2015. február. 6. szám VII. évfolyam
Liceul Tehnologic Joannes Kájoni Szakközépiskola
Miről olvashatsz?
Interjúk, bemutatkozások Ez történt... Megkérdeztük a kájonisokat Talentumok Megmérettettünk Irodalom - Colţ literar Film Emlékeztető Önkéntesek Sport
Interjúk, bemutatkozások Megkérdeztük Török Annamária tanárnőt Hol született, hol töltötte gyermekéveit? Csíkszeredában születtem, gyermekkorom élményei leginkább Felcsíkhoz, Csíkszenttamáshoz kötnek. Gyermekéveim egy részét Csíkszentdomokoson nagyszüleimnél töltöttem, és ezek az évek is kellemes emlékek nyomait hagyták bennem. Hol végezte tanulmányait? Középiskolai tanulmányaimat a Petőfi Sándor Elméleti Líceumban, a posztlíceumot a Joannes Kájoni Szakközépiskolában végeztem. A szebeni Lucian Blaga Egyetemen szereztem felsőfokú végzettséget, ahová a mesteri diploma megszerzéséért is visszatértem. Mikor fogalmazódott meg Önben, hogy gyerekekkel szeretne foglalkozni? Úgy fogalmaznék inkább, hogy emberekkel akartam foglalkozni, ebben elszánt voltam. Ahogy minden középiskolai fiatal először én is bizonytalan voltam, többnyire az egészségügyi, tisztviselői és oktatási pályák érdekeltek. A legalkalmasabb pályát az egészségügy területén képzeltem el, de a sors fintora úgy hozta, hogy pár hónapig egyik nagyszülő betegségének kimenetelét követhettem, figyelhettem, ami arra a tudatra ébresztett, hogy a törődés ösztöne megvan, ám az ápolás, mint szenvedély nagyon ingadozott bennem. Tanító tanáraim sorából véltem felfedezni, olyan pedagógusokat, akiknek személyisége, munkássága követendő példa lehet, sokszor gondolkoztam ezen, vagy, mint tisztviselő egy közösség polgárait tudjam szolgálni, de ezzel együtt már az is tudatosult bennem, hogy e státusz eléréséhez is, felsőfokú diploma megszerzése kötelező. Tanulmányaim végzése közben már ajánlatot kaptam, hogy taníthassak ebben az iskolában, és a lehetőséggel élve elfogadtam az ajánlatot, ami arra késztetett, hogy ne csak tanítsak, hanem szeressem is, amit csinálok. Végül emberekkel foglalkozom, minden tanuló egy ember, a maga „egyszerűen - nagyszerű” személyiségével. Mióta tanít a Kájoniban? 2000 februárjában kezdtem kezdő pedagógusi pályámat, mint szakoktató, és 2005-től kinevezett szakoktató/ szaktanár vagyok. Szigorú tanárnak tartja magát? Két részről közelíteném meg a kérdést. Először is, egy tantárgyból egy minimális tudásszint elérése érdekében szigorúnak kell lenni, és az is vagyok. Másodszor pedig, azt a fajta szigorúságot, amitől a diák retteg, azt nem tartom építő jellegűnek a diák személyiségének fejlődése szempontjából, mivel ilyen jellegű élményeim vannak, ezért nem továbbítom ennek rögzítését a diákokban.
-2-
Mi volt eddigi legszebb élménye az iskolával kapcsolatosan? Nagyon kellemes élményeim vannak a még pár évvel ezelőtt szervezett országos szakács versenyekről, mikor felkészítettem, vagy elkísértem diákokat a versenyekre, ilyenkor a diák szaktudás vágyának növekedését észleltem, és hogy mennyire tudatosabb diákként tér vissza, ül vissza az iskolapadba egy ilyen próba után. Miért? Azért mert a szakmába fejlődött, mert összehasonlította magát a többi versenytársával, a versenypróba idejével gazdálkodott, a román nyelv használatával próbálkozott, új helyeket és diáktársakat ismert meg. Említhetném még a magyarországi partner-iskolák versenyszerű vagy más jellegű megmérettetéseit is, amikor sok új ismerettel, tapasztalatokkal tértek vissza. Örülök, amikor tudomásomra jut, hogy a végzett diákjaim szakmájukban helyezkednek el, kamatoztatva tudásukat, tapasztalatokkal telítődve itthon vagy akár külföldön. Mi a kedvenc időtöltése? A gasztronómia világát, ami óránként fejlődik, érdeklődve figyelem, követem elismert emberek szakmai gondolatait, alkalmazott technikáit. Szívesen böngészek egy törvényt vagy jogi fogalmakkal kapcsolatos megfejtéseket, vagy akár a magyarság, székelység vonatkozásaiból a régmúlt közigazgatás világát. A hit vonatkozásában feltöltődök az „Ablak a világra” című könyvsorozatot olvasva. Az utazási kedvemet nem csak a megtett távolság, hanem a látogatott hely, környezet látványa adja. A főzésben – a kreativítás, az érdekesség, és különböző nyersanyagok összehangolása érdekel. Legkedveltebb irodalmi műveim a versek, elbeszélések, a történelmi, népköltészeti jellegűek, mint a legutóbb olvasott alkotás A magyarságért című népköltészeti elbeszéléseket tartalmazó kötet. Tehát legjobban a főzés, utazás, böngészés, olvasás – minden, ami ezek átfogó bemutatását jelenti. „Elméd egy szerszám, amit úgy és arra használsz, ahogy és amire akarod” L.L.Hay E gondolatokkal kívánok minden kedves diáknak tudásban kiváló eredményeket, és sikert a próbaérettségi hetére az XI-XII. évfolyamnak.
DT-titkár lettem Petrikó Aliz vagyok, IX.B osztályos tanuló a kereskedelmi szakról. Az I-VIII. osztályt a Nagy Imre Általános Iskolában végeztem. Igaz, nem ebben az iskolába készültem folytatni a tanulást, de mégsem csalódtam, hogy ide jutottam be, a Kájoniba, hiszen ez egy nagyon jó iskola. Már általános iskolában részt vettem olyan programokon, amelyeket az iskola és a diáktanácsosok szerveztek. VII. osztályban léptem be én is a diáktanácsosok sorába, amit nem bántam meg. Sokan azt hiszik, és bevallom, én is azt hittem, diáktanácsosnak lenni annyiból áll, hogy beszélgetünk, és a programokon ott lehetek, mint DT-s. De közel sem így van. Nagyon sok munka áll a programok mögött, mind szervezés, mind kivitelezés szempontjából. Mivel sok embert megismertem diáktanácsosként, elhatároztam, hogy általános iskola után is folytatom a DT tagságot.
-3-
A Joannes Kájoni első DT-ülésén is ott voltam, mint ahogyan még rengeteg diáktársam is. Elhatároztam, valamilyen tisztséget szeretnék majd betölteni, ezért a választások során én is jelentkeztem titkárnak. Nagy esélyt nem láttam, hogy megválasszanak, hiszen IX-es diákként ki is számíthat erre, mikor még csak kezdő vagy az új iskolában. Viszont engem megválasztottak. Akkor még nem is gondoltam arra, hogy milyen fontos tisztség is ez, hiszen minden gyűlésen részt kell vennem, le kell mindent jegyeznem, ami a DT gyűlésen történik. Szerintem diáktanácsosnak lenni egy nagyon jó dolog, megvalósulhatnak az ötleteid, rengeteg barátot szerezhetsz. Sok jó programot szervezünk számotokra, hogy ismerkedjetek, és kikapcsolódjatok. Csak azt mondhatom: vegyetek részt minél több programban!
Ez történt… Megszerveztük az idén is a Valentin-napot A Valentin nap mindig február 14-én van, de mivel most szombatra esett, így a Kájoniban február 13-án, pénteken tartottuk. Ezen a napon reggel 7 órától egészen 10 óráig minden diák és tanár részese lehetett a Valentin - napi egyik akciónak, a kicsi piros szívek tűzésének, amit a Diáktanács szervezett már negyedik alkalommal. Volt, aki megengedte, hogy feltűzzük a szíveket a blúzára, felsőjére, vagy a dzsekijére, de volt olyan diák is, aki sietett, s azt mondta, hogy felteszi majd ő, de sajnos akadtak olyanok is, akik nem kértek szívet és nyugodtan továbbálltak. Ezekből a szívecskékből kb. 600 darabot készítettem, ebből a túlnyomó része el is fogyott, 500 darab körül. Újból részesei lehettetek a Szív küldi szívnek levelezésnek. Aki kért, kapott szív alakú üdvözlőlapot is, amit elküldhetett annak, akihez szíve vonzza, vagy akár barátainak, barátnőinek, vagy akinek üzenni akart Valentin nap alkalmából. Ezekből az üdvözlőlapokból 200 darabot készítettem. Sajnos ezek elég hamar elfogytak, így a kicsi szívekre írhattak a diákok üzeneteket. Ezekből további 80 darab fogyott el. Az üdvözlőlapokat nagyszünetben vettük ki a postaládákból , majd hosszas válogatás után kiosztottuk az A és B épületben is. Ami az idén plusz volt az eddigi évekhez viszonyítva, az az, hogy a B épületben is volt postaládánk, amit nagy boldogságunkra igénybe is vettetek. A sulirádióban szerelmes dalokat közvetítettek, és lehetett küldeni kedvesednek, barátodnak számokat.
Ezúttal szeretném felhívni figyelmeteket, hogy az A épületben, a könyvtár mellett és most már a B épületben is, a bejárati folyosónál a postaládáinkba bedobhatjátok a Diáktanácsnak szánt leveleiteket, akár névtelenül, akár névvel. Írjátok meg véleményeiteket, javaslataitokat programjainkkal kapcsolatosan, a sulirádióról, vagy bármit, amit a DT-vel szeretnétek közölni. Mi pedig ígérjük, hogy minden héten megnézzük postaládáinkat, figyelembe vesszük, amit nekünk írtok. Várjuk leveleiteket!
Gál Gabriella, X.C
-4-
Ajunşi în Marea numită Maturitate
„E imatur!”, „Nu ştie ce vrea!”, „Nu a plecat încă de la mama şi de la tata?” Auzim adesea aceste formulări.
Maturandus...Maturitate...Dar defapt ce înseamnă maturitatea? Să ai copii? Să fii responsabil şi pentru altcineva decât pentru tine? De exemplu pentru o pisică sau pentru o persoană? Să-ţi câştigi existenţa? Da! A fi matur nu înseamnă a împlini o anumită vârstă, ci a fi capabil să-ţi asumi răspunderi: să fii în stare să-ţi îndeplineşti sarcina până la capăt; să faci un lucru bine, fără să fii supravegheat; să fii în stare să ai mulţi bani şi să nu-i cheltuieşti; să suporţi o nedreptate fără să te răzbuni! Căci, cum ne spune Marius Torok, „Câtă vreme suntem copii, lumea ne cucereşte pe
noi, pentru ca mai târziu, ca maturi, noi să cucerim lumea.” Szász Ervin, XII.F
XII.F
-5-
Maturandusz Február 20-án került sor iskolánk egyik legjelentősebb ünnepségére, a Maturanduszra, a Szakszervezetek Művelődési Házában. A nagykorúsítási ünnepség minden végzős diák életében egy nagy mérföldkövet jelent, ekkor ugyanis jelképesen felnőtté válik. A műsort Udrea Laura, (XI.F) valamint Benedek Balázs (XI.E) tanulók vezették le. Az ünnepség elején Sükösd Annamária igazgatónő köszöntötte a diákokat, valamint jó tanácsokkal látta el, ezután Glodeanu Cristinel Fănel igazgatóhelyettes beszéde következett. A tizenegyedik osztályosok részéről Szilágyi Dalma (XI.C) köszöntötte a maturanduszokat, valamint Holló Piroska (XI.D) egy gyönyörű dal előadásával szórakoztatta a jelenlevőket. A tizenkettedikesek részéről Szász Ervin (XII.F) mondott ünnepi beszédet. A beszédek és a köszöntők sorozata után következett a szalagtűzés. Minket, mint végzős diákokat nagyon meghatott a szalagtűzés pillanata. Azon töprengtük, hogy milyen hamar eltelt az idő, most volt, hogy kilencedikesként új társaságba kerültünk, új barátságokat kötöttünk. Nagyon hamar eltelt ez a négy év, tele rengeteg gyönyörű és emlékezetes pillanattal. Amikor kilencedikesek voltunk, mondogatták a felnőttek, hogy milyen hamar el fog majd telni ez az időszak, de csak most eszméltünk rá, hogy tényleg mennyire gyorsan elrepült az idő. A szalagtűzést a végzős osztályok előadása követte. Különös, hogy majdnem minden osztály néptánccal készült. A XII.A-sok, vagyis mi, csak néptáncoltunk, valamint ismert csujjogtatásokat költöttünk át, ami sajnos nem hallatszott, pedig nagyon jól sikerültek. A XII.B-sek közös néptánccal, és néhányan modern tánccal készültek. A XII.C-sek néptánccal valamint modern tánccal álltak elő. A XII.D osztály szintén néptánccal készült, ugyanúgy, mint a XII.E-sek is. A XII.F kis videóval készült, amelyben bemutatták, hogy pár év múlva ki hol lesz. Volt egy szakiskolai osztály is, a XI.G, ők szintén néptáncot adtak elő. Szabó Pál szavaival búcsúzunk, és minden végzős diáktársunknak sikeres érettségit kívánunk! "Eddig csak álmodtunk, terveztünk még, Most valóra válhat minden, ami szép. Az élet, a munka tárt karokkal vár, S hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll. " Fülöp Orsolya, Tankó Barbara, XII.A XII.A
-6-
XII.B
XII.C
XII.D
XII.E
-7-
Jégkarnevál Az idén immár negyedik alkalommal került sor a Diáktanács által szervezett Jégkarneválra a Vákár Lajos Műjégpályán, február 26-án. Nagyon vártuk már mi is, diáktanácsosok, hogy megszervezzük a karnevált, hiszen nagy sikernek örvend iskolánkban ez a DT rendezvény. Két héttel ezelőtt fogtunk hozzá a Karnevál kimondott megszervezéséhez, már akkor leosztottuk a feladatokat, hiszen nem kis munkával és erőfeszítéssel jár egy ilyen méretű rendezvény. Csütörtök reggel, február 26-án több diák is korcsolyával a kezében érkezett az iskolába, ami egyet jelentett, ők biztosan jönni fognak a karneválra. A pályára csak 14 óra 20 perckor engedtek be, viszont sok diák ott volt már jóval előtte, minden percet ki akartak használni a másfél órából. A több mint 150 résztvevő közül voltak, akik már szinte „otthon” érezték magukat, de akadtak olyanok is, akik még most barátkoztak a jéggel, kisebb- nagyobb sikerekkel és esésekkel. Egy viszont mindenki számára garantált volt, a jó hangulat, hisz bármerre is pillantott az ember, mindenhol mosolygós arcokat, vidám diákokat látott. Voltak osztályok, ahonnan több mint fele az osztálynak jelen volt. IX.C osztály
X.B osztály
A gyűlésen javasolta az egyik diák, hogy idén műanyag kupakokat gyűjtsünk, a tombolajegy áraként, hogy ezáltal iskolánk is segítsen a csíkzsögödi Bíró Alpárnak. Egy tombola ára 10 kupak volt, amelyet bárki könnyedén gyűjthetett, viszont minket is meglepett, amikor néhány diák 10 helyett 100, vagy épp 1000 kupakkal járult hozzá a gyűjtéshez. Összesen 3118 kupak gyűlt össze.
-8-
A tombolák nyertesei plüssállatokat, sálakat vagy épp noteszeket írószerrel vihettek haza.
A két beöltözött IX. osztályos lány szintén jutalomban részesült: Ambrus Edina (IX.C) bohóc jelmezéért, Rodé Elvira(IX.A), marionett-bábu jelmezéért.
Gratulálunk, hogy volt bátorságuk beöltözni, s ezzel megadni a karnevál jellegét a rendezvényünknek. Reméljük, hogy minden résztvevő jól érezte magát, s jövőben még többen el fogtok jönni! A Diáktanács nevében szeretném megköszönni Negru Réka és Ambrus Tünde tanárnőknek a kitartó munkájukat, mert irányításuk és segítségük nélkül nem jöhetett volna létre ez a rendezvény. Ők tudták mindig, hogy mi volt az, amit épp kifelejtettünk és azonnal jelezték, hogy minden zökkenőmentes legyen. Ez úton szeretnék Boldog Nőnapot kívánni a Tanárnőknek és reméljük, hogy ezután is szívesen irányítanak minket! Mihály Noémi, X.A
-9-
Táncház Moldvai táncok lépésit tanulhatták az érdeklődők az utolsó táncházunkban. Újabb „táncba vágtuk a fejszénket”, amit az iskolatársainktól tanulhatunk. Ezeket a moldvai táncokat összekapcsolva a székely táncokkal, egy új koreográfiát szeretnénk összeállítani. Lassan a táncházban résztvevő diákokból egy tánccsoportot szeretnénk létesíteni, akik a kulturális programokon fellépnének. Vannak diákjaink, akikre számíthatnánk, mert tudnak táncolni, részt is vesznek adott tánccsoportokban, falujukban, és vannak olyan diákok, akik rendszeresen járnak tanulni a táncházunkba. Remélem, hogy segíteni fogtok, hogy megvalósuljon az iskola tánccsoportja! Szeretettel várunk a következő táncházba! Csilip Júlia, X.B
Megkérdeztük a Kájonisokat Februárban sor került az iskola egyik legjelesebb ünnepségére, a maturanduszra. A XI-XII-es diákoknak ezzel kapcsolatosan tettünk fel kérdéseket, míg a IX-X. osztályosoknak a Diáktanács által szervezett Jégkarneválról. A mi osztályunk szeret a hegy alatt abrakolni, mivel mindent az utolsó pillanatra szeretünk/szoktunk hagyni, így voltunk a maturándusz fellépéssel is. Az előadás előtt két héttel még azt se tudtuk, hogy fellépünk-e egyáltalán, aztán február 10én nekikezdtünk a próbáknak. Eleinte úgy volt, hogy csak hejszát és csárdást adunk elő, de ez idővel változott, mert egy közös döntés alapján megszavaztuk, hogy legyen benne egy másik műfaj is, a hip-hop, így lett a maturándusz-témánk a párbaj. Egy közös hejszából és csárdásból a lányok átváltottak hip-hop-ra, a fiúk meg legényesre. A fiúk koreográfiájában Tankó Timár Csongor és André Attila segített, a lányok koreográfiáját én magam hoztam össze, de persze mindenki ötletét egyaránt meghallgattuk. A legvégén egy közös hip-hop tánccal fejeztük be, ezzel jelezve, hogy a lányok nyerték a párbajt. Sikeres előadásnak mondhatjuk, sok jó visszajelzést kaptunk.
- 10 -
A szalagtűzés fura érzéseket keltett bennem, tavaly remegett a kezem, mikor én tűzhettem fel, idén meg remegett mindenem, hogy nekem tűzik a szalagot. Életünk egyik meghatározó része volt a maturándusz, minden pillanatát élveztük/ élveztem. Torday Kitti, XII.C A Maturándusz az osztályunk számára egy fontos esemény volt, amire ehhez méltóan fel is készültünk. Jól éreztük magunkat úgy a színpadon, mint a nézőtéren. A maturándusz az idén nagyon jól sikerült, a legszebb, hogy sok osztály székely viseletet öltött magára, ezáltal kihangsúlyoztuk ennek szépséget.
Egy olyan emlék marad az, amelyet még sokáig őrizni fogunk! Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, hogy egy pár csujjogtatást átköltöttünk, de sajnos ezek nem hallatszottak. XII.A A Maturandusz megszervezése tizenegyedikes diákként nem volt könnyű, de az osztályfőnökeink sokat segítettek a megszervezésben. Én nem tűztem, mivel erre most nem volt lehetőségem, hiszen én voltam az egyik műsorvezető. Hihetetlen érzés volt, nagyon jól éreztem magam. Az osztálytársaim azt mondták, hogy egy megható érzés volt a tűzés, és már mi is várjuk, hogy nekünk föltűzzék a nagykorúsító jelképet jövőben! Benedek Balázs, XI.E
Nagyon sokat készültünk a maturánduszra. Az előadás is nagyon jól sikerült. Jó volt a szalagtűzés és ezáltal döbbentem rá, hogy hamarosan ennek is vége. Nagyon izgultam, hogy hogy fog sikerülni az előadás, de aztán minden jól ment, az osztállyal közösen ezt is megcsináltuk. XII.B Ez a 2015-ös Maturandusz nekem nagyon tetszett , szép és színvonalas előadásokat láthattunk a végzősöktől . Nekem legjobban a 12.A és a 12.C osztály előadása tetszett, de a többi osztály is jól teljesített. Jól meg volt szervezve, nem volt olyan, ami ne tetszett volna. Péter Adél, XI.D
- 11 -
Az utóbbi két hét volt a nagy felkészülés ideje, és a végeredménnyel meg voltunk elégedve, az izgalom ellenére is jól sikerült az előadás. Amikor tűzték fel a nagykorúsító szalagot, az első érzésem az volt, hogy felnőtt lettem, és milyen hamar eltelt az idő. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar eljön ez a perc is, és, hogy milyen hamar el is múlik. XII.B Nekem nagyon tetszett a jégkarnevál. Tetszett az, hogy tombolát csak akkor kaphattál, ha volt minimum 10 kupakod, mivel ez egy nemes cél, illetve segítséget nyújtott a DT a balesetet szenvedett embernek. Tetszett, hogy az egész iskola együtt volt, így akár ismerkedhettünk más diákokkal is. Ami nem tetszett, az az, hogy kevés ideig tartott. De amúgy minden jó volt, nagy kár, hogy kevesen öltöztek be, mivel hangulatosabb lett volna az egész karnevál, ha sokan vannak beöltözve. Köszönet a DT-nek ezért a felejthetetlen programért! IX.A Nekem nagyon tetszett a Jégkarnevál, a jó kedvet, hangulatot a zene biztosította. Tetszett, hogy egyben kupakgyűjtő akció is volt. Nekem jól telt, jól ereztem magamat. Minden elismerésem a DT-nek a szervezésért, hogy ebben az évben is együtt tudtak korcsolyázni a kájonis diákok. Tetszettek a tombolák, értékes ajándékok voltak. X.A. Kémenes Rita Jól megszervezett karnevál volt. Egyetlen dolog, ami nem nagyon tetszett, hogy szerintem egy jégkarneválon a jelmezben való részvétel a lényeg, és ahhoz képest elég kevesen öltöztek be. Örültem annak, hogy a karnevál jótékony célú volt, és hogy egy pár kupakkal is, de segíteni tudtam egy rászorulón! Élveztem a jégkarnevál minden percét, és köszönöm a Diáktanácsnak, hogy ezt az eseményt megvalósították! IX.C Kérdeztek: Simon Anita, IX. A, és Tankó Barbara, XII.A
- 12 -
Talentumok Be szeretném mutatni Péter Ervin (XII.A) osztálytársamat, ezért feltettem neki egy pár kérdést. Ő zenei tudásával tűnik ki közülünk. 1. Mióta zenélsz? A zene fogalmával első osztályos koromban ismerkedtem meg. A helyi népművészeti iskola hegedű szakán tanultam öt évet, majd azon belül három év zeneelméletet. Az itt megszerzett elméleti tudásnak, valamint a zene iránti szeretetemnek köszönhetően próbáltam meg a gitár, majd a zongora technikáit is elsajátítani. 2. Mi motivált arra, hogy zenélj? Mivel már kiskoromban elkezdtem, sok minden befolyásolt, hogy tanuljam és műveljem is a zenét. Édesanyám íratott zeneiskolába, melyet sosem bántam meg. Úgy gondolom, hogy az ő támogatása, biztatása nélkül kevésbé állnék kapcsolatban a zenével. Mindezek mellett azt hiszem, minden ember életében van olyan terület, ahol jónak érzi magát, ahol otthon van. Számomra ezt a területet a zene jelenti. 3. Melyik a kedvenc hangszered, amelyiken játszol? Gondolkodás nélkül a zongorát mondanám. A három hangszer közül ezt választottam. Rájöttem, hogy csak egy dolgot kell végeznem, és azt jól. Ez a célom a zongorával. Bár hegedűlni tanultam, mégis csak másodlagos szerepet tölt be a zenei életemben. A gitározást csupán hobbi szinten űzöm. A zongora iránti szeretetemhez nagyban hozzájárult a zenekarom, a Crisis Band, melyben billentyűsként vagyok jelen. 4. Mesélj a zenekarodról! A zenekarom három éve alakult, azóta aktívan részt veszünk az erdélyi zenei életben. Változó zenei stílussal vágtunk bele, egyelőre különböző feldolgozásokat, "slágereket" játszunk ismert előadóktól, így próbáljuk eltalálni a közönség ízlését, a fiatalabb korosztálytól a felnőttekig. Mára már negyven koncertet tudunk magunk mögött. Több falunapon is felléptünk, Madéfalván az új kávézó avatóján, valamint az EU-táborban és Eke-táborban. 5. A zenének köszönhetően már voltál külföldön is? Igen, voltam. A harkányi koncertezésünkre vagyunk a legbüszkébbek, ugyanis a település polgármestere a tusnádfürdői városnapokon fedezett fel minket, ezáltal meghívott oda. Itt lehetőségünk adódott számos nagy és elismert zenésszel találkozni, valamint beszélgetni velük. 6. Mit jelent neked a zene? A zene, számomra egy óriási lehetőség, amiben kiélhetem magam. Emellett nekem egy megnyugvást is jelent. Egyfajta gyógyszere a léleknek. A zene jó hatással van rám akkor is, ha szomorú vagyok, vagy ha boldog. Azáltal, hogy hangszeren játszok, sokkal jobban tudom értékelni a zenét és átélni azt. Kérdezett: Tankó Barbara, XII.A
- 13 -
Irodalom - Colţ literar Felolvasómaraton Kányádi Sándor műveiből Az olvasómaratont 2009-ben szervezték meg először, a Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársának ötlete nyomán. Az első évben Benedek Elek mesemaratonként hirdették meg. A csíkszeredai könyvtár 2012-ben kapcsolódott be először, 2014-től vette át a főszervezést, együttműködve Csíkszereda Megyei Tanácsával. Ez a rendezvény évről évre egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A mi osztályunk is csatlakozott ehhez a rendezvényhez, amely 2015. február 17-én lett megszervezve. Osztályunkkal lementünk iskolánk multimédia termébe, ahol Kányádi összegyűjtött művei voltak az asztalon elhelyezve. A rendezvényt Kovács Edit - könyvtárosnő indította, elmondta nekünk, hogy mi célból jött létre ez a maraton, ahol minden évben más-más szerző alkotásait olvassák fel. A cél, hogy minél többen vegyünk részt a közös olvasásban, tovább adhassuk az olvasás örömét. Az utóbbi kijelentés úgy gondoljuk teljes mértékben igaz, mivel felolvasott verseinkkel mosolyt csaltunk társaink arcára. Minden diáktársunk, köztük mi is, olyan verset választottunk, amiben valami megfogott, ami mosolyt csalt az arcunkra. Mikor megkezdődött a felolvasás, izgatottan vártuk, hogy mi is sorra kerülhessünk, de persze türelemmel és nagy kíváncsisággal végighallgattunk mindenkit. Amikor mindenki felolvasta az általa választott verset, 3 diák, köztük mi is, olvashatott román nyelvre lefordított verseket, szintén Kányádi Sándortól. A felolvasás nagyszerű érzéssel töltött el, főként, hogy társaink továbbra is kíváncsi tekintettel hallgattak meg minket, románul szavalókat. Sárossy Gabriella tanárnő felkérésére a felolvasó maratón végén mindenki, aki akart, választhatott még verset, amit szintén hangosan felolvasott. Sok diák jelentkezett, voltak olyanok akik, amint felolvastak, újból szerettek volna. Az óra hamar eltelt, de reméljük, hogy jövőre is részesei lehetünk a maratonnak. Köszönjük Sárossy Gabriella tanárnőnek, amiért mi is részt vehettünk ezen az eseményen, továbbá külön köszönet a Kájoni János Megyei Könyvtárnak a hetedik alkalommal megtartott rendezvény fő szervezőjének. Nagyon jól éreztük magunkat, jövőre is mindenképp csatlakoznánk. Simon Anita és Jakab Blanka, IX.A
- 14 -
Olimpiada de limbă, comunicare şi literatură română etapa locală, județeană În perioada vacanței de iarnă, domnul profesor de limba și literatura română György Géza m-a informat despre olimpiada locală la limba și literatura română, care urma să fie organizată în școala noastră. A fost o mare bucurie, știind că am ocazia și eu să particip. Pregătirea cu domnul profesor a fost axată pe nuvelă și basm, ceea ce mă așteptam să primesc la subiectul al treilea. La olimpiadă, nu am avut deloc emoții. Am intrat în sală și am început să rezolv subiectele. Îmi veneau în minte cuvintele spuse de profesor care mi-au fost de mare ajutor. Surpriza însă era la subiectul al treilea, deoarece în locul speciilor pregătite, am primit romanul. Mare mi-a fost surprinderea la vederea acestui subiect, dar am încercat să scriu tot ce era mai valoros. După olimpiadă, mi-am spus că nu voi mai participa niciodată, pentru că mi s-a părut prea stresant. La aflarea rezultatelor am fost, însă, foarte fericită, căci am obținut 106 de puncte și că am avut șansa de a reprezenta liceul nostru la faza județeană. Pregătirile pentru această etapă erau mai intense. Am lucrat mult pe baza romanelor moderne de tip subiectiv, respectiv obiectiv. La 21 februarie, când avea loc la școala noastră etapa județeană a olimpiadei, am avut mari emoții. După ce am primit subiectele, eu oftând mai mult asupra romanelor, la subiectul al treilea primisem fantasticul prezent în basme. În eseul meu am făcut referire la basmul cult Harap-Alb de Ion Creangă. Dupa ce s-a terminat olimpiada am vorbit cu mai multe concurente despre subiecte, ele afirmând că a fost o olimpiadă de dificultate medie. Aflarea rezultatului m-a bucurat, deoarece am ajuns la un nivel mediu. Participarea la această olimpiadă a însemnat pentru mine o muncă plăcută și interesantă alături de un profesor răbdător, fiindcă am primit explicații foarte multe și îndrumări valoroase. Mi-a făcut plăcere să retrăiesc sentimentele de emoție. Părerea mea este că prin participarea la o astfel de întrecere, te poți pregăti și pentru examenul de bacalaureat și că această pregătire te va ajuta pretutindeni.
Megmérettettünk
Pustianu Valeria, X.
Szakmai tantárgyverseny megyei szakaszán elért eredmények: XI. Osztály – Gazdasági tevékenységek technikusa – Gál Ferdinánd – (XI.B) - II.helyezés XII. osztály – Turisztika technikus - Gábor Linda (XII.D) - III. helyezés
Angol olimpiász körzeti szakaszán elért eredmény: Gergely Róbert (X.E) - III. helyezés
- 15 -
Film A játszó nő A Játszó nő című francia-német filmet találtam mostanában, természetesen véletlenül. Alaphelyzet: egy háromtagú család, apa, anya, kamaszlány hétköznapjai, vívódásai, konfliktusai egymással, önmagukkal és kitörési kísérletei, vágyai, ezért folytatott küzdelme, és egyiküknek makacs akarattal és munkával elért sikerei. Az anya Helène szobalány egy szállodában közben takarít egy gazdag, különc amerikai művésznél. Az apa, Ange hajókat fest egy vállalkozónál, egyfolytában fenyegeti a munkanélküliség. Lányuk, Liza állandóan elégedetlen mindennel, főleg a szegénységgel, pedig valójában nem is szegények, de a tizenévesek lázongó korszakát éli, szeretne angliai táborba utazni, barátja gazdag, akit nem merne soha hazahozni, mert szégyelli szegénységüket. Helène megérti, hogy szűknek érzi ezt a világot, ő is vágyik valami különlegesre, mintha sejtené, hogy többre képes, de ő nem lázad, szelídsége nem engedi ezt, de keresi útját, mígnem betekintést nyer egy más életformába és „megfertőződik” egy játék, a sakk szenvedélyével. Egyfolytában foglalkoztatja, először egyedül próbálkozik, tanul, gondolkodik, kínlódik egy elektronikus sakkal, de érzi, hogy ez így nem megy, majd dr. Krögelt, az amerikai művészt kéri meg, hogy tanítsa meg rendesen játszani. Ő először csodálkozik, hogy a takarítónőnek ilyen furcsa vágya akadt, aztán belemegy a játékba. Kezdetben nehézségek adódnak, viták, társadalmi rétegek közeledése és távolodása, végül Helène kitartó munkájának, makacsságának eredménye lesz, egyre jobban játszik és a különc amerikai közelebb kerül hozzá szellemileg, érzelmileg és észreveszi a takarítónőben a másik embert, a tehetséget, ajánlja, hogy nevezzen be egy versenyre. Helène kezdetben szorong, lenyeli a megaláztatások sorozatát, valahol nagyon mélyen érzi, hogy a játékért mindenre képes, és megnyeri a versenyt.
- 16 -
Közben zajlik az élet, a szállodában sok a dolog, a lány, Liza elutazik a táborba, a férj féltékenységi jelenetekkel gyötri Helènet, de ő csak halad a maga útján, a hétköznapokon túl van egy másik világ, a játék, a gondolkodás, a sakk világa, amiben örömét leli és halad, sok mindent megtanul, lényegbevágó külső, főleg belső változáson megy át, kinyílik, olyan dolgokra figyel, amelyek mindig környezetében voltak, csak valahogy nem vette észre őket, például a tengeri illatokat, a szelet, a virágokat, a szépséget. A film cselekménye Korzikán játszódik, láthatjuk a sziget szépségeit, a sziklákat, réteket, tengerpartját, virágokat, hegyi utakat. Témák: emberi kapcsolatok, konfliktusok, álmok, ellentmondások, makacs játékszenvedély, intrikák, a nőiesség felemelkedése, hiszen a sakkban a királynő a legerősebb - talán így lehetne összefoglalni a filmet, de több, sokkal több ennél, az élet dolgait látjuk viszont a képernyőn, a győzelemhez vezető utat, lemondást, szenvedést, a tudás keserűségét, az ébredés kockázatát és bepillanthatunk más emberek, más kultúrák titokzatos világába és tanulhatunk, tartalmasan szórakozhatunk. A film kulcsmondata lehetne: „ha kockáztatunk, veszíthetünk, ha nem kockáztatunk, mindig veszítünk.” A film 2009-ben készült, rendezője Caroline Bottaro. Diénes Zsófia Anna
Emlékeztető Februárban születtek Folytatódik a tavaly elkezdett Emlékeztető rovat, amelyben, az ebben a hónapban született híres zeneszerzőket, festőket mutatjuk be.
Felix Mendelssohn-Bartholdy: Született 1809. február 3-án Hamburgban, német zeneszerző, karmester, zongoraés orgonaművész. Mendelssohn zenei stílusa már a szülői házban kialakult. Már igen fiatalon, a legváltozatosabb zenei műfajokban, érett kompozíciókkal jelentkezett. Már a Szentivánéji álom nyitányában megjelennek egyéniségének legjellemzőbb vonásai, amellyel – Carl Maria von Weber mellett megalapozta a német zenei romantikát. 1847. november 4-én halt meg Lipcsében.
- 17 -
Csók István: 150 éve született, 1865. február 13-án a dunántúli Pusztaegresen, a kétszeres Kossuthdíjas (1948, 1952) magyar festő.
Csendélet szántófölddel
Úrvacsora
Önarckép
Az egyik legtöbbet díjazott magyar festő: a Krumplitisztogatók 1889-ben a párizsi világkiállításon dicséretben részesült, az Úrvacsora című alkotása 1894-ben megkapta a francia Szalon aranyérmét, majd az osztrák állami nagy aranyérmet is. 1955-ben kilencvenedik születésnapja alkalmából a Szépművészeti Múzeumban megrendezték életműtárlatát. 1961, február 1-én, 96 évesen hunyt el Budapesten. Galéria, képtár, művelődési ház viseli a nevét.
Barabás Miklós: A háromszéki Márkusfalván született 1810. február 10-én, szegény család sokadik gyermekeként. A magyar biedermeier festészet egyik legkiválóbb mestere, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A nagyenyedi kollégiumban tanult, egészen fiatalon kezdett arcképfestéssel foglalkozni, később elsajátította a litográfia technikáját. Ő volt az első művészetéből megélni tudó festőnk, amit főként az tett lehetővé, hogy az arckép minden műfaját és technikáját kiválóan művelte. Aprólékosan megmunkált olajfestményeit, rajzait, akvarelljeit gondos elmélyülés, finom színezés jellemzi.
Petőfi Sándor - akit szintén lerajzolt- kissé mosolygott ezen a nagy arcképkészítési lázon: „Hja, mikor az olyan szép, ha az embert Barabás lepingálja, s a szerkesztők aztán szétküldik…… s a közönség bámulva kiált föl: Tehát ilyen volt?!” Barabás Miklós 1898. február 12-én Budapesten húnyt el.
- 18 -
Egy utazó cigánycsalád Erdélyben
Széchenyi István
Liszt Ferenc 1847-ben
Kallós Ede
1866. február 22-én született Hódmezővásárhelyt. Szobrász. Budapesten és Párizsban tanult. Első jelentős műve Dávid című szobra volt. Emlékművei: Erkel Ferenc Gyulán, Kossuth Lajos Makón és Hódmezővásárhelyen, Bessenyei György Nyíregyházán, Irányi Dániel, Vörösmarty Mihály (Telcs Edével közösen 1908-ban) és Kölcsey Ferenc (1939) Budapesten. Síremlékeket és épületszobrokat is készített, portréját Ferenczy Károly festette meg (1889, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria).
Vörösmarty Mihály carrarai márványból készült szobra, Budapest
Kölcsey Ferenc szobra, Nagykároly Both Emőke, IX.C
- 19 -
Önkéntesek Farsangi bál az időseknél A
Baráti Kezek önkéntes csoport február 17-én ellátogatott az idősekhez, Csíkzsögödbe. A farsangi bál, amelyre minket elhívtak a szépkorúak, újból azt bizonyította, hogy mennyire lelkesek, és fiatal lelkűek a Providencia Idősek Klubjába járó nyugdíjasok. Ők nagyon jó példa arra, hogy attól, hogy telik az idő és öregedünk, még lehetünk lélekben fiatalok. Sőt, kell, hogy fiatalok maradjunk. Nem szabad hagyni, hogy az idő magával vigyen mindent, ami szép és szebbé teheti az ember napjait. A klub tagjai nagyon vártak bennünket, és kedvesen fogadtak, mint mindig. Farsangi előadásuk humoros, érdekes, és alkalomhoz illő volt. A meghívott zenészek, az előadás után talpalót húztak, és az idősek felkértek minket táncolni, majd a mulatság után farsangi fánkkal és üdítővel kínáltak bennünket. Ottlétünk alatt az idősek nagyon sokat érdeklődtek felőlünk, és többször is kiemelték, hogy nagyon örülnek nekünk. A velük töltött két óra nagyon hamar eltelt, és mindannyian várjuk már a következő közös tevékenységet. A Providencia Idősek Klubjának közössége példaértékű, és remélem sokáig fog még működni csapatuk, mely segít nekik lélekben mindig fiatalnak maradni. Vakaria Emilia, Ványolos Noémi, Szabó Noémi, X.E
Élmények, gondolatok a napközis önkéntességről Hetente a Napocska óvodába járunk önkénteskedni. Az önkéntesség egy lehetőség, amivel nem muszáj élni, de ha belecsöppensz, egy percig sem bánod meg. Egy élmény, hiszen megismerjük az ovisokat, és egy kis időt töltünk velük együtt. Nagy örömmel megyünk hozzájuk, hisz a sok apróság, amit mondanak vagy csinálnak, mindig mosolyt csal az arcunkra. Amikor a gyerekek között vagyunk, mi is kicsinek érezzük magunkat. Jó újra így érezni, mert a hétköznapokban nem adódik hasonló lehetőség. Ez a kis idő, amit velük töltünk, éppen erre is szolgál, hogy ne érezzük magunkat olyan nagynak, és ne gondoljunk a problémákra. Érezzünk úgy, mint ők, hogy a legnagyobb gondjuk az, hogy elvették a játékukat, vagy a kisautót újra az ágyukban felejtették.
- 20 -
Csak ajánlani tudom, hogy más is próbálja ki az önkéntességet, mert csak a javára szolgálhat és egyben egy élmény is. Csiszér Noémi, Boros Brigitta, Reisz Zoltán, X.E Nekem az óvodai önkéntesség egy nagy lehetőség, amely megmutatta a kisgyerekek látás- és gondolkodásmódját. Megtanultam, hogy a gyerekek egy teljesen más világban élnek, egy mesevilágban, ahol bármi lehetséges, ahol léteznek tündérek, manók, angyalok, félelmetes szörnyek, vagy éppen más varázslatos teremtmények. Kötelezettségek és korlátok nélküli világ ez, ahol egész nap játszodhatnak, barátkozhatnak, és nem kell megjátszaniuk magukat, hogy ennek vagy annak jobban tetszedjenek. Így egy óriási ajándékot kaptam: megtanultam, újra gyerekként élvezni az életet és örülni minden apróságnak. Resiga Andrea X.E Számomra az önkéntesség nem munkát jelent, sokkal inkább felszabadító együttlét a kisgyerekekkel. A velük való foglalkozás eszembe juttatja azt az időszakot, amikor én voltam ovis. Csodálattal és irigykedve néztem a „nagyokra”, akik hozzávetőleg annyi idősek voltak, mint mi most. Furcsa, mert akkor azt gondoltam, hogy „hú, de jó lehet nekik, jó lenne a helyükben lenni, mert nagyok.” Azt hittem, hogy sokkal több engedménnyel, szabadsággal jár ez az időszak. Viszont most, hogy én is ebben a korban vagyok, nem igazán érzem, hogy „nagy” lennék, aminek örülök is, mert már nincs bennem az a vágy, hogy hamar felnőtt szeretnék lenni, tele gondokkal, sok felelősséggel rengeteg dolog iránt. Még szükségünk van sok bulira és szórakozásra, mielőtt felnőnénk. Az önkéntesség a napköziben nem egy teljesen felelősségmentes tevékenység, viszont vidámsággal tölt el, hogy a gyerekekkel foglalkozhatok egy keveset, és segíthetek nekik. Ványolos Noémi, X.E Mikor bekerültünk az iskolába, és megtudtuk, hogy működik az intézményben egy önkéntes csoport, lelkesen csatlakoztunk hozzájuk.Végigszemléltük a programokat, és az állandó programok közül kiválasztottuk a heti egy alkalommal (pénteken) történő óvodába járást. A napköziben besegítünk, amiben csak tudunk az óvónőknek, teljesítjük a ránk bízott feladatokat. A gyerekek első alkalommal kicsit zárkózottak voltak velünk szemben, de az elkövetkezendő alkalmakkor már nyitottak felénk. Mi ébresztjük, segítünk a öltözködésben nekik az alvásidő letelte után, és együtt játszunk velük, míg szüleik értük nem jönnek. Kellemes időtöltésnek és nagyszerű programnak találjuk, minden alkalommal új élménnyel gazdagodunk. Jakab Blanka és Simon Anita, IX.A
- 21 -
Sport Kézilabda Olimpiászon vettünk részt 2015. február 19-én a Kájoni János Szakközépiskola néhány tanulójával Kézilabda Olimpiászon vettünk részt! A rendezvénynek a Márton Áron Gimnázium tornaterme adott otthont. A lányokkal kiválóan teljesítettünk, elértük a dobogós második helyezést! A rendezvényen 5 csapat vett részt: a Márton Áron, a Segítő Mária, a Tivai Nagy Imre, a Szent Erzsébet és végül, de nem utolsósorban a Kájoni. Három csapattal küzdöttünk meg: a Segítő Máriával, a Tivai Nagy Imrével és a Márton Áronnal. Nagyon szoros meccseket játszottunk, de sajnos a Márton Áront így sem sikerült megvernünk! A dobogó harmadik helyére a Segítő Mária, második helyére a Kájoni János Szakközépiskola és végül az első helyre a Márton Áron Gimnázium került! Köszönjük szépen felkészítő tornatanárunknak, Borbély Botondnak a segítségét! Péter Bernadett, IX. C
Borbély Botond tanár úr, Ilyés Kinga (X.A), Csiszér Noémi, Tankó Anita (X.E), Bíró Tünde (IX.A), Potyó Katalin (IX.B), Ambrus Edina (IX.C) állnak, s előttük ül: Hajdú Réka (XI.C), Görbe Tünde (XI.A), Péter Bernadett (IX.C).
- 22 -
Városi kosárlabda bajnokság - 2015 A városi kosárlabda bajnokság 2015. február 23-án került megszervezésre a Márton Áron Gimnázium sporttermében. A versenyen iskolánkat a következő diákok képviselték: Benedek Krisztián (IX.D), András- Pótsa Csongor (XI.A), Kurkó Márk (XI.A), János Zsombor Alpár (XI.A), Balló Máté (XII.A), Szőke Magor (XII.A), Szász Ervin (XII.F), Vrencean Eduárd (XII.F). A versenyen összesen hat csapat vett részt. A résztvevő csapatokat két csoportra osztották. Az első csoportban voltak a Márton Áron Gimnázium, a Segítő Mária Gimnázium és a Joannes Kájoni Szakközépiskola csapatai, míg a másik csoportban voltak az Octavian Goga, a Kós Károly Építőipari Szakközépiskola és a Venczel József Faipari Szakközépiskola képviselői. Csapatunk első mérkőzését a Márton Áron Gimnáziummal játszotta, ami jól kezdődött, de soknak bizonyult a négy negyed, így a Márton Áron Gimnázium 22 pont fölénnyel nyert.
(zöldben Kájoni , fekete-pirosban MÁG) A második mérkőzés a Segítő Mária Gimnázium ellen volt, ami szintén szorosan kezdődött, viszont itt is hosszúnak bizonyult a játékidő, így ismételten vereséget szenvedett el csapatunk, aminek következtében kiesett. Végül a döntőt két nagyon jó csapat, a Márton Áron Gimnázium és a Kós Károly csapata vívta, ami a meccs utolsó perceiben dőlt el, így a Márton Áron Gimnázium 7 ponttal verte meg a Kós Károly Építőipari Szakközépiskolát, kiérdemelve az első helyet.
Végh Krisztián, XI.A
- 23 -
Köszönet a szerkesztőknek, a diákoknak írásaikért, tanárainknak munkájukért és tanácsaikért, valamint az iskola vezetőségének a támogatásért!!!
Irányítótanár: Negru Réka Szerkesztők: Negru Réka tanárnő, Kovács Edit könyvtáros Cikkírók: Fülöp Orsolya,Tankó Barbara – XII.A, Végh Krisztián – XI.A, Mihály Noémi – X.A, Cilip Júlia – X.B, Gál Gabriella – X.C, Pustianu Valeria – X.D, Boros Brigitta, Csiszér Noémi,Szabó Noémi, Vakaria Emilia, Ványolos Noémi, Reisz Zoltán, Resiga Andrea – X.E, Jakab Blanka, Simon Anita – IX.A, Petrikó Aliz – IX.B, Both Emőke, Péter Bernadett – IX.C
Diénes Zsófia Anna, Török Annamária tanárok. Korrektúra: Sárossy Gabriella tanárnő, György Géza tanár A fedőlap grafikáját készítette Boros Zsolt rajztanár.
- 24 -
