2015. március
7. szám
VII. évfolyam
Liceul Tehnologic Joannes Kájoni Szakközépiskola
Miről olvashatsz?
Interjúk, bemutatkozások Ez történt... Megkérdeztük a kájonisokat Megmérettettünk Talentumok Colţ literar Film Emlékeztető Önkéntesek Kamasz-panasz SzakMa Sport
Március, a tavaszhozó. Március az év harmadik, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Az internetről informálódva megtudhatjuk, hogy nevét Marsról, a háború római istenéről kapta, emellett az ókori Rómában szerencsét hozónak tartották, ha a háborút ez idő tájt indították el. De a harcot és háborút félretéve, napjainkban ez a hónap teljesen másról szól. A hosszú, hideg és unalmas tél véget ért. Habár néha még visszatérő vendégként kopog ajtónkon, már nem rémít meg, hiszen a nap meleg sugaraival lelkünkbe égeti a reményt, hogy most már csak jobb lesz. A földből kibújó aprócska virágok vidámsággal töltik fel az ember lelkét a tél ridegsége és kopársága után. A madarak háladalokat zengnek a napnak, így próbálják maradásra bírni őt, hiszen mindenki csak őrá várt. A meleg, éltető sugarak mindenkit a szabadba csalogatnak. A város újra élettel telik meg, benépesednek a parkok, terek. Gyerekkacajtól lesz hangos az egész határ. Ebben az időszakban megújul minden. A szeretet kézzel fogható jelképeként a fiúk, férfiak aprócska ajándékokkal halmozzák el a lányokat, nőket és anyákat. Március elsején pirosas-fehér selyemszalagot tűznek szívük fölé ajándékul, mely a szeretet és remény jelképe. Mivel ebben a periódusban minden a nők köré összpontosul, március 8-án újabb lehetőséget kapnak elismerésük kifejezésére a hölgyek iránt. Ezt az alkalmat diáktanácsunk is megragadta és kis üdvözlőlapokkal lepte meg az iskola munkaközösségének női tagjait, hogy a diákok nevében is megköszönhesse munkájukat és törődésüket. Mindemellett március 15-én emlékezünk vissza az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésére. Hogy kifejezhesse tiszteletét, iskolánk hagyományaihoz híven, idén is megemlékezést, előadást tartott diákjainak erről a nemes ünnepről. A diáktanács ebben a hónapban is tevékenykedett, legfőbb rendezvényévé a társasjáték-est vált. A rendkívül sok játék között mindenki megtalálhatta a számára legjobb időtöltésnek számító foglalatosságot. Nagy örömünkre szolgált a számtalan résztvevő jelenléte. Laczkó Nóra, IX.D
-2-
Mindig mosolygott, kedves, víg kedélyű volt Mi az iskolában így ismertük Katit, Antal Katalin laboránsnőt. Nem volt haragtartó, megmondta azonnal a véleményét, őszinte, igaz barát tudott lenni. 1997. október 15-én került Kati az iskolánkba, a kémia, fizika, biológia katedrák laboránsnőjeként, amikor még ezeket a tantárgyakat nem csak egy-egy tanár tanította, hiszen akkor négy éven keresztül tanulták ezeket a tantárgyakat az iskolánk diákjai is. Mindegyikünkkel nagyon jól egyezett, szerettük, tudtuk, hogy a segítségére számítani lehetett. Az akkori ICRA-nál (élelmiszer lerakatnál) dolgozott laboránsként, mielőtt az iskolába került volna. Sokat beszélt erről az időszakáról, mit dolgozott, hogyan végezték az ellenőrzéseket, milyen jó kapcsolata volt főnöknőjével, Doinaval, hogy mindent meg tudtak beszélni, segítették egymást. Az, hogy a munkahelyein igaz barátságokat tudott kialakítani, sokat mond róla, de az is, ahogyan a családjáról beszélt. Olyan szeretettel, odaadással beszélt gyerekeiről, férjéről, unokájáról, ahogyan kevesen tudnak. A tavaly, ahányszor bementem hozzá, mindig azzal fogadott: „gyere, mutassak valamit”- a családjáról mutatott fényképeket. Az iskolában nemcsak laboránsnőként dolgozott, hanem osztályfőnöke is volt két szakiskolás osztálynak is, először a III. A-nak (Comerciant/ Ospătar, barman, vânzător în alimentaţie-magyar tagozatú szakosztálynak), akik 2000-ben végeztek, majd a szintén III. A szakosztálynak (Comerţ şi servicii/ Vânzător nealimentar-román tagozat), akik 2003-ban végeztek. Ezekben az osztályokban tanított is: Higiénia és Instruire tehnică de laborator tantárgyakat. Nagyon szerette az osztályait, igazi osztályfőnökként lelkén viselte a diákjai problémáit. Tőle mi is sokat tanultunk, mert ő tudta igazán, mit is jelent a munkahely higiéniája az élelmiszeriparban, hogyan és mivel kell takarítani, fertőtleníteni. Csodálkozva hallgattam, hogy mivel élelmiszerekkel dolgoztak, sokszor akadt dolguk az egérrel is. A mostani IX-eseket kivéve mindenki tudta, hol kellett Katit keresni, a második emeleten, a volt fizikaszertár volt a „kuckója”. Sokszor bementünk hozzá tanácsért vagy csak egyszerűen elbeszélgetni, meg tudtuk vele osztani problémáinkat, ki tudta mutatni együttérzését, de végül mosolyt csalt arcunkra vagy együtt nevettünk. Nem felejtem el, amikor a tavaly ketten elindultunk sántikálva a folyosón a kémia előkészítő felé (Katinak a térdével volt problémája, nekem akkor volt műtve a lábam), egyszer csak megfogta Kati a kezem, rám nézett, s azt mondta: mit is gondolhatnak a gyermekek, látva két bicegő fehér köpenyest - mind a kettőnkből kitört a nevetés, még a bicegést is elfelejtettük, vidáman folytattuk utunkat.
-3-
Nemcsak előkészítette a kísérlethez a tálcákat - kimérte az anyagokat, elkészítette az oldatokat, minden csoportnak elhelyezte a tálcára az anyagokat és az eszközöket -, hanem bejött az órára is, figyelte ő is, hogyan dolgoznak a csoportok, ott akart lenni, ha segíteni kellett valamiben. A kémiából versenyzőknek, akikkel külön foglalkoztunk, szintén besegített kísérletezni, ha olyan anyag kellett, ami nem volt nekünk, bevállalta, hogy valahonnan beszerzi. Volt év, hogy ő mutatta be a kísérleti eszközöket, a laboratóriumi kísérletezés elővigyázatossági rendszabályait a diákoknak. Ugyanezt tette biológiából is, bement órára, ha úgy gondolta, jól fog az ő segítsége is.
Segített beállítani a mikroszkópokat, előkészíteni a leleteket, figyelni a csoportok munkáját. A fizikusoknak is segített, leellenőrizte a mérőműszereket, kikereste a jókat, előkészítette a kért eszközöket. Sokat beszélgettünk volt iskolánkról is, tanárainkról, mivel mindketten a mostani Márton Áron Líceumban végeztünk, ahonnan úgy éreztük, magunkkal hoztuk tiszteletünket a középiskola iránt. Szeretett olvasni, könyvekről, filmekről mesélni, volt könyv, amit Kati ajánlott, hogy olvassuk el. Gondolom, könyv iránti szeretete is közrejátszott, hogy olyan jól megértették egymást Editkével, az iskola könyvtárosával. Szerette megosztani élményeit, mesélt angliai útjairól, élvezettel számolt be a látottakról. Sokszor a titkárság munkájába is besegített, nem tett különbséget senkivel, ezért mindenki szerette az iskolában. Amihez még nagyon értett, az a főzés volt, nagyon tudtam csodálkozni, hogy képes az ételeket olyan finoman elkészíteni, ő meg azon csodálkozott, hogy sikerült elrontanom a zakuszkát. Életkedve, derűlátása bizakodásra késztette, amikor a nyáron megtudta kíméletlen betegségét, úgy ment el betegszabadságra, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy meggyógyuljon, hogy láthassa felnőni unokáit, hogy visszajöhessen az iskolába. 2O15. február 27-én reggel két órakor halt meg, mi március 3-án búcsúztunk tőle. Hiányozni fog mosolya, derültsége, barátsága. Negru Réka tanárnő
-4-
Interjúk, bemutatkozások Megkérdeztük Kovács Edit könyvtárost Hol született és hol töltötte gyermekéveit? Csíkszeredában születtem, hat éves koromig Hargita-fürdőn laktunk. Nagyon szép emlékek kötnek oda, a fenyők között cseperedtem fel. Alig töltöttem be a hat évet és iskolába írattak, akkor költöztünk haza Csíkmadarasra, szüleim szülőfalujába. Jó volt gyereknek lenni, sok velem egykorú gyerek volt a szomszédunkban, rengeteget játszottunk, szórakoztunk a szabadban. Nyári vakációkban olyan is volt, hogy 20-25 gyerek gyűlt össze az utcában, s még este 11-kor is alig tudtak behívni lefeküdni.
Hol végezte tanulmányait? A I-VIII. osztályt a csíkmadarasi általános iskolában végeztem. Nagyon szerettem tanulni, majdnem minden tantárgyból, és iskolába járni is szerettem. Kilencedikbe a csíkszeredai Matematika Fizika Líceumba (mai Márton Áron) felvételiztem biológia-kémia szakra, és be is jutottam. Nagyon jó tanáraim voltak, akik közül az osztályfőnökömet, Váli Éva tanárnőt, és a matektanáromat Bögözi Mihály tanárurat említeném meg. Folytatni akartam a tanulmányaimat, Bukarestbe felvételiztem vegyészmérnöki szakra, de nem sikerült a felvételim, s a következő évben már nem próbálkoztam. Felnőtt fejjel végeztem el az egyetemet, távoktatási formában, a Brassói Transilvania Egyetem Könyvtáros és Információk tudománya szakon. Felnőttként is ugyanúgy szerettem tanulni, csak most már nem olyan könnyű, nem forognak a „kerekek” úgy, mint fiatal korban.
Hol dogozott először? Mióta dolgozik a Kájoniban? „Szerencsés” helyzetben voltunk, akik 1989 előtt érettségiztünk, mert az akkori rendszerben nem hagyták, hogy csak úgy létezzünk, munkát, munkahelyet biztosítottak annak, aki nem folytatta a tanulmányait, vagy nem ment katonának. Én is megkaptam a kihelyezést az akkori csíkszeredai Fafeldogozó Üzem 3-as részlegére (volt IPL), ami ma már nem is létezik, szabadkézi csiszoló részlegre. Két váltásban dolgoztunk, ingáztam, és biza sokszor mentem haza sírva, hogy nagyon utálom, és nem akarok ott dolgozni. De másnap ismét indulnom kellett. Szerencsésen alakult a sorsom, mert nyáron az akkori laboránsnőnk egyetemre vizsgázott, és mivel nekem laboráns szakosításom volt, engem kértek fel helyettesíteni. Miután férjhez mentem, a csíkszentsimoni Szeszgyár szomszédságába költöztünk, ezért odamentem dolgozni, szintén laboránsnak, majd titkárnőnek. A Kájoniba 2003-ban kerültem, és itt nagyon szeretek dolgozni. Örülök annak, hogy a sors úgy rendelte, hogy itt dolgozzak, itt megtaláltam a helyem. Szeretem a gyerekeket, és mindig is éreztem, hogy IX-ben nem jól választottam. Egy tanítóképzőt kellett volna annak idején végezzek, de örülök, hogy végül ide kerültem könyvtárosnak. Szigorúnak tartja-e magát? Nem tartom magam szigorúnak, de az is tudok lenni, amikor szükséges. Szeretem a gyerekeket egyenrangú félként kezelni, már tapasztaltam, hogy ha én tiszteletet mutatok irántuk, ugyanúgy viszonyulnak hozzám ők is.
-5-
Szeret olvasni? Mi a kedvenc könyve? Nagyon szeretek olvasni. Gyerekként kiolvastam a tiniregényeket, a Verne regényeket, az indiános könyveket, mindig odaképzeltem magam abba a világba, amiről épp olvastam. Nagyon szeretem Peter Marshalnak a Tombol a Hold című regényét, de azokat is szeretem, amiket mostanában olvastam és a könyvtárunkban is megtalálhatóak, ajánlom mindenkinek: Anna Gavaldatól a Vigaszág, Hosseini: Papírsárkány, És a hegyek visszhangozzák, Riikka Pulkkinen: Igaz, Ken Follett regényeit. Szeret utazni? Melyek azok a helyek, ahová szívesen visszalátogatna? Utazni szeretek, viszont nem sok helyre jutottam el, talán majd nyugdíjas koromban. Szívesen visszalátogatnék az Aggteleki cseppkőbarlangba, Miskolctapolcán töltöttünk egy nagyon emlékezetes vakációt. Szeretek kirándulni a hegyekbe, vagy bárhová a szabadba. Kedvenc évszakom a tavasz, ha süt a nap, zöldül a fű, kivirulnak a fák, és kiülhetek az udvarra.
Ha visszagondol az elmúlt évekre, mi az, ami büszkeséggel tölti el? Nagyon büszke vagyok a családomra, a gyermekeimre, és imádom az unokámat. Szeretem, ha békesség van körülöttem, és mindenben próbálom megtalálni azt, ami szép és örömet okoz, még a nehézségek között is.
Fejlődés Sziasztok, Orsi vagyok a Kamasz - panasz rovat írója, ismerős lehet. Ez az utolsó évem a Joannes Kájoni falai között. Remek négy év volt, szerettem itt lenni. A suli mellett majdnem két évig írhattam cikkeket az újságba, hála az osztályfőnökömnek és Negru Réka tanárnőnek. Szerencsés voltam, mert mindig arról írhattam, amiről én akartam. Én választottam ki a témákat, és imádtam ezt tenni. Mert ezt tényleg szerettem és szeretem is. Ez pedig óriási dolog. Számomra az volt. Sok mindenben segített a cikkírás. Fejlesztette a beszédkészségemet, a helyesírásomat, a szókincsemet, olvasásra sarkallt, hogy kimondjam a véleményemet, hogy segíthessek másokon, a velem egykorúakon. Remélem, sikerült is valamilyen szinten. Megerősítette bennem a nyelvek iránti érdeklődésemet, hogy továbbra is ezen az úton maradjak. Egyszóval pozitív hatással volt úgy a jelenemre, mint a jövőmre is. Segített tisztán látni az elkövetkezendő éveket illetően, segített eldönteni, hogy mit is akarok én, mi az, ami érdekel. Csak ajánlani tudom nektek, és az elkövetkező generációknak. Aki szeretné magát kipróbálni ebben, ne habozzon, tegye meg. Megéri, higgyétek el, mindenféle szempontból. Nekem jót tett, és ezért egész életemben hálás leszek. Köszönöm az irányítótanároknak a lehetőséget, köszönöm a bizalmat, a segítséget és köszönöm, hogy én is segíthettem, egy életre szóló élménnyel gazdagodhattam itt. Remélem, másoknak is megadatik ez a lehetőség, hogy mások is lehetnek ilyen szerencsések, mint amilyen én lehettem. Fülöp Orsolya, XII.A
-6-
Ez történt… „Illik tudni” verseny A mai emberek, s főleg a kamaszok sajnos nincsenek tisztában az illemszabályokkal, vagy éppenséggel ismerik a szabályokat, csak nem szeretik betartani őket. Sokan találkozunk olyan esetekkel, mint például valaki zsebre dugott kézzel köszön, kiabál mások után, vagy túl hangosan telefonál. Vagy van olyan is, hogy ha többen vannak, úgy mennek az úton, hogy az egész utat elfoglalják, mások nem számítanak nekik. Ugye mennyire idegesítő? Az osztályfőnökünk, Negru Réka tanárnő úgy gondolta, jobb volna tisztázni ezeket a szabályokat, de mivel nagyon jól ismeri a diákokat, tudta, hogy hiábavaló csak úgy elmondani őket, így ajánlotta, hogy szervezzünk egy „Illik tudni” versenyt osztályszinten. A tanárnő kiválasztott hat diákot, akik különböző helyzeteket kellett bemutassanak, ők voltak a szereplők. Volt egy öttagú zsűrink, akik pontozták a válaszainkat, s végül a többi diák, akik nem szerepeltek, vagy nem voltak zsűritagok, azok négytagú csapatokba szerveződve a versenyzőket képezték.
A versenyt március 10-én, osziórán bonyolítottuk le, a következőképpen: a szereplők előadtak bizonyos helyzeteket, a versenyző csapatok pedig három perc alatt le kellett írják egy lapra, hogy milyen illemszabályokat következtettek le az adott példákból, és még írhattak más általuk ismert szabályokat is, ami az adott témakörnek megfelelt. Összesen négy témakörben mutattak be példákat a szereplők, s miután ezek lejártak, a zsűritagok elkezdték a pontozást.
Amíg a pontozás zajlott, addig a szereplők elmondták, mit mutattak be, s mit lehetett belőlük következtetni, illetve még felolvastak szabályokat Köves J. Julianna: Illik tudni/ A kulturált viselkedés szabályai című könyvéből, ami az alapját képezte az egész versenynek.
-7-
A témakörök a következők voltak: Ki köszön először? Az utcán való közlekedés Önuralom, önfegyelem, műveltség Telefonálás Végül, miután a zsűri befejezte a pontozást, kihirdették az eredményeket. Az első helyezett a „Rémálom” csapat lett. A csapatok oklevelet kaptak, a győztesek golyóstollakat is. Mindenki kapott cukorkát. Érdekes volt a verseny, mindenki tanult valamit belőle.
Silló Orsolya, IX.C
A szabadsághőseinkre emlékeztünk Az 1848-1849-es szabadságharc és forradalom 167. évfordulója alkalmával március 13-án, pénteken 11.10-től Bartis Erika történelem szakos tanárnő előadást tartott a székelyföldi eseményekről.
Az előadás során megtudhattuk, hogy Erdélyben és a Székelyföldön is nagy reményekkel fogadták a bécsi, valamint a magyar forradalom hírét, márciusban-áprilisban tüntetéseket, fáklyás meneteket szervezett az ifjúság, majd október 16-18 között Agyagfalván, Udvarhely mellett gyűlt össze a székelyek küldöttsége, ahol eldöntötték, hogy fegyvert ragadnak. Őseink mindvégig kitartóan harcoltak az olykor reménytelennek tűnő csatákban is, amiért mai napig is példaképként tekintünk rájuk, és fejhajtással adózunk minden év márciusában előttük. A megemlékezést szavalataikkal színesebbé tették: Bucur Tímea XI.D, Gábor Szilárd IX.D, Benedek Balázs XI.E, Szabó Lőrinc XI.C, Mihály Noémi, Olti Jácinta és Szabó Szilvia – X.A.
-8-
Március 15-én a Petőfi Sándor Általános Iskola meghívására Sükösd Annamária igazgatónőnkkel részt vettünk az általuk megszervezett ünnepségen, ahol koszorú elhelyezésével fejeztük ki kegyeletünket a hőseink előtt, valamint 16.30 órától a városi köztéri megemlékezést követően is elhelyeztük iskolánk koszorúját a Petőfi szobornál.
Kézdi Aretta, Imre Elektra, XI. B
A Diáktanács Kupakgyűjtése Véget ért a kupakgyűjtési akciónk. Számomra meglepő az iskola teljesítménye, nagyon sok kupakot sikerült összegyűjteni. Szeretném megköszönni az iskola tanárainak, a diákoknak, akik hoztak kupakokat, és a takarító személyzetnek, akik mondhatni nagyon lelkesen vettek részt a gyűjtésben, hiszen órák után az osztályokban hagyott flakonokról levették és levitték a kupakokat a könyvtár mellett elhelyezett dobozba. Köszönjük Negru Réka, illetve Ambrus Tünde tanárnők segítségét! Az akció lényege az volt, hogy az összegyűjtött kupakok segítségével támogassunk egy mozgássérült embert, hogy megkaphassa a megfelelő tolókocsit. A gyűjtés a Jégkarneválon kezdődött és hétfőn, március 23-án sikerült leadni a kupakokat. Ungurean Nicoleta (X.F) tanuló juttatta el az adományt a kijelölt helyre. Remélem, mindazok számára, akik segítettek, megmarad a jótékonysági szellem.
Varga Ivett, X.F
-9-
Társasjáték-est Negru Réka tanárnő, az osztályfőnököm és az igazgatóság ajánlására megpályáztam egy tanulmányi ösztöndíjat, a Hargita Megyei Diákok a Közösségért szociális és tanulmányi ösztöndíjat. Ebben a pályázatban meg kellett fogalmazzak egy tíz oldalas esszét, amelyben be kellett mutassam, hogy milyen diáktanácsos tevékenységek valósultak meg az idő alatt, amíg én voltam az elnök. Azt is bele kellett foglaljam, hogy a diákok miért nem vesznek részt nagyobb számban a Diáktanács által szervezett programokban, és javaslatokat, ötleteket kellett írnom, amelyekkel jobban fel tudnánk kelteni a diákok érdeklődését, jobban bekapcsolódnának a programjainkba. A dolgozat egyik fontos része az volt, hogy egy olyan kivitelezhető, hasznos ötletet kellett bemutassak, amely növelné a diákok közösségi tevékenységekben való részvételi szándékát. Erre az ötletre a pályázatból nyert összeg minimum 10 %-át kellett visszafordítsam. Negru Réka tanárnővel megbeszéltem, hogy egy Társasjáték-est lenne a legmegfelelőbb, amire megveszem a Dixit Odyssey nevű társasjátékot a DT-nek, amelynek az ára megfelel a pályázatban kiirt minimális 10 %-nak, amit a Diáktanács részére kell fordítani. Megnyertem a pályázatot, és megvásároltuk a társasjátékot. Március 25-én, délután 17:00 órai kezdettel szerveztük meg a társasjáték estet. A plakátot idejében elkészítettem, a kinyomtatott példányokból iskolánk mindkét épületének ajtajára kiragasztottunk egyet-egyet, sőt, a tanári ajtajára is ragasztottunk. Ezen kívül a sulirádióban is többször bemondták, hogy társasjáték-estet szervezünk. Ezen a programon 19 diák, valamint három tanár – a diáktanács két vezető tanárnője, Negru Réka és Ambrus Tünde tanárnők, valamint osztályfőnököm, György Géza tanár úr vett részt. A 19 diákból 12 személy IX.C osztályos tanuló volt. Még volt diák a X.A-ból, X.C-ből, X.F-ből, IX.B-ből, IX.D-ből. A társasjáték-est legnagyobb sikerét a Dixit élvezte, 12 személy végigjátszotta a játékot. Emellett még lehetett játszani különböző kártyajátékokat, mint például Ligretto vagy Solo, valamint a Römy, Tick… Tack… Bumm és a Genial játékokat, de még voltak más játékok is, amelyekre azonban már nem került sor.
- 10 -
A játékest alatt ropit, valamint üdítőt lehetett fogyasztani a DT jóvoltából. Ez az est hozzájárult ahhoz, hogy a diákok szórakozás közben jobban megismerjék egymást, mindenki jól érezte magát, csak mosolygós arcokat lehetett látni. Ezúton is szeretném megköszönni Negru Réka tanárnőnek, az osztályfőnökömnek, György Géza tanár úrnak, valamint iskolánk könyvtárosnőjének, Kovács Editnek a támogatást, hogy végig mellettem voltak, és bármiben segítettek a pályázattal kapcsolatosan. Tankó Barbara, XII.A
Megkérdeztük a Kájonisokat Március másodika és hatodika között került sor országszerte a próbaérettségire, amelyet a tizenegy, illetve tizenkét osztályos tanulók kellett megírjanak. Hétfőn mindenki románból írt, kedden következett a magyar nyelv és irodalom, szerdán a matematika próba, csütörtökön pihenő volt, majd pénteken a tizenkettedikes diákok a választott tantárgyból írtak (földrajz vagy pszichológia a mi iskolánkban). Ezen a héten a IX-X. osztályosok délutáni programmal jártak iskolába. A IX-X. osztályosokat a délutáni programról kérdeztük, a XI-XII. osztályosokat pedig a próbaérettségiről. Nekem nagyon tetszett az, hogy délután kellett járjunk. Reggel sokáig lehetett aludni, délután pedig sokkal jobb kedvvel mentem iskolába, mint reggel. Még lehetne ilyen hét. Jánó Hilda, IX.D Nekem tetszett, csak sokkal fárasztóbb volt, mint délelőtt. És sajnos az ingázás sem volt valami jól megoldható. Rodé Elvira, IX.A Tetszett, hogy délután kellett menni suliba. Jó volt az az egy hét, kicsit kizökkentünk az átlagos suliidőszakból. Szerintem ennek a dolognak van előnye is és hátránya is, mert akinek délután van állandó programja az kell hanyagolja vagy az iskolát vagy a programot. Az előnye pedig az, hogy kipihenten tudnak a diákok menni iskolába. Szerintem mindenkinek jó volt ez az egy hét, nem lenne rossz még egy ilyen hét. Duka Zsolt, IX.D
- 11 -
Szerintem érdekes volt ez a hét, mindenki nagy kíváncsisággal várta, hogy vajon milyen lesz. Nem csak azért volt jó, mert addig aludhattunk, ameddig akartuk, hanem azért is, mert a tanárok engedékenyebbek voltak és a folyosók is csendesek voltak, nem volt az a megszokott zaj. Az ingázóknak kicsit nehéz lehetett, mivel nem mindig úgy volt a vonat vagy busz, hogy jó legyen, de hamar eltelt. Simon Anita, IX.A A próbaérettségire elég sokat készültem, meg akartam tudni, mire vagyok képes, és még mennyit kell fejlődjek. Komolyan vettem, elég nagy hangsúlyt fektettem rá. Az eredményeim többé- kevésbé jók. Egyrészt meg vagyok elégedve, hogy mindenből megírtam az átmenőt, de még kell tanuljak a jobb eredményekért. Demeter Katalin. XII.B Véleményem szerint nagyon hasznos az, hogy már tizenegyedikesen írhatunk próbaérettségit és megvizsgálhatjuk, hogy mit tudunk már, és mi az, amit nem. Mivel a próbaérettségi előtt nekünk egy hét praktikánk volt, ezért én azon a héten tanultam, készülgettem, de nem vettem túl komolyan. Jegyzeteltem, olvasgattam, próbáltam úgy átnézni a dolgokat, hogy véglegesen a fejemben maradjanak az információk. Az eredményeim közepesek lettek. Viszonylag meg vagyok elégedve magammal. Egyedül a román, ami rossz lett, de így legalább tudom, hogy állok. Sok minden múlik a tanárokon is, de szerintem nagyrészt saját magunkon áll, hogy sikerül-e vagy sem, hogy mennyire tesszük oda magunkat és tanulunk rá sulin kívül is. Simon Iringó, XI.E A véleményem az, hogy ez egy jó felmérés és készülés a rendes érettségire, sokan nem veszik komolyan, de úgy gondolom, jó érzés, hogyha jó, átmenő eredménye van a diáknak, viszont feleslegesnek tartom, hogy a tizenegyedikes diákokkal is megíratják ezt az egészet, de összességében ez egy fontos útmutatás. Vitus Szabolcs, XII.A Véleményem szerint nem volt se túl könnyű, se túl nehéz a próbaérettségi, sokat kellett készülni, de szerintem a tizenegyedikesek nem vették annyira komolyan, mint a végzősök, nekünk még hátra van egy év az érettségiig. Szerintem a jegyek elég reálisak. Lakatos Piroska, XI.C Én többet készültem, mint a tavaly tizenegyedikesen. Viszont nem igazán vettem komolyan, mert nem láttam értelmét, vagyis ezzel azt szeretném elmondani, hogy igazságtalanság volt az egész. Az eredményekkel nem vagyok megelégedve, de viszont megtudtam, hogy mennyit tudok, és még mennyit kell tanulnom. Saját magam csapom be azzal, ha most próbaérettségi alatt puskázok. Én ennek az egész próbaérettséginek nem látom értelmét, mert sokan nem azt akarják elérni, hogy megtudják, mennyire sajátították el a tananyagot, hanem azt, hogy mennyit tudnak csalni ahhoz, hogy mások szemében "menőbbek" legyenek. Fejér Andrea, XII.D Kérdeztek: Ambrus Abigél , XI.B, Tankó Barbara XII.A
- 12 -
Megmérettettünk Érettségi szimulálási statisztika Sor. szam. 1 2 3 4 5 6
Osztály XI. A XI. B XI. C XI. D XI. E XI. F Total
Sor. szam. 1 2 3 4 5 6
Letszám 22 27 25 27 20 9 130
Osztály XII. A XII. B XII. C XII. D XII. E XII. F Total
Megjelent tanulók 22 27 24 26 20 9 128
Letszám 26 31 29 24 18 11 139
Tanuló
Megjelent tanulók 26 30 29 23 17 11 136
%
3 4 3 0 2 0 12
13.64% 14.81% 12.50% 0.00% 10.00% 0.00% 9.38%
Tanuló
%
10 9 3 2 0 1 25
38.46% 30% 10.34% 8.69% 0% 9.09% 18.38%
Próbaérettségi 2015 40.00% 30.00% 20.00%
%
10.00% 0.00% XII. A XII. B XII. C XII. D XII. E XII. F
Megyeszinten iskolánk a 17. helyen szerepel az eredmények alapján, de a szakközépsikolákat tekintve a legjobban teljesítetünk.
- 13 -
Talentumok Holló Piroska Immár XI. osztályosként, egy-két rendellenességen kívül egy átlagos lány vagyok és elmondhatom, hogy mindenem a zene. Mondhatni régen volt már, mikor minden elkezdődött, még 2012 őszén, amikor elhatároztam, hogy szüleim beleegyezésével részt veszek az Erdély Hangja tehetségkutatón. Persze úgy a jelentkezés, mint a meghallgatás nem ment olyan egyszerűen, de végül mégis elértem célomat, hála jó pár ember segítségének, akik mindvégig mellettem álltak. Végül elvárásomnál sokkal jobb eredményt értem el, amelyre persze büszke voltam. Nem is sejtettem, hogy még csak akkor kezdődik a java. Hamar eljött a nyár, engem pedig egyre többen kerestek fel. Ünnepségeken, majd koncerteken vihettem pár boldog percet a közönség életébe, miközben én is felemelően éreztem magam. Viszonylag hamar nagyon sok embert megismertem, bővült az ismeretségem. Hamarosan több zenekarnak tagja lettem, melynek száma mára 7-re növekedett. Persze van, melyekben csak ideiglenesen veszek részt, és azon kívül meg tagja vagyok a csíkszentimrei egyházi kórusnak is. Első nagyobb koncertem Csíkszentsimonban volt, a Szent László-napok alkalmával. Legutolsó nyaram mondható eddigi legsikeresebb időszakomnak, hiszen úgy Alcsíkot, mint Felcsíkot bejártam falunapok alkalmából, sőt a csíkszeredai városnapokon is részt vettem. De ha úgy alakult, bálokon, esküvőkön, keresztelőkön, kicsengetéseken is énekeltem. Környezetem nagyon jól fogadja zenei pályámat, beleértve az osztályomat, osztályfőnöknőmet, akik mindig buzdítottak, ha az énekről volt szó, ezért nagyon hálás vagyok nekik. A barátaim, a nagyobb családi köröm is örül a fejlődésemnek, de persze hallottam már olyat is, hogy mióta énekelek, megváltoztam, felsőbbrendűnek érzem magam. Nagyon remélem, hogy ez nem igaz, legalábbis én próbálom, hogy ez ne így legyen. Röviden ejtenék pár szót az iskolában zajló tevékenységem kapcsán is. Nos, már IX. osztályban tagja lettem iskolánk kis zenekarának, több ünnepségen részt vettem, például évzáró, karácsonyi ünnepség, különböző évfordulók stb. Azon kívül, kérésre részt veszek iskolánk önkéntes csoportjának az ünnepségein és a maturándusz ünnepséget is dallal próbáltam még szebbé varázsolni. Holló Piroska, XI.D
- 14 -
Colţ literar Nichita Stănescu – poetul necuvintelor ,,Eu nu mă pot înfăţişa ochilor tăi şi nici auzului tău pentru că eu nu sunt vedere şi nici auz. Eu locuiesc undeva între vedere şi auz, eu sunt o tânjire a tuturor organelor omului, o tânjire de cunoaştere, o tânjire a simţurilor, tânjire a ideilor lui către perfecţiune.” (Nichita Stănescu) Nichita Hristea Stănescu s-a născut pe 31 martie 1933, la Ploieşti, şi s-a stins din viaţă pe 13 decembrie 1983 la Bucureşti. A fost un poet, scriitor şi eseist român ales postmortem membru al Academiei Române. El este considerat drept unul dintre cei mai de seamă scriitori pe care i-a avut limba română, pe care el însuşi o denumea ,,dumnezeiesc de frumoasă”, Nichita Stănescu aşezându-se în galeria poeţilor alături de Mihai Eminescu şi de Tudor Arghezi. Scriitorul a fost considerat de unii critici literari, precum Alexandru Condeescu şi Eugen Simion, un poet de o amplitudine, profunzime şi intensitate remarcabilă, făcând parte din categoria foarte rară a inovatorilor lingvistici şi poetici. Poetul „necuvintelor” se remarcă printr-o mare mobilitate asupra viziunii despre iubire, natură, istorie, logos, moarte, destin, geneză, dar şi printr-un joc al cuvintelor cărora le oferă existenţă materială şi independenţă. Tinerii scriitori care intră în literatură în anii ‘60 sunt: Nichita Stănescu - cu volumele Sensul iubirii (1960), Dreptul la timp (1965), 11 elegii (1966); Ana Blandiana - cu volumele Persoana I plural (1964), Călcâiul vulnerabil (1966); Marin Sorescu - cu Moartea ceasului (1966), Tuşiţi (1970), şi Ioan Alexandru - prin volumele Cum să vă spun (1964) şi Infernul discutabil (1967). Membrii acestei generaţii sunt cunoscuţi şi sub numele de şaizecişti. Nichita Stănescu a fost laureat al Premiului Herder (germ. Gotfried-von-HerderPreis), premiu internațional cultural decernat între 1963-2006 unor personalităţi marcante ale culturilor central şi sud-est europene, care au adus contribuţii semnificative atât culturii proprii, cât şi culturii Europei. Printre laureaţii Premiului Herder îi regăsim şi pe Tudor Arghezi, Ana Blandiana şi Marin Sorescu. Închei articolul din acest număr prin Povestea sentimentală, pentru că, atunci când vine vorba de sentiment, nimic nu poate egala puterea cuvintelor sale: „Pe urmă ne vedeam din ce în ce mai des. Eu stăteam la o margine-a orei, tu - la cealaltă, ca două toarte de amforă. Numai cuvintele zburau între noi, înainte şi înapoi. Vârtejul lor putea fi aproape zărit, şi deodată, îmi lăsam un genunchi, iar cotul mi-înfigeam în pământ,
- 15 -
numai ca să privesc iarba-nclinată de căderea vreunui cuvânt, ca pe sub laba unui leu alergând. Cuvintele se roteau, se roteau între noi, înainte şi înapoi, şi cu cât te iubeam mai mult, cu atât repetau, într-un vârtej aproape văzut, structura materiei, de la-nceput.”
Szász Ervin, clasa a XII-a F
Film Eszter hagyatéka
Vannak emberek, akik elvesznek mindent mindenkitől, azt gondolják, hogy alanyi jogon kijár nekik, eszükbe se jut, hogy valamit adni kellene másoknak, valahogy ez hiányzik a memóriájukból. És vannak emberek, akik odaadnak mindent azoknak, akik csak kapni szeretnek, bár tudják, hogy átverik őket, balgának, sőt hülyének nézik, és ezt mosolyogva teszik, ők az örök vesztesek, de épp ettől ilyen sokszínű a világ, a lélek útjai érdekesen alakulnak, nem lehet tudni, hogyan fog reagálni az ember bizonyos helyzetekben. Erről szól a film, amit legutóbb láttam, címe Eszter hagyatéka, a főhős az örökös vesztes, mosolyogva adja oda mindenét, érzelmeit, a vagyonát és mégis megőrzi a legértékesebbet, az emberségét, tisztalelkűségét, a nagyvonalúságát, emberi büszkeségét, és a néző együttérzése is övé. Pedig székelyesen megvethetné a lábát, csípőre vághatná kezét, dobbanthatna, hogy most már végképp elég a tékozlásból, valami már neki is jár az élettől, hiszen elvesztette testvérét, szerelmét, elszaladtak évei, fiatalsága, és most utolsó értékét kérik tőle, a feje fölé oltalmat nyújtó házat, és ő nem a változástól fél, a kisemmizéstől, hanem a vele egy háztartásban élő öregasszonyról, Nunuról gondoskodik, hogy ő ne legyen vesztes öreg napjaira. Nem önmagára gondol, pedig tudja, hogy most is hazudik neki volt szerelme, Lajos, és nem először teszi, mégis mosolyogva írja alá a már előkészített szerződést. Nem hiszem, hogy sok ilyen embert találunk környezetünkben, szinte érthetetlen számunkra ez az önfeladás, lemondás, nagylelkűség és tisztaság.
- 16 -
Csodálatos balatonparti villában él Eszter és Nunu, csendben, egyetértésben, ám egy napon felbukkan Eszter volt szerelme, Lajos, aki húsz évi távollét után úgy gondolja, hogy Eszter utolsó értékét, ezt a villát akarja megszerezni, amit édesapjától örökölt. Még a család ügyvédje is érthetetlenül áll Eszter nagylelkű lemondása előtt, ám ő is tehetetlen, erős a főhős akarata. Közben csodálatos balatonparti tájak vonulnak el szemünk előtt, enyhítvén a film tragikumát. A kisregény, film kulcsszavai lehetnének: igaz, hamis, gyűrű, ház, múlt, jelen, házasság, kitartás, keménység, behízelgés, lemondás, erkölcsi tisztaság. A forgatókönyv Márai Sándor kisregényéből készült. A film 2008-ban volt bemutatva, a kisregény és a film cselekménye a huszadik század harmincas éveibe vezeti el az olvasót, a nézőt, a film szinte szószerint leképezi a kisregényt, cselekményben, nyelvben. Nagyszerű színészeket választott a rendező, Sípos József. Esztert Nagy – Kálózy Eszter alakítja, Nunut Törőcsik Mari, Lajost Cserhalmi György. Szilágyi Tibort, Udvaros Dorottyát és Eperjes Károlyt is láthatjuk. Hogy mit tanulunk a filmből? Egyrészt bemutatja az odaadó szeretetet, a megtartást, másrészt az örökös tékozlást, az ámítást, az árulást. A nézőn, olvasón múlik, hogy lelke mély tavából melyiket hívja elő, hogy élete során melyik oldalra áll, hogy a vesztes vagy a győztes szerepét vállalja. Választat találunk ebben a kisregényben, filmben, jó olvasást, filmnézést kívánok nektek ebben a hektikus tavaszban.
Diénes Zsófia Anna
- 17 -
Emlékeztető A múlt hónapban újból elkezdett Emlékeztető rovatunkat folytatjuk, de az e hónapi rovat a márciusban született híres nőkről fog szólni. Henriette Davidis Henriette 1801. március első napján született és 1876-ban halt meg. Ő híres szakácskönyvíró volt, a legismertebb klasszikus német szakácskönyv szerzője. A „Praktisches Kochbuch für die gewöhnliche und feinere Küche első kiadása 1844-ben volt, és az eddigi utolsó 2012-ben. Könyveiben kiállt amellett, hogy minden nő részesüljön alapos oktatásban, tanuljanak szakmát, legyenek képesek megállni saját lábukon. Henriette néhány munkája: Beruf der Jungfrau, Puppenköchin Anna, Die Hausfrau, Praktisches Kochbuch für die Deutschen in Amerika. Anna Elizabeth Broomall Anna 1847. március 4-én született egy pennsylvaniai kvéker családba, ahol fontosnak tartották és támogatták a lányok tanulását. Ő egy amerikai orvos volt, 1931-ben halt meg 84 évesen. A Woman’s Medical College of Pennsylvania hallgatója volt, 1871-ben szerezte meg az orvosi diplomáját. A Pennsylvania Hospitalben az első nők között volt, akik a férfiakkal együtt jártak szakmai gyakorlatra. Napirendben volt, hogy a férfihallgatók gúnyolták, megdobálták, kikergették az épületből a nőket. 1872-ben Franciaországba ment nőgyógyászatot tanulni. 1888-ban Philadelphia szegénynegyedében létrehozta az ország első ambuláns nőgyógyászati rendelőjét. Vera Pless Vera Pless amerikai matematikus 1931. március 5-én orosz emigránsok Amerikában született gyermeke, a chicagói egyetemen tanult. Doktori címét 1957-ben Nortwesternben szerezte. Tíz évig a légierő kutatólaboratóriumában dolgozott. 1975-ben kapta professzori kinevezését a chicagói egyetem matematika, statisztika és számítógéptudományi tanszékére. Száznál is több publikációja jelent meg, melyek közül a leghíresebb könyve az „An Introduction to the Theory of Error-Correcting Codes.”
- 18 -
Elizabeth Barett Browning Elizabeth angol költő volt, aki 1806. március 6-án született és 1861-ben hunyt el. A viktoriánus kor egyik legjelentősebb alkotója, de napjainkban is népszerű költőnő. Nyolc éves korában a görög és latin mitológiával foglalkozott, tíz éves volt, amikor „The Battle of Marathon” címmel írt elbeszélő költeményt. Tizenkét évesen anyanyelvén kívül görög, latin és héber nyelven is olvasott. 1825től publikált különböző folyóiratokban. A következő évben már önálló kötete is megjelent. Elizabeth néhány munkája: An Essay on Mind with Other Poems, The Seraphim and Other Poems, The Cry of the Children.
Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova 1937. március 6 –án született, szovjet űrhajós, aki 1963. június 16-án a Vosztok–6 fedélzetén elhagyta a Föld légkörét, és ezzel ő lett az első nő, aki járt az űrben. 48-szor megkerülte bolygónkat, és a felszállás után három nappal sikeresen visszatért. Szabadidejében ejtőernyőzött. 1959. május 21-én végrehajtotta első ejtőernyős ugrását. Összes ugrásainak száma: 125.
Both Emőke, IX.C
- 19 -
Önkéntesek Ünnepi percek az időseknél
Nőnap alkalmából a csíkzsögödi Providencia Idősek Klubjának tagjai tiszteletére iskolánk önkéntesei, valamint néhány lelkes jelentkező egy kis előadással lepte meg a résztvevőket. Az ünnepi műsor zenés-verses összeállítást tartalmazott. Voltak, akik szavaltak, páran pedig a hangszertudásukat mutatták be. Volt közülünk, aki furulyázott, fuvolázott és gitározott. A legnagyobb kihívást a közösen énekelt dal (Skorpió: Dédapám) jelentette, amelyet gitárral és csörgődobbal kísért két társunk.
Pénteken, március 13-án került sor a látogatásra. Az idősek már kíváncsian várták, mivel készültünk. Páran érdeklődtek, hogy hol maradt néhány ismerős arc, de ők a próbaérettségi miatt nem tudtak részt venni. Az előadás meghitt hangulata egy-két idős szemébe könnyeket csalt, mindenki örült és meghatódott a mi kis ünnepi műsorunktól. A végén virágot ajándékoztunk a klub női tagjainak, akik hálából süteménnyel, cukorkával és üdítővel kínáltak bennünket. Ottlétünk záró perceit közös éneklés töltötte ki. Búcsúzáskor az idősek megköszönték az előadásunkat, és kértek, hogy még sokszor látogassunk el hozzájuk. Résztvevők: IX. A osztályból Bíró Tünde (gitár), Jakab Blanka (szavalat), Kulcsár Tímea (furulya), Simon Anita (szavalat), Ródé Elvira (fuvola), Szabó Tímea (furulya) X. E osztályból Szabó Noémi, Ványolós Noémi, Vakaria Emilia (ének), a XI.D osztályból Holló Piroska (ének). Kísérő tanáraink: Kiss Csilla, Nagy Ildikó és Tőkés Éva. Kulcsár Tímea, IX.A
- 20 -
Kamasz - panasz A természet Természet, egy csoda. Ebben élünk, ebben létezünk, ez a mi biztonságot jelentő világunk. Tudom nem olyan izgalmas a téma, viszont mindig természetesnek vesszük, hogy létezik és a rendelkezésünkre áll, ami így is van. Ezért nem gondolunk arra általában, hogy vigyázni kell rá. A környezettudatosság nem butaság, vagy felesleges dolog, hanem egy alapvető szempontnak kellene lennie. Gondoljunk csak bele, mi mindent kapunk a természettől. Mindent! Mindent tőle kapunk: az ennivalónkat, a vizet, a lakóhelyünk megépítéséhez szükséges alapanyagokat, sorolhatnám még akár 100 oldalban is. Mégsem vigyázunk rá eléggé. Az utcák tele vannak szeméttel, a levegő szennyezett, az ivóvizünk is, mindenhol ahol az ember jár, otthagyja a nyomát, a parkokban a fákat kivágják azért, hogy plázát építsenek a helyére, rengeteg sok hulladék kerül a talajba, ami szennyezi azt, ezáltal megszennyezve az ennivalókat, az élelmiszereket is. Ezek mind pusztítják az állatállományt, a növényeket, a tiszta levegőt, a Földet. Nem szörnyű? Hogy micsoda diktátorrá tud válni az ember, sokszor a hatalomért és pénzért veszélyezteti az emberiség életét és a természetet. Mennyivel jobb lenne, ha mindenki a kukába dobná el a szemetet! Ha tudatosan gondolkodna, vigyázna a környezete tisztaságára, szelektíven gyűjtené a hulladékot, ezzel hozzájárulva az újrahasznosításhoz is. Az igazság az, hogy a természet készletei is végesek, ezért kell rá még inkább odafigyelnünk! A másik pedig, hogy értékelni is kell és hálásnak lenni, mert ingyen kaptuk és nem csak a mienk, hanem tovább is kell adni. Pótolni kellene a kivágott fákat, újrahasznosítani, amit tudunk, és ahogy csak lehet, megőrizni a tisztaságot, a természetességet. Segítsetek ti is ebben, s gondoljatok erre, ha legközelebb eldobtok egy műanyag palackot az utcán vagy összegyűrtök és eldobtok egy papírt, amit nem használtatok fel. Jegyezzétek meg: a világot nem apáinktól örököltük, hanem gyermekeinknek kell továbbadnunk! Fülöp Orsolya, XII.A
- 21 -
SzakMa Turizmus Madéfalva A székelyek lakta falu neve mára egybeforrt a „madéfalvi veszedelem” kifejezéssel, Csíkszeredától 10 km-re, északra található, felcsíki falu. Első írásos emlék egy adóösszeírás 1567-ből, amelyben Amade ffalwa néven említik. A név tehát alapítójától származik, Ammadeus latin szó, melynek jelentése „Szeresd az Istent”. „Siculeni” a település román elnevezése, amely az 1764. január 7-én elesett halottak tiszteletére állított emlékmű nevével megegyező “Siculicidium” szóból származik. Itt született 1727-ben Zöld Péter római-katolikus pap, aki az 1762-1764 közötti kényszersorozások elleni székely ellenállás egyik vezetője volt. A madéfalvi Zöld Péter 1-es számú Általános Iskola róla kapta a nevét. Jézus Szíve temploma kerítésében látható az emlékére felavatott Zöld Péter - szobor. A falu egyik legnagyobb látványossága a SICULICIDIUM emlékmű, melyet a székelyek ellen elkövetett tömeggyilkosság emlékére állítottak. A falu templomát 1923-ban szentelik fel, Jézus Szíve tiszteletére. Az eltelt évtizedek során többször javították a templomot. Udvarán több alkotás található. Az 1948-as szabadságharc elesetteire emlékeztető kapu, az első és a második világégés emlékműve, a Zöld Péter - szobor, valamint a nemrégiben állíttatott Jézus Szíve - szobor, mind azt hirdeti és jelképezi, hogy Madéfalva próbálja megőrizni és megtartani ősei emlékét és tisztelni azok munkáját. A faluban, kiépített tanösvényen járhatók körbe a madéfalvi veszedelem fontosabb pontjai. Az emlékműtől induló ösvényt bejárva, tizennégy, az eseményekhez köthető stáció segítségével ismerhetik meg a látogatók az 1764-es Siculicidium történetét. Az elszállásolás a helyi emberek házaiban, valamint a Csengettyűs és az Amadé panziókban lehetséges. Falubeli rendezvények: Évente megrendezésre kerülő főbb közösségi rendezvények a Jézus szíve búcsú, a falunapok, a szüreti bál, a 18 éves nagykorúsítási bál és az őszi betakarítás ünnepe, a hagymafesztivál. Több műkedvelő csoport alakult az évek során, mint például a Délibáb Társulat, Madéfalvi Dalkör, Rokolya Dalkör, Madéfalvi Mereklye és a Gyerek Néptáncegyüttes. Blága Lilla-Dorottya, Császár Márta, XI. D
- 22 -
Sport Fotball eredményeink Kispályás labdarúgásban az elmúlt 7 év legjobb eredményeit értük el a 2014/2015ös tanévben, a Testnevelés és Sport Tantárgyolimpiászon. 2015. január 26-án került megrendezésre a városi szakasz. Nagy küzdelmek árán, de végül iskolánk csapata lett a városi bajnok, így ők képviselhették Csík körzetet a megyei szakaszon. A megyei szakasz házigazdája iskolánk volt február 27-én. Csík körzetből iskolánk csapata mellett még az Octavian Goga Gimnázium vehetett részt, valamint képviseltették magukat Gyergyó, Keresztúr, Udvarhely és Maroshévíz körzetek is. Színvonalas mérkőzéseket láthattunk. Megyei szakasz eredménye: I. Bányai János Műszaki Szakközépiskola- Székelyudvarhely II. Joannes Kájoni Szakközépiskola - Csíkszereda III. Colegiul Național Octavian Goga – Csíkszereda A Joannes Kájoni Szakközépiskola csapata: Somogyi Pál (IX.A), Pál Örs (XII.A), Rafael Krisztián (XI.E), Kurkó Márk (XI.A), Czimbalmos Zalán (XII.C), Szöllősi Márton (XII.D), Dávid Norbert(XII.D), Sebestyén Tamás (X.D), Székely Tamás (XII.A), Kakasi Gellért (X.A), Gál Csaba (XI.D), Zamă Orbán Róbert (X.C) .
Borbély Botond - Testnevelő tanár
- 23 -
Köszönet a szerkesztőknek, a diákoknak írásaikért, tanárainknak munkájukért és tanácsaikért, valamint az iskola vezetőségének a támogatásért!!!
Irányítótanár: Negru Réka Szerkesztők: Negru Réka tanárnő, Kovács Edit könyvtáros Cikkírók: Fülöp Orsolya,Tankó Barbara – XII.A, Szász Ervin – XII.F, Ambrus Abigél, Imre Elektra, Kézdi Aretta – XI.B, Blága Lilla-Dorottya, Császár Márta, Holló Piroska – XI.D, Varga Ivett – X.F, Kulcsár Tímea – IX.A, Both Emőke, Silló Orsolya – IX.C, Lackó Nóra – IX.D
Diénes Zsófia Anna, Negru Réka, Borbély Botond tanárok, Kovács Edit könyvtáros. Korrektúra: Lestyán Csilla, Oanea Larisa tanárnők A fedőlap grafikáját készítette Boros Zsolt rajztanár.
- 24 -
