Joannes Kájoni Szakközépiskola

Joannes Kájoni Szakközépiskola

Miről olvashatsz?

Interjúk, bemutatkozások

VAKÁCIÓRA HANGOLVA

*** Ez történt *** Megkérdeztük a Kájonisokat *** Megmérettettünk *** Közvetítő csoport ***

A 2012-13-as év utolsó számát tartjátok a kezetekben. Ez azt jelenti, hogy lassan vége a tanévnek. Biztos, már tervezgetitek a nyári vakációtokat. Ebben a számban versenyekről, a sulibörzéről, az iskolanapról és a ballagásról olvashattok. A Diáktanács is vakáción lesz, de jövőre újra folytatjuk az újságot és rendezvényeinket. Várjuk majd az új tagokat is. Mindenkinek kellemes időtöltést, kellemes vakációt. Az érettségizőknek sok sikert az érettségin, majd az életben.

Talentumok *** Tudtad-e hogy...? *** Irodalom – Colţ literar *** Adolescent efervescent *** SzakMA *** Sport ***

Mihály Sarolta, XI.B

Interjúk, bemutatkozások Megkérdeztük László Judit tanárnőt Mikor és hol született? Elég rég, de elmondhatom, hogy nem bánom, az évek múlása szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Baróton születtem, ma Erdővidék központja, közel Benedek Elek szülőfalujához. Talán innen a mesék iránti szeretetem: “ Erdő, mező, hegy, völgy, faluminden mesél itt. A mesék földje ez – csuda-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő az a gyerek”- írta a nagy mesemondó. Van valamilyen emlékezetes gyerekkori csínytevése? Igen, de ezeket nem árulom el, ezek az én titkaim. Szeretem a viccet, a jó humort. A viccek hősei emberek bizonyos élethelyzetekben. Az én iskolám is, és ez az iskola is tele van emberekkel és élethelyzetekkel. Ajánlom, hogy mindig nevessetek a saját csínytevéseiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya. Hol végezte tanulmányait? Csíkszeredában, 35 éve annak, hogy elhagytam a mai Márton Áron Főgimnázium falait. A matematika órák érlelték bennem az elhatározást, hogy a közgazdász pályát válasszam, ezeken az órákon biztonságban éreztem magam. Munkámban sokat segítettek a gimnáziumi emlékek. Sikeresen felvételiztem a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetem Közgazdasági karára, ahol megszereztem a tanári képzést is, tehát elkezdődött tanárrá válásom. És mégis miért lett tanár? Az egyetem elvégzése után egy évet dolgoztam a Megyei Statisztikai Hivatalban, de végül is családi okai voltak végső döntésemnek. A gyerekkorom is hozzájárult a dologhoz, volt türelmem, és már akkor hosszas magyarázkodásokba fogtam. Erre a sokszor feltett kérdésre a vicces válaszom az, hogy azért, mert biztos forrásból tudom, hogy minden tanár a mennybe megy. Hol kezdődött tanári pályája? Tanári pályámat a mai Székely Károly Szakközépiskolában kezdtem, ahol politikai gazdaságtant tanítottam, ami nem közgazdasági elmélet akart lenni, hanem egy társadalmi kép, a pártprogram megvalósításának eszköze. Tanári pályámat a Gyergyószentmiklósról behozott Közgazdasági Líceumban folytattam, mely egy évig a mai Márton Áron Főgimnáziumban működött. Itt kezdtem el tanítani a könyvelést. Ahogy beléptem volt iskolám kapuján, éreztem, hogy emlékeim nem halványultak el, nagy élmény volt tanárként visszatérni. Megemlítem, hogy nem volt könnyű év. Az akkori rendszer szándéka a nagy hírnevű elméleti líceum megszüntetése volt, de még ilyen körülmények között is megmaradt a munkába, a tanulásba vetett hit, ez tartotta bennünk a lelket.

-2-

Az 1989-es decemberi eseményeket együtt éltem meg volt tanáraimmal, ekkor már éreztük, hogy a vörös csillag zuhanóban van. Karácsonyi ajándékként kaptuk a diktátor bukásának hírét. Ez volt egy igazi téli vakáció! - tombolt az öröm, ízlelgettük a levegőben röpködő szavakat - demokrácia, egyenlőség -, és próbáltuk tartalommal feltölteni. Egy év múlva, a gazdasági szakot a 2 - es számú Ipari Líceumba helyezték át. 1990-ben az iskola felvette a Joannes Kájoni nevet, 1993-ban két különböző intézménnyé alakult át. A Kajoni nevet a közgazdasági profilú szakközépiskola tartotta meg. A sokoldalú, a kultúrateremtő, iskolaépítő Joannes Kájonit, azért választottuk iskolánk névadójává, mert hinni akarjuk, hogy példája erőt ad nevelő munkánkban. Ugyanebben az évben létrehoztuk a Joannes Kajoni Alapítványt. Az akkor elfogadott és máig érvényben lévő Alapszabályzat értelmében, az alapítvány célja az oktatói nevelői tevékenység feltételeinek javítása, az érdemes tanulók támogatása. A változás után megnyíltak a határok, és mi elindultunk a nagyvilág felé, ahonnan világosság, újság, maiság áradt felénk és belénk, s mi tudtuk, hogy ezt el kell fogadni és tovább kell adni. Testvériskolai kapcsolatokat építettünk ki, több magyarországi hasonló profilú iskolával, amelyek kiváló lehetőségeket nyújtottak a szakmai ismeretek bővítésére, egymás kölcsönös megismerésére, személyes kapcsolatok kialakítására. Nem könnyű, - de szép - visszaemlékezni a Kájoniban megélt pillanatokra, úgy érzem, hogy ez már TÖRTÉNELEM, ezt a történelmet kell NEKTEK is tovább írnotok, úgy munkálkodva, hogy kezetek nyomán még szebb és jobb legyen a világ, s benne az ISKOLÁNK. Szeret olvasni, mi a kedvenc könyve? Nagyon, ahogy megtanultam olvasni, az elkövetkező évek a betűk bűvöletében teltek. Gyorsan és sokat olvastam. Szinte szó szerint faltam a betűket. Kezdtem a mesékkel, majd a magyar és világirodalom klasszikusaival folytattam. Erre a kérdésre gondolkodás nélkül azt szoktam mondani, hogy: az Abigél. Felnőtt fejjel sem tudom megmondani, miért szeretem ennyire. Ahányszor olvastam, mindig találtam benne valami szépet, valami újat, mindig megsirattam, mikor Georgina elbúcsúzott apjától. Szüleim halála után nem tudtam többé kézbe venni. Szigorú tanárnak tartja magát? Nem tudom, de gondolom, hogy a gyerekek a lelkük mélyén érzik az őszinteséget. És ha néha kiabálok is, pontosan érzik, hogy egy pillanatig sem haragszom rájuk. A tanévzárás alkalmával mit üzen a végzős diákoknak? Először is köszönet azért, hogy taníthattam ŐKET. Bartók Béla gondolatával búcsúzom tőlük: „…ha menni rendeltetett, hát mennünk kell, válva szarvasokká, válva szabad szarvasokká, s hogy nem ihatunk másból, csak tiszta forrásból.” S akik maradnak? Azoknak kívánok két hónap napfényes nyarat, másszatok fára, dombra, hegyre, és ne gondoljatok az évkezdésre.

-3-

Ez történt… Vendégeink voltak a kaposvári Széchenyisek Erdélyben jártunk

Az idei tavasz első hetét Erdélyben töltöttük a Kájoni János csíkszeredai iskola tanulóival. Ők már jártak nálunk egy hónappal ezelőtt, most mi néztük meg az iskolájukat, városukat. A legtöbben először jártunk itt és azt hiszem, mindenre felkészültünk. Rengeteg meleg ruhát vittünk, amit szépen vissza is hoztunk ugyanúgy, mert csodálatos időt kaptunk a felejthetetlen kirándulásokhoz. Hosszú utunk volt Kaposvárról. Hajnalban indultunk, még sötét volt. Nem igazán értettük, miért kell ilyen korán indulni, hiszen a szomszédos országba megyünk csak. Mondták a tanáraink korábban, hogy 800 kilométer, de miért tart az ilyen sokáig? Először Nagyváradon álltunk meg. Jó volt leszállni a buszról és sétálni egy kicsit a város központjában. Fényképeket készítettünk Bethlen Gábor szobránál, aztán gyorsan továbbindultunk Kolozsvár felé. Útközben megpihentünk a Király-hágón, ahol lefotóztuk a környező hegyeket. Kolozsváron megálltunk a Mátyás-szobornál, és megnéztük a szülőházát is. Újra buszba szálltunk, de már kicsit türelmetlenek voltunk, nem tudtuk, hogy mennyi út van még előttünk. Este 10 óra körül megérkeztünk, és az nagyon jó volt, hogy ismerős diákok fogadtak bennünket. A viszontlátás örömében sokat tudtunk volna beszélgetni, de a másnapi program és az utazás miatt aludni is kellett. Másnap nagyon jó programunk volt délelőtt a Mikó-várban. Nem szeretünk nagyon múzeumba járni, de ez más volt. Filmeket láttunk korabeli öltözetű színészekkel és valós jelenetekkel. Számunkra nagyon különleges volt. Délelőtt még a városházán is jártunk, mert a polgármester helyettes úr fogadott bennünket, ami megtisztelő volt számunkra, meg is voltunk illetődve. Az ott töltött idő alatt sokat kirándultunk, megnéztük a környéket, az élénkzöld hegyeket. A természet olyan volt, mintha nem járnának emberek erre. Bejártuk Csíksomlyót, Madéfalvát, megálltunk a Maros forrásánál, aztán még Csíkszentdomokoson, Balánbányán, Gyimesbükkön, felmentünk az 1000 éves határhoz.

-4-

Fantasztikus helyeken jártunk! A levegő tiszta, a környék gyönyörű! Nálunk más a táj, és végig az úton csodálva néztük a hegyeket. Séta közben finoman figyelmeztettek tanáraink, hogy azért ez szakmai kirándulás, és bizony készülnünk kell a főzésre is. Ez valahogy kevésbé vonzott minket, hiszen annyi csodálatos élmény, természet, ember várt ránk! Megtettük, amit kértek tőlünk a tanárok. Érdekes volt együtt dolgozni a tankonyhán, de gondolatban mi inkább ott is a másnapi kirándulással foglalkoztunk. A közös vacsora után megpróbáltunk pár néptánclépést megtanulni. Ebben kicsit ügyetlenek voltunk, hiszen közülünk senki nem néptáncol, de vidámak voltunk, sokat nevettünk. Este végre kaptunk egy kevés szabadidőt is, hogy az erdélyi diákokkal bemehessünk a városba. Nagyon jó volt együtt biliárdozni és beszélgetni velük. Hoztunk haza új címeket, reméljük, találkozunk még. Csodálatos napokat töltöttünk egy olyan országban, ami külföld is, meg nem is. Igazából nem éreztük, hogy máshol lennénk, csak a sok kilométer emlékeztetett rá. A nyelvünk, gondjaink azonosak, ott is tud kellemetlen lenni az iskola, és tud örömet is adni. Többen gondoljuk, hogy visszatérünk ide még! Az egész kirándulás szuper volt, és ahogy egyik társunk mondta, az egészben az volt a legjobb, hogy azt mondták, külföldre megyünk, de ez nem igaz, mert mindenki magyarul beszélt körülöttünk. Az iskolában azóta mosolyogva köszönünk egymásnak. Köszönünk mindenkinek mindent! Kaposvári Széchenyisek

Projektvezetői értékelő „Határtalanul” Csíkszereda-Tatabánya

A tatabányai partneriskola részéről jött a felkérés, hogy írjak a Határtalanul pályázat eredményéről, a 2013. május 10-14 közötti tatabányai utunkról. Borbély Botond Igazgató úr megkért, hogy legyek a csíkszeredai projektvezető. Felelősségteljes kihívásnak tekintettem, és próbáltam minden tőlem telhetőt megtenni, hogy jól sikerüljön.

-5-

A csíkszeredai csapat nagy várakozásokkal tekintett e programsorozat elé, amelyből ízelítőt kaptak már márciusban a tatabányai csapattól. A kinti programok sokszínűek és változatosak voltak, amelyben a helyi kultúra megismerése, a szakma és az iskolai életbe való betekintés kapta a főszerepet. Utazásunk ideje alatt fontosnak tartottam, hogy kikérjem a diákok, kollégák véleményét az oda-vissza úton, íme ezekből pár vélemény: „Szeretném megköszönni, hogy részt vehettem ezen a programon, és így eljuthattam e csodálatos tájra. Nagyon sok új embert ismertem meg, élményekkel lettem gazdagabb, biztos, ha ez a pályázat nincs, nem jutottam volna el ide. Összességében jól telt, de azért örülök, hogy megyünk haza, mert hiányzik már az otthon.” Kecskés László, XI.E „Köszönöm a lehetőséget, hogy itt lehettem, nagyon jól éreztem magam, sok tapasztalatot szereztünk. Szép volt.” Szőcs Renáta, XI.A „Nagyon örülök, hogy itt lehettem. Nagyon jó volt az ellátás, a szállás és az a tatabányai szeretet, ami a diákok, tanárok részéről jött…. mihamarabb szeretnék visszajönni. Köszönöm.” Flóra István, XI.E „Számomra nagyon jól telt ez az öt nap, azt gondoltam, hogy eljövünk kirándulni és majd megyünk haza, de ennél sokkal több volt, jobban összekovácsolódott a csapat, még egy évünk van és végzünk, ezért is büszkék lehetünk, hogy eddig eljutottunk.” Tankó Előd, XI.E „Nagyon jól telt ez a pár nap, örvendek, hogy itt lehettem, sok új helyet láttam, kedves emberekkel ismerkedtem meg, nem bántam meg, hogy eljöttem.” Erőss Alíz, XI.B „Ez a pár nap nagyon jól telt, barátságos volt mindenki, sokat láttunk, úgy turisztikai látványosságokat, mint szakmával kapcsolatos dolgokat…….nem is lehetett volna ennél jobb”. Nyisztor Szilárd, XI.E „Elvárásaimat felülmúlta, nagyon örülök, hogy itt lehettem, nagyon tetszett mind az öt nap, programjaival együtt. Köszönöm a lehetőséget.” Szép Zsolt, X.G „Túlszárnyaltatok minden szempontból, nem gondoltam volna, hogy a programok ilyen jól fognak telni és ilyen meglepetésszerű lesz a fogadtatás, nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehettem, remélem, hogy még el tudok jönni és bízok abban, hogy a kapcsolat nem csak facebook-on fog folytatódni.” Haineala Renáta, XI.E „Nekem ez a kirándulás nagyon tetszett, remélem, hogy még sokszor eljöhetek ezekre a helyekre, ezekkel az emberekkel találkozhatok, nagyon jószívűek voltak, barátságosan fogadtak minket. Jó kirándulás volt minden szempontból, mivel barátokat és szakmai szempontból tapasztalatokat szerezhettünk.” Kánya Tihamér, XI.E „A viszontlátás alkalmával jobban elmélyültek a kapcsolatok, úgy diákok, mint tanárok között, nagyon sok új helyet láttunk, a vendéglátó egységek mindent meg szerettek volna mutatni nekünk. Az időjárás viszontagságai ellenére nagyon jól éreztem magam, kitűnő volt, és remélem, a kapcsolat fennmarad, és testvériskola lesz.” Baliga Erika tanárnő „Köszönöm a meghívásotokat, a tanárnőknek és nektek is. Én vendég voltam ezen a kiránduláson, egy ajándék volt ez a kirándulás, nagyon jól éreztem magam. Most már remélem, hogy az iskolában is felismerjük egymást, köszöntjük egymást, és minden pillantásunkban Tatabánya jut majd eszünkbe. Így hazafelé tartva, bennem most az a gondolat van, hogy mindenhol jó, de a legjobb otthon.” László Judit tanárnő

-6-

A program: első állomásunk Debrecen volt, ahol a város nevezetesebb helyeit, természetes és épített örökségeit látogattuk meg. Az iskolában nagy türelemmel, szeretettel vártak, majd közös esti énekléssel zártuk a napot. Budapesten tett látogatásunk alkalmával megtekintettük a Parlamentet, a Szent István Bazilikát, a Halász Bástyát, majd a Rozmaring vendéglőt. A következő napon elsőként a nevezetes „Turul madár” szárnyaihoz vezetett utunk, majd a „bányaváros” életének rejtelmeivel ismerkedtünk meg, ahol a helyi Bányász Egyesület elnöke fogadott, aki a hajdani bányászok munkájáról, mindennapi életéről tartott beszámolót. Vértesszőlősön kulturálisan és szakmailag töltődtünk, továbbá a tatai „dottón” és szakmai vonalon haladva, a Három tölgyfa vendéglő, valamint a Gotwald Hotel vendégfogadását élvezhettük, ahol a szakmáról és annak fejlődéséről meséltek. Hétfőn Bereznai Csaba alpolgármester úr fogadott bennünket, a délutánt szintén a szakma színpadán folytathattuk, tehetségeinket megmutatva, egy csíki vacsora készítésével egybekötve. Ezzel párhuzamosan a „hagyományok” kulturális műsorát is követhették a jelenlévők. A műsorban a csíki diákok „csapatmunkája” volt hangadó, akik kulturális hagyományainkat adták elő a kereskedelmi iskola diákjainak, este pedig a meghívott tanároknak, vendéglátósoknak. Nagyon színvonalas programot mutattak be diákjaink, amelyben szavalattal, népdallal, a népviseletek bemutatásával, a csíki gasztronómiával és annak kialakulásával, a helyi szokások bemutatásával kedveskedtek a népes közönségnek. Azt gondolom, hogy e csereprogram-sorozat sikeres volta nemcsak az elképzelések, szervezések megvalósításában, valamint a pályázati termékben (naptár) rejlik, hanem a jövőbeni hozadéka által válik maradandóvá. Kulturális szempontból újat és maradandót kaptunk a „bányaváros” életéből, szakmailag érdekes és hasznos „kulisszatitkokat” tártak fel a vendéglátás rejtelmeiről, amely a sikeres üzlet „kulcsa”, és nem utolsó sorban, maradandók azon emberi kapcsolatok, amelyek a két iskola diákcsapatai, tanárai között alakultak ki. Ezek számítanak „mérföldköveknek” és „határtalan kapcsolatoknak”. Ezúton is szeretném megköszönni Baliga Erika, László Judit, Antal András és György Géza kollégáimnak a program szervezésében nyújtott segítséget, a résztvevő diákoknak a hatékony közreműködést, a szülők aktív hozzáállását, valamint a „csíki program” létrejöttében szerepet vállalók támogatását (Cserekert Fogadó, Csíkszentdomokosi Tájház, Csíksomlyói kegytemplom, Fenyő Hotel, Mikó vár, Vitos kerámia). A csereprogramban résztvevő kájonis diákok: XI.E osztály: Albu Erika – Julianna, Balló Szilárd, Benchea Zoltán, Boga Emese Elvira, Borok András, Csiszer Noémi, Erős Beáta, Flóra István, Gerczuj Ibolya, Haineala Renáta, István Beáta, Kacza Zsolt, Kánya Tihamér, Kecskés László, Kézdi Csongor, László Emil, Nagy I. Noémi, Nyisztor Szilárd, Péter Csaba, Ruzsa Zsombor, Sass István, Silló Orsolya, Szentes Beáta, Tankó Előd; X. G osztályból: Szép Zsolt; XI.A, B osztályok: Szőcs Renáta, Bartis Kinga, Erőss Alíz, György Mária, Tima Csengele. Török Annamária, projektfelelős

-7-

A szeretet és a barátság nem ismer határokat! avagy Érzések és gondolatok „Határtalanul” Már két hét is eltelt a csíki diákok és kollégák látogatása óta, még sem tudok visszatérni a normális hétköznapi kerékvágásba. Sokszor és sok mindenről eszembe jutnak az együtt töltök napok. Azóta valami nagyon megváltozott bennem vagy körülöttem. Vajon mitől vagyok kicsit más? Az iskolában és az otthonomban sem változott meg semminek a helye, és az emberek sem. Akkor mitől más minden? Nem szégyen bevallani, hogy a gyerekeink időnként bölcsebbek nálunk, ők már meg is fogalmazták nekem a következőképpen: „Tanárnő! Aki ebben nem vett részt velünk, hiába áradozunk neki, hogy milyen jó volt, mekkora csodákat éltünk át, nem értheti, hiszen nem élte át velünk a közös élményeket. Nem is értheti az érzéseinket. Talán, ha minél többeknek elmeséljük, esetleg kedvet kaphatnak, hogy egy következő pályázatban részt vegyenek, így átélhetik, amit mi érzünk most.” Tanulság: ráébredtem, hogy valami bennem változott meg, amire a csíki és a saját gyerekeink tanítottak meg! Sokkal nyitottabbnak kell lennem a környezetemre, ahol nem a materiális értékteremtés a lényeg (ami nálam egyébként is szakmai ártalom!), sokkal inkább az érzelmi értékek alakítása, és főként azok kinyilvánítása.

Ma már divatjamúlt az érzéseinkről beszélni és azokat kimutatni. Pedig micsoda felemelő érzés volt látnom, hogy gyermekeink könnyes szemmel ölelkeztek, még a fiúk is és férfi kollégáim is. Régebben olvastam egy nagyszerű könyvet az érzelmi intelligenciáról, amelyben azt fejtegették, hogy az érzelmek tanulhatók és taníthatók. Ezen tézis hitelességét most megtapasztalhattam, s ez hatalmas ajándék volt számomra! Iskolám nagy mestereitől azt tanultam, hogy a jó tanár minden munkája zárásaként levonja a következtetéseket, összegez, summáz. Ezt meg tudom tenni a pályázati adatlapokkal, le tudom zárni azokat, de ez nem megy az érzelmeimmel. A projekt egyik fontos termése számomra, hogy e találkozás, ezek a kapcsolatok lélekben nem zárultak le! Mert én szívből remélem és bízom a két iskola között kialakult jó kapcsolat méltó folytatásában, amelyre már vannak pozitív jelzéseink. Nagyon örülök a diákjaink szépen alakuló barátságainak, amelyről naponta meggyőződhetek a közös Határtalan facebook csoport oldalon olvasható levelezésekből és képgyűjteményekből.

-8-

Miután mi, pedagógusok is csoporttagok vagyunk, számtalan jókívánsággal árasztanak el minket, folyamatosan leveleznek velünk a diákok és a csíki pedagógusok is. Rengeteg élménybeszámolót és más különféle anyagokat kaptam már a két diákcsoporttól, nem győzöm feldolgozni azokat, így erről a helyről is nagy tisztelettel köszönöm a szorgalmas diákok munkáját! Mint pedagógus illő megdicsérnem mindkét csoportot a hallatlan kitartó együttműködésért, mert igen nagy lelkesedéssel és komoly összefogással oldották meg a projektfeladatokat, még akkor is, ha időnként ez már komoly megterhelést jelentett nekik. Erről árulkodik a csodaszép Projektnaplónk is. Számomra felejthetetlen pillanatok voltak a két gasztronómiai est színvonalas műsorai. Soha nem fogom elfelejteni azokat a megható pillanatokat, amikor hittel, könnyes szemmel, kéz a kézben, kört alkotva énekeltük a Székely és a Magyar Himnuszt, vagy közösen imádkoztunk vacsora előtt, valamint a két iskola közötti kapcsolat folytatásáért. Az eddig olvasott élménybeszámolókból és levelekből, amelyeket eddig kézhez kaptam, azt érzékeltem, hogy nagyon sokan bíznak a kialakult jó kapcsolat folytatásában. Szakmai szemmel nagyon eredményesnek tartom a közös munkát, hiszen minden kitűzött feladatot a diákok nagyon színvonalasan oldottak meg, méltó hírnevet szerezve az iskoláknak, és ehhez a helyi média is hozzájárult. Külön megtiszteltetés volt a diákcsoportok számára, hogy fogadta őket a Városházán Bereznai Csaba Alpolgármester úr, aki szintén ellátogatott a Gasztronómiai estünkre. Szakmai szempontból tehát mindenképpen hasznosnak értékelem a programot, mert egy kicsit más megközelítésből és házigazdaként láthatták vendégül egymást a csoportok, és ez nem kis felelősség volt, amelyet nagyon jól oldottak meg. S hogy miként vélekedem a diákok személyiségének fejlődéséről? Kétség nem férhet hozzá, hogy nagyon pozitívan! Megnyíltak, erősödött a felelősségtudatuk, betartották a szoros határidőket, tudtak és akartak jó házigazdák lenni, hatalmasat fejlődött a szervező és kommunikációs készségük. Igaz barátságok szövődtek, amelyeket „nem dönthet le országhatár” és „nem szakíthat el a távolság”! És mit jelentett mindez számomra? Életem egyik legszebb és legmeghatóbb élményét, jó barátokat, az összetartozás csodás érzését, egy régi álom megvalósulását és végül, de nem utolsó sorban: „HATÁRTALAN SZERETETET!” Igaz hittel, bízva a folytatásban: Szatmári Zsuzsanna, Projektvezető

-9-

Sulibörze Május 7-én és 8-án iskolánkból 10 diák, Tőkés Éva tanárnő irányításával, a VII.-VIII. osztályos tanulóknak megszervezett Sulibörzén vett részt. Első reggel 8 órára érkeztünk meg a Segítő Mária líceum dísztermébe. Itt berendeztük a standunkat. Képek, bemutatók, plakátok, szórólapok, kupák, suliújságok segítségével próbáltuk meggyőzni a jövendőbeli kilencedikeseket és tanáraikat iskolánk sokoldalúságáról, és bizonygattuk, hogy ez a legjobb választás. Nagy érdeklődés volt iskolánk iránt, több mint ezer szórólapot osztogattunk szét. A DT képviseletében öten vettünk részt a sulibörzén, bemutatni a DT életét és tevékenységét. A kisdiákoknak tetszettek a DT programjai. Volt olyan fiú, aki a Counter Strike verseny miatt jött oda hozzánk, de sokaknak felcsillant a szeme a gitárest vagy játékest hallatán. Nagyon jól telt ez a két nap, rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtunk, hiszen olyan kérdéseik voltak a diákoknak, amire „mi is nagyokat néztünk”, de megbírkoztunk a feladattal. Reméljük, sikeresen teljesítettük a ránk bízott feladatot. Csapattagok: 1. Tankó Barbara, X.A 2. Mihály Sarolta, XI.B 3. Csiki Zsolt, XI.C 4.Cojocaru Monica, XI.C 5. Szabó Sarolta, XI. C 6. Sass István XI.E 7. László Emil, XI. E 8. Bucur Ioana, X.F 9. Albert Andrea, X.F 10. Szász Ervin, X. F Mihály Sarolta, XI.B

Bursa şcolilor Peste o mie de elevi, profesori şi părinţi au participat la „Bursa şcolilor”, eveniment în cadrul căruia liceele din judeţ îşi prezintă oferta educaţională elevilor din clasele a VII-a şi a VIII-a. În sala festivă a Liceului Teologic „Segítő Maria” din Miercurea Ciuc au fost amplasate standurile a opt licee din municipiu şi a patru licee din zona Ciuc. Fiecare instituţie de învăţământ şi-a prezentat profilele disponibile pentru clasa a IX-a, oferta de activităţi extraşcolare sau proiectele în care sunt implicate. An de an, prezentările sunt atractive, realizate cu ajutorul tehnologiei moderne, şi sunt susţinute de liceeni, care le spun colegilor lor mai mici de ce este bine să aleagă acea unitate şcolară. Grupurile de elevi din clasele a VII-a şi a VIII-a, sub coordonarea diriginţilor, vizitează aceste standuri în mod organizat, pe baza unei programări.

- 10 -

Desigur, şi liceul nostru a fost prezent la acest eveniment cu o echipă formată din nouă elevi. Standul Kajoni a reuşit să surprindă şi să îşi etaleze profilele şi avantajele educaţionale, activităţile extraşcolare şi proiectele vaste în care liceul nostru este implicat. Reprezentanţii liceului s-au pregătit cu prezentări Power-Point, discursuri, explicaţii şi răspunsuri la toate întrebările celor interesaţi, reuşind să atragă mulţi viitori boboci şi realizând o impresie exemplară a şcolii. Un astfel de eveniment, unde se prezintă oferta educaţională, este important, mai ales în zona noastră, interculturală. Spre exemplu, orice elev care ne vizitează standul, trebuie să ştie că instituţia noastră este deschisă oricui doreşte să înveţe, fie că vorbim de parcurgerea celor patru ani la secţia română, fie la secţia maghiară. Toţi reprezentanţii liceului nostru s-au simţit extraordinar şi mândri că au reuşit să valorifice şi să evidenţieze beneficiile profilelor liceului, sperând ca cei prezenţi să ia în considerare liceul nostru ca o viitoare alegere. După părerea noastră, a celor de la standul Kajoni, suntem fermi convinşi că am atras foarte mulţi elevi, şi sperăm ca la anul să îi revedem pe holurile liceului nostru. Andreea Albert, clasa a X-a F

Főzőverseny A Kájoni-nap alkalmával szervezett DT rendezvényünk a Főzőverseny volt. Pénteken, ahogy kiértünk Zsögödfürdőre, mindenki szorgalmasan nekifogott a tűzhely előkészítésének az osztály által kiválasztott helyen. Míg az osztályok egy része a versenyekkel, játékokkal volt elfoglalva, addig a többiek készítették a finomabbnálfinomabb tokányokat. Egy óra sem telt el, és a zsögödi oldalon jó illatok áradtak mindenhonnan. A kissé kifáradt versenyzőket az osztálytársaik így finom étellel várták. A diákok által készített ételeket 12 órától lehetett lehozni a tanárok sátrához, ahol a zsűrizés folyt. A zsűritagok Pál Piroska tanárnő, Tankó Barbara X.A osztályos tanuló és jómagam, Szabó Sarolta XI.C osztályos tanuló voltunk. Ez számomra egy új élmény volt, hogy kóstolgathattam a finom ételeket, melyek természetesen nem voltak egyformák, de az íze mindegyiknek nagyon jó volt.

- 11 -

Több szempont alapján kellett értékeljünk: íz, szag, állag, díszítés, tálalás. Találkozhattunk különleges ízvilággal, mint például a IX.E osztály főztje, aki tiszta biotokányt készített, és még bort is töltöttek bele. A zsűrizés közben, míg kóstolgattuk, ízlelgettük a kajákat, a tanárok élvezettel figyelték, hogy mi milyen komoly arcot vágunk hozzá. Nekem kissé az vette el az étvágyamat, hogy az egyik fiú egy kígyót hozott oda, hogy megmutassa. De végül már csak kacagtunk rajta. Összesen 12 osztály vett részt a versenyen, ebből az első díjat a XI.C osztály kapta. Minden résztvevő osztály legalább dicséretben részesült. Gratulálunk a nyerteseknek és a résztvevőknek, reméljük, hogy jövőre újra beneveznek! Szabó Sarolta, XI.C

Kájoni-nap Zsögödben Ez az esemény az iskolai év egyik legnagyobb rendezvénye, így érthető, hogy mi, a XI.B osztály már tavaly vártuk az idei zsögödi napot, melyet most már mi szervezhettünk. Hihetetlenül izgalmas volt megszervezni, és legfőképp levezetni egy ilyen napot. Persze volt néhány bukkanó, példának okáért az, hogy az osztályok nem adták le időben a jelentkezési lapokat, vagy egyáltalán nem is adták le, így kénytelenek voltunk mi rohangálni utánuk, amellett, hogy rengeteg teendőnk volt. Összességében viszont, rengeteg tapasztalatot szereztünk, és egy vidám nap emlékével lettünk gazdagabbak. Ez a nap sohasem sikerült volna, ha Ferencz Zsuzsa tanárnő nem segít, és nem mutat nekünk néha irányt, így ezúton is szeretnénk neki köszönetet mondani. A szervezés alatt talán a legidőigényesebb a szponzorkeresés volt és a játékok megfogalmazása, illetve a kellékek összegyűjtése. Csak úgy repült az idő, és már ott is voltunk a nagy NAP előtt, csupa nagybetűvel. Csütörtökön kimentünk Zsögödbe, a Helyszínre, és előkészítettük a pályákat a játékokhoz, majd később tábortűz mellett átbeszélgettük és átnevettük az estét. Néhányan ott is aludtunk, és bár reggelre jól átfagytunk, mégis azt hiszem, megérte, hiszen ez egy emlékezetes nap marad mindannyiunk számára.

- 12 -

Pénteken korán keltünk, és még utoljára felmértük a terepet, majd vártuk a diákokat, akik meg is érkeztek osztályfőnökeikkel együtt. Természetesen - úgy gondolom - hogy egy jól megtervezett napon is előfordulnak nem várt események, mint ezúttal nálunk is a kötélhúzás során majdnem kimaradt vagy teljesen kimaradt osztályok. Nos, ez sosem történt volna meg, ha minden osztály időben leadja a jelentkezési lapjait. Mindent összevetve azonban, remekül sikerült a nap, csodás időnk volt, mindenki jól érezte magát, így mi, szervezők a jól végzett munka elégtételével térhettünk haza. Opra Edina, XI.B

Filmklub A május 22-ei filmklubon a „Lehetetlen” című filmet néztük meg. A filmklubon tizenegyen vettünk részt. A film egy megrázó igaz történet nyomán készült. A Benett család élete örökre megváltozik miután december 26-a reggel rájuk zúdul a hatalmas fekete vízfal. (A 2004-es thaiföldi karácsonyi szökőárról van szó.) Megrendítő, amit az apa mond a fiának: „Én akkor rémültem meg a legjobban, amikor feljöttem a vízből, és egyedül voltam.” Nagyon érdekes és tanulságos film volt, mindenkinek nagyon tetszett. Köszönettel tartozunk Ferencz Gergőnek, a XII.F osztályos tanulónak, nemcsak a jó filmekért, hanem egész munkájáért, amit a Diáktanácsban végzett, úgy mint elnök, és úgy mint filmklub-felelős is. Csíki Zsolt, XI.C

Beszámoló az önkéntességről Az elmúlt tanévben számos tevékenységen vettünk részt, melyből sokat tanultunk és legjobb igyekezettel próbáltunk segíteni, eleget tenni a vállalt feladatnak. Októberben meghívottjai voltunk a Providencia Klub Idősek napi ünnepségének és a szüreti báljuknak. Mint mindig, most is nagyon jól éreztük magunkat náluk. Adventben kézműves termékeket készítettünk, melyek eladásra kerültek, és ezzel támogattuk az Authelp Alapítvány sérült gyerekeit. Karácsonykor adománygyűjtést szerveztünk a simoni nevelőszülőknél elhelyezett gyerekeknek, akik nagyon lelkesen fogadták, és nagyon örültek az ajándékoknak.

- 13 -

Majd az újévben is meghívást kaptunk az idősek farsangi báljára. Viszonzásul iskolánk is meghívta őket a végzős önkéntesek Maturandusz ünnepségére. Április folyamán búcsút vettünk a végzős önkéntesektől, majd ezután új tagokkal bővítettük csoportunkat. A már barátainkká vált néniket és bácsikat meghívtuk a Zsögödben tartott Kájoni napokra is. Visszajelzésük alapján elmondhatjuk, hogy jól érezték magukat. Rendszeresen tevékenykedtünk a Napocska Napköziotthon kiscsoportjában, ahová hetente örömmel és lelkesedéssel mentünk, hisz a kisgyerekektől kapott őszinteség és tisztaság számunkra ajándék volt. Új partnerünkkel, a Caritassal együttműködve a karcfalvi gyerekekkel közös tevékenységen vettünk részt. A foglalkozás témája az volt, hogy mit szeretnének gyermeknapkor. A szívből jövő mosolyuk és a tőlük kapott puszi mindent megért. Az elmúlt napokban mezei virágokat gyűjtöttünk, amelyekből csokrokat készítettünk a nyugdíjas tanárok találkozójára. Reméljük, örömet szerezhettünk ezzel. Egy sikeres éven vagyunk túl, mind tanulás, mind önkéntesség szempontjából. Örülünk, hogy segíthettünk másoknak, és reméljük, a következő évben is együtt önkénteskedhetünk. Kellemes vakációt kívánunk tanároknak és diákoknak egyaránt!  Márton Brigitta, Szabó Szidónia, X.B osztály

Összefoglaló a Diáktanács tevékenységéről

Vége van ennek az iskolai évnek is, végre jön egy kis pihenés, egy ideig nem kell hangsúlyt fektetni a tanulásra. De még mielőtt rövid búcsút intenénk az iskolának, tegyünk egy kis visszapillantást a diáktanács idei megrendezett programjaira. A DT első programja ebben az évben a töklámpás-faragó versennyel egybekötött Halloween-party volt. A partinak elég nagy sikere volt, többen beöltöztek jobbnál jobb jelmezekbe, ezeket díjaztuk is. Összesen 16 jelmezt és 6 töklámpást díjaztunk. Ezután a gitárest következett. Ahhoz képest, hogy mennyien szoktak részt venni az ilyen programokon, elég sokan megjelentek. Nagyon jó hangulatban telt el ez a délután, közös énekléssel, chipsezéssel, teázással. December 6-án elérkezett iskolánkba is a Mikulás, vagyis, hogy pontosabb legyek, a Mikulások, - ezek a barátságos Mikulások cukorkát osztogattak az osztályoknak, mindenki szeretettel fogadta őket.

- 14 -

Ebben a hónapban még sor került a Karácsonyi díszítő versenyre. A versenyen 17 osztály vett részt, ebből hatot díjaztunk a következő kritériumok alapján: legmesésebb, legmunkásabb, legkarácsonyosabb, legkreatívabb stb.. Szintén ebben a hónapban került megrendezésre a Mikulás-kupa focibajnokság, amelyen 8 csapat vett részt: 6 fiú- és 2 lánycsapat (ez volt az első alkalom, hogy lányok is részt vettek ezen a programon). Február 14-e sok mindenkinek fontos dátum, hiszen ekkor van Valentin-nap. Iskolánkban ezen a napon két DT által rendezett tevékenység is volt: a Szív küldi szívnek, valamint a Jégkarnevál. Talán ez volt a DT legsikeresebb programja ebben az évben: több mint 100 diák vett részt rajta, volt zene és jelmez-díjazás. Mivel pont Valentin- napon rendeztük meg a jégkarnevált, a díjakról nem hiányozhatott a kis piros szív. Márciusban megrendezésre került a Counter Strike verseny, amelyen hat csapat vett részt, minden csapatban öt személy. Az iskola másként héten a DT megszervezte az:  Általános műveltségi vetélkedőt: a verseny 50 kérdést tartalmazott, igaz, illetve hamis válaszokkal. A hét csapatból négy díjazásban részesült, a többi három pedig részvételi oklevelet kapott. Ezen a versenyen senki sem veszített, sőt mindenki tanulhatott belőle.  Egy perc és nyersz: három teljes osztály, és még sokan mások próbálták ki ügyességüket a nyolc próbából kialakított versenyen. Mindenki jól érezte magát. Filmklub: Az első decemberben volt, több kis filmet láttunk: Merj tovább lépni és Nagyon értékes vagy. Ez a két kisfilm ráhangolt a Karácsonyra, majd a Karácsony Manók című rajzfilm következett. A filmvetítés közös énekléssel zárult. A második filmklubra májusban került sor, a film címe A lehetetlen. Aki eljött ezekre, nem bánta meg. Az iskolanapok keretén belül megrendezésre került a Főzőverseny. Összesen 12 osztály főzött finomabbnál finomabb gulyást. Mindenkinek köszönöm a munkáját az idei tevékenységek megszervezésében és lebonyolításában. Remélem, jövőben is meg tudjuk majd szervezni ezeket a programokat. Köszönöm szépen Negru Réka tanárnőnek a kitartó munkáját és a biztatását. Tankó Barbara, X.A

Ballagás Az iskola folyosói egyre kihaltabbak, egyre több osztály megy gyakorlatra, már a sulirádiót sem lehet hallani, és a végzőseink is elhagyták az épületet. Hétfőn, a ballagás előtti napon, mi, XI. osztályosok díszítettük fel mezei virágokkal, tarisznyákkal, fenyőággal a végzős osztályok termeit, hogy az utolsó napot, amikor még valódi diákoknak érezhetik magukat, szebbé tegyük számukra. A díszítés egy új élmény volt nekünk, eszünkbe juttatta, hogy jövőre már mi fogunk ülni a díszített osztályokban. Kedden reggel hamarabb jöttünk, hogy a szegfűket is elhelyezzük a végzősök asztalán. Az ünnepség 11 órakor kezdődött, a IX. és X. osztályok sorfalat álltak, utat nyitva a ballagóknak. Mi az első sorból nézhettük végig az ünnepséget, mivel a pálya körül álltunk sorfalat. A ballagók előtt két XI. osztályos diák vitte az iskola zászlóját: Ladó Tihamér, XI. B és Kedves Orsolya, XI. C osztályos tanulók.

- 15 -

Miután mindegyik végzős osztály megállt a kijelölt helyén, Kedves Mónika tanárnő bemutatta a ballagáson résztvevő fontos személyiségeket, és felkérte őket, hogy mondják el ünnepi beszédüket. Elsőként iskolánk igazgatója, Borbély Botond köszöntötte a résztvevőket: <<Eljött a mai nap, amikor a csengőszó már az újabb célokat jelzi . Legyenek világos, jól meghatározott céljaitok, mert, ahogy Seneca római filozófus, drámaíró is fogalmazott „Semmilyen szél nem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart." Érzitek már, hogy a kötelékeitek lazulnak, hát rajta, bontsatok vitorlákat, keressétek a saját kikötőtök felé vezető utat! Ballagó diákjaim, mint iskolátok igazgatója az itthon maradásra bátorítalak benneteket [...], ha az iskolában megszerzett tudást, szakmai gyakorlatot a saját néped szolgálatába állítod, akkor jogosan érzed úgy, hogy te is tettél valamit népedért. >> Minden osztályból az I., II., III. tanulókat díjazták, és azokat, akiknek 8,50-en felüli médiájuk volt. Az iskola legjobb tanulója Vita Renáta (XII.C) lett, aki számtalan díjat kapott a különböző versenyekért. Kitűnt még a versenyeken elért eredményeiért többszörösen díjazott Cozianu Emil-Cristian, XII.C osztályos tanuló is. A legnépszerűbb diák pedig Ferencz Gergely Róbert, XII. F osztályos tanuló lett. A diáktanács is kivette a szerepét, mert azokat a diákokat díjazta, akik munkájuk révén aktívan részt vettek a DT életében: Ferencz Gergely Róbert, XII. F (elnök, Filmklub-felelős), Vita Renáta, XII.C (alelnök), Vándor Imre, XIII. D (sportfelelős). Az ünnepség végén a református lelkész, katolikus és ortodox papok is áldást mondtak a végzős diákokra és a jelenlevőkre. Ezután minden osztály feldobta a szegfűket, és szép sorban visszavonultak az épületbe. Az ünnepséget szebbé tette az iskola két zenekara: a XI. E osztályosok Sekler Band zenekara, és a IX., X., XI., osztályosokból álló együttes. A végzősöket, mint szokás, megrohamozták virágokkal a rokonok, barátok, ismerősök. Sok sikert kívánunk a végzősöknek a jövőben! Márton Renáta és Szabó Sarolta, XI. C

- 16 -

Megkérdeztük a Kájonisokat Megkérdeztük a Kájonisokat Hogy tetszettek a sulinapok? Melyik program tetszett a legjobban? Az a véleményem, hogy nagyon jó ötlet volt, mert így legalább az egész iskola együtt szórakozhatott, és jobban megismerhettük egymást. Én nagyon jól éreztem magam. Nagyon tetszett a szervezés, kreatívak voltak a szervezők. Nekem a legjobban a Mr. és Mrs. Kájoni tetszett, mert elég érdekes szituációkat adtak a versenyzőknek. Szép Attila, X.F Igazán ötletesnek tartom azt, hogy zenés felvonulással ment az iskola Zsögödbe. Remek iskolai program! Érdekes feladatok keretén belül mérhették össze az osztályok a tudásukat. Nekem tetszett a zászlókészítés, de a legjobbnak a festék-golyókkal való parittyázást találtam. A főzőversenyen nem vettünk részt, mert hamar elkészült az ételünk, és kihűlt, amire elkezdődött volna a verseny. Máté Emőke, X.C Szerintem a legjobb program az volt, amikor parittyával és paintball golyókkal célba kellett lőni. Az idő jó volt, sok jó programot szerveztek, nagyon jól éreztem magam. A főzésbe mindenki beledolgozott, mondjuk, én csak a favágásban vettem részt; nagyon finom volt a tokány. Minden jó volt, csak hiányoltam a lábvoli versenyt. Dombi Tihamér, XI.C Nekem nagyon tetszettek az iskolanap(ok). Az oda vezető út legfőképp, nagyon hangulatos volt. Osztályunk nagyon jó közösség, szóval én nagyon jól éreztem magam. Ötletesek voltak a programok, nekem a kötélhúzás és a Mr. és Mrs. Kájoni tetszett a legjobban. Remélem, jövőben is lesz alkalmunk részt venni a versenyeken. IX.A Nekem tetszettek a sulinapok. Jó hangulata volt annak, hogy az egész iskola együtt vonult le Zsögödfürdőre. Szerintem ez is befolyásolhatja a nyolcadikosokat, hogy a Kájonit válasszák. Jó volt az iskolán kívül beszélgetni az iskolatársakkal és az osztályfőnökökkel. Olyankor a tanárok is lazábbak, mint egy átlagos pénteki iskolai napon. Tetszett, hogy teljesen az osztályra volt bízva a főzés, hogy nem egy követelésnek kellett eleget tenni, hanem szabadon kihozhattuk magunkból a legjobbat. Györfi Rita, IX.E Mivel, hogy első alkalommal voltam Zsögödben a sulinapokon, nagyon tetszett a program, leginkább a felvonulás. A programok közül a kötélhúzás volt szerintem a legjobb. Fejér Andrea, X.D Az osztályból mindenki kivette a részét a főzésben, és a tokányunk nagyon finomra sikerült, nagyon ízlett, amit készítettünk. A kifele vezető úton jó volt a hangulat, talán a zene nem tetszett nekem, de ettől eltekintve minden tetszett. Szerintem a legjobb a Mr. és Mrs. Kájoni volt. Kémenes Réka, XI.C Szerintem a sulinapok nagyon jól meg voltak szervezve, az indulástól egészen a versenyekig. Nekem a legjobban a Mr. és Mrs. Kájoni tetszett, sokat lehetett nevetni, de amúgy az egész verseny jó volt. A főzésben nem vette ki mindenki a részét, mert sokan más versenyekre voltak benevezve, de nagyon finomat főztünk. IX.A

- 17 -

Megmérettettünk Informatika verseny Több mint fél éve, hogy Kinda Lujza informatika tanárnő megkérdezte, hogy valaki szeretne-e jelentkezni informatika versenyre, illetve az ezzel járó felkészülésekre. Én mindig is infós beállítottságú voltam, ezért nekem elsőre egyértelművé vált, hogy ott a helyem. Már a következő héten az infóteremben elkezdtük a gyakorlást, mert ugye nem lehet túl korán elkezdeni semmit. Ettől fogva egészen márciusig, hetente 4-5 óra felkészülés várt rám. Volt mikor órák után, viszont volt, amikor órák alatt. Eljött az első verseny napja, március 23-a, izgultam, hogy mi lesz vajon, milyen tételt kaphatok, hogy jól sikerüljön. A verseny két részből állt: az első fele két órás volt, ami egy kicsit nagyobb tudást igényelt, mint a második része, ami három órás volt, és inkább kreativitást kért. Meglepődésemre ismeretlen programokkal kellett feltaláljam magam, amire nem teljesen volt elég az időm. Ez a versenysorozat számomra a megyei szakasszal befejeződött, mivel csak második helyezést tudtam kiharcolni. A második verseny kicsit váratlanabbul ért, de annál inkább fel voltam rá készülve. A vakációban felhívott a tanárnő, hogy van egy megyei verseny, amelynek a körzeti szakasza a Márton Áron Gimnáziumban lesz megszervezve, és hogy szeretnék-e menni. Ez is egyértelmű válasszal végződött: „Miért is ne?” Az első szakaszát a versenynek nem fejteném ki bővebben, hiszen az első helyezés után, a következő, az Udvarhelyen megszervezett verseny sokkal érdekesebb volt. A feladatok nem tűntek nehéznek, de huszonkét feladat volt, ezekre egy és fél óra adva, ami elégnek tűnt, de mire az első három feladattal végeztem, eltelt máris fél óra. Bár igaz, hogy minden kezdet nehéz, nem hittem volna, hogy épp ennyire nehéz. A lényeg, hogy időben meglettem. A versenyt követő egy óra nagy izgalommal telt, és végül eljött az eredményhirdetés pillanata, amikor megtudtam, hogy én kapom a harmadik helyért járó díjat. Ezek a versenyek számomra nagy élmények, hiszen mindig is szerettem versenyezni, de még jobban helyezést elérni. Én ajánlani tudom, hogy mindenki, aki egy kicsit is hajlik az informatika felé, az próbálja meg, hiszen soha nem késő elkezdeni, és ez nem csak informatikára vonatkozik, hanem bármilyen más típusú versenyre is. Igaz, rengeteg fáradtságot vesz igénybe, de a végén ott az eredménye. Az az élmény, hogy valahol a legjobbak között lehetsz, egyáltalán a legjobb vagy, az megér minden fáradtságot. Köszönöm Kinda Lujza tanárnőnek, és mindazoknak, akik segítettek, hogy célomat elérjem. Kencse Szabolcs, IX. C

- 18 -

A DOBOGÓN A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Intézet hagyományőrzően megszervezte a Kolozsvári Esettanulmány Napokat 2013. április 13-14 között. A rendezvényre a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaságés Gazdálkodástudományi Kar székhelyén került sor. A középiskolások versenyére 16 iskola nevezett be, 11 városból, 48 középiskolás diákkal és a kísérő tanáraikkal. A versenyzők munkáját körülbelül 20 vállalati képviselő bírálta. Iskolánkat a SMURF csapat képviselte, és ismét, akárcsak a tavalyi évben, dobogós helyezést ért el. Az idei esettanulmány összetett volt, nagyon sok gazdasági ismeretet, logikus gondolkodást, elemzőkészséget és nagyon pontos összegzést igényelt. A prezentáció pedig a diákok kommunikációs készségét tette próbára, de figyelni kellett a határozottságra, a zsűri pedig a szakmai szempontok mellett bírálta a csoportmunkát is.

SMURF – a döntőben (balról jobbra): Vita Renáta, Cozianu Emil-Cristian, Ágoston Imelda. Felkészítő és kísérő tanár Sükösd Annamária. Az alábbi címen megnézhetitek a döntőben szereplő csapatokat: http://www.youtube.com/watch?v=BKLeoLbRA78 A SMURF-ok

- 19 -

„Bolyai Farkas” Országos Tantárgyverseny A Bolyai Farkas Elméleti Líceum ebben a tanévben is megszervezte a már hagyományos „Bolyai Farkas” Országos Tantárgyversenyt. A magyar tannyelvű középiskolák VIII. országos tantárgyvetélkedőjére 2013. május 10-12 között került sor. A vetélkedő célja, hogy a magyarul tanuló középiskolás diákok összemérjék tudásukat országos szinten, több olyan tantárgyból, amelyekből a nemzeti olimpiászon nincsenek felmérhető eredmények. Iskolánkból nyolcan mérhettük össze tudásunkat, négyen (2 csoport) üzleti tervvel indultunk, és négyen földrajzból versenyezhettünk. Felkészítő és kísérő tanáraink Sükösd Annamária és Májai Csaba voltak. Marosvásárhelyre, a verseny helyszínére pénteken este érkeztünk, bejelentkeztünk és elfoglaltuk a szálláshelyünket. Itt még csiszolgattuk tudásunkat, javítgattunk a bemutatónkat. Páran közülünk hajnalig tanultak. Másnap 6-kor ébresztő, hiszen részt vettünk a megnyitón, ahol köszöntöttek bennünket és ismertették a verseny programját és lefolyását. Utána mindenki ment megkeresni a verseny helyszínét. A földrajzosok versenye körülbelül 10-től 13 óráig tartott, viszonylag hamar véget ért, de az üzleti tervek bemutatása szinte 10 órától 16 óráig húzódott ki. Majd egy óra szabad tevékenység után visszamentünk a díjkiosztóra, ahol közülünk az egyik üzleti terv, amelyet Vita Renáta és Cozianu Emil készített, II. helyezést ért el, a versenyben lévő 17 csapat közül. Az üzleti tervek versenye nagyon érdekes és tanulságos időtöltésnek bizonyult, hiszen tapasztalattal gazdagodhattunk, és megnézhettünk pár érdekes tervet. Mi egy fotóstúdióval és egy gilisztafarmmal indultunk, de versenytársaink között voltak, akik hátizsákból szerettek volna teát értékesíteni, volt női taxis szolgáltatás, iskolai teázó, falusi kocsma, virágtermesztés, robotépítés és még sok érdekes ötlet. Mihály Sarolta, XI. B.

Takács Csaba Kémia Emlékverseny Sikeresen befejeződött a 2012/2013-as Takács Csaba Kémia emlékverseny 18. évfolyama, és elmondhatom, hogy ezt az évfolyamot is eredményesen zártam.

- 20 -

Hogy miért is versenyeztem az idén is? Egy évvel ezelőtt odaálltam a tanárnőm elé, és azt mondtam neki: „Tanárnő! Én ismét versenyezni szeretnék!”. E pillanattól kezdve tudtam, hogy bár egyetlen egy kémia órám sincs a XI. osztályban, ami segíthetne nekem a megoldásban, én mégis folytatni fogom a versenyt azért, mert kötődök a kémiához, mint egyik atom a másikhoz. A verseny által gazdagodtam olyan ismeretekkel, amelyeket majd az életben felhasználhatok. A versenyről kialakult jó véleményemet osztják azok a diákok is, akik iskolánkból velem együtt versenyeztek, mint például Orbán Tamás, IX.B osztályos tanuló, aki a következőképpen nyilatkozott: „Ezen a versenyen én most vettem részt először. Nagyon tetszett, sokat lehet tanulni belőle, és jövőre se szeretném kihagyni. ” E sorokban szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy részt vehettem ezen a versenyen, és külön köszönetet szeretnék mondani Dr. Kiss Tamásnak, a szegedi Tudományegyetem professzorának, hogy ebben az évben kiérdemelhettem a különdíjat. Továbbá, sok sikert kívánok azoknak a versenyzőknek, akik ihletet kaptak versenyezni és azoknak, akik újból nekivágnak egy újabb évfolyamnak, hogy megmérettessék magukat és gazdagítsák tudásukat. Díjazottak:

Molnár Norbert, IX.E – II. díj Orbán Tamás, IX.B – III. díj Rodé Zsolt, X.A – I. díj Timár Zoltán, X.C – II. díj Torday Kitti, X.C – dicséret Onodi Norbert, X.C – dicséret André Attila, X.C – részvételi díj László Róbert, XI.C – I. díj, különdíj

László Róbert, XI. C

Közvetítő csoport Összefoglaló Kedves Diákok! Mindjárt itt a nagyvakáció, mind nagyon várjuk!  Az év folyamán sok esemény történt a Közvetítő csoport életében is, ezekről minden hónapban olvashattatok az újságban. Nagyon örültem, hogy lehetőségünk volt két közvetítést is lebonyolítani, ezekből sokat tanulhattunk. A Közvetítők nagy csapatától öt végzős diák búcsúzik el: Csobot Lenke, Benő Tünde – XIII.F, Kristó Zsolt és Márton József- XII.D, Simon István – XII.E, és osztja meg velünk, hogy MILYEN VOLT A KÖZVETITŐ CSOPORT TAGJÁNAK LENNI. „A közvetítő csoport tagjának lenni élmény volt, és tanulságos: megtanultam, hogy kell kezelni a konfliktusokat, és ezt úgy, hogy igaz barátokra találtam közvetítő társaimban. Végzősként örülök, hogy vége az iskolának, de van egy kis szomorúság is bennem, mert sok baráttól búcsúznom kell, de nem örökre. A diákoknak csak annyit, hogy soha ne mondjanak le az álmaikról, még ha néha kerülő utat is kell megtenni az álmok megvalósítása előtt.” Csobot Lenke, XIII.F

- 21 -

„Nagyon jól ereztem magam minden egyes közvetítésen. Véleményem szerint megérte, hogy beiratkoztam ebbe a csoportba, nem bántam meg. Tapasztalatot szereztem, sokat tanultam, többek közt az empátiáról, a veszekedések elkerüléséről és megbeszéléséről. Szerettem. Igaz, visszagondolva végzősként, hiányozni fog a közvetítő csoportból mindenki. Suli után mindig sokkal vidámabban mentem haza és több tudással. Nem bántam meg, hogy beiratkoztam és résztvettem az órákon.” Benő Tünde (XIII.F) „Hogy milyen volt a közvetítő csoport tagjának lenni? Nos, mikor jelentkeztem a válogatásra, hogy közvetítő lehessek, fogalmam sem volt, hogy mit kell egy közvetítőnek tenni, mivel is jár ez az egész. Aztán néhány óra gyakorlás, felkészítés után tudtam meg igazán, hogy a közvetítés nem csak abból áll, hogy két embert, akik konfliktusban állnak, kibékítsünk, hanem annál sokkal több. Az ismereteket, melyeket megtanultam, pont úgy tudom alkalmazni a való életben, hogy elkerüljek néhány fölösleges konfliktust, vagy ha már benne vagyok, akkor hogyan is lehet belőle minél hamarabb kilábalni. Örülök, hogy ennek a csapatnak tagja lehettem, mert megtanultam azt, amit matek órán nem oktatnak a tanárok. Fájó szívvel búcsúzom a csoporttól, ha tehetném, még egyszer belevágnék.” Kristó Zsolt (XII.D) „Közvetítőnek lenni nagyon jó volt, sok új dolgot tanulhattam, és örülök, hogy alkalmazhattam is az így szerzett tudásomat. A legjobb a közvetítő tábor volt, ahol megismertem közvetítőtársaimat és szoros kötelékek alakultak ki köztünk. Végzősként elszomorít a tény, hogy már nem lehetek tagja eme remek kis csapatnak, de tudom, hogy a közvetítők, akiket hátrahagyok, nagyon jól fogják végezni dolgukat, hiszen ők is olyan remek képzésben vehettek részt, akárcsak én, és ezt a képzést Tőkés Éva, Negru Réka, Láposi Dia, és György Emőke tanárnőknek köszönhetjük!” Simon István (XII.E) Most, hogy vége mindjárt ennek a tanévnek is, egy kis útravalóként szeretném megemlíteni, hogy a nyár folyamán akadhatnak olyan helyzetek, amikor konfliktusba kerültök barátaitokkal. Ilyen esetekben gondolkodjatok el azon, hogyan lehetne megoldani őket, legyetek toleránsak, ne feledjétek, sok minden az előítéleteken múlik, hallgassuk meg a másikat is. A nyár lehetőséget nyújt új kapcsolatok kialakítására, főleg ha táborokban, közös kirándulásokon veszünk részt. Oda kell figyeljünk a jó csapatmunkára, egymásra. Én ezzel a pár sorral kívánok nektek eseményekben gazdag nyári vakációt, pihenjetek sokat, és élvezzétek, amíg lehet!!!    Kedves Orsolya XI.C

- 22 -

Talentumok Hozó Norbert Idén leszek 18 éves és a XI.B osztály tanulója vagyok. Szintén az idén lesz 12 éve, hogy elkezdtem a Taekwondo WTF-t. A Taekwondo több mint 2000 éves múltra visszatekintő koreai eredetű harcművészet, mely napjainkra az egyik legismertebb és legnépszerűbb modern, amatőr, olimpiai küzdősporttá fejlődött, és amely őrzi a harcművészetek legnemesebb hagyományait, a harci tudományok szellemét, és gondoskodik ezek életben tartásáról. A taekwondot Péter Balázs edzővel kezdtem el és a mai napig nála edzek, a Blackwidow sportklub leigazolt sportolója vagyok. 2012. szeptember óta a román válogatott tagja vagyok.

Legelső aranyérmemet 2002. január 19-én szereztem a Hargita megyei bajnokságon; első román bajnoki címet 2006. október 15-16-án. Ezután hétszer voltam még román bajnok, legutóbb idén, 2013. április 6-7-én, Brassóban, a felnőtt román bajnokságon. Először versenyeztem a felnőttek között idén Brassóban, és nagyon örülök, hogy így elsőre sikerült megnyerni Románia legerősebb versenyét. Külföldi eredményeim:  Galeb Belgrád Bajnokság (Szerbia) 2009. - I. hely  Balkán bajnokság (Bosznia-Hercegovina) 2012. - III. hely  Szlovénia Open (Szlovénia) 2013. - II. hely  Európa Bajnokság (Moldvai Köztársaság) Idén a román válogatott tagjaként részt vettem a 21 év alattiak számára rendezett Európa Bajnokságon, amit Chişinău-ban rendeztek, itt sajnos nem sikerült pódiumra lépni, mert a második körben vereséget szenvedtem az olasz ellenfelemtől. 2002 óta 48 első helyezést, 22 második helyezést és 27 harmadik helyezést értem el.

- 23 -

Szőcs Renáta Este eleva clasei a XI. A, din Liceul Tehnologic „Joannes Kajoni”, şi colega noastră din clasa a noua. Practică sportul de patinaj viteză de 9 ani şi face parte din Clubul Sportiv Şcolar. În decursul anilor de activitate sportivă, ea a participat la numeroase concursuri şi olimpiade, unde a obţinut locuri fruntaşe demne de o adevărată campioană. Pentru a-i cunoaşte mai bine activitatea sportivă am rugat-o să ne răspundă la câteva întrebări:

Ce te motivează să practici acest sport? - Pe mine mă motivează faptul că îmi place patinajul, sunt o persoană ambiţioasă şi plină de energie.

Cum te pregăteşti pentru concursuri? - Mă pregătesc pentru concursuri cu multe antrenamente şi cantonamente.

Care a fost cel mai important concurs de până acum? Dar cel mai greu? - Cel mai important concurs era în Polonia, campionatul mondial de junioare. Cel mai greu concurs l-am avut anul trecut - Finalul Cupei Europene din România, Braşov.

Ce planuri ai pentru viitor? - În primul rând să particip la o Olimpiadă, şi în al doilea rând să devin în viitor o antrenoare bună de patinaj viteză. Szőcs Renáta este pentru mine nu numai o colegă, dar în acelaşi timp şi o prietenă foarte bună. Ea are scopuri importante şi se străduieşte ca să ajungă o sportivă din ce în ce mai bună. Sunt mândră că am avut ocazia să o cunosc, pentru că am multe lucruri de învăţat de la ea. Reni poate fi un exemplu pentru noi toţi. Îi doresc mult succes în continuare, să se antreneze şi să-şi poată împlini visul ei de a ajunge campioană olimpică. Eu am încredere în ea şi sunt sigură că va ajunge acolo, unde îşi doreşte. Sándor Beáta şi Naghi Maria, clasa a XI.A

- 24 -

Tudtad-e hogy…? Ki az a román kémikus, akinek kémiai kézikönyveiből több generáció tanult (közöttük én is), és még ma is tanul a kémiai egyetemeken? Costin D. Neniţescu a román szerves kémia atyjaként tisztelt tudós, 1902. július 15 – én

született

Bukarestben,

ahol

líceumi

tanulmányait is végezte. Zürichben folytatta egyetemi tanulmányait, majd Münchenben fejezte be, ahová azért ment, hogy Hans Fischer (18811945) tanítványa lehessen. Doktorátusa alatt sikerült az indolnak egy eredeti előállítását megvalósítania. Miután hazatért, a bukaresti Egyetemen tanított általános és szerves kémiát. 1928-ban, 26 évesen már két szakkönyve jelent meg: Chimie Organică és Chimie Generală. A szerves kémia kézikönyve 8 kiadásban jelent meg, az első egy kötetből, a többi 2 kötetből áll. Könyveiből több mint negyven generáció tanult és még most is tanul. Egyedüli román kémiai kézikönyvek, amelyek megfelelnek a nyugati színvonalnak is. A Román Akadémia tagja, a Német Tudományos Akadémia levelező és a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja is volt. Tudományos munkájához tartozik a szénhidrogének reakciói alumínium-klorid katalizátor jelenlétében. A X-es szerves kémia tankönyvben olvashatjuk: „ A bután izomerizációját C. D. Nenitescu román tudós tanulmányozta, ezért a

reakció

az

ő

nevét

viseli

kutatómunkájának elismeréseként.” 1970. július 29-én halt meg Buşteni-ben. egyetem,

Nevét

verseny,

iskolák,

valamint

a

Román Akadémia Szerves Kémia Központja

-

ami

az

ő

kezdeményezésére jött létre, és haláláig vezette - viselik.

Saját könyvtáramból Negru Réka tanárnő

- 25 -

Irodalom - Colţ literar Száz éve született... Jékely Zoltán (1913-1982) Őt is Erdély küldte a világba, Nagyenyeden látta meg a napvilágot, élete következő állomásai Kolozsvár, majd Budapest. A szülőföld meghatározó szerepet játszott írásművészetében. Sokoldalú alkotó, író, költő, műfordító, Krúdy, Reviczky, Kosztolányi nyomán indult, őket folytatja, és az apa, Áprily Lajos is hatást gyakorolt rá, hol vetélytársak, hol párhuzamos alkotók, hol egymást segítve alkotnak. Mindenképpen elválaszthatatlan egymástól a két életmű, sok közös vonást fedezhetünk fel bennük, a táj, a hazai természet mindkettőnél élményforrást jelent. Az értékek felismerése, mentése szintén párhuzamosan fut a két művész témái között. Azonos értékeket képviseltek, az egyetemes embert ismerték fel és mentették át, közvetítik felénk, ha köteteiket fellapozzuk, verseiket képernyőre hívjuk, megidézhetjük az Alkotó Szellemet, az Alkotók Szellemét, ez az igazi feladata a művésznek, felismerni, közvetíteni az egyetemes emberi értékeket, átmenteni ezeket az utókor számára, vagyis nekünk. Jékely verseit ünnepélyes hangvétel, egyéni hang, álom és valóság közötti lebegés jellemzi, létköltészetében fedezhetjük fel mindezeket, a mód, ahogyan elmondja a világot, csak rá jellemző. Például Erdély értékeinek pusztulását vetíti elénk az 1936-ban írt A marosszentimrei templomban című versében. Empátiáról tesz tanúbizonyságot a Csavargó a hófúvásban, Ballada a kóbor kutyáról című alkotásaiban. Ismertebb költeményei: Gyermek a hóban, Falusi reggel,

Valkói temetés, Hangya-harc, Fecskék, Eltűnik egy világ.

Akárcsak Borges, ő is állandó könyvközelben élt, az országos Széchenyi Könyvtár könyvtárosa volt. Egyéniségvonásai: nagylelkűség, nyíltlelkűség, szeretetreméltóság, az értékek felismerése, megőrzésére való figyelmeztetés – ezek az üzenetek szólalnak meg költészetének soraiban, a Természet és Ember egysége, amire ma is figyelnünk kell, így válik időszerűvé Jékely Zoltán költészete. Mindezek igazolására álljon itt A költő születése című verse, jó olvasgatást, könnyű és balesetmentes nyarat kíván Nektek: Diénes Zsófia Anna.

- 26 -

Jékely Zoltán : A KÖLTŐ SZÜLETÉSE Az erdőn járt, ruhája tüske-tépett, mohát tiport, vágott egy jó botot, mérges gombát ütött, hajszolt peléket most rétre ér, a lába támolyog, édes teher alatt roskadva lépked, köröskörül a rét tarkán forog s végül lerogy, mint vadvirág-porok testükregyűlt kincsétől gyenge méhek...

Câte cărţi citeşti, atâtea vieţi trăieşti! Acelaşi Liviu Rebreanu, cunoscut de noi din romanul „Ion”, abordează în „Adam şi Eva” tema iubirii nemuritoare şi a sufletelor pereche ce se caută unul pe celălalt prin timp şi spaţiu, în încercarea de refacere a cuplului primordial. Acest roman propune iubirea, ca ultim scop şi ca sens al existenţei, sau, mai bine spus, a existenţelor noastre terestre. Romanul este structurat în nouă capitole, fiecare reprezentând o nuvelă care, la prima vedere, pare a fi de sine stătătoare, dar care, de fapt, se leagă de „povestea” din capitolul-nuvelă precedent. Firul epic al cărţii se desfăşoară de-a lungul a şapte vieţi ale aceluiaşi suflet care încearcă necontenit să se unească cu sufletul pereche, aducând astfel aminte de mitul platonician al androginului. „Adam şi Eva” urmăreşte povestea personajului masculin al perechii, iar sufletul acestuia se reîncarnează de şapte ori în indianul Mahavira, egipteanul Unamonu, babilonianul Gungunum, cavalerul roman Axius, călugărul german Adeodatus, doctorul francez Gaston Duhem şi, în final, în profesorul universitar din Bucureşti, Toma Novac. Cu toţii sunt eroi tragici care vor suferi morţi violente, iar iubirea lor va rămâne neîmplinită până la a şaptea moarte, când, în cele din urmă, sufletele se vor uni. Povestea de iubire este mai dramatică decât toate celelalte poveşti cunoscute, chiar decât a faimosului cuplu Romeo şi Julieta, deoarece în vreme ce eroii lui Shakespeare suferă din cauza iubirii neîmplinite o singura dată, protagoniştii cărţii „Adam si Eva” trăiesc de nenumărate ori această deznădejde. „Adam si Eva” este cu adevărat o carte inedită în peisajul literaturii româneşti, o carte care te îndeamnă la visare, la reconsiderarea perspectivei asupra iubirii şi care te face să îţi pui întrebări. Multe întrebări… Sigur, cartea nu răspunde la toate întrebările existenţiale, ea doar suscită spiritul, îl face să simtă mai intens şi să gândească mai profund. Chiar dacă ar părea o absurditate, e frumos să crezi că undeva pe acest pământ mai este cineva care te-ar înţelege dintr-o singură privire, te-ar învălui într-un singur cuvânt de dor. Pentru cei care ştiu că dacă dragoste nu e, nimic nu e, această carte va fi o hrană de suflet. Andreea Albert, clasa a X-a F

- 27 -

Adolescent Efervescent Să ştii mai multe, să fii mai bun… Ştim cu toţii că perioada liceului reprezintă pentru majoritatea dintre noi cea mai frumoasă etapă a vieţii. Deoarece durează foarte puţin, este foarte important să fie o experienţă cât mai interesantă şi cât mai distractivă, trebuie să experimentăm, să ne implicăm şi să trăim la maximum tot ce are de oferit această perioadă magică pentru că, foarte probabil, liceul va fi ultima etapă a vieţii lipsită de grijile şi problemele cotidiene ce apar o dată cu maturitatea. Amintirile deosebite din liceu se construiesc cu ajutorul prietenilor şi a aventurilor în care ne avântăm cu aceştia în diferite peripeţii interesante, deci, pentru a reuşi să trecem cu succes şi distracţie peste această perioadă, ar fi indicat să trăim „clipa” cât mai mult posibil şi să nu ne maturizăm mai repede decât e cazul. Această etapă a vieţii este cea în care dobândim cele mai multe cunoştinţe, care ne vor ghida spre drumul unei cariere profesionale. Ca atare, NU trebuie să tratăm cu indiferenţă gama de proiecte şi de evenimente extra-curriculare puse la dispoziţie de liceu şi nu numai. Implicarea activă în diferite proiecte ne poate aduce avantaje serioase mai târziu, dar, de multe ori, constituie şi o sursă grozavă de distracţie. Că e vorba de un concurs la matematică, o olimpiadă la engleză sau un concurs sportiv, pe lângă şansa de a ne evalua cunoştinţele sau de a învăţa ceva nou, acestea pot fi şi o sursă de socializare, de lucru în echipă sau de relaxare. Deci, mai ales în această perioadă, şcoala nu trebuie neglijată, indiferent câte probleme „tragice” avem noi, micii adulţi în devenire. Învăţăm pentru noi, învăţăm pentru viitor, învăţăm pentru propria noastră cultură şi inteligenţă, nu pentru un profesor sau doar pentru o notă bună. Uneori, dacă te concentrezi pe şcoală şi te tentează să fii numai posesorul unui carnet plin de note bune, uiţi că există o lume întreagă care te aşteaptă să o descoperi! Înseamnă să te fi hotărât să-ţi pui viaţa socială în „stand-by”, pierzând atât de multe momente speciale din viaţa de adolescent. Adolescenţii care cred că singurul scop de a merge la şcoală este de a lua note mari, se înşeală amarnic! Există un motiv foarte bun pentru care studiezi alături de tineri de vârsta ta: te ajută să-ţi dezvolţi anumite aptitudini sociale, să-ţi faci prieteni şi să înveţi cum să comunici cu ei. Indiferent de ce carieră îţi vei alege pe viitor, dezvoltarea acestor abilităţi sociale te va ajuta să ai succes atât în viaţa privată, cât şi în cea profesională. Pe de altă parte, să nu uităm de adolescenţii care nu sunt foarte pasionaţi de „vânătoarea de note mari”, ci mai degrabă sunt sufletul petrecerilor. Aceşti adolescenţi care cred că şcoala le scoate peri albi şi e doar o mare pierdere de timp, trebuie să ştie că adulţii care au împărtăşit aceste gânduri în timpul şcolii, au ajuns să regrete această atitudine. Ceea ce înveţi la şcoală, te va ajuta în viitor sub o formă sau alta, chiar dacă pe moment poate ţi se pare doar o glumă proastă. Totuşi, profită de orice moment liber pentru a te întâlni cu prietenii şi colegii amatori de activităţi spontane. În loc să leneveşti când ai puţin timp liber, mai bine sunăţi prietenii şi propune-le o întâlnire spontană.

- 28 -

De obicei, când ajungi acasă de la şcoală, ultimul lucru pe care ţi l-ai dori este să îţi faci temele, nu-i aşa? Chiar dacă pare o provocare mult prea mare pentru tine, este o bună strategie pentru a câştiga mai mult timp liber. Dacă îţi faci temele cât mai repede după ce vii de la şcoală, vei avea restul zilei pentru a te relaxa. Chiar şi la şcoală poţi găsi multe ocazii de a socializa, implicându-te în cât mai multe activităţi, fie ele şcolare sau extraşcolare. Dacă unul din colegii tăi te invită la o petrecere, nu ezita să profiţi de această ocazie. Ori de câte ori colegii tăi organizează anumite activităţi, nu uita că „scopul suprem’’ este de a vă distra şi relaxa. Prin urmare, cea mai bună strategie de a găsi balanţa între şcoală şi viaţa socială este de a pipera fiecare zi cu puţin studiu şi relaxare. Când iei o notă bună, recompensează-te prin a petrece mai mult timp cu prietenii tăi, iar când ai de învăţat pentru o teză, limitează-ţi timpul petrecut cu prietenii. Învaţă ce înseamnă echilibrul şi nu te lăsa acaparat în totalitate de şcoală sau viaţa socială. Prieteniile şi iubirile adolescentine caracterizează cu desăvârşire etapa liceului. Timiditatea sau lipsa de încredere poate fi „tratată” cu ajutorul unui grup de prieteni, iar în liceu ocaziile de a lega prietenii sunt la tot pasul, deci merită exploatate la maxim! Se spune că prietenii din liceu te vor însoţi pe tot parcursul vieţii şi că această etapă din viaţa fiecărui adolescent aduce camarazi adevăraţi. Tinereţea este menită să fie trăită alături de oameni cu interese comune, iar liceul îţi garantează nenumărate amiciţii dacă eşti „dispus” să te implici. Şi neavând altă preocupare importantă, trebuie să fii „dispus”! Prima iubire este conturată undeva în intervalul acestor ani şi este important să o trăieşti şi să cunoşti diverse persoane, pentru a-ţi creiona portretul perechii ideale. Aşa că, în caz că suferi o decepţie în dragoste sau o ceartă cu prietenul/-a, NU TE ÎNGRIJORA! Oricum vor urma zeci de astfel de „greutăţi” pe parcursul vieţii, greutăţi peste care toată lumea a trecut, trece sau urmează să le experimenteze, greutăţi din care învăţăm, nu pe care le regretăm! Etapa liceului şi a adolescenţei, în general, este presărată cu petreceri care mai de care mai reuşite şi mai incendiare. La sfârşit de săptămână şi nu numai, fiecare dintre noi are un grup de prieteni cu care „recuperăm” nopţile dormite din timpul săptămânii şi cu care ne distrăm pentru toate zilele în care am stat acasă şi „am studiat conştiincioşi pentru şcoală”, nu-i aşa? Un alt avantaj al acestor petreceri este faptul că invitaţii sunt fie colegii tăi de clasă, pe care îi cunoşti deja destul de bine, iar distracţia e mai intensă, fie persoane străine cu care poţi lega amiciţii reuşite. O perioadă atât de „plină” în adevăratul sens al cuvântului, încât nu merită să o irosim cu probleme, certuri, depresii, stres sau supărare, ci trebuie să o „tratăm” cu voie bună, distracţie, experienţe interesante din care să învăţăm şi, nu în ultimul rând, cu multă pasiune în tot ceea ce facem. Când creşti şi dai piept cu viaţa reală, începi să-ţi doreşti să fii din nou acasă, la părinţi, şi să nu ai niciun fel de grijă pe cap. Să nu trebuiască să te gândeşti la facultate/ serviciu/ familie şi să îţi stea mintea doar la ceea ce vrei tu. Deci, trăieşte clipa pentru ca, mai târziu, să poţi deveni un adult experimentat şi fii întotdeauna mulţumit că te afli în această perioadă fascinantă! Albert Andreea, clasa a X-a F

- 29 -

SzakMA

Szakmai gyakorlatra készülünk Észak – Írországba Az írországi pályázatról először akkor hallottam, amikor az iskolába jöttem kilencedik osztályba. A tizenegyedikes diákok, egy prezentáció során bemutatták élményeiket, programjaikat, munkáikat az írországi gyakorlatról. Nagyon megtetszett, és arra gondoltam, mennyire jó is lenne, ha nekünk is adódna egy ilyen esély, lehetőség. Nagyon irigyeltem őket, hisz egy csodálatos helyen jártak, tapasztalatot szereztek és szórakoztak mindeközben. Kilencedik osztály végén az osztályfőnök mondta, hogy a mi osztályunknak is írtak pályázatot az angol tanárnővel. Mindenki nagyon örült, és csak reménykedni tudtunk, hogy a pályázat nyertes lesz. Nyár végén az osztályfőnök értesített minket, hogy sikerült. Nyertes a pályázat, amin nagyon sokat fáradoztak. Persze, mindannyian nagyon boldogok voltunk, és repesve vártuk az előttünk álló kihívásokat, mivel csak 15 személy kerülhetett be. A kiválasztás abból állt, hogy meg kellett írnunk románul az önéletrajzunkat, egy szándéknyilatkozatot, írnunk kellett egy angol tesztet, és még a kilencedik osztályos szaktantárgyak átlaga is beleszámított, meg a magaviselet és a kilencedik osztályos angol átlag. Nagy izgalommal vártuk az eredményeket, hogy ki jutott be. Az eredményhirdetésen volt öröm is és sírás is, hiszen 29 diákból csak 15 diák mehet. Miután mindez lejárt, akkor jött csak az igazi kihívás, a plusz angolórák, földrajzórák, ahol megismerkedtünk Írország történelmével és földrajzával, különféle érdekességeivel. Nagyon várjuk már, hogy végre fönt üljünk a repülőgépen, de azért kicsit félünk is, hisz egy idegen ország. Az életben nem sok ilyen lehetőség adódik.

Somogyi Mercédesz, X.C

- 30 -

Sport Májusi sportrendezvények Diákolimpia A 2013. évi Csíkszeredai Diákolimpián a diákok négy sportágban – kosárlabdában, kézilabdában, atlétikában és labdarúgásban - mérték össze tudásukat. A középiskolák versenyein tíz csapat vett részt. Kosárlabda: Iskolánk csapata remekül szerepelt, negyedik helyezést ért el . További iskolák helyezése: 1. Márton Áron Gimnázium 2. Kós Károly Szakközépiskola 3. Octavian Goga 4. Joannes Kájoni Közgazdasági Iskolaközpont 5. Székely Károly Szakközépiskola 6. Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium 7. Nagy István Művészeti Líceum Kézilabdában: a lányok II., a fiúk I. helyezést értek el. Atlétika: 100 m-es futásban Tankó Levente, XI. A osztályos tanuló III. lett. 800 m-es futásban Molnár Szabolcs, X. C osztályos tanuló VI. helyezést ért el. 1500 m-es futásban Molnár Szabolcs, X. C osztályos tanuló is remekül szerepelt, I. helyezést ért el. Súlylökésben Raffain Bernadett XI. D osztályos tanuló ötödikként végzett. Labdarúgás: Iskolánk fiú csapata II. helyezett lett, egy büntető gól választotta el az első helyezéstől.

A Diákolimpia eredményeit összegezve iskolánk 33 pontszámmal harmadik lett. Pro Európa futóverseny A 8 km-es futóversenyen harmadikként ért be Részegh Zsófia (X.D) és negyedikként Koncsag Tamás (IX.D). „Mindannyiunk egészségére” maraton Öt tanulónk vett részt a versenyen, akik jól szerepeltek: Koncsag Tamás, IX.D Pál Barna, IX.D Ambrus Zsolt, IX.D Erős Norbert, IX.D. Pintilei Norbert, IX. D Péterfy Enikő tanárnő és Végh Krisztián, IX.A

- 31 -

** *

Köszönet a szerkesztőknek, a diákoknak írásaikért, tanárainknak munkájukért és tanácsaikért, valamint az iskola vezetőségének a támogatásért!!! Irányítótanár: Negru Réka Szerkesztő: Kovács Edit, könyvtáros Cikkírók: Sándor Beáta, Naghi Maria – XI.A, Mihály Sarolta, Opra Edina - XI.B, Csiki Zsolt, Kedves Orsolya, László Róbert, Márton Renáta, Szabó Sarolta – XI.C, Tankó Barbara – X.A, Márton Brigitta, Szabó Szidónia – X.B, Somogyi Mercédesz – X.C, Albert Andreea X.F, Végh Krisztián – IX.A, Kencse Szabolcs – IX. C Negru Réka, Diénes Zsófia Anna, Sükösd Annamária, Török Annamária, Péterfi Enikő tanárnők. Korrektúra: Lestyán Csilla, Oanea Larisa tanárnők

- 32 -