2016. október
2. szám
IX. évfolyam
Kájonisok Lapja Liceul Tehnologic Joannes Kájoni Szakközépiskola
Miről olvashatsz?
Interjúk, bemutatkozások Ez történt...
Megkérdeztük a Kájonisokat Megmérettettünk Irodalom Életutak Önkéntesek
Október?! A tananyag egyre több, a füzetekben az írott lapok száma egyre nő, az ebből származó számonkérés pedig egyre keményebb. Ideje hozzászokni, az iskola már javában elkezdődött. Mindemellett az idő kint is egyre hidegebb. Mindössze a színes levéltakaró varázsol némi jókedvet a borús, szeles őszi napokba. A csapadékmennyiség kiszámíthatatlan és lehet, hogy reggel még nem is sejted, de délután bebizonyosodik majd, hogy mégis magaddal kellett volna hoznod azt a kikészített esernyőt. A tél már-már a nyakunkon van, de addig még el kell viselnünk a ránk zúduló hideg esőt is. A sok teendő, házifeladat és felelés mellett iskolánk Diáktanácsa ebben a hónapban javában munkálkodott, hiszen szükség volt az alelnökök, a részlegvezetők megválasztására, hogy gördülékenyen folyhassanak a mindennapok iskolánk falai között továbbra is. E havi lapszámunkban továbbra is folytatjuk iskolánk tanárainak bemutatását. Az interjúkhoz mai napig a Szabó Sarolta, volt XI.C-s diákunk által összeállított kérdéssorozatot használjuk, mely 2012-ben született meg, az iskolaújság ötödik évfolyamához. Olvashattok továbbá az 1956-os forradalom és szabadságharc megemlékezéséről. Mint minden évben, iskolánk idén is megemlékezett az ’56-os forradalomról. Idén, a forradalom 60. évfordulójának tiszteletére rendhagyó történelemórát is szerveztek, hogy a fiatalok egy újabb feldolgozásban is hallhassák az akkor történteket. Továbbá az Életutak című rovatunkat is folytatjuk, ahol itthon maradt, iskolánkban végzett, volt diákok mutatkoznak be, akiknek sikerült itthon is sikeresnek lenni, ezáltal példát mutatva iskolánk mai diákjainak. Az e havi számban egy házaspárnak tettük fel kérdéseinket, akik mind a ketten iskolánk volt diákjai. Mindkettejük szempontjából megtekinthetitek a válaszokat a kérdésekre, érdekes, hogy a sors így összehozta őket a volt iskolás évekből. A Szabálytalan szabályok az életben című előadássorozat idén is folytatódik. Az idei év első előadását Nagy Hunor testépítő világbajnoknak köszönhetjük, iskolánk volt diákjának, aki már második ízben tart motivációs előadást iskolánkban igencsak nagy sikerrel. De ebben a hónapban került megszervezésre iskolánk gólyabálja is. A Kájoni gólyabál már iskolánk hagyományává vált, az új jövevények és a végzős diákok egyaránt ennek az eseménynek szentelik az iskola első két hónapját, hogy megmutathassák magukat az egész város előtt.
Kitartást és türelmet kívánok nektek a nehéz iskolai napokra. Ne felejtsetek el pihenni sem, hiszen ez a legfontosabb, hogy bármilyen téren helyt tudjatok állni. Laczkó Nóra, XI.D
-2-
Interjúk, bemutatkozások Megkérdeztük Miklós Ildikó tanárnőt Hol született? Hol töltötte gyermekéveit? A szülőfalum Csíkdelne, ahová mindig szívesen térek vissza. Nagyon sok kedves emlék köt oda, mivel gondtalan szép gyermekkorom volt. A környéken lakó gyerekekkel órákon át játszottunk, sokszor megfeledkezve az időről. Játékaink többnyire „fiúsak” voltak, mivel még egy kislány és 4-5 fiú volt a játszótársam. Így nemcsak kockáztunk, ugráltunk, ,,bitykéztünk,” fára másztunk, hanem nyáron sokszor estig fociztunk, télen pedig gilicseztünk, majd felszerelést szereztünk és hokiztunk. Hol végezte tanulmányait? Tanulmányaimat a csíkdelnei Általános Iskolában kezdtem. Nagyon sok szeretettel gondolok vissza Kovács Ilona tanító nénire, aki nagy szeretettel és odaadással, szigorral tanított írni, olvasni, számolni, rajzolni és emberré formálni. Az elemi osztályt követően tanulmányaimat a csikpálfalvi Márton Ferencz Általános Iskolában folytattam. Már ekkor foglalkoztatott az a gondolat, hogyha nagy leszek, tanító leszek. Gyerekkorom másik kedvenc foglalatossága az állatok voltak. Sokszor gondoltam, hogy állatorvos vagy állattenyésztési mérnök is lehetnék. A törött lábú kisállatokat fasínbe kötöztem, minden beteg állatot kezeltem-gyógyítottam. Az általános iskolát a csíkszeredai Márton Áron matematika-fizika osztálya követte. Egy év után a sport osztályba tettek, mivel leigazolt atléta voltam. A tíz osztály elvégzése után a filológia-történelem osztályba felvételiztem, és azon a szakon érettségiztem 1978-ban. Osztálytársaim voltak Ferencz Károly volt kájonis könyvelőtanár és Tankó-Antal Katalin volt laboráns, akire mindig szeretettel gondolok vissza. Érettségi után felkészülve, az egyetemi vizsgáról lemaradtam, szerelem, család, gyerekek... Tanulmányaimat pár év múlva folytattam felcserélve, előbb család, majd karrier. Elvégeztem a közélelmezési asszisztens technikumot, majd az államvizsgámat a kereskedelmi-turisztikai közgazdasági szakon tettem le Nagyszebenben. Mikor fogalmazódott meg önben, hogy gyerekekkel szeretne foglalkozni? Kiskorom óta hol tanító, hol állatorvos szerettem volna lenni. A gyerekeket már kiskoromban szerettem, mindig irányító szerepet vállaltam, ha játékról volt szó. Három saját gyereket vállaltam, akiket nagy szeretettel, néha nehézségek közepette neveltem fel. Büszke vagyok rájuk, mert úgy gondolom, hogy sok mindent átadtam, beleértve a szülőföld iránti szeretetet is. Szeretek tanítani, számomra az oktató-nevelő munka minden nap egy kihívás, helytállás. A szaktantárgyak tanítása mellett a nevelői munkáról sem feledkezek meg. Diákjaim kérdéseire mindig nyitott vagyok, türelmesen meghallgatom és jó tanácsokkal próbálom ellátni őket. Számomra nincs ,,rossz diák”, mindenkiben van valami jó, értékes, csak fel kell ismerni, ki kell aknázni belőle.
-3-
Mióta tanít a Kájoniban? Az érettségi után hat hónapot tanítottam abban az iskolában, ahol én is tanultam (V-VIII osztály). A magasabb bérezésnek köszönhetően a város legnagyobb vállalatához, az IPICCF-hez mentem dolgozni bérelszámolónak, ahol 13 évet dolgoztam. Ezeket az éveket követte a ,,forradalom” utáni saját vállalkozás, aminek az irányítója voltam 17 évig. 1998-ban visszatértem a pedagógiai pályára mint kereskedelmet tanító szakoktató a Kájoni János Szakközépiskolába. Miután befejeztem elkezdett tanulmányaimat továbbléptem, vizsga vizsga hátán, így eljutottam a címzetes tanár I. fokozatáig (2007). Szeret olvasni? Mi a kedvenc könyve? Gyerekkoromban nagyon sokat olvastam. Egyik kedvenc időtöltésem volt. Volt olyan periódus az életemben, amikor csak meséskönyveket olvastam lefekvéskor a gyerekeimnek. A mindennapi munka mellett most kevesebb idő jut az olvasásra, de a vakációkat kihasználva mindig próbálok 2-3 könyvet kiolvasni. Kedvenc olvasmányaim a megható, érzelemdús, fantasztikus, sőt a történelmi regények is. Ma is az olvasás részét képezi a mindennapjaimnak. Gazdasági témájú könyveket is olvasok. Most olvastam a ,,Gazdag papa próféciája” című könyvet Robert T. Kiyosaki és Sharon L. Lechter szerzőktől. Szeret utazni? Melyek azok a helyek, ahová szívesen visszalátogatna? Családommal sokat utaztunk. Amikor a gyerekek kicsik voltak, a Fekete-tenger volt a kedvenc helyünk. A hegyek, az erdő, a virágos mezők, a hófödte dombok hétvégi kikapcsolódás volt, feltöltődés egy következő nehéz hétre. Amivel nem tudok betelni, az Budapest, éspedig a Lánchíd. Gyönyörű este, mikor kigyúlnak a fények, és a víz tükrében visszaadják azt a pompát, amire egész nap vágytunk. A környező országok fővárosait szeretném megnézni, főleg Párizsba szeretnék eljutni, ami eddig álomnak tűnt. Ha visszagondol az elmúlt évekre, mi az, ami büszkeséggel tölti el? Nagyon büszke vagyok a családomra, gyerekeimre, unokáimra, akiktől nagyon sok szeretetet kapok. Csodálatos érzés anyának, nagymamának lenni, figyelni, hogyan nőnek fel és viszik tovább, amit te elkezdtél, elképzeltél. Büszke vagyok a volt diákjaimra, akik elérték céljaikat és azokra is, akik a cél útján, a cél érdekében járnak–kelnek a nagyvilágban. Külföldről is telefonálnak, tanácsot, véleményt kérnek. Továbbá büszke vagyok a jelenlegi tanítványaimra is, akik szebbé, tartalmasabbá teszik napjaimat. A diákok között örök ifjúnak-fiatalnak érzem magam!
A Diáktanács egyik alelnöke lettem! Farkas Krisztina vagyok Madéfalváról. A „Zöld Péter” általános iskolából jöttem, jelenleg a X.B osztály tanulója vagyok, adminisztráció szakon. Szabad időmben zenét hallgatok, olvasok és táncolok. Nem ebbe az iskolába szerettem volna bejutni, de a sors így hozta, és most boldog vagyok, hogy ide járhatok. IX. osztály elejétől tagja vagyok a Diáktanácsnak. A gyűléseken, amikor tudtam, mindig részt vettem. Eleinte nem vállaltam feladatokat, a nagyobbakra hagytam ezt, inkább csak a háttérből figyeltem az eseményeket. Az iskolaújságba besegítettem, az Életutak című rovathoz kerestük fel osztálytársammal, Csáki Alpárral azokat a volt Kájonis diákokat, akik itthon maradtak, itt próbálnak érvényesülni, sikeres embereknek lenni.
-4-
Negru Réka tanárnő, a Diáktanács irányító tanára szólt, hogy megüresedett a diáktanács alelnöki posztja, és biztatott, hogy jelentkezzek. Az osztályfőnökömtől, Láposi Dia tanárnőtől megkérdeztem, hogy alkalmasnak talál-e erre a feladatra, azt mondta, hogy igen, és még pár osztálytársam is ugyanezen a véleményen volt. Így megtettem az első lépést. Leadtam a doszáromat. Majd második lépésként kampányoltam jó pár osztályban. Barátságosan és kíváncsian fogadtatok, majd megszavaztatok. Köszönöm bizalmatokat! Köszönöm, hogy megválasztottatok. Az iskolánk B épületében tanuló diákként azért is jelentkeztem, hogy az A és B épület diákjai közötti együttműködést segítsem, a közöttük lévő kapcsolatot szorosabbra fűzzem. Sajnos a B épület diákjai egy kissé kirekesztettek, nem csak azért, mert a két épület nem egy udvaron van, hanem azért is, mert minden ,,nagy esemény” az A épületben zajlik. Diáktanács alelnökként el szeretném érni azt, hogy a B épületbe járó diákok is több figyelmet kapjanak. Ne legyen az, hogy utolsókként értesülünk a dolgokról, hogy minden program csak az A épületben legyen megszervezve. Remélem, hogy sikerül ezen javítanom. Még egyszer köszönöm, hogy megválasztottatok. Kívánok egy jó iskolaévet, a IX.eseknek jó beilleszkedést, a végzősöknek pedig sok sikert az érettségihez! Farkas Krisztina, X.B
Am devenit vicepreședinte în Consiliul Elevilor Mă numesc Gligor Cristian, sunt elev în clasa a X-a A. Din clasa a IX-a, adică de anul trecut, fac parte din Consiliul Elevilor al liceului nostru. Înainte de a-mi începe studiile în cadrul acestei școli, am fost elev în Școala Gimnazială ”József Attila”, unde timp de doi ani am fost membru al Consiliului Elevilor din care un an președinte al acestuia. Eram în clasa a VII-a când ”am prins gustul” activității C.E. Anul trecut am organizat în școala noastră concursul ”Counter Strike” și am participat la bursa școlilor, unde am promovat școala. Am vizitat câteva clase de-a VIII-a cu scopul de a atrage cât mai mulți elevi în unitatea noastră de învățământ. Consider că această activitate a fost una de succes. Sper că în acest an, cu ajutorul vostru, vom reuși să ”cucerim” și mai mulți elevi. Cu sprijinul vostru, în acest an am putut ocupa poziția de vicepreședinte al Liceului Tehnologic ”Joannes Kajoni”. Vă mulțumesc pentru încrederea acordată!
-5-
Sper că în acest an vom colabora și vom reuși să organizăm mai multe programe interesante. Dacă aveți propuneri, idei referitoare la activitatea consiliului elevilor, bursa școlară, programele organizate de acesta, căutați-mă in clasa a X-a (clădirea A, sala nr. 9). Vă aștept mereu cu deschidere, vom dezbate împreună propunerile, ideile voastre și vom încerca împreună să le realizăm. Vă urez un an școlar plin de succese, iar pentru colegii noștri din anul terminal rezultate foarte bune la examenul de bacalaureat! Remélem, az idén együtt tudunk működni és sikerül még több érdekes és szórakoztató programot szerveznünk. Kívánok mindenkinek egy sikeres tanévet, jó tanulást! Gligor Cristian, X.A
Ez történt… Eficientizarea procesului de predare-învățare prin intermediul materialelor didactice În data de 23 septembrie 2016, în cadrul unui moment festiv găzduit de biblioteca școlii noastre, a avut loc înmânarea materialelor didactice achiziţionate prin proiectul „Predare-învăţare interactivă prin intermediul planșelor, cărților de specialitate”. În urma derulării acestui proiect depus de Fundaţia ”Joannes Kajoni” şi finanțat de Consiliul Judeţean Harghita s-au achiziționat dicționare, culegeri de teste, planșe, cărți de specialitate. Proiectul interdisciplinar a vizat disciplinele limba și literatura română, matematica și informatica, iar printre obiectivele urmărite se numără creșterea eficienței procesului de predare-învățare prin utilizarea materialelor didactice, sporirea interactivității orelor, precum și îmbunătățirea procentului de promovabilitate în ceea ce privește examenul de bacalaureat la limba și literatura română, matematică, respectiv informatică. Cărțile de specialitate, dicționarele și culegerile de teste achiziționate în urma acestui proiect pot fi împrumutate de la biblioteca școlii, astfel un număr mare de elevi și profesori pot avea acces la aceste materiale didactice. Planșele tematice pentru orele de limba română și matematică vor fi afișate în săli de clase, iar vizualizarea lor zilnică favorizează întipărirea informațiilor în memoria elevilor, contribuind și la o sistematizare a cunoștințelor dobândite. În ceea ce privește limba și literatura română, planșele procurate cuprind noțiuni de teorie literară, indispensabile în pregătirea la examenul de bacalaureat, precum și elemente de morfologie și sintaxă pentru învățarea limbii române. Prin folosirea dicționarelor bilingve ( român-maghiar și maghiar-român) este încurajată îmbogățirea vocabularului cu expresii necunoscute, facilitându-se astfel dialogul elevilor cu textele literare românești.
-6-
La orele de matematică, prin utilizarea culegerilor de teste, elevii vor avea posibilitatea să însușească mai bine tipurile de teste, exerciții, familiarizându-se cu cerințele examenului de bacalaureat. Afișarea planșelor în sala de informatică contribuie la aprofundarea cunoștințelor elevilor legate de componentele și funcţionarea calculatorului,
înlesnind promovarea probei de competenţe digitale la examenul maturităţii.
Mulțumim Consiliului Județean Harghita pentru sprijinul acordat în acest proiect educațional. Echipa de proiect: dr. György Géza-Árpád, Kiss Csilla și Nagy Ildikó
Makói kirándulás Kolitalálkozó 2016 Hét iskolatársammal együtt lehetőségem volt eljutni Magyarországra, egy csodálatos kirándulásra. Szeptember 28-án reggel 7 órakor indultunk, útközben megálltunk Nagyszebenben. Ez a város mindannyiunknak tetszett, hiszen rendezett és tiszta volt. A központban épp az őszi fesztivál volt, ahol a vidámparkot is kipróbálhattuk. Aztán megálltunk még Aradon, megnéztük a várost, ez a város is tetszett nekünk. Estére megérkeztünk Makóra, a Pulitzer József Kollégiumba, ahol már vacsorával vártak, és ahol sok új barátot ismertünk meg. A második nap focimeccsekkel indult. Három csapattal játszottunk, (Szentesi Kollégium, Hódmezővásárhely Kollégium és a makói Pulitzer József Kollégium csapataival). Mindenki ügyesen teljesített, összeszoktunk, megismertük egymás erősségét. Hódmezővásárhely Kollégium csapata nyert, mi harmadikok lettünk, aminek örültünk, hiszen azt hittük, utolsók leszünk. Délután ellátogattunk a Maros-parti kalandparkba. Itt mindenki mászhatott, csúszhatott, mint a Balu Parkban. Mindannyiunk legnagyobb félelme az inga volt, de félretettük félelmünket, és mindenki „leengedte” magát az ingán. Az estét Makó egyik specialitásával zártuk, a hagymalevessel. A harmadik napon az Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékparkba látogattunk el, ahol megnéztük a Feszty-körképet. Mindannyiunkat elvarázsolt az életszerűsége. A kép életszerűségét a műhöz kapcsolódó hanghatások és a beépített díszlet erősíti, melyet néha meg sem lehet különböztetni az eredeti képtől. Ópusztaszeren lehetőségünk volt megtekinteni egy falumúzeumot is, ami élethűen illusztrálta a régen itt élő emberek életét.
-7-
Délután ellátogattunk Szegedre. A városnézés után ellátogattunk az Árkád plázába, ahol egy óra állt rendelkezésünkre, amit ki is használtunk. A nap végén egy pizzázóban vacsoráztunk. Aztán eljött a nap fénypontja, az éjszakai fürdőzés Makón, a Hagymatikumban. Itt egészen éjfélig fürdőzhettünk, szaunázhattunk, kikapcsolódhattunk. Negyedik nap már indultunk is haza. Útközben megálltunk Gyulafehérváron, ahol épp egy „Food Festival” volt, ami nagyon tetszett nekünk. Estére már itthon is voltunk. Köszönjük Cseke Zsuzsánna, Fazakas István, Antal András kísérő tanárainknak ezt a csodálatos kirándulást.
Kájonis csapattagok: Gheorghiță Réka – XI. B Jánó Hilda – XI. D Szász Ildikó - X. C Antal Orsolya – X. C Rodé Elvira – XI.A Opra Cintia – X. C Potyó Erzsébet – XI.A Járka Angéla – XI.B Fazakas István – Edző, felkészítő tanár
Opra Cintia X C.
Újabb választások Az elmúlt időben újabb választások folytak iskolánk falai között a diáktanácsot illetően, hiszen a számtalan részleg mellett új alelnökökre is szükség volt a DT vezető tanácsába. Mivel iskolánkban két nyelven folyik az oktatás, szükségszerűnek találtuk, hogy az alelnökök egyike a román tagozat képviselője legyen. Az alelnöki tisztségek betöltésére három jelentkező volt, akiket a doszárok leadása, majd a kampány lefolyása után a szavazásotokra is bocsájtottunk. A ti döntésetek szerint a román tagozat képviselője Gligor Cristian, X.A osztályos tanuló lett, míg a másik alelnök Farkas Krisztina a X.B-ből. Míg az alelnök-választás iskolaszintű, urnás, titkos szavazás volt, addig a Diáktanács megüresedett részlegeinek is meg kellett választanunk a felelőseit, melyet már a diáktanácshoz tartozó tanulók szavazhattak meg a DT gyűlésen. Az ők döntésük alapján tehát az új iskolarádiós Erőss Dávid (IX.A). A sportfelelős Silló Orsolya (XI.C) egy új társat kapott, aki nem más, mint Ferencz Antal (XI.C). A kulturális felelősünk a tavalyi színjátszókör vezetője, Gál Renáta (XI.C) lett, mivel az ő tevékenysége igencsak összefügg ennek a részlegnek a tennivalójával. A pénzügyi felelős Márton Alexa (X.A) lett, míg a diákok ügyvédje Kassay Levente (IX.C).
-8-
Az új részlegvezetők mellett a tavaly megválasztott felelősöket arra kértük, hogy számoljanak be éves tevékenységükről, hiszen ennek alapján dőlt el, hogy érdemesek-e szerepkörük megtartására. Ez alapján Demény Norbert (XI.C), Bálint Kinga (XI.D) és Voica Adrian (XI.E) maradtak a PR felelősök, Silló Orsolya (XI.C) a sport felelős, Petrikó Aliz (XI.B) pedig a titkár. A választások nagyon gyorsan lezajlottak, amely után Diáktanácsunk újult erővel ismét belekezdhet a tevékenységek szervezésébe. Laczkó Nóra a Diáktanács elnöke
Biztonságosabb online Október 18-án rendhagyó osztályfőnöki órák meghívottai voltak a Juventutti Alapítvány tagjai. Az előadás témáját a Biztonságosabb online elnevezésű program képezte, melyet Balázs Brigitta és Prázsmári Timea előadásában tekinthetett és hallgathatott meg a X. C, valamint a XI. A osztály. Iskolánk multimédia-termében zajló interaktív előadás olyan témakörben nyújtott információt, amely a mindennapjainkban is alapvető szerepet játszik: a közösségi médiák biztonságos használata. Osztályunk minden tagja kapott két kicsi kártyát, mely egy "like" valamint egy "dislike" jelet tartalmazott. Ezeket a kártyákat kijelentéseknél használhattuk, ha a kijelentéssel egyetértettünk, akkor a "like" jelet kellett felmutatnunk, ellenkező esetben a „nem kedvelem” jelet. Érdekesnek találtuk ezt a feladatot. A két nagyon kedves előadó sok hasznos információval, tanáccsal látott el bennünket. Megmutatták, hogy adatainkat hogyan tudjuk biztonságossá tenni, hogyan kommunikáljunk tudatosan online. Beszéltek arról is, hogy az online bántalmazásnak különböző formái vannak, és a következményei lehetnek kevésbé, de akár nagyon súlyosak is. Számos példát hoztak fel minden online bántalmazásra, amelyekkel persze találkoztunk mi is már. A szemléletes, információkban gazdag tájékoztatás alatt rájöttünk arra, hogy mennyi csapdába eshetünk a közösségi média által. Utolsó feladatként néhányan az osztályból "smiley" fejeket kaptunk, amelyeket egy sértő megjegyzésnél kellett felhasználnunk úgy, hogy az adott kommentre úgy reagáljunk, hogy a válaszunk megfeleljen az adott "smiley" hangulatával. Mindenki sikeresen teljesítette a feladatot. Mi hasznosnak véljük ezt a rendhagyó osztályfőnöki órát, mert sok új információt és tanácsot kaptunk. Hálásak vagyunk a két előadó hölgynek azért, amiért megtiszteltek jelenlétükkel, és sok fontos dolgot tanítottak nekünk. Az interaktív előadás által segítséget nyújtottak abban, hogy a jövőre nézve elkerülhessünk a csapdákat az online közösségi médiákon. Mi már tudjuk, hogyan internetezzünk biztonságosan! Simon Anita, Sándor Lídia, XI.A
-9-
Osztályfőnökünk jóvoltából egy különleges, nem szokványos osztályfőnöki órán vettünk részt, melynek témája a biztonságos internetezés volt. Az előadásnak helyszínt adó multimédia-teremben két fiatal hölgy fogadott bennünket. A beszélgetés vezérgondolatát a nagy közösségi hálózat, a Facebook képezte, melyet minden korunkbeli fiatal ismer, csak nem biztos, hogy elég biztonságosan használ. Érdekes volt, hogy véleményünket „like” vagy „dislike” jel felnyújtásával nyilváníthattuk ki. Figyelmünket felhívták arra, hogy ami a Facebookra felkerül, az ott is marad, még akkor is, ha letörlöd és letiltod magad. Biztonságosabbá tehetitek ti is a saját fiókjaitokat úgy, hogy a BeállításokBiztonság menüben figyelmesen elolvastok minden javaslatot és lehetőséget, majd követitek az utasításokat. Továbbá a Beállítások gombnál megtalálhatjuk az Adatvédelem ikont, ahol beállíthatjátok, ki láthatja a dolgaitokat, ki léphet veletek kapcsolatba, ki találhat rátok a Facebookon. Ha visszaélnek a feltöltött fotóddal, csak annyi a dolgod, hogy rákattintasz a kép alatt található Lehetőségek gombra. Itt eltávolíthatod a jelölést, és jelentheted a képet is, amelyhez legalább 8-10 jelentésre lesz szükséged ahhoz, hogy a Facebook kivizsgálja a felhasználót. Hasznos volt számomra ez az óra, mert sok információt tudtam meg a Facebookról, és így, az új ismeretek birtokában úgy érzem, biztonságosabban tudom használni az internetet. Opra Cintia X.C
Az 1956-os forradalomra emlékeztünk Iskolánk is bekapcsolódott az 1956-os szabadságharc elesettjei, a forradalmat követő megtorlás magyarországi és erdélyi mártírjai előtt tiszteletüket leróvó városi megemlékezés-sorozatba, amelyet Csíkszereda önkormányzata, a Magyar Köztársaság Csíkszeredai Főkonzulátusa és a Volt Politikai Foglyok Szövetsége szervezett. Október 22.-én, szombaton este a magyar főkonzulátus melletti 1956-os téren található Gloria Victis emlékműnél szervezett ünnepség lezárásakor Kelemen Hajnalka és Váncsa Beáta, XI.D osztályos tanulók kíséretében helyeztem el az emlékezés koszorúját az iskolánk nevében, majd Bálint Kinga és Lackó Nóra XI. D osztályos tanulókkal vasárnap 15.00 órától Rendhagyó történelemórán vettünk részt a Petőfi Kávéházban, ahol a csíki ’56-osok – Kelemen Csongor, Vorzsák János és Nagy Benedek - meséltek a kálváriájukról.
- 10 -
Csütörtökön, október 27-én iskolánk volt tanárját, Nagy Benedeket köszöntöttük körünkben, akit 1956-ban ötévi börtönre ítélték el, mert harmadéves történész hallgatóként részt vett a Bolyai egyetem reformprogramjainak a kidolgozásában. Mesélt az ötvenes évek börtönvilágáról, amely különös volt: nemcsak a félholtra veretések miatt, hanem mert a kultúra színhelye is volt, mert papok, egyetemi tanárok, filozófusok és egyetemisták kerültek ide, ahol egymást nyugtatták és tanították, ki-ki a maga szakjára. A túléléshez azonban más erőtartalékokra is szükség volt. Hogy milyenekre? Erre hívta fel a figyelmünket visszaemlékezésében, ezt hadd tolmácsolják a résztvevő diákok közül néhányan: „2016. október 27-én Nagy Benedek, volt történelem szakos tanár úr mesélt nekünk élményeiről az ’56-os forradalommal kapcsolatosan. Minden tiszteletem Benci bácsié, mivel 5 évet bírt ki a börtönben úgy, hogy ártatlanul ítélték el, csak azért, mert példát akartak statuálni. Amit ő átélt, az valami borzalmas. Véleményem szerint nagy hit és erő kellett a túléléshez. Mondta Benci bácsi is, hogy ha nem részesült volna abban a nevelésben, amelyben a szülei nevelték, akkor esélye sem lett volna a túlélésre. Akkor ő is nekifutott volna a drótkerítésnek, hogy az őrök lelőjék, ahogyan sokan tették. Úgy vélem, Benci bácsinak nagyon erős hite és nagy lelkiereje volt, illetve van.” Both Emőke, XI. C „Nagyon tetszett, ahogyan Benci bácsi elmesélte, hogy milyen élet volt Romániában 1956-ban, mit kellett megéljen ártatlanul a vallatások és a börtönévei alatt. Kiemelte, hogy kényeskedve, hit nélkül ő is ott halt volna meg a bajtársaival, s nem élne köztünk lassan 80 évesen. E rendhagyó történelemórának számomra az az üzenete, hogy ne legyek válogatós, higgyek Istenben, és becsüljem meg azt, amim van, valamint örüljek, hogy szabadon véleményt nyilváníthatok, szabadon élhetek.” Bogos Terézia Júlia, IX. G
„Az, hogy Benci bácsi részese volt ennek a történelmi eseménynek, sokat jelent számomra, egészen másként mutatta be ezt a korszakot, mint ahogy egy hagyományos történelemórán tanulunk az eseményről. Személy szerint engem az érintett meg a leginkább, ahogyan elmesélte, miként kellett kukoricát kapálnia a Duna-deltában, földet lapátolnia a gátépítésnél a kényszermunka során, a kiadott napi munkát még jó erőben sem lehetett volna elvégezni, nemhogy kiéheztetve.” Szabó Bence, IX. G „Nagyon érdekesnek találtam Benci bácsi beszámolóját az ’56-os eseményekről és sok új információt tudtam meg arról, hogyan élték ezt meg Romániában, főként Kolozsváron. Kevésnek találtam az 50 percet erről a témáról, szívesen hallgattam volna még tovább.” Gál Renáta, XI. C Én személy szerint köszönöm szépen a tanulók és a kollégák nagyfokú érdeklődését. „Ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak.” Bartis Erika, történelem szakos tanárnő
- 11 -
’56 egy újabb prizmán keresztül A fiatalok többsége mára már úgy gondolja, hogy számára már nincsen semmi új a történelem színpadán, ami az ’56-os forradalmat illeti, nem szolgálhatnak semmi újjal, hiszen minden évben ugyanaz az információ lesz feltálalva eléjük más-más csomagolásban. Mi is így hittük ezt, egészen október 23-ig, amikor is volt szerencsénk részt venni egy rendhagyó történelemórán a Petőfi Kávéházban, amelyet Ferencz Salamon Alpár, történelem szakos tanár tartott. A kétórás élő történelemóra nyitóakkordja George Orwell 1984 című regényéből vett részlet volt, mely nagyszerűen megvilágítja az akkori viszonyokat a gondolatrendőrség fogalmán keresztül. Onnan idézve: ‘’A háború: Béke A szabadság: Szolgaság A tudatlanság: Erő’’volt. Az 1956-os forradalom 60. évfordulójának megemlékezésén egy olyan prizmán át világították meg számunkra az akkoriban történt eseményeket, amilyenen keresztül még nem nyílt lehetőségünk rá. Hiszen a rendezvény nem csak a felolvasott adatokból, hanem olyan ’56-os ‘’hősök’’ élményeit hallgathattuk meg, akik ma is köztünk élnek, a forradalom idején pedig velünk egyidős, vagy pár évvel idősebb gyermekek voltak. Számtalan személyes tapasztalatot hallhattunk, mind elmesélték a jelenlévőknek, hogy milyen semmiségek miatt hurcolták meg őket (kétperces kapuban lefolytatott beszélgetésből írt többoldalas koholt vád, egyetemi diáktanácsban tevékeny részvétel), melyek persze csak ürügyek voltak arra, hogy elrettentsék az otthon maradottakat. Laczkó Nóra, XI.D
Szabálytalan szabályok az életre Az idei tanévben is megrendezésre kerül az az előadássorozat, amely az élet dolgairól szól, vagyis arról, amit kiszorít a tananyag, amire nem jut idő az órákon. A kéthavonta tervezett előadásokra olyan közéleti személyiségeket hívunk meg a Diáktanács nevében, akik életpályájukkal értéket teremtettek, és ez által példaképeink lehetnek. Gyertek el az előadásokra, hogy beszélgessünk, és együtt gondolkodjunk a sikerről, másságról, hitről, családról, vagyis mindarról, amiről a mindennapjaink szólnak.
Motivációs előadás Az iskola másképp hét előtti kedden négy osztály (IX.B, X.A, X.D, XI.A) részt vehetett a Szabálytalan szabályok az életre előadássorozat első rendezvényén, Nagy Hunor motivációs előadásán. Már második alkalommal tart iskolánkban előadást, hiszen a múlt tanévi nagy sikernek örvendett, ezért szerepelt most is a meghívottak között. Az Életutak című rovatban is bemutatkozott a 2015/4. lapszámunkban.
- 12 -
A WABBA testépítő világbajnok, iskolánk volt diákja, saját élményei, tapasztalatai és életstílusa bemutatásával arra próbált motiválni, hogy semmi sem lehetetlen, még ha hosszas, kemény munka árán is teljesítenünk kell azt, amit akarunk, ami az álmunk, és nem szabad külső befolyás miatt alábbhagyni ezekből a vágyakból. Ha jobb eredményt szeretnénk, ne a csodát várjuk, hanem tegyünk érte még többet, lépjünk ki a komfortzónánkból! Ha kell, bukjunk el többször is, de tanuljunk meg felállni, vonjuk le a tanulságokat és csináljuk másképp! Nem másokat kell legyőzni, hanem önmagunkat, nap mint nap, ha ezt tesszük, akkor bajnokok leszünk! “Ha azt teszed, ami könnyű, az életed nehéz lesz. Ha azt teszed, ami nehéz, az életed könnyebbé válik.” – biztatott bennünket.
Az előadás a következő alapfogalmakra épült: álmok, munka, gondolkodás, áldozatok és kitartás. Mindezekkel az előadó azt érzékeltette, hogy mi is kell igazán ahhoz, hogy az életben előre haladjunk, sikeresen teljesítsünk. A gondolkodásmódunk például nagymértékben meghatározza életünket. Magunkban dől el, mennyire akarjuk azt a célt elérni, amelyet kitűztünk, mennyire vagyunk kitartóak, hagyjuk-e, hogy mások változtassanak terveinken. Érdekes történeteket mesélt magáról, arról, ahogy diákként kereste, hogyan tűnhet ki a társai közül, hogy végül megtalálja a munkáját, hobbyját is egyben, a testépítést. Véleménye szerint nem tudunk mindenben jók lenni, ezért azt javasolta, hogy arra fókuszáljunk, ami érdekel, és a felelősséget ne hárítsuk másra. Ugyanakkor több olyan sportolóról is mesélt, akik a lehetetlennek tűnő akadályokat nem adták fel, hanem leküzdötték azokat. Ilyen Diana Nyad úszónő, Sir Roger Bannister hosszútávfutó, valamint Aimee Mullins paralimpikon és modell története. Szerintem azok, akik hallgatói voltunk ennek a kétórás előadásnak, ha egy kicsivel is, de motiváltabbak, határozottabbak lettünk, és Nagy Hunor példájából kiindulva rájöttünk, hogy akaraterővel, kitartással meg lehet valósítani azt, amit igazán akarunk. Nekem az tetszett a legjobban, hogy az előadó mondandóját egyszerűen, érthetően és érdekesen adta át, nem unatkoztam azalatt, amíg ő beszélt. Közvetlensége és humora magával ragadott bennünket, így a végén vastapssal (és szerény ajándékkal) köszöntük meg, hogy ilyen módon bátorított céljaink megvalósítására. Ezúton szeretném megköszönni Bartis Erika tanárnőnek, az előadássorozat ötletgazdájának és Tőkés Éva pszichológusnőnek a kitartó munkájukat. Palencsár Karola, X.D
- 13 -
„Határtalanul” szegedi osztálykirándulás 2016. október 13. és 16. között a X. D, valamint a X. B osztály szegedi kiránduláson vett részt a Határtalanul pályázat keretén belül. Mindannyian izgatottan vártuk az indulás időpontját. Az út hosszú és fárasztó volt, ezért nagyon vártuk már, hogy megérkezzünk. Útközben meglátogattuk az aradi vértanúk szoborcsoportját, majd lélekben feltöltődve indultunk tovább. Magyarországon a fehértói Halászcsárda és Panzióban voltunk elszállásolva. A megérkezésünket követő napon bemutatták Szeged nevezetesebb helyszíneit. Délelőtti városnéző sétánk a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtárral zárult, ahonnan tovább indultunk, hogy megebédeljünk és találkozzunk a Hansági Ferenc Szakképző Iskola néhány IX. osztályos diákjával. Innen a város szobrait, nevezetesebb épületeit indultunk el megnézni, melyekről az ottani diákok meséltek. Este, a szálláshelyünkre visszatérve, már mindenki nagyon fáradt volt, de mindezt pótolta a sok élmény, melyben részünk volt. Szombat reggel az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba indultunk, ahol már több időt töltöttünk el. A Feszty-körkép látványa nagy hatással volt mindannyiunkra. Az emlékparkban két csoportra osztottak minket, és egy-egy foglalkozáson vettünk részt. Egyesek az irodalomtudásukat csillogtathatták meg, míg mások egy kiállításon vettek részt, ahol régies ruhákba beöltözve visszarepülhettek az időben. A Szegeden és környékén töltött napok hamar elteltek, viszont nagyszerű élményekkel gazdagodva térhettünk haza. Izgatottan várjuk a szegedi diákokkal való találkozást, hiszen áprilisban, a pályázat keretében, ők is meglátogatnak bennünket. Benchea Emilia, X.D
- 14 -
2016-os Gólyabál Sziasztok, Tamás Kata vagyok a XII.A. osztályból. Én is részt vettem az idei Gólyabál szervezésében, és nem bántam meg. Sok új tapasztalatot és barátot szereztem ez alatt a pár hét alatt, hatalmas élmény volt a számomra. Eleinte féltem, mert még soha nem vettem részt ilyen és ehhez hasonló esemény szervezésében, viszont egyben kíváncsi is voltam, hogy itt meg tudnám-e állni a helyemet. Őszintén megvallva, nem volt olyan könnyű, mint amilyennek kívülről kinézett, rengeteg munka volt benne. Amikor először mentem be a Gólyaválogatásra, izgultam, hogy vajon össze tudjuk-e ezt hozni és jó szervezőik leszünk-e a gólyáinknak. Mindenki ezért dolgozott, minden egyes nap próbáltunk, és biztattuk a gólyáinkat, hogy nem kell féljenek, mi bízunk bennük, és nem ok nélkül. Nagyon büszke vagyok a gólyáinkra, nagyon ügyesen megállták a helyüket, és ezt minden szervező így gondolja. Eleinte kevesen voltunk, akik azon igyekeztünk, hogy egy színvonalas és jó Gólyabált tudjunk megszervezni. Ebből a kicsi közösségből aztán egyik percről a másikra egy nagy család lett. Mindig számíthattunk egymásra, minden helyzetben. Örülök, hogy ilyen élményekkel fogok elballagni majd. Gólyabált szervezni nem egyszerű, de nem lehetetlen. Rengeteg munka és akaraterő kell hozzá, gólyáknak és szervezőknek egyaránt, ez töltötte ki a napjainkat. Délutánig tanultunk és délutántól estig próbáltunk. Nem bántam meg, még egyszer végigcsinálnám. Talán a gólyáinkon lepődtünk meg a legjobban, mivel nagyon éretten tudták kezelni a helyzetet, minden próbán a maximálisat próbálták kihozni magukból, és ez sikerült is, nagyon ügyesen helytálltak a színpadon, minden félelmük ellenére bátran kiálltak és megcsinálták. Voltak mélypontjaink, nekünk, szervezőknek is, volt olyan, hogy nem tudtuk mit csináljunk, de aztán mindig közösen megoldottuk. Végül csak annyit szeretnék mondani, hogy megéri szervezőnek lenni, olyan dolgokat tanulhatsz, olyan tapasztalatokat szerezhetsz ez alatt az idő alatt, amit nem tanítanak neked meg az órákon, megtanultuk kezelni a váratlan helyzeteket és a felmerülő problémákat, ugyanakkor azt is megtanultuk, hogy ne féljünk segítséget kérni egymástól, ne féljünk elmondani a véleményünket, és ki tudjunk állni magunkért. És ezek a tapasztalatok megmaradnak. Tamás Kata, XII.A
- 15 -
A Gólyabálról Számomra nagyon jó élmény volt a gólyabál, és nagyon jó érzés volt gólyának lenni. Először nem akartam elmenni a gólyaválogatásra, mert féltem, de visszagondolva, egyáltalán nem bántam meg, sőt, örülök, hogy a barátaim unszolására elmentem, mert olyan élményekben volt részem, amelyekben azoknak a IX. osztályosoknak nem, akik nem jöttek el a gólyaválogatásra és nem lettek gólyák. Talán ami a legfontosabb, hogy mindannyian bekerültünk egy olyan társaságba, ahol mindenki szeret mindenkit, és ha találkozunk, még mindig ugyanúgy örülünk egymásnak és beszélgetünk, mint a gólyapróbák ideje alatt. Nagyon megbántam volna, ha nem lettem volna gólya. Igaz, az elején a próbák elég nehezen mentek, volt, amikor feszült volt a hangulat, de mindannyian tudtuk, hogy ez majd a hasznunkra fog válni és így is lett. Talán az utolsó napok voltak a legnehezebbek, mert mindenki izgult, idegeskedett, hogy fog-e sikerülni, nem beszélve az utolsó pár óráról. Én is nagyon izgultam, amikor elkezdődött az előadás, azt éreztem, hogy ez nekem nem megy, nem akarok kiállni a színpadra, de amikor elmondtuk a bemutatkozó szövegeket, megkönnyebbültem, mert láttam az embereken, hogy élvezik, és hatalmas erőt adott az, hogy láttam a színpadról a barátaimat, akik szurkoltak nekünk. Kimondhatatlan érzés volt, amikor kimondták, hogy második helyezést kaptunk, egyáltalán nem számítottam erre sem én, sem a párom, óriási büszkeséggel tölt el, megérte a sok befektetett időt és türelmet. Ezúton is köszönöm/köszönjük a szervezőknek a sok türelmet, és a tanároknak, hogy elnézőbbek voltak velünk és támogattak minket. A jövő évben és azután is biztatni fogom az ide érkező barátaimat, ismerőseimet, hogy legyenek gólyák, mert valóban egy hatalmas élmény. Halmágyi Hilda, IX.A Nekem mindenki azt mondta, hogy érdemes gólya lenni, így hát meg is próbáltam. Amikor a válogató volt, megkérdezték, hogy miért szeretnék gólya lenni. Én azt mondtam: ,,Azért, mert jó buli'' . Másnap megtudtam, hogy gólya lettem. Igazából csak ezután nyert értelmet a ,,jó buli” kifejezés. Elkezdődtek a próbák, ahol sokat nevettünk, hülyéskedtünk, voltak azonban rossz napjaink is, de ez egyértelmű: nem lehet minden tökéletes ...akkor nem lenne igazi. Ez idő alatt az egész csapat összerázódott. A próbák előtt nem ismertem senkit az iskolából, de itt barátokat szereztem. Amikor közeledett a bál, kicsit stresszesebb lett mindenki. Többet próbáltunk, ami igazság szerint elég fárasztó volt, de biztos, hogy megérte. A XII-esek csak jót akartak nekünk, és egy nagyszerű bált szerveztek. A gólyabál napján még nemigazán fogtam fel, hogy pár óra múlva többszáz ember előtt lépünk fel, viszont amikor a sok ember kezdett szállingózni befele, kicsit ideges lettem. Az izgalom tetőfoka akkor következett be, mikor kijelentették, hogy álljunk a helyünkre, mert kezdünk. Nagyon féltem, de utólag kiderült, nem volt amiért. A párom mindenben segített, és a szervezők is sokat biztattak, segítettek, tanácsokat adtak. Ahogy kiléptem a színpadra, a szívem nagyot dobbant, de pár perc múlva én is megnyugodtam. Az átöltözésnél féltem, hogy nem lesz időm, de a ,,mentorom” végig ott volt, és segített. Amikor az estélyi ruhában mentünk ki a színpadra, azt gondoltam, milyen hamar vége az egésznek, és hogy akárhányszor újra csinálnám, aztán amikor bejelentették, ki a harmadik, második, különdíjas, örültem a társaim sikerének, de szomorú is voltam, azt hittem, már mindegy, elsők úgysem lehetünk, de ekkor kimondták az általunk alakított színészek nevét… nem hittem el.
- 16 -
Nagyon örültem, hogy megnyertük, de ez közel sem lett volna így a gólyapárom, a gólyatársaink tanácsai, mentoraink és a többi szervező biztatása, segítsége nélkül. Nekik egytől egyig köszönök mindent, a sok segítséget, a kitartást, és hogy a barátaim lettek. Tudom, hogy rájuk mindig számíthatok. Mihály Adrienn, IX.C
- 17 -
Megkérdeztük a Kájonisokat Mi a véleményed a Kájoniról? Örülök, hogy bejutottam, a Kájoni volt az első választásom, és minden úgy van ahogy azt vártam, az egyetlen dolog amit hiányolok, az egy kávéautomata. B.R.-egy kilencedikes tanuló Az igazat megvallva pozitívan csalódtam mind a tanárokban, mind az iskolában, ugyanis, amit eddig a Kájoniról hallottam, hát őszintén az volt, hogy a tanárok karót nyeltek, és a kártyás rendszer hagy némi kívánnivalót maga után, de ezzel szemben a tanárok nagyon jó fejek, és a kártyás rendszer még nem működik, szóval az is jó. Egy tanuló, aki névtelenséget kért Mit gondolsz a Diáktanácsról és tevékenységéről? Szerintünk a DT kitesz magáért, már csak abból kiindulva, hogy egy ilyen nívós újságot ad ki, mint a Kájonisok lapja, amit sokan sajnos nem becsülnek meg. X.B osztály Milyen volt az iskolakezdés? Szerintem jó dolog az iskolakezdés, mert találkozunk osztálytársainkkal, régi barátainkkal, ismerőseinkkel és kedvenc tanárainkkal. Nagy Orsolya XI.B Mit a véleményed a „kártyás rendszerről” ? Szerintem pocsék, mert hogyha a B épületbe jársz, órára sem mehetsz, ha nincs kártyád, vagy ha reggel 7-re kell menj és nem vittél tízórait, akkor egész nap éhes leszel, és nem fogsz tudni az órákon figyelni. Niki Én szeretem, az egyedüli problémám az, hogy ha nem vittél, nem tudsz tízórait venni. Bogos Orsolya XI.B Mi a véleményed a Kájonis gólyabálról? A gólyabál véleményem szerint jó volt. Vicces volt, és nagyon tetszett, bár egy-két gólya túl szégyenlősnek tűnt. X-es diák Nem tetszett, mert - érthetetlen módon - a vége nem volt méltó egy Kájonis gólyabálhoz. X-es diák Ez volt az első alkalom, amikor Kájonis gólyabálon részt vettem, és nagyon tetszett a témája, de persze nincs mihez hasonlítanom. X-es diák Szerintem unalmas volt, mert a szervezése sok kívánnivalót hagyott maga után, de a témája nagyon tetszett. XI-es diák Nekem az egész gólyabálból csak a díszlet tetszett. XI-es diák Nagyon tetszett, és véleményem szerint jó volt. A gólyák ügyesek voltak, és a díszlet is jól sikerült. XII-es diák Kérdezett: Csáki Alpár, X.B
- 18 -
Megmérettettünk „Isten kezében” szavalóverseny Idén lett egy évtizede, hogy megrendezésre került az „Isten kezében" nevű szavalóverseny a Segítő Mária bentlakásos iskola dísztermében. Nyolc csíkszeredai iskolából jelentkeztek magukat megmutatni vágyó lelkes fiatalok, hogy a nagyérdeműt elkápráztassák olyan versek mondanivalójával, ami Isten szeretetéből fakad. Szoros mezőny volt, a IX-X és XI-XII. osztályos diákokat külön díjazták. Mint tavaly a Pilátus, idén is volt olyan vers, ami a kelleténél talán többször került meghallgatásra: az idei kedvenc József Attila Istenem című remekműve volt. Személyes véleményem szerint ez a szavalóverseny nem igazán hozta azt a formát, amit szeretett volna, vagy amit eddigi éveiben elért, - már a szavalók terén. Mindenki ügyes volt és felkészült, de nekem hiányzott az a plusz, amit eddig minden szavalóversenyen megkaptam. Amikor kiráz a hideg. Most sajnos egyszer sem kaptam meg ezt az élményt, és ezt bántam a legjobban. Iskolánkat idén is képviselték diákok, akik közül ketten helyezést értek el: Bara Tamás (XI.C) III Díj, Gál Renáta (XI.C) II. Díjjal büszkélkedhetett. Jövőben, remélem, pótolva lesz, ami idén elmaradt, ezért pedig mi kell sokat tegyünk, a szavalók. Köszönöm a figyelmet. Gál Renáta, XI.C
- 19 -
Irodalom Ilyen nagy dolog a szabadság? „Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik – Ők, akik örökségbe kapták –: Ilyen nagy dolog a Szabadság?” (Márai Sándor: Mennyből az angyal) A napokban emlékeztünk az 1956-os forradalom 60. évfordulójára, ezt az évet az emlékezésnek szánják. Számtalan portrét láthatunk olyan emberekről, akik átélték az eseményeket, csodával határos módon túlélték a tragikus napokat, van, aki a tömegsírból a hullák közül került vissza az életbe, mert az őr észrevette, hogy megmozdult a kisujja, vagy az a nő, akit negyven kilósan egy orosz vallatótiszt küldött ki Ausztriába, és számtalan, aki csak most mesélhet szabadon az átélt szörnyűségekről. Mai ésszel szinte elképzelhetetlen, hogy az ember hogy ki tud vetkőzni magából, ha műveltsége nem áll egyenes arányban a hatalmával. Embertorzító idők voltak, a téveszmék útján való tévelygésről. Számtalan irodalmi mű, film próbálja visszaidézni ezeket az éveket, ki hogyan látta, látja e kort. A Szabadság, szerelem című filmet bizonyára ismeritek, én most egy nemrég vetített filmet, a Szamárköhögést szeretném megemlíteni. Gárdos Péter úgy ábrázolja a Budapesten történteket, hogy egy családot választ ki a forgatókönyvíró, rendező. Mindenki véleményét láthatjuk, s ezen belül egy gyerek szemszögéből ábrázolja, nyomatékosítva az eseményeket. Ez a kisfiú Tomi, érti és nem is, ami körülötte történik. Egy hatalmas bérházban él, háromgenerációs családban, velük van a nagymama is, időnként beszélnek a rossz minőségű telefonvonalon az Amerikában élő rokonnal – így betekintést nyerhetünk, hogy a külföldiek számára hogyan jelennek meg az események. Nincs tanítás, a gyerekek veszélyes kalandokba bocsátkozva, néha életveszélyes körülmények között élik mindennapjaikat. Egy írógép is fontos szerephez jut a filmben, a főszereplő, Tomi beviszi a nagymama írógépét az iskolába, otthon szükség lenne rá, nem meri bevallani, hogy az iskolában van a gép, megpróbálja visszaszerezni; veszélyes kalandba keveredik a pedellussal. A gyerek értetlenül szemléli, hogy a felnőttek kivetkőznek magukból, szokatlan dolgoknak lesz szem- és fültanúja, hurcolkodás, élelemdugdosás, disszidálás. A forradalom leverése után újraindul az élet az országban, a fővárosban, az iskolában, egy névsorolvasásnál hiányzások, örökre hiányzó gyerekek neve hangzik el, számukra se az iskola, se az élet nem indul újra többé… Ez a 87 perces film 1986-ban készült, megosztotta a kritikusokat, a nézőket, de díjat nyert a Cannes-i filmfesztiválon. Rendezője és forgatókönyvírója Gárdos Péter, kiváló színészi gárdát vonultat fel: Garas Dezső, Törőcsik Mari, Hernádi Judit, Eperjes Károly, Fehér Anna, Újlaki Dénes, Kárász Eszter, Tóth Marcell játszanak a filmben. Diénes Zsófia Anna
- 20 -
Életutak Papp-Ferencz Csilla 1985.09.16-án született Csíkszeredában. Az általános iskolát a Nagy István Művészeti Iskolában végezte zongora szakon, a középiskolai éveket pedig a Joannes Kájoni Líceumban turizmus szakon. További tanulmányai: székesfehérvári Kodolányi Főisklola, Idegenforgalom és Közgazdaság szak.
2013-ban volt az esküvőjük Papp Szabolcs-Tiborral, és van egy kétéves fiacskájuk. A Kájoni volt az első választása a középiskolai tanulmányaihoz? A Márton Áron Líceum volt az első a listán, de azt gondolom, talán a hírnév miatt akart mindenki odamenni, utólag egyáltalán nem bánom, hogy a Kájonit választottam. Véleményem, hogy 14 évesen még közel sem tudja a diák, hogy mi szeretne lenni, de még 18 évesen is csak kevesen. Az viszont biztos, hogy egy konkrét szakma, amire a Kájoni Líceumban van lehetőség, mindenképp segíthet a további döntésekben, és több felhasználható tudást ad. Amíg a Kájoniba járt, melyek voltak a kedvenc tantárgyai? A szakmai tárgyak, idegen nyelv, matek, magyar. Úgy gondolom, legtöbbször a tanár a döntő, hogy mennyire sikerül az adott tárgyat megszerettetnie. Diákként részt vett az iskola által szervezett programokban? Néha igen. Ha újból kezdhetné a kilencedik osztályt, akkor is a Kájonit választaná? Valószínűleg igen. Mi a szakmai végzettsége? Idegenforgalom és közgazdász szakon végeztem. Ön választotta ezt a szakmát vagy más tanácsolta? Én választottam. Szereti-e azt, amit tesz? Dolgoztam szállodaiparban, ami a főiskolai végzettségemmel összefügg, de folyamatosan képzem magam az egészség területén, jóga oktató vagyok, ez, amit igazán szeretek. Sikeres embernek tartja-e magát? Mi a sikerének titka? Én inkább boldognak tartom magam, mert azt csinálhatom, amit tényleg szeretek. Mit tanácsol a mostani diákoknak? Hallgassanak a megérzéseikre, ne siessék el a döntéseiket, és azzal töltsenek több időt, ami pozitívan feltölti őket. Van-e még valami, amit el szeretne mondani? „A jó-érzés, a jól-lét az egyedüli mérce - mindenben a világon.” (Kukorelly Endre)
- 21 -
Papp Szabolcs-Tibor 1982.06.30-án született Segesváron, Maros megyében. Tanulmányok: I-VIII. osztály Ady Endre Általános Iskola, Csíkszereda, IX-XII. pedig Joannes Kájoni Kereskedelmi Szakközépiskola (könyvelés szak). Egyetem: Sapientia EMTE, Társadalmi kommunikáció és P.R. szak. Univesitatea „Vasile Alecsandri” Bacău, Sport szak és mesteri. A Kájoni volt az első választása a középiskolai tanulmányaihoz? Igen, a Kájoni volt az első választás, úgy gondoltuk akkoriban, természetesen szüleimmel közösen, hogy a sportot, amit a mai napig űzök (jégkorong), legjobban itt lehet folytatni a tanulással egybekötve, anélkül, hogy egyik se menjen a másik kárára. Ezt többékevésbé sikerült is kivitelezni. Amíg a Kájoniba járt, melyek voltak a kedvenc tantárgyai? Könyvelés és áruismeret (ha jól emlékszem, ez volt az akkori megnevezés). Diákként részt vett az iskola által szervezett programokban? Nagyon kevés programon vettem részt, mivel a jégkorong miatt a hiányzás is átlagon felüli volt. Ha újból kezdhetné a kilencedik osztályt, akkor is a Kájonit választaná? Valószínű, hogy ugyancsak a Kájonit választanám, de azért még érdeklődnék a többi középiskola után is, hogy mi a kínálat. Mi a szakmai végzettsége? Társadalmi kommunikáció és P.R. (reklám), valamint sporttanár, jégkorongedző. Ön választotta ezt a szakmát vagy más tanácsolta? A Társadalmi kommunikáció és P.R.-t más javaslatára, a sporttanárit viszont én választottam, mivel 6 éves korom óta sportolok, és úgy gondolom elég közel áll hozzám. Szereti-e azt, amit tesz? Természetesen szeretem, ugyanakkor azt gondolom, ezt nem is lehetne úgy végezni, hogy az ember ne szeresse. Sikeres embernek tartja-e magát? Mi a sikerének titka? Igen, sikeresnek tartom magam, habár a sportban vannak sikeres és kevésbé sikeres napok, hetek, néha hónapok, ami már elég hosszú, (mint például a mostani), de összességében eddigi pályafutásomat sikeresnek tartom. A siker titka? Sportról beszélve, rengeteg munka, gyakorlás és kitartás, és nem utolsósorban támogatás a család, társak, edzők részéről. Mit tanácsol a mostani diákoknak? Mindenképp úgy válasszák meg további tanulmányaikat és pályafutásukat, hogy azt tegyék, és olyan munkakörben dolgozzanak, amit szeretnek, persze, ha lehetséges. (Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkinek adatik meg ez a lehetőség). Úgy gondolom, az ember sokkal többet tud kihozni magából és sikeresebb tud lenni, ha azt csinálja, amit szeret. Kérdezett: Farkas Krisztina és Csáki Alpár, X.B
- 22 -
Önkéntesek Idősek napja Október 4-én, kedden, iskolánk Önkéntes Csoportjának tizenkét tagja látogatást tett a csíkzsögödi Providencia Idősek Klubjába. A szépkorúak ünnepére rövid zenés-verses összeállítással készültünk.
Számunkra első alkalom volt a klubba való látogatás, így némi szorongás is lapult bennünk. Ahogy megérkeztünk, lelkünkbe nyugalom szállt, hiszen a lelkes, kedves fogadtatás, valamint az őszinte mosolyok elűztek minden feszültséget. A klubtagok köszöntő beszédei után következett a mi kis műsorunk. A szavalatok, a gitározás, a fuvoladuett, valamint iskolánk volt tanulójának, Holló Piroskának előadásában elhangzó dalok elnyerték a közönség tetszését. Nemcsak a taps, hanem a klub tiszteletbeli elnökasszonyának, Borbáth Erzsike néninek elismerő szavai arra buzdítottak bennünket, hogy ezt a kapcsolatot továbbra is ápoljuk. A színpadra ezután az idősek álltak fel, akik népdal-összeállítással készültek ez alkalomból. Jó volt hallgatni a dalokat, sőt a közismertebbeket mi is velük együtt énekeltük. Ottlétünk záró perceiben beszélgettünk az idősekkel, miközben elfogyasztottuk a tortaszeleteket, amivel megkínáltak bennünket. Egy élmény volt az idősekkel töltött idő, hiszen azok a nénik és bácsik tele vannak életkedvvel, energiával és végtelen szeretettel. Miután lejárt az ünnepség, kíváncsian vártuk a visszajelzést, miszerint a postán feltett képeslapjaink elértek-e a klubtagokhoz. Önkéntes irányító tanáraink elkérték a Providencia tagok címeit, így az ottlétünket megelőző héten 40 darab képeslapot írtunk meg, majd feltettük azokat postára az időseknek. Az öröm kettős volt, hiszen a köszöntőlapoknak nemcsak a szépkorúak örültek, hanem mi is, hogy más módon is el tudtuk juttatni ünnepi gondolatainkat hozzájuk. Fábián Bernadett, Székely Edina, X.D
- 23 -
Köszönet a szerkesztőknek, a diákoknak írásaikért, tanárainknak munkájukért és tanácsaikért, valamint az iskola vezetőségének a támogatásért!!! Irányítótanár: Negru Réka Szerkesztők: Negru Réka tanárnő, Kovács Edit könyvtáros Cikkírók: Tamás Kata – XII.A, Gál Renáta - XI.C, Laczkó Nóra - XI.D, Simon Anita, Sándor Lídia - XI.A, Gligor Cristian - X.A, Farkas Krisztina, Csáki Alpár - X.B, Opra Cintia - X.C, Fábián Bernadett, Palencsár Karola, Székely Edina - X.D, Mihály Adrienn - IX.C, Halmágyi Hilda – IX.A. Diénes Zsófia Anna, Bartis Erika, Kiss Csilla, Miklós Ildikó, Nagy Ildikó, dr. György Géza-Árpád tanárok. Korrektúra: Lestyán Csilla tanárnő. A fedőlap grafikáját készítette Boros Zsolt rajztanár.
Készült a Joannes Kájoni Alapítvány támogatásával.
- 24 -
