2015. május-június
9-10. szám
VII. évfolyam
Liceul Tehnologic Joannes Kájoni Szakközépiskola
Miről olvashatsz?
Interjúk, beszámolók Ez történt... Megkérdeztük a kájonisokat Talentumok Megmérettettünk Irodalom - Colţ literar Kamasz-panasz Emlékeztető Önkéntesek Sport
Itt van a nyár! Itt van a várva-várt nyár. A tanárok mérgesek, hiszen a diákok figyelmét már minden más leköti a tanuláson kívül. A nap melege, a madarak pezsdítő dala, a hideg fagyi, a strand, a vakáció, tudják, hogy már csak pár hét, és ez mind az övék lehet. A szülők otthon a nyaralást tervezgetik, de arról még nem tudnak, hogy gyermekük közben gondosan begyakorolta, miként mondja majd el nekik, megbukott matekból. A nyár mindenki eszét elveszi, a diákok tanulásra való kedvét is. Hogy motiválja őket, a vezetőség idén is megrendezte a már hagyománnyá vált Kájoni-napot, amikor is iskolánk kivonul Zsögödfürdőre gondosan elkészített zászlóival, majd a táborhely kiválasztása után ebédet készít magának. Diáktanácsunk ez alkalommal pityókástokány-főző versenyt hirdetett, ahol a zsűrit Pál Piroska tanárnő és a diáktanács tagjai alkották. Ezen kívül a tanulók részt vehettek számtalan sportrendezvényen, mint a méta és a kötélhúzó verseny, de az osztályzászlók és a szemetes zsákok is zsűrizésre kerültek. Nagy örömünkre szolgál, hogy ilyen sokan részt vettek versenyeinken, és úgy vélem, hogy egy igen sikeres rendezvény áll mögöttünk. Végzős diákjaink június 4-én elballagtak, de pár hétig még jelen lesznek iskolánkban, hiszen a szóbeli érettségik 8-án már el is kezdődtek. Tudom, az utolsó hetek borzasztóan kemények, hiszen felmérő felelést követ, rengeteg jegyre van még szükség, de a szenvedést szabadság követi. Tartsatok ki! Ösztönzésül gondoljatok arra, hogy pár hét, és akkor keltek fel, amikor csak szeretnétek, azt csináltok majd, amit csak akartok, és akkor, amikor kedvetek tartja. A visszaszámlálás elkezdődött, de járjatok figyelemmel, hiszen a tanulás fontos!
Laczkó Nóra, IX.D
-2-
Interjúk, beszámolók Megkérdeztük Kiss Csilla tanárnőt Hol született? Csíkszeredában, a megyeszékhelyen születtem „csaknem” négy évtizeddel korábban, de szülőfalumnak Csíkrákost tekintem.
Hol töltötte gyermekéveit? Derűs gyermekkorom színtere a már említett csíki település volt, és az eltűnt idő rekeszeiből megannyi emléket, fénymagot tudok kicsipegetni. Kacagás, játék, móka, számos barangolás a természetben, valamint a nagy testvérre jellemző gondoskodás töltötte ki ezeket az éveket. Télen a húgommal a közeli domboldalra jártunk el szánkázni, sízni, a korcsolyapályánkat pedig a családi háztól nem messze található kis patakocska befagyott tükre jelentette. Nyáron a legvártabb időszak az a két hét volt, amit a rokonság együtt töltött az erdőn. Ilyenkor unokatestvérekül birtokunkba vettük az erdei tisztást és annak környékét. A sok kitalált szabadtéri játék mellett gombásztunk, különféle erdei gyümölcsöket szedtünk, majd az esti tábortűznél királyfiak és királylányok történetei elevenedtek fel szüleink meséiben. Nagyon szerettem ezeket az erdőre „kiköltözős” heteket, és talán egyik dédelgetett reményem az, hogy majd saját gyermekeim is megtapasztalhatják ennek a rokonság összekovácsoló, málna és szamóca ízű, aranyvirág érlelő napoknak a jótékony hatásait.
Hol végezte tanulmányait? Iskolai tanulmányaimat a csíkrákosi Cserei Mihály Általános Iskolában kezdtem meg. A tanórákat megelőző 10 perces reggeli torna az iskola udvarán, a makkgyűjtési láz az öreg makkfa dús lombjai alatt, a szertár jellegzetes szaga, a különféle néptánc előadásaink, a szerény kis gyerekkönyvtár hangulata, a kommunista rendszer által kötelezett különféle gyógynövény begyűjtés, valamint a szeptemberi kéthetes pityókaszedés már egy letűnt kor részei. Jó ezeket az emlékeket elővenni, és időnként letörölni róluk a port. Az irodalom iránti szeretetemet ebből az iskolából hozom, és ebben meghatározó szerepe volt magyar és román szakos tanáraimnak. Szakmai tudásuk, igényességük, buzdításaik, kellő szigorúságuk elindították bennem azt a vágyat, a folyamatot, melynek eredményeképpen a tanári pályát választottam. Az általános iskola elvégzése után a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőbe felvételiztem, de a sikertelen vizsga eredményeként a Székely Károly Szakközépiskolába kerültem. A pedagógiai pálya iránti elkötelezettségemről azonban nem mondtam le. Beláttam, hogy kitartó munkával, tanulással a kitűzött cél elérhető, így a középiskola befejezése után a Bukaresti Egyetem Idegen Nyelvek és Irodalmak Karán végeztem magyar-román szakot. A fővárosban eltöltött öt év román nyelvtanulás szempontjából nagyon hasznos volt, hiszen amikor odakerültem, fájó szomorúsággal kellett megtapasztalnom, hogy az irodalmi leckékből jól ismert román nyelv és az utca által használt nyelvi regiszter között nagy különbség van. Ezért igyekeztem olyan emberek társaságába kerülni, akikkel csak románul kommunikálhattam.
-3-
Az egyetemi évek alatt számos híres nagy tudású tanár mellett bővíthettem ismereteimet, akik közül most csak Mircea Cărtărescu nevét említeném, a kortárs román irodalom egyik legfontosabb alkotóját, akivel a két világháború közötti román prózát tanultuk. Érdekfeszítő előadásmódjával, átfogó tudásával izgalmassá tette az órákat, és mi nem mulasztottunk el meghallgatni egy előadását sem. A fővárosi pezsgő kulturális élet számos kedvezményes lehetőséget nyújtott az egyetemistáknak. Ezek között a lehetőségek között említhetem: a Román Nemzeti Opera előadásait, a megannyi színházi rendezvényt, valamint a bukaresti Magyar Kulturális Ház számos programját. Nagyon szerettem ezeket az éveket, és nehéz is volt megválni öt év után a fővárostól.
Mióta tanít a Kájoniban? Oktatói-nevelői munkám az ezredforduló szeptemberében indult a Kájoniban, és azóta is itt tanítok. Kezdő pedagógusként kissé bátortalanul indultam a naplóval az első órámra, de bizonytalanságomat csakhamar eloszlatta a sok derűs arc, a számos fürkésző tekintet. Az első évfolyam, az a négy kilencedik osztály, akikkel megtettem az első lépéseket, mindmáig meghatározó részét képezik pedagógusi munkámnak. A vizsgatantárgy tanítása rengeteg munkát, odafigyelést és erőfeszítést igényel, hiszen az érettségi eredmények mutatói a felkészítő tanárt is minősítik. Az írásbeli próbákat megnyitó román nyelv és irodalom vizsga számomra is izgalmat, kihívást jelent. Az eredmények közzététele után azonban együtt örülök azokkal a diákokkal, akik sikeresen vizsgáztak, de szomorkodom is a sikert nem garantáló jegyek miatt. Szigorú tanárnak tartja magát? Nagyon szeretek tanítani, még akkor is, ha a sok papírgyártogatás időnként beárnyékolja napjaimat. Volt diákjaim pozitív visszajelzései feltöltenek és bátorítanak. Meggyőződésem, hogy az érettségi tantárgy tanítása szigorúságot, következetességet kíván. Lelkiismeretes, aggódó tanárnak határozom meg magam.
Mikor fogalmazódott meg önben, hogy gyerekekkel szeretne dolgozni? A „mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre a válasz már kisgyerekkoromban érlelődött. Az egymás mellé ültetett játékbabáimmal sokat gyakoroltam a tanítás művészetét. Ezek a „tanulók” fegyelmezetten hallgatták a nagy méretű magas sarkú cipőben kaffogó „tanító néni” intelmeit. Később a némaságra ítélt babákat a faluvégi utca gyerekei váltották fel. A veteményes kertünk közelében „felépített” iskola egész jól működött. Mára azonban az iskolai tanítást kiegészíti a két kislányom tanítása, nevelése, amely azonban másfajta hivatást, elkötelezettséget jelent.
Szeret olvasni? Egyik kedvenc időtöltésem az olvasás. Egy könyv mögé szívesen meghúzódom, amikor csak tehetem. Minden érdekel, ami irodalom. Szívesen olvasom újra magyarul vagy románul a régi általános és középiskolás olvasmányaimat. Örömet jelent, amikor újra és újra felfedezhetem a nyelvi szépségeket, az emberi gondolkodás fordulatait. Szeretem az orosz irodalmat, és ezt talán még az általános iskolából hozom, ahol idegen nyelvként oroszt tanulhattam. Szívesen olvasom Gogol, Boris Pasternak, Dosztojevszkij, vagy a kortárs Ljudmila Ulickaja műveit. Nehéz meghatároznom, hogy melyik könyvet tartom a kedvencemnek, hisz minden elolvasott mű nyomatot hagy a lelki, szellemi, érzelmi világomban.
-4-
Ha mégis meg kell határoznom a legkedvesebbeket, akkor a következőket említhetem: Boris Pasternak: Zsivágó doktor, Margaret Mazzantini: Újjászületés, Daniel Keyes: Virágot Algernonnak, Doris Lessing: A fű dalol, Vámos Miklós: Apák könyve, Dragomán György: A fehér király regényeket… és még sorolhatnám. Ugyancsak nagyon kedvelem a Marosvásárhelyi Rádió Litera-Túra irodalmi műsorát, és amennyiben a bemutatott mű elnyerni tetszésemet, igyekszem beszerezni és elolvasni azt. Újabban a megyei könyvtár által meghirdetett Könyvcsata versenynek a középiskola kategóriában előírt tíz könyve közül olvasgatok. Egy teljesen más, szokatlan világ tárul ki előttem ezekben a könyvekben. Fontos ugyanis tudnom, hogy mi az, amit napjaink ifjúsága szívesen olvas.
Mi tölti el büszkességgel? Büszke vagyok a családomra, a két gyönyörű kislányomra, akiktől a világ legtöbb szeretetét kapom. Izgalmas felfedezni bennük önmagamat, így például a nagyobbik lányom gyerekkorom egyik kedvenc foglalatosságát eleveníti fel, a virágszedést. Jó látni, ahogy végigsimogatja a virágokat, vagy ahogyan összegyűjti a lehullott virágszirmokat, majd napokig locsolgatja kincseit, hogy megvédje az enyészettől. Büszke vagyok a szüleimre, akiket mintaképeimnek tartok, csodálni és tisztelni tudom őket. Édesanyám türelme, jóindulata, olvasás-szeretete, különleges gasztronómiai érzéke, édesapám egyenessége, mindenhez értő ezermester mivolta mind olyan tulajdonságok, melyekből még most is tanulni lehet. Hálás vagyok a Gondviselőnek értük. Még büszke vagyok arra a kis baráti körre is, ahol a kapcsolataink ápolása az alkotás örömével társul. A „faragott” versikék, a forgatókönyv szerint megrendezett kis filmjeink, a fényképgyűjtemények, a kollázs technikával elkészített képek, az írott kis elbeszélői történetek, a különböző nemzetek gasztronómiai különlegességei alapján elkészített vacsorák mind arról tanúskodnak, hogy jó együtt alkotni, szikrából tüzet csiholni. És nem utolsó sorban büszke vagyok a volt és a jelenlegi diákjaimra, az osztályomra, akikhez nagyon ragaszkodom. Kedves diákok és kollégák! Mivel már lassan kopogtat a mindannyiunk által várt nyári vakáció, kellemes időtöltést, jó pihenést kívánok Mindannyiatoknak! Ne feledjétek, egy jó könyv sok mindent kárpótol. Kiss Csilla tanárnő
Összefoglaló a Diáktanács 2014-2015-ös tanév tevékenységeiről Az idei tanév számos érdekes programmal lett színesebb, hála a DT-nek. Az idei első program október 30-án a Halloween party volt, ami magába foglalta a töklámpás-faragó és a jelmezversenyt. Ezt követte a filmklub november 27-én. Decemberben az ünnepekre hangolódtak az osztályok, 8-án a Mikulás kupa volt, 15én a karácsonyi osztálydíszítő verseny és 19-én pedig a karácsonyi filmklub. Nem feledkeztünk meg a Valentin-napról sem, amit február 13-án tartottunk. Február 26-án kikapcsolódásképpen karnevált szerveztünk a Vákár Lajos Műjégpályán. A fárasztó órák után a március a játék hónapja volt, hiszen 25-én a Játékest került megrendezésre, amire sikerült szép számban összegyűlni.
-5-
Az "Iskola másként " héten a Diáktanács is részt vett a programok megszervezésében. Április 6-10 volt a programok ideje, ami alatt a DT megrendezte az Egy perc és nyersz, a Floorball, illetve a Tablókép-kereső versenyeket. Ami idén sem maradhatott ki, az az Általános műveltségi vetélkedő. A Kájoni napok keretén belül a DT-hez tartozott a főző-, valamint az osztályzászló verseny. Szép számban vettek részt a diákok a tevékenységekben. Június negyedikén elbúcsúztattuk a végzős diáktanácsosokat, azokat, akik még tizenkettedik osztályban sem sajnálták idejüket a DT-nek szentelni. Táncházunk is volt keddenként. Idén szerveztünk egy versenyt, ami nem is volt benne a programunkban, a Selfie versenyt. Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki részt vett a programjainkon! Szeretném mindenki figyelmét felhívni egy nagyon fontos dologra. Egy pár hete lemondott az elnökünk, ezért a következő tanév elején választások lesznek, jó elgondolkodni ezen, aki úgy érzi, hogy szeretne tenni a közösségért, szeret szervezni, feláldozza idejét a társaiért, jelentkezzen. Várunk, hogy együtt szebbé tudjuk tenni az iskolás mindennapokat! Varga Ivett, X. F
Ez történt… Anyák napi ünneplés a IX. C osztályban Egy februári osziórán az osztályfőnöknőnk, Negru Réka tanárnő elmesélte, hogy az előttünk való osztályaival kicsit másképp ünnepelték március 8-át, az anyukáknak és a tanárnőknek kis műsort állítottak össze meglepetésként. Tetszett nekünk is az ötlet, ezért úgy döntöttünk, hogy mi is készülünk egy kis előadással március 8-ára. Sajnos a sok szomorú esemény, ami iskolánkat érte, arra késztetett, hogy halasszuk el műsorunkat. Nem akartunk teljesen lemondani az ötletről, így Anyák Napját ünnepeltük kis versesénekes összeállítással meg tánccal, amit az anyukák meghatódva fogadtak.
Ez nagyon jó alkalom volt, megismernünk egymás szüleit, de főleg kifejezni édesanyánk iránti hálánkat, szeretetünket, hiszen nincs olyan ember, aki nem szereti az édesanyját, ahogy ez a köszöntő szövegünkben is elhangzott: „Az édesanya minden ember számára egy drága pótolhatatlan kincs, akit tisztelnünk és szeretnünk kell”. Anyák napja május első vasárnapja, de mi az utána való szerdán tudtuk csak megünnepelni. Azalatt az egy- két hét alatt, míg készültünk, nagy sürgés-forgás volt az osztályunkban, mindenkinek megvolt a maga feladata, mit kell tennie az ünnep szebbé tételéért!
-6-
Egy kis irodalmi-zenés összeállítással meg tánccal kedveskedtünk szüleinknek. Az irodalmi összeállításban Sárossy Gabriella, magyar szakos tanárnőnk segített, neki köszönhetjük, hogy olyan jól tudtuk közvetíteni mondanivalónkat, és azt is köszönjük, hogy eljött az előadásra is.
A táncot mi állítottuk össze, előbb négy pár néptáncolt, amit egy közös hejsza követett, amibe az osztályból majdnem mindenki bekapcsolódott.
Nemcsak a kis előadásunkkal leptük meg az anyukákat, hanem azzal is, hogy mindenki az édesanyjának átadott egy szál virágot meg egy köszöntőt, amit mi készítettünk! Az ünnepély után mi maradtunk az osztálytermünkben, úgymond egy kicsit „bulizni”, az osztályfőnöknőnk pedig az édesanyákkal egy másik terembe vonultak beszélgetni. Az osztályfőnökünknek sem tudunk egyebet mondani, mint hogy nagyon szépen köszönjük a jó ötleteit, mi csak támogatni tudjuk továbbra is! Végül azt szeretném üzenni mindenkinek, hogy az élete során ne feledkezzen meg az Anyák Napjáról, hogy hálát kell adjunk Istennek minden édesanyáért, és a szeretet akkor igazi szeretet, ha azt tovább tudjuk adni. Nagy Krisztina, IX. C
Sulibörze Fontos és meghatározó, hogy milyen úton indulunk el a nagyvilág fele, milyen szakon, melyik iskolában tanulunk. Ugyanakkor nekünk is jó érzés, ha ebben segíthetünk másoknak, a nálunknál kisebb korosztálynak. Tőkés Éva tanárnőnek köszönhetően, mi is eljutottunk a városunkban megszervezett sulibörzére. Az iskolák bemutatói május 6-7-én voltak. Több településről, nem csak a városunkból, képviselték magukat az iskolák. Rengeteg kisiskolás diák ‘’özönlött’’ be a központi park melletti Segítő Mária Gimnázium dísztermébe. Voltak, akik egyből az iskolánkat keresték, de voltak, akiket oda kellett vonzani valamilyen módon, például bátorítással, kedvességgel. Megpróbáltuk, a lehető legőszintébben elmesélni nekik, miként működnek nálunk a dolgok, milyen a diákélet. Nem akartunk senkiben sem tévhitet kelteni.
-7-
Személy szerint nagyon élveztem azt, hogy a Kájonit mindenkinek úgy mutattuk be, hogy a standunktól való eltávozás előtt már azt mondták: „biztosra kájonisok leszünk!” Meglepődtünk azon is, a Kájonisok lapja mennyire érdekelte a kisiskolásokat, s mennyien el akarták vinni magukkal az újságunkat. Már a jövőre nézve sok új diáktanácsos jelöltünk is lesz, mivel az is nagyon érdekelte az újabb generációt. Ez természetesen mind pozitív dolog, hiszen úgy észleltük, minket többen keresnek, mint a többi iskolát, és ez az arány évről évre nő.
Köszönjük iskolánknak azt a rengeteg szórólapot, szemléltető eszközt, amelyek jelentősen leegyszerűsítették a promoválást, hiszen csak elmesélni kellett, milyen itt diáknak lenni. Csapatunk tagjai: Tankó Barbara(XII.A), Mihály Noémi(X.A), Simon Anita(IX.A), Benedek Balázs(XI.E), Tompea Oana Ramona, Sabău Sebastian, Varga Ivett(X.F), Demşa Roxandra, Fábián Erika(XII.E). Benedek Balázs, XI.E
Anyák napi köszöntő a IX. A osztályban Osztályunk május 12-én egy rövid zenés-verses összeállítással köszöntötte az édesanyákat. A javaslat, hogy megünnepeljük az osztályban ezt az ünnepet, az osztályfőnökünktől származott, de mindannyian örültünk a lehetőségnek, hogy ily módon is édesanyáink szeretetét viszonozni tudjuk. Dalok, szavalatok, hangszerek kíséretében előadott dallamok töltötték ki a meghitt, ünnepi perceket.
-8-
A közösen elénekelt dal volt a legnehezebb, de ha döcögött is helyenként egy-egy hajlítás, a miénk volt, és tiszta szívből énekeltük. Osztálytársunk, Tünde egy dalt írt erre az alkalomra, melyet gitár kíséretében adott elő. A próbák nagyon jó hangulatban teltek, és bár az osztályunk már eléggé összeszokott, úgy gondoljuk, hogy ily módon még jobban sikerült összerázódnia a közösségünknek. Sokan eltitkoltuk édesanyáink elől a meglepetés-ünnepséget, és szülői értekezletre hivatkozva hívtuk fel az iskolába. Meglepődve figyeltek bennünket, amikor az ünnepi fehér-fekete öltözetben felsorakozva vártuk őket osztálytermünkben. Szerény, de szívmelengető előadásunk után átadtuk édesanyáinknak az esztétikusan becsomagolt kis cserepes virágokat. Ezt követően muffinnal kínáltuk őket, melyet a cukrásznő irányításával egy 5 tanulóból (többnyire fiúkból) álló csapat készített el az iskola tanműhelyében. Édesanyáink meghatódva, örömkönnyekkel a szemükben nézték végig a műsorunkat. Úgy döntöttünk, hogy jövőben sem mulasztjuk el megszervezni az Anyák napi ünnepséget. Simon Anita és Jakab Blanka, IX.A
Osztály-zászló verseny a Kájoni-napon A Kájoni-napokhoz már egy pár éve hozzátartozik az osztályzászlók készítése, lezsűrizése. Az előző években az osztályok a zászlójukkal vonultak le Zsögödbe, ahol sor került a versenyre, vagyis a zászlók bemutatására, kiértékelésére. Az idén, az eddigi évekhez viszonyítva az volt a különbség, hogy nem minden osztály készítette el előre a zászlót, hanem volt, aki kint Zsögödben dolgozott rajta, fejezte be. Igaz, a közös „levonulás” sem volt megtervezve, de mivel a legtöbb osztály a Mikó-vár parkját nevezte meg találkozóhelyként, így csak közösen mentünk ki a zsögödi dombra, megtartani a Kájoni-napot május 8-án. A dombra tíz óra után értünk ki, a zászlókat délben, tizenkét órakor kellett az osztályok a zsűrihez hozzák, így mindenkinek volt ideje a zászlóján dolgozni. A zsűri három tagból állt: Pásztohy Enikő, biológia tanárnőnk, aki a zsűri elnöke volt és mi ketten Ivettel. Több kreatív zászlót is láthattunk, de a legjobbak a következők voltak: IX.D, IX.C, XII.D, IX.A, X.A.
A harmadik helyezést kapta a XII.D osztály, akik az iskolából való kiszabadulást ábrázolták a zászlón, „megcsináltuk!” felirattal. A második helyezést a IX.C osztály szerezte meg, a zászlón Einstein arca díszelgett a következő felirat kíséretében: „nem vagyunk mi Einstein-ok, de egész nap őt bámuljuk.”
-9-
Az első helyezést a IX.D osztály tanulói kapták. Az ők zászlójukon az egész osztályuk fényképe rajta volt és úgy tippeltük, hogy az Up című filmből merítettek ihletet, mivel az iskola kéményéből lufik lebegtek az ég felé a nevekkel. A díjazottak kupát, oklevelet és cukorkákat kaptak. Gratulálunk a sok kreatív zászlóhoz és reméljük, jövőre még többen részt fogtok venni a versenyen. Varga Ivett, X.F és Silló Orsolya, IX.C
Kájoni-napi főzőverseny A Kájoni-nap zsögödi kirándulásához hozzátartozik a főzőverseny is, ami már hagyománynak számít. Első lépésként, miután megérkeztünk Zsögödbe, mindenki ágakat, köveket gyűjtött a főző-sütő helyek kialakítására. Miután minden kellék megvolt, nekifogtak az osztályok a pityókástokánynak a hozzávalókat előkészíteni: a pityókát meghámozni, a salátához a zöldségeket, a hagymát, a húst összevágni, stb. Mivel ez a verseny a Diáktanács tevékenységeihez tartozik, ezért a DT-sek közül: Lackó Nóra, IX.D, Gál Gabriella, X.C, Tankó Barbara, XII.A, és Pál Piroska tanárnő képezték a zsűritagokat. Pál Piroska tanárnő már harmadik éve, hogy segít ennek a versenynek a lebonyolításában, ő a szakember a zsűriből, hiszen gasztronómiát is tanít. A jellemzők, amelyeket követtünk: szín, íz, állag, díszítés, tálalás. A tokányt tizenkét órától lehetett a zsűrihez vinni. A legpontosabb a IX.B osztály volt. Az ételek között volt sós, csípős is, de összevetve mind finom volt. A végeredmény: I. hely: XI.D, a II. hely: IX.D és a III. hely: IX.C osztály. Összesen hét osztály nevezett be. Dicséretben részesült a XI.E és a IX. A osztály. A versenyen azért vett részt ilyen kevés osztály, mert többen miccset sütöttek, de ez nem tartozott a főzőverseny témájához. Köszönjük mindenkinek a részvételt, s reméljük, jövőre újból többen bekapcsolódtok majd a versenybe! Gál Gabriella, X. C
Szemétgyűjtés
Az iskolanap alkalmával megszerveztük a szemétgyűjtési akciót is, azzal a nem titkolt céllal, hogy a főzőverseny végeztével minden csapat rendben hagyja a törzshelyét. Így a versenynek tulajdonképpen mindenki a győztese volt. Mégis a legnagyobb méretű meg a legsúlyosabb szemeteszsák „tulajdonosai” kaptak oklevelet: IX.C osztály X.E osztály IX.A osztály A végeredmény: egy zsák összepréselt pillepalack+ és alumíniumdoboz, 4 zsák másféle, nem szelektív szemét, valamint tiszta környezet. Köszönet a résztvevőknek! A szervezők részéről: Pásztohy Enikő tanár
- 10 -
Makói és szegedi élmények Május 28-31. között egy magyarországi kiránduláson vettünk részt néhány osztálytársammal, három tanárral és más kájonis diákokkal együtt. Az első úti célunk Makó volt, és magyarországi tartózkodásunk második napján Szegedet látogattuk meg. Útközben Magyarország fele megálltunk Gyulafehérváron, ahol megnéztük a székesegyházat és a városközpontot. Makón a Pulitzer József Kollégiumban voltunk elszállásolva. Az első nap a helyi múzeumban megismerhettük Makó történelmét, a híres makói hagymatermesztés hagyományát, délután pedig elmentünk a marosparti kalandparkba, ahol kipróbáltuk az óriáscsúszdát, drótkötél-csúszdát és ingát is, izgalmas élmény volt ez mindenki számára. Ezek után jött az est és talán a kirándulás fénypontja, amikor elmentünk a makói Hagymatikumba élményfürdőzésre. Egy lazító, kellemes est volt, és azt hiszem, hogy ez minden résztvevő kedvenc élménye marad. Másnap Szegeden töltöttük a napot, ahol ellátogattunk a Móra Ferenc múzeumba majd délután térképes csoportmunka várt ránk. A feladat abból állt, hogy térkép alapján meg kellett találnunk három fontos vagy híres helyszínt, és ott minél több információt és bizonyítékot kellett gyűjtenünk, majd a csoportok bemutatták a város nevezetességeit. Az utolsó este Makón még egy közös pizzázás alkalmával megbeszélhettük a sok új közös élményt. Hazafele megálltunk Nagyszebenben, ott ellátogattunk a híres Brukenthal múzeumba. A kiránduláson nagyon tetszett a hangulat és a társaság is, örülök, hogy részt vehettem ezen a kiránduláson. Kristály Kriszta, IX.D
Selfie-verseny Mint azt tudjátok, napjainkban elterjedt a selfiek készítése. Szinte nincs olyan fiatal, aki ne készítene napi szinten legalább egy önfotót, ezért iskolánk Diáktanácsa Selfie versenyt szervezett. A lényege az volt, hogy aki be akart nevezni, az kedvenc selfiejével tehette meg azt. A fotókat facebookon vagy e-mailben kellett elküldeni Simon Anita, illetve Jakab Blanka felhasználóknak. Huszonöt diák nevezett be a versenyre. Voltak olyan benevezők is, akik direkt a selfie-verseny miatt mentek parkokba selfiet készíteni. Voltak osztályok is, akik beneveztek. Fotóitokat zsűrizte: Péter Izabella tanárnő, György Géza tanár úr és Simon Anita tanuló. A három díjazott: I. hely- Kémenes Rita (X.A), II. hely-IX.A csoportselfie-je, III.hely-Demény Norbert(IX.C).
- 11 -
Mivel elég sokan neveztetek be erre a versenyre, nem látja akadályát a Diáktanács, hogy az elkövetkezendő
években is rendezzen hasonló versenyeket. Péter Izabella tanárnő azt tanácsolja nektek, hogy következő alkalommal figyeljetek arra, hogy ne csak ti magatok legyetek a selfien. Próbáljatok arra figyelni, hogy a háttérben történjen valami érdekes cselekvés, legyen egy kis kreativitás. Köszönöm a Diáktanács nevében, hogy ilyen sokan érdeklődtetek a verseny iránt. Reméljük, következő alkalomkor sokkal többen fogtok küldeni képeket. Ügyesek voltatok mindannyian! Simon Anita, IX. A
Elballagtak iskolánk végzős diákjai Június negyedikén volt iskolánkban a ballagás. Hét végzős osztály ballagott, Ravasz Orsolya és Szabó Lőrinc XI.C osztályos tanulók vezetésével. Az iskolazászlót János Zsolt és András Kinga XI.A osztályos tanulók vitték. Az ünnepséget Sükösd Annamária igazgatónő köszöntése, beszéde nyitotta meg:„...lezárult egy fejezet, tiszta lappal indulhattok a nagyvilágnak. Őrizzétek meg emlékeitekben az itt eltöltött éveket! Mert mostantól csak magatokra számíthattok! Legyetek büszkék iskolátokra, mert egy különleges iskolában járhattatok. Egy olyan iskolában, ahol mindannyian mellettetek álltak a tanárok, az iskola dolgozói. Mindenki azon dolgozott, hogy ti, diákok nagyobb lelkesedéssel tanuljatok, kevesebbet unatkozzatok, egyénileg fejlődjetek.” Glodeanu Cristinel aligazgató ünnepi beszédében így szólt a diákokhoz: „ Fiți receptivi și deschiși pentru că volumul de cunoștințe, aptitudini, valori și sentimente obținute în perioada școlii le veți purta cu voi toată viața! Nu uitați că educația autentică se bazează pe toleranță, respect, responsabilitate și bunul simț ca valori fundamentale.Doar prin educație veți putea fi proprii voștri stăpâni și veți putea face alegerile potrivite pe mai departe în viața personală.” A rendezvényen számtalan külön meghívott is részt vett, hogy átadhassák különdíjaikat a kimagaslóan teljesítő diákoknak. Búcsúztató beszédével készítette fel a ballagó diákokat Hargita Megye Prefektusa, Andrei Jan Adrian, a Hargita megye Tanácsának képviselője, Barti Tihamér alelnök, Fülöp Árpád Zoltán városi tanácsos, Bartolf Hedwig a tanfelügyelőség részéről, Székely Gyula, iskolánk szülőbizottságának az elnöke az iskolán kívüli életre.
- 12 -
A XI. osztályos tanulók nevében Szilágyi Dalma XI.C és Benedek Balázs XI.E osztályos diákok búcsúztatták végzős tanulóinkat. A ballagó diákok nevében búcsúztak iskolánktól Fülöp Orsolya, a XII.A és Szász Ervin, a XII.F osztály tanulói. Iskolánk pár XI.-es diákja zenével, dalokkal és versekkel tette színesebbé az ünnepélyt. A Joannes Kájoni Szakközépiskola nagydíját a középiskolai 4 év alatt elért legnagyobb tanulmányi átlagáért Torday Kitti (XII.C) vette át, de sok díjban részesült még Tímár Kinga (XII.B), Domokos Lívia (XII.B) és Gál Áron (XII.D) is. Diáktanácsunk is díjazta a végzős DT tagokat: Tankó Barbarát (XII.A), Fülöp Orsolyát(XII.A) és Szász Ervint(XII.F), emlékül oklevelet és kis ajándékcsomagot kaptak kitartó munkájukért. A díjakat Varga Ivett X.F osztályos tanuló adta át, én pedig a búcsúztató szöveget mondtam, amiben megköszöntem munkájukat is: „Barbi, neked rendkívül nagy köszönettel tartozunk, hiszen mindig felelősségteljesen végezted feladataidat, hibátlanul vezetted a Diáktanácsot, és még most is, a diákok legnehezebb időszakában, az érettségi előtt sem hagytál cserben minket, kitartó munkával színesítetted a diákok életét. Egy élmény volt veled együtt tevékenykedni. Orsi, neked a Suliújságban írt „Kamasz-panasz” című rovatodért jár a köszönet. Felelősségteljes, megbízható diákunk voltál és tehetséges is, hiszen újságcikkeid rendkívül népszerűeknek bizonyultak a diákok körében. Ervin, Te is nagyon sokat tettél az iskolaújságért. A „Ştiaţi că...?” és a „Colţ literar” rovatokba való írásaid tanító jellegűek voltak diákjaink számára, te tanítottál bennünket. Köszönjük neked!” Kedves végzősök, további sok sikert kívánunk álmaitok megvalósításához, és ne feledjétek, az iskola kapuja mindig nyitva áll előttetek!
- 13 -
„Toate trec, aşa se spune, dar nimic nu trece fără să lase urme!” (Bogdan Ionuţ Pastaca)
Iată-ne la sfârşit de drum, unde fiecare îşi ia rămas bun! Am ultima ocazie când am să încerc să vă atrag atenţia să descoperiţi ceva nou ce nu ştiaţi până acuma, sau ştiaţi parţial, şi citind titlul articolului v-am captat atenţia, v-am făcut să-l citiţi până la capăt. În aceşti patru ani de liceu pe care i-am petrecut alături de voi, colegi de şcoală, mi-aţi adus cele mai frumoase amintiri şi experienţe trăite până acum. Probabil cel mai memorabil moment pe care nu-l pot uita este acela când îmi reprezint şcoala la Bursa Şcolilor şi încerc să conving cât mai mulţi elevi să aleagă Liceul Tehnologic „Joannes Kajoni”, iar apoi, la început de an şcolar, să-i recunoşti în grupul de boboci care se uită la tine parcă şoptindu-ţi „Tu m-ai convins să vin aici!”. Mulţumesc doamnei diriginte, pentru că dumneaei m-a învăţat cele mai multe lecţii de viaţă şi modul în care ar trebui să interacţionez cu alţii. De acum încolo, voi fi lipsit de un prieten ce întotdeauna doreşte să se asigure că sunt bine! Recunoştinţa mea vizează, însă, toţi profesorii pe care i-am avut până în momentul de faţă. Noi, liceenii, considerăm uneori că a avea succes înseamnă să te asemeni cât mai mult cu personaje celebre şi să le calci pe urme. Puţini realizăm influenţa pe care o primim în această perioadă de la oameni pregătiţi, cu experienţă de viaţă, care te învaţă din suflet! Anume dumneavoastră! Dacă am fi puşi să enumerăm personaje celebre dintr-un anumit domeniu acum şi peste zece ani, cu siguranţă că ele s-ar schimba! Amintirile despre dumneavoastră, nu! Cu respect şi recunoştinţă pentru tot efortul depus pentru noi, vă anunțăm azi că suntem gata pentru noul drum plin de neprevăzut ce ne aşteaptă şi pentru care cu devotament ne-aţi pregătit zi de zi în toţi aceşti ani!
La revedere în anul 2025!
Szász Ervin, clasa a XII-a F
- 14 -
Megkérdeztük a Kájonisokat Hogy tetszett az Iskola-nap?
Nagyon gyorsan és jól telt el a sulinap. Az osztály nagyon ügyes volt. A főzőversenyen másodikok lettünk, a zászlókészítésben pedig elsők. Csak a sok gyaloglással volt probléma. Jánó Hilda, IX.D Az idei iskola-nappal kapcsolatosan csak pozitívumokat tudok mondani. Felejthetetlenné akartam tenni a legutolsó „iskolanapjaimat”, ezért amin csak tudtam, részt vettem. Kötelet húztam, métáztam, sütöttünk az osztállyal és rengeteget kacagtam. Felszabadultan, jól éreztem magam. Ez volt a négy év alatt a legjobb sulinap. Gergely Anita, XII.C Ez volt az első ilyen kirándulásom az iskolával. Nekem nagyon tetszett, sokat segített szerintem abban, hogyan szokjon össze az osztályunk. Ötletes volt az osztályzászlónk is.. Petrikó Aliz, IX.B Igazából ez a suli nap még új volt számomra. Mesélték a nagyobbak, hogy zenével mindenki egyszerre vonul, de idén úgy látszik, elmaradt. Kicsit sajnáltam, sokkal érdekesebb lett volna számomra, ha mindenki együtt megy. Örültem, hogy jó idő volt, szerintem még jobban összehozzák az osztályt az ilyen rendezvények. Pozitív meglepetés volt, hogy sokan jöttek, igazából nem számítottam, hogy ilyen sokan ott lesznek majd, és az időjárás is kedvezett, így részt lehetett venni különböző játékokon. Én személy szerint nem vettem részt egyiken sem. Már várom a következőt, és remélem, hogy az ideitől eltérő lesz majd. Szász Renáta, X.C Nekem nagyon jól telt az iskola-nap. Tetszett az, hogy az iskola közösen vette útját Zsögöd fele. Úgy gondolom, hogy a tevékenységek érdekesek voltak. Métázásról egészen addig nem hallottam. Szóval ezzel is tanultam. A kötélhúzás telt a legjobban. Ötletes volt a pityókafőző verseny is. Nagyon finom lett a pityókástokányunk. Simon Anita, IX.A Szerintem a sulinap nagyon jó volt. Én személy szerint arra számítottam, hogy ha jó idő lesz, akkor kamionokkal fogunk levonulni Zsögödbe, mivel hogy a tavaly esett, és azelőtt úgy mentek le, ezért gondoltam, ha idén is jó idő lesz, akkor úgy fogunk levonulni. Ezen kívül nekem így is nagyon jól telt, nem volt, ami nem tetszett benne, mert hamar eltelt az a pár óra. Mi az osztályunkkal odakint miccsett sütöttünk. A kötélhúzás is nagyon izgalmas volt. Miklós Emőke, X.B Idén, csakúgy, mint az előző években megszervezésre került a Kájoni-nap, amikor kimegyünk a természetbe, hogy kicsit kiszakadjunk a mindennapokból. Ez alkalommal is részt vettem, szerencsénkre az idő is mellénk állt. Megvolt a jó hangulat, viszont kissé hiányoltam a további programokat, de a kötélhúzás jó kedvet biztosított mindenkinek, annak ellenére, hogy az egyik félnek folyamatosan nehezebb dolga volt a nem egyenes talajválasztás miatt. Összegezve, személy szerint jól éreztem magam, sajnálom, hogy számomra ez volt az utolsó. Pál Örs- Máté, XII.A Tetszett, hogy voltak versenyek, mint például a méta vagy kötélhúzás. Az nem tetszett, hogy úgy szét voltunk szóródva, és hogy ha nem voltál egy picit figyelmes, mindenről lemaradtál. Én métáztam, és nagyon jól éreztem magam:) Rodé Elvira, IX.A Kérdezett: Tankó Barbara, XII.A
- 15 -
Talentumok Molnár Norbert vagyok, XI. E osztályos tanuló. 1997. április 11-én születtem Csíkmindszenten, óvodába és általános iskolába is itt jártam. A zene már nagyon kicsi korom óta érdekelt, ahogy beléptem a tánccsoportba, hétéves koromban, de már azelőtt is. Tíz évesen kezdtem zeneiskolába járni. A hegedűre csak ajánlatból bólintottam rá, akkor még nem is gondoltam, hogy bármit is fogok vele kezdeni. Az első évek nagyon unalmasak és nehezek voltak, sokszor fordult meg a fejemben, hogy abbahagyom az iskolát és többet hegedűt se akarok látni. Aztán, ahogy teltek az évek, egyre többet kezdtem tanulni és egyre komolyabb darabokat (W.A.Mozart, J.Bach, A.Vivaldi, stb.), amelyekkel fejlődött a vonóés a kéztechnikám. Hat évet jártam a Csíkszeredai Népművészeti Iskolába, és úgy döntöttem, hogy folytatni fogom, de más irányban. Ekkor tértem át az úgynevezett “lakodalmas” zenére és kezdtem tanulni azokat a darabokat, aztán a közelmúltban tanulgatni kezdtem a könnyűzenét, és eléggé jól haladok. Az eddigi három év alatt számos kulturális iskolai eseményen vettem részt, amiért köszönetet szeretnék mondani Péter Ervin barátomnak és az eseményeket szervező tanároknak, hogy felkértek a szereplésekre. Másik nagy elfoglaltságomat, hobbimat, szeretetemet a kémiában találtam meg. Mindig szerettem tudni, hogy egy adott dolog mit tartalmaz, ezért is szedtem szét mindent, ami a környezetemben volt. A kémia tudománya talán általános iskolában került az érdekeltségembe, akkor szerettem meg nagyon, csak hát itthon nem voltak alkalmak ilyen fajta versenyekre. Ahogy felkerültem középiskolába, kilencedik osztály első félévében ajánlotta ezt a versenyt Negru Réka tanárnő, és nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Azóta minden évben részt veszek a Takács Csaba Kémia Emlékversenyen, rengeteg élménnyel, tapasztalattal gazdagodva, és már harmadik éve a második helyet tartva. Itt is szeretném megköszönni a tanárnőnek a sok segítséget és a türelmet, és mindenkinek figyelmébe ajánlom ezt a versenyt, aki bármilyen szintű szeretetet, esetleg érdeklődést érez a kémia iránt.
- 16 -
Irodalom - Colţ literar Fábián Janka: Az angyalos ház Lábujjhegyen, lassan, lépésben közeledik a nyári vakáció...várjátok? De ha megjön, örülni tudtok-e neki, vagy a várakozás fontosabb??? Vagyis elérkezik az az idő, amikor végre vége a sulinak, és szabadnak érzitek magatokat. Jó, egy két napig lehet pihenni, lustálkodni, éjszaka is netezni, de azután mi lesz, dolgozni, nyaralni mentek, és azután mi lesz? és lehetne kérdezgetni tovább, talán az élet végéig. De jöhetnek esős, unalmas nyári délutánok, esték, amikor minden terhesebb lehet és eszedbe jut, hogy olvasni is lehetne valami jó könyvet... Nos, ilyen unalmas idők áthidalására tudom ajánlani Fábián Janka (1973) könyveit, van egy pár, termékeny író ő. Nemrég városunkba látogatott, a könyvtárban lehetett találkozni vele. Tartalmas beszélgetés zajlott, sokat és elevenen beszélt életéről, munkamódszeréről, témákról, történelmi eseményekről, könyveiről. Ott tudtam meg, hogy a kamaszok szívesen olvassák regényeit. Ezek alapja hétköznapi történetek hiteles történelmi keretbe helyezett folyama, vannak reális elemek, vannak tudományos tények, vannak fiktív helyzetek, személyek a könyvek lapjain, amelyeket nagyon jól szerkeszt egybe az író. Az Emma-regényeket kedvelik leginkább az olvasók. Mellettem ült egy tinilány, aki Az angyalos ház című regényt szorongatta nagy izgalommal a találkozó alatt, majd büszkén dedikáltatta a szerzői asztalnál. Érthető, hogy szeretik a fiatalok, hiszen romantikus történeteket mond el a szerző, hiteles történelmi háttérrel, ami alapos kutatómunkát igényel, sok kutatást, például a katonaorvosi jegyzőkönyvek alapos áttanulmányozását, ravaszul jó szerkesztést. Két könyvet olvastam a találkozó után, az Adél és Aliz, valamint Az angyalos ház címűt. Az Adél és Aliz regényt iskolánk könyvtárából kivehetitek, leltári száma 27540. Az utóbbit szeretném ajánlani az unatkozóknak a szünidőre, és nemcsak... A regény helyszíne Budapest, ideje a XX. század eleje, belefoglalva az első világháború előtti békés csendet. Két idősíkon mozog a cselekmény, egyrészt a múltba kalauzolja, másrészt a jelenbe viszi olvasóját, ez az 1960-70-es évek, amikor a regény egyik szereplője, Zsuzsa, a magyartanár néhány társával meg szeretne menteni egy régi, omladozó házat, amelynek homlokzatát pallosos angyalok őrzik.
- 17 -
Gyerekkorában gyakran ábrándozott arról, hogy milyen lehet az angyalos ház belseje, udvara, kik lakhatják, különösen egy kovácsoltvas erkély érdekelte, amelynek két oldalán angyalok álltak, pallossal védték azt. Aztán egyetemistaként bebocsájtást nyer a házba, megismerhet egyet lakói közül, az ő élete köti össze a két idősíkot. Ez a különleges öregasszony nyit ablakot a múltra, annak izgalmas eseményeire, hőseire, helyzeteire, betekinthetünk politikai összeesküvésbe, leleplezésekre, a két véglet, az erős és a gyenge találkozására, a gyenge győzelmére láthatunk rá a regény lapjain, közben szerelmi kalandokba is betekinthetünk – egy szó, mint száz, nem unalmas ez a könyv, ha még gyilkolnak is benne... Hilda néni Zsuzsának meséli élete történetét, aki szorgalmasan jegyzetel, figyel és megígéri a közel százéves öregasszonynak, hogy könyvet ír ebből az elmesélésből. A könyv keletkezési körülményeit is megtudhatjátok a regény lapjain. Gondolom, nyári olvasmánnyá válhatnak Fábián Janka regényei, tucatnyit találhattok belőle, legfontosabbak: az Emma trilógia (Emma szerelme, Emma fiai, Emma lánya), A német lány, Virágszál, Lotti öröksége, Adél és Aliz, A francia asszony, A zöld macska, Rozmaring, Karácsony a ligetben. Fábián Janka a nagymamájától hallott érdekes történeteket, aki kiváló mesélő volt, talán akkor nyílt rá szeme a világra. Az írónőnek angol-francia tanári diplomája van, később történelemből is diplomát szerzett. Ma felnőtteket tanít idegen nyelvekre és ír, nagyon sokat dolgozik, alaposan kutat, olyan aspektusait tárja elénk történelmünknek, amelyről kevés a tudásunk és azt taglalja műveiben, hogyan avatkozik bele a történelem a kisemberek életébe, hogyan viszonyulnak az emberek a történelmi eseményekhez. Hatás, kölcsönhatás megjelenítése a dokumentumok mellett, hétköznapi tényeket, fiktív elemeket, érdekes tartalmat adva nekik. A ballagóknak jó utat, a tizenegyedikeseknek kellemes utolsó vakációt, a többieknek gondtalan időt kívánok, nulla pótvizsgával. Töltekezzetek, élvezzétek ki fenékig a nyár örömeit, de vigyázzatok magatokra, egymásra és legyetek vidámak, maradjatok meg humorotoknál, mert humor nélkül lehet élni, de nem érdemes, és nem érdekes az élet nélküle, olyan sótlan az egész… Tartalmas nyarat kíván nektek, Diénes Zsófia Anna.
- 18 -
Megmérettettünk Takács Csaba Kémia Emlékverseny Rodé Elvira vagyok, IX.A osztályos tanuló. Az év elején Negru Réka kémia tanárnő felhívta figyelmünket a Takács Csaba Kémia Emlékversenyre. Ez a verseny négy fordulóból áll, az interneten keresztül, a verseny honlapján jelennek meg a feladatok, megoldások, értékelők, ezért bárki, akit érdekel a verseny, nyomon követheti. A testvérem is jelentkezett kilencedikesen erre a versenyre, így engem is biztatott, hogy nevezzek be. Jelentkeztem, és nem bántam meg, rengeteget tanultam belőle. Nagyon sikeres volt számomra ez a verseny, hiszen harmadik helyezést értem el. De nem csak számomra volt sikeres, hanem Molnár Norbert XI.E osztályos tanuló számára is, aki második lett a XI. osztályos tanulók közül.
III. Csíki Versünnep 2013. május 8-án került megszervezésre a III. Csíki Versünnep, Hargita Megye Tanácsa és Csíkpálfalva község, a Csíkpálfalvi Márton Ferenc Általános Iskola, a Csomortányért egyesület, a Fortis Hungarorum Egyesület és a Szellő Szálló szervezte. A verseny 2013 óta kerül megrendezésre. A verseny célja, hogy a csíki diákok megmutathassák tehetségüket, és egy nagyon szigorú zsűri előtt bizonyítsanak. Az idei versenyre minden eddiginél többen jelentkeztek: 75 diák. Három korosztályban volt meghirdetve a verseny: V-VI-os, VII-VIII-os, illetve IX-XII-es diákok között. A versenyen a legnépszerűbbek Wass Albert, József Attila, Reményik Sándor, Ady Endre és Petőfi Sándor versei voltak. Iskolánkból két tanuló vett részt ezen a versenyen: jómagam, Bíró Tünde és Bucur Tímea. A mi korosztályunk zsűrijében részt vett egy helyi színész, Fülöp Zoltán, egy csíksomlyói szerzetes, Urbán Erik atya, egy József Attila díjas irodalmár, Bakonyi István, Nagy – György Erika a Kájoni János megyei könyvtártól, valamint Fehér Ilona a Csíkpálfalvi Márton Ferenc Általános Iskola igazgatónője.
- 19 -
Bucur Tímea Gyóni Géza: Csak egy éjszakára... versével, míg én Karinthy Frigyes: Nem mondhatom el senkinek versével indultam. Mind a ketten a dobogó második fokán végeztünk. Összességében egy nagyon jó társaság gyűlt össze, egészen a Gyímesektől Tusnádig. Nagyon jó hangulat volt, új verseket és embereket ismerhettünk meg. Itt egy bizonyíték, hogy az irodalom, ha egy napra is, de képes összehozni az embereket.
Bíró Tünde, IX.A
Élménybeszámoló az információ és technológia tantárgyversenyről (OTI) Az OTI számítástechnika verseny megyei szakaszán továbbjutva Fazakas TamásKároly, IX.D és Kencse Szabolcs, XI.C osztályos tanulókkal Hargita megyét mi képviseltük a tantárgyverseny országos szakaszán. A versenyre nagyon sokat készültünk, de nem igazán tudtuk, mire számíthatunk, hiszen ez a verseny ebben az évben újból megújult és a programjavaslaton kívül kevés feladattípus állt a rendelkezésünkre. Az országos OTI verseny május 14-17 között volt megszervezve Buzăuban, amelyen Nagy Ildikó matematika és informatika tanárnő kíséretében vettünk részt. Buzăuba csütörtökön délután autóval érkeztünk meg, ahol este egy színvonalas nyitóünnepségen fogadtak. A verseny pénteken egy hat órás nagyon sok feladatból álló próbából állt, melyen leginkább weblapszerkesztési feladatokkal kellett szembenéznünk. Szombaton szerveztek számunkra egy kirándulást Buzău környékére, a sárvulkánokhoz, mely nagyon érdekes volt. Vasárnap nagyon sok tapasztalattal és pozitív élménnyel tértünk haza. Visszatekintve, nagyon jó élmény volt, sokat tanultam belőle. A következő tanévben is szeretnék részt venni rajta. Köszönöm a tanárnőnek, hogy erre a versenyre alkalmasnak talált engem, hogy buzdított, bátorított és támogatott. Gergely Róbert, X. E
- 20 -
Emlékeztető Diószegi Vilmos Az ősi magyar hitvilág kutatója, Diószegi Vilmos (Budapest, 1923. máj. 2. – Budapest, 1972. júl. 22.) 1947-től dolgozott etnográfusként a Néprajzi Múzeumban. 1963-tól az MTA kutatócsoportjának tagja, majd osztályvezetője lett. Több kutatóutat tett az ázsiai nomád népek között; főként a sámánok és a régi magyar hitvilág foglalkoztatta, ezen belül az ősmagyarság természetszemlélete. A témában számos könyve jelent meg, például: Sámánok nyomában Szibéria földjén (1962), A pogány magyarok hitvilága (1967)
Czigány Dezső Czigány Dezső (eredetileg Wimmer) (Budapest, 1883. június 1. – Budapest, 1937. december 31.) magyar festő. A 20. század elején a modern stílusirányokkal megismerkedve kialakította egyéni stílusát, mélyre hangolt színű arcképeket, aktokat, csendéleteket festett kötött, a formát hangsúlyozó előadásban. Budapesten, majd Münchenben és a nagybányai művésztelepen tanult Hollósy Simonnál. 1905-ben Párizsban a Julian Akadémiára járt Jean-Paul Laurens francia történeti festőhöz. 1906ban állított ki először a Salon des Indépendants kiállításain. Az akadémikus és történeti festészet nem hatott rá, sokkal inkább Paul Cézanne, Paul Gauguin, Henri Matisse és Félix Vallotton művészete. Asztali csendélet almákkal
Felletár Emil Felletár Emil, dr. (Tapolca, 1834. június 1., Budapest, 1917. február 5.) gyógyszerész, vegyész, szerkesztő; a törvényszéki toxikológia elismert művelője, hazai megteremtője. Apja Felletár József, Zala vármegye másodfőorvosa volt. A középiskolákat Veszprémben és Pesten látogatta, gyógyszerészmesteri oklevelét a pesti egyetemen szerezte. 1862ben a gyógyszerészeti tudományok doktorává avatták, a következő évben pedig a törvényszéki és rendőri kémia magántanárává képesítették. 1869 és 1879 között a pesti Kereskedelmi Akadémián a technológiai kémia előadója volt. 1871-ben Horváth igazságügyminiszter országos vegyésszé nevezte ki. 1883-tól az Orsz. Művegyészeti (Orsz. Bírósági Vegyészeti) Intézet vezetője. Főbb kémiai cikkei a Gazdasági Lapokban (1858-59), a Gyógyászatban (1861-1876), a Gyógyszerészeti Hetilapban, a Természet Tudományi Társulat közlönyében jelentek meg. Szerkesztette azonkívül a Fürdői Lapokat (1868) és a Vegyészet és Gyógyszerészet című folyóiratot (1863). Both Emőke, IX.C
- 21 -
Önkéntesek Kájoni-nap az idősekkel A május 8-ai Kájoni-nap kirándulására meghívtuk a Providencia Idősek klubjának tagjait. A találkozási helyről 9 órakor indultunk gyalog Zsögödfördőre, majd érkezésünk után kis idővel találkoztunk az idősekkel. Sokat beszélgettünk velük, nagyon kedvesek és barátságosak voltak. Együtt játszottuk az „elveszett levél” és „pók mászik a falon, stop!” játékokat, mely alatt mindannyian felszabadultan nevettünk.
Ezután csatlakoztunk a kötélhúzó versenyhez a tanárok csapata ellen, melyen jól szórakoztunk. A mi csapatunk hamar összeállt a bácsikból és az önkéntesekből, a „Baráti Providencia” nevet választottuk magunknak. Időközben pár önkéntes kankalint szedett, amiből koszorút készítettünk és a kirándulás végén azzal megajándékoztuk a vendégeinket. Gyorsan eltelt az idő, örültünk a társaságuknak és a kedvező időjárásnak, a napsütötte meleg délelőttnek. Elbúcsúztunk tőlük, mivel ez volt az idei tanév utolsó tevékenysége a klub tagjaival.
Szabó Noémi, X.E
- 22 -
Búcsú az önkéntes végzős tanulóktól Iskolánk Önkéntes csoportjában május utolsó péntekén szerveztük meg a XII-es diákok búcsúztatását. A meghitt találkozás leginkább azért szolgált, hogy még felejthetetlenebbé tegyük a végzős önkéntesek emlékeit. Nehéz elengedni őket, hiszen a sok közös programmal egy kisebb családba kovácsolódtunk össze. A tevékenység egy asszociációs játékkal indult. Mindenkinek egy olyan színt kellett mondania, amely a legjobban tükrözte az akkori lelkiállapotát, hangulatát. Sokan boldognak, jó kedvűnek éreztük magunk, mert szeretjük az önkéntes programokat, de ugyanakkor mindannyiunkban ott rejtőzött a szomorúság. Az ezt követő percekben rajzainkkal emlékeket, élményeket idéztünk, foltoztunk. A kis illusztrációink a boldogság érzését sugallták, azt a sok örömet, amelyet a különféle tevékenységeink alatt megtapasztalhattunk, így például, amikor az idős nénikéket és bácsikákat tiszta szívből mosolyogni láttuk, vagy ahogyan az óvódás kisgyerekek hálásan, csillogó tekintettel néztek ránk. Egy-két rajz szomorúságot is sugallt, mivel búcsút kell vennünk egymástól, és az a valami, ami a rossz napokon nagy lelki erőt adott, annak már vége, elmúlt. A végzősök illusztrációiban felmerülő kérdőjelek az ismeretlen utat jelzik. De elmondásaik szerint ők nagyon sok élménnyel gazdagodtak, és továbbra is szeretnék folytatni az önkéntességet. Kedves búcsúzó önkéntes társaink! Számomra, és szerintem mindenki számára nehéz elengedni benneteket, de mi, akik itt maradunk, bízunk abban, hogy még az életben sokszor összetalálkozunk, és akkor majd örömmel mesélünk egymásnak sikereinkről. Büszkék vagyunk rátok, a lelkesen és ügyesen elvégzett feladataitokért, és reméljük, hogy továbbra is odaadóan és teli szívvel fogjátok végezni a rátok bízott munkát. Szilágyi Dalma, XI.C
- 23 -
Szélforgó készítés a napközisekkel A Baráti Kezek Önkéntes csoporttal gyermeknap alkalmából ellátogattunk a csíkszeredai Napocska Napközibe. Amikor megérkeztünk, segítettünk az óvónéniknek bevetni az ágyakat, és felöltöztetni a kicsiket, majd együtt uzsonnáztunk a gyerekekkel. Mi is egy kézműves foglalkozással készültünk az ovisoknak. Az alapanyagokat az önkéntes csoport vezetőtanárai szerezték be. A szélforgók elkészítésében 7 önkéntes diák és 3 vezetőtanár segítette a gyerekeket. Színes, egyedi munkák születtek. A gyerekeknek tetszett a tevékenység, hiszen lelkesen kapcsolódtak be a papírjátékok elkészítésébe. A foglalkozást követően kimentünk az óvoda udvarára, ahol közösen kipróbáltuk az új szélforgókat. Közös tevékenységünk záró mozzanataként lufival ajándékoztuk meg a gyerekeket. A résztvevő önkéntesek nagy része már ismerte a napközit, mivel rendszeresen ellátogatnak az ottani gyerekekhez, azonban a csoport másik felének érdekes, új tapasztalatot jelentett a tevékenység, és jelzéseik szerint a továbbiakban csatlakozni szeretnének az óvodás tevékenységekhez. Györfi Rita, XI.E
Kamasz-panasz A segítségnyújtás Ezt a szót mindennap használjuk, számtalan alkalommal és talán túl gyakran is, ezért elvesztette az igazi jelentését ebben a rohanó világban. Tapasztalataimból azt a következtetést vontam le, hogy sajnos az emberiségnek már arra sincs ideje, hogy saját magán segítsen, nemhogy másokon, de a remény sosem vész el, ezért tudom, hogy az emberek lelkében ott él a segíteni akarás ösztöne, csak meg kell érteniük ezt és hallgatniuk a belső hangra. Azt is a tapasztalat mondatja velem, hogy hihetetlen érzés segíteni valaki máson, és ezt nem föltétlenül a nagy és óriási tettekre értem.
- 24 -
Mert az apró, örömteli dolgoknak csodálatos erejük és hatásuk van. Ezek a dolgok, a segítség és a szeretet hegyeket képes megmozgatni, emberi életeket és sorsokat változtat pozitív irányba. Igaz a mondás, miszerint ha segítünk valaki máson, jobban fogjuk érezni magunkat. Biztos vagyok benne, hogy ti is éreztétek ezt. Ez a tulajdonság megalapozhatja az életeket, kapcsolatokat másokkal, a környezettel. Mivel az ember nagysága nem a gazdagságban vagy a hatalomban rejlik, hanem a jóságban, és lássuk be, napjainkban nehéz jónak lenni, nehéz felvállalni a jóságot. De megéri! Megéri megpróbálni és küzdeni! Nagyon sokan szorulnak segítségre, társadalmi és anyagi problémák miatt egyaránt, de a legtöbb ember a Földön lelki gondokkal küzd, amelyeket egyedül nem képes megoldani, nem bír el velük. Lelki sérüléseink egy életre képesek megbénítani és tönkretenni, ha csak nem kapunk segítséget. Ezért számít oly sokat, hogy rámosolyogjunk valakire, meghallgassuk őt, átöleljük, vagy egyszerűen csak mellette legyünk. A legtöbb ember lelki gondjának alapja a kommunikáció hiánya, ezt jól tudom, mert én is éreztem, pocsék érzés, olyan, mintha láthatatlanná válnánk, miközben belülről marcangol minket valamilyen gond. De miért is olyan nehéz elmondani valamit? Őszintének lenni? Akkor is, ha fáj, mert nem létezik olyan dolog, amiből nem lehetne kimászni és újra talpra állni, mindenre van megoldás, el kell hát fogadni a segítséget másoktól, és mi magunknak is segítőkésznek kell lennünk. Ha mindenki csak egy picikét is odafigyel másokra, jobbá tette a világot és saját magát is. John Bunyan szavaival élve: nem éltél igazán addig, amíg nem tettél valami jót olyan valakivel, aki soha nem tudja azt visszaadni neked. Fülöp Orsolya, XII.A
SzakMa Csíkszereda Csíkszereda a korábban már létező Somlyó (1333), Taploca és Zsögöd (12–13. század) települések szomszédságában, a szerda napi vásárhely színhelyén alakult ki. Innen származik a város neve is. A város pecsétjét, zászlaját és címerét Benkő Károly, Csík, Gyergyó, Kászon című könyvében így írja le: „ ... három szál nefelejcs van egy szív alakú edény formán rézre bevésve, kimetszve, bal felől C, jobb felől S betűkkel, és e körírással: Sigillum Opidi Csík Szereda... ” A város zászlaja újabb keletű lehet: a két fehér sávot egy keskenyebb vörös csík választja el. A valószínűleg múlt század 20-as éveiben kőből készült címer ma a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében található.
- 25 -
MIKÓ- VÁR Gróf Hídvégi Mikó Ferenc (1585–1635) a nagy erdélyi fejedelemnek, Bethlen Gábornak a tanácsosa, diplomata és krónikaíró, Csík főkapitánya, a nevét viselő várat 1623. április 26-án kezdte építtetni. A vár jelenlegi formáját 1714–16 között Steinville császári tábornok vezetésével sorra kerülő újjáépítés során nyerte el, ezt a bejárati kapu fölötti kőbe vésett felirat is igazolja. Az 1848-as magyar szabadságharc során Bem tábornok Gál Sándort a székelyföldi csapatok főparancsnokává nevezte ki, akinek főhadiszállása a Mikó-várban volt. A székely hadvezér több csíki zászlóaljat küldött Bem seregébe. 1849-ben Petőfi Sándor is felkereste a várost. Feleségének, Júliának írja, hogy „Csik- Szerdának és KézdiVásárhelynek gyönyörű vidéke van.” FELSZÍNRE TÖRŐ EGÉSZSÉG Csíkszereda és környéke rendkívül gazdag mezotermál és hideg vizű ásványvízforrásokban. Ezt a természeti adottságot kihasználva épült a város nyugati részén a Katalin-fürdő. Az itt felszínre törő mezotermál források vizének hőmérséklete 22 Celsius-fok, és gyógyító hatásuk van, a szív- és érrendszeri megbetegedések kezelésében javallottak. CSÍKSZEREDAI RÓMAI KATOLIKUS GIMNÁZIUM Az Erdély nagy püspöke, Márton Áron nevét viselő gimnáziumnak, valamint a Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumnak otthont adó épület Csíkszereda egyik legszebb, legimpozánsabb építménye, amely 1909–1911 között épült, szecessziós stílusban. A gimnáziumépület előtti parkban a 90-es évek elején emléket állítottak az iskola névadójának, Márton Áron püspöknek és gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspöknek, az iskola felszentelőjének. VÁROSHÁZA (EGYKORI VÁRMEGYEHÁZA) A különálló, körbeépített, hátsóudvaros, egyemeletes középület egykoron a vármegyeházának adott otthont, az 1980-as évektől a központi része Városháza, az északi szárnyában a megyei katonai központ, déli szárnyában pedig különböző hivatalok és szervezetek székhelyei foglalnak helyet.
- 26 -
CSÍKI JÁTÉKSZÍN A színházi évad Csíkszeredában tíz aktív hónapot ölel fel szeptembertől júniusig, nyáron pedig rendszerint a Városnapok alkalmával láthatók a társulat előadásai. A színház repertoárján a magyar és a világirodalom művei egyaránt fellelhetőek, prózai, zenés és alternatív jellegű produkciók születnek, legkisebb nézői számára pedig mesebérlet keretében három produkcióval várja az iskolásokat minden tanévben a Játékszín. A túlnyomórészt fiatal, hivatásos színészekből álló társulat vendégművészekkel, meghívott rendezőkkel, koreográfusokkal, látványtervezőkkel és zenei szakemberekkel kiegészülve hozza létre előadásait. Az intézmény igazgatója és művészeti vezetője Parászka Miklós rendező. PÜNKÜSDI BÚCSÚ Csíksomlyó most is a katolikus székelység hírneves búcsújáró helye. Most már a más vallású keresztény hívek is szívesen vesznek részt a búcsújárásban. A Szűzanya iránti tiszteletben a buzgóság az idő múlásával sem lankad. Év közben is szüntelenül özönlik a nép Somlyóra Máriát tisztelni, köszönteni, előtte imádkozni. 1990 óta minden évben több százezer ember zarándokol Somlyóra és vesz részt a Szűzanya tiszteletére tartott körmeneten, szentmisén. A kegytemplom és a búcsú értékes tárgyai közé tartozik a főoltár bal oldalán található labarum, amit a nép labóriumnak nevez. Amikor a papság, ezen jelvénnyel az élén felér a Kis- Somlyó- hegyen lévő Salvator- kápolna elé, eléneklik az „Egészen szép vagy Mária” éneket és azután folytatódik tovább a körmenet. Antal Rita- Angyalka, Bucur Timea, XI. D
Sport Kájoni-napi sportvetélkedők A Zsögödben eltöltött Kájoni-nap alkalmat adott az osztályoknak, hogy összemérjék erejüket. Antal András és György Géza tanár urak irányításával zajlottak le a nagy megmérettetések kötélhúzásban. A helyezések a következőképpen alakultak: I. Hely: XII.C II. Hely: XI.B
III. Hely: IX.A
- 27 -
Egy újdonságnak számító sport a Kájoni iskolában a méta labdajáték. A méta labdajáték egy hagyományos magyar játék. Tekintve, hogy a méta eredete több évszázadra tekint vissza, az azóta eltelt időben a játéknak sok változata elterjedt. Rövid szabályzat- egyeztetés után a jelentkező diákokból két csapatot alkottunk és jöhetett a játék. Borbély Botond tanár
7. IPSE Városnapi Tömegfutás Székelyudvarhely egyik legnépszerűbb kezdeményezésére, az IPSE Városnapi Tömegfutásra az unokatestvérem, az iskolánk volt tanulója hívta fel a figyelmem, és nagyon hálás vagyok neki, mivel ennek a sporttevékenységnek segítségével mind az 1600 sporttársammal megmutathattuk, hogy milyen jó az egészséges életmód.
A futótáv 4,2 km volt egy frissítőponttal, ahol vizet kaptunk. A célban szőlőcukorral, vízzel és gyümölccsel vártak a szervezők. A tömegfutás végével kiosztották a legek díjait és mindenki kapott emlékérmet, fagylaltot és néhányan IPSE pólót. Az érdekességei közé tartozott, hogy nem a leggyorsabbakat, hanem a legkülönlegesebbeket díjazták: a legőrültebb csapatot, legviccesebb szaladót, legnépesebb családot, legidősebb szaladót, legfiatalabb szaladót. Remélem, ti is kedvet kaptok Udvarhellyel mozdulni, mert remélhetőleg jövőre is meg lesz szervezve. Silló Orsolya, IX.C
- 28 -
- 29 -
- 30 -
- 31 -
Köszönet a szerkesztőknek, a diákoknak írásaikért, tanárainknak munkájukért és tanácsaikért, valamint az iskola vezetőségének a támogatásért!!!
Irányítótanár: Negru Réka Szerkesztők: Negru Réka tanárnő, Kovács Edit könyvtáros Cikkírók: Fülöp Orsolya,Tankó Barbara – XII.A, Szász Ervin – XII.F, Antal Ritaangyalka, Bucur Timea – XI.D, Benedek Balázs, Györfi Rita, Molnár Norbert – XI.E, Szilágyi Dalma – XI, Gál Gabriella – X.C, Gergely Róbert, Szabó Noémi, Szabó Noémi – X.E, Varga Ivett – X.F, Bíró Tünde, Jakab Blanka, Nagy Krisztina, Rodé Elvira, Simon Anita – IX.A, Both Emőke, Silló Orsolya – IX.C, Kristály Kriszta, Lackó Nóra – IX.D
Diénes Zsófia Anna, Kiss Csilla, Pásztohy Enikő, Borbély Botond tanárok. Korrektúra: Lestyán Csilla, Oanea Larisa tanárnők.
A fedőlap grafikáját készítette Boros Zsolt rajztanár.
- 32 -
