2015. december 4. szám VIII. évfolyam
Liceul Tehnologic Joannes Kájoni Szakközépiskola
Miről olvashatsz?
Ez történt… Megkérdeztük a kájonisokat Talentumok Irodalom-Colţ literar Zene Kamasz- panasz Életutak Önkéntesek
SzakMa
Az időjárás a bolondját járatná velünk? Ebben az időszakban, advent majd karácsony során, az emberek megpróbálnak kicsit változni, próbálnak jobbaknak lenni. Többet törődnek magukkal, másokkal, kitakarítják otthonaikat, de szívüket és lelküket is, és igyekeznek szeretni. Majd az év véget ér. Az igazán jó csak az lenne, ha ezt a magatartást egész éven át folytatni lehetne. Az ünnepek szigorú velejárója a hó lenne, nyilván ti is tűkön ülve vártátok, hogy csak egy kis havazás jöjjön már, hiszen a karácsony nem az igazi hó nélkül. De az időjárás, mintha csak a bolondját járatná velünk, hisz bizonyára ti is észrevettétek, előfordult, hogy a nap olyannyira sütött, hogy inkább egy tavaszi délutánnak felelt volna meg, mintsem decemberinek. Volt, hogy az apró kis pelyhekből szőtt hófehér szőnyegen át ballagtunk iskolába, mely a nap végére, mintha ott sem lett volna, eltűnt. Pedig nagy szükségünk volna rá a karácsonyhoz! Hátha az új év majd elhozza a várva várt havazást is! E havi újságunkban a megszokott rovatok mellett a Diáktanács karácsonyi programjairól olvashattok, ugyanis december hónap folyamán megrendezésre került a karácsonyi osztálydíszítő verseny és a karácsonyi filmklub, és megvolt az év végi, ünnepi karácsonyi műsora is az iskolánknak, valamint a Szabálytalan szabályok az élethez című előadássorozat első bemutatója is. Több interjú is készült, ezeket is figyelmetekbe ajánljuk, meg persze az összes cikkünket. Olyan rovat is folytatódik, amelyre még az idei tanév lapszámaiban nem került sor. Tartalmas olvasást kívánok minden kedves olvasónknak.
Boldog új évet, sok sikert, egészséget, kitartást kíván a Kájoni Diáktanács! :) Laczkó Nóra, X.D
X.C -2-
Ez történt… Schimb de experiență în cadrul proiectului ” Să comunicăm în limba română” În data de 26 noiembrie 2015, un grup de 18 elevi din clasele terminale, selectați în proiectul ”Să comunicăm în limba română,” a vizitat Liceul Tehnologic ”Liviu Rebreanu” din Bălan. În cadrul acelei întâlniri, elevii au interacționat în limba română cu elevii clasei a XII-A, în vederea îmbunătățirii competențelor de comunicare în limba română.
Programul educativ, desfășurat sub îndrumarea profesorilor de limba și literatura română de la cele două licee, a avut două părți importante. Prima parte a activității s-a realizat într-o sală de clasă, iar a două parte într-un cadru nonformal, în afara spațiului instituțional. Ora de comunicare a debutat cu un joc didactic de cunoaștere, prin intermediul căruia s-a creat o atmosferă destinsă, emoțiile inițiale dispărând astfel. Rezolvarea unui text la prima vedere, structurat după cerințele examenului de bacalaureat, a reprezentat momentul următor al activității de la clasă. Munca în echipe mixte a înlesnit comunicarea, astfel elevii maghiari au fost ajutați de elevii români în clarificarea sensurilor unor cuvinte, precum și în formularea corectă a enunțurilor. A doua parte a programului didactic s-a desfășurat în afara spațiului școlar, într-o ambianță plăcută. Elevii celor două licee s-au așezat la mesele unui restaurant, discutând despre teme diverse, liber, fără emoții. Noua situație comunicațională, realizată prin intermediul activității nonformale, a facilitat dialogul elevilor maghiari cu elevii români, contribuind la exersarea limbii române şi la activizarea vocabularului pasiv al participanţilor. Mulțumim doamnei dr. Nemeș Cristina, profesoară de limba și literatura română la liceul gazdă, pentru colaborare și pentru sprijinul acordat, dând dovadă de măiestrie și un deosebit tact pedagogic în derularea programului interetnic. Din feedback-ul participanților reiese că schimbul de experiență educațional a fost util, întrucât elevii maghiari apreciază această modalitate de exersare a limbii române. În continuare, redăm spre exemplificare opiniile unor elevi participanți la proiect, cu privire la programul educativ desfășurat la Bălan: Activitatea cu elevii clasei a XII-A de la Liceul Tehnologic ”Liviu Rebreanu” din Bălan, a fost foarte utilă. Când am ajuns la școală, am fost întâmpinați cu drag de cei de acolo.
-3-
Prima parte a activității s-a desfășurat într-o sală de clasă, unde ne-am așezat la mese, formând grupuri mixte. Ne-am prezentat, apoi am rezolvat un test elaborat după cerințele de la examenul de bacalaureat. În a doua parte a activității de socializare ne-am străduit să aflăm despre colegii noştri mai multe informații, chiar dacă întrebările și răspunsurile noastre erau uneori stângace și incorecte. Elevii din școala gazdă au fost prietenoși și ospitalieri. Spre finalul întâlnirii, am stabilit că ne vom mai întâlni și cu alte ocazii. Ne bucurăm mult că am avut oportunitatea să participăm la un astfel de program. Kézdi Aretta, Imre Elektra XII.B Orele de comunicare în limba română desfășurate la Bălan au fost utile. Fetele cu care am discutat, ne-au ajutat să ne exprimăm corect în limba română. Vom ține legătura cu ele pe facebook. Péter Adél, György Emőke XII.D Acest schimb de experiență ne rămâne ca o amintire plăcută. Atât băieții, cât și fetele cu care am realizat mici conversații au fost înţelegători și drăguți, ne-au ajutat să ne exprimăm mai uşor în limba română. Am vorbit despre diverse teme de exemplu, școala, bacalaureatul, planurile de viitor, petrecerea timpului liber. Szabó Lehel XII.C, Demeter Anasztázia XII.E La început am avut emoții, dar fetele cu care am lucrat în echipă au fost drăguțe. Atât prin rezolvarea exercițiilor, cât și comunicând cu ele am însușit cuvinte noi în limba română. Minutele de comunicare desfășurate în afara sălii de clasă, într-o ambianță plăcută, au fost extrem de utile. Imre Bernadett, Imre Gyöngyvér XII.E Mi-ar plăcea ca acest program să aibă continuitate, să ne mai întâlnim cu elevii din Bălan, în vederea dezvoltării competențelor de comunicare în limba română. Lacz Izabella XII.C
dr. György Géza-Árpád,Kiss Csilla tanárok
-4-
Erőszak, bántalmazás, bullying A Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság a Családon belüli erőszakkal foglalkozó osztálya és Tanácsadó központja az idén második alkalommal szervezte meg az Erőszakmentes napokat november 25. (a Nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja) és december 10. (az Emberi jogok nemzetközi napja) között. A családon belüli erőszak, habár még mindig tabunak számít, létezik, és az első lépés a megszüntetéséhez vezető úton, ha nyíltan beszélünk róla. Részt vettem a Normalitás ünneplése című rendezvény keretén belül egy kerekasztal megbeszélésen, ahol arra hívták fel a figyelmünket, hogy társadalmunkban sokkal többen érintettek ez ügyben, mint gondolnánk. Ekkor jött az ötlet, hogy beszéljünk erről iskolánk falai között is. Először Tőkés Éva pszichológus kolléganőmhöz fordultam, aki szívesen fogadta a kezdeményezést, majd a Diáktanácshoz, amely úgy döntött, hogy csatlakozik a programhoz egy ismeretközlő előadással, amelyre Benedek Noémit hívtuk meg a fent említett intézmény képviseletében. A Diáktanáccsal közösen hasonló beszélgetéseket, előadásokat, tájékoztatókat tervezünk olyan, a valós élet problémáit érintő témákban, amelyeket szakóra alatt csak érinthetünk, de érdemesnek tartunk bővebben tárgyalni. A diákokkal folytatott közös ötletbörzén az előadások keretcíme Szabálytalan szabályok az élethez lett. A december 11.-én 12 órától a Multimédia teremben tartott bemutató során Benedek Noémi tisztázta az erőszak formáit: beszélhetünk verbális, fizikai, kapcsolati, cyber-bullying-ről, iskolai erőszakról. Kitért arra, hogy a gyerekek 25-32%-a tapasztal ilyen jellegű bántalmazást, gyakran a bántalmazó maga is bántalmazott a saját családján belül. A legtöbb esetben viszont nem tudjuk, mi a teendő, hogyan lehet megszüntetni a kialakult helyzetet. Beszélj valakivel! Bántalmazás áldozatának lenni nem szégyen, egy állapot, amit a lehető leghamarabb meg kell szüntetni. Kivel lehet beszélni? Baráttal, szülővel, tanárral, pszichológussal, s végül, ha életveszélyben vagy, hívd a segélyvonalat (112) – mondta a pszichológusnő. Az iskolai erőszak ellen ajánlott valamelyik stratégiát használni: elkerülés, figyelmen kívül hagyás, humor, közönyösség, határozottság (“Hagyj békén!”), barátok keresése. A családon belüli erőszaknak is több fajtája van: fizikai, verbális, szexuális, elhanyagolás. Itt is érvényes a szabály: Beszélj róla! Ne érezz bűntudatot, ne okold magad – mert a bántalmazó igyekszik elhitetni veled, hogy te tehetsz róla, hanem beszélj róla, ez nem titok: bűncselekmény! Ha otthon veszélyben vagy, ajánlott néhány óvintézkedést tenni: konyhától, fürdőszobától távol maradni, olyan helyiségben ajánlott tartózkodni, ahol van a külvilág felé ajtó vagy ablak, életveszély esetén hívni kell a segélyvonalat. Ha nincs közvetlen életveszély, de a bántalmazás folyamatosan fennáll, Hargita megyében hívható a 0800 800 303 magyar nyelvű segélyhívó, ahol eligazítást tudnak adni. Az erőszak egy másik nagyon elterjedt formája – ami nem olyan látványos, mint a fizikai bántalmazás nyomai – habár az agresszor gyakran arra is figyel, hogy ne hagyjon jól látható nyomokat – a verbális bántalmazás. Gyerekként nehéz kilépni ebből, így a belső megerősítés vezethet megoldáshoz.
-5-
Koncentrálj arra, hogy mit csinálsz jól, a többi emberre. Ne hibáztasd magad, légy büszke magadra – minden embernek vannak pozitív tulajdonságai még akkor is, ha időnként nem érzékeli őket. Ne akard kontrollálni az agresszor viselkedését, csak a sajátunkat tudjuk! Nincs egy egységes recept, ki kell próbálni, hogy az adott esetben milyen technika használható. Stop the Violence or i’ll kill you! Bartis Erika tanárnő
Karácsonyi osztálydíszítő verseny Az adventi időszakban, a karácsony közeledtével egy kicsit mindenki elkezd jobban odafigyelni a másikra, több törődést és szeretetet nyújt társainak, mint az év többi napján, hisz a karácsony a szeretet ünnepe, az advent a karácsonyra való készülődés. Diáktanácsunk idén is megrendezte (hatodik alkalommal) a már hagyománnyá vált Karácsonyi osztálydíszítő versenyt, mely, mint már kiderült, kiváló lehetőséget nyújt minden osztály, és a hozzá tartozó minden egyes diák számára, hogy valamit tegyen a közösségéért, hogy kimutathassa kreativitását, törődését és szeretetét. Nagyszerű csapatépítő tevékenység, ugyanis elképzeléseink szerint az osztály minden tagjának tennie kell valamit azért, hogy egy egységes kerek egész legyen a végeredmény. A feldíszített osztályok szívmelengető, karácsonyi hangulatot varázsoltak az egész iskolába, így a diákok is szívesebben tartózkodtak úgy az épületben, mint termeikben. Versenyünk ez évben is sikeresnek bizonyult, ugyanis összesen 16 osztály nevezett be, melyből egyet sajnálatos módon ki kellett zárnunk, mivel az nem felelt meg a verseny, az iskola szabályzatának. A zsűritagoknak így is roppant nehéz dolga volt a döntést illetően, sokáig gondolkodtunk, míg sikerült felállítanunk a végső sorrendet. Hiszen voltak, akik énekkel, zenével vártak bennünket, mások üzenetet hagytak nekünk, láthattunk mesés adventi koszorúkat:
és díszes, ötletes karácsonyfákat is.
-6-
A legtöbb teremben találtunk valamit, ami különleges, vagy egy szép rajzot, vagy egy ötletes díszítő elemet, vagy épp az ajtójukra tettek valami szép, ötletes díszítést.
Viszont van pár olyan osztály, amely mindenképp említésre méltó, ugyanis ők időt és energiát nem sajnálva, minden erejüket és kreativitásukat felhasználva teljesen átalakították osztálytermüket, nem csoda, hogy ők lettek a díjazottak. Ezen osztályok egyike a X. A, amely a bölcsesség és tudás termeként tárult elénk, amit már az ajtón levő bagoly is jelzett. Itt minden padon egy bölcs idézetet olvashattunk, a karácsonyfájuk is könyvekből készült, az ablakokról kis papírból készült baglyok figyelték a termet, a bennünket fogadó diákok pedig azt is elárulták, hogy van egy saját osztályhimnuszuk is, amit le is játszottak nekünk, míg mi az apró részleteket is megfigyeltük. Említésre méltó a X.C osztály is, mely a minyonok varázslatos karácsonyába engedett betekintést nyerni. Ebben a teremben minden a kis sárga mesehősökről szólt. A táblára saját nyelvükön fel is írták az osztály kis minyonjainak történetét, melyet persze le is fordítottak nekünk, hogy megértsük. Egy csodálatos terem volt, melyből kilépve máris visszamentem volna, hiszen olyan jó érzés volt egy ilyen mese részesévé válni. A zsűri tíz kritériumban pontozott, hogy mennyire kreatív, eredeti, munkát igénylő, hagyományos, hangulatos, díszes, esztétikus, mesés, télies, karácsony szellemiségét kifejező a díszítés. A díjazott osztályok: X.A Legkreatívabb, legmunkásabb, legbölcsebb díszítésért.
-7-
X.C Legeredetibb, legmesésebb díszítésért.
IX.D Legtéliesebb, legdíszesebb
XII.D Leghangulatosabb, leghagyományosabb
IX.A Legesztétikusabb díszítésért.
-8-
Dicséretben részesült: IX.C osztály
X.B osztály
A többi osztály: X.D, IX.E, XII.B, XI.A, XI.E, X.B, XI.B, IX.B részvételi oklevélben részesültek. Célunk, mint mindig, ez alkalommal is az volt, hogy a diákok jól érezzék magukat, megmutassák kreativitásukat, ráhangolódjanak a karácsonyi ünnepekre. Reméljük, ezt sikerült is megvalósítanunk, és sikerrel zárhatjuk a 2015-ös évet. Laczkó Nóra, X.D
Karácsonyi filmklub Diáktanácsunk ebben a hónapban rendezett filmklubján, szem előtt tartva a közelgő ünnepeket és a karácsonyi várakozást, a Polár Express című animációs filmecskét tűzte ki vetítésre. Robert Zemeckis filmje iskolánkban is roppant nagy sikernek örvendett, ugyanis rendkívül nagy létszámmal gyűltünk össze a multimédia teremben, a film pedig mindenkit magával ragadott. Nekem is nagyon tetszett, annak ellenére, hogy láttam már párszor, hiszen minden alkalommal valami újat véltem felfedezni benne, és valami nagyszerű karácsonyi melegség járja át szívem a hatására. Arra biztat, hogy higgyünk rendületlen. A film főhőse egy mindössze tíz éves kisfiú, aki fiatal kora ellenére már nem hisz a Mikulás létezésében. Karácsony éjjelén viszont házuk előtt hatalmas zajjal egy vonat áll meg. Ez a Polár Express, mely a kisfiúval és a többi pizsamás utasával együtt az Északi-sarkra siet, ahol a Mikulással és manóival találkoznak. Főhősünk a Polár Expressel megtett útja során megtanul hinni, bízni, szeretni és még új barátokra is szert tesz. Laczkó Nóra, X.D
-9-
Karácsonyi előadás Szokáshoz híven, idén is, 2015.12.18-án megrendezésre került a karácsonyi előadás, melyet iskolánk diákjai adnak elő nagy örömmel, évről-évre. Az előadás kicsi ízelítőt ad a karácsony hangulatához. Tanárok irányításával jött idén is létre ez a kis műsor. Sárossy Gabriella, magyar szakos tanárnőnek, Balog Olga, hittan szakos tanárnőnek, és Glodeanu Cristinel aligazgató úrnak tartozunk köszönettel, hiszen nélkülük nem valósulhatott volna meg az előadásunk. Az előadáson iskolánk minden tanára kíváncsian vett részt, mint az ezelőtti években is, és érdeklődő szemekkel, mosolygós arcokkal nézték a kis előadást, de a diákok közül is sokan eljöttek, akiket érdekelt diáktársaik fellépése. Sükösd Annamária igazgatónő nyitotta meg az előadást köszöntő beszédével. Ezt követte Sárossy Gabriella tanárnőnek a csoportja egy verses-zenés összeállítással, meg néhány levél felolvasásával, amelyeket gyerekek írtak az angyalnak. Erre a műsorra osztálytársaimmal: Simon Vivien, Kulcsár Timea, Rodé Elvira, Jakab Blanka, Bíró Tünde X.A és évfolyamtársainkkal: Bogos Orsolya,Nagy Orsolya X.B, Bucur Jácinta, Nagy Krisztina, Péter Bernadett X.C, Laczkó Nóra X.D készültünk fel. A zenét Lakatos Nóra (énekes), János Zsombor (gitár), Silló Róbert (zongora) XII.A, Molnár Norbert (hegedű) XII.E diákok szolgáltatták.
Majdnem minden nap próbáltunk. A tanárnő tartotta össze a kis csapatot, segített a szövegek hangsúlyozásában, meg sok más dologban is. Mindig, ha kérdezi, hogy kikre számíthat verset mondani, előadáson részt venni, mi mindig jelentkezünk. Ránk számíthat, mert nemcsak, hogy a próbák telnek jól, de tanulunk is minden alkalommal valami újat. A mi műsorszámunk után a kolindálók következtek: Tompea Ramona, Részeg Gabriella, Ungureanu Nicoleta XI.F, Kelemen Alpár X.D, Holló Piroska XII. D, zenészkísérők: Kacza Zsolt ( iskolánk volt diákja),Silló Róbert XII.A, Molnár Norbert XII.E. Ők Glodeanu Cristinel aligazgató úr felügyelete alatt próbáltak az előadásra. Az előadás harmadik mozzanatát Balog Olga hittan tanárnő által szervezett színdarab, A kis gyufaárus lány, Andersen meséjének átdolgozása képezte, amelyben IX., XI. és XII. osztályos diákok vettek részt.
- 10 -
Úgy gondolom, hogy a tavalyhoz hasonlóan, idén is jól sikerült az előadásunk, tetszett a jelenlevőknek, hiszen a tanárok, diákok arca is ezt tükrözte. Mi is nagyon jól éreztük magunkat, bár, mivelhogy mi kezdtük, eléggé izgultunk. De nem is kell mondanom, hogy minden félelmünk elmúlt, amikor elkezdtünk szavalni, olvasni. Jövőre is részt szeretnénk venni, mert úgy érezzük, nincs szebb, mint örömöt szerezni másoknak. Szeretném megköszönni mindannyiunk nevében a lelkes figyelmet! Remélem, mindenkinek kellemes ünnepekben volt része! Simon Anita, X.A
A kis gyufaárus lány A karácsonyi műsor színdarabja A történet egy szegény kislányról szól, aki az édesapja szívtelensége miatt még Karácsonykor is kénytelen kimenni a hideg utcára gyufát árulni. A kislány próbálkozása során sokféle emberrel találkozott, de mivel nem tudta eladni az áruját, nem mert hazamenni, így megfagyott, és felköltözött az égbe a nagymamájához. Nekünk, szereplőknek, az első feladatunk az volt, hogy megértsük az adott szerep mondanivalóját. Először kicsit nehezen ment, de aztán belerázódtunk, és sikerült december 18-án előadni a darabot. Minden nap nagyon sokat gyakoroltunk, keményen dolgoztunk, hogy egy kis szeretetet juttathassunk közönségünk szívébe, és rámutassunk arra, hogy a Karácsony nemcsak a fáról és az alatta lévő ajándékkupacról szól, hanem a kis Jézus születéséről, a szeretetről és az összetartásról is. Voltak nehézségeink, de türelmesek voltunk és megoldottuk. Sajnos, csak az előadás előtt tudtunk a színpadon próbálni, mert foglalt volt, ezért mindig más-más osztályteremben készültünk. Aztán eljött a nagy nap, mindenki ideges volt, izgult, és vártuk, hogy már túl legyünk rajta. Tíz órától megtartottuk az utolsó próbát, átöltöztünk és átmentünk a Kós Károly dísztermébe, az előadás színhelyére. Nem mi voltunk az elsők, így megnéztük a másik két műsorszámot, s azután következtünk mi. Mindenki tudása szerint alakított, és én úgy érzem, elértük a célunkat.
Csók Annamária, XI.B
- 11 -
Szereplők: Narrátor: Bucur Timea XII D Gyufaárus lány: Opra Cintia IX C Suhanc: Szőcs Antal IX D Apa: Tiron Ábel XI B Hölgy: Cilip Júlia Orsolya XI B Gyerek: Bejan Andrea XI B Szavalt: Bogos Mária Orsolya X B 1. Polgár: Bene Szabolcs XI B 2.Polgár: Szőcs Arnold XI B 3.Polgár: Kajcsa Antal XI B Mária: Csók Annamária XI B József: Gál Csongor XI B Ének: Holló Piroska XII D Kórus: Antal Orsolya IX C Antal Angyalka XII D Blága Lilla Dorottya XII D Császár Márta XII D Holló Piroska XII D Köszönet a szereplőknek és mindazoknak, akik támogatták a munkánkat. Balog Olga tanárnő
Megkérdeztük a kájonisokat A mostani rovatban arról kérdeztem diáktársaimat, hogyan vettek részt a karácsonyi előkészületekben, beneveztek-e a karácsonyi osztálydíszítő versenyre, volt-e adventi koszorújuk, és vettek-e részt a karácsonyi filmklubon, amin a Polar Express című animációs film került vetítésre. „Az én osztályom karácsonyi zenével, őrangyalozással, meg az osztály díszítésével teremtette meg a karácsonyi hangulatot. Beneveztünk a díszítő versenyre. Nagyon élveztük, nekem személy szerint nem volt részem eddig osztálydíszítésben, de szerencsére most adódott alkalom, hogy részt vegyek benne a saját osztályközösségemmel. Volt adventi koszorúnk, aminek az elkészítésében a vallás tanárnőnk segített, amit köszönünk neki. Én személy szerint nem voltam a filmklubon, mert én már láttam a filmet.” Opra Cintia,IX.C „A mi osztályunk nagyon aktív volt, mindenki nagyon várta, hogy szépbe öltöztessük az osztályt. Természetesen beneveztünk, nagyon örültünk ennek a lehetőségnek. Igen, még adventi koszorút is készítettünk a vallás tanárnő segítségével. Én sajnos nem tudtam elmenni a filmklubra. De nagyon jó volt, mert az osztállyal azelőtt néztük meg ugyanazt a filmet. Így mi sem maradtunk ki belőle.” Antal Orsolya,IX.C
- 12 -
„Voltam a filmklubon és nagyon tetszett a film, nagyon hangulatos volt és tetszett, hogy az ünnephez kapcsolódó filmet néztünk. Az osztályomban volt adventi koszorú, mellyel a termet hangulatosabbá tudtuk tenni. Az én osztályom nagyon sokat dolgozott az osztálydíszítő versenyre, mindenki bekapcsolódott a munkába, volt, aki jobban küzdött az eredményért, hogy az osztály a kiválasztott témánk, a minyonok történetének megfeleljen. Kisebb vitákkal, de szorgos munkával az osztályom nagyon szépen fel lett díszítve, melyre a legeredetibb, legmesésebb díszítésnek megfelelő díjat kaptuk.” Szabó Erika, X.C „Az osztályom mindegyik tagja nagy örömmel, határozottan, jobbnál jobb ötletekkel állt elő az idei osztálydíszítő versenyre. Nagy volt az összhang, ami segített abban, hogy tervünket megvalósítsuk. Adventi koszorúnk is volt, amit az osztály közösen készített, díszített. Természetesen beneveztünk idén is a versenyre, melynek eredményeként megnyertük a legkreatívabb, legmunkásabb, legbölcsebb díszítésnek kijáró díjat, melyet büszkén vehettünk át az erre a célra tartott négyszögben. A filmklubon sajnos nem voltam, de hallottam, hogy nagyon jó filmet vetítettek, sokan voltak és jól érezték magukat." Sándor Lídia, X.A „Az osztályunk is feldíszítette a termet, mind eddig minden évben. A díszítésünk témája a négy évszak volt, amit a négy falon kiviteleztünk, és amit egész évben meg szeretnénk tartani. Idén sajnos nem volt adventi koszorúnk, de reméljük, hogy jövőre lesz. Én sajnos személy szerint nem voltam a filmklubon, de a Diáktanács gyűlésen hallottam, hogy egyre jobban működik ez a tevékenység." Sandu Nicoletta, XI.D „Igen, beneveztünk a versenyre. Készítettünk színes papírból kis csizmákat (igaz, hogy a tavaly is ezekkel díszítettünk, de mivel nagyon jól sikerültek, az idén is felhasználtuk őket), amelyekbe beírtuk a nevünk padtársak szerint, ezeket a tábla fölé helyeztük el, vágtunk hópelyheket, ablakdíszt készítettünk és égőkkel, gömbökkel díszítettük körbe a táblát. Volt adventi koszorúnk is. A filmklubon nem vettem részt.” A XI.E egyik tanulója „Igazából nem neveztünk be a díszítő versenyre, mivel nagy az osztályunk és sok dísz kellett volna. Így mindenki eldöntötte, hogy inkább nem. Sajnos nem volt adventi koszorúnk, de nagyon szerettük volna, hogy legyen. Nem voltam a filmklubon, mert más dolgom volt sajnos. Hallottam, hogy jó volt és sajnálom, hogy nem voltam, de a következőn mindenképp ott leszek." Ungurean Nicoleta,XI.F „Közösen készítettünk adventi koszorút és próbáltuk hangulatosabbá varázsolni az osztályunkat. Igen, a díszítőversenyre is beneveztünk. A filmklubon meg sajnos nem voltam." Both Fodor Timea,XII.B
Kérdezett: Both Emőke, X. C
- 13 -
Talentumok Bucur Timea A nevem Bucur Timea és Csíkszeredában élek. Jelenleg turisztika szakon vagyok utolsó éves tanuló. Hobbim a szavalás, olvasás. Gyakran veszek részt szavalóversenyeken. A legutóbb az iskolánkban rendezett IRIS Őszi szavalóversenyen vettem részt, amelyre két verssel kellett készülni. A verseny iskolai szakaszán első helyet értem el, aminek köszönhetően részt vehettem a városi szakaszon is, amelyen a második lettem. Kilencedik osztályban, amikor hallottam, hogy lesz szavalóverseny az iskolában, nagyon örültem, mert kezdetben egyáltalán nem számítottam rá, hogy középiskolában is rendeznek majd versenyt, szerencsére kellemesen csalódtam. Az itteni éveim legelső szavalóversenyét, az Őszi szavalóversenyt megnyertem a nagy létszámú versenyző ellenére is. Mindenkinek ajánlom ezt a versenyt, aki kicsit is vonzódik a versekhez, ha nem is nyer első alkalommal, a sok gyakorlás majd biztosan meghozza a gyümölcsét, értékes nyereményekben részesülhettek, és a versenyeken új barátokat is szerezhettek. Én legelőször általános iskolás koromban jelentkeztem egy szavalóversenyre, amelyen ugyan nem nyertem, de nagyon megtetszett és azután minden versenyre elmentem. Kezdetben én se voltam jó benne, sok versenyre el kellett menjek, hogy lássam milyen egy jó szavalás. A magyartanárom ritkán adott egy-egy tanácsot, hogy mit mondjak másképp. A régi iskolámban évente két versenyt szerveztek, és körülbelül hatodik osztályos koromban kezdtem el díjakat nyerni. Az egyik ilyen szavalóverseny után, amelyen elég tehetséges diákok vettek részt, különdíjat kaptam, és akkor mondta azt nekem az osztályfőnököm, hogy „Végre áttörtél!”- amit nagy elismerésnek tartottam akkor is, pedig csak később tudtam meg, hogy színművészeti főiskolára járt. Ekkor szavaltam József Attila „Ködből, csöndből” című versét. A legrégebbi oklevelem 2010. november végéről van, amely egy harmadik díj volt az Ady Endre szavalóversenyen. Majdnem minden versre emlékszem, amit idáig megtanultam, és sokat el is tudnék újraolvasás nélkül is mondani. Sosem szerettem közkedvelt, sokat hallott verseket szavalni, mert úgy érzem, hogy azokba egy idő után már belefárad a közönség. Én mindig valami újat szeretnék átadni a közönségnek, vagy valamit másképp, úgy, ahogy még nem hallották, persze ez mindig nehéz és sosem lesz tökéletes. Ezért van az, hogy néha több időt töltök verskereséssel, mint amennyit a megtanulásával és kidolgozásával. Ha kapok olyan verset, ami első olvasásra már megfog, akkor akár néhány elolvasás után is tudom kívülről, mindegy, hogy hány szakaszos. A legjobb példa erre a „Kényszerleszállás” című vers Szilágyi Domokostól, amit a legutóbbi IRIS versenyre tanultam meg egy este alatt.
- 14 -
Nyolcadikos koromban részt vettem egy szavalóversenyen, amelyen megnyertem az első díjat, és ennek köszönhetően felléphettem a szavalatommal a Role zenekar jótékonysági estjén. Az iskolai szavalóversenyen kívül, tizedikben még részt vettem az „Isten kezében!” szavaló versenyen is, amit a Segítő Mária Gimnázium szervezett és különdíjat értem el. A megszokott költészet napi versenyen és az Isten kezében szavalóversenyen kívül még részt vettem a legelőször megrendezett Csíki Versünnepen, amelynek szervezői anyaországi magyarok voltak, ezen a versenyen a közel 45 fős mezőnyben második helyezést értem el. Ezenkívül még megnyertem egy meghívót a harmadik Székelyföldi Verstáborba, ami egy 10 napos képzés, legfőbbképp anyaországi verstáborosok vettek részt. Beszédgyakorlatokat végeztünk Jónás Sándorral, a Hír TV bemondójával, légző gyakorlatokat végeztünk Milus Mariannal, elemeztünk és szavalásokat tökéletesítettünk Kubik Anna Kossuth díjas színésznővel és Rubold Ödön Jászai Mari-díjas színésszel. A táborban különböző előadásokat lehet hallani a táncról és Misztrál, Role és más fajta koncertek is szoktak lenni. Minden másodnap kirándulás volt, de persze a kirándulónapokon sem maradhattak el a tréningek. A tábort ünnepi gálaműsor zárja mindig, amit a táborozók adnak elő. Az ötletgazda és a Verstábor szíve is egyben Varga Sándor, aki támogatja a táborozókat és lelket önt beléjük. A verstábor idén annyiban újult, hogy a meglévő programok mellett még táncot is tanultunk és előadtuk a gálaműsoron. A verstáborról minden évben készül egy film, amely megtekinthető az interneten. A táborban sokat fejlődtem, és a Kossuth rádióban való interjúadásom által meghívást kaptam a szegedi Baka István vers-, énekelt vers - és prózamondó versenyre, amely három napot foglalt magába, és a verseny után a szakmai zsűrivel műhelymunka volt. A zsűriben volt Orbán György előadóművész, Balog József szerkesztő-riporter, a MASZK Egyesület elnöke, Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesülete elnöke, Wiegmann Alfréd, a Magyar Versmondók Egyesületének alelnöke. Ennek köszönhetően már idén másodszor vehettem részt ezen a versenyen. A második Csíki Versünnepen első helyezést értem el, idén pedig második lettem. A harmadik Csíki Versünnep műsorát a Székesfehérvári TV híradójában is közvetítették, továbbá két szavalatom megtekinthető a youtube-on is. A zsűri tagja már másodszor volt Fülöp Zoltán, a Csíki Játékszín színművésze, aki az ötödik Verstábor táborcsinálók csapatának előadását rendezte, amiben én is részt vehettem. Mi, táborcsinálókként, már egy magasabb szintet elértünk, ezért külön előadást szerveztünk a kezdő verstáborosoknak. A kiválasztott verseinket Fülöp Zoltán segítségével csiszoltuk egy nap leforgása alatt. A verstáborosok egy részével októberben előadtuk a Ludas Matyit a környező falvakban, amit vastapssal búcsúztatott a közönség. Bodó Beáta tanárnő segítségével eljuthattam Szegeden kívül még Korondra, az Országos Dávid Ferenc versmondó és népdaléneklő versenyre, ahol a nagy létszámú versenyző közül én nyertem el az egyik különdíjat, így Farkas Wellmann Endre saját kötetét ajándékozta nekem. Amennyire időm engedi, szeretnék még további versenyeken is részt venni, hogy ez által is képezhessem magam. Jövőbeli célom a sikeres érettségi és annál tovább pedig talán egy egyetem magyar nyelv és irodalom szaka, amely mellé talán még felvenném a színművészetet is. Persze ez jelenleg mind csak elképzelés, viszont mindenképp szeretném folytatni ezt a pályát.
- 15 -
Irodalom – Colţ literar Szabó T. Anna Kyoko: Senki madara Lebegtél már valóság és álom között (nem, most nem a tudatmódosító szerek hatására gondolok), amikor mélyen alszol, és egyszer csak felébredsz, és nem tudod, hogy amit álmodtál, igaz vagy hamis, azaz evilági vagy csak álomvilág. Nos, ha szerettek lebegni teljesen józanul, egy ilyen könyvre akadtam egy esőverte nyári délutánon – képzeld, kopog az eső a tetőn, te alatta ülsz és a szürkeséget szépségre varázsolod, mert a költő (valódi prózát is csak ők tudnak írni) átemel egy külön világba, és nem akarod, hogy véget érjen ez a csodálatos mese vagy álom. Ebben a világban egy pásztorfiú és egy festőlány találkozik nagyon különös módon – és nem csak két ember, de két művészet, a zene és a festészet, egy furulya és egy ecset kapcsolódik össze a könyv lapjain teremtett időben. Mesei elemekkel indít, egy árva pásztorfiú, Tátos – aki valóban táltos is, állatokat gyógyít, egy kicsit magányos, egy kicsit különc is, néha kinevetik az átlagemberek, amivel ő vajmi keveset törődik, egyszerűen él, végzi a munkáját, álmodozik, furulyázik, kutatja a nagy természet titkait, ellesi azokat, és mindig tanul valamit, egyre gazdagabb lesz lelkileg, érti az állatok nyelvét. Egy napon, kopár értékvesztettnek is nevezhető őszi napon egy nádas mellett legelteti állatait, különös gyülekezetet pillant meg, darvak tollászkodnak, cifrálkodnak az ingoványon. Tátos hosszasan nézte őket, majd elővette furulyáját, Napnak fordította arcát és zenélni kezdett, olyan nótát fújt, amelyet régről ismert. Kutyája, Uccu vele énekelt. Amikor szemét kinyitotta, egy csodálatos madár állt előtte, kivételesen szép volt, nem szürke, mint a többi darab, hanem hófehér, nyaka, lába, farktollai feketék, a feje búbján pedig piros foltot viselt. Csak állt mozdulatlanul a fiú előtt, aki még lélegzetet se mert venni, nehogy megtörje a csodát. A furulyaszó végével a többi daru szárnyra kapott, de a fehér az maradt, sokáig nézték egymást némán, a fiú lassan közeledni kezdett a madárhoz, már-már megérintette, amikor Uccu belerikkantott a levegőbe, és a madár felrebbent, tollain átsütött nap, a fiú még a furulyáját, egyetlen vagyontárgyát is beleejtette a vízbe, amely belemerült az iszapba, majd eltűnt. A fiú sokáig kereste ezt a különleges madarat, három éjjel, három nap, mint a mesében, nem evett, nem aludt, nem énekelt, nem táncolt, nem ábrándozott, bejárta a mezőt, hogy nyomára bukkanjon. Talán, ha furulyája volna, vissza tudná csalogatni a madarat, akkor eszébe jutott, hogy újat kéne faragni, de hátha csak álmodta az egészet... Nádsípot faragott, és leült oda, ahol a madár megjelent neki, fújni kezdett búsabbnál búsabb nótákat, kutyáját megfenyegette, aki eloldalgott mellőle. Tátos csak fújta sípját behunyt szemmel, most nem a Napnak zenélt – és a madár ismét leszállt, távolabbról hallgatta a síp fájdalmas hangját, amikor a fiú kinyitotta a szemét, a madár felemelkedett. Tátos utána kiáltott, nem akarta, hogy elmenjen, de a madár ismét eltűnt előle. Egy őszi éjszaka, egy tisztáson meglátta a darut egyedül táncolt a Hold fényénél, nézte, nézte a táncoló madarat, és rájött, hogy az ő zenéjére táncol, felismerte táncában saját zenéjét.
- 16 -
Az első hóhullásra a darvak elindultak hosszú vándorlásukra, Tátosnak is téli szállásra kellett vonulnia. Nagy csend lett a pusztán. Egy kavargó hóesésben megpillantotta a madarat, aki felemelkedett, majd visszazuhant a földre, Tátos észrevette, hogy hurokba lépett, segítségre van szüksége. A fiú kiszabadította a madarat, de érezte, hogy nem szabad elengedni, meg kellene tartani, haza kellene vinnie, de elengedte a madarat, és határozott lépésekkel elindult a ropogó hóban. Estére hosszú, nehéz út után elérték Tátos kunyhóját, az állatok nyugtalanok voltak, Uccu is furcsán viselkedett. Tátos észrevette, hogy a nyáj mögött jön valaki. Egy lány volt, törékeny, hosszú fekete hajú, különös öltözékben, ragyogóan fehér, földig érő ruha volt rajta, párnás övvel összefogva. Tátos először kísértetnek vélte, de a lány meghajolt előtte, gyönge hangon mondott valamit, de a fiú nem értette. De látta, hogy agyonfagyott és vacog. Ráadta subáját és a kunyhóba vezette. Tüzet rakott, ellátta az állatokat, menedékbe terelte őket, majd visszatért a kunyhóba, levest készített, megkínálta vendégét, kutyájának is adott, majd ő is letelepedett. Most kezdte csak hinni, hogy földi emberrel van dolga, amikor a lány enni kezdett. Amikor letette a csuprot, fekete hajában valami piros villant meg, egy hajtű, amilyent Tátos még soha nem látott, néhány szót váltottak csupán, a fiú megtudta, hogy Torinak hívják a lányt, a hajtű tawa, a ruhája kimono, az öve obi. És a lány vele maradt egész télen, éltek nagy szegénységben és nagy bizalomban. Tátos az ékszerészhez vitte a különös míves hajtűt, ennek az árából zsírpapírt vett, a lány a hajából ecsetet készített, koromból, olajból tust, és festeni kezdett, különös képeket, amelyeket a fiú a városba vitt, és egy kereskedőnek eladott, ennek az árából vészelték át a telet. Volt egy tiltás a fiúnak, nem szabadott őt festés közben látnia, az alkotás magányt követel, mert zavaró körülmények között nem születhet meg a mű. Mert a lány remekműveket alkotott, igazi japán táj, virágok, nádas, madarak jelentek meg a képeken, és egy különös jel, amely minden képen megjelent, és piros volt. A fiút Tori fapapucsának nyomára emlékeztette, meg egy daru véres lábnyomára is... Tori egész télen festett, a fiú az ékszerésztől megtanult origamit készíteni, ha ezer darab fehér papírdarut készít, teljesül a kívánsága. Ő is titokban dolgozott, madarait elrejtette, így érte őket a tavasz, kizöldült a természet, megjöttek a vándormadarak, ők is nyári szállásra költöztek. És egy napon Tori, a madárlány ismét madárrá változott. Tátos a nádszálakra kötötte fehér madarait, hogy táncoljanak a szélben.
Képzeld el, volt egy könyvhét Marosvásárhelyen, a színház előcsarnokában, több tízezer könyv volt, vagy százezer, és lehetett sétálni közöttük, olvasgatni, tudom, hogy ez is ott volt, és aki elolvasta, kis ablakon kinézhetett a való világból egy másik világba, amit művészetnek neveznek, és magtanított e könyv arra, hogy érdemes küzdeni az álmokért, mert így azok valóra válhatnak. Szép álmodozást, kemény küzdést, sok-sok ajándékot, kellemes téli szünetet kívánok nektek, Diénes Zsófia-Anna
- 17 -
Micul prinț Cartea a fost scrisă de Antoine de Saint-Exupéry și publicată în anul 1943, în limba franceză, tradusă ulterior în peste 180 de limbi, printre care și într-un dialect indigen. Aceasta este una dintre cărțile care, citită la momentul potrivit, te face să îți dorești să o înveți pentru ca, apoi, să o poți povesti altor persoane, deoarece în spatele fiecărui cuvânt stă o semnificație ascunsă, o aluzie, un simbol. Totul ține de capacitate cititorului de a vedea dincolo de aparență, fiindcă este o carte pentru adulți abordată prin prisma unui copil. Naratorul este un pilot al cărui avion se prăbușește în mijlocul Saharei. Fiind grav avariat și pe când pilotul își făcea griji în legătură cu lipsa apei și a hranei este abordat de Micul Prinț, un băiețel cu păr auriu care îl roagă să-i deseneze o oaie. Acest mic prinț locuiește izolat, împreună cu trandafirul său, pe asteroidul B-612 și decide să exploreze universul, în căutarea unor răspunsuri. Astfel, ajunge pe șapte planete diferite, pe fiecare întâlnind câte un diferit tip uman: regele obsedat de putere și dominanță, vanitosul - corupt de glorie, bețivul - reprezentant al degradării umane, businessman-ul viciul averii, lampagiul - obsedat de meseria sa, geograful reprezentant al cunoașterii lipsite de creativitate, iar Pământul... pe Pământ descoperă toate tipurile umane şi tot acolo învață că „singur te simți și printre oameni...” Tot aici întâlnește vulpea, cea pe care în momentul în care Micul Prinț o întreabă dacă dorește să se joace împreună cu el îi spune că este incapabilă, deoarece nu este încă îmblânzită, lăsându-l pe Micul Prinț confuz. Însă tot ea este cea care îi va oferi cheia: „Dacă tu mă îmblânzeşti, viaţa mi se va însenina. Voi cunoaşte sunetul unor paşi deosebit de-ai tuturora. Paşii altora mă fac să intru sub pământ. Al tău mă va chema din vizuină, ca o melodie. Şi-apoi, priveşte! Vezi tu, acolo, lanurile de grâu? Eu nu mănânc pâine. Mie grâul nu mi-e de folos. Lanurile de grâu mie nu-mi aduc aminte de nimic. Şi asta-i trist! Tu ai însă părul de culoarea aurului. Va fi, de aceea, minunat, când tu mă vei fi îmblânzit! Grâul auriu, şi el îmi va aminti de tine. Şi-mi va fi nespus de dragă murmurarea vântului prin grâu… […] Nu cunoaştem decât ceea ce îmblânzim – zise vulpea. Oamenii nu mai au timp să cunoască nimic. Ei cumpără lucruri de gata, de la neguţători de prieteni. Cum însă nu există neguţători de prieteni, oamenii nu mai au prieteni. Dacă vrei să ai un prieten, îmblânzeşte-mă !” În carte se pune accentul pe relația adult-copil, autorul încercând să ne explice că am fost cu toții copii cândva, doar că puțini ne mai amintim acele momente. De asemenea, ne atrage atenția și asupra superficialității acestora: „Oamenilor mari le plac numerele. Când le vorbiţi de un nou prieten, nu vă întreabă niciodată ceea ce este cu adevărat important. Nu vă întreabă niciodată: ‘Cum sună vocea lui? Ce jocuri îi plac? Colecţionează fluturi?’ Ei vă întreabă: `Câţi ani are? Câţi fraţi are? Cât cântăreşte? Cât câştigă tatăl său?` Numai atunci ei vor crede că l-au cunoscut.” Într-un final, Micului Prinț i se face dor de casă și de al său trandafir, părăsind planeta noastră, incapabil fiind însă să-și care și corpul, în forma sa umană... N.B.! În 2003, un asteroid a primit numele „Micul Prinț”. Georgiana Ţurcă, XI.F
- 18 -
Zene Kántálás A Karácsony az öröm ünnepe, ezért zene nélkül el sem tudom képzelni. Alig várom a decembert, mert tudom, hogy már elsejétől vannak rádióadók, amelyek csak karácsonyi dalokat közvetítenek reggeltől estig, s mivel én nagyon szeretem ezeket a dalokat, hát, ha lehet, tényleg egész nap ezeket hallgatom. Sajnos én mindig úgy érzem, túl hamar eltelnek az ünnepek, s nincs elég idő ezekre a dalokra, mert azért, hogy nyáron hallgassam őket, egy kicsit furcsa volna. Ezért is volt olyan érthetetlen számomra, hogy állandóan figyelmeztetni kellett decemberben a sulirádiósokat, hogy tegyenek karácsonyi zenét is szünetekben, sőt még meg is kellett magyarázni, hogy „miért kell?”mert megkezdődött advent, az ünnepekre való ráhangolódás, és mert szépek, megvan a varázsuk. Ha valaki megkérne, hogy énekeljek, vagy mondjak egy karácsonyi dalt, Mennyből az angyal jutna eszembe, mert mi, főleg míg gyermekek voltunk, mindig ezt énekeltük először, a kántálók is mindig ezt énekelték. Három éves koromtól tíz éves koromig Marosújváron laktunk, ahol a gyerekek december huszonnegyedikén kántálni jártak. Hozzánk is mindig jöttek, el sem tudtuk képzelni kántálók nélkül az angyalt. Gyerekekként mindig izgulva vártuk, kik fognak jönni, jönnek-e a játszótársaink is. Mi is, a nővéremmel szerettünk volna velük tartani, ezért is könyörögtünk édesanyámnak, engedjen minket is kántálni, de először hallani sem akart róla, aztán egyik évben csak megengedte. Mivel az utcánkban mi voltunk az egyedüli magyar család, a játszótársaink mind román anyanyelvűek voltak, s ha velük akartunk menni, meg kellett tanuljuk az énekeik szövegeit. Ez volt édesanyámnak egyik kikötése is, hogy csak úgy enged el, ha tudjuk jól a szövegeit az énekeknek, s erre ő oda is fog figyelni, hiszen mikor hozzánk megyünk, ő csak minket fog követni. Izgultam is e miatt nagyon, féltem, hogy majd amikor nálunk énekelünk, édesanyámnak nem fog tetszeni, és minket másokhoz nem fog engedni. Ezért énekeltem én előtte a barátnőmmel meg a nővéremmel is, tanultuk nagy hűségesen az: O, ce veste minunată- ének szövegét. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy elindultunk először a felső szomszédokhoz, (a házunk egy domboldalon volt, úgy a domb közepe táján, fölöttünk négy ház volt még), ez is hozzátartozott a stratégiánkhoz, hogy míg hozzánk érünk, belejöjjünk a kántálásba. Amíg énekeltünk is, mind csak arra gondoltam, milyen lesz majd otthon? A többiek nagyon várták, hogy hozzánk érjünk, mert tudták, hogy édesanyám behív a konyhába, a melegbe, ahol a jó illatú karácsonyi tésztákat süti és pénzt ad, de én szorongó szívvel léptem be és énekeltem, azt hittem, édesanyám csak engem néz, s azt fogom hallani, hogy nekünk ennyi elég volt, maradjunk szépen otthon. Ha visszagondolok, csábított is a meleg, meg a jó illat, de amikor befejeztük az otthoni fellépésünket, és édesanyám csak annyit mondott, ha fázunk, menjünk haza, ne üljünk sokat kint a hidegben, vigyázzunk egymásra, gyorsan kifordultunk az ajtón, boldogan, már felszabadultan mentünk tovább, tudtuk, hogy csak most kezdődik igazi kántálásunk. Igazi kalandként éltük meg első és utolsó kántálásunkat. Persze, hogy nem tartottunk be minden kikötést, nem csak a mi utcánkban voltunk és nem csak az ismerősöknél kántáltunk, s már jól beesteledett és jól át voltunk fázva, mire hazaértünk, de az élményeinket, a látottakat csak úgy „zúdítottuk” édesanyánkra, aki mosolyogva, figyelmesen hallgatott, meg sem szidott semmiért.
- 19 -
Még az angyalról is megfeledkeztünk, büszkén számoltuk bevételünket, s már azon gondolkoztunk, mire költjük majd a pénzünket. Nem csoda, hogy mikor ide költöztünk, nagyon hiányzott a kántálás, furcsa volt először nélküle az ünnep. Az első osztályom, a román osztály volt az, akik miután végeztek, felkerestek Karácsonykor, eljöttek kántálni, nagyon szépen énekeltek, kellemes meglepetést okoztak a gyerekeimnek is, azóta is emlegetik őket. Az idén hozzánk is bejöttek kántálók, Palánkáról jöttek, de mindamellett, hogy hamisan énekeltek, improvizálták a szövegeket. Az jutott eszembe, de kár, hogy nem olyan édesanyjuk van, mint nekem, mert ha olyan lenne, biza becsületesen énekeltek volna, elérve a kántálás igazi hatását. Negru Réka tanárnő
Kamasz - panasz Télélélélélél. Az ünnepi időszak nemcsak az ünnepek miatt jó. Mindamellett, hogy Karácsony, meg szeretet, valahogy a hangulat is magával ragadóbb. Végigmész a városon és látod a fénysorokat, a kidíszített utcákat, boltokat, házakat, a bevásárlásból rohanó embereket, és érzed, hogy valami készül. Vásárok vannak, érzed a forralt bor és a kalács illatát a gyöngysor-kombináció közepén, körülötted hóval beborított tér és hangulatos zene. Szerintem ez a legszebb része a télnek. Az ünnepek csak valami plusz. Ilyenkor nagy a dilemma, hogy mit vehetnénk szeretteinknek Karácsonyra, miközben mindenki azzal biztatja a másikat, hogy ez az egész a szeretetről, és nem az ajándékokról szól. Ilyenkor a homokból is várat kell építeni, hogy lenyűgözzünk olyan embereket, akiket amúgy az év többi részén észre sem veszünk. Gyerekként ez másról szólt. Akkor tényleg az ajándék volt nekünk, gyerekeknek a lényeg. Annyit tudtunk az egészről, hogy jaj, de szép a karácsonyfa és mindjárt jön az angyalka. Viszont elég szomorú, hogy lassan érett fiatalokként is ezt tapasztaljuk, felnőttek részéről is. Az ajándékosztást félretéve, ez a szeretet ünnepe, bár ilyenkor olyanoknak kívánunk széles mosollyal „Kellemes ünnepeket", akiket a hétköznapokon titkon gondolatban máglyán égetünk. Számomra a karácsony varázsát elveszi a képmutatás. Most azért írok ilyen bátran erről, mert tudom, hogy ezt a cikket januárban olvassátok, amikor már úgy éltétek meg a meghitt ünnepeket, ahogyan nektek jó. Nem állt szándékomban hangulatromboló lenni. Máskülönben meg, akinek nem inge, ne vegye magára. Én azt tanácsolom, hogy tényleg szeretetben meg boldogságban töltsétek ezeket a napokat, olyan emberek társaságában, akik közel állnak hozzátok. Menjetek el barátokkal sétálni az esti kavalkádban és érezzétek a jót, majd a családdal örüljetek egymásnak otthon. Ne arról szóljon, hogy a Petike iPhone-t kapott-e vagy nem, mert akkor nem kaptok rétest estére. Gál Renáta, X.C
- 20 -
Életutak Nagy Hunor
1987. augusztus 5-én született Csíkszeredában, egyszerű kétkezű munkásszülők gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a mai Kájoni Szakközépiskolában (2002-2006) könyvelés szakon, majd egyetemi tanulmányait a brassói Transilvania Egyetemen végezte, ahol megszerezte könyvelési diplomáját. Az egyetem elvégzése után 3 évig könyvelt. Jelenleg saját edzőtermet üzemeltet, személyi edzőként és motivációs előadóként dolgozik, ezért edzőtermekbe és iskolákba hívják. Először 16 éves korában lépte át egy edzőterem küszöbét, amikor egy akkori osztálytársa elhívta. Legfontosabb díjai: 2010 WABBA junior világbajnok 2014 WBPF felnőtt testépítő VB 3. hely, nehézsúly Superbody magyar bajnokság 3. hely 2011-2012-2013-Székelyföld legerősebb embere elnevezésű verseny győztese 2010-2015 Többszörös veretlen fekvenyomó bajnok A Kájoni volt az első választása a középiskolai tanulmányaihoz? Igazából a Márton Áronba szerettem volna bejutni, de nem volt konkrét szak, ami tetszett volna, csak maga a tény, hogy a Márton Áron a legjobb iskola a városban. Ez nem sikerült, de egy percig sem bánom, utólag sokkal jobban megtaláltam a helyem a Kájoniban, csodálatos négy évem volt, tartós barátságok születtek, és itt kezdett el kibontakozni az a személyiségem is, aki ma lehetek. Amíg a Kájoniba járt, melyek voltak a kedvenc tantárgyai? Első iskolai évemben nem volt kedvenc tantárgyam, nem érdekelt a tanulás és a jó jegyek sem, sajnos. Halogattam a tanulást a dolgozatokra, szünetben másoltam a házi feladatot, és haszontalan dolgokkal töltöttem az időm. Aztán a sport hatására felismertem, hogy ha sikeres testépítő akarok lenni, akkor jó munkahely, biztos anyagi háttér is kell, tehát nem árt, ha komolyabban veszem a sulit. Persze, az egy év edzés alatt szerzett fegyelmemmel már másként ment a tanulás is.
- 21 -
Így utólag a kedvenc tantárgyam egyértelműen a könyvelés volt, az utolsó két évben szinte csak tízeseim voltak, és életem első színtízes dolgozatát is könyvelésből írtam, nyertem könyvelés olimpiászt és az érettségin is 9.80 volt a könyvelés jegyem. Ezen kívül nagyon szerettem a magyar irodalmat, sokkal többet olvastam, mint ami kötelező volt, de mivel mindig is problémáim voltak a helyesírással, a magyar jegyeim csak akkor voltak jók, ha feleltem és nem felmérőt írtam. Diákként részt vett az iskola által szervezett programokban? Igen, IX. osztályban elsőként jelentkeztem gólyának, amikor XII-es voltam szintén részt vettem a gólyabál szervezésében és a gólyák tanításában. Az osztállyal három éven keresztül folyamatosan nyertük az iskolai focibajnokságot. Szerettem az iskolát, segítettem az iskolát mindennel, ami rajtam múlt, tettem azért, hogy az a környezet, ahová járok, jobb legyen. Ha újból kezdhetné a kilencedik osztályt, akkor a Kájonit választaná? Természetesen a Kájonit választanám, bár mindig addig küzdök, amíg elérem a kitűzött célom, és az, hogy akartam, de nem sikerült bejutnom a Márton Áronba, zavarja a maximalista egómat: )). Ha elölről kezdeném, úgy tanulnék, hogy média szerint bejussak a Márton Áronba is, de azért a Kájonit választanám. Mi a szakmai végzettsége? Könyvelés, fitnesz- és testépítő edző, illetve edzőképző, valamint idén ősztől fogok beiratkozni 29 évesen pszichológia egyetemre. Ön választotta ezt a szakmát vagy más tanácsolta? Bár véletlenül kerültem a Kájoniba könyvelés szakra, megszerettem és jó voltam benne. Soha nem folytattam volna, ha nem szeretem, és nem magamtól jön. Már XI- es koromban dolgoztam nyáron könyvelő irodában, majd az egyetem mellett is. Bár senki nem nézi ki belőlem, három évet voltam könyvelő, és szerettem. De az igazi szenvedélyem a testépítés volt, úgy éreztem, túl rövid az élet, hogy ne azt tegyem, amit igazán szeretek. Elvégeztem az egyetemet, emiatt megemelték a fizetésemet, édesanyám büszke volt rám, erre fel én otthagytam az irodát, és a bizonytalan személyi edzések világát választottam. Több időt voltam az edzőterem világában, többet tudtam edzeni, több motivációt kaptam, és ettől jobb lettem a sportban. Utólag sikerült megnyitnom a saját edzőtermemet, és így jól meg tudtam élni abból, amihez értek és szeretem. Ezt a váltást sosem bántam meg. Merjetek a szívetekre hallgatni, és ne féljetek. Sikeres embernek tartja magát? Először is kell tisztáznunk, a siker relatív fogalom. Van, akinek sok pénzt jelent, van, akinek hírnevet, van, akinek hatalmat; nekem azt, hogy legjobb legyek abban, amit végzek, és ez sikerült. Emellett azt tehetem, amit szeretek és olyan szinten, hogy ez a megélhetésemet is biztosítja, tehát igen, sikeresnek tartom magam. Mit gondol a mostani fiatalokról? A mai fiatalok nagyon nehéz helyzetben vannak és nem is tudnak róla. A mai világban azt hiszik, mindenféle jóval el vannak látva technikailag: okostelefon, internet, média stb. A fiatalok életét kitöltik ezek a számukra menő és érdekesnek tűnő dolgok. Valójában ezek a dolgok mesze sodornak attól, hogy megtaláljuk egyediségünket, életünk értelmét és önmagunkat. A mai fiataloknak sokkal nehezebb felébredni és valami nagyot alkotni, mert egy olyan rendszerbe születnek, ahol a média célja, hogy butítson és sablonossá neveljen. Persze örömmel látom, hogy sok fiatal sikeresen szakad ki ebből az őrült világból, és teremti meg saját valóságát.
- 22 -
Úgy, hogy eljár sportolni valamit, tanul-dolgozik a jövője érdekében, és valamibe, amiben hisz, beleteszi a legjobb ambícióját és tudását. Ők a kemény mag. Akik nem ismernek lehetetlent, és akiket nem tántorítanak el az akadályok. Mit tanácsol a mostani diákoknak? Elmondom a mai diákoknak azt, amit nekem anno nem mondott el senki: Nem számít, milyen tanuló vagy, nem számít, milyen családból jössz, nem számít, mennyi pénze van a szüleidnek, nem számít, mások mit mondanak rólad. Bármit, mondom, bármit el tudsz érni az életben. Nem számít, milyen mélyről indulsz, az összes álmod valóra válhat az életben. Két dolog kell hozzá: nagyon nagy hit és évekig tartó kemény munka. Kérdezett: Farkas Krisztina és Csáki Alpár, IX.B
Önkéntesek Látogatás Olga néninél Karácsony előtt újra ellátogattunk a csíktaplocai szemétlerakó közelében élő Olga nénihez, hogy valamilyen formában továbbra is segítsük őt. Társaim páran már októberben jártak nála, nekem ez volt az első alkalom, hogy el tudtam hozzá látogatni. Az út, amíg elértünk a kis kunyhójához, megrázó volt számomra, mert magamban kicsit másképp képzeltem el. Mikor odaértünk, elsőként a kutyáival találkoztunk, akik szívvel-lélekkel őrzik gazdájukat. Nemsokára sietve megérkezett Olga néni is, aki megismert bennünket, és rögvest arra a közös fényképre utalt, melyet korábbi ottjártunkkor készítettünk, és amit megígértünk, hogy majd elviszünk neki. Az idős néni elérzékenyült, amikor átnyújtottuk a fotót. Ezután átadtuk szerény adományainkat. Nagyon örült nekünk, viszont szomorúan tudtuk meg tőle, hogy már nem látogatják annyian, mint korábban. Számomra és társaim számára is nagy lelki feltöltődést jelentett, hogy a magunk módján örömet tudtunk szerezni Olga néninek, és tervünkben van, hogy rendszeresen meglátogatjuk őt és igyekszünk segíteni rajta.
Szilágyi Dalma, XII.C
- 23 -
Karácsonyi képeslapszerkesztés az idősekkel Iskolánk önkéntes csoportja eseménydúsan zárta a tavalyi évet. Decemberben számos karitatív tevékenységen vettünk részt, így elmondhatjuk, hogy ünnepi „ruhába” öltöztettük lelkünket, szívünket. Jó érzés volt adni, de még felemelőbb volt kapni mindazt a sok hálát, szeretetet, melyben részesültünk mindannyian az évzáró tevékenységek alatt. Az első újszerű program, amivel a múlt hónap eseménysorozatát megnyitottuk, a Providentia Idősek Klubjának tagjaival zajlott, akiket virtuális képeslapszerkesztésre hívtunk meg. Az ünnepváró tevékenység iskolánk informatika termében zajlott. A karácsonyi elektronikus üdvözlőlap szerkesztése párokban történt, minden idős mellett egy-egy önkéntes tanuló ült, akik tanácsokkal, útmutatásokkal, számítógépkezelői alapismeretekkel segítették a szépkorúakat. Az idősek gyerekeiknek, unokáiknak, régi barátaiknak szerkesztették a karácsonyi üdvözlőlapokat, amelyeket majd a csoportvezető segítségével előhívattak, és hagyományosan postai szállítással is elküldhettek szeretteiknek. A kétórás tevékenység záró részében felköszöntöttük a klub egyik kedves tagját, Szakács István urat, akinek épp aznap volt a születésnapja. Neki az ajándékunk a közösen elénekelt Boldog születésnapot című közismert dal volt. Megható pillanat volt ez számára. A program végén még beszélgettünk az idősekkel, akik nagyon örültek, hogy eljöhettek hozzánk, és vallomásaik szerint hasznos és kellemes időtöltésben volt részük. Jó volt az idősekkel együtt dolgozni, öröm volt látni odaadásukat és érdeklődésüket. Véleményem szerint hatékonynak bizonyult a generációk közötti párbeszéd, hiszen mindannyian, úgy idősek, mint fiatalok, aktívan bekapcsolódtunk a tevékenységbe, miközben emlékeket, élményeket osztottunk meg egymással. Szennyes Enikő, XI.E
Ajándékozás a Babba Mária otthon lakóinak Önkéntes csoportunk számos decemberi karitatív tevékenysége közül a legkiemelkedőbb, és számomra talán a legmeghatározóbb eseménye a csíkcsomortáni Babba Mária otthonban élő gyermekek megajándékozása volt.
- 24 -
Az adománygyűjtő kampány két hetet ölelt fel, és nagy megelégedésünkre rengeteg ajándék gyűlt össze, hiszen az iskola diákjai és tanárai lelkesedéssel kapcsolódtak be a tevékenységbe. Az ajándékgyűjtés osztályonként indult el, minden osztály kiválasztott egy gyereket az otthonban élő 20 gyerek közül, akinek készíthette az ajándékot. A csomagokba különböző tanszerek, könyvek, ruhanemű, játékok, édesség került. Az igényesen becsomagolt dobozokat decemberben 18-án szállítottuk el az otthon lakóinak. A gyerekek arca felragyogott, amikor meglátták a sok ajándékot, öröm volt látni, hogy milyen boldogok. Mint minden alkalommal, most is készültek nekünk karácsonyi énekekkel. Ezután következett az ajándékosztás pillanata. Jómagam ragaszkodtam, hogy annak a kisfiúnak adjam át a csomagot, akinek az osztálytársaimmal gyűjtöttünk. Danika, akinek adományoztunk, megkereste a két szobatársát (barátait), hogy közösen bontsák ki az ajándékokat. Felszaladtak a szobájukba, ahová én is velük tartottam, így részese volt az ajándékbontás örömének. Miután alaposan megnézte a csomag tartalmát, Danika odaszaladt hozzám, magához szorított és megköszönte az ajándékokat. Mélyen megérintett ez, mert a kisfiú szeméből öröm és a hála ragyogott fel. A néma másodperceket beszélgetés váltotta fel. Danika mesélt magáról, a szülőfalujáról, valamint az otthonban töltött napjairól. Időközben lent is minden gyerek kibontotta már az ajándékát, mosolyogtak, és nagyon hálásak voltak. Lassan elérkezett a visszaindulás pillanata is, elköszöntünk a gyerekektől, akik arra kértek bennünket, hogy látogassuk meg őket minél gyakrabban.
Jakab Blanka, X.A
Önkénteskedtünk a Családok Adventje a Családlánccal című programon 2015. december 19-én a Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesülete, partnerségben a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért és a Csíki Anyák Egyesületével, immár harmadik alkalommal szervezte meg azt a programot, melynek fő célját a kommunikációs szakadék megszüntetése képezte az akadályozottsággal élők és egészséges társaik között.
- 25 -
Besegítve a szervezkedésbe, iskolánkból 14 önkéntes tanuló két csoportvezető tanár kíséretében vett részt az Erőss Zsolt Sportarénában megrendezésre kerülő Családok Adventje a Családlánccal című programon. Az eseményen résztvevő családokat különböző kézműves foglalkozásokra várták, mint például gyertya- és képeslapkészítés, gyöngyfűzés és karácsonyfadísz-készítés. Mi, önkéntesek, különböző asztaloknál foglaltunk helyet, és kézműves tevékenységek lebonyolításában segítettünk, vagy épp irányítottunk a műhelymunkát. A kisebbeket játszósarok, csúszda, ugráló és arcfestés is várta. Ezen kívül különböző zenei előadásokat is meghallgathattak az arra járók, iskolánkból például Holló Piroska is énekelt, aki gyönyörű hangjával kápráztatta el a kis közönséget. Az egyik asztalnál különféle ajándéktárgyakat lehetett vásárolni, melyet mozgássérült társaink készítettek. Mi egy karácsonyfadísz-készítő csoporthoz voltunk beosztva. Feladatunk a mézeskalácsok cérnára fűzése volt, de a díszítésben is részt vettünk, miután elegendő mézeskalácsot felfűztünk. A cukormázas mézeskalácsokat volt, aki saját célra készítette, de előfordult olyan is, aki az ott feldíszítésre váró fára rakta fel. Egy idő után viszont azt vettük észre, hogy az emberek kiveszik a kezünkből a tűt és a cérnát, ezért miután azt tapasztaltuk, hogy nincs szükség annál az asztalnál a mi segítségünkre, más kézműves foglakozást választottunk. A sportpálya minden sarkában jó hangulat volt. Mindenhol azt láthattuk, hogy az emberek szeretetteljesen együtt készültek a közelgő ünnepekre. Jó érzés volt ezt látni. Véleményem szerint egy nagyon jó karácsonyra hangoló program volt a családoknak, melynek tagjai ez által is közelebb kerülhettek egymáshoz. Egy fantasztikus napot tölthettek el ott az arra járó emberek, jó közösségben, jó hangulatban. Mi pedig új emberekkel ismerkedhettünk meg, új tapasztalatokat szerezhettünk és új dolgokat láthattunk. Bíró Tünde, Kulcsár Tímea, X.A
SzakMa Csíkmindszent Csíkmindszent falu Romániában, Hargita megyében. Egyike a legrégebbi csíki falvaknak. Csíkszentlélek községhez tartozik. Története 1332-ben Omnes Sancti néven említik először. A szétszórt telepítésű falu már az Árpádkorban létezett, ekkor román stílusú temploma is volt. 1661-ben a török felégette. Ekkor a falu lakosságának fele veszett oda. Érdekesség, hogy a falu részei bibliai neveket viselnek, melyet annak tulajdonítanak, hogy a 19. században a falu plébánosa az ősi székely nevek helyett így jelölte meg a falu tízeseit. Tízesek: Boroszló, Nagy tízes, Józsa tízes, Templom tízes. Iskolája már 1590-ben működött. 1992-ben 1209 lakosa volt.
- 26 -
Templom Árpád-kori templomát a 15. században gótikus átépítették. A sekrestye külső falán 1230-as évszám van bevésve.
stílusban
Híres emberek Itt született 1746-ban Mártonffi József tanár, költő, író, 1799-től püspök. Itt született 1873-ban Nagy István festőművész. A csíkmindszenti Nagy István Általános Iskola és a csíkszeredai Nagy István Zenei és Képzőművészeti Középiskola viseli az ő nevét. Halála után Csíkmindszent Nagy tízesében műemléket állítottak, majd 2008-ban testvére, Nagy Ferenc házát emlékházzá nyilvánították a tiszteletére. Az emlékházban található tájkép, családi kép és önarckép.
Rendezvényszervezésre alkalmas épületek Multifunkcionális sportterem: Ebben az épületben különböző rendezvényeket szerveznek, mint például:táncfellépések öregek napja alkalmából és egyéb alkalmakkor, focimérkőzések, humorestek (pl:CSÍKSZENTGYÖRGYI Székely Góbék ), lakodalmak, falunapi ünnepség (pl: koncertek), kosaras bálok(Katalin- bál, Farsangi bál).
Kultúrotthon Itt rendezik meg minden évben a hagyományos szüreti bált, a 18 éves- és egyéb ifjúsági bálokat. Falunapok A csíkmindszenti falunapokat október végén, illetve november elején szokták megrendezni. Bíró Edina, Nagy Krisztina, XI.D
- 27 -
Köszönet a szerkesztőknek, a diákoknak írásaikért, tanárainknak munkájukért és tanácsaikért, valamint az iskola vezetőségének a támogatásáért!!!
Irányítótanár: Negru Réka Szerkesztők: Negru Réka tanárnő, Kovács Edit könyvtáros Cikkírók: Bucur Timea - XII.D, Szilágyi Dalma - XII.C, Csók Annamária - XI.B, Bíró Edina, Nagy Krisztina - XI.D, Szennyes Enikő - XI.E, GeorgianaŢurcă - XI.F, Bíró Tünde, Jakab Blanka, Kulcsár Tímea, Simon Anita – X.A, Both Emőke, Gál Renáta – X.C, Laczkó Nóra – X.D, Csáki Alpár, Farkas Krisztina - IX.B. Diénes Zsófia Anna, Balog Olga, Bartis Erika, Kiss Csilla, Negru Réka és dr. György Géza - tanárok Korrektúra: Lestyán Csilla, Oanea Larisa tanárnők A grafikákat rajztanár.
készítette
Boros
Zsolt
Készült a Joannes Kájoni Alapítvány támogatásával.
- 28 -
