2016. február
6. szám
VIII.évfolyam
Liceul Tehnologic Joannes Kájoni Szakközépiskola
Miről olvashatsz?
Interjúk tanárainkkal Ez történt... Megmérettettünk Talentumok Megkérdeztük a Kájonisokat Irodalom Életutak Önkéntesek Kamasz-panasz Sport
Szalad az idő... A félév már véget is ért. Most, hogy így belegondolok, nem is volt olyan hosszú. Milyen gyorsan repül az idő! És máris elkezdődött a második félév, lassan közeledik a tavaszi vakáció is. De azért ne hamarkodjuk így el a dolgokat, hiszen még túl kell élnünk ezt az időszakot. Remélem, sikerült kipihennetek fáradalmaitokat ez alatt a röpke egy hét alatt, hogy teljes erőbedobással indíthassatok a maradék iskolai tanévben. Sok sikert hozzá! Nekünk nem is olyan nehéz még, nincs is okom panaszkodni, hiszen a tizenkettedikeseknek van most igazán nehéz dolguk. Megrendezésre került a Maturandusz, a nagykorúsításuk után már csak a ballagás, majd az érettségi következik, s ne feledkezzünk meg a közeledő érettségi szimulálásról sem. De nem csak ebből áll a tizenkettedik osztály, gondoljatok csak vissza a gólyabálra vagy a Maturanduszra való készülődésre, meg ott vannak még a közösen eltöltött szünetek is, ezek mind szebbé teszik ezt a nehéz időszakot. E havi újságunkban a megszokott rovatok mellett olvashattok majd a Maturanduszról, a Diáktanács által megszervezett Valentin-napról, az interaktív játékról, a „Szabálytalan szabályok az életben’’ című előadássorozat második részéről, a felolvasó maratonról, de azt is megtudhatjátok, kik azok a sportoló diáktársaink, akik az Ifjúsági Téli Olimpián részt vettek, s ki tért haza aranyéremmel. Tartalmas olvasást kívánok, és jó tanulást! Laczkó Nóra, X.D
Interjúk tanárainkkal Megkérdeztük Balog Olga tanárnőt Hol született? Hol töltötte gyermekéveit? A szülőfalum Csíkszentkirály, ahol csak 13 éves koromig laktam, azóta vagyok Csíkszereda lakosa. A szüleim válása miatt lettem városi lakós. Az igazi gyermekkorom mégis Szentkirályon volt, mert utána a nehézségek miatt gyorsan fel kellett nőni. Van valamilyen emlékezetes gyerekkori csínytevése? Ami különösen megmaradt bennem, az egy szomszédban történő lakodalomhoz kapcsolódik. Édesanyám a lakodalmas háznál segédkezett, én fel voltam öltöztetve szép tiszta ruhába, elmentem menyasszonyt lesni és a tiszta ruhámat összekentem valami fekete ragadós kenőccsel, amit ki sem lehetett mosni belőle. Ennek az eredménye a kukoricán térdelés lett. Ez nagyon megsértette a lelkivilágomat, annak ellenére, hogy tényleg hibás voltam. Szófogadó gyermek voltam, testvér nélkül nőttem fel, de sohasem kényeztettek, ennek látom is a hasznát, mert az életben az ember a saját lábán kell, hogy megálljon.
-2-
Hol végezte a tanulmányait? Viccesen szokták mondani a barátaim, hogy nekem mindenki osztálytársam volt. Ha nem is mindenki, de tényleg sok osztálytársam volt, mivel az első hat osztályt Csíkszentkirályon végeztem, utána elköltöztünk, és két évet a mai Petőfi Sándor Általános Iskolában jártam. Ez az időszak nagyon keserves volt számomra, mert bekerültem lelki sérüléssel egy már összeforrott közösségbe, amit soha nem éreztem sajátomnak, bár próbáltak befogadni. A nyolcadik osztály elvégzése után egy akkor induló iskolába, a mai Kós Károly Szaklíceumba felvételiztem, mert építészmérnök szerettem volna lenni. A sikertelen egyetemi felvételi után dolgozni kezdtem gyárakban a termelésben, közben tanfolyamokat végeztem, aztán elhatároztam, tanítani fogok, és így kerültem Hargitafürdőre a 4-es számú általános iskolába, történelmet és más tantárgyakat tanítottam szakképzetlenül. A történelmi változás után 1990-ben beindult a Teológiai felsőfokú oktatás, majd hosszú fontolgatás után egy évvel később beiratkoztam. Ekkor már dolgoztam egy biztosító társaságnál, tehát a tanulás óriási áldozatot követelt, gyakorlatilag hat évig nem volt szabadidőm, ennek ellenére életem egyik legszebb időszaka volt. Ismét pedagógus lettem 1998-tól, amikor elkezdődött életem második legszebb időszaka. Mikor fogalmazódott meg önben, hogy gyerekekkel szeretne dolgozni? Gyermekkoromban szerettem volna tanító néni lenni, de abban az időben kizáró jellegű volt az énektudás, én azonban a mai napig sem tudok énekelni. Amikor ez kiesett a számításból, akkor egy időben fodrász szerettem volna lenni, de arról lebeszéltek, mivel akkor még ez fárasztó állómunka volt. Isten minden álmomat teljesítette, csak türelmesen ki kellett várni. Szigorú tanárnak tartja-e magát? Csak fegyelmi szempontból vagyok egy kicsit szigorúbb, a tanulást annyira nem követelem, mert nem hittudósokat, hanem jó keresztényeket szeretnék nevelni. Számomra az a fontos, hogy a diák érezze jól magát az órámon. Ha érettségi tantárgy lenne a hittan, akkor én is szigorúbb lennék. Mi volt eddigi legszebb élménye az iskolával kapcsolatban? Szinte minden napom szép élmény, amit a diákokkal töltök. A fiatalokkal való kapcsolat megfiatalítja, felfrissíti az embert. A legszebb az a szeretet, amit mi, pedagógusok ingyen kapunk s szívből jön, és amit a politikusok pénzzel sem tudnak megvenni. Szeret olvasni? Mi a kedvenc könyve? Természetesen ma kedvenc könyvem a Biblia, főleg az Ószövetséget kedvelem. Mindig ad erőt a továbblépéshez, a mindennapi gondok megoldásához. Fiatal koromban sokat olvastam, néha a matematika feladatok helyett is regényeket böngésztem. Életem minden időszakának megvoltak a kedvenc könyvei: romantikusak, krimik, tudományos munkák, ma többnyire szakkönyveket olvasok. Szeret utazni? Melyek azok a helyek, ahová szívesen visszalátogatna? Nagyon szeretek utazni, de pontosan annyira szeretek hazaérkezni is. Nagy álmom, hogy eljussak Rómába, a Szentföldre, remélem, Isten ad még rá időt és lehetőséget. Ha visszagondol az elmúlt évekre, mi az, ami büszkeséggel tölti el? Büszkeséggel tölt el, ha a tanítványaim pár év múlva is emlékeznek a hittanórákra, ha megőrzik a hitüket, és becsülettel megállják a helyüket az életben, mert ez igazolja vissza, hogy a nevelés nem volt hiábavaló.
-3-
Ez történt… Valentin-nap A Valentin-nap február 14., Szent Bálint vértanú napja. Az angolszász országokból elterjedt hagyomány szerint ezen a napon a szerelmesek megajándékozzák egymást. Mint azt már ti is jól tudjátok, az idei Valentin-nap sajnos vasárnapra esett, de mindez nem tántorította el Diáktanácsunkat attól, hogy egynapnyi eltolódással megrendezze a már hagyományossá vált „sulis Valentin-napot’’. Így hát hétfőn, február 15-én reggel, már hét órai kezdettel a Diáktanács tagjai fogadtak benneteket az iskola ajtajában, hogy kis piros szívecskéket tűzzenek mellkasotokra, de nemcsak nektek, hanem a tanároknak is. Egy szintén szív alakú köszöntő kártyát (Szív küldi szívnek) is kaphattatok, amelyet titkos szerelmeteknek elcímezve, majd a könyvtár melletti ládába bedobva a „kis Kupidók” kézbesítettek is. Rendkívül sok szerelmes levelet kellett kihordanunk, mivel a láda már a második szünetben dugig tele volt. Kétlem, hogy akadt volna olyan diák, aki minimum egy levelet ne kapott volna. Az idei évben még egy újítást is próbáltunk bevezetni, miszerint az iskola szerelmes párjai, az annak kijelölt helyen, akár fotókat is készíthettek, hogy megörökítsék szerelmüket. Ezen a helyen nagyon aranyos képek születtek, bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy sajnos nem élt mindenki ezzel a lehetőséggel.
De sebaj, hiszen ennek ellenére az idei iskolai Valentin-napunk ismét rendkívül sikeresnek bizonyult! Laczkó Nóra, X.D
Fessünk mikrobákkal Csíkszeredában!
-4-
Február 16-án, kedden került sor a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának meghívására egy interaktív laboraktivitásra, melyen a csíkszeredai középiskolák XII. osztályos diákjai vettek részt. Iskolánkat a XII. A osztályosok képviselték. A tevékenység keretében a diákok kipróbálhatták a mikrobákkal való „festést”. A „festés” lényege, hogy vékony fémdróttal (ún. oltókaccsal) különböző színű baktériumokat lehetett leoltani Petri-csészében lévő kocsonyaszerű táptalajra. Egy-két nap elteltével a baktériumok elszaporodnak, és ezáltal sokmilliárdnyi baktériumsejt jön létre, amelyek tömege már szabad szemmel is látható, így „életre kelnek a festmények”. Az elkészült alkotásokból két nap múlva nyílt kiállítást szervezett az egyetem. A kiállítás megnyitójára február 18-án, csütörtökön 15 órakor került sor a Sapientia EMTE Nagy Aulájában. Ez alkalommal dr. Máthé István oktató Velünk és mellettünk élő mikrobák címmel egy rövid előadást tartott, melyet a „festmények” kiértékelése követett. Ez alkalomból a legsikerültebb alkotásokat díjazták. Iskolánkból három diák vehette át diplomáját és ajándékkönyvét: András Pótsa Csongor- Legállatibb kategória-aranyfokozat Görbe Tünde- Legtermészetesebb kategória- aranyfokozat Jánó Anita- Legjátékosabb kategória-ezüstfokozat A díjazás után egy kiállítás keretében a résztvevők az egyetem előterében megtekinthették az összes „mikrobiális festményt”. Gratulálunk a nyerteseknek, de a többi bevállalós résztvevőnek is! Pásztohy Enikő tanár, aki maga is részt vett a festésben
Család és szeretet Nyilván ti is hallottatok már a Diáktanács programjához tartozó „Szabálytalan szabályok az életben’’ című előadássorozatról, amit Bartis Erika történelemtanár kezdeményezett. Nos, ennek a rendezvénynek a keretén belül a diáktanácsosokból egy páran részt vehettünk egy csapatépítő tevékenységen, mely egy interaktív játék formájában nyilvánult meg.
A játékvezető Kecskés Erzsébet volt, iskolánk egyik tanára, aki a családon belüli és a társaink iránti szeretetre próbált rávilágítani.
-5-
A játékra a X.C osztály termében került sor, ahol rögtön fel is bontottuk az osztályterem rendjét, és egy nagy körbe rendeztük a padokat, úgy, hogy mindenki lássa a másikat. Az első játék által szerezhettünk magunknak „kézbarátot’’, „térdbarátot”, majd „hátbarátot” is, akiket a későbbiekben sem felejthettünk el, hiszen meg kellett keresnünk őket. Ezután a szomszédcserélős játék következett, mely szerintem nagy részben hasonlított a székfoglalóhoz, majd mindenikünk egy cetlire leírta azt a szót, amely eszébe jutott a család, szerelem és házasság szavakról. Szintén erre a cetlire azt is le kellett írnunk, hogy melyik az az öt dolog, amely számunkra a legfontosabb. Itt akadtak olyanok, akik a számítógépüket, telefonjukat írták, de később, amikor a lemondásra került a sor, akarva-akaratlanul minden egyes embernek a család vagy a szeretet maradt utolsóként, hiszen az a legfontosabb. A záró játék az én személyes kedvencemmé vált. Ennek az volt a lényege, hogy egy tálkában mindenféle magvak voltak összekeverve, volt ott alma, barack, de még mustármag is, vagy akár kukorica, nekünk pedig ki kellett választanunk azt a magvat, amelyhez a legjobban tudjuk hasonlítani magunkat a családban betöltött szerepünk szerint. A későbbiekben mindenki el kellett mondja, miért is választotta azt a magot, és ez volt az a rész, amely nekem nagyon tetszett, hiszen mindenki nagyon nyíltan és komolyan beszélt a témáról. Volt olyan, aki azért választotta a szilva magját, mivel annak a belsejében ott van a kis puha bél, melyet egy erős burok véd, és számára a burok a szüleit jelenti, ő pedig a bent elhelyezkedő mag. Rendkívül érdekfeszítő játék volt, úgy gondolom, hogy mindenkinek nagyon tetszett, és remélem, többször kerül még sor ilyen tevékenységre. Laczkó Nóra, X.D
A 2016-os Maturandusz „Laudamus veteres, sed nostris utimur annis.”
„Dicsérjük a régieket, de a jelenkorban élünk.” (Ovidius)
Eltelt egy újabb év, felnőtt egy újabb évfolyam. Iskolánk egyik jeles ünnepe a Maturandusz. Ezt a tradicionális ünnepet a XI. évfolyam szervezi XII. évfolyamnak. De lássuk csak, mit is jelent a szó, Maturandusz. Sokak számára a felnőtté válást, másoknak szalagtűzést, viszont a latin fordítás szerint érettségi vizsgára készülő diákot. Hatalmas izgalommal töltött el mindenkit az elmúlt pár hét. Volt, aki buzgón szervezte a Maturanduszt, és volt, aki ötleteken törte a fejét, majd készült az előadásra. Az ünnepélyt megnyitotta szívhez szóló szavaival iskolánk igazgatója, Sükösd Annamária és igazgatóhelyetese, Glodeanu Cristinel. Csilip Júlia (XI.B) és Moldovan Marius (XI.F) osztályos tanulók voltak a bemondók. A szervező évfolyam nevében Szenyes Enikő (XI.E) köszöntötte a felnőtté váló diákokat. Az ünnepélyes szalagtűzés során iskolánk felnőtté avatott diákjai a megszokott virágszál helyett egy emléklapot kaptak a szalagot tűző osztály képével, mivel ezt alkalmasabbnak és elegánsabbnak találták az osztályfőnökök és a XI. osztályok tanulói. Úgy gondoltuk, hogy minden fénykép egy történet, és a Maturandusz egy fontos pillanat a diákok életében, ezért-közös vélemény szerint- a szalag mellett jó lesz ránézni az emléklapra, visszagondolni a gimnáziumi évekre.
-6-
A szalagtűzés után a XII. évfolyam rövid előadásaival szórakoztatta a közönséget.
Láthattunk komédiát, hallhattunk hegedűszót két zenész diákunktól, Kurkó Botondtól (XII. B) és Molnár Norberttől (XII.E), akikre büszkék lehetünk, hallhattunk fülbemászó énekhangot, és tanúi lehettünk a táncos lábúak érdekfeszítő élőadásainak, valamint megtapasztalhattuk, hogy igenis elfér a modern tánc és a néptánc egy színpadon. Évfolyamtársaim fejéből kipattant az ötlet, hogy a megszokott előadás utáni ünneplés helyett szervezzünk Maturandusz-bált a fiatal felnőtteknek az eddig megszokott bulizás helyett. Szavazást indítottunk a XI. és XII. osztályokban egyaránt, és nem kis arányban győzött a bál ötlete. A szalagtűzés után kezdődött a bál, ahol a talpalávalót Pál Csaba biztosította az ünnepelni vágyóknak. Az est során egy felnőtté avatott diáktársunk, Holló Piroska (XII.D) is megszólaltatta gyönyörű szép hangját, emelve az est hangulatát. A bál kiemelkedően jó hangulatban telt, mindenki jól érezte magát, és reméljük, hagyománnyá növi ki magát iskolánkban a bál. Köszönjük a jelenlévőknek, a tanároknak, a felnőtt diákoknak és mindazoknak, akik közrejátszottak a Maturandusz megszervezésében. Karbula Szilvia, XI.B
Maturandusz 2016. február 19-én megrendezésre került a várva várt maturanduszunk. Napról napra készültünk az előadásunkkal, hogy az minél szebb és szórakoztatóbb lehessen. Ezzel a nappal még közelebb kerültünk életünk következő céljaihoz, az érettségihez és felvételihez. Talán az ember életének legszebb és egyben legfontosabb szakaszát töltöttük itt, és töltjük még itt néhány hónapig. Az itt megszerzett tudás segítségével pedig felkészültünk arra, hogy a ránk váró kihívásoknak is megfeleljünk. Bízunk abban, hogy lesz elég kitartásunk ahhoz, hogy elérjük céljainkat, és büszkék lehetnek ránk szüleink és tanáraink egyaránt. Köszönettel tartozunk tanárainknak tudásuk lelkiismeretes átadásáért, a felénk áradó szeretetért és türelmükért, mellyel segítettek és támogattak bennünket a felnőtté válás útján. Nem utolsó sorban pedig a XI-es évfolyamnak is megköszönjük, hogy odaadó munkájukkal felejthetetlenné tették számunkra ezt a napot. Jobban nem is telhetett volna, és ezt alátámasztja néhány diáktársam véleménye is: „Számomra a Maturandusz felejthetetlen élmény marad! Nagyon jól éreztem magam úgy a színpadon, mint a próbák alatt. Úgy gondolom, hogy a lehető legjobbat hoztuk ki magunkból, tanáraink és szüleink is megértették előadásunk mondanivalóját. A nagykorúsítást jelképező szalag még jobban kötelez bennünket arra, hogy vegyük komolyan az előttünk álló félévet.’’ (András Kinga, XII.A)
-7-
„Véleményem szerint az előadás nagyon jó volt, csak sajnos a technikai okok miatt pár dolog nem volt sikeres. Minden osztály kitett magáért, szerintem - pár hibán kívül- nagyon jól sikerült a Maturandusz előadás!’’ (Kézdi Aretta, XII.B) „Nekem nagyon jól telt a Maturandusz ünnepség. Nagyon különleges érzés volt végzősként részt venni, így átéreztem milyen hamar eltelt az idő, és hogy lassan eljön ennek is a vége. Nagyon jól éreztem magam a színpadon, és a többi osztály előadása is nagyon szórakoztató volt.’’ (Antal Mónika, XII.C) „Én kimondottan élveztem az előkészületeket, ahogy felkészültünk az előadásunkra. Döcögősen indult, de a végeredmény szerintem magáért beszélt, látszott, hogy nem kevés munka állt mögötte. Számomra az ünnepség különleges volt, már csak azért is, mert rólunk szólt, a beszédek is nekünk szóltak, és nemcsak a szalagtűzés/szalagátvétel volt a feladat, mint a tavaly. Az ezt követő bálban az volt a legjobb, hogy az osztály együtt bulizott.” (Antal Angyalka, XII.D) „Jó ötletnek tartom azt, hogy idén a végzős diákok emléklapot kaptak a XI-esektől. Szerintem jobb lenne, ha a XI- es diákok szerepelnének a Maturanduszon, mert úgy egyszerűbb lenne mindenki számára. Összességében jónak ítélem meg az ünnepséget.’’ (Györfi Rita, XII.E) „Gratulálok a szervezőknek ezért az élménydús Maturandusz ünnepségért. Nagyon jól meg volt szervezve, nekem jobban tetszett, mint a tavalyi. Köszönjük az igazgatóságnak a szép és tartalmas megnyitó beszédet. Nagyon jó volt az ünnepség utáni bál is! Jobb volt, mintha ismét egy bulit szerveztek volna.’’ (Szőcs Angyalka, XII.F) „Véleményem szerint a 2016-os Maturandusz egy nagyon összetett előadás volt, rengeteg színes produkciót láthattunk. Minden egyes végzős nagyon odatette magát. Maradandó élmény volt ez a Maturandusz!” (FazakasTihamér, XI.G) Szilágyi Dalma, XII.C
-8-
-9-
Kirándulás Tusnádfürdőre Sok tervezgetés után február 20-án és 21-én Tusnádfürdőn voltunk, mi a X.C osztály, Negru Réka osztályfőnökkel és Diénes Zsófia tanárnővel. Szombaton reggel hét óra huszonkét perckor indult a vonat, amivel lementünk Tusnádra, ahol az állomáson már várt két osztálytársunk, hogy a panzióhoz vezessenek. Egy nem több, mint tíz perces gyaloglás után megérkeztünk a panzióhoz, ahol elfoglaltuk szobáinkat, majd átmentünk a táncteremként szolgáló külön épületbe, (egy nagy terem kétoldalt asztalokkal), ahol megreggeliztünk. Ételt úgy vittünk itthonról, hogy két napig elég legyen. Reggelizés után két csapatépítő gyakorlat következett, hiszen a fő célja a kirándulásnak a csapatépítés volt. Ezek után leültünk megbeszélni őket, mindenki elmondta, hogyan érezte magát a gyakorlatok alatt, majd megbeszéltük, hogy egy kis túrát teszünk Tusnádon. Mielőtt elindultunk volna, készítettünk egy pár közös fényképet. Elmentünk sétálni a városba, megnéztük a borvízforrásokat, körbejártuk a Csukás-tavat, majd visszaindultunk, így pont egy kört tettünk meg. Mikor visszaértünk a sétából, egy kis pihenő következett ebédig. Ebéd után is volt két óra pihenő, ami alatt lehetett aludni, zenét hallgatni, tévét nézni a szobákban. Én az ebédlőben maradtam, s szópárbajt játszottam a tanárnőkkel, közben vigyáztam a tűzre is, hogy jó meleg legyen. Amikor lejárt a két óra, mindenki leült társasjátékozni, volt Dixit, Ticket to ride, Szópárbaj, Solo kártya, ezeket mind az osztályfőnök hozta. Társasjátékozás közben mindenki fogyaszthatott kedve szerint ropit, édességet, volt belőlük bőven. Vacsorára többen is pizzát rendeltek, pedig otthonról hozott étel is rengeteg volt. Vacsora után egy közös játék előzte meg a kis bulit. Inkább a lányok táncoltak, majd tizenegy óra körül, amikor meguntuk, visszamentünk a szobákba, ahol megint lehetett tévézni, zenét hallgatni, beszélgetni, csak az ordibálást, ajtók csattogtatását kellett elkerülni. Egy páran reggel hat órakor aludtak el, így nem sokat pihenhettek, volt, aki egyáltalán nem aludt, nekem egy órát sikerült szunyókálnom, de mikor felébredtem, nem éreztem a fáradtságot, csak jóval később. Vasárnap reggeli után össze kellett szedni a szobákat, majd volt, aki sétálni ment, meg kóbor kutyát etetni Diénes Zsófia tanárnővel, aki pedig a panzióban maradt az osztályfőnökkel, az társasjátékozott. Az idő valósággal repült, mire a sétából visszaértünk, már készülhettünk is hazajönni. Idejében el kellett indulnunk, hogy az állomásra érjünk, mert a jegyeket 22 személynek megvenni időbe tellett. Két óra előtt öt perccel volt a vonatunk, három órakor értünk Szeredába. Nagyon jó volt ez a kirándulás, mindenkinek tetszett, ezért még sok ilyen kirándulást szeretnénk, s az is jó volna, ha a következőkre mindenki eljönne, hiszen hatan most hiányoztak. Nagyon jól éreztem magam, nagyon várom a következő kirándulást! Nagy Krisztina, X.C
- 10 -
TAMÁSI ÁRON FELOLVASÓ MARATON a Joannes Kájoni Szakközépiskolában Február 23-án iskolánk harmadik alkalommal csatlakozott a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár felhívásához. A tavalyihoz hasonlóan most is a multimédia teremben szerveztük meg a felolvasó maratont reggel 8 órától 13 óráig. A szervezők a magyar szakos tanárok voltak: Sárossy Gabriella, Lestyán Csilla, Csató Jolán tanárnők, és jómagam mint iskolai könyvtáros. Csatlakozott hozzánk Láposi Dia tanárnő is. A felolvasáson részt vettek a IX.A, IX.B, IX.C, IX.D, X.A, X.B, XI.A, XI.D és a XI.G osztályok. A felhívás szerint a nyolcadik alkalommal megszervezett felolvasó maratonon Tamási Áron, a nagy székely író életműve volt megszólaltatva, halálának 50. évfordulójára emlékezve. Tanulóink Tamási novelláiból válogattak, hallhattunk részleteket az író regényeiből is. Úgy gondolom, hogy a résztvevőknek tetszett a felolvasás, és azzal, hogy bekapcsolódtunk mi is a maratonba, hozzájárultunk a rendezvény üzenetéhez: „…hogy minél többen, minél több helyszínen olvassunk együtt, ezzel felhíva a figyelmet az olvasás örömére”. Ez az esemény az olvasás, az egyetemes értékek népszerűsítéséről szól, ezáltal is hangsúlyozva, hogy olvasni jó.
Az idei felolvasó maraton mottója: „Örökséget hordoztam, gondolkoztam, tűnődtem, magyarázatot kerestem és néha írtam.” – Tamási Áron: Önvallomás Kovács Edit, könyvtáros
- 11 -
Egy résztvevő véleménye az olvasómaratonról A mi osztályunk is résztvett a felolvasáson. Számomra ez egy nagyon jó élmény volt, ugyanis Tamási Áron a magyar és a székely irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, és az egyik kedvenc íróm. Ez az esemény hozzásegített ahhoz, hogy még jobban megismerhessem az ő munkásságát. Egy nagyon jó esemény volt és tanulságos is, mivel Tamási Áron nagyon bölcs ember volt, ami az írásaiban is tükröződik. Szerintem szükség van az ilyen eseményekre, hogy minél több írót, költőt ismerhessen meg a fiatalság. Remélem, ez a hagyomány még sokáig fennmarad. Bíró Tünde, X.A
Egészséges életmód a tudatosság nevében Nemrégiben, február 26-án részt vehettünk a Diáktanács programjához tartozó „Szabálytalan szabályok az életben” című rendezvény második előadásán. Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik ott lehettek ezen az előadáson, amelyet Macalik Ernő biológus tartott.
Az első érintett témakör az életmód, és azon belül a táplálkozás volt. Egy érdekes példával szórakoztatóan, ugyanakkor nagyon érdekesen kifejtette a táplálkozás úttörténetét az ókortól egészen napjainkig. A biológus úr rámutatott arra, hogy napjainkban mennyi káros anyagot viszünk be a szervezetünkbe. Képekkel és példákkal mutatott rá, hogy nem mindig azt vesszük meg, amit a csomagoláson látunk, és jó elolvasni, hogy mit is tartalmaz az adott termék, amit vásárolni szeretnénk. Korunk egyik lényeges problémáját is feldolgozta a biológus, és képekkel illusztrálta, hogy vigyázzunk a súlyunkra és a környezetünkben élők súlyára. Valós képekkel mutatta be a csipszek és színezett italok káros hatásait, hiszen azok a súlygyarapodás legjobb barátai. Viccekkel illusztrálva kaphattunk táplálkozási tanácsokat, a biológus bácsi az interneten, újságokban vagy esetleg könyvekben olvasott fogyási tippekkel ellentétben, két mondatban elmondta, hogy a táplálkozás nem arról szól, hogy mit együnk és mit ne együnk, szavaival élve: „Egyetek mindent. Minél többfélét, ez a lényege a táplálkozásnak!” Egy másik érdekes témakör a kozmetikumok voltak. A ma embere többet költ kozmetikumokra, mint ételre, és erre vendégünk tökéletes példának hozta fel Amerikát.
- 12 -
De nemcsak Amerika szenved ebben a kozmetikumok iránti „szerelemben”, sajnos nálunk is előfordult erre példa egyre gyakrabban. Tény, hogy lényeges a testápolás, de nem szabad túlzásba vinni, mert tönkremegy a bőr. Napjaink másik lényeges problémája a technológiai eszközök. Lassan teljesen elvész az emberek közti kommunikáció, és ami a legrosszabb, az embereknek nem is tűnik fel. Az első létfontosságú eszköz a mobiltelefon. Mindenki kezében ott van, és többet selfiezünk, mint beszélgetünk vagy kirándulunk. Elképesztően szép képekkel mutatta be az előadó úr, hogy milyen gyönyörű a természet, és arra ösztönzött, hogy sétáljunk többet, legyünk természetjárók, mert így amellett, hogy kiszellőztetjük a fejünket a mindennapi dolgainktól, még élményekkel is gyarapodhatunk. Macalik úr végezetül a gyógyszerekről szólt néhány szót. Megtudhattuk, hogy a náthát és torokfájást gyógyteával is ugyanúgy meg lehet gyógyítani, mint gyógyszerekkel. Rámutatott arra, hogy nem föltétlen kell minden esetben a gyógyszeres fiókba nyúlni, mert van, amikor egy jó gyógynövény is segíteni tud. Természetesen vannak olyan elengedhetetlen helyzetek, amikor szükséges a gyógyszer, mert életet menthet. Biztatott arra, hogy ne féljünk használni gyógynövényeket, igyunk teákat, mert a gyógynövényeknek hihetetlen értékük van. Az előadás zárásaként a diákok kérdéseket tehettek fel, amelyekre gondosan válaszolt az előadó úr. Biztos vagyok benne, hogy a jelenlévők sok érdekességet megtudva tértek haza az előadás után. Köszönjük az előadást Macalik Ernő biológus és fitoterapeutának. Karbula Szilvia, XI. B
Megmérettettünk Angol olimpiász Februán 20-án az Octavian Goga Nemzeti Kollégiumban 9 órai kezdettel került megrendezésre az idei angol olimpiász körzeti szakasza. A diákoknak nyelvtani és szövegértési feladatokat kellett megoldaniuk, majd fogalmazásban, levélírásban kellett tudásukat bizonyítaniuk. A versenyen iskolánk tanulóiból hat diák vett részt: Janovits Andrea (IX. D), Borbély Szabolcs (X.D), Fazakas Tamás-Károly (X.D), Sabău Eric(X.E), Sabău Sebastian (XI.F) és a továbbjutott Gergely Róbert (XI.E). Mindannyian eredményes munkát végeztünk, tapasztalatot szereztünk. Gratulálunk a résztvevőknek, és sok sikert kívánunk Gergely Róbertnek a megyei szakaszon! Janovits Andrea, IX. D
- 13 -
Talentumok Büszkék vagyunk, hogy a lillehammeri (Norvégia) Ifjúsági Téli Olimpián a romániai csapatban iskolánk két diákja szerepelt. Căsăneanu Eduard és Márton Enikő, mindketten a X.E osztály tanulói.
Căsăneanu Eduard a jégkorong ügyességi versenyén aranyérmet szerzett. Gratulálunk neki!
Márton Enikő Márton Enikő vagyok, a József Attila Általános Iskolába jártam. Most a X.E osztályhoz tartozom. Immáron 8 éve sportolok, a tájfutással kezdtem, és onnan csöppentem bele a biatlonba, Fekete Gyula tanárnak köszönhetően, aki a volt testnevelő tanárom. A Kájoniba akartam jönni már VII. osztály óta, sok ismerős, barát hívott, és úgy gondoltam, hogy a sportot is tudom mellette űzni. Szerencsére van olyan tanár, aki támogat, megért! Iskolában összesen csak két hetet, ha voltam ebben a tanévben, de szerencsére az osztályfőnököm, Oanea Sergiu tanár úr megérti, hogy sportolok, és 100%-ban támogat. Az osztály már várja, hogy járhassak iskolába, legtöbbjükkel naponta tartom a kapcsolatot, így ők mesélnek ezt-azt az iskolában történtekről. Az edzőimnek sok köszönettel tartozom, hogy segítettek idáig eljutni. Az idei szezon nagyon fontos volt sok szempontból is. Nagyon sokat tartózkodtam külföldön, mivel szükség volt az IBU-s versenyekre (Olaszországban, Ausztriában, Svájcban) ahhoz, hogy eljussak az Ifjúsági Olimpiára, ami Norvégiában, Lillehammerben került megrendezésre.
- 14 -
Eddigi jelentősebb eredményeim a következők: Vall Maltelob 9. hely a nagy junioroknál - Világbajnokság, Cheile Grădiștei-en Brassóban 17. hely a hosszú próbán, 9. hely a stafétában. A februári Téli Ifjúsági Olimpián elért eredményeim: 39. hely a sprintben, 36. hely az üldözőben és 15. hely a stafétában. Márton Szilárd, a jelenlegi edzőm kísért el az olimpiára is. Együtt az Olimpián, osztálytársammal, Căsăneanu Eduarddal:
Nem áll szándékomba abbahagyni! A célom bekerülni a nagyválogatottba.
Megkérdeztük a Kájonisokat Ebben a számban arról kérdeztem diáktársaimat, hogy mi a véleményük az első félévről, a félévi eredményeikről, és a XI-XII- es diákoktól a Maturanduszról is érdeklődtem. „Én úgy gondolom, hogy a tanulmányi eredményeim rosszabbak, mint az általános iskolámban, a falumban. Ennek szerintem az az oka, hogy otthon eléggé gyenge volt a tanítás, nem kértek így számon. Most, itt a Kájoniban rájöttem arra, hogy felsőbb tagozaton jóval többet kell tanulni, a tanárok komolyan veszik a munkájukat, és arra törekszenek, hogy majd a mi korosztályunk is tudjon elhelyezkedni az életben. Mivelhogy az első félévben eléggé gyengén teljesítettem, megfogadtam, hogy a második félévben összeszedem magam, és megpróbálom a legtöbbet kihozni magamból. Nem bántam meg, hogy ezt az iskolát választottam.” Molnár Klaudia-Imola, IX.G „Az első félév hamar eltelt, viszont élménydús volt. A legjobban a gólyaság tetszett. Köszönjük a szervezőinknek a kitartást és a sok segítséget. Felülmúlhatatlan élmény volt számomra. Tetszik az iskola, jó a tanítás is. Ide szerettem volna bejutni, és nem bántam meg egyáltalán. Sok új barátot szereztem a Kájoni által, és úgy érzem, a második félév is annyira jó lesz, mint az első félév.” Opra Cintia, IX.C
- 15 -
„Elég hamar eltelt a félév. A tavalyi évhez képest, amikor még csak kilencedikes voltam, könnyebb volt, hisz már ismertük a tanárainkat. Tudtuk, miből mire számíthatunk. Az eredményeimmel kapcsolatban viszonylag meg vagyok elégedve. Remélhetőleg a következővel sem lesz baj. Nagy elvárásaim nincsenek a második félévet illetően, csak tanulás szempontjából: hogy ne rontsak semmiből. A lényeg, hogy értsem, a többi meg jön magától!” Tankó Edina, X.B „Szerintem az első félév érdekes volt és sokkal jobb, mint a IX. osztály, mivel mostanra megismertük jobban a tanárainkat és az osztálytársainkat is. Az első félévi eredményeimmel nagyjából meg vagyok elégedve (kivéve pár tantárgyat, de próbálok most második félévben még azokból is jobb lenni).” a X.C egyik tanulója „A 2015-2016-os tanév is megszokottan kezdődött: megismertük a gólyabál keretein belül iskolánk új tanulóit. A X., XI., XII. osztályos diákok pedig visszakerültek a jól megszokott és jól ismert környezetükbe. Ezen kívül az első félév rengeteg érdekes programot tartogatott számunkra. Ezek közé sorolnám a sokszínű és mindig változó önkéntes mozgalmat, vagy a töklámpás- faragó versenyt, az osztálydíszítő versenyt, a jégkarnevált. De az első félév más meglepetéseket is tartogatott számunkra, hiszen iskolánk nemcsak új diákokkal bővült, hanem néhány új tanárral is. Ezen kívül a tanév igazából a végzősöknek a legfontosabb, hiszen most ők vannak a figyelem középpontjában. A második félév kezdetén megtartottuk a Maturanduszt, ahol őket ünnepeltük. A díszbeszédek után feltűztük a szalagokat és ezt követően végignéztük az általuk kivitelezett zseniális produkciókat. Az ünnepség a Rage Time-ban folytatódott, ahol a táncolni vágyó diákokat élőzene fogadta. Az ötlet megálmodója pedig a XI. osztályos Csilip Júlia volt, aki nagyon ügyesen helytállt a szervezésben.” Szenyes Enikő, XI.E „Az első félév hamar eltelt, a nyári vakáció után kicsit nehéz volt újra padba ülni és tanulni, főleg azzal a tudattal, hogy idén már a próbaérettségire készülünk. Mikor az iskola megkezdődött, eldöntöttem, hogy keményen fogok tanulni, de ez nem pont így jött össze. Hirtelen minden fontosabb lett. Meg kellett beszélni a vakációt, aztán ki kellett találni, milyen jelmezbe öltözzünk a farsangi korcsolyázásra, jött a Valentin-nap, és ezalatt a Maturanduszon járt az eszünk. Alig volt időnk észbe kapni, és máris itt volt a Maturandusz. Mindenki remegve állt a színpadra, úgy a XII. osztályos, mint a XI. osztályos diákok. Mi tudtuk, hogy jövőre majd mi leszünk a XII-esek helyén, a XII-esek izgultak, mert életük egy másik szakaszához értek. Az előadásaikban látszott minden osztály sajátossága. Remek, színes előadások voltak. Az utána szervezett bál is nagy sikernek örvendett. Ekkor jöttem rá, hogy milyen összetartó is az osztályunk, és hogy mindjárt itt a vége. Az eredményeimre nem vagyok büszke, szerintem én többre is képes lehettem volna. De megfogadtam, hogy második félévre összeszedem magam, és minden tőlem telhetőt megteszek egy jobb eredményért, hiszen mindjárt mi is lépünk be a nagybetűs életbe.” Pap Timea, XI.B „Nekem személy szerint hamar eltelt az első félév, meg vagyok elégedve az eredményeimmel. Nagyon jól teltek a Maturandusz-próbák, sokat kacagtunk, mindenki beleadott apait-anyait. Az előadásunk jól sikerült, mindenki jól érezte magát. Mindenki a maximumot nyújtotta, ami látszott is az előadásunkon, olyanok is voltak, akik nem tudtak táncolni, de megtanítottuk.” Lakatos Piroska, XII.C
- 16 -
„Véleményem szerint a Maturandusz nagyon jól sikerült minden osztálynak. Sajnos voltak nehézségek, de sikerült mindent megoldani. Minden osztály eléggé kivette a részét belőle. Voltak hibák, negatív kritikák, de a lényeg, hogy mindenki jól érezte magát. A félévi eredményeimmel nem voltam megelégedve, többet is ki tudtam volna hozni magamból, de sajnos így sikerült. XII. osztályban vannak nehéz tantárgyak, rengeteget kell tanulni ahhoz, hogy a maximumot tudd kihozni magadból. Igyekszem arra törekedni, hogy minél jobban teljesítsek, remélem az első félévhez viszonyítva sokkal jobb lesz majd a második félévi eredményem. Az érettségire való felkészülés sok időt igényel és persze odaállást, akaratot ahhoz, hogy sikeresen be tudjam fejezni az évet.” Kézdi Aretta, XII.B „A Maturandusz jó volt, tetszett nagyon. Sok próbával járt, hogy egy jó műsort tudjunk összehozni, de sikerült. Jól érezte magát az egész osztály. Köszönjük az emléklapot a XI.Bnek. Az első félév hamar eltelt, sokat kellett tanulni és ebben a félévben még többet kell. Most kezdődik a próbaérettségi, arra készülünk nagyon, és szeretnénk a tanárainknak is megmutatni, hogy érdemes volt a sok fáradozás, amit értünk tettek. Az első félévi eredményeimmel meg vagyok elégedve, elértem azt a médiát, amennyit akartam. Megérte 4 évvel ezelőtt ide iratkozni, mert sok új barátot/barátnőt szereztem.” Részeg Szidónia, XII.B Kérdezett: Both Emőke, X. C
Irodalom Osonó: január 12.- 19 óra, Megyeháza Ismeretlen Barátok Társasága, vagy piknik egy japán szőnyegen
Merész kérdéseket feszeget ez az előadás, felkiáltójeleket tesz ki, akárcsak az előző előadásuk, az Ahogyan a víz tükrözi az arcot című. A nézőtéren kötötten elhelyezett székeken foglal helyet a kedves közönség, meghívás alapján románok és magyarok ülnek a körben, valamint a szereplők.
- 17 -
Az ember bemegy, helyet foglal, és nem tudja, kicsoda a mellette ülő, nem látszik rajta se a nemzetisége, se a foglalkozása. Szól a zene, a gyanútlan néző nem is tudja, hogy az előadás már elkezdődött, a szereplők saját nevüket viselik az előadás alatt is, a néző pedig, a gyanútlan részét képezi egy folyamatnak. Egy tini születésnapján vagyunk, Eddi, aki román, magyar gyerekeket hívott meg ünnepségére. És érkeznek a vendégek, italt is fogyasztanak, és kezdődik a bakalódás, szívatás, ahogyan az lenni szokott a hétköznapi életben. Sokan elmesélik élményeiket, amelyek a másik népcsoporthoz fűzik, s ezek az élmények általában negatívak, sérülések, amit nehezen hever ki az ember, vagy nehezen dolgoz fel, félelmek, szorongások, amelyeknek oka, hogy az emberek nem ismerik egymást, vagy tévesen ismerik, esetleg befolyásolja őket más téves véleménye, vagy nem ismerik a másik nyelvét. Előítéleteket, téveszméket próbál helyretenni ez az előadás, amelyet maguk a szereplők írtak saját vagy közeli ismerősök, barátok elmesélése alapján. Ezeket egy brăilai írónő dolgozta át forgatókönyvre – úgy lett nagyon életízű a piknik. A gyerekek különböző nyelveket, kultúrákat képviselnek, és a cselekmény során állandóan szórakoznak az angol számokra, a főszereplő bejelenti, hogy ma este mindenki japánná válik, hogy ne legyen különbség közöttük. Ez néha sikerül, de néha kiesnek a rájuk osztott nemzetiség kereteiből, és tovább folyik a bakalódás – majd nagy összeveszés – a két csapat külön vonul el, a magyarok az Ólommadárba távoznak, a románok is odakerülnek, amint az előadás végén kiderül, és itt véget is ér a darab. Ami ezután következik, van annyira érdekes, mint a darab, furcsa kísérletnek lesznek szereplői a nézők, ez a fórumszínház. A csapat vezetője, Fazakas Misi felteszi a közönségnek a kérdést: Mi a véleményük, együtt, vagy külön térnek-e vissza a szereplők? Tehát visszatérnek, és ez a lényeg. A nézők véleménye megoszlik. Vannak, akik azt állítják, hogy külön-külön térnek vissza – szavaztunk - , és vannak , akik azt állítják, hogy együtt térnek vissza a gyerekek – és ekkor történt az előadás második felvonása – szerintem – mert a nézők beszélni kezdenek, általában saját élményeiket, tapasztalataikat mondják el, mi hogyan történt velük, amikor találkoztak a mássággal, a másik nyelvvel, kultúrával, és ez volt annyira érdekes, mint az előadás első része. Csíkszeredai diákok is szerepelnek, nagyon helyi vonások fedezhetők fel az est során. Úgy értesültem, hogy iskolákban is vendégszerepelnek, ha találkoztok a témával, ne hagyjátok ki, kötelező lenne mindenkinek látnia ezt a helyzetet, hogy elgondolkodjon, hogyan oldaná meg a kínos helyzeteket, mindenesetre nem volt elvesztegetett ez az este, és még üdítőt és tortát is kaptunk, hiszen egy születésnap részesei, vendégei voltunk az ismeretlen barátok társaságában. S hogy miért tetszett az előadás: mert szembe megy a mindenkori politikával, amely egymás ellen uszítja az egyszerű, tudatlan tömeget, a túrmát - aki úgyis rájuk szavaz -, mert az ismeretlen ismerősök egy óra alatt ismerős barátokká válnak és együtt keresnek megoldást e nehéz kényszerhelyzetre, és mert iskolánk volt diákja, Mucha Oszkár is fellép a japán szőnyegre, igazolván, hogy a Kájoniból kilépve is el lehet érni rejtett álmokat, ezt kívánja nektek is Diénes Zsófia Anna.
- 18 -
Életutak Gergely László Zoltán 1979. április 14-én született Csíkszeredában. Több mint tíz éve él házasságban, és egy hat és fél éves kislány édesapja. Középiskolás tanulmányait a Joannes Kájoni Szakközépiskolában (1993-1997) végezte, könyvelés- statisztika szakon. További tanulmányok: Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF), Székelyudvarhely – Vállalkozások Menedzselése szak Lucian Blaga, Szeben – Vállalkozások Menedzselése szak Lucian Blaga, Szeben – Vállalkozások Menedzselése szak – Mesterképzés Corvinus Egyetem, Budapest – Vezetés és Szervezés szak – Mesterképzés Jelenlegi foglalkozása: Ügynökségvezető – egy romániai kereskedelmi bank csíkszeredai fiókjánál. A Kájoni volt az első választása a középiskolai tanulmányaihoz? Igen, középiskola választásakor a Kájoni Szakközépiskola volt az első választásom. Amíg a Kájoniba járt, melyek voltak a kedvenc tantárgyai? Könyvelés, statisztika, történelem, földrajz voltak a kedvenc tantárgyaim. Diákként részt vett az iskola által szervezett programokban? Igen, aktívan részt vettem az iskola által szervezett programokban. Megkapta azt a négy év alatt, amiért ezt az iskolát választotta? Ha újból kezdhetné a kilencedik osztályt, akkor is a Kájonit választaná? Igen, úgy érzem hasznos volt az iskolában eltöltött négy év. Sok szempontból jó alapnak bizonyult a továbbtanulás és a szakmai pályám során. Igen, ha újból kellene kezdenem, szintén ennek az iskolának a könyvelés szakát választanám. Mi a szakmai végzettsége? Közgazdász. Ön választotta ezt a szakmát, vagy más tanácsolta? A döntést, hogy az iskola által nyújtott szakok közül a könyvelés – statisztikára járjak, magam hoztam meg. Szereti-e azt, amit tesz? Igen, a jelenlegi munkaköröm számos kihívást hordoz magában. Sikeres embernek tartja-e magát? Mi a sikerének a titka? A siker titka a kemény munka, a kitartás és egy adag szerencse. Mit tanácsol a mostani diákoknak? Iskolába ne a szülők kedvéért járjanak, ne azért, mert otthonról küldik őket. Keressék meg azt a területet, ami számukra érdekes, ami kihívást jelent, és ott kell megpróbálni a legjobbnak lenni.
- 19 -
Habár valószínűleg sokszor tűnik úgy, hogy épp a tanult anyag nem a legérdekesebb, vagy nem azt várja el a diák, nagyon sok információnak igenis értéke tud lenni a jövőben. Mindig magáért, a saját sikerei érdekében tanuljon egy diák, legyen következetes, és mindig legyenek céljai, amiért megéri dolgozni. Legyenek kitartóak és magukkal szemben igényesek. Mindig célirányosan, hatékonyan és következetesen készüljenek. Van-e még valami, amit el szeretne mondani? Lassan 20 év távlatából elmondhatom, hogy ma is vannak olyan alapinformációk, amelyeket az iskolában szereztem, és tudtam rájuk folyamatosan építeni. Ha valaki gazdasági szakterületen szeretne tanulni, majd továbbtanulni, annak ma is őszintén tudom ajánlani ezt az iskolát. Kérdezett: Farkas Krisztina és Csáki Alpár, IX.B
Önkéntesek Adományozás Olga néninek Iskolánk önkéntes csoportja januárban újra ellátogatott a csíktaplocai szeméttelep közelében élő Olga nénihez. Ezúton fát, élelmiszert és gyógyszereket adományoztunk neki. Számomra ez egy új tapasztalat volt, hiszen akkor voltam először, és nem pontosan, mi fog várni ránk.
tudtam
Egy sártenger vezetett az idős néni kunyhójához (ha lehet annak nevezni). A kutyáitól kicsit félve közelítettük meg a házikót, melynek gazdája, miután észrevette, hogy közeledünk, rögtön elénk sietett. Átadtuk neki adományainkat, melynek nagyon örült, majd beszélgetni kezdtünk. Érdeklődtünk az egészségi állapota felől és arról is, hogy miképp telnek a napjai. Erre csak annyit felelt: „Élek egyik napról a másikra, aztán majd meglátjuk”. Nagyon a szívembe markolt a
szerénysége.
Mikor
megkérdeztük, hogy a következő alkalommal mit vigyünk, csak ennyit felelt: „Amit tudnak, és amit akarnak.” Ettől a mondattól lelkiismeret - furdalásom lett. Arra gondoltam abban a pillanatban, hogy mi, mai emberek, minden kicsi apróságon nyavalygunk, és a legtöbb apró akadály láttán sok esetben megtorpanunk, Olga néni ezzel szemben nem nyavalyog, nem kér, hanem örül, ha kap, és megbecsüli mindazt.
- 20 -
Véleményem szerint sokkal több figyelmet kellene fordítanunk a hátrányosabb, szerényebb körülmények között élő embertársainkra. Ezt a figyelmet látom kihalóban az emberekben. Hazafele Tőkés Éva tanárnő mesélt az élettörténetéről, és azon gondolkodtam, hogy a nehézségek, kudarcok ellenére, Olga néni pozitívan tekint a jövőre. Nagyon tetszett a gondolkodása, de ugyanakkor megható volt látni, hogy az idős asszony tekintete ilyen életkörülmények mellett is hatalmas életkedvet sugárzott. E cikk által szeretném felszólítani minden diáktársamat, hogy ha tud, segítsen Olga néninek, vagy a hátrányosabb körülmények között élő embertársainak. Elsősorban élelmiszerrel és ruházattal tudunk segíteni neki, de a tűzifára is nagy szüksége van, főleg a téli időszakban. Neki egy darab fa vagy egy alma is sokat jelent. Bíró Tünde, X.A
Önkéntesség a kórházban Az év elején felajánlott önkéntes tevékenységek közül mi egy olyan programot választottunk ki, mely az iskolánkkal partnerségi kapcsolatban álló Caritas szervezet irányítása alatt zajlik. Heti egy alkalommal, hétfőnként, iskola után nem haza vagy a buszmegálló felé tartottunk, hanem a megyei kórház gyermekosztálya felé, ahol különféle tevékenységeket szervezünk a beteg gyerekeknek, így például meseolvasás, rajzolás, kézműves foglakozás. Első alkalommal nagyon kíváncsiak voltunk, hogy miképp fognak viszonyulni hozzánk a gyermekek, hogy az elvárásoknak megfelelően tudunk-e cselekedni. Miután magunkra öltöttük a piros köpenyt, a csoport megkülönböztető jelét, és a higiéniai szabályoknak megfelelően elvégeztük a kézfertőtlenítést, kivettük a csoportnak szánt fémszekrényből a meséskönyveket, játékokat, majd a kórtermekbe indultunk. Voltak kisebb gyermekek, akik félénken az anyukájukon csüngtek, de voltak nagyobbak is, akik érdeklődve figyeltek ránk, és bekapcsolódtak a tevékenységekbe. Az idő nagyon hamar eltelt, szinte semmire sem volt időnk. Hetekkel később aztán belerázódtunk, és igyekeztünk minél hatékonyabban kihasználni az ott töltött perceket. Sosem tudjuk elfeledni azt, mikor egy óra elteltével a nővérek büszkén ránk mosolyogtak, a szülők pedig hálásan pillantottak felénk. A kórteremben levő gyerekek izgatottan köszöntek el, és megígértették velünk, hogy a legközelebb is elmegyünk hozzájuk. Másoknak nem tűnhet nagy tettnek mindez, hisz nem is az, mégis az a tudat, hogy minden hétfőn jót cselekedünk, többet ér egy dicséretnél. Szabó Andrea, Geréd Eszter, IX.D
Farsangolás az Idősek klubjában A félévi vakációban, kedden, február 9-én ellátogattunk a csíkzsögödi Providencia klubba, ahová farsangolni hívtak az idősek. Mint mindig, nagy szeretettel fogadtak bennünket. A különféle jelmezbe öltözött nénik és bácsik műsorral készültek. Elsőként egy népszokást elevenítettek fel, a farsangtemetést, melynek főszereplőjét, Illyést, a szalmabábut elbúcsúztatták, majd egy vidám jelenettel szórakoztatták a közönséget.
- 21 -
Jómagam mint IX. osztályos önkéntes tanuló első alkalommal érkeztem a Providencia klubba, és nagyon megfogott ezekben az emberekben az egymás iránti tisztelet és a feltétel nélküli szeretet. Az előadásukat táncos mulatság követte, melyre igyekeztek mindannyiunkat bevonni, azaz megtáncoltatni. A farsangi fánk sem hiányzott az asztalról, nagyon sokféle ízletes fánkkal kínáltak bennünket, melyet ők maguk készítettek erre az alkalomra. A farsangi bálok kedvelt momentuma, a tombolahúzás sem maradhatott el. Egy jól megszervezett farsangbúcsúztatón vettünk részt, melyen mindannyian jól éreztük magunkat. Számomra ez egy pozitív élmény volt, és egy nem mindennapi eseménynek voltam szemtanúja. Megindított az idősek tekintete, mely belülről fakadó, hatalmas életkedvet tükrözött, amit sajnos már egyre kevesebb ember tekintetében fedezek fel. Ebben a generációban még nagyon benne van az egymás iránti tisztelet, és ezt nagyon jó észrevenni. Mindent összefoglalva, úgy gondolom, hogy ha megöregszem, én is ilyen időskort szeretnék megélni, egy ilyen közösséggel. Benchea Emilia, IX.D
Kamasz-panasz Anyanyelvi szint Romániában élünk, ergo illik románul tudni már fiatal korban is. Na, most ha a magyar anyanyelvvel és az iskolában összeszedett román szavakkal akarok kezdeni valamit Románia jobb részén, az már régen rossz. Ha az illető tanulónak nincsenek román barátai, vagy körülötte levő emberek, akik románul beszéljenek vele, szinte lehetetlen, hogy az iskolában megtanult dolgokból állítsa össze a nyelvet, hiába, hogy már hátulgombolós kölyök kora óta hall innen-onnan szavakat. Véleményem szerint jobb lenne, vagy nagyobb segítségére válna a magyar anyanyelvű és magyar iskolába járó diákoknak, ha román vagy bármilyen más idegen nyelvórán nem csak a nyelvtannal és irodalommal foglalkoznának, hanem a kommunikálással is. Beszéd közbeni hallomás által jobban megjegyzi az adott személy, hogy például azt az igét milyen végződéssel kell mondani. A diák hiába magolja be Eminescu életrajzát, ha magyarul elmondani vagy saját szavakkal románul megfogalmazni már nem igazán tudja. Ugyanez a helyzet a német/ angol/ francia nyelvekkel is, bár ott annyi könnyítéssel, hogy nem anyanyelvi szinten tanítják. Az embernek szüksége van a motiválásra, a kényszerítéssel/ kötelezéssel nem keltik fel senki érdeklődését, a „jó jegyet kapsz, ha megteszed” dolog meg már nem feltétlenül mérvadó. De talán csak a lelkiismeretem keres békét, mert még van 100 oldalam a román kötelezőből, és mire ezt olvassátok, már valószínűleg meg is írtam a felmérőt belőle. Gál Renáta, X.C
- 22 -
Sport Női kézilabda-bajnokság Február 1-én, a Márton Áron Gimnáziumban megrendezésre kerülő körzeti női kézilabdabajnokságon iskolánk csapata jó játékkal második helyezést ért el. Két mérkőzést játszottunk, a Márton Áron Gimnázium és Gyímes csapatával. Csapatunk tagjai: Bíró Tünde (X.A), Csiszer Noémi (XI.E), Görbe Tünde (XII.A), Hajdu Réka (XII.C), Ilyés Kinga (XI.A), Janovits Andrea (IX.D), Ladó Krisztina (XI.B), Lőrincz Evelin (IX.B), Péter Bernadett (X.C) és Tankó Anita (XI.E).
Janovits Andrea, IX. D
Városi szintű kézilabda-bajnokság A Joannes Kájoni Szakközépiskola városi szintű iskolák közötti kézilabdabajnokságon mérette meg magát. A bajnokságon 5 csapat vett részt, amelyből az első továbbjutott a megyei szakaszra, sajnos ez nem jött össze a mi csapatunknak, de a teljesítményünk és küzdőszellemünk mindenképp említést érdemel, hiszen megszereztük a II. helyezést. A csapat első mérkőzését megnyerve kvalifikálta magát a döntőbe, ahol a Márton Áron Gimnáziummal mérkőztünk meg. Egy erős első félidő után a fiúk kicsit kimerülten, de tovább játszottak, és kikaptak, ennek ellenére nem szomorkodtunk, megelégedve távoztunk a második hellyel!
Szebeni Balázs, X.D
- 23 -
Köszönet a szerkesztőknek, a diákoknak írásaikért, tanárainknak munkájukért és tanácsaikért, valamint az iskola vezetőségének a támogatásért!!! Irányítótanár: Negru Réka Szerkesztők: Negru Réka tanárnő, Kovács Edit könyvtáros Cikkírók: Szilágyi Dalma – XII.C, Karbula Szilvia – XI.B, Bíró Tünde – X.A, Both Emőke, Gál Renáta, Nagy Krisztina – X.C, Laczkó Nóra, Szebeni Balázs – X.D, Farkas Krisztina, Csáki Alpár - IX.B, Benchea Emilia, Geréd Eszter, Janovits Andrea, Szabó Andrea – IX.D. Diénes Zsófia Anna, Pásztohy Enikő tanárok és Kovács Edit, könyvtáros. Korrektúra: Léstyán Csilla tanárnő A fedőlap grafikáját készítette Boros Zsolt rajztanár.
Készült a Joannes Kájoni Alapítvány támogatásával.
- 24 -
