11. évfolyam 1. szám 2009. január hónap
A NAGYBAJOMI, A BÖHÖNYEI, A VÉSEI ÉS A PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA
103. szám
A TARTALOMBÓL: Karácsonyi szeretethimnusz 2.old. Nagybajom története 17. 2.old. Betlehemes ének 3.old. Mennybıl az angyal 4. old. Fantomkép Szent Pálról 5. old. Hogyan ünneplik a világon a jubileumi évet? 6. old. Csak egy Anya? 10. old. Újévi köszöntı 10. old. A brit gyerekek betiltanák a válást 12. old. Egymillió csillag a szegényekért 12. old. Anyakönyvi adatok 12. old. Árvaházi karácsony 13. old. Adventi játszóház, rejtvény 14. old. Recept, focis képek 15. old. Decemberre - januárra ajánlott programjaink: 16. old.
Isten áldotta békés karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónak! Credo 2009. január
1
Ha a házamat fenyıágakkal, gyertyákkal, égıkkel és csilingelı harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervezı. Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket fızök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elı, de a családom felé nincs benne szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnı. Ha a szegénykonyhában segédkezzem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom
felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem. Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, mirıl is szól a karácsony. A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje. A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát. A szeretet barátságos az idı szőke ellenére is. A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porce-
lán és odaillı asztalterítı van. A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni. A szeretet nem csak azoknak ad, akiktıl kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni. A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltőr. A szeretet soha el nem múlik. A videojátékok tönkre mennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak. De a szeretet ajándéka megmarad. (Ismeretlen szerzı)
Helytörténet Marics József (Berzence)
Emlékképek a régi iskoláról
Hazánkban, a legrégebbi idıkben a gyermekek tanítása a püspöki székesegyházak, majd a szerzetes iskolák feladata volt, ahol a papok és a szerzetesek oktatták és nevelték a diákokat, az adott kor követelményeinek megfelelıen. Arról is van írásos emlékünk, hogy voltak olyan városi, jeles kegyúri falusi plébániák, ahol a plébánosok és a 2
káplánok foglalkoztak a jó képességő, tanulni vágyó növendékekkel. Arról nincsen biztos adatunk, hogy a középkorban, a török hódoltság elıtt, volt–e ilyen jellegő oktatás Nagybajomban. Bizonyítani nem tudjuk, de egyértelmően tagadni sem lehet. Azt is elképzelhetjük, hogy a bajomi nemesek fiai, akik kiemelkedtek Credo 2009. január
a szülıföld zártságából, biztos, hogy részesültek valamilyen képzésben, mely joggal köthetı a helybéli papsághoz. A török hódoltság ideje alatt oktatásügyre még gondolni sem lehet. A török kiverése után, 1711 körül szervezték újjá városunk plébániáját. Az 1748–as Egyházlátogatási Jegyzıkönyv már említi a katolikus iskolát, ami igen szegényes lehetett. Ebben az idıben Pájtlin István iskolamester minden diáktól évente egy forintot kapott. Az 1778–as Jegyzıkönyvben már az szerepel, hogy a szegény gyermekeknek nem kellett fizetniük az oktatásért. Itt találkozunk Pupák József kántortanító nevével, aki a jegyzıi feladatokat is ellátta. A XVIII. század végén gyökeres változás történt az oktatásunkat illetıleg. A kántortanító új házba költözhetett, és egy olyan tágas tanteremben taníthatott, melyben ötven tanuló is
elfért. A mai pedagógiai történet ezeket az iskolákat a felszerelésük alapján igen szegényesnek minısíti, mert a berendezésüket: tábla, asztal, fogas, szekrény és néhány szék alkotta. Ez abban a korban elfogadottnak mondható. Boldog lehetett az a település, amelyiknek ilyen iskolája volt. Ahogy egymás után nyíltak meg a falusi iskolák, elıfordult, hogy olyan tanító oktatta a diákokat, akinek nem volt hivatalos tanítói képesítése. Ezek közé tartozott a nagybajomi Horváth Mihály oktató is. A katolikus tanítónak, így a nagybajominak is a munkája több rétő volt. A hivatalos tanítás mellett ellátta a kántori munkakört is. Sok esetben ı volt a harangozó és a sekrestyés is egy személyben. Nyílván való, hogy itt a családtagjai is besegítettek, mert nem lehetett jelen egyszerre a kóruson és a sekrestyében. A kántoraink ezen kívül komolyan gazdálkodtak és plébánosi engedéllyel jegyzıi munkát is vállaltak, mert így a községünknek nem kellett külön jegyzıt tartania. Nagybajomban az iskolánkban a XIX. század közepéig: olvasást, írást, számtant, földrajzot, történelmet, hittant, éneket és gyakorlati tudnivalókat tanítottak. Az iskolában a tanítás a téli és nyári félévbıl állt. A téli félév november 1–tıl március végéig tartott. A nyári félév általában áprilistól október utolsó
vasárnapjáig terjedt. Nem volt nyári szünidı. A falvakban a mezıgazdasági munkák miatt a nyári oktatáson igen kevesen vettek részt. Meglepı, hogy még az 1861–es helytartótanácsi rendelet sem foglalkozott a diákok nyári szünidejével. A tanítóink, az egyházközség engedélyével, a szülık és a diákok nagy örömére két hónap nyári vakációt adtak a növendékeiknek. Igaz, ha errıl az oktatásügyi hatóság tudomást szerzett, szigorúan megrótták a szegény tanítókat. 1809–ben az állami hatóság megengedte már, hogy az aratás idején a gyermekek a megszokottnál rövidebb idıt töltsenek az iskolában. Minden tanulónak évente kétszer: ısszel és nyáron, a félév végén számot kellett volna adnia a tudásáról. Ez az elvárás azonban igen kevés helyen érvényesült, mert sok esetben a gyermekek évente csak egy félévig jártak rendszeresen iskolába. Nagybajomban 1773–ban öt tanuló járt rendszeresen, az elıírásoknak megfelelıen az iskolába. 1789–en pedig, amikor a gyermekek száma elérte a 180– at, csupán tíz gyermek látogatta egész évben az iskolát. Komoly gondot jelentett Nagybajomban a pusztákon élı gyermekek helyzete. Sok szülı a nagy távolság és a paraszti munkák miatt nem engedték gyermekeiket az iskolába. A plébánosok kérése, a tanítók buzgósága ellenére, csak
igen lassan növekedett a diákok száma. Az 1832–es állami törvény azt írta elı, hogy minden 9 évesnél idısebb gyermek, ha nem jár iskolába, ugyanúgy adóköteles, mint az édesapja. Ennek a szigorú rendeletnek az lett az eredménye, hogy a nagybajomi gyermekek közül télen 65–en, nyáron 35–en jártak rendszeresen iskolába. Az oktatásügy, ha erısen döcögve is, de egyenes fejlıdést mutatott. A község vezetıi: bírái és esküdtjei még a XIX. század elején sem tudtak valamennyien írni és olvasni. A nevük mellé a hivatalos iratokban keresztet rajzoltak. Az 1840–es évek után már a község vezetıinek szép aláírásuk olvashatók a hivatalos leiratokban. A katolikus iskolákban, ahol a tanítás télen–nyáron folyt, a diákok száma is annyira megnövekedett, hogy Kutor János kántortanító mellett 1833– ban Kecskés József is tanított a nagybajomi iskolában. Nagybajom történetében olvashatjuk: „Kutor János (1800 – 1875) életének nagyobb részét Nagybajomban töltötte. A községben 43 éven át oktatta az iskolásokat. A nyugalmazott tanító élete végéig a faluban lakott, s itt is temették el. A II. Világháború idején sírköve megsérült, de még mindig áll, s felirata azt hirdeti: „Kik sokakat oktattak az igazságra, mint az ég csillagai, úgy fénylenek.”
Juhász Gyula Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született az este A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, kedves bambínó.
Ó, emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mind minden várak s kastélyok fölött.
Ó, emberek, gondoljatok ma rá: Hogy anyja az Úr szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény, S az istállóban várt födél reájuk.
Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: Szeressetek! Ó, emberek, gondoljatok ma rá! Credo 2009. január
3
A pálmajori Cigány Kisebbségi Önkormányzat az ısszel sikerrel pályázott a Miniszterelnöki Hivatalnál. A pályázaton nyert 1.000.000,- forintból a sekrestyébe szekrényt illetve komódot vettünk. Továbbá 4 miseruhát, kelyhet, ampolnákat, az oltárra keresztet és gyertyát, 2 szobrot, és oltárgarniturát. Ebbıl a pénzbıl készült el az oltár, az ambó, a szobortartó konzolok, és virágtartók. De a padok felújítása is ebbıl a pénzbıl készül el a jövı év elejére. További képek a hátsó borítón láthatóak.
Csépány László
A tanyasi ház gangján négy kicsi cinke keringett. Éhesek voltak és fáztak nagyon. A bátrabbak pici csırükkel megkopogtatták az ablakot. Nem tudták, miért üres az etetı, miért nem, került újabb szalonnadarab a fenyıfa ágára. Csak annyit tudtak, hogy halálra vannak ítélve, mert Pannika most nem gondoskodott róluk. Nem tudták, nem tudhatták, hogy Pannika is halálra van ítélve. A közel negyvenfokos láz talán már reggelre elviszi. Nem tudták ezt a betlehemes gyerekek sem, akik a szomszéd tanyáról jöttek át. Öt kilométer hóban, fagyban, nem kis dolog, de elhozta ıket a szeretet. Ha már éjféli misére nem mehettek be a tanyasiak– a falu 15 km–re feküdt – legalább így akarták köszönteni a kis Jézust, szebbé tenni karácsony szent ünnepét. A gangon topogva, fázva, de teli torokból énekelték: „Pásztorok, pásztorok, örvendezve…” Az „öregpásztor” csörrenı bádogokkal díszített botjával megzörgette az ajtót és bekiáltott: szabad–e a Kisjézuskát dicsérni? Péter bácsi, a gazda kitárta az ajtót. Gyertek, mielıtt megfagytok! Melegedjetek, de ne játsszatok. Pannika beteg, nagyon beteg, zokogta feléjük Annuska néni, a kislány édesanyja. A gyerekek letették a betlehemet és a kemence köré kuporodtak. Csend volt. Csak 4
Pannika ziháló lélegzete hallatszott, és a nagymama seppegése, aki a rózsafüzért morzsolta. És a fel–felcsukló zokogás törte meg a csendet. A gyerekek ittak egy kis édes pálinkát – ilyenkor, de csak ilyenkor! Az kijárt, és már indulta volna haza, amikor rettenetes hóvihar zúdult a tájra. Maradni kellett. Ültek csendben. Nézték egymást és nézték a beteget. És nézték a betlehemi Kisjézust. Egyszer csak felállt az „öregpásztor”. Letérdelt a betlehem elé, és kibuggyant belıle: Kicsi Jézus., Mondanék én neked valamit. (Meg–megállt, kereste a szót.) Te felnıtt korodban annyi emberen segítettél. Annyi csodát tettél. Annyi beteget meggyógyítottál… De isteni hatalmad megvolt már Betlehemben is. Akármilyen kicsi vagy, Isten vagy… A pólyában is tehetsz csodát… Kérlek hát, gyógyítsd meg Pannikát… Hosszú csend. Hangos zokogás. Majd, mintha egy betanult pásztorjáték szövegét mondanák, a betlehemesek szívébıl kisszakadt a kérés: Kicsi Jézus, kérünk téged, gyógyítsd meg Pannikát! És a szív szólásra nyitja Mária ajkát is: Kicsi Fiam, szerelmetes magzatom, édesanyád könyörög hozzád. Mutasd meg már most, itt Betlehemben isteni hatalmadat. Gyógyítsd meg azt a kislányt. Kérlek, nagyon kérlek téged…. A Credo 2009. január
betlehemesek kórusa folytatja Mária könyörgését: Kicsi Jézus, kérünk téged, gyógyítsd meg Pannikát! Az „öregpásztor” (negyedikes gimnazista, versíró ember!) most Szent Józsefhez fordul: Te vagy Jézus nevelıatyja. Járj közbe nála velünk együtt te is… József keresi a szót. Aztán letérdel a jászol elé: Te mindig engedelmes voltál, kisfiam. Fogadj most is szót édesanyádnak, nekem, és kicsi barátaidnak. Gyógyítsd meg Pannikát. A gyerekek könnyezve suttogják: Kicsi Jézus, kérünk téged, gyógyítsd meg Pannikát. Annuska néni nem bírja tovább. Feljajduló, fuldokló zokogással kéri: Hagyjátok abba. Gyerekek! Ez nem játék. Nem pásztorjáték… csend. Hosszú csend. Csak a szél üvölt odakint kegyetlenül. Nagymama a betlehemesek felé fordul. Játék helyett inkább imádkozzunk. (Bár ez a „játék” is ima volt…) Mondjuk együtt a rózsafüzért. (Nagymama a négy evangéliumot kívülrıl tudta!) Így nem csoda, hogy új titkokat font az Üdvözlégyekbe: Áldott a te méhednek gyümölcse Jézus, aki feltámasztotta Jairus leányát, aki visszaadta a naimi özvegy fiát, aki visszahozta a halálból barátját, Lázárt, aki körüljárt jót cseleked-
vén. Az ima végére lecsendesült a vihar zúgása.
Az utolsó ámen után megszólalt a beteg: Szól a csengı. Jön a Jézuska. És valóban tisztán ki lehetett venni a száncsengık hangját. Aztán újból feltámadt a vihar. Iszonyú erıvel rázta az ajtót, ablakot. De hallani lehetett azt is, hogy
a gangon csizmák kopognak, majd nyílt az ajtó és belépett két hóember. Adjon Isten! Szép jó estét, szép karácsonyt! Az utasok a harmadik tanyára igyekeztek. De nem bírtak tovább menni. – István, doktor úr! Isten hozott benneteket. A doktor nevetve ölelte meg Péter bácsit. – Ne sértsen meg a doktor úrral. Közel harminc évig Janika voltam, hadd maradjak továbbra is az. De mi ez a nagy csend. Mi baj van? – Pannika. Pannika nem éri meg a reggelt. Elviszi a láz. Nincs segítség. – De van, talán van. Londonból jövök. Édesanyámnak hoztam egy új gyógyszert. Csodát mővel. Penicillin. Janika doktor veszi a táskáját, és már adja is az injekciót. A vihar elmúlik. A gyerekek elmennek. István szomszéd szállítja ıket
haza. İ is siet megnyugtatni a feleségét. Janika doktor úr marad. Beszélgetnek. Karácsony reggelre szikrázó napsütéssel köszönt be. De nem a napfény, Pannika ébreszti ıket. Vékonyka hangja betölti a szobát és a szíveket: Mennybıl az angyal… A penicillin csodát tett. A láz elmúlt. Annuska néni most már a boldogságtól sírva kéri Pannikát: Biztosan éhes vagy. Egyél kislányom. Pannika kitekint az ablakon. A gangon még ott keringenek a cinkék. İk is éhesek. Én még nem tudok kimenni, vigyen nekik valamit, édesapám. Szomorúnak, halált hozónak indult ez a karácsony. És boldogságot hozott és életet adott. Ez a karácsony lett Molnárék életének legszebb karácsonya. És szép lett ez a karácsony a cinkék számára is…
Szent Pál éve Hogyan nézhetett ki Pál?
Németország egyik tartományában a kriminológiai hivatal fantomképet készített Pálról. A legmodernebb eszközöket, többek között a számítógépet is felhasználva alkották meg a népek apostoláról azt a fotót, amely az apostolt élete vége felé ábrázolja. A fantomkép alapjául azok a legkorábbi páli rajzok illetve festmények szolgáltak, amelyek Róma és Szirakuza katakombáiból, az efezusi Pál–barlangból (lásd következı számunk vonatkozó tudósítását!) kerültek elı. Létezik tovább egy olyan ikon is, melyet a nyilvánosság nem nagyon ismer, mivel a Vatikáni Múzeum egyik legértékesebb és legféltettebb kincse, egy a 3. századból származó ikonábrázolás, amit az egyik pápa kapott ajándékba.
Ezek a páli ábrázolások – a számítógép tanúsága szerint is – annyira hasonlóképpen mutatják be Pál apostolt, hogy a szakértık szerint Pál eredeti alakjára mehetnek csak vissza. Vagyis hiteles tanúságtételként kell elfogadnunk ıket. 300 körül a következıket írja cezáreai Euzébiusz: „Ismeretesek elıttünk Jézusnak, Péternek és Pálnak festményeken megörökített ábrázolásai. İseink ezeket eredetiként tisztelték.” A népek apostola alakjának legısibb leírása a 2. század végérıl való. Az apokríf Pál apostol cselekedeteiben ezt olvashatjuk az apostolról: „… alacsony termető férfi, kopaszodó fejjel és görbe, pupos háttal. Nemes tartással, középen összenıtt szemöldökkel,
Credo 2009. január
apró jellegzetes orral és barátságos tekintettel.” A fantomkép elkészítésében tehát öt korai Pál ábrázolás játszik szerepet.
5
Róma, Olaszország. Október 26–án, vasárnap a Római Fıegyházmegye hívei Agostino Vallini bíboros vezetésével elzarándokoltak Szent Pál apostol sírjához, a Falakon kívüli Szent Pál– bazilikába. „Imádkozni fogunk magunkért és Egyházunkért, hogy részesüljünk az örömteli és bátor hit ajándékában” – fogalmazott Vallini bíboros, az egyházmegye helynöke a Fides hírügynökség tudósítása szerint. A bíboros így ír körlevelében, amelyben részvételre buzdítja a híveket: a római egyház kivételes helyzetben van, hiszen Szent Pál apostol itt hirdette az igét, itt tett tanúságot félelem nélküli hitérıl, itt halt vértanúhalált és itt temették el. Amikor felkeressük Pál emberi és lelki vándorútjának helyszíneit Damaszkusztól Rómáig, lehetıségünk nyílik arra, hogy közel kerüljünk a keresztény életnek e bámulatos példájához és elfogadjuk Jézus meghívását, hogy az ı tanítványai legyünk korunkban. A zarándoklat délután 5 órakor szentmisével zárult.
Sao Paolo, Brazília. „Isten itt lakik a városban” – mottóval emlékezett meg júniusban, a Szent Pál nevét viselı város 7 millió katolikusa, 1110 papja és 277 plébániája a névadóról és az egyházmegye alapításának 100. évfordulójáról. A szentmisén, melyet a város érseke, Pedro Odilo Scherer bíboros celebrált a Pacaembú Stadiónban, részt vett 6
Brazília apostoli nunciusa, Lorenzo Baldisseri érsek is. Hong Kong, Kína. Hong Kong katolikusai egyházmegyei zarándoklatokat szerveznek Pál emlékhelyeire, Törökország, Görögország és Olaszország területére. Az ottani katolikus Bibliatársulat szervezésében elıadásokat, szemináriumokat tartanak. A népek apostola mély hitét és missziós küldetését szeretnék elmélyíteni a hívekben: „Pál lelkisége segít minket, hogy korunk szekularizmusára megfelelı választ tudjunk adni” – mondta Joseph Fan Tam Tong, a Szent Pálról nevezett plébánia vezetıje. A templom hatalmas mozaikja az apostolt ábrázolja, amint Damaszkusz kapui elıtt megtér. Damaszkusz, Szíria. Keresztények és muzulmánok évek óta békében és szeretetben élnek Szíriában. Ezért igen fontos szerepet tölthet be ez a város a szentévben, mivel Ázsia, Európa és Afrika találkozása közelében fekszik. Nyáron a melkita Szent Pál templomban imádkoztak együtt katolikusok, ortodoxok és protestánsok. Majd gyalog elzaránokoltak a várostól 5 km– re fekvı Kaukab–ba, amely a hagyomány szerint Pál apostol megtérésének a helye. Szíria az egyetlen olyan ország az iszlám világban, ahol a katolikusok az iszlám hívıkkel együtt egyenlı jogokat élvezhetnek.
Calcutta, India. Az ázsiai földrész katolikusai a szentévet szeCredo 2009. január
retnék felhasználni tudatos és erıteljes evangélizálásra. „Ezt különösen azokban az országokban szeretnénk megtenni, ahol többségben a hinduizmus és a buddhizmus követıi élnek, hogy így felhívjuk magukra a figyelmet.” – nyilatkozta néhány héttel ezelıtt Varkey Vithayathil bíboros, az Ázsiai Püspöki Konferenciák vezetıje. Szöul, Dél–Korea. Hogyan tegyük élıvé Szent Pál sajátos karizmáját és missziós lendületét Koreában? Ez volt a témája annak a szimpóziumnak, amelyet a koreai egyház a közelmúltban tartott Szöulban a Szent Pál–év alkalmából. A szimpóziumon Paul Choi Deok–ki, a püspöki konferencia evangelizációs bizottságának elnöke hangsúlyozta: „Az egyház vitalitásának egyik mércéje az, hogy mennyire tud evangelizálni”, és arra buzdította a helyi egyházat, hogy legyen tevékeny missziós szenvedélyében. Az elıadók között szerepelt Damian Kim Young–nam, a koreai katolikus egyetem tanára, aki az apostol sajátos missziós lelkületérıl beszélt, megállapítva, hogy „a koreai egyház lelke a vértanúság lelkülete”. Korea egyházát a koreai vértanúk alapították – fogalmazott –, az Úr kiárasztotta rá kegyelmét, melyet azért kaptunk, hogy megosszuk a mellettünk lévıkkel.” A szimpóziumon elhangzott, hogy a koreai egyház a Szent Pál–évet az ökumenizmus jegyében tartja meg, bevonva a testvéregyházakat, új lendületet adva a párbeszédnek és az együttmőködésnek – olvasható a Radio Vaticana honlapján.
Pál apostol Rómában volt fogságban Kr.u. 60 és 62 között. A fogság alatt viselt vasláncát hívei megırizték az utókor számára. Eddig aranyból készült edényben, a nyilvánosságtól elzártan ırizték, a jubileumi évre való tekintettel azonban most mindenki számára láthatóvá tették. A falakon kívüli Szent Pál bazilikában közvetlenül az apostol sírja felett egy üvegszekrény-
ben állították ki. A felfüggesztésen Nérót ábrázoló érme is látható, mivel ı ítéltette halálra Pált. A közelben képet is elhelyeztek, amin két katona ırzi a népek apostolát. Pál apostol láncáról már a 4. századból származó Krizosztomusz János is említést tesz. İ írja le, ahogyan körmenetet tartanak Péter és Pál apostol ünnepén Rómában, és többek
Pál apostol, – ha ma missziós útra indulna, – legalább 20 országban azzal kellene számolnia, hogy üldöznék, vagy halálra ítélnék. Észak–Koreában, Iránban, Afganisztánban vagy Szomáliában, mint keresztényt meggyilkolnák. Algériában, vagy India egyes tagállamaiban több éves börtönbüntetésre számíthatna az ottani misszió ellenes törvények miatt. Pakisztánból és Irakból kiutasítanák ıt, vagy hitének megtagadására kényszerítenék az apostolt. Szülıföldjén, Törökországban sem számíthatna különösebb jóindulatra, túlélési esélyei nem lennének biztosítva: 2006–ban iszlám
Vatikánváros. İsszel 80ezer 2 Eurós érmét adott ki Vatikánváros Pénzintézete. Az érmén Pál apostol megtérése látható Damaszkusz falai elıtt, miközben fény árasztja el, és hallja a Föltámadt Krisztus szavait. Alatta a felirat: „Anno Sancto Paulo
között a páli ereklyét is nagy tisztelettel viszik körbe az utcákon.
fanatisták gyilkolták meg Andrea Santoro katolikus papot, Hrat Dink örmény újságkiadót, és három protestáns keresztény munkatársukat. A tetteseket a török hatóság felmentette, és az újságok is a keresztények misszióját, mint Törökországot fenyegetı veszélyt állították be.
Dicato” A jelenet történelmi szempontból nem eléggé hiteles – hiszen abban az idıben csak katonák ülhettek lovon. A Szanhedrin küldötte is csak gyalog járhatott, ahogyan a legkorábbi ábrázolásokon is látható. Ennek ellenére az érme a Szent Pál év egyik legszebb emlékdarabja.
Harsányi Lajos
A Hold sarlója hidegen csillog a torony fölött. Az utcákon és az apró háztetıkön kéken csillan a hó. A kéménybıl sötét venyigefüst bodorodik. A fehértarisznyás kántáló gyerekek hazatértek. Az utolsó ostordurranás is elhangzott, mellyel a legények a
szentestét köszönteni szokták. A falu csendes, de minden ablaka világos. Bent a házakban ünnepi illatok úszkálnak. A kamrákban főszeres kocsonyák és füstölt húsok hideg illata. A konyhákban a töltött káposztáké és forró feketekávéé. A szobákban kaCredo 2009. január
lács, dió, fahéj, és fenyıfa jó szaga. A leterített asztalon ég az ünnepi lámpa. Mellette áll a kis fenyı. Néhány gyertya ég, aranyos dió és alma csillog rajta. A karácsonyesti ünnepi vacsorát már megették. A húsételek az éjféli mise végét várták. 7
Az asztalnál ünneplı ruhában, pipázva ül Zúgó Márton a sok kis unokával, menyeivel és egyetlen menyecske lányával, a Veronikával, aki ölében szoptatja kisfiát. Távolabb, a búbos kemencéhez közel, másik asztal is meg van terítve. Annál ülnek a
vık, a házas fiak, és dióra kártyáznak. A karácsonyfán néha meg– meglibben a gyertya lángja. – Akkor is volt hó? – szólal meg az egyik unoka. – Volt! – mondja Márton gazda. – Hát akkor hogyan legeltettek a pásztorok? – Sehogyan se! A sok marha a karámban állt. Oda vetettek nekik szénát. Sok szénakazal volt ott. És a pásztorok aludtak? Ki aludt, ki nem! Némelyik feküdt a kazal tövében. Fejére húzta a szőrét, úgy aludt. Mások 8
távolabb pipázgattak. A fiatalok kártyáztak. Huszonegyest? Bizonyosan! Egy bojtár harmonikázott. Az unokák elandalodnak kissé. Szép a harmonikaszó. Kivált téli estéken. Úrangyala után. – És mikor jött az angyal? – Elıször nem az angyal jött, hanem az üstökös. A hosszúfarkú csillag. Két fényes szeme volt, mint a csigabigának. Süstörgött, sziporkázott az égen, mint a gızmasina. Gyémánt gızmasina. A többi kis csillag meg ugrándozott körülötte, mint a szöcskeraj az ember lába elıtt a mezın. Egyik fölfelé ugrándozott, a másik meg lefelé. Egy ilyen lefelé ugrándozó csillag mindig lejjebb jött és a pásztorok már attól tartottak, hogy közibük esik. – A csillag? – Az! De nem csillag volt. A csillag fénye meghasadt, két nagy szárny lett belıle, közepébıl pedig egy gyönyörő angyal hirtelen odalibbent a pásztorok elé a havas rétre. Mintha valami nagy madár szállt volna elébük. A pásztorok igen megijedtek, mert még sose láttak angyalt. A marhák is elbıdültek. A birkák egymásra torlódtak. A bika csaknem elszakította a láncot, mellyel a korláthoz volt kötve. A pásztorok el akartak bújni a kazlak közé. Sıt olyan is volt, aki futni kezdett a havas pusztaságba. – Miért féltek az angyaltól? Mert igen szép volt! Szárnyai tüzesen csattogtak. Piros ruhája Credo 2009. január
lobogott. Lábán nem volt semmi. Mezítláb állt a havon és apró körmei csillogtak, mint a gyöngyház. – Nem fázott a lába a havon? – Nem! Mikor leszállt a hóra, egyszerre olyan langymeleg lett körös–körül, akárcsak májusban. A csattogó szárnyaiból pedig kábító ibolya és szegfőszeges illat áradt ki. Amikor megszólalt, a pásztorok hátán végigborzongott a gyönyörőség. Mert olyan volt a hangja, mint a hegedőé. – És mint mondott? – Iszen tudod! Tanultátok az iskolában. A nagyobbik unoka feláll a székrıl és elmondja: – Ne féljetek pásztorok, nagy örömöt hirdetek nektek! Ma született a Megváltó Dávid városában. Ez lesz a jel: találtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve! – És kezével a város felé mutatott– folytatja Márton gazda–, ahol az üres istálló állt. Benne Szent József és Szőz Mária. A tüzes szárnyú angyalt pedig ezer apró kis angyal vette körül, s a nagy angyal úgy állt köztük, mint mikor a holdnak udvara van. – És visszamentek az égbe? – Vissza! Egész úton énekelték: Dicsıség mennyben az Istennek, békesség a földön a jóakaratú embereknek! Veronika ölében elaludt a csecsemı. Az anya fölkel és lábujjhegyen a tulipános bölcsıhöz viszi. Gyöngéden belefekteti és betakarja. Aztán újra visszaül az asztalon. Ez az egyetlen este, amikor az asszonyok nem dolgoznak, hanem ünnepi áhítatban az asztalnál ülnek, és kezüket ájtatosan összeteszik. – Aztán? – szólal meg újra a kisebbik unoka és megcsillan sötét szeme. A pásztorok néztek az elszálló angyalok után, kitárt karral, tér-
den állva. Mikor aztán az angyalok eltőntek, felugráltak és hangosan kiáltozni kezdtek örömükben. Csizmaszárukat csapkodták és báránybır süvegeiket a levegıbe dobálták. – Menjünk, menjünk! – kiáltoztak hangosan. – Nézzük meg a kisdedet, aki most született nekünk! – Valakinek itt kell maradni a marháknál! Azonban senki sem akart ott maradni. – A kisbárányok elszélednek! – mondta a számadójuhász komolyan. – Vigyük el azokat is! – kiáltotta egy bojtár, s máris nyakuk köré kaptak egy–egy báránykát. A számadójuhász feltolta homlokán a nagy báránybır süvegét. – Az ám! Vinni kell valamit a Kisdednek! Nosza, egyszerre elıkerültek a tarisznyák. Kinyíltak a régi katonaládák, mikben élelmet és ruhanemőt tartottak. Egyik szép kerek birkasajtot takart tiszta vászonkendıbe, a másik nagy, piros füstölt sonkát göngyölt régi újságpapírba. Elıkerültek a só és paprikatartó tülkök. Azokat a kisbojtár fogta. Egy öregebb gulyás két tábla füstölt szalonnát akasztott a nyakába füstös madzagnál fogva, ahogyan a füstrıl lekerültek. Mindegyiküknél volt valami, amivel a Kisdednek kedveskedni akartak. Akkor aztán vidám kurjongatások közt megindultak a város széle felé a havas úton. Néhány tanya mellett is elmentek, azok ablakait erısen megzörgették. – Hé, János bátyám! Keljenek fel! – Megszületett a Messiás! – Jöjjenek megnézni! A kis tanyák ablakai gyorsan kivilágosodtak. János bácsiék, meg a többi tanyabeliek gyorsan felöltözködtek, s mikor a pászto-
rok rövid, szaggatott szavakkal elmondták az angyali jelenést, hirtelen ık is összekaptak egyet– mást, fıleg kolbászt, meg szalonnát, mert legtöbbjénél már megvolt a disznóölés. Vagy legalább egy csupor tejet, kockacukrot, feketekávét és néhány csomó túrót. Az asszonyok nagykendıt dobtak a vállukra és pásztorok után eredtek. A nagy sietségben még a konyhaajtót is elfeledték bezárni. – Aztán? – ragyog a kis unokák szeme. – Az istálló elıtt megvárták egymást. Köhécseltek. Igazgatták a ruhájukat. Nagy csendben szorongtak. Egymást tessékelték elıre. Egyik se mert bemenni. Végül is az egyik tanyásné kopogtatta meg halkan az istálló ajtaját. A nagykendıbıl kiszabadította a fülét, és az ajtóhoz nyomta, hogy kap–e választ. Kapott! Az istállóból Szent József szép hangja hallatszott ki. – Szabad! – Erre a tanyásné óvatosan benyomta az ajtót, és belépett az istállóba. – Dicsértessék a Jézus Krisztus! A többiek utána. Mindnyájan levették a csúcsos báránybır kucsmájukat, mintha csak a templomba léptek volna be. Némelyek még a szenteltvíztartót is keresték az ajtó mellett. Ekkor az X lábú jászol felıl vakító fénysugár lövellt a pásztortok szemébe. A jászol szalmáján ott feküdt a Kisded, aki leírhatatlanul szép volt. A haja aranyból. A szeme kék nefelejcs. Az arca piros rózsabimbó. Mellette ült boldog mosollyal a szép Szőz Mária. Mögötte Szent József állt és büszkén tartotta hatalmas bunkós botját. Szemével bátorítóan intett a pásztoroknak, akik erre mindnyájan odatérdeltek a Kisded elé és szívüket édes boldogság töltötte el. Nem is Credo 2009. január
tudtak hosszan imádkozni. A tanyásné széttárta meleg nagykendıjét és elıvett alóla egy szép virágos tányért, amelyen hat csomó friss túró fehérlett, mint a hó. Alázatos, könyörgı szemmel nyújtotta a Kisded felé, aki nézte az asszonyt nefelejcskék szemével. Szőz Mária mosolyogva nyúlt a szép tányér felé. Átvette és Szent Józsefnek nyújtotta. – Köszönöm! Mondta halkan az asszonynak. Erre a többiek is mind megbátorodtak, és sorra elıvették ajándékaikat. Szőz Mária mosolyogva bólintott mindegyiknek és szent József alig gyızte elszedni a sok ajándékot. Az egyik bojtár kiakasztotta nyakából a kis bárányt, és a kis Jézus mellé állította a szalmára. A bárány nyugodtan állt és örömest engedte, hogy a kis Jézus megsimogassa puha gyapját és meghúzza rózsaszínő fülecskéit. – Nem bégetett? – Nem! Egy lány pedig szép cserép muskátlit vett elı nagykendıje alól és a Kisded jászola szélére állította. – Piros muskátlit? – Azt! Mindnyájan megbővölten térdeltek, nézték a kis Jézust és olyan boldogok voltak, mint életükben még sohase. Hallották az istállóban az angyalok szárnyainak csattogását… Zúgó Márton elhallgat. Az unokák tágra nyílt szemmel néznek a lámpafénybe. Az asszonyok ájtatosan sóhajtanak, és imára kulcsolják a kezüket. A férfiak kezében megáll a kártya, és nem zörög a dió, amelyre játszanak. A szobában magasztos csend van. Szinte hallják, amint csattognak az angyalok szárnyai. Künn az éjszakában mintha a világ minden harangja énekelne…
9
Egy nıtıl, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nı hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját. – Úgy értem, – magyarázta a hivatalnok – van munkája, vagy csak egy...? – Persze, hogy van munkám, – csattant fel a nı. – Anya vagyok. – Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelı szó! – hangsúlyozta a hivatalnok. Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyan ebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: „hivatali vallató” vagy „városi nyilvántartó”. – Mi a foglalkozása? – kérdezte. Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belılem a szavak. – Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlıdés és emberi kapcsolatok területén. A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat.
Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betőkkel a hivatalos nyomtatványra írta. – Megkérdezhetem, – kezdte a hivatalnok érdeklıdéssel – Pontosan mit csinál ezen a területen? Hővösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magamat válaszolni: – Továbbképzı kutatómunkát végzek, (amit az anyák nem) laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondanám – a házban és a házon kívül). A fınökömnek dolgozom, (az Úrnak elsısorban, aztán az egész családnak) szereztem már négy elismerést (mind lány).
Egyházunk január 1–jén ünnepli liturgiájában Jézus születésének nyolcadik napját. Ebbıl az alkalomból édesanyját, Máriát állítja gyermekei elé. Teszi ezt abból a megfontolásból, hogy ı részesült elsıként Isten megváltó emberszeretetében. Erre a kegyelemre adott válaszában Mária példaké-
pe minden kereszténynek. Mint Jézus fogadott testvérei, tehát Mária lelki gyermekei, fogjuk meg égi édesanyánk kezét, és az ı hitével induljunk el az új esztendı sötétnek tőnı ismeretlen országútján. Igaz, hogy életünket, terveinket sok minden befolyásolja, de ez
10
Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és
Credo 2009. január
gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítıbb, mint pusztán a pénz. A hivatalnok egyre növekvı elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laboraszszisztenseim – 13, 7 és 3 évesek. Az emeletrıl hallottam a gyermekfejlıdési programunk új kísérleti modelljét (egy 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tőntem fel elıttük, mint aki sokkal elıkelıbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint „csak egy másik Anya”. Anyaság! Micsoda nagyszerő karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón. Akkor a Nagymamák „vezetı tudományos munkatársak a gyermekfejlıdés és emberi kapcsolatok területén”, és a dédnagymamák „ügyvezetı tudományos munkatársak”? Szerintem igen!!! És hiszem, hogy a nagynénik „tudományos munkatárs helyettesek”.
nem gátolhat meg abban, hogy okos terveket készítsünk az új esztendıre. Az ember értelmes természete jóvoltából nagymértékben beleszólhat saját életének alakulásába. Életünk alakítását ne csupán mástól és másoktól várjuk. Igaz, hogy életünk külsı körülményein sokszor nem tu-
dunk változtatni, de belsı világunkban komoly lehetıségekkel rendelkezünk. Ha fölvetjük a kérdést, milyen feladatok várnak ránk az új esztendıben, Jézusra kell tekintetnünk. Az apostoli hitvallásban azt imádkozzuk, hogy az Isten Fia értünk emberekért, a mi üdvösségünkért emberré lett. Valami ehhez hasonló feladat vár ma minden keresztényre. Emberré válni a szó legnemesebb értelmében. Ez egyet jelent azzal, hogy életünkben a jóság, a szeretet vezérlejen Jézus szava szerint. Olyan lelki kincseket kell győjtenünk, amelyeket a moly nem rág és a rozsda nem emészt.
Azzal természetesen számolnunk kell, hogy Isten jelenléte nem tüntet el minden sötétséget életünkbıl. Érkezése jelzi ugyan, „hogy a hajnal és a virradat eloszlatta az éjszaka egyeduralmát, de még nem mutatja be a nappal teljes fényességét… Már a verıfényhez illıen cselekszünk de még sötétség foszlányai sem tőntek el végleg belılünk.” (Nagy Szt. Gergely) Nem ígéri, hogy mentesít a szenvedésektıl, mert szerinte ez nincs ellentétben a szeretet fényességével. A csillagok is a sötét égbolton ragyognak, hitünk és szeretetünk is a szenvedés bársonyán tündököl a legragyogóbban.
Köztudomású, hogy az élet területén miden kezdet nehéz, de a jó kezdés komoly elıfeltétele a sikeres szereplésnek. Nagyon fontos például, hogy egy zenei koncerten tisztán csendüljenek fel a kezdı akkordok. Nagyon fontos, hogy elıadásunk elsı mondatai megnyerı erıvel térjenek be a hallgatók fülébe, értelmébe és szívébe. Nagyon fontos, hogy jól kezdjük újévi munkánkat. Ez így is történik, ha magunk elıtt áll az evangélium kottája, és a Szentlélek karmesteri vezetésével indulunk el minden külsı sötétség ellenére a keresztény élet hajnala felé.
BOLDOG ÚJÉVET!
Horváth Józsefné Annuska
Szeretett tanítvány! Krisztus követıje! Szent János apostol, légy üdvözölve! Fiatalemberként követted az Urat, Cselekményeit és szavait leírtad,
Láttad, hogy kínozták, hogy megostorozták, Tövisbıl koronát a fejére nyomták. Te fájó keservvel hullattad könnyeid Szeretett Uradat bántják, ütik, verik.
Hogy maradjon fenn az utókor számára Minden ember lelki gazdagodására. Láttad a Szentlelket, hogy Fölé ereszkedett A Jordán vízében, hogy megkeresztelkedett.
„Te hányszor hajtottad fejedet keblére, Most tehetetlen vagy, nem tudsz tenni Érte”. A Fájdalmas Anya hogyléte is gondod, „Csak el ne aléljon”, gyötrelmeit látod.
Hangot is hallottál, amely az Úr hangja, Tudjuk meg hogy ı az Istennek Báránya, Aki majd elveszi a Világ bőneit Bőnbánó embernek eltörli vétkeit.
Láttad szenvedését Anyának- Fiának, Mikor keresztúton İk találkozának. S a kálvárián keresztre szögezve, A Szőz anya szívét tırrel átalverve.
És jelen voltál a Kánai Menyegzın Jézus csodatette; hogy a víz borrá lın. A csodás halfogás, kenyérszaporítás Szemed elıtt történ, tudtad nem ámítás.
És, hogy a kereszten Jézus rendelkezett Téged a Szőz Anya fiának nevezett. Így lettünk hát mi is az İ gyermekei, Az Úr Jézus Krisztus kiválasztottjai.
Mi Urunknak kedves tanítványa voltál, Testvéred; Jakabbal a nyomában jártál, Jairus leánya feltámasztásánál, A Táborhegyi „Urunk színeváltozásnál”,
Köszönöm szent János kitartó hőséged Szeretetben gazdag, gyermek szerénységed Aki Szőz Anyánknak szent szeretetében Éltél, s gazdagodtál Isten kegyelmében.
Jézus Téged hívott, Pétert és Jakabot. Csak Ti hallottátok az „Égi szózatot.” Mely megerısíté Jézus Istenségét, Kinyilvánította Isteni dicsıségét.
„Dicsıség! Imádás az Atyának! Érettünk született Szentfiának! És vele a kegyes szentléleknek! Szentháromságban az egy Istennek”.
S a Geczemáni kerttıl a Golgota ormáig Kísérted az Urat a kereszthalálig. Tanúja voltál amikor ıt elfogták És megkötözve a fıpaphoz vonták. Credo 2009. január
11
Az 1600 gyermek megkérdezésével készült brit felmérés egyik kérdése ez volt: „Mit parancsolnál meg, ha te lennél az uralkodó?" A tíz év alatti gyermekek közül idén elıször válaszolták legtöbben azt, hogy betiltanák a válást. A betiltandó dolgok között a válást a kisebbek megfélemlítése követi, ami tavaly a lista harmadik, tavalyelıtt pedig az ötödik helyén szerepelt – írja a telegraph.co.uk internetes újság.
Arra a kérdésre, hogy mi a világon a legrosszabb, a legtöbb kisgyermek azt válaszolta, hogy a kövérség; ez a tavalyi felmérésben a harmadik helyen, 2006ban a kilencedik helyen szerepelt, 2005-ben pedig még fel sem került a listára. Az idei felmérés eredménye szerint a kövérség után a második legroszszabb dolog a válás. A világon a legjobb dolognak legtöbben azt tartották, ha valaki „jól néz ki”. A megkérdezett gyermekek kétharmada vallotta magát boldognak; 27%-uk azt mondta, nem boldog; a bizonytalanok aránya 7%. Arra a kérdésre, hogy szeretne-e megházasodni, ha felnı, a kisgyermekek több mint 80%-a igennel, 17%-a pedig határozott
Lukáts Istvánné A Keresztény Demokrata Néppárt - Egyházközségünk Karitasz csoportja „Egymillió csillag a szegényekért” akcióban adománygyőjtést szervezett. Az adománygyőjtéshez gyertyákat árultunk, melyet a Kaposvári Karitasz Szervezet, a Kaposvári Püspökség, biztosította. Vállaltuk 260 db gyertya eladását. Az akcióba többen is segédkeztek. Köszönjük az aktivisták munkáját
nemmel válaszolt. 60%-uk szeretne majd gyereket, legtöbben egyet vagy kettıt. Közel egyharmaduk nem tudja biztosan, szeretne-e apuka vagy anyuka lenni. A legtöbb gyerek kedvenc napja továbbra is a szombat, mert akkor nincs iskola, és este sokáig nézhet tévét. A megkérdezettek közül szinte mindenkinek van legjobb barátja, de sokan válaszolták azt is, hogy szerelmesek valakibe. A legjobb baráttal való kapcsolat okainak listáján idén második helyre került a szerelem, ami tavaly az ötödik, tavalyelıtt a hetedik helyen szerepelt. Magyar Kurír
Nagybajomi hívek, polgárok nagyon széped adakoztak. Összesen 125.400.- Ft.-ot győjtöttünk öszsze. Ez az összeg itt marad Nagybajomban, és a rászoruló szegény gyermekes családokat segítjük Karácsony elıtt. Köszönjük a kedves testvérek nagylelkő adományait, - Isten többszörösen fizesse meg.
Anyakönyvi adatok: Halottaink: december 4., Nagybajom: özv. LAKI LAJOSNÉ (született Szanyi Rozália) élt 92 évet. Gyászolják – fia: Lajos, menye Margit, unokái: Zsuzsanna és Zoltán. Dédunokái: Klára, Nóra, Viktória és Dominika. Unokavıje: Lajos december 9., Nagybajom: özv. GYURKÓ FERENC élt 54 évet. Gyászolják – édesanyja: Margit, fia: Zsolt, és unokatestvérei. december 11., Nagybajom: özv. PÁL FERENCNÉ (született Szita Irén) élt 84 évet. Gyászolják – leánya: Ilona és a rokonok. december 18., Nagybajom: özv. FEKETE JÓZSEFNÉ (született Bíró Magdolna) Gyászolják: – fia: József, menye: Erzsébet, unokái: Zoltán és József, unokamenyei: Hajnalka és Krisztina, dédunokája: Tamás. december 19., Vése: SIMON LÁSZLÓ élt 58 évet. Gyászolják – édesanyja: Mária, öccse: János és a rokonság. 12
Credo 2009. január
Gyerekeknek Holdi János
Ilyenkor, karácsony elıtt, rendszerint szomorú vagyok. Szomorú, mert azokra gondolok, akinek nem lesz feldíszített fenyıjük, nem kapna ajándékot, egyedüliek, magányosak. Van azonban más okom is a szomorúságra, mégpedig: valamikor sok–sok évvel ezelıtt magam is egy árvaház lakója voltam. Pesterzsébet. Háromemeletes, ütött–kopott épület. Árvaház. A kedves nıvérek fityulája ide–oda lebben, díszítik a kicsik, közepesek és a nagyok nappali szobáit. A nappali szobák egyben ebédlıül és tanulószobául is szolgálna, vagyis a kicsik egész napjukat itt töltik, és iskolába járó közepesek és nagyok pedig az iskolán túli idejüket. Ezeken kívül csupán a „dormitorok”, azaz a hálótermek vannak, nagyok és ridegek, harminc– negyven gyerek alszik egy teremben. Én a közepesek közé tartozom. Az elsı elemibe járok, kék köpenykében vagyok, a többi kopaszra nyírt társam között a nappaliban. Igaz, egy jó órával ezelıtt még itt vacsoráztunk, a két hosszú asztalnál, ahol mindenkinek megvolt a maga helye. Most a terem közepén állunk, szemben az ablakokkal, ahol egy színes papírokkal feldíszített fenyıfácska van. Kicsi a fenyı, mégis magas, mert valami állványfélén áll, hogy mindenki láthassa. Kinn az ablakon túl, sőrő hópehelyfal, mi félénken, csendben topogunk és pislo-
gunk az asztalokra, mindegyikünk helyén ott díszeleg három szem szaloncukor, három darab
nápolyi és egy alma. Ez izgat most mindnyájunkat, nem a kedves nıvér Antónia, aki néhány szál gyertyát gyújt meg a fenyın. Igen. Az asztalokon heverı dolgok az izgalmasabbak! A mennybıl az angyalt is csak úgy tessék– lássék énekeljük, mert a karácsonyesti vacsora csupán egy tányér paprikás krumpli volt. Igaz, holnap reggel – ahogy a nagyok mondják, mert ık mindenrıl tudnak elıre – édes tejes kávét kapunk a szokásos ke0serő helyett, de mi már harapnánk az almába, ennénk a nápolyit, inkább azt, ne az éneklést… Végre, valahogy elfújtuk a magunkét, s rohantunk volna az asztalunkhoz, ám Antónia nıvér ránk szólt: – Arra még ráértek gyerekek! Illı, hogy ezen a szent karácsonyestén meghallgassatok egy szép történetet arról, akinek a születését most ünnepeljük! És mondta–mesélte a jó Antónia nıvér a betlehemi históriát szép szavakkal és nagy hittel. Credo 2009. január
Mi körülálltuk, ám kobakjaink minduntalan az asztalok felé fordultak. Antónia nıvér mesélt, közben a mellette álló gyereknek simogatta a fejét. És akkor ott, abban a pillanatban valami megdobbant az én néhány éves árva szívemben. Milye jó lenne, ha Antónia nıvér szabadon maradt keze az én fejemet simogatná. Szinte rám tört a vágy: odarohanni hozzá és kérni, könyörögni: simogassa az én kobakom is! De szigorú fegyelemre neveltek bennünket, Így aztán lassan, óvatosan, lépésrıl lépésre közelítettem meg. Végre ott voltam. Még közelebb húzódtam hozzá, egészen mellé, majd behajtva a térdem, szinte alábújtam az oldalt csüngı keze alá. Antónia nıvér egy pillanatra elrántotta a karját, de azután rám nézett, megláthatta begörbült térdem, és valószínőleg megérthetett mindent. Talán a reá tapadó alázatos tekintetem, talán a szemeim árulkodtak az én gyerekes, csacska vágyamról, lehet, ki tudja? Ott, akkor, számomra csak az volt a fontos, hogy Antónia nıvér keze rácsúszott a kobakomra és elkezdte simogatni… Késıbb, felnıttem. Már tudtam: nem volt csacska, gyerekes vágy, hogy a szegény karácsonyesti ajándékról szinte elfelejtkezve alácsúsztattam a fejem a kedves nıvér keze alá. Természetes, ısi emberi vágy volt: némán, szertetért könyörögtem. 13
Takács Orsolya
Egyházközségünk képviselıtestületének ünnep-elıkészítı csoportja december 6-án szombaton délelıtt adventi játszóházat szervezett, melynek során sok szép ajándékot készíthettek a gyerekek. Volt betlehem, asztaldísz, angyalka és karácsonyi képeslap ké-
szítés. Kipróbálhatták a mézeskalács sütését és díszítését, Az ügyesebbek gyöngyöt is főzhettek. Aki eljött, annak tartalmasan telt az adventi készülete, hiszen sok mindenben kipróbálhatta kézügyességét, kreativitását. Köszönet Kis Józsefnének, aki a kézmőves na-
Az eltévedt bárányok A szentírásban olvassuk, hogy karácsonykor a pásztorok elmentek hódolni a kis Jézusnak. Amíg azonban látogatóban voltak, hogy a kisdedet köszöntsék, összekeveredtek a bárányaik. Melyik báránynak ki a gazdája? Segíts a pásztoroknak, hogy megtalálják a saját állataikat! A fekete bárány gazdája: ………………………… írd a vonalra a pásztor számát A fehér bárány gazdája: ………………………… írd a vonalra a pásztor számát 14
Credo 2009. január
punkat különbözı alapanyagokkal támogatta, illetve minden kedves testvérünknek, aki valamilyen formában hozzájárult a délelıtt megvalósulásához. Reméljük jövıre még több gyerkıc jön el adventi játszóházunkba.
Töltsétek ki a rejtvényt, és megtudjátok, kik látogatták meg a kis Jézust! 1, Ézsau testvére 1. 2, pásztorfiúból lett király 2. 3, ebben ırizték a két kıtáblát 3. 4, a hit atyja 4. 5, bölcs ítéleteirıl híres uralkodó 5. 6, Isten üzenetének közlése 6. 7, Biblia egyik könyve 7. 8, Jézus egyik apostola 8.
Miklai Lászlóné
ICA LINCZER 90 dkg liszt, 40 dkg zsír, 3 tojás sárgája, 30 dkg porcukor 3 csomag vaníliás cukor, 1 csomag sütıpor, annyi tejföl amennyit felvesz, jó gyúrható tészta legyen. 3 cipót csinálunk belıle, egy éjszakára a hőtıszekrénybe tesszük. Másnap kisodorjuk – vékonyra, linzerszagga-
MÁZ 20 dkg porcukrot 2 evıkanál kakaót simára keverünk 3 evıkanál forró vizet adunk hozzá, mellyel gyorsan összekeverjük és végül 3 dkg. vajat beleteszünk, és ezzel a mázzal bevonjuk a süteményeket. Díszíthetjük színes tortadarával. Nagyon kiadós sütemény. Sokáig eltarttóval kiszaggatjuk, lassú tőzön ható finom csemege. megsütjük. Ha kihőlt lekvárral összeragasztjuk, csokoládémázzal gazdagítjuk.
December 13-án Böhönyén fociztak hittanosaink a marcali csapattal. Credo 2009. január
15
december 22. hétfı december 23. kedd december 24. Szentesete december 25. Karácsony
december 26. Karácsony december 28. Szent család vasárnap.
december 31. szerda január 1. csütörtök január 17. szombat január 20. kedd január 21. szerda január 22. csütörtök január 23. péntek január 25. vasárnap
Délelıtt – Gyóntatás Böhönyén, a falu betegeinél 1600 – Hívek gyóntatása a böhönyei plébánián Délelıtt – Gyóntatás Nagybajomban, a falu betegeinél 1600 – Hívek gyóntatása a nagybajomi plébánián 1930 – Vése – éjféli mise 2200 – Böhönye – éjféli mise 2400 – Nagybajom – éjféli mise 900 – Nagybajom – ünnepi mise 1100 – Böhönye – ünnepi mise 1300 – Vése – ünnepi mise 1600 – Pálmajor – ünnepi mise 900 – Nagybajom – mise 1100 – Böhönye – mise 1300 – Vése, Szociális Otthon – mise Szentmisék: Nagybajom – 900, Böhönye – 1100, Vése 1300 Nagybajom: Gerencsér László halálának 16. évford. „A jó pásztor” címő film vetítése, találkozás és beszélgetés Iváncsits Tamással és Laurer Ferenccel, a zenés filmdráma alkotóival a vetítés után Böhönye – 1500 – plébániai közösségi terem Nagybajom – 1800 – plébániai közösségi terem Év végi hálaadás Böhönye – 1500, Nagybajom 1700 Ünnepi miserend: Nagybajom 900, Böhönye 1100, Vése 1300 1700 – PLÉBÁNIÁNK EGYHÁZKÖZSÉGI FARSANGJA Nagybajomi Kultúrház Ökumenikus imahét – imádság az egységért 00 17 – Nagybajom, református templom igét hirdet: Göndics János, diakónus Ökumenikus imahét – imádság az egységért 00 17 – Böhönye, katolikus templom igét hirdet: Bartha Attila, lelkész Ökumenikus imahét – imádság az egységért 1700 – Nagybajom, katolikus templom igét hirdet: Fejér István, lelkész Ökumenikus imahét – imádság az egységért 00 17 – Böhönye, református templom igét hirdet: Göndics János, diakónus Ökumenikus imahét – imádság az egységért 00 15 – Vése, katolikus templom igét hirdet: Halász Sándor, lelkész
Credo Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. E.mail címünk:
[email protected], Honlapunk: www.plebania-nagybajom.fw.hu Böhönye honlapja: www.bohonye.plebania.hu E-mail címe:
[email protected] Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelıs kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztık: Lukáts Istvánné és Székelyi András. Munkatársak: Kuckó Katalin, Lempach Gabriella. Fotó: Göndics János , Rajkai István, Tisza Mónika. Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg, következı, októberi számunk 2009.február 1-tıl kapható..
A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! 16
Credo 2009. január
