2015. október
2. szám
VIII. évfolyam
Liceul Tehnologic Joannes Kájoni Szakközépiskola
Miről olvashatsz?
Bemutatkozás Ez történt... Megmérettettünk
Megkérdeztük a Kájonisokat Irodalom- Colţ literar Micro-poveste Önkéntesek SzakMa
Itt az ősz... Egy újabb, rendkívül tartalmas és izgalmas hónap áll mögöttünk. A tanév már javában elkezdődött. Felmérőt felelés, majd bemutató követ. Az ősz is itt a nyakunkon, reggelente már elmaradhatatlan társként szolgál a sapka és a sál. A színes falevelek belepték az egész várost, mint egy óriási nagy szőnyeg. Iskolánkban idén is megszervezésre került a már hagyománnyá vált Kájoni Gólyabál. A végzős és kilencedikes diákok energiát és időt nem sajnálva merültek el a munkában. Kitartó munkájuknak meg is lett a gyümölcse, ugyanis rendkívül nagy sikernek örvendett a kaszinós élet bemutatása. Diáktanácsunknak is rengeteg feladatot kellett végrehajtania. Új elnököt kellett választani, szükség volt egy képviselőre a diákok közül a vezetőtanácsba, majd a különböző részlegek vezetőit is ki kellett választani. A Halloween buli is megrendezésre került, ahol számtalan kreatív jelmezben és töklámpásban gyönyörködhettünk, díjakkal jutalmazva őket. Mindemellett a történelem tanárnő szervezésében megemlékeztünk az 1956-os forradalomról, a diákok pedig kirándulásokon is részt vehettek. Ne feledjétek, az iskola igenis egy jó hely! Laczkó Nóra, X.D
-2-
Bemutatkozás Tisztelt tanárok, kedves diákok! András-Pótsa Csongor vagyok, XII.A osztályos tanuló. Mint ahogyan értesültetek, a diákok, a ti képviselőtök lettem a vezetőtanács előtt. Megtiszteltetésnek érzem, hogy én tölthetem be e nemes feladatot. Tiszteletben tartalak titeket, értékeiteket és érdekeiteket, ezért ha bármilyen gondotok vagy más gondolatotok akad az iskolával kapcsolatban (nem feltétlen panasz), bátran jelezzétek nekem. Keressetek fel, átbeszéljük az adott problémát, majd a gyűlésen megemlítem és megoldást keresünk rá. Úgy gondolom, hogy gördülékenyen fog ez működni. A ti szavazatotok segített engem abban elő, hogy ezt megvalósíthassuk. Köszönöm! A tanárok segítségét is kérem, hogy akadálymentesen tudjam a feladatomat végezni. Végezetül kívánok jó tanulást és sikeres érettségizést a végzős diáktársaimnak.
Bemutatkozó Laczkó Nóra vagyok a X.D osztályból. A József Attila Általános iskolából jöttem, ahol szintén aktív tagja voltam a Diáktanácsnak. Azért választottam a turisztika osztályt, mert szeretek emberek között lenni, kommunikálni, különféle programokat szervezni, barátkozni, utazni és nyelveket tanulni. Szabadidőmet inkább olvasással töltöm, de szívesen sütök süteményeket, vagy főzök fincsi ételeket is. Szeretek színházba járni, verseket olvasni és szavalni. Nagyon szeretem az állatokat, öt éven át egy nyúl szerető gazdája voltam, akit Dömpernek hívtak. Tavaly részt vettem a Kájoni gólyabálon is. Az egyhónapi felkészülés életem egyik legszebb időszaka volt, mindenképp egy felejthetetlen élménynek bizonyult. Az iskolánk Diáktanácsában, a PR-felelős szerepét töltöttem be, de idén segítségetekkel a diáktanács elnöke lettem, és ezt köszönöm nektek. A Diáktanács elnökeként szeretném elődeim munkásságát folytatni, de nagyon szeretném, ha ti is hozzájárulnátok ehhez a munkához ötleteitekkel, hiszen a programok a ti elvárásaitok alapján állítódnak össze. Nagyon örülnék neki, ha minél többen megjelennétek a DT gyűlésein és véleményt nyilvánítanátok a Diáktanács munkájáról, esetleg új elképzelésekkel gazdagítanátok tevékenységünket. Mindenképp igyekszem majd mozgalmasabbá, érdekesebbé tenni az iskolai életet.
-3-
Ez történt… Látogatás a ROMEXPO-ra 2015. október 3-án jómagam, Sandu Nicoleta, osztálytársaimmal, Gheorghiţă Aliceszal és László Tündével meg egy csapat kájonis diákkal és kisérő tanárainkkal, Sükösd Annamária igazgatónővel, Balog Olga, Busuioc Edit és Pásztohy Enikő tanárnőkkel ellátogattunk Bukarestbe a ROMEXPO-ra. Reggel 6-kor indultunk és meg sem álltunk a célpontig. Megtekintettük a Cosmetics Beauty Hair 2O15 kiállítást és vásárt, ahol láthattuk a legújabb divatos frizurák elkészítését élőben. Kaptunk egy óra szabadidőt, amely alatt a lányokkal végignéztem A1től A6-ig az összes kiállítótermet, ahol vásárlásra is sor kerülhetett. Sajnos az esküvői kiállítást nem tudtuk megtekinteni, de kárpótlásul lehetőségünk nyílt egy nagyon szép luxus esküvői limuzinba beülni. A szabadidő letelte után visszamentünk a buszhoz. Hazamenet a város szélén betértünk a Băneasa bevásárlóközpontba és az IKEA-ba, ahol 2 óra szabadidőt kaptunk. Láttunk egy kisautó kiállítást is, így a fiúk sem mondhatták, nem láttak semmi nekik valót. A hazaút gyorsan elrepült, sokat énekeltünk, beszélgettünk, és főleg sokat nevettünk, mindenki nagyon jól érezte magát.
Gheorghiţă Alice, Sandu Nicoleta, XI.D
-4-
Választások A Diáktanács új elnöke Iskolánk Diáktanácsának új elnöke: Laczkó Nóra X.D osztályos tanuló lett. Idén az új elnököt az egész iskola választotta meg, a 118/21.08.2015-ös metodológia alapján. Két elnökjelölt volt: Laczkó Nóra X.D és Sandu Nicoletta XI.D. A választások 08.10.2015-én 9:00-10:00 óra között zajlottak. A választások három mobilis urnával történtek, két urnával az A épületben és eggyel a B épületben. Az urnákkal két diák (a DT végrehajtó bizottságából) és egy tanár megfigyelőként ment. Az 571 IX-XII-es diákból 460-an szavaztak. A 460 szavazatból 436 volt érvényes, az érvénytelen szavazatok száma pedig 24. A 436 érvényes szavazatból Laczkó NóraMária 374 igen szavazat alapján lett a DT elnöke. Sok sikert kívánok a Diáktanács új elnökének, kívánom, hogy legyen kitartása, hogy sok-sok kreatív programot tudjon megszervezni.
Diákok képviselőjének megválasztása a Vezetőtanácsba A diákok képviselője András-Pótsa Csongor XII.A osztályos tanuló lett. Egyedül ő volt a jelölt erre a tisztségre, amelyre kötelezően 18 évet betöltött diák jelentkezhetett. A választás október 15-én zajlott le 10,00-11,00 óra között. A választás úgy történt, mint a DT-elnök választása, vagyis minden diák szavazata alapján. Három urna állt a szavazók rendelkezésére, mellyel két diák (szintén a választó bizottságból) és a diákokkal egy-egy tanár ment megfigyelőként. Mivel egy jelölt volt, a cédulákon 3 opció volt feltüntetve: igen, nem, tartózkodom. Egy opciót kellett a diákoknak kiválasztani. A 414 érvényes szavazatból 369 - Igen szavazatot kapott, 21 - Nem szavazatot és 24 - Tartózkodom szavazatot. Az igen szavazatok alapján András-Pótsa Csongor lett a diákok képviselője a Vezetőtanácsban. Sok sikert kívánok Csongornak, hogy a munkáját megfelelően tudja elvégezni, illetve, hogy legyen kitartása és energiája. Simon Anita, X.A
Diáktanács részlegeinek felelősei A felelősöket is megválasztottuk, de őket már az október 20-ai gyűlésünkön, az osztályok képviselőinek szavazata alapján: PR-felelősök: Bálint Kinga X.D, Demény Norbert X.C, Pénztáros: Gergely Katinka IX.A A szakiskolások képviselője: Csorba Emőke XI.G A diákok ügyvédje: Gedő László XII.A. Laczkó Nóra, X.D
-5-
Kollégiumi találkozó - 2015 Október 14-én délelőtt 11 órakor hat csapattársammal, Antal Istvánnal, Bakó Tamással, Zamă Orbán Róberttel, Keresztes Kálmánnal, Silló Róberttel, Szabó Lőrinccel és öt tanárral, Sükösd Annamária igazgatónővel, Sárossy Gabriella, László Judit, Borbély Botond és Ráduly László tanárokkal útnak indultunk Makó fele, a 2015-ös kollégiumi találkozóra. Az utazás hosszú volt és fárasztó, de hála a jó társaságnak, egy percig sem unatkoztunk. Este 10 óra körül érkeztünk meg a Pulitzer József Kollégiumhoz, ahol elszállásoltak. Miután birtokba vettük a szobáinkat, a napot egy vacsorával zártuk. Csütörtökön, a reggelit követően, pár perc készülődés után mindenki készen volt, és már a pályán melegítettünk. A rossz időjárás miatt viszont a tornateremben volt megrendezve a bajnokság, aminek örültünk, mert mi is teremben készültünk a bajnokságra. A mérkőzésen 4 fiú és 3 lánycsapat vett részt. Az első meccset mi játszottuk a makói csapat ellen. A játékidő kétszer 10 perc volt, amit kevésnek gondolhatunk, de a pályán sokkal többnek tűnik. Az első 1-2 percben megszereztük a vezetést, amit a játék utolsó percéig tartottunk, viszont az utolsó percben hibáztunk, így sikerült kiegyenlíteniük, és az ezt követő támadásunk után ellentámadásból még egy gólt kaptunk, ezért elvesztettük a meccset. A második meccsünk Szentes ellen volt, amihez már nagyobb önbizalommal álltunk hozzá. Az előző vereség után mindenki jobban teljesített, a támadásaink is eredményesek voltak, így négy támadásunkat sikerült góllal zárnunk. A végeredmény nagy örömünkre 4-1 lett. Az utolsó meccsünket viszont a legerősebb ellenféllel játszottuk a Gyulai Akadémia csapata ellen. Ez bizonyult a leghosszabb játéknak, ahol leginkább a védekezésre koncentráltunk, de így is sikerült áttörjenek a védelmünkön, és a meccset nagy fölénnyel megnyerték. A mérkőzés végeztével, letörve a vereség miatt, a tanáraink gratulációjával folytattuk utunkat a szobáinkba, majd mindenki egy gyors zuhanyzást követően visszament a tornaterembe, ahol már megtörténtek az előkészületek a kosárra dobó versenyre, amin hárman részt is vettünk a csapatból: Szabó Lőrinc, Antal István és jómagam. Nem volt egyszerű, de megálltuk a helyünket, sikerült jó helyezést elérnünk. A kosárra dobó versenyt az asztalitenisz követte, ahol Bakó Tamás képviselte az iskolánkat. A jó kezdést követően viszont erős ellenfélnek bizonyultak a rutinos versenyzők, így sajnos nem ért el dobogós helyezést. Ezt követte a díjkiosztás, ahol az első helyezést a Gyulai Akadémia csapata érte el, a második helyen végzett Szentes csapata, a dobogó harmadik fokára pedig mi állhattunk, így a makói csapat végzett az utolsó helyen.
-6-
Egy rövid pihenő után a kollégium néhány tanulójával és tanárával közösen meglátogattuk a Maros Kalandpartot, ami Makón, a Maros folyó árterében elhelyezkedő, aktív kikapcsolódást biztosító park. A rossz időjárás miatt viszont nem kalandozhattunk sokat, ezért tovább folytattuk utunkat a Lombkorona sétányhoz, ami a folyópart élővilágát mutatja be egészen egyedi módon. A 190 méter hosszú sétány végén álló, 18 méter magas toronyból induló negyvenméteres csúszda a Kárpát-medence leghosszabb szárazföldi csúszdája, amit nagy bánatunkra nem próbálhattunk ki a rossz időjárás miatt. Mivel az időjárás is egyre mostohább volt, mindannyian visszamentünk a kollégiumba. Miután mindenki elkészült, jöhetett a vacsora, majd egy kis csocsózás. Pénteken, kicsit megkésve, mindenki elkészült, majd a reggelit követően Szegedre utaztunk, ahol közösen elmentünk a Szegedi Vadasparkba, ami Magyarország egyik legfiatalabb és egyben legnagyobb területű állatkertje. A 44 hektáros területen rengeteg állatot láthattunk, többek közt afrikai, ázsiai, dél-amerikai és ausztráliai fajokat. Ezt követte egy közös ebéd. Miután mindenki jóllakott, meglátogattuk Szeged leghíresebb terét, a Dóm teret, ami Európa egyik legnagyobb mozgó szabadtéri színpadát és nézőterét biztosítja nyaranként. Ugyancsak itt található a Fogadalmi templom, amely 1913–1930 között épült neoromán stílusban, amit a Dóm tér vesz körbe. A látványos séta után kaptunk egy kis szabadidőt, amit ki is használtunk… Ezt követően visszamentünk Makóra, ahol meglátogattuk a József Attila Múzeumot, itt láthattuk a Jégkorszak kiállítást, valamint Makó városának állandó kiállítását. Utána visszamentünk a kollégiumba, hogy felkészüljünk az esti fürdőzéshez. Miután elkészültünk, sietve mentünk az esőben az étteremig, ahol vacsoráztunk. A finom vacsora után, végre jött a várva várt fürdőzés a Makói Gyógyfürdőben, azaz a Hagymatikumban. A 2012-ben átadott egyedülálló organikus épületegyüttes legnagyobb részét Makovecz Imre (aki a csíkszeredai Római Katolikus templomot is tervezte) és Csernyus Lőrinc tervezték.
-7-
Az éjfélig tartó fürdőzés teljesen kimerített mindenkit, ezért alig vártuk, hogy visszaérjünk a kollégiumba, ahol egy gyors zuhanyzást követően mindenki nyugovóra tért. Szombat reggel volt a legnehezebb felkelni és elkészülni, de ez is sikerült nagy nehezen. Majd bepakoltuk csomagjainkat és elbúcsúztunk. Mindenki elfoglalta helyét az autóbuszban… Egy újabb 10 órás útnak néztünk elébe, viszont most már felejthetetlen emlékekkel és barátokkal gazdagodva vágtunk neki, amiért köszönettel tartozunk iskolánknak a lehetőségért!! Végh Krisztián, XII.A
„Embertelen körülmények között kellett embernek maradnunk” Mint minden évben, iskolánk idén is megemlékezett az 1956. október 23-án kitört forradalomról. Az események felidézésére Bartis Erika, iskolánk történelem szakos tanárnője Szilágyi Árpádot, a Volt Politikai Foglyok Országos Szövetségének Hargita Megyei Szervezetének elnökét hívta meg, aki maga is megtapasztalta a forradalom utáni megtorlás kegyetlen „igazságszolgáltatását”. A magyar 56-ot követő romániai terrorperek, a „hazaárulási perek” néven ismert és a kollektív emlékezetben is ekként aposztrofált bűnvádi eljárások és kirakatperek során 102 személyt ítéltek el. A nagyszámú és rendkívül súlyos ítéletek – a négy „hazaárulási perben” tizenkét személyt ítéltek halálra és végeztek ki, huszonegy személyt életfogytiglani kényszermunkára ítéltek, hatvanhat személyt pedig négy és huszonöt év közötti börtönbüntetéssel sújtottak – szerves részét képezték az 1956-os magyar forradalomhoz kapcsolódó, és annak ürügyén 1956. október 24-én kezdődött és 1966-ig tartó retorziónak, példátlan megtorlási hullámnak. Egy 1967. évi belügyminisztériumi összesítés szerint politikai okokból 1954 és 1967. december 31-e között összesen 32 840 személyt tartóztattak le Romániában. A magyar forradalom és szabadságharc leverése után ugrásszerűen megnőtt a politikai okokból kezdeményezett letartóztatások száma: 1956-ban 2431, 1957-ben 2797, 1958-ban 5170, 1959-ben 8964, 1960-ban 1723, 1961-ben 2677, 1962-ben 657, 1963-ban 26, 1964-ben 240, 1965-ben 258, 1966-ban 294, és 1967ben 312 személyt tartóztattak le és állítottak katonai törvényszék elé. A számok mögött emberi sorsok vannak, ebbe kaptunk bepillantást az élő történelemóra során. A megemlékezést Bucur Tímea XII. D osztályos tanuló kezdte Márai Sándor Mennyből az angyal című versével, majd átadta a szót a meghívottnak.
-8-
Az öregúr elmondása szerint kötelességének érzi, hogy beszámoljon mindarról, ami vele történt. Története a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen kezdődött, ahol a földrajz-geológia tagozat IV. éves hallgatója volt. Tenni szeretett volna valamit a forradalom érdekében, így „Rab Árpád” néven egy a forradalmat üdvözlő levelet küldött a magyarországi Petőfi kör által szerkesztett újsághoz. Levele eljutott a szerkesztőségre, ahonnan azt visszaküldték a kolozsvári rendőrségre. Hosszas nyomozás indult utána, hazaárulás vádjával, majd 1957 februárjában a hatóságok rátaláltak és elfogták. Törvényszéki tárgyalás indult ellene, ahol levele miatt 20, egyéb kisebb kihágásokért – koszorúzás november 1-én a Házsongárdi temetőben, néma felállás kezdeményezése az egyetemen a forradalom halottai tiszteletére - pedig 7 év börtönbüntetést kapott. A szamosújvári börtönbe szállították, ahol 1958. július 14-én az embertelen bánásmód miatt lázadás tört ki. Több mint 8000 ember lázadt fel, melyből 29 életét vesztette a börtönőrök támadása során. A lázadás megtorlásakor ő is büntetésben részesült, holott ártatlan volt. Láncra verve a többi „lázítóval” együtt Piteşti-re szállították egy úgynevezett megsemmisítő táborba. Elmondása szerint a bánásmód szörnyű volt: mindennapos verés, minimális élelem, a túlélés szinte lehetetlen volt. A rabok akár egy falat kenyérért is képesek voltak szembeszállni egymással. „Embertelen viszonyok között kellett embernek maradnunk.” Hét év raboskodás után 1961-ben Marosvásárhelyre szállították, ahol újabb tárgyalás következett. Ennek során még 22 év börtönbüntetést róttak rá. Szabadságát csak 1964-ben kapta vissza, de a hatóságok ezután is folyamatosan szemmel tartották, így Amerikába menekült, ahol 16 éven át élt, majd ismét hazatért, hogy lehetősége legyen elmondani a fiataloknak, hogy miként élte meg a forradalmat és az azt követő időszakot egy fiatalember. Története végén a tanulók személyesen kérdezhettek tőle. Mindenki számára nagy élmény volt végighallgatni egy politikai fogoly életének történetét. Ezúton is nagyon köszönjük! Lackó Nóra, X.D
Beszámoló a 2015-ös Kájoni Gólyabálról
A 2015-ös Kájoni gólyabálra október huszonharmadikán került sor. Idén is, mint minden más évben, a főszereplők a kilencedikesek közül kiválogatott gólyák voltak. Próbáltunk egy olyan témát kitalálni, amely iskolánk tanárainak, tanulóinak és minden külsős résztvevőnek elnyeri a tetszését. Így hát a mai modern világ társadalommegoszlását választottuk témaként. Ezzel a műsorral szerettünk volna rávilágítani a mai élet pozitív és negatív aspektusaira, és szerettük volna tükrözni a változásra való belső igényünket, valamint azt is, hogy mennyire nehéz a ranglétrán fennebb jutni, segítség nélkül. Mindezeket a gólyabál során a próbákkal szimbolizáltuk.
-9-
A gólyák rengeteg munkát és időt fektettek bele az előadásba azért, hogy mindenkinek meg tudjanak felelni, de leginkább önmaguknak. Nagyon könnyű volt velük dolgozni, hiszen mind lelkes és bátor diákok. A bál első felében a gólyák egy jobb élet lehetőségét felkínáló meghívót kaptak, a helyi kaszinó tulajdonosától. Az előadás további része e kaszinóvá átalakított térben zajlott. Megmutathatták tánctudásukat, énektudásukat és egyéb tehetségüket, ami alapján a zsűritagok eldöntötték a helyezéseket, amelyek a következőképpen alakultak: I.díj : Palencsár Karola és László Levente II.díj: Gergely Katinka és Tóth Attila III.díj: Nagy Orsolya és Györke Norbert Természetesen szeretnék minden szervező nevében gratulálni a gólyáknak, hiszen ti tettétek élvezetessé az előadást. A ti érdemetek minden. Nagyon örülünk, hogy ilyen jó csapat formálódott belőlünk, és reméljük, hogy ez egy hosszú barátság kezdete. Az előadással kapcsolatban rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. Így büszkeséggel tölt el az, hogy ennek a szervező csapatnak lehettem én is a része. Végül, de nem utolsó sorban szeretnénk megköszönni a végzős korosztály osztályfőnökeinek: Cseke Zsuzsanna, Jónás Gyöngyvér, Péter Izabella, Ferencz Zsuzsa és Pál Piroska tanárnőknek. Rajtuk kívül, köszönjük György Géza és Antal András tanár uraknak, hogy annak ellenére, hogy nem az ők osztályaik szervezték a gólyabált, mégis sok munkát fektettek bele a gólyabál megszervezésébe. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki bármilyen módon segített nekünk. Köszönjük támogatóinknak, de legfőképpen egyik kiemelkedő támogatónknak, Csíkszereda Polgármesteri Hivatalának, melynek segítsége nélkül nem kaphattuk volna meg díjmentesen a Művelődési Házat. Benedek Balázs, XII.E A gólyák véleménye: Gergely Katinka IX. A A gólyapróba napján diákok sokasága várakozott a folyosón, tanítás után. Nagy izgalmakkal léptünk be a terembe, ahol kibontakozni vágyó tehetségünk tombolt bennünk. A jelentkező diákok közül került ki nyolc pár. A gólyapróbák kezdetétől egészen a végéig mindenkiben benne volt a versenyszellem és a nagy igyekezet. Mindig akadtak kisebb-nagyobb eltérések, de ezeken mindig sikerült túllépnünk, és egy nagyszerű csapatot alkotva csináltuk ezt végig. Mindenki nagyon sokat fejlődött, már csak az elszántságának is köszönhetően. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom el, hogy ez a „gólyaság” mindenki számára egy pozitívum volt. Ez idő alatt nem csak mi, gólyák dolgoztunk rengeteget, hanem a szervezők még több erőt és munkát fektettek bele ebbe az előadásba. Az előadás témája nagyon ötletes volt. Ennek az üzenete lényegretörő és sokatmondó. Minden nagyon kreatívan és ügyesen meg volt oldva. Nagyon hamar eltelt ez az egy hónap, és megérkezett a várva várt október 23.
- 10 -
Amikor az előadástól már csak pár perc választott el, akkor mindenkin úrrá lett az izgalom. Az előadás kezdetével azonban már lenyugodott szívekkel álltunk a színpadra. Az idő csak úgy szárnyalt, és mindenki alig várta, hogy saját maga kerüljön sorra úgy a bemutatkozásban, mint a táncban és az éneklésben. Mindenki számára hatalmas élmény volt ekkora tömeg elé kiállni. Minden egyes gólya már alapból sokat nyert ezzel a „gólyasággal”. Vannak, akikbe önbizalmat öntött, vannak olyanok, akiket tapasztalatban részesített. Mindenkiben egy mély és felejthetetlen pillanatot hagyott. És végül, de nem utolsó sorban mindenki nagyon jó barátokra lelt, hiszen jól összehozott mindenkit ez az egy hónap. Palencsár Karola IX.D Számomra a gólyabál nagyon jól telt, a felkészülésekkel, próbákkal együtt egy élmény volt. Azonkívül, hogy megismertem a 12.-eseket, megtanultam csoportban dolgozni, együttműködni. Rengeteg munka volt benne, sok időt belefektettünk, de megérte. Csak ajánlani tudom mindenkinek, nem érdemes kihagyni ezt a lehetőséget!
- 11 -
Halloween party Csütörtökön, azaz október 29-én tartottuk az A épület első emeletén a 20152016-os tanév Halloween buliját, a Diáktanács első rendezvényét. A Halloween buli, az előző évekhez hasonlóan, magába foglalta a töklámpás-faragó versenyt és a jelmezbemutatót. Az első a töklámpás-faragó verseny volt, amelyen a következő osztályok részesültek díjban: IX.B, IX.D, X.C, X.D, XI.A, XI.D és a XI.E .
Sajnos a X.A-sok a lámpásukat az osztálytermükben hagyták, s mivel senki közülük nem jött a buliba, mire mi rátaláltunk, a zsűrizés már lejárt. A második versenyszám pedig a jelmezverseny volt, a következő díjazottakkal: Laczkó Nóra a X.D-ből, a DT-elnökünk, aki a macskanőt alakította. Sandu Annamária Nikoletta és Tamás Noémi a XI.D-ből, ők a kedvenc mesehőseink, a minyonok voltak. Kurkó Csengele a IX.B-ből, aki Rambo Girl-lé változott át. Janovits Andrea a IX.D-ből és Csedö Erik a IX.A-ból, apáca és a papként neveztek be. Benchea Emilia a IX.D-ből, halálnak álcázta magát. És végül, de nem utolsó sorban a kicsi Bálint, aki terrorista volt.
A zene jó volt, a hangulat király, szóval minden adott volt a remek bulira. Csáki Alpár, IX.B
- 12 -
Megmérettettünk Szavalóversenyen vettünk részt Október 8-án Gál Renáta, Imre Elektra és én részt vettünk a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium Isten kezében című szavalóversenyen, amely a Gimnázium dísztermében volt megrendezve. Reményik Sándor Pilátus című versét szavaltam. Az idén 49 diák vett részt ezen a versenyen. A IX-X. osztályosok kategóriáját Gál Renáta (X.C) nyerte meg, Áprily Lajosnak A csavargó a halálra gondol című versét szavalta. Nagyon büszkék voltunk rá. Meg szeretném köszönni Sárossy Gabriella tanárnőnek, hogy segített nekünk a felkészülésben. Bogos Orsolya, X.B Mint minden évben, idén is megszervezésre került az Isten kezében című szavalóverseny, amelyet a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium szervez meg az Iskolanapjaik alkalmával. Második alkalommal vettem részt ezen a versenyen, idén Dsida Jenő Vasárnapi nagymisén című versével. Mint minden alkalomma,l idén is biztosítva volt a jó hangulat. Csodálatos szavalatokat és értékes gondolatokat hallhattunk, és ebben az évben is újabb tapasztalatokkal térhettem haza. Köszönettel tartozom Léstyán Csilla tanárnőnek, aki a felkészítő tanárom volt, és aki minden alkalommal nagy lelkesedéssel támogat, minden erejével segít nekem megfelelően felkészülni a versenyekre. Megtisztelve éreztem magam, hogy részt vehettem ezen a versenyen! Imre Elektra, XII.B
- 13 -
Megkérdeztük a Kájonisokat Mit gondolsz a DT által szervezett szavazásokról? „A DT által lebonyolított szavazások nagyon ügyesen meg voltak szervezve. Látszott, hogy odaadó munka eredménye volt. Minden apróságra odafigyelve zajlott le a szavazás a diákok körében. Véleményem szerint mindenki azt szeretné, hogy a diákok jól érezzék magukat az iskolában, így nagyon tetszett, hogy a szavazást a mi kezünkbe adták, hogy a diákok olyan képviselőket szavazzanak, akikben megbíznak és tudják, hogy alkalmasak erre a feladatra. Úgy gondolom, hogy a legtöbb diák ezt komolyan is vette és szavazásával hozzájárult a választásokhoz.” Gergely Katinka, IX.A „Én jó ötletnek tartom az általános szavazásokat, mert így minden diák tudomást vehet a DT-ben történő választásokról, felfigyel a Diáktanács létezésére, munkájára és rájön, hogy az ő döntése is szükséges, hogy ki legyen, aki képviseli a diákokat a Diáktanácsban, de a Vezetőtanácsban is. “ Petrikó Alíz, X.B „Én úgy gondolom, hogy jó ötlet volt ez a típusú szavazás, mert így a diákok is láthatták, hogy a Diáktanács értük van. Nagyon jó az, hogy az egész iskola szavazhatott, mert a diákok is szeretik, ha tudják, mi folyik a DT-ben. Ez egy nagyon jó ötlet volt.” Sárig Mónika, XI.E „Úgy gondolom, hogy nagyon jó ötlet az, hogy mindent szavazással döntenek el, mert így igazságosak a döntések. Az is egy nagyon jó ötlet volt, hogy bevonták az egész iskolát az utóbbi két szavazásba, mert így több az esélye, hogy olyan képviselők lesznek, akiket a diákok is szeretnek.” Finta Viktória, XII.E
Mi a véleményed a Gólyabálról? „Nagyon jó volt, nagyon jó volt a megszervezése, kreatív volt. Személy szerint nekem a közös tánc tetszett a legjobban. Kicsit az első helyezés igazságtalan volt, de ezt félretéve egy nagyon jó gólyabált hoztak össze a tizenkettedikesek.” Erős Henrietta, IX.A „Az idei gólyabál témája nagyon egyedi volt. Mindegyik gólya ügyes volt, megvolt a sok próba eredménye. Szerintem a helyezések nem voltak igazságosak.” A X.C osztály egyik tanulója „Az én véleményem szerint az idei gólyabál nem volt olyan kimagasló szintű, mint az eddigiek. Értékelem, hogy megpróbáltak kilépni a már megszokott próbákból, de az improvizáció szerintem szóbeli kell, hogy legyen, mert akkor mutatják meg a gólyapárok a humorérzéküket. A másik probléma a hangosítás volt, ami miatt nem hallottuk a gólyák énekét, csak az eredeti énekes hangját. Szerintem ennél jobban is meg lehetett volna szervezni, de ezektől a hibáktól eltekintve a téma jó volt és a közös táncban nagy volt az együttműködés.” Sandu Nicoletta, XI.D „Véleményem szerint a Gólyabál nagyon jó és ötletes, ugyanakkor hangulatos volt. Úgy gondolom, hogy a szervezők nem hiába fektettek annyi munkát bele. Voltam már jó pár Gólyabálon, de ez volt, ami a legjobban tetszett, hiszen a miénk volt. Gratulálok a szervezőknek, ügyesek voltak!” Imre Gyöngyvér,XII.E
Kérdezett: Both Emőke, X.C
- 14 -
Irodalom - Colţ literar Csingiz Ajmatov: A fehér hajó Ha kedvenc írómról kérdeznének, Csingiz Ajmatov az elsők között lenne. Hogy miért szeretem olvasni műveit? – mert nagy emberi lélekből fakadnak. A nyolcvanas években (még a múlt században) figyeltem fel rá és most is elébukkant egy szürkületben a város főterén, ahol mindenki a napi betevőért lótott-futott, egy hatalmas könyvhalmazban tallózgattam, és bár megvolt itthon, nem volt szívem otthagyni, majd ajándékba adom, gondoltam, és mint egykor József Attila, rávetettem mgam az olvasásra. És jó volt tiszta kortyokban inni az igazi irodalom forrásvizét. Mert épp egy irigy és lelketlen emberrel volt találkozásom, borogatás, vigasztalás volt újraolvasni Ajmatov sorait, a csörtető, mindenkit letaroló, senkit és semmit nem tisztelő, dölyfös erdőfelügyelőről, a hallgatag, de sokat tudó, légynek sem ártó, alázatos nagyapáról, a mesék, a fantázia világában lebegő kisfiúról, akit taszítanak a hétköznapok durvaságai, az erőszak, az erőfitogtatás, az alkoholizmus, kinek rövid élete során csak árvaság és szenvedés jut. Párhuzamba állítható Dávid Copperfielddel, Árvácskával, Csibével, Nemecsek Ernővel, Nyilas Misivel, akik értetlenül nézik a felnőttek vad versenyét a hatalomért, a hírnévért, önérvényesítésért. A kisregény főhőse, az árva fiú, elutasítja a való világot, akárcsak a Mamó, Máté Angi Mamó című regényének kis hőse (párhuzamosan is lehetne olvasni a két szöveget), csodaszép mesékkel vigasztalja magát: hal szeretne lenni és leúszni a nagy tóra, ahol a fehér hajón matrózként szolgál az édesapja, akit nem is ismer, és elbeszélgetni szeretne vele mindenről, valóságosan, mert amikor távcsövével a messzeséget kémleli, gondolatban sokat beszélget vele. Igazi magányos lélek, akit csak a nagyapja szeret, sokat mesél neki népe, a kirgizek múltjáról, hagyományairól, gondozza, tanítgatja unokáját, táskát vesz neki, iskolába adja, azt szeretné, ha egészséges emberré fejlődne a kis árva, ezért viszi naponta lóháton a távoli iskolába, és tanítás után hozza haza unokáját napi munkája közben. Ez a két út fontos számára, és tudja, hogy a kisfiú nagyon szeret iskolába járni, tanulni, gyerekek között lenni... Amúgy egy világvégi kis telepen laknak, egy ritka és értékes erdő közelében, ahol csupán három család él. Vagy kemény parasztok, vagy más idegenek járnak arra felé – ennek a kisfiú fölöttébb örül, szeret emberekkel találkozni, igényli a változást, élénk fantáziájával átszínezi a hétköznapok egyhangúságát. Kedvenc szórakozása az Őrhegy domboldalán lévő érdekes alakú sziklákon lovagolni, van tevéje, farkasa, tankja, népe és egy távcsöve, azzal szemléli a környéket, a távolságot.
- 15 -
Ritkán pillantja meg a nagy fehér hajót és a guruló boltot, amely áruval látja el a távoli településeket. Erről vásárol neki a nagyapja egy műbőr iskolatáskát, mely a távcsöve mellett barátja lesz, velük beszéli meg gondjait, bajait. Szüleit nem ismeri, édesanyja a városban él új párjával, gyerekeivel, néha a nagyapa hoz hírt erről a világról, ahol parányi szobákban élnek emberek, akik bezárják maguk után az ajtaikat, nem ismerik szomszédaikat, gyárakban dolgoznak. A faluban, ahol a kisfiú él, mindenki ismer mindenkit, tudják egymás bajait is, és közel van a természet, erdő, folyó, a vihar, hideg – ismerik a túlélés módszereit is. A nagyapa sokat mesél a kisfiúnak, átadja neki az ősi tudást, népe legendájáról, a Koronás Szarvas Anyáról, az iramszarvasról, akit őseik totemállatként tisztelnek, és ritkán látható, mert az emberi gyarlóság kiirtotta, akárcsak az erdőket. A regény lapjain azonban megjelenik egy háromtagú szarvas család és a kisfiú lelki tisztasággal fogadja felbukkanásukat, a gyarló ember pedig húst, étket lát bennük, kegyetlenül lelövi a Koronás Szarvas Anyát, vodkagőzben fogyasztanak húsából, agancsát a részeg Orozkul baltával választja le a fejről. A kisfiú beteg, lázas állapotban támolyog a felnőttek vad világában, rettenetesen csalódik bennük, elborzad azok tetteitől, menekülni próbál ebből a kegyetlen világból, hallá szeretne változni, így messze úszni a hideg, tiszta vízben ebből a világból, ahol még a csodaszarvast sem tisztelik, ahol a védett fák is a feketekereskedelem áldozataivá válnak, ahol nincs tisztelet, szeretet. Ő nem fogadja el ezt, nem fertőzheti magát ezekkel a törvénytelen törvényekkel. Két különböző világszint tükröződik a kisregény lapjain: az emberi tisztaság, jóság, alázat és a merkantizmus, gőg, aljasság. Aki szeret igazi irodalmat olvasni, aki válaszokat keres mai világunk kérdéseire – nekik ajánlom ezt a könyvet és Csingiz Ajmatov más műveit is: A versenyló halála, Dzsamila szerelme, Az első tanító, Az évszázadnál hosszabb ez a nap, Vesztőhely címűeket. Hogy mit lehet tanulni Ajmatovtól? - hogy a mellőzöttek, megalázottak is emberi értékeket hordoznak, és az erősek, hatalmasok világa is elmúlik egyszer, és az emberi jóság és szeretet örök csak, minden egyéb mulandó. „Baj van akkor, ha az emberek nem az eszükkel, hanem a vagyonukkal tündökölnek.”
Diénes Zsófia Anna
- 16 -
Színház - mint „bekapcsolódás” Bár még csak egy cikkem jelent meg „Kamasz Panasz” néven, most valami újjal motiválnám az olvasókat. Mivel úgy gondolom, hogy a színház egy nagyon fontos dolog úgy szocializálódás, élményszerzés, mint önmagunk megtalálása, illetve kikapcsolódás helyett bekapcsolódás céljából; és mivel ezt nem tudom szebben kifejezni, mint Parti Nagy Lajos, ezért az ő meglátásaiból idéznék. „A verejték luxusa Abban, hogy felnőtt emberek estéről estére mások bőrébe bújva mutatják meg önmagukat, méghozzá életre-halálra, s mindezt más emberek egymás alatt, mellett, fölött üldögélve szenvedélyesen bámulják, önmagukat ismerve fel a játszó személyekben estéről estére, nos, abban van valami gyönyörű képtelenség. A színházban. Amiképpen maga a csoda, hogy e tevékenység nem nagy, de nem is jelentéktelen hányadát még mindig művészetnek lehet nevezni. Én erről a hányadról beszélek. És arról, hogy egyre inkább ezt a képtelenséget tartom a színházművészet legfőbb hatóerejének. Azt, hogy megismételhetetlen, hogy atavisztikus, tehát örök. Azt, hogy már nem is lehetne, nem is kéne lennie, ki-ki hazavihetné az egyetlen stúdióminőségű előadást DVD-én és lejátszhatná, a tűzfalnagyságú képernyőjén ahányszor csak akarja, mégis, ez a dolog, ez a közös lélegzet kifogyhatatlan. Nő és leszárad és újranő, időről-időre megújul kőszínházon belül és kívül, hiszen szobában, pincében, rakétabázison, bárhol lehet művészetet csinálni. S persze vacakot is bárhol, belül és kívül. De most ne a vacakról essék szó. Épületeket be lehet zárni, előadásokat szét lehet hecc politizálni, de a színházat, mint néző és színész áhítatos performance-át, nem lehet megszűntetni. Minél kevésbé kéne lennie, annál jobban kell a színház. A személyesség, az egyszeriség minősége, varázsereje tartja meg, teszi nélkülözhetetlenné a Földön, s jó esetben valamivel a föld fölött. Kell a színpadi huzat rebbenése a néző arcán, kell a por, a lámpahő és a verejték finom emberszaga, kell a jelentő emberi test, melyet más testek megfeszítve figyelnek. Kell, de nem muszáj. A művészet luxus, ezen belül luxus tehát a színházművészet is. E kijelentésben nincs semmi elitizmus, ettől nem kell tartani, és úgy gondolom, belátni sem oly nehéz. Igen, a színház luxus, mint a nevetés, a sírás, a szappan vagy a naplemente. Nélküle lehet élni. Csak érdemes-e?” A sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely büszkeségei között megtalálható az „Ahogyan a víz tükrözi az arcot” című előadás, amely a világturnék között párszor már Csíkszeredába is eljutott. Nos, ha hallomásotokra jut, hogy újra előadják, és időtök engedi, menjetek el, és Én garantálni tudom, hogy ha csak egy apró pillanatra is, de megmozgat bennetek valamit, és végiggondoltok pár dolgot az életben, esetleg megtaláljátok magatok benne.. Ha csak egy apró pillanatra is. És akkor jó bekapcsolódást kívánok! Gál Renáta, X.C
- 17 -
Jurnal de lectură Jurnalul unui adolescent timid, o cărticică de 213
pagini, reușește să aibă un impact emoțional considerabil asupra fiecărui cititor, impresionând nu printr-un exces de originalitate sau de aventură, ci prin sinceritate și diversitate. Charlie este un adolescent timid. E doar un adolescent cu tulburări de comportament, la fel ca mulți alții, care se străduiește să se integreze într-un grup, în primul său an de liceu. Autorul ni-l prezintă pe Charlie într-o continuă evoluție, începând de la etapa de introvertit absolut, cu gusturi muzicale ireproșabile, filosof pasionat de lectură, al cărui singur prieten era profesorul de literatură, până în momentul în care reușește să-și depășească propriile limite, ajungând să se contopească cu universul, pentru a se simţi infinit. Profesorul de literatură îl remarcă încă de la început și îi propune anumite lecturi suplimentare, în care, dacă ești puțin atent, observi că se vorbește despre acceptarea schimbărilor, problemă cu care se confruntă Charlie, fără ca măcar să o conștientizeze. Contrar așteptărilor, Charlie are o relație foarte apropiată cu familia sa, fratele său fiind jucător profesionist de fotbal, plecat la universitate, iar sora lui, o elevă eminentă, în ultimul an de liceu, dar care se confruntă şi ea cu propriile drame, fiind într-o relație abuzivă pe care încearcă să o ascundă de familie. Lumea lui Charlie se schimbă brusc în momentul în care îi întâlnește pe Sam, fata de care ajunge să se îndrăgostească, și pe Patrick, fratele ei vitreg, elevi în ultimul an de liceu, de care devine foarte apropiat și în grupul cărora reușește foarte ușor să se integreze. Aceștia își propun să îl iniţieze pe adolescent în ceea ce se numeşte distracție și să îi arate cum se trăiește cu adevărat, expunându-l petrecerilor, drogurilor și sexului, oamenilor noi, ajutându-l să lege prietenii și să creeze amintiri. Ineditul romanului stă în tehnica epistolară prin care este scris: sub forma unor scrisori adresate unui prieten imaginar, prieten cu care noi, în calitate de cititori, ne putem identifica și de care Charlie reușește, pe parcurs, să se desprindă și să se ancoreze în lumea reală, de oamenii reali. Deși pare un clişeu, romanul e departe de a fi una din acele cărți scrise pentru a vinde; e un roman cu un puternic impact emoțional, care te poartă dintr-o extremă în alta, de la râs haotic și clipe de fericire absolută, la acea tristețea care-ți pătrunde în oase și te lasă inert. E o carte cu o perspectivă cromatică și o recomand cu mare drag, în calitate de adolescent timid, oricărui alt adolescent timid. Citită, recitită, vizionată şi, cu drag, oricând, revizionabilă, efectul acestei naraţiuni este al regăsirii. Mă simt şi eu o mică Charlie, iar dramele lui se superpun cu dramele mele, motiv pentru care am şi ales să scriu despre cartea de faţă. Mi-am dat seama în felul acesta că în momentul în care scrii despre o asemenea experienţă de lectură, intervine și puțin stres, nesiguranță... „Oare asta nu mă dă de gol prea tare? Oare n-ar trebui să mai generalizez puțin? Să nu o fac mai impersonală?” Secvența din tunel, în care el se simte infinit m-a impresionat, la fel și vorbele pline de încărcătură psiho-emoţională „we accept the love we think we deserve” (care au și ajuns, de altfel, foarte cunoscute) sau costumul lui de poet și relația cu profesorul de literatură.
- 18 -
Relația lui cu mătușa Helen e, din nou, una interesantă, iar efectul pe care l-a avut aceasta în viața lui, repercusiunile morţii sale asupra lui, în comparație cu ceea ce au simţit ceilalți membri ai familiei, și multe-multe altele, sunt frânturi care m-au transportat în „Micul Prinț”, chiar dacă legătura mea poate fi privită cu scepticism. Curiozitatea pentru impactul pe care l-a avut asupra mea m-a împins până într-acolo încât mi-am pus tatăl să citească şi el Jurnalul unui adolescent timid. Ceea ce a înțeles fusese apreciat, în egală măsură, de sora mea de 11 ani, dacă nu chiar mai puțin. Concluzia mea după acest experiment este aceeaşi ca a personajului meu. De atunci, aşadar, „refuz să mă maturizez.” Ţurcă Georgiana, clasa a XI-a F
Proiectul Să comunicăm în limba română Catedra de Limba și literatura română a Liceului Tehnologic “Joannes Kajoni”a câștigat un proiect finanțat de Consiliul Judeţean Harghita, intitulat “Să comunicăm în limba română”. Proiectul urmărește mai multe obiective, având ca scop următoarele: îmbunătățirea abilităților de comunicare în limba română a elevilor cu limba maternă maghiară, exersarea textului de tip argumentativ, precum și creșterea procentului de promovabilitate a elevilor la clasele cu predare în limba maghiară la examenul de bacalaureat. Grupul țintă al proiectului propus îl reprezintă cei 18 elevi ai claselor terminale, care au obținut note foarte slabe la simularea examenului de bacalaureat din anul trecut. Orele de comunicare în limba română se vor desfășura săptămânal, în ședințe de câte 2 ore. Printre temele propuse se numără următoarele: formule de prezentare și exersarea pronumelui/formelor de politețe, familia, sportul, călătoria, cumpărături, orientarea în spațiu, stilul de viață, etc. Săptămânal, membrii grupului țintă vor redacta texte argumentative despre temele prelucrate teoretic și practic. În vederea exersării cunoștințelor dobândite, participanții la proiect vor vizita Liceul Tehnologic “Liviu Rebreanu” din Bălan, unde vor interacționa în limba română cu un grup de elevi de la școala gazdă. Perioada de desfășurare a proiectului: noiembrie- decembrie 2015. În vederea evaluării progresului, membrii grupului țintă vor fi evaluați oral și în scris, de către o comisie formată din doi profesori de specialitate. Dacă doriți să participați la ore de comunicare în limba română și pentru orice alte întrebări legate de derularea acestui proiect, vă puteți adresa profesorilor de limba și literatura română din liceu.
Profesori coordonatori: György Géza-Árpád, Kiss Csilla, Oanea Oana -Larisa
- 19 -
Micro-poveste Our humans
Our humans este o rubrică nouă, inedită, iniţiată de mine şi în spaţiul virtual, ca parte a unui proiect mai amplu (https://www.facebook.com/Our-Humans731378556977402/?fref=ts) la care m-am gândit pentru a afla micro-poveştile oamenilor de lângă noi (colegi, profesori). Spun micro-poveşti, întrucât de multe ori suntem înconjuraţi de oameni pe care îi cunoaştem aparent sau graţie circumstanţelor instituţionale, dar care ascund „detalii” care ne dezvăluie adevărate personaje. Şi ca să înţelegeţi mai bine despre ce vorbesc, am să las să curgă prima micro-poveste culeasă de mine. Aceasta este a lui Yvett, elevă în clasa a XI-a F.
„Eram într-o zi la metrou, cu mama (înainte de a mă muta în Ciuc, când locuiam în Ungaria), aveam vreo 7-8 ani pe atunci și în ziua respectivă mama era într-o dispoziție foarte, foarte bună, așa că s-a apucat de cântat. Era un cântec foarte comercial și mie, chiar dacă aveam doar câțiva anișori, îmi era rușine că îmi va strica „reputația”, așa că am început să țip că am fost furată și că nu știu cine e doamna asta străină. Aparent, sunt o actriță destul de pricepută, fiindcă un domn a venit foarte speriat la mine, să vadă ce am pățit, dar eu m-am şi ascuns repede după mama, repetând „te iubesc, mami, te iubesc, mami, ești cea mai bună mamă!”.
Ţurcă Georgiana, clasa a XI-a F
- 20 -
Önkéntesek Önkéntes csapatépítő program
Az első csapatépítő tevékenységre az idei tanévben, október 15-én, csütörtökön került sor. A találkozás iskolánk pszichológusa, Tőkés Éva tanárnő irányításával zajlott, és a legfőbb célja az önkéntes tevékenységekre jelentkező új diákok megismerése volt. A találkozás bemutatkozással kezdődött, majd egy olyan játékkal folytatódott, mely kreativitást, együttműködést feltételezett. Körben állva meg kellett fognunk egymás kezét, majd egy összekötött ugrókötelet kellett tovább adnunk, ami a vállunkra volt helyezve anélkül, hogy elengedtük volna a mellettünk levő diáktárs kezét. Az összerázó tevékenység záró részét véleménynyilvánítás képezte. Kiscsoportban kellett elmondanunk, hogy mit jelent számunkra az önkéntesség.
A következő megbeszélésre kedden, október 20-án, került sor. Az egyéni, valamint a kiscsoportos tevékenységeket derű, jókedv kísérte. Az óra első mozzanataként elemeztük az önkéntesség fogalmát, majd összehasonlítottuk az önkéntességet és a segítségnyújtást. Ezt követően egy páros játék alkalmával megtapasztaltuk, hogy milyen érzés megbízni a társunkban. Az első játék abban állt, hogy két személy egymással szemben állva, lábfejüket összeérintve, egymásba kapaszkodva hátra kellett dőljön, és így egymást meg kellett tartaniuk. A második játéknál a két személy egymásnak hátat fordítva és egymásnak támaszkodva kellett leguggoljon és felálljon. A páros játék üzenetét közösen fogalmaztuk meg, melynek értelmében az önkéntes csoport alapelemeit az összetartozás, bizalom és akarat jelentik. A csapatépítő program végén mindannyian választhattunk a felkínált tevékenységek közül, ki hol, milyen téren fog önkéntes munkát végezni. Az újonc önkénteseknek szánt tevékenységek kora reggeli időpontokban kerültek megszervezésre, de ez nem bátortalanított el bennünket attól, hogy részt vegyünk a programokon. A toborzót követően összesen 32 diák jött el a két tevékenységre. A beszélgetések, a közös játékok nagy élményben részesítettek. Lelkesedéssel várjuk már az önkéntes programokat, bizakodva abban, hogy nemcsak élményekben gazdagodva térünk haza, hanem azzal a tudattal is, hogy másokon és olykor egymáson is tudunk segíteni. Gergely Katinka, IX.A
- 21 -
Meglátogattuk Olga nénit A csíktaplocai szeméttelep mellett élő Olga néni életkörülményeiről az utóbbi időben már olvashattunk a sajtóban. Az idős hölgy megélhetését az újrahasznosítható hulladék begyűjtésével biztosította. A médiának köszönhetően rengeteg ember gyűjtést, adakozást indított el. Önkéntes csoportunk is bekapcsolódott az adománygyűjtésbe, és október 23-án meglátogattuk Olga nénit, hogy átadjuk szerény adományainkat. A házat egy környéken dolgozó munkás segítségével tudtuk megközelíteni. Ő hívatta ki a nénit az „udvarra”, mert házőrzői miatt nem tudtunk közel menni a lakhelyéhez. Mindannyiunkat szomorúság töltött el, amikor szembesültünk az idős hölgy valós életkörülményeivel. Beszélgetni kezdtünk vele, ő pedig elmesélte, hogyan került ide 20 évvel ezelőtt. Amikor arról érdeklődtünk, hogy miért nem hagyja el a telepet, a válasza az volt, hogy ő már megszokta ezt a helyet nagyon, és a kutyáit sem hagyná magukra. A találkozás végén Olga néni elmondta, hogy nagyon örült nekünk, megköszönte az adományokat, és arra kért, hogy majd a vele készített fényképekből jutassunk el hozzá is egyet. Jakab Blanka, X.A
Őrangyal őszi hangulatban Mi, újonc önkéntesek, kíváncsian vártuk már az Őrangyal programot, mert kevés részletet tudtunk annak megszervezéséről. Szerdán, október 28-án került sor erre a tevékenységre. Órák után, Tőkés Éva tanárnő kíséretében megérkeztünk a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házba, hiszen a bál itt került megrendezésre. Iskolánk Baráti Kezek önkéntes csoportját hárman képviseltük. Kedves, meleg, barátságos fogadtatásban volt részünk. Miután megismerkedtünk a programba bevont más önkéntesekkel is, nekiláttunk a teremrendezés és vendégvárás előkészületeinek. Díszítettünk, svédasztalos terítékkel vártuk az érkezőket, próbáltunk mindent megtenni a jókedv érdekében, szüreti bál hangulatát idézve. Vendégeink fogyatékkal élő fiatalok, idősek és árva gyerekek voltak, akik nagyon jól érezték magukat, és boldogak voltak, hogy részesei lehettek ennek az estének. Táncoltak, mulatoztak, szeretet és öröm sugárzott róluk. Ezt az érzést adták át nekünk is, hiszen felszabadulva szórakoztunk mi is velük együtt. Kölcsönösen tettünk jót egymásnak, már várom a következő ehhez hasonló lehetőséget. Janovits Andrea, IX.D
- 22 -
Anunţ!
Ajută-ne, să putem ajuta!
În perioada 16-21 noiembrie, echipa de voluntari a școlii noastre organizează Campania “Săptămâna fructelor și legumelor donate”. Această campanie se desfăşoară în cadrul Strategiei Naţionale de Acţiune Comunitară (SNAC). Produsele colectate în urma acestei campanii vor fi donate centrelor de plasament. Donaţiile vor fi colectate în clădirile A şi B, la parter, la elevii de serviciu, începând cu 10 noiembrie.
SzakMa A mi szakmánk “A diák, míg tanul, nem méltányolja a tanárait. Csak később, amikor már többet tud a világról, érti meg, milyen sokkal tartozik azoknak, akik nevelték. A jó tanár nem vár dicséretet, sem szeretetet a fiataloktól. Kivárja, hogy idővel megkapja tőlük.” Darren Shan Azért választottuk ezt az iskolát, mert érdekelt a szakiskolai oktatás formája, és sokaktól hallottuk, hogy a szakképzésnek jövője van, ezenkívül az iskola és közössége iránt is érdeklődtünk. Azt gondoljuk, hogy a szakiskolának sok előnye van, amelyek a szakismeretek átadásában, szakmaoktatásban és elsajátításban, a szakmai munka megismerésében, a szakmai ösztöndíj - támogatásban nyilvánul meg. Szakiskolai éveink alatt szeretnénk megismerni a cukrász szakma világát, megtanulni sok munkafolyamatot, technológiát, kipróbálni új ízeket és a szakmai kihívásokat leküzdeni. A szakiskolai tanulmányaink befejezése után lehetőségünk adódik tovább tanulni a vendéglátáshoz közelálló szakmákban és érettségit szerezni, jó szakemberként dolgozni. Ha nagyok leszünk, cukrászként szeretnénk elhelyezkedni és a társadalom építő kockái lenni. Fontosnak tartjuk a cukrászismereteket és az általános műveltségi tantárgyakat megtanulni és tudni, mert ezek nélkül nincs szakmai tudás. A cukrász azonkívül, hogy süteményeket készít, vagy ízletes tortákat alkot és díszíti is ezeket, rendeléseket kell felvegyen, anyagmennyiségeket kell számoljon, idegen nyelvet kell beszéljen. Az új ízek és ízesítések felfedezése is feladat kell legyen. Jó szakemberekké szeretnénk válni mindezen szakmai ismeretek által. Lelkesedéssel várjuk, hogy gyakorolhassuk szakmánkat, mert a szakmát gyakorlattal lehet elsajátítani! IX.G - cukrászok
- 23 -
Köszönet a szerkesztőknek, a diákoknak írásaikért, tanárainknak munkájukért és tanácsaikért, valamint az iskola vezetőségének a támogatásért!!! Irányítótanár: Negru Réka Szerkesztők: Negru Réka tanárnő, Kovács Edit könyvtáros Cikkírók: András-Pótsa Csongor, Végh Krisztián – XII.A, Imre Elektra – XII.B, Benedek Balázs – XII.E, Gheorghiță Alice, Sandu Nicoleta – XI.D, Țurcă Georgiana –XI.F, Jakab Blanka, Simon Anita - X.A, Bogos Orsolya – X.B, Both Emőke, Gál Renáta, – X.C, Laczkó Nóra – X.D, Gergely Katinka – IX.A, Csáki Alpár – IX.B, Janovits Andrea – IX.D. Diénes Zsófia Anna, Kiss Csilla,Török Annamária tanárok. Korrektúra: Léstyán Csilla, Oanea Oana-Larisa tanárnők A fedőlap grafikáját készítette Boros Zsolt rajztanár.
Készült a Joannes Kájoni Alapítvány támogatásával.
- 24 -
