Liceul Tehnologic Joannes Kájoni Szakközépiskola

2016. január 5. szám VIII. évfolyam

Liceul Tehnologic Joannes Kájoni Szakközépiskola

Miről olvashatsz?

Interjú tanárainkkal

Ez történt…

Megkérdeztük a Kájonisokat

Talentumok

Irodalom

Életutak Sport

Új év, új lehetőségek Az év véget ért. Az új évre várva, ahogy az óra mutatója a tizenkettőre ér, mindenki fejében megfogalmazódik egy gondolat. „Új év, új én..." Ez sokak számára gyerekes vagy inkább nevetséges, pedig a jóra törekedni és jobbá válni csak értékelendő lehet. És mindig kell egy cél, majd egy újabb és egy még újabb. Vannak, akik elhatározzák, hogy ebben az évben majd megtanulnak főzni, mások rendszeresen edzeni járnak majd. Kicsik és nagyok, gyerekek és felnőttek egyaránt valami újra, valami jobbra várnak. De mindezért valamit tenni is kell. Nekünk, diákoknak, mindössze annyi lenne a feladatunk, hogy megszerezzük mindazt a tudást, bölcsességet, amely a rendelkezésünkre áll, a javunkra fordíthatjuk, és még többet is felkutathatnánk. Hiszen tudni jó. Az új év pedig számtalan új lehetőséget tartogat számunkra, csak nyitott szemmel kell járnunk, hogy nehogy figyelmen kívül hagyjunk bármit is, amit az élet nyújt felénk. E havi újságunkban a megszokott rovatok mellett a Diáktanács által megszervezett Jégkarneválról, a Magyar Kultúra Napjáról, a színjátszósok előadásáról is olvashattok. Tartalmas olvasást kívánok! :) Laczkó Nóra, X.D

-2-

Interjúk tanárainkkal Megkérdeztük dr. Péter Izabella tanárnőt

Hol született? Hol töltötte gyermekéveit? Csíkszeredában, pontosabban Csíktaplocán születtem, ami szerintem ideális egy gyerek számára, hisz egyesítette azt a szabadságot, amit csak egy kertes ház adhat, a közeli városban elérhető jó iskola előnyeivel. Épp ezért szerencsésnek mondhatom magam, nagy csoport gyerekkel együtt nőttem fel, sokat játszottunk, kóboroltunk együtt. Gyerekkorom egyik kedves emléke, amint sötétedés után édesanyám az ablakon kihajolva kiabálja, hogy „Izabella, ideje hazajönni!”, én pedig még néhány percért próbálok alkudozni vele. Ami persze vele lehetséges volt, viszont a nagymamám soha nem ismert pardont, déli tizenkettőkor otthon kellett lenni ebédre.

Van valamilyen emlékezetes gyerekkori csínytevése? Egy olyan csoportban, ahol a nálam három-négy évvel nagyobb fiúk voltak a hangadók, természetesen rengeteg csínyt követtünk el. Most egy olyant mesélnék el, amely végül meghatározó volt egész életemre. Körülbelül három és fél éves voltam, amikor a hozzánk közeli kollektív munkásházába rövid időre egy többgyerekes család költözött be. Itt találtam meg az akkori legjobb barátnőmet, aki által bekerültem e sok gyerek közé, és egyik alkalommal, mikor a szüleik nem voltak otthon, engem is megkínáltak az apukájuktól csent Mărăşeşti cigarettából. Még most is emlékszem arra az érzésre, amikor ültem a földön, és úgy tűnt, az egész döngölt földpadló hullámzik. Érdekes, ezen kívül nincs az esetről semmi más emlékem, csak az maradt meg bennem határozottan, hogy „soha többet cigit!”

Hol végezte tanulmányait? Már az iskolakezdésem óriási harccal kezdődött, mert taplocai létemre apum a mostani Petőfi Sándor iskolába mert beíratni. Ez akkoriban olyan komoly kihágásnak minősült, hogy hosszas csatározás után, második osztályban kijött a rendőrség és engem kiparancsoltak az osztályból. Azt sem tudtam, mi történik, és csak a tanító néni lelkiismeretén múlott, hogy megsajnált és visszahívott az osztályba, mert nem tudta nézni, hogy egy másodikos gyermek a folyosón ücsörög, miközben a sorsa fölött döntenek az illetékesek. Mivel a helyzetnek más értelmes megoldása nem volt, hivatalosan a nagynéném fogadott örökbe, így városi lakcímmel már büszkén járhattam az iskolába. Később a Márton Áron Gimnázium filológia-idegen nyelv szakára felvételiztem, innen pedig kedves tanárom, Ráduly Erzsébet biztatására próbálkoztam a kolozsvári filozófia egyetemmel.

-3-

Bár ez után még elvégeztem a történelem egyetemet is, és a doktorátust is megszereztem, ez a négy év volt talán életem legnyugodtabb, legfelhőtlenebb éve, mikor semmi másra nem kellett koncentrálnom, csak a tanulásra, és emellett rengeteg időm volt a barátaimra és az olvasásra is.

Mikor fogalmazódott meg önben, hogy gyerekekkel szeretne dolgozni? Valahol azt olvastam, gyerekkori játékaink elárulják, mit is szeretnénk csinálni, miben leszünk jók felnőtt korunkban. Én első osztályos koromtól játszottam „tanítónénist” az utcánkbeli gyerekekkel, amikor is feleltettem, felmérőt írattam velük. (Azt hiszem azonban, most a felmérő javítást szívesen kihagynám.) Tudatosan azonban csak másodéven fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék valamit tovább is adni mindabból, amit tanultam, hisz minden csak úgy igazán jó, ha megoszthatjuk valakivel.

Hol, melyik iskolában dogozott először? Mióta tanít a Kájoniban? Amikor friss végzősként kikerültem a filozófia egyetemről, rögtön versenyvizsgáztam és a taplocai Xántus János Általános Iskolában kaptam tanári állást. Mivel azonban eredetileg történelem-zene katedrára vettek fel, Ráduly Erzsébet, aki a diákjai sorsának alakulására mindig is figyelt, szólt, hogy a Kájoniban van egy fél közgazdaságtan katedra, ahová fel is vettek. Sajnos hosszú távon nem működött a két iskolában való tanítás, és amikor lehetőségem volt eljönni, nehéz szívvel hagytam ott a Xántus Jánost. Nagyon szerettem ott tanítani, mind a diákokra, mind a tanári közösségre nagyon szívesen emlékszem vissza. Azt hiszem, ott lettem igazán tanár, és bár azóta sokat tanultam, mégis az, amilyen most vagyok, nagyrészt ott, a taplocai diákok körében formálódott.

Szigorú tanárnak tartja-e magát? Attól függ, hogy mit tartunk szigorúságnak. Soha nem gondoltam magamról, hogy szigorú lennék, bár az általam adott jegyek nem ezt mutatják. Én azonban mindig azt szerettem volna, ha a diákok nem tőlem való félelmükben tanulnának meg valamit, hanem mert az valóban érdekes és úgy is tudom leadni, hogy megmaradjon. Persze ez nem mindig sikerül, de azt hiszem, a legfontosabb, hogy én is, és a diákok is örömmel menjünk be az órára, mert az már önmagában fél siker.

Mi volt eddig legszebb élménye az iskolával kapcsolatban? Nem tudnék kiemelni egyetlen élményt. Tizenhat év alatt nagyon sok jó élményem volt, de ma is az a legnagyobb örömem, amikor egy-egy általam mondott mondatot, szövegrészt valamelyik diáktól visszahallok. Akkor tudom, hogy a munkám nem hiábavaló, hogy valaki mégiscsak figyelt arra, amit elmondtam.

Szeret olvasni? Mi a kedvenc könyve? Nagyon szeretek olvasni, már gyerekkoromtól kezdve faltam a könyveket. Sok nagy klasszikus művet diákkoromban olvastam, most pedig nagy örömet okoz ezek újraolvasása, amikor rájövök, mennyi újat találhatok egy könyvben, amit már ismerek. Nincs egy „kedvenc” könyvem, inkább olyanok, amelyek életem egy-egy időszakában meghatározóak. Az orosz irodalom szeretete azonban diákkoromtól kezdve elkísért, talán ezt emelném ki.

-4-

Szeretem, hogy az orosz írók mennyire ismerik az emberi lelket, talán több pszichológiát tanultam az irodalomból, mint a szakkönyvekből.

Szeret utazni? Melyek azok a helyek, ahová szívesen visszalátogatna? Imádok utazni és közben fotózni. Épp ezért megpróbálom úgy alakítani az életemet, hogy legalább évente egyszer eljussak egy olyan helyre, ahol még nem voltam. Szeretek egyedül, kötöttségek nélkül utazni, „arra indulni, amerre a lámpa előbb zöldre vált”. Így például a nyáron körbeutaztam autóstoppal Szlovéniát. Ezt a fajta utazást nemcsak azért szeretem, mert gyönyörű helyekre juthatok el, hanem mert olyan emberekkel is találkozhatok, akikkel másként esélyem sem lenne megismerkedni. Ugyanakkor, mivel fotózom, és néha sok-sok percet töltök el egy-egy téma megkomponálásában, számomra nem opció a társas utazás, hiszen nem várathatok egy nagyobb csoportot csak azért, mert én érdekesnek találok valamit. Szeretek egy-egy helyen több időt, két, akár három hetet is eltölteni, így újra és újra visszatérhetek a már megismert helyekre, és új perspektívából láthatom ugyanazokat a dolgokat.

-5-

És hogy hová térnék vissza? Párizs volt az első „nagy szerelmem”, oda mindig szívesen mennék, de annyi ismeretlen hely van még, amit meg szeretnék nézni…

Ha visszagondol az elmúlt évekre, mi az, ami büszkeséggel tölti el? Néha találkozom egy-egy volt diákommal, és nézem, hogy milyen vagány ember lett, hogy mennyire megállja a helyét az életben. Ilyenkor arra gondolok, hogy ha csak egy mondat erejéig is, talán én is hozzájárultam ehhez. És ez az, amiért tanárnak lenni nagyon jó.

Ez történt… Újrahasznosítási őrjárat Az idei iskolai évben újra bekapcsolódtunk az országos „Újrahasznosítási őrjárat” programba. Hargita megyéből még további 16 iskola jelentkezett a versenyre. Felhívást intézek ezúttal az iskola minden diákjához és tanárához: régi, eldobásra ítélt szárazelemeket, kiégett villanykörtét, Led égőket, bármilyen kisméretű elromlott háztartási kisgépet, készüléket (akkumulátoros, elemmel vagy villannyal működőt) hozzátok fel az iskolába és mindkét épületben a megfelelő tároló dobozokba helyezzétek (könyvtár mellett az A épületben, a lépcsőfeljárat mellett a B épületben). Ha otthon akad nagyobb méretű rossz készülék (mosógép, hűtőszekrény, TV, számítógép), címeteket és elérhetőséget (telefonszám) adjátok meg nekem és én felveszem a kapcsolatot a ROREC-kel, akik házhoz mennek és elhozzák. Ezzel osztályotoknak pontokat szerezhettek. Részletek a II. félévben! Az őrjárat tagjai is szívesen átveszik az elemeket, jelvénnyel rendelkeznek, IX A, B , X C és D osztályosok. Eddigi eredmény: 291 kg ! A verseny május végén zárul. Jó gyűjtést!

Pásztohy Enikő tanárnő, a program vezetője Az őrjárat tagjai a IX. A -ból

-6-

A magyar kultúra napja A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. A magyarságnak a 19. századig nem volt nemzeti himnusza. Az 1815-től Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek fokozódása idején, 1823 januárjában írta hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Hymnust. A Himnusz megzenésítésére 1844-ben került sor pályázat keretében, amelyet Erkel Ferenc, a Nemzeti Színház karmestere nyert meg a zsűri ítélete szerint. A magyarság Magyarországon, a határokon túl és szerte a világban megemlékezik január 22-én a magyar kulturális értékekről. Díjakat adnak át, koncerteket rendeznek, irodalmi esteket és színházi előadásokat tartanak. Többek között ekkor adják át a Márai Sándor-díjat, a Csokonai Vitéz Mihály Alkotói Díjat és a Bessenyei Ferenc Művészeti Díjat, valamint a közművelődés minőségfejlesztéséért járó Minősített Közművelődési Intézmény Címet, a legjobb szolgáltatást nyújtó könyvtáraknak a Minősített Könyvtár Címet, Kolozsvárott pedig az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjat. (www.mtva.hu) Január 22-én iskolánkban is megemlékeztünk a Magyar Kultúra Napjáról. Az iskola-rádióba híres magyar zeneszerzők zenéi közül válogattunk, és néhány költő megzenésített versét hallgattuk, ezáltal is próbáltuk felhívni diákjaink figyelmét ennek a napnak a fontosságára. Hallgattunk Liszt Ferenc Magyar Rapszódiájából, Erkel Ferenc, Kodály Zoltán, Bartók Béla zenéiből, és népdalfeldolgozást is. A Diáktanács is készült erre az alkalomra egy kis ismertető bemutatóval, amit az iskola multimédia termében tartottak. Sárossy Gabriella magyar szakos tanárnővel közösen a IX.G, XII.D, X.D és a IX.A osztályokban emlékeztünk meg a Magyar Kultúra Napjáról. Ezekben az osztályokban elmondtam röviden ennek a napnak a történetét, utána magyar költők, írók műveiből olvastunk. Lestyán Csilla magyar szakos tanárnő is a IX.C, IX.B, IX.D, XI.E, XII. B és XII.C osztályokkal szintén ennek a napnak a jeletőségéről beszélt. Iskolánkban is fontosnak tartjuk, hogy erről az ünnepről megemlékezzünk, ugyanúgy, ahogy ifjabb Fasang Árpád, - zongoraművész, aki ennek a napnak a kezdeményezője - mondotta: „Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is.”

-7-

A könyvtár melletti kirakatban ezzel kapcsolatosan kiállítás is tekinthető meg. A kiállítást színesebbé teszi néhány festőről, íróról, zenészről szóló könyv, album, amely az iskola könyvtárának a tulajdona.

Kovács Edit, könyvtáros

A Diáktanács bemutatója „Kultúra annyi, mint tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszíteni könnyű." (Kodály) Január 22-én, pénteken a Magyar Kultúra Napját ünnepeltük. Mivel ez egy rendkívül fontos és jeles nap nemzetünk számára, Diáktanácsunk fontosnak tartotta, hogy némi információval szolgáljon az érdeklődők számára, hiszen „ez a nap alkalmat ad arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket."

Így hát mi is informálódtunk innen meg onnan, majd bemutatót készítettünk, hogy minél pontosabban tájékoztathassunk benneteket erről a fontos napról. Bálint Kinga (X.D) négy magyar festőről, Nagy Imréről, Nagy Istvánról, Munkácsy Mihályról, Csontváry Kosztka Tivadarról készített bemutatót.

-8-

Varga Ivett, a XI.F-ből pedig négy híres magyar zeneszerző, Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Kodály Zoltán, Bartók Béla munkásságát mutatatta be.

A bemutatóra a hosszú szünetben került sor, az A épület multimédia termében, ahol meglepően sokan jelentek meg. Ez nagy örömünkre szolgál, és nagyon köszönjük minden résztvevő jelenlétét! Mivel iskolánk magyar nyelv és irodalom szakos tanárai magukra vállalták kultúránk irodalmi részét, mi inkább a festészetre és a zenei kultúrára fektettük a hangsúlyt. Mondhatjuk, hogy ez a kis rendezvény még csak a kezdet volt, hiszen nagyon reméljük, hogy az elkövetkezendő években is készülhetünk számotokra érdekes témákkal ezen a napon, így egy újabb iskolai hagyományt teremtve. Laczkó Nóra, X.D

Jégkarnevál Minden diák szeret mozogni, kikapcsolódni és a társaival időt eltölteni. Diáktanácsunk, ezeknek a feltételeknek eleget téve, idén immáron ötödik alkalommal rendezte meg a már hagyománnyá vált Jégkarnevált. Ez a program az eddigi évek során roppant nagy sikernek örvendett az iskola diákjainak körében, és ez az idén sem alakult másként. Több mint kétszáz jegyet sikerült eladnunk két épületünkben, amely véleményem szerint egy kiváló visszajelzés a Diáktanács számára, hogy van igény e rendezvényre. A kitűzött időponton, azaz 2016. január 27-én kezdődött el az Európai Műkorcsolya-bajnokság is, melynek tiszteletére a Csíkszeredai ISK műkorcsolyázói, Stoica Krisztina és Kecskés Dórián egy rövid bemutatót tartottak számunkra. Jó volt látni őket, amint minden erőfeszítés nélkül, könnyedén siklanak végig a jégen és a balett-táncosokra jellemző kecsességgel forognak, ugranak. De mindemögött ott áll a tény, hogy ők időt és erőfeszítést nem kímélve edzenek és gyakorolnak mindezért. Mint tudjátok, ebben az évben is kupakokkal válthattátok ki a tombolajegyeket, melyeket iskolánk az önkéntes csoporttal jótékony célra fordít majd.

-9-

A tombola nyertesei közül egy páran:

Akadt köztetek olyan is, aki beöltözött - láthattunk minyont, hokistákat vagy éppen fogtündért is-, hogy felidézze a rendezvény lényegét, a karnevál jellegét, erre próbált rásegíteni a DT a kezetekbe adott fekete-fehér maszkokkal is.

Bizonyára sokatokban felmerült a kérdés, hogy miért viseltek a DT tagok fluoreszkálós mellényt. Nos, igen, mi utászoknak öltöztünk be.

Remélem, mindnyájan jól éreztétek magatokat, és tetszett nektek ez a kis program. Kitartást, az iskola nemsokára véget ér :)!

Laczkó Nóra, X.D - 10 -

Színjátszó kör Idén a Diáktanács egy újabb ötletet kínált a diákoknak. Megalakult iskolánk színjátszó köre, melyre igen nagy volt az érdeklődés. Az egészet Gál Renáta és Szabó Szilvia, X.C osztályos tanulók kezdeményezték, és ezt nemcsak gondolatban, hanem gyakorlatban is megvalósították. Persze, először meghallgattak, hogy alkalmasak vagyunk-e a feladatra. Egy egész jó csapatot alakítottunk ki, amely a következő személyekből áll: Mihálykó Tihamér (IX.C), Costea Dóra-Antónia (IX.E), Györke Norbert, Marti Barni, Székely Barna (IX.G), Rodé Elvira, Simon Vivien, és jómagam Simon Anita (X.A), Bara Tamás, Silló Orsolya, Pui Tamás (X.C). Már túl vagyunk az első fellépésünkön, amelyre 2016.január 29-én került sor a szülőknek rendezett kosaras bálon. Az eseményre nagyon sokat készültünk, rengeteget próbáltunk, hogy a maximálist hozzuk ki magunkból. A próbákról röviden annyit mondanék, hogy a legeslegjobb próbákat éltem át, rengeteget kacagtunk, és ami a legfontosabb, hogy egymás szívéhez nőttünk. Láposi Dia tanárnőnek köszönhető, hogy már két kis színdarabot tudhatunk magunk mögött. Mindannyiunk nevében most megköszönöm, hogy mellettünk állt és támogatott bennünket. Igaz, sok próba volt tanár nélkül, de akkor is nagy odaadással, komolysággal próbáltunk naponta. Csütörtökön, pénteken egész napos próbát tartottunk, mivel két kis színdarabbal készültünk a szülőknek. Az első egy megszokott osztályfőnöki óráról szólt. Igazolások, szabálysértések, az iskola tulajdona megrongálásának megbeszélése. Hangos osztály, szigorú osztályfőnök. Az osztály ajtójába beletörik a kilincs. A tanulók megijednek, de a végén közös erővel sikerül az ajtót kinyitni. A második egy nem szokványos, igen furcsa esetről szól, amikoris egy tanintézet volt diákja, aki már 18 évvel azelőtt végzett, azzal a kérelemmel megy vissza a tanintézetbe, hogy visszakérje az iskolapénzt, ami kijár neki. Az az indoka, hogy ő semmit nem tud, mégis sikeresen vizsgáztatták anno. Az igazgatónő behívatja a történelemtanárt, a matektanárnőt, a fizikatanárt és a földrajztanárt, hogy Wasserkopfot, a volt diákot újra levizsgáztassák. Olyan kérdéseket tesznek fel neki, amelyben a válasz is benne van, Wasserkopf viszont úgyis olyan választ ad, aminek semmi köze a kérdéshez. A tanárok pedig annyira összefognak, hogy bármit felel Wasserkopf, úgy is bebizonyítják, hogy jól felelt. Wasserkopf egy laza srác a mindennapokból, akinek szüksége van a pénzre. Nagyképű a tanárokkal, de a tanárok a végén kifognak rajta, így egy banit sem kap vissza a tanuló. Jópofa kis történet mindkét színdarab. Alig vártam már, hogy a szülőknek is előadhassuk a darabot. Elmondhatom mindannyiunk nevében, hogy izgulásból nem volt hiány, viszont a végeredmény megérte. A szülők mosolya mindent elárult, de ugyanúgy a tanárok arca is.

- 11 -

Szerintem a lehető legjobban teljesítettünk, nem hiába készültünk annyit. Azt is felfogadjuk, hogy a következő előadáson még jobban fogunk játszani. Reméljük, hogy tanárainknak is tetszettek a színdarabok.

Simon Anita, X.A

Megkérdeztük a Kájonisokat A mostani számban arról kérdeztem meg diáktársaimat, hogy nekik mi a véleményük az idei jégkarneválról. Véleményem szerint ez a jégkarnevál nagyon-nagyon vagány volt. Én személy szerint nagyon jól éreztem magam. Nekem ez volt az első, mivel tavaly nem voltam. Szerintem ez is egy nagyon jó lehetőség arra, hogy még jobban összehangolódjon az osztály. Nagyon tetszett, hogy néhány diák beöltözött. Ez a rendezvény arra is lehetőséget ad, hogy megismerjük más iskolatársainkat is. Úgy döntöttem, hogy jövőben sem hagyom ki ezt a vagány DT-s rendezvényt. Péter Tünde, X.D Az idei jégkarnevál nekem tetszett. Véleményem szerint nagyon más volt, mint a tavalyi. A tavaly először vettem részt rajta, idén másodszor. Nagyon tetszett, ötletesek voltak a maszkok, viszont sokan nem tették fel. Tetszett az is, hogy a diáktanácsosok beöltöztek. A tombolán is szerencsém volt, hisz nyertem. Már várom a következőt! Nagy Krisztina, X.C Az idei évben a jégkarnevál számomra nagyon jól telt. Nagyon ötletes volt a karnevál előtti két műkorcsolyázó bemutatója. Nagyon passzolt minden. Jótékonysági célja is volt, mint minden évben, a kupakgyűjtés. Számomra egy kicsit meglepő volt, hogy kevesen öltöztek be, de viszont akadt egy-két bátor személy. Gratulálok a DT-nek, most is sikerült bizonyítani! Molnár Szabolcs, XII.F

- 12 -

Az idei korcsolyázás nagyon jó volt. Tetszett, ahogyan a diákok beöltöztek, tetszettek a maszkok. Ez a rendezvény egy jó lehetőség arra, hogy az osztály együtt legyen az iskolán kívül is. Nagyon jó volt, ezért jövőben sem fogom kihagyni. Dániel Kincső, X.D Véleményem szerint a jégkarnevál nagyon jó volt. Az osztályom is nagyon jól állt hozzá ehhez a dologhoz. Igaz, nem mindenki korcsolyázott, de mindenki eljött és kivette a részét belőle, ami szerintem értékelendő dolog. Nekem személy szerint nagyon tetszettek azok a kis álarcok, amiket kaptunk, na meg a tombola. Örülök, hogy részt vehettem ezen az eseményem, nekem kilencedikesként ez egy jó élmény volt. Antal Orsolya, IX.C Az idei jégkarnevál nagyon jól telt, többen voltak, mint a tavalyin. Jó volt a zene, és szerintem, aki eljött, jól érezte magát, nem bánta meg. Sandu Nicoletta, XI.D

Számomra meglepő volt, hogy olyan sokan vettek részt a rendezvényünkön. A hangulat is nagyon jó volt. Viszont abban reménykedtem, hogy még többen be fognak öltözni, igaz, a maszkok is már a karnevál jellegét hangsúlyozták. Ami a kupakgyűjtést illeti, nem gyűlt össze annyi, mint a tavaly, de azért most is voltak, akik szépen kivették részüket ebből a karitatív akcióból is. Összességében egy sikeres jégkarnevált tudhatunk magunk mögött. Varga Ivett, XI.F Az idei jégkarnevál nagyon szórakoztató volt. A zene, a társaság és a kiosztott maszkok szolgáltatták a jó hangulatot. Jól éreztem magam, és nagyon várom a következő jégkarnevált. a X.D egyik tanulója Az elmúlt évek hagyományaként idén is megrendezésre került a jégkarnevál. A tavalyi évhez hasonlóan, idén is kupakgyűjtést szervezett a Diáktanács, ebben az évben egy kislány részére. Sajnos annak ellenére, hogy karnevál volt, kevés diák bújt jelmezbe, de azért találkozhattunk tündérrel, utászokkal és álarcosokkal. Ötletes és hasznos tomboladíj és jelmezdíj illette a résztvevőket. A hangulatos zenének és társaságnak köszönhetően remek kikapcsolódás volt mindenkinek, ezért buzdítok mindenkit, hogy jöjjön el, mert megéri ott lenni, új iskolatársakkal ismerkedni, és díjakat szerezni. Diáktársaim nevében köszönöm a Diáktanácsnak, hogy megszervezte a jégkarnevált, várjuk a következőt! Karbula Szilvia, XI.B Kérdezett: Both Emőke, X. C

- 13 -

Talentumok

Bogos Mária-Orsolya vagyok, Csíkszépvízről. A Nyírő József Általános iskolából jöttem, jelenleg a X. B osztály tanulója vagyok. Szabadidőmben zenét hallgatok, olvasok, és verseket írok. Nem ebbe az iskolába szerettem volna bejutni, de a sors így adta, és most örvendek, hogy ide kerültem. A Joannes Kájoni iskolának köszönhetem, hogy lehetőséget kaptam és részt vehettem az Őszi szavaló versenyen már IX. osztályos koromban. Az első vers, amellyel a közönség és a zsűri elé kiálltam, Áprily Lajostól:Tavasz a házsongárdi temetőben. Itt, a Kájoniban voltam először szavaló versenyen, igaz, az utolsó pillanatban vissza akartam lépni,mert úgy éreztem, hogy el fogom rontani. Sárossy Gabriella tanárnő bátorított, hogy a cél előtt ne álljak meg. Nagyon hálás vagyok most is a tanárnőnek. A bátorítása nem volt hiábavaló, mert I. helyezést kaptam. A verseny után jöttem rá, hogy nemcsak olvasni, hallgatni, írni szeretem a verseket, hanem elszavalni is. Kedvenc költőim Márai Sándor, Petőfi Sándor és Reményik Sándor. Miután felfigyeltek versmondó tehetségemre, lehetőséget kaptam, hogy részt vegyek a karácsonyi előadásokon. Voltam a Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban, az Isten kezében című szavaló versenyen, valamint részt vettem a Magyar Költészet Napján is. Az idei tanévben az Irisz szavalóverseny mindkét szakaszán voltam. Az első, a helyi szakasz: 2015.XI.05-én volt, amelyen III. helyezést nyertem, s így továbbjutottam a verseny második, városi szakaszára is. Ezen a versenyen, 2015. november 18án, habár csak két hét volt felkészülni, Szilágyi Domokos: Utóhang című versével elnyertem a zsűri tetszését és az I. helyet is, amire nagyon büszke vagyok. Köszönöm Sárossy Gabriella tanárnőnek, hogy tanácsaival felkészített a versenyekre.

- 14 -

Irodalom Miért nem tudnak a fák járni? Ha egy népet meg akarsz ismerni, nézz bele a népköltészetébe, itt láthatod álmait, vágyait, bánatát, örömét, vagy válaszait a világ kérdéseire, és ezek csakis rá jellemzőek, sajátosak. Ugyanúgy, mint a mi DNSünk, vagy az ujj- és tenyérlenyomatunk. A népdalokban találunk álmokat, bánatot, örömet, a balladák fájdalmas eseteket dolgoznak fel, kevés mulatságos történetet találunk a vígballadákban. A mesék világa elragadja a fantáziánkat. Ezek nemcsak gyerekek számára jelentenek izgalmas olvasmányokat, de a felnőttek is találnak bennük olyan metaforikus jelentéseket, amelyekben burkoltan jelen lehetnek a világról, küzdelmekről, összeomlásról, felemelkedésről tanító történetek. A felnőttek másképp olvassák az ismerős történeteket, rácsodálkoznak, újraértelmezik azokat, akár saját gyerekeiknek olvassák, akár maguknak, vagy hallgatják ezeket, a mesék sokarcúak, mindig van bennük felfedeznivaló. Igazi kincsesbánya a mesék világa. Karácsonyi ajándékok között érdekes könyv foglalt el fő helyet. Egy, már külsejével is rendhagyó kötet, kiváló illusztrációval négyzetesen, keménykötésben, és helyi kiadványban – kell ennél több? Ez a Miért nem tudnak a fák járni? című erdélyi cigány népmeséket tartalmazó kötet, amelyet a Gutenberg kiadó jelentetett meg, az alig véget ért 2015 telén. A kötetet Kürti Andrea rajzai teszik még szebbé, mert a gyerek először a képeken át közelíti meg a világot és a könyvek világát is. Ha csak az illusztrációkat nézegetnénk, akkor is érdekes lenne a könyv, lehetne meséket kitalálni hozzájuk, de így kettős élményben lehet részünk. A mesék a nép fantáziáját, álmait, vágyait jelenítik meg, és minél alacsonyabban repül a valóság madara, a mesék annál gazdagabb világot bontakoztatnak ki a nehézségek hálójában, igazi gyöngyszemek születhetnek, sokdimenziós világ ez; ilyen kulcsszavakat társíthatunk hozzá: rátermettség, bátorság, találékonyság, telhetetlenség, szegénység, becsület, nagylelkűség. Ha ki akartok kapcsolódni, és valami könnyed olvasmányra vágytok, érdemes kézbe venni ezt a kötetet. Az utolsó lapokon szómagyarázatot találtok.

- 15 -

Híres, nevezetes mesegyűjtők munkájából válogatták a meséket, mint például Benedek Elek, Nagy Olga, Kovács Ágnes, Herrmann Antal. Hogy kik népesítik be a könyv lapjait? A leleményes cigányasszony, aki lélekjelenlétével menti meg gyerekei életét, a telhetetlen cigány, aki miatt helyhez kötöttek a fák, az ördög eszén is túljáró okos cigányember, a kutya meg a disznó, akik elégedetlenek sorsukkal, a kutya irigy a disznóra, mert rendesen kap enni, neki meg néha csupán csont jut. A disznó megfelel neki, hogy az ő sorsa csak látszólag jó, ő nem őriz házat, az igaz, rendesen kap enni, pihenhet egész nap, de levágják, a kutyának meg nem ily kegyetlenül ér véget az élete. S hogy mire tanít ez az állatmese, ne irigykedj másnak a sorsára, mert nem tudod, milyen az valójában, építs magadnak saját életet, keress megnyugvást, célokat, fától fáig, ahogy Kányádi Sándor bácsitól tanultuk, s ha tudsz örülni a kis dolgoknak, idővel a sok kis dolog összeadódik, sokasodik, s talán megérzed, hogy a nagy dolgok alapja kis kövicseken nyugszik. Kellemes olvasgatást, tanulgatást kívánok Nektek, Diénes Zsófia Anna

Életutak Forró Tünde

Csíkszeredában született, lánykori neve Kelemen Tünde. Nyolc éve, hogy házasságban él, és egy ötéves kisfiú anyukája. Középiskolás tanulmányait a Joannes Kájoni Szakközépiskolában végezte (1998-2001) kereskedelmi szakosztályban. Elvégezte a sepsiszentgyörgyi SC CONTINENTAL TRANSCOM SRL-nél tartott egyéves manikűr iskolát, amivel elindult a szakmában. Azóta különböző tanfolyamokon vett részt: Soros oktatásnál formator képző tanfolyamon, román és német nyelvtanfolyamon, Gyergyószentmiklóson a Caritas által tartott német tanfolyamon, a mostani szakmájához tartozó körömdíszítő tanfolyamokon. Már az általános iskolában kézilabdázott, amit most három éve újrakezdett, s a városi NKSZ csapatban játszik, megyei bajnokságokon vesznek részt. Jelenleg saját vállalkozóként manikűrös.

- 16 -

A Kájoni volt az első választása a középiskolai tanulmányaihoz? Igen, a Kájoni volt a célom, mindig is ott akartam tanulni.

Amíg a Kájoniba járt, melyek voltak a kedvenc tantárgyai?

Kedvenc tantárgyam, amit a mai napig szeretek és úgy érzem, közel áll hozzám, az a német nyelv, na meg a tornaóra.

Diákként részt vett az iskola által szervezett programokban?

Az iskolai programokon is próbáltam helytállni, egyik legszebb dolog, amire szívesen visszaemlékszem, az volt, amikor szegényebb családoknak kellett egy kis csomagot gyűjteni és átadni.

Ha újból kezdhetné a kilencedik osztályt, akkor is a Kájonit választaná?

Tizenhárom év távlatából is, ha most kéne döntenem, szintén a Kájonit választanám. Én szívesen jártam iskolába. Jó kis csapat volt az osztályunk. Mi a szakmai végzettsége? Kereskedelmi szakon végeztem. Ettől eltérően, teljesen más a mai foglalkozásom, hiszen manikűrös szakmában dolgozom.

Ön választotta ezt a szakmát vagy más tanácsolta?

A manikűrös szakmám választásához a nővérem segített, mindig mondta nekem, hogy: „Tünci, te olyan szépen festesz, miért nem próbálod meg a körömfestést?”- és megtettem. Lassan kilenc éve, hogy ebben a szakmában dolgozom, és hála az Istennek nagyon szeretem. Úgy érzem, a sok áldozat, a tanfolyamok, a gyakorlat, a reggeltől estig tartó programjaim most már meghozták gyümölcsüket.

Sikeres embernek tartja magát? Mi a sikerének titka?

A válaszom egy határozott igen. Azt végzem, amit szeretek, sokan járnak hozzám, sokan ismernek a városban. Több kliensem van, aki a kezdet kezdetétől kitart mellettem. Sokan az ismerőseiket is hozzám küldik. A siker titka elsősorban a kitartás, aztán hozza majd az élet a továbblépést is.

Mit javasol a hasonló végzettségű diákoknak ehhez a szakmához?

Ennél a szakmánál nélkülözhetetlen a kézügyesség, türelem, figyelmesség, kedvesség, nem lehet az ember elkeseredett, haragos, nemtörődöm. Egy ügyes manikűrös munkája során elsősorban a higiénia a fontos, aztán sorban jönnek a jó termékek, amivel dolgozunk, az őszinteség, a tiszteletadás, kellemes társalgás.

Mit tanácsol a mostani diákoknak? Pár év tapasztalat után, azt tudnám üzenni a Kájonis diákoknak, hogy önzetlen kitartással, tanulással és tisztességes munkával elérhetik céljaikat, megvalósíthatják terveiket. Kérdezett: Farkas Krisztina és Csáki Alpár, IX.B

- 17 -

Sport Év eleji kézilabdaturné Január 24-én, vasárnap reggel 10 órától nyitó meccset játszottunk Szentegyházával, majd 18 órától zártuk a hazai turnét az ugyancsak csíkszeredai NKSz csapatával. Az első meccsen hullámzó teljesítménnyel utasítottuk magunk mögé a szentegyházi lányokat, míg a turné záró összecsapásán magabiztos, jó játékkal győztünk az NKSz lányaival szemben. Kettős győzelemmel zártuk a napot, így a tabellán, holtversenyben Zetelakával, a második helyről készülünk a következő fordulóra, melyre február 21-én kerül sor, Marosvásárhelyen. Csapatunk 6 tagja Kájonis diák: Csiszer Noémi (XI.E), Hajdu Réka (XII.C), Ilyés Kinga (XI.A), Janovits Andrea (IX.D), Péter Bernadett (X.C) és Tankó Anita (XI.E), akik különböző korosztályból nyújtják teljesítményeiket.

Janovits Andrea, IX.D - 18 -

Kérdezz-felelek sportcikk Sziasztok! A X.B osztályos Márk Róberttől érdeklődtem kedvenc sportjáról.

Mikor kezdtél el jégkorongozni? Óvodás voltam, körülbelül 5 éves, amikor elkezdtem a jégkorongot Csíkkarcfalván.

Mi ösztönözött arra, hogy elkezd ezt a sportot? Csíkban nagy hagyománya van ennek a sportnak, szerettem volna sportolni. Kipróbáltam a judót, a néptáncot. A jégkorong tetszett azonban a legjobban, mert ez egy komplex sport, így több területen fejlődök vele, na meg ez állt hozzám legközelebb.

Mennyit edzel? Egy héten 10-12 órát, amiből 5-6 óra jég- és szintén 5-6 óra száraz edzés.

Milyen versenyeken vettél eddig részt? Kisebb koromban inkább hétvégi bajnokságokon, mindig más helyszínen. 14 éves koromtól a román és a magyar bajnokságban. De voltunk már Tiraspolban és St. Pöltenben is.

Hol jártál még, miközben versenyeztetek? Magyarország több városában, Moldvában, Ausztriában és Románián belül is több helyen.

Ki az edződ?

Gál Sándor, a tavaly még a felnőtt csapat edzője volt.

Hogyan tudsz megfelelni az iskolai elvárásoknak az edzések mellett? Nem könnyű, de amikor iskolában vagyok, próbálok minél jobban figyelni, felelni, hogy jegyeket kapjak, és amikor hazajövök, próbálom minél hatékonyabban bepótolni az anyagot.

A hokin kívül sportolsz még valamit, esetleg hobbi szinten? Nyaranta mindig focizom, és sokat biciklizem. Mi a véleményed a hokiról? Embert próbáló sport? A jégkorong nagyon összetett sport: kell hozzá fizikai erőnlét, gyorsaság, gyors reagálás és teljes koncentrálás.

Kapsz szponzorokat, vagy magad állod a felszereléseket és a versenyekkel járó költségeket? A felszerelés nagy részét és a kiszállásokat a Klub állja. Szerinted megérte ennyi időn keresztül ennyit áldozni erre a sportágra? Igen, ha nem szeretném, nem ezt tenném.

Mi a csapatod neve, és melyik korosztályban vagy? Isk-Sport Klub Csíkszereda, U18-as korosztály. Ezúton is szeretném megköszönni Robinak a közreműködést, és további sok sikert kívánok neki és csapatának.

Kérdezett: Silló Orsolya, X.C

- 19 -

Köszönet a szerkesztőknek, a diákoknak írásaikért, tanárainknak munkájukért és tanácsaikért, valamint az iskola vezetőségének a támogatásáért!!!

Irányítótanár: Negru Réka Szerkesztők: Negru Réka tanárnő, Kovács Edit könyvtáros Cikkírók: Simon Anita – X.A, Bogos Mária Orsolya –X.B, Both Emőke, Silló Orsolya X.C, Laczkó Nóra –X.D, Csáki Alpár, Farkas Krisztina -IX.B, Janovits Andrea –IX.D Diénes Zsófia Anna, dr. Péter Izabella, Pásztohy Enikő tanárnők, Kovács Edit könyvtáros Korrektúra: Lestyán Csilla tanárnő A grafikát készítette Boros Zsolt rajztanár.

Készült a Joannes Kájoni Alapítvány támogatásával.

- 20 -