Liceul Tehnologic Joannes Kájoni Szakközépiskola

2015. január 5. szám VII. évfolyam

Liceul Tehnologic Joannes Kájoni Szakközépiskola

Miről olvashatsz?

 Interjúk, bemutatkozások  Ez történt...  Megkérdeztük a kájonisokat *Întrebări eterne – răspuns prezent  Irodalom – Colţ literar  Önkéntesek  Talentumok  Kamasz panasz

Interjúk, bemutatkozások Megkérdeztük Diénes Zsófia Anna tanárnőt Hol és mikor született? Csíkszeredában láttam meg a Napot, valamikor az ötvenes években, kissé régen volt, azóta is itt élek. Jó volt elmenni innen és jó volt, mindig jó volt ide hazatérni, és most is jó itt, izgalmas dolgok történtek és történnek, jó ha ismered a gyökereket, az embereket, jobban lehet tájékozódni iránytű nélkül is...

Hol töltötte gyermekéveit? Az utcában, ahol laktunk és lakom, sok volt a gyerek, zajos volt az reggeltől estig, élet volt benne. Hatalmas területek kapcsolódtak hozzánk, nagy udvarok, kertek, a Somlyó oldala, az egyes, kettes és hármas Suta, a gyakorlótér (a mai Tudor negyed helyén elterülő füves terület) – ezek mind-mind a gyerekkor helyszínei, sokszor csodálkozom, hogy volt energiánk annyit járkálni. És engedhettek a gyerekcsapattal, soha semmi kirívó esemény nem történt, nyáron a szeredai fürdőre járhattunk az utcabeli gyerekekkel. Jó levegős volt minden. És az utcában is volt egy kert, ma is megvan egy része, az volt az állandó találkozóhelyünk, fociztunk, beszélgettünk, kicsik, nagyok, vegyesen, és jó volt, főleg gyümölcséréskor megmeglátogattuk a szomszédos kerteket is... Csínytevések is történtek, néha egy-egy labda utat tévesztett és ablakban landolt, nem volt cirkusz, nem futkostak a szüleinkhez, kiszedték a maradék üveget és megkértek, hogy másnapra, harmadnapra szállítsuk vissza épen. Így teltek napjaink, télen síztünk, korcsolyáztunk, mindent kipróbáltunk. Azért gondos szemek figyeltek, csak akkor segítettek, ha kellett, biztonságban voltunk. Okosan szerettek. Ma nagy csend van az utcában, igaz, kevés a gyerek, de azok még az udvarra se járnak ki, autóval mennek iskolába, mindenki a képernyők előtt bambul... persze kell az is, de állandóan? Ha valakivel találkozom, két perc múlva kezében a mobiltelefon, üzenet jön, megy – leépültek, megváltoztak az emberi kapcsolatok, változik a világ, félelmetesül, embertelenedik.

Hol végezte tanulmányait? Tanulmányaimat a kettesszámú óvodában kezdtem, a Törvényszék mellett volt, ma parkolhatsz a helyén. Itt is jó volt, a nagyok segítettek nekünk, kiegyensúlyozott időként emlékszem vissza erre a periódusra, sok mindent tanultunk Klotild óvónéni vigyázó szeme alatt, sokat szerepeltünk, otthon gézből, zászlóanyagból kreáltak számunkra fellépő ruhákat, bevetették a kreativitásukat, s mi napraforgókká, királylányokká, nefelejcsekké, karikás szoknyás táncos lányokká varázsolódtunk és jól éreztük magunkat.

-2-

Minden szereplésre vadiúj fehérneműt, cipőt kaptunk, jó volt, élénken emlékszem ezekre a képekre, még az Atheneum színpadának szaga is él emlékezetemben, ez egy érdekes és bonyolult épület volt, Csíkszereda egyetlen színpada, ma a kínai üzlet van a helyén. Aztán a hatvanas évektől a Színház színpadán szerepeltünk, akkor már a mai Petőfi Sándor Általános Iskola tanulója voltam, oda jártam nyolc éven át. Szerettem iskolába járni, ott kezdtem olvasgatni, írogatni, fényképezni, szervezetten kirándulni, sportolni. Itt érlelődött bennem az elhatározás, hogy a tanári pályát választom. Középiskolai tanulmányaimat a mai Márton Áron Gimnáziumban végeztem, az is jó volt, sok jó emberrel találkoztam, kiváló tanárok figyelték lépéseinket, sokan barátként kezeltek, ami ma is hatással van rám. Nem utánzásképpen, de úgy alakult, hogy velem is történtek hasonló dolgok, hogy sokszor olyan tanácsért fordulnak hozzám tanítványaim, amit a szülőkkel nem tudnak megbeszélni, van hogy segíthetek, szívesen teszem, jó érzéssel tölt el, ha sikerül megoldani egy nehéz feladatot. Kedvenc tanáraim voltak Nagy Irén, Kálmán Zsóka, Vári Marianna, Kristó András, Kristó Boróka, Borsodi László – úgy gondolom, sokkal szegényebb lennék, ha nem találkoztam volna velük, olyan emberek voltak, akik a tantárgy korlátain túl emberséget, szeretet is közvetítettek. Borsodi László osztályfőnök nemcsak a biológiát tanította meg nekünk, de az anyanyelv szolgálatába is állított, nem csoda, hogy az osztályból hárman lettünk magyartanárok. Később Kolozsváron a Babes Bolyai Tudományos Egyetemen, a magyar-orosz szakon folytattam tanulmányaimat, itt szereztem tanári oklevelet. Teljesült gyerekkori álmom, hiszen az egész utca hozzám járt, ha elakadt a tanulásban, szerettem magyarázni. Érettségi után, az első sikertelen felvételim után, már tanítottam egy évet helyettes tanárként Gyímesfelsőlokon, kipróbálhattam magam és maradt az elhatározás, nem választok más pályát.

Hol, melyik iskolában dogozott először? Mióta tanít a Kájoniban? Szigorú tanárnak tartja-e magát? Az egyetem elvégzése után Zetelakára helyeztek, nagyon szerettem ott, sokat kirándultunk, irodalmi műsorokat szerveztünk, síztünk a Madarasi Hargitán. Jó kolléganővel találkoztam, aki szintén magyar szakos volt, segítettük egymást Balázs Fényi Annával, gyerek színjátszóink, felnőtt színjátszó csoportunk volt, énekkarba jártunk. Jó közösség volt, de haza szerettem volna jönni. Csíkcsicsóba kerültem, onnan aztán Szentkirályra, majd egy gyárba, Csíkszeredába, innen Bukarestbe, majd ismét haza. Újságíró is voltam, innen jöttem a Kájoniba, ahol 25 évet dolgoztam. Nem tartom magam szigorú tanárnak, egyrészt belülről nem esik jól, másrészt művészetet tanítok, irodalmat, ami szerintem nem függ össze a szigorúsággal, ha valaki akar, úgyis tanul, olvas, ha nem, az ő hiányossága, én nem tudom a fejébe tölteni az anyagot se kemény, se puha módszerrel. Emberként, felelős felnőttként kezelek mindenkit, aki önszántából középsikolába jön tanulni – hogy néha csalódom, persze, ez is benne van, de később érti meg, hogy mi is volt a cél – vannak ilyen visszajelzéseim – sok tanítványommal van kapcsolatom interneten, de ha hazalátogatnak távoli országokból, megkeresnek, találkozunk, nem haragszunk egymásra, és ez jó.

-3-

Mi a kedvenc időtöltése? A könyvekkel gyerekkorom óta nagyon jó kapcsolatot tartok, azon kívül a Petőfi általánosban rászoktattak a filmekre – itt minden vasárnap tizenegytől egy óráig kötelező módon moziba vittek – azóta is szeretem a jó filmeket. Szeretek zenét hallgatni, nálam mindig szól valami, aludni se tudok rádió nélkül. Szeretek kirándulni, télen sízni, csavarogni a téli mezőn, erdőben, napos hegyoldalon megpihenni, fényképezni, örülni a tiszta levegőnek, a fénynek, a lélek szárnyalásának egy szép ismerős táj fölött. Régen sátorral barangoltuk be Uzonkafürdőt, a Csomádot, Bálványost, ma már csak átutazom ezeken a kedves helyeken, valahányszor alkalmam adódik rá, visszatérek ide, és midig új, mindig gyönyörű, mindig elvarázsol, lenyűgöz, megnyugtat, mert a Természet a világ legcsodálatosabb teremtménye, én mindig bámulom a fákat, madarakat, forrásokat, tavakat, tengereket. Színházba is szívesen eljárok, jó előadásokat szeretek megnézni, amelyek beindítják az ember agyát. Erre a gimnáziumi évek alatt szoktattak rá, színházbérletünk is volt, rendszeresen látogattuk a nálunk vendégszereplő színházak előadásait. A Marosvásárhelyi Filharmónia rendszeresen felkereste iskolánkat, bérletünk volt, Imets Dénes tanár úr gondoskodott zenei nevelésünkről. Folyóiratokra fizettünk elő, sokszor ketten fizettünk be az Utunkra, a Hétre, Igaz szóra, Korunkra – ez kötelező volt, ráneveltek, hogy az olvasás mellett támogatni is illik a hazai lapokat, s ha már járt, olvastuk is. Hangversenyre, vendégszereplésekre is szívesen megyek. Érdekel az őstörténet is, a szimbolika, - ilyen témájú előadásokat is szívesen hallgatok, utánanézek dolgoknak a világhálón is. Sokat tanulok, mindig foglalkozom valamivel, mert az ember kíváncsi természetű, és semmit nem ér, ha megtartja magának az olvasottakat, ezért szeretek tanítani is. Most is tanítok, hogy nehéz, persze hogy nehéz, de a könnyű dolgok nem érdekesek, szeretem a kihívásokat, s az irodalomtanítást kihívásnak tartom. Lehet, hogy nem csinálom jól, de mindent megteszek, amit képességeim megengednek, hogy szolgáljam az egyetlen kincset, az anyanyelvet, annak kultúráját közelebb hozzam a hétköznapok szürkeségében, egy kicsi fényt gyújtsak, csak egy egész kicsi lángocskát, s ha ez sikerül, nyugodtan járhatok utamon.

-4-

Alelnök lettem.

Sziasztok! Varga Ivett X.F, turisztika szakos tanuló vagyok. Kilencedik osztályban kezdtem el a DT munkáiban részt venni. Idén úgy hozta a sors, hogy alelnök lettem, ez által sok célt tűztem ki magam elé, amelyeket szépen - lassan szeretnék mind megvalósítani. Nagyon remélem, hogy mindenkinek tetszik a DT munkája, és mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb programokat. Bővebben magamról: Tanulmányaimat először Magyarországon kezdtem a Móricz Zsigmond Általános Iskolában, az V-VIII tagozatot a József Attila Általános Iskolában végeztem, míg jelen pillanatban a Joannes Kájoni Szakközépiskola diákja vagyok. Sikerült elvégeznem egy négy éves színészi tanfolyamot is szintén Magyarországon.

Ami az érdeklődési körömet illeti, nagyon

szeretek

kirándulni,

biciklizni,

úszni, zenét hallgatni . Mindezek mellett hat éves korom óta bowlingozok, amiből négy évet már versenyszinten. Eddigi legjobb

eredményem

egy

országos

második helyezés egyéni kategóriában, illetve egy országos bajnoki cím duo kategóriában, részvétel

a

és

mindezek

2013-ban

mellett

megrendezett

Európa Bajnokságon (Bécs).

Nagyon örülök, hogy a Kájoni iskola tanulója lehetek, hiszen ez volt az elsődleges cél nyolcadik osztály végén. A DT munkáját sokszínűnek és szórakoztatónak tartom. Remélem, hogy tudok majd segíteni abban, hogy folyamatosan bővüljön a Diáktanács programskálája. Mindenkinek sok szerencsét kívánok a tanulmányokhoz és jó szórakozást a színes programokhoz!

-5-

Ez történt… A dicsőség és pusztulás négy éve 1914-1918 Osztályunk január 12-én ellátogatott a Csíkszeredai Megyeháza Galériában tavaly decemberben megnyílt Székelyek az első világháború harcterein című kiállításra, amelyet Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezett. A kiállítás a székely ezredek szempontjából mutatja be az első világháború történéseit. Tárlatvezető segítségével fedezhettünk fel új, számunkra még ismeretlen történelmi anyagokat. Többek között hallhattunk dédapáink lehetséges feladatairól az ezredekben, alezredekben, a háború folyamán. Egészen apró részletekbe is betekintést nyerhettünk, mint például, hogy mit csináltak ünnepnapokkor, milyen szabadidős elfoglaltságok álltak a rendelkezésükre, hogy nézhetett ki a szállásuk, a környezet, ahol éltek és a fegyver, amivel harcoltak. Sajnos csak egy óra állt a rendelkezésünkre, hogy figyelemmel végigkövessük tárlatvezetőnket, és hogy elolvashassuk az érdekesebbnél - érdekesebb információkat, hazaküldött leveleket a falra függesztett képes plakátokról. Ez az idő sajnálatos módon nem bizonyult elegendőnek, hiszen túl sok infó állt a rendelkezésünkre és mindegyik egyformán érdekfeszítőnek bizonyult, így hát választani sem lehetett közülük, de örömmel tölt el, hogy legalább belekóstolhattunk őseink háborús életébe. Minden bizonnyal okosabbak lettünk, és hiszem, hogy mindenki emlékezetében megmaradt pár érdekesség. Laczkó Nóra, IX.D osztály

-6-

Az első fellépés

Január 30-án volt az első fellépése a DT-hez tartozó néptáncosoknak. A szülői bálon történt a bemutatkozása a csoportnak, ahol csujjogtatás kíséretében felcsíki táncokat láthattak tanáraink, szüleink és a vendégek. Táncosaink egy alap tánctudással rendelkeztek, amit kissé kiegészítettünk, illetve a kétrészes farsangimókás színjátékhoz formáltunk. A népi hagyományok őrzése fontos nekünk, fiataloknak is. Büszkék lehetünk a néptáncosokra és zenészeinkre, akik egy jó csapatnak bizonyultak.

Zenéltünk:

Csilip Júlia X.B – gardony Péter Ervin XII.A, Molnár Norbert XI.E - hegedű

Csilip Júlia, X. B.

Szülői bál

Idén harmadik alkalommal szerepelt az osztályunk a szülői bálon, sajnos, most volt az utolsó, hogy részt vehettünk rajta. Az idén is nagy kihívás volt a számunkra, amikor Láposi Dia tanárnő azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy segítsünk egy vidám jelenet színrevitelében. Nagyon szépen köszönjük a fáradozó munkáját és azt, hogy az elmúlt három évben hozzánk fordult segítségért, ez nagy megtiszteltetés a számunkra.

-7-

Az idei szereplésünk témája Kéri Ferenc: Az alkohol öl című zenés komédiája volt. A komédia főszereplője Aladár, az alkohol rabja, Miklós Zsolt volt, a feleségét, Lenkét, Tompos Regina alakította, Dr.Fülöp István, Aladár barátja bőrébe Székely Tamás bújt, Mama, Lenke édesanyja Nagy Eszter volt, Klári egy fiatalabb hölgy, Vöröss Bianka, és az ő öccse Ödön, Pál Örs Máté. Minden évben nagyon jó érzés volt színpadra állni ezzel a kiváló csapattal. Az előadás előtt mindig nagyon izgulok, hogy mi lesz, ha elfelejtem a szövegem? Mi történik, ha valamit rosszul és rosszkor csinálok? Aztán amikor elkezdődik, akkor érzem, hogy nincs visszaút, és nincs kiszállás. Annyira összekovácsolódott ez a csapat, hogy a színpadon ki tudtuk segíteni egymást a bajból, úgyhogy az fel sem tűnt a közönségnek. Az előadás időtartama számunkra tíz percnek tűnt, olyan gyorsan telt el. Nagyon örülünk, hogy minden évben sikerül megnevettetni a közönséget. Külön köszönetet szeretnénk mondani a X. B osztályos tanulóknak, amiért színesebbé tették az előadásunkat a kiváló és látványos néptáncukkal.

Reméljük, hogy a jövő tanévben a következő kiválasztott osztálynak hozzánk hasonló sikerélményei lesznek, és legalább ennyire fogják élvezni a szereplést, mint mi.

Nagy Eszter, XII.A

-8-

Szóra bírt csontjaink A Szóra bírt csontjaink antropológiai vándorkiállítás több mint két hete nyílt meg a Csíki Székely Múzeumban. A tárlat történelemmel kapcsolatos része ismerteti a Székelyföldön feltárt középkori temetők történeti és embertani vizsgálatok eredményeit. Osztályunk is ellátogatott a Mikó-vár emeleti bástyatermeiben berendezett rendkívül érdekes tárlatára. A múzeumpedagógiai foglalkozás keretében sok új információk tudhattunk meg a csontokról. A kiállítás keretében megismerkedhettünk az antropológia fogalmával, majd magunkat is antropológus bőrbe bújtatva kideríthettük elődeink nemét, életkorát, testsúlyát vagy akár magasságát is. Azt is megtudhattuk, hogy milyen betegségben szenvedhettek felmenőink, rájöhettünk, hogy a harcok vagy a mindennapi életben szerzett sebeik közül melyik bizonyulhatott kezelhetőnek és melyik vezethetett akár elhalálozáshoz is. Kezünkbe vehettünk igazi, emberi csontokat is, ijesztőnek tűnt belegondolni, hogy a kezünkben tartott leletek egykor éltek, így hát tisztelettel gondolva rájuk nagy óvatossággal fürkésztük őket. Végül, de nem utolsó sorban arcrekonstrukciók segítségével megismerkedhettünk többek között Janus Pannoniusszal, Szent László királlyal és Rotterdami Erasmusszal is. Nagyon érdekes és lebilincselő kiállítást vehettünk szemügyre, mindenkinek tetszett. Laczkó Nóra, IX.D

-9-

Megkérdeztük a Kájonisokat Véget ért az első félév. A kilencedikes diákokat arról kérdeztük, hogy mennyire sikerült beilleszkedniük az iskolába, és hogy milyen tanulmányi eredményeket értek el. A X-XII. osztályosokat arról faggattuk, hogy milyen tanulmányi eredményeket értek el.

Én úgy érzem, hogy a tavalyhoz képest nagyon jól sikerült ez a félév. Meg vagyok elégedve a tanulmányi eredményeimmel, és remélem, hogy a továbbiakban is csak javítani fogok rajtuk. Én úgy látom, hogy minden évben nagy a tanárok részéről az elvárás, de ez véleményem szerint csak a hasznunkra válik. Csiszer Ágota, X. A Az első félév számomra nagyon nehéz volt mivel, sokat voltam beteg, ezért sok volt a lemaradásom, igyekeztem behozni, de nem sikerült, ezért nem igazán vagyok megelégedve tanulmányi eredményeimmel. Szerintem a tanárok nem kérnek sokat, teljesíthető, csak rajtunk múlik. XII.B Az első félév meglepően hamar eltelt, eseménydús és kissé fárasztó volt. A tanulmányi eredményemmel elért második hellyel meg vagyok elégedve, viszont úgy gondolom, hogy az átlagom ennél jóval magasabb is lehetne. Simon Krisztina, X.A Szerintem az első félév azért volt nehezebb, mert meg kellett tudnunk, hogy mennyire vagyunk képesek beilleszkedni, alkalmazkodni, barátkozni. Számomra elég nehéz volt az első félév. Új iskola, tanárok és barátok. Idő kellett a beilleszkedéshez, ahhoz hogy megismerjem a tanárokat, a tanítási módszereiket. A tanulmányi eredményeimmel nem vagyok teljesen elégedett, mert tudom, kicsivel többre vagyok képes. Petrikó Aliz, IX.B

Szerintem az első félév hamar eltelt, főleg január. Visszajöttünk a téli vakációról, jártunk egy hetet iskolába, majd három hetet praktikáztunk. Így, úgy gondolom, elég könnyű volt. A tanulmányi eredményeimmel most nem voltam teljesen megelégedve. Egy keveset romlottam, de második félévben többet kell tanulnom, mivel már mi is kell írjunk próbaérettségit. Becze Hajnika, XI.B

- 10 -

Az első félév nem volt könnyű, igazából az eltelt hónapok alatt tudatosult bennem, hogy mennyit is kell tanulni és mennyire oda kell állni, ha a legjobbat akarod kihozni magadból. Most már nem elég az ezelőtti évek tanulási szintje, sokkal több kell. Nem vagyok megelégedve, ezért a második félévben korrigálnom kell a hibáimat és kihagyásaimat. Nem kérnek sokat, mert mindent, amit kérnek, az kell az érettségire, és hiába adják alább, akkor meg nem fog sikerülni az érettségink. Annyit kérnek, amennyi kell, és ezt teljesíteni kell, ha az érettségin bizonyítani akarunk. Mindent lehet, ez akarat kérdése. Gál Szilvia, XII.E

Az első félév nekem nagyon hosszúnak tűnt. Viszont volt egy pár hét, ami hamar eltelt. Én meg vagyok elégedve a tanulmányi eredményeimmel, bár lehetne jobb is, de a második félév esélyt adhat a még jobb eredmények elérésére. András Kinga, XI.A

Az első félév elég jó volt úgy suli-szinten, mint fellépések szintjén. A tanulmányi eredményeim terén még kell javítani, pontosabban több időt kell szenteljek a tanulásra, bár nem sok ember van szerintem, aki meg van elégedve az eredményével. Szerintem elég sokat kérnek, mert nekem nincs annyi időm tanulni, mint más osztálytársaimnak. Hétvégén sokat zenélek, hétköznap meg akad itthon tennivaló, mert ugye falun nem olyan az élet, mint városon. Molnár Norbert, XI.E Az osztályom számára az első félév eredményesen zárult, mindenki igyekezett jó eredményt felmutatni mind a tanulásban, mind a gyakorlaton. Az utolsó hónap zsúfoltnak tűnt mindenki számára. Akinek viszont nem sikerült a kivánt eredményt elérni, a második félévben újult erővel foghat neki ismét a tanulásnak. Tankó Ágnes, XI.G A beilleszkedés alapjába véve jól sikerült, már a gólyanapkor kisebb-nagyobb csoportokba verődve beszélgettünk és ismerkedtünk a társainkkal és a tanárokkal. Az eredményekkel nem vagyunk megelégedve, ugyanis mindenkinek sokkal alacsonyabb lett a médiája, mint az előző években, de reméljük, hogy a második félévben sikerül jobb jegyeket kapnunk, ezzel kijavítva az első félév eredményeit. IX.C Kérdezett: Tankó Barbara

- 11 -

Întrebări eterne- răspuns prezent „Şcoala va fi şcoală când omul va fi om şi statul va fi stat"

Primul pas care contribuie la creşterea participării elevilor în activităţi extracurriculare, îl constituie un răspuns. Răspunsul la întrebarea: De ce venim noi la şcoală? Este un factor prim la care chiar eu am auzit răspunsuri dăunătoare, fiind şi eu elev la rândul meu, cea mai cunoscută, des folosită, fiind: Pentru că m-au obligat părinţii! Spun dăunător, deoarece elevii sunt uşor influenţabili, chiar şi de la o glumă spusă în vânt. Trebuie să înţelegem că şcoala nu înseamnă numai ore de curs, note, teste şi examene, ci şcoala înseamnă pregătire pentru viaţă. Este instituţia unde atât profesorii, cât şi discipolii lor au obligaţia să construiască un mod de a trăi împreună, locul unde şcolarul îşi petrece doisprezece ani din viaţă, dar şi spaţiul pe care îl putem numi a doua casă, familie. În această perioadă îndelungată pe care o petrec în zona şcolii, le marchează viaţa ambelor „case”, inevitabil, cum ne spune şi proverbul: Cine învaţă de la

altul e un hoţ cinstit!

Al doilea pas important este acela de a crea un adevărat colectiv în interiorul şcolii. Acest lucru semnifică, în primul rând, de a respecta munca şi posibilităţile fiecăruia, a exista sprijin reciproc, a avea aceleaşi obiective, dorinţa să obţii rezultate cât mai bune, drepturi egale şi, cel mai important, să existe muncă în echipă, la care să participe atât personalul didactic, cât şi elevii şi părinţii. Chiar şi noi putem afla acest lucru, dacă şcoala noastră este un colectiv adevărat, prin a răspunde la câteva întrebări: Dacă fiecare profesor/ elev are dreptul de a-şi exprima opinia şi a fi ascultat? Dacă fiecare ştie despre fiecare ce probleme are şi cum poate fi ajutat? Dacă toţi membrii colectivului se ajută reciproc? Dacă anumite decizii sunt luate prin acordul comun al membrilor colectivului? Dacă în interiorul şcolii există discriminări de naţionalitate, rasă, religie? Construirea unui colectiv al şcolii presupune interes faţă de ceilalţi şi pentru opiniile lor. Înseamnă că doreşti să-i ajuţi în a creşte valoarea fiecăruia, de a cunoaşte şi a lucra cu oameni noi şi de a spori încrederea fiecăruia a participa la o acţiune colectivă. Putem spune că: A învăţa să îţi pese de comunitatea şcolii este primul pas pentru a învăţa să îţi pese de

comunitatea mai largă în care trăieşti.

Szász Ervin, clasa a XII-a F

- 12 -

Irodalom-Colţ literar Variáció ugyanarra a témára A könyvek megtalálják olvasóikat, ugyanúgy, mint ahogyan az irodalmi művek önmagukat írják... Láttam egy könyvet, kétszer elmentem mellette, aztán egy átvirrasztott éjszaka megjelent előttem, ahogy kínálta magát egy szürke felületen, elhatároztam, ha ott lesz, harmadnap is elhozom, és harmadnap is ott volt, előkészítve, hogy legyen, amiről írnom. Hallottam az ősz folyamán Máté Angi Mamó című regényéről, és megfogalmazódott bennem az igény az elolvasására, aztán egyéb feladatok kerültek előtérbe. A téma azonos Dragomán György Máglya című regényének alaptörténetével: egy árva és egy nagymama együtt töltött ideje. Ám Dragomán Emmája luxus körülmények között, szeretetben vészeli át árvaságát, Máté Angi főhőse, Angica, mély szegénységben tengődik és a Mamója, a nagymamája szeretni sem meri a félelemtől, annyira görcsösen vigyáz rá, szinte fogolyként van jelen életében unokája, akinek mozgását is korlátozza, egy bedőlt falú kék házikóban, mozgástere sincs, meg nem is szabadott neki: „A kék házban sötét volt, és leginkább csak ülnöm szabadott, hogy el ne romoljon semmi, bele ne hasaljak abba a kövér sötétbe, szét ne hulljanak a tárgyak benne.” A főhős, Angica szemszögéből láttat az író, ő meséli az átélt dolgokat. Nagyon kicsi, amikor elveszti Ilikét, az édesanyját és Mamóhoz, Ilike édesanyjához kerül, a kicsi kék házba, egy nagyon ingerszegény környezetbe, ahol nagyon egyedül van. Eszmélne ő a világra, de Mamó akadályozza ezt, így a gyerek élénk fantáziájával élve egy élhetőbb világot teremt magának, olyan dolgokat talál ki, amelyek lekötik figyelmét, és valamennyire szórakoztatják is, például simogatja a falat, vonalakat rajzol ujjával, amelyek formákká, mozgássá válnak, a falvédőt nézve mozgatja a fejét, így mozogni kezdenek a falvédőn levő dolgok, bogarakkal szórakoztatja magát. Ezek voltak játékai. „A kék háznak nem volt oldala, azaz nagyobb volt a lyuk, mint az oldal, odahúzta az ágyat (Mamó), az betömte, csak néha mutatta a lámpásban a lebbenő láng, hogy közénk jött a kint.” „Kicsi volt a kék ház, az udvar, kicsi volt körülöttem a megfogható, kevés volt a világ, amiben kicsi testem mozoghatott. Ezért kerestem mindig s leginkább magamon vagy a fejemben a dolgokat.” „Kuporogtunk a zászlóanyagba dugott dunyhában, kékek között, kéken a hidegtől, laktuk a dunyhát, mert a szobát lakni nehéz volt.” „Mert egyedül voltam, mindent magamnak kellett megértenem, s valahogy ezek a megértések túl nagyok, vagy túl kicsik lettek.” „Azért szerettem mindent, aki a kék ház körül járt: Postás Feri bácsit, aki a nyugdíjat hozta, Fülöp bácsiékat, a csigabegyűjtő Gábporékat, ó mindenkit és mindent. Tudtam szeretni a ribizlibokrot, a szánkót, bármilyen furcsa is.

- 13 -

Aztán megnőttem, akkor az ovit, mindenestől.” Angica, a főhős úgy három éves, amikor a Mamóhoz kerül és elsős, amikor a történet véget ér. Ez idő alatt alig történik körülötte valami, de benne annál több, önmagától válik szemlélődővé, mindenbe lelket visz, az árvácskákba, az ablakmintáiba, a kevéske bútorba, a roggyant lábú kályhába, a vonatba, az útba, és mindennek tud örülni, ami megtöri ezt a mozdulatlan kékséget. Egyszer Hétfaluba utaznak, ő végtelenül boldog ettől, ragyog, aztán minden balul sül el, hamarosan visszatérnek a mozdulatlanságba, a szegénységbe, ahol állandó ételük a sóskaleves, meg a tejbe áztatott kenyér, és a tea, amelyet törött szélű bögréből fogyasztanak. Mindezek ellenére, a főhős, Angica, mégsem lesz rossz, vagy makacs, nyitott az emberek felé, nagyon vágyik a jóra, a szeretetre, elnézi, ahogy Mamó nyár végén becipeli a lyukas fazakakba ültetett virágokat, ebből tudja, hogy tél jön, tavasszal meg ismét ölébe veszi a fazakakat és a haldokló virágokat a kinti kékbe viszi, - ahogy nézi ezt- lyukas fazék szeretne lenni, hogy Mamó őt is ölbe vegye és szeresse. Meg néha arra is vágyik, hogy kézen fogja, de ez egyetlen egyszer fordul elő vele, amikor az óvodában felejti Mamó és akkor nem egymás mögött haladnak az ösvényen hazáig, hanem kézen fogva. Érdekes a regény nyelve, szinte egybevágó a három-ötéves gyerek nyelvével, de nem naiv, hanem az érzelmi mélységet hangsúlyozó, azt hiszem, engem ez nyűgözött le végig, amíg olvastam, ez a nyelvi struktúrákból összeállított szöveg, ez őrzi végig a varázsát, ismét bebizonyítva, hogy óriási lehetőségek rejtőznek anyanyelvünk mélyén. Csak élni kell vele, fel kell fedezni ezeket. Nem hiába lett az év könyve 2009-ben. A könyv három kiadást ért meg Kolozsváron, a Koinónia Kiadónál, az utolsó 2013-ban jelent meg, könyvtári száma 27765. Ha elégedetlen vagy sorsoddal, ha fáj a nincs, vedd kezedbe, olvasd el Máté Angi könyvét, megtanulod belőle, hogy mennyire gazdag vagy és jól kezeled zúgolódásaidat, mert szinte elképzelhetetlen, hogy ilyen körülmények között is lehet emberi életet élni, hogy a körülmények nem ronthatják el az embert, vagyis nem mindig, meg lehet maradni embernek mindig, minden körülményben, ahogy Arany János leszögezte a reformkorban. Olvassátok, keressétek, tanuljatok belőle, kívánom Nektek tiszta szívből, Diénes Zsófia Anna

- 14 -

Ion Luca Caragiale

Eroi şi... eroi ,,Pe-acest pământ ştiut de noi, Avem adevăraţi Eroi. Dar uneori ne ies în cale Mulţi descendenţi... din Caragiale! (Epigramă de Virgil Petcu din Festivalul de umor)

La 1 februarie 1852, în satul Haimanale din România, s-a născut Ion Luca Caragiale. Nuvelist, pamfletar, poet, scriitor, director de teatru şi ziarist, Caragiale e considerat cel mai mare dramaturg român şi unul dintre cei mai importanţi scriitori. A fost ales, postmortem, membru al Academiei Române, care are rolul principal în cultivarea limbii şi literaturii române, dar şi cercetarea în cele mai importante domenii ştiinţifice. Primele studii le-a făcut în 1859 şi 1860 la „Biserica Sfântul Gheorghe”; iar între 1860-1864 a urmat clasele primare la Şcoala Domnească din Ploieşti, unde absolveşte clasa primul, din 85 de elevi. A urmat Gimnaziul „Sfinţii Petru şi Pavel”, terminând clasa a V-a liceală la Bucureşti, în 1868. Atras şi fascinat de teatru, se înscrie la cursul de mimică şi declamaţie ţinut la Conservatorul bucureştean de unchiul său, Costache Caragiale, actor şi autor dramatic, cunoscut în epocă. În toamna anului 1868, îl cunoaşte pe Mihai Eminescu, pe atunci sufleur (persoană care suflă actorilor replicile care urmează să le spună) în trupa lui Mihai Pascaly. Debutul şi începutul activităţii jurnalistice al marelui maestru este în anul 1873, la ziarul Telegraful din Bucureşti, unde a susţinut rubrica de anecdote intitulată Curiozităţi. Apropierea de ziaristică este confirmată, cu certitudine, odată cu colaborarea la revista Ghimpele, unde şi-a semnat unele dintre cronici cu pseudonim. Numele întreg îi apare la publicarea poemului Versuri în Resvista contemporană, în 1874. Printre marile opere a poetului amintim, comedii: O noapte furtunoasă (1878), Conul Leonida faţă de reacţiunea (1880), O scrisoare pierdută (1884), D-ale carnavalului (1885); drame: Năpasta (1890); nuvele: O făclie de Paşte, Păcat, Două loturi, În vreme de război,

La hanul lui Mânjoală, Kir Ianulea.

Momente pe scenă, Conferinţă despre „Momente", de I.L. Caragiale:

Mi-au dat persoane competente Un sfat ce-n minte mi-a rămas: Dacă vorbeşti despre „momente", Nu-i cazul să vorbeşti un ceas.

Szász Ervin, clasa a XII-a F

- 15 -

Cercul de lectură Întâlnirea cerchiştilor de lectură din 2015, a debutat cu tema Poezia mea preferată. Astfel, pe 20 ianuarie, de la ora 14.00 ne-am adunat în sala 108 pentru a vorbi despre textul poetic favorit. Această întâlnire a reunit doar şase elevi. Atelierul de lectură s-a deschis cu lectura poeziilor aduse de noi. Astfel, am citit texte poetice de la autorii Mihai Eminescu, George Bacovia, Lucian Blaga şi Marin Sorescu.

Selectarea unor structuri/ sintagme preferate din texul liric adus, precum şi încercarea de a comenta acele versuri, a reprezentat următorul moment al activităţii. La întrebarea doamnei profesoare: Credeţi că adolescenţii de azi citesc texte poetice? am răspuns că adolescenţii preferă textele narative, în defavoarea poeziilor, întrucât sunt mai accesibile. Considerăm că poezia e mai „grea”, e dificil să descifrăm semnificaţiile ascunse ale textului poetic, figurile de stil ne împiedică să înţelegem mesajul. O elevă a mărturisit că îi place să citească poezii, întrucât îi place să descopere în creaţii lirice emoţii şi sentimente profunde. Scrierea creativă a reprezentat partea a doua a întâlnirii. Am exersat două tipuri de „reţete” pentru a scrie poezie. În echipe am scris un catren în care am folosit patru versuri/sintagme de la poeţi diferiţi, având în vedere doar rimele. Am citit „poeziile” cu voce tare, apoi trebuia să recunoaştem versurile şi autorii acestora. A doua modalitate experimentată de a scrie poezii se numeşte Poeme alternative (frământări de limbă). Pentru început trebuia să scriem numerele de la 1 la 5 în cuvinte pe o coloană, apoi după fiecare număr trebuia să adaugăm câte un substantiv care începe cu aceeaşi literă, apoi câte un adjectiv şi adverb care încep cu acelaşi sunet. În continuare, reproduc spre exemplificare câteva versuri neobişnuite scrise pe baza acestei reţete:

Ursul uimitor urlă undeva./ Diademe dureroase dansează decepţionat./ Triunghiuri trufaşe tac tainic./ Papucii posomorâţi patrulează potrivit./ Cireşele coapte cad cuminţi.

Ne-au plăcut aceste tehnici de scriere creativă, atmosfera a fost plăcută şi relaxantă. Ultimele minute ale acestei întâlniri au avut un caracter organizatoric, am stabilit data următoarei activităţi ( 17 februarie) şi cartea lunii februarie ( De veghe în lanul de secară, J.D.Salinger). Fehér Nikoletta, XI.D

- 16 -

Önkéntesek Önkéntesség az időseknél Január 27-én, kedden, iskolánk Önkéntes csoportjának tizenkét tagja látogatást tett a zsögödi Providencia Idősek Klubjába. A szépkorúak nagy szeretettel vártak minket, sütivel és finom, citromos meleg teával kedveskedtek nekünk. Névtanulós, ismerkedéses játékkal kezdtük a tevékenységünket, mely nagyon hamar megtörte a megérkezésünket követő várakozással teli pillanatokat. Derű, kacagás, oldott hangulat áradt szét csakhamar. Közös népdalénekléssel folytattuk a tevékenységet, ők közismert magyar népdalok szövegeit készítették elő nekünk, majd ezt követően pantomimmel elő kellett adni az elhangzott dalokat. Nagy sikere volt a Dixit nevezetű asszociációs játéknak, mely alatt a két generáció, idős és fiatal, már nem egymással szemben ült, hanem egymás mellett, egy csapatban gondolkodott. Kreativitás, humor, bölcsesség keveréke volt ott mindannyi csoportban, az idővonalak megszűntek. Az érdekes kártyalapok, a különleges képzettársítások önfeledt pillanataiban hamar eltelt az idő. Ottlétünk záró perceit a búcsúzás töltötte ki. Kézfogással, baráti öleléssel búcsúztunk el minden kedves nénitől és bácsitól, és nagy örömmel hallgattuk, hogy visszavárnak bennünket. Nagyon jól éreztük magunkat, és már nagyon várjuk a következő közös programot velük.

A tevékenységen a következő tanulók vettek részt: Jakab Blanka és Simon Anita (IX.A), Gál Imola és Részeg Szidónia (XI.B), Antal Mónika és Szilágyi Dalma Orsolya (XI.C), Blága Lilla Dorottya és Császár Márta (XI.D), Györfi Rita és Imre Bernadett (XI.E), valamint Petres Bernadett (XII.B). Elkísértek minket Tőkés Éva, Kiss Csilla és Nagy Ildikó tanárnők. Gál Imola és Részeg Szidónia XI.B

- 17 -

Talentumok Reisz Zoltán

„Kedvenc színem a fehér, télen.” vagyok, a X.E turisztika szakos osztályból.

Mikor kezdtél sportolni? Mondjuk, ez vicces, mert hamarabb tudtam korcsolyázni és sízni, mint beszélni. Négy éves koromban kezdtem jégkorongozni. Szüleimmel sokat jártunk sízni, sportos családban nőttem fel. Mi fogott meg a snowboardban? A pályánkon sosem láttam gyereket hódeszkázni, én akartam lenni az első. Jobban tetszett, mint a hoki, mert nem illett hozzám a rengeteg szabály, a kötött edzések, és még meg is mondták, mikor mit kell tegyek. Milyen álommal kezdtél neki? Szerettem volna, hogy elismerjenek, mint a testvéremet, aki a példaképem. Ő keményen küzd az álmaiért. Nyáron hogyan szoktál készülni a téli versenyekre? Az edzőm összeállította nekem az edzéstervet, amit igyekeztem betartani, és a bicikliim sem rozsdásodtak egyedül. A suli hogy megy a sportolásod mellett? Ebben az évben másfél hónapot hiányoztam. Mindenki úgy gondolja, ez nehéz és lehetetlen, de ez nem így van. Sok tanulással lehetséges. A tanárok megértőek és segítenek, hogy sikerüljön. Kik azok, akik melletted állnak és támogatnak, úgy anyagilag, mint érzelmileg? Nagyon köszönöm a családomnak és a Kerékvárnak, akik ahol tehették, támogattak, mert segítségük nélkül sokkal nehezebb lett volna. Mi a közeljövőben a célod? Az ebben a hónapban megrendezett Európai Ifjúsági Olimpián, ami Vorarlberg és Liechtenstein közös rendezése, szeretnék bekerülni az első tízbe, amivel biztosíthatom a helyemet a márciusban megrendezendő kínai világversenyen.

Kérdezett: Szenyes Enikő, X.E

- 18 -

Kamasz - panasz A szüleink Gyakran felmerülő téma, ha témának lehet nevezni. Nem is, inkább egy csoda, egy gyönyörű szép csoda. Hogyan is írhatnám le másképp? A ti kapcsolatotok milyen a szüleitekkel? Mennyire vagytok jóban velük? Mi az, amit el mertek mondani nekik? Gondolkodtatok már ezen? Tudom, néha nehéz velük. Akaratosak, irányítanak, megtiltanak dolgokat, határokat szabnak nekünk és korlátoznak, ami néha szörnyen idegesítő, bosszantó. Úgy érezhetjük, hogy visszahúznak minket. Kamasz fejjel, amikor leginkább vágyunk a szabadságra, térre és önállóságra, vagyis inkább úgy érezzük, hogy azok tudnánk lenni, pedig nem. Amikor mi akarjuk meghozni a döntéseinket, kritika és beleszólás nélkül, nehéz megérteni a korlátok jelentőségét. A fiatal szív lázad, szárnyalni akar és kitombolni magát. Megtapasztalni dolgokat: a bulizást, a szórakozást, szabadságot, barátokat, a szerelmet, a szabad akaratot. Elárulok egy nagyon fontos és érdekes dolgot: a szüleink mindezt szeretetből teszik, mert féltenek bennünket. Ha körülnéztek, igenis belátható, hogy van amitől. Nekik ez egy eszköz a szeretetük kimutatására, ezt kell megérteni. Nekem sok- sok tapasztalat árán kellett megtanulnom, főként az édesapámmal való kapcsolatomban. Nem vagyunk a helyükben, nem tartozunk felelősséggel gyerekekért, nem kell aggódnunk. Nekik ez óriási feladat, felelősség és néha nagyon megterhelő is. Az apukák főként nagyon nehezen tudják kimutatni a szeretetüket. Ezt is meg kell érteni, az én apukám is ilyen, de nagyon hálás vagyok neki, hogy a személyisége ellenére is mindig próbálkozik jobban kimutatni, hogy fontos vagyok neki. Az édesanyákkal könnyebb, érzékenyebbek, és mindennél fontosabb nekik, hogy tudjuk: bármikor számíthatunk rájuk. A lényeg, hogy fogadjátok el őket, legyetek hálásak nekik, értékeljétek, és higgyétek el, nekik is nagy szükségük van rátok, hogy tudják: szeretitek őket. Mondjátok el nekik, mert nélkülük sehol sem lennénk, szerencsések vagyunk, hogy itt vannak mellettünk. Akármit feláldoznának értünk, ez nyilvánvaló. Gondoljatok erre majd, ha legközelebb megharagusztok rájuk, mert nem vettek meg nektek valamit, vagy mert nem engedtek el bulizni...

Fülöp Orsolya, XII.A

- 19 -

Köszönet a szerkesztőknek, a diákoknak írásaikért, tanárainknak munkájukért és tanácsaikért, valamint az iskola vezetőségének a támogatásért!!!

Irányítótanár: Negru Réka Szerkesztők: Negru Réka tanárnő, Kovács Edit könyvtáros Cikkírók: Fülöp Orsolya, Nagy Eszter, Tankó Barbara – XII.A, Szász Ervin- XII.F, Gál Imola, Részeg Szidónia – XI.B, Fehér Nikoletta – XI.D, Csilip Júlia – X.B, Reisz Zoltán, Szenyes Enikő – X.E, Varga Ivett – X.F, Lackó Nóra – IX.D. Diénes Zsófia Anna tanárnő Korrektúra: Lestyán Csilla, Oanea Larisa, Kiss Csilla tanárnők A fedőlap grafikáját készítette Boros Zsolt rajztanár.

- 20 -