Joannes Kájoni Szakközépiskola
Miről olvashatsz? Interjúk, bemutatkozások *** Ez történt ***
Megkérdeztük a Kájonisokat *** Milyen volt… *** Talentumok *** Emlékeztető *** Irodalom-Colţ literar *** Kamasz-panasz *** SzakMa *** Sport ***
A tél utolsó hónapja Elérkezett hát a tél utolsó hónapja is, repül az idő. Biztosan sokan közületek figyelemmel kísértétek a téli olimpia fejleményeit is. Ebben a hónapban nagyon sok minden történt iskolánkban. Február 14-én, Valentin napon Diáktanácsunk lehetőséget adott mindenkinek, legfőképp a szerelmeseknek, hogy közöljék érzelmeiket egymással. Ugyanezen a napon pedig megrendezésre került a Szülői bál is, melyen iskolánk diákjai adtak elő színdarabot, táncokat és zenés produkciókat, olvashattok ezekről ebben a számban. Február 21-én sor került a várva várt Maturandusz - előadásra is, melyen a XII. osztályosok és osztályfőnökeik bizonyították leleményességüket és kreativitásukat. Tartalmas olvasást kívánok nektek, kitartást, izgalmas félévet, és mindenekelőtt érezzétek jól magatokat. Ahogyan Robert Sinclair mondta: „Tapasztalatainkból semmit sem tanulhatunk, csak abból, ha
elgondolkozunk rajtuk.”
Fülöp Orsolya, XI.A
Interjúk, bemutatkozások Megkérdeztük Pásztohy Enikő tanárnőt Hol született? Kézdivásárhelyen születtem. Hol töltötte gyerekéveit? Pici gyermekkoromat Bereckben, Gábor Áron szülőházával szemben töltöttem, majd járni Csíkszentdomokoson, “okosodni” Csíkdánfalván tanultam. 35 éve csíkszeredainak vallom magam. Van valamilyen emlékezetes gyermekkori csínytevése? Nincs, túl jólnevelt gyerek voltam, most már késő bánat, ilyen csínytevésre nem tudok visszaemlékezni. De azt tudom, hogy nagyon szerettem fára mászni, állatokat simogatni. Nagymamám egyik pipéje látta kárát, mert agyonsimogattam. Hol végezte tanulmányait? Az általános iskolát Csíkdánfalván végeztem, a középiskolát pedig a mai Márton Áron Gimnáziumban, kémia-biológia szakon. Egyetemi tanulmányaimat a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen végeztem, biológia szakon. Mikor fogalmazódott meg Önben, hogy gyerekekkel szeretne dolgozni? Egész gyerekkoromban orvosnak készültem, végül biológiára felvételiztem. Máig megmaradt bennem a vágy az emberi test titkainak megismerésére. Harmadéves egyetemista koromig nem pedagógusnak készültem, biológus szerettem volna lenni. Miért éppen ezt a tantárgyat választotta? A természetszeretet, felelősségérzet a körülöttünk levő élőlényekkel szemben meghatározó volt számomra, ehhez hozzájárult édesapám is, aki jómaga is biológus. Hol, melyik iskolában dolgozott először? Első időszakban a Petőfi Sándor Általános Iskolában kezdtem a tanítást, majd tanítottam szinte minden csíkszeredai szakközépiskolában. Mióta tanít a Kájoni szakközépiskolában? Kereken 10 éve. Milyen emléke van az első órájáról? Milyen érzések kavarogtak önben? Nagyon izgultam, de igyekeztem nem észrevetetni a diákokkal. A kezdeti nehézségek után belejöttem a tanításba. Hová kirándult először osztályával? Az első osztályommal Segesvárra kirándultunk. Szeret olvasni? Mi a kedvenc könyve? Igen, szeretek olvasni. Kedvenc íróim Robert Merle, Szabó Magda, Wass Albert. Szigorú tanárnak tartja magát? Nehéz erre válaszolni. Nem ragaszkodom a leckék betű szerinti megtanításához, sokkal fontosabbnak tartom, hogy szeressék a diákok a természetet, tiszteljék az élőben az életet. Mi a kedvenc időtöltése? Melyek azok a helyek, ahova szívesen visszalátogatna? Szeretek kirándulni, megnyugtat a természet, a madárcsicsergés, ilyenkor feltöltődöm és nem is vágyok elmenni messzebbre. De azért ismét szívesen meglátogatnám a szentpétervári Ermitázs múzeumot, az aggteleki cseppkőbarlangot, a Wieliczkai sóbányát. Ha volna három kívánsága, mi lenne az? Sose veszítsem el a reményt, hogy rosszra jó következik, hogy a kudarcokból is építhet az ember, és hogy a felhők fölött mindig süt a nap! Kérdezett Szabó Sarolta, XII.C
-2-
Átadtam a tisztségemet Mihály Sarolta vagyok, XII.B osztályos tanuló, és most már volt Diáktanács alelnök. A 2013-2014-es tanév második félévének elején mondtam le a tisztségemről. Tevékenységem főként az iskolaújsághoz kapcsolódik: vezércikk, beszámolók versenyekről, adott tevékenységekről, de segítettem a DT rendezvényeinek megszervezésében is. 2012 februárjában választottak alelnöknek. Két évig voltam a DT alelnöke, de most már XII.-esként lemondtam a tisztségemről. Nem azért, mert nem szerettem, hanem azért, mert most csak mint tag szeretném képviselni osztályomat a DT életében. A két év alatt tanultam a Diáktanács irányító tanárnőitől, és a DT tagjaitól is egyaránt. De nem csak a Diáktanács keretein belül tevékenykedem, hanem számos versenyen is részt vettem már, mint iskolánk képviselője. Körülbelül négy évvel ezelőtt, amikor középiskolát kellett választani, sokat gondolkodtam, de végül szerencsére a Kájoni mellett döntöttem, és most, hogy végzős diák vagyok, nagyon örülök ennek a döntésnek. Sok mindent köszönhetek ennek az iskolának: lehetőségeket, ismerősöket, elismeréseket, és ami a legfontosabb, barátokat. Én, mint volt alelnök, minden Kájonist arra szeretnék buzdítani, hogy vegyenek részt a DT rendezvényein, hiszen értünk, diákokért vannak, azért, hogy színesebbé tegyék iskolai éveinket, jobban megismerjük egymást. Köszönöm, hogy alelnök lehettem. Remélem, hogy a következőkben „utódaim” ugyanolyan sikerélménnyel fogják folytatni a diáktanácsos tevékenységet, mint ahogy azt én tettem. Nagyon örvendek, hogy az utolsó Diáktanács gyűlésen, amikor helyettem új alelnököt választottak, az egyik jelölt a húgom volt, s ő kapta a több szavazatot, ő lett az új alelnök. Mindenkinek további sikeres tanévet kívánok!
Mihály Sarolta, XII.B
-3-
Ez történt… Farsangi szülői bál Hagyományaihoz híven, idén is megrendezésre került, február 14-én iskolánk farsangi, kosaras bálja. Mint már megszokhatták a résztvevő szülők, idén is komoly háttérmunka, igényes rendezvény várta őket. A jó zenészek és a vicces játékok nem engedték unatkozni a jelenlevőket. A hangulatot csak fokozta a XI. A-s diákok betanult színdarabjai és táncelőadásuk. Az újdonsült színész-csemeték Kéri Ferenc két népi komédiáját keltették életre, amely hatalmas sikert aratott. Az előadássorozatot Holló Piroska egy gyönyörű dallal zárta, amelyet nagy tapsvihar követett. Ezúton szeretném megköszönni Láposi Dia tanárnőnek azt az önzetlen segítséget, amellyel vezérelte kis csapatunkat. Minden szülőt szívesen várunk jövőre is.
Miklós L. Zsolt, XI.A
-4-
Valentin-nap a Kájoniban Február 14-e Valentin-nap, a szerelmesek napja. Napjainkban a Valentin-nap arról szól, hogy a szerelmespárok megajándékozzák egymást. Ez az iskolánkban is megvalósítható volt a Diáktanács segítségével, ugyanis idén is megszerveztük a már hagyománnyá vált Szív küldi szívnek levelezést. A Szív küldi szívnek levelezés úgy zajlott, hogy a kis szív formájú piros üdvözlőlapokat, amelyeket mi, DT-sek készítettünk, reggel, amikor megérkeztetek az iskolába, az ajtónál álló diáktanácsostól elvehettétek, és azokba leírhattátok a gondolataitokat, jókívánságaitokat. Ezeket az üdvözlőkártyákat a könyvtár melletti postaládába kellett bedobni, és mi nagyszünetben juttattuk el a címzetthez. Ezen kívül az iskola mindkét épületében kis szíveket tűztünk diáknak, tanárnak, ezzel emlékeztetve mindenkit a szerelmesek napjára. Nagyon jól sikerült, körülbelül 120 üdvözlőkártyát osztottunk ki, és sokan büszkén viselték a kis szíveket is. Köszönöm a lányoknak, akik segítettek kivágni, kiosztogatni és feltűzni a szíveket. Remélem, a jövőben is meg fogjuk tudni szervezni a Valentin-napot. Tankó Barbara, XI. A
XVIII. Csángó Bál Nagy megtiszteltetés volt számomra az, hogy február 15-én Budapesten, a Petőfi csarnokban megszervezett csángó bálban én lehettem az egyik főszereplő. Az idei bál az előző évektől nagyon különbözött, mivel nem lépett fel minden meghívott külön produkcióval, hanem közösen összeraktunk egy nagyon szép műsort, melynek címe ,,Csángó menyekező”. A vőlegény gyimesi volt, Antal Tibornak hívják és a menyasszony pusztinai, az én voltam. Érdekes volt számomra, mert nem így képzeltem el az egészet, ahogyan történt. Azt gondoltam, csak egy sima, szokásos előadás lesz, de nem így történtek a dolgok. Ezzel a lakodalmassal próbáltuk kicsit bemutatni a szokásainkat, úgy a moldvaiakat, mint a gyimesieket.
-5-
Péntek este megérkezés után volt az első közös próba, ahol még senki nem tudta, mi hogyan fog történni. A rendező, Diószegi László nagyon ügyesen összeállított egy forgatókönyvet, amit nekünk a bál estéjén elő kellett adni. Ekkor kicsit meg is ijedtünk, mert nem gondoltuk, hogy azt mi annyira ügyesen, ahogy szokás otthon, meg tudjuk mutatni az ott levő embereknek. Szombat reggel a nagyszínpadon tartottuk a főpróbát, amin mindenki ügyeskedett, és utána még csak délután próbáltunk. Este 19:00 órai kezdettel léptünk fel. A lakodalmas ugyanúgy történt, mint ahogy otthon történik. Volt leánykikérés, búcsúztató stb. A menyasszony úgy volt öltözve, mint ahogy régen Pusztinán szokás volt, és a vőlegény is gyimesi viseletet öltött magára. Az előadás végén észre sem vettük, hogy izgultunk, mert annyira beleéltük magunkat. Azt éreztük, hogy bármikor megismételnénk az eljátszott lakodalmat. Nagyon jól telt a hétvégénk, a szálloda is megfelelő volt számunkra, és az egész hétvégi program által rengeteg élménnyel gazdagodhattunk. Timaru Carina, XII.C
Osztálykirándulás Marosfőre Végre eljött ez is, a sokak által várva várt utolsó iskolai évünk. Ez volt az utolsó lehetőségünk egy együtt eltöltött igazi kirándulásra az osztályunkkal. Így az Oszi feldobta az ötletet, hogy nem mennénk-e el valahová kirándulni. Mi persze lelkesedtünk is érte. Aztán eldöntöttük, hogy február 15-e a legmegfelelőbb nap, mert utána levő héten gyakorlaton leszünk.
Mind lázasan kerestük, hogy hol van szabad hely, hová tudnánk elmenni, de sajnos mindenhol foglalt volt. Végül Krisztina javasolta, hogy mehetnénk Marosfőre a Nagyhagymás villába, ami szerencsénkre szabad is volt. Így aztán szombaton reggel felkerekedtünk, és elindultunk Marosfőre autókkal. Nagy nehezen meg is találtuk a házat, ami minden várakozásunkat fölülmúlta. Nagy nappali volt kandallóval és nagy térrel, ahol mind elfértünk. Hatalmas emelet, óriási szobákkal. Sajnos mindenki nem tudott eljönni, de mi, a jelenlevők, nagyon jól éreztük magunkat. Az Oszi mellett kísérő tanárnak Ambrus Tünde földrajztanárnő jött. Ez egy jó alkalom volt, hogy jobban megismerjük.
-6-
Amint megérkeztünk, berendezkedtünk, elosztottuk a szobákat egymás közt, majd lementünk az ebédlőbe reggelizni. Aztán öltöztünk és mivel szép napos idő volt elmentünk, hogy térképezzük fel a terepet. Ambrus Tünde tanárnő elmondta a fontosabb tudnivalókat Marosfőről, hogy hol fekszik és egyéb érdekes információkat lakóiról és látnivalóiról. Először a Maros forrását néztük meg, amelyet az úgynevezett „kocaturisták” számára jelöltek ki, majd a katolikus templomot vettük célba, ami zárva volt, de szerencsénkre megtaláltuk a harangozót, aki beengedett. A templom 2000-ben épült, ezért egy egészen modern épület. Ennek ellenére mindannyian szépnek és barátságosnak találtuk. Innen indultunk tovább, hogy a falu végén levő ortodox kolostort is megnézzük, ami szintén 2000-ben épült. A két különböző felekezeti templom nagyon eltérő volt, mindkettőt érdekesnek találtuk.
A kolostor nyitva állt a látogatók előtt. Először a templomba mentünk, ahol a falakat Bibliai jelenetekkel díszítették. Értelmüket egy nagyon kedves apáca magyarázta el, és tovább is ő kalauzolt minket a látogatásunk során. A szentképfal (catapeteasma) körtefából volt kifaragva, teljes felületén nagyon szépen kidolgozott mintával. Az érdekes az volt, hogy csak az ortodox felszentelt papok mehetnek be a kimondott oltári térbe (szentély). A templomból átmentünk az apácák lakrészébe, ahol szintén festett falak és egy kisebb „bel-templom” fogadott minket. Ez a kis belső kápolna a nagy templom kicsinyített mása volt. Ez után szépen visszamentünk a villába, megebédeltünk, és picit lepihentünk a hosszú túra után. Estefele a fiúk begyújtottak a kandallóba, ami köré mind letelepedtünk. A földrajztanárnő mutatott egy vicces játékot, melynek neve „Ismered-e Lacit?”. Ez után a játék után az osztály egyik része maffiázott, míg a többiek a tűz körül beszélgettek. A játék után próbálni kezdtünk a maturándusz-előadásunkra. Mi a Táncoló talpak animációs film egy rövidített változatát adtuk elő, aminek mondanivalója az volt, hogy mindenkit olyannak fogadjunk el, amilyen. Ha elfogadjuk a másságot, azáltal mi is gazdagabbak leszünk. Az előadás szövegét az Osztályfőnök segítségével közösen állítottuk össze. Cojocaru Monica volt a koreográfusunk és a táncoktatónk. Ezúton is köszönjük neki. A próba alatt a szemünk kopogott az éhségtől, és a szünetekben mindenki a konyhában legyeskedett a nápoly- szelet körül. Miután sikerült hiba nélkül elpróbálni, lelkesen fogtunk neki vacsorázni. Vacsora után mindenki a szobájába húzódott, majd lementünk a nappaliba, ahol nagy bulit csaptunk. Sokáig tartott, és a diszkótól a csárdásig mindenféle zenére táncoltunk. Nagyon jól éreztük magunkat, csak a másnapi 10 órai reggeli tűnt sokunknak korainak. Reggeli után mindenki összecsomagolt, hisz délután háromkor volt a hazamenetel.
-7-
A szobák rendberakása után lementünk a nappaliba és csapatépítő játékokat játszottunk, amelyek nagyon érdekesnek bizonyultak. Segítettek abban, hogy fejlődjünk a csapatmunkában, jobban tudjunk együtt dolgozni, és jobban bízzunk egymásban. Ezt követően már érkeztek az autók és lassan indultunk haza. Szerintem ezt a kirándulást senki sem fogja és nem is akarja majd elfelejteni, hisz nagyon jól telt, tanultunk, fejlődött a csapatépítő képességünk, és kimondotan jól éreztük magunkat.
Szabó Sarolta, XII. C
Maturándusz Iskolánkban február 21-én, a Megyeházában került sor a 12-dikes tanulók nagykorúsítására, ami egy fontos és jelképes ünnep a diákok életében. A közönséget Szávuj Ágnes és Szász Ervin XI osztályos tanulók köszöntötték. Ezt követte Borbély Botond igazgató úr és Glodeanu Cristinel Fănel aligazgató úr beszéde, majd Torday Kitti, XI.C osztályos tanuló intézett megható szavakat a végzős diákokhoz. A XI.A osztály két dallal kedveskedett a végzősöknek. A maturandusz fő mozzanata, a szalagtűzés következett, amit a végzős diákok által összeállított kis előadások követtek. Felidézték az elmúlt négy évet, kifejezve kreativításukat, valamint zenés és táncos produkciókat adtak elő. A XII. A osztály egy szórakoztató táncot mutatott be, melynek főszereplője egy bohóc volt. A XII.B osztály előrevetítette a 10 éves találkozójukat, ahol felidézték emlékeiket, a tanórák hangulatát. A XII.C osztály a Táncoló talpak című mesefilm egyik jelenetét dolgozta fel, melynek üzenete az elfogadás és annak megerősítése, hogy a másság nem jelent rosszat. A XII.D osztály is felelevenítette az elmúlt négy év csínytevéseit és izgalmait, valamint belebújtak tanáraik szerepébe is. A XII.E osztályból öt fiú adott elő egy humoros történetet, melyen mindenki jókat nevetett, majd az osztály többi fele énekkel búcsúzott.
-8-
Kölcsey Ferenc soraival kívánunk egy sikeres érettségit és tartalmas, sikerekben gazdag életet. „Fontold meg jól, mit kezdesz; válaszd meg az eszközöket okosságod szerint; munkálj fáradhatatlanul; s ha mindent, amit erőd s körülményed enged, megtettél: nem vádolhatod magadat, bár a kimenetel óhajtásodnak meg nem felel is.”
Tankó Barbara és Fülöp Orsolya, XI.A
Önkéntesség Az előző lapszámban arról írtunk, hogy milyen tevékenységeken vettünk részt Adventban és megköszöntük azoknak az osztályoknak, akik hozzájárultak a csíkszentsimoni gyerekek adománygyűjtéséhez. A felsorolt osztályok közül kimaradt a XI.B és XI.C osztály, amiért elnézést kérünk. Köszönjük az adományokat, és gratulálunk az önzetlen segítségnyújtásért.
Önkéntesség az óvodákban Önkéntes csoportunk tagjai közül öten heti rendszerességgel óvodákban önkénteskedünk. Az ott szerzett élményeinket szeretnénk veletek megosztani. Salamon Beáta, Részeg Szidónia és Gál Imola a X.B. osztályból már négy hónapja minden csütörtökön járunk a Napocska napközibe. Az óvónők délután 3 órára várnak, de mi mindig korábban ott vagyunk, hogy megnézhessük, ahogy a gyerekek ébredeznek. Gizike és Marika óvónők nagy szeretettel fogadnak minket és nagyon örülnek a segítségünknek. A gyerekek is nagyon örülnek nekünk, felébredéskor integetnek. Egy kisfiú, Ádám mindig kacsint, amikor meglát. Már első nap barátságosak voltak, és kérték a segítségünket, hogy felöltözzenek, kössük be a hajukat a lányoknak, vessük meg az ágyukat. Elkísértük a mosdóba, majd kézmosás után jött az uzsonna, ahol szendvicset és vizet segítettünk kiosztani az ovisoknak.
-9-
Nagyon hamar megbarátkoztunk velük, amikor meglátnak, már mosolyognak nekünk. Őszinték és közvetlenek, nagyon sokat mesélnek magukról. Például egy kisfiú azt mesélte el nekünk, hogy kapott az anyukájától egy „cuszkálósz zoknit”, majd azt is, hogy neki azért van szemüvege, mert „befele néz”.Uzsonna után összeszedjük a poharakat és a terítőket, majd mehetünk velük játszani. Mesét, verset mondanak, énekelnek, amit mi minden alkalommal nagyon nagy örömmel hallgatunk. Amikor elköszönünk és indulunk haza, nagy mosollyal az arcukon szaladnak utánunk, hogy puszit adhassanak és megkérdezhessék, hogy mikor megyünk újra. Nagy boldogság látni, hogy mennyire örülnek nekünk, mennyire szeretnek minket, és ez az érzés kölcsönös. Blága Lilla-Dorottya és Császár Márta a X.D osztályból a madéfalvi napköziben önkénteskedünk. Heti rendszerességgel járunk ide, péntekenként. A gyerekek minket is nagy örömmel fogadnak, ezért mindig szívesen megyünk. Jó érzés, mikor segíthetünk nekik és az óvónőknek is. Két csoport van a napköziben, egy kicsi és egy nagy. Mindkét csoportban tevékenykedünk: mikor felébrednek, segítünk azoknak, akiknek még nem megy a felöltözés, hogy ne fordítva húzzák a harisnyájukat, nadrágjukat vagy akár a zoknijukat, mesét olvasunk, figyelünk rájuk és segítünk az óvónőknek, ha megkérnek valamire. Nagyon jó, hogy ennek a csoportnak a tagjai lehetünk és ezáltal önkénteskedhetünk az óvodákban, hisz ezáltal élményekben gazdagabbak lettünk.
Virtuális cégeket alapítottunk Négy csíkszeredai középiskola 10-11. osztályos tanulói ismerhették meg virtuálisan létrehozott cégek példáján keresztül a vállalkozásindítás lépéseit, illetve egy vállalkozás fenntartásának kihívásait. Iskolánk X. A. osztályából is részt vett: András Kinga, AndrásPótsa Csongor, Görbe Tünde, Gedő László, Kolozsváry Tímea, Lakatos Nóra, János Zsombor Alpár, Barta Judit, Dabóczi Blanka és Végh Krisztián.
Virtuálisan létrehozott cégen keresztül ismerkedhettünk meg a vállalkozásindítás gyakorlati lépéseivel, illetve szembesülhettünk a vállalkozók előtt álló kihívásokkal. A Virtus Vivens Egyesület szeptemberben indult, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala által támogatott kéthónapos alternatív oktatási programjában, Márton András vezetésével. A heti kétórás délutánonkénti képzéssorozatnak a Márton Áron Gimnázium adott otthont.
- 10 -
Megtanulhattuk például az induló vállalkozás kapcsán a névadás fontosságát, de az első órákon közjegyző magyarázta el nekünk, hogy mit is jelent a belső szabályzat, milyen későbbi bonyodalmak származhatnak egy rosszul megfogalmazott alapítási okiratból, ugyanitt tisztázhattuk azt is, hogy mit jelent az alaptőke, a tulajdonhányad, adott esetben a részvénybirtoklás. A délutáni foglalkozásokhoz a projektet lebonyolító egyesület képviselői mellett különböző intézmények képviselői is csatlakoztak. Így például közjegyző mellett a kereskedelmi és iparkamara munkatársától is tanulhattunk. Görbe Tünde és Lakatos Nóra, X. A.
Megkérdeztük a Kájonisokat Mi a véleményed a Valentin-napi tevékenységünkkel kapcsolatban? Épp, hogy beléptünk a suli ajtaján máris szembesültünk a Valentin-nap hangulatával. A mi osztályunkban is készültek ezekből a kitűzőkből, mi is besegítettünk. Amikor átadták a Valentin- napi üzenetet, az is nagyon jó volt. Jó érzés volt tudni, hogy valaki gondol ránk is. Gál Gabriella, IX.C Szerintem nagyon érdekes, egyedi és vidám esemény volt. A kitűzött kis szíveket tartottam a legötletesebbnek, de a teljes pénteki (Valentin) napot kellemes hangulatban töltöttük. Nagyon pozitív élmény volt, és remélem, hogy lesznek hasonló ötletek a diáktanács részéről. Remek ötlet volt, gratulálok! Tála Zsolt, IX.F Szerintem vicces volt, hogy névtelenül írtak a fiúk a lányoknak, a lányok a fiúknak szerelmes üzeneteket, mert mindenki találgatott, hogy ki írhatta. A szívecskés kitűzőket is jó ötletnek tartom. Szerintem az lenne a legjobb, ha minden osztályba adnának egy bizonyos mennyiségű üres szivecskés kártyát, mert a mi osztályunk nem kapott. Lakatos Piroska, X.C Nekem nagyon tetszett a Valentin-napi tevékenység. Reggel, mikor megérkeztünk, a diáktanácsosok ránk tűztek egy-egy aranyos papírszívecskét. Ez nagyon feldobta a hangulatot, mivel akit csak láttunk a folyóson, mindenki ezt viselte. Nagyon hangulatos és izgalmas volt ez a nap, a „Szív küldi szívnek” játéknak köszönhetően. Bodó Krisztina, IX.D Az én véleményem szerint az iskola Valentin-napi tevékenysége ötletes. A kis szívecskék kitűzve mindenki blúzára feldobják az úgynevezett szerelmesek ünnepét. A Szív küldi szívnek tevékenység egy ötletes dolog, csak szerintem, ha szemtől szembe mondod el a másiknak, hogy tetszik neked, az korrektebb, vagy ha ráírod a te neved is a cetlire. Habár ehhez több bátorság kell. De nagyon ügyesek vagytok, hogy érdekesebbé teszitek a suli életét, és energiát fektettek ebbe. Csak így tovább! Kurkó Imola, X.A
- 11 -
Szerinted milyen volt a maturandusz, hogy érezted magad, mi tetszett a legjobban? Mivel hogy XII-es vagyok, és én is az egyik szereplője voltam, ezért a véleményem az, hogy igenis jó előadásokat nézhettünk meg. Nagyon tetszett az összes, mivel a XII E-be járok, ezért azt tudom mondani, hogy az én osztályom egy nagyon érdekes, vicces előadást adott elő, bár öten, de jól eljátszották. A többi előadás is nagyon jó volt. Boga Emese, XII.E Nagyon jól éreztem magam a szalagavatón. Mint XI-es, most vettem először részt ezen az eseményen. Tetszettek a XII-es osztályok előadásai, jó volt figyelemmel kísérni őket, amint együtt táncolnak vagy szerepelnek. Gergely Anita, XI.C Szerintem a maturandusz mindannyiunk életében egy fontos „mérföldkő”, hiszen ha csak jelképesen is, de ekkor válik felnőtté a gyermek. Izgultam a szalagtűzésnél; a végzősök előadásai nagyon jól sikerültek, csak az volt számomra, és még sokak számára kellemetlen, hogy állva kellett végignézni. Szerintem egy nagyobb helyiségben kellett volna megszervezni az előadást, hogy mindenki kényelmesen nézhesse a műsort. Fehér Jennifer, XI.B A maturandusz ünnepség nagyon jól sikerült, minden osztály bemutatott valami szórakoztató, látványos előadást. Az előadásunk szerintünk jól sikerült, mindenki beleadott mindent úgy a próbák alatt, mint az előadáson. Balló Szilárd, XII.E Szerintem a hely kiválasztása rossz döntés volt. Nem volt hely a XI-esek számára, az előadások nagy része nem hallatszott. Továbbá a nagyobb létszámú osztályok fel sem fértek kényelmesen a színpadra. Máskülönben az osztályok előadásain sokat lehetett nevetni, a kisebb-nagyobb bakik ellenére jól éreztem magam. Osváth Zsófia,XII.D Jól megszervezett, emlékezetes esemény volt úgy a XI-eseknek, mint a XII-es diákoknak. A szalagtűzés után a végzősök különböző érdekes előadásokkal rukkoltak elő, amelyek számunkra figyelemfelkeltőek voltak. A XII-esek meghatódtak, amikor az osztályunk dallal búcsúztatta őket. XI.A A maturándusz számunkra nagyon jó élmény volt. A terem nagysága nem volt az alkalomnak megfelelő, és ami a színpadon elhangzott nem volt eléggé hallható. Az ünnepség után a Sapientia ebédlőjében tartott állófogadás jól meg volt szervezve. Köszönjük a XI-es évfolyamnak. XII. C Kérdezett: Tankó Barbara, XI.A
- 12 -
Milyen volt... Bezzeg a mi időnkben... Mindenki hallja ezeket a szavakat, főleg iskolás korában, de majd később is, és úgy gondolja, hogy ő már biztosan nem fogja soha kimondani őket, de nagyon téved. Az idő telik, mindig lesznek nálunk fiatalabbak, akiknek mesélünk arról, milyen volt a mi időnkben, még ha el is hagyjuk a bezzeg szót. Ennek kapcsán sokszor eltöprengünk, kell-e beszélni a saját múltunkról, nem unalmas-e mások számára? Szerintem kell, mert mindenből tanul az ember, és a múlt megismerése nélkül, sokkal szegényebbek lennénk, többet tévednénk, sok mindent nem értenénk meg. Mi kötelesek vagyunk róla beszélni, a fiatalabbaknak meg meghallgatni, aztán hogyan használják fel, az ők döntésük. Az is igaz, hogy az idők változnak, kell haladni a korral, de persze szem előtt tartva a múltat. Milyen volt a mi időnkben az iskola? Van, ami másképp volt, de van, ami nem változik. Kezdjem a Maturándusszal, ami iskolánknak nagy eseménye volt ebben a hónapban. Hogy volt ez a mi időnkben? Nagy esemény volt a mi számunkra is, a volt Matematika - Fizika, a mai Márton Áron Líceumban. Nem közösen ünnepeltük, műsorral, hanem két-két osztály között zajlott az egész. A XI. osztály bevonult a XII- esek termébe, átadták a szalagokat, mindenkinek kettőt, és este, ha az osztályfőnökök bevállalták, a XI- esek termében lehetett egy kis buli. Mi nagyon vártuk a szalagokat, mert ezeket felvarrtuk, egyiket az egyening gallérjára, a másikat a kabátunkra, majd amikor melegebb lett, a szvetterünk gallérjára, s így mindenki láthatta, hogy végzősök vagyunk. Büszkén viseltük a szalagokat, majdnem egy éven át, mert már ősz végén megkaptuk őket. Pont ezért, hogy viseltük őket, tudni akartuk, hogy milyen színük lesz, hogy fognak kinézni. A mi szalagunk piros volt, fehér cérnával rávarrva az M betű. Ha valaki valami különlegeset akart, megvarratta, mint ahogy a nővéremék osztálya is. Nekik az M betű egyik szára mikroszkóp volt, hogy látszódjon, hogy biológia-kémia osztályosok. Azon sem kellett törjük a fejünket, mibe öltözzünk, mert egyenruhánk volt, sötétkék kötényruhánk, ami alá világoskék ing járt, azzal voltunk minden ünnepélyen, legyen az Maturándusz, Ballagás. Az egyenruhára szintén anyagból, hogy fel tudjuk varrni, került a karszám, amiből egyet a kabát ujján hordtunk. A karszámról lehetett leolvasni, ki melyik iskolába jár. Maturándusz-szalag, egyenruha, karszám – mindezek már egy elmúlt időre vallanak, de emléktárgyként, vagy már csak az akkori fényképeken megőrizve, az iskolás éveink féltett emlékei közé tartoznak. Negru Réka tanárnő
- 13 -
Megmérettettünk Országos versmondó és népdaléneklő verseny Korond, 2014. február 21-23. 2014. február 22-én, szombaton korán reggel, elindultunk Korondra, a XVII. országos versmondó- és népdaléneklő versenyre. Az idei versenyre 41 fiatal jelentkezett, Erdély különböző településeiről. A rövid felkészülési idő és a fáradtság ellenére is remekül teljesítettünk. Felkészítő- és egyben kísérő tanárunk is, iskolánk magyar szakos tanárnője, Bodó Beáta volt. A versenyre két költeménnyel kellett készülnünk. Az egyiket teljesen szabadon választhattuk, míg a másikat a világirodalom három kiemelkedő alakjának versei közül kellett – kötelező módon – választanuk: Edgar Allan Poe, Rainer Maria Rilke, Vlagyimir Viszockij. Iskolánkat, versmondás kategóriában én, valamint Flóra István XII.D osztályos tanuló képviseltük. Régi kedvenc költőm, Radnóti verseiből választottam, majd világirodalomból Rilke költészetét éreztem a hozzám legközelebb állónak, ezért második versként Az özvegy dalát mondtam el. Istvánnak jobban tetszettek Viszockij költeményei, ezért a nagy orosz költő egyik legszebb versével lépett színpadra, választottként pedig Baka István költeményt szavalt. Az iskolánkat népdaléneklő kategóriában Timaru Andreea Carina XII.C osztályos tanuló képviselte Két szakaszban, délelőtt és délután léptünk közönség és zsűri elé. Közben 12 órától, Szász-Mihálykó Mária Bolyongás a rengetegben című kötetét mutatta be. Itt szabadon elmondhattuk véleményünket arról, hogy mit tartunk jó vagy rossz mesének és miért. Ebéd után a Korondi Ifjúsági Néptánccsoport lépett színre. Műhelymunkát is tartottak a zsűri tagjai a verseny befejeztével, ahol szembesülhettünk dícséreteikkel, de ugyanakkor építő jellegű kritikájukkal is. Vacsora után a gálaműsor keretében, a Vitéz Lelkek székelyudvarhelyi diákszínjátszó csoportja adta elő az Oroszlánkirály című előadását, majd a bírálóbizottság tagjai is megmutatták előadói képességüket. Volt, aki verset mondott, volt, aki énekelt. Carina a legjobb népdaléneklőnek bizonyult és első díjat kapot. Nagy örömömre az Antropocentrum különdíját, amelyet Farkas Wellmann Endre költő adott át, én hoztam haza. Az egész verseny tele izgalmakkal, de nagyon jó hangulatban telt!
Bucur Timea X.D
- 14 -
Talentumok Énekelni jó! Timaru Andreea-Carina a nevem , Pusztinából jöttem ide középiskolába most négy éve, és most XII. osztályos vagyok. Biztos vagyok benne, hogy sokan nem ismertek engem, főleg a mostani kilencedikesek. Sokan megkérdezték, miért is vagyok itt a Kájoniban? Mivel nagyon szeretek énekelni, miért nem mentem művészetibe? Úgy gondoltam, jó, ha az embernek van egy szakmája, amit használhat majd valamikor, és énekelni lehet a szakma mellett is, úgy ahogy én szeretném csinálni. Egészen kicsi korom óta énekelek. Soha nem fogom megbánni azt, hogy megtanultam annyi szép éneket a hagyományőrzőktől és annyi versenyen szerepeltem. Én énekelni szájhagyomány útján tanultam idősektől, akik ugyanígy tanulták a szüleiktől, nagyszüleiktől. Számos versenyen értem el nagyon jó eredményeket, de nehogy azt higgye valaki, hogy nem volt soha orra esésem, mert volt! Az ember a saját hibáiból tanul legjobban, és én is a kudarcok által fejlődtem a legtöbbet. Tudjátok, hogy a gyakorlat teszi az embert mesterré. Hiába van tehetség, ha nincs munka mellette! A legutóbbi verseny, amin részt vehettem, az nemrég volt Korondon, az unitárius fiatalok által megrendezett XVII. Országos Dávid Ferenc Népdalvetélkedő és Szavalóverseny. Nagyon keveset készülhettem, hiszen három nappal a verseny előtt szólt a magyartanárnőm, hogy van ez a lehetőség. Igent mondtam még akkor is, ha az iskolánkban péntek este volt a maturandusz és szombat reggel kezdődött a verseny Korondon. Korán kellett kelni, de bevállaltam, és egy percig sem bánom, mert nagyon jó eredményt értem el, első díjat nyertem! Nem is gondoltam volna, mert nem készültem túl sokat, de örülök, hogy így történt. Soha nem bántam meg azt, ha egy versenyen részt vettem, még akkor sem, ha csalódást okozott számomra. Idővel észrevettem, hogy mit hibáztam el és egy következő alkalommal nem követtem el ugyanazt a hibát. Én csak azt tudom tanácsolni, hogy minél többet énekeljetek, még akkor is, ha nincs tökéletes hangotok, mert azért sokat kell dolgozni. Ha szív és kedv van, akkor énekelni is lehet és kell! Timaru Andreea-Carina, XII. C osztály
Emlékeztető Februárban születtek Munkácsy Mihály: magyar festőművész 1844. február 20án született Munkácson. A csíkszeredaiak 2007-ben láthattak műveiből a Munkácsy Képek Erdélyben Kiállításon. Dallos Sándor kétkötetes regényében, Az Aranyecset és A nap szerelmesében a festő emberi és művészi egyéniségét mutatja be. Híresebb festményei: A bogrács, Búsuló betyár, Az ásító inas, valamint a képen látható: A siralomház. Jules Gabriel Verne : 1828. február 8-án született Nantesben. Francia író, a fantasztikus irodalom megalkotója is egyben. Talán nincs is olyan felnőtt, aki nem ismerné írásait. Regényeiben élethűen jeleníti meg mindazt, amit mi izgalomnak és kalandnak nevezünk. Ezek közé tartozik a Grant kapitány gyermekei és Nemo kapitány, egyik leghíresebb alkotása. Eredeti címe: Húszezer mérföld a tenger alatt. Nagyon sok könyvét megfilmesítették. Victor Hugo: 1802. február 26-án született. Francia romantikus költő, regényés drámaíró. Első verseskötete 1821-ben jelent meg Ódák címmel. A Bourbonokat dícsérő versekért a király évi 1000 frank kegydíjban részesítette. A Nyomorultak egyik leghíresebb regénye, melynek témája a jó útra térés és a meg nem bocsátó társadalom. Megfilmesítették és musical is készült a könyv alapján. További művei: Rajnai utazás,
Kilencvenhárom, A párizsi Notre-dame.
Georg Friedrich Händel: Halle, 1685. február 23-án született német(szász)származású barokk zeneszerző, hangszeres előadó. Mivel élete nagy részét Angliában töltötte, az angolok nemzeti zeneszerzőjüknek tartják. Nagy hatással volt a bécsi klasszikusokra, nevezetesen Haydnra, Mozartra és Beethovenre is. Fülöp Orsolya, XI.A
- 16 -
Irodalom - Colţ literar Alice Munro: Asszonyok, lányok élete 2013-ban irodalmi Nobel díjat kapott a szerző. Ez a regény távoli vidékre, Kanadába vezet el bennünket, az 1940-es évekbe. Alapmotívuma az út, a fejlődés, a valamivé válás kérdése. A cselekmény központjában egy lány alakja található, az ő életének egy-egy döntő szakasza elevenedik meg a regény oldalain. Ez a lány, Dell egy ontariói farmról indul el az életbe. A farm furcsa, érdekes világ, természetközelség, szabadság, mozdulatlanság jellemzi, különc emberek élnek itt. Látszólag semmi nem történik itt, ami kimagasló eseményszámba menne. Mégis, az emberek élik a hétköznapokat, küzdenek a megélhetésért. Az apa ezüstrókákat tenyészt, ám a gazdasági válság és a háború keményen beleszól a családi költségvetésbe. Az anya kiváló ésszel megáldott asszony, enciklopédiákat árul, rengeteget olvas, újságcikkeket ír a helyi lapba, egyetemre iratkozik, mindig fejlődni szeretne, és lányában látná megvalósulni azt, amit ő fiatal korában elmulasztott: a továbbtanulást. És telnek a hétköznapok, az anya és lánya a városban bérel házat, csak nyáron térnek vissza a tanyára, a városban könnyebb a tanulás, nem kell órákat gyalogolni, itt lehetőség van könyvtárba, moziba járni, fejlődni. Megy minden a maga útján, csakhogy beleszól a lány egyedi fejlődése, latensen szembeszegül az anya akaratával, saját utat keres vallásban, tanulásban, barátságokban, szerelemben egyaránt. Különleges embereket vonultat fel a szerző, a tanári karból emel ki szereplőket, különcöket a városi életből, öngyilkosok, őrültek, vagy határesetek – gyakran előfordul ez a szó, lehet, hogy mindannyian határesetek vagyunk? Évek, évszakok váltakoznak a könyv lapjain, úgy érzékelteti az idő múlását a szerző. A lány végig kiváló tanuló, részt vesz az iskolai előadásokban, rendszeresen látogatja a városi könyvtárat, csavarog a barátnőjével, megtárgyalják a dolgokat, táncolni, szórakozni járnak, közben eljön a nagy szerelem, a nagy kiábrándulás, az érettségi, amely nem hozza el a kiváló eredményt, az ösztöndíjat, így álláshirdetéseket olvasgat, és elkerül a városból is, tehát az út továbbvezet. Ha úgy olvassuk beavatástörténet, hiszen a főhős felnőtté válását követjük figyelemmel, tőlünk távol eső helyeket, furcsa embereket ismerhetünk meg, de lehet fejlődésregény is. Mindenképpen tanulságos lehet ez a könyv, a szerző finom leírásaival, gondolkodásmódjával ismerkedünk, egyetértünk, vagy vitába szállhatunk vele, metszéspontokat találhatunk saját életünkben, de gondolkodásunkra semmiképpen nem lehet közömbös, többek leszünk általa. A szerző számos életrajzi adatot sző a cselekménybe, és ezt nagyon őszintén teszi, bátran vállalja fel, ilyen az élet, ilyen dolgok történnek az újonnan érkezettekkel, ezeket a dolgokat kell megoldani, jól-rosszul, tovább kell lépni, a hibákból tanulni kell, mert ez a fejlődés természetes rendje.
- 17 -
Alice Munro (1931) Kanadában, Ontario államban látta meg a napvilágot. Első novelláskötete 1968-ban jelent meg. Számos irodalmi díjat mondhat magának hosszú munkássága alatt. Csehovval állítják párhuzamba, mesélőkedve, cselekményvezetése rokonítható a nagy orosz íróéval. Salman Rushdie a történetmesélés nagymesterének nevezi az írónőt. Legismertebb művei: Szeret, nem szeret; Oda-vissza; Egyre távolabb; Csend, vétek, szenvedély; Egy jóravaló nő szerelme. Számos művét megfilmesítették.
Diénes Zsófia
MÓRICZ ZSIGMOND FELOLVASÓMARATON Iskolánk is csatlakozott a 2014. február 18-án megszervezett felolvasómaratonhoz. Rendezvényünk sikeresnek mondható, körülbelül 180-an vettünk részt a felolvasáson. A hatodik alkalommal megtartott rendezvény fő szervezője idén a Kájoni János Megyei Könyvtár. Benedek Elek, Orbán Balázs, Jókai Mór, Arany János, Gárdonyi Géza után 2014-ben Móricz Zsigmond műveiből volt a felolvasás, ezzel is tisztelegve a 135 évvel ezelőtt született író (Tiszacsésze,1879. június 29. – Budapest, Józsefváros, 1942. szeptember 5.) emléke előtt. Ahogy László Judit, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársa, a rendezvény ötletgazdája megfogalmazta, a felolvasó-maraton célja, hogy minél többen részt vegyünk a közös olvasásban, és továbbadhassuk az olvasás örömét. Iskolánk diákjai, tanárai az Apáczai Csere János Pedagógusok Házának az aulájában vettünk részt a közös olvasásban.
Szervezők voltak:
Apáczai Csere János Pedagógusok Házának könyvtárosa: Márdirosz Ajka Joannes Kájoni Szakközépiskola magyar szakos tanárai: Sárossy Gabriella, Lestyán Csilla Joannes Kájoni Szakközépiskola könyvtárosa: Kovács Edit
- 18 -
Résztvevők:
9,00 – 9,50 XI.A osztály – Sárossy Gabriella tanárnő XI.D osztály - Kedves Mónika tanárnő 10,00 – 10,50 IX.C osztály – Láposi Dia tanárnő X.A osztály - Barabás Csilla tanárnő 11,10 – 12,00 XI.C osztály – Sárossy Gabriella tanárnő XII.B osztály – Sükösd Annamária tanárnő 12,00-től a XI.G osztály is csatlakozott Sárossy Gabriella tanárnővel a maratonhoz. A résztvevők tetszés szerint olvastak részleteket Móricz ismert regényeiből, mint: Légy jó minhalálig, Rokonok,
Sárarany, Úri muri, Kivilágos kivirradtig, Árvácska, Kerek Ferkó, és novelláiból: Tragédia, Barbárok, Hét Krajcár, Február, hol a nyár?, Az utolsó betyár, Ebéd, Kicsi, Csata, A kondás legszennyesebb inge.
A felovasás kezdetén Márdirosz Ajka röviden ismertette a Megyei Könyvtár felhívását az olvasómaratonra. A felolvasás alatt a háttérben az író életéből, könyveiről készült képek voltak kivetítve. Köszönet illeti a felkészítő és kísérő tanárokat. Öröm volt látni, hogy a tanulók többsége kedvelte a közös olvasást, szívesen olvasták az általuk kiválasztott részleteket, kedvenc soraikat. Sok diáknak az volt a véleménye, hogy más alkalommal is örömmel résztvenne hasonló rendezvényen.
Kovács Edit, könyvtáros
- 19 -
Cercul de lectură ”Lecturiada Kájoni” Ideea cercului de lectură s-a născut în 2009, din dorinţa de a-i stimula pe elevi să citească, să (re)descopere bucuria lecturii și să se angajeze în acte de comunicare în limba română. Mottoul ales pentru activitățile Lecturiadei Kajoni îi aparține scriitorului contemporan Daniel Pennac, „ Adolescenţii doar cred că nu le place să citească”. Într-adevăr, tinerii pot fi motivaţi, pot fi încurajaţi să citească și alte opere literare decât cele studiate la clasă, dovadă ”vie” existența acestui cerc de lectură. Obiectivele urmărite de mine sunt multiple: trezirea interesului pentru actul lecturii, dezvoltarea competențelor de comunicare în limba română, familiarizarea elevilor cu textele literaturii universale, redactarea unor texte imaginative, reflexive în contextul creat de mine. Dincolo de aceste obiective purtând izul programelor școlare, am stabilit și câteva scopuri ”personale”cum ar fi dezvoltarea legăturilor de prietenie dintre cerchiști, crearea unei atmosfere destinse, desfășurarea activităților în spiritul ludic, precum și posibilitatea dezbaterii unor teme actuale pentru vârsta lor, ( precum iubirea, gelozia, invidia, onestia, familia) . Cum se desfăşoară o întâlnire? Elevii citesc lecturile indicate de mine şi vin la întâlniri cu portofoliile lor. În cadrul întâlnirilor discutăm, dezbatem opera literară, traducem, ne uităm la secvenţe de filme din ecranizarea operelor, jucăm, exersăm scrierea creativă, ascultăm muzică. În afara cercului de lectură confecţionăm semne de cărţi, amenajăm colţuri literare în biblioteca școlii cu ocazia aniversării personalităților literare, ne implicăm în organizarea campaniei de promovare a lecturii intitulată Săptămâna cărții, vizităm Biblioteca Județeană. După fiecare întâlnire lăsăm „ o urmă” scrisă, consemnăm discuțiile, intervențiile, aprecierile legate de carte în Jurnalul unei întâlniri, care își găsește ecoul în ziarul școlii noastre. Ce citim? Operele literare selectate de mine aparțin literaturii universale cu accent deosebit pe scriitorii premiați cu premiul Nobel, astfel, încerc să umplu acel vid pe care îl au elevii noştri în domeniul literaturii universale, tărâm foarte puțin cunoscut de ei. Textele se pot găsi în biblioteca școlii noastre și pot fi citite atât în limba maghiară, cât și în limba română, însă dezbaterile lecturilor se desfășoară în limba română. Astfel, cercul de lectură e un bun prilej pentru a citi, a comunica în limba română şi o cale plăcută de a îmbogăţi vocabularul. Colaborez permanent cu bibliotecara şcolii, Kovács Edit care mă ajută atât în selectarea titlurilor, cât și în multiplicarea textelor.
- 20 -
Cine participă la întâlniri? Paricipanții, cititorii sunt elevii şcolii din clasele a IX-XI. Am constatat că diferenţa de vârstă nu reprezintă un obstacol, „ cei mari”, veteranii devin consilieri pentru „ cei mici”, bobocii, fapt ce întărește grupul. Când și unde au loc întâlnirile? Întrunirile cerchiștilor au loc lunar, în ultima zi de miercuri din fiecare lună, de la ora 14- 15. Activitățile se desfășoară în sala multimedia sau în biblioteca școlii , în funcție de numărul participanților. Tematica activităților pentru semestrul al II-lea Lectura mea preferată – februarie; George Orwell, Ferma animalelor – martie Doris Lessing, Micul Tembi – aprilie; Ernest Hemingway, Povestiri (Soldatul s-a întors acasă, O pisică în ploaie)-mai; ”Călătorie” prin textul poetic- iunie În loc de concluzie Vă aștept cu drag la întâlnirile noastre!
prof. Kiss Csilla
Moromeţii în ochii elevilor Romanul ,,Moromeţii” de Marin Preda este opera literară publicată în două volume în anii 1955-1967. Opera prezintă viaţa ţărănimii şi vremurile interbelice. În ochii cititorului este un roman foarte captivant, fiindcă îi atrage atenţia şi interesul asupra operei încă din primele capitole. Autorul descrie viaţa și traiul pe care îl duc membrii familiei Moromeţii, totodată simbolizând viaţa din Câmpia Dunării, satul Siliştea-Gumeşti. Pentru noi, elevii născuţi în secolul al XXI-lea, lectura operei poate fi ocazia perfectă pentru a se întoarce în trecut şi de a cerceta vremurile dintre cele două războaie mondiale. De asemenea, putem face diferenţă între perioada evocată în roman și zilele noastre. Această carte poate fi o mică istorie pentru fiecare dintre noi. Pe lângă toate acestea, romanul, având două volume, acestea deosebindu-se din perspectiva timpului, primul volum fiind scris înaintea celui de-al Doilea Război Mondial, iar al doilea în perioada postbelică. Opera literară oferă posibilitatea de a cunoaşte lumea de la sat, tradițiile, obiceiurile. Întâlnim şi anumite tablouri rurale care ne duc cu gândul la viaţa grea, dar totuşi frumoasă pe care o duc ţăranii. Din punctul meu de vedere romanul ,,Moromeţii’’ este un roman valoros al literaturii române şi merită citit pentru că e o operă plină de viaţă, iar lumea satului nu se stinge uşor, fiindcă mereu apar conflicte atât în mediul rural, cât și în familie. Cartea ,,Moromeţii’’ ,din punct de vedere tematic, nu este cea mai atractivă carte, şi de cele mai multe ori, elevii nu o aleg fiindcă li se pare interesantă, ci pentru că sunt nevoiţi s-o citească. Un pas oarecum dificil este până începi să citeşti primele capitole, dar merită osteneala, deoarece autorul are talentul de a ne capta cu totul prin scenele preconcepute ca tăirerea salcâmului, o adunare liniștită. Opinia mea finală rămâne că această carte merită citită datorită prezentării lumii satului în toată splendoarea ei. Pustianu Valeria-Daniela, IX.D
- 21 -
Irwin Shaw (1913-1984) Pe numele său real, Irwin Gilbert Shamforoff, Shaw este un dramaturg de origine americană, scenarist, romancier şi autor de proză scurtă. La vârsta de 21 de ani, scria pentru câteva posturi radio, cum ar fi The Gump şi Studio One.
The Young Lions este prima nuvela scrisă a
autorului, publicată în 1949, care s-a bucurat de un mare succes; cartea este bazată pe experienţe trăite în cel de-al Doilea Război Mondial.
În urma unor acuzaţii pe nedrept, Shaw a fost trecut pe lista neagră a studiourilor de filmare din Hollywood, fapt care l-a obligat să părăsească America şi să se mute în Europa, unde a trăit 25 de ani. În Europa, a continuat să scrie romane de succes, cum ar fi, Lucy Crown (1956) şi Two Weeks in Another Town (1960). Dar adevărata carte care la pus în evidenţă, pe scriitor, este romanul, Rich Man, Poor Man (1970) - Om bogat, om sărac. Cartea avea să aiba mare succes, fiind în 1976 subiectul unui serial de televiziune de succes. Fraţii Jordache, personajele principale din carte, în serial au fost interpretaţi de către doi actori celebrii: Nick Nolte (Tom Jordache) şi Peter Strauss (Rudy Jordache). În total, cărţile sale au fost vândute în peste 14 milioane de exemplare. Cartea Rich Man, Poor Man este un roman scris în două volume, tema operei prezintă problemele sociale şi politice din capitalism, dar şi viaţa emigranţilor americani în Europa, copii care încearcă să ducă altă viaţă decât au avut părinţii lor. Subiectul cărţii este actual chiar şi în zilele noastre dorinţa omului de a avea bani, succes şi putere politico-socială.
Szász Ervin, clasa a XI-a F
- 22 -
Kamasz - panasz Ítélkezés Egy olyan szó, amelyet talán túl gyakran használunk ok nélkül, nem gondolva a következményekre. Más szóval: téves előítélet, rossz feltételezések. Rengeteg helyzetben előfordul és előfordulhat: ítélkezünk, és minket is elítélnek. Ilyenkor kicsit belebújunk egy isteni szerepbe, döntünk mások sorsáról, csak éppen a jogunk nincs meg hozzá. Miért ítélünk el valakit első látásra? Hiszen az első benyomás alapján nem ismerhetünk meg senkit sem. Mégis, ha a benyomás rossz, az adott személyt is annak tekintjük. Ez pedig helytelen. Elítélünk valakit azért, mert nem tartjuk szépnek, okosnak, nem tetszik az öltözködése, egyszerűen, mert más. Az alapprobléma az, hogy saját magunkhoz viszonyítjuk. Ha úgy látjuk, valaki jobb nálunk, irigykedünk, és a kibeszélésével akarjuk felnagyítani magunkat. Ha pedig valakit rosszabbnak tartunk magunknál, akkor szoktuk játszani a mindenhatót. Senki sem rosszabb vagy jobb, mint mi. Az más kérdés, hogy ki milyen anyagi, lelki, testi vagy szellemi helyzetben van. Mi is hibázunk, nem is keveset, nem vagyunk tökéletesek és pontosan ezért nincsen jogunk embertársainkat elítélni. A szándékosan kimondott rossz szavak, valamint cselekedetek már másik témához tartoznak. Tapasztaltátok már ezt? A suliban, a barátaitok körében? Éreztétek már, hogy valaki okosabbnak, szebbnek tűnt nálatok és kellemetlen volt, vagy éppen fordítva, ami néha igenis büszkeséggel tölthet el minket. Akár így, akár úgy, senkit sem szabad lenézni vagy kigúnyolni ilyesmi miatt. Inkább segíteni kell és barátságosan elfogadni a valóságot, és persze tenni azért, hogy jobbak lehessünk. Ítélkezéssel csakis a saját és társaitok önbizalmát romboljátok. Mindannyiunkból előbújik néha a kisördög, de képesek vagyunk legyőzni és a szívünkre hallgatni. Bízzatok saját magatokban, képességeitekben és mindenkivel csak jót akarjatok tenni. Ne sóvárogjatok mások dolgai, álmai után, mert ahogyan Klaus Löwitsch írta: a boldogsághoz elengedhetetlen, hogy egy nap úgy döntsünk, elégedettek leszünk.
Fülöp Orsolya, XI.A
- 23 -
SzakMa Gyakorlati napjaink a Royal vendéglőben
,,Becsüld meg a kezdőt, ő semmi, de minden lehet “ Forbáth I.
Mi a X.G szakács osztályából vagyunk és egy kis betekintőt szeretnénk nyújtani a szakmánk szépségeibe és értékeibe. Először is nagyon jó ötletnek tartjuk, hogy bemutathassuk a tanulási folyamat ezen formáját is. Mindennek oka van, minden okkal történik, ahogy az is, hogy itt vagyunk. Döntéseink, választásaink határozzák meg jövőnkent. Nagyrészt azért is választottuk a szakiskolát, hogy elsajátítsunk egy bizonyos szakmát. A szakács szakma mellett döntöttünk abban a reményben, hogy később megélhetésünk alapja lesz, mert egyszerűen szeretjük és érvényesülni akarunk ebben a szakkörben. Az elméleti alapokat az iskolában sajátítjuk el, gazdagítjuk gasztronómiai ismereteinket és bővítjük szakmai tudásunkat. Az elméletet gyakorlatba kell ültetni, ezt a fajta ismereteinket a gyakorlati helyen szerezzük meg. A tanév elején a mi kis csapatunk a Royal vendéglőben kapott lehetőséget, hogy minimális szintű tudásunkat fejleszthessük, munkánkat pedig a vendéglő konyháján és felszolgálótermében végezzük. A Royal étterem forgalmas hely, kínálata változatos, több szolgáltatás típus áll a vendégek, fogyasztók rendelkezésére. A ránk bízott feladatok egyszerűek, összefüggnek az étterem kínálatával és szolgáltatásaival. A vendégek a napi menüajánlatból, illetve az étlap kínálatából választhatnak. A mi négy fős csapatunk gyakorlati napja szerdán és csütörtökön van. Felosztottuk egymás között a munkát, hogy ki kivel van az adott gyakorlati helyen, így szerdán két lány vagyunk a konyhán, a felszolgáló teremben a fiúk, csütörtökön fordítva. A gyakorlati napunkat mindig az öltözőkben kezdjük, vagyis az utcai ruhát felváltja a munkaruha. Ezt követően a konyhába vagy a felszolgáló terembe megyünk, ahol a szakácsoktól, illetve a pincérektől megkapjuk a napi feladatainkat. Melyek ezek? Előkészítő műveletek: zöldségpucolás, tojás fertőtlenítése, zöldségmosás és még sorolhatnánk. Különleges feladatnak számít, ha elkészíthetünk egy bizonyos ételt, akár egy salátát. Befejező műveletek: a tányérdíszítés, ételdíszítés, valamint a munkaterületünk tisztán hagyása. A felszolgáló teremben is napirendi feladatok várnak, mint például az asztalterítés, ez általában 100 fő kisiskolás számára történik, mivel közel van a József Attila Általános Iskola, ahonnan négy osztály jön ebédelni, és mi szolgáljuk ki a napi menü kínálatával. Szóval azzal kezdjük, hogy a tányérokat elhelyezzük az asztalokon, az asztal széltől kb. egy centiméterre, majd jobbfelől a kést és a kanalat, balfelől pedig a villát, majd a szalvétát, vizespoharat, és végül az asztal közepére tesszük a kenyereskosarat, a kisiskolások érkezése előtt.
- 24 -
Helyfoglalás után a vizespoharakat megtöltjük, és ezután következhet a menü felszolgálása, amely a levessel kezdődik. A pincérektől megtanultuk, hogyan kell vinni a kasztront és a levest hogyan kell felszolgálni vendégről-vendégre. Mikor elfogyasztották a levest, levesszük az asztalokról a használt tányérokat, majd kivisszük a második fogást. Mikor befejezték az ebédet, elköszönünk a vendégektől, ezután lerámoljuk az asztalokat, a poharakat is elmossuk, eltöröljük és takarítunk. Mindent úgy hagyunk, ahogy találtunk, vagyis mintha ott sem jártunk volna. Igazolást kérünk a jelenlétünkről, melyet a praktikai lapunkra rögzítünk, majd átöltözünk, elköszönünk a dolgozóktól, és elhagyjuk a gyakorlatozó helységet. Ebben a szakmában megmutathatjuk kreativitásunkat pl. a díszítéseknél, azt tehetjük, amit szeretünk, újat alkothatunk, egyedit. A technológiai folyamatokon és a felszolgáláson kívül új dolgokat fedezhetünk fel, különleges eszközöket, gépeket, berendezéseket. Készek kell legyünk arra, hogy befogadjuk az újdonságokat, hiszen ez egy gyorsan fejlődő szakma. Szerencséseknek mondhatjuk magunkat, mert az étterem dolgozói szívvel-lélekkel mellettünk állnak és segítenek abban, hogy elsajátítsuk a szakma fortélyait. Ezúton is szeretnénk megköszönni a Royal étterem dolgozó csapatának odaadó segítségüket. A gyakorlatvezetőnek, Török Annamária tanárnőnek köszönjük a türelmét, a sok törődést.
Baliga Rita
Bors Bernadett
Beszámolót készítők:
- 25 -
Tóth Zoltán Csáki Zsolt
Sport Kézilabda bajnokság Amint már megszokott, minden év első felében iskolák közötti kézilabda mérkőzéseket szerveznek a líceumok. Idén február 17-én kerültek megrendezésre a lányok számára kiírt kézilabda meccsek. Sajnos idén is csak kevés csapat jött el: Márton Áron Gimnázium, a gyímesi Szent Erzsébet kollégium és végül a Kájoni János Szakközépiskola. A mi csapatunkban 10 ember vett részt: István Beáta XII.E (kapus), Albu Erika XII.E, Cojocaru Monica XII.C, Gergely Anita XI.C, Görbe Tünde X.A, Hajdu Réka XI.G, Hajdu Rita XI. G, Ilyés Kinga IX.A, Tankó Anita és Csíszer Noémi IX.E. Ahhoz képest, hogy a csapatunkat pár nappal a mérkőzések előtt állítottuk össze, jól ment az együttműködés és a csapatjáték. Az első meccsünk a gyímesi csapattal volt, őket meg is vertük. A második mérkőzésen viszont a MÁG ellen kikaptunk. Így másodikok lettünk, de ez nem volt baj, mert legalább egy jót játszhattunk.
2014. február 26-án a városi líceumok kézilabda bajnokságán a Kájoni János fiú kézilabda csapata 6 csapatból a IV. helyen végzett. Cojocaru Monica (XII. C) és Péterfi Enikő tanárnő
- 26 -
Téli sportok hónapja
A téli ötkarikás játékok idén az oroszországi Szocsiban voltak megrendezve. Hatalmas nézettséget és érdeklődést vont maga után, amely nem meglepő egy olimpiai rendezvénysorozat alkalmából.
Csíki szemmel tekintve, mi is magunkénak érezhetjük az olimpiát, mivel Miklós Edit, Csíkszereda szülöttje, minden idők legjobb magyar sí-helyezését elérve a hetedik helyen végzett. De egy - a szívünkhöz mégis közelebb álló - téli sportoló (sílövő) is rangos megmérettetésen vett részt e hónapban. Búzás Dorottya iskolánk tanulója Csehországban, Nove Mesto na Morave nevű helységben vett részt az IBC Open European Championships (Európa bajnokság) versenyen, ahol figyelemre méltóan képviselte klubját. Íme, Dorottya helyezései a versenyen: Hosszú próba: 12,5 km-----40. hely Rövid próba: 7,5 km--------42. hely Üldöző próba: 10 km-------44. hely Vegyes váltó: 6 km---------13. hely Gratulálok neked, Dorottya, az egész iskola nevében, és kitartást, valamint sok-sok erőt kívánok az elkövetkezendő versenyeidhez!! Miklós L. Zsolt, XI.A
- 27 -
Köszönet a szerkesztőknek, a diákoknak írásaikért, tanárainknak munkájukért és tanácsaikért, valamint az iskola vezetőségének a támogatásért!!!
Irányítótanár: Negru Réka Szerkesztő:Negru Réka tanárnő, Kovács Edit könyvtáros Cikkírók: Mihály Sarolta - XII.B, Cojocaru Monica, Szabó Sarolta, Timaru Andreea-Carina – XII.C, Fülöp Orsolya, Tankó Barbara, Miklós L. Zsolt – XI.A, Szász Ervin – XI.F, Görbe Tünde, Lakatos Nóra – X.A, Bucur Timea – X.D, Baliga Rita, Bors Bernadett, Tóth Zoltán, Csáki Zsolt- X.G, Pustianu Valeria-Daniela, IX.D Negru Réka, Diénes Zsófia Anna, Pásztohy Enikő, Török Annamária, Kiss Csilla tanárok, Kovács Edit könyvtáros Korrektúra: Lestyán Csilla, Oanea Larisa tanárnők
- 28 -