2016. szeptember
1. szám
IX. évfolyam
Kájonisok Lapja Liceul Tehnologic Joannes Kájoni Szakközépiskola
Miről olvashatsz?
Gondolatok a tanév kezdetén Bemutatkozás Ez történt... Megmérettettünk Irodalom Zene SzakMa
Gondolatok a tanév kezdetén Évnyitó 2016-2017 A JOANNES KAJONI Szakközépiskola vezetősége nevében szeretettel köszöntök mindenkit. Bár a szokásosnál három nappal hamarabb, de idén is elkezdődik az iskola. Bizonyára vannak közöttetek, akik már várták, és vannak, akik kevésbé lelkesednek. Akár egyik-akár másik csoportba tartoztok, örülök, hogy jelen vagytok, pihenten és egészségesen.
Kedves régi és új KÁJONIS diákok!
A kilencedikesek remélem kíváncsian és tettrekészen érkeztek és kezdik el középiskolai pályafutásukat, a végzősök pedig gondoltak már az előttük álló megmérettetésre, hogy a legjobb tudásuk alapján választhassanak majd további életutat. A X-esek már nem lesznek a legkisebbek, a XI-re is komolyabb feladatok várnak. „A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell’’- mondja egy kínai közmondás. Lépjetek hát bátran be a tudomány világába kedves tanulók, éljetek a lehetőséggel és kívánom, hogy jó kedvvel tanuljatok, és minél többet fejlődjetek az elkövetkezendő tanévben.
Kedves tanár kollégáim!
„Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája.” (Szent – Györgyi Albert) – hát ez a nagy felelősség hárul minden tanárra, aki hivatásként az oktatást-nevelést választotta. Legyetek nyitottak a változó világ kihívásaira, hogy minél jobban felkészíthessétek a fiatalokat az életre. Hisz a tanulás maga az élet. Bízom benne, hogy közös munkánk továbbra is kiemelkedő eredményt hoz. Az elmúlt tanévben is, úgy mint jó pár évre visszamenőleg, iskolánk az érettségi eredményeket tekintve a megye szakközépiskolai között az első helyet foglalja el. Kívánom, hogy legyen elegendő türelmetek az objektív nehézségek megoldásához, hogy közösen lehessünk büszkék mindenkori tanítványainkra. Kényelmes, rendezett, jól felszerelt, tiszta iskolában dolgozhatunk, köszönet mindezért az iskola fenntartójának.
Kedves szülők!
Bár a demográfiai csökkenés miatt a mi iskolánktól idén elvettek egy osztályt, az iskola közössége továbbra is kiáll amellett, hogy a gazdasági szakoktatásnak fontos szerepe van társadalmunkban. Igenis szükség van köztisztviselőre és könyvelőre, turisztikában jártas szakemberre éppúgy, mint szakácsra, pincérre, cukrászra vagy fodrászra. Köszönjük, hogy a mi iskolánkat választották, köszönjük az előlegezett bizalmat. Az önök felelősségtudata és nevelése egészíti ki a tanárok munkáját, így tudjuk közös erővel biztosítani gyermekeink megfelelő képzését. Az idén is megszervezzük, hogy diákjaink minél több versenyen vegyenek részt, belföldi és nemzetközi pályázatok részesei leszünk. Lesznek kirándulások, múzeum- és színházlátogatás és nagyon sok színes és érdekes program várja a diákokat. Kívánok jó egészséget, eredményekben és sikerekben gazdag tanévet! És ezennel a 2016-2017-es tanévet megnyitom. Sükösd Annamária, igazgató
-2-
Visszatértünk A vakáció véget ért, a diákok legnagyobb bánatára, hiszen vele együtt eltűnik a napsütés, a hőség és a nyár is. Reményeim szerint mindenki jól érezte magát, és azzal töltötte idejét, amit szeret. Hiszen ez nagyon fontos. Volt, aki nyaralt, mások dolgoztak, míg akadtak olyanok is, akik az iskolai szakmájuk megerősítése érdekében nyári gyakorlaton vettek részt. Az ősz egy csodás évszak. A levelek színek kavalkádjával bolondítják meg a kopár és hideg földet, jókedvet varázsolva pompájukkal. Pedig az ősz az elmúlásé is, hiszen nemcsak a nyár, de a természet is „meghal” vele együtt. Köztes állapotot képez az emberek elméjében, hiszen a roppant sok esőzést senki sem szereti, mindenki napsütésre vagy hóra vágyik, csak épp esőt ne kelljen, hogy lásson. Az iskola idén is tárt kapukkal várta a tanulni vágyó diákokat, az oktatás már javában elkezdődött. A kilencedikes diákok a gólyabál lázában égnek, míg végzős diákjaink érettségire készülnek teljes odaadással. De nem unalmas ám a tizenegyedikes osztályok iskolai élete sem, hiszen a próbaérettségi mellett a végzősök Maturanduszának megszervezése is rájuk hárul. Így tehát, mindenkinek megvan a maga dolga a tanulás mellett. Iskolaújságunk ez évben is a hagyományos ütemben „üzemel” majd, a megszokott rovatokkal. Viszont roppant nagy örömöt jelentene számunkra, ha valaki még kedvet kapna egy új rovat írására. Hiszen városunkban is jelentős népszerűségnek örvend a Diáktanácsunk által szerkesztett lap, mely a Sulibőrzén is bebizonyosodott. Ezért hát olvassátok ti is odaadással, hiszen ez értetek van. E havi újságunkban a megszokott rovatok mellett találkozhattok ajánlókkal, de olvashattok vakációs kirándulásokról és továbbképzésről is. Én kellemes időtöltést, tartalmas olvasást, és kitartást kívánok nektek a korai keléshez. Laczkó Nóra, XI.D
-3-
Bemutatkozás A diákok képviselője lettem a Vezetőtanácsban Cilip Júlia-Orsolya vagyok, a XII.B osztály tanulója. Az iskola szomszédságában lakom, és itt is nevelkedtem fel Taplocán. Egy háromgyerekes családból származom, ahol a középső gyerek szerepével ajándékozott meg a Jóisten. Van egy bátyám, aki négy évvel nagyobb, ő is a Kájoni iskola diákja volt, és van egy húgom, aki 12 évvel kisebb mint én. Mint tudjátok, vagy ha nem tudtátok, akkor most elmondom, hogy a legrosszabb középső gyereknek lenni, mert úgy érzed mindig téged hibáztatnak mindenért, és rád jut a legkevesebb figyelem, a legkevesebb dicséret, na és persze a legkevesebb szeretet. A Nagy Imre Általános Iskolában végeztem az I-VIIIas tanulmányi éveimet, és utána lettem a Kájoni iskola diákja, amiért most nem tudok elég hálát adni, de kilencedik osztály elején abszolút nem így vélekedtem a dolgokról. Amint már említettem, középső gyerek vagyok és nagyon kevés figyelem jutott rám akkoriban a családban, na és persze a tinédzser szerelem is megjelent az életemben, így nagyon gyengén tanultam kilencedikben. Megpróbáltam minden tantárgyból puskázni, ami miatt szinte meg is buktam románból, és szinte nélkül angolból. Tudjátok, nem az zavart, hogy megbuktam angolból, hanem rájöttem, hogy elvesztettem a becsületemet, és ez nekem egy életre való tanulság volt, amit Láposi Dia tanárnőnek köszönhetek, aki aztán helyrepofozta az életem, és György Géza tanár úrnak, akitől akkora fejmosást kaptam, hogy még most is szégyellem. A régi iskolában is diáktanácsos voltam (alelnök), ezért ebben az iskolában is jelentkeztem a Diáktanácsba, de azt hittem, hogy kidobnak a tanulmányi eredményeim miatt. Na, hát nem dobtak ki, csak éppen nem akartak semmilyen tisztségbe beválasztani egész 10. osztályig, amikor aztán megkaptam az esélyt, a Diáktanács kulturális felelőse lettem, de ez is csak azért, mert nem volt más. Kicsit vicces, de igaz történet. Kaptam is az alkalmon és nagy büszkén elvállaltam, hogy az iskolában egy héten egyszer néptánc oktatást tartok, hogy majd kialakuljon egy ügyes néptánccsoport, ami sajnos nem jött össze, de abban a tanévben hűségesen tartottam a táncpróbákat, még akkor is, ha csak hárman voltunk. Ekkor kezdtek felfigyelni rám a tanárok, kezdett szavam lenni az iskolában, és rájöttek, hogy nem is vagyok annyira hülye, mint ahogy megjátszom magam. Így aztán aktívan szervezkedtem a diáktanáccsal, bíztak bennem. Iskolanapokat, jégkarnevált, halloween bulit, filmestet szerveztünk közösen. Majd jött a 11-dik osztály, amikor iskolánk több fontos eseményének megszervezése erre az évfolyamra és az osztályfőnökükre hárul: Maturándusz, Kicsengetés. Első program a DT mellett a Maturándusz volt, amikor úgy éreztem, a gálaesten kívül még tartozunk valami programmal a végzősöknek. Ez az ötlet egy bálos buli volt.
-4-
A megvalósítása nehezebb volt mint gondoltam, mivel mindenkitől, amikor közvéleménykutatást tartottunk, hatalmas támogatást kaptunk, de amikor a kivitelezésre került a sor a diáktársaim - kivéve az osztályomat- cserben hagytak. De tudjátok, ha egy táncba beállsz, azt végig kell táncolni, ezért fel nem adhattam. Büszkeségemre nagyon sikeres „buli” alakult ki belőle. Végül még felkértek, hogy legyek a Maturándusz egyik moderátora, ami nagyon nagy örömmel és büszkeséggel töltött el. Na, hát a lényeg, ami lényeg, így lettem én az iskola aktív diákja. A nyáron már szólt az osztályfőnököm, hogy év elején választják az iskolában a diákok képviselőjét a vezetőtanácsba, és ő úgy gondolja, hogy alkalmas lennék erre a tisztségre, mivel kilencedik óta jobb barátságba kerültem a tanárokkal. Sokat nem is gondolkodtam a dolgon, hamar jelentkeztem. A bemutatkozásról sajnos lekéstem, mivel a Gólyabál egyik főszervezője is vagyok, és a felelősségek java a nyakamban van. Már le is mondtam arról, hogy esetleg megválasztotok kedves diáktársaim, mert jó, hogy sokan vagytok, akik ismertek, de arra gondolván, hogy a kilencedikesek nem ismernek, ezért már a reményt is elvesztettem, de ezt persze kifele nem mutattam. Nagyon jólesett, amikor megtudtam, hogy 311 diák rám szavazott, és hálásan köszönöm ezt nektek. Ígérem, hogy a legjobb tudásommal fogom képviselni a jogainkat, és kérlek benneteket, hogy gyertek és mondjátok el problémáitokat, mert csak úgy tudok segíteni, hogy jobban érezzük magunkat nap mint nap az iskolában, hisz napi 6, 7, 8 órát is eltöltünk itt. Még egyszer köszönöm Nektek bizalmatokat, hogy rám szavaztatok, és kívánok nektek, diáktársaim, sikeres tanévet, tanuljatok mert most az ideje, és szorítsatok nekünk végzősöknek is, hogy sikeresen érettségizzünk iskolánk büszkeségére válva. A tisztelt tanári karnak pedig sok türelmet kívánok. Cilip Júlia, XII.B
Ez történt… Útmutató a kilencedikesek számára... Az iskolai élet nem szűnik meg. A nagyok mennek, a kicsik jönnek, és ez így is van rendjén. De nekünk, itt maradottaknak az a dolgunk, hogy segítsünk megbirkózni az új diáktársaknak az eléjük táruló akadályokkal. Ezért hát iskolánk Diáktanácsa úgy döntött, hogy egy rövid bemutató keretén belül ismerteti a kilencedikes diákokkal munkásságát, pár fontos tudnivalót az iskoláról, majd a feltett kérdésekre is próbál választ adni. Az esemény azért is jött létre, mivel az iskolakezdés előbbrehozatala miatt a gólyanap nem valósulhatott meg. A bemutatóra az évnyitó előtti pár órában került sor, melyen részt vett az iskola összes kilencedikes osztálya. Persze mindez nem jöhetett volna létre a diáktanácsunkból önkéntesen jelentkező tagok nélkül, akik elvállalták, hogy mindamellett, hogy hamarabb jönnek fel az iskolába, még pár szóban tevékenységüket is bemutatják majd, és megválaszolják a nekik feltett kérdéseket.
-5-
Az is igaz, hogy nem várt ránk mindent elsöprő kérdésözön a kilencedikesek részéről, amely természetesen teljes mértékben érthető, hiszen annyi új hatás érte őket egy röpke idő alatt, hogy fellélegezni is alig tudtak. A prezentáció alatt dióhéjban bemutattuk az iskolát, a főbb tudnivalókat róla, majd a diáktanács éves programterve alapján minden rendezvényünkről beszéltünk, persze bőven, hiszen volt mit mesélni. Diáktanácselnök lévén a legtöbbről én számoltam be, de Gál Renáta, a színjátszó kör vezetője is részletesen ismertette tevékenységüket. Ezen kívül segítettek: Petrikó Aliz, Demény Norbert, Gligor Cristian, Ferenc Antal, Silló Orsolya, Bucur Jácinta és természetesen a DT irányító tanárai: Negru Réka és Ambrus Tünde tanárnők. Igyekeztünk minden fontos tudnivalót elmondani a gólyáknak, hogy tudják mi is áll a rendelkezésükre ittlétük alatt, reméljük, minél többen csatlakoznak majd az iskolai diáktanácshoz. Laczkó Nóra, XI.D
A diákok képviselőjének a megválasztása a Vezetőtanácsba A diákoknak, ugyanúgy, mint az egész iskolának, fontos mindenki véleménye, hiszen ettől leszünk egy összekovácsolt közösség. Ezért az iskola vezetőtanácsának tagja a diákok képviselője is. Ezt a képviselőt az iskola összes diákja kell megválassza. Ezért, pont úgy mint a tavalyi tanév kezdetén, a Diáktanács kellett megszervezze a választást. Idén is iskolaszintű, titkos szavazást vezetett le iskolánk diáktanácsa a választási kampány lezárása után. Fontos tudni, hogy a tisztségre jelentkezők, tizennyolc évet betöltött, érett gondolkodású diákok kell legyenek, hogy józan, felnőtt ésszel szólhassanak bele, képviselhessék a diákok érdekeit a vezetőtanács előtt. Iskolánkból két diák érezte készen magát erre a feladatra: Sandu Nikoletta a XII.D és Cilip Júlia a XII.B osztályból. Gondosan előkészített, bőséges információval ellátott dossziét adtak le, melyből a választóbizottság eldönthette, hogy tényleg alkalmasak-e a tisztség betöltésére vagy sem. A kampányfeltételeket ki így, ki úgy teljesítette. Nikoletta a multimédia teremben népszerűsítette magát, míg Júlia abban bízott, hogy őt többen is ismerik az általa szervezett iskolai rendezvényekről. A szavazásra szeptember 19-én került sor. A diáktanács által felállított statisztika szerint a szavazást Cilip Júlia nyerte meg 311 szavazattal, míg Sandu Nikoletta 199 szavazatot gyűjtött össze. A választóbizottság tagjai az osztályokban közölték a helyes szavazási menetet, miszerint egyetlen határozott x-el kell, hogy jelezzék, kit is szeretnének választani, ennek ellenére 30 érvénytelen szavazatot sikerült összeszámolnunk. Gratulálunk, és sok szerencsét és kitartást kívánunk Júliának, hogy tudja teljesíteni a feladatait.
Laczkó Nóra, XI.D
-6-
Újra itt van, újra itt van..
Elkezdődött az új tanév. *Tapsvihar* Remélem, hogy egy igazán tartalmas nyarat hagytatok magatok mögött, és kiélveztétek a „szabadság” édes ízét. Remélem, hogy ez egy olyan nyár volt, amiről majd tudtok mesélni az utókornak, és nem csak annyit, hogy "ja, LoLoztam vagy idk". Ha jól telik a vakáció, az nagy löketet tud adni az iskolai napokra, mivel nem egy elfáradt, élettelen kis porszemcséje leszel a világnak, hanem egy bepörgött kis borsó, aki felüdíti a többi kis porszemcsét. Én a nyáron egy fesztiválon vettem részt, az "EMI-tábor"-ban, ami amúgy egy rockfesztivál, de a hangsúly az erdélyi magyarságon van. A minden esti koncerteken kívül a látogatók/fesztiválozók például napközben sem ültek tehetetlenül, mert a tábor végeláthatatlan programokat kínált a kíváncsiskodóknak. Volt hagyományőrzés, művészkedés, kiárusítás, bor és pálinkakóstoló, volt „Jogaink sátor”, és, hogy a gyerekek se tébláboljanak unalom adtán, „Gyerek sátor” is a rendelkezésre állt. Én szervezőként vettem részt a táborban, a médiás csapat tagja voltam, és általában hangulatcikkek jelentek meg a nevem alatt minden nap a „Tábori Posta”-ban. Örömmel töltött el, hogy értékelték a munkám, és minden cikkem megfelelőnek tartották. (Jó, lehet, hogy a pálinkakóstoló után egy kicsit bele kellett javítani). Rengeteg új ember, beázott sátor, sok munka, hihetetlen élmények; én ebből merítek. És ti? Gál Renáta, XI.C
Krakkói Világifjúsági Találkozó Ez a találkozó II. János Pál pápa ötlete, megvalósítása, minek folyamán a világ minden részéről jönnek fiatalok és találkoznak egymással, a pápa beszédével/tanításával, meg együtt Istennel. Ebben az évben Lengyelországban, Krakkóban volt megszervezve. Nekem is sikerült eljutnom oda, a falumbeli fiatalokkal együtt, a Márton Áron évnek köszönhetően. Egy négyszáz fős magyar csoporttal voltunk feliratkozva, csekély harmincan. Idén több mint 2 millió fiatal vett részt a találkozón. Persze voltak 30-40 éves emberek is, nincs korhatár szabva, csakis lefele. A találkozó alatt nagyon jó a hangulat, mindenki ismerkedik mindenkivel, cserélik egymás között a kalapjukat, kendőjüket, karkötőjüket. Mindenki a csoportjával együtt menetelve énekel, vagy akár egymagában járja végig a találkozó az évi fővárosát. Koncertek - koncertek hátán, a vallás össze van kötve a szórakozással.
-7-
Felléptek különböző fúvós zenekarok is (engem ezek fogtak meg leginkább). Nagyon tetszett, hogy papok/szerzetesnők rapeltek/énekeltek, és hogy az egyházhoz mennyire hozzátartozik a zene. Sokan rossz élményként élték meg a vonatozást, mert nagyon sokan voltunk és sokszor lökdösődve jutottunk el a vonat ajtajához, meg sokat is kellett várni. A mi csoportunk viszont fordítva volt ezzel, vonatvárás közben is énekeltünk, játszottunk, akár az önkéntes lengyelekkel, akár spanyolokkal. Végsősoron nagyon jó tapasztalat és élmény volt ez az egész találkozó, mert nem csak idegen embereket, de a domokosi ismerőseimet is jobban megismertem általa. A következő Világifiúsági találkozó Panamában lesz, Amerikában, három év múlva. Akinek ideje és pénze engedi, és közelebb szeretne kerülni Istenhez, a világon élő fiatalokhoz, meg a pápához, az mindenképp menjen el. Bara Tamás, XI. C
Magyarságismereti mozgótábor Ez a tábor a Kanadai Rákóczi alapítvány kezdeményezésével idén már 23. alkalommal megszervezett esemény, amire 15 évestől, még 19 életévüket be nem töltött diákok nevezhetnek/pályázhatnak. A tavaly megrendezett táborban pont az osztálytársam, Demény Norbert vett részt és számolt be róla, szintén a suliújságunkban a 2015. szeptemberi számában. A tábor egyik célja, hogy minél több érdeklődő, nem Magyarország területén élő (Erdély, Felvidék, Délvidék, Kárpátalja), magyar fiatalt, ingyen elvinni Magyarország több a magyarsággal kapcsolatos helyéhez, épületéhez (Miskolc, Pécs, Esztergom, Budapest, stbl), ezáltal jobban megismerve múltunkat. Másik célja a táborozók egymás közötti ismerkedése, ki hogy él magyar kisebbségi helyzetében. Körülbelül 100 táborozó vesz részt, több a jelentkező, de van egy válogatás. Én nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy beválasztottak. Egyik kedvenc élményem volt, mikor Miskolcon „Ki mit tud”-ot rendeztünk, s mindenki megmutathatta, hogy mire is képes. Én még ennyi tehetséges fiatalt nem láttam egy helyen, na meg az is nagyon jólesett, hogy engem is elismertek, állva megtapsoltak a slam poetry előadásom miatt. Nagyon tetszett Pécs, a művészet városa. A kevés szabadidőnkben eljártunk a Zsolnay Kulturális negyedbe, ahol már csak az utcák is a művészetet tükrözik, tele van sok szép szoborral, épülettel. Pécs után azt hittem, hogy nem fogok szebbet, érdekesebbet látni, de Budapest mégis kellemes csalódást okozott. Nagyon tetszik a város maga, viszont a Terrorháza megnézése volt az egyik legmaradandóbb élmény ott. A főváros igazi szépsége a Duna. Az utolsó esemény is a Dunán volt megrendezve, hajón egy gálaest keretében, ami nagyon gyönyörű volt. A pályázatról: Levélben kell elküldeni. A pályázat elsősorban kell tartalmazzon egy önéletrajzot, ami az életkörülményeidet, elérhetőségeid, lakhelyed, közösségi életedet mutatja be, na meg minden mást, amit úgy érzel, hogy tudatni szeretnél a vezetőséggel.
-8-
Írnod kell egy esszét a weboldalon feltüntetett témák egyikéből. Szerezned kell ajánlást is, legalább két ajánlás szükséges, az adott, hogy kiktől. Én nagyon ajánlanám ezt a tábort minden érdeklődő, tehetséges vagy bármilyen diáknak, aki amúgy nem engedhetné meg magának, hogy utazzon, mert akár ez is fontos szempont lehet az önéletrajzban, meg a szervezők döntésében. Ha esetleg kihagytam volna valamit és érdekel a Rákóczi tábor, akkor nézz utána interneten: http://www.rakoczialapitvany. hu/node/1247 Bara Tamás, XI.C
VI. Székelyföldi verstábor Gyöngyöt az embernek „Tűzből tüzet mottóval, valamint az 1956-os eseményekre emlékezve zajlik a hatodik Székelyföldi Verstábor Csíkcsomortánban." Ebben a táborban azon fiatal verskedvelő diákok vesznek részt, akik a Csíki, vagy a Fehérvári Szavalóversenyen való helyezésük által lehetőséget kaptak rá. Ez a 10 napos tábor nagyon energikus, eseménydús és sokat adó. A tábor ideje alatt a résztvevők az utolsó napi Gálaműsorra készülnek, ahol főként a szavalás és a néptánc játszik szerepet, de volt, aki külön énekkel készült erre az alkalomra. 10 nap alatt több fiatallal köthetsz barátságot, olyan embereket ismerhetsz meg, akikkel azonos a érdeklődési köröd, láthatsz/hallhatsz új dolgokat, elismert és nagyrabecsült színészekkel dolgozhatsz együtt, és a szavalásban való képességeidet is fejlesztheted. Nem utolsó sorban hozzá kell tennem, hogy ez egy hihetetlenül nyitott társaság, nagyon vagány emberekkel. Volt, hogy annyira zsúfolt volt a programunk egy napra, hogy már csak tusolni és aludni szerettünk volna, de várt még ránk két óra néptánctanulás; viszont megérte, és volt, hogy éjjel kettőkor egy szobában körülbelül nyolcan azzal töltöttük az éjszakát, hogy verseket szavaltunk egymásnak. Nagyon meg volt a hangulata. Énekeltünk, traktoroztunk, zarándokoltunk, szavaltunk, tanultunk, erdőt jártunk, verset zenésítettünk, korán keltünk, szórakoztunk, koncertet hallgattunk. Ez a tábor az elejétől a végéig minden pillanatát megérte. Erről nem lehet kiadósat írni, ezt meg kell élni.
Gál Renáta, XI.C
-9-
Megmérettettünk Schnitta Sámuel Emlékverseny Székelyföldi éttermi tehetségkutató verseny, elődöntő
Június 13. - 14. között került megszervezésre Sepsiszentgyörgyön a székelyföldi tehetségkutató verseny, közösen a Veszprémi SÉF Iskola szakoktatóival, tanáraival. A verseny rövid távú célja a szakma felzárkóztatása, magasabb szintre emelése és versenyképesebbé tétele Székelyföldön. Hosszú távú célkitűzése, hogy segítse a szakmában való felkészülést a jövőben megrendezésre kerülő országos Schnitta Sámuel Emlékversenyre Budapesten. Iskolánkat is megkeresték és felkérték a versenyre, amelynek eredményeként két csapat nevezett be a versenyre: a „Tantusz” és „Kájoni kukták”. A Tantusz csapattagok: Bors Bernadett, Szakáli Ede, Kopi Tímea, Kurta Andrea, Grűnesz Richárd. A Kájoni kukták csapattagjai Kósa Klára, Vakaria Emilia, Antal Emőke, Sárig Mónika, Pál Ildikó voltak. A versenyre való felkészülést Baliga Erika és Török Annamária tanárnők biztosították. Nagy kihívás elé néztünk, mivel a versenyen nemcsak szakmai tudásunkról, de általános műveltségünkről, és iskolánk jó hírnevéről is gondoskodni kellett. A verseny tematikáját külön feladatok képezték szakmánként, mivel a csapatokban pincér, szakács és cukrász tanulók részvétele volt kötelező. A csapatok fő feladata Európa gasztronómiájának megismerése. Ezért a zsűritől a csapatok egy adott ország gasztronómiáját kapták feladatként, amelyet tovább kellett gondolni. Iskolánk Belgium és Spanyolország gasztronómiáját kapta, ahol a továbbgondolást a menüsor összeállítása, az ételkészítés, a felszolgálás, a megfelelő italtársítás és idegen nyelven való bemutatás jelentette. A Tantusz csapat a belga konyha sajátos ételeivel volt jelen, a Kájoni kukták a spanyol konyha jellegzetes ételeit mutatták be. Az elkészített ételeket előre meghívott vendégeknek kellett szervírozni, a munkafolyamat minden mozzanatát a SÉF iskola tanárai pontozták. A versenyre összességében 9 csapat jelöltette magát, amelyeket csapatonként 5 tanuló alkotott. Mindkét csapat a legjobbat hozta ki magából, a Tantusz csapat II. helyezést, és a Kájoni kukták a IV. helyezést érték el. A versenyen nemcsak a csapatmunkát, hanem az egyéni munkát is díjazták, és a 45 diákból három diákot különdíjban részesítettek. Iskolánkból Szakáli Ede kapott különdíjat, amely egy főzőműsorban való részvétel és ételkészítés volt. A díjazás eredménye azt jelenti számunkra, hogy lesz folytatás jövőre is, ugyanis november végén a legjobb három csapat döntőben méri össze tudását Árkoson, és a nyertes csapat bejut a budapesti országos Schnitta Sámuel Emlékversenyre. A felkészítő tanárok.
- 10 -
Csűrös István Biológia Emlékverseny 2016.06.14-én szervezték meg a Csűrös István Biológia és Környezetvédelmi Emlékversenyt, amelyre Pásztohy Enikő biológia szakos tanárnő bíztatására társammal, Bodor Benjaminnal összeszedtük minden tudásunkat, minden energiánkat és nekiálltunk tanulni, keresni, kutatni, rajzolni, írni, hogy valamit felmutathassunk, hogy méltó tudással és felkészültséggel képviselhessük az iskolánkat. Ezt a biológia versenyt Potyondon, az Erdei iskolában szervezte a Márton Áron Főgimnázium biológia tanára, Barta Mónika, a Pogányhavas Kistérségi Társulás részéről Demeter László, Tamás Réka biológusok és a Sapientia Tudományegyetem tanárainak közreműködésével. Számos helyről jöttek diákok a tanáraikkal, például a segesvári Mircea Eliade Főgimnáziumból és a megye számos középiskolájából. Megérkezésünket követően ismertették a házirendet, azután lepakolhattunk a szobáinkba. A verseny kezdetén elméleti kérdésekre kellett válaszolnunk, amelyre megadott forrásanyagból kellett készülnünk. Kaptunk egy 30 perces szünetet, majd kezdődött is a második forduló, ami abból állt, hogy növények és állatok képét vetítették ki, nekünk pedig fel kellett ismernünk őket, megnevezve mind a magyar, mind a latin nevüket. Egy jól megérdemelt 15 perces szünet után a vacsora következett. Vacsora után Power Pointos bemutatót tartott nekünk Demeter László és Tamás Réka biológus a Natura 2OOO területekről és az öreg fákról. Következő nap mindenki lázasan készülődött a saját Power Pointos bemutatójával, ami a környezetünk védelméről, illetve helyi nevezetességekről szólt. Társammal, Benjaminnal, a lámpalázzal küszködve, de végül mégis bemutattuk a szülőfalum melletti szépvízi víztározót, annak növény és állatvilágát, történetét.
A bemutatók után következett egy kis túra a környéken, amire én sajnálatos módon nem mehettem, de mint megtudtam, a tanösvény bemutatásáról maradtam le. Végezetül következett a bemutatók kiértékelése és a résztvevő diákok és kísérő tanárok díjazása, illetve köszönetnyilvánítás azért, hogy ilyen sokan elmentünk a versenyre. Mindenki kapott egy emléklapot és egy ismeretterjesztő kis könyvet. Nehéz szívvel búcsúztunk az újonnan szerzett barátoktól és a szép környezettől. Ezúton szeretném megköszönni Pásztohy Enikő tanárnőnek, hogy gondolt rám és hívott erre a nagyszerű versenyre, és a fáradtságát is, amiért segített nekem és a társamnak, Benjaminnak, felkészülni. Silló Orsolya, XI.C
- 11 -
Irodalom Gárdos Péter: Hajnali láz A regény cselekményének ideje 1946, színhelye Svédország, de emlékként a szereplők tudatában jelen van Magyarország, Németország, Oroszország, Lengyelország, voltaképpen a háborús Európa. Témája, mondhatnám, a szerelem, az egymásra találás, az emberség, az ármánykodás, a sérülések feldolgozása, a túlélés, divatos szóval: az elengedés. De ennél sokkal többet kap az olvasó a könyv lapjainak fogyásával egyenes arányban. Tulajdonképpen az Arany Jánosnál olvasott életbölcsesség van jelen a regényben: „Embernek maradni mindig, minden körülményben.” És a kultúra megtartó ereje, a „zene”, az irodalom, a nyelvek tudása, a szolidaritás, a bajtársiasság, a kitartás, az elvekhez való ragaszkodás, honvágy, hazatérés, célok, ezek lehetnek a könyv kulcsszavai. És még találunk itt hitet, reményt, és mint a mesékben megtörténik a csoda, többször is, hirdetvén az Ember győzelmét a nehézségek fölött. A második világháborút követő időben a leromlott foglyokat, a koncentrációs táborok csodával határos túlélőit, Svédországba szállítják rehabilitációra, felerősödésre, külön táborokat alakítanak ki a nők és férfiak részére, az ország különböző pontjain. A szabadult foglyok között sok a beteg, néhányan súlyosak, sőt halálosak. Egy sok nehézséget átvészelt fiatalember, Miklós, mellesleg épp az egyik főhős, irodalmi érzékenységgel van megáldva, hiszen könyvek között nőtt fel Debrecenben, maga is írogat, újságíró is volt a boldog békeidőben – fejébe veszi, hogy levelezni kezd a megszerzett listán szereplő magyar női ápoltakkal. Közel kétszáz levelet bocsát útra. Válaszok is érkeznek szép számmal, és az unalmas őszi svédországi sötét napokat színessé teszik ezek a levelek. Miklós halálos beteg, súlyos kavernája van, az orvosa hat hónapot jósol neki e földi életből. De, ahogy a mesebeli legkisebb fiúnak lehetetlen álmai vannak, társat keres, és az életre gondol, annak ellenére, hogy sok borzalmat megélt, hullákat égetett egy lágerben, kém volt elfogták, az összes fogát kiverték, 29 kilóra fogyott, amire a háború véget ért, ennek ellenére van hite, van tehetsége, briliáns esze, és céljai felé irányítja élete inogó bárkáját, verseket is ír. A sok levél között egy különösen felkelti érdeklődését, írója Reich Lili, aki Eksjői táborban építi egészségét. Őt egy hullákkal tele csarnokból hozták vissza, vagy kétszáz halott feküdt körülötte, egy orvos vette észre, hogy a keze megrebbent, és ez az apró mozdulat hozta vissza őt az élők közé. Értékei tiszta lélek, hit, a zene szeretete, zongorázik. Ő a másik főszereplő. Épp kórházban fekszik, amikor unalomból elolvassa Miklós levelét, unalmában válaszol is neki és ez egy életre szóló kapcsolat kezdete. Hogy mit üzen ez a regény, hogy az Emberség nem halhat meg, mindig győznie kell a borzalmak, az embertelenség fölött, hogy nagy veszteségek után is fel lehet épülni, háború után újra lehet építeni várost, országot, lelkeket – csak el kell indulni, hinni és dolgozni kell.
- 12 -
A könyvben leírtak nagyon szuggesztívek, szinte látjuk az egészet, mint egy film pereg a cselekmény, de a belső történéseket is nagy megjelenítő erővel rajzolja elénk az író. Tulajdonképpen szülei találkozását, levelezését adja közre, úgy hogy közben a háború utáni Európát is elénk rajzolja, a pusztulás után mindig és törvényszerűen az építés, az újraépítés következik, s az emberi lelkek sebeit is be lehet gyógyítani, ha van cél és motiváció. Erről szól ez a regény. Az író Gárdos Péter 1948-ban született Budapesten. Foglalkozása filmrendező – innen a képszerű megjelenítése az eseményeknek, de regényeket is írt: Uramisten, Szamárköhögés, A skorpió megeszi az ikreket reggelire, A porcelánbaba. A Hajnali láz című regény 2015-ben jelent meg a Libri kiadónál, több nyelvre lefordították és a szerző filmet is készített belőle. Ma is dúlnak háborúk körülöttünk, Kárpátalján, Szíriában – a szétbombázott városokat újra fogják építeni – remélem – az emberi lelkeket is újra kell építeni, mert az élet élni akar, és törvényszerűen győznie kell a pusztulás fölött, hogy ez a harc nem könnyűn az biztos, de elődeink is erre tanítanak, mert különben nem lennénk itt. Az író bár borzalmakra is utalt a cselekmény során, a könyv mégis pozitív kicsengésű, ettől emberi. Diénes Zsófia Anna
- 13 -
Zene Celine Dion koncert Nem tudnám pontosan megmondani mikor figyeltem fel Celine Dion hangjára s jegyeztem meg a nevét, viszont az biztos, hogy, ahogy mások is nagyon sokan, a Titanic film betétdalát, amit ő énekel, egyből megszerettem. Nemcsak a filmet néztem meg többször, hanem alig vártam, hogy a rádióban, vagy a tévében közvetítsék a számot is, hiszen akkor (a film 1997-ben jelent meg s 11 Oskar díjat kapott) 1998-ban nem volt még ilyen internetes világ nálunk. Nagyon boldog voltam, amikor egy ismerősünk a Celine Dion CD-jét nálunk hagyta, hogy hallgassuk, mind az járt a fejemben, hogy jó volna ha megfeledkezne róla, de végül nem volt erre szükség, mert sikerült a férjemnek megvennie egy külföldi útja alkalmával a Let’s talk about love című albumát. Annyit hallgattam ezt az albumot, főleg a My heart will go on-t, a Titanic betétdalát, és a Tell him című számát, amit Barbara Streisand-al énekel, hogy attól kezdtem félni, hogy megunom őket. Habár az idő telt s a kedvenc dalok és énekesek is változtak, nem feledkeztem meg Celine Dionról, nem is nagyon lehetett, hiszen a média is nagyon foglalkozott vele, nemcsak a hangja miatt, hanem magánélete miatt is. Férje, aki menedzsere is volt, kétszer annyi idős volt mint ő, mégis botrányokról nem tudtak írni, csak arról, hogy szeretik egymást. Egy ideig csak Las Vegasban lépett fel, ezért a tavaly, amikor megjelent az interneten, hogy Párizsban fog koncertezni ez év június végén és július elején, nagyon megörvendtem, s titokban azt reméltem, hogy hátha valamelyikre mi is el tudunk menni. Olyan boldog voltam, amikor a férjem születésnapomon ideadta a jegyeket, de pont aznap jött a hír is, hogy meghalt Celine Dion férje, ami meg is ijesztett, hogy hátha lemondja koncertjeit. Az is megijesztett, hogy mennyire megviselte a temetés, nagyon megöregedettnek látszott az akkor közzétett fényképeken. A jegyünk július harmadikára szólt, s reménykedtem, hogy végül csak minden megoldódik. A youtube-ot követve értesültünk, hogy minden megy a tervek szerint, és június 24-én meg is volt az első fellépése. Az AccorHotels Arénában koncertezett, ezért mi a szállásunkat is úgy kerestük, hogy a közelben legyen, hogy este, mikor vége van, gyalog is visszamehessünk a szállodába. Vegyes érzelmekkel érkeztünk Párizsba, hiszen 2015 novemberében terrorista támadásoknak volt színtere, de azt is tudtuk, Párizst viszontlátni mindig igazi élmény. Szomorú volt látni, hogy az Aréna előtt, ahol már első este mikor megérkeztünk fényképezgettünk, tele volt szeméttel, de sajnos Párizs többi utcáin is ugyanez a látvány fogadott. Próbáltunk inkább nem lefele nézni, hanem az épületeket, a Szajnát csodálni, aminek a partján többször sétáltunk ottlétünk alatt.
- 14 -
Közben persze mind a koncert is foglalkoztatott, vajon milyen lesz, főleg, hogy tudtam, mivel Franciaországban lép fel, többnyire franciául fog énekelni, hiszen ő is kanadai francia, én pedig angolul hallgattam számait. Végre eljött a várva-várt este, zuhogott az eső, de azt mondtuk semmi nem fogja elrontani a kedvünket, bizakodva indultunk résztvenni kedvenc énekesünk koncertjén. A bejáratnál többször is ellenőrizték jegyünket, táskámat, majd bejutva volt időnk vásárolni, Celine Dion-os trikókat meg műsorfüzetet. Lent a színpad előtt az ötödik sorba szólt a jegyünk, idejében el is foglaltuk helyünket s izgalommal vártuk, hogy kezdődjön a koncert. Nyolc órakor kellett volna kezdődjön, de nyolc óra húsz perckor bejött egy férfiénekes (sajnos a nevét nem jegyeztem meg), aki híres énekeseket utánozott nagyon hűen, sikerült is a hangulatot feldobnia, csakhogy amikor befejezte egy fél óra után és bejelentette, hogy rövid szünet következik mindenki csodálkozva nézett körül, nem értettük mi történik. Már attól féltem túl nagy sztárnak érzi magát, ezért várattatja rajongóit. Rövid várakozás után, előbb a hangja hallatszott a sötétben, meg a szöveg jelent meg kivetítve, majd a fénnyel együtt ő maga is megjelent s első számként az Encore un soir-t énekelte. Ő volt, úgy ahogy elképzeltem, egyszerűen öltözve, de modernül, gyönyörű hosszú hajjal, ragyogott, mert érződött, szívből énekel, a zene az élete. Egész fellépése energiát sugárzott, két órán át fáradtság nélkül énekelt, kommunikált a közönséggel, mindenki boldog volt.
Annyira feltöltődtünk ezen a koncerten, hogy el is határoztuk, nem maradunk több napot Párizsban, legyen a koncert utunk utolsó, de legszebb, felejthetetlen emléke. Teljesült egy álmom, láthattam Celine Diont, koncertjével fölülmúlta várakozásaimat. Mindig szeretettel fogok visszagondolni erre a pár napra Párizsban, s legfőképp a koncertre.
Negru Réka tanárnő
- 15 -
SzakMa Szakgyakorlaton a Gyimesekben
A IX.B osztály a 2015-2016. tanév végén a szakgyakorlat utolsó hetét Gyimesközéplokon töltötte sátortáborban. A gyakorlat témája a Gyimesek adminisztrációs szerkezetének megismerése, feltérképezése volt. A polgármesteri hivatalban szakmai bevezetésben volt részünk, megismerkedtünk a polgármesteri hivatalok költségvetésével. A rendőrségen is kedvesen fogadtak, megismerkedtünk a vidék problémáival, megtudtuk, hogyan lehet a rendőrség soraiba bekerülni. Meglátogattuk a Gyimesek történelmi, kulturális nevezetességeit. A táborban önellátóak voltunk, nem mindig sikerült tökéletesre az ebédünk, de senki nem utasított vissza egy tál ételt. A legnagyobb kihívást a távolság és a gyalogtúrák jelentették, voltunk a Bagolyvárban, a Muhos fürdőn, a Naskalaton. Az osztály jól összerázódott, most már sokkal jobban ismerjük egymást, közösséggé formálódtunk, ami nagy segítség lesz a következő években.
Láposi Dia, tanárnő
- 16 -
Egy felejthetetlen hónap a Balatonon Az idei nyári vakációnak első hónapját egy önkéntesen elvállalt nyári szakgyakorlattal kezdtem. A helyszín a Balatonfenyvesi BKV Továbbképző Központ volt, ahol egy hónapot négy felügyelő személlyel és még nyolc diáktársammal töltöttem. Személy szerint én július hónapban voltam itt gyakorlaton, de ugyanazon feltételeknek és kiírásoknak megfelelően augusztusban is voltak Kájonis diákok tanári kísérettel Fenyvesen. A megérkezésünk pillanatában egy furcsa érzés és gondolat futott végig rajtam: Miért is jöttem én ide? Valóban megfelelő vagyok én erre a feladatra. Képes leszek véghezvinni ezt, tudva, hogy most már nincs visszaút? - Ezek a gondolatok jártak a fejemben, és izgulva vártam első hivatalos munkában való részvételemet, mint amatőr felszolgáló a szakmában. Kellemes csalódásként ért, hogy valójában ez a pincérkedés egy elég komoly és ugyanakkor szerethető foglalkozás. A felettesünk egy igen képzett, komoly illetve segítőkész ember volt, akitől a legtöbbet tanultam. Ő egy igazi mentor volt számomra. Valójában nem igazán kérdeztük őt szakmával kapcsolatban, mivel ha alaposan megfigyelted tevékenységét, akkor saját magadtól, önerőből is fejleszthetted már meglévő tudásodat és tapasztalataidat. Az ottlévő vendégek többsége nagyon kedves volt, és nem volt olyan személy, aki ne köszönte volna meg, ha neki egy kicsit is segítettél. Átlagban egy hét négy-öt munkanapból állt és a megmaradt két-három nap szabadnap volt. Ezeket a szabadnapokat különböző tevékenységekkel töltöttük, mint például: asztalitenisz, csocsó, úszás a Balatonban, napozás, biciklizés stb. Kulturális programokban is volt részünk. A diákokat két csoportra osztották és a kísérő tanárokkal kirándulásokon vettünk részt, mint például Siófok, Keszthely. A többi ottlévő személlyel nagyon jól összebarátkoztunk, ide beleértem az ottani alkalmazottakat és a többi Kájonis diákot, akik nélkül nem telt volna olyan jól ez a fenomenális hónap. Nem utolsósorban meg szeretném köszönni a többiek nevében is a felügyelő tanároknak a velünk való törődésüket és, hogy segítettek, ha bármilyen akadályba is ütköztünk. Bátran ajánlom bárkinek ezt a tapasztalatot! Főleg azoknak, akik hozzám hasonlóan a vendéglátásban képzelik jövőjüket.
Silló Botond, XII.E
- 17 -
Balatoni praktika Tíz szerencsés diákot vittek ki, köztük engem is a Balatoni Praktika augusztusi időszakára. Most is, mint minden évben, választás alapján döntötték el azt, hogy ki mehet. Volt aki visszamondta, ezért jutott hely néhány olyan diáknak is, akiket nem választottak be. Az utazás hosszú volt, de szerencsére kényelmes buszt kaptunk és nem szorongtunk. Volt hely mindenki számára és aludni is viszonylag kényelmesen lehetett. Mikor megérkeztünk, az előttünk lévő csoport még nem ébredt fel, de nem kellett sokat várnunk és már kaptuk is tőlük a reggelit, meg át is vehettük a szobájukat. Mire nagyjából bepakoltunk a szobába, már dél volt és mehettünk mi is dolgozni. Két csoportra voltunk osztva a konyhán, az egyik csoport délelőtt, a másik délután dolgozott. Ez így ment 6 napig, majd kaptunk egy szabadnapot, amikor a csapat egész nap napozhatott. A pincérekkel más volt a helyzet, ők két nap dolgoztak, majd egy napot pihentek, s ez így ismétlődött. A munka nem ölt meg minket, inkább az unalom abban a körülbelül két órában, amikor elfogyott minden tennivaló, amit az ebéd után el kellett végezni, de még nem jött el a vacsora. A szabadnapokat általában jól kihasználtuk. Volt aki egész napos pihenéssel töltötte, volt aki fürdött és volt aki sportolt. Szinte minden este lementünk a játékterembe. Ott volt lehetőség csocsózni, billiárdozni és pingpongozni. Néha bejöttek a vendégek is és akkor velük is játszottunk. A tanárnők elvittek minket kirándulni Siófokra. Ezúttal is két csoportra voltunk osztva. Mi a második csoporttal mentünk. Részt vettünk egy hajóúton, majd elmentünk a plázába és várost néztünk, ezek után mentünk is haza. Ezután már nem sok nap maradt hátra a hazaindulásig, az utolsó napokban kevesebb is volt a munka. Mire végre eljött a hazatérés ideje, szinte mindenki maradt volna. Pont mire sikerült megszokni a munkát, addigra vége is lett. De jól telt és csupa jó élménnyel tértünk haza. Mikor jó fáradtan hazaértünk, nem számítottunk arra a hidegre, ami itthon fogadott minket, ezért jól megfagytunk az úton hazafelé. Remélem jövőben is s lesz alkalmam újra kimenni, mert a tavaly is voltam és akkor is nagyon jól telt. Kuna Benedek, XI.D
- 18 -
Köszönet a szerkesztőknek, a diákoknak írásaikért, tanárainknak munkájukért és tanácsaikért, valamint az iskola vezetőségének a támogatásért!!! Irányítótanár: Negru Réka Szerkesztők: Negru Réka tanárnő, Kovács Edit könyvtáros Cikkírók: Cilip Júlia-Orsolya – XII.B, Silló Botond – XII.E, Gál Renáta, Silló Orsolya, Bara Tamás – XI.C, Laczkó Nóra, Kuna Benedek – XI.D. Diénes Zsófia Anna, Láposi Dia, Negru Réka, Baliga Erika és Török Annamária tanárok, Sükösd Annamária igazgató. Korrektúra: Sárossy Gabriella tanárnő. A fedőlap grafikáját készítette Boros Zsolt rajztanár.
Készült a Joannes Kájoni Alapítvány támogatásával.
- 19 -
MEGHÍVÓ IRIS - Őszi szavalóverseny November első hetében, az Iskola másként héten megrendezésre kerül az IRIS Őszi szavalóverseny mindkét szakasza: az iskolai és a városi is. A versenyek helyszíne a Joannes Kájoni Szakközépiskola multimédia terme. Az iskolai szakasz november 2án 14 órai kezdettel lesz, a városi szakasz pedig november 4-én, szintén 14 órai kezdettel. A hatodik alkalommal megrendezett versenyt a IX-XII. osztályok számára szervezzük. A városi szakaszra a többi csíkszeredai középiskola diákjait is várjuk 4-4 versenyzővel szekciónként. A verseny magyar és román szekciót foglal magába, a résztvevőknek egy kötelező és egy szabadon választott verset kell elmondaniuk a megadott két költő műveiből. A kötelező magyar vers Ady Endre Párisban járt az Ősz című verse, a román pedig George Bacovia Toamnă. A szabadon választott vers ugyanazon költő műve kell legyen. Szekciónként 3-3 díjat osztunk, illetve egy-egy dicséretet és népszerűségi díjat a közönség szavazatai alapján. A versenyzők szavalatait zsűri osztályozza. A rendezvény szervezői: Negru Réka tanárnő György Géza tanár a XI.C osztály A kellemes meghitt hangulat mellett, e tevékenység célkitűzései között szerepel az irodalmi nyelv gyakorlása, a művészi, előadói készségek fejlesztése és a két irodalom költészeti értékeinek továbbadása.
Ady Endre: Párisban járt az Ősz
George Bacovia: Toamnă
Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem.
Răsună din margini de târg Un bangăt puternic de armă; E toamnă... metalic s-aud Gorniştii, în fund, la cazarmă.
Ballagtam éppen a Szajna felé S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Arról, hogy meghalok.
S-aude şi-un clopot de şcoală, E vânt, şi-i pustiu, dimineaţă; Hârtii şi cu frunze, de-a valma, Fac roată-n vârteje, pe-o piaţă.
Elért az Ősz és súgott valamit, Szent Mihály útja beleremegett, Züm, züm: röpködtek végig az uton Tréfás falevelek.
Se uită în zări catedrala, Cu turnu-i sever şi trufaş; Grădina oraşului plânge, Şi-aruncă frunzişu-n oraş.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé S Párisból az Ősz kacagva szaladt. Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán Nyögő lombok alatt.
Şi vine, ca-n vremi de demult, Din margini, un bucium de-alarmă, E toamnă... metalic s-aud Gorniştii, în fund, la cazarma.
- 20 -
