2016. május-június szám VIII.évfolyam. Liceul Tehnologic Joannes Kájoni Szakközépiskola

2016. május-június 9-10. szám VIII.évfolyam

Liceul Tehnologic Joannes Kájoni Szakközépiskola

Miről olvashatsz?

Interjúk tanárainkkal Ez történt... Megmérettettünk Talentumok Megkérdeztük a Kájonisokat Irodalom  Zene Életutak Önkéntesek

Még pár nap...

A várva várt vakáció mindjárt itt van. Kisütött a nap, csicseregnek a madarak, habár újabban rengeteg eső is hull, ami sajnos elveri a kinti nyári hangulatot. De a diákok szívében már javában tombol a nyár. Kinek van még kedve tanulni? Mindenki a forró nyári napokra gondol, és arra, hogy mivel is töltse idejét a vakációban. De a semmittevés előtt még sok teendő áll a tanulók előtt, ugyanis mindenből elegendő jegyet kell szerezni a jó lezárásokhoz. Felmérőt pedig felelés követ, majd házi dolgozat. De mégis megéri mindez, ha majd eljön a vakáció. A ballagó diákok dolga még nehezebb, hiszen előttük egy, az életüket nagyban megváltoztató esemény áll, az érettségi. Erre készülnek már négy éven át, ezt hangoztatják már nekik év eleje óta. És most elérkezett, és nincs menekvés. De a mi tizenkettedikeseink jól állják majd a sarat. Sok sikert kívánunk nekik is! Lapszámunkban, mivel összevont szám, a májusi és júniusi eseményekről olvashattok. Számtalan kirándulásról, a Kájoni-napok tevékenységeiről, versenyekről számolunk be nektek a megszokott rovatok mellett. Sajnos a Kájoni-napok zsögödi kirándulásának tevékenységeibe beleszólt az eső is, de a Diáktanácshoz tartozó osztályzászlók versenyét azért meg tudtuk tartani. Az életutak című rovathoz pedig egy kis kiegészítéssel is szolgálnánk, hiszen mindamellett, hogy mindketten iskolánkban végezték a középiskolás tanulmányaikat, azért pont őket választottuk, mert nemcsak osztálytársak voltak, de jó barátnők is mai napig, sportolni is együtt jártak, csapattársak voltak. Ezért kerültek ők egymás mellé e havi lapszámunkban. Nemcsak a ballagásról olvashattok még, hanem- mint az utóbbi két évben-, az idén is megcsodálhatjátok lapunkban a végzős osztályok osztálytablóit. Én mesés vakációt kívánok nektek. Utazzatok és szórakozzatok sokat $ Laczkó Nóra, X.D

-2-

Interjúk tanárainkkal Megkérdeztük Nagy Ildikó tanárnőt Hol született? Hol töltötte gyermekéveit? A szülőfalum Csíkszentdomokos, ahová mindig szívesen térek vissza. Nagyon szép emlékek kötnek oda, hiszen gyönyörű gyermekkorom volt. Majdnem minden játék színtere az udvar vagy az utca volt. A környéken lakó gyerekekkel gondtalanul játszhattunk a kisutcánkban, hiszen a kevés arra járó autó ritkán zavarta meg játékunk, így a szüleinknek nem kellett félteniük bennünket. Játék, móka, kacagás töltötte ki mindennapjaimat. Szeretném, ha gyermekeim is olyan élményeket élnének át, melyeknek részese voltam magam is, de sajnos ebben a digitális világban egyre értetlenebbül néznek rám, ha például azokról az emlékezetes pillanatokról mesélek nekik, mint a porban megrajzolt kockákon való ugrálás vagy a gumizás. Hol végezte tanulmányait? Tanulmányaimat a csíkszentdomokosi Márton Áron Általános Iskolában kezdtem. Nagyon nagy szeretettel gondolok vissza azokra az évekre, rengeteg barátot szereztem. Tanáraim felkészültsége, igényessége kellő felkészülést biztosított a további tanulmányaim elvégzéséhez. A matematika iránti rajongásom az általános iskolás éveimhez vezethető vissza, hiszen az akkori osztályfőnököm, aki matematika tanár volt, nagyon megszerettette velem ezt a tantárgyat. Már akkoriban azt tervezgettem, hogy ha „nagy” leszek, matek tanár leszek. Az általános iskolát a Márton Áron Gimnázium matematika-fizika osztálya követte. Itt érettségiztem 1996-ban (most volt a 20 éves osztálytalálkozóm ). Középiskolai éveim alatt megmaradt a matematika iránti lelkesedésem, így érettségi után egyértelmű volt számomra, hogy Kolozsvárra matematika szakra felvételizem. Beiratkozáskor tudtam meg, hogy abban az évben indul először matematika-informatika szak. Gondoltam, több szak több lehetőséget tár elém, így végeztem matematika mellett informatikát is mindazok után, hogy a középiskolában nem tanultam az utóbbi tantárgyat. Mióta tanít a Kájoniban? Az államvizsga után, frissen végzettként jelentem meg a tanfelügyelőségen, a tanári versenyvizsgára való beiratkozáshoz szükséges iratcsomóval, de szomorúan vettem tudomásul, hogy a környéken nincsenek meghirdetve matematika tanári állások. Így éltem a másik szakom lehetőségével, és megpályáztam a Kájoniba meghirdetett informatikaállást. Azóta tanítok ebben a középiskolában. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen mindkét tantárgyat taníthatom. A matematika iránti szeretetem nem lankadt az óta sem. Érettségi tantárgyakat tanítani kihívást jelent egy tanárnak, de úgy gondolom, hogy a szeretettel, odaadással és következetesen végzett munka meghozza a gyümölcsét. Mikor fogalmazódott meg önben, hogy gyerekekkel szeretne foglalkozni? Kiskorom óta matek tanár szeretnék lenni. Az egyetem elvégzése után lett volna lehetőségem informatikusként dolgozni, de úgy gondoltam, nem tudnék 8 órát a számítógép előtt ülni. Szeretek tanítani, számomra hivatás az oktató-nevelői munka.

-3-

Szigorú tanárnak tartja-e magát? Matematika tanárként elismerem, szigorú vagyok. A tanulók többségének a matematika iránti passzivitása megköveteli, hogy következetesen számon kérjem a tananyagot. Az informatika órákon lazábbra váltok, ezt a tantárgyat a diákok többsége szereti, és szívesen végzi el a feladatokat, így könnyebben fel tudnak készülni az érettségire. Szeret olvasni? Mi a kedvenc könyve? Nagyon szeretek olvasni, már gyerekkoromban sokat olvastam. A kedvenc időtöltőseim közé tartozik. Volt olyan időszak az életemben, amikor kevesebb idő jutott olvasásra (a matek példatárak voltak előtérbe helyezve ), olyan periódus is volt, amikor csak meséskönyveket olvastam a gyerekeinknek. Ma már azonban az olvasás részét képezi a mindennapjaimnak. Az érzelemdús, megható regényeket szeretem. Kedvenc olvasmányom Margaret Mazzantini Újjászületés című könyve, melyet nagyon nagy szeretettel olvasok el újra és újra. Szeret utazni? Melyek azok a helyek, ahová szívesen visszalátogatna? Családommal gyakran utazunk. Nagyon sok helyen jártunk, szeretjük felfedezni az ismeretlen tájakat. Gyerekkorom óta Görögországba és Olaszországba vágytam. Előbbi helyen kétszer nyaraltunk, de bármikor visszatérnék oda. Tengerpartja csodálatos, hegyei gyönyörűek, egyszerűen nem lehet betelni vele. Olaszország még mindig nagy álom számomra, remélem, hamarosan ide is eljutok. Ha visszagondol az elmúlt évekre, mi az, ami büszkeséggel tölti el? Nagyon büszke vagyok a családomra, a gyerekeimre, a férjemre, akiktől rengeteg szeretetet kapok. Csodálatos érzés anyának lenni és az első sorból figyelni, ahogy a gyerekeid felnőnek. Büszke vagyok a volt diákjaimra, akik elérték a céljaikat, büszke vagyok a jelenlegi tanítványaimra, és nem utolsósorban büszke vagyok osztályomra, a IX.D tanulóira.

Ez történt… Ami kimaradt (négy cikk) az áprilisi számból, mert lapzártáig nem küldték el:

Marketingvásár Az elmúlt hetekben a minőségtanórákat Miklós Ildikó szaktanárnő igencsak érdekes témával dobta fel. A következő feladatokat kaptuk: az első, hogy műanyag palackból készítsünk valami hasznos, dekoratív dolgot. Másodikként pedig, hogy egy üveget fessünk ki virágokkal (azt, hogy hogyan és milyen virágokkal, a tanárnő a mi fantáziánkra bízta). Az utolsó az volt, hogy fémdobozból (vagyis sörös, hűsítős, energiaitalos dobozból) a lányok fülbevalót, a fiúk pedig valami használható dolgot alkossanak.

-4-

Volt, aki idejében neki fogott az elkészítésnek. De akadtak olyanok is, akik szünetben hamar túlestek rajta. Látszott, aki nagy munkát és kreativitást fektetett bele, igazán valami hasznos vagy dizájnos dolgot hozott létre. Kifejezetten örültünk, amikor szerzeményünk elnyerte az osztálytársaink meg a tanárnő tetszését, még kedvet is kaptunk, hogy ezentúl így hasznosítsuk újra a hulladékokat. Meg természetesen a tanárnő igazán nagylelkűen értékelte ezeket. De akiknek kevésbé sikeres volt az alkotása (legyünk őszinték, lehet, hogy eredeti állapotában jobban nézett ki) azok sem búslakodtak, mivel jókat mosolyogtunk ezeken. Sok mindenért volt jó ez a fajta újrahasznosítás: kicsinosítottuk az osztályunkat, rájöttünk, hogy szinte mindenből tudunk vázát készíteni, megajándékoztuk egymást színes üvegekkel, és megtanultuk, hogy a körömlakkot nagyon nehéz kiszellőztetni az osztályból (ugyebár szükség volt rá az üvegfestéshez). De itt még nincs vége a dolognak. Az az ötlet következett, hogy a jól sikerült tárgyakat árusítani és kiállítani volna jó. Vagyis így jött létre az Iskola másként hét keretén belül az „Újrahasznosítható termékek (marketing) vására”, amiben részt vett a IX. A, B, C és a XI. A osztály is. E vásáron mindegyik osztályból 2-3 személy egy kis asztalkával valamelyik folyosóra vagy az udvarra vonult, és kínálták a portékájukat az arra járó tanároknak, diákoknak. Természetesen nem fogyott el mind, de amit eladtak, az az összeg az osztálypénzt szaporította. Így egy kicsit meg is „gazdagodtunk”, volt nyereségünk. Kurkó Csengele, IX.B

Történelem kör „A székelyek története igaz mivoltában is annyira tanulságos és lélekemelő, hogy nem szorult rá, sőt egyenesen szégyenére szolgálna, hogy idegen tollakkal, hamis színekkel, festett ábrákkal ékesítsék." Az idézetet olvasván szerintem minden ember, aki székelynek vallja magát, bólint egyet és helyesel. Egyik történelem órán tanárunk, Szilágyi László feltárta előttünk a lehetőséget, hogy részt vehessünk egy történelmi körön. Hogy miről is szól ez a kör? A jelentkezők (több osztályból): Mihály Szende, Bács Izolda-Katalin, Kurkó Zsuzsa, Somodi Barbara, Balázs Tünde, Illés Xénia – XI.A, Szász Renáta, Szőcs Zsuzsanna – XI.C, Becze Orsolya – XI.E, Lurca Kinga, László Karola, Tamás Noémi, Sandu Nicoletta, Farkas Rafael, Radu Csongor – XI.D, összeültek a könyvtárba, ahol mindenki feladatot kapott. A feladat nem nehéz, csupán kutatni, írni és még többet írni. A kutatások célja, hogy olyan neves székelyekről keressünk minél több információt, mint Cserei János, Tamás András vagy akár Benkő Kálmán. Sokak számára még a nevek sem ismerősek, nem hogy történetük. Kis csapatunk pont az ilyen emberekre akarja felhívni a figyelmet, kik nem kerültek soha címlapra, hőstettükről nem beszélnek, mégis tettek a székelységért! Tettek azért, hogy neked jobb legyen, harcoltak azért, hogy te ma többet tudhass. Sok mindent tettek azért, hogy NEKED, ki még nevét sem ismered, jobb legyen. Hiszünk abban, hogy őseink neve nem fog elveszni, teszünk azért, hogy tudjon róluk a Nagyvilág.

-5-

Szorgalmas munkával, lelkes diákokkal, tanárunk támogatásával véghezvisszük ezt a feladatot, elérjük célunkat, és majd megveregetjük egymás vállát, hogy milyen jó munkát végeztünk. A munkánk eredménye remélhetőleg december végéig összeáll, s akkor büszkén mondhatjuk, hogy tettünk valamit őseinkért, ahogyan ők is tettek értünk. Kurkó Zsuzsa, Illés Xénia, XI.A

Kirándulás a tordai sóbányába Az Iskola másként hét csütörtökjére buszos kirándulást szerveztünk. A kiránduláson részt vett a mi osztályunk, vagyis a IX.A, a IX.D és két tanuló a IX.B osztályból. Kísérőink Bodó Angéla és Nagy Ildikó tanárnők voltak. Csütörtök reggel 7:30-kor az iskolánk elől indultunk a Zita Com-Serv. egyik autóbuszával, úti célunk a tordai sóbánya volt. Mivel egy közel 4 és fél órás út állt előttünk, megpróbáltuk kicsit izgalmasabbá tenni az utazást. Előre elkészített helységbemutatókat olvastunk fel, ahogy haladtunk az úti célunk felé. Az első bemutató Homoródról és Szentegyházáról szólt, melyet Gergely Katinka tartott. A második témánk Udvarhely és Szejkefürdő volt, ezt Marian Cristina olvasta fel. Udvarhelyen meg is álltunk az egyik benzinkútnál egy 15 perces pihenőre. A harmadik bemutató Farkaslakáról és Korondról szólt, és Gál Viola mutatta be. A negyedik Parajdról, Sóvidékről és Szovátáról, ezt Albert Júlia olvasta fel. Az ötödik Kibédről, Hármasfaluról, Erdőszentgyörgyről és Balavásárról, ezt Ambrus Eszter mutatta be. A hatodik Marosugráról, Radnótról és Marosludasról szólt, ezt Erős Henrietta mondta el. A hetedik és egyben utolsó Aranyosgyéresről, végül pedig Tordáról szólt, és ezt Miklós Ákos tartotta. Ezzel pedig meg is érkeztünk az úti célunkhoz. A bánya előtt várakoztunk egy keveset, majd egy kis tájékoztatás után elindultunk a bánya mélyére idegenvezetői kísérettel. Ahogyan haladtunk egyre beljebb és beljebb, információkat tudtunk meg a bányáról és annak régi működtetéséről. Volt egy olyan hely, ahol ki lehetett próbálni, hogyan visszhangzik a hangunk. Amint mentünk a sok-sok lépcsőn a bánya belsejébe, a Rudolf-tárnába érkeztünk. Itt található volt egy panoráma lift, minigolf és mini-bowling pálya, egy sportpálya, egy amfiteátrum, egy játszótér a kisebb gyerekek számára és egy óriáskerék. Itt kaptunk egy órát arra, hogy megnézhessük, amit szeretnénk. A Rudolf-tárnából lépcsőkön le lehetett menni a Mária Terézia-tárnába, ahol egy földalatti sós vizű tó található, és lehetőség volt a csónakázásra is.

-6-

Hamar elrepült az egy óra, így elindultunk a felszínre. A bánya fő bejárata előtt megpihentünk egy kicsit, és lehetőségünk volt vásárolni az ott levő árusoktól.

Ezután felszálltunk a buszra, és a legközelebbi megállónk Marosvásárhely volt. Amint megérkeztünk a bevásárlóközponthoz, kaptunk egy óra szabad időtöltést. Ezután ismét buszra ültünk, és elindultunk hazafele. A csíkszeredai buszállomásnál szálltunk le 21:00 órakor, és itt vártak bennünket a szülők, hogy hazaszállítsanak. Összességében egy jó kirándulás volt, ami nagyon hamar eltelt. Az osztályunk még jobban összerázódott, és összebarátkoztunk a IX.D osztállyal is. Mindenki jó élményekkel tért haza, és egy kiadós pihenés várt ránk. Ambrus Eszter, IX.A Orbán Renáta, IX.D

Kirándulás határtalanul Április 18-23. között osztályunkkal és hat X-es diáktársunkkal ellátogattunk Magyarországra. Az oda út alatt megpihentünk Királyhágón, Nagyváradon megnéztük az érseki palotát és a bazilikát, ezen kívül tanárainktól feladatot kaptunk, járókelőktől kellett megkérdeznünk, hogy milyen hagyományos mesterségeket ismernek. A hosszú és fárasztó, de mindvégig jó hangulatban telt utazás végállomása Eger volt. Kirándulásunk első napján ellátogattunk a Szépasszonyvölgybe, és ha már a híres borvidéken, jártunk lehetőségünk nyílt megkóstolni többek között az Egri bikavért is. Jobban megismertük a borkészítés folyamatát, így most már mi is értjük, miért kell megszagolni, megízlelni a bort fogyasztás előtt. Ezután következett Felsőtárkány, ahol a hordókészítésről tanulhattunk többet, majd Parádsasváron az üveghutában mutatták be, hogyan készül el egy üvegtárgy, mint például egy liliom vagy egy hattyú, és a vállalkozóbb szelleműek ki is próbálhatták tüdejüket, és megpróbálkoztak egy-egy buborékkal. A napot a Kékestetőre tett kitérőnkkel zártuk, ahol gyönyörködhettünk a csodálatos napsütéses kilátásban. Másnap Budapesten néztünk szét.

-7-

Az „Európa 2000” diákjaival és tanárával városnézésre indultunk, melynek keretén belül kis időt töltöttünk a Hősök terén, majd megtekintettük Vajdahunyad várát, a Városligetben sétáltunk és körülnéztünk a Magyarság házában is. A következő nap Székesfehérvárra látogattunk, majd Kapolcs következett, ahol megismerkedtünk egy régi mesterséggel, a kosárfonással. A házigazdák még palacsintával is megleptek! Végül Balatonalmádira buszoztunk, és időztünk keveset a Balaton partján. A kirándulás utolsó napján ismét Budapesten tartózkodtunk, de ezúttal az iskola falain belül voltak a tevékenységek. Beülhettünk angol, történelem vagy magyar órákra, együtt dolgozhattunk az ottani diákokkal, egyszóval megtapasztalhattuk, hogy ott hogyan működik a tanítás. Az órák után az iskola diákjai és tanárai által összeállított holokausztkiállítást tekintettük meg és kicsit elbeszélgettünk erről, majd egy újabb hagyományos mesterséget tanulhatunk meg, mégpedig a nemezelést. A tevékenység során készítettünk magunknak karkötőt, és a diákok egy másik csoportja egy címert is készített.

A hazafele vezető úton Debrecenben időztünk többet, és szombat este szerencsésen hazaérkeztünk.

A kirándulás végig jó hangulatban telt, jobban összekovácsolódott a csapat, de mindez nem valósulhatott volna meg a két felvigyázó, Bartis Erika és Péter Izabella tanárnők nélkül. Ezúton köszönjük nekik a türelmet és megértést, ami végig kitartott. Dabóczi Blanka, XII.A

-8-

Iskolanapokon Kájoni Jánosnak, iskolánk névadójának állítottunk emléket Csütörtökön, május 3-án az iskolanapok megnyitójára készültünk osztálytársaimmal már hetek óta, ezen a napon pedig sikerült megvalósítani a célt.

Viszonylag sok időnk volt felkészülni és információkat szerezni, amit ki is használtunk az Iskola másképp hét keretein belül. Az iskola könyvtárában dolgoztunk Szilágyi László tanár úr segítségével, aki egyben az osztályfőnökünk is. Név szerint a következő tanulók vettek részt az esemény szervezésében és megvalósításában: Flora Laura Kájoni János életét mutatta be nagyvonalakban, valamint ő fogalmazta meg az előadás elő-és utószavát is. Eszerint Kájoni János csíki ferencrendi szerzetes, nyomdász, orgonaépítő, építész, történetíró, füvész és zeneszerző. Farkas Rafael a névadónk nyomdász tevékenységéről beszélt. Kájoni nevéhez fűződik a csíksomlyói szerzetesi nyomda alapítása is, ahol saját műveit, illetve tankönyveket is nyomtatott. Nyomdájában először a Cantionale Catholicum című énekeskönyvet nyomtatta ki. László Tünde Kájoniról mint orgonista és orgonakészítő írt. Miután a csíksomlyói orgona elégett, Kájoni teljes egészében újjáépítette azt. Ezen kívül Kájoni orgonát épített Szárhegy, Mikháza és az udvarhelyi jezsuiták számára is. Én Kájoni építészeti tevékenységét ismertettem. Ha Kájoniról beszélünk, mint építész, fontos kiemelnünk a bővítési, felújítási, feljavítási munkálatokat, nemcsak itt Csíksomlyón, de Mikházán és Szárhegyen is. Talán a legismertebb tevékenysége, mint építész, az a csíksomlyói Kegytemplom feljavítása és kibővítése. Nagy Krisztina névadónk történetírói munkásságáról beszélt. A Kájoni által 1675ben alapított csíksomlyói könyvsajtó művelődéstörténeti jelentősége felbecsülhetetlen. Domokos Pál Péter, a Kájoni-kutatás egyik első nagy képviselője „Erdély Pázmányának” nevezte. Sandu Nicoletta Kájoni füvészi szakmájáról írt, - akkoriban a felégetések miatt sok sebesült volt -, Kájoni gyógyítói tevékenységet is folytatott, 1673-ban megírta a Magyar Herbárium című művét. Tamás Noémi iskolánk névadójának zeneszerzői munkásságáról számolt be. Legjelentősebb összeállítása a Kájoni-kódex, ami hangszeres és vokális, egyházi és világi műveket és magyar, román, szlovák népdalokat is tartalmaz.

-9-

A kötetet a 17. századtól folyamatosan a csíksomlyói ferences könyvtárban őrizték, jelenleg a Csíki Székely Múzeumban őrzik. Az osztályunknak eddig egyszer sem sikerült nagyarányban részt venni az iskolanapokon, ezért úgy gondolom, hogy most sikerült hozzájárulni az eseményhez. Fontosnak éreztem én is, hogy legyen ezeknek a napoknak egyfajta megnyitója, mert bár ebben az iskolában járunk és tanulunk, nem vagyok biztos benne, hogy minden diák tudja, hogy ki volt Kájoni, miért viseli nevét az iskolánk, vagy, hogy egyáltalán mivel foglalkozott. Remélem, hogy ezúttal ezzel az ismertetővel sikerült csökkenteni az ilyen diákok számát vagy bővíteni a tanulók ismeretét. Úgy gondolom, hogy a bemutató hasznos volt, és próbáltuk csak a lényeget megfogalmazni, illetve rövidre fogni. A köszönet java része az osztályfőnökünket illeti, mert az ő kezdeményezésével született és valósult meg az ötlet. Remélem, hogy ezek a bemutatók a következő években is fognak folytatódni, és így tovább adhatunk valamit az ismereteinkből. Ezzel az eseménnyel valahogyan mi is követhettük iskolánk névadójának életcélját: „Édes hazámat akartam szolgálni” (Kájoni János). Lurcza Kinga, XI.D

Történelmi vetélkedő Az idei évi Kájoni-napok alkalmával többek között megszervezésre került a lassan hagyományossá vált Joannes Kájoni, a polihisztor címet viselő történelem verseny is, amelyen tíz csapat mérte össze tudását. Kezdésként a IX.–X.–es diákoknak csapatnevet kellett választaniuk, amely kapcsolódott a verseny témájához, vagyis iskolánk névadójához. Ezt a feladatot mindenki könnyedén megoldotta, és sikerült találó neveket adni a háromfős csapatoknak. Azonban csak ezután kezdődött az igazi megmérettetés!

Összesen ötféle feladatot kellett megoldaniuk a csapatoknak, amelyek között volt kvíz jellegű, igaz–hamis típusú feladat, de ugyanakkor térképismeretre is szükség volt és a levélfogalmazásban is jeleskedniük kellett, végül pedig- mintegy lazításként- meg kellett formázzák gyurmából Kájoni mellszobrát. A csapatok jól felkészülten érkeztek a versenyre és könnyedén vették az akadályokat, voltak, akik nagyon kreatívan oldották meg a feladatokat, amivel sikerült maximális pontszámokat kapniuk.

- 10 -

A tíz kvíz és ugyanannyi igaz – hamis kérdés sem jelentett különösebb kihívást a versenyzőknek, ám volt, akinek meggyűlt a baja a kapott térképen megjelölendő városokkal. A pontszámok alapján végül a következő lett a sorrend: I. Díj – Jegenyék csapata : Bartó Nándor, Ferencz Hunor, Petrikó Alíz (X.B.) II. Díj – Történelem csillagai csapata: Sabău Eric – Cornel, Graur Ruben – Adrian (X.E.) III. Díj – Orgonás polihisztorok csapata: Bíró Tünde, Pál Melinda, Potyó Erzsébet (X.A.) Egy különdíjat is kiosztott a zsűri, mégpedig a Botanikus Hármas néven versenyző csapatnak (IX.D.), ugyanis ők voltak a legkreatívabbak a vetélkedőn. A verseny nagyon szoros volt, csak pár pontszámon múltak a helyezések. A díjazottak könyvjutalmat kaptak, és vigaszdíjul mindenki kapott cukorkát is. A hangulat nagyon jó volt, amiről Bartis Erika tanárnő gondoskodott, ezúton is köszönjük, hogy megszervezte és vezette a versenyt. Gratulálunk minden résztvevőnek! Dabóczi Blanka, XII.A

KAJONITOUR Turisztikai Vetélkedő

A Joannes Kájoni Szakközépiskola Diáktanácsa első alkalommal hirdette meg a Kajonitour Turisztikai Ismereti Vetélkedőt a tanintézetünk turisztikai szakirányú oktatásban részt vevő tanulói számára. A vetélkedő szakmai irányítója Ambrus Tünde, iskolánk földrajz szakos tanára. A megmérettetés két részből állt: a benevezett diákok az első fordulóban (selejtező) a szervezőktől kapott feladatsort Pál Piroska szaktanár és a diáktanács elnökének (Lackó Nóra) felügyelete alatt oldották meg (2016. április 20., Iskola másként hetében), majd a legjobb eredményt elérő tanulók a Kájoni-napokon (2016. május 5.) a döntő során írásban és szóbeli feladatok formájában mérték össze tudásukat. A szóbeli feladatok idegenvezetési témákhoz kapcsolódtak. A még gyerekcipőben járó versenyre kilenc diák jelentkezett, de az első fordulón csak hat diákjelent meg. Az elért eredmények alapján mind a hat diák továbbjutott a döntőbe.

- 11 -

A verseny célja, hogy az iskolánk turisztikai szakirányú oktatásban részt vevő tanulói jobban elmélyítsék szaktudásukat, hogy jobban megismerjék tágabb szülőföldünket, Európát, annak tárgyi és szellemi értékeit, földrajzi, történelmi, kultúrtörténeti vonzerőit. Az idei verseny témája Németország volt. A két fordulón elért pontszámok összesítésével a zsűri tagjai (Busuioc Edit Steliana, Negru Réka tanárnők, Lackó Nóra diáktanács-elnök) négy díjat osztott ki. Az első helyezést Albert Eszter, X.D osztályos tanuló nyerte el. A második díjat Szőcs Antal (IX.D), míg a harmadikat Bálint Kinga (X.D) vehette át. László Levente (IX.D) pedig dicséretben részesült. Részvételi díjat kaptak: Kelemen Alpár és Váncsa Beáta - X.D. Gratulálunk! A díjazottak értékes ajándékcsomagban részesültek, amelyet a csíkszeredai Sapientia EMTE, illetve a Romána Magyar Pedagógusok Szövetsége adományozott. A verseny jó hangulatban zajlott, a feladatok is roppant érdekesek voltak. Reméljük, hogy a verseny jövőre is megrendezésre kerül, és több diák figyelmét kelti majd fel. Lackó Nóra, X. D

Osztályzászlók versenye Mint az már iskolánk hagyományává vált, idén ismét megrendezésre kerültek a Kájoni-napok. Az iskolánk nevét viselő rendezvénysorozat a zsögödfürdői kirándulással zárult. A Mikó-vár parkjában rengeteg diák várakozott az indulásra, mint mindig. Az idei évben iskolánk ismét egy hangos zenével dübörgő kamiont követve vonult ki Zsögödfürdőre. Még a forgalom is ideiglenes lezárással járt, amíg a kájonisok felvonultak. A Zsögödbe vezető úton a nap végig meleg sugaraival kísért minket. A megszokott helyre érve pedig kezdetét vehette a számtalan verseny meg játék. Pontosabban kezdetét vehette volna, ha az eső bele nem szól. De sajnos a pityókástokányok egyeseknél még főni sem kezdtek, vagy másoknál már javában főttek, amikor zuhogni kezdett az eső. Ezért sajnos a rendezvények többsége elmaradt, Diáktanácsunk mindössze az osztályok által elkészített zászlókat tudta lezsűrizni. A zászlókat Pásztohy Enikő, iskolánk biológia szakos tanárnője, valamint Varga Ivett, XI. F és Laczkó Nóra-Mária, X.D osztályos tanulók díjazták. A zsűrinek nagyon nehéz dolga volt, hiszen a sok zászló mindegyike egyedi volt valamiért, az összes díjat érdemelt volna. Némelyik az alaposan kidolgozott minták miatt fogott meg, de akadt olyan is, amely az egyedi anyagválasztás miatt. De a zsűrinek dönteni kellett, már a zuhogó eső miatt is, hiszen a víz nem tesz túl jót a szép zászlóknak. Így hát az első helyezést a IX.A osztály nyerte el. A második helyezés a IX.D, míg a harmadik a X.C osztályé lett. Laczkó Nóra, X.D

- 12 -

Csontváry kiállítás A Csontváry- kiállításra Busuioc Edit tanárnő vitt el, aki szerette volna, hogy megfigyeljük a turizmus ezen oldalát is. Erre a kiállításra az egyik turisztika óra alatt mentünk el. A múzeum kapuin belépve megvette a tanárnő a jegyeket, így indulhattunk is fel a lépcsőkön, hogy megnézzük a Csontváry festményeiről szóló rövidfilmet, amit egy külön teremben mutattak be. Ezt követően átmentünk egy másik terembe, ahol Csontváry alkotásait tekinthettük meg. Az első teremben madarakról és különböző állatokról készült festmények voltak láthatók, melyeket különös művészi kifejezőerővel ábrázolt Csontváry, itt olvashattunk egy kis tájékoztató szöveget is ezekről az alkotásokról. A következő teremben inkább tájképeket csodálhat meg az arra járó érdeklődő, melyeken nagyon szép színátmeneteket figyelhet meg, a feketétől a világoskékig, mely egy gyönyörű tengert láttat, vagy a citromsárgától a narancssárgáig, ahol a napnyugtában merülhet el a látogató és a színek világának különös összhatását és dinamikáját fedezheti fel. Mi sorra vettük az összes festményt és kielemeztük minden egyes vonását Csontvárynak. Ugyancsak a második teremben volt látható Csontváry leghíresebb alkotása, a „Magányos cédrus ”, melyen egy viharvert fa látható, ami egyedül áll a nagy pusztaságban. A sebzett művészt is megszemélyesítő több ezer éves fa/életfa átvitt értelemben a művészet örökkévalóságát is hirdeti. A harmadik teremben portrékat állítottak ki, melyeken változó korú és nemű személyek kerültek ecsetvégre. Nagyon jól megragadta a festő azoknak a személyeknek a sajátos vonásait, akik modellt álltak neki. A terem végében egy önarckép volt kifüggesztve Csontváryról. Az utolsóteremben olyan festményeket láthattunk, melyeken hidak, mezők, utcák és különös tájak voltak expresszív módon megörökítve, amelyeket ma is felfedezhetünk szerte a világban. A kiállítás végén gyorsan írtam még a vendégfüzetbe, amelybe a kiállításról szóló gondolataikat írhatják bele azok, akikben megfogalmazódott valami Csontváry munkáiról és meg szeretnék osztani másokkal is. László Tünde, XI.D

„Tavaszi zsongás” 2016. május 10-14. között iskolánkból 20 diák vett részt a Határtalanul pályázat keretén belül egy kiránduláson, amit a kaposvári „Széchenyi István” Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakképző Iskola pályázott meg, „Tavaszi zsongás” címmel. Előzőleg a kaposvári diákok látogattak meg minket az Iskola Másként hét alatt, most mi mentünk el hozzájuk.

- 13 -

Az első napunk utazás volt, útközben meglátogattuk a nagyváradi Székesegyházat, majd kisebb pihenőkkel utaztunk Kaposvárig, ahova kb. este 9-10 óra körül érkeztünk meg. A kaposvári tanulók felszolgálták a vacsorát, majd elfoglaltuk szállásunkat. Másnap bemutatták az ottani iskola tankonyháját, ami nekem nagyon tetszett, mert egy előkelő étterem hangulatát keltette inkább, mint egy tankonyháét. Az épületben megfigyelhettük a tanulókat gyakorlat közben és azt, hogy hogyan zajlik egy felszolgálás, illetve bemutatták a tankonyha felszerelését. Ezt követően meglátogattuk a helyi pékséget, majd később szabad idő következett. Harmadik nap meglátogattuk a Balaton-parti Keszthely városát, ahol megtekintettük a város történelmi nevezetességeit, illetve a Balaton-partra is kisétáltunk a hideg és zuhogó eső ellenére is tölcséres fagyival. Este egy közös program következett a kaposvári diákokkal: csomagoltunk, a szakosztályosok pedig a szakuknak megfelelő gyakorlatot végeztek, mint például az asztalterítés és tálalás. Következő nap szerettünk volna kibiciklizni a mesterséges eredetű Deseda-tóhoz, ám az iskola vezetősége a rossz időre hivatkozva nem adott bicikliket, és így busszal indultunk el a Deseda felé. Megérkezésünkkor egy lágy zápor kíséretében meglátogattuk a fogadóközpontot, ahol bemutatták nekünk a tó körül élő állat- és növényvilágot, majd a Deseda-tó partján található kalandparkot néztük meg. Ez személy szerint nem tetszett annyira, mert csak összesároztuk magunkat.

Este a vacsora előtt egy kis karaoke következett, aminek nem nagyon örültek a résztvevők, lámpalázra hivatkozva, ám a végére beindult a hangulat, és mindenki felszabadultan kapcsolódott be az éneklésbe.

- 14 -

Másnap következett a hosszú út Csíkszereda irányába. Nekem a kirándulás nagyon tetszett, mert új kapcsolatokat tudtam létesíteni, ám amit hiányoltam, hogy sem szabadidős programunk, sem szabadidős tevékenységünk nem volt az ottani diákokkal, így nem tudtunk annyi időt tölteni velük, mint amennyit szerettünk volna, hiszen nekik mindig volt valamilyen feladatuk kiszabva, így beszélgetni ritkán tudtunk velük. Ezt leszámítva, nekem nagyon tetszett ez a kirándulás, és a következő évre ajánlom mindazon személyeknek, akik nem voltak még a Határtalanul programmal Kaposváron! Demény Norbert, XC

Székesfehérváron voltunk A székesfehérvári Aranykéz Szakiskola meghívására bekerültünk partnerként a „Határtalanul” pályázatba. Miután az iskola tanárai és tanulói ellátogattak hozzánk, május 24 és 29 között Székesfehérvárra utaztunk, ahol egy jól szervezett, tartalmas programban volt részünk. A programunk az iskola látogatásával kezdődött, ahol megismertük a munkájukat, a színvonalas szakképzést (fodrász, sminkes), valamint elméletben megismerkedhettünk városuk történetével, nevezetességeivel. A délutánt a Bory vár látogatásával kezdtük. Ez egyedi élmény marad mindenki számára, mert a gyönyörűsége mellett a hitvesi szeretet megtestesítője. A tulajdonosa 40 nyáron építette többnyire egyedül a szeretett feleségének. Élményeink sokasodtak, amikor meglátogattuk a hadtörténeti múzeumot, ahol huszár egyenruhát próbáltunk, csodáltuk a panoptikum szinte élő alakjait, jártunk lövészárokban, bunkerben, valamint szimulátoron vezettünk helikoptert. A nap csúcspontja a hajókázás volt a Velencei-tavon. Megismertük a tó történetét, élővilágát, és akár vezethették is a sétahajót a tanulók. A második napon tájházat láttunk, vadászati múzeumot, valamint ellátogattunk egy farmra. Itt a körhintán kívül még számunkra is volt újdonság, az ismert állatfajtákon kívül láttunk gyöngytyúkot, pávát, öszvért, szamarat. A program nagyon kellemes részeként megnéztük a sajtkészítő részleget és megkóstoltuk a különleges sajtfajtákat. Az Aranykéz iskola pénteken színvonalas fodrász és sminkversenyt szervezett ahol jelenleg még csak szemlélőkként vettünk részt. A kellemes élményeket a megnyitón néptánccal háláltuk meg. Az iskolánk XII.D, XI.B és XI.C osztályos tanulói csűrdöngölőt adtak elő, Csilip Júlia ismertette a tánc eredetét és jelentőségét. Székesfehérvár, a királyok városa nevezetességei, festészeti kiállításai örök élményként maradnak meg, arra ösztönözve, hogy újra visszatérjünk.

- 15 -

Nagyon jól éreztük magunkat, de közeledett a búcsú pillanata. Szombaton az iskola művész-tanárai egyéni tárlatuk megnyitására hívtak meg bennünket. A megnyitón az a megtiszteltetés ért, hogy újra táncolhattunk. A tánccsoport nagyszerűen teljesített, szem nem maradt szárazon. Köszönetemet szeretném kifejezni Székely Krisztina igazgatónőnek, az Aranykéz iskola tanárainak, diákjainak és mindazoknak, akik széppé tették a kirándulásunkat. Külön köszönet a XI.B osztály tanulóinak, valamint a tánccsoport minden tagjának. Balog Olga tanárnő

„Határtalanul” Kecskeméten - 2016. május 23-27. Idén tavasszal a XI. A és a X. A osztályokból 23 tanuló a Kecskeméti Szakképzési Centrum Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskolájának volt a vendége (jobb oldali kép). A „Határtalanul” program célja a magyar-magyar diákok közötti személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése. Május 23-án utaztunk Magyarországra. Útközben megtekintettük Máriaradnán a ferences templomot, mely Csíksomlyóhoz hasonlóan híres búcsújáró hely, Mária-kegyhely (középső és jobb oldali kép).

- 16 -

Aradon a Szabadság-szobornál emlékeztünk az 1848-as szabadságharc hőseire. A szobrot 1890-ben avatták fel, 1925-ben az emlékművet eltávolították, majd 2004. április 25-én újra felállították a Megbékélés Parkjában (alsó bal oldali kép). Estére érkeztünk a Pálma hotelhez, kecskeméti szállásunkhoz (jobb alsó kép).

Kecskemét nevezetességei közé tartozik a Cifra palota, a Katona József színház, a Kodály Zoltán Intézet (volt ferences kolostor), a Szent Miklós templom (képek balról jobbra).

A kadás és kájonis diákok a közös projekt keretében virtuális bankokat hoztak létre, saját pénznemmel, logóval és szlogennel, majd egy reklámvideó keretében mutatták be az elkészült munkákat. Megtekintettük Magyarország legnagyobb nyilvános hangszergyűjteményét, melyet Leskowsky Albert alapított és több mint 2000 hangszerrel büszkélkedhet a világ minden részéről. Itt egy humoros-interaktív tárlatvezetésben volt részünk, több hangszert is kipróbálhatott, aki vállalkozott.

- 17 -

Másnap ellátogattunk a közeli Füvészkertbe is, ahol hagyományos népi játékokat lehetett kipróbálni.

Budapesti kirándulásunkon a budai siklóval közelítettük meg a Budavári Palotát és a Sándor-palotát. Voltunk még a Parlament épületében és a Terror Házát is meglátogattuk (képek balról jobbra).

Nagyon érdekes és hasznos volt ez a tapasztalatcsere szakmai szempontból is, köszönjük a szervező kadás diákoknak és tanároknak. A projekt szervezésében részt vettek Ferencz Zsuzsanna és Ráduly László tanárok, kísérő tanáraink voltak Sükösd Annamária, László Judit és Vizi Erzsébet.

Látogatás a József Attila Általános Iskolában Pénteken, május 27-én jómagam és Xantus Nikolett meglátogattuk a József Attila Általános Iskola alsó épületét, hogy előadást tartsunk a sulinkról a VIII. A osztályos tanulóknak. Az előadás témája az volt, hogy miért érdemes hozzánk jönni. Beszéltünk iskolánk felszereltségéről, arról, hogy szakdiplomát kapunk és mi az előnye ennek, a gólyabálunkról, a gólyanapról meséltünk, a tanulásról és az iskolánk által elért eredményekről különböző versenyeken és olimpiászokon. Beszámoltam nekik az idén megrendezett országos informatika olimpiászról és az ECDL vizsga lehetőségéről. Szóba jött a gyakorlatozás és a sok pályázati lehetőség.

- 18 -

Sokan felfigyeltek az önkéntes csoportra is, és azt mondták, ha a Kájoniba jönnek, akkor biztosan tagjai lesznek. Mikor szóba jött a Diáktanácsunk és az általunk szervezett programok, mindenkinek felcsillant a szeme, és azt mondták „muszáj, a Kájoniba menjünk!”. Bemutattunk néhány suliújságot is, amit magunkkal vittünk erre a célra. Először, mikor bementünk az osztályterembe és meghallották, hogy a Kájoniból jövünk, nem sok érdeklődést mutattak, de mikor megtudták, hogy milyen lehetőségeket nyújt az iskolánk, egyből felfigyeltek, és sokan azt mondták, hogy „jövőben találkozunk a Kájoniban!”. Szerintem az a baj, hogy a „konkurencia” eléggé rossz véleményt hangoztat az iskolánkról, ennek lehettem szemtanúja sulibörzén is. A versenytársak negatív fényben történő feltüntetését használják, mint propaganda technikát, míg mi a tények kiemelésére fektetünk hangsúlyt. Azt tapasztaltam, ha meséltem az élményeimről, amit ez az egy év alatt gyűjtöttem, egyből megváltozott a véleményük a Kájoniról. Szerintem elsősorban több iskolába kellene elmennünk előadást tartani, vagy több iskolát kellene meghívnunk hozzánk. Mindezt azért, hogy értesüljenek arról, mi rejlik a Kájoni iskola neve mögött igazából, és ne abból építsenek egy képet, amit mások mondanak. Őszintén, ez az egy év alatt nagyon megszerettem az iskolánkat, és nem cserélném le semelyik más iskolára. Gligor Cristian, IX.A

Látogatás az iskolánkban Hétfőn, május 30-án a mindszenti Nagy István Általános Iskola meglátogatta sulinkat. Tőkés Éva tanárnővel fogadtuk őket. Miután körbementünk és bemutattuk az A épületet, a multimédia teremben egy kis előadást tartottam sulinkról. Az előadásban szó volt a szakdiplomáról, amit kapunk az érettségink mellé, ennek az előnyeiről, a tanulásról és a szakokról, amelyek jövőben indulnak, hogy melyik mire jó és milyen tantárgyak vannak a különböző szakokon. Szó került iskolánk felszereltségéről, Diáktanácsunkról és az általunk szervezett programokról. A Diáktanácsra igencsak felfigyeltek a diákok, mert a Diáktanács a Kájoniban vidámabbá és érdekesebbé próbálja tenni az iskolai életet. Ezután mindenki feltehette kérdését, amire a tanárnővel válaszoltunk. Miután minden kérdés megválaszolásra került, átmentünk a B épületbe, ahol a cukrászok bemutatták hogyan készítenek fánkot, megkínálták vele vendégeinket és elmesélték, miket tanulnak. Végül megnéztük a fodrászműhelyünket is, ahol a diákok láthatták munka közben fodrászainkat. Úgy tűnt, a diákoknak tetszett a Kájoni iskola. Várjuk őket szeretettel jövőben! Gligor Cristian, IX.A

- 19 -

Megmérettettünk Sapitour verseny A Sapientia EMTE csíkszeredai kara idén először szervezte meg a Sapitour nevezetű versenyt középiskolás diákok számára. A versenyre Fejtörők csapatnévvel jelentkeztünk, melynek első fordulójára 2016. március 30-án került megrendezésre. Az első forduló feladatait otthonról, számítógép és más forrásanyagok segítségével kellett teljesíteni, melyből a végén 16 csapat juthatott tovább a második fordulóra. Nagy meglepetésünkre a mi csapatunk elegendő pontszámot ért el, és ezután már készülhettünk is a nagy megmérettetésre. Busuioc Edit szaktanárnőnk segítségével, nagy erővel dolgoztunk, és próbáltuk a legtöbbet kihozni magunkból és ötleteinkből. Ebben a fordulóban már sokkal inkább ösztöneinkre és kreativitásunkra kellett hagyatkoznunk, mivel azt pontozták a leginkább. Két hét kemény munka után elkészült a versenyanyagunk, és készen álltunk a bemutatásra. Leküzdve izgalmainkat és félelmeinket, bemutattuk kétheti munkánk gyümölcsét. Versenytársaink hasonlóképpen nagyon ötletes munkákat mutattak be, véleményünk szerint itt minden csapat nyertes volt, mert keményen dolgoztak azért, hogy elnyerjék a zsűri tetszését. Noha a versenyt nem nyertük meg, magas pontszámot kaptunk a zsűritől, és ezért már megérte! André Henrietta, Gergely Róbert, Farkas Nóra, XI.E

Csíki Versünnep „Egy szavalóverseny, ahova 90 fiatal jelentkezik. Egy szavalóverseny, ahol 90 fiatal ünnepli a magyar nyelvet és irodalmat. Egy szavalóverseny, ahol a katarzis egész napos. Egy szavalóverseny, ahol a fiatalok összegyűlnek, hogy őrizzék a lángot. Egy szavalóverseny Székelyföldön. Ez volt a IV. Csíki Versünnep." A Csíki Versünnep idén is megrendezésre került Csíkpálfalván. Közel 100 versszerető fiatal mérettette meg magát a nagyérdemű zsűri előtt különböző településekről. Három kategóriába voltak osztva a szavalók: 5-6. osztályosok, 7-8. osztályosok és 9-12. osztályos tanulók. A verseny hosszasra sikeredett, bár ez a jelentkezők számából is egyértelmű. Felemelő volt látni, hogy mennyi fiatalt érdekel a költészet már csak itt, a Csíki medencében is, és jó érzés volt meghallgatni a jobbnál jobb szavalatokat, amikor a hallgató egy mély és elgondolkodtató vers után egy újabb versnél már önfeledten nevethetett, vagy magára ismerhetett egy-egy költeményben.

- 20 -

A zsűrinek nehezebb volt meghozni a döntést, mint az eddigi években, - ugyanis még sosem volt ennyi jelentkezője a Versünnepnek - ebből adódóan több 2. és 3. helyezést osztottak ki a kategóriákban résztvevők között. Iskolánk újra büszkélkedhet, ugyanis két tanuló helyezést ért el szavalásával. Bíró Tünde III. helyezett, Gál Renáta II. helyezett lett. Köszönjük a felkészülésben való segítséget Sárossy Gabriella tanárnőnek. „A vers néma. Adj neki hangot. A vers a könyvben halott. Keltsd életre. Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsírjából.(..)" Kosztolányi Dezső Gál Renáta, X.C

Beszámoló az országos TIC tantárgyversenyről Május 19.-22. között Bakóban került megrendezésre az országos TIC tantárgyverseny. Hargita megyét hárman képviseltük: jómagam és Gergely Róbert a mi sulinkból, valamint Bende Botond a Segítő Mária Gimnáziumból. Velünk tartott Nagy Ildikó, iskolánk tanárnője, aki a verseny előtt sokat foglalkozott velünk, hogy megfelelően felkészítsen. Első nap elfoglaltuk szállásunkat, majd részt vettünk a megnyitó ünnepségen. Másnap reggel korán keltünk és türelmetlenül vártuk a 8:30-at, mivel akkor kezdődött a verseny. A tételek megoldására 6 óra állt a rendelkezésünkre, ami nagyon hamar eltelt, a kapott feladatok megoldására kevésnek bizonyult. A tételek eléggé nehezek voltak, de próbáltunk mindent beleadni, így viszonylag jól sikerült. A verseny után a tanárnővel együtt elmentünk várost látogatni. Bakó nagyon szép és nagyváros, annyira, hogy „sikerült” eltévednünk, ahonnan egy „kis” kerülővel és néhány helyi ember segítségével ugyan, de késő estére „hazataláltunk”.

- 21 -

Másnap reggel 9 órakor jöttek utánunk az autóbuszok, és indultunk kirándulni Onești felé. Útközben megálltunk néhány érdekesebb helyen, de a legérdekesebbnek Kománfalva (Comănești) tűnt. Itt meglátogattunk egy népművészeti múzeumot, ahol egy ottani szokásokat bemutató előadással vártak a szervezők. Egy kis városnézés után elindultunk Oneștire, ahol ebédeltünk. Estére visszamentünk Bakóba, és egy jót buliztunk a számunkra szervezett diszkóban. Ez nagyon jó alkalom volt arra, hogy a többi diákkal összebarátkozzunk. Ez a verseny nagyon hasznos volt számomra, mert sok új dolgot tanultam a számítógépekről és tapasztalatot szerezhettem az országos tantárgyversenyről. Nagyon köszönjük Nagy Ildikó tanárnőnknek, hogy felkészített a versenyre, elkísért, biztatott és gondunkat viselte. ☺ Gligor Cristian, IX.A

Bolyai Farkas Országos Multidiszciplináris tantárgyverseny A Bolyai Farkas Elméleti Líceum a 2015-2016-ös tanévben is megrendezte a hagyományos Bolyai Farkas Országos Multidiszciplináris tantárgyversenyt, a magyarul tanuló középiskolások 9, 10, 11, és 12. évfolyamos tanulói részére. Az idei országos forduló 2016. május 6 – 8 között zajlott Marosvásárhelyen. A szombati ünnepi megnyitó után került sor a versenyekre. A XI. A osztály négy tanulója, Mihály Nóémi, Balló Zsófia, Simon Krisztina és Boboc Samu, a SOCIETAS HUMANA társadalomtudományi vetélkedő keretében, az üzleti tervek versenyen vett részt.

Az UNIBRELLA csapat esernyők személyre szabását tervezte meg, míg a LITTLE MOMMA csapata baba-mama tornát szolgáltató cég üzleti tervével versenyzett. 5 RON

unIbrella 5 RON

Tulajdonosok: Balló Zsófia Mihály Noémi

5 RON 5 RON

2016.06.13.

unIbrella

1

2016. 06. 12.

unIbrella

- 22 -

10

2016. 06. 12.

Bolyai Farkas Elméleti Liceum Üzleti terv versenye1 Marosvásárhely

Idén a LITTLE MOMMA csapata járt több szerencsével, hisz üzleti tervüket a zsűri a 16 versenyző csapat közül a III. helyre sorolta, díjjal és oklevéllel jutalmazta.

Mindkét csapat felkészítő tanára Sükösd Annamária közgazdász tanár.

Talentumok Gál Renáta Gál Renáta vagyok, 16x kerültem körbe a Napot, és a X.C osztályba járok beszerzés és szerződéskötés szakon. Első osztálytól hetedikig a Nagy István Művészeti Líceumba jártam, zene szakon, majd elköltöztünk a városból Szépvízre, és a nyolcadik osztályt már a Nyírő József Általános iskolában fejeztem be. Már kiskorom óta szerelmem a költészet, és érdekel a színészet, így a kilencedik osztályt Sepsiszentgyörgyön a Plugor Sándor Művészeti Líceumban - Románia egyetlen magyar nyelvű drámatagozatán- kezdtem. Onnan sajnos elszólított –talán - a sors, és így kerültem ide, és kezdtem itt, a Kájoni János iskolában a tizedik osztályt, ahol a drámatagozaton tanultakat felhasználva lehetőséget kaptam egy színjátszó kör indítására Negru Réka osztályfőnök folytonos támogatásával. A színjátszó kör már 3 előadással büszkélkedhet, és mind a három előadás más korosztálynak lett tálalva. Az első felnőtteknek, a második időseknek, a harmadik pedig diáktársainknak, amikről mind pozitív jelzéseket kaptunk vissza és biztatást. Az első szavalóverseny, amin részt vettem, a „Csíki Versünnep" volt, amin 3. helyezést értem el, 2014-ben. A drámatagozaton való tartózkodásom alatt kimaradtak a szavalóversenyek, bár ott pótolta az, hogy Művészi beszéd órán versből és balladából vizsgáztattak, aminek köszönhetően rengeteg dolgot tanultam, hogy hogyan is kell megszólaltatni egy művet.

- 23 -

A Kájoniba kerülve több szavalóversenyen is részt vettem, ezekből kettőn második, (IRIS Őszi szavalóverseny, IV. Csíki versünnep) és kettőn első helyet értem el, (Magyar Költészet Napja, Istenes szavalóverseny). A Magyar Költészet Napján való teljesítményemért lehetőséget kaptam, hogy részt vehessek egy nyári verstáborban, illetve a ROLE zenekar PILLE című filmbemutatójának gáláján való szavalásra. Verseket egyaránt szeretek olvasni, hobbiból tanulni, szavalni és slameket írni, ami egyfajta ága a költészetnek. Számomra legkedveltebb költő József Attila, de mellette „elfér” számos más alkotó is. A későbbiekben is szeretném ezt folytatni, és köszönöm Sárossy Gabriella tanárnőnek, hogy mindig meghallgat, segít felkészülni, és Negru Réka tanárnőnek, hogy mindig támogat.

Megkérdeztük a Kájonisokat Idei tanévünk utolsó újságjában arról kérdeztem a kedves kájonis diákokat, hogyan is érezték magukat a Kájoni-napok alkalmával. „Véleményem szerint több olyan programot is be lehetne tenni, amelyek összekovácsolják az osztályokat, lehetne akár egy filmest is, amit a diákok is élveznének, vagy ha nagyon merészek is lehetünk, akkor egy film-maraton, amikor bent alszunk hálózsákokkal a suliban egész éjjeles filmnézés közben. De amúgy jó volt így is, csak lehetnének jövőre más dolgok is, meghagyva az eddigiekből is párat." Gál Renáta, X.C „Az iskolanapok keretén belül rendezett zsögödi kirándulás nagyon jól telt, az ezelőtti évekhez hűek szintén a kamiont kísértük Zsögödfürdőig, ami szerintem az egyik legvagányabb mozzanata ennek a tevékenységnek. Ami talán egy kicsit elrontotta a hangulatunkat, az az eső volt. De még az sem volt olyan vészes, hiszen kedves osztálytársainkkal és iskolatársainkkal voltunk." Szennyes Enikő, XI.E „Kíváncsian és izgatottan vártam, hogy milyen programok lesznek. A pénteki nap tetszett a legjobban, amikor Zsögödbe mentünk. Nagyon izgalmas volt, ahogyan vonultunk zenei kísérettel. Sajnáltam, hogy rossz idő lett délutánra, és így a programoknak vége lett." Gál Viola, X.A „Az iskolanapi kirándulás teherautós felvonulással már hagyomány nálunk, bár igaz, régóta nem kaptunk jó időt. Remek volt a hangulat és az idő is egy ideig… A sütés-főzés végére érkezett a rossz idő, így egy kicsit megszaporodott a pityókástokány, de ennek ellenére a vetélkedők folytak tovább. Szerintem mindenkinek nagy élmény volt. Mindenki valami plusszal ment haza onnan, még ha az egy meghűlés is volt." Pap Timea, XI.B „A csütörtöki tanítás nagyon nem tetszett, de ezt is túl kell élni, csak okosabbak lettünk tőle. A pénteki nap nagyon jól indult, egész jó programválaszték volt, az osztályokat összehozza a főzés, ami mindenkinek jót tesz, a lejutás Zsögödbe is élménydús volt. Kár, hogy elmosta az eső a zsűrizést és a versenyeket." Vízi Réka, XI.C Kérdezett: Both Emőke, X.C

- 24 -

Irodalom Ágota Kristóf: Trilógia - Második rész A háború emberellenes nem csak azért, mert elveszíthetjük életünket, lehet, hogy ez a jobbik eset, hanem mert olyan lelki sérüléseket okozhat, amelyek teljesen módosíthatják az emberi egyéniségünket. És ez nehezebb, mert egy élet végéig viselni kell. Erre világít rá Kristóf Ágota, a Trilógia második kötetében, a Bizonyíték címűben. Miután mindenkijét elveszítette, ikertestvére magára hagyta, a főhősnek, a tizenöt éves Lucásnak egyedül kell boldogulnia, vagy elbuknia, ez a két választás lehetséges számára, s fiatal, életerős, tehát az elboldogulás útját választja, a nehezebbet. Koravén, szerintem mindent tud az Életről, még gyereket is kap, meg asszonyt is, háromtagúra bővül ismét családja, csakhogy ez nem igazi család, az asszony nem a felesége, semmilyen kapcsolata nincs vele, csak befogadja fogyatékos gyerekével együtt, akit nagy odaadással nevel, holott nem ő a vér szerinti apja. Amikor Yasmine egy nap eltűnik, ő felvállalja a gyerek további nevelését, és ismét gyökeresen átalakítja életét. Minden értékét eladja, megveszi a könyvesboltot és a hozzátartozó emeleti lakást, és itt próbál továbbélni. Továbbra is különleges emberekkel tart kapcsolatot, bár néhányan kilépnek életéből, ez nem okoz számára lelki megrázkódtatást, eddigi élete erre edzetté tette. Különös gonddal neveli és tanítja a rámaradó gyereket, aki a maga módján ragaszkodik hozzá, rájön, hogy a biztonság mindennél fontosabb számára, hiszen az anyja elhagyta, apját meg nem ismeri, az egyetlen számára Lucas, aki mindent megteremt számára, különös párbeszédeket folytatnak, a fiúcska elmeséli neki visszatérő rémálmait, amelyeket metaforikusan vagy szimbolikusan is értelmeznek, amelyek néha nem is választhatóak el a valóságtól. A háború véget ér, de az emberek életében tovább dúl, itt mindenki hadiözvegy, vagy várja vissza férjét, fiát a harcokból, vagy árva, erőszakból született vagy sérült emberek térnek vissza, fizikailag, lelkileg egyaránt. Az író utal a haláltáborokra, a kitelepítésekre, vagy a vagyon, vagy a világnézet miatti kivégzésekre, az 1956-os forradalomra és ezek hátterére, hogyan alakítja át a történelem az emberek életét. Így az állandó feszültség, bizonytalanság ködében élő emberek élete is bizonytalanná, ködössé válik. Van, aki a régi rendszert is kiszolgálta, a mostani helyzethez is gyorsan alkalmazkodik, ugyanolyan buzgósággal sorakozik az elsők közé. Úgy tűnik, hogy az életet követi a cselekményszál, megy minden előre, egyhangú életet élnek hőseink, ám az írónő váratlan fordulatokat iktat be, például a gyerek Mathias halálát. Az iskolában ő a legokosabb, ezt társai nem tudják elviselni, félszegsége miatt is sokszor érik megalázások, testi sértések, ő ezt nagy alázattal viseli, nem engedi, hogy bárki is beleavatkozzon, megakadályozza, szinte Krisztusi felsőbbrendűséggel tűri a szenvedéseket, mígnem egy napon Lucas halva találja szobájában.

- 25 -

Felkiáltójel a gyerek halála és másképp alakítja Lucas életét, és a második rész cselekményét. Közben újabb szereplők lépnek színre, a régiekből is eltűnnek. Az író újabb kiutat keres, más lehetőségeket villant fel, ebből a mozdulatlan helyzetből -50-es évek – való kitalálást keresi. Egy másik szál a könyvesboltos élete, aki valamikor író szeretett volna lenni, a hétköznapok gondjai el is feledtették vele gyerekkori álmát. Egy napon idős nővére ellátogat hozzá, feleleveníti régi álmát, eladja a boltot – épp Lucas veszi meg – nővéréhez költözik, és nem képes megvalósítani a gyerekkori vágyát, sőt élete tragédiába torkollik. A harmadik részt variációnak értelmezem, milyen szálakon futhatna az első két rész cselekménye. Vissza-visszatérő, egymást metsző és lehetséges cselekményszálak fonódnak össze, sok benne az előreutalás, olyan cselekményeket vetít, amelyek gyökeresen felforgatják az emberek életét, de azt is felvillantja, hogy lehetne másképp alakítani a cselekményt, az életet, nézőpontokat szembesít. A három regény kulcsszavai lehetnének: a tanulás, fejlődés, könyvek, az írás, mint hazugság, könyvesbolt, város, tér, utca, a boldogulás lehetősége: a munka, a kiutak keresése a nehéz helyzetekből. Hogy mire tanít ez a könyv, hogy a történelem mindig metszi az emberek életét, az embertől függ, hogy mennyire engedi befolyásolni magát, mennyire emelkedik az események lehúzó tendenciája fölé, hogy a kultúramindig kiutat jelent, kapaszkodót, hogy az ember ezáltal lehet Ember, s ha embertelen körülmények között adatott élnie, azért megmaradhat Embernek. Ha a nyárra gondolok, bár a jelenlegi helyzet nem erre utal, ennek ellenére napfényes napokat kívánok nektek. Sok szerencsét a vizsgákhoz, és ha felkeltette érdeklődéseteket a Trilógia,a könyvtárban megtalálható a 27546-os számon, derűs vakációt Nektek, Diénes Zsófia Anna

Zene Bryan Adams koncert Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik részt vettek május 31-én Bécsben a Wiener Stadthalleban a kanadai Bryan Adams rockénekes, zenész, dalszövegíró koncertjén. A tavaly novemberben, névnapom előtt, amikor az interneten nézegettük, ki mikor és hol koncertezik, akkor akadtunk Bryan Adams európai turnéjára, s mondtam a férjemnek, hogy nagyon örvendenék, ha névnapomra az ajándék egy jegy volna Bryan hozzánk legközelebbi helyen tartott koncertjére. Akkor Bécs volt a legközelebbi hely, de később kibővítette a turnéját, s októberben Budapesten is koncertezni fog.

- 26 -

Miért pont Bryan Adams? Mert miután láttam az 1991-ben készült Robin Hood: A tolvajok fejedelme című filmet, ami nagyon tetszett, legfőképp a betétdala maradt meg, az Everything I Do, ami a mai napig az egyik kedvenc számom Bryan Adamstól. Mégpedig a következő filmjelenet tette számomra felejthetetlenné a számot: Marien ráfúj a Robin Hood nyilára s a nyíl repül a célba, közben ez a zseniálisan találó és gyönyörű ének szól. Szóval főleg ezt a dalt akartam élőben hallani, s ezért nagyon boldog voltam, hogy a férjem megvette a jegyeket. Csodálatos volt a koncert, nagyon jó volt a hangulat. Ez volt idáig számomra az a koncert, ahol a legfelszabadultabban, legboldogabban éreztem magam. Nem kellett másoktól látnom, hogy tapsoljak, hogy énekeljek, ez magától jött. Őszintén tudtam örvendeni, látva mások boldogságát is, azt, ahogyan önfeledten táncolnak, ahogyan követik Bryan minden mozgását a színpadon, ahogy figyelik minden szavát, és ahogyan tudják énekelni számait. Érdekes, de ugyanakkor jó érzés volt látni, hogy a nagyon fiatalok is mennyire rajongnak Bryanért. Miután a színpad mellett állókból felemelt egy lányt és egy fiút, hogy szelfit készíthessenek vele, a fiú, ahogy jött le a színpadról, látszott az arcán, hogy mennyire örvend, de az is, ahogy hitetlenkedve nézi a telefonját, nem tudja elhinni, hogy vele történik mindez, hogy ő a szerencsés, akit Bryan kiválasztott. Ezért az őszinte reakciójáért a közönség meg is tapsolta. Az is meglepett, hogy lent a színpad előtti téren, ahol egymás mellett álltak az emberek, volt egy hely, egy nagyobb dobogószerű, a tolókocsisoknak és kísérőiknek a helye. Jó volt látni, hogy rájuk is odafigyelnek, a tolókocsiban lévőkre, hiszen ők is boldogak voltak, látszott rajtuk, hogy tetszik nekik a koncert. Tanulságos volt sokunk számára, hogy ugyanúgy éreznek, mint mi, akik szerencsések vagyunk, mert szabadon mozoghatunk. Emlékezetes marad ez a koncert, mert láthattam Bryan Adams-ot, hallhattam kedvenc számaimat: Everything I Do, Please Forgive Me, Summer of’69, Heaven, Here I Am, You Belong To Me, s még másokat is. Azóta is folyton a Please Forgive Me–t dúdolom, nehéz megválnom a koncert idézte hangulattól. Szeretettel fogok mindig erre a koncertre gondolni. Negru Réka tanárnő

Életutak Máthé (Péter) Ildikó 1985. május 1-én született Csíkszeredában. Középiskolai tanulmányait a Joannes Kájoni Szakközépiskolában 2004-ben végezte, a kereskedelem és pénzügyi technikus szakon. További tanulmányai: - 2004-2008 Spiru Haret egyetem – Bank és pénzügy szak - 2008-2010 Lucian Blaga egyetem – mesteri – Vállalkozások gazdasági menedzsmentje szak - 2008-2011 Mérlegképes könyvelői minősítés

- 27 -

2009-ben ment férjhez, Csíkcsomortánban lakik családjával, van egy 6 éves kisfia (Szabolcs) és egy 4 éves kislánya (Szilvia). Jelenleg könyvelői vállalkozása van. Szabad idejében szívesen kertészkedik a családi háznál, valamint sétál, szalad a közeli dombon. A Kájoni volt az első választása a középiskolai tanulmányaihoz? Nem a Kájoni János Szakközépiskola volt, a Márton Áron Gimnáziumba készültem, de nem jutottam be arra a szakra, amit szerettem volna, így a Kájonit választottam másodiknak. De így megismerhettem György (Ilyés) Csillát, akivel a középiskola alatt és utána is együtt hokizhattam a csíkszeredai Sportklubnál. Nehézkes volt összehangolni a tanulást és a sportot, hogy mindkettőből jól tudjunk teljesíteni, de akarattal, kitartással mindent lehet. Ha nagyon akarunk valamit, azt el is érjük, ha nem, akkor csak kifogásokat találunk, hogy miért is nem tesszük. Mindenki meg kell, hogy találja, mi a fontos neki. Amíg a Kájoniba járt, melyek voltak a kedvenc tantárgyai? Kedvenc tantárgyaim a vállalkozásnevelés, marketing, könyvelés és a matematika volt. Diákként részt vett az iskola által szervezett programokban? Keveset vettem részt, a hoki és az edzések akkor kitöltötték a szabadidőmet. Iskola után hamar tanultam, és utána edzésre siettem. Ha újból kezdhetné a kilencedik osztályt, akkor is a Kájonit választaná? Igen, a Kájonit választanám, a második munkahelyemre az ott szerzett tudásom alapján választottak be (könyvelési tesztet töltöttünk ki). Mi a szakmai végzettsége? Közgazdász vagyok. Ön választotta ezt a szakmát vagy más tanácsolta? Igen, én választottam, tizedik osztályban szerettem meg a könyvelést, és döntöttem el, hogy könyvelő leszek. Szereti-e azt, amit tesz? Igen, ha nem szeretném, nem tudnám végezni, a romániai törvénykezések nagyon megnehezítik a munkánkat. Sikeres embernek tartja-e magát? Mi a sikerének titka? Sikeresnek érzem magam, mivel az lettem, ami szerettem volna, elértem a kitűzött célokat. Titok a kitartás, ebben rejlik minden. Három éve újabb célt tűztem ki, hogy könyvelési vállalkozásom lesz, és meglett. A célok elérése nem egyik napról a másikra megy, de kitartással és munkával meglesz. Mit tanácsol a mostani diákoknak? Válasszanak ki egy szakmát, amiben szeretnének dolgozni az életben nap mint nap, és azt tanulják meg, mert a „tudás hatalom”. Az a fontos az életben, hogy legyen célunk. Legyen, ami felé haladjunk, mert ha nincs, csak tengődünk és elveszünk. Ahogy Seneca is mondta: „ Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart.” Van-e még valami, amit el szeretne mondani? Igen, köszönetet szeretnék mondani a tanároknak, hogy tanítottak és neveltek.

- 28 -

György (Ilyés) Csilla 1985. augusztus 21-én született Csíkszeredában. Hat éve él házasságban egy Csíkszeredához közeli falucskában. Van egy 3 éves kislánya. Középiskolai tanulmányait a Joannes Kájoni Szakközépiskolában (2000-2004) kereskedelem és pénzügyi technikus szakon, egyetemi tanulmányait pedig a Lucian Blaga Egyetemen végezte, könyvelés és gazdasági informatika szakon. Mesterképzést szintén a Lucian Blaga Egyetemen szerzett, vállalkozások gazdasági menedzselése szakon. 2011-ben kapta meg a mérlegképes könnyvelői címet. A Kájoni volt az első választása a középiskolai tanulmányaihoz? Igen, ezt az iskolát választottam, annak ellenére, hogy a szüleim a Márton Áron Gimnázium fele szerettek volna irányítani. A választásomat két fontos dolog határozta meg, amelyből az egyik a mi is akarok lenni kérdés és a másik a sport. Amíg a Kájoniba járt, melyek voltak a kedvenc tantárgyai? Elsősorban a torna, ami mai napig fontos szerepet játszik az életemben, bár egyre kevesebb időt tudok neki szentelni. (15 éves koromtól jégkorongozok, mai napig is.) Szerettem a gazdaságtan órákat, a könyvelést. Diákként részt vett az iskola által szervezett programokban? Igen, úgy gondolom, aktív tagja voltam az iskolai közösségnek. Ha újból kezdené a kilencedik osztályt, akkor is a Kájonit választaná? Igen, minden bizonnyal! Úgy gondolom, jó alaptudásra lehet szert tenni ebben az iskolában. Mi a szakmai végzettsége? Közgazdász vagyok Ön választotta ezt a szakmát vagy más tanácsolta? Én választottam, és mai napig sem bánom, bár a nehézsége miatt voltak más kósza gondolataim, hogy talán valami mást, valami könnyebbet kellett volna választanom, de aztán mindig arra a következtetésre jutok, hogy ez a szakma nekem való.  Szereti-e azt, amit tesz? Igen, úgy gondolom, ezt a szakmát, hogy valaki jól tudja végezni, nagyon kell, hogy szeresse! Sikeres embernek tartja-e magát? Mi a sikerének a titka? Sikeres embernek tartom magam, mert azt teszem, amit szeretek. A sikerem titka pedig, úgy gondolom, hogy a rengeteg munka, kitartás, pontosság és folytonos tanulás. Mit tanácsol a mostani diákoknak? Éljék a diákéveiket minél aktívabban, tanuljanak, mert jó alapot kapnak ettől az iskolától a további élethez, úgy szakmailag, mint emberileg! Aki akar és szeret tanulni, annak a Kájoniban van lehetősége rá! Van-e még valami, amit el szeretne mondani? Köszönöm tanáraimnak és szüleimnek, hogy segítettek abban, hogy azzá váljak, ami ma vagyok! 12 éve, hogy elhagytam az iskola padjait, de ma is szeretettel gondolok vissza a diákéveimre, és már most várom a 20 éves találkozót. Kérdezett: Farkas Krisztina és Csáki Alpár, IX.B

- 29 -

Önkéntesek Búcsú a végzős önkéntesektől Iskolánk Önkéntes csoportjában május 31- én szerveztük meg a XII-es diákok elbúcsúztatását. A meghitt találkozással igyekeztünk felejthetetlenebbé tenni a végzős önkéntesek emlékeit.

Mi, az iskolában maradók, saját készítésű emléktárgyakkal ajándékoztuk meg a búcsúzó önkéntes társainkat. Ők gyurmából készített tárgyakkal illusztrálták, hogy mit jelent számukra az önkéntesség. Szomorúan búcsúztunk el egymástól, hiszen a közös tevékenységek nyomot hagytak mindannyiunk lelkében. Reméljük, hogy a jövőben sem feledkeznek meg az önzetlen segítségnyújtásról. Köszönjük az együtt töltött időt, és sok sikert kívánunk az érettségihez!

Kulcsár Tímea, X.A

Elballagtak végzős diákjaink A kájonisok ballagására június 8-án került sor. Tudva, hogy milyen nagy hagyománya van városunkban a ballagásnak, nagy izgalommal készültek a végzős diákok erre a jelentős napra, hiszen most rajtuk volt a sor, hogy továbbvigyék ezt a hagyományt, hogy osztozzanak az összegyűltekkel (diákokkal, tanárokkal, meghívottakkal, szülőkkel, hozzátartozókkal) a ballagás meghitt örömteli pillanataiban. Három végzős osztály az iskolánk B épületéből indult (négy éven keresztül ott volt az osztálytermük), ezért ők mondhatják a leginkább, hogy elballagtak az iskolából, mert míg átjöttek az A épületbe (ahol csatlakozott a többi-három- végzős osztály), majd onnan kimentek az udvarra, a kosárpályára, az ünnepség színterére, volt egy kis út, amit meg kellett tegyenek, ami alatt ballaghattak. A végzős osztályok osztályfőnökükkel elfoglalták kijelölt helyüket a kosárpályán, majd kezdetét vette az ünnepség.

- 30 -

Először az iskola vezetősége köszöntötte a jelenlevőket, majd az ünnepi beszédek következtek.

Iskolánk igazgatója, Sükösd Annamária ünnepi beszédéből részlet: „(…)Pál apostol szavaival élve <>. Ez egy olyan igazság, amely mindenkire vonatkozik, hisz minden ember valamilyen képességet, adottságot kapott a jó Istentől azért, hogy azzal egy nagyobb közösség, vagy társadalom javát szolgálja. Ma azonban, a piacgazdaságban, a fiatalok nem arra összpontosítanak, hogy mire is van adottságuk, hanem sok esetben a pályaválasztásukban az a döntő, hogy mennyit lehet vele keresni. Lehet, hogy már ti is gondoltatok a következőkre: - A tudásalapú társadalom a miénk, csak az a kérdés, mit érdemes tudni. - Mi a kifizetődőbb, a kockázatos vállalkozás vagy a biztosabb állami munkahely? - Mennyit ér egy egyetemi diploma, érdemes egyáltalán továbbtanulni? Ezekre a kérdésekre ne várjatok bizonyságot. Minden cselekedetedet TEDD a teljes

TUDÁS-oddal, tiszta SZÍV-edből és SZERETET-tel. Ha jól érzitek magatokat ott, ahol vagytok és szeretitek, amit csináltok, akkor jó úton jártok, akkor a saját életutatokat járjátok. Szeretném azt hinni, hogy ha egyszer már „a múlt lesz a jövő”, és visszagondoltok

a középiskolai évekre, csak a jó dolgok jutnak majd eszetekbe, és együtt nevettek majd a családotokkal, barátaitokkal a diákcsínyeken. Mondják, hogy – „A legszebb emlék a szeretet, amelyet mások szívében hagyunk magunk után.” És ha máris hiányoztok, kedves végzőseink, itt marad az iskolafalak között a hozzátok kötődő sok szép emlék, a fénykép a tablón, nevetésetek visszhangja a folyosókon és a szeretet az itt dolgozók szívében. Ti már örökre beírtátok neveteket iskolánk történelmébe. <> De bárhová visz majd sorsotok, bármit is ajándékoz majd nektek az ÉLET, az iskolánk, az Alma Mater és a szülőföld mindig tárt karokkal vár és visszavár…” Az ünnepi beszédeket a végzősök díjazása követte. Először az osztályfőnökök díjazták az osztályuk legkiválóbb tanulóit, majd a különleges díjak átadása következett. A Joannes Kájoni Szakközépiskola Nagydíját az évfolyam legjobb tanulója, Szilágyi Dalma (XII.C) vehette át.

- 31 -

A Kájoni Alapítvány pénzdíj-támogatását a továbbtanuláshoz Ferencz Júlia (XII.B), a legjobb közgazdász díjat pedig Erőss Csongor és Orbán Tamás (XII.B) kapták. A különböző szakmai- és sportversenyeken, az extracurriculáris tevékenységek területén kitűnő eredményt elért végzősök is díjban részesültek. A Diáktanács nevében Laczkó Nóra, a DT elnöke díjazta azon végzősöket, akik segítették a DT munkáját. Végül a XI-es diákok szavazata alapján a népszerűségi díjat Benedek Balázs (XII.E) kapta. Az évfolyam legjobb osztálya a XII.A osztály lett. A díjazást egy rövid műsor követte. A XI-es tanulók nevében Berszán Szilvia (XI.A) és Țurcă Georgiana (XI.F) búcsúztatták a nagyobb társaikat, majd a végzősök is elköszöntek az iskolától. Berszán Szilvia így búcsúztatta ballagó diáktársait: „Különleges, alapot adó életszakasz zárul le előttetek. Egyszerre beteljesedés és szakítás, öröm és fájdalom. Mert a megpróbáltatások és konfliktusok mellett olyan szép, boldog élményekkel is gyarapodtatok, amelyek meghatározóak lesznek a későbbiekben is. Mindenkinek eljön az a pillanat, amikor tovább kell, hogy lépjen, hogy magasabb fokon is megismerje az életet. Nektek ez a pillanat oly nehéz, hiszen búcsúztok tanáraitoktól, iskolatársaitoktól és a tantermektől. Búcsút vesztek a titkokkal teli iskolapadoktól is. Féltünk titeket, hiszen olyan kihívásokkal fogtok szembenézni, amiknek olykor nem könnyű megfelelni. Már nem fog titeket körülvenni szeretett iskolánk gondoskodása, féltő szeretete. Nekünk se könnyű, hiszen olyan mélyen belopóztatok a szívünkbe, de elengedni onnan már nem olyan egyszerű. Többet már nem követünk el együtt diákcsínyeket, nem mesélhetünk egymásnak mulatságos, szórakoztató történeteket, de a baráti kapcsolatok nem szakadnak el. Kívánjuk, hogy mindent, amit el szeretnétek érni, sikerüljön. Legyetek kitartóak! <>” Szilágyi Dalma (XII.C) búcsúbeszédéből idézek: „A középiskola az élet egyik legszebb, legérdekesebb, és legizgalmasabb hídja. Utat nyújt a gyermekkorból a felnőtt létbe, a szórakozásból a felelősségbe, és az álomvilágból a valós világba. A híd végén döntések halmozódnak fel, s a jó választás esetén az álomvilág valóra válhat. Az út során számtalan élmény, tapasztalat, tudás, barátság, szerelem, és még ezernyi boldog perc tett gazdagabbá minden tanulót. A középiskola szoros kapcsolatokat hoz létre, új érzelmeket táplál. (…) Döntéseket hoztunk, és készek vagyunk egy új hídra lépni, ahol a régi kapcsolatok megmaradnak, hiszen nem a világban kell keresni a barátokat, hanem a barátokban kell meglelni az egész világot. Csupán egy újabb izgalmas út vár ránk, és hogy ez az út merre visz, az csak rajtunk múlik. Nem feledjük el soha ezt az iskolát: a hangulatot, a csengő dallamát, a nevetéssel, izgalommal, mosollyal és boldogsággal telt eseményeket, és azt a sok új információt és tudást, amit itt kaptunk.” A szalagtűzés és az iskola szimbolikus kulcsának átadása után az ünnepély záró mozzanataként az egyház képviselői megáldották a ballagó diákokat és az ünneplő közönséget. A ballagásunk sikeréhez a napsütés is hozzájárult, annyi esős nap után végre ránk mosolygott a nap, szebbé, kellemesebbé téve ünnepélyünket. Minden ballagó diáknak sikeres érettségi vizsgát, sok szerencsét az életben! Negru Réka tanárnő

- 32 -

- 33 -

- 34 -

- 35 -

Köszönet a szerkesztőknek, a diákoknak írásaikért, tanárainknak munkájukért és tanácsaikért, valamint az iskola vezetőségének a támogatásért!!! Irányítótanár: Negru Réka Szerkesztők: Negru Réka tanárnő, Kovács Edit könyvtáros Cikkírók: Dabóczi Blanka – XII.A, Kurkó Zsuzsa, Illés Xénia – XI.A, Lurcza Kinga, László Tünde – XI.D, André Henrietta, Gergely Róbert, Farkas Nóra – XI.E, Kulcsár Tímea – X.A, Both Emőke, Gál Renáta, Demény Norbert – X.C, Laczkó Nóra– X.D, Ambrus Eszter, GligorCristian – IX.A, Farkas Krisztina, Csáki Alpár, Kurkó Csengele- IX.B, Orbán Renáta – IX.D. Diénes Zsófia Anna, Balog Olga, Nagy Ildikó, Negru Réka, Sükösd Annamária tanárok.

Korrektúra: Lestyán Csilla tanárnő A fedőlap grafikáját készítette Boros Zsolt rajztanár.

Készült a Joannes Kájoni Alapítvány támogatásával.

- 36 -