. A nyugati piacokkal való kereskedelem hatékonyságkényszert eredményezett Horvátországban. Az ipar jelenleg a horvát GDP 20%-át adja, mely egyre közeledik az átlagos uniós szinthez. Az ipar a foglalkoztatásból is kiveszi részét: a horvát aktív munkaerő mintegy 25%-a, közel 270.000 ember dolgozik valamely ipari ágazatban. Az ipari termékek adják továbbá a teljes horvát export 97%-t. 9. Táblázat: Az egyes ipari szektorok termelésnövekedése (2003=100), (2001-2004)
Év
Bányászat
Feldolgozóipar
Energiatermelés (villamos energia, gáz-és vízellátás)
2001
83,5
91,1
95,2
2002
97,7
95,8
96,8
2004
96,8
104,1
104,2
Forrás: DZS, Statistical Information 2005
33
Források: IBRD, Economic Memorandum, 2003 http://siteresources.worldbank.org/INTCROATIA/Resources/301144-1121189574957/croatia-complete.pdf (2006. márc. 14.) HNB, Annual Report 2004 http://www.hnb.hr/publikac/godisnje/2004/e-makroekonomska-kretanja.pdf (2006. márc.14.)
28
A horvát ipar legmeghatározóbb és legdinamikusabban fejlődő ágazata az élelmiszeripar, mely a teljes ipari termelés 20,5 %-t adja. 1998 és 2002 között mintegy 14%-al bővült a szektor termelékenysége, míg a termelő cégek száma több mint 20%-os növekedést produkált. Számos európai uniós vállalkozás fektet be ebbe az ágazatba különös tekintettel az üdítőitalok és ásványvizek gyártására. A vegyipar szintén meghatározó szerepet játszik az ország gazdaságában. Az iparban dolgozók 8%-t foglalkoztatja, az ipari termelés közel 9 %-t adja. 1999 és 2000 között elég jelentős külföldi működő tőke áramlott a vegyiparban, melynek következtében a szektorban jelentős fejlesztés megy végbe. Világviszonylatban nézve a horvát ipar legjelentősebb ágazata a hajógyártás, mely a világtermelés 1 %-t teszi ki. Ezen ágazatban még mindig az állami tulajdon dominál. A 6 legnagyobb gyártócég közül csak 1 van magánkézben. Horvátország életében nem játszik jelentős szerepet a nehézipar; az ipari termelés kevesebb mint 3 %-t teszi ki. A szektorban foglalkoztatottak száma elenyésző és folyamatosan csökken. Hasonló helyzetben van a gyógyszergyártás is. Bár az ipari termelés 4,7% teszi ki, a foglalkoztatottak arányát tekintve (1,7 %) nem meghatározó. A gyógyszergyártást lényegében egy nagyvállalat uralja, mely a teljes termelés 70 %-át adja. Az iparban foglalkoztatottak több mint egyharmada az építőiparban helyezkedik el. Ez a szektor a teljes horvát GDP 4%-t teszi ki. Az építőipar a háborút követő újjáépítések idején virágzott, vonzotta a külföldi tőkét. Mára a szektorba beáramló FDI folyamatosan csökken. Az iparban meghatározó szerepet töltenek be a kisvállalkozások, a különböző szektorokban tevékenykedő cégek mintegy 90%-t teszik ki. Szerepük különösen a feldolgozóiparban jelentős. A horvát kormány, az EU-val egyetértésben kidolgozott egy hosszútávú ki-és középvállalkozás fejlesztési programot, melynek célja, hogy segítse a horvát KKV-kat a nemzetközi piacrajutásban. Összegzésként elmondható, hogy a horvát iparnak további modernizálásra és strukturális reformokra van szüksége. Különösen a textil-, az acél- és a hajógyártás területén.
29
III/3.6. Mezőgzdaság34 Horvátországban összesen 3,15 millió hektárnyi mezőgazdasági terület van. Ebből 2 millió hektár áll megművelés alatt. A megművelt terület 81,5 %-a és az állatállomány mintegy 80%-a magántulajdonban van. A rendszerváltás és a háború következtében a kilencvenes években az agrártermelés jelentősen visszaesett. A növénytermesztés 1995 óta folyamatosan növekszik, de az állattenyésztés még mindig 30 %-al az 1990-es szint alatt van. 1344 cég folytat mezőgazdasági tevékenységet, 22.637 alkalmazottat foglalkoztatva. A horvát mezőgazdaság egyik meghatározó előnye, hogy az ország éghajlati adottságaiból adódóan számos különböző növényféle termesztésére nyílik lehetőség. Horvátország búza, kukorica, méz, tojás és bortermelése teljes mértékben kielégíti a lakosság szükségleteit, viszont egyetlen tejimportőr Európában. Szlavóniában az ország „éléskamrájában” a földekről az aknák eltávolítása még mindig nem fejeződött be. A kilencvenes években kezdődött negatív trend ellenére a horvát agrárium gazdasági hozzájárulása máig igen jelentős, a GDP kb. 10 %-t teszi ki. Ez jóval magasabb az uniós átlagnál. Németországban ez az arány 2003-ban mindössze 1,3 % 35. A mezőgazdaságban meghatározóak a családi gazdaságok. Az átlagos birtokméret 2,8 hektár. Az agrárium területén is számos reformra és strukturális átalakításra van szüksége az országnak az EU tagság küszöbén. III/3.7. A munkaerőpiac III/3.7.1. Általános adatok 10. Táblázat: Lakosság számának alakulása (2001-2004)
Év
Ezer fő
2001
4.440
2002
4.443
2003
4.442 Forrás: DZS, Statistical Information 2005
34 35
Ui. www.cia.gov (2005.nov. 10.)
30
A születéskor várható élettartam (2003)36 A lakosság egészét tekintve: 75,1 év. A nők esetében: 78,4 év A férfiak esetében: 71,8 év A háború előtti születéskor várható élettartam folyamatosan növekszik, és lassan eléri a nyugat-európai szintet. Németországban például 2004-ben a születéskor várható élettartam nők esetében 81,68, férfiak esetén pedig 75,56 év volt.37 Népesség korcsoport szerinti megoszlása 11. Táblázat: Népesség korcsoport szerinti megoszlása (ezer fő), (2003) Korcsoport
Összesen
Férfiak
Nők
0-14
729,3
373,3
356,1
15-29
900,7
458,3
442,4
30-44
935,1
467,3
467,8
45-59
897,4
442,6
454,8
60-74
719,2
314,4
404,8
75-
260,3
82,0
178,3
Összesen
4442,1
2137,9
2304,2
Forrás: DZS, Statistical Information 2005
Hasonlóan más szocialista országokhoz, az erőszakos iparosítás átalakította Horvátország demográfiai struktúráját. Mivel egyre több nő helyezkedett el a gyárakban, a születési arányszám csökkent. A társadalom gyors ütemben öregedő korfát kezdett mutatni. Míg 1953-ban 1000 főre 23 újszülött jutott, ez az arány 2003-ban 8,9 –re csökkent. A negatív demográfiai trendekhez az is hozzájárult, hogy egész Kelet- és Közép-Európában a Horvátországban a legmagasabb az elvándorlók száma. Becslések szerint több mint 1 millió horvát (azaz a lakosság egynegyede) él és dolgozik külföldön. A horvát társadalom már a rendszerváltás előtt a Nyugat-Európában végbemenő elöregedő demográfiai trendet követte. Az elöregedéshez nagyban hozzájárul, hogy miután 1968-ban a volt-Jugoszlávia határait megnyitották a nyugatra igyekvő munkások felé, számos horvát hagyta el hazáját és keresett állást jobbára Németországban. A hatvanas évek végén kivándorolt munkások 36
www.dzs.hr (2005. nov. 21.)
31
közül sokan külföldön telepedtek le, mások elérvén a nyugdíjkorhatárt a rendszerváltás után elkezdtek visszatérni hazájukba. A délszláv háború tovább erősítette a negatív demográfiai trendet. Becslések szerint körülbelül tízezer horvát vesztette életét a harcokban. Horvátország foglalkoztatási struktúrája nagyban hasonlít a fejlettebb európai államokéhoz, a nyugaton végbemenő trendeket követi. Az aktív munkaképes korúak száma mind a nők, mind pedig a férfiak esetén folyamatosan csökken. 2004-es adatok szerint a munkaképes korú nők esetén a foglalkoztatási ráta 43,4%, a férfiaknál pedig 56,4%.Ez jóval alacsonyabb az 1999-es 48 ill. 69 %-nál. A horvát Munkaügyi és Jóléti Minisztérium éves szinten a GDP kb. 25 %-t költi munkanélküli segélyekre és egyéb szociális járadékokra. Figyelembe véve a folyamatosan öregedő korfát a horvát szociális ellátórendszer komoly kihívásokkal kell szembenézzen. A korai nyugdíjazások politikájával a kormány stimulálni kívánta a munkaerőpiacot. Mindez azonban azzal járt, hogy a nyugdíjasok száma hírtelen megemelkedett nehéz terhet róva ezzel a szociális ellátórendszerre. Az aktív dolgozók száma csökkent , az inaktívaké pedig nőtt. A kiadások növekedését a kormány úgy kívánta ellensúlyozni, hogy növelte a dolgozók után fizetendő adók, járulékok mértékét. Ezzel a munkaerő, mint az egyik legfontosabb termelési tényező költsége jelentősen megnövekedett. Ez negatívan befolyásolja a horvát gazdaság versenyképességét. A horvát kormány hagyományosan a GDP 25%-t költi a szociális ellátórendszerre. Mindez több mint Közép- és Kelet-Európa többi államában. Ugyanakkor a redisztribúció nem kellőképpen hatékony. A nyugdíjakra fordított kiadások gyorsan növekednek. (1998: 12%, 1999: 14% GDP). A kormány időben észlelte, hogy a szociális ellátórendszer hosszútávon komoly reformokra szorul. 1999 januárjában kezdődött el az a program, melynek eredményeként a horvát nyugdíjellátást hárompilléres rendszerré alakították (kötelező-és önkéntes járulékfizetés, magánnyugdíj-pénztárak). Továbbá az átalakítás részeként a kormány fokozatosan emeli a nyugdíjkorhatárt. A férfiak esetén 60-ról 65-re, a nőknél pedig 55-ről 60 évre. Erre többek között azért volt szükség, mert az aktív lakosság száma a nyugdíjasokéhoz képest folyamatosan csökken, valamint a társadalom jelentős része a nyugdíjkorhatár elérése előtt visszavonult az aktív munkától. 1991 és 1999 között a
32
dolgozó férfiak 47 %-a ment a korhatár elérése előtt nyugdíjba. A nők esetén ez az arány 33 % volt.38
III/3.7.2. Munkanélküliségi ráta 12. Táblázat: Munkanélküliségi ráta (%) (2002-2004)
Év
%
2002
14,8
2003
14,25
2004
13,8
Forrás: DZS, Statistical Information 2005
A rendszerváltás és a háború következményeként a 80-as évek végén 10 % körüli munkanélküliségi ráta 1991-től kezdve folyamatosan növekedett és elérte a 18%-t. Ezzel Horvátország élen jár a közép- és kelet-európai rendszerváltó államok között. A munkanélküliség különösen súlyosan érinti a fiatal pályakezdőket. A fiatal munkanélküliek száma Horvátországban és Bulgáriában messze meghaladja a többi rendszerváltó állam adatait. A munkanélküliség ellen folytatott harcot nehezíti, hogy az országon belüli mobilitási hajlam rendkívül alacsony. Továbbá problémát jelent az is, hogy a munkaerőpiac igényei és a képzési rendszer nem mindig fedik egymást. Horvátország számos gazdasági ágazatban munkaerő-importra szorul. Jelenleg főleg BoszinHercegovinából, Albániából és Ukrajnából érkeznek vendégmunkások, akik jobbára az acéliparban és a hajógyártásban helyezkednek el. Az elmúlt pár évben a kormány megpróbált a passzív kiadások mellett aktív állásteremtő politikát folytatni, melynek keretében számos át-és továbbképzési lehetőséget nyújtanak a munkanélkülieknek. Felmérések szerint ez a politika eddig sikeresnek bizonyult.39
38
Boris Vujcic – Maroje Lang: GDN projekt country study, Croatia, 3rd Annual Global Development Conference, Rio de Janeiro, 2001 http://www.gdnet.org/pdf/vujcic.pdf (2006. jan. 21.) 39 Ui.
33
III/3.8. Fiskális és monetáris folyamatok40
A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság tagjaként Horvátország gazdasága a többi keletközép európai államhoz képest nyitottnak és piacorientáltnak számított. 1990-vel előtt az átlagos életszínvonal a későbbi rendszerváltó országokhoz képest (kivéve Szlovéniát) itt jóval magasabb volt. Horvátország tehát kedvező mutatókkal vághatott neki a gazdasági átalakulásnak. A kezdeti sikereket a délszláv konfliktus negatívan befolyásolta, lelassítva ezzel a teljes rendszerváltást. A háború nemcsak emberáldozatokkal járt, hanem hatalmas terheket rótt az ország gazdaságára is.
III/3.8.1. Államháztartási hiány41
13. Táblázat: A központi költségvetés mérlege (GDP százalékában), (2002-2004)
Év
%
2002
-5
2003
-6,3
2004
-4,5 Forrás: www.hnb.hr
A ’90-es évek végéig a horvát gazdaságot stabil államháztartás jellemezte. Az államháztartás hiánya nem haladta meg a GDP 3%-t. A függetlenné válás, a gazdasági átalakulás és a háború együttes következményeként a fiskális kiadások jelentősen emelkedni kezdtek. A kormányzati kiadás szintje 1991-ben a GDP 39%-t tette ki, 1995-ben már meghaladta a 49%-t. Ez a jelentős emelkedés annak ellenére ment végbe, hogy a mind a szociális kiadások, mind pedig a közszférában dolgozók reálbérei folyamatosan csökkentek. A háború lezárását követően (1995) a fiskális expanzió tovább folytatódott az újjáépítésnek és a kormány belső fogyasztásélénkítő politikájának köszönhetően. 40
IBRD tanulmányok alapján: A Public Expenditure and Institutional Review, 2001 november
41
IBRD, Economic Memorandum, 2003 http://www.worldbank.hr/external/default/main?pagePK=51187349&piPK=51189435&theSitePK=301245& menuPK=64187510&searchMenuPK=301272&theSitePK=301245&entityID=000094946_02041804042736 &searchMenuPK=301272&theSitePK=301245 (2005. nov. 22.) IBRD, Country Assistance Startegy for The Republic of Croatia, 2004 november http://siteresources.worldbank.org/INTCROATIA/Resources/Final_Board_Version_HR_CAS.pdf (2005.nov .22.)
34
Annak érdekében, hogy a 93-as stabilitási programot sikeresen végre tudják hajtani a kormányzati kiadások növekedésének ellenére, a központi költségvetés bevételi oldalát is növelni kellett. Ebben játszott szerepet az adóreform. 1998-ban például bevezetésre került az általános forgalmi adó. Összességében véve az adórendszer reformja 1991-99 között mintegy 11 százalékponttal (GDP arányosan) emelte meg a büdzsé bevételeit. Az államháztartási hiány 1998 végén emelkedni kezdett, mivel az abban az évben kezdődő gazdasági visszaeséssel párhuzamosan csökkent a költségvetés bevételi oldala. A kiadások viszont tovább emelkedtek. 1999-ben az államháztartás hiánya elérte a GDP 8,1%-t. A deficitet részben az egyre élénkülő privatizációból befolyó bevételekből és külföldi hitelekből finanszírozták. A kormány az IMF figyelmeztetésének hatására 2002-re lecsökkentette a hiányt 5%-ra. 2003-ban azonban a választások miatt a deficit ismét 6,3%ra ugrott. Ez az állapot hosszú távon nem tartható fenn. A kormánynak mindenképpen meg kell reformálnia a költségvetést és tovább kell csökkentenie a közszférában dolgozók számát. Míg a többi poszt-szocialista országban a rendszerváltás részeként jelentősen lecsökkentették az állami intézményekben dolgozók számát, addig a horvát közszférát felduzzasztották a ’90-es években.
35
III/3.8.2. Államadósság42
14. Táblázat: Államadósság mértéke (GDP százalékában), (1996-2004)
Év
%
1996
28,5
1997
27,3
1998
26,2
1999
32,7
2000
37,7
2001
40,5
2002
50,6
2003
51,9
2004
41,7
Forrás: http://europa.eu.int
1998-tól kezdve az államadósság mértéke folyamatosan emelkedik. Ennek oka, hogy a növekvő költségvetési hiány egy részét az állam külső hitelekből igyekszik finanszírozni. Ez az arány a többi rendszerváltó országban átlagosan 35%. Németországban ugyanakkor 2003-ban elérte a GDP 64,2%-t.43 Bár a horvát államadósság még bőven a Maastrichti 60% alatt van, aggodalomra ad okot a növekvő tendencia. Az állam eladósodása mellett annak összetételében is változások következtek be. Míg a kilencvenes évek első felében az adósság alig fele volt külföldi, addig ez az arány 2004-re elérte az 59%-t. „2003 végére a Horvát Köztársaság külső adósságállománya elérte a 23,6 milliárd dollárt, mely a GDP 83,2%-át tette ki, és a külső adósságon belül a kormány részaránya volt a legmagasabb, 36%. A GDP-hez viszonyított külső államadósság szintje 25,8% volt 2003-ban, ami 2002-höz képest 1,5 százalékpontnyi növekedésnek felel meg.”44 Az adósságállomány növekedését a magas költségvetési hiány, és a nem deficithez kötődő adósságfinanszírozási módok okozzák. Horvátországban a szigorú és következetes 42
Államadósság Horvátországban: ICEG EC - Corvinus – Balkán Monitor, 2004/1http://www.icegec.hu/hun/_docs/bm/BM_01_HUN.pdf (2005.nov.20.)
43
www.oecd.org
44
Államadósság Horvátországban: ICEG EC - Corvinus – Balkán Monitor, 2004/1. http://www.icegec.hu/hun/_docs/bm/BM_01_HUN.pdf (2005.nov.20.)
36
monetáris politikához egy felelőtlen és kiszámíthatatlan fiskális politika társul. A mindenkori kormány időnként alkalmaz néhány korrekciót, de ezek a kiigazítások rendszerint nem párosulnak egy tartós, átfogó fiskális reformmal. A 2003-as választási évet a költségvetési fegyelem teljes hiánya jellemezte. Az új kormány elkötelezte magát a fiskális konszolidáció mellett, melynek jegyében folyamatosan csökkenteni kívánja a költségvetési deficitet, és le szeretné szorítani a külső államadósságot. A Sanader- kabinet intézkedési között szerepelt a bérek és egyéb kiadások visszafogása, a költségvetés átláthatóságának hatékonyabbá tétele stb. Az eddig megvalósított intézkedések sikeresnek bizonyultak, de továbbra is fegyelmezett fiskális politikára lesz szükség az államháztartás hosszútávú konszolidációja érdekében. Ez legalább két dolgot foglal magába. Először is a nyugdíjreformot követően az államháztartás más területeit is meg kell reformálni (pl. közszolgáltatások szerkezeti átalakítása). Másodszor a kormányzatnak el kellene fogadnia egy középtávú kerettervet a költségvetési kiadásokat illetően, amely korlátok között tartaná a fiskális kiadások növekedését.
III/3.8.3. Infláció 15. Táblázat: Infláció alakulása (%), (2000-2006 jan.)
Év
%
2000
6,2
2001
1,7
2002
1,7
2003
1,8
2004
2,1
2005 dec.
2,1
2006 jan.
3,3
Forrás: http://europa.eu.int
A Maastrichti kritériumok közül az egyik legfontosabb elem az árstabilitás, ugyanis hosszú távon a gazdasági növekedés feltétele a stabil valuta. A HNB elsődleges célkitűzése az árstabilitás fenntartása. Közép- és Kelet-Európa államaihoz viszonyítva a volt Jugoszláv Köztársaság államaiban
az
infláció
magasnak
számított.
Míg
Magyarországon
6%,
addig
Horvátországban 31% volt az átlagos éves infláció 1973 és 1985 között. Ez a volt
37
szocialista országok között magasnak számító érték részben annak tudható be, hogy Jugoszláviában a piaci mechanizmusoknak jelentősebb szerep jutott. A háború idején a gazdaságot teljes makroökonómiai instabilitás jellemezte. A kormány megpróbálta stabilan tartani az árfolyamot, ami a magas inflációnak köszönhetően kivitelezhetetlennek bizonyult. 1993-ban az infláció éves szinten meghaladta az 1500%-t. Az októberben meghirdetett stabilizációs program részeként a kormány 16%al leértékelte a dinárt. A cél az inflációs várakozások radikális lecsökkentése volt. A hatékony és összehangolt monetáris és fiskális politika eredményeképpen a dinár napokon belül erősödni kezdett, az infláció esett. A gazdasági átalakulás első éveiben Közép-és Kelet-Európában Horvátországban volt a legjelentősebb a pénzromlás. Az átalakulás második szakaszában, 1994 után azonban itt volt a legalacsonyabb az infláció és legstabilabb az árfolyam.
38
III/3.9. Külgazdaság
III/3.9.1. Kereskedelmi partnerek45 16. Táblázat: Kereskedelmi partnerek (export-import %-ban), (2004)
Kereskedelmi partnerek
Kivitel Behozatal
Fejlett országok
71,72
77,42
EU 25
64,55
69,5
Ausztria
0,94
0,68
Olaszország
22,82
17,13
Németország
11,16
15,49
Szlovénia
7,49
7,12
EFTA
1,04
1,61
Egyéb fejlett országok
6,13
6,3
Fejlődő országok
28,28
22,58
CEFTA
1,24
1,25
Európai egyéb fejlődő országok
21,1
11,74
Oroszország
1,41
7,26
Bosznia-Hercegovina
14,38
2,1
Egyéb fejlődő országok
5,94
9,59
Forrás: DZS, Statistical Information 2005
A háborút megelőzően a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság idején a teljes horvát kereskedelem 40%-a tagköztársaságokkal bonyolódott le. A kiválást követően a kereskedelem gyakorlatilag megszűnt a felek között, mértéke azóta is elenyésző. Hasonló folyamat játszódott a rendszervaló országokban a kilencvenes évek elején, de a délszláv államok még most sem favorizáljak az egymással való kereskedést. Az egyes politikai partok teljesen függetleníteni kívánjak országukat a volt tagköztársaságoktól. Ma Horvátország legfőbb kereskedelmi partnerei az Európai országok köréből kerülnek ki. Németország, Ausztria, Olaszország, Svájc hagyományosan a legjelentősebb
45
Boris Vujcic – Maroje Lang: GDN projekt country study, Croatia, 3rd Annual Global Development Conference, Rio de Janeiro, 2001 http://www.gdnet.org/pdf/vujcic.pdf (2006. jan. 21.)
39
partnerek közé tartozik. Magyarország a horvát importban a 7., az exportban pedig a 11. helyen áll. 2004-ben a teljes horvát kereskedelem közel 70%-a az EU-val bonyolódott le. Ezzel szemben Horvátország az EU 31. kereskedelmi partnere, a teljes uniós kereskedelem 0,7%t birtokolja. A uniós-horvát kereskedelem az elmúlt időszakban (2000-2004) megduplázódott 6,8 mrd euróról 13,7 mrd euróra köszönhetően a kilátásba helyezett Stabilizációs és Társulási Megállapodásnak (mely 2005 februárjában lépett életbe). Ennek hatására az Unió országaiba irányuló horvát export 37 %-al emelkedett. Az 1996. évi külkereskedelmi törvény szerint bármely gazdasági tevékenységet folytató személy vagy szervezet végezhet külkereskedelmi tevékenységet. E törvény rendelkezik a piacvédelmi, köztük az antidömping eljárásról is. A behozatal liberalizált, az engedélyezés a nemzetközileg szokásos szűk termékkörre, veszélyes anyagokra korlátozódik. A WTO-ba történt belépés óta 2000-től egyszerűbb vámtörvény van érvényben, az uniós vámtarifát alkalmazzák, csökkentették a vámokat és a mezőgazdasági termékekre alkalmazott pótvámokat is. Egyes élelmiszerek – pl. a hús, vagy a tej – importját szigorú állatorvosi előírások nehezítik.
III/3.9.2. Termékek és szolgáltatások export-importja 17. Táblázat: Termékek és szolgáltatások importja (GDP%), (2000-2005)
Év
%
Év
%
2000
52,3
2003
56,8
2001
54,6
2004
55,7
2002
54,7
2005 (3. negyedév)
54,8
Forrás: http://europa.eu.int
18. Táblázat: Termékek és szolgáltatások exportja (GDP%), (2000-2005)
Év
%
Év
%
2000
47,1
2003
47,1
2001
48,4
2004
47,5
2002
45,4
2005 (3. negyedév)
47,4
Forrás: http://europa.eu.int
40
19. Táblázat: A horvát export és import mennyiségének alakulása (mrd USD), (1995-2004)
1995
1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002
Kivitel
4,63
4,51
4,17
4,56
4,3
4,39
4,66
Behozatal
7,51
7,79
9,1
8,38
7,8
7,91
9,04
Egyenleg
-2,88 -3,28 -4,93 -3,84
-3,5
-3,52 -4,38 -5,81
4,9
2003
2004
6,2
6,86
10,71 14,11 14,62 -7,91
-7,76
Forrás: World Market Research Center online adatbázis (www.wmrc.com)
Annak ellenére, hogy a rendszerváltó államok közül a Horvát Köztársaságnak volt a legegészségesebb exportstruktúrája a kilencvenes évek elején, Horvátország lett az egyedüli közép-kelet-európai állam, melynek exportkereskedelme csökkent az Európai Unóval a gazdasági átalakulás éveiben. Továbbá, Bulgária kivételével, itt stagnált egyedül az exportkereskedelem. Az export-csökkenést számos tényező befolyásolta. A délszláv háború miatt a turizmus és a szállítás teljesen összeomlott. Bár 1995 után mindkét tényező változása pozitív tendenciát mutat, a háború előtti szintet nem érik el. Másodsorban különösen az Unióval való exportkereskedelmet érintette negatívan a kereskedelmi egyezmények hiánya. Míg a többi rendszerváltó ország megállapodásokat kötött az EU-val (pl. un. Európa Megállapodások) és egymással (pl. CEFTA-
Közép-Európai Szabadkereskedelmi
Megállapodás), addig Horvátország semmilyen egyezményben nem vett részt. Ez az Unióval folytatott exportkereskedelmet több szinten is negatívan érintette. Egyrészt a horvát exportőrök hátrányt szenvedtek el az akkori CEFTA tagállamokkal (Magyarország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia) szemben. A horvát kereskedőknek jóval nehezebb volt kereskedelmi partnert találni az EU országaiban. Másrészt egy társulási megállapodás hiánya a térség vezető piacával rontotta az ország tőkevonzó képességét, mely közvetve negatívan hatott a kivitelre. Az exportvállalatokat később privatizálták, mint más rendszerváltó gazdaságokban. Magyarországon például ebben az időszakban az export 80%-a valamely külföldi tulajdonban lévő cégtől származott. Továbbá kereskedelmi egyezmény hiányában az átlagos vámszint magas volt a CEFTA tagállamokhoz képest (1996: 10,5%; 2000: 7,8%). Mára Horvátország tagja a WTO-nak, a CEFTÁ-nak és szabadkereskedelmi megállapodást kötött az összes szomszédos állammal.
41
III/3.9.3. Külkereskedelmi mérleg 20. Táblázat: Külkereskedelmi mérleg változása (GDP %), (2000-2005)
Év
Milliárd $
Év
Milliárd $
2000
-17,6
2003
-27,3
2001
-20,7
2004
-24,3
2002
-24,6
2005 (3. negyedév)
-24,4
Forrás: http://europa.eu.int
Horvátország árukereskedelme az elmúlt években deficitet halmozott fel az EU-val szemben. Bár a hiány mértékét némileg kompenzálja a szolgáltatáskereskedelmet jellemző többlet, a kereskedelmi mérleg Unióval szembeni hiánya jelzi, hogy véget ért a háború utáni természetes gazdasági növekedés és az ország versenyképessége nem megfelelő. „Horvátország gazdaságának egyik legfontosabb problémája, hogy a túlértékelt hazai fizetőeszköz miatt a termelők nem tudnak az exportpiacokon megméredzkedni és felkészülni a versenyre. Ez strukturálisan egyre inkább deformálja az ország gazdaságát, ami a szükséges reformok bevezetése után padlóra küldheti a horvát gazdaságot.”46 A HNB ennek ellenére sem kíván árfolyam-politikáján változtatni.
46
Novák Tamás: Regionális együttműködés és EU integráció Közép-Európában és a Balkánon, disszertáció, 2000 http://www.lib.bkae.hu/phd/novak_tamas.pdf (2005.szept.10.)
42
III/3.9.4. Turizmus47 21. Táblázat: Turizmus alakulása (2002-2005)
Év
Turisták száma Éjszakák száma (ezer fő)
2002
8 320
44 692
2003
8 878
46 636
2004
9 412
47 797
Forrás: www.dzs.hr, Statistical Information 2005
A délszláv háborút az egész horvát gazdaság megsínylette, így a turizmus is, mely gyakorlatilag megszűnt a fegyveres konfliktus idején. Mára az idegenforgalom az ország gazdaságának egyik húzóágazata. A turizmus évről évre jobban teljesít, egyre nagyobb mértékben járul hozzá az ország gazdasági teljesítmény-növekedéséhez. Az idegenforgalomban még rengetek kihasználatlan potencia rejlik. Nagyon sok turisztikai létesítmény még mindig állami kézben van. Egy esetleges privatizáció még jobban fellendítheti az üdülőforgalmat.
47
Források: ICEG EC - Corvinus – Balkán Monitor, 2005/5., Idegenforgalom Horvátországban http://icegec.hu/hun/_docs/bm/BM_09.pdf (2006. ápr. 13.)
Boris Vujcic – Maroje Lang: GDN projekt country study, Croatia, 3rd Annual Global Development Conference, Rio de Janeiro, 2001 http://www.gdnet.org/pdf/vujcic.pdf (2006. jan. 21.)
43
2. Ábra: Turisták száma, származási ország szerint, (2002-2003)
Forrás: Balkán Monitor, 2005/5, http://icegec.hu/hun/_docs/bm/BM_09.pdf
2004-ben a turizmusból származó bevételek 7%-al haladták meg az előző évi szintjüket, és elérték a 7mrd eurót. Összesen 9,4 millió turista kereste fel a horvát tengerpartot, azaz több mint 6%-al többen, mint egy évvel korábban. Horvátország leginkább a német turisták körében kedvelt. 2004-ben közel másfél millió német töltötte a horvát partokon nyaralását. A németek után második helyen állnak a szomszédos olaszok, akik ugyanakkor kevesebb, mint feleannyi vendégéjszakát töltöttek Horvátországban, mint a németek. Az ország a magyar vendégek számára is vonzó, évről évre egyre több magyar keresi fel a horvát tengerpartot. Az ország infrastruktúrája folyamatosan fejlődik, mely tovább javítja Horvátország turistavonzó-képességét. Az elmúlt években egyedül a cseh vendégek száma csökkent, a Bosznia-Hercegovinából érkezőké pedig stagnál. A Zágrábi Idegenforgalmi Hivatal felmérése szerint átlagosan a britek költik a legtöbb pénz nyaralásuk alatt, napi 115 eurót.
44
III/3.9.5. Működőtőke-áramlás 48 22. Táblázat: Működőtőke-áramlás Horvátországban (Millió EUR) Év
Beáramló FDI
Tőkeexport
1993
100,9
15,9
1994
94,9
5,7
1995
84,0
4,1
1996
394,0
18,8
1997
476,6
174,5
1998
842,8
89,9
1999
1 369,1
54,4
2000
1 142,1
1,5
2001
1 502,5
175,6
2002
1 195,1
597,8
2003
1 768,6
93,0
2004
989,2
280,2
2005
1 327,8
142,7
Összesen
11 287,7
1 654,0
Forrás: www.hnb.org
Horvátországban a háború következében a privatizációra jóval később került sor, mint Közép-Kelet-Európa többi rendszerváltó államában. Ennek következtében az FDI beáramlás is csak a kilencvenes évek vége óta jelentős. 1999 óta a beáramló működőtőke meghatározó szerepet játszik a horvát gazdaságban. Egyrészt egyike a folyó fizetési mérleg-hiány finanszírozási eszközeinek, másrészt stimulálóan hat az egész horvát gazdaságra. A beáramló tőke szerkezete nem tekinthető kedvezőnek. A kevés zöldmező beruházás a szinte kizárólag a bankszektorba irányult. Mindennek okai között szerepel a délszláv konfliktus, a megkésett magánosítás, a háború utáni izoláció, valamint számos adminisztratív akadály (pl. átláthatatlan engedélyezési rendszer), melynek lebontása folyamatban van. Horvátország helyzetét nehezíti, hogy kis és nyitott gazdaságként csak akkor lehet vonzó a külföldi tőke számára, ha stabil politikai és gazdasági háttérrel rendelkezik illetve tagja valamely gazdasági erőtérnek (EU). Az unió csatlakozás pozitívan befolyásolja az ország megítélését. 48
Boris Vujcic – Maroje Lang: GDN projekt country study, Croatia, 3rd Annual Global Development Conference, Rio de Janeiro, 2001 http://www.gdnet.org/pdf/vujcic.pdf (2006. jan. 21.)
45
Mindeddig a legtöbb FDI a telekommunikációba (24%) és a bankszektorba (21%) áramlott. Az elmúlt években élénk érdeklődés mutatkozik az építőipar és az energiaszektor iránt. Ausztria vezeti a beruházók listáját (28,3%), ezt követi Németország (16,6%), az Egyesült Államok (11,9%), Magyarország (7,9%), Olaszország (7%), Luxemburg (6,1%), Hollandia (6,1%), Slovénia (4,4%), az Egyesült Királyság (2,1%) és Svédország (1,5%). A kevés nagybefektető közt a Deutsche Telekom, a Siemens, az Ericcson, a Banca Commerciale Italiana, a Bayerische Landesbank említhető. A Pliva gyógyszergyár részvényeit a tőzsdén a kisbefektetők is szívesen vásárolják. 2003-ban 1.651 millió USD befektetés realizálódott, ennek 19,4%-a irányult a szállodák és üdülők vásárlásába, 17%-a a kereskedelembe (bevásárló központokba), 13,8%-a pedig a bankszektorba. A MOL 505 millió USD értékű befektetése az INA-ba szintén említésre méltó. A multinacionális cégek többsége még nincs jelen, a vegyes tőkével működő cégek száma is csak töredéke a közép-kelet-európai rendszerváltó államokénak. Horvátország tőkeexportőrként kevésbé fontos szerepet játszik, mint tőkeimportőrként. A horvát beruházások mintegy 39,23%-a Svédországba irányul. Ezt követi BoszniaHercegovina (15,25%), Szerbia és Montenegró (10,23%), Lengyelország (9,68 %), Hollandia (5,55%), Szlovénia (4,91%), az Egyesült Királyság (2,63%), a Marshallszigetek (2,08%), Libéria (1,67%) és Magyarország (1,24%).
III/3.9.6. Folyó fizetési mérleg 23. Táblázat: Folyó fizetési mérleg (GDP százalékában), (2000-2005)
Év
%
Év
%
2000
-2,6
2003
-7,4
2001
-3,7
2004
-5,3
2002
-8,6
2005 (3.negyedév)
-5,9
Forrás: http://europa.eu.int
A folyó fizetési mérleg 1993-94 között többletet mutatott köszönhetően a megnövekedett belső fogyasztásnak. 1995-1999 között a folyó fizetési mérleg éves hiánya mindig meghaladta a GDP 5 %-t. Ez részben annak köszönhető, hogy ebben az időszakban a bruttó hazai termék jócskán alulbecsült volt, mert nem tartalmazta a kiterjedt feketegazdaságot (kb. a GDP 25%).
46
1997-ben a hiány kiemelkedően magas volt, elérte e GDP 12 %-t. Ennek okai, hogy az 1998-ban bekövetkező Áfa-fizetési kötelezettség miatt az importőrök elkezdték a készletei felhalmozását az utolsó negyedévben. Ehhez még hozzájárult, hogy a megnövekedett lakossági hitelfelvételek és reálbérekben bekövetkezett emelés miatt megugrott a belső kereslet. Ezek az adatok nagyon aggasztónak számítottak egy olyan ország számára, melynek nagy szüksége volt a háború utáni beruházásokra és amely a költségvetési hiányát kizárólag külföldi hitelekből finanszírozta A soron következő pár évben a folyó fizetési mérleg hiánya csökkent, köszönhetően a belső fogyasztás mérséklődésének, melyet részben a bankkrízis váltott ki azzal, hogy a hitelezési rendszer összeomlott. Jelenleg a hiány a 6% körül mozog. Mértékét negatívan befolyásolja, hogy a termékek importja az exportnövekedési ütemnél gyorsabban emelkedik. Ezt némileg kompenzálja a szolgáltatások kereskedelmének pozitív mérlege, köszönhetően az évről évre jobban teljesítő turizmusnak. A fizetési mérleg hiányt 1996-ig a horvát bankokba befolyó külföldi megtakarításokból finanszírozták. Az ország ebben az időben vonzó volt a külföldi megtakarítások számára, mert a kamatláb magasabb volt, minta a nyugat-európai államokban. 1996 után változás következett be a finanszírozásban és az FDI beáramlás lett a hiánykiegyenlítés fő forrása.
III/3.10. Összegzés
A rendszerváltást Szlovénia után a legkedvezőbb mutatókkal megkezdő Horvátország nem tudta kellőképpen kihasználni kezdeti gazdasági előnyét. A háború és a Tudmanérának köszönhetően az ország elszigetelődött, mely kedvezőtlen következményeket eredményezett a gazdaságban. A gazdaságot a háború után 1994-98-ban sikeresen stabilizálták (1994 óta például a rendszerváltó államok között Horvátországban a legalacsonyabb az infláció). Az ezt követő időszakban azonban a laza fiskális és a szigorú monetáris politika következtében a gazdasági helyzet romlani kezdett. A magasan tartott reálkamat negatívan befolyásolta a beruházásokat, a túlértékelt kuna pedig nem kedvezett az exportőröknek. A politikai és gazdasági izoláció miatt Horvátország nem léphetett be a CEFTÁ-ba és a WTO-ba, valamint nem került be a potenciális EU tagjelöltek közé. Mindez rontotta az ország tőkevonzó pozícióit. 47
2000 óta Horvátország helyzete és megítélése jelentősen változott. Tudman halálával és új kormány felállásával az ország nemzetközi megítélése javult, véget ért a több évig tartó kirekesztettség. Horvátországot 2000-ben felvették a WTO-ba, az Unióval 2002-ben megkötötték
a
Stabilizációs
és
Társulási
Megállapodást,
2005
őszén
pedig
megkezdődhettek a csatlakozási tárgyalások.
IV. HORVÁTORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ KAPCSOLATRENDSZERE IV/1. Jugoszlávia és az Európai Közösségek kapcsolata Jugoszlávia sajátos helyzetet élvezett a második világháború után. Ideológiailag a Szovjetunióhoz tartozott, politikailag és gazdaságilag azonban igyekezett kivonni magát a sztálinista befolyás alatt álló szatellit államok köréből. Ennek jegyében az ötvenes években Tito meghirdette az „el nem kötelezettek” mozgalmát, melyhez csatlakozott a Nasszer által irányított Egyiptom és a Nehru által vezetett India is. 49 Semleges államként Jugoszlávia kedvezőbb elbánásban részesült a Közösségek részéről, mint Kelet- és Közép-Európa országai. Semleges államként a szocialista országok közül elsőként létesített kapcsolatot a Közösségekkel. Az első hároméves együttműködési szerződést 1970-ben írták alá. Jugoszlávia először kikerült az állami kereskedelmi országok köréből, majd a hetvenes évek vége felé „kvázi mediterrán” elbánást harcolt ki magának.50 Ez magában foglalta az EK és Jugoszlávia tagköztársaságai közötti szabadkereskedelmet, valamint a jugoszláv gazdaság támogatását. Ekkoriban a legnagyobb kereskedelmi partner a fejlett országok közül a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) volt. Az EGK-ból származott a behozatal mintegy 40-45%-a és oda áramlott a kivitel 3540%-a.51 IV/2. A Horvát Köztársaság nemzetközi elismerése Mint arról már korábban szó volt, Horvátország nemzetközi elismerése, majd az utána lassan megkezdődő integrációja nem haladtak simán, többször zátonyra futottak. Amikor 49
Csanády Márton: A Délszláv kérdés és a nemzetközi rend, Phd értekezés, 2002 http://www.lib.uni-corvinus.hu/phd/csanady_marton.pdf 50 Balázs Péter: Az Európai Unió külpolitikája és a magyar-EU kapcsolatok fejlődése, KJK Bp., 2002 51 Beck Béla: Jugoszlávia gazdasága, KJK Bp. 1975,
48
1991-ben nyilvánvalóvá vált, hogy Szlovénia és Horvátország kilép a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságból52, a Közösség tagállamai a közös kül- és biztonságpolitika jegyében együttesen próbáltak fellépni. Kezdetben a tagállamok közösen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem ismerik el az egyoldalú kiválást. Céljuk Jugoszlávia egyben tartása volt. Elsőként Németország jelezte a Közösség felé 1991 őszén, hogy támogatja a független Horvátországot és Szlovéniát akár egyedül is. Ebben a fordulatban feltehetően közrejátszott a németek szlovének illetve horvátok iránt táplált empátiája, valamint az NSZK
földrajzi-történelmi
közelségéből
fakadó
nagyobb
helyismerete.53Hosszas
tárgyalások után 1992. január. 15-én a Közösségek elismerték mindkét országot. A Horvát Köztársaság mindezt a németek kitartásának köszönhette. Az eredeti bizottsági javaslat ugyanis csak Szlovénia és Macedónia elismerését javasolta. Ez utóbbit azonban Görögország megvétózta, saját azonos nevű tartományára és történelmi okokra hivatkozva. A Szovjetunió februárban, míg az USA csak áprilisban deklarálta ezen államok elismerését. Az USA késlekedésének fő oka, hogy nem támogatta Jugoszlávia dezintegrációját. A független Horvát Köztársaságot 1992. májusban felvették az ENSZ-be. A délszláv háború mindeközben tovább folytatódott, és az ország nemzetközi megítélését nagyban befolyásolta, hogy a hatalmat Tudman autoriter-nacionalista diktatúrája vette át. A Frano Tudman által vezetett Horvát Demokrata Közösség (HDZ) 2000-ig hatalmon tudott maradni, nagyban hozzájárulva ezzel az ország elszigetelődéséhez. Kimondott izolációról ugyan nem beszélhetünk, ezekben az években az euro-integrációs folyamatok, valamint olyan programok, mint a PHARE, még szóba sem kerülhettek. IV/3. Horvátország és az Európa Tanács Miután az Európai Közösségek elismerte a szuverén horvát és szlovén államokat, a függetleségüket elért országoknak vendégstátuszt ajánlottak fel az Európa Tanácsban (továbbiakban ET). A Szábor 5 megfigyelőtaggal képviselte Horvátországot az ET Parlamenti Közgyűlésében. Mivel az ET tagság tulajdonképpen az uniós csatlakozás feltétele is, a horvátok törekedtek a teljes jogú tagság elérésére. Ebben nagyban visszavetette az országot a kibontakozó fegyveres konfliktus. A demokráciát és az emberi jogokat védelmező ET nem akart felvenni egy háborúban álló országot. 1992 decemberében mégis született egy határozat, amely Horvátország teljes jogú tagságát 52 53
.Horvátország 1991 június 25-én kikiáltotta függetlenségét Juhász József: Volt egyszer egy Jugoszlávia, AULA, Budapest, 1999
49
helyezte kilátásba. Ekkor a Tudman vezette kormány megpróbált azzal taktikázni, hogy a nemzetközi közvéleményt a horvátok oldalára állítsa a szerbekkel szemben, mint külső agresszió ellen védekező állam. Számos szélsőjobboldali erő később azzal a váddal illette Tudmant, hogy feláldozta Vukovárt acélból, hogy elnyerje a nemzetközi közvélemény jóindulatát és szimpátiáját. Az ET a tagságot bizonyos feltételekhez kötötte. A Tanács megkövetelte, hogy a demokrácia jegyében Horvátország tartsa tiszteletben az alapvető szabadságjogokat, úgymint a sajtószabadság, a média szabadsága stb.. Ezt a horvátok nem tudták teljesíteni, de nem is nagyon törekedtek rá, mert a kormány figyelmét a védelem megszervezése kötötte le. Ennek következtében az ET elnapolta a tagság kérdését. A Daytoni- békemegállapodás megkötése után a csatlakozás kérdése újra napirendre került. A Tanács ekkor még komolyabb és konkrétabb feltételeket szabott meg: •
az ET normákat követő kormányzás
•
a kisebbségek jogainak védelme és tiszteletben tartása
•
a sajtószabadság tényleges biztosítása
•
a szerb menekültek visszatérésének biztosítása és elősegítése, valamint amnesztia hirdetése a krajinai szerb harcosoknak
•
a hágai nemzetközi bírósággal való együttműködés
•
az EBESZ megfigyelők segítése
•
új törvények létrehozásakor folyamatos konzultálás az ET szakértőivel54 A horvát csatlakozás végül 1996-ra realizálódott, de az ET akkor is csak úgy volt
hajlandó felvenni a horvátokat, hogy a csatlakozási szerződésbe belefoglaltak egy záradékot, melynek értelmében a felvétel semmisnek tekinthető, amennyiben az ország a csatlakozást követő egy évben nem tesz eleget az elvárásoknak. Bár a meghatározott feltételeket az ország nem teljesítette maradéktalanul, a Tanács nem léptette életbe a záradékot. Az ET-hez való csatlakozás után a horvát politika és közvélemény is úgy érezte, hogy az európai uniós csatlakozás nem várat sokáig magára.55
54
Re: member CROATIA - A horvát kormány által kibocsátott Horvátország EU-integrációjával kapcsolatos elektronikus promóciós anyag 55 Az Európa Tanács honlapja (2005. márc.06.): http://www.coe.int/T/e/human_rights/ecri/5-Archives/1-ECRI%27s_work/5CBC_Second_reports/Croatia_CBC_2.asp#P276_53093
50
IV/4. Mérföldkövek az Unió és Horvátország kapcsolatában (rövid áttekintés) IV/4.1. Uniós-horvát kapcsolatok Tudman idején A háború befejeztével kezdett egyértelművé válni, hogy Tudman jobboldali nacionalista politikája nem törekszik az uniós feltételeknek megfelelni. Horvátország ebben az időszakban háború utáni gazdasági fellendülést élt át, a horvát közvélemény nem érezte annak szükségét, hogy az ország Európa felé integrálódjon. Erre az EU válaszlépésként befagyasztotta az 1993-ban Horvátországban is meghirdetett PHARE programot. Később az Együttműködési Szerződés aláírását is elhalasztották, és az EU egyre szkeptikusabbnak tűnt Horvátországgal szemben abban a tekintetben, hogy érdemes-e a továbbiakban együttműködni egy olyan országgal, melynek értékei és erkölcsi normái távol állnak az európaitól. Az addig aláírt szerződések betartását is folyamatosan elmulasztotta a horvát fél. Ennek ellenére a Miniszterek Tanácsa mégis kísérletet tett a horvát-közösségi kapcsolatok rendezésére, és megteremtette a politikai és gazdasági feltételeit annak, hogy a Közösségek és a Horvát Köztársaság között meginduljanak a bilaterális kapcsolatok. A horvát fél ekkor sem mutatkozott készségesnek. Ennek hatására 1998 elején a Közösségek részéről Zágrábban kijelentették, hogy nem látnak sok esélyt arra, hogy Horvátország tíz éven belül csatlakozhatna az Unióhoz. Komoly aggodalmakat fogalmaztak meg a menekültek visszatérése, az emberi jogok és a sajtószabadság területeit illetően. Az Együttműködési Nyilatkozat aláírását így ismét elnapolták. A nemzetközi élet szereplői számára egyértelművé vált, hogy a Franjo Tudman vezette HDZ-vel semmilyen kompromisszumra nem tudnak jutni. A nacionalista diktatúra elszigetelte az országot. A Horvát Köztársaságot nemkívánatosnak nyilvánították a nemzetközi szervezetekben. Az EU fokozta a nyomást, és a korábban megkötött szerződések felmondását helyezte kilátásba. Erre nem került sor, mert az Uniónak az volt az érdeke, hogy a Balkánon a „fiatal” nemzetállamok stabilak legyenek. Így, bár az EU közvetlenül nem támogatta Horvátországot, az egyes tagállamok (főleg Németország és Olaszország) nagyban hozzájárultak az újjáépítés költségeihez. 1998-ban jelentős infrastrukturális beruházásokba kezdett a horvát állam: autópályaépítések, telekommunikációs fejlesztések indultak. Ezeket részben az említett államok, illetve az EBRD, IBRD finanszírozta. Az IMF-től is jelentős hiteleket vett fel az ország, s ennek következtében az államadósság négy év alatt a négyszeresére nőtt (az 1994-es 51
adatokhoz képest).56 A nemzetközi befektetők is lassan kezdtek megjelenni az országban, ezért az EU nem akart gazdasági szankciókat életbe léptetni Horvátországgal szemben. 1998 végén a Bizottság kiadta első országjelentését, amelyben számos kritikát fogalmazott meg. Elmarasztalás érte a horvát államot a menekült-és kisebbségügyi politikájával kapcsolatban. A Bizottság sérelmezte továbbá, hogy nem teljesül maradéktalanul a sajtószabadság sem. Az 1999-es jugoszláviai bombázások során tanúsított horvát támogatást bizalomkeltőnek értékelte, de ez még mindig nem volt elég, hogy pl. elindítsa a PHARE-támogatásokat. Az EU nem akart egy olyan államba több pénzt fektetni, mely az együttműködés halvány jelét sem mutatta. Világossá vált, hogy amíg Tudman van hatalmon, az uniós-horvát kapcsolatok nem fognak előremozdulni. Ugyanakkor még ebben az évben az EU előterjesztette a Stabilizációs és Társulási Megállapodás (továbbiakban STM) megkötésének lehetőségét 5 délkelet-európai állammal, köztük Horvátországgal.
IV/4.2. Uniós-horvát kapcsolatok 2000 után A Szábor 2000. december. 22-re tűzte ki a parlamenti választásokat. A nemzetközi közvélemény az Unióval együtt hevesen bírálta a horvátok dátumválasztását, amiért az túl közel volt karácsonyhoz. Továbbá éles kritikák érték a választási törvényt is, mely lehetővé tette a határon túli horvátok voksát a soron következő választásokon. Ez ellentétes volt a Dayton-i Egyezménnyel. A horvátok folyamatosan visszautasították az őket ért vádakat, és azokat a belügyeikbe történő beavatkozásnak tekintették. Mindennek ellenére a Szábor engedett a nemzetközi nyomásnak, és a szavazást 2000 januárjában tartották meg. Az előrehozott választások másik oka, hogy Franjo Tudman 1999. decemberében meghalt. A parlamenti választások végül az ellenzék győzelmét hozták. A választásokat megnyerő, két pártból (HSLS, SDP) álló koalícióhoz további négy párt csatlakozott. Az új kormány hatalomra jutásával lehetőség nyílt az integrációs folyamat felgyorsítására. Az Ivaca Racan vezette kabinet tisztában volt vele, hogy Franjo Tudman politikája milyen rombolásokat végzett Horvátország nemzetközi reputációján. A kormány ezért elsődleges feladatának tekintette, hogy meggyőzze a nemzetközi közvéleményt, és így az Uniót is, arról, hogy Horvátország elkötelezte magát a demokratikus európai értékrend mellett. Az 56
www.mingo.hr - A Horvát Gazdasági Minisztérium honlapja
52
emberi jogok és a kisebbségekkel kapcsolatos törvények sorát fogadta el a parlament, és az ország külpolitikája is nagy fordulatot vett. Diplomáciai kapcsolatot létesítettek Szerbiával, majd az összes volt jugoszláv tagállammal, Montenegróban pedig látogatást tett a horvát kormánydelegáció. A kormány igyekezetét hamarosan Brüsszel is elismerte, és 2000-ben végre előrelépés történt a horvát-uniós kapcsolatok terén. Összegzésül tekintsük át kronológiai sorrendben a Horvátország és az Unió között 2000 után történt legfontosabb eseményeket: 2000 februárjában az EU megalapította Cognsultative Task Force-t, mely keretében az Unió vállalta, hogy technikai segítséget nyújt Horvátország számára a Stabilizációs és Társulási Folyamathoz (továbbiakban STF). Következő lépésként márciusban megkezdte működését a Bizottság zágrábi irodája a horvát fővárosba delegált állandó képviselőkkel, valamint megalakul a Horvát Európai Integrációs Minisztérium (továbbiakban: MEI= Ministarstvo Europskih Integracija). A minisztérium életre hívásának legfontosabb célja, hogy a horvát EU-integrációs ügyek szakszerű koordinálásával hozzájáruljon az ország minél előbbi uniós csatlakozásához. További lényeges feladata, hogy a horvát közvéleményt rendszeresen, a lehető legrészletesebben tájékoztassa az Európai Unióról, a csatlakozás várható pozitív és negatív következményeiről. A Bizottság által előirányozott Stabilizációs és Társulási folyamat május 24-én vette kezdetét, azzal, hogy az EU bejelentette, hogy a horvát fél megérett a tárgyalások megkezdésére. A Tanács mindezt tovább fokozta, amikor júniusban a Feirában tartott találkozóján deklarálta, hogy az STF-ben résztvevő államokat potenciális csatlakozó országokként ismeri el. Lényegében ez volt a legnagyobb jelentőségű gesztus, amivel az Unió „megjutalmazta” az új kormányt az elindított reformokért. A tényleges tárgyalások november 20-án, a zágrábi csúcstalálkozón kezdődnek el. Itt az Unió biztosította Horvátországot, hogy a potenciális tagjelöltnek tekinti. A horvátok pedig vállalták, hogy regionális kapcsolatokat alakítanak ki a környező államokkal. Összegzésként elmondható a 2000-es évről, hogy teljes fordulópont volt az unióshorvát kapcsolatokban. Az új kabinet elkötelezte magát a nyugat-európai integráció mellett, melynek eredményként az Unió megindította a Stabilizációs és Társulási Folyamatot. Továbbá 2000. novemberétől Horvátország részesül az Unió által nyújtott egyoldalú kereskedelmi kedvezményekben is.
53
2001-ben tovább mélyültek az EU és Horvátország kapcsolatai. Beindult az STM országok számára előirányozott CARDS program (ld. IV/4.5. Uniós segítségnyújtás Horvátországnak az integrációs folyamatban című fejezetet), majd október 29-én aláírták a Stabilizációs és Társulási Megállapodást. Az év végére a Bizottság elkészítette a 20022006 közötti időtartamra az ún. Stratégiai Programot Horvátország számára. 2002. március. 1-én életbe lépett az Ideiglenes Megállapodás, mely kereskedelmi és kereskedelemmel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik, majd április 3-án az Európai Bizottság közzé tette első éves jelentését Horvátországról. Következő lépésként a Szábor jóváhagyta Horvátország részvételét az EU segélyprogramjaiban, melynek következtében július 12-én megállapodás született a horvát kormány és az Európai Bizottság között a CARDS-program 2002. és 2004. között előirányzott, Horvátországot érintő fejlesztéseinek üteméről. A karácsony előtti ülésszak egyik utolsó döntéseként december 18-án a Szábor jóváhagyta a Horvát Köztársaság európai uniós csatlakozási szándékát. Bár 2002 sok pozitív változással szolgált a Közösség és Horvátország kapcsolatai terén, összefoglalásaként elmondható, hogy ekkor még úgy tűnt a horvát csatlakozás elég távoli. Lipponen finn miniszterelnök horvát kollégájával, Ivica Racannal májusban Helsinkiben folytatott megbeszélése után úgy nyilatkozott, hogy az akkori tagjelölt országokkal az Uniót kinyújtották lehetőségeinek határáig. Éppen ezért, mondta a tárgyalásokat követő sajtókonferencián, nem bölcs dolog új távlatokat nyitni, és olyan ígéreteket tenni keleti és déli országoknak, amelyeket nem lehet betartani. A parlament döntését követően 2003. február. 21-én a Horvát Köztársaság benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. Válaszlépésként áprilisban a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy készítse el véleményét a horvát csatlakozással kapcsolatban. Az EB végül júliusban egy 4560 kérdésből álló kérdőívet nyújtott át Horvátországnak, melyekre október 9-én kapott választ Az integrációs folyamat folytatását nem befolyásolta az a tény, hogy a februárban megtartott választásokat Tudman elnök egykori pártja, a HDZ nyerte meg. A szavazás után is megmaradt az egyetértés az európai integrációval kapcsolatban. Az új kormány 5 külpolitikai prioritást jelölt meg: csatlakozni a EU-hoz és a NATO-hoz, javítani a kapcsolatokat a szomszédos államokkal, fejleszteni a gazdaságdiplomáciát, megváltoztatni a Horvátországról kialakult képet. Mindez teljességgel elfogadható volt az Unió számára, mely együttműködéséről biztosította a Sanader-kabinetet. A Bizottság végül 2004. áprilisában adta ki a Horvátországról készített véleményét, az ún. avis-t, amelyben javasolta a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Ezt követően a Tanács június 18-án hivatalosan is megadta a horvát félnek a tagjelölt státuszt. A
54
csatlakozási tárgyalások kezdeti időpontjának 2005. március. 17-t jelölték meg, azzal a feltétellel, hogy Horvátország együttműködik a háborús bűnösök felkutatásában és kiadásában. 2005. február. 1-én a ratifikációs folyamat lezárultával életbe lépett az STM. A csatlakozási tárgyalások megkezdésére azonban az előirányozott időpontban nem került sor, a Hágával való kellő együttműködés hiánya miatt. Márciusban az EU határozatlan időre elhalasztotta a tárgyalások megkezdését.57 (A csatlakozásról bővebben ld. IV/4.6. A csatlakozási tárgyalások című fejezetet.)
IV/4.3.A Stabilizációs és Társulási Megállapodás Az Unió 1999-ben deklarálta a Stabilizációs és Társulási Folyamat elindítását. Ezt a programot a Nyugat-Balkán öt állama számára dolgozták ki. Az STF lényegében egyfajta keretet biztosít az Unió, valamint Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia és Szerbia-Montenegró kapcsolatainak. Az Európai Közösség és tagállamai valamint a Horvát Köztársaság 2001. október. 29én kötötte meg a Stabilizációs és Társulási Megállapodást, mely 2005 februárjában lépett hatályba58. Ez biztosítja a jogi keretét a horvát-uniós kapcsolatoknak Horvátország csatlakozásáig. A megállapodás jegyzőkönyvét a 2004. május. 1-én csatlakozó tagállamokra való tekintettel módosították 2004. április 16-án. Ezen dokumentumban az Európai Unió meghatározta azokat a feltételeket, amelyeket Horvátországnak teljesítenie kell ha csatlakozni kíván a Közösségekhez. A STM nagyban hasonlít a 10 új tagállammal kötött ún. Európai Megállapodásokhoz. A Megállapodás jelentősége rendkívül nagy a felek számára, ugyanis lényegében ez az első átfogó szerződéses egyezmény a Közösségek és a Horvát Köztársaság között. Az STM jelentősége abban áll, hogy a Közösségek biztosította Horvátországot pénzügy és technikai támogatásáról, annak fejében, hogy a horvátok konzekvensen törekszenek az EU által megjelölt célok elérésére. A Közösségek elvárásai között volt, hogy Horvátország törekedjen bilaterális kapcsolatok kialakítására Jugoszlávia volt tagköztársaságaival, biztosítsa a menekültek visszatérését stb. Az STM a következő területeken ért el jelentős sikereket:
57
http://www.d-n-i.net/fcs/euro_croatia_report.htm- Az Európai Parlament honlapja, 2005.márc.10. Horvátországon kívül eddig Macedóniával született hasonló megállapodás. Jelenleg Bosznia-Hercegovina és Szerbia és Montenegró a legesélyesebb arra, hogy megkösse a STM-t.
58
55
•
Keretet adott az uniós-horvát politikai kapcsolattartásnak bilaterális és regionális szinten egyaránt.
•
Elősegítette a regionális együttműködést.
•
Hozzájárult az Unió és Horvátország közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok megélénküléséhez.
•
Szabályozta a következő területeket: munka- és tőkeáramlás az országok között.
•
A
Horvát
Köztársaság
hivatalosan
is
elkötelezte
magát
a
folyamatos
jogharmonizáció mellett. •
Határozott azokról a Közösséget kiemeltem érintő bel – és igazságügyi területekről, amelyekben Horvátország együttműködése elengedhetetlen.
•
Döntés született a tranzit közúti forgalom teljes liberalizálásáról, és a horvát közúti infrastruktúra fejlesztésének igényéről.
•
Az Unió specifikálta, hogy milyen pénzügyi és technikai segítséget ad Horvátországnak.
•
A felek megállapodtak az STF intézményrendszerének felállításáról (Tanács, Bizottság, Parlament)
Mostanáig az STM katalizátorként funkcionált a szükséges törvényhozási reformok meghozatalában. A horvát jogrendszer folyamatos harmonizációja az uniós joganyaghoz folyamatban van, az eredmények kielégítők. 59 2002. január. 1-jén kötötték meg az ún. Ideiglenes Megállapodást (továbbiakban IM) a kereskedelem és a kereskedelemmel kapcsolatos kérdésekről. Az IM keretében létrehoztak egy szabadkereskedelmi társulást a felek között. Az Európai Unió vállalta, hogy aszimmetrikus módon kereskedelmi kedvezményeket ad Horvátországnak, aki így szinte minden terméket szabadon exportálhat az Unió tagállamaiba. A borfélék, a borjúhús illetve néhány halászati termék esetén az Unió preferenciális vámkedvezményeket biztosít. Cserébe Horvátország folyamatosan liberalizálja az importrendszerét, és 2007-re felszámol minden behozatalra kivetett vámot az ipari termékek, valamint néhány mezőgazdasági és halászati termék estén. Az IM keretében létrehoztak egy bizottságot, mely fórumként funkcionál a vitás kérdések rendezésére. Mindeddig Horvátország teljesítette az IM-ben vállalt kötelezettségeit, pusztán a mezőgazdasági termékek kereskedelmében adódtak problémák. 59
http://www.eu.int/comm/external_relations/see/croatia/com01_371en.pdf - Az Európai Bizottság honlapja, STM, 2005. márc.05.
56
Az IM-nek azért van különösen nagy jelentősége Horvátország számára, mert Horvátország legjelentősebb kereskedelmi partnere az Európai Unió (bővebben lásd III/3.9.1 Kereskedelmi partnerek című fejezetet).60 IV/4.4. Az Európai Partnerség Az Európai Tanács 2003. június. 19-20-án Thesszalonikiben tartott tanácskozásán deklarálta az ún. Thesszaloniki Agendát, amely tartalmazza az Európai Unió és Horvátország között létrehozandó Európai Partnerségi programot (továbbiakban EP). A Tanács döntésének értelmében, az Európai Partnerség akkor lép életbe, ha Horvátország teljesíti az Unió által meghatározott feltételeket. Horvátországnak ki kell dolgoznia egy programot konkrét akciótervvel és időpontokkal. Az Unió kikötései szorosan illeszkednek a koppenhágai kritériumokhoz (1993)61. Az EP kijelölte azon fő prioritásokat Horvátország számára, amelyeket feltétlenül teljesítenie kell az uniós csatlakozáshoz. Az EU megkülönböztet rövid- illetve középtávú prioritásokat, melyeket 1-2 illetve 3-4 év alatt kell végrehajtani. A dokumentum nemcsak a végrehajtandó feladatok listáját tartalmazza, hanem a különböző területek állapotleírását is. Ezzel a Közösség lehetővé tette a területeken megvalósuló eredmények ellenőrzését, amely az STM keretében évente elkészítendő jelentések tartalmaznak. Rövid távú prioritások: Politikai kritériumok •
A bírói hatalom megerősítése: megreformálni a rendszert, hogy az áltáthatóbb és nyitottabb legyen; lehetőséget biztosítani az igazságszolgáltatásban dolgozóknak a folyamatos képzésre stb.
60
Forrás: http://www.mei.hr/download/2001/09/12/Interim_Agreement.pdf - A horvát Uniós Integrációért felelős Minisztérium honlapja, 2005.márc.10. 61 Az ún. „koppenhágai kritériumok” 1993-ban a koppenhágai EU csúcstalálkozón születtek. A Közösség kimondta, hogy csak olyan állam csatlakozhat az Unióhoz, amely teljesíteni tudja az elvárt gazdasági és politikai feltételeket. A feltételek a következők: Politikai: • Demokrácia • Joguralom • Kisebbségek védelme • Emberi jogok védelme Gazdasági: • Működő piacgazdaság, mely meg tud felelni az Unió belüli versenynek Továbbá a csatlakozni kívánók eleget kell tudjanak tenni a tagságból eredő kötelezettségeknek, valamint el kell kötelezniük magukat a politikai, gazdasági és monetáris együttműködésre. Mindezek mellett az Uniónak képesnek kell lennie az új tagállamok befogadására.
57
•
Folytatni a korrupció ellenes harcot: nemzeti stratégia készítése a szervezett bűnözés ellenes harcról; megvalósítani a különböző kormányzati szervek együttműködését; a területen dolgozók etikai kódexének elkészítése stb.
•
A közigazgatás reformja: átláthatóbbá tenni az eljárási folyamatokat; vonzóbbá tenni a területet a munkavállalók számára stb.
•
Kisebbségi jogok védelme: biztosítani a kisebbségek számára az alkotmányos jogok gyakorlásának lehetőségét; lehetővé tenni az etnikai kisebbségek részvételét a helyi- és regionális önkormányzatokban, valamint az igazságszolgáltatás és a közigazgatás intézményeiben; kiemelt területként kell kezelni a roma kisebbséggel kapcsolatos kérdéseket.
•
Felgyorsítani a menekültek hazatérését: a polgárháború idején lerombolt házak felújítása
előzetesen
beadott
igénylések
alapján;
az
igénylések
beadási
határidejének meghosszabbítása 2004. április. 1-ről 2004. szeptember. 30-ra; a megfelelő lékkör megteremtése, ami lehetővé teszi a menekültek hazatérését stb. •
A
média
demokratikus
működésének
megteremtése
valamint
a
véleménynyilvánítás szabadságának szavatolása: felülvizsgálni a médiatörvényt a Bizottság és az Európai Tanács ajánlásainak figyelembevételével; biztosítani az Elektronikus Média Tanács gazdasági és politikai függetlenségét stb. •
Javítani az ombudszmannal való együttműködést
•
Teljes mértékben segíteni a Hágai Nemzetközi Törvényszék munkáját
•
Erősíteni a régiók közötti együttműködést: rendezni a vitás kérdéseket a térség államaival, különös tekintettel Szlovéniára, Szerbia-Montenegróra és BoszniaHercegovinára; előmozdítani az országok közötti együttműködést a szervezett bűnözés elleni harcban, a közös határvonalak védelmében stb.
Gazdasági kritériumok •
A
stabilitás
orientált
gazdaságpolitika
fenntartása:
a
monetáris
politika
hatékonyságának növelése stb. •
A privatizáció és a vállalkozási rendszer átalakulásának felgyorsítása: az állami tulajdonban lévő nagyvállalatok magánosításának felgyorsítása; az acélipar átalakításáról szóló program kidolgozása és alkalmazása az uniós normák fegyelembevételével stb.
•
A piacra való belépés és a piacról való kilépés korlátainak lebontása
•
A földreform felgyorsítása: hatékony és modern föld nyilvántartási rendszer létrehozása és alkalmazása stb. 58
•
Szerkezeti reformok folytatása a közfinanszírozásban: átlátható adósságkezelés megvalósítása stb.
Mennyire képes az ország teljesíteni a tagságból adódó kötelezettségeket? •
Áruk szabad mozgásának biztosítása: Szükség van a meglévő intézményrendszer átalakítására annak érdekében, hogy a különböző feladatokat jól el lehessen különíteni. El kell törölni az uniós termékekre kivetett mennyiségi korlátozással egyenértékű nem vám jellegű korlátozásokat stb.
•
Szolgáltatások szabad nyújtásának biztosítása: a pénzügyi szolgáltatást nyújtó szervezetek felülvizsgálatának megerősítése stb.
•
Tőke szabad mozgásának biztosítása: hatékony fellépés a pénzmosás ellen
•
Vállalkozási törvény: a kereskedelmi-, ipari- illetve a szellemi tulajdon védelmét szolgáló törvények megalkotása tekintettel az uniós jogszabályokra stb.
•
Versenytörvény: kartell ellenes törvények megalkotása; az állami támogatások rendszerének átláthatóbbá tétele stb.
•
Adózás: a meglévő adótörvények felülvizsgálása; adócsalás elleni küzdelem folytatása, a Közösségen belül is használt elektronikus rendszer kiépítése stb.
•
Szakszervezetek:
törekedni
a
szakszervezetekről
szóló
törvénykezés
harmonizációjára •
Külső kapcsolatok: tárgyalni a 2004. május. 1-jén csatlakozott tagállamokkal az STM és az ideiglenes megállapodás ügyében
•
Mezőgazdaság:
megfelelő
föld-nyilvántartási
rendszer
működtetése;
a
mezőgazdasági statisztikák összegyűjtése és feldolgozása az uniós normáknak megfelelően; vidékfejlesztési terv készítése és végrehajtása stb. •
Halászat: rendezni a Szlovéniával és Olaszországgal szembeni vitás kérdéseket stb.
•
Szállítmányozás: növelni a légi közlekedés befogadóképességét stb.
•
Statisztikák
•
Telekommunikáció és információs társadalom
•
Környezetvédelem:
horizontális
jogalkotás
bevezetése,
környezetvédelmi
hatástanulmányok készítése; hulladékgazdálkodási terv elkészítése és alkalmazása stb. •
Pénzügyi kontroll: megfelelő belső ellenőrzési rendszer bevezetése; a területen dolgozók képzése stb.
•
Határügyi kérdés: határvédelmi rendszerek megerősítése különös tekintettel a tengeri határvonalra; technikai és infrastrukturális fejlesztés stb. 59
•
Szervezett bűnözés, drogfogyasztás, terrorizmus és korrupció: a kormányzati szervek együttműködése a szervezett bűnözés elleni harcban; drog prevenciós programok indítása; a Korrupció és a Szervezett bűnözés Ellenes Hivatal (USKOK) kapacitásának növelése stb.
•
Migráció és bevándorlás: új menekültügyi törvény megalkotása, átmeneti befogadó központ létrehozása.
Középtávú prioritások: A 3-4 év alatt megvalósítandó feladatok a rövidtávra meghatározott kritériumok folytatásának igényét tartalmazzák politikai, gazdasági szempontból csoportosítva azokat. A középtávon megoldandó reformok közé az EU beiktatott olyan területeket, mint a kis- és középvállalkozások fejlesztése, a megfelelő energiagazdálkodás, telekommunikációs és infrastrukturális fejlesztés, regionális együttműködés az ipar területén stb. Ezen prioritások között az Unió olyan feladatok végrehajtását tűzte ki, amelyek az 1-2 év alatt megvalósítandó programok eredményeire épülnek. Mindezzel az EU-nak az volt a célja,
hogy
Horvátország
számára
felsorolja
mindazon
feladatokat,
amelyek
végrehajtásával az ország közelebb kerülhet a csatlakozáshoz. Ugyanakkor az Unió nem adott semmilyen garanciát arra nézve, hogy a teljesítés automatikusan maga után vonja az ország belépését. 62 A Stabilizációs és Társulási Megállapodás, valamint az Európai Partnerség szorosan illeszkednek egymáshoz. Míg az STM intézményesíti a Horvát Köztársaság és a Közösségek kapcsolatát, addig az EP feltérképezi é konkretizálja mindazon területeket és elvárásokat, amelyek teljesítése elengedhetetlen feltétele az uniós csatlakozásnak. IV/4.5. Uniós segítségnyújtás Horvátországnak az integrációs folyamatban A délszláv háború hatalmas károkat okozott a térségben. A háború lezárását követően a horvát kormány átfogó programcsomagot készített az infrastruktúra helyreállítására és az ország modernizálására. Mindehhez szükség volt az Európai Unió és egyéb nemzetközi szervezetek pénzügyi támogatására. Az
Európai
Unió
vállalta,
hogy
támogatja
a
horvát
törekvéseket
a
demokratizálódásban, a gazdasági és szociális fejlődésben, a bel- és igazságügy
62
http://www.eu.int/comm/external_relations/see/sap/rep3/part_croat.pdfEurópai Partnerség, 2005.márc. 05
Európai
Bizottság
honlapja,
60
megreformálásában, a környezetvédelemben, valamint a regionális együttműködés területén. Pénzügyi támogatás 1991 és 2003 között Horvátország összesen 550,33 millió eurót kapott a Közösségtől. 1991 és 2000 között a támogatások jelentős részét humanitárius segélyek formájában folyósította a Bizottság Humanitárius Hivatala (ECHO), valamint az ún. Obnova program, melyet a délszláv térség újjáépítésének elősegítésére hoztak létre. 2001-ben a Horvát Köztársasnak nyújtandó költségvetési kertet több mint az előző évi összeg háromszorosára, 60 millió euróra növelték Az ECHO a Volt- Jugoszlávia minden államának segítséget nyújt/nyújtott a háború utáni
rehabilitációban.
Ez
Horvátország
esetében
főként
élelmiszer-ellátmányok
biztosításában, és számos otthon és közintézmény ( pl. iskola) lakhatóvá tételében nyilvánult meg. Az ECHO által nyújtott támogatás mintegy 100.000 emberen segített. Számos, főként bosnyák és szerb menekült számára vált lehetővé, hogy visszatérjenek horvátországi otthonaikba.
63
Az ECHO Horvátországban betöltött szerepét 200-ben a
Nemzetközi Vöröskereszt vette át.64 „Az OBNOVA az EU délkelet-európai újjáépítési programja s kapcsolódik a pénzügyi támogatást nyújtó más szervezetek (ENSZ) által előirányzott intézkedésekhez. Cél az újjáépítés támogatása Dél-Kelet-Európában és ezzel a gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítése.”65A Humanitárius Hivatalhoz hasonlóan az Obnova program is a lerombolt épületek újjáépítésében, az energiaszektor és a közlekedési infrastruktúra kiépítésében, valamint az érintett területek gazdasági fejlesztésében nyújtott támogatást a horvát államnak.
63
http://ec.europa.eu/comm/echo/pdf_files/annual_reviews/1998_globalreach_en.pdf Az Európai Bizottság honlapja, 2006. május.10. 64 http://www.delhrv.cec.eu.int/assistance.htm Az Európai Unió zágrábi képviseletének honlapja, 2006. május. 10. 65 http://www.alpeadria.org/europa/progetti/obnova_m.htm Az Alpok-Adria Munkaközösség honlapja, 2006. május. 10.
61
Táblázat: 1991-2003 :EK Horvátországnak nyújtott pénzügyi támogatása ( millió euró)
1991 1992 1993
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 Összes
Horvát Köztársaság OBNOVA/CARDS 0,10
0,30 11,70 10,30
9,00 11,50 20,34 60,00 59,00 62,00 244,24
ECHO humanitárius segély 204,80
38,40 21,15 14,50
6,95
6,50
292,30
Média 0,09
0,31
0,72
1,67
0,59
3,38
0,70
2,20
0,60
0,21
0,97
0,50
5,18
1,00
1,42
1,81
1,00
5,23
Demokrácia és emberi jogok
Specializáció ( benne Demining & Tempus 2000)
Teljes EK támogatás 204,99 39,01 34,27 28,67 18,14 19,63 23,12 61,50 59,00 62,00 550,33 Forrás: http://www.eu.int/comm/external_relations/see/croatia/index.htm
A segítségnyújtás legnagyobb része a CARDS (Community Assistance for Raconstruction, Development and Stabilization) program keretében valósul meg. A CARDS program törekvéseit a 2002-2006-os stratégiai terv tartalmazza. A CARDS lényegében egy csatorna, amelyen keresztül az unió pénzügyi és technikai segítséget ad a délkelet-európai államoknak, köztük a Horvát Köztársaságnak. A program támogatást nyújt ahhoz, hogy a horvát társadalom és gazdaság teljesíteni tudja a Stabilizációs és Társulási, illetve az Ideiglenes Megállapodásban meghatározott követelményeket. A CARDS a következő területeken nyújt segítséget: •
Menekültek hazatérése
•
Civil szféra
•
Kereskedelem
•
Befektetői környezet
62
•
Társadalmi kohézió
•
A bírói hatalom modernizációja
•
Rendőrség és szervezett bűnözés
•
Integrált határellenőrzés
•
A közigazgatás reformja
•
Nemzeti, regionális és helyi fejlesztés
•
Közpénzek elosztása
•
Környezet
A CARDS program keretében ez EU elkülönített egy 189 millió eurós kertet, amelyet Horvátország 2002-2004 között használhatott fel az európai integrációt elősegítő projektek kivitelezésére. Kiemelt területek: •
Demokratikus stabilizáció
•
Gazdasági és társadalmi fejlődés
•
Bel- és igazságügyi együttműködés
•
Közigazgatási reform
•
Környezetvédelem és természeti erőforrások
Horvátország részese továbbá a CARDS regionális programjának, az Európai Kezdeményezésnek az emberi jogokért és demokráciáért, a Life Third Countriesnak, a Youth Programme-nek és még számos specializált uniós programnak (pl.: Border Police, Customs, Statistical Agency, Asylum). Az Unió Zágrábba delegált képviselői felelősek a pénzek felhasználásának ellenőrzéséért és a kifizetések menedzseléséért.66 Előcsatlakozási alapok Tagjelölt államként Horvátország 2004 óta részesül a mindhárom előcsatlakozási alapból. intézményfejlesztés, gazdasági és szociális kohézió céljára a Phare, a környezeti és közlekedési infrastruktúrák céljára az ISPA, valamint mezőgazdasági és vidékfejlesztés céljára a SAPARD nyújtanak támogatást. 2005-ben 80 millió eurót kapott a PHARE, 25 millió eurót pedig az ISPA program keretében. 2006-ra összesen 140 millió van előirányozva (PHARE: 80 millió euró, ISPA: 35 millió euró, SAPARD: 25 millió euró). Az Európai Unión kívül más nemzetközi szervezetek is támogatást nyújtanak Horvátországnak.67 http://europa.eu.int/comm/enlargement/cards/index_en.htm - Az Európai Bizottság honlapja, CARDS, 2005.márc.10.
66
63
Világbank csoport Horvátország 1993 óta tagja a Világbank csoportnak. Azóta az IBRD 21 projektet finanszírozott összesen 1064 millió dollárral, valamint mintegy 20 millió dollárnyi segélyt nyújtott. Ezen programok infrastrukturális, egészségügyi, erdő- és mezőgazdálkodási beruházásokra; a vállalkozások és a pénzügyi szféra megreformálására; a tőkepiac fejlesztésére, illetve a nyugdíjrendszer és a bírói hatalom átalakítására irányulnak. 2005-ben a Világbank összesen 86 millió dollárral járult hozzá a különböző programok megvalósításához. Az IBRD 2005 és 2008 között az ún. Country Assistence Strategy keretében folyósítja hiteleit a Horvát Köztársaság számára.68 Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) 1994 óta az Európa Újjáépítési és Fejlesztési Bank 1325 millió eurót ruházott be Horvátországban. A pénz jelentős része a gyógyszer-, az élelmiszer-, a cementiparba, valamint a kommunikációs ágazatokba, illetve a pénzügyi szektorba áramlott. Az EBRD ugyanakkor támogatta az önkormányzatok infrastrukturális fejlesztését is. Európai Fejlesztési Bank (EIB) 2002-ben az Európai Fejlesztési Bank 130 millió eurós kölcsönt adott Horvátországnak regionális fejlesztés címszó alatt. Az EIB 2005. júliusában például 60 millió eurós kölcsönt szavazott meg Horvátországnak a Rijekába vezető autópálya egyes hiányzó szakaszainak megépítéséhez. A bank szóvivője közölte, a pénzintézet figyelembe vette, hogy a sztráda befejezésével javulnak a közlekedés feltételei Horvátország és szomszédjai, illetve a balkáni állam és az EU-térség között. Az unió „házi” bankja azt is hangsúlyozta, hogy már eddig több kölcsönnel segítették a horvát közlekedési hálózat fejlesztését, benne az V/C európai folyosó kiépítését, amely Magyarország, illetve Bosznia-Hercegovina felé egyszerűsíti a forgalmi feltételeket.
67
http://ec.europa.eu/comm/enlargement/report_2005/pdf/package_v/com_561_final_en_strategy_paper.pdf -Az Európai Bizottság honlapja, Enlargement Package, 2006. ápr. 10.
68
http://web.worldbank.org/WBSITE/EXTERNAL/COUNTRIES/0,,PAGESIZE:10~menuPK:177680~pageP K:169643~piPK:169646~theSitePK:136917~COUNTRYCODE:HR,00.html?countrylist=HR- A Világbank honlapja, 2005.márc.10.
64
IV/4.6. A Horvát csatlakozás kérdése A Horvát Köztársaság 2003. február. 21-én adta be csatlakozási kérelmét az Unióhoz. A kérelem egy folyamat eredménye, amelyet Horvátország a kilencvenes évek közepén kezdett annak érdekében, hogy gazdaságát és társadalmát átalakítva a Közösség teljes jogú tagjává válhasson. Az Unió Tanácsa ezt követően április 14-én felkérte a Bizottságot, hogy készítse el véleményét Horvátországról. A zágrábi kormány ekkor még abban reménykedett, hogy Horvátország utolérheti Romániát és Bulgáriát, így a következő bővítési hullámmal ő is uniós taggá válhat. A sietség oka az volt, hogy a horvátok szeretnék elkerülni, hogy a volt Jugoszlávia többi államával - Szerbia-Montenegróval, Bosznia-Hercegovinával és Macedóniával- együtt csatlakozhassanak. Ennek oka, hogy a horvát gazdaság jóval fejlettebb, mint balkáni társainak gazdasága. A korai belépésre a gazdaság fejlettségét figyelembe véve megvolt az ország esélye, de a jogállamiság területén lévő hiányosságok pótlása elodázhatja a folyamatot. A Horvát Köztársaság belépésének kérdése mind inkább politikai kérdéssé válik. A 2007-es csatlakozás reményében a 2000-ben hatalomra jutott Racan-kormány példátlan dinamizmussal vetette bele magát a reformok megvalósításába. Megalakították az európai integrációért felelős minisztériumot, melynek fő feladata a Stabilizációs és Társulási Folyamat koordinálása. Ennek megfelelően a kormány 2002 decemberében elfogadta az első Nemzeti Programot a csatlakozás előkészítésére. Ez a keretterv konkrétan meghatározta azon intézkedések körét, amelyeket az integráció jegyében végre kell hajtani. A program során 83 törvényt és számos módosítást fogadtak el a jogharmonizáció megvalósítása érdekében. Ennek eredményeképpen 13 csatlakozási fejezet uniós joganyagát sikerült átültetni a horvát jogrendszerbe. A második nemzeti programot 2004. januárjában fogadták el. Ennek keretében a teljes acquis átvételét szeretnék megvalósítani. Mindezen törekvések ellenére a horvát parlament eddig nem tudta megvalósítani a bírói hatalom és a közigazgatás teljes körű reformját, ami azzal fenyeget, hogy az új törvényeket a gyakorlatban nem fogják tudni hatékonyan alkalmazni. További problémának számít, hogy brüsszeli szakértők szerint a horvátok úgy gondolják, hogy egy törvény megalkotása orvosolja a problémákat, így a gyakorlati megvalósítással keveset foglalkoznak. „A szavazás és a törvény betartása között azonban hatalmas a különbség, és
65
ezért az EU folyamatosan figyelemmel kíséri a horvát szervek tevékenységét”- nyilatkozta egy uniós illetékes.69 Mindeközben a törvényhozás elfogatta a sokáig elodázott kisebbségekről szóló törvényt, valamint megkezdte a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) közösen kidolgozott gazdasági programcsomag végrehajtását, amely célja, hogy az államadósság és a költségvetési deficit mértékét visszafogják. A reformokat üdvözölte az Unió, ugyanakkor felhívta Zágráb figyelmét arra, hogy még nagyon sok a tennivaló ahhoz, hogy Horvátország meg tudjon felelni a követelményeknek. Brüsszel többek között kifogásolta, hogy az állami televízió túlságosan a Racan-kormány befolyása alatt állt, valamint azt, hogy Horvátország nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy a polgárháború alatt külföldre menekült szerbek hazatérését lehetővé tegye. A legnagyobb gondot az Unió és Horvátország kapcsolatában a háborús bűnök elkövetésével vádolt személyek kiszolgáltatása jelenti. A 2000 és 2003 között kormányon lévő Szociáldemokrata Pártnak 4 koalíciós partnere volt70, köztük a Drazen Burisa vezette Horvát Szociálliberalista Párt (HSLS). A második legerősebb kormánypárt nyíltan felvállalta, hogy ellenzi a hágai Nemzetközi Törvényszékkel való túl szoros együttműködést és a Horvátországban nemzeti hősként tisztelt tábornokok kiadását. A Racan-Burisa ellentét 2002-ben odáig fajult, hogy a kormányválságot csak a két párt között megkötött megállapodás tudta feloldani, amelyben a miniszterelnök számos engedményre kényszerült. A nacionalista oldal és a HSLS nyomására a Racan-kormány folyamatosan megpróbálta elszabotálni a NT kiadatási kérelmeit. Zágráb egyenesen megtagadta Janko Bobetko volt vezérkari főnök átadását, majd miután szankciókat helyeztek kilátásba Horvátország ellen Bobetko „hírtelen” súlyos beteg lett és egészségi állapota nem tette lehetővé a Hágába utazását. Mindezek mellett a horvátoknak még számos területen bizonyítani kell. Az Unió többek között fontosnak tartja a szervezett bűnözés elleni harcot, ugyanis a délszláv válság idején a horvát maffia jelentősen megerősödött. Választási kampányában az SDP a maffia és a gazdaság összefonódásának kivizsgálását és a visszaélések megszüntetését ígérte, de az eredmények felemásra sikerültek. A parlament elfogadott egy törvényt a privatizáció felülvizsgálatáról, de tényleges felelősségre vonásokra nem került sor. Ez is bizonyítja Brüsszel azon feltételezését, miszerint a horvát parlament a törvények megalkotása után a problémák gyakorlati orvoslásával nem foglalkozik.
69 70
Forrás: HVG, 2003. március 29. , 26. oldal Az 5. Isztriai Demokratikus Párt 2001-ben kivátl a koalícióból.
66
Mindezekhez hozzátartozik, hogy a gazdaság tényleg jól teljesít, hiszen évek óta gyors a növekedés (2002: 5,2 %, 2003: 4,3%, 2004: 3,8%), ami alacsony, két százalék közeli inflációval és egy stabil kuna-árfolyammal párosul. Az adósságállomány és a költségvetési deficit ugyanakkor magas, de megfelelő gazdaságpolitikával a kormány mérsékelni tudja azt. A Tanács felkérésének eleget téve a Bizottság 2004-ben kiadta az ún. avis-t a horvátok integrációs érettségének felméréséről. A Bizottság vizsgálta, hogy Horvátország megfelel e a Közösség által következetesem meghatározott feltételeknek. Az EK a Közép-Kelet Európában végbemenő rendszerváltás következtében először 1993-ban Koppenhágában nevezte meg elvárásait a potenciális jelöltekkel szemben. Az 1995-ben Madridban tartott csúcstalálkozón az Európai Tanács bővítette a kritériumok körét a folyamatos jogharmonizáció követelményével. Közel egy éves munkát követően 2004. április az Európai Parlamentben Günter Verheugen bővítési- és Chris Patten külkapcsolatokért felelős akkori biztosok bejelentették, hogy a Bizottság kedvező véleményt alakított ki Horvátország EUcsatlakozási kérelméről, és javasolja a tagállamoknak, hogy kezdjék meg a tárgyalásokat. Ekkor még úgy tűnt a horvát álmok, arra vonatkozóan, hogy országuk Romániával és Bulgáriával együtt lépjen be az EU-ba valóra válnak, a Bizottság ugyanis kifejtette, hogy Zágráb együttműködése a hágai Nemzetközi Törvényszékkel kielégítő. Az EB ugyanakkor azt is hozzátette, hogy az Uniónak szigorítania kell a Horvátországban működő ellenőrzési mechanizmusokat, különösen a kisebbségek jogainak védelme és az igazságszolgáltatás reformjainak esetén. Bár a Bizottság összességében Horvátország EU-érettsége mellett foglalt állást, az avis felhívta a figyelmet azon területekre is, amelyeken a reformok nem haladnak megfelelően. Ilyen például az igazságszolgáltatás, amely meglehetősen rosszul szervezett és nem kellőképpen hatékony.71 A csatlakozási tárgyalások megkezdéséről a tagállamok állam- vagy kormányfőinek részvételével megrendezett kormányközi konferencián döntöttek. Az Európai Tanácsa a 2004. december 16-17-én Brüsszelben tartott csúcstalálkozóján számos kérdés került napirendre, a terrorizmustól kedve a 2007-2013-as költségvetésen át a közös külpolitikáig. A konferencia elsőként tárgyalt kérdése a bővítés volt. A Tanács Románia, Bulgária és Törökország mellett a horvát csatlakozás kérdéséről is határozott.. A Tanács üdvözölte a Horvát Köztársaságban végbemenő reformfolyamatokat, és azok folytatására ösztönzött. 71
Forrás: http://europa.eu.int/comm/enlargement/croatia/pdf/cr_croat.pdf - A Bizottság véleménye (’avis’) Horvátország felkészültségéről, 2006. febr.10.
67
Végül felkérte a Bizottságot, hogy dolgozza ki a csatlakozási tárgyalások kerettervét. A tárgyalások megkezdésének dátumául 2005. március 17-t szabta meg, azzal a feltétellel, hogy Horvátországnak együtt kell működnie a Nemzetközi Törvényszékkel, valamint fel kell kutatnia és ki kell adnia a háborús bűnök elkövetésével vádolt Ante Gotovina tábornokot. Az Európai Unió előzetesen már többször felszólította a horvát kormányt az együttműködésre, amelyet Zágráb eddig meglehetősen liberálisan értelmezett, és mindent megtett annak érdekében, hogy az egyetértés látszatát keltve megakadályozza a hősként kezelt tábornokok kiadatását. Horvátország a magyar, a német, az osztrák, a lengyel, a cseh, a szlovák illetve a szlovén kormánynak köszönheti, hogy nem szabtak meg szigorúbb feltételeket. A Bizottság 2005 januárjára kidolgozta az Unió és Horvátország közötti csatlakozási tárgyalások kerettervét. Ekkor kerültek meghatározásra a tárgyalások során követendő alapelvek, amelyek megszegése estén a Közösség dönthet a tárgyalások beszüntetéséről. A Bizottság javaslatában a tárgyalások lebonyolításának ütemezését a tárgyaló felekre bízta. A decemberi csúcstalálkozón hozott döntéshez hasonlóan, a Bizottság is megerősítette, hogy a március. 17-re tervezett tárgyalások megkezdésének egyetlen feltétele az ország teljes körű együttműködése a hágai Nemzetközi Törvényszékkel. IV/4.6.1.A Gotovina-ügy A háborút kiváltó szerb-horvát konfliktus a harcok során odáig vezetett, hogy mindkét fél véres kegyetlenkedéseket követett el a civil lakosság ellen. A népirtások felháborodást váltottak ki az egész világon. Az Unió egyértelművé tette, mind Horvátország, mind pedig Szerbia-Montenegró számára, hogy az európai integráció alapfeltétele a háborús bűnösök felelősségre vonása a Nemzetközi Büntetőtörvényszék előtt. A kormányok azonban nem vették kellően komolyan ezt a kritériumot, és mindent megtettek annak érdekében, hogy valamilyen módon elodázzák a felelősök kiadását. Ennek oka, hogy a háborús bűnök elkövetésével vádolt személyeket többnyire nemzeti hősként tisztelik hazájukban, így egyik kormány sem kíván szembeszállni a választópolgárok többségének akaratával. Bár a nemzetközi élet szereplői sok tekintetben megosztottak a délszláv válsággal kapcsolatban, azt mindannyian elmerik, hogy a háború fejezetének végleges lezárására csak akkor kerülhet sor, ha Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Koszovó átadja Hágának a háborús bűnök elkövetésével vádolt egykori vezetőket. A helyzetet nehezíti, hogy ezen államok sorsa nagyban függ attól, hogy milyen ítéletek születnek Hágában. A kérdés az, hogy kikiált e majd egy nemzetet fő vétkesnek a büntetőtörvényszék. Ebben a
68
nagyon nehéz és rendkívül összetett helyzetben döntött úgy az Európai Tanács, hogy a horvát csatlakozási tárgyalások megkezdését Zágráb NT-kel való teljes együttműködéséhez köti. Ez 2005-ben gyakorlatilag Ante Gotovina tábornok letartóztatását és kiadását jelentette Gotovina francia idegenlégiósként 1992-ben került vezető pozícióba a horvát hadseregben. 1995-ben azzal bízták meg, hogy indítson támadást a krajinai szerbek ellen. A vádak szerint Gotovina módszeresen elüldözte a szerb lakosságot, házaikat pedig felégette, hogy többet ne tudjanak visszatérni. Gotovina ellen 2001-ben adtak ki körözést. Feltételezések szerint maga a horvát titkosrendőrség informálta a tábornokot, aki támogatói segítségével külföldre tudott menekülni. Elfogását az is nehezítette, hogy volt idegenlégiósként francia útlevele is van. Zágráb 2005. március 16-ig kapott haladékot a tábornok kiadására. A hágai főügyész, Carla del Ponte azonban már 2005 februárjában levelet intézett az Európai Bizottsághoz, melyben kifejtette, hogy nem elégedett a horvátok együttműködésével. A főügyészasszony egyenesen azzal vádolta meg Zágrábot, hogy nem áll ki egyértelműen Ante Gotovina letartóztatása mellett, továbbá hozzátette, hogy titkosszolgálati információk szerint Horvátországban magas szintű támogatókból álló hálózat segíti a tábornok bujkálását.72 Az ügyészasszony kijelentése előrevetítette, hogy Horvátország nehéz helyzetbe kerülhet, ha nem keríti kézre Gotovinát, ugyanis a tagállamok többsége ad Carla del Ponte véleményére. Zágráb ezt követően valóságos hajtóvadászatot indított a tábornok ellen. Stipe Mesic államfő és Ivo Sanader kormányfő közös nyilatkozatot adott ki, amelyben felszólították az összes illetékes hatóságot, hogy segédkezzenek Gotovina felkutatásában. Mindezt del Ponte asszony „megjátszott letartóztatási kérelmekként” aposztrofálta. Mindeközben a horvát közvélemény az Unió ellen fordult, ugyanis egyre többen vélekednek úgy, hogy Brüsszel zsarolja hazájukat. A „Gotovina-ügyben” a tagállamok is megosztottak. Míg a decemberi csúcstalálkozón úgy tűnt sokan kiállnak Horvátország csatlakozása mellett, a létszám márciusra jelentősen 72
A főügyész nemcsak Horvátországgal bánik kesztyűs kézzel, de magát a nemzetközi közösséget is felszólította, hogy támogassák munkájában, vagy oszlassák fel az NT-t. Del Ponte asszony egy éves haladékot adott a letartóztatások kivitelezésére. Amennyiben 2005 nem zárul megfelelő eredményekkel, a főügyész nyilvánosságra hozza az eljárással kapcsolatos összes dokumentációt. A hágai törvényszék különösen három személyt szeretne a vádlottak padján látni: Ratko Mladic és Radovan Karadzic a boszniai szerbeket vezette a kilencvenes évek első felében, Ante Gotovina horvát tábornok pedig a horvátországi szerb „állam” visszafoglalását irányította, s a vádak szerint ekkor követett el háborús bűnöket.
69
megfogyatkozott. A tagállamok két csoportba tömörültek: míg Magyarország, Ausztria, Szlovénia és Szlovákia a tárgyalások megkezdése mellett foglalt állást, addig az Egyesült Királyság által vezetett un. „nyugati csoport” a tárgyalások elhalasztása mellett voksolt. Mivel a tárgyalások megkezdéséhez konszenzusos döntésre van szükség, hazánk 21:4 arányban alul maradt az ellenzőkkel szemben. A 2005. március 16-i külügyminiszteri találkozón az Általános Ügyek Tanácsa úgy döntött, a csatlakozási folyamat mindaddig nem kezdődhet meg Horvátországgal, amíg Ante Gotovina tábornok nem kerül elő. Brüsszel szívét tehát még az sem hatotta meg, hogy, a horvát államügyész Mladen Bajic március 14-én bejelentette, hogy befagyasztották a szökésben lévő Gotovina vagyonát. Bár kétségtelen, hogy Zágráb nem tett eleget az ultimátumnak és nem adta ki időben Ante Gotovinát, az vitathatatlan, hogy 2000 óta a Racan- és a Sanader-kormány is nagyon sokat tett a integrációs folyamat felgyorsításáért. 73 IV/4.6.2.Magyarország álláspontja a horvát csatlakozásról Mivel Magyarország szomszédos Horvátországgal, a nyugat-balkáni állam európai integrációja közvetlenül érinti. Miután a 2000-es évtől kezdve a horvát-uniós kapcsolatok jelentősen megélénkültek, a magyar külpolitika a horvátok csatlakozásának segítése mellett foglalt állást. 2003. januárjában Magyarország, Olaszország, Ausztria és Szlovénia támogatásáról biztosította Horvátország felvételét a NATO-ba és az Európai Unióba. A négy ország (quadrilaterale) kormányfői zágrábi találkozójukon közös nyilatkozatot írtak alá. Medgyessy Péter akkori miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy Horvátország csatlakozása az egész térség érdeke. A földrajzi közelség mellett kereskedelmi-gazdasági kapcsolataink is indokolttá teszik, hogy támogassuk a balkáni államok nyugat-európai orientációját. A térség
államai
közül
Horvátország,
Bulgária
és
Románia
a
Közép-európai
Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) tagja, Szerbia és Macedónia pedig érdeklődik a belépés iránt, többek között azért, mert a CEFTÁ-t az EU előszobájának is tekintik.74 Hazánkban a politikai elit egyet ért abban, hogy Horvátország mihamarabbi felvétele az EU-ba, pozitív irányba mozdíthatja a térség többi államát, így Magyarország a 73
Gotovinát 2005 decemberében Tenerifén fogták el. Így Hága azon feltevése, hogy Horvátország rejtegeti a háborús bűnökkel vádolt tábornokot nem bizonyult helytállónak. 74 A 2004. május. 1-i csatlakozás után a CEFTA 8 tagállamából 5 (Csehország, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia és Lengyelország) kivált a szabadkereskedelmi társulásból, mivel a kereskedelmi politikát uniós szintre kellett utalni.
70
csatlakozási tárgyalások mihamarabbi megkezdése mellett voksolt. Többek között a magyar kezdeményezés hatására Brüsszel felállított egy saját uniós testületet, melynek feladata, hogy vizsgálja a horvátok együttműködését a Nemzetközi Törvényszékkel. Az öt fős munkacsoport áprilisban Luxemburgban tartotta első meghallgatását, melyre hivatalos volt Sanader miniszterelnök.75 A magyar kormány határozott kiállása Zágráb mellett kivívta néhány uniós tag rosszallását. Nagy-Britannia és Németország is jelezte, nem értik, hogy a kormány miért ad nagyobb hitelt Horvátország szavának, mint azon titkosszolgálati jelentéseknek, melyek szerint Gotovina hazájában tartózkodik. Mindezek ellenére Ausztria, Magyarország, Szlovénia és Szlovákia továbbra is támogatta a horvát csatlakozási tárgyalások megkezdését. Ausztria odáig merészkedett, hogy fölhasználva a nagyok egy részének hallgatólagos támogatását a török bővítés ellenében, mindaddig vétóval fenyegetőzött, amíg el nem érte, hogy a horvát csatlakozási tárgyalások ismét napirendre kerüljenek.76 IV/4.6.3. A horvát közvélemény a csatlakozásról Az Eurobarométer 2005 októberében közvetlenül a csatlakozási tárgyalások megkezdésének bejelentése után végzett közvélemény-kutatást a horvát lakosság körében. A megkérdezett lakosok 35%-a mondta azt, hogy bízik az Európai Unióban. Ez az arány némi javulást mutat a 2005 tavaszán végzett kutatás eredményéhez képest. Akkor csak a lakosság 28%-a vélekedett pozitívan az Unióról. A válaszadók közel 50%-a optimistán tekint a csatlakozásra, és hisz abban, hogy a tagság kedvező változásokat fog hozni hazájuknak. Az „EU-optimisták” azonban csak kevéssel előzik meg a szkeptikusokat. Az EU intézményrendszerébe vetett bizalom némi javulást mutat. Különösen a Bizottság elismertsége jelentős. A válaszadók kétharmada támogatja az EU alkotmányt, míg pusztán 50% van a további keleti bővítés mellett.
75
A különbizottság tagjai: Jean Asselborn luxemburgi, Jack Straw brit és Ursula Plassnik osztrák külügyminiszter, valamint Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője és Olli Rehn bővítési biztos.
76
Dési András: Balkán: Közép-Európan át az Unióba, Népszabadság Online, 2005.okt.12., http://www.nol.hu/cikk/380397/
71
IV/4.6.4. A csatlakozási tárgyalások 2005. március. 16-án a Külügyminiszterek Tanácsa határozatlan időre elnapolta a csatlakozási tárgyalások kezdetét, és döntést hozott arról, hogy a kezdési időpontról egy kormányközi konferencia keretében fognak határozni. Mindennek alapfeltétele továbbra is az NT-vel való teljes együttműködés maradt. 2005. október. 3-án Carla del Ponte kedvező értékelést adott a horvát erőfeszítésekről Gotovina tábornok felkutatásával kapcsolatban. A Tanács még aznap határozott a tárgyalások megkezdéséről. Az EU ugyanakkor hangsúlyozta, hogy amennyiben a horvát kormány nem működik továbbra is együtt az NT-vel, az a tárgyalások leállításához vezethet. A csatlakozási folyamat épít a 2004-ben csatlakozott tagállamokkal folytatott tárgyalások tapasztalataira. A folyamat lényegében megegyezik. Az acquist 35 fejezetre osztották. Az összes fejezet lezárására együttesen, a tárgyalások végeztével kerül majd sor. Megadott időkeret nincs, a folyamatot akkor zárják le, ha Horvátország sikeresen átveszi a közösségi joganyagot (a derogációk kivételével) és teljesíti az Unió elvárásait.77 A Bizottság október 20-án kezdte meg az átvilágítást. Zágráb feltett szándéka, hogy három éven belül lezárja a csatlakozási tárgyalásokat, és Románia illetve Bulgária után még ebben az évtizedben telje jogú taggá váljon. Mindehhez természetesen szükséges az Unió felkészültsége is. Bár jelenleg úgy tűnik a horvátok belépését az uniós országok részéről nem fenyegeti veszély, vannak olyan nézetek, melyek azt hangoztatják, hogy Románia és Bulgária belépésével az EU kimeríti pénzügyi kereteit.78 A csatlakozási folyamatban Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia („visegrádi négyek”) kiegészülve Ausztriával és Szlovéniával egy ún. regionális partnerség keretében szakértői segítséget nyújtanak a csatlakozásra váró államoknak (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Montenegró, Macedónia), köztük természetesen Horvátországnak. Az említett uniós tagállamok felosztották egymás között a különböző tárgyalási területeket. Hazánk a bel-és igazságügyi együttműködés területén segíti a horvát felet.79 77
http://europa.eu.int/comm/enlargement/croatia/pdf/st20004_en05_HR_framedoc.pdf Az Európai Bizottság honlapja, A tárgyalások menetrendje, 2006.ápr.11.
78
Szőcs László: Kétségessé vált az EU felszívóképessége, Népszabadság Online, 2006.márc.16 http://www.nol.hu/cikk/397480/
79
„Nyugatosítani” akarják a Balkánt, Népszabadság Online, 2005.okt.10. http://www.nol.hu/cikk/38025/
72
ZÁRÓ GONDOLATOK A szakdolgozatomban tehát azokat az eseményeket, történéseket szeretném összegezni, amelyek elvezették Horvátországot a csatlakozási tárgyalásokig. Horvátország a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság második legfejlettebb tagállama volt. Tito halála után a soknemzetiségű, meglehetősen eltérő fejlettségű rendszer megingott, s az elszakadási törekvések egyre erősebbé váltak. Horvátország Szlovéniával együtt kiáltotta ki függetlenségét, de a későbbiekben a két ország sorsa nagyon eltért egymástól. Míg a gazdaságilag fejlettebb Szlovénia viszonylag könnyen el tudott szakadni Jugoszláviától, addig Horvátország kiválása nem ment zökkenőmentesen. A délszláv háború a kilencvenes évek legvéresebb eseménye volt Európában. A szerbek, horvátok és bosnyákok közötti harcoknak véget vettet ugyan a daytoni békemegállapodás, de a konfliktusok máig nyomot hagytak az országok egymással, illetve a nemzetközi intézményekkel való kapcsolatában. Horvátország egy baloldali szocialista uralom alól egy jobboldali nacionalista kormány irányítása alá került. A háború után a „Tudman-éra” gátolta meg a horvátok európai integrációját. Lényeges változásra 2000-ben került sor, amikor 10 év kormányzás után a Horvát Demokratikus Közösség elvesztette a választásokat. A „második rendszerváltás” megnyitotta a horvátok előtt az Európai Közösség kapuit. A felek előbb aláírták a Stabilitási és Társulási Megállapodást, majd döntés született az Európai Partnerségről, később pedig Horvátország megkapta a tagjelölt státuszt. A csatlakozási tárgyalások megkezdését azonban a Tanács elhalasztotta, mivel az ország nem működött kellőképpen együtt a Volt-Jugoszlávia Nemzetközi Büntetőtörvényszékkel, s Hága többszöri elmarasztaló véleménye nem vetett jó fényt a horvát kormány nemzetközi megítélésére. A háború idején elkövetett kegyetlenségek máig megnehezítik a szerbek és a horvátok integrációs törekvéseit. A tárgyalások most már folyamatban vannak, ugyanis időközben a késleltetés fő okának számító Anta Gotovina tábornok is „megkerült”, és bár a 2007-es horvát csatlakozási álmok nem realizálódnak, a Horvát Köztársaságnak jelentős esélye van rá, hogy még ebben az évtizedben 28.-ként az Európai Unió tagállama legyen. Ehhez azonban elengedhetetlen a belső konszenzus megléte a különböző politikai pártok között, valamint a hajlandóság a csatlakozási feltételek teljesítésére. Jelenleg úgy tűnik, Horvátország jó úton halad a csatlakozás irányába, de nem szabad elfelejteni, hogy a nemcsak a horvátok teljesítményén múlik az uniós tagság, hanem a jelenlegi tagállamok pozitív döntésén is. Az Unió komoly döntések előtt áll. Számos nézet szerint a felszívóképessége határán lévő, és
73
belső problémákkal is küszködő Közösségnek nemet kellene mondania az ajtaján kopogtató déli és keleti államoknak. Véleményem szerint, ha az EU kapuit ideiglenesen be is csukják keleti és déli szomszédaink előtt, a horvát csatlakozási reményeket nem fenyegeti veszély, ugyanis Horvátország bebizonyította, hogy helye van az Unióban, mind gazdaságilag, mind politikailag érett a csatlakozásra.
.
74
TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. Táblázat: Reál GDP alakulása (%), (1993-1999) ............................................................ 17 2. Táblázat: Infláció alakulása (%), (1993-1999) ................................................................ 18 3. Táblázat: Bankrendszer tulajdonosi szerkezete, % (1996-2000)..................................... 22 4. Táblázat: GDP értéke (millió $), (2001-2004) ................................................................ 25 5. Táblázat: Reál GDP alakulása (%), (1999-2006) ............................................................ 25 6. Táblázat: GDP szektorális megoszlásának változása (%), (1994-2005) ......................... 27 7. Táblázat: A GDP felhasználási szerkezet (%), (1994-2004)........................................... 27 8. Táblázat: Ipari termelés (2003=100), (2001-2004) ......................................................... 28 9. Táblázat: Az egyes ipari szektorok termelésnövekedése (2003=100), (2001-2004)....... 28 10. Táblázat: Lakosság számának alakulása (2001-2004)................................................... 30 11. Táblázat: Népesség korcsoport szerinti megoszlása (ezer fő), (2003) .......................... 31 12. Táblázat: Munkanélküliségi ráta (%) (2002-2004) ....................................................... 33 13. Táblázat: A központi költségvetés mérlege (GDP százalékában), (2002-2004) ........... 34 14. Táblázat: Államadósság mértéke (GDP százalékában), (1996-2004) ........................... 36 15. Táblázat: Infláció alakulása (%), (2000-2006 jan.) ....................................................... 37 16. Táblázat: Kereskedelmi partnerek (export-import %-ban), (2004) ............................... 39 17. Táblázat: Termékek és szolgáltatások importja (GDP%), (2000-2005)........................ 40 18. Táblázat: Termékek és szolgáltatások exportja (GDP%), (2000-2005) ........................ 40 19. Táblázat: A horvát export és import mennyiségének alakulása (mrd USD), (1995-2004) ..................................................................................................................................... 41 20. Táblázat: Külkereskedelmi mérleg változása (GDP %), (2000-2005) .......................... 42 21. Táblázat: Turizmus alakulása (2002-2005) ................................................................... 43 22. Táblázat: Működőtőke-áramlás Horvátországban (Millió EUR) ................................... 45 23. Táblázat: Folyó fizetési mérleg (GDP százalékában), (2000-2005).............................. 46
75
IRODALOMJEGYZÉK Könyvek, publikációk, disszertációk Balázs Péter: Az Európai Unió külpolitikája és a magyar-EU kapcsolatok fejlődése, KJK Bp., 2002 Beck Béla: Jugoszlávia gazdasága, KJK Bp. 1975 Csanády Márton: A Délszláv kérdés és a nemzetközi rend, Phd értekezés, 2002 http://www.lib.uni-corvinus.hu/phd/csanady_marton.pdf Fábián György: A rendszerváltás politikájának fő jellemző Szerbiában, Horvátországban és Szlovéniában, JATE ÁJK, Szeged, 1996 Juhász József: Volt egyszer egy Jugoszlávia, AULA, Budapest, 1999 Juhász József: A délszláv háborúk, Napvilág, Budapest, 1997 Kiss J. László (szerk.): Nemzeti identitás és külpolitika Közép-Kelet-Európában; Teleki László Alapítvány, Budapest, 2003 Novák Tamás: Regionális együttműködés és EU integráció Közép-Európában és a Balkánon, disszertáció, 2000 http://www.lib.bkae.hu/phd/novak_tamas.pdf (2005. szept. 20.) Tóth Máté - Baksay Gergely - Bilek Péter- Czakó Veronika-Gáspár Pál - Orbán Gábor: A privatizáció összehasonlító elemzése a csatlakozó és egyes átalakuló gazdaságokban http://icegec.hu/hun/_docs/publikaciok/egyeb/privatization.pdf (2005.okt.20.) Boris Vujcic – Maroje Lang: GDN projekt country study, Croatia, 3rd Annual Global Development Conference, Rio de Janeiro, 2001 http://www.gdnet.org/pdf/vujcic.pdf (2006. jan. 21.)
Cikkek: (online források is) Bencze Lajos : Ki nyer ma(jd)?, Új Magyar Képes Újság, VIII. évf., 42. szám http://www.hhrf.org/umku/0342/index.htm (2006.ápr. 20.) Bencze Lajos: Karácsony előtt, Új Magyar Képes Újság, VIII. Évf.,48. szám http://www.hhrf.org/umku/0348/index.htm - (2006 ápr. 20.)
76
Dési András: Balkán: Közép-Európan át http://www.nol.hu/cikk/380397/ (2005. okt.12.)
az
Unióba,
Népszabadság
Online,
Szőcs László: Kétségessé vált az EU felszívóképessége, Népszabadság Online, http://www.nol.hu/cikk/397480/ (2006. márc. 16.) „Nyugatosítani” akarják a Balkánt, Népszabadság Online, http://www.nol.hu/cikk/380252/ (2005. okt.10.) Államadósság Horvátországban: ICEG EC - Corvinus – Balkán Monitor, 2004/1 http://www.icegec.hu/hun/_docs/bm/BM_01_HUN.pdf (2005.nov.20.) Idegenforgalom Horvátországban, ICEG EC - Corvinus – Balkán Monitor, 2005/5 http://icegec.hu/hun/_docs/bm/BM_09.pdf (2006. ápr. 13.)
Internetes források: Az Európai Bizottság honlapja: A tárgyalások menetrendje, http://europa.eu.int/comm/enlargement/croatia/pdf/st20004_en05_HR_framedoc.pdf (2006. ápr. 10.) A Bizottság véleménye (’avis’) Horvátország felkészültségéről, http://europa.eu.int/comm/enlargement/croatia/pdf/cr_croat.pdf (2006. febr. 10.) Európai Partnerség, http://www.eu.int/comm/external_relations/see/sap/rep3/part_croat.pdf (2005. márc. 05) CARDS Program, http://europa.eu.int/comm/enlargement/cards/index_en.htm (2005. márc.10.) Bővítési csomag, http://ec.europa.eu/comm/enlargement/report_2005/pdf/package_v/com_561_final_en_stra tegy_paper.pdf (2006. ápr. 10.) Stabilizációs és Társulási Megállapodás, http://www.eu.int/comm/external_relations/see/croatia/com01_371en.pdf (2005. már. 15.)
77
A Világbank honlapja: http://web.worldbank.org/WBSITE/EXTERNAL/COUNTRIES/0,,PAGESIZE:10~menuP K:177680~pagePK:169643~piPK:169646~theSitePK:136917~COUNTRYCODE:HR,00.h tml?countrylist=HR- (2005. márc.10.) Country Assistance Startegy for The Republic of Croatia, http://siteresources.worldbank.org/INTCROATIA/Resources/Final_Board_Version_HR_C AS.pdf (2005.nov .22.) Economic Vulberability and Welfare Studty 2001, http://wdsbeta.worldbank.org/external/default/WDSContentServer/IW3P/IB/2001/05/11/00 0094946_0104270504592/Rendered/PDF/multi0page.pdf (2005.nov.20.) Country Procurement Assesment Report 2005, http://siteresources.worldbank.org/INTCROATIA/Resources/CPARCroatia.pdf jan.20.)
(2006.
Croatia at a glance , www.worldbank.org/data/countrydata/aag/hrv_aag.pdf (2005. nov. 10.) Economic Memorandum, 2003 http://www.worldbank.hr/external/default/main?pagePK=51187349&piPK=51189435&the SitePK=301245&menuPK=64187510&searchMenuPK=301272&theSitePK=301245&enti tyID=000094946_02041804042736&searchMenuPK=301272&theSitePK=301245 (2005. nov. 22.) Az Európai Unió zágrábi képviseletének honlapja http://www.delhrv.cec.eu.int/assistance.htm (2006. máj. 10.) Az Alpok-Adria Munkaközösség honlapja, http://www.alpeadria.org/europa/progetti/obnova_m.htm (2006. máj. 10.) A horvát Uniós Integrációért felelős Minisztérium honlapja http://www.mei.hr/download/2001/09/12/Interim_Agreement.pdf (2005. márc. 10.) Az Európa Tanács honlapja http://www.coe.int/T/e/human_rights/ecri/5-Archives/1-ECRI%27s_work/5CBC_Second_reports/Croatia_CBC_2.asp#P276_53093 (2005. márc. 06.) A Horvát Gazdasági Minisztérium honlapja www.mingo.hr
78
Az Európai Palament honlapja http://www.d-n-i.net/fcs/euro_croatia_report.htm (2005.márc.10.) A Horvát Statisztikai Hivatal (DZS) honlapja Statistical Information 2005 http://www.dzs.hr/StatInfo/SIFrameE.htm (2006. április 16.) Horvát Nemzeti Bank (HNB) honlapja: Annual Report 1999 http://www.hnb.hr/publikac/godisnje/1999/e-g-makro-1999.pdf (2005.nov.20.) Annual Report 2004, http://www.hnb.hr/publikac/godisnje/2004/e-makroekonomska-kretanja.pdf (2005.nov.20.) CIA World Factbook (2005) http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/docs/gallery.html
79
